A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK Az uniós integrált tengerpolitika terén elért eredmények /* COM/2012/0491 final */
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI
PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A
RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK Az uniós integrált tengerpolitika terén elért
eredmények 1. Bevezetés Európa tengerei és óceánjai az innováció, a
növekedés és a foglalkoztatás gazdag és gyakran alábecsült forrásai. Értékes
ökoszisztéma-szolgáltatásokat és erőforrásokat biztosítanak, amelyek
minden tengeri tevékenység alapját képezik. 2007-es létrehozása óta az
integrált tengerpolitika az európai tengergazdaság fenntartható
fejlődésének előmozdítását és a tengeri környezet fokozottabb védelmét
próbálta előmozdítani azáltal, hogy az ágazatokon és a határokon átívelve
megkönnyítette a tengergazdaság szereplői közötti együttműködést. Öt év elteltével radikálisan különböző
gazdasági helyzettel kell szembenéznünk. Az Európa 2020 stratégia révén az EU a
foglalkoztatás, a versenyképesség és a társadalmi kohézió fokozása érdekében
megpróbálja ismét növekedési pályára állítani az európai gazdaságot. A
tengergazdaság növekedési potenciálja olyan lehetőség, amelyet Európának
mint a tengerhez ezer szállal kötődő kontinensnek meg kell ragadnia.
Az EU 2009 óta a tengerhez kapcsolódó valamennyi szakpolitikai területen
kulcsfontosságú kezdeményezéseket indított útnak Európa versenyképességének
fokozása érdekében. A kiadások és az erőfeszítések megkettőzésének
elkerülése, valamint a tengeri tevékenységek fenntartható fejlődésének
előmozdítása érdekében az integrált tengerpolitika kézzelfogható
előnyöket biztosított az európai gazdaságnak és a tagállami tengeri
ágazatoknak. Európában jelenleg megnyirbálják a közkiadásokat,
így létfontosságú, hogy a korlátozott eszközökkel a lehető legnagyobb
eredményeket érjük el. Az együttműködés költséghatékonnyá teszi a tengeren
végzett műveleteket és optimalizálja az adathasználatot. Nap mint nap új
tengerhasznosítási tevékenységek jelennek meg, ezért elengedhetetlen, hogy a
tagállamok olyan, szilárd tervezési rendszereket léptessenek életbe, amelyek
előmozdítják a hosszú távú beruházásokat és a tagállami intézkedések
koherenciáját. A kutatásra irányuló beruházásoknak fel kell
szabadítaniuk a tengergazdasághoz kapcsolódó innováció teljes potenciálját. A
tengerkutatás és a tengerhasznosítási célú kutatás uniós stratégiája
elősegítette e cél elérését. A tengervédelmi stratégiáról szóló
keretirányelvnek köszönhetően tengereinkkel és óceánjainkkal fenntartható
módon tudunk gazdálkodni. A fenntarthatóság a tengergazdaság fejlődésének
előfeltétele és egyúttal ez képezi az Európa hosszú távú versenyképességét
megszilárdító fejlett technológiák hajtóerejét. A Tanács és az Európai Parlament 2009-ben
üdvözölte az integrált tengerpolitika terén elért eredményekről szóló
első jelentést, és arra kérte a Bizottságot, hogy az újabb
fejleményekről 2012-ben tegyen jelentést. Ez a második jelentés ismerteti,
hogy az uniós tengerpolitika és a tengerhez kapcsolódó ágazati politikák
területén milyen eredmények születtek 2010 és 2012 között.[1] Rávilágít arra, hogy e
szakpolitikák miként járulnak hozzá az Európa 2020 stratégia céljainak
megvalósulásához, és számba veszi azokat a konkrét eredményeket, amelyek
elősegítik a növekedést, valamint fokozzák az erőforrás-hatékonyságot
és a közpénzek megtakarítását. 2. A tengergazdaság hozzájárulása a
növekedéshez és a foglalkoztatáshoz 2.1. „Kék növekedés” A Bizottság 2012 szeptemberében elfogadta a
„Kék növekedés: A fenntartható tengergazdálkodási és tengergazdasági növekedés
lehetőségei” című közleményt. A cél egy olyan, a tagállamokkal, a
régiókkal és minden releváns szereplővel közösen megvalósítandó
kezdeményezés megindítása, amely felszabadítja a kék növekedés potenciálját. Egy, a Bizottság által 2010-ben kezdeményezett
tanulmány gyakori szűk keresztmetszetként határozta meg a következő
tényezőket: a megfelelő készségek hiánya, a kockázati tőkéhez
való hozzájutás, a tengerrel összefüggő adatok szétaprózottsága, a
környezeti kihívások és a nehézkes tervezési folyamatok. A tagállamokban most
próbálják orvosolni a készségek hiányával összefüggő problémát, például az
ipar és az oktatás közötti partnerségek (klaszterek) ösztönzése révén. Az
integrált tengerpolitikához kapcsolódó kezdeményezések is indultak azzal a
céllal, hogy megoldás szülessen az adatokkal és a tervezéssel összefüggő
nehézségekre. Bizonyos ágazatok azonban célzottabb megközelítést igényelnek.
