INDOKOLÁS

1.           A JAVASLAT HÁTTERE

Új tanulási lehetőségek megteremtésének jelentősége

Napjainkban a tanulási lehetőségek száma határtalan; e lehetőségek, melyeket nem korlátoznak országhatárok, folyamatosan rendelkezésre állnak. Az egyének nem csupán az osztályterem hagyományos helyszínén (formális tanulás) sajátítanak el új készségeket és kompetenciákat, hanem egyre nagyobb mértékben azon kívül is. Nagy jelentőségű a munkahelyen, a civil társadalmi szervezetekben vagy az internet és a mobil eszközök által biztosított virtuális térben megvalósuló, egyéni vagy csoportos tanulás. A vállalatok egyre többször ajánlanak fel alkalmazottaik száma olyan képzési lehetőségeket, amelyeken szervezett, de nem formális tanulás keretében bővíthetik szaktudásukat. Az informális tanulás szintén egyre fontosabb globális, nagymértékben összefonódó világunkban, ahol a technológia lehetővé teszi az egyének számára, hogy tanulási lehetőségek tömegéből (pl. nyitott oktatási segédanyagok, távoktatás) válasszanak.

Annak érdekében, hogy az egyén képes legyen megbirkózni a gyors gazdasági és technológiai változásokkal, az élete során egyre gyakrabban bekövetkező munkahelyváltásokkal, illetve magasabb szintű és korszerűbb, a foglalkoztathatóságot erősítő, a termelékenységet és a gazdasági növekedést elősegítő készségek elsajátítására legyen képes, elengedhetetlen, hogy mindenki szerezhessen tanulási tapasztalatot, illetve e tapasztalatokból „gazdagodhasson”.

Napjainkban az egyre növekvő munkanélküliség – mely különösen a fiatalok körében jelent rendkívül akut problémát – és a gazdasági növekedés hiánya sürgetővé teszi, hogy éljünk a formális rendszereken kívüli új tanulási lehetőségekkel, és hasznosítsuk az ezek útján elsajátított készségeket: a versenyképesség erősítése és a fellendülés érdekében Európának a készségek megfelelő elegyét kell kifejlesztenie, és törekednie kell az egyén által megszerzett készségek és a munkahelyeken elvárt készségek összehangolására.

Ebben az összefüggésben az oktatási és képesítési rendszereknek lehetővé kell tenniük minden polgár számára[1], hogy láthatóvá tegyék az iskolán kívül elsajátított ismereteiket, és hogy azokat szakmai életpályájuk vagy továbbtanulás céljából felhasználhassák. Ez a nem formális és az informális tanulás útján megszerzett tanulási eredmények validációja által érhető el; e folyamat során egy felhatalmazott szervezet megerősíti, hogy az adott személy által elért tanulási eredmények (ismeretek, készségek és kompetenciák) megfelelnek a vonatkozó sztenderdeknek.

A nem formális és az informális tanulás az Európa 2020 stratégiában

A nem formális és az informális tanulási tapasztalatok validációja (vagyis a hozott tudás elismerése, érvényesítése) az uniós tagállamokban jelentős hozzájárulást nyújt az EU azon célkitűzéséhez, hogy az Európa 2020 stratégiában megfogalmazottak szerint intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést érjen el. Hatása a munkaerőpiac működésére is jelentős lehet: a validációs mechanizmusok több átláthatóságot kínálnak a munkaerőpiacon rendelkezésre álló készségek tekintetében, a készségkínálat és a munkaerő-kereslet között megfelelőbb egyensúlyt biztosítanak, elősegítik a készségek vállalatok és ágazatok közötti hordozhatóságát, valamint az európai munkaerőpiac mobilitását. A foglalkozási és földrajzi mobilitás megkönnyítésének, valamint a készségkereslet és a készségkínálat megfelelőbb összehangolásának elősegítésével a validáció jelentősen hozzájárulhat a készségekkel kapcsolatos hiányosságok kezeléséhez a növekvő ágazatokban, és támogatást nyújthat a gazdasági fellendüléshez.

A népesség idősödésével és a zsugorodó munkaerővel jellemezhető időszakokban az informális és a nem formális tanulási tapasztalatok validációja is hozzájárulhat ahhoz, hogy Európában mindazok, akik a leginkább kiszorultak a munkaerőpiacról, hozzáférjenek új tanulási és foglalkoztatási lehetőségekhez, továbbá hogy a human tőke egésze kiaknázható legyen a munkanélküliség elleni küzdelem, a termelékenység növelése és a versenyképesség fellendítése érdekében. A validáció a munkanélküli fiatalokat – akik első munkahelyüket keresik vagy csekély szakmai tapasztalattal rendelkeznek – is segítheti abban, hogy bizonyítsák a különböző élethelyzetekben elsajátított készségeiket és kompetenciáikat, és megteremtsék ezek piaci értékét.

Az egyén szemszögéből nézve a validáció kedvezően befolyásolhatja a foglalkoztatási esélyeket, magasabb fizetést eredményezhet, ösztönözheti a pályaváltoztatásokat, megkönnyítheti a készségek átvihetőségét egyik országból a másikba, új esélyt teremthet az iskolából kimaradók számára, javíthatja a formális oktatáshoz és képzéshez való hozzáférést, továbbá növelheti a tanulási motivációt és az önbizalmat.

Összességében a nem formális és az informális tanulási tapasztalatok validációja hozzájárulhat az Európa 2020 stratégia keretében a következő kiemelt célok teljesüléséhez is: az iskolából kimaradók számának csökkentése, a felsőfokú vagy azzal egyenértékű végzettséggel rendelkező 30–34 év közöttiek arányának növelése, az általános foglalkoztatási ráta, a szegénység és a társadalmi kirekesztés; e folyamatot az európai szemeszter keretében követik nyomon.

Európa politikai menetrendje mint kiindulási alap

A nem formális és az informális tanulás validációja már 2001 óta részét képezi az európai politikai menetrendnek, amikor a Bizottság az egész életen át tartó tanulást a következőképpen határozta meg: az élet során végzett minden olyan tanulási tevékenység, amelynek célja az ismeretek, készségek és jártasságok fejlesztése személyes, állampolgári, társadalmi és/vagy foglalkoztatási szempontból. A szakoktatás és szakképzés területén megvalósuló megerősített együttműködésről szóló koppenhágai nyilatkozat óta számos kezdeményezés indult annak érdekében, hogy az egész életen át tartó tanulás területén európai eszközöket dolgozzanak ki:

– 2004-ben tanácsi következtetések formájában elfogadták a validáció közös európai elveit.

– 2004-ben létrehozták az Europass-keretet, amelybe beletartozik az Europass önéletrajz, valamint mindazon dokumentumok portfoliója, amelyek felhasználhatók ahhoz, hogy a polgárok Európa egészében be tudják mutatni képesítéseiket és kompetenciáikat, és eredményesebben kommunikálják ezeket. A tanulási eredmények dokumentálásának további eszközei közé tartozik a Youthpass a „Fiatalok lendületben” program keretében, valamint az ágazati készségek és képesítések tekintetében eligazító „útlevelek”.

