INDOKOLÁS

1. HÁTTÉR-INFORMÁCIÓK ÉS A JAVASLAT INDOKOLÁSA

Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 62. cikke (2) bekezdése b) pontjának i. alpontjával összhangban a Tanács elfogadta a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolását (ún. negatív lista), valamint az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolását (ún. pozitív lista) tartalmazó 539/2001/EK tanácsi rendeletet[1]. Az EK-Szerződés 61. cikke szerint e listák meghatározása azokhoz a kísérő intézkedésekhez tartozik, amelyek közvetlenül összefüggnek a személyek szabad mozgásával a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségben.

A rendeletet az elfogadása óta nyolc alkalommal módosították[2]. Az utóbbi időben a rendelet valamennyi módosítása a rendelethez csatolt pozitív és a negatív vízumlisták felülvizsgálatára irányult: legutóbb Tajvant, illetve – a vízumliberalizációs párbeszéd eredményére tekintettel – a fennmaradó két nyugat-balkáni országot, Albániát és Bosznia-Hercegovinát helyezték át a pozitív listára.

Az elmúlt években felmerült, hogy a rendelet alapszövegében további, technikai jellegű módosításokat kell végrehajtani, például növelni kell a jogbiztonságot azáltal, hogy a rendelet által korábban nem szabályozott egyes esetekre vonatkozóan is előírásokat kell meghatározni, valamint a másodlagos jog legutóbbi változásai – például a vízumkódex (810/2009/EK tanácsi rendelet)[3] elfogadása – miatt bizonyos fogalommeghatározásokat is ki kell igazítani.

Továbbá, tíz évvel a schengeni vívmányoknak az Európai Unió keretébe történő beillesztése és a közös vízumpolitika létrehozása után, az EUMSZ 77. cikke (2) bekezdése a) pontjának megfelelően előrelépést kell elérni az Európai Unió közös vízumpolitikájának harmonizálása terén a rendelet 4. cikkében felsorolt azon kategóriák vonatkozásában, amelyekről az egyes tagállamok eddig egyoldalúan dönthettek.

Végezetül a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének következményeire tekintettel további módosítások szükségesek, mint például egy védzáradék életbe léptetése és a viszonossági mechanizmus módosítása.

1.1. A javaslat összefoglalása

A rendelet jelenlegi módosításának célja a következő:

- a vízumokra vonatkozó olyan védzáradék biztosítása, amely lehetővé teszi a pozitív listán szereplő harmadik ország vízummentességének gyors és ideiglenes felfüggesztését olyan szükséghelyzetben, amikor a tagállamok nehézségeinek leküzdéséhez azonnali intézkedésre van szükség;

- egyes rendelkezések, például a viszonossági mechanizmus módosítása annak érdekében, hogy azok az EUMSZ megfelelő rendelkezéseivel teljes mértékben összhangban legyenek;

- a Közösségi Vízumkódex létrehozásáról szóló, 2010. április 5-étől alkalmazandó 810/2009/EK tanácsi rendelet (vízumkódex)[4] betartásának biztosítása, például a rövid távú tartózkodásra, illetve a vízumokra vonatkozó megfelelő fogalommeghatározások biztosításával;

- a menekültekre és a hontalan személyekre vonatkozó szabályoknak az Egyesült Királyságban vagy Írországban lakóhellyel rendelkező személyekre alkalmazandó vízumrendszer egyértelművé tétele érdekében történő kiegészítésével annak biztosítása, hogy a rendelet – az EUMSZ 77. cikke (2) bekezdése a) pontjával összhangban – kimerítően meghatározza, hogy a harmadik ország állampolgára vízumköteles-e, vagy mentesül-e ezen kötelezettség alól, biztosítva ezáltal a jogbiztonságot;

- előrelépés a közös vízumpolitika teljes harmonizálása irányába a harmadik országok állampolgárainak különböző csoportjaira alkalmazandó vízumkötelezettség vagy vízummentesség új, összehangoltabb szabályozásával;

- a nemzetközi jog hatálya alá tartozó, de nemzetközi kormányközi szervezetnek nem minősülő egyes jogalanyok által kiállított laissez-passer és különböző útlevelek birtokosaira vonatkozó vízumkötelezettség, illetve vízummentesség egyértelmű szabályozása;

- új rendelkezés elfogadása az egyes tagállamok korábbi uniós, illetve nemzetközi megállapodásokból eredő olyan kötelezettségei tekintetében, amelyek a közös vízumszabályoktól való eltérést teszik szükségessé.

