A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

A 2012-es Európa Kulturális Fővárosa (Guimarães és Maribor) eseménysorozat utólagos értékelése

1.           Bevezetés

E jelentés benyújtására az 1622/2006/EK határozat[1] 12. cikke értelmében került sor, amely előírja, hogy a Bizottság minden évben biztosítsa az Európa Kulturális Fővárosa eseménysorozat előző évi eredményeinek külső és független értékelését, és a következő év végéig nyújtson be értékelő jelentést a többi uniós intézménynek.

Ez a jelentés a Bizottságnak a 2012. évi Európa Kulturális Fővárosa eseménysorozat külső értékelése[2] főbb következtetéseivel és ajánlásaival kapcsolatos álláspontját terjeszti elő. Az értékelés teljes szövege, amely e jelentés különböző pontjaira vonatkozó mennyiségi és minőségi információkat közöl, a következő oldalon érhető el:

http://ec.europa.eu/culture/our-programmes-and-actions/capitals/evaluation-commissioned-by-the-eu_en.htm.

A külső értékelés először egyenként értékelte a 2012-es Európa Kulturális Fővárosa (European Capitals of Culture, a továbbiakban: ECOC) címet viselő két várost: Guimarãest és Maribort. Ezután összevetette a megállapításokat, és a két városra és az ECOC-fellépésre egyaránt érvényes következtetéseket vont le.

2.           A fellépés háttere

2.1.        Az Európa Kulturális Fővárosa eseménysorozathoz kapcsolódó uniós fellépés

Az „Európa kulturális városa” tervet először 1985-ben, kormányközi szinten fogalmazták meg[3]. E tapasztalatból kiindulva az 1419/1999/EK határozat megállapította az Európa Kulturális Fővárosa eseménysorozat 2005–2019. évre szóló közösségi cselekvési programját[4]. Megállapították a tagállamok időbeli sorrendjét, amely azt mutatja, hogy az egyes években melyik állam jogosult az esemény megszervezésére. Az adott évi eseménysorozat megrendezésére jogosult tagállamoknak javaslatot kellett tenniük a kijelölendő városokra és be kellett nyújtaniuk azok – az adott évre vonatkozó kulturális programokat tartalmazó – pályázatait az európai választótestülethez, amely javaslatot tett a Bizottságnak a városok kijelölésére. A Miniszterek Tanácsa hivatalosan kijelölte Európa Kulturális Fővárosát.

2007. január 1-jén az 1419/1999/EK határozat helyébe az 1622/2006/EK határozat lépett, amely a 2013-as és az azt követő években odaítélt címek esetében két szakaszból álló nemzeti versenypályázatot és ellenőrzési folyamatot vezetett be, és pontosabban meghatározta a célkitűzéseket. Az új határozat emellett bevezette a városok kijelölése utáni állapotfelmérési ülések megrendezését, amely azzal zárul, hogy a testület Melina Mercouri tiszteletére alapított díjat ítél oda a fővárosoknak, feltéve, hogy megfelelnek az 1622/2006/EK határozatban megállapított követelményeknek, és végrehajtották a választó-, illetve az ellenőrző és tanácsadó testület ajánlásait. Az uniós pénzügyi támogatást az EU Kultúra programja biztosítja. A 2007–2013. évre kulturális fővárosonként minden évben legfeljebb 1,5 millió EUR áll rendelkezésre. A 2010-es címtől kezdve valamennyi kijelölt város esetében végrehajtották az 1622/2006/EK határozatban előírt ellenőrzési szakaszt.

2.2.        Európa Kulturális Fővárosai 2012-ben

A 2012-es Európa Kulturális Fővárosa megrendezésére a 2006-os határozat alapján Portugália és Szlovénia kapta meg a jogosultságot, a kiválasztásra és a kijelölésre pedig a határozat 14. cikkének átmeneti rendelkezései vonatkoztak.

A 2006-os határozat ezenkívül kifejezetten kimondja, hogy a 2010., a 2011. és a 2012. évi címre a kulturális programokra vonatkozó feltételek tekintetében az 1999-es határozatot kell alkalmazni, kivéve, ha a városok úgy döntenek, hogy a programjukat a 2006-os határozat feltételei alapján készítik el. Ami a társfinanszírozást és az ellenőrzést illeti, a 2010-es ECOC-címektől kezdve a 2006. évi határozatban meghatározott új eljárásokat kell alkalmazni.