Ennek megfelelően öt, növekedési potenciállal rendelkező terület –
nevezetesen a tengeri és tengerparti idegenforgalom, a megújuló tengeri
energiaforrások, a tengerből származó ásványi erőforrások, az
akvakultúra és a kék biotechnológia – mélyreható elemzés tárgyát képezte azért,
hogy további növekedésserkentő és munkahelyteremtő intézkedéseket
lehessen javasolni. 2.2. Tengeri közlekedés A tengeri közlekedési szolgáltatások
nélkülözhetetlenek az európai gazdaságnak ahhoz, hogy világszinten versenyképes
legyen. A Bizottság 2011-ben elfogadta a közlekedésről szóló fehér
könyvet, amely 2018-ig meghatározza a tengeri közlekedési stratégia
irányvonalait; ezek a következők: a költséghatékony tengeri közlekedési
szolgáltatások nyújtására vonatkozó képesség; az uniós szállítási ágazat hosszú
távú versenyképessége; az összes közlekedési módot érintő,
zökkenőmentes közlekedési láncok létrehozása utasok és áruk számára. „A korlátok nélküli európai tengeri szállítási
térség” című, 2009-es közlemény nyomán 2010-ben hatályba lépett a
jelentéstételi alakiságokról szóló irányelv. Ez a kezdeményezés az EU-n belüli
tengeri közlekedés fellendítése érdekében egyszerűsíti és harmonizálja az
adminisztratív követelményeket. A Bizottság 2011-ben javaslatot tett a
transzeurópai hálózatokra vonatkozó új iránymutatásokra azzal a céllal,
hogy megnövelje a tengeri gyorsforgalmi utak mint fő európai közlekedési
útvonalak szerepét. Többéves pályázati felhívások révén a Bizottság példát
mutat, hogy miként csökkenthető a tengeri közlekedés környezeti hatása,
illetve miként növelhető a közlekedés hatékonysága. 2.3. Energia Európa polgárai, ipara és gazdasága a biztos,
biztonságos, fenntartható és elérhető árú energiától függenek. A tengeri
szélenergia 2020-ra a megújuló energiaforrásokból nyert energia 20 %-át
fogja kitenni. Ez az egyik prioritása az európai stratégiai
energiatechnológiai tervnek, amelynek segítségével az ipar, a tagállamok és
a Bizottság a technológiafejlesztés és -demonstráció hosszú távú megközelítésén
dolgoznak. A kutatási keretprogram és az „Intelligens energia”
elnevezésű program is támogatja a szélenergiát és az óceánenergiát
hasznosító technológia fejlesztését, amely jelentősen hozzájárul a
tengerparti térségek fejlődéséhez. A Bizottság 2011-ben iránymutatásokat javasolt
azzal a céllal, hogy megállapítsa a transzeurópai energiahálózatok
kiépítésére és kölcsönös átjárhatóságára vonatkozó szabályokat.
Meghatározásra kerültek a kiemelt jelentőségű folyosók, ide tartozik
többek között a balti energiapiacok összekapcsolási terve és az északi-tengeri
szélerőmű-hálózat. 2.4. Hajógyártás Az európai tengerészeti iparág jelentős
innovációs és tervezési kapacitását tekintve stratégiai szerepet játszik az
olyan kihívások megválaszolásában, mint amilyen az éghajlatváltozás, a
légszennyezés, az energiahatékonyság és a tengeri tevékenységek fejlesztése. Az
ágazatban tapasztalható kihívásokra adott stratégiai válaszként a LeaderSHIP
elnevezésű kezdeményezés a versenyképességet hivatott
előmozdítani azokra a technológiákra építve, amelyekben az EU vezető
szerepet tölt be. A kezdeményezés jelenleg felülvizsgálat tárgyát képezi annak
érdekében, hogy a tengeri szállítási ágazat környezetkímélőbbé tételével a
LeaderSHIP figyelembe vegye a jövőbeli lehetőségeket, valamint
hogy a tevékenységeket olyan új üzletágak felé diverzifikálja, mint amilyen a
tengeri szélenergia hasznosítása. „A hajógyártáshoz nyújtott állami támogatás
keretszabálya” megállapítja, hogy a hajógyárak számára milyen állami
támogatások nyújthatók. 2011 decemberében egy új keretszabály került
elfogadásra, amely 2013 végéig marad érvényben. A dokumentum különös
rendelkezéseket tartalmaz a hajógyártáshoz nyújtandó innovációs és regionális
támogatásra vonatkozóan, valamint megállapítja az exporthitelek feltételeit.
