A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK a szénhidrogének (például palagáz) masszív hidraulikus rétegrepesztéssel történő uniós feltárásáról és kitermeléséről /* COM/2014/023 final/2 */
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI
PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A
RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK a szénhidrogének (például palagáz) masszív
hidraulikus rétegrepesztéssel történő uniós feltárásáról és
kitermeléséről (EGT-vonatkozású szöveg) 1. Bevezetés Gyorsan változó energiatérképünket az
energiarendszerünk dekarbonizációja iránti igény, az erőforrásokért folyó
világszintű verseny, valamint az emelkedő energiaárak és néhány
fő versenytársunkkal összevetve növekvő árkülönbségek jellemzik, az
európai gazdaságok és polgárok ezért fenntartható és megfizethető energiát
igényelnek, melynek ellátása biztonságos és megbízható. Az Európai Unió
energiapolitikáját ezek a célkitűzések vezérlik. Az
EU-nak azonban napjainkban és a közeljövőben még mindig számos energetikai
kihívással kell szembenéznie, többek között az importtól való egyre nagyobb
függéssel és ezzel összefüggésben az ellátás biztonságát, a belső
energiapiac megvalósítását és az energiaárak versenyképességre gyakorolt
hatását érintő kockázatokkal. Ezek
a kihívások főként a földgáz esetében jelentkeznek, amely jelenleg az EU
elsődleges energiafogyasztásának egynegyedét fedezi, és rövid, illetve
középtávon hozzájárulhat az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséhez,
amennyiben felváltja a nagyobb mértékű szén-dioxid-kibocsátást okozó
fosszilis tüzelőanyagokat. Az elmúlt két évtizedben ugyanakkor
folyamatosan csökkent a hagyományos telepeken folytatott kitermelés. Az EU
földgáz-behozatali függősége 2011-re elérte a 67 %-ot, és az
előrejelzések szerint folyamatosan nőni fog, aminek következtében az
EU egyre nagyobb közvetlen versenyre kényszerül a földgáz iránti globális
kereslettel. Néhány tagállam gázfogyasztása 80–100 %-a vonatkozásában egyetlen
szállítóra és gyakran egyetlen ellátási útvonalra támaszkodik. Többek
között a behozataltól való nagyfokú függés és az energiaforrások közötti
kismértékű diverzifikáció is hozzájárult az uniós árak növekedéséhez[1], különösen néhány
fő versenytársunkhoz képest. Noha még mindig alacsonyabbak, mint néhány
ázsiai piacon, a földgázárak háromszor-négyszer olyan magasak, mint az Egyesült
Államokban. Ez nyomást gyakorol az EU azon energiaigényes iparágaira, amelyek
nyersanyagként gázt használnak vagy annak esetleges melléktermékeit. A
technológia fejlődésével olyan nem hagyományos fosszilis energiaforrások
is hozzáférhetővé váltak, amelyeket korábban műszaki szempontból
túlságosan bonyolult vagy túlságosan költséges volt kitermelni. Az Egyesült
Államokban jelenleg a nem hagyományos gázkészletek kitermelése adja a hazai
gáztermelés 60 %-át, ezen belül is a palagáz termelése növekszik a
legnagyobb mértékben. A belföldi földgáztermelés e jelentős növekedésének
eredményeként az Egyesült Államokban csökkentek a gázárak – ez ideiglenesen befolyásolta
az EU-ba behozott cseppfolyósított földgáz árát –, és olcsóbb amerikai szén
állt rendelkezésre kivitel céljára, nevezetesen az EU-ba, ahol a szén ára több
mint a harmadával visszaesett 2011 óta. Az EU
egyes részein is nagy várakozások övezik a palakőzetekből
potenciálisan kinyerhető földgáztartalékokat: a palagáz potenciálisan a
nagyobb mértékű szén-dioxid-kibocsátást okozó fosszilis tüzelőanyagok
helyébe léphet, helyi földgázforrássá válhat, amely csökkenti az Unión kívüli
energiaszállítóktól való függést, továbbá a munkahelyteremtés, a gazdasági
növekedés és állami pluszbevételek forrása lehet. Ennek megfelelően néhány
tagállam aktív palagáz-kitermelést folytat. Ugyanakkor
a masszív hidraulikus rétegrepesztés technológiával, más néven „frakkolással”
összefüggő kockázatok – melyek közül több is határokon átnyúló kockázat –
közegészségügyi és környezeti hatásaikkal összefüggésben aggályokat vetnek fel.
A lakosság jelentős része szerint nem kielégítő a palagáz-kitermelés
terén folyó tevékenységekhez kapcsolódó elővigyázatosság, átláthatóság és
nyilvános konzultáció mértéke. Egyes tagállamok a hidraulikus rétegrepesztésre
vonatkozóan tilalmat, illetve moratóriumot rendeltek el. Ezzel
összefüggésben igény merült fel az iránt, hogy az EU lépjen fel a nem
hagyományos tüzelőanyagok biztonságos és veszélytelen kitermelése
érdekében. Az Európai Parlament 2012 novemberében két állásfoglalást fogadott
el: egyet a környezeti hatásokról[2],
illetve egy másikat a palagáz és a palaolaj ipari, energetikai és egyéb szempontjairól[3]. 2013 októberében
a Régiók Bizottsága véleményt[4]
adott ki, amely a helyi és regionális önkormányzatok nem hagyományos
szénhidrogénekkel összefüggő szempontjait tükrözi. A Bizottság által
2012 decembere és 2013 márciusa között lefolytatott nyilvános
konzultáció legtöbb résztvevője további uniós fellépést igényel a nem
hagyományos szénhidrogének (pl. a palagáz) EU-ban való kitermelésének
fejlesztésével összefüggésben[5].