A 2006. évi határozat új uniós finanszírozási mechanizmust vezetett be Európa Kulturális Fővárosai számára, az ellenőrző és tanácsadó testület jelentései alapján a kijelölt városok részére az év kezdete előtt odaítélendő „Melina Mercouri-díj” formájában, amelynek szerepe, hogy támogatást és iránymutatást nyújtson a városoknak kijelölésük napjától a cím viselése évének megvalósításáig, felmérje és értékelje az előkészületeiket, valamint ellenőrizze kötelezettségvállalásaik teljesítését. A díjat először a 2010-es címet, majd a 2011-es és a 2012-es címet viselő városoknak ítélték oda.

Az 1622/2006/EK határozat átmeneti rendelkezéseivel összhangban a portugál kormány 2007-ben úgy döntött, hogy nemzeti versenypályázat kiírása nélkül Guimarãest ajánlja a 2012-es ECOC-cím elnyerésére. A szlovén kormány úgy döntött, hogy nemzeti versenypályázat útján választja ki a szervező várost, egy 2006-ban megrendezett nyílt pályázati felhívás keretében, amelyre 4 város jelentkezett, majd ennek alapján ajánlotta Maribor városát öt partnervárossal együtt. A külső értékelés szerint azonban a megkérdezett érdekelt felek között nincs egyetértés abban, hogy a nemzeti kiválasztási eljárás végrehajtása a legmegfelelőbb és legátláthatóbb módon történt-e.

A választótestület 2008. novemberi jelentésében javasolta, hogy e két város adjon otthont a 2012-es ECOC eseménysorozatnak, ugyanakkor ajánlásokat tett annak elősegítésére, hogy a városok elérjék célkitűzéseiket. 2009 májusában az Európai Unió Tanácsa hivatalosan Guimarãesnek és Maribornak ítélte a 2012-es ECOC címét. Az ellenőrző és tanácsadó testület 2011. májusi jelentésében javasolta, hogy ítéljék oda Guimarãesnek és Maribornak a Melina Mercouri-díjat[5].

3.           Külső értékelés

3.1.        Az értékelés háttere

Az értékelés célja az volt, hogy a fellépés célkitűzéseinek, valamint maguk az ECOC-k által a pályázatukban és a végrehajtási szakaszban meghatározott célkitűzéseknek a figyelembevételével megállapítsa ezen ECOC-k relevanciáját, hatékonyságát, eredményességét, valószínűsíthető fenntarthatóságát és hagyatékát. Az értékelés az ECOC-fellépés egészének relevanciáját, hatékonyságát, eredményességét és fenntarthatóságát is figyelembe vette.

3.2.        Módszer

Az értékelésnél az volt a követelmény, hogy ugyanazt a modellt kell használni, mint a 2007–2011. évi értékelések esetében, hogy időben összehasonlítható adatok szülessenek. A fellépés magas szintű globális céljainak hierarchiájához kapcsolódó több alapvető követelmény és mutató, valamint a fellépés konkrét és operatív célkitűzéseinek lehetőség szerinti megfigyelésére és mérésére került sor.

Először a két város egyéni értékelését végezték el a terepmunka során gyűjtött vagy az ECOC által rendelkezésre bocsátott elsődleges adatok alapján, valamint számos különböző másodlagos adatforrás elemzése révén. Az elsődleges adatforrások közé tartoznak a városokban tett egy-egy látogatás során vagy telefonon folytatott kvalitatív interjúk. Ezen interjúk az egyes ECOC-kkal kapcsolatos különféle nézőpontok, többek között a projektirányító csoportok, a helyi és nemzeti szintű döntéshozók, illetve a kulcsfontosságú kulturális szereplők és az ECOC megvalósításában részt vevő számos partner véleményének feltárására irányultak. Az ECOC-projektek felelőseit ezenkívül felkérték, hogy egy online felmérés kitöltésével járuljanak hozzá az értékeléshez. A másodlagos adatforrások közé tartozik az eredeti ECOC-pályázatokban szereplő információ elemzése, az ECOC által készíttetett tanulmányok és jelentések, az események programjai, a promóciós anyagok és a weboldalak; a kultúrára és a turizmusra vonatkozó statisztikai adatok; illetve a pénzügyekről, a tevékenységekről, a teljesítményről és az eredményekről az ECOC által szolgáltatott kvantitatív adatok.

Ezt követően egy összehasonlító vizsgálat során áttekintették a Guimarãessel és Mariborral kapcsolatos következtetéseket, amelynek alkalmával összehasonlították és szembeállították a megközelítéseket, illetve azonosították az ECOC-fellépés egészére vonatkozó közös témákat és megállapításokat.