Kibővített hatálya most már a belvízi hajókra, valamint úszó és mozgó tengeri
létesítményekre is vonatkozik. 2.5. Halászat és akvakultúra Az uniós halászatnak számos, egymással
összefüggő problémával kell szembenéznie. A halállományokat túlhalásszák,
a flotta egy részének gazdasági helyzete törékeny a magas szintű
támogatások ellenére, a halászati ágazatban kínált munkahelyek nem vonzóak, és
a halászattól függő számos part menti közösségnek bizonytalan a helyzete. A Bizottság 2011 júliusában kezdeményezések
egész sorát fogadta el, többek között a közös halászati politika megreformálását
célzó új jogszabályjavaslatokat. A Bizottság e kezdeményezése arra irányul,
hogy a fenntartható halászat alapját az ökoszisztémák tiszteletben tartásával
vesse meg úgy, hogy közben gondoskodik a piac minőségi élelmiszerrel való
ellátásáról, továbbá virágzó tengerparti közösségeket, nyereséges iparágakat,
valamint vonzó és biztonságosabb munkahelyeket biztosít. A javaslatok központi
témái a következők: olyan hosszú távú gazdálkodás, amely szem előtt
tartja az erőforrások kiaknázására vonatkozó egyértelmű
fenntarthatósági célokat, valamint a pazarló gyakorlati módszerek
alkalmazásának megállítása. Ezenkívül támogatás lesz elérhető a
szakpolitikai választásokat megalapozó adatok minőségének javítására,
valamint az előírások jobb érvényesítésére és a fokozottabb
ellenőrzésre. Az átmenetet az Európai Tengerügyi és
Halászati Alap is támogatni fogja a fenntarthatóság fokozása, a kisüzemi
part menti halászat teljesítményének növelése, az akvakultúra
előmozdítása, a munkahelyteremtés tengerparti közösségekben való
előmozdítása és a költséghatékony tengerügyek biztosítása érdekében. 3. Az ágazatokon és határokon átívelő
együttműködés a tengergazdaság optimális növekedési feltételeinek
biztosítására Az integrált tengerpolitika koherens
stratégiát határoz meg a tengeri ágazatok fenntartható fejlődésének
előmozdítására. Koordináció szükséges a tengeri tevékenységek egymásra és
a környezetre gyakorolt, egyre nagyobb mértékű hatásának kezeléséhez, az
európai polgárok védelmének és biztonságának garantálásához és a képzett
munkaerő fenntartásához. 3.1. A tengerpartot és tengert
érintő tevékenységek fenntartható végzésében rejlő lehetőségek
maximalizálása Az ágazatok versengenek egymással a
tengermedencékben rendelkezésre álló területekért és erőforrásokért. A
tengerhasznosítás különböző módozatai közötti konfliktusok és a tengeri
területek iránti igények továbbra is fokozódni fognak, különösen a felfutó
tengeri tevékenységek miatt. Mivel Európa jelenleg súlyos gazdasági válságon
megy keresztül, szükségünk van olyan növekedésserkentő eszközökre, amelyek
a környezeti hatások csökkentése mellett megkönnyítik több tevékenység együttes
művelését. A tengeri területrendezés és a
tengerparti övezetek integrált kezelése (ICZM) biztosítja, hogy a
tengervizek hasznosításának tervezése és a tengerparti övezetek kezelése az
ágazatokon és határokon átívelő módon valósuljon meg. Nélkülözhetetlenek a
fenntarthatóság és a jogi kiszámíthatóság garantálásában, valamint a –
különösen a határokon átnyúló területeken tevékenységet folytató –
befektetők és gazdasági szereplők költségeinek csökkentésében. A nemzeti ICZM-stratégiák megvalósításában
sikerült eredményeket elérni, mindazonáltal a 16 EU-tagállamtól 2011-ben kapott
jelentések jelentős eltéréseket mutatnak. 2011-ben hatályba lépett a
barcelonai egyezményhez csatolt ICZM-jegyzőkönyv, aminek következtében
az ICZM kötelezővé vált a földközi-tengeri parti tagállamok számára. Az EU-n belül Bizottság hivatott
előmozdítani a tengeri területrendezés közös keretének kifejlesztését, és
bejelentette, hogy 2012 vége előtt jogszabályjavaslatot fog
benyújtani a tengeri területrendezés és az ICZM tárgyában. A javaslat
alapját a tengeri területrendezés és az ICZM hatásairól és gazdasági
előnyeiről szóló tanulmányok, a határokon átívelő
együttműködést érintő két kísérleti projekt és az ICZM-re vonatkozó
bevált gyakorlati módszereket egybegyűjtő Ourcoast platform képezi. 3.2. Az európai polgárok és a
tengeri ágazatok védelme a tengeri fenyegetésekkel szemben Az EU külkereskedelmének 80 %-a tengeren
zajlik. A tengergazdasági tevékenységek növekedése biztos és biztonságos
környezetet igényel. A 2010-ben elfogadott útiterv-folyamat után a Bizottság közös
információmegosztási környezetet kíván létrehozni az uniós hajózási ágazat
vonatkozásában. Ez fokozni fogja a tengerfelügyelet hatékonyságát és költséghatékonyságát
azáltal, hogy az EU-ban megfelelő, jogszerű, biztonságos és hatékony
ágazatközi, határokon átívelő adatmegosztást tesz lehetővé. Két kísérleti projekt, a MARSUNO és a
BluemassMed sikere is e törekvéseket erősíti. A közös információmegosztási
környezet megteremtése az EU-ban működő mintegy 400 ágazati hatóság
