5.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 356/43

—

kiemeli a helyi és regionális önkormányzatok döntő szerepét e kezdeményezés kidolgozásában és végrehajtásában; és arra kéri őket, hogy váljanak aktívvá minden érintett ágazati politika terén, elsősorban területrendezési és városfejlesztési illetékességükön keresztül, a környezetbarát infrastruktúra megtervezése és kialakítása érdekében; aláhúzza, hogy a környezetbarát infrastruktúra sikeres kiépítésének kulcsa a hatékony többszintű kormányzásban és valamennyi szereplő és érdekelt részvételében rejlik;

—

kéri az Európai Bizottságot, hogy mielőbb dolgozzon ki konkrét gyakorlati útmutatókat a környezetbarát infrastruktúrának a különböző uniós politikákba történő beépítéséhez; valamint kiegészítő műszaki leírásokat kér; a környezetbarát infrastruktúrát pedig fel kellene venni a fenntartható városok és területek számára szóló adattárba, valamint a jövőbeli „városfejlesztési hálózatba”;

—

hangsúlyozza, hogy sürgősen meg kell határozni a környezetbarát infrastruktúra integrációs lehetőségeit és elsődleges jellegét a partnerségi megállapodásokban és az operatív finanszírozási programokban, amelyeket jelenleg alakítanak ki a 2014–2020 közötti kohéziós és strukturális alapok tekintetében;

—

felkéri az Európai Bizottságot, hogy építse be azokat az elvárásokat az európai jogszabályokba, amelyek célja a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások „zéró nettó csökkenése”; valamint, hogy továbbra is törekedjen az európai finanszírozásra vonatkozóan a környezetvédelmi feltételességre és a biológiai sokféleség védelmének figyelembevételére; javasolja, hogy e finanszírozás kiegészítéseként vonják el a „szürke infrastrukturális” projektek végrehajtására elkülönített valamennyi európai támogatás bizonyos százalékát;

—

üdvözli azt a bejelentést, mely szerint az Európai Bizottság az EBB-vel közösen arra törekszik, hogy 2014-re külön uniós finanszírozási mechanizmust hozzon létre a környezetbarát infrastrukturális projekteket tervező projektgazdák számára; szeretné, ha a környezetbarát infrastruktúra meghatározásába bevonnák a helyi és regionális önkormányzatokat;

—

üdvözli a TEN-G kezdeményezést, és amellett száll síkra, hogy azt ugyanúgy ismerjék el közösségi érdeknek, mint a szállítási és energetikai hálózatokat vagy az információs és kommunikációs technológiákat, és kéri, hogy az Európai Bizottság vizsgálja meg e terület európai szabályozásának lehetőségeit.

Előadó

Annabelle JAEGER, Provence–Alpes–Côte d’Azur regionális önkormányzatának képviselője (FR/PES)

Referenciaszöveg

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Környezetbarát infrastruktúra – Európa természeti tőkéjének növelése

COM(2013) 249 final

1.

lelkesedéssel fogadja az Európai Bizottság „Környezetbarát infrastruktúra – Európa természeti tőkéjének növelése” című közleményét, amely felvázolja az EU tárgyra vonatkozó stratégiáját. Számottevőnek tartja a 2020-ra kitűzött európai célok elérésére irányulóan az alábbiak tárgyában bemutatott javaslatokat: hatékony erőforrás-felhasználás, társadalmi és regionális kohézió, fenntartható és intelligens növekedés, vonzerő, a biodiverzitás és a táj védelme, a természeti kockázatokkal szembeni védelem, fenntartható városi modell lehetősége, helyi szintű munkahelyteremtés és -megőrzés a kis- és középvállalkozásoknál, a közegészségügy javítása és az egyenlőtlenségek elleni küzdelem. Mindez támogatja az EU biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő stratégiájának céljait, összhangban áll a „Madarak” és „Élőhelyek” irányelvekkel és a „Natura 2000” területek hálózatba szervezésével (1), és megerősíti azokat;