4.           Az értékelés megállapításai

4.1.        Az ECOC-fellépés relevanciája

Az értékelés szerint az ECOC-fellépés továbbra is kulcsfontosságú és jelentős relevanciával bír az Európai Unió működéséről szóló szerződés, különösen pedig annak 167. cikke vonatkozásában, mivel hozzájárul a tagállamok kultúrájának virágzásához, előtérbe helyezi a közös kulturális örökséget és a kulturális sokszínűséget, illetve fokozza a tagállamok közötti és nemzetközi kulturális együttműködést.

Az ECOC-fellépés továbbra is kiegészítő szerepet játszik egyéb uniós kulturális kezdeményezések, különösen a 2007–2013 közötti Kultúra program és a MEDIA program (és ezeknek a tervezett Kreatív Európa program szerinti utódprogramjai) mellett. Fontos kiemelni, hogy az ECOC az európai kulturális program céljainak eléréséhez is hozzájárul, mivel elősegíti a kulturális sokszínűséget, fejleszti a nemzetközi kulturális kapcsolatokat és növeli a kultúra szerepét az európai városok hosszú távú fejlődésében. Emellett az ECOC-fellépés egyéb európai programokat is kiegészít, különösen az ifjúság, az uniós polgárság, az oktatás és képzés, illetve a regionális fejlesztés területén.

4.2.        A 2012-es ECOC relevanciája

Az értékelés figyelembe veszi az ECOC-címre pályázó városok motivációját, valamint célkitűzéseik relevanciáját a fellépés és a 167. cikk célkitűzéseinek fényében. Megvizsgálta továbbá azt a folyamatot, amelynek során a 2012-es ECOC motivációja célkitűzésekké alakult át, és azt, ahogyan e célkitűzések változtak a kidolgozási szakaszban.

Az értékelés szerint a két 2012-es ECOC követte a fellépés célkitűzéseit, és azokat hozzáigazította saját adottságaihoz és prioritásaihoz. Mindkét ECOC olyan célokat és tevékenységeket valósított meg, amelyek relevánsak voltak az uniós szintű fő célokra nézve. Mindkét ECOC tervében az uniós céloknak megfelelő sokszínű kulturális programok és kapcsolódó tevékenységek (például kommunikáció, önkéntesség stb.) szerepeltek, amely célok többek között a kulturális szereplők közötti együttműködés támogatása, az európai kultúrák sokszínűségének előmozdítása, valamint közös jegyeik kiemelése, a kultúra hozzájárulásának elősegítése a városok hosszú távú fejlődéséhez, a városok társadalmi és gazdasági fejlődésének támogatása, a polgárok részvételének elősegítése, a városi kulturális kínálat mértékének, sokszínűségének és európai dimenziójának növelése, a kultúrához való hozzáférés és az abban való részvétel bővítése, a kulturális ágazat kapacitásának megerősítése, illetve a városok nemzetközi arculatának gazdagítása.

4.3.        Az irányítás és igazgatás hatékonysága, valamint a teljesítőképesség

Az értékelés vizsgálta a városok teljesítőképességét, illetve az ECOC irányításának és igazgatásának hatékonyságát, beleértve azok szervezeti modelljeit, a kulturális tevékenységek és események kiválasztásának és végrehajtásának folyamatát, a kommunikációt és a promóciót, valamint a finanszírozás megoldását célzó folyamatokat.

A 2007–2011. évi ECOC-k értékeléséhez hasonlóan a 2012-es ECOC értékelése is kiemeli, hogy fontos, de egyben nagy kihívást is jelent a megfelelő szervezeti struktúra létrehozása és olyan csapat felállítása, amely rendelkezik a kulturális program végrehajtásához szükséges készségekkel. Az eredeti pályázatot benyújtó csapattól mindez több területet lefedő képességeket és emiatt eltérő struktúrát követel meg. Ezenkívül egyensúlyba kell hozni a művészeti és politikai érdekeket, és biztosítani kell, hogy a meglévő érdekelt felek – mint együttműködő partnerek – minden új végrehajtási mechanizmust jól fogadjanak. Általában ajánlatos új és független struktúrát létrehozni, amelyet a város politikai és kulturális adottságaihoz kell igazítani.