közötti fokozott adatcsere megvalósításának első szakasza. Ezen
túlmenően ez az első lépés a tengeri szállításhoz kapcsolódó ágazati
tevékenységek közötti jobb koordináció elérésében, a kereskedelmi hajók
védelmében, a tagállami haditengerészetek által által ellátott védelmi
feladatok teljesítésében, az illegális bevándorlás megfékezésében, a jogellenes
halászat és a szennyezés megakadályozásában, valamint a tengeri környezet megőrzésében
is. Az EU és a tagállamok 2009 óta élen járnak a tengerbiztonság
előmozdításában. A cél a követelményeket nem teljesítő tengeri
szállítás felszámolása, az utasok és a legénység védelmének fokozása, a
balesetek megelőzése és a környezetszennyezés kockázatának mérséklése. A
2009. évi harmadik tengerbiztonsági csomag végrehajtása növeli az
európai államok lobogója alatt közlekedő hajók színvonalát és a
hajóosztályozó társaságok munkájának minőségét, valamint hatékonyabbá
teszi a hajók kikötői vizsgálatát, a hajóforgalom megfigyelését, a
balesetek kivizsgálását és az áldozatok védelmét. Európa tengeri határainak védelme kihívás a tagállamok számára. A Bizottság 2011-ben javaslatot
tett az európai határőrizeti rendszer létrehozására. A rendszer
célja a schengeni külső határok őrizetének megerősítése és egy
olyan információcsere-mechanizmus kialakítása, amely a tagállami
határőrizeti hatóságok számára lehetővé teszi a tengeri halálesetek
és az EU-ba bejutó illegális bevándorlók számának csökkentését. 3.3. Foglalkoztatás és
karriermobilitás a tengeri ágazatokban Számos tengeri iparágban hiány tapasztalható a
megfelelő képzettséggel, készségekkel és tapasztalattal rendelkező
munkaerőben. Több olyan kezdeményezés is történt, amely a tengerhez
kapcsolódó, az ágazatok és országok közötti mobilitáson alapuló pályák
kialakítását célozza, figyelemmel a jövőbeli igényekre is. A
2018-ig terjedő tengeri szállítási stratégia elfogadása nyomán a tengeri
foglalkoztatással és versenyképességgel foglalkozó munkacsoport 2011 júniusában
ajánlásokat fogalmazott meg, többek között a következőket: felül kell
vizsgálni azt a gyakorlatot, hogy a tengerjáró hajókon dolgozó munkavállalók
nem tartoznak az uniós munkajog hatálya alá, naprakésszé kell tenni a
tengerészek képzéséről szóló irányelvet és gondoskodni kell a Nemzetközi
Munkaügyi Szervezet (ILO) tengerészeti munkaügyi egyezményének végrehajtásáról. Az EU
szociális párbeszéddel foglalkozó bizottsága 2012. május 21-én olyan
megállapodást fogadott el, amely a hajók fedélzetén dolgozó halászok
munkakörülményeinek javítása érdekében végrehajtja az ILO által kidolgozott, a
halászati ágazatban végzett munkáról szóló 188. sz. egyezmény bizonyos részeit.
Az uniós szociális partnerek közös kérésére a Bizottság javasolhatja, hogy ez a
megállapodás az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ)
155. cikkének megfelelően egy uniós irányelvvel kerüljön végrehajtásra.
Első lépésként azt kellene értékelni, hogy a megállapodás maradéktalanul
összhangban van-e a hatályos EU-joggal. 2007 és 2010 között a hetedik kutatási
keretprogram hozzávetőleg 1,4 milliárd EUR-val járult hozzá a
tengerkutatáshoz és tengerhasznosítási célú kutatáshoz kapcsolódó fellépések
finanszírozásához, ami a keretprogram költségvetésének nagyjából 6,4 %-át
teszi ki. Az említett összegből 89 millió EUR-t fordítottak a kutatók
mobilitására és képzésére. Ezek a kezdeményezések nagyban hozzájárulnak
az Európa 2020 stratégia „Új készségek és munkahelyek menetrendje” és „Mozgásban
az ifjúság” elnevezésű kiemelt kezdeményezéseiben kitűzött célok
eléréséhez, nevezetesen a foglalkoztatási arányok növeléséhez és az oktatás
színvonalának emeléséhez az EU-ban. 4. Kutatás, ismeretek és végfelhasználók: a
kutatás és az innováció közötti szakadék áthidalása A tengerhez kapcsolódó európai ipart az
innováció és a minőségi piacok jellemzik. Ambiciózus tengerkutatási
programok kidolgozása és a tengerrel kapcsolatos adatoknak az innováció részére
történő hozzáférhetőbbé tétele révén a Bizottság e versenyelőny
megszilárdítására törekszik. 4.1. Európa tengeri vonatkozású
vezető szerepének megerősítése az innováció és a kutatás révén A Bizottság 2008 vége óta végrehajtotta a
tengerkutatás és a tengerhasznosítási célú kutatás európai stratégiáját
azzal a céllal, hogy a tengergazdaság értékét fenntartható módon maximalizálja. A tengerhez kapcsolódó kutatás és innováció
céljára az EU 2007 és 2010 között 644 projekt keretében 1,4 milliárd EUR-t
fordított. A multidiszciplináris tengerkutatási és tengerhasznosítási célú
kutatási projektek – három, „A jövő óceánjai” címmel meghirdetett, a
hetedik kutatási keretprogram részét képező közös pályázati felhívás
keretében – összesen 134 millió EUR-s uniós támogatásban részesültek. Ezt az
erőfeszítést kiegészítette bizonyos összehangolt témakörök 2012-es felvetése.
