A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

A nyersanyag-politikai kezdeményezés végrehajtásáról

1.           Háttér-információk

A Bizottság a 2008. november 4-i, „Nyersanyag-politikai kezdeményezés – az európai gazdasági növekedés és foglalkoztatás kritikus szükségleteinek kielégítése” (COM(2008) 699), illetve a 2011. február 2-i, „Az árupiacokkal és a nyersanyagokkal kapcsolatos kihívásokkal való szembenézés” (COM(2011) 25, a továbbiakban: a 2011. évi közlemény) című közleményeiben megállapította, hogy a nyersanyagok megbízható és torzítatlan piacon való beszerezhetősége egyre fontosabb tényező az Unió versenyképessége szempontjából. A közlemények elindították, illetve megerősítették a nyersanyag-politikai kezdeményezést, amely integrált stratégiát irányozott elő azoknak a különböző kihívásoknak a megválaszolására, amelyek a nem energetikai célú és nem mezőgazdasági nyersanyagokhoz való hozzáféréshez kapcsolódnak. A nyersanyag-politikai kezdeményezés a következő három pilléren nyugszik: (1) egyenlő versenyfeltételek biztosítása a harmadik országokban található erőforrásokhoz való hozzáférés tekintetében; (2) az európai forrásokból származó nyersanyagok fenntartható kínálatának előmozdítása; valamint (3) az erőforrás‑hatékonyság és az újrahasznosítás fejlesztése.

A Tanács a nyersanyagokkal és az alapanyagpiacokkal kapcsolatos kihívások kezeléséről szóló, 2011. március 10-i következtetéseiben támogatta a megerősített nyersanyag-politikai kezdeményezést.

Az Európai Parlament 2011. szeptember 13-i állásfoglalásában szintén támogatta a stratégiát. A hatékony európai nyersanyag-politikai stratégiáról szóló jelentésben (2011/2056(INI)) a Parlament kérte, hogy a nyersanyag-politikai kezdeményezés keretében az előrehaladásról szóló éves jelentés formájában kapjon rendszeres tájékoztatást a nem energiahordozó nyersanyagok fejlődéséről és a nyersanyag‑politikai kezdeményezés céljainak teljesítéséről, középpontba állítva emellett a kereskedelmi, fejlesztési és környezetvédelmi politikákkal való szakpolitikai összhangot, a társadalmi hatásokat, valamint a kritikus fontosságú nyersanyagokra vonatkozó adatokat.

A Bizottság 2011. december 7-én fogadta el közös álláspontját erről az állásfoglalásról.

Ennek a jelentésnek a fentiekkel összhangban az a célja, hogy ismertesse a nyersanyag-politikai kezdeményezés végrehajtásának aktuális helyzetét, és áttekintést nyújtson a folyamatban lévő kezdeményezésekről, hangsúlyozva, hogy az Unió és a nyersanyagokban gazdag harmadik országok közös érdeke a partnerség keretében történő együttműködés.

2.           A kritikus fontosságú nyersanyagok

A Bizottság 2010 júniusában szakértői jelentést tett közzé, amely kidolgozta az Unió szempontjából kritikus fontosságúnak tekintett nyersanyagok meghatározásának módszertanát. Az értékelés alapjául kvantitatív módszertan szolgált, amely a gazdasági jelentőség, az ellátási kockázat és a környezeti országkockázat kritériumait használta fel. Az ellátási kockázat eleme többek között a politikai és gazdasági stabilitás, a termelési koncentráció mértéke, a helyettesítési potenciál és az újrahasznosítási arány. A fenti módszertan segítségével negyvenegy nyersanyagot értékeltek. A jelentés a következő tizennégy kritikus fontosságú nyersanyagot sorolta fel: antimon, berillium, folypát, gallium, germánium, grafit, indium, kobalt, magnézium, nióbium, a platinacsoportba tartozó fémek, ritkaföldfémek, tantál és volfrám.

A kritikus fontosságú nyersanyagok listája sikeres eszköznek bizonyult a döntéshozók figyelmének felkeltésében, az ásványianyag-ellátással és a kritikus fontosságú nyersanyagokkal kapcsolatos nemzeti szakpolitikák koordinálásának előmozdításában, a kritikus nyersanyagokkal kapcsolatban kereskedelmi torzulást okozó intézkedések megkérdőjelezésében, a piacok működésének az elemzésében, a kutatás (feltárás, helyettesítés, újrahasznosítás) és az Unió területén található nyersanyagkészletekhez való hozzáférés előmozdításában, a kritikus fontosságú nyersanyagokat tartalmazó, elhasználódott termékek illegális behozatalával kapcsolatos problémák megoldásában és az egyes anyagokkal kapcsolatos intézkedések meghozatalában.

A Bizottság 2011. évi közleményében hivatalosan is elfogadta ezt a listát, és vállalta, hogy nyomon követi a kritikus fontosságú nyersanyagokkal kapcsolatos kérdéseket annak érdekében, hogy meghatározza az elsőbbséget élvező intézkedéseket, és megvizsgálja ezeket a tagállamok és az érdekeltek bevonásával, illetve rendszeresen, legalább háromévente frissíti a kritikus fontosságú nyersanyagok listáját.

A Bizottság szervezeti egységei tanulmányt rendeltek meg abból a célból, hogy 2014 első feléig felülvizsgálják a kritikus fontosságú nyersanyagok listáját, figyelembe véve a nyilvános konzultáció során kapott észrevételeket és ajánlásokat, valamint az Európai Parlament jelentését. A tanulmány célja a fent említett nyersanyagokkal kapcsolatosan a kritikus fontosság megállapításához szükséges adatok összegyűjtése; adatgyűjtés és az ellátási lánc elemzése (interakció és kapcsolódó kockázatok), illetve a potenciális szűk keresztmetszetek meghatározása, különös figyelmet fordítva a melléktermékek sajátos helyzetére; keresleti és kínálati forgatókönyvek kidolgozása; a bevált módszertan módosítás nélküli tökéletesítése lehetőségének vizsgálata és a kapcsolódó adatok összegyűjtése; a módszertan fa és természetes gumi esetében történő alkalmazásának vizsgálata; a kritikus fontosságú nyersanyagok listájával kapcsolatos számítások és a lista meghatározása, valamint ajánlások megfogalmazása.

A felülizsgálat során az alábbi nyersanyagokat vizsgálják: a jelenlegi listán szereplő 14 kritikus fontosságú nyersanyag; kiválasztott „majdnem kritikus fontosságú nyersanyagok”, konkrétan a rénium és a tellúrium, amelyeket a vizsgálat kezdeti szakaszában emeltek ki; további kiválasztott anyagok, konkrétan a hafnium, a szelénium és az ón (összhangban az új forrásokkal, például a Közös Kutatóközpont [JRC] 2011. évi, „Critical Metals in Strategic Energy Technologies” című jelentésével[1]), a fa és a természetes gumi, amelyek a 2011. évi bizottsági közlemény alapján kerültek a nyersanyag-politikai kezdeményezés hatálya alá.

A folyamatot figyelemmel kíséri a kritikus fontosságú nyersanyagokkal foglalkozó ad hoc irányítócsoport, amelyet 2010-ben a kritikus fontosságú nyersanyagok kezdeti értékelése céljából hoztak létre a Bizottság nyersanyagellátással foglalkozó szakértői csoportjának a tagjaiból.

A Bizottság 2013 végére jelentést kíván benyújtani az Európai Parlament és a Tanács részére a kritikus fontosságú nyersanyagok listájának felülvizsgálatáról.

3.           Nyersanyagkészlet-felhalmozás

A Bizottság a 2011. évi bizottsági közleményben bejelentette, hogy „készen áll, hogy a tagállamok és az ipar képviselőivel együtt megvizsgálja, milyen hozzáadott értékkel bírna és mennyiben lenne megvalósítható egy nyersanyagkészlet-felhalmozást célzó esetleges program.”

A Bizottság szervezeti egységei a nyersanyagkészlet-felhalmozás lehetőségének a megvizsgálása céljából előzetes értékelés elvégzését célzó tanulmányt rendeltek meg, amely különféle nyersanyagkészlet-felhalmozási stratégiákat és gyakorlatokat elemzett, ideértve az Unió kőolajra vonatkozó nyersanyagkészlet-felhalmozási programját is, megvizsgálta a jelenleg világszerte alkalmazott nyersanyagkészlet‑felhalmozási rendszereket, valamint a kritikus nyersanyagok készletfelhalmozásának várható költségeit és előnyeit. A független tanulmány azzal a lehetőséggel is számolt, hogy az ipar részben költségvetési finanszírozású, önkéntes nyersanyagkészlet-felhalmozási rendszert alakítson ki. A tanulmány azt is felismerte, hogy a nyersanyagkészlet-felhalmozás csak rövid távú problémák megoldására alkalmas, míg a hosszú távú nyersanyaghiány az ellátás tekintetében strukturális megoldásokat tesz szükségessé (helyettesítés, újrahasznosítás, belföldi kitermelés). A nyersanyagkészlet-felhalmozás nem tekinthető rugalmas eszköznek, mivel a készletmennyiségeket nem lehet gyorsan módosítani, és a végrehajtási költségek jelentősek. A nyersanyagkészlet-felhalmozáshoz ráadásul tökéletesen ismerni kell az értékláncokat, az egyes nyersanyagok felhasználási módjait és a feldolgozási létesítményeket (ha ilyen létesítmények megléte eleve nem garantált, nincs sok értelme a nyersanyagkészlet-felhalmozásnak). Az érdekeltek véleménye erősen megoszlik a nyersanyagkészlet-felhalmozást illetően. A tanulmány eredményeit 2012 novemberében megvitatták a Bizottság nyersanyagellátással foglalkozó szakértői csoportjával, és a nyersanyagkészlet‑felhalmozás lehetőségére negatív reakciók érkeztek. Szakpolitikai lehetőségként egyetlen tagállam sem támogatta a nyersanyagkészlet-felhalmozást.

A Bizottság folytatja a kérdés nyomon követését.