2. A javaslat elemei

2.1. Vízumokra vonatkozó védzáradék bevezetése a vízumliberalizáció felfüggesztésére

A Bel- és Igazságügyi Tanács 2010. november 8-i ülésén jóváhagyta Albánia és Bosznia-Hercegovina vízummentességét annak ellenére, hogy egyes tagállamok – a nyugat-balkáni országok egy részének megadott vízumliberalizációt követően a menedékjog iránti kérelmek számának bizonyos tagállamokban történő rohamos növekedése miatt – vonakodtak megtenni ezt a lépést. A Bizottság ezen aggodalmak kezelése céljából nyilatkozatot adott ki arra vonatkozóan, hogy a vízumliberalizációban részesülő valamennyi nyugat-balkáni országban haladéktalanul meg kell erősíteni a vízumliberalizáció utáni ellenőrzést, és különösen arra hívta fel a figyelmet, hogy egy vagy több harmadik ország – többek között a nyugat-balkáni országok – állampolgárainak egy vagy több tagállamba történő hirtelen beáramlása esetén a Bizottság javasolhatja a Tanácsnak, hogy a Szerződés 78. cikkével összhangban fogadjon el átmeneti intézkedéseket az érintett tagállam vagy tagállamok érdekében, illetve haladéktalanul függessze fel a vízumliberalizációt.

A Bizottság nyilatkozata mellett 2010. december végén két tagállam dokumentumot nyújtott be (18212/10 VISA 311 COMIX 842. sz. dokumentum), amelyben javasolták, hogy az 539/2001/EK rendeletbe egy olyan védzáradékot foglaljanak, amely bizonyos feltételek megléte esetén felhatalmazza a Bizottságot a vízummentesség – komitológiai eljárás szerinti – ideiglenes felfüggesztésére.

A védzáradék hozzájárulhat továbbá a vízumliberalizációs folyamat integritásának megőrzéséhez és a nyilvánosság felé a hitelesség építéséhez.

A tagállamok a Bevándorlással, Határokkal és Menekültüggyel Foglalkozó Stratégiai Bizottságban (SCIFA) is általánosan támogatták ezt a javaslatot. Egyetértettek abban, hogy egy ilyen védzáradék általános keretet szolgáltatna a jövőre nézve anélkül, hogy konkrét harmadik országokhoz kapcsolódna.

A védzáradék kiegészítené az EUMSZ 78. cikke (3) bekezdésében foglalt védzáradékot, de attól különböző lenne. Kizárólag átmeneti intézkedésként, egyértelműen meghatározott szükséghelyzetekben kellene alkalmazni.

A védzáradékban egyértelműen le kell szögezni, hogy az jól körülhatárolt és meghatározott feltételek alapján, a vízummentesség haladéktalan és rövid idejű felfüggesztésére szolgál. A záradékot kizárólag szükséghelyzetben, azaz a körülmények gyors megváltozása esetén lehetne alkalmazni, például akkor, amikor a releváns számadatok viszonylag rövid idő alatt hirtelen megemelkednek, és amikor az érintett tagállamok nehézségeinek a leküzdéséhez azonnali „vízumlépésre” van szükség, továbbá amikor az EUMSZ 78. cikkének (3) bekezdésén alapuló intézkedések nem nyújtanának megfelelő vagy elégséges megoldást.

Annak érdekében, hogy a fenti helyzetekben gyorsan lehessen reagálni, a 182/2011/EU rendelettel[5] összhangban bizottsági eljárás keretében határozatot kell hozni a vízummentesség átmeneti felfüggesztéséről oly módon, hogy az EUMSZ 291. cikke alapján végrehajtási hatásköröket kell a Bizottságra ruházni.

A tagállamok értesítéseiből az intézkedések nem következhetnek automatikusan, a Bizottságnak még akkor is mérlegelnie kell a helyzetet, ha a védzáradék alkalmazásának feltételei egyértelműen meghatározottak. Amikor a Bizottság egy harmadik országra vonatkozó vízummentesség felfüggesztésének szükségességét mérlegeli, figyelembe kell vennie, hogy az ebben a javaslatban felsorolt helyzetek bármelyikének hirtelen előfordulása hány tagállamot érint, valamint azt is, hogy ezek az Európai Unió migrációs helyzetére összességében milyen hatást gyakorolnak.

A 182/2011/EU rendeletben foglalt komitológiai szabályoknak megfelelően a vizsgálóbizottsági eljárás keretében az Európai Parlament és a Tanács a bizottság tagjaival egy időben meg fogja kapni az egy vagy több harmadik ország vízummentességének felfüggesztését előirányzó bizottsági határozatra irányuló javaslatot, más vonatkozó dokumentumokkal – például a Frontex és az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal esetleges jelentéseivel, valamint a tagállamok első bejelentéseivel – együtt.

A vízummentesség felfüggesztéséhez a vizsgálóbizottsági eljárás alkalmazása tűnik megfelelőnek. A bizottság minősített többséggel fogadja el véleményét. A tagok szavazatait a Szerződés vonatkozó rendelkezésében (az EUMSZ 238. cikkének (3) bekezdésében) meghatározott módon kell súlyozni. Ha a bizottság véleménye kedvező, a Bizottság elfogadja a végrehajtási jogi aktust. Ha a bizottság véleménye kedvezőtlen, a Bizottság nem fogadja el a jogi aktust.

Az Európai Parlamentet és a Tanácsot megilleti a 182/2011/EU rendelet 11. cikke szerinti ellenőrzési jog, annak biztosítása érdekében, hogy a Bizottság nem lépi túl végrehajtási hatásköreit.