2013 májusában az Európai Tanács a helyi energiaforrások fejlesztésére
szólított fel az EU külső energiaforrásoktól való függésének csökkentése
és a gazdasági növekedés ösztönzése érdekében, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy
biztosítani kell a biztonságos, fenntartható és költséghatékony kitermelést, és
tiszteletben kell tartani a tagállamok energiaszerkezetükre vonatkozó döntéseit[6]. A
felhívásra válaszolva a Bizottság beleegyezett abba, hogy keretet dolgoz ki a
nem hagyományos szénhidrogének Unió-beli biztonságos és veszélytelen
kitermeléséhez a következő célkitűzések elérése érdekében: –
biztosítani, hogy biztonságosan és hatékonyan
lehessen élni az energiaforrások diverzifikálására és a versenyképesség
javítására irányuló lehetőségekkel azokban a tagállamokban, amelyek
emellett döntenek, –
átláthatóságot és kiszámíthatóságot biztosítani
mind a piaci szereplők, mind a polgárok számára, többek között a feltárási
projektekre vonatkozóan, –
a lakosság elvárásainak megfelelően alaposan
felmérni az üvegházhatású gázok kibocsátását, valamint a többek között az
egészséget érintő éghajlati és környezeti kockázatok kezelését. 2012
óta a Bizottság egy sor tanulmányt adott ki a nem hagyományos fosszilis
tüzelőanyagokról, köztük a palagázról; ezek a tanulmányok közelebbről
megvizsgálják az energiapiacra és az éghajlatra gyakorolt lehetséges hatásokat,
a környezetet és az emberi egészséget érintő lehetséges kockázatokat, az
egyes tagállamokban hatályos szabályozási rendelkezéseket, valamint egyes, a
hidraulikus rétegrepesztés során potenciálisan felhasznált anyagoknak a REACH
rendelet[7]
keretében való regisztrálását[8]. Ez a
közlemény az Európában a palagáz-kitermelésből fakadó potenciális új
lehetőségeket és kihívásokat vázolja fel. A közlemény egy ajánlást kísér,
amely a szénhidrogének masszív hidraulikus rétegrepesztés segítségével való
feltárására és kitermelésére vonatkozó minimumelveket állapítja meg[9]. Az ajánlás célja, hogy
lehetővé tegye ezen erőforrások biztonságos és veszélytelen
kitermelésének fejlesztését, valamint ösztönözze az egyenlő
versenyfeltételek biztosítását a gazdasági ágazat számára valamennyi olyan
uniós tagállamban, amely a fejlesztés mellett dönt. 2. A palagázzal kapcsolatos lehetőségek az EU-ban Az EU
jelentősnek tekinthető nem hagyományos szénhidrogénkészletekkel
rendelkezik. A jelenleg rendelkezésre álló információk alapján úgy tűnik,
hogy Európában a földgáz palakőzetekből való kitermelésében rejlik a
legnagyobb lehetőség a többi nem hagyományos fosszilis tüzelőanyaghoz
képest: a műszaki szempontból kitermelhető palagázkészletet hozzávetőleg
16 trillió köbméterre (tcm) becsülik, ami jóval több, mint a kötött gáz
(3 tcm) vagy a szénhez kötött metán (2 tcm) esetében[10]. Ugyanakkor még mindig
jelentős a bizonytalanság a tekintetben, hogy ezen erőforrások
mekkora része termelhető ki gazdaságosan. A feltárási projektek
fejlődésével gyarapodni fognak a palakőzetekből és más nem
hagyományos gáz- és olajforrásokból gazdaságosan kitermelhető
erőforrásokra vonatkozó ismereteink. Eddig
az EU-ban nem folyt kereskedelmi célú palagáz-kitermelés, noha néhány kísérleti
kitermelési vizsgálatra már sor került. A legelőrébb tartó tagállamokban
2015–2017-ben kezdődhet el a kereskedelmi célú kitermelés. Noha
az EU nem válik önellátóvá a földgáz tekintetében, a palakőzetekből
kitermelt földgáz legalább részben ellensúlyozhatja az EU hagyományos gáztermelésének
csökkenését, és segíthet elkerülni, hogy az EU még inkább függjön a
gázbehozataltól. A legkedvezőbb forgatókönyv szerint a palagáz az EU
teljes gáztermelésének mintegy felét adhatná, 2035-re pedig az EU
gázszükségletének közel 10 %-át fedezhetné[11]. A behozataltól
nagymértékben függő tagállamoknak lehetőséget adna arra, hogy
változatosabbá tegyék energiaforrásaikat, és növeljék az ellátás biztonságát.