4.           A nyersanyagokkal foglalkozó európai innovációs partnerség

A nyersanyagokkal kapcsolatos innováció a nyersanyag-politikai stratégia három pillérének mindegyikén belül a fejlődés mozgatórugója lehet, és az értéklánc egészében alkalmazni kellene. A Bizottság az Európa 2020 stratégia „Innovatív Unió” elnevezésű kiemelt kezdeményezése keretében különféle partnerségeket hoz létre, amelyek társadalmaink különféle fontos kihívásaival foglalkoznak. A Bizottság a 2011. évi közleményben bejelentette, hogy megvizsgálja annak lehetőségét, hogy az Európa 2020 stratégia „Innovatív Unió” elnevezésű kiemelt kezdeményezése keretében innovációs partnerséget hozzon létre a nyersanyagokra vonatkozóan. Az Európai Parlament 2011. szeptember 13-i állásfoglalásában felkérte a Bizottságot a nyersanyagokkal foglalkozó európai innovációs partnerség (EIP) létrehozására.

A Bizottság ezért 2012. február 29-én közleményt fogadott el, amelyben a nyersanyagokkal foglalkozó EIP létrehozását javasolta[2] (a továbbiakban: az EIP‑közlemény).

A Versenyképességi Tanács 2012. október 11-i következtetéseiben támogatta ezt a javaslatot, és felkérte a Bizottságot a nyersanyagokkal foglalkozó EIP létrehozására, illetve a stratégiai végrehajtási terv kidolgozására és véglegesítésére 2013 végéig.

Az EIP célja az, hogy a fontos nyersanyagokkal való ellátottság terén biztosítsa Európa számára a kellő rugalmasságot és alternatívákat, figyelembe véve ugyanakkor annak fontosságát, hogy az egyes anyagok által életciklusuk során a környezetre kifejtett kedvezőtlen hatásokat mérsékelni kell. Az EIP az értéklánc valamennyi szakaszával foglalkozik, a kutatástól és a kitermeléstől a feldolgozáson át a visszanyerésig és az újrahasznosításig, illetve a helyettesítés területén az innovációkig. Egyik jelenlegi konkrét célja az értéklánc különböző ágazataiban legfeljebb tíz innovatív kísérleti fellépés / bemutató üzem támogatása. Az EIP nem tekinthető finanszírozási eszköznek, viszont összekapcsolja a különféle szereplőket abból a célból, hogy megfelelő technikai és nem technikai megoldásokat javasoljanak a piaci innováció területén. Célja az, hogy Európát a kutatás, a kitermelés, a feldolgozás, az újrahasznosítás és a helyettesítés tekintetében 2020-ig az élvonalba emelje. Az EIP összehozza a tagállamokat és más érdekelteket. A Bizottság öt olyan munkacsomagról rendelkezett, amelyek technológiai és nem technológiai területekre vonatkoznak (például keretfeltételek, szabványosítás, tudás és szakképzettség, közbeszerzés), egy pedig a nemzetközi együttműködésre.

Az EIP-nek 2020-ra több konkrét célt kell megvalósítania:

– legfeljebb tíz, kutatással, kitermeléssel és feldolgozással, hulladékgyűjtéssel és újrahasznosítással kapcsolatos innovatív kísérleti fellépés létrehozása (például bemutató üzemek);

– a kritikus nyersanyagok helyettesítése legalább három fontos alkalmazás esetében;

– a fenntartható nyersanyag-gazdálkodással foglalkozó kutatási, oktatási és képzési központok hálózatának létrehozása;

– szabványosított európai uniós statisztikai eszközök használata az erőforrások és tartalékok felmérésére, és 3D geológiai térkép;

– a kereslet és kínálat alakulását a tartalékokkal összekapcsoló dinamikus modellezési rendszer létrehozása és teljes élettartam-elemzés;

– proaktív európai stratégia létrehozása kétoldalú és többoldalú szinten.

Az irányítási struktúra tekintetében a magas szintű irányítócsoportot előkészítő csoport (ún. „serpacsoport”) segíti, és az irányítócsoport az operatív csoportok technikai támogatása mellett megkezdi a partnerség stratégiai végrehajtási tervének a kidolgozását. A cél a stratégiai végrehajtási terv 2013 júliusáig történő kidolgozása, hogy a végrehajtást a lehető leghamarabb meg lehessen kezdeni. A stratégiai végrehajtási tervet követően a Bizottság 2013 szeptemberében közleményt ad ki, amelyben többek között javasolni fogja, hogy az EIP számára például kutatási és innovációs finanszírozási prioritások, szabályozási és szakpolitikai keret formájában támogatást nyújtson.

5.           A globális piacokról származó nyersanyagok méltányos és fenntartható kínálata (1. pillér)

5.1.        Az Unió nyersanyag-kereskedelmi stratégiája

A Bizottság a 2011. évi közleményben kötelezettséget vállalt a nyersanyag-kereskedelmi stratégia megerősítésére, a fejlesztésre és a jó kormányzásra vonatkozó célokkal összhangban. A Bizottság szerint teendői a következők:

– további erőfeszítések annak érdekében, hogy valamennyi érintett féllel kétoldalú tematikus párbeszéd jöjjön létre a nyersanyagokról, valamint a plurilaterális és multilaterális fórumokon (így például a G20, az UNCTAD, a WTO és az OECD keretében) folytatott viták megerősítése; további tanulmányok készítése annak érdekében, hogy érthetőbb legyen az exportkorlátozások nyersanyagpiacokra gyakorolt hatása; valamint párbeszéd ösztönzése szakpolitikai eszközként való alkalmazásukról;

– a nyersanyagokkal kapcsolatos kérdések – például az exportkorlátozások és a beruházási szempontok – fokozottabb beépítése a bilaterális, plurilaterális és multilaterális keretek között folyó jelenlegi és jövőbeli uniós kereskedelmi tárgyalásokba;

– a fenntartható nyersanyagellátást akadályozó exportkorlátozásokra vonatkozó nyomonkövetési mechanizmus létrehozásának szorgalmazása, valamint a nyersanyagpiacon vagy az értékesítési piacokon (más néven downstream piacokon) folyó versenyt torzító akadályok felszámolására tett további erőfeszítések, lehetőleg a párbeszéd eszközét alkalmazva, ám indokolt esetben a vitarendezés lehetőségével is felhasználva;

– annak támogatása, hogy a nyersanyagokkal kapcsolatos munka tekintetében a nem OECD-tagokat is bevonják az OECD tevékenységeibe, valamint további multilaterális és plurilaterális eszközök feltárása (például a bevált módszerek figyelembevétele);

– versenypolitikai eszközök alkalmazása annak érdekében, hogy a nyersanyagkínálatot ne torzítsák versenyellenes megállapodások, fúziók vagy az érintett vállalkozások egyoldalú lépései;

– a fentiekben említett fellépések továbbvitele, valamint a harmadik országok vonatkozásában a nyersanyagokkal kapcsolatos prioritások további elemzése autonóm intézkedések, bilaterális és multilaterális keretek és párbeszéd alkalmazásával; valamint e prioritásokon alapuló következetes uniós kereskedelempolitika folytatása.

– A nyersanyag-politikai kezdeményezés kereskedelmi vonatkozású nyersanyag-stratégiai kötelezettségvállalásait olyan módon hajtották végre, hogy a fenntartható nyersanyagellátás több- és kétoldalú szinten történő megvalósítása érdekében a szabályokat a megállapodásokba foglalták, ideértve a WTO-csatlakozásról szóló tárgyalásokat és a szabadkereskedelmi megállapodásokat is. További fontos fellépések a WTO végrehajtási tevékenységeire összpontosítottak, különös tekintettel a Kína nyersanyag-politikai intézkedéseivel szembeni exportkorlátozásokkal kapcsolatos vitarendezési ügyhöz való sikeres hozzájárulásra.

– Az eredményes fellépés azt eredményezte, hogy számos megállapodásba kerültek be rendelkezések. A Bizottság az exportvámokra vonatkozó szankciókról Kolumbiával, Peruval és Ukrajnával szabadkereskedelmi megállapodás, Közép-Amerikával pedig társulási megállapodás keretében rendelkezett vagy állapodott meg ezek szövegéről. Az említett megállapodásokban az Uniónak sikerült horizontális tilalomról rendelkeznie a hatályos és a jövőbeli exportvámokat illetően, bizonyos átmeneti időszakokra vagy korlátozott kivételekre figyelemmel. Több kereskedelmi partnerrel - például Kanada, India, Malajzia, a Mercosur és Szingapúr - is folyamatban vannak kétoldalú megállapodások. Egyes tárgyalások során beruházásvédelmi rendelkezésekkel is foglalkoznak, amelyek különösen fontosak a kitermelő ágazat szempontjából.

A nyersanyagokkal ezenkívül kereskedelmi rendelkezések révén is foglalkoztak a partnerségi és együttműködési megállapodásokról szóló tárgyalások során, amelyek Mongóliával 2010‑ben megállapodás megkötésével zárultak, Ausztráliával, Kazahsztánnal és Oroszországgal pedig megkezdődtek.

A Cotonoui Megállapodás célkitűzésével összhangban, amely szerint támogatni kell a mélyebb regionális integrációt, korszerűsíteni kell gazdasági kapcsolatainkat, és a gazdasági növekedés fellendítésére a kereskedelmet kell használni, amint arra a nemrég elfogadott, „Kereskedelem, növekedés és fejlődés - A leginkább rászoruló országokra szabott kereskedelmi és beruházási politika kialakítása” című közlemény[3] emlékeztet, az Unió 2002-ben megállapodásokba kezdett az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni országokkal gazdasági partnerségi megállapodások megkötése céljából. Valamennyi régióval folyamatban vannak a nyersanyag-politikai rendelkezéseket is érintő tárgyalások, amelyek során megfelelően figyelembe veszik a fejlesztési partnerek célkitűzéseit.