2.

reméli, hogy az uniós környezetbarát infrastruktúra jövőbeni kialakítása elő fogja segíteni az EU biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő stratégiájában szereplő második célkitűzés megvalósítását, amely a következő: 2020-ig a leromlott ökoszisztémák legalább 15 %-ának helyreállítása, a biológiai sokféleség csökkenésének és az ökoszisztémák leromlásának megállítása, valamint az ökoszisztémáknak az EU teljes területén – nem pedig csak a Natura 2000 területeken – történő helyreállítása;

3.

úgy véli egyébiránt, hogy az eddig nemzetközi, európai és nemzeti szinten megvalósított különféle stratégiák és programok még nem hoztak a biodiverzitás előtt álló kihívásoknak megfelelő szintű eredményeket; valamint hogy egyetértés alakult ki annak szükségességéről, hogy felülvizsgáljuk társadalmunk termelési és fogyasztási modelljeit, tekintettel a biológiai sokféleség csökkenésének veszélyére, amelynek ezek a fő tényezői, a természetes élőhelyek lerombolása és elaprózása, és a számos különböző szennyezés révén. E felülvizsgálat nélkül hiábavalók maradnak a biológiai sokféleségről szóló egyezmény és az EU 2020-as biodiverzitási stratégiája keretében megújított kötelezettségvállalások;

4.

kiemeli ezért az Európai Bizottság alapvető szerepét abban, hogy ösztönözze egy horizontális, környezetbarát infrastruktúrán alapuló stratégia kidolgozását. Ez soha nem látott lehetőség lenne arra, hogy valamennyi európai szereplőt – államot, helyi és regionális önkormányzatot, vállalkozást, kutatót, egyesületet és polgárt – bevonjuk a gazdaság, a társadalom és a bioszféra érdekeinek összeegyeztetésébe;

5.

érdeklődéssel fogadja a javasolt definíciót, amely egyszerre foglalja magában a fajok és élőhelyek összekapcsolódási lehetőségeivel, valamint a különböző szintű – többek között városi – ökoszisztémák minőségével összefüggő kihívásokat, a védett területek figyelemre méltó biodiverzitását és a kevésbé különleges térségekét, továbbá a természetes és a természeten alapuló, de az ember által megvalósított megoldásokat. Szeretné azonban, ha ez a definíció részletesen szerepelne a közzéteendő végrehajtási útmutatókban, belevéve az élő szervezetek iránti áteresztő- és befogadókészséget is. Ezért minden szinten rendkívül fontos az ökológiai és funkcionális összekapcsolódások kialakítása és felhasználása;

6.

üdvözli, hogy megfelelő elismerést nyert a kellően működőképes állapotban lévő ökoszisztémák számos gazdasági, környezeti, kockázatmegelőzési és társadalmi előnye, és ragaszkodik ahhoz, hogy az emberek számára hasznos javak és szolgáltatások előállításának e haszonelvű vetülete mindig alátámassza a természet és a biodiverzitás védelmének etikai szempontjait;

7.

emlékeztet egyrészt arra, hogy a környezetbarát infrastruktúra koncepciója természeténél fogva túllép a közigazgatási és területi határokon, másrészt pedig arra, hogy fejlesztése, fenntartása, vagy veszélyeztetése elsősorban a tagállamok és a regionális és helyi önkormányzatok területrendezéssel és a természeti erőforrások megóvásával kapcsolatos politikáitól függ;

8.