Ezt nyilvánvalóan azzal összefüggésében kell értelmezni, hogy a
legkedvezőbb forgatókönyv szerint a teljes uniós energiaszerkezetben
2030-ra hozzávetőleg 3 % lesz a nem hagyományos gáz aránya[12]. Az
európai regionális gázpiacokon az árra gyakorolt közvetlen hatás
valószínűleg továbbra is mérsékelt marad, különösen az árak USA-beli
alakulásával összevetve. Ez a várhatóan viszonylag alacsony mennyiség és
magasabb termelési költségek miatt, valamint azért van így, mert az árakat
továbbra is jórészt hosszú távú, az olajárhoz kötött szerződésekben
rögzítik. Ám még a gázárak mérsékelt csökkenése vagy emelkedésének elkerülése –
például a nem uniós szállítókkal szemben javított vagy fenntartott tárgyalási
pozíció révén – is hasznos lenne a tagállamok, közülük is különösen azok
számára, amelyek nagymértékben függnek a behozataltól, valamint a fogyasztók és
a vállalkozások, különösen a nagy energiaigényű ágazatok számára. A
palagázzal kapcsolatos tevékenységekben emellett az a lehetőség is ott
rejlik, hogy közvetlen vagy közvetett gazdasági előnyökkel járnak az EU
tagállamai, a régiók és a helyi közösségek, valamint a vállalkozások és a
polgárok számára, például a regionális infrastruktúra-fejlesztési beruházások,
a közvetlen és közvetett munkahelyteremtési lehetőségek, valamint az
adókból, díjakból és jogdíjakból befolyó közbevételek révén. Bizonyos
feltételek mellett a palagáz éghajlati előnyöket is kínálhat, amennyiben
nem a megújuló energiaforrások rovására lép a nagyobb mértékű
szén-dioxid-kibocsátást okozó fosszilis tüzelőanyagok helyébe. Az európai
palagáz-kitermelés üvegházhatásúgáz-kibocsátása, amelyet a termelt villamos
energia egy egységére vetítve ugyan 1–5 %-kal magasabbra becsülnek, mint
az EU-ban kitermelt hagyományos földgázét (feltéve, hogy a kibocsátásokat
megfelelően ellenőrzik), a szénalapú villamosenergia-termelés
kibocsátásánál 41–49 %-kal, az Európán kívül kitermelt, hagyományos
vezetékes gázból történő villamosenergia-termelés kibocsátásánál
2–10 %-kal, az Európába behozott cseppfolyósított földgázból történő
villamosenergia-termelés kibocsátásánál pedig 7–10 %-kal lehet alacsonyabb[13]. A földgázbehozatalhoz
viszonyított előny realizálásához azonban megfelelően csökkenteni
kell a kitermelési folyamathoz kapcsolódó üvegházhatásúgáz-, különösen a
metánkibocsátást. 3. Környezeti
kockázatok és a közvélemény aggályai A
szakértők egyetértenek abban, hogy a palagáz-kitermelésnek általában
nagyobb a környezeti lábnyoma, mint a hagyományos gázkitermelésnek[14]. Ezt az magyarázza,
hogy intenzívebb kúttalpkezelési technológiát igényel, főleg szárazföldön
kerül rá sor és sokkal nagyobb területre terjed ki. Ezenkívül mivel a
palagázkutak termelékenysége általában alacsonyabb, mint a hagyományos kutaké,
több kutat kell fúrni. Ezeknek a kockázatoknak és hatásoknak határokon átnyúló
következményei lehetnek, például a víz- és a légszennyezés tekintetében. A technológia jelenlegi fejlettsége mellett a
palagáz kitermelése a masszív hidraulikus rétegrepesztés és az irányított
(különösen a vízszintes) fúrás egyidejű alkalmazását követeli meg.
Európában az eddigi tapasztalatok lényegében a kis volumenű hidraulikus
rétegrepesztéshez kapcsolódtak néhány hagyományos, illetve kötöttgáztelepen,
főként függőleges kutakban, melyek a múltban az EU olaj- és gázipari
tevékenységeinek csak egy kis részét képezték. Merítve az észak-amerikai
tapasztalatokból, ahol a masszív hidraulikus rétegrepesztést széles körben
alkalmazzák, a gazdasági szereplők jelenleg vizsgálják ezt a gyakorlatot
az EU-ban. A
hidraulikus rétegrepesztés, melynek során a – jellemzően vízből,
homokból és (általában a repesztő folyadék 0,5–2 %-át kitevő)
kémiai adalékanyagokból álló – repesztő folyadékot nagy nyomáson
besajtolják, hogy eltörjenek a kőzetek, valamint kinyíljanak és
kiszélesedjenek a repedések, hogy a szénhidrogének a kútba áramolhassanak, a
környezeti aggályok széles skáláját vetette fel. A földtani körülményektől
függően a kezdetben besajtolt folyadékok várhatóan 25–90 %-a a föld
alatt marad. A
legfontosabb környezeti aggályok egyike a felszín alatti és a felszíni vizek
szennyezésének kockázata. A legtöbb tagállamban a felszín alatti vizek fontos
ivóvízforrásnak számítanak, vagy más célokra használják fel azokat. A
szennyeződési kockázat különösen a hidraulikus rétegrepesztés során
használt vegyi anyagokhoz kapcsolódik. A felszín alatti vizek
szennyeződése például a kutak nem megfelelő tervezése vagy béléscsövezése,