A Guimarães Városi Alapítványt a Kulturális Minisztérium és Guimarães Városi Tanácsa 2009-ben új szervezetként hozta létre. Az ECOC irányítása és igazgatása megosztva történt: az általános elképzelés, a kommunikáció és az igazgatás kidolgozása az alapítvány feladata volt, a kulturális program végrehajtását pedig egy már meglévő szervezet, az A Oficina végezte. Ezenfelül a program egy részét – az Idők találkozását – egy helyi egyesületekből álló konzorcium irányította és valósította meg az előbbiektől függetlenül. Az értékelők megjegyzik, hogy noha a kidolgozási szakaszban bizonyos nehézségek léptek fel, az igazgatási és irányítási struktúrák a cím viselésének éve során viszonylag jól működtek. A „Guimarães 2012” projektre vonatkozó általános elképzelés, a célok és a programozási elvek nem módosultak jelentősen a pályázati szakasz és a cím viselése évének megvalósítása között. A „Guimarães 2012” projekt sikeréhez az is jelentősen hozzájárult, hogy az elképzelés a városi önkormányzat erős politikai támogatását élvezte. Ez tükröződött a kultúrával kapcsolatos infrastrukturális projektek iránti elkötelezettségben, a projektirányító csoport támogatásában és az azzal folytatott szoros együttműködésben, illetve a kulturális projektek megvalósítására irányuló jelentős támogatásban. Az ECOC-t a városi önkormányzat stratégiai fontosságú projektnek tekintette, és jelentős erőfeszítéseket tett sikeres megvalósításának biztosítására.

Mariborban a formális partnerség vagy az erős helyi vezetés hiánya (a többszöri kormányváltással összefüggésben) problémás helyzetet idézett elő a kidolgozási és a végrehajtási szakaszban. A kidolgozási szakaszt a városi önkormányzat által kijelölt ideiglenes titkárság irányította. Amikor a végső megvalósítási infrastruktúra elkészült, viszonylag gyorsan sor került egy csapat toborzására, amelyet az értékelők szerint azonnal „bedobtak a mély vízbe”. Az értékelés a megvalósító szerv végrehajtási megközelítésében számos sikertényezőre mutat rá, ezek közé tartozik az új és egységes programkoncepció kidolgozása, a partnerekkel, szereplőkkel és művészekkel folytatott széles körű konzultáció, ugyanakkor az is, ahogyan az igazgatóság és a vezetőség támogatta a személyzetet és sikerült megőriznie önállóságát a külső beavatkozás ellenében. Az ECOC fokozatosan megszerezte a polgárok, a médiapartnerek és az egyéb érdekelt felek támogatását. A tervezett infrastrukturális fejlesztések többségére azonban nem került sor, amely jelentősen korlátozta a lehetséges helyszíneket és egyes esetekben azt jelentette, hogy a tervezett tevékenységeket nem lehetett megvalósítani. Bizonyos pontokon valóban fennállt a kockázata, hogy az intézményi struktúrákkal, finanszírozási kötelezettségvállalásokkal és infrastrukturális problémákkal kapcsolatos ellentétek miatt az egész projekt veszélybe kerül.

A 2012-es tapasztalat a korábbi értékelésekhez hasonlóan az ECOC irányítása és igazgatása által előidézett jelentős problémákra, illetve a politikai hatások, a szervezeti bizonytalanság és a személyzeti fluktuáció szerepére mutat rá. Ez talán elkerülhetetlen az ECOC időskálája miatt, de 2012 arra is rámutatott, mennyire fontos, hogy a város és az egyéb hatóságok következetesen támogassák a projektet, illetve szilárdan kiálljanak és elköteleződjenek a mellett, mivel így bármilyen nehézséget gyorsan azonosítani lehet és meg lehet oldani.

Más uniós politikai eszközökhöz és mechanizmusokhoz képest az ECOC-fellépés európai szinten továbbra is nagyon költséghatékony, tekintve, hogy a Melina Mercouri-díj révén igen szerény uniós finanszírozás áll rendelkezésre. Jóllehet a díj a két város esetében az ECOC teljes költségvetésének viszonylag csekély részét képezte, a felmerülő pénzügyi kihívások miatt azonban mindkét város nagyra értékelte azt. A díjnak, amelyben a városok a kidolgozási szakaszban elért fejlődésük elismeréseként részesülnek, emellett erős jelképes értéke is van.