üdvözli és támogatja ezt a globális megközelítést, amely szilárdan beágyazza a környezetbarát infrastruktúrát az éghajlatváltozás hatásai mérséklésének és az ahhoz való alkalmazkodásnak a keretébe. Kiemeli a helyi és regionális önkormányzatok döntő szerepét e stratégia kidolgozásában és végrehajtásában;

9.

amellett foglal állást, hogy a környezetbarát infrastruktúra megóvása, fejlesztése és karbantartása sokkal kevésbé költséges közép- és hosszú távon, mint a „szürke infrastruktúráké”, ha a teljes költségüket tekintjük, beleszámítva a jelenleg a társadalom által viselt külső költségeket is. A természet által ihletett, vagy azon alapuló és a biodiverzitással szinergiát teremtő megoldások (környezetbarát tervezés) kevesebb energiát és karbantartást igényelnek, mint a hagyományos megoldások, ezért hatékonyabbak és fenntarthatóbbak;

10.

felhívja a figyelmet arra, hogy az ökoszisztémák leromlásának megelőzése és a leromlott állapotú ökoszisztémák működőképességének helyreállítása különösen kiemelten kezelendő, mivel az ökológiai egyensúly emberi tevékenység okozta felborulásának következményeit kezelő intézkedések mindig költségesebbek és hosszadalmasabbak, és főként bizonytalanabb eredményeket hoznak;

11.

úgy véli, hogy bár az ökoszisztéma-szolgáltatások gazdasági értékelése hasznosnak bizonyulhat egyes költség-haszon elemzésekben ahhoz, hogy egymással ellentétes célkitűzések között dönthessünk, az bizonyos módszertani nehézségekkel is jár – sőt, számos helyzetben kifejezetten alkalmatlan –, és nyilvánvaló kihatásai vannak etikai téren. Hangsúlyozandó továbbá, hogy létezik egy másik logika is a biodiverzitás hanyatlása „árának” felmérésére: annak kiszámítása, hogy mennyibe kerül az ökológiai funkciók megőrzését célzó helyreállítás, mi a költsége azoknak a beruházásoknak, amelyek a biodiverzitás állapotának fenntartásához vagy javításához szükségesek az ökológiai szolgáltatások tartós biztosítása érdekében. A Régiók Bizottsága szeretné, ha ez utóbbi módszer nyerne prioritást;

12.

arra kéri valamennyi helyi és regionális önkormányzatot, hogy váljon aktívvá minden érintett ágazati politika terén, elsősorban területrendezési és városfejlesztési illetékességén keresztül, a környezetbarát infrastruktúra megtervezése és kialakítása érdekében;

13.

arra kéri ezért az EU-t és a tagállamokat, hogy támogassák az önkormányzatokat emberi, technikai és pénzügyi erőforrásokkal a kihívásoknak megfelelő mértékben; (2)

14.

úgy látja, hogy a talajfunkció-veszteség, az intenzívebbé váló földhasználat és a talajromlás elleni harcnak kell a területrendezés és a városfejlesztés fő prioritásának lennie. A természetes környezet, az erdők és a mezőgazdasági művelésű földek „zéró nettó csökkenésének” kell uralkodóvá válnia a városok terjeszkedésével szemben. Egyes helyi és regionális önkormányzatok különböző formákban már elkezdték beépíteni a környezetbarát infrastruktúra és a „zéró nettó csökkenés” fogalmát a város- és területfejlesztési terveikbe;

15.

emlékeztet ezenkívül arra, hogy támogatja, hogy a tagállamok újrakezdjék az ahhoz szükséges egyeztetéseket, hogy egységes európai jogi keretet fogadhassanak el a talajok védelmére és funkcionalitásuk helyreállítására vonatkozóan, amely elengedhetetlen eszköze e döntő jelentőségű probléma kezelésének; (3)

16.

felhívja a figyelmet az erdészet környezetbarát infrastruktúrához tett hozzájárulására, amely lehet aktív – vagyis állhat az erdőterületek folyamatosságának helyreállításából vagy környezetbarát gazdálkodási gyakorlatok bevezetéséből, és lehet passzív – azaz történhet az erdők határterületének a megóvása révén. Különösen azokban a régiókban, ahol az erdőtulajdon nagyon szétaprózott, illetve magánkézben van, a környezetbarát infrastruktúra kialakításához a tulajdonosok szövetségeinek létrehozása és működtetése, továbbá az szükséges, hogy eszközöket bocsássanak a helyi és regionális önkormányzatok rendelkezésére e magántulajdonosok ösztönzésére: földtulajdonnal kapcsolatos, képzési, technikai és kölcsönös segítségnyújtási, sőt, pénzügyi támogatási eszközöket;