ellenőrizetlenül okozott törések, meglévő hibák vagy elhagyott kutak
folytán bekövetkező szivárgás esetén fordulhat elő. Ezeket a
kockázatokat meg lehet határozni, és mérsékelni is lehet a helyszínnek a föld
alatti kockázatok jellemzésén alapuló gondos kiválasztásával, valamint a kútnak
a környező földtani kőzetrétegektől szigeteléssel való alapos
elválasztásával. A felszíni vizek szennyeződése akkor következhet be, ha a
képződő nagy mennyiségű szennyvizet nem vezetik el és nem
kezelik megfelelően. A szennyvíz jellemzően tartalmaz a repesztő
folyadék részeként besajtolt vegyi adalékanyagokat, valamint valószínűleg
erősen sós vizet, továbbá a palakőzetekben természetesen
előforduló nehézfémeket és radioaktív anyagokat. Az Egyesült Államokban
beszámoltak olyan vízszennyezési esetekről, amikor a kút nem volt
megfelelő szigeteléssel elválasztva a földtani képződményektől. A vízzel
kapcsolatos további kockázat a vízigényre gyakorolt hatás, különösen a
vízhiányos területeken. A palakőzetekből masszív hidraulikus
rétegrepesztéssel való földgázkitermelés nagyobb mennyiségű vizet igényel[15], mint a gáznak a
hagyományos telepekről való kitermelése, ráadásul a víz egy részét nem
lehet visszanyerni. A víz kinyerése a fúrás és a hidraulikus rétegrepesztés
céljára még inkább megterhelheti a víztartó rétegeket azokon a területeken,
ahol kevés a víz, és azt már más célokra is felhasználják (pl. ipari,
mezőgazdasági célokra vagy ivóvízként). Ez hatással lehet a helyi
ökológiai rendszerekre is, és így hátrányosan érintheti a biológiai
sokféleséget. A vízgazdálkodási tervek segíthetnek biztosítani a víz hatékony
felhasználását. Amennyiben ez környezetbarát módon megoldható és megfelel a
hatályos uniós jogszabályoknak, a hidraulikus rétegrepesztés után a felszínre
visszajutó víz újrafelhasználása csökkentheti a tiszta víz iránti igényt. A
szivárgások és ömlések a talaj minőségét is negatívan befolyásolhatják, ha
a repesztő folyadékokat és a szennyvizet nem kezelik megfelelően. Hacsak
nem kötik meg és kezelik az illékony metánt, akkor a palagázfeltárás vagy
-kitermelés során metánkibocsátásra kerülhet sor, ami kedvezőtlen hatással
járna a helyi levegő minőségére és az éghajlatra. Légköri kibocsátást
okozhat a fokozott mértékű szállítás[16]
és a helyszíni berendezések is. A légköri kibocsátások megelőzésére és
csökkentésére léteznek bevált gyakorlatok, amelyeket szisztematikusan
alkalmazni kell. A
jelenlegi technológiák mellett a palagáz kitermeléséhez nagyon sok kút és a
kapcsolódó infrastruktúra szükséges. Ez hatással lehet a földterületek
elaprózódására, valamint a helyi utak forgalmára, amelyeknek egyaránt
következményeik lehetnek a helyi közösségekre és a biológiai sokféleségre.
Ezzel a kockázattal akkor is foglalkozni kell, amikor egy adott régióban a föld
különböző felhasználásai – pl. a mezőgazdaság és az idegenforgalom –
egymásnak támasztanak versenyt. A meghatározott egyéb problémák a földrengés
előidézésének kockázatával függnek össze. Ezek
a környezeti kockázatok, amelyek egészségügyi kockázatokkal[17] is járnak,
különböző mértékű aggályokat ébresztettek a lakosság körében, aminek
következtében nem is olyan ritkán nyíltan ellenzik a palagáz-kitermelési
projekteket. Ezen
túlmenően a közmegítélés szerint nem megfelelő mértékű a
palagáz-kitermelés terén folyó tevékenységekkel összefüggő
elővigyázatosság, átláthatóság és konzultáció. A Bizottság által indított
konzultációban részt vevő egyéni válaszadók mintegy 60 %-a[18] az ágazat fejlesztését
gátló legfőbb kihívások között az átláthatóságnak és a nyilvánosság
tájékoztatásának hiányát hangsúlyozta. Különösen a gazdasági szereplők és
az illetékes hatóságok vagy a nyilvánosság rendelkezésére álló információk
egyenlőtlenségét azonosították problémaként, különösen ami a repesztő
folyadékok összetételét, valamint a frakkolás leendő helyszínének
geológiai jellemzőit illeti. Az
elmúlt években a lakosság és annak képviselői számos kérdéssel fordultak a
Bizottsághoz[19].
A kérdések a hatályos uniós jogi keret, nevezetesen a bányászati hulladékokra,
a környezeti hatásvizsgálatra, illetve a levegő és a víz védelmére
vonatkozó uniós jogszabályok hatékonyságával összefüggő aggályoknak és
kételyeknek adnak hangot. Mint
sok más, környezeti hatással járó ipari tevékenység esetében is a helyi
lakosság általában ellenzi az otthonukhoz túl közel eső fejlesztéseket
(„csak ne az én hátsó udvaromban” hatás)[20].