Emellett az átláthatóság érdekében a Bizottság az egy vagy több harmadik ország vízummentességének ideiglenes felfüggesztésére irányuló javaslat előterjesztését követően az Európai Parlamenttel – annak kérésére – eszmecserét folytathat.

A Bizottság az ideiglenes felfüggesztés időszakának vége előtt jelentést küldene az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyhez adott esetben csatolná az 539/2001/EK rendelet – rendes jogalkotási eljárással összhangban történő – módosítására irányuló javaslatát annak érdekében, hogy az adott harmadik országot a negatív vízumlistára helyezzék át. Ilyen esetben a felfüggesztésről szóló intézkedés hatálya egy bizottsági eljárás során elfogadott újabb végrehajtási határozattal legfeljebb kilenc hónap időtartamra meghosszabbítható, hogy az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak elegendő ideje legyen az 539/2001/EK rendeletben szereplő listák módosítására irányuló javaslat elutasítására vagy elfogadására.

2.2. A viszonossági mechanizmus módosítása

A Bizottság, a Tanács és az Európai Parlament jogi szakértőinek konzultációs munkacsoportja az 539/2001/EK rendeletet érintő kodifikációs eljárás során megvizsgálta a 851/2005/EK rendelet[6] által létrehozott másodlagos jogalapot. Az 539/2001/EK rendelet 1. cikke (4) bekezdésének c) pontja a módosítás szerint a következő: „A közzétételt követő 90 napon belül a Bizottság, az érintett tagállammal konzultációt folytatva, jelentést tesz a Tanácsnak. A jelentést a szóban forgó harmadik ország állampolgáraival szembeni vízumkötelezettség ideiglenes visszaállítására irányuló javaslat kíséri. A Bizottság az ilyen javaslatot azt követően is előterjesztheti, hogy jelentését megtárgyalták a Tanácsban. A Tanács az ilyen javaslatról három hónapon belül minősített többséggel határoz.”

A Jogi Szolgálatok konzultációs munkacsoportja úgy ítélte meg, hogy az említett rendelkezés olyan másodlagos jogalapot hozott létre, amely nyilvánvalóan nem avult el, ezért a Bíróság C-133/06. sz. ügyben 2008. május 6-án hozott ítéletére tekintettel újra meg kell vizsgálni, hogy a rendelkezést törölni vagy módosítani kell-e.

Az együttdöntési eljárás hatálya alá tartozó területeken nincs jogi lehetőség arra, hogy másodlagos jogszabályokban olyan egyszerűsített eljárásról rendelkezzenek, amely lehetővé tenné a Tanács számára, hogy az Európai Parlament bevonása nélkül döntsön egy bizottsági javaslatról.

Következésképp az említett rendelkezést fenn kell tartani, azonban módosítani kell egyrészt oly módon, hogy elő kell írni a Bizottság számára, hogy a jelentést az Európai Parlamentnek is küldje el, másrészt a rendelkezésben fel kell tüntetni az Európai Parlament együttdöntési jogkörét is.

A kodifikáció folytatódik, és a jelen módosítás elfogadása után zárul le.

Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az egyik tagállam javaslatot tett a jelenlegi viszonossági mechanizmus módosítására , annak hatékonyabbá tétele érdekében. A javaslat szerint a Bizottság igen rövid időn belül köteles lenne javaslatot benyújtani olyan harmadik ország állampolgáraival szembeni vízumkötelezettség átmeneti visszaállítására, amely a vízumkötelezettséget annak bevezetésétől számított legfeljebb 12 hónapon belül nem oldja fel egy tagállammal szemben.

Fontos hangsúlyozni, hogy a viszonossági mechanizmus ilyen módosítása megsértené a Bizottság kizárólagos kezdeményezési jogát, és nem vezetne szükségszerűen a javasolt megtorló jellegű intézkedés elfogadásához.

Az 539/2001/EK rendeletben foglalt eredeti viszonossági mechanizmus már tartalmazott egy bizonyos fokú automatizmust: a viszonosság nélküli esetek bejelentése nem volt kötelező, az érintett tagállam szabadon dönthetett a bejelentésről. Amennyiben azonban a tagállam a bejelentés mellett döntött, úgy a tagállamok kötelesek voltak az érintett harmadik ország állampolgáraira vonatkozó vízumkötelezettséget a bejelentést követő 30 nap után átmenetileg és automatikusan bevezetni, kivéve ha a Tanács másként határozott.

Ezt az automatizmust tekintették az eredeti viszonossági mechanizmus gyengeségének, és mivel céljával ellentétes hatásúnak bizonyult, 2005-ben megszüntették. Nincs okunk azt feltételezni, hogy ezúttal hatékonyabb megoldást jelentene.

A 2005-ben módosított jelenlegi viszonossági mechanizmus általában hatékonynak tekinthető, és a viszonosság nélküli esetek száma jelentősen csökkent. A fennmaradó viszonosság nélküli helyzetek leginkább olyan esetek, ahol egyes harmadik országok úgy ítélik meg, hogy néhány tagállam nem felel meg a vízummentességre vonatkozóan e harmadik országok nemzeti jogszabályaiban meghatározott objektív feltételeknek.