17.

tudomásul veszi az EU által a közös agrárpolitika keretében a 2014–2020 közötti időszakra hozott döntéseket, és felteszi a kérdést, hogy hogyan lehet hatékonyan megvalósítani 2020-ig a környezetbarát infrastruktúrát a fenti területeken. A Régiók Bizottsága kiemeli ezért az illetékes hatóságok fellépésének jelentőségét: a környezetbarát infrastruktúrát a biológiai sokféleség fenntartásával és helyreállításával kapcsolatos forrásfelhasználási tevékenységük egyik vezérfonalává kell tenniük azáltal, hogy az ökológiai jelentőségű övezetekbe irányuló közvetlen kifizetéseket és az EMVA-források felhasználását környezetbarátabbá alakítják, ideértve az agrár-környezetvédelmi intézkedések összehangolt célmeghatározását és az azokat támogató költségvetési előirányzatok biztosítását is. Ezzel párhuzamosan forrásokat kell felszabadítaniuk a biológiai sokféleség helyreállítására a mezőgazdasági területeken, elsősorban a bio-mezőgazdaságot és az agroerdészetet támogatva;

18.

úgy véli, hogy a fenntartható mezőgazdaságnak és erdőgazdálkodásnak a környezetbarát infrastruktúrán belüli népszerűsítése érdekében a természetes eredetű építőipari anyagok kifejlesztése elengedhetetlen a vidéki és városi térségek közötti szolidaritáshoz, mivel a hagyományos építőanyagoknak a városi építkezésekhez és a „szürke infrastruktúrához” való felhasználása jelentős nyomást gyakorol a vidéki, sőt, a tengeri környezetre is. Alapvető fontosságú a mezőgazdaság melléktermékeit képező vagy a szokásos anyagokat (szalma, kender, len, gyapjú stb.) kiegészítő fa- és egyéb anyagok használatát ösztönözni a helyi érintettek érdekében. Ezért látja úgy az RB, hogy előnyben kell részesíteni a helyi dinamikát, mégpedig az ágazatok strukturálásához és az ipari feldolgozóeszközökbe történő beruházáshoz nyújtott támogatáson, valamint a piacnak egy példamutató közbeszerzés, illetve az azokat kiemelten felhasználó közösségeknek nyújtott ösztönzők általi strukturálásán keresztül. Kutatási programokat is ki kell dolgozni a fenti anyagok műszaki tulajdonságainak és az ökoszisztémák megóvása szempontjából megfelelő előállítási feltételeinek a feltárását célzóan. Végül, a felhasználókat – megfelelő címkézés bevezetése révén – tájékoztatni kell az anyagok származási helyéről és előállítási körülményeiről;

19.

aláhúzza, hogy a környezetbarát infrastruktúra sikeres kiépítésének kulcsa abban rejlik, hogy minden kormányzati szint működjön együtt, eredményesen valósuljanak meg a többszintű kormányzás elvei, továbbá valamennyi szereplő és érdekelt, sőt a nagyközönség is részt vegyen helyi szinten annak megtervezésében és megvalósításában;

20.

a részvételen alapuló megközelítés mellett foglal állást, amely lehetővé teszi majd a kellő, alulról kiinduló kiegészítő kezdeményezéseket, amelyeket a területrendezésben és a földgazdálkodásban közvetlenül részt vevő szereplők, elsősorban a helyi közösségek hajtanak végre; (4)

21.