– A nem formális és az informális tanulás validációja irányába mutató jelentős lépés volt az egész életen át tartó tanulásra vonatkozó, az európai képesítési keretrendszerről szóló európai parlamenti és tanácsi ajánlás 2008-ban történt elfogadása. Az európai képesítési keretrendszer a tanulási eredményeken keresztül meghatározott képesítési szintek referenciakerete. Mindez egy azóta is zajló folyamatot eredményezett, melynek keretében minden tagállam meghatározza saját nemzeti képesítési keretrendszerét, és a képesítéseket az európai képesítési szintek szerint sorolja be. E folyamat révén a képesítések a munkáltatók, az oktatási intézmények, a munkavállalók és a tanulók számára egyaránt összehasonlíthatóbbá és könnyebben érthetővé válnak.

– 2009-ben a Bizottság és a Cedefop európai iránymutatásokat tettek közzé a nem formális és az informális tanulás validációjáról, amely a politikai döntéshozók és a gyakorlati szakemberek számára technikai tanácsot nyújt a validációt illetően. Az iránymutatások különféle validációs szempontokat (pl. egyéni, szervezeti, nemzeti, európai) tartalmaznak. Az iránymutatások gyakorlati eszközként önkéntes alapon alkalmazhatók.

– Más eszközök mellett a tanulási eredményeken alapuló kreditrendszerek is elősegítik a nem formális és az informális tanulás validációját. A felsőoktatási intézmények tekintetében ez az európai kreditátviteli rendszerre (ECTS) vonatkozik, amelyet a bolognai folyamat keretében fejlesztettek ki a felsőoktatási intézmények közötti mobilitás elősegítése érdekében. A szakoktatás és szakképzés tekintetében ez az európai szakképzési kreditrendszert (ECVET) érinti.

Emellett az egész életen át tartó tanulás programja 2007 óta számos kísérleti projektet finanszírozott, amelyek lehetővé tették a validációs folyamatok és eszközök fejlesztését meghatározott ágazatok vagy kontextusok – különösen a szakoktatás és szakképzés, valamint a felnőttoktatás – tekintetében. Az Európai Szociális Alapot egyes országokban validációs rendszerek kialakítására használták fel.

Az említett európai szakpolitikai intézkedések ellenére a validáció terén tett lépések Európa-szerte eltérő mértékben, egyenetlenül és lassú ütemben valósulnak meg.

A nem formális és az informális tanulás validációjáról szóló, 2010. évi európai adattár legutóbbi frissítése szerint csak négy tagállamban működik részletesen kidolgozott validációs rendszer, hét másikban pedig jelenleg vagy kezdeti szakaszában található a nemzeti rendszer kiépítése, vagy pedig működő, de részleges validációs rendszer létezik egy vagy több ágazatban.

Azonnali cselekvésre van szükség

Ez azt jelenti, hogy az uniós tagállamok többségében nincs átfogó validációs rendszer. Azok az országok, amelyekben részletesen kidolgozott rendszer létezik, a validációs rendszer általános elveken alapul az egész életen át tartó tanulás rendszerének keretén belül (vagyis jogilag beemelik e keretbe), a validációt támogató infrastruktúrával rendelkeznek, és további jellemző az érdekelt felek (különösen a szociális partnerek) erőteljes bevonása, valamint a pályázók számára megfizethető validáció. Egyes országok nemzeti képesítési keretrendszerük létrehozásának keretében a közelmúltban indítottak a validációra irányuló fejlesztéseket. Más országokban korlátozott mértékben történt előrelépés, ami jelzi a nemzeti stratégiák hiányát, a validáció gyakorlati megvalósításával kapcsolatos ismeretek hiányát, valamint egyes esetekben az egyén és a munkáltató részéről a validációba vetett bizalom hiányát, továbbá kulturális és attitűdbeli korlátokat tükröz.

Mivel nem egyformán állnak rendelkezésre nemzeti validációs szakpolitikák és gyakorlatok, valamint a tagállamok közötti meglévő különbségek következtében a validációs rendszerek nehezen összehasonlíthatók és átláthatóságuk is korlátozott. Emiatt a polgárok nehézségekbe ütköznek, ha kombinálni kívánják a különböző helyszíneken, szinteken és különböző országokban elsajátított tanulási eredményeket. Emellett akadályba ütközik a tanulók és munkavállalók transznacionális mobilitása, holott jelenleg e mobilitásra a gazdasági növekedés fellendítése érdekében nagy szükség lenne.

Mivel – tekintettel a munkaerő-hiányra – sürgősen szükség van a képzett munkaerő mobilitására, valamint a hivatalos rendszereken kívül megszerzett készségek és kompetenciák megfelelőbb elismerésére, a Bizottság az Európa 2020 stratégia kiemelt kezdeményezései: az Új készségek és munkahelyek menetrendje[2], a Mozgásban az ifjúság[3] valamint a közelmúltbeli kezdeményezések: az egységes piaci intézkedéscsomag[4] és a foglalkoztatási csomag[5] keretében bejelentette a nem formális és az informális tanulás validációjáról szóló, tanácsi ajánlásra irányuló jelenlegi javaslatot a reform menetrendjében szereplő célkitűzések megvalósításának felgyorsítását szolgáló uniós szintű hozzájárulásként.

A validációra vonatkozó uniós fellépés, melynek célja a tagállamok közötti együttműködés és koordináció, a nem formálisan és az informálisan elsajátított készségek jobb kölcsönös elismerésén keresztül elősegítheti a munkavállalók és tanulók mobilitását. A tagállamok fokozottabb együttműködése és a közöttük megvalósuló szorosabb koordináció révén nő a validációs rendszerek átláthatósága, a tagállamok kölcsönös bizalma egymás validációs rendszerei iránt pedig erősödni fog. Az ezek által kínált előnyökből leginkább azok a tagállamok részesülnek, amelyekben csekély a bizalom a nem formális és az informális tanulás validációja iránt, vagy amelyekben nincs is hagyománya az ilyen validációnak. A kölcsönös bizalom uniós szintű fellépés nélkül, kizárólag a tagállamok közreműködésével csak kevésbé hatékonyan építhető ki.

E javaslat jogi elemei közé tartozik a tanácsi ajánlás végrehajtásának figyelemmel kísérése. A Bizottság emellett az informális és nem formális tanulás validációjával kapcsolatos általános előrehaladást is figyelemmel fogja kísérni a tagállamokban az oktatás és képzés általános szerkezeti reformja keretében, melyet az „európai szemeszter” keretében, valamint az „Oktatás és képzés 2020” vonatkozásában a nyitott koordinációs módszer révén követ nyomon.

2.           AZ ÉRDEKELTEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK EREDMÉNYEI ÉS HATÁSVIZSGÁLATOK

Konzultáció

A konzultáció a következő formákban valósult meg:

– Nyílt konzultáció 2010 decembere és 2011 februárja között online kérdőív segítségével. Az online felmérésben való részvételre és állásfoglalás benyújtására irányuló felkéréseket az oktatás és képzés, a foglalkoztatás, ifjúság és sport területén tevékeny legfontosabb csoportok és egyéb érdekelt felek kapták meg[6].