Ami a WTO keretében az Oroszország WTO-hoz való csatlakozásáról folytatott (2011 végén lezárt) tárgyalásokat illeti, a Bizottság a csatlakozási jegyzőkönyvben a meglévő exportvámokra vonatkozóan tett kötelezettségvállalások mellett kiegészítő megállapodást is elért, amelynek értelmében számos nyersanyag esetében nem kerül sor exportvámok alkalmazására. Kazahsztánnal folyamatban vannak a WTO-csatlakozásról szóló tárgyalások.

Sikeresen megindult és lezárult a Kína által a WTO‑kötelezettségek megsértésével kilenc nyersanyag esetében alkalmazott exportkorlátozó intézkedések ellen a WTO előtt folyó vitarendezési ügy. A Fellebbezési Testület 2012 januárjában megerősítette a vitarendezési testület döntését, és egyértelmű és végleges értelmezést adott Kína WTO keretében fennálló kötelezettségeiről. Az Unió 2012. március 13-án második alkalommal kifogásolta Kína nyersanyagokkal kapcsolatos exportkorlátozásait, amelyek 17 ritkaföldfémre, a volfrámra és a molibdénre terjedtek ki.

Nemzetközi fórumokon - például a G20 és az OECD - számos tájékoztatási tevékenység folyt, amelyek célja a globális párbeszéd előmozdítása a fenntartható nyersanyagellátást biztosító keret megvalósításának módjáról.

„Az EU nyersanyagokkal kapcsolatos kereskedelempolitikája” című 2012. áprilisi második tevékenységi jelentés[4] részletes információkkal szolgált a nyersanyag-politikai kezdeményezés kereskedelempolitikai területen történő végrehajtásáról.

A Bizottság továbbra is nyomon követi a szabadkereskedelmi megállapodásokról és más kétoldalú keretekről folytatott jelenlegi és jövőbeli tárgyalásokat annak biztosítása érdekében, hogy adott esetben figyelembe vegyék és érvényesítsék a nyersanyag-politikai szempontokat.

5.2.        Nyersanyag-politikai párbeszédek és diplomácia

A Bizottság a 2011. évi közleményben megállapította, hogy stratégiai partnerségek kialakításával és szakpolitikai párbeszéd folytatásával az Unió aktív szerepet vállal a „nyersanyag-diplomácia” terén a nyersanyagok hozzáférhetőségének biztosítása érdekében, különös tekintettel a kritikus fontosságú nyersanyagokra.

A „nyersanyag-diplomácia” célja az, hogy stratégiai partnerségek és szakpolitikai párbeszédek útján a partnereket információcserébe és együttműködésbe vonja be a nyersanyagpiaci kihívások megoldása céljából. Ezt az utat követték az Egyesült Államokkal, Japánnal, Oroszországgal, Argentínával, Brazíliával, Kolumbiával, Mexikóval, Uruguayjal, Grönlanddal, Kínával és az Unió a Mediterrán Térségért elnevezésű kezdeményezésben részt vevő országokkal; emellett pedig további párbeszédek előkészítése is zajlik.

5.2.1.     Egyesült Államok

A Transzatlanti Gazdasági Tanács 2011. november 29-én nyersanyag-politikai munkatervről állapodott meg, amelynek keretében előkészítik az ásványi nyersanyagokra vonatkozó adatok és elemzés közös leltárát, amelyet a két fél együttesen működtet. E kezdeményezés keretében a két fél azt az utasítást kapta, hogy vizsgálják meg az Európai Bizottság, illetve az Egyesült Államok kormánya által a nyersanyagforrások rendelkezésre állásáról, a kereskedelmi forgalomról, a kritikus fontosság mértékéről megrendelt, folyamatban lévő tanulmányok, illetve más kereslet- és kínálatelemzések, például az Európai Bizottság ad hoc szakértői csoportja által a kritikus fontosságú nyersanyagokról készített, 2010. évi jelentés[5] és az Egyesült Államok Energetikai Minisztériumának a kritikus fontosságú nyersanyagokra vonatkozó stratégiája eredményeit. Létrehozták a Transzatlanti Gazdasági Tanács nyersanyagokra vonatkozó innovációs cselekvési tervét[6], amely a kereskedelmet és a helyettesítést is ideértve különféle szakpolitikai területekkel foglalkozik.

Brüsszelben 2012 szeptemberében EU-USA szakértői munkaértekezletet tartottak az ásványi nyersanyagok forgalmáról és az ezekre vonatkozó adatokról. A munkaértekezlet keretében összevetették a két területen az elsődleges és a másodlagos nyersanyagok tekintetében rendelkezésre álló információkat, a kritikus fontosságú nyersanyagok listájának felülvizsgálatára alkalmazható módszertanokat, és megvitatták azokat a területeket, ahol nem áll rendelkezésre elegendő információ a nyersanyagforgalomról. Az Európai Unió és az Egyesült Államok a továbbiakban megvizsgálja azokat a lépéseket, amelyek a nyersanyagokra vonatkozó közös adattár létrehozásához szükségesek, illetve azokat a további eszközöket, amelyekkel a nyersanyagokra vonatkozó adatok a két fél hatályos szakpolitikáinak keretében megoszthatók a megbízható és sokféle forrásból származó nyersanyagellátás biztosítása érdekében.

Az Európai Unió és az Egyesült Államok olyan területeket kíván meghatározni, amelyeken fejlődés érhető el a használt elektronikai eszközök újrahasznosítása terén, különös tekintettel azokra az esetekre, amikor az ilyen újrahasznosítás a kritikus fontosságú nyersanyagok forrásai tekintetében tapasztalható szűkösség megoldásához is hozzájárulhat, és mérsékelheti az elektronikai eszközök életciklusa során a környezetre kifejtett hatást. 2012 októberében „Best Practices in Management and Stewardship of Used Electronics” (Bevált módszerek a használt elektronikai eszközök kezelése és az azokkal való gazdálkodás területén) címmel konferenciát tartottak Washingtonban, amelyen az USA kormányának és az Európai Bizottságnak, valamint európai és amerikai vállalatoknak és kereskedelmi szövetségeknek a képviselői találkoztak, hogy megvitassák az elektronikai hulladékok kezelése területén a transzatlanti együttműködés új lehetőségeit.

5.2.2.     Japán           

Két munkaértekezletre került sor, amelyek közül egyet Washingtonban tartottak 2011 októberében, egyet pedig Tokióban 2012 márciusában; mindkettő a nyersanyagokkal kapcsolatos kutatásra irányult, különös tekintettel a helyettesítésre. Az Unió, az USA és Japán között soron következő, kormányzati képviselők, az Európai Bizottság és iparági küldöttségek részvételével zajló, háromoldalú találkozóra 2013. május 29-30-án kerül sor Brüsszelben. Ebben az évben új modellek kidolgozására és végrehajtására összpontosítanak a kritikus fontosságú nyersanyagokkal való hatékony gazdálkodás területén.

5.2.3.     Oroszország

Az orosz kormány és az Európai Bizottság iparpolitikai párbeszéddel foglalkozó alcsoportjának iparági küldöttségek részvételével zajló ülésére 2012 októberében került sor Szentpétervárott. A Bizottság áttekintést adott a legutóbbi nyersanyag-politikai fejleményekről, illetve naprakész információkat közölt az iparpolitikáról.

5.2.4.     Latin-Amerika

Tajani alelnök 2011-ben szándéknyilatkozatokat írt alá Chilével és Uruguayjal a nyersanyagokkal foglalkozó kétoldalú együttműködés létrehozásáról, és közös sajtóközleményt adott ki Argentínával. 2012 májusában szándéknyilatkozat aláírására került sor Kolumbiával és Mexikóval is.

2012 szeptemberében további megbeszéléseket folytattak az Uruguayjal kötött egyetértési megállapodás végrehajtásáról. Helyi kapcsolattartókat neveztek ki. A két fél megállapodott a bevált módszer megosztásáról és olyan, konkrét fellépéseket tartalmazó útiterv kidolgozásáról, amelynek célja a kölcsönös együttműködés megerősítése különösen a geológiai szakismeretek, a zöld gazdaság és az energiahatékonyság, az újrahasznosítás, az átláthatóság, a képzés, a fenntarthatóság, az innováció stb. területén. Uruguay számára felajánlották a megfigyelőként való részvétel lehetőségét az európai innovációs partnerségben.

5.2.5.     Euromediterrán országok

2012 novemberében a Bizottság egyetértési megállapodást írt alá Marokkóval és Tunéziával. 2012 októberében nyersanyagokkal foglalkozó munkaértekezletre került sor az euromediterrán ipari együttműködés keretében az Unió a Mediterrán Térségért országaival.

5.2.6.     Kína

A Bizottság a nyersanyagokkal kapcsolatosan két párbeszédet folytat Kínával, egyet a Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottsággal fémekkel foglalkozó munkacsoport keretében, egyet pedig az Ipari és Információtechnológiai Minisztériummal. Az utóbbi párbeszédre a 2010-ben létrehozott, nyersanyagokkal foglalkozó munkacsoport keretében kerül sor.

A legutóbbi ülést 2012 márciusában tartották Pekingben, a következőre pedig Brüsszelben kerül sor, 2013 második felében. 2013 második felében újrahasznosítással foglalkozó munkaértekezletet, illetve kínai szakértők számára európai tanulmányutat terveznek.

5.2.7.     Grönland

Grönland Európa erőforrásokban gazdag legközelebbi szomszédjaként jelentős ritkaföldfém‑tartalékokkal rendelkezik. A Bizottság 2012 júniusában szándéknyilatkozatot írt alá a grönlandi kormánnyal a nyersanyagokkal kapcsolatos együttműködésről. Grönland és az Európai Unió megállapodott a nyersanyagokkal kapcsolatos formális együttműködés létrehozására irányuló közös munkáról, amely kibővítené az Unió és Grönland közötti megállapodás keretében jelenleg zajló jó együttműködést.

A szándéknyilatkozat a következő együttműködési területekre tesz javaslatot: geológiai szakismeretek; az ásványkincsek kitermelésével kapcsolatos infrastrukturális és beruházási igények elemzése; kompetenciaépítés; a bányászattal kapcsolatos környezetvédelmi kérdések és a bányászat társadalmi hatásai.