megjegyzi, hogy meglehetősen nagy a társadalmi igény a természet iránt a városokban, amely nemcsak a természet iránti különböző formában megnyilvánuló igényeket (hely a pihenésre, kikapcsolódásra, kertészkedésre és mezőgazdaságra, tájképi és díszítőelemek, érintetlen természeti területek stb.) és az ezekhez kapcsolódó jólét érzésére való vágyakozást tükrözi, hanem a közegészségügyi kihívásokat, a gazdasági és szociális egyenlőtlenség elleni küzdelmet is; ezen igények kielégítése pedig nyilvánvaló módon egyaránt érinti a legfiatalabbakat, a legidősebbeket és a legkiszolgáltatottabb helyzetűeket;

22.

érdeklődéssel figyeli és bátorítja a környezetbarát infrastruktúrához kapcsolódó polgári kezdeményezéseket, különösen a városi és a környező agglomerációs területeken (a biológiai sokféleség részvételi alapon történő felmérése, részvétel a biológiai sokféleséghez kapcsolódó új városi területek kijelölésében, a használatlan vagy elhagyott területek átminősítése, közösségi kertek stb.). A fenti területek közötti, nem motorizált közlekedési rendszerek számára alkalmas útvonalakkal való összeköttetés alapvető a városi életminőség javításához;

23.

megjegyzi, hogy a környezetbarát infrastruktúra kutatási és innovációs potenciállal rendelkezik, amely számos fejlesztési lehetőséget nyújt a településfejlesztők számára, például a zöld falakat és tetőket vagy az ökológiai felújításokat tekintve; pontosítja ugyanakkor, hogy a környezetbarát infrastruktúrához köthető előnyök – például az éghajlathoz való alkalmazkodás területén – a megvalósítás minőségétől függően jelentkeznek. Kizárólag az éghajlatnak és a biológiai sokféleségnek megfelelő gyakorlati megoldásokat kellene ösztönözni;

24.

támogatja az Európai Bizottság azon javaslatát, hogy pénzügyi eszközökkel (például kockázatmegosztó gyakorlatokkal) csökkentsék az innováció folyamatához kapcsolódó kockázatot, és örömmel fogadja az intézménynek azt a szándékát, hogy támogatni kíván állami vagy magánfinanszírozású projekteket;

25.

érdeklődéssel tekint a környezetbarát infrastruktúrához kapcsolódóan megjelenő új szakmákra (ökológiai felújítási szakértő, a leromlott ökoszisztémák karbantartásával és felújításával foglalkozó szakemberek); valamint hangsúlyozza a közvetlen vagy kapcsolódó szakmák (növénytermesztés, mezőgazdasági ágazatok stb.) figyelembevételének fontosságát. A gazdasági fejlődésért felelős régióknak és helyi önkormányzatoknak figyelemmel kell kísérniük és támogatniuk kell ezeket a munkahelyteremtő potenciállal rendelkező lépéseket;

26.

úgy véli, hogy a környezetbarát infrastruktúra alapját az ökoszisztémák és a hozzájuk kapcsolódó emberi kultúrák adják, amelyek biogeográfiai körülményeikből és történelmükből adódóan rendkívül sokfélék. A környezetbarát infrastruktúra következésképpen a fejlődés hordozója a gazdasági ágazatok és a helybeni, nem áthelyezhető munkahelyek számára. Ebben az összefüggésben az RB emlékeztet arra, hogy folyamatban van az Európai Unió közbeszerzéssel kapcsolatos jogszabályainak felülvizsgálata, és hogy az Európai Parlament (EP) „Belső piac” bizottsága 2013. január 11-én tisztázta, hogy a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat legyen az a szempont, amelyre alapozva az ajánlatkérő szervek odaítélik a közbeszerzési szerződéseket. Az RB támogatja az EP azon álláspontját, hogy ez a kritérium az árakon és költségeken túlmenően minőségi, környezeti vagy szociális megfontolásokat is magában foglalhat, beleértve a társadalmi és környezetvédelmi jellemzőket, valamint az innovatív jelleget, adott esetben pedig a rövid távú közbeszerzés költséghatékonyságát;