A polgárok fellépései több tagállamban is meghiúsították a palagáz-kitermelési
projekteket. Számos
jó műszaki és szabályozási gyakorlat alakult ki, amelyeket következetesen
alkalmazva a palagázfeltárás és -termelés terén, kezelni és mérsékelni lehet a
negatív hatásokat és kockázatokat. A közvélemény aggályait azonban addig nem
lehet eloszlatni, amíg az említett környezeti és egészségügyi kockázatokat nem
kezelik megfelelően, amíg a jogi bizonytalanságok fennállnak, továbbá
nincs átláthatóság. Több szakértő[21]
úgy ítéli meg, hogy a széles körű elfogadottság hiánya akadályt jelent a
palagázkitermelés további fejlesztése előtt[22]. Az olaj- és gázipar
maga is mint olyan központi problémára hívta fel erre a figyelmet, amely már a
feltárási szakaszban felmerül[23]. Ezért
a potenciális előnyök kiaknázása érdekében rendkívül fontos kezelni e
kockázatokat és eloszlatni a műveletek biztonságával kapcsolatos
aggályokat. 4. A környezet, az éghajlat és a közegészség védelmének
biztosítása Az általános uniós jogi szabályozás és a konkrét uniós
környezetvédelmi jogszabályok[24] egyaránt vonatkoznak a palagáz-kitermeléssel
összefüggő tevékenységekre, a tervezéstől a termelés beszüntetéséig. Ahogy azonban a palagáz feltárásával kapcsolatos
tevékenységek előrehaladnak, a tagállamok elkezdték különböző módokon
értelmezni az uniós környezetvédelmi jogszabályokat, és néhány tagállam különös
nemzeti szabályokat, köztük tilalmakat és moratóriumokat dolgoz ki. Ennek következtében tagállamonként eltérőek a
követelmények. Néhány tagállam például stratégiai környezeti vizsgálatot végez
az engedélyezés előtt, hogy figyelembe lehessen venni a
palagáz-kitermelési projektek kumulatív hatásait, és szisztematikus környezeti
hatásvizsgálatot ír elő, amennyiben hidraulikus rétegrepesztést
szándékoznak végezni, más tagállamok viszont nem írnak elő ilyesmit. A
vízről és a bányászati hulladékról szóló jogszabályok alkotnak egy másik
olyan területet, amelyet nyilvánvalóan többféleképpen értelmeznek. Ez pedig egy széttagolt és egyre összetettebb működési
keretet eredményez az EU-ban, amely akadályozza a belső piac
megfelelő működését. A hatóságok eltérő megközelítése miatt
megszűnhetnek az egyenlő versenyfeltételek, és rendszeresen aggályok
merülhetnek fel a környezetvédelmi biztosítékok és óvintézkedések
megfelelő volta miatt. Annak kockázata, hogy a nemzeti értelmezéseket jogi
úton megtámadják, szintén kedvezőtlenül érinti a kiszámíthatóságot a
befektetők számára. Mivel az Unió környezetvédelmi jogszabályainak kidolgozása
idején Európában még nem alkalmazták a masszív hidraulikus rétegrepesztést, a
hatályos uniós jogszabályok nem szabályozzák kimerítően a szénhidrogének e
gyakorlat segítségével történő feltárásával és kitermelésével
összefüggő egyes környezeti tényezőket. Ez különösen olyan kérdéseket
érint, mint a stratégiai környezeti vizsgálat és tervezés, a föld alatti
kockázatok értékelése, a kutak sértetlensége, a kiindulási és az üzemeltetés
közbeni ellenőrzésre vonatkozó integrált és egységes követelmények, a
metánkibocsátások megkötése, valamint az egyes kutaknál használt repesztő
folyadékok összetételére vonatkozó információk nyilvánosságra hozatala. 5. Az uniós keretért A
Nemzetközi Energia Ügynökség és más jónevű szervezetek szakértői
megerősítették, hogy szigorú és egyértelmű szabályoknak kell
vonatkozniuk a palagáz-kitermelésre annak érdekében, hogy csökkenteni lehessen
a negatív hatásokat és kezelni lehessen a kockázatokat. 2011-ben
a Bizottság szolgálatai iránymutatást adtak ki, amelyben összefoglalták a
főbb vonatkozó európai uniós környezetvédelmi jogszabályokat[25], valamint konkrét
útmutatást adtak a környezeti hatásvizsgálatról (KHV) szóló (2011/92/EU)
irányelv palagáz-kitermelési projektekre való alkalmazásáról[26]. Mindazonáltal
több nemzeti és helyi hatóság még mindig további uniós fellépést sürget ezen a
területen. A nyilvánosság is egyértelmű tájékoztatást vár arról, hogy
milyen előírás vonatkozik a biztonságos palagáz-kitermelésre. A
meglévő iránymutatás tehát nem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy
egyértelműséget és kiszámíthatóságot biztosítson a hatóságoknak, a piaci
szereplőknek és a polgároknak. Ez az oka annak, hogy a Bizottság ajánlást
fogadott el, amely körvonalazza a minimumelveket, amelyek – többek között –
teljes körű megvalósításuk esetén lehetővé tennék a
palagáz-kitermeléssel kapcsolatos tevékenységeket, ezzel párhuzamosan
biztosítanák az éghajlati és környezeti biztosítékok megvalósítását. Ez az
ajánlás kiegészíti a meglévő uniós vívmányokat, és a Bizottság
szolgálatainak korábbi munkájára épít. Nem jelenti sem azt, hogy a tagállamokat
bármiféle kötelezettség terhelné arra vonatkozóan, hogy folytassák a palagáz
feltárását vagy kitermelését, ha ez ellen döntenek, sem azt, hogy a tagállamok
nem tarthatnak hatályban vagy vezethetnek be ennél részletesebb intézkedéseket,
amelyek jobban megfelelnek a sajátos nemzeti, regionális vagy helyi
feltételeknek. Közelebbről
az ajánlás felkéri a tagállamokat arra, hogy a szénhidrogének masszív hidraulikus
rétegrepesztéssel való kitermelésére vonatkozó jogszabályaik alkalmazásakor
vagy kiigazításakor biztosítsák a következőket: ·
végezzenek stratégiai környezeti vizsgálatot,
mielőtt várhatóan masszív hidraulikus rétegrepesztés alkalmazásával járó
szénhidrogén-feltárásra és/vagy -kitermelésre szóló engedélyt adnak ki, annak
érdekében, hogy megelőzzék, kezeljék és mérsékeljék a kumulatív hatásokat,
valamint a természeti erőforrások vagy az altalaj egyéb célú
felhasználásaival való esetleges érdekütközéseket; ·
mind az altalajra, mind a földfelszínre vonatkozóan
végezzék el az adott helyszín kockázatainak jellemzését és értékelését, annak
eldöntése érdekében, hogy egy terület alkalmas-e a masszív hidraulikus
rétegrepesztés alkalmazásával való szénhidrogén-feltárásra vagy -kitermelésre.