A szándéknyilatkozat elismeri ezenkívül a tisztességes versenyfeltételek és piaci hozzáférés jelentőségét abban, hogy az együttműködés kölcsönösen előnyös legyen.

Az ebben a szándéknyilatkozatban létrehozott párbeszéd nyomon követése érdekében 2012 szeptemberében munkaértekezletet tartottak az európai ágazatokkal - ideértve a bányászati ágazatot és a végfelhasználókat is - a Grönlanddal folytatandó lehetséges együttműködés megvitatása céljából. A Bizottság és a grönlandi kormány között ugyanazon a napon munkaértekezletre került sor, amelyen a párbeszéd jövőjét vitatták meg, és konkrét projektekről állapodtak meg.

6.           Fejlesztési politika

Szem előtt kell tartani, hogy a fenntartható bányászat elősegítheti fenntartható fejlődést. Az Unió fejlesztési politikájának fontos szerepe van a nyersanyag-diplomáciában, mivel kölcsönösen előnyös helyzetet tud teremteni a fejlődő országok és az Unió számára a nyersanyagok területén.

6.1.        A közös Afrika-EU-stratégia és az AKCS-keret

Az Afrika és az Unió közötti stratégiai partnerség keretében a felek megállapodtak abban, hogy megerősítik a nyersanyagok területén folytatott együttműködésüket. Az Afrikai Unió Bizottsága és az Európai Bizottság között 2010 júniusában lezajlott testületi ülés meghatározta az együttműködés alapelveit, amelyeket a 2010 novemberében megrendezett III. EU-Afrika-csúcstalálkozó is megerősített, és amelyeket integráltak a 2011-2013-as cselekvési tervbe.

Az Afrikai Unió Bizottsága és az Európai Bizottság közötti, a nyersanyagokkal és a fejlesztéssel kapcsolatos kétoldalú együttműködés alapja az Unió nyersanyag-politikai kezdeményezése, valamint az Afrikai Unió bányászatra és ásványi anyagokra vonatkozó politikája, azaz az „Africa Mining Vision” című, 2009. évi dokumentum[7]. Az együttműködés három területre összpontosít: a kormányzásra, a beruházásokra és a geológiai szakismeretekre/képzettségekre. A Bizottság és a tagállamok együttesen törekednek ezek megvalósítására. Az Unió várja az afrikai országok megkereséseit a fejlesztéspolitikai programok keretében. Ebben a szakaszban egyedi megkeresés sem a regionális, sem a nemzeti programok alapján nem érkezett. A Bizottságnak emellett szándékában áll az EU-Afrika együttműködés előmozdítása ezen a kritikus fontosságú területen a fejlesztési együttműködési finanszírozási eszköz (DCI) keretében, az új pánafrikai program révén, a 2014-2020-ra vonatkozó új többéves pénzügyi keretben javasoltak szerint.

A Bizottság felismeri, hogy a jó kormányzás kulcsszerepet játszik a természeti erőforrások fenntartható felhasználásában, ami Afrika számára a növekedés motorja lehet, és ebben a szellemben 2011 decemberében Addisz-Abebában technikai szintű kapacitásépítő munkaértekezletet rendezett a bányászati adókról. A munkaértekezlet következtetéseit 2011 decemberében az Afrikai Unió bányászati minisztereinek ülése során ismertették. A Bizottság az Afrikai Unióval egyetértésben 2013 folyamán második munkaértekezletet kíván szervezni a bányászati adókról, amennyiben az Afrikai Unió költségvetési forrásai rendelkezésre állnak. A közös konferencián azt is megállapították, hogy a szerződésekkel kapcsolatos tárgyalásokat illetően kapacitásépítő projektre van szükség.

Politikai szinten 2012 januárjában Brüsszelben magas szintű konferenciát rendeztek „EU-Africa Partnership on Raw Materials - Translating Mineral Resource Wealth into Real Development for Africa” (A nyersanyagokkal foglalkozó EU-Afrika-partnerség - Hogyan érhető el valódi fejlődés Afrikában az ásványkincsek bőségéből) címmel. A konferencia politikai lendületet adott a közös stratégia 2011-2013. évi, nyersanyagokra vonatkozó cselekvési terve végrehajtásának, és valamennyi érdekeltet bevont ebbe a folyamatba. A konferencia végrehajtásra vonatkozó ajánlásokat fogalmazott meg mindhárom együttműködési területen.

A Bizottság a nyersanyag-politikai kezdeményezésben kötelezettséget vállalt arra, hogy az afrikai országok részvételével értékelje a két kontinens által folytatott geológiai felmérések közötti együttműködésre irányuló további támogatás megvalósíthatóságát, valamint szorgalmazza az e területen való együttműködést a többoldalú fórumokon, például az UNESCO földtudományi programja keretében. A konferencia által az afrikai és az európai geológiai kutatások közötti együttműködés megerősítésére irányuló, e területen kiadott ajánlást követően 2013-ban meg kívánják kezdeni a téma hatókörének vizsgálatát. Ennek célja az afrikai nyersanyagkészletekre vonatkozó ismeretek fejlesztését célzó közös projektek létrehozása, az afrikai kutatások keretében képzéseket biztosító hálózat létrehozása, illetve az adatok megosztása és digitalizálása. Az európai geológiai kutatásoknak ebben a folyamatban kulcsszerepük van.

Az Európai Beruházási Bank a bányászati ágazatban aktívan jelen van az AKCS beruházási kerete révén. Egyrészről azonban mivel a bányászati ciklusban egyes ásványi anyagokat illetően nemrég visszaesés volt tapasztalható, másrészről az NGO-k nyomása miatt, a bank kevesebb projekt finanszírozását vállalja, és körültekintően értékeli az egyes projektek előnyeit, megfelelően figyelembe véve a környezetvédelmi és társadalmi szempontokat is[8].

6.2.        A pénzügyi átláthatóság előmozdítása

A Bizottság a 2011. évi közleményben kötelezettséget vállalt „a nyersanyag-kitermelő iparágakra vonatkozó pénzügyi adatok szélesebb körű közzétételének előmozdítása” mellett, „beleértve országonkénti jelentéstételi kötelezettség elfogadásának lehetőségét is”[9]. A Bizottság 2011. október 25-én jogalkotási javaslatot fogadott el, amelynek értelmében a jegyzett, továbbá a nem jegyzett nagyobb kitermelő (kőolaj, földgáz, bányászat), és az elsődleges erdészeti ágazatokban fakitermeléssel foglalkozó vállalatoknak országonként és projektenként közzé kell tenniük a kormányok részére teljesített kifizetéseiket (például társasági adók, jogdíjak, illetékek, termelési jogok, jutalmak és más pénzbeli juttatások). A Parlamentben és a Tanácsban folytatott vitákat, illetve az ezek és a Bizottság között folytatott több háromoldalú megbeszélést követően politikai megállapodás született a megfelelő jogi aktus elfogadásáról.

A Bizottság emellett az adókról és a fejlesztésről szóló 2010. évi közleményében, illetve a 2011. évi közleményben javasolta a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezés (EITI) uniós pénzügyi és politikai támogatásának növelését, valamint a fejlődő országok számára ennek megvalósításához nyújtandó segítséget.

Az EITI olyan globális szabvány, amely az erőforrásokban gazdag országokban előmozdítja a bevételek átláthatóságát, és arra kéri fel a vállalatokat, hogy tegyék közzé a kormányok részére teljesített kifizetéseiket, a kormányokat pedig arra, hogy tegyék közzé a vállalatoktól ténylegesen befolyt bevételeiket, ilyen módon megerősítve az átláthatóságot és törekedve az adókikerülés és a korrupció mérséklésére a kitermelési tevékenységekben. Ez különösen azért fontos, mivel a fejlődő országok költségvetésüknek gyakran jelentős részét finanszírozzák ilyen tevékenységekből, ezenkívül mivel a jövőbeli bevételek szempontjából ezek komoly potenciált jelentenek, figyelembe véve a globálisan fokozódó nyersanyagszűkösséget.

Az EITI keretében a kormányokat, a civil társadalmat, a kőolaj-, földgázkitermelő és bányászati vállalatokat és a befektetőket képviselő érdekeltek országonként több résztvevőt tömörítő nemzeti konzultációs csoportot alkothatnak. Ez az egyedi struktúra kiváló példája a jobb kormányzásra való törekvésnek[10].

Az Unió politikai és pénzügyi eszközökkel is támogatja az EITI-t. A Bizottság tagja az EITI testületének, és a kezdeményezéshez való csatlakozásra ösztönzi a természeti erőforrásokban gazdag országokat. Az Unió az EITI egyes kapacitásépítő tevékenységei számára közvetlen finanszírozást nyújt; ilyen a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezés nemzeti koordinátorainak kétévente megrendezett ülése is, amelyen szakértői értékelésre és a nemzeti koordinátorok kapacitásépítésére nyílik lehetőség. Az EU emellett hozzájárul az EITI Világbank által kezelt többoldalú adományozói vagyonkezelői alapjához is, amely két fontos célnak tesz eleget: i. támogatja az országokat az EITI-hez való csatlakozásban vagy az EITI-nek való megfelelés megőrzésében; ii. segíti a civil társadalom szervezeteit abban, hogy eredményesebben járuljanak hozzá ehhez az átláthatósági törekvéshez, illetve hogy megfelelően felhasználják az adóbefizetések közzététele útján szerzett információkat.

6.3.        Az ellátási lánc átláthatóságának előmozdítása

A Bizottság a 2011. évi közleményben felismerte, hogy az Uniónak sok olyan nyersanyagot importál, amelyet csak néhány ország termel, és hogy az ilyen országok politikai-gazdasági stabilitása esetenként igen alacsony[11].

A Bizottság a hivatkozott 2011. évi közleményben javasolta ezenkívül annak vizsgálatát, „hogy milyen módon javítható az átláthatóság az ellátási lánc egészét nézve, valamint megoldások keresése a főbb kereskedelmi partnerekkel olyan esetekben, amikor a nyersanyag-kitermelő iparágakból származó bevételeket háborúk vagy belviszályok finanszírozására fordítják”.