– Megbeszélésekre szakpolitikai testületek, különösen az európai képesítési keretrendszer tanácsadó csoportjának ülései alkalmával;

– az európai képesítési keretrendszer tanácsadó csoportjának keretében működő, a tanulási eredményekkel foglalkozó csoport által szervezett szakértői ülések és társaktól való tanulási tevékenységek;

– a felsőoktatás, a szakoktatás és szakképzés, valamint a felnőttoktatás területén megrendezett, társaktól való tanulásra építő szemináriumok.

Konzultációra került sor a szociális partnerekkel (mind a munkáltatókkal, mind a szakszervezeti képviselőkkel) mint az európai képesítési keretrendszer tanácsadó csoportjának tagjaival, akik számos, társaktól való tanulást magában foglaló tevékenység során is hangot adhattak véleményüknek.

A fent említett online felmérésre, amely eldöntendő és kifejtendő kérdéseket tartalmazott, 469 válasz érkezett, melyet 24 állásfoglalás egészített ki. A válaszok kiegyensúlyozottan oszlottak meg a magánszemélyek (53%) és a szervezetek (47%) között.

Az eredmények alapján a validáció témájában nincs egységes megközelítés a tagállamok között vagy azokon belül, továbbá számos akadály nehezíti a validáció gyakorlati megvalósítását. A válaszok nagyarányú konszenzust tükröztek az élet- és munkatapasztalatok során szerzett készségek elismerésének jelentősége tekintetében, és széles körű támogatásról tanúskodtak a validációra vonatkozó szakpolitika és a validáció tagállamokban megvalósuló gyakorlatának erősítésére irányuló európai kezdeményezés iránt.

Az európai képesítési keretrendszer tanácsadó csoportjával folytatott konzultáció és az egymástól való tanulási tevékenységek szintén arról tanúskodtak, hogy a validációra vonatkozó európai kezdeményezés támogatásra talált.

Hatásvizsgálat

A hatásvizsgálat a nem formális és az informális tanulás validációja területén megvalósítandó európai fellépés tekintetében a következő három lehetőséget hasonlította össze: (1) az alapforgatókönyv, amely a jelenlegi helyzetet jelenti, valamint további uniós fellépés nélkül várható további alakulását, (2) tanácsi ajánlás a nem formális és az informális tanulás validációjának végrehajtásáról, (3) a nyitott koordinációs módszer alapján új, a validációra irányuló eljárás létrehozása a validáció európai chartájának kidolgozása érdekében.

Mivel nem állnak rendelkezésre tényleges adatok, a figyelembe vett három lehetőség társadalmi, gazdasági és egyéb hatásait minőségi szempontból, a lehetséges következmények alapján vizsgálták.

A 2. lehetőség (tanácsi ajánlás a validáció végrehajtásáról) bizonyult a leghatékonyabb és legeredményesebb lehetőségnek, amely a legtöbb kedvező gazdasági és társadalmi hatást lenne képes előidézni. E lehetőség áll leginkább összhangban az EU szakpolitikai célkitűzéseivel is. Tanácsi ajánlás keretében a tagállamok hivatalosan elkötelezik magukat a fellépés mellett. A rendelkezésre álló „puha” jogi eszközök közül ez a leghatásosabb. A múltbeli tapasztalatok – mindenekelőtt az európai képesítési keretrendszerrel kapcsolatban – azt mutatják, hogy az ilyen eszköz a tagállamokat arra készteti, hogy nyomást gyakoroljanak egymásra a fellépés érdekében.

Az (1) lehetőség (alapforgatókönyv) tekintetében a hatásvizsgálat azt tárta fel, hogy a validáció jelenlegi helyzete további fellépés nélkül várhatóan csak lassan változna, vagyis a nem formális és az informális tanulási tapasztalatok validációja továbbra is korlátozott mértékű lenne, és alkalmazása ugyancsak csekély mértékű maradna, emellett pedig továbbra sem létezne a validációra vonatkozó, egységes megközelítés egész Európában.

A (3) lehetőség (új nyitott koordinációs módszer) valószínűleg javulást eredményezne az alapforgatókönyvhöz viszonyítva a kifejtett hatás, a hatékonyság és a szélesebb körű uniós szakpolitikai célkitűzésekkel való összhang tekintetében. Ugyanakkor egy új nyitott koordinációs módszer létrehozása további struktúrákat és további jelentéstételi mechanizmusokat hívna életre, ami növelné a tagállamok adminisztratív terheit és költségeit. Emellett nem nyújtana kellő garanciát validációs intézkedések ésszerű határidőn belül történő elfogadására, mivel sikere kizárólag a nyitott koordinációs módszertől függne.

A hatásvizsgálat azt is feltárta, hogy a tanácsi ajánlás a másik két lehetőséggel összehasonlítva az alábbi előnyöket kínálná a megvalósítás tekintetében:

– megszüntetné a validáció terén fennálló, a rendelkezésre álló európai eszközökön – mint például az európai képesítési keretrendszer, Europass és kreditrendszerek – belüli különbségeket. Megszüntetné azt a helyzetet, hogy az európai képesítési keretrendszer előírja a nem formális és az informális tanulás validációjának elősegítését, de nem ad további iránymutatást a végrehajtásról;

– gyakorlati intézkedéseket javasol a validáció végrehajtására a tagállamokban;

– a tanácsi ajánlás mint jogi eszköz jelzi a tagállamok elkötelezettségét a benne foglalt intézkedések mellett, melyek legtöbbje nemzeti szintű végrehajtást és a tagállam helyzetéhez történő hozzáigazítást tesz szükségessé;

– kifejezetten bevonja az érdekelt feleket (munkaerő-piaci érdekeltek, ifjúsági/önkéntes szervezetek, oktatási és képzési intézmények) a validációs rendszerek kidolgozásába;

– a tagállamok továbbra is együttműködnek a meglévő nyitott koordinációs módszer keretében, különösen az európai képesítési keretrendszer tanácsadó csoportjában, ami egyszerűbb végrehajtási szerkezetet jelent, mint a 3. lehetőség keretében tervezett szerkezet;

– új és erősebb politikai alapot nyújt az együttműködés számára a nem formális és az informális tanulás validációja területén.