Ez többek között azonosítaná a föld alatti expozíciós útvonalak – úgymint a
kényszerű törések, meglévő hibákat vagy elhagyott kutak – jelentette
kockázatokat; ·
készítsenek alapjelentést a kiindulási állapotról
(pl. a víz, a levegő állapotáról, a
földrengés-veszélyeztetettségről), annak érdekében, hogy legyen egy
viszonyítási alap a későbbi nyomon követéshez vagy baleset esetén; ·
tájékoztassák a nyilvánosságot az egyes kutaknál
hidraulikus rétegrepesztéshez használt folyadék összetételéről, valamint a
szennyvíz összetételéről, a kiindulási adatokról és a nyomon követés
eredményeiről. Erre annak érdekében van szükség, hogy a hatóságok és a
közvélemény tényszerű információkkal rendelkezzen a lehetséges
kockázatokról és azok forrásáról. A fokozott átláthatóság is elősegíti a
széles körű elfogadottságot; ·
megfelelően szigeteljék a kutat a
környező földtani képződményektől különösen a felszín alatti
vizek szennyeződésének elkerülése érdekében; ·
a lefúvatást (gázok kiengedése a légkörbe) a legkivételesebb
üzembiztonsági esetekre korlátozzák, korlátozzák minimális mértékűre a
fáklyázást (a gázok ellenőrzött körülmények között történő
elégetését) és a gázt fogják be későbbi felhasználás céljából (pl. a
helyszínen vagy csővezetéken elvezetve). Erre a kibocsátások által az
éghajlatra, valamint a helyi levegőminőségre gyakorolt negatív
hatások kiküszöbölése érdekében van szükség. Ajánlott
továbbá, hogy a tagállamok biztosítsák, hogy a vállalatok adott esetben az
elérhető legjobb technológiákat (BAT), valamint a bevált ágazati
gyakorlatokat alkalmazzák a feltárási és kitermelési projektekkel járó hatások
és kockázatok megelőzésére, kezelésére és csökkentésére. Az ágazatnak
működése során a legnagyobb átláthatóságra kell törekednie, és folyamatosan
tovább kell fejlesztenie a technológiákat és a működési gyakorlatokat. A
BAT referencia-dokumentumok elkészítéséhez a Bizottság információcserét szervez
a tagállamok, az érintett ágazatok és a környezetvédelemmel foglalkozó nem
kormányzati szervek részvételével. Emellett
a Bizottság jelenleg felülvizsgálja a bányászati hulladékról szóló irányelv
szerinti, az ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladékra
vonatkozó, meglévő referencia-dokumentumot (BREF), hogy az a masszív
hidraulikus rétegrepesztés alkalmazásával való szénhidrogén-feltárásból és
-kitermelésből származó hulladék kezelésére is vonatkozzon a
megfelelő hulladékkezelés, valamint a víz-, a levegő- és a
talajszennyezés kockázatának minimalizálása érdekében. A Bizottság továbbá javasolni
fogja az Európai Vegyianyag-ügynökségnek, hogy hajtson végre bizonyos
módosításokat a REACH keretében nyilvántartott vegyi anyagok meglévő
adatbázisában annak érdekében, hogy javítsa és megkönnyítse a hidraulikus
rétegrepesztésre használt nyilvántartott anyagokra vonatkozó adatokban való
keresést. Erről a Bizottság konzultációt fog folytatni az érdekelt
felekkel. Ismereteinket
is tovább kell gyarapítani a nem hagyományos szénhidrogén-kitermelési
technológiákról és gyakorlatokról többek között annak érdekében, hogy tovább
lehessen csökkenteni az egészséget és a környezetet érintő esetleges
hatásokat és kockázatokat. Ezzel összefüggésben az is elengedhetetlen, hogy az
információk a nyilvánosság számára nyitottak és átláthatóak legyenek. E
folyamat megkönnyítése érdekében a Bizottság létre fogja hozni a nem
hagyományos szénhidrogén-kitermeléssel foglalkozó európai tudományos és
technológiai hálózatot, amely az ágazat, a kutatás, a felsőoktatás és a
civil társadalom szakembereit tömöríti majd. A hálózat majd összegyűjti,
elemzi és felülvizsgálja a feltárási projektek eredményeit, valamint értékeli a
nem hagyományos gáz- és olajkitermelési projektekben alkalmazott technológiák
fejlődését. A „Horizont 2020” keretprogram 2014‑2015. évi
munkaprogramjában is szerepelnek a palagáz feltárásával és kitermelésével járó
hatások és kockázatok megértését, megelőzését és enyhítését célzó további
kutatások. A keretprogram emellett egy olyan támogatást is kihirdet, melynek
célja a tudásalap kidolgozása és végrehajtása a nem hagyományos gázra és olajra
vonatkozó kutatási és innovációs politikák céljára. A
megfelelő kockázatkezelés biztosítása és a gazdasági szereplőket