A Bizottság emellett közvetlenül részt vesz azokban a nemzetközi törekvésekben, amelyek a konfliktusokban szerepet játszó ásványi anyagok kérdésének a megoldására irányulnak, és határozottan támogatja az OECD által kiadott, „Due Diligence Guidance on Responsible Supply Chains of Minerals of Minerals from Conflict-affected and High Risk Areas” (Útmutatás a konfliktustól sújtott és magas kockázatot jelentő területekről származó ásványi anyagok felelősségteljes ellátási láncának átvilágításához) című dokumentumot. A Bizottság emellett részt vesz az ICGLR (International Conference on Great Lakes Region, Nemzetközi Konferencia a Nagy Tavak Régiójáról), az OECD és az ENSZ a 3 T (ón [tin], volfrám [tungsten] és tantál) felelős beszerzésének és az arany ellátási láncainak az átvilágításával foglalkozó közös szakértői csoportjának ülésein, ezenkívül pedig ösztönzi az ágazatot az iránymutatás végrehajtására.

A Nagy Tavak Régiója természeti erőforrásainak illegális kitermelésével és kereskedelmével foglalkozó nemzetközi munkacsoportot 2012 májusában ismét életre hívták. A munkacsoport vitafórumot biztosít a nemzetközi közösség és az OECD titkársága számára.

A Bizottság az ásványi anyagok nyomonkövethetősége tekintetében felderíti az egész ellátási láncban az átláthatóság javításának lehetőségeit, ideértve az átvilágítás szempontjait is, és ilyen módon épít a kimberley-i folyamatból, az EITI-ből, az erdészeti jogszabályok végrehajtásával, erdészeti irányítással és az erdészeti termékek kereskedelmével (FLEGT) kapcsolatos cselekvési tervből és a fatermékekre vonatkozó rendeletből szerzett tapasztalatokra. A Bizottság emellett megvizsgálja, hogy milyen módon nyújtható politikai és pénzügyi támogatás az ICGLR-nek a természeti erőforrások illegális kitermelésére vonatkozó regionális kezdeményezése (Regional Initiative on Illegal exploitation of Natural Resources) számára, amelynek keretében mechanizmust hoznának létre a régióban feltárt, a konfliktusokban szerepet nem játszó ásványi anyagok tanúsítására. Ez a folyamat egy tágabb átfogó reakció része, amely a fegyveres csoportok finanszírozása és a Nagy Tavak régiójában található természeti erőforrások kitermelése közötti kapcsolat felszámolásához kíván hozzájárulni, és ennek keretében az Unió támogatást nyújt az OECD átvilágítási útmutatójának az ellátási láncok fenntartható irányítása során történő felhasználásához. 2012 decemberében előzetes munkaértekezletre került sor az átvilágítás, illetve az uniós fellépés lehetséges módjainak a megvizsgálása céljából. A Bizottság emellett 2013 márciusában nyilvános konzultációt kezdeményezett az érdekeltek számára, hogy azok megtehessék észrevételeiket a konfliktusok sújtotta és nagy kockázatot jelentő területekről - például háború sújtotta övezetekről, háború utáni övezetekről, illetve politikai instabilitással vagy polgári zavargásokkal fenyegetett területekről - származó ásványi anyagok felelős beszerzésére vonatozó lehetséges uniós kezdeményezésről. A Bizottság a nyilvános konzultáció eredményei alapján dönti el, hogy az ásványi anyagok felelős beszerzésére vonatkozóan folyamatban lévő átvilágítási kezdeményezéseket felelős és eredményes módon kiegészíti-e és/vagy támogatja-e. Az ezen a területen történő uniós fellépés során figyelembe kell venni az iparágra háruló igazgatási költségeket is, hogy elkerülhető legyen a tevékenységek megszüntetése az érintett országokban.

7.           A fenntartható nyersanyagkínálat elősegítése az Unión belül (2. pillér)

7.1.        A bevált módszerek megosztásának az előmozdítása

A Bizottság leginkább a bevált módszer megosztásának az előmozdítójaként lép fel, mivel a kitermelő ágazatokhoz kapcsolódó több terület is tagállami hatáskörbe tartozik.

A Bizottság a 2011. évi közleményben azt állapította meg, hogy a nyersanyag-kitermelő ágazatra irányuló beruházások előmozdítása szempontjából a következő módszereknek van különös jelentősége:

– az egyéb nemzeti politikákkal összhangban álló, a fenntartható fejlődés alapelveire épülő nemzeti ásványianyag-politika meghatározása annak érdekében, hogy az ásványkincsek kitermelése gazdaságilag fenntartható módon történjen, beleértve a megfelelő jogi és információs keret biztosítására tett kötelezettségvállalást is;

– az ásványi anyagok tekintetében földhasználat tervezésére vonatkozó szakpolitika bevezetése, amely a következőkre terjed ki: digitális geológiai adatbázis, az ásványkincsek meghatározásának átlátható módszertana, hosszú távú becslések a regionális és helyi keresletre vonatkozóan, valamint az ásványkincsek azonosítása és védelme (a más célú földhasználat figyelembevételével), beleérve a természeti katasztrófák hatásával szembeni védelmüket is;

– a nyersanyagok felkutatására és kitermelésére vonatkozóan olyan engedélyezési eljárás kialakítása, amely átlátható, érthető, egyértelmű, és lehetővé teszi az adminisztratív eljárás egyszerűsítését (például határidők bevezetése, párhuzamos kérelmek engedélyezése, egyablakos ügyintézés, ha ez a tagállamok rendszerében lehetséges).

A Bizottság nyersanyag-politikai kezdeményezésének 2008-ban történt létrehozását követően egyre több tagállam (például Franciaország, Németország, Finnország, Görögország, Hollandia, nemrég pedig Portugália) is létrehozott olyan nemzeti stratégiákat, amelyek úgy tekinthetők, hogy kiegészítik az Unió nyersanyag-politikai stratégiáját.

A Bizottság 2010-ben a nem energiahordozók kitermelésével foglalkozó ágazatra és a Natura 2000-re vonatkozó iránymutatások kibocsátásával útmutatást adott az érzékeny ökoszisztémák védelmét szem előtt tartó kitermelésre vonatkozóan is[12]. A nem energiahordozók kitermelésével foglalkozó ágazatra és a Natura 2000-re vonatkozó iránymutatások alakulásának nyomon követését illetően megfelelő mutatókról rendelkeztek egy mutatókészletre tett javaslatban.

2009-ben létrehozták a földfelhasználásra vonatkozó tervezéssel, engedélyezéssel és geológiai szakismeretekkel kapcsolatos bevált módszerek megosztásával foglalkozó munkacsoportot, a kitermelő ágazatok tevékenységeire vonatkozó jelenlegi keret fejlesztésének az ösztönzése céljából. A munkacsoport 2010 júniusában jelentést készített az ásványianyag-politikával, a földfelhasználásra vonatkozó tervezéssel, az engedélyezéssel és a geológiai szakismeretekkel kapcsolatos bevált módszerek megosztásáról.

A Bizottság arra tett javaslatot, hogy „a tagállamokkal közösen – a szubszidiaritás elvének teljes tiszteletben tartása mellett – értékelni kívánja olyan mechanizmus megvalósíthatóságát, amely segítségével nyomon lehetne követni a fenti területen tett tagállami intézkedéseket, beleértve az erre vonatkozó mutatók kialakításának lehetőségét is”.

A Bizottság által javasolt mutatók a következő területekre terjednek ki:

– nemzeti ásványianyag-politikai mutatók (a jogi keretre vonatkozó mutatók és az információs keretre vonatkozó mutatók);

– a földfelhasználás tervezésére vonatkozó mutatók;

– jóváhagyási és engedélymutatók, ideértve a nem energiahordozók kitermelésével foglalkozó ágazatra és a Natura 2000-re vonatkozó iránymutatás alkalmazását is.

A mutatók lehetővé teszik, hogy a Bizottság és a tagállamok értékelhessék a jelenlegi helyzetet, és meghatározzák azokat a területeket, ahol önkéntes alapon szükséges lenne a fejlesztés. A tagállamoktól a javasolt mutatókra kapott válaszok alapján a Bizottság mutatókészletre tesz majd javaslatot, amelyet rendszeresen nyomon követnének. A mutatókat tartalmazó kérdőíveket megküldték a tagállamoknak, és a válaszok alapján kapott előzetes eredményeket megvitatták a nyersanyagellátással foglalkozó szakértői csoport 2012. novemberi ülésén. A tagállamok többsége más országokhoz, régiókhoz és az ágazathoz hasonlóan válaszolt. Alapos elemzésre és értékelésre kerül sor. Az eredményeket 2013 közepén ismertetik, és ezeket felhasználják az EIP keretében.

7.2.        Az Unió tudásbázisának a bővítése

A Bizottság javasolta, hogy a tagállamok közreműködésével kerüljön sor annak értékelésére, milyen lehetőségek vannak a nemzeti geológiai felmérések közötti fokozott szinergiára, amely lehetővé tenné a méretgazdaságosságot, a költségek csökkentését, és javítaná a közös projektekben való részvétel lehetőségét (például harmonizált ásványianyag-adatbázis, európai nyersanyag-évkönyv). Középtávon az esetleges szinergiák összehangolt módon fejlesztenék a nyersanyagokra vonatkozó európai tudásalapot, különösen a hivatalos útiterv, illetve az európai területi adatok infrastruktúrája (a 2007/2/EK - INSPIRE - irányelvben meghatározottak szerint) valamennyi tagállam által történő végrehajtásának a helyzete, valamint a Copernicus programon belüli jövőbeli lehetőségek figyelembevételével.

A Bizottság a „hatékony nyersanyag-politikához szükséges tudásalap fejlesztése” iránti kötelezettségvállalásának eleget téve számos tanulmányt és kutatási projektet hozott létre.