27.

kéri az Európai Bizottságot, hogy mielőbb dolgozzon ki pontos és konkrét gyakorlati útmutatókat a környezetbarát infrastruktúrának a különböző uniós politikákba történő integrálásához; továbbá azt javasolja, hogy a környezetbarát infrastruktúrákat már népszerűsítő régiókat és önkormányzatokat vonják be ezek kidolgozásába, hogy az Európai Bizottsággal közösen meg lehessen szerkeszteni ezeknek az útmutatóknak az egyes helyi vonatkozású részeit, amelyek pontosabban veszik számba a helyi élőhelyeket, ismereteket és tudást; elismeri ennek kapcsán, hogy a „Guide to multi-benefit cohesion policy investments in nature and green infrastructure” [Útmutató a természetbe és a környezetbarát infrastruktúrába történő, sok előnnyel járó kohéziós politikai beruházásokhoz] című útmutató (5) első iránymutatásként már elérhető;

28.

kiegészítő műszaki leírásokat kér a városi környezetbarát infrastruktúrákról, amelyek segítségével projekteket lehetne mobilizálni a strukturális alapokhoz kapcsolódó új intézkedések keretében, amelyek szerint az alapok 5 %-át fenntartható városfejlesztési célokra kell beruházni;

29.

szeretné, ha a környezetbarát infrastruktúrát felvennék a fenntartható városok és területek számára szóló adattárba (6), valamint a 2014–2020-as időszakra szóló kohéziós politika által kilátásba helyezett „városfejlesztési hálózatba”;

30.

kéri, hogy a bizonyos tervek és programok környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló 2001/42/EK irányelv jövőbeli felülvizsgálata foglalja magába a környezetbarát infrastruktúrákra való hivatkozást a hatások valószínű jelentősége meghatározásának további kritériumaként;

31.

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy amennyiben a környezetbarát infrastruktúrára épülő összes alternatív megoldás előzetes tanulmányozása nyomán egy „szürke” infrastruktúrát elengedhetetlennek ítélnek, ezt oly módon alakítsák ki, hogy amennyire csak lehet, megelőzzük, hogy hatást fejtsen ki, ezt követően csökkenteni kell a fennmaradó hatást, végül az ökológiai és földhasználati egyenértékűség értelmében igazolt kompenzációs intézkedéseket kell érvénybe léptetni (7). A Régiók Bizottsága felkéri az Európai Bizottságot, hogy építse be mindezeket az elvárásokat az európai jogszabályokba, tekintettel az Európai Bizottság által a biológiai sokféleségről szóló, 2020-ig teljesítendő uniós stratégiában foglalt, a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások „zéró nettó csökkenéséről” szóló 7b. fellépés terén végzett munkára;

32.

üdvözli azt a javaslatot, hogy 2017-re tekintsék át a környezetbarát infrastruktúra területén elért előrelépéseket, és megerősíti, hogy a helyi és regionális önkormányzatok készek arra, hogy ehhez hozzájáruljanak a biológiai sokféleséggel, a gazdasági tevékenységgel, az egészségüggyel, a társadalmi egyenlőtlenségekkel stb. foglalkozó helyi megfigyelőpontjaik mobilizálásával;

33.

felveti a kérdést, hogy mennyire hatékony a környezetbarát infrastruktúra, és hangsúlyozza annak szükségességét, hogy támogassák egy olyan gyors értékelési eszköz kidolgozását, amely az ökoszisztémák funkcionális egészségét vizsgálja, és amelyet az érintett felek könnyen használhatnak és áttekinthetnek a hatékonyság értékelésére, emellett pedig a „szürke infrastruktúrákkal” való összehasonlítására;

34.