sújtó adminisztratív terhek elkerülése érdekében a tagállamoknak biztosítaniuk
kell, hogy az engedélyező hatóságok elegendő erőforrással
rendelkezzenek, ismerjék a folyamatot és megfelelően koordinálják az
engedélyezési eljárást. Időben, még a műveletek megkezdése előtt
konzultálniuk kell a polgárokkal és az érdekelt felekkel. A Bizottság arra
ösztönzi a tagállamokat és illetékes hatóságaikat, hogy osszák meg egymással a
bevált szabályozási gyakorlatokat és az egyéb ismereteket. A Bizottság a
tagállamok nem hagyományos fosszilis tüzelőanyagok környezeti
szempontjaival foglalkozó műszaki munkacsoportja révén segíti elő ezt
a tudásmegosztást. A
Bizottság az egyes tagállamokban kialakuló helyzetet egy nyilvánosan
hozzáférhető eredménytáblán összehasonlítva közelről nyomon fogja
követni az ajánlás végrehajtását. Ennek az a célja, hogy növelje az
átláthatóságot, és az ajánlásban meghatározott elveket alkalmazva értékelje az
egyes tagállamok előrehaladását. A
tagállamoknak és az illetékes nemzeti hatóságoknak az átláthatóság fokozása és
a közvélemény bizalmának helyreállítása érdekében tájékoztatniuk kell a
nyilvánosságot a műveletekkel összefüggő kulcsfontosságú
kérdésekről. A Bizottság felkéri a tagállamokat, hogy az ajánlás
közzétételétől számított 6 hónapon belül valósítsák meg a benne
foglalt elveket, és tájékoztassák a Bizottságot arról, hogy milyen intézkedéseket
hoztak az ajánlás nyomán. A
Bizottság felül fogja vizsgálni, hogy ez a megközelítés mennyire hatékony az
ajánlásban foglalt elvek megvalósítása terén, valamint abból a szempontból,
hogy a fogyasztók, a gazdasági szereplők és a hatóságok számára
biztosított legyen a kiszámíthatóság és egyértelműség. A Bizottság a
Hivatalos Lapban való közzétételt követő 18 hónapon belül jelentést
készít az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A Bizottság dönt arról, hogy
szükség van-e jogalkotási javaslatok előterjesztésére. 6. Következtetések A
tagállamok feladata meghatározni az energiaszerkezetüket, kellő figyelmet
szentelve annak, hogy a környezet minőségét meg kell őrizni, illetve
javítani kell. Ezért a tagállamok szabadon dönthetnek arról, hogy akarnak-e
földgázfeltárást és -kitermelést végezni palakőzetekből vagy egyéb
nem hagyományos szénhidrogénforrásokból. Azoknak a tagállamoknak azonban,
amelyek emellett döntenek, gondoskodniuk kell arról, hogy ehhez biztosítottak
legyenek a megfelelő feltételek. E feltételek között szerepel az, hogy a
közvélemény aggályainak eloszlatása érdekében intézkedéseket kell hozniuk az
ilyen tevékenységekkel összefüggő kockázatok megelőzésére, kezelésére
és csökkentésére. A meglévő uniós jogszabályokra, valamint a rendelkezésre álló és
továbbfejlődő gyakorlatokra és technológiákra építve az Európai
Bizottság felkéri azokat a tagállamokat, amelyek már jelenleg is foglalkoznak
nem hagyományos szénhidrogén-, például palagázkészleteik feltárásával, vagy
tervezik azok feltárását és kitermelését, hogy megfelelően hajtsák végre
és alkalmazzák a hatályos uniós jogszabályokat, és ennek keretében, vagy
végrehajtási jogszabályaiknak a nem hagyományos szénhidrogénkészletekkel járó
követelményekhez és sajátosságokhoz való hozzáigazítása során kövessék a kísérő
ajánlást, hogy megbizonyosodjanak arról, megvannak a megfelelő feltételek
a készletek biztonságos és veszélytelen fejlesztéséhez, figyelembe véve
ugyanakkor a szomszédos országokra gyakorolt lehetséges hatásokat is. Ezzel az ajánlással a Bizottság arra törekszik, hogy támogassa a
tagállamokat abban, hogy a környezet védelme biztosított legyen, az
erőforrásokat hatékonyan használják fel, a nyilvánosságot pedig
tájékoztassák, ugyanakkor lehetővé tegye, hogy azok a tagállamok, amelyek
mellette döntenek, élvezhessék a lehetséges előnyeit az energiabiztonság
és a versenyképesség tekintetben. Végezetül emlékeztetni kell arra, hogy az EU
hosszú távú célja az, hogy erőforrás-hatékony, alacsony
szén-dioxid-kibocsátású gazdasággá váljon. Rövid és középtávon a földgáz és a
helyi fosszilis tüzelőanyagok új forrásainak, mint például a
palakőzetekből kitermelt földgáz rendelkezésre állása szerepet
játszhat az energiaágazat átalakításában, feltéve, hogy a nagyobb mértékű
szén-dioxid-kibocsátást okozó fosszilis tüzelőanyagokat váltja fel.