Ez azzal a céllal történt, hogy a tengervédelmi stratégiáról szóló
keretirányelv végrehajtása 42 millió EUR-s uniós támogatást kapjon. Tökéletesített irányítási mechanizmusok, mint
például a MARCOM+ fórum és az EMAR2RES partnerség is hozzájárul a
koherensebb kutatás kialakításához oly módon, hogy zökkenőmentesebbé teszi
a kutatók, az iparágak és a politikai döntéshozók közötti interakciót. Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja (JRC)
független, kutatási eredményeken alapuló tudományos szakvéleményeket bocsátott
ki az olyan uniós szakpolitikák fejlesztésének támogatására, mint amilyen a
halászat, a környezetvédelem, a tengerbiztonság és a tengerhajózási biztonság. 4.2. A tengerrel összefüggő
ismeretek megosztása az innováció, a beruházások és az ésszerű politikaformálás
elősegítésére A jobb ismeretek nélkülözhetetlenek a
fenntartható fejlődéshez és ahhoz, hogy az óceánok egészségesek és
termékenyek legyenek. A tengerrel összefüggő ismeretek jelenlegi
széttagoltsága az erőforrások pazarlását jelenti olyan felhasználók
számára, akik gyors hozzáférést igényelnek többféle adatkészlethez. Az európai
tengeri megfigyelési és adathálózat (EMODnet) a megkönnyíti az adatokhoz
való hozzáférést, mérsékli a felhasználók költségeit, serkenti az innovációt és
csökkenti a tengereink állapotával kapcsolatos bizonytalanságokat. „A
tengerekkel kapcsolatos tudás 2020” elnevezésű kezdeményezés célja egy
olyan átfogó keret létrehozása, amely ésszerűsíti az adatok áramlását a
kezdeti helyi megfigyeléstől az értelmezésen és feldolgozáson keresztül
egészen az adatok Európa-szerte történő terjesztéséig. A Bizottság és több mint 50 szervezet azon
munkálkodik, hogy 2020-ig az európai vizek tengerfenék-területeiről
többféle felbontású, összefüggő digitális térkép készüljön az ipar, a
kutatók és a hatóságok általi felhasználásra. A vízrajzzal, geológiával,
kémiával, biológiával és fizikai élőhelyekkel foglalkozó tematikus
csoportok munkájának köszönhetően már jobban átlátjuk az adatbirtokosok
adatkezelési politikáit az EU-ban. Az öt csoport közül négy ingyenes internetes
portálokon olyan adatokat tett közzé, amelyek korábban nehezen voltak
hozzáférhetők. Az EMODNet időközi értékelése – amelyet a
Bizottság 2012 augusztusában fogadott el – és „A tengerekkel kapcsolatos tudás
2020 – a tengerfenék feltérképezésétől az óceán-előrejelzésig”
című zöld könyv részletes információkat tartalmaz. 5. A tengerpolitika területi előnyei A tengerparti térségek létfontosságú megújuló
erőforrásokkal rendelkeznek a tengergazdasági növekedéshez, ideértve a
víz-, hullám-, szél-, árapály- és biomassza-energiát. A tengerparti turizmus a
vonzó és egészséges tengeri környezettől függ. Mivel a társadalmi
kirekesztés különösen súlyos lehet a tengerparti területeken és a szigeteken,
alapvető fontosságú az inkluzív tengergazdaság kifejlesztése. 5.1. Regionális politika Európa mind szárazföldi, mind tengeri entitás.
Ahhoz, hogy a tengeri ágazatok ösztönözzék a növekedést a szárazföldön, növelni
kell a kapcsolódási pontok számát. „Az Európa 2020 keretei közötti
intelligens növekedéshez hozzájáruló regionális politika” című 2011-es
közlemény arra szólította fel a nemzeti és a regionális hatóságokat, hogy intelligens
szakosodási platformokat hozzanak létre a kutatási, regionális,
vállalkozási, innovációs és oktatási politika területén. Ilyen megközelítéssel
jobban koordinálható a tengerparti térségek és azok gazdaságának fejlesztését
célzó programozás. Újabb lépés a közös rendelkezésekre vonatkozó
javaslat és a közös stratégiai keret, amelyek arra irányulnak, hogy
összekapcsolják egymással a kohéziós, a vidékfejlesztési, a halászati és a
tengerügyi politika keretében 2014 és 2020 között tervezett beruházási
prioritásokat. Számos tengeri projekt részesült támogatásban
az EU regionális politikai alapjából. Példaként említhető a sótalanító
üzemek létesítése vagy a hullámenergia-termelés demonstrációját szolgáló
tengeri infrastruktúra-projektek megvalósítása. Több uniós, határokon
átívelő együttműködési program is támogatta a tengergazdasági
növekedést, beleértve azokat a projekteket is, amelyek az algákat mint a
potenciális bioüzemanyag-forrást vizsgálták, illetve amelyek a tengerparti
vidékek éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodását elősegíteni hivatott
bevett gyakorlati módszereket tanulmányozták. 5.2. Tengermedence-stratégiák A tengermedencék szintjén történő
nemzetközi együttműködés a tengergazdaság fejlesztésének és a tengeri
környezet védelmének hatékony megközelítése. A tengermedence-stratégiák
figyelembe veszik az európai tengermedencék gazdasági jellemzőit és
lehetővé teszik a közpénzek ésszerűbb felhasználását. Ha a
meglévő európai és a nemzeti pénzalapokat az elfogadott növekedési
prioritásokra fordítjuk, ösztönző hatást gyakorolnaka tengeri régiók
gazdaságára. Az uniós balti-tengeri stratégia több
mint 80 zászlóshajó projektet eredményezett, amelyek részletes hatásait az
elért eredményekről szóló, 2011 júniusában elfogadott jelentés ismerteti.