úgy véli, hogy lehetővé kell tenni a „szürke infrastruktúrák” természethez való viszonyulásának teljes kiértékelését, és támogatja az Európai Bizottságnak az európai ökoszisztéma-szolgáltatások feltérképezésére és értékelésére vonatkozóan megkezdett munkáját; ezen túlmenően hangsúlyozza annak fontosságát, hogy támogassák olyan módszerek, eszközök és számítások kidolgozását, amelyek lehetővé teszik, hogy életciklus-elemzésen alapuló, átlátható jellemzést kapjunk a gazdasági tevékenységeknek és a termékeknek a természethez és az ökoszisztémás szolgáltatásokhoz való teljes viszonyáról;

35.

az EU által más kormányzási szintekkel partnerségben vezetett ambiciózus kommunikációs kampányt ajánl, amelyet különösen a helyi és regionális önkormányzatok (8), valamint más helyi szereplők (egyesületek, vállalkozások stb.) jól magukévá tudnak tenni. Ez a kampány támaszkodhatna a környezetbarát infrastruktúra hármas – környezeti, gazdasági és szociális – hasznára, valamint a tagállamok jelenleg alkalmazott bevált gyakorlataira;

36.

kijelenti, hogy meg kell erősíteni a bevált gyakorlatok hasznosítását. Az Európai Bizottságnak más intézményi és egyesületi szereplőkkel, valamint az ezeket az információkat már összegyűjtő helyi és regionális önkormányzatokkal egyetemben továbbra is arra kell törekednie, hogy beazonosítsa, terjessze és hasznosítsa a sikeres gyakorlatokat egy, a cserét szolgáló platform, rendszeres találkozók és képzések keretében, amelyeket a helyi és regionális önkormányzatok az Európai Bizottság támogatásával készek megszervezni, ugyanis nekik kulcsfontosságú szerepük van a környezetbarát infrastruktúra fontosságának tudatosításában;

37.

arra biztatja az Európai Bizottságot, hogy foglalja bele a létező és a jövőbeli kidolgozandó európai ökocímkézési programokba a környezetbarát infrastruktúra elemeit, függetlenül attól, hogy területekről (vidéki, városkörnyéki vagy városi nemzeti parkok) vagy termékekről (anyagok, építkezés stb.) van szó;

38.

a Régiók Bizottsága elismeri ugyan, hogy a keresztfinanszírozások hasznosak arra, hogy a biológiai sokféleség állította kihíváshoz mobilizálják az ágazati politikákat, hangsúlyozza azonban, hogy különböző okokból – kezdve az egyes finanszírozási eszközök különböző megnevezéseitől az összetett finanszírozási tervezésig – nehézkes ezeknek a finanszírozásoknak a mobilizálása; kéri tehát, hogy készítsenek pontos használati útmutatókat;

39.

hangsúlyozza, hogy sürgősen meg kell határozni a környezetbarát infrastruktúra integrációs lehetőségeit és elsődleges jellegét a partnerségi megállapodásokban és az operatív finanszírozási programokban, amelyeket jelenleg alakítanak ki a 2014–2020 közötti kohéziós és strukturális alapok tekintetében. Ez lehetővé tenné, hogy az illetékes hatóságok teljes mértékben felvállalják az e terület finanszírozására vonatkozó felelősségüket. Arra ösztönzi továbbá az illetékes helyi és regionális önkormányzatokat, hogy használják ki a lehetőségeket az operatív programokban javasolt, területhez igazított környezetbarát infrastruktúra-megoldások finanszírozására, és azok sikeres kivitelezésének biztosítása érdekében ruházzanak be a szükséges ágazatközi kapacitásépítésbe, társfinanszírozásba és hálózatépítésbe;

40.