7.2.1.     Az erőforrásokra és a tartalékokra vonatkozó adatok rendelkezésre állása

Mivel az ásványkincsekre vonatkozó adatok szerepelnek az INSPIRE-irányelv adatainak a körében, a tagállamokban az ásványianyag-tartalékokkal, ásványkincsekkel és az ásványkincsekkel való ellátottsággal kapcsolatos adatok/információk hozzáférhetőségét, rendelkezésre állását és összehasonlíthatóságát 2020-ig fejleszteni kell.

Időközben az Eurostat illetékességébe tartozó elsődleges nyersanyagok forrásaira és tartalékaira vonatkozó adatok hiányában, illetve figyelemmel arra, hogy az ilyen adatokat közvetlenül a tagállami nemzeti geológiai felmérések során kell összegyűjteni, a Bizottság tanulmányt kezdeményezett az Unió nyersanyagkészleteinek minőségére és mennyiségére vonatkozó strukturált statisztikai információkról. A tanulmányban meghatározzák a hiányosságokat és a nemzeti hatóságok között az interoperábilis, koherens és konzisztens adatok érdekében létrehozandó megállapodáshoz szükséges lépéseket. Törekednek a tanulmány eredményei közötti, illetve az INSPIRE megfelelő részeinek az előnyeivel való szinergiára annak érdekében, hogy fejlesszék a kulcsfontosságú nyersanyagokra vonatkozó információk tagállami és uniós vezetők és döntéshozók számára való elérhetőségét az Unió kitermelési ágazatai versenyképessége érdekében. A tanulmány emellett az Eurostat által működtetett, természeti erőforrásokkal foglalkozó adatközpont keretében közzéteendő adatokkal is szolgál.

7.2.2.     Innovatív technológiák és lehetséges kísérleti üzemek

Az EIP-közlemény középtávú (2014-2020) célkitűzései között 10 innovatív kísérleti üzemet irányoz elő a nyersanyagok kitermelése, feldolgozása, a terméktervezés és az újrahasznosítás területén. A „Raw Materials: Study on Innovative Technologies and Possible Pilot Plants” (RAMINTECH) (Nyersanyagok: tanulmány az innovatív technológiákról és a lehetséges kísérleti üzemekről) című tanulmány feltérképezi az Unión belül az olyan fontos kísérleti üzemekkel kapcsolatosan meglévő potenciált, amelyek jelentős mértékben javíthatják a nyersanyagok fenntarthatóságát és az ezekkel való ellátottságot az értéklánc egészében, és elemzi azokat a hiányosságokat, ahol az Uniónak kompetenciaépítésre van szüksége.

Ezt a hosszú listát az érintett területek érdekeltjei körében folytatandó intenzív kutatással állították össze az úgynevezett gyűjtési szakaszban. A projekt biztosítja, hogy a megvalósíthatóság előtti státuszt várhatóan 2015-re elérő alapkutatásban rejlő fejlesztési lehetőségeket figyelembe vegyék. Feltüntetik a jövőbeli megoldásokra vonatkozó előrejelzést (távlat: 2030).

A projekt keretében számos kritériumot, mutatót és módszertant dolgoznak ki a javasolt kísérleti üzemek hosszú listájának mátrixanalíziséhez, amely tisztességes és átlátható kiválasztási eljárást biztosít. A kritériumok között szerepelnek a kísérleti fellépések által a hozzáférésre, az elfogadottságra, a fenntarthatóságra és a biztonságra gyakorolt hatás értékelésére vonatkozó módszerek, és ezek a kritériumok képezik az alapját annak a (webes) kérdőívnek, amelyet megküldtek az érdekeltek számára, hogy azok innovatív technológiákra és kísérleti üzemekre tehessenek javaslatot.

(Körülbelül) tíz kiválasztott kísérleti terület/típus alapos elemzésére kerül sor, szemléltető példákkal együtt. Az elemzések között legalább három technológia szerepel minden olyan kulcsterület tekintetében, amelyet esettanulmányként további részletes elemzésre jelöltek ki (a kiválasztott kísérleti üzem eredményeinek kereskedelmi alkalmazásához szükséges lépések elemzése és a társadalmi előnyök - ideértve a kkv-k számára kínálkozó előnyöket is).

7.2.3.     Ritkaföldfémek európai kompetenciahálózata

A ritkaföldfémek megkerülhetetlen szerepet játszanak az uniós gazdaságban, és különösen elengedhetetlenek a korszerű csúcstechnológiás és környezetbarát termékek - például elektromos gépjárművek, fotovoltaikus vagy energiahatékony izzók - fejlesztésében és előállításában. Mivel növekszik a globális kereslet, és a ritkaföldfémek nehezen helyettesíthetők, illetve újrahasznosíthatók, Európa az ellátásbiztonság megteremtés területén többféle kihívással is szembesül. A szélenergia előállítása során (mágnesek a turbinákban) a leginkább kritikus fontosságú nyersanyagok, a neodímium és a diszprózium behozatalára vonatkozó adatokat 2013 óta gyűjtik hivatalos statisztikai célokból, a vámtarifa új, külön statisztikai kódjai segítségével.

A Bizottság az Európai Parlament kérésére felhívást tett közzé, amelyben szakmai támogatást keresett a ritkaföldfémekkel kapcsolatos európai kompetenciahálózat (ERECON) létrehozásához, amely összehozza az európai egyetemek, kutatóintézetek szakértőit, a döntéshozókat, az agytrösztöket, az iparágat és az Unión kívüli szakértőket, hogy előmozdítsa a ritkaföldfémekkel kapcsolatos bevált módszerek megosztását, elősegítse a ritkaföldfémek különleges jellemzőinek a megismerését, ajánlásokat tegyen a kutatásra vonatkozóan, és ösztönözze a ritkaföldfémek fenntartható bányászatát, újrahasznosíthatóságát és helyettesítését.

Az ERECON fő célja ezért olyan keret biztosítása, amely lehetővé teszi a résztvevők számára, hogy tudásukkal és szakértelmükkel eredményesen hozzájáruljanak a fenti területeken a ritkaföldfémekről folytatott vitákhoz. Az ERECON célja az kell, hogy legyen, hogy biztosítsa a ritkaföldfémek újrahasznosításának és helyettesítésének alapos megismerését, ugyanakkor az értéklánc olyan szempontjaival is foglalkozzon, amelyek fontosak az Unió fenntartható ellátása szempontjából, ideértve a kutatást, a kitermelést, a feldolgozást és a finomítást.

Az ERECON projekt várhatóan nyílt, széles körű vitát segít elő a szakértők körében, a megfelelő szervezeti struktúrák létrehozásával és a lehetőségeknek való megfeleléssel, illetve olyan hálózatot hoz létre, amelyet a kiválóság, a szinergiák és az egyes szakmák közötti információcsere jellemez, hogy mélyebb ismereteket lehessen szerezni a ritkaföldfémek leghatékonyabb felhasználásáról, bányászatáról és finomításáról.

A Bizottság 2013 első felében létrehozza az ERECON kiválósági hálózatát és szakmaközi szövetségét. A hálózat kb. két évig lesz aktív, ez idő alatt négy szakértői munkacsoport találkozójára kerül sor különböző munkaértekezletek keretében a ritkaföldfémek bányászatának, illetve a ritkaföldfémek által a folyamatok előmozdítóiként és a kulcsfontosságú alkalmazásokban betöltött szerepnek a megvitatására.

7.2.4.     Kutatási projektek

A nyersanyagokkal kapcsolatos kutatást és fejlesztést az Unió hetedik keretprogramja csaknem 200 millió EUR-val támogatja, amely egyrészről az ipari technológiákra irányuló és a környezetvédelemre irányuló programból, másrészről a társadalom-gazdaságtani és humán tudományokra irányuló programból származik. Több mint 60 millió EUR-t már folyósítottak a folyamatban lévő projektek számára.

A ProMine kutatási projekt fejlesztette a geológiai tudásbázist, és bizonyos kiegészítő információkkal szolgált Európa elsődleges nyersanyag-potenciálját illetően.

Az EuroGeoSource kutatási projekt harmonizált térbeli, geológiai és földrajzi adatkészleteket bocsát rendelkezésre, teljes körűen hasznosítva (tesztelve) az INSPIRE ásványkincsekre és energiaforrásokra vonatkozó, jogilag kötelező adatleírásainak tervezetét, illetve az INSPIRE közzétett webes infrastruktúráját.

Mindkét kezdeményezés fontos információkkal szolgál a földhasználati tervezés és a stratégiai tervezés tekintetében, mivel a hosszú távú döntések - úgymint a bányászati beruházások, illetve az engedélyezési eljárás lezárásához szükséges erőfeszítések - az adatok minőségén és hozzáférhetőségén alapulnak.

A ProMine és az I2MINE projekt a nyersanyagok bányászata, kitermelése és kezelése terén működik. Az EURARE projekt a ritkaföldfémek kutatásával és kitermelésével foglalkozik, és tárgyalások folynak egy olyan projektklaszterről, amely a csúcstechnológiás termékek hulladékáramában található ritkaföldfémek újrahasznosítására irányulna (a RECLAIM, a REMANENCE, a RECYVAL NANO projekt).

A nyersanyagokkal kapcsolatos projektek elsősorban a ritkaföldfémek (DRREAM, ROMEO, NANOPYME és REFREEPERMAG) és a platinacsoporthoz tartozó fémek (FREECATS és NEXT-GEN-CAT) felhasználásának visszaszorítására és ezek helyettesítésére irányulnak.

2013-ban a következő projektek kerülnek működési fázisba: a szélsőséges környezetekben (mélytengerek/sarkvidéki régiók) folytatott ásványianyag-kitermeléssel és -feldolgozással, valamint a nyersanyagellátást figyelő európai információs hálózattal foglalkozó projektek. Jelenleg három, nyersanyagkutatással kapcsolatos projekt van tárgyalási szakaszban a kritikus fontosságú nyersanyagok helyettesítéséről, és ennek során japán munkacsoportokkal együttműködésben folytatott tevékenységekre is sor kerül.