Míg a bizottsági eljárás lefolytatását akkor kell fontolóra venni, ha jól körülhatárolt feltételekkel jellemezhető szükséghelyzetek esetén védzáradékot alkalmaznak (lásd a fenti 2.3. pontot), a viszonosság nélküli helyzetekben egy harmadik országgal szembeni vízumkötelezettség visszaállítására vonatkozó megtorló jellegű intézkedés bevezetése esetén az Európai Uniónak a szóban forgó harmadik országgal kapcsolatos egész külpolitikáját – mindenféle automatizmus nélkül – figyelembe kell venni, az EU tagállamai között érvényesülő szolidaritás elve mellett. Egy ilyen intézkedés megfelelőségét politikai szempontból is értékelni kell.

Politikai hatásai miatt a legtöbb tagállam óva intett a harmadik országok állampolgáraival szembeni vízumkötelezettség „automatikus” (újbóli) elrendelésétől, és inkább az egyedi megközelítést, valamint átmeneti intézkedések egyéb területeken történő bevezetését támogatta.

2.3. A vízum és a vízum nélküli rövid távú tartózkodás fogalommeghatározása

Ez a javaslat a „vízum” fogalommeghatározását a vízumkódexben alkalmazott fogalommeghatározáshoz igazítja. Ennek megfelelően a vízum a tagállamok területén való átutazásra vagy a tagállamok területére történő első beutazás napjától számított bármely hat hónapos időszakban három hónapot meg nem haladó, tervezett tartózkodásra vonatkozó engedély.

E rendelet alkalmazásában a vízum fogalommeghatározása a repülőtéri tranzitvízumra nem terjed ki, mivel a tagállamok által a nemzetközi repülőtereiken áthaladó harmadik országbeli állampolgárokra alkalmazandó vízumelőírásokat a vízumkódex tartalmazza és szabályozza.

A II. mellékletben foglalt listán szereplő harmadik országok állampolgárai mentesek az (1) bekezdésben előírt kötelezettség alól, amennyiben a tagállamban való tartózkodásuk teljes időtartama bármely hat hónapos időszakban a három hónapot nem haladja meg.

Ez a fogalommeghatározás a három hónapos rövid távú tartózkodásra vonatkozó szabály – az Európai Bíróság által a 241/05. sz. ügyben[7] adott – értelmezésének következményeit is figyelembe veszi.

2.4. Az Egyesült Királyságban vagy Írországban lakóhellyel rendelkező menekültek és hontalan személyek

Az 539/2001/EK rendelet egy korábbi, 2006. évi módosítása (1932/2006/EK rendelet) már egyértelművé kívánta tenni a menekültek és a hontalan személyek helyzetét azáltal, hogy úgy módosította az alkalmazandó vízumszabályokat, hogy különbséget tett a tagállamokban, illetve a harmadik országban lakóhellyel rendelkező személyek között.

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösség létrehozásáról szóló szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről aláírt jegyzőkönyv alapján Írország és az Egyesült Királyság nem vesz részt az 539/2001/EK rendelet és módosításai elfogadásában. Ezért az 539/2001/EK rendelet tekintetében az Egyesült Királyság és Írország nem minősül tagállamnak. Következésképp az 1932/2006/EK rendelet menekültekre és hontalan személyekre vonatkozó vízumszabályai nem alkalmazandók az ilyen személyekre, ha az Egyesült Királyságban vagy Írországban rendelkeznek lakóhellyel.

Ennek a javaslatnak az a célja, hogy egy, az Egyesült Királyságban vagy Írországban lakóhellyel rendelkező menekültekre és hontalan személyekre vonatkozó rendelkezésnek a rendeletbe illesztésével megoldja ezt a nem megfelelő helyzetet.

Mivel az Egyesült Királyság és Írország, valamint a schengeni tagállamok közötti viszonyban a vízumok kölcsönös elismerésére és a tartózkodási engedélyek és a vízumok közötti egyenértékűségre vonatkozóan nincs megállapodás, a rendelet ezekkel a személyekkel kapcsolatban a tagállamokra bízza a vízummentesség vagy a vízumkötelezettség eldöntését. A rendelet 5. cikkének megfelelően a tagállamoknak ezekről a döntéseikről tájékoztatniuk kell a Bizottságot.

2.5. A 4. cikk (1) bekezdésében felsorolt egyes kategóriákra vonatkozó vízumkötelezettség/vízummentesség összehangolása

Az 539/2001/EK rendelet 4. cikke alapján a tagállamok maguk dönthetik el, hogy a negatív listán szereplő harmadik országok különböző kategóriába eső állampolgárait mentesítik-e a vízumkötelezettség alól, illetve hogy a pozitív listán szereplő harmadik országok állampolgárai számára előírják-e a vízumkötelezettséget.