4.4.        Hatékonyság a kulturális tevékenységek, valamint a kulturális és művészeti tartalom kidolgozása terén

Az értékelés szerint mindkét 2012. évi ECOC-nak sikerült olyan kulturális programokat megvalósítania, amelyek (a témákat, művészeket/előadókat és a közönséget tekintve) szélesebb körűek, innovatívabbak és nemzetközibbek voltak a két város szokásos kulturális kínálatánál. E programok új témákat tártak fel, kiemelték az egyes városok kulturális kínálatának gazdagságát és sokszínűségét, új vagy szokatlan helyszíneket vettek igénybe, illetve megszólították a polgárokat.

A „Maribor 2012” projekt széles körű és innovatív kulturális programokat valósított meg, többek között számos, merőben új kulturális tevékenységet, amelyek jelentős hangsúlyt fektettek az új kreatív kifejezésmódokra és a több művészeti ágra kiterjedő munkára, illetve az olyan, szoros együttműködésen és részvételen alapuló megközelítésre, amely a nemzetközi szereplők helyi szervezetekkel, művészekkel és polgárokkal való megismertetését célozta.

Számos tevékenység épült koprodukcióra vagy együttműködésre. A „Maribor 2012” projekt részben annak köszönhetően alkalmazta sikeresen a koprodukciókat, hogy nem volt elég erőforrás és idő az átfogó kulturális program belső kidolgozására. Sikerült azonban hasznosítani a külső partnerek erőforrásait és szakértelmét (például a Kulturális Követségekét, amelyben 31 ország 80 szervezete vett részt), ugyanakkor biztosítani, hogy a megvalósított tevékenységek összhangban álljanak az ECOC-ra vonatkozó saját és uniós szintű célokkal.

A végleges program az eredeti elképzelés egységesebb és strukturáltabb átdolgozása volt. Röviden: több száz projektet foglalt magában, amelyek a becslések szerint 2012-ben összesen 3,1 millió látogatót vonzottak (a teljes projekt 4,5 milliós közönségszámot ért el). Ez jelentős növekedést jelent a maribori polgárok számára általában elérhető tevékenységek nagyságrendjéhez és választékához képest. Az értékelés szerint több érdekelt fél megjegyezte, hogy a programban megfelelően kiegyensúlyozott volt a magas- és a populáris kultúra aránya, például kellő számú „tekintélyes” eseményre került sor, ugyanakkor jelentős hangsúlyt fektettek a részvételen alapuló megközelítésekre és az innovatív tartalomra is, többek között a művészeti ágakat és kísérleti megközelítéseket ötvöző tevékenységekre, ideértve az új médiaformák használatát is.

Guimarães olyan kulturális programot valósított meg, amely számos új és innovatív kulturális tevékenységet foglalt magában. Az értékelők úgy vélték, a program különösen sikeres volt a helyi lakosok bevonásában, a nemzeti és nemzetközi látogatók vonzásában, valamint a városban elérhető kulturális élmények kínálatának növelésében. A kulturális program középpontjában a guimarãesi művészi alkotómunka állt. A fő részt vevő érdekelt felek kezdetektől fogva nem arra törekedtek, hogy egyszerűen összeállítsanak egy fesztiválprogramot és meghívják a máshol létrehozott legjobb projekteket, hanem úgy döntöttek, hogy a hangsúlyt magára a guimarãesi művészi alkotómunka megerősítésére, illetve a városban rejlő művészeti és kreatív képesség és potenciál fejlesztéséhez való hozzájárulásra helyezik.

Röviden: Guimarães programja több száz rendezvényt foglalt magában, amelyekben 25 000 művész és szakember vett részt. A kulturális rendezvényekben 15 000 polgár és 300 szervezet működött közre. A program során 1000 új alkotás született és 700 művésztelep működött. 40 film készült, 60 új kiadvány jelent meg és 100 nemzetközi premierre került sor.

A program célja az volt, hogy a várost múltjának és jelenének különböző aspektusaira vonatkozó művészi értelmezéseken keresztül fedezze fel. A filmművészeti program például arra irányult, hogy újra felfedezze a város audiovizuális örökségét, a „Művészet és építészet” program pedig a különösen az ipari örökséghez kapcsolódó helyi identitással és a helytörténettel foglalkozott, társadalmi, gazdasági és kulturális dimenzióba helyezve azt.