A Bizottság a Közös Kutatóközpont (JRC) munkaprogramjának keretében külön tanulmányokat készít az Unió nyersanyag-stratégiája fejlesztésének támogatása céljából, elsősorban a termékek ellátási láncában az ellátásbiztonsági kérdésekre és az elhasználódott termékek kezelési lehetőségeire - a környezetbarát tervezést is ideértve - összpontosítva, 2012-ben pedig munkaértekezletet rendeztek, amely az ellátási lánc fenntarthatósága értékelésének a módszertani szempontjaival foglalkozott[13]. 2011-ben emellett az európai stratégiai energiatechnológiai terv végrehajtása keretében jelentést tettek közzé[14], amely értékelte az energiaszektor nyersanyagszükségletét, és meghatározta a kritikus fémes elemeket, amelyek az ellátás megszűnése esetén korlátozhatják a megújuló energiaforrások kiaknázási lehetőségeit. 2013 nyarán a JRC átfogóbb utókövetési tanulmányt tesz közzé.

A Bizottság emellett előmozdítja az érdekeltek közötti interakciót a következő öt európai technológiai platform keretében: a fenntartható ásványi erőforrásokkal foglalkozó technológiai platform (ETP-SMR), a Manufuture (gyártás), az EuMaT (fejlett anyagok), a SusChem (fenntartható vegyipar), a faipari ágazati technológiai platform (FTP) és az építőipari platform (ECTP).

A nyersanyagokkal foglalkozó ERA-MIN hálózat 2011 novembere óta működik, és a tagállami hatóságok és a nemzeti érdekeltek részvételének a fejlesztését tűzte ki célul. A CRM_Innonetet (amely a hetedik keretprogramból finanszírozott koordinációs fellépés) 2012. november 1-jén hozták létre. Ez olyan dinamikus, nyílt hálózati kezdeményezés, amelynek célja a párbeszéd és az eszmecsere előmozdítása, illetve a szinergiák támogatása a kritikus fontosságú nyersanyagok helyettesítésének a területén.

7.3.        A kutatás és a szakképzettség előmozdítása

A Bizottság - felismerve a kutatás és a szakképzettség kiemelt szerepét az Európát a nyersanyagokkal kapcsolatosan érintő kihívások megoldásában - elkötelezett abban, hogy további támogatást nyújtson „európai szintű képzési ágazati tanácsok létrehozásához, ha azt érintettek – például szociális partnerek vagy illetékes megfigyelőközpontok – kezdeményezik”, és előmozdítja „a nyersanyagok értékláncára, így a kitermelésre, a feldolgozásra, újrahasznosításra és helyettesítésre irányuló” kutatást és fejlesztést.

A Horizon 2020 keretében a nyersanyagokat várhatóan társadalmi kihívásnak tekintik, és külön költségvetést biztosítanak e területen.

A Bizottság az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT) keretében szerepeltette a nyersanyagokat a 2014-2020-ra vonatkozó jövőbeli stratégiai innovációs tervben, illetve a 2014-ben létrehozandó, jövőbeli tudományos és innovációs társulások egyikének témájaként.

A technológiai fejlődésre irányuló vezető gazdaságokkal való együttműködést a Transzatlanti Gazdasági Tanácson belül az USA-val létrehozott innovációs partnerség keretében támogatják. Emellett két háromoldalú, EU-USA-Japán munkaértekezletre került sor: egyet Washingtonban rendeztek 2011 októberében, egyet pedig Tokióban 2012 márciusában, abból a célból, hogy feltárják a nyersanyagkutatás területén a közös megközelítés lehetőségeit, különös tekintettel a helyettesítésre. A kritikus fontosságú nyersanyagokról szóló harmadik háromoldalú, EU-USA-Japán konferenciát 2013. május 29-30-án rendezik Brüsszelben. Ezen új modellek kidolgozására és végrehajtására összpontosítanak a kritikus fontosságú anyagokkal való hatékony gazdálkodás területén.

Az EIP közleménye a kutatásra és a szakképzettségre vonatkozó célkitűzésekre is kitér.

8.           Az erőforrás-hatékonyság fokozása és az újrahasznosítás előmozdítása (3. pillér)

8.1.        A hulladékokra vonatkozó hatályos uniós jogszabályok megfelelőbb végrehajtása és érvényesítése az újrahasznosítás és az erőforrás-hatékonyság előmozdítása érdekében

A Bizottság 2011. évi közleményében a következőkre tett javaslatot:

– a hulladékkeletkezés megelőzésére és a hulladékok újrahasznosítására irányuló tematikus stratégia felülvizsgálata, a főbb kibocsátási területeket érintő hulladékgyűjtésre és ‑kezelésre vonatkozó bevált gyakorlat kiépítése érdekében, különösen azokon a hulladékkibocsátási területeken, ahol a környezetre kedvezőtlen hatást gyakorló nyersanyagok fordulnak elő. Adott esetben az újrahasznosításra vonatkozó statisztikai adatok elérhetőségének javítása;

– az erőforrás-hatékonyságra vonatkozó kutatások és kísérleti programok, valamint az újrahasznosítási vagy visszaváltási rendszereket támogató gazdasági ösztönzők támogatása;

– a hulladékra vonatkozó uniós vívmányok utólagos értékelésének elvégzése, beleérve azon területek vizsgálatát is, ahol lehetőség van a különböző hulladéktípusokra vonatkozó jogszabályok összehangolására a koherencia javítása érdekében. Az értékelés kiterjedne a visszatartó erejű szankciók és a hulladékkal kapcsolatos uniós szabályok megsértéséért járó büntetések hatékonyságára is;

– a fenntartható fogyasztásról és termelésről szóló cselekvési terv felülvizsgálata annak érdekében, hogy meghatározhatók legyenek az esetleges további szükséges kezdeményezések a területre vonatkozóan;

– a környezetbarát tervezést segítő eszközök megvalósíthatóságának elemzése a következő célokból: i. a nyersanyagok hatékonyabb felhasználásának ösztönzése, ii. a termékek újrahasznosíthatóságának és tartósságának biztosítása, valamint iii. a termékekben található másodlagos nyersanyagok felhasználásának előmozdítása, különösen a környezetbarát tervezésről szóló irányelv keretein belül[15]; továbbá

– új kezdeményezések kidolgozása az uniós újrahasznosító iparágak versenyképességének javítására, különösen a másodlagos nyersanyagokat előnyben részesítő új piaci alapú eszközök bevezetésével.

A Bizottság a fenntarthatósági kérdéseket – a hulladékok témáját is ideértve – új integrált iparpolitikájában is szerepeltette[16].

A Bizottság 2012-ben a hulladékáramról szóló öt irányelvre és a hulladékgazdálkodási célkitűzésekre vonatkozóan célravezetőségi vizsgálatot indított el.

Az energiával kapcsolatos termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó rendeletek előkészítési módszertanát most vizsgálják felül az erőforrás-hatékonysági szempontok megerősítése céljából. A környezetbarát tervezésről szóló irányelv lehetővé teszi termékkövetelmények megállapítását a jelentősnek tekintett környezeti hatások tekintetében. A Bizottság Közös Kutatóközpontja ennek az elemzésnek az alátámasztására a közelmúltban több kritériumot is figyelembe vevő módszereket dolgozott ki és alkalmazott az erőforrás‑hatékonyság értékelésére, amelyek az újrafelhasználhatóság, az újrahasznosíthatóság, a visszanyerhetőség, az újrahasznosított tartalom, az elsőbbséget élvező erőforrások felhasználása és a tartósság szempontjára összpontosítanak.[17]

8.2.        A hulladékszállításról szóló rendelet érvényesítésének megerősítése

A hulladéktermékek környezeti dömpingje szintén problémát jelent, ha harmadik országokba illegálisan szállítanak hulladékot. 2008-2011 folyamán egy 22 európai országra kiterjedő összehangolt vizsgálati kampány során a környezeti jog alkalmazására és végrehajtására létrehozott európai uniós hálózat (IMPEL) azt állapította meg, hogy a felülvizsgált szállítások 19 %-a sérti az Unió hulladékszállításról szóló rendeletét. E szállítások 37 %-a volt illegális.[18]. A vizsgálatok célzottak voltak, így ez a szám nem feltétlenül reprezentatív az összes szállítást illetően.

A hulladékszállításról szóló rendelet végrehajtásában és érvényesítésében mutatkozó hiányosságok megoldása érdekében a Bizottság a 2011. évi közleményben a következőket javasolja:

– az Unió egész területére vonatkozó, pontos és használható ellenőrzési szabványok biztosítása. Ezáltal további lépéseket lehet tenni annak érdekében, hogy a vámhatóságok könnyebben tudják ellenőrizni a hulladékszállítmányokat;

– a hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogramból biztosított kutatásfinanszírozási eszközök bevonásának mérlegelése az illegális szállítmányok észlelését, azonosítását, nyomon követését és helymeghatározását szolgáló technológiák fejlesztésére;

– annak vizsgálata, hogy a hulladékkivitel esetében megvalósítható-e a környezetbarát irányítási kritériumokra alapozott globális tanúsítási rendszer alkalmazása az újrahasznosító létesítményekre;

– az IMPEL továbbfejlesztése, együttműködés a tagállamokkal egy, az uniós vívmányok érvényesítésére szolgáló hivatalos EU-szintű mechanizmus megvalósíthatóságának értékelése érdekében.

A Bizottság 2011-ben konzultációt folytatott az érdekeltekkel és a nyilvánossággal a hulladékszállítási vizsgálatokat érintő esetleges uniós jogszabályok kritériumairól és követelményeiről. A Bizottság jelenleg vizsgálja az illegális hulladékszállítások visszaszorítására irányuló lehetséges jövőbeli jogalkotási és nem jogalkotási jellegű intézkedések hatásait.