A Bizottság véleménye szerint tíz évvel a schengeni vívmányoknak az Európai Unió keretébe történő beillesztése után elérkezett az idő arra, hogy megtegyük a következő lépést a közös vízumpolitika további összehangolása irányába. Erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy egy valódi közös vízumpolitika megteremtésével a Szerződésnek teljes mértékben eleget lehessen tenni. Ennek a javaslatnak ezért az a célja, hogy korlátozza a tagállamok azon szabadságát, hogy az 539/2001/EK rendelet 4. cikke (1) bekezdésében foglalt különböző kategóriákba tartozó személyek számára vízummentességet biztosíthassanak, illetve vízumkötelezettséget írhassanak elő, azáltal, hogy ezen kategóriák némelyikére további közös vízumkötelezettségi szabályokat ír elő. A javaslat mindazonáltal figyelembe veszi, hogy a tagállamok az egyes kategóriák (mint például a diplomata és szolgálati útlevelek birtokosai) esetében jelenleg igen különböző gyakorlatot folytatnak, mivel a tagállamoknak egyelőre még változatlanul lehetőséget ad arra, hogy maguk döntsenek a vízummentesség vagy a vízumkötelezettség kérdésében, kivéve azokat az eseteket, ahol az Európai Unió egyes harmadik országokkal e kategóriákra vonatkozóan vízummentességi megállapodást köt.

2.5.1. További harmonizáció

A 4. cikk (1) bekezdésében foglalt azon kategóriák tekintetében, ahol már megtörtént a tényleges vagy kvázi harmonizáció, a Bizottság ösztönzi a teljes harmonizáció irányába történő további előrelépést.

A tagállamok jelenlegi tájékoztatásai alapján a polgári légi közlekedési személyzet tagjai minden tagállamban mentesülnek a vízumkötelezettség alól. Ilyen körülmények között nem indokolt fenntartani a tagállamok számára azt a lehetőséget, hogy szabadon kivételt tehessenek ezen kategóriák tekintetében.

A polgári tengerhajózási személyzetet illetően partraszállási eltávozás esetén két kivétellel valamennyi tagállam mentesíti ezeket a személyeket a vízumkötelezettség alól, míg átutazás esetén két kivétellel valamennyi tagállam fenntartja a vízumkötelezettséget. A jelen módosítás ezért általános és harmonizált módon ír elő vízummentességet az első kategória esetében, és vízumkötelezettséget a második esetben.

A katasztrófa vagy baleset során a segély- vagy mentő légi járatok hajózó személyzetét és kisegítőit, valamint az egyéb segítő személyeket mindössze egyetlen tagállam mentesíti a vízumkötelezettség alól, így ez a rendelet megszüntetné ezt a kategóriát.

2.5.2. A szabályok fenntartása

A nemzetközi belvízi utakon hajózó járművek polgári személyzetére vonatkozó jelenlegi rendelkezések érvényben maradnak, mivel a tagállamok tájékoztatásaiból az látható, hogy azon tagállamok, amelyek területén a Rajna vagy a Duna keresztülfolyik, az ezen kategóriára vonatkozó vízummentesség vagy vízumkötelezettség tekintetében eltérő gyakorlatot követnek. Ezenkívül ebben a témában jogszabály-alkotási munka folyik a Rajnai Hajózási Központi Bizottságban, amelyet szintén figyelembe kell venni.

A jelen módosítás a tagállamok azon lehetőségét sem érinti, hogy dönthetnek az egyes kormányközi szervezetek által kiállított laissez-passer birtokosai számára biztosított vízummentesség kérdésében.

2.5.3. Új rendelkezés – a korábbi uniós megállapodásokból következő kötelezettségek tekintetében

Az EU közös vízumpolitikájának létrehozását megelőzően az Európai Unió és tagállamai nemzetközi megállapodásokat, például társulási megállapodásokat kötöttek harmadik országokkal többek között a személyek és szolgáltatások mozgásával kapcsolatban, amelyek hatással lehetnek a harmadik országok állampolgárainak vízumkötelezettségére. Az Unió által kötött ilyen nemzetközi megállapodások elsőbbséget élveznek a másodlagos uniós jogszabályokkal, többek között az 539/2001/EK rendelettel szemben. Amennyiben az ilyen nemzetközi megállapodások egy ún. „standstill” klauzulát tartalmaznak, úgy ez az egyes tagállamok számára kötelezettséget keletkeztethet arra vonatkozóan, hogy a „standstill” klauzula rájuk irányadó hatálybalépésének napján alkalmazandó/hatályos jogszabályaiknak és gyakorlatuknak megfelelően eltérjenek a közös vízumpolitika szabályaitól.

A Bizottság ezért javasolja, hogy a 4. cikkbe foglaljanak egy olyan rendelkezést, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a szolgáltatást nyújtókat olyan mértékig mentesítsék a vízumkötelezettség alól, amely az 539/2001/EK rendelet hatálybalépését megelőzően a Közösség által vállalt nemzetközi kötelezettségek betartásához szükséges.