4.5.        Hatékonyság az európai dimenzió előmozdítása terén

Az értékelés szerint mindkét 2012-es ECOC kulturális programjának európai dimenziója legnagyobb részben a transznacionális kulturális együttműködés támogatására és a városok kulturális ágazatának bizonyos mértékű nemzetközivé tételére irányuló erőfeszítésekhez kapcsolódott. Bár az európai témák mindkét város programjában jelen voltak, ezek jellemzően inkább konkrét területekhez vagy egyedi projektekhez kapcsolódtak, nem hatották át a kulturális program egészét. Noha egyértelműen irreális lett volna azt várni, hogy az ECOC-cím miatt Guimarães és Maribor jelentős európai kulturális úti célként szerezzen nevet (legalább is nem a cím viselésének éve után), ugyanakkor az erős nemzetközi promóció hiánya mindkét város esetében valamilyen szinten kihagyott lehetőséget jelent, annak ellenére, hogy az ECOC kedvező hatást gyakorolt mindkét város szélesebb körű megítélésére és a turizmus promóciójára. A jelek szerint 2012-ben a látogatók mintegy 39 %-a kizárólag az ECOC miatt érkezett Mariborba és a partnervárosokba. A guimarãesi turisztikai információs irodákat 120 %-kal több látogató kereste fel, a jelentések szerint pedig a látogatók több mint 25 %-a számolt be arról, hogy többek között az ECOC miatt is érkezett a városba.

Végezetül elmondható, hogy a két ECOC a vártnál kevésbé kiterjedt együttműködést folytatott, jóllehet az ilyen esetekben, amikor a városok távol fekszenek egymástól vagy nincsenek történelmi és kulturális összeköttetések, csekély lehetőség nyílik a kapcsolatok bővítésére.

4.6.        Hatékonyság a polgárok bevonása és megszólítása terén

Az értékelésben az áll, hogy mindkét város sikerének egyik fő tényezője a polgárok bevonása volt. A „Guimarães 2012” projektet erősen támogatták a város lakói, rengeteg energiát fordítottak rá és aktívan részt vettek benne, ugyanis a cím viselésének évét olyan kulcsfontosságú mérföldkőnek tekintették, amelynek révén újra felpezsdíthetik városuk életét, növelhetik annak országon belüli jelentőségét és nemzetközileg is még ismertebbé tehetik azt. A kommunikációs stílus és a logó a siker fő tényezőjének számított ebben a projektben. Maribor végül szintén jelentős ismertséget szerzett, és sikereket ért el a polgárok részvétele és bevonása terén, illetve fokozatosan megszerezte a polgárok, a médiapartnerek és az egyéb érdekelt felek támogatását, amelynek révén le tudta küzdeni a kezdeti kedvezőtlen hírverés és eluralkodó szkepticizmus hatásait. Emellett a város programja számos olyan tevékenységet foglalt magában, amelyek a kultúra, a kreativitás és egyéb területek közötti kapcsolatok feltárására irányultak, például a Maribori Egyetem munkájában a különböző egyetemi karokon folytatott kutatást kapcsolták össze a művészetekkel és a kultúrával.

4.7.        Hatékonyság a gazdasági, városfejlesztési és turisztikai hatások terén

Guimarães esetében a gazdasági és társadalmi fejlődéshez való hozzájárulás érdekében kulcsfontosságú volt a város kapacitásába való beruházás. Először is infrastrukturális beruházásra került sor a város kapacitásának növelésére. Másodszor a program a helyi kulturális ágazat kapacitásának növelésére helyezte a hangsúlyt. Harmadszor a kulturális program jelentős részét a közönségfejlesztés, a közösség bevonása és a különböző kulturális élmények polgárokhoz való eljuttatása képezte. Az értékelés adatai szerint az ECOC hatással volt a város üzleti fejlődésére, különösen a városközpont szolgáltatási ágazata tekintetében. A „Guimarães 2012” projekt erős politikai támogatása az ECOC-t stratégiai fontosságú projektnek tekintő városi önkormányzat részéről e tekintetben egyértelműen előnyt jelentett. Guimarães 2012-es tapasztalata különösen azt példázza, hogy az ERFA által finanszírozott beruházások hogyan erősíthetik az ECOC-t, és az ECOC hogyan nyújthat hozzáadott értéket ezekhez a beruházásokhoz. Számos korábbi ECOC is használt már ERFA-finanszírozást az infrastruktúrafejlesztésekhez, a Guimarães 2012 projekt esetében azonban a teljes finanszírozás mintegy 70 %-a az ERFA-ból származott.