A Bizottság a közelmúltban megvizsgálta egy globális tanúsítási rendszer alkalmazhatóságát. A hulladékexportra a hulladékszállításról szóló rendelet vonatkozik, amely meghatározza a tagállamok és a hulladékexportőrök kötelezettségeit és az általuk meghozandó végrehajtási intézkedéseket annak érdekében, hogy a hulladékokat a környezetet nem sértő módon exportálják, szállítsák és kezeljék. Jelenleg azonban nincsenek olyan működő mechanizmusok, amelyek alkalmazásával a hatóságok és/vagy az exportőrök igazolni tudnák, hogy a hasznosítás céljából exportált hulladékot a hulladékszállításról szóló rendelettel összhangban fogják kezelni. E vizsgálat célja tehát az volt, hogy részletesen ismertesse a hulladékfeldolgozó üzemekre és/vagy hasonló üzemekre alkalmazandó hatályos uniós, harmadik országbeli és a világ egyéb részein alkalmazott szabványokat, felmérje, hogy milyen intézkedésekre van szükség annak biztosításához, hogy az Unióból harmadik országokba exportált hulladékot környezetbarát módon kezeljék, valamint több olyan lehetőségre is javaslatot tegyen, amelyek segítségével igazolható és ellenőrizhető a környezetbarát hulladékkezelésnek való megfelelés, vázolva az előnyöket és a hátrányokat valamennyi közvetlenül és közvetetten érintett érdekelt fél és hatóság számára.

A Bizottság a közeljövőben a továbblépés legmegfelelőbb módját vizsgálja meg a főbb érdekeltekkel szoros együttműködésben.

Az Egyesült Államokkal a Transzatlanti Gazdasági Tanács keretében folytatott nemzetközi együttműködés kertében a potenciális együttműködés öt területének egyike a hulladékszállítással és ‑feldolgozással kapcsolatos. Washingtonban 2012 októberében munkaértekezletre került sor a transzatlanti üzleti párbeszéd és a Transzatlanti Gazdasági Tanács keretében, „Best Practices in Management and Stewardship of Used Electronics” (Bevált módszerek a használt elektronikai eszközök kezelése és az azokkal való gazdálkodás területén) címmel.

A Bizottság munkaértekezletet kíván szervezni „Best practices to stop illegal shipments of waste-a role model exercise between three main harbours (Antwerp, Rotterdam, Hamburg)” (Bevált módszerek az illegális hulladékszállítás megakadályozására - három fontos kikötő [Antwerpen, Rotterdam, Hamburg] példája) címmel.

A hetedik keretprogramból származó, az illegális szállítások kiszűrésére, azonosítására, nyomon követésére és lokalizálására szolgáló technológiák fejlesztését támogató kutatási finanszírozás felhasználásával olyan vizsgálat megrendelésére került sor, amelynek keretében az illegális szállítások kiszűrésére és lokalizálására folytatnak mind műszaki, mind pedig nem műszaki jellegű kutatást .

9.           Éves tematikus rendezvény és koordináció

A Bizottság évente megrendezett tematikus rendezvény keretében kötelezettséget vállalt egy olyan nyilvános fórum rendszeres megszervezésére, amelynek célja a jövendő kihívások tudatosítása és az elért eredmények számbavétele[19].

2011-ben az éves tematikus rendezvényt a nyersanyag-politikai kezdeményezés fejlesztéspolitikai szempontjainak szentelték. 2012. január 26-án sor került a nyersanyagokra vonatkozó Afrika-EU magas szintű konferencia megrendezésére.

A 2013-as éves tematikus rendezvény fő témája az európai innovációs partnerség lesz.

[1]               Critical Metals in Strategic Energy Technologies: Assessing Rare Metals as Supply-Chain Bottlenecks in Low-Carbon Energy Technologies (Kritikus fontosságú fémek a stratégiai energiatechnológiákban: a ritkafémek mint a karbonszegény energiával kapcsolatos technológiák ellátási láncának szűk keresztmetszetei). R. L. Moss, E. Tzimas, H. Kara, P. Willis és J. Kooroshy, Európai Bizottság, Közös Kutatóközpont, Energetikai és Közlekedési Intézet, 2011.

[2]               A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: „Nyersanyagok rendelkezésre állásának biztosítása Európa jövőbeli jóléte érdekében. Javaslat nyersanyagokkal foglalkozó európai innovációs partnerségre” (COM(2012) 82 final).

[3]               A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: „Kereskedelem, növekedés és fejlődés – A leginkább rászoruló országokra szabott kereskedelmi és beruházási politika kialakítása”, COM(2012) 22 final.

[4]               Az EU nyersanyagokkal kapcsolatos kereskedelempolitikája. Második tevékenységi jelentés”. Európai Bizottság, Kereskedelmi Főigazgatóság, 2012. május.

[5]               „Kritikus fontosságú nyersanyagok az EU számára”. A kritikus fontosságú nyersanyagok körének meghatározásával foglalkozó ad hoc munkacsoport jelentése, 2010. július.

[6]               A transzatlanti innovációs partnerség munkaterve. Transzatlanti Gazdasági Tanács, 2009. október 27.

[7]               Africa Mining Vision (Az afrikai bányászat jövőképe). Afrikai Unió, 2009. február.

[8]               A Cotonoui Megállapodás első pénzügyi jegyzőkönyve értelmében 566 millió EUR-t (2003-2008) juttattak a bányászati ágazatnak, ami az AKCS beruházási keretből és az EBB saját forrásaiból származó kezdeti dotáció 15 %-ának felelt meg.

[9]               Az Egyesült Államok 2010 júliusában közzétételi kötelezettséget fogadott el (az USA Dodd-Frank-törvényének 1504. cikke), amelynek értelmében valamennyi, az Egyesült Államok értéktőzsdéin jegyzett kitermelő (vagyis kőolajat, földgázt vagy ásványokat bányászó) vállalat köteles országonként és projektenként közzétenni a kormányok részére teljesített kifizetéseit (például jogdíjak, illetékek, termelési jogok, koncessziós díjak és más pénzbeli juttatások). E jogszabály végrehajtása céljából az Egyesült Államok Értékpapír- és Tőzsdefelügyelete (Securities Exchange Commission, SEC) 2012. augusztus 22-én fogadta el a végleges végrehajtási szabályokat.

[10]             Az EITI azzal, hogy a multinacionális vállalatok által anyaországuk részére teljesített kifizetések (vállalati adók, jogdíjak stb.) átláthatóságára összpontosít, nagymértékben hozzájárul a fejlesztési menetrend előmozdításához. Megteremti a természeti erőforrásokban gazdag országok parlamentjei és civil társadalma számára az alapot az azzal kapcsolatos érdeklődésre, ismeretszerzésre és értékelésre, hogy országaik részesülnek-e az őket megillető kifizetésekben.

Az EITI célja jelenleg a jelentéstételi kötelezettségek megerősítése az EITI tagságára jelölt és az EITI‑előírásoknak megfelelő országokban a kormányzás további javítása érdekében. Ez kiterjed egyéb területek mellett annak ismertetésére, hogy hogyan osztják el a kitermelő ágazatokból származó bevételeket (a költségvetésen belül és kívül), valamint a nemzeti szint alatti átcsoportosítások közzétételére, a szerződések átláthatóságára (nyilvános hozzáférés) és a projektenkénti jelentéstétel bevezetésére.

Az EITI a követelmények fenti módosításával fokozza azt a szerepet, amelyet az Unió fejlesztéspolitikai célkitűzései elérésének jelentős eszközeként betölt az erőforrásokban gazdag fejlődő országokban az átláthatóság, a belföldi elszámoltathatóság előmozdításában és ilyen módon az állami kormányzás és a vállalatirányítás megerősítésében.

[11]             Az OECD az egyik ilyen, fokozott kockázatot jelentő országban - Kongói Demokratikus Köztársaság - úgy ítéli meg, hogy bizonyos ásványok, konkrétan a tantál, a volfrám, az ón és az arany, egyes kelet-kongói régiókban elmélyíthetik a regionális konfliktusokat.

[12]             Az Európai Bizottság iránymutatása a nem energiahordozó nyersanyagok kitermelésére irányuló új tevékenységeknek a Natura 2000 követelményeivel összhangban történő megkezdéséről. Európai Bizottság, 2010. július.

[13]             http://lct.jrc.ec.europa.eu/assessment/ResourceSecurity-SecuritySupply

[14]             http://ec.europa.eu/dgs/jrc/index.cfm?id=1410&obj_id=14150&dt_code=NWS&lang=en?

[15]   Az Európai Parlament és a Tanács 2009. október 21-i 2009/125/EK irányelve

                az energiával kapcsolatos termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapítási kereteinek létrehozásáról.

[16]             A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: „Erősebb európai ipart a növekedés és a gazdasági fellendülés érdekében - Az iparpolitikáról szóló közlemény frissítése”, COM (2012) 582 final.

[17]             Finomított módszerek és iránymutató dokumentumok az újrafelhasználhatósággal/újrahasznosíthatósággal/visszanyerhetőséggel, az újrahasznosított tartalommal, az elsőbbséget élvező erőforrások felhasználásával, a veszélyes anyagok felhasználásával és a tartóssággal kapcsolatos mutatók kiszámításához (Refined methods and Guidance documents for the calculation of indices concerning Reusability/Recyclability/Recoverability, Recycled content, Use of Priority Resources, Use of Hazardous substances, Durability). Ardente, F. - Mathieux, F. Európai Bizottság, Közös Kutatóközpont, Környezetvédelmi és Fenntarthatósági Intézet, 2012 (http://lct.jrc.ec.europa.eu/pdf-directory/Report%203%20-%20Refined%20methods%20and%20guidance%20documents-final.pdf).

[18]             EGT-jelentés: „Movements of waste across the EU's internal and external borders” (A hulladék szállítása az EU belső és külső határain keresztül). 7/2012. sz. kiadvány.

[19]             A Bizottság nyersanyagokkal foglalkozó szolgálatközi munkacsoportot hozott létre abból a célból, hogy az Unió nyersanyag-stratégiájának további végrehajtásához iránymutatást adjon. Ez egyúttal válasz az Európai Parlament 2011. október 13-i állásfoglalásában szereplő felhívásra is. A munkacsoport első ülésére 2012. április 26-án került sor.