Ez a javaslat összhangban van az Európai Unió Bíróságának a C-228/06. számú, Mehmet Soysal és Ibrahim Savatli ügyben 2009. február 19-én hozott ítéletével, amelyben a Bíróság kimondta, hogy a Törökországgal kötött társulási megállapodás Brüsszelben 1970. november 23-án aláírt kiegészítő jegyzőkönyve „41. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy azzal ellentétes a hatálybalépésétől kezdődően olyan vízumkötelezettség bevezetése, amelynek célja, hogy az alapeljárás felpereseihez hasonló helyzetben lévő török állampolgárok számára lehetővé tegye a valamely tagállam területére abból a célból történő belépést, hogy ott a Törökországban letelepedett valamely vállalkozás nevében szolgáltatásokat nyújtsanak, ha a jegyzőkönyv hatályba lépésének időpontjában ilyen vízumkötelezettség nem állt fenn”.

A kiegészítő jegyzőkönyv 41. cikke „standstill” klauzulát tartalmaz, amely előírja, hogy „a Szerződő Felek tartózkodnak attól, hogy egymás között új korlátozásokat vezessenek be a letelepedési joggal és a szolgáltatásnyújtás szabadságával kapcsolatban”. A Bizottságnak jelenleg nincs tudomása arról, hogy Törökországon kívül bármely más országra érvényes lenne egy, az Unióval kötött nemzetközi megállapodásban foglalt hasonló „standstill” klauzula.

Az ilyen eltérésben érintett tagállamok kötelesek az eltérésről a Bizottságot és a többi tagállamot tájékoztatni.

2.5.4. A harmadik országok diplomata és szolgálati útlevéllel rendelkező állampolgárainak vízumkötelezettség alóli mentesítésére vonatkozó eljárás a 789/2001/EK tanácsi rendelet [8] hatályon kívül helyezését követően

Az 539/2001/EK rendelet 4. cikke (1) bekezdésének jelenlegi szövege a 789/2001/EK rendelettel előírt azon eljárásra utal, amelyet a tagállamoknak akkor kell alkalmazniuk, ha úgy döntenek, hogy egy harmadik ország diplomata és/vagy szolgálati útlevéllel rendelkező állampolgárait mentesíteni kívánják a vízumkötelezettség alól.

A 789/2001/EK rendelet alapján azon tagállamoknak, amelyek olyan harmadik országok diplomata és szolgálati útlevéllel rendelkező állampolgárait kívánták mentesíteni a vízumkötelezettség alól, amely országok állampolgáraira nézve kötelező az előzetes konzultáció, jogalkotási kezdeményezést kellett benyújtaniuk, amelyről a Tanács (2006 óta) minősített többséggel döntött.

Azon harmadik országok diplomata és szolgálati útlevéllel rendelkező állampolgárai esetében, amelyekre nézve nem kötelező az előzetes konzultáció, a 789/2001/EK rendelet mindössze azt írta elő a tagállamok számára, hogy a vízumszabályaik (vízumkötelezettségek vagy vízummentességek) valamennyi módosítását egyszerűen közöljék a Tanáccsal.

A 789/2001/EK rendeletet azonban a Közösségi Vízumkódex létrehozásáról szóló 810/2009/EK tanácsi rendelet (vízumkódex)[9] hatályon kívül helyezte. A jogalkotó úgy ítélte meg, hogy a fenti rendelet hatályon kívül helyezése után az ilyen útlevelek birtokosainak vízumkötelezettségéről vagy vízummentességéről szóló nemzeti határozatok „eljárási” vonatkozásait az 539/2001/EK rendelet megfelelően szabályozza.

A jelenlegi módosítás keretében ezért vizsgálni kell, hogy szükség van-e különleges döntéshozatali eljárásra olyan esetekben, amikor egy tagállam olyan harmadik ország diplomata és szolgálati útlevéllel rendelkező állampolgárai esetében kívánja megszüntetni a vízumkötelezettséget, amely harmadik országra nézve kötelező az előzetes konzultáció.

A Bizottság véleménye szerint e tekintetben – intézményi és érdemi okok miatt – nincs szükség ilyen különös „közös döntési mechanizmusra”.

Intézményi szempontok:

Az Amszterdami Szerződés által az EK-Szerződés IV. címe vonatkozásában biztosított ötéves átmeneti időszak, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés hatálybalépése után nincs jogszerű lehetőség olyan döntéshozatali eljárás létesítésére, amelyben egy tagállamot illet meg kezdeményezési jog; intézményi szempontból elfogadhatatlan, hogy egy tagállam javaslata vagy szándéka (amely arra irányul, hogy olyan országok diplomata útlevéllel rendelkező állampolgárai tekintetében törölje el a vízumkötelezettséget, amelyekre nézve kötelező az előzetes konzultáció) korlátozza a Bizottság kezdeményezési jogát; a Bizottság nem kötelezhető javaslattételre.

Ezenkívül „közös döntési eljárás” kialakítása esetén az Európai Unió működéséről szóló szerződésben foglalt alapelveket és eljárásokat tiszteletben kell tartani (lásd a fenti 2.2. pontban említett viszonossági mechanizmust). A Tanács nem dönthet önállóan: ilyen intézkedést együttdöntési eljárás keretében az Európai Parlamenttel közösen kell jóváhagyni.