Mindenesetre az energiarendszerünk dekarbonizációja mint hosszú távú cél az
energiahatékonyság folyamatos javítását, energiamegtakarítást és az alacsony
szén-dioxid-kibocsátású technológiák, különösen a megújuló energiaforrások
alkalmazását igényli. [1] A Bizottság
közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és
Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Az energiaárak és -költségek
Európában, COM(2014) 21 final (2014.1.22.). [2] http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?type=TA&reference=P7-TA-2012-0443&language=HU [3] http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?type=TA&reference=P7-TA-2012-0444&language=HU [4] http://cor.europa.eu/hu/news/Pages/fracking-environmental-impact.aspx [5] http://ec.europa.eu/environment/integration/energy/pdf/Shale%20gas%20consultation_report.pdf [6] http://register.consilium.europa.eu/doc/srv?l=HU&t=PDF&gc=true&sc=false&f=ST%2075%202013%
20REV%201&r=http%3A%2F%2Fregister.consilium.europa.eu%2Fpd%2Fen%2F13%2Fst00%2Fst00075-re01.hu13.pdf [7] 1907/2006/EK rendelet a vegyi anyagok
regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról
(REACH). [8] http://ec.europa.eu/environment/integration/energy/uff_studies_hu.htm [9] A Bizottság 2014/70/EU ajánlása a szénhidrogének
(például palagáz) masszív hidraulikus rétegrepesztéssel való feltárására és
kitermelésére vonatkozó minimumelvekről (HL L 39., 2014.2.8.,
72. o.). [10] Az OECD európai országaira vonatkozó becslések a
Nemzetközi Energia Ügynökségtől (IEA) Aranyszabályok 2012. A becslések
forrásonként eltérnek. Lásd még: „Nem hagyományos gázkészletek: lehetséges
energiapiaci hatások az Európai Unióban”, JRC 2012. [11] IEA 2012. [12] IEA 2012. Európában a nem hagyományos gáztermelés 2035-ban
a becslések szerint 285 milliárd m³ 27 %-a, azaz 77 milliárd m³
lesz. Ugyanakkor a becslések szerint Európa 692 milliárd m³ földgázt fog
fogyasztani. Ennélfogva a legkedvezőbb forgatókönyv szerint az Európában
termelt nem hagyományos gáz a gázfogyasztás mintegy 11 %-át tenné ki. A
gáznak az energiaszerkezeten belül legfeljebb 30 %-ra becsült arányából
(IEA) kiindulva a nem hagyományos gáz az EU energiaszerkezetének mintegy
3 %-át képviselné 2035-ben. [13] AEA 2012 „Climate impact of potential shale gas production
in the EU” (Az EU-ban történő lehetséges palagáz-kitermelés éghajlatra
gyakorolt hatása) című tanulmány, amelynek elkészítését az Európai
Bizottság Éghajlatpolitikai Főigazgatósága rendelte meg, és amely egyesült
államokbeli elsődleges adatokat és a metán 100 évnyi globális
felmelegedési potenciálját felhasználó hipotetikus esettanulmányon alapul. A
tanulmány hangsúlyozza, hogy további adatokra van szükség. [14] IEA 2012. [15] Ez a megtermelt energia egy egységére vetítve
2000–10 000-szer nagyobb, mint a hagyományos gáz esetében, IEA
Aranyszabályok 2012. A palagázkutak vízfogyasztása a geológiai sajátosságok
függvényében változik, de jellemzően átlagosan körülbelül
15 000 m3/kút. [16] Pl. víz, vegyi anyagok és homok szállítása a hidraulikus
rétegrepesztéshez, valamint az annak következtében termelődő
szennyvíz szállítása. [17] A gyakorlat jelenlegi mértékének újszerűsége folytán
az egészségügyi hatásokat még csak most kezdik felmérni. A legjelentősebb
aggályok azonban a közvetlen hatásokhoz, nevezetesen a légköri kibocsátásokhoz,
valamint a közvetett hatásokhoz, azaz ahhoz kapcsolódnak, hogy a vizet vegyi
anyagok szennyezhetik, melyek közül néhány közismerten rákkeltő hatású. A
vízszennyezés következményeként szennyeződhetnek az élő állatok, az
élelmiszer és a takarmány. A munkaterületen felmerülő egészségügyi
veszélyek közé tartoznak a szilícium-dioxiddal összefüggő veszélyek, a
vegyi anyagok kezelése, a berendezések által kibocsátott dízelrészecskéknek és
a kipufogógázoknak, továbbá a magas zajszintnek való kitettség. [18] Súlyozatlan arány, amely súlyozással mintegy 80 %-ra
emelkedik. [19] A Bizottsághoz több mint száz parlamenti kérdés és levél,
több mint 3800 e-mail és több mint tíz petíció érkezett, amelyek közül néhányat
mintegy 15 000 polgár írt alá. [20] A 2012 szeptemberében több mint 25 000 európai
polgárral készített interjúkon alapuló Eurobarométer gyorsfelmérés szerint a
válaszadók háromnegyede aggasztónak, ezen belül 40 %-uk nagyon aggasztónak
találná, ha a közelükben palagáz-kitermelési projekt indulna. [21] Pl. a Nemzetközi Energiaügynökség 2012. évi Aranyszabályok
jelentése; az USA Energiaügyi Minisztériumának 90 napos jelentése. [22] Az EB által indított nyilvános konzultáció keretében a
válaszadók a széles körű elfogadottságot a három fő kihívás közé
sorolták. [23] Pl. a Közös Kutatóközpont IET intézete által szervezett
műhelyfoglalkozás a palagázról, 2013. március. [24] Lásd a Hatásvizsgálat (SWD(2014) 21 final
(2014.1.22.)) 3.2. pontját. Az alkalmazandó jogszabályok közé tartoznak: a
környezeti hatásvizsgálatokról (KHV) szóló 2011/92/EU irányelv, a
bányászati hulladékról szóló 2006/21/EK irányelv, a 2000/60/EK számú
víz-keretirányelv, az 1907/2006/EK számú REACH-rendelet, a biocidokról szóló
528/2012/EU rendelet, a 96/82/EK számú Seveso II irányelv és a
2012/18/EU számú Seveso III irányelv (bizonyos feltételek mellett), az
élőhelyek védelméről szóló 1992/43/EGK irányelv és a madarak
védelméről szóló 2009/147/EK irányelv, valamint a környezeti
felelősségről szóló 2004/35/EK irányelv (a
III. mellékletben felsorolt tevékenységek tekintetében). [25] http://ec.europa.eu/environment/integration/energy/uff_news_hu.htm [26] http://ec.europa.eu/environment/integration/energy/pdf/guidance_note.pdf