A stratégia többek között a következő intézkedéseket tartalmazza: a
hajókból származó szennyezés csökkentése, a fenntartható rövid távú tengeri
fuvarozás kifejlesztése, az eutrofizációval kapcsolatos kérdések kezelése,
innovatív kkv-k új csoportosulásainak létrehozása, a kutatási tevékenység
támogatása és a tengerfelügyeleti rendszerek integrációja. 2011 novemberében elfogadták az Atlanti-óceán
térségére vonatkozó tengerstratégiát, amely arra irányul, hogy az atlanti
térségben a tengerhasznosítási lehetőségek fejlesztése révén fellendítse
munkahelyteremtést és a növekedést. A prioritási intézkedéseket az Atlanti
Fórum térképezi fel egy cselekvési terv keretében, amelynek elfogadása 2013-ban
várható. Ez lehetővé fogja tenni az uniós strukturális alapok stratégiai
felhasználását, nevezetesen a tengergazdasági növekedés támogatását a 2014 és
2020 közötti időszakban. 2009-ben elfogadták A földközi-tengeri
térségben folytatott tevékenységek jobb irányításáról szóló közleményt
azzal a céllal, hogy emelkedjen a tengerügyek irányításának és a
környezetvédelemnek a színvonala. A régiók és a tagállamok a 2007–2013-as
európai területi együttműködés finanszírozási forrásainak egy részét
átcsoportosították a tengerügyi célok elérésére. Az EU-n kívüli
partnerországokban a tengerhez kapcsolódó növekedés és a tengerügyi politikaformálás
előmozdítására irányuló technikai segítségnyújtás jelenleg az európai
szomszédságpolitika keretében megvalósuló IMP-MED projekt segítségével
történik. Olaszország, Szlovénia, Görögország és
Horvátország szubregionális szinten mélyreható tengerügyi együttműködést
folytat az Adriai- és a Jón-tenger térségében. Folyamatban van a
növekedést célzó prioritási területeket meghatározó és az uniós forrásokat
ennek megfelelően ésszerűsítő tengerstratégia kidolgozása. A Bulgária és Románia részvételével 2011
októberében megszervezett magas szintű eszmecsere nyomán a Fekete-tenger
környékét érintő együttműködés területén is születtek eredmények. 2012 júniusában a Bizottság és az Unió külügyi
és biztonságpolitikai főképviselője elfogadott egy közleményt, amely
az Északi-sarkvidéket érintő konstruktív uniós fellépésre
vonatkozóan 28 intézkedést javasol. A közlemény az egyre növekvő
stratégiai, gazdasági és környezetvédelmi kihívásoknak való megfelelés
érdekében támogatja az ismereteken, a felelősségen és a
kötelezettségvállaláson alapuló sarkvidéki gazdálkodást. 6. A tengeri ökoszisztémák védelme – a
növekedés egyik feltétele és tényezője A világon az EU rendelkezik a legnagyobb
tengeri területtel. A tengeri ökoszisztémák egészségének biztosítása elengedhetetlen
az óceánok biológiai sokféleségének megőrzéséhez és a tengergazdasági
növekedés fenntartásához. Minthogy az európai tengerhajózási társaságok gyakran
nyújtanak csúcsteljesítményt az innovatív környezetvédelmi technológia
területén, a környezetvédelmi jogszabályok is támogatják gazdasági
fejlődésünket. 6.1. Az egészséges tengeri
ökoszisztémák jelentette kihívás A tengervédelmi stratégiáról szóló 2008-as
keretirányelv az integrált tengerpolitika környezetvédelmi pillére. Az
átfogó cél az, hogy az uniós tengervizek környezeti állapota 2020-ra jó legyen. Az említett célhoz vezető úton már több
megvalósítási szakaszt is sikerült lezárni. A Bizottság 2010-ben elfogadta a jó
környezetvédelmi állapot értékelésére szolgáló kritériumokról és módszertani
szabványokról szóló határozatot, amelyet a tagállamok tengervizeik jó
környezetvédelmi állapotának biztosítását célzó monitoringprogramok és
költséghatékony intézkedések kifejlesztésére használnak fel. A Bizottság
2011-ben a tengervizek kezdeti értékelése és a jó környezetvédelmi állapot
értékelésére szolgáló kritériumok közötti összefüggést is egyértelművé
tette. Noha jelentős eredményeket sikerült
elérni a Natura 2000 hálózat létrehozásában, még mindig léteznek hiányosságok,
különösen a tengeri területek vonatkozásában. A Bizottság 2011-ben elfogadta a
madárvédelmi és az élőhelyvédelmi irányelvek torkolatokban és part menti
övezetekben történő végrehajtására vonatkozó iránymutatásokat,
amelyekben külön figyelmet fordított a kikötőfejlesztés és a kotrás
kérdésére. A Bizottság LIFE+ elnevezésű pénzügyi eszköze az innovatív