3.           A JAVASLAT JOGI ELEMEI

A javaslat összefoglalása

A javasolt fellépés a tagállamoknak szóló gyakorlati ajánlásokat foglal magában arra vonatkozóan, hogy 2015-ig minden polgár kapjon lehetőséget arra, hogy a hivatalos oktatási és képzési rendszerek keretein kívül elsajátított készségeit validálhassa, és a validációt munkavállalási és tanulási célból egész Európában felhasználhassa. Konkrétabb szinten e fellépések az alábbi, a tagállamoknak szóló ajánlásokat tartalmazzák:

– annak biztosítása, hogy 2015-re létrejönnek a nem formális és az informális tanulás validációjára irányuló nemzeti rendszerek, melyek lehetőséget kínálnak minden polgár számára tudásuk, készségeik és kompetenciáik validációjára, függetlenül a tanulás helyszínétől. A validáció alapján kerül sor teljes vagy részleges képesítés megadására, más uniós jogszabályok, különösen a szakmai képesítések elismeréséről szóló 2005/36/EK irányelv sérelme nélkül;

– a nem formális és az informális tanulás validációjával foglalkozó nemzeti rendszereknek a validáció alábbi négy szempontjára kell koncentrálniuk: a tanulási eredmények meghatározása, dokumentálásuk, elfogadott sztenderdek szerinti értékelésük és végezetül tanúsításuk;

– az egyes tagállami helyzeteknek megfelelő formában annak biztosítása, hogy a validáció lehetőségére vonatkozó információk széles körben hozzáférhetők legyenek (különösen hátrányos helyzetű csoportok számára), továbbá hogy a validációhoz való hozzáférés megfizethető legyen azon polgárok számára, akik validációs eljárásban kívánnak részt venni, valamint hogy megfelelő iránymutatás és tanácsadás álljon rendelkezésre az említettek számára, hogy átlátható minőségbiztosítási mechanizmusok álljanak rendelkezésre, melyeket a validációs rendszer keretében mind az értékelés (módszertan és eszközök, az értékelést végző, megfelelő képesítéssel rendelkező szakemberek), mind az eredmények (elfogadott sztenderdek) tekintetében alkalmaznak;

– annak lehetővé tétele magánszemélyek számára, hogy amennyiben konkrét szükséglet – mint például a munkanélküliség lehetősége vagy bizonytalan foglalkoztatási forma – merül fel, az attól számított három hónapon belül sor kerülhessen készségeik és kompetenciáik felmérésére. Ennek céljából elő kell segíteni a jelenlegi és jövőbeli Europass-eszközök alkalmazását a tanulási eredmények meghatározásának és dokumentálásának megkönnyítése érdekében. A validációs szabályozás és a kreditrendszer (pl. ECTS és ECVET) közötti kapcsolatot meg kell erősíteni;

– a szociális partnerek és más érdekeltek (nevezetesen munkáltatói szervezetek, szakszervezetek, kereskedelmi kamarák, iparkamarák és kézművesipari kamarák, a szakmai képesítések elismerésének folyamatában érintett nemzeti hatóságok, foglalkoztatási szolgálatok, ifjúsági szervezetek, ifjúsági munkások, oktatási és képzési szolgáltatók, valamint civil szervezetek) bevonása a validációs mechanizmusok kialakításába és a nem formális és az informális tanulás során elsajátított tanulási eredmények dokumentálásába;

– partnerségek és más kezdeményezések elősegítése a kkv-ken és más kisebb szervezeteken belül elért tanulási eredmények dokumentálásának elősegítésére;

– a munkáltatók, ifjúsági szervezetek és civil szervezetek számára ösztönzők nyújtása a munkahelyen vagy önkéntes tevékenységek során szerzett tanulási eredmények megállapításának és dokumentálásának támogatása érdekében;

– az oktatási és képzési szolgáltatók számára ösztönzők nyújtása a formális tanuláshoz és képzéshez való hozzáférés elősegítése érdekében, továbbá a nem formális és az informális környezetben szerzett tanulási eredmények alapján mentességek odaítélése, valamint az oktatási, képzési, foglalkoztatási és ifjúsági végrehajtó szolgálatok és az érintett szakpolitikák közötti koordináció biztosítása;

Az európai képesítési keretrendszer tanácsadó csoportja lesz az ezen ajánlásban megfogalmazott fellépéseket felügyelő fő testület. A javasolt intézkedések értelmében jelentést kell tenni a Tanács és a Bizottság – az Oktatás és képzés 2020 stratégia alapján közzétett – közös jelentésében szereplő fellépések nyomon követéséről. Végezetül a Cedefop éves jelentése az európai nemzeti képesítési rendszerek fejlesztéséről fel fogja mérni a nem formális és az informális tanulás validációjára irányuló nemzeti rendszerek létrehozása terén elért előrelépéseket.

A javasolt fellépések a következőkre hívják fel a Bizottságot: 1) A nem formális és az informális tanulás validációjára vonatkozó európai iránymutatások rendszeres aktualizálása; 2) az egymástól való hatékony tanulás, a tapasztalatok és helyes gyakorlatok cseréjének elősegítése, lehetővé téve, hogy a validáció terén leginkább lemaradt országok profitáljanak a legtöbb eredményt elért országok tapasztalataiból; 3) a tagállamokkal együttműködve annak biztosítása, hogy az oktatási, képzési, ifjúsági európai programok és az Európai Szociális Alap támogatja ezen ajánlás nyomon követését, valamint 4) a tagállamokkal együttműködve és az érdekeltekkel folytatott konzultációt követően a javasolt fellépések nyomon követésének felmérése és értékelése.

Jogalap

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 165. és 166. cikke értelmében az Uniónak hozzá kell járulnia a minőségi oktatás fejlesztéséhez és a tagállamok közötti együttműködés ösztönzésével olyan szakképzési politikát kell folytatnia, amely támogatja és kiegészíti a tagállamok ezirányú tevékenységét, ugyanakkor teljes mértékben tiszteletben tartja a tagállamoknak az oktatási rendszerek és a szakképzés tartalmára és szervezeti felépítésére vonatkozó hatáskörét.

A jelenlegi kezdeményezés bizonyos mértékű európai támogatás mellett közös, tagállami szinten végrehajtandó fellépési irányvonalakat ajánl. Olyan fellépéseket javasol, melyeket egyrészt uniós, másrészt tagállami szinten kell végrehajtani. Az uniós szint koordinációt biztosít, mindenekelőtt a releváns európai eszközökkel, valamint támogatást, például az egymástól való tanulást lehetővé tevő tevékenységek szervezésével. A tagállamok továbbra is felelősek a nem formális és az informális módon szerzett tanulási eredmények validációjára vonatkozó saját szabályozásuk (jogszabályok, szabályozás, kollektív szerződés) megtervezéséért, kialakításáért és végrehajtásáért. A két szinten megvalósuló fellépések kiegészítik egymást, a tagállamok előjogai pedig nem sérülnek.

2012/0234 (NLE)

Javaslat

A TANÁCS AJÁNLÁSA

a nem formális és az informális tanulás validációjáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 165. és 166. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

mivel:

(1)       A nem formális és az informális tanulással – beleértve a nyitott oktatási segédanyagokat – megszerzett tanulási eredmények (ismeretek, készségek és kompetenciák) validációja alapvetően fontos ahhoz, hogy a polgárok hozzáférjenek a munkaerőpiachoz és az egész életen át tartó tanulás lehetőségeihez.

(2)       Az Európai Unió a munkanélküliség nagyarányú növekedésével járó súlyos gazdasági válsággal néz szembe, ezért a releváns ismeretek, készségek és kompetenciák – függetlenül ezek megszerzésének módjától – validációja soha nem volt fontosabb a munkaerőpiac működőképessége, továbbá a versenyképesség és a gazdasági növekedés erősítése érdekében.