egyetért annak szükségességével, hogy a környezetbarát infrastruktúra részét képező projektek számára finanszírozási eszközt hozzanak létre, és határozottan üdvözli a közleményben foglalt, ennek megfelelő bejelentést, mely szerint az Európai Bizottság az EBB-vel közösen arra törekszik, hogy 2014-re külön uniós finanszírozási mechanizmust hozzon létre a környezetbarát infrastrukturális projekteket tervező projektgazdák számára. Az RB szeretné, ha a környezetbarát infrastruktúra meghatározásába bevonnák a helyi és regionális önkormányzatokat;

41.

javasolja, hogy e finanszírozás kiegészítéseként vonják el a „szürke infrastrukturális” projektek végrehajtására elkülönített valamennyi európai támogatás bizonyos százalékát, hogy azzal egy kiegészítő biodiverzitási alapot finanszírozzanak; ezt az alapot mobilizálják majd feltőkésítés céljából a környezetbarát infrastruktúra kiépítésére a „szürke infrastruktúrával” rendelkező tagállamokban;

42.

felkéri az Európai Bizottságot, a tagállamokat, valamint a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy minden finanszírozási szinten tegyenek hatékony lépéseket annak érdekében, hogy megszűnjenek a biológiai sokféleségre káros támogatások és finanszírozási eszközök;

43.

kéri az Európai Bizottságtól, hogy továbbra is törekedjen az európai finanszírozásra vonatkozóan a környezetvédelmi feltételességre (9) és a biológiai sokféleség védelmének figyelembevételére (10), és azokat terjessze ki, hogy minden egyes uniós finanszírozással támogatott projekt esetében felbecsüljék a környezetbarát infrastruktúrára és a biológiai sokféleségre gyakorolt hatást, és az uniós finanszírozási támogatás mértékét ehhez igazítsák;

44.

kéri az Európai Bizottságot, hogy a 2014–2020 közötti időszakra szóló strukturális alapokról és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközről szóló félidei felülvizsgálatban helyezze előtérbe és emelje ki a környezetbarát infrastruktúrához kapcsolódó jövőbeli intézkedéseket;

45.

lelkesedéssel fogadja a TEN-G kezdeményezést, és kéri, hogy valamennyi megelőző tanulmányba építsék be az európai dimenziójú környezetbarát infrastruktúrához kapcsolódó helyi és regionális szempontokat, hogy egyszerre garantálják a koherenciát, az ökoszisztémák működőképességének helyreállításával, azaz a biológiai sokféleség megőrzésével és annak az éghajlat-változással szembeni ellenálló képességével kapcsolatos hatékonyságot, valamint azt, hogy a polgárok és a részt vevő felek jobban magukénak érezzék ezt az ügyet;

46.

szeretné, hogy a TEN-G kezdeményezést ugyanúgy ismerjék el közösségi érdeknek, mint a szállítási és energetikai hálózatokat vagy az információs és kommunikációs technológiákat, és kéri, hogy az Európai Bizottság vizsgálja meg e terület európai szabályozásának lehetőségeit;

47.

a környezetbarát infrastruktúra koherenciája biztosítása érdekében arra biztatja a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy működjenek együtt közös ökológiai hálózatok kidolgozásán, és kéri az Európai Bizottságot, hogy globális keretben vegye fel uniós szintre ezt a határokon átnyúló együttműködést;

48.

kéri, hogy a környezetbarát infrastruktúrákra irányuló európai kezdeményezést terjesszék ki az európai határokon túl a vidéki és városi területeken a környezetbarát infrastruktúrákba irányuló beruházást célzó uniós szomszédsági eszközök megerősítésével. Ebben segíthetnek az olyan, már létező kezdeményezések, mint az Emeraude hálózat, és az Ember és Bioszféra program, valamint a Páneurópai Ökológiai Hálózat;

49.

úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak a környezetbarát infrastruktúra más európai politikákba való beépítését célzó javaslatai, valamint a más kormányzási szinteknek a szóban forgó területre vonatkozó politikáik kialakításához adni kívánt támogatás megfelel a szubszidiaritási és arányossági elveknek.