Mariborban az eredeti pályázat nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy az ECOC támogassa a városfejlesztést, illetve a társadalmi és gazdasági fejlődést, továbbá hogy a kultúra segítségével új lendületet adjon a városnak, újfajta bizalmat alakítson ki a lakosságban, és új kapcsolatokat építsen ki a szélesebb körű társadalmi és gazdasági fejlődés ösztönzése érdekében. Noha az infrastrukturális projektek többsége nem haladt előre, a város továbbra is arra törekedett, hogy az ECOC évét a városfejlesztés és a regionális fejlesztés támogatására használja. Ennek köszönhetően számos különféle olyan tevékenység kidolgozására került sor, amelyek célja az volt, hogy a város központi területei újra élettel teljenek meg a kultúra segítségével. Számos partnerváros nyilatkozott igen kedvezően az ECOC-évben való részvételéről. A projekt egyértelműen jelentős kedvező hatást gyakorolt a kisebb városok életére, amelyek így nagyszámú látogatót vonzottak, valamint növelték a bizalmat kulturális értékeik és újfajta kulturális és turisztikai fejlesztési elképzeléseik iránt.

Az értékelés megjegyzi, hogy mindkét városban sikerült kimutatni a látogatószám növekedését, amely jelentősen hozzájárult a helyi gazdasági tevékenységhez.

4.8.        Fenntarthatóság

A 2006. évi határozat szerint az ECOC célja, hogy „legyen fenntartható, és szervesen illeszkedjék a város hosszú távú kulturális és társadalmi fejlődésébe”. Az értékelés szerint mindkét 2012-es ECOC esetében bizonyosságot nyert, hogy a cím viselésének évét követően is folytatódó kulturális tevékenységeket teremtettek, valamint új, helyreállított kulturális létesítményeket hoztak létre. A fenntartható kulturális kapacitás tekintetében az ECOC-nak köszönhetően a városok nagyobb tapasztalatot és szakértelmet szereztek, valamint bővült kapcsolatrendszerük és másokkal folytatott együttműködésük a kulturális ágazatokon belül.

A kulturális szereplők mindkét városban értékes készségekre és tapasztalatra tettek szert, és a városok kulturális kínálata is valószínűleg javul bizonyos mértékben. Nem valószínű azonban, hogy a projekt további hatást gyakorolna a kulturális irányításra, ami megerősíti azt az igényt, hogy a hosszú távú stratégia legyen beépítve a kiválasztási és ellenőrzési folyamatokba.

A fenntarthatóság a két város esetében korántsem tekinthető biztosítottnak, nem utolsósorban a bizonytalan gazdasági helyzet miatt. Mariborban a politikai helyzet továbbra is változékony, a gazdasági kilátások továbbra is kedvezőtlenek, és (2013 júniusa után) a hosszú távú tervezésnek és a jogutódszervezetnek a hiányához társuló csökkenő kulturális költségvetés is arra mutat, hogy nehéz lesz fenntartani a kulturális tevékenységek számának közelmúltbeli növekedését és a lakosság kulturális tevékenységekben való fokozott részvételét. Guimarãesnek nincs érvényes hosszú távú kulturális stratégiája, az ECOC-t irányító Városi Alapítvány pedig 2013 végével megszűnik. A helyi önkormányzat, a nemzeti kormány és az egyetem között azonban tárgyalások folynak arról, hogy az irányítási struktúrák fenntarthatóságának biztosítása érdekében együttműködési keretet hoznának létre. Az is valószínű, hogy a helyi önkormányzat biztosítani tudja bizonyos fő tevékenységek folytatását.

5.           A külső értékelés főbb ajánlásai és a Bizottság következtetései

Az ajánlások a 2012. évi ECOC-ra vonatkozó értékelői megállapításokon alapulnak, de az ECOC-fellépés egészének végrehajtására vonatkoznak. Az értékelők továbbá megjegyzik, hogy a korábbi ECOC-k értékeléséből származó számos ajánlás továbbra is érvényes és releváns.

Az ajánlások közé tartozik az ECOC-fellépésnek mint kiemelkedő és jelképértékű uniós kezdeményezésnek a folytatása, az átlátható nemzeti szintű kiválasztási eljárások szükségessége, az ellenőrzési intézkedések megerősítése annak érdekében, hogy a városok már a korai szakaszban támogatást és iránymutatást kapjanak, és így jobban biztosítva legyen a folyamatos előrehaladás a kidolgozási szakaszban, az egyes ECOC-k ugyanazon évben kijelölt más ECOC-kkal fennálló kapcsolatainak kiterjesztésére vonatkozó megerősített követelmény, az ECOC intézményi szervezete megfelelő időben való kialakításának és konkrétabb jogutódstruktúrák kidolgozásának fokozott hangsúlyozása, és következetesebb értékelési folyamatoknak a városok által történő bevezetése. Az értékelés következtetései megerősítik, hogy az ECOC-címnek továbbra is nagy a megbecsülése, kiterjedt kulturális programokat generál és jelentős hatásokat ér el. Az uniós címnek és a pénzügyi hozzájárulásnak jelentős ösztönző hatása van, ami a kezdeményezést költséghatékonnyá és eredményessé teszi.