(3)       Munkáltatói szervezetek, egyéni munkáltatók, szakszervezetek, kereskedelmi kamarák, iparkamarák és kézművesipari kamarák, a szakmai képesítések elismerésének folyamatában érintett nemzeti hatóságok, foglalkoztatási szolgálatok, ifjúsági szervezetek, ifjúsági munkások, oktatási és képzési szolgáltatók, valamint civil szervezetek a fő érdekeltek a nem formális és az informális tanulási lehetőségek nyújtásában, valamint az ezt követő validációs folyamatban.

(4)       Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó Európa 2020 stratégia[7] a készségek és kompetenciák fejlesztésére szólít fel a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás erősítése érdekében; a stratégia kiemelt kezdeményezései[8] hangsúlyozzák a rugalmasabb tanulási utak szükségességét, amelyek megkönnyíthetik az átmenetet a munka és a tanulás szakaszai között, és amelyeknek lehetővé kell tenniük a nem formális és az informális tanulás validációját is.

(5)       Az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszeréről („Oktatás és képzés 2020”) szóló, 2009. május 12-i tanácsi következtetések[9] megjegyzik, hogy az egész életen át tartó tanulásnak ki kell terjednie valamennyi tanulási helyzetre, függetlenül attól, hogy az formális, nem formális vagy informális-e.

(6)       Az EU ifjúsági stratégiája – befektetés és az érvényesülés elősegítése: Megújított nyílt koordinációs módszer a fiatalok előtt álló kihívások és lehetőségek kezelésére[10] (2009) című közlemény a fiatalok nem formális oktatás keretében megszerzett készségeinek elismerésére szólít fel; hangsúlyozza az uniós szinten létrehozott eszközök teljes körű használatának szükségességét a készségek validációja és a képesítések elismerése céljából. Ezt az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés megújított keretéről (2010–2018) szóló, 2009. november 27-i tanácsi állásfoglalás[11] is megerősítette.

(7)       A 2010 decemberi bruges-i közleményben[12] a szakoktatás és szakképzés európai miniszterei, az európai szociális partnerek és az Európai Bizottság kifejtették, hogy a részt vevő országoknak legkésőbb 2015-ig meg kell kezdeniük a nem formális és az informális tanulás elismerésére és validációjára irányuló eljárások kidolgozását, amelyeket adott esetben a nemzeti képesítési keretrendszerek is támogatnak.

(8)       A felsőoktatás modernizációjáról szóló, 2011. november 28-29-i tanácsi következtetések arra szólították fel a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki a szakképzésben és az egyéb oktatási formákban való részvételt követő egyértelmű felsőoktatási továbbtanulási lehetőségeket, valamint mechanizmusokat a formális oktatáson és képzésen kívül korábban elsajátított ismeretek és szerzett tapasztalatok elismerésére, különösen az európai képesítési keretrendszerhez kapcsolódó nemzeti képesítési keretrendszerek megvalósítása és alkalmazása során felmerülő problémák megoldása révén[13];

(9)       A felnőttkori tanulásra vonatkozó megújított európai cselekvési programról szóló, 2011. december 20-i tanácsi állásfoglalás az egyik prioritási területként jelölte ki olyan teljesen működőképes rendszerek létrehozását, amelyek a nem formális és az informális tanulást validálják, valamint annak ösztönzését, hogy azokat a különböző korú és képesítési szintű felnőttek, valamint a vállalkozások és egyéb szervezetek is igénybe vegyék[14].

(10)     A Bizottság az egységes piaci intézkedéscsomagban[15] hangsúlyozta, hogy a képzett munkaerő fokozott mobilitása az európai gazdaságot versenyképesebbé fogja tenni, a 2012. április 17-i foglalkoztatás csomagban[16] pedig kiemelte annak szükségességét, hogy a foglalkoztatás és a tanulás világa között javuljon az együttműködés.

(11)     A megerősített európai együttműködésnek a szakoktatás és szakképzés területén való előmozdításáról szóló, 2002. december 12-i tanácsi állásfoglalás[17] és a 2002. november 30-i koppenhágai nyilatkozat[18] a nem formális és az informális tanulás validációja tekintetében közös elvek kidolgozására szólított fel.

(12)     A 2004. május 18-i tanácsi következtetések közös európai elveket fogadtak el a nem formális és az informális tanulás elismerése terén[19].

(13)     2004 óta rendszeresen közzétételre kerül az európai országok jelenlegi validációs gyakorlatáról naprakész információkkal szolgáló, a nem formális és az informális tanulás validációjára vonatkozó európai adattár[20], a nem formális és az informális tanulás validációjára vonatkozó európai iránymutatásokat pedig 2009-ben tették közzé[21].

(14)     Az egész életen át tartó tanulás európai képesítési keretrendszerének létrehozásáról szóló, 2008. április 23-i európai parlamenti és tanácsi ajánlás[22] értelmében bármilyen képesítés megszerezhető formális, nem formális vagy informális tanuláson keresztül; az ajánlás felkérte továbbá a tagállamokat, hogy végezzék el nemzeti képesítési szintjeiknek az európai képesítési keretrendszerhez történő viszonyítását és adott esetben dolgozzanak ki a nem formális és az informális tanulás validációját elősegítő nemzeti képesítési keretrendszert.

(15)     Az Európai Parlament és a Tanács 2004. december 15-i határozata[23] létrehozta az Europasst, egy olyan európai portfóliót, amelyet a polgárok felhasználhatnak ahhoz, hogy egész Európában igazolni tudják végzettségüket és kompetenciáikat, továbbá hatékonyabban kommunikálják e készségeket és kompetenciákat.

(16)     A bolognai folyamat keretében kidolgozott európai kreditátviteli rendszer a formális tanulás rendszerében krediteket ad a tanulási eredmények és a hallgatói munkateher alapján, emellett pedig elősegíti, hogy a felsőoktatási intézmények krediteket adjanak a nem formális és az informális tanulási tapasztalat tanulási eredményei alapján is.

(17)     Az Európai Parlament és a Tanács 2009. június 18-i ajánlása létrehozta az európai szakoktatási és szakképzési kreditrendszert (ECVET)[24], amely a formális és adott esetben nem formális és az informális úton megszerzett egyéni tanulási eredmények átvitelére, elismerésére és gyűjtésére használható.