környezetvédelmi intézkedések és kapacitásfejlesztés révén hozzájárul a Natura
2000 hálózat tengeri környezetben történő igazgatásához. 6.2. Alkalmazkodás az
éghajlatváltozáshoz és az éghajlatváltozás hatásainak enyhítése Az éghajlatváltozás drámai következményekkel
járhat a tengerparti területekre nézve, ide sorolhatók a
partvédőműveket fenyegető veszélyek, az erózió, az áradások és a
tengerszint-emelkedés. Ha az éghajlatváltozás a tengeri környezetre
nehezedő más terhelésekkel együtt fejti ki hatását, a következmények még
súlyosabbá válnak. A Bizottság 2012 márciusában útnak indította az
éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás európai platformját, amely az
éghajlatváltozással kapcsolatos, Európát érintő hatásokról és
sebezhetőségekről a legátfogóbb információkat tartalmazó weboldal. Az
internetoldal azzal a céllal készült, hogy a politikai döntéshozóknak
támogatást nyújtson – többek között a tengerparti területek vonatkozásában – az
éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló intézkedések
kifejlesztésében. 6.3. A hajók által okozott
légszennyezés A nemzetközi tengeri közlekedésből
származó üvegházhatásúgáz-kibocsátások (ÜHG-kibocsátások) jelenleg a világszintű ÜHG-kibocsátások nagyjából 3 %-át teszik
ki. Ez az arány valószínűleg növekedni fog az egyre növekvő
világkereskedelem és a hajózás iránti egyre nagyobb igény miatt. A Bizottság
2011-ben azt a célt tűzte ki, hogy a tengeri közlekedésből származó
ÜHG-kibocsátásokat 2050-re 40 %-kal csökkenti. A hajók
ÜHG-kibocsátásásainak európai figyelemmel kísérését célzó együttműködési
projektek indultak az Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökség, az Európai
Környezetvédelmi Ügynökség, a Finn Meteorológiai Intézet és a Nemzetközi
Tengerészeti Szervezet jóvoltából. A Bizottság 2011-ben benyújtotta az 1999/32/EK
irányelv módosítására irányuló javaslatot is azzal a céllal, hogy jelentős
mértékben csökkenteni lehessen a hajózásból származó kén-dioxid-kibocsátásokat
és ezáltal az EU-ban mérsékelhetők legyenek az emberi egészséget és a
savasodást befolyásoló levegőminőségi problémák. 7. A tengerügyek hatékonyabb irányítása A jó irányítás és a koordináció a tagállamokon
belül és a tagállamok között, a tengerparti térségekben, az iparban és az
érdekeltek körében elengedhetetlen ahhoz, hogy a tengergazdaság fejlesztése
minél hatékonyabb és fenntarthatóbb módon történjen. Az információk, az adatok
és a bevált gyakorlati módszerek áramlása felgyorsíthatja a beruházásokat és az
innovációt, és egyúttal a színvonalasabb környezetvédelemhez is hozzájárulhat. 7.1. Tagállami fejlemények A tagállamok egyre nagyobb mértékben
támaszkodnak koordinált megközelítésekre tengergazdaságuk fejlesztésében: ez
történhet nemzeti stratégiák segítségével (mint például Franciaország, Portugália
és Németország esetében) vagy külön kezdeményezések révén (ilyenek a
tengerről szóló egyesült királysági törvény, a dán tengerügyi stratégia és
az ír tudományos stratégia). 2011-ben Németország tervet is elfogadott a
tengergazdaság serkentésére. Több tagállam minisztériumközi koordinációt
vagy ilyen funkciót ellátó miniszteri posztot hozott létre (például Ciprus,
Franciaország, Hollandia és Lengyelország). Egyes tengerparti régiók, mint
például Schleswig-Holstein, Västra Götaland és Bretagne 2009 óta saját maguk
fejlesztik tengerügyi stratégiájukat. 2010-ben 17 tagállam és társult ország
megindította az „Egészséges és termékeny tengerek és óceánok” elnevezésű
közös programozási kezdeményezést a kutatási erőforrások és kapacitások
közötti szinergiák kiépítése érdekében. 7.2. EU-szintű fejlemények Az Európai Parlament 2010 októberében
elfogadta az integrált tengerpolitikáról szóló állásfoglalást, amely
megerősítette, hogy a tengerügyek integrált szemlélete indokolt, és
felszólította a Bizottságot az Európa 2020 stratégia tengeri vetületének
kidolgozására. 2011 decemberében hatályba lépett az
integrált tengerpolitika továbbfejlesztését támogató program létrehozásáról
szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet. A jogszabály meghatározza az
integrált tengerpolitika első, 2012 és 2013 közötti működési
programját, amelynek részletes végrehajtása a kísérő SEC-dokumentum 6.2.5.