A Bizottság egyetért az értékelés általános megállapításaival és következtetéseivel, és elfogadja annak ajánlásait.

A jelenlegi értékelés ajánlásai nagyrészt összhangban állnak a Bizottság közelmúltban kiadott, az Európa kulturális fővárosai kezdeményezés 2020–2033. évekre szóló uniós fellépésének létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatával[6].

A javaslat a jelenlegi, általánosságban jól működő rendszer erősségeire építve megtartja annak fő jellemzőit és általános szerkezetét. Ugyanakkor a 2012. évi és azt megelőző ECOC-k külső értékelésben szereplő ajánlások, illetve egyéb megfontolások figyelembevételével számos fejlesztésre tesz javaslatot.

– A Melina Mercouri-díj kifizetése feltételességének megerősítése, ami a 2011-es ECOC értékelés ajánlásai között is szerepel; ez az értékelés a díjat a városok által pályázati szakaszban vállalt kötelezettségek teljesítése terén elért előrehaladáshoz köti – egyértelműbb és erősebb feltételrendszerrel, amelynek alapján a Bizottság megtagadhatja a kifizetést –, illetve a kifizetést a cím viselése évére halasztja annak érdekében, hogy a Bizottság megalapozottabban és tájékozottabban hozhassa meg döntését.

– Egyértelműbb és átfogóbb kiválasztási követelmények bevezetése annak érdekében, hogy az eljárás átláthatóbbá és pártatlanabbá váljon, többek között az ECOC-nak a város hosszú távú stratégiájához való hozzájárulása, a széles körű politikai támogatás szükségessége, az irányítás, illetve a finanszírozási stratégia megvalósíthatósága tekintetében.

– Az ugyanabban az évben kijelölt két ECOC ösztönzése arra, hogy kulturális programjuk részeként törekedjenek kapcsolatok és közös projektek kialakítására, mivel a meglévő munkakapcsolataik újakkal való kiegészítése igen hasznos lehet számukra, még akkor is, ha – amint ezt a jelentés is jogosan említi – ez néha kihívást jelenthet, ha a két város földrajzilag távol fekszik egymástól vagy csupán kevés kulturális és történelmi összeköttetés áll fenn köztük.

– Az ECOC ösztönzése arra, hogy a cím viselése évének eredményeire és hatásaira vonatkozóan saját kutatást és vizsgálatokat végezzen, ami a városok azon kötelezettségének formájában jelenik meg, hogy céljaik teljesítésének megfelelőbb mérése érdekében értékelést hajtsanak végre.

Ezenfelül a Bizottság javaslata azzal szándékozik javítani a rendszeren, hogy a kultúrának a városok hosszú távú fejlődéséhez való hozzájárulásához kapcsolódó általános célkitűzést vezet be, egy további harmadik hivatalos ellenőrző ülést irányoz elő a cím viselése éve előtt három évvel, és hangsúlyozza, hogy a pályázó városoknak a pályázat idején érvényes kulturális stratégiával kell rendelkezniük.

[1]               HL L 304., 2006. november 3.

[2]               A 2012-es Európa Kulturális Fővárosa eseménysorozat utólagos értékelése, záró jelentés az Európai Bizottság részére; készült az értékelésről, értékeléssel kapcsolatos szolgáltatásokról és hatásvizsgálathoz nyújtott támogatásról szóló EAC/50/2009. sz. szolgáltatási keretszerződés alapján a Bizottság által 2012-ben az ECORYS UK Ltd-nek adott megbízás keretében.

[3]               A kulturális ügyekért felelős miniszterek 1985. június 13-i állásfoglalása az „Európa kulturális városa” éves megrendezéséről.

http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:1985:153:0002:0003:EN:PDF.

[4]               A 649/2005/EK határozattal (HL L 117., 2005.5.4.) módosított határozat, HL L 166., 1999.7.1.

[5]               Lásd a választó-, valamint az ellenőrző és tanácsadó testület jelentését: http://ec.europa.eu/culture/our-programmes-and-actions/capitals/past-capitals_en.htm.

[6]               COM(2012) 407 final.