(18)     Az online felmérés formájában végzett konzultációk[25], az érintett szakpolitikai testületekben folytatott megbeszélések és számos, az egymástól való tanuláson alapuló, a szociális partnerek részvételével végzett tevékenység nagyarányú konszenzust mutatott az élet- és munkatapasztalatok során szerzett készségek elismerésének jelentősége tekintetében, és széles körű támogatásról tanúskodott a validációra vonatkozó szakpolitika és a validáció tagállamokban megvalósuló gyakorlatának erősítésére irányuló európai kezdeményezés iránt,

ELFOGADTA EZT AZ AJÁNLÁST:

1.           A tagállamoknak – annak céljából, hogy valamennyi polgárnak[26] felkínálják a lehetőséget annak bizonyítására, hogy milyen tudást sajátítottak el az iskolai tanulás keretein kívül, és ezt a tudást életpályájuk és a továbbtanulás céljából felhasználják – a következőképpen kell eljárniuk:

(1) Biztosítják, hogy 2015-re létrejönnek a nem formális és az informális tanulás validációját szolgáló nemzeti rendszerek[27], melyek lehetőséget kínálnak minden polgár számára

i.        a nem formális és az informális tanulással – beleértve a nyitott oktatási segédanyagokat – megszerzett készségeik, ismereteik és kompetenciáik validációjához, valamint

ii.       a validált, nem formális vagy informális tanulási tapasztalat alapján teljes vagy részleges képesítés megszerzéséhez, más vonatkozó uniós jogszabályok, különösen a szakmai képesítések elismeréséről szóló 2005/36/EK irányelv[28] sérelme nélkül;

(2) Biztosítják, hogy a nem formális és az informális tanulás validációjának nemzeti rendszerei magukban foglalják a következő elemeket:

– támogatás nyújtása a polgároknak nem formális és az informális tanulás útján megszerzett tanulási eredményeik megállapításában;

– támogatás nyújtása a polgároknak nem formális és az informális tanulás útján megszerzett tanulási eredményeik dokumentálásában;

– az egyén nem formális és az informális tanulás útján megszerzett tanulási eredményeinek értékelése;

– a nem formális és az informális tanulás útján szerzett tanulási eredményekre vonatkozó értékelés eredményeinek tanúsítása képesítés, képesítéshez vezető kreditek formájában vagy egyéb megfelelő módon.

Biztosítani kell, hogy minden polgár élni tudjon az említett lehetőségekkel, igény szerint külön-külön vagy ezeket kombinálva.

(3) Biztosítják, hogy a nem formális és az informális tanulás validációjára szolgáló nemzeti rendszerek – a nemzeti, regionális és/vagy helyi, valamint ágazati szükségletek figyelembe vételével – tiszteletben tartják a következő elveket:

– a validációs rendszer az európai képesítési keretrendszer alapján kidolgozott nemzeti képesítési keretrendszerrel összhangban van, és annak szerves részét képezi;

– a validáció lehetőségére vonatkozó információk széles körben hozzáférhetők mind a magánszemélyek, mind szervezetek számára;

– a validációs rendszer keretében kiemelt figyelmet fordítanak a hátrányos helyzetű csoportokra, beleértve a munkanélküliségnek vagy a bizonytalan foglalkoztatási formáknak legnagyobb valószínűséggel kitett polgárokat, mivel esetükben a validáció hozzájárulhat az egész életen át tartó tanulásban való részvételük növeléséhez, valamint a munkaerőpiachoz való hozzáférésük javításához;

– lehetővé kell tenni a munkanélküliségnek vagy a bizonytalan foglalkoztatási formáknak kitett magánszemélyek számára, hogy a megállapított szükséglet felmerülésének időpontjától számított három hónapon belül sor kerülhessen készségeik és kompetenciáik felmérésére;

– a validációhoz való hozzáférés megfizethető azon polgárok számára, akik validációs eljárásban kívánnak részt venni;

– megfelelő iránymutatás és tanácsadás áll rendelkezésre azok számára, akik validációs eljárásban kívánnak részt venni;

– megvannak azok az átlátható minőségbiztosítási intézkedések, melyek alátámasztják a megbízható, érvényes és hiteles értékelési módszertanokat és eszközöket;

– biztosították a validációs eljárásban részt vevő személyzet szakmai kompetenciájának fejlesztését minden érintett ágazatban;

– a nem formális vagy informális tanulási tapasztalat validációjával szerzett képesítés megfelel a megállapított sztenderdeknek, amelyek megegyeznek vagy egyenértékűek a formális oktatási programon keresztül szerzett képesítés sztenderdjeivel;

– az Europass-keret jelenlegi és jövőbeli eszközeinek használatát a tanulási eredmények dokumentálásának megkönnyítése érdekében elősegítik;

– szinergiák léteznek a validációs szabályozás és a formális oktatási és képzési rendszer kreditrendszerei (pl. ECTS, ECVET) keretében alkalmazandó szabályok között;  

(4) Biztosítják az érintett érdekeltek, mint például munkáltatók, szakszervezetek, kereskedelmi kamarák, iparkamarák és kézművesipari kamarák, a szakmai képesítések elismerésének folyamatában érintett nemzeti hatóságok, foglalkoztatási szolgálatok, ifjúsági szervezetek, ifjúsági munkások, oktatási és képzési szolgáltatók, valamint civil szervezetek bevonását a 2. és 3. pontban említett elemek és mechanizmusok kidolgozásába és végrehajtásába, valamint biztosítják a következő ösztönzőket:

– a munkáltatók, ifjúsági szervezetek és civil szervezetek számára a munkahelyen vagy önkéntes tevékenységek során szerzett tanulási eredmények megállapításának és dokumentálásának támogatása érdekében, a vonatkozó eszközök (különösen az Europass keretében kidolgozott eszközök) használatával;

– az oktatási és képzési szolgáltatók számára a nem formális és az informális úton megszerzett tanulási eredmények alapján a formális tanuláshoz és képzéshez való hozzáférés elősegítése érdekében, továbbá adott esetben a nem formális és az informális úton megszerzett tanulási eredmények alapján mentességek odaítélése;

(5) Biztosítják az oktatási, képzési, foglalkoztatási és ifjúsági végrehajtó szolgálatok és az érintett szakpolitikák közötti koordinációt.

2.           A tagállamoknak és a Bizottságnak a következő intézkedéseket kell meghozniuk:

(1) Biztosítják, hogy az európai képesítési keretrendszer tanácsadó csoportja[29] figyelemmel kísérje az ajánlást, továbbá biztosítják az érintett ifjúsági szervezetek és az önkéntes szektor képviselői részvételét az európai képesítési keretrendszer tanácsadó csoportja jövőbeli tevékenységeiben;

(2) Jelentést tesznek az ezen ajánlás elfogadását követő előrehaladásról a Tanács és a Bizottság – az Oktatás és képzés 2020 stratégia keretében közzétett – legközelebbi, 2015. évi közös jelentésében és az azt követő közös jelentésekben;

(3) Támogatják ezen ajánlás végrehajtását az uniós ügynökségek, különösen a Cedefop szakértelmére támaszkodva, a nem formális és az informális tanulás validációjára szolgáló nemzeti rendszerek létrehozásáról szóló, a nemzeti képesítési keretrendszerek fejlesztésére vonatkozó éves jelentésben közzétett beszámolón keresztül, továbbá azáltal, hogy támogatják a Bizottságot a nem formális és az informális tanulás validációjára vonatkozó európai adattár rendszeres frissítése tekintetében.

3.           A Bizottság:

(1) Támogatja a tagállamokat és az érdekelt feleket a következők által:

– az egymástól való hatékony tanulás, a tapasztalatok és jó gyakorlatok cseréjének elősegítése;

– a II. mellékletben összefoglalt, a nem formális és az informális tanulás validációjára vonatkozó európai iránymutatások rendszeres aktualizálása;

(2) Az Europass keretében továbbfejleszti azokat az eszközöket, amelyek elősegítik a nem formális és az informális tanulási tapasztalat útján megszerzett, validált tanulási eredmények átláthatóságát és elismerését az Unió egészében.