pontjában kerül ismertetésre. A rendelet jogalapját képező különböző
jogszabályok tudomásul veszik tudomásul veszi az integrált tengerpolitika
horizontális szemléletét. Az Általános Ügyek Tanácsa a svéd, a spanyol
és a lengyel elnökség alatt (2009 novemberében, 2010 júniusában, illetve 2011
decemberében) több szakpolitikai területet is átfogó következtetéseket fogadott
el az integrált tengerpolitikával kapcsolatban. Ezek a következtetések
áttekintést nyújtanak a legutóbbi fejleményekről, megerősítik a
jelenlegi kezdeményezések indokoltságát és így lendületet adnak a jövőbeli
fejlesztéseknek. A Régiók Bizottsága által 2011
januárjában elfogadott vélemény aláhúzta annak fontosságát, hogy
környezetvédelmi, gazdasági és társadalmi okokból garantálni kell az integrált
tengerpolitika sikerét. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011
februárjában elfogadta az integrált tengerpolitikáról szóló véleményt, amelyben
támogatta azt a törekvést, hogy a tengeri tevékenységek vonatkozásában meg kell
teremteni az ágazatok és a tagállamok közötti szinergiákat. 7.3. Nemzetközi szintű
fejlemények Az integrált tengerpolitika nemzetközi
dimenziójáról szóló 2009-es közleménnyel összhangban a
Bizottság növelte erőfeszítéseit a nemzetközi tengerügyi színtéren. Világszinten az EU arra szólított fel, hogy az
óceánokról és a tengerjogról, illetőleg a fenntartható halászatról szóló
ENSZ-határozatok ambiciózusabb célokat fogalmazzanak meg, valamint arra
buzdított, hogy a világ valamennyi országa csatlakozzon a tengerpolitikai
tárgykörét szabályozó jogi okmányokhoz, például ENSZ Tengerjogi Egyezményéhez. Különösen nagy sikernek könyvelhető el az az
ENSZ szintjén útnak indított kezdeményezés, amely a várakozások szerint az ENSZ
Tengerjogi Egyezményét végrehajtó, a nemzeti joghatóságon kívül eső
tengeri területek biológiai sokféleségének megőrzéséről és
fenntartható hasznosításáról szóló megállapodás megtárgyalásához fog vezetni. Az EU ezenkívül a fenntartható
fejlődésről szóló 2012. júniusi Rio de Janeiró-i ENSZ-konferencián
megpróbálta elérni, hogy az óceánok és tengerek védelmének tárgyában,
illetőleg a tengerpolitikai irányítás területén is történjen előrelépés. A határozottabb nemzetközi fellépés eredményei már
láthatók: a regionális halászati gazdálkodási szervezetek kiváló teljesítményt
nyújtottak, valamint szorosabbá vált a harmadik országokkal a jogellenes, nem
bejelentett és szabályozatlan halászat tárgyában folytatott együttműködés. A tengerügyi kérdések most már rendszeresen
felmerülnek az EU és partnerei (például Kína, Oroszország, Japán, Kanada és az
Egyesült Államok) közötti megbeszéléseken. Az
ágazati párbeszédek során tárgyalt témakörök fokozatosan bővültek, ami
lehetővé tette, hogy a tengerügyek vonatkozásában világszinten átfogóbb
együttműködés váljon valóra. 7.4. A tengeri Európa tudatosítása
és láthatósága Az integrált tengerpolitika elsődleges
célja az volt, hogy az európai lakosok számára fokozza Európa tengeri
identitásának és gazdasági potenciáljának láthatóságát. E szempontok széles
körű tudatosítása nélkülözhetetlen azokon a területeken, ahol a tengerhez
fűződő érdekek politikai támogatásért, beruházásokért vagy
munkaerőért versengenek más ágazati érdekekkel. Az integrált tengerpolitika megindítása óta az
Eurostat statisztikai információkkal szolgált a szakpolitika
támogatására annak érdekében, hogy emelkedjen a tengeri ágazatok és tengeri
térségek vonatkozásában rendelkezésre álló gazdasági adatok színvonala. A
tengerügyi kezdeményezések most már az Eurostat munkaprogramjának szerves
részét képezik. 2009 óta rendszeres jelleggel jelenik meg a tengerparti
térségekre és a tengeri ágazatokra vonatkozó statisztika. Az olyan interaktív fórumok, mint amilyen a tengerügyi
fórum és a tengerek atlasza, megkönnyítik a tengerrel
összefüggő információkhoz való hozzáférést és a tengeri Európával
kapcsolatos ismeretek bővítését. A tengerek európai napja, amelyet
május 20-án ünneplünk, létfontosságú esemény a tengeri Európában rejlő
lehetőségek széles körű megismertetésében. 8. Következtetés Az integrált tengerpolitikát az Európai Unió
tengeri dimenzióinak nyomatékosítására hozták létre. Kezdetben csupán
elképzelés volt, azóta viszont olyan eszközzé nőtte ki magát, amely
konkrét eredményeket hozott a tengergazdasági növekedés és az európai politikák
fenntarthatóságának területén. Amint arra e jelentés is rámutat, a tengeri
ágazatoknak az európai gazdaság teljesítményéhez és az Európa 2020 stratégia
céljainak eléréséhez való jelentős hozzájárulását még tovább erősíti
a költségcsökkentésre, az erőforrás-hatékonyság javítására, a
kockázatcsökkentésre, az innováció támogatására és a közpénzek ésszerűbb
felhasználására irányuló összehangolt fellépés. A Bizottság a lehető legkedvezőbb
feltételeket kívánja megteremteni ahhoz, hogy a tenger adja a fenntartható
gazdasági fejlődés hajtóerejét. Ezekre az eredményekre építve az
elkövetkező évek célja a kék növekedés megvalósítása. A ciprusi
tanácsi elnökség idején az integrált tengerpolitika tárgyában megrendezésre
kerülő informális miniszteri konferencia jelentős lépés lesz e cél
elérésében. A kék növekedés jelenti majd az integrált tengerpolitika
második szakaszának mozgatóerejét egy olyan, egészséges tengergazdaság
megteremtése felé, amely innovációt, növekedést és fenntarthatóságot biztosít
az európai polgárok számára. [1] A jelentésben említett valamennyi kezdeményezéssel
kapcsolatos részletek és hivatkozások az e jelentést kísérő SWD(2012) 255 végleges dokumentumban találhatók meg.