(3) Biztosítja, hogy a tagállamokkal együttműködve az egész életen át tartó tanulás programja, a „Fiatalok lendületben” program, a jövőbeli európai oktatási, képzési, ifjúsági és sportprogramok és az Európai Strukturális Alap támogatja az ajánlás végrehajtását;

(4) A tagállamokkal együttműködve és az érdekelt felekkel folytatott konzultációt követően felméri és értékeli az ezen ajánlásra válaszként foganatosított intézkedéseket, és 2017. július 31-ig jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a tapasztalatokról és a jövőre vonatkozó következtetésekről, ideértve szükség esetén ezen ajánlás felülvizsgálatát és módosítását is;

Kelt Brüsszelben, -án/-én.

                                                                       a Tanács részéről

                                                                       az elnök

I. MELLÉKLET FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

Ezen ajánlás alkalmazásában a következő fogalommeghatározások alkalmazandók:

(a) A formális tanulás szervezett és strukturált, kifejezetten tanulási célokra kialakított környezetben zajlik, és rendszerint valamilyen képesítés megszerzésével zárul, általában bizonyítvány vagy diploma formájában. Ide tartozik az általános képzés, a szakmai alapképzés és a felsőoktatás rendszere.

(b) A nem formális tanulás olyan tanulást jelent, amely (a tanulási célkitűzések és a tanulási idő tekintetében) tervezett tevékenységeken keresztül valósul meg, továbbá ahol jelen van valamilyen formájú tanulástámogatás (pl. tanár-diák kapcsolat). Ide tartozhatnak olyan programok, amelyek munkahelyi készségeket, felnőttkori írni-olvasni tudást és az iskolából kimaradók számára alapoktatást kínálnak. A nem formális tanulásra közkeletű példa a vállalaton belüli képzés, amely során a vállalatok naprakésszé teszik és fejlesztik munkavállalóik készségeit, mint például informatikai ismeretek, strukturált online tanulás (pl. nyitott oktatási segédanyagok felhasználásával), valamint civil társadalmi szervezetek által tagjaik, valamely célcsoport vagy a nagyközönség számára szervezett képzések.

(c) Az informális tanulás a munkával, családdal, illetve pihenéssel kapcsolatos mindennapi tevékenységek eredménye. Célkitűzések, az idő vagy a tanulástámogatás szempontjából nem szervezett vagy strukturált tevékenység. Az informális tanulás a tanuló szempontjából lehet szándékolatlan is. Az informális tanuláson keresztül elsajátított tanulási eredmények közé az élet- és munkatapasztalaton keresztül megszerzett készségek tartoznak. Példaként említhetők a munkahelyen elsajátított projektmenedzseri vagy informatikai készségek; egy másik országban való tartózkodás során tanult nyelvek és elsajátított interkulturális ismeretek; továbbá a munkahelyen kívül elsajátított informatikai ismeretek, önkéntes munka, kulturális tevékenységek, sport, ifjúsági munka vagy otthon végzett tevékenységek (pl. gyermekfelügyelet) közben megszerzett készségek.

(d) A képesítés egy értékelési és hitelesítési folyamat formális eredménye, melyet akkor adnak ki, amikor az illetékes testület megállapítja, hogy az egyén adott sztenderdeknek megfelelő tanulási eredményt ért el.

(e) „Tanulási eredmények”: tudás, készségek és kompetenciák szempontjából meghatározott megállapítások arra vonatkozóan, hogy a tanuló egy tanulási folyamat befejezésekor mit tud, ért és képes elvégezni;

(f) A nemzeti képesítési keretrendszer a tanulási eredmények alapján szerzett képesítési szintek egységes és átfogó leírása.

(g) A validáció az a folyamat, amely során egy arra feljogosított testület megerősíti, hogy az egyén elsajátította a vonatkozó sztenderd alapján mért tanulási eredményt. A validáció négy szakaszból áll: (1) az egyén vonatkozó tapasztalatainak meghatározása párbeszéd során, (2) dokumentáció az egyéni tapasztalat megjelenítése érdekében, (3) e tapasztalatok formális felmérése, (4) tanúsításhoz (pl. részleges vagy teljes képesítés) vezető elismerés.

II. MELLÉKLET :  A nem formális és az informális tanulás validációjára vonatkozó iránymutatások összefoglalása

Hatékony gyakorlat: európai szempontok

Az informális és nem formális tanulási validációjára vonatkozó gyakorlatnak összeegyeztethetőnek kell lennie a nem formális és az informális tanulás validációjára vonatkozó, 2004. évi európai elvekkel, az oktatás és képzés minőségbiztosítására vonatkozó európai elvekkel, valamint az európai szakoktatási és szakképzési minőségbiztosítási referenciakeret létrehozásáról szóló ajánlással.

A validáció terén megvalósuló európai együttműködést tovább kell fejleszteni, különösen az említett iránymutatások, valamint a nem formális és az informális tanulás európai adattárának rendszeres naprakésszé tétele és javítása által.

A validáció elősegítése, valamint a validációs folyamatokból származó eredmények összehasonlíthatóságának és átláthatóságának javítása és így a nemzeti határokon átívelő bizalom erősítése érdekében európai szintű eszközöket és kereteket (európai képesítési keretrendszer, Europass, európai kreditrendszerek stb.) kell alkalmazni.

Hatékony gyakorlat: tagállami szempontok

A nem formális és az informális tanulási validációját a nemzeti képesítési keretrendszerek szerves részének kell tekinteni.

Az értékelés formatív megközelítése nagyon fontos, mivel felhívja a figyelmet az ismeretek, készségek és szélesebb értelemben vett kompetenciák „megállapítására”, ami az egész életen át tartó tanulás lényeges része.

A szummatív értékelésnek világosan meghatározott és egyértelmű módon kell kapcsolódnia a nemzeti képesítési rendszerben vagy keretben használt sztenderdekhez.

A validációra való jogosultságot olyan esetben lehet mérlegelni, amikor a nem formális és az informális tanulás a képesítés megszerzése rendes, a formális oktatással és képzéssel párhuzamos útjának tekinthető.

A nemzeti képesítési keretrendszerek kidolgozása lehetőséget nyújthat arra, hogy a validációt szisztematikusan a képesítési rendszerbe integrálják.

A validáció mint a nemzeti képesítési keretrendszerek szerves részének bevezetése összekapcsolható a képesítésekhez való hozzáférés, az azokon belüli előrehaladás és az azok átvitele javításának szükségességével.

A nemzeti validációs rendszerek fenntarthatóságát és egységességét rendszeres költség-haszon elemzéssel kell alátámasztani.

Hatékony gyakorlat: szervezeti szempontok

A formális oktatás, a vállalkozások, a felnőttképzési szolgáltatók és az önkéntes szervezetek a fő érdekeltek a nem formális és az informális tanulás validációja lehetővé tételének biztosításában.

A nem formális és az informális tanulás validációja kihívást jelent a formális oktatás számára a validálható tanulás körének és annak tekintetében, hogy ez a folyamat miként integrálható a hivatalos tantervbe és annak értékelésébe.

A vállalkozások számára jelentős mértékű előnyöket tartogat az olyan rendszerek létrehozása, amelyek dokumentálják a munkavállalók ismereteit, készségeit és kompetenciáit. A vállalkozásoknak törekedniük kell arra, hogy jogos munkáltatói érdekeik és alkalmazottaik jogos érdekei egyensúlyban legyenek.

A felnőttoktatási ágazat jelentős módon hozzájárul a nem formális és az informális tanuláshoz, és további fejlesztését a formatív és szummatív validáció szisztematikus kialakítása révén támogatni kell.

A harmadik (vagy önkéntes) ágazat személyre szabott tanulási lehetőségek széles skáláját kínálja, melyeket más környezetben nagyra értékelnek. Az értékelést arra kell felhasználni, hogy láthatóvá tegye e tanulás eredményeit és kiemelje értékét, továbbá elősegítse más területekre való átvitelét.

A validációban érintett különböző testületek feladatköre intézményi keretben megvalósuló koordinációt tesz szükségessé.

A validációhoz és tanúsításhoz vezető intézményes út nem okozhatja azt, hogy a bizonyítványokat különböző státuszúnak tekintik annak alapján, hogy milyen utat választott a tanuló a megszerzéséhez.

Tényleges gyakorlat: az egyén

A validáció középpontjában az egyén áll. Minden más szereplő tevékenységét annak alapján kell szemlélni, hogy az milyen hatást gyakorol az egyénre.

Mindenkinek biztosítani kell a validációhoz való hozzáférést, és különösen fontos hangsúlyt helyezni az eljárás elindításához szükséges motivációra.

A validáció többlépcsős folyamata számos lehetőséget kínál az egyéneknek arra, hogy döntsenek a validáció jövőbeli irányáról. A döntéshozatalt tájékoztatásnak, tanácsadásnak és iránymutatásnak kell kísérnie.

Tényleges gyakorlat: a validációs folyamat szerkezete

Az iránymutatás, a felmérés és a külső ellenőrzés három eljárása felhasználható a meglévő validációs eljárások értékeléséhez, és támogatja új validációs eljárások kialakítását.

Hatékony gyakorlat: módszerek

A nem formális és az informális tanulás validációjára szolgáló eljárások alapvetően ugyanazok az eszközök, amelyeket a formális tanulás keretében is használnak.

Amennyiben ezeket az eszközöket validációra használják, oly módon kell őket elfogadni, kombinálni és alkalmazni, amely tükrözi a nem formális és az informális tanulás egyedi specifikumát és nem standardizált jellegét.

A tanulás felméréséhez használt eszközöknek a célnak megfelelőknek kell lenniük.

Hatékony gyakorlat: a validációval foglalkozó szakemberek

A validációs folyamatok hatékony működése alapvetően a tanácsadók, a felmérést végző szakemberek és a validációs folyamat adminisztrátorainak szakmai közreműködésétől függ. E szakemberek felkészítése és folyamatos továbbképzése elengedhetetlenül fontos.

A gyakorlati szakembereknek szóló fejlesztési program részét kell képeznie a tapasztalatok megosztását és a gyakorlati szakemberek közösségének zökkenőmentes működését lehetővé tevő hálózatépítésnek.

A szakemberek együttműködése egy adott validációs folyamatban nagy valószínűséggel hozzájárul hatékonyabb és eredményesebb gyakorlatok kidolgozásához, amelyek mindenki számára előnyösek lehetnek, aki validációt igényel.

[1]               Ide tartoznak az uniós polgárok, valamint az Európai Unióban jogszerűen tartózkodó, harmadik országokból származó állampolgárok.

[2]               COM(2010) 682 végleges.

[3]               COM(2010) 477 végleges.

[4]               COM(2011) 206 végleges.

[5]               COM(2012) 173 végleges.

[6]               EU tagállamok állandó képviseletei, Oktatási Bizottság, az európai képesítési keretrendszer tanácsadó csoportja, a tanulási eredmények elismerésével foglalkozó csoport, az „egész életen át tartó tanulás” érdekképviseleti fóruma, a szakoktatás és szakképzés tanácsadói csoportja, ECVET felhasználói csoport, felnőttoktatási munkacsoport, a felsőoktatás modernizációjával foglalkozó munkacsoport, a bolognai folyamat nyomon követéséért felelős munkacsoport, Europass- és Euroguidance-központok, Európai Pályaorientációs Szakpolitikai Hálózat, Youthpass tanácsadó testület, Felsőfokú Tanulmányok és Oklevelek Elismerésével Foglalkozó Nemzeti Információs Központok hálózata, az előzetes tanulás felsőoktatási elismerésével foglalkozó hálózat, önkéntes fiatalok mobilitásával foglalkozó szakértői csoport.

[7]               COM(2010) 2020 végleges.

[8]               Mozgásban az ifjúság, COM(2010) 477 végleges, Új készségek és munkahelyek menetrendje, COM(2010) 682 végleges.

[9]               HL C 119., 2009.5.28., 2. o.

[10]             COM(2009) 200 végleges.

[11]             HL C 311., 2009.12.19., 1. o.

[12]             http://ec.europa.eu/education/lifelong-learning-policy/doc/vocational/bruges_en.pdf.

[13]             HL C 372., 2011.12.20., 36. o.

[14]             HL C 372., 2011.12.20., 1. o.

[15]             COM(2011) 206 végleges.

[16]             COM(2012) 173 final.

[17]             HL C 13., 2003.1.18., 2. o.

[18]             A Koppenhágában 2002. november 29-30-án megbeszélést tartó európai szakoktatási és szakképzési miniszterek és az Európai Bizottság nyilatkozata a szakoktatás és szakképzés terén megvalósuló megerősített európai együttműködésről, http://ec.europa.eu/education/pdf/doc125_en.pdf.

[19]             http://ec.europa.eu/education/lifelong-learning-policy/doc/informal/validation2004_en.pdf.

[20]             http://www.cedefop.europa.eu/EN/about-cedefop/projects/validation-of-non-formal-and-informal-learning/index.aspx.

[21]             Cedefop, 2009, http://www.cedefop.europa.eu/EN/Files/4054_en.pdf.

[22]             HL C 111., 2008.5.6., 2. o.

[23]             HL L 390., 2004.12.31., 6. o.

[24]             HL C 155., 2009.7.8., 11. o.

[25]             http://ec.europa.eu/dgs/education_culture/consult/vnfil/report_en.pdf

[26]             Az uniós polgárok és az Unióban jogszerűen tartózkodó, harmadik országokból származó állampolgárok.

[27]             A fogalommeghatározásokat lásd az I. mellékletben.

[28]             HL L 255., 2005.9.30., 22. o.

[29]             Az egész életen át tartó tanulás európai képesítési keretrendszerének (EKKR) létrehozásáról szóló, 2008. április 23-i európai parlamenti és tanácsi ajánlással létrehozva, HL C 111., 2012.5.6., 1.o.