Érdemi szempontok:

Az, hogy a tagállamok az egyes harmadik országok állampolgárai (vagy azok bizonyos kategóriái) által benyújtott vízumkérelmekre vonatkozóan kérnek-e előzetes konzultációt, tisztán nemzeti döntés. A schengeni rendszer részét képező szolidaritás elve szerint a tagállamok előzetes konzultáció céljából rendszeresen elküldik a kérelmező tagállam számára az érintett vízumkérelmeket.

A negatív listán szereplő országok diplomata és szolgálati útlevéllel rendelkező állampolgáraira vonatkozó vízumkötelezettség feloldásáról a tagállamok főszabály szerint szintén egyoldalúan döntenek. A többi tagállamnak főszabály szerint nem kell elfogadnia az ilyen intézkedéseket: egy ilyen döntés alapján az érintett diplomaták a szóban forgó tagállamba vízum nélkül utazhatnak, ugyanakkor a többi tagállamba való belépéshez továbbra is vízumra van szükségük. A diplomaták természetesen a belső határokkal nem rendelkező schengeni térségben tartózkodnak, ami bizonyos kockázatokat rejthet magában.

Emlékeztetni kell azonban a következő szempontokra:

- amennyiben egy vagy több tagállam még azelőtt feloldotta egy bizonyos harmadik ország diplomata és szolgálati útlevéllel rendelkező állampolgárai számára a vízumkötelezettséget, hogy egy másik tagállam azon országok közé sorolta ezt az országot, amelyekre nézve kötelező az előzetes konzultáció, úgy a vízumkötelezettség korábbi feloldását ez utóbbi egyáltalán nem befolyásolja, és a feloldás továbbra is alkalmazandó,

- a vízumkérelmet feldolgozó tagállam akkor sem köteles a vízumkérelem elutasítására, ha előzetes konzultációs eljárás keretében egy tagállam ellenzi a vízum kiadását egy kérelmező számára; a vízumkérelmet feldolgozó tagállam dönthet úgy, hogy korlátozott területi érvényességgel állítja ki a vízumot, és ezáltal csak a saját területére enged belépést. Ez a személy természetesen a belső határokkal nem rendelkező schengeni térségben tartózkodik, ami szintén bizonyos kockázatokat rejthet magában.

2.6. A nemzetközi jog hatálya alá tartozó, de kormányközi szervezetnek nem minősülő egyéb jogalanyok által tagjaik részére kiállított diplomata vagy szolgálati útlevelek, illetve laissez-passer birtokosainak vízumkötelezettségével, illetve vízummentességével kapcsolatos helyzet tisztázása és a vonatkozó jogalap megteremtése

A nemzetközi jog hatálya alá tartozó bizonyos jogalanyok diplomata vagy szolgálati útleveleket, illetve laissez-passer okmányokat állítanak ki. Ezek a jogalanyok nem kormányközi szervezetek, ezért az 539/2001/EK rendelet 4. cikke jelenleg rájuk nem vonatkozik. Másrészről ezek a jogalanyok (például a Szuverén Máltai Lovagrend) szerepelnek az úti okmányok táblázatában, és a tagállamok nyilatkoztak arról, hogy elismerik-e az általuk kiállított úti okmányokat vagy sem.

Az 539/2001/EK rendeletnek vonatkoznia kell e jogalanyokra is, és a tagállamoknak el kell dönteniük, hogy az ilyen jogalanyok által kiállított úti okmányok birtokosait mentesítik-e a vízumkötelezettség alól, továbbá döntésükről az 5. cikknek megfelelően tájékoztatniuk kell a Bizottságot.

3. A konzultációba bevont főbb szervezetek/szakértők

A tagállamokkal konzultáltak.

4. Hatásvizsgálat

Nem szükséges.

5. Jogalap

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) alapján e javaslat az EUMSZ 77. cikke (2) bekezdése a) pontjának megfelelően a közös vízumpolitika továbbfejlesztését jelenti.

6. Az arányosság és a szubszidiaritás elve:

Az 539/2001/EK rendelet felsorolja azokat a harmadik országokat, amelyek állampolgárai a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá esnek (negatív lista), illetve amelyek állampolgárai mentesek e kötelezettség alól (pozitív lista).

Az e listák módosításáról, valamint az egyes országoknak a negatív listáról a pozitív listára történő vagy ezzel ellentétes irányú áthelyezéséről, illetve a rendelet egyéb módosításairól hozott döntés az EUMSZ 77. cikke (2) bekezdése a) pontjának megfelelően az Unió hatáskörébe tartozik. Olyan tárgykört jelent, amelyen belül – nyilvánvaló hatéknysági okok miatt – hosszú ideje teljes a harmonizáció.

7. A jogi aktus típusának megválasztása

Az 539/2001/EK rendeletet rendelettel kell módosítani.

8. KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK

A javasolt módosításnak nincsenek az Európai Unió költségvetését érintő vonzatai.

2011/0138 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló 539/2001/EK tanácsi rendelet módosításáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 77. cikke (2) bekezdésének a) pontjára,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára[10],

a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamentek számára való megküldését követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

1. Ez a rendelet a vízumokra vonatkozó olyan védzáradékot ír elő, amely lehetővé teszi a pozitív listán szereplő harmadik ország vízummentességének gyors és ideiglenes felfüggesztését olyan szükséghelyzetben, amikor egy vagy több tagállam nehézségeinek leküzdéséhez azonnali intézkedésre van szükség, figyelembe véve a szükséghelyzet által az Európai Unió egészére gyakorolt összhatást.

2. A vízumokra vonatkozó védzáradék egységes feltételek mellett történő alkalmazásának biztosítása érdekében a Bizottságot végrehajtási hatáskörökkel kell felruházni. E hatásköröket a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel[11] összhangban kell gyakorolni.

3. Azt a viszonossági mechanizmust, amelyet akkor kell alkalmazni, ha az 539/2001/EK rendelet II. mellékletében szereplő valamely harmadik ország vízumkötelezettséget ír elő egy vagy több tagállam állampolgáraival szemben, hozzá kell igazítani a Lisszaboni Szerződés hatálybalépéséhez, valamint a Bíróság másodlagos jogalapokkal kapcsolatos ítélkezési gyakorlatához.

4. A Közösségi Vízumkódex létrehozásáról szóló, 2009. július 13-i 810/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (vízumkódex)[12] való összhang biztosítása érdekében e rendelet a vízum fogalommeghatározását a vízumkódexhez igazítja.

5. Azon kategóriák tekintetében, amelyek esetében a tagállamok az 539/2001/EK rendelet 4. cikke értelmében kivételt tehetnek, további előrelépést kell tenni a közös vízumpolitika teljes harmonizálása felé. Ez a rendelet ennek érdekében – a tagállamok egymáshoz közeledő gyakorlatai alapján – módosítja az 539/2001/EK rendelet 4. cikkét azokon a területeken, ahol már megtörtént a tényleges vagy kvázi harmonizáció.

6. Mivel az 1932/2006/EK rendelet menekültekre és hontalan személyekre vonatkozó vízumszabályai nem alkalmazandók az ilyen személyekre, ha az Egyesült Királyságban vagy Írországban rendelkeznek lakóhellyel, tisztázni kell azoknak a menekülteknek és hontalan személyeknek a vízumkötelezettséggel kapcsolatos helyzetét, akik az Egyesült Királyságban vagy Írországban rendelkeznek lakóhellyel. Ez a rendelet e személyekkel kapcsolatban a tagállamokra bízza a vízummentesség vagy a vízumkötelezettség eldöntését. A tagállamoknak az ilyen döntéseikről tájékoztatniuk kell a Bizottságot.

7. Tekintettel a tagállamoknak az 539/2001/EK rendelet hatálybalépését megelőzően a Közösség által megkötött nemzetközi megállapodásokból eredő bizonyos olyan kötelezettségeire, amelyek a közös vízumszabályoktól való eltérést teszik szükségessé, ez a rendelet egy olyan rendelkezést vezet be, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a tartózkodásuk alatt szolgáltatásokat nyújtó személyeket olyan mértékig mentesítsék a vízumkötelezettség alól, amely e kötelezettségek betartásához szükséges.

8. Ez a rendelet megteremti a nemzetközi jog hatálya alá eső, de nemzetközi kormányközi szervezeteknek nem minősülő egyes jogalanyok által kiállított laissez-passer, diplomata vagy szolgálati útlevelek birtokosaira vonatkozó vízumkötelezettség, illetve vízummentesség jogalapját.

9. E rendelet, a schengeni vívmányokat az Európai Unió keretébe beillesztő jegyzőkönyvnek megfelelően, a schengeni vívmányok továbbfejlesztését jelenti; ezeket a vívmányokat az Európai Közösséget létrehozó szerződés és az Európai Unióról szóló szerződés vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően a schengeni vívmányokat alkotó valamennyi rendelkezés, illetve határozat jogalapjának megállapítása céljából a schengeni vívmányok meghatározásáról szóló, 1999. május 20-i 1999/435/EK tanácsi határozat[13] A. melléklete határozza meg.

10. Izland és Norvégia tekintetében ez a rendelet a schengeni vívmányok rendelkezéseinek továbbfejlesztése az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság közötti, az utóbbiaknak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról kötött megállapodás[14] értelmében, amely az említett megállapodás alkalmazására vonatkozó egyes rendelkezésekről szóló, 1999. május 17-i 1999/437/EK tanácsi határozat[15] 1. cikkének B. pontjában említett terület alá tartozik.

11. Svájc tekintetében ez a rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között létrejött, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás[16] értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK tanácsi határozat 1. cikkének B. pontjában említett területhez tartoznak, összefüggésben a 2008/146/EK tanácsi határozat[17] 3. cikkével.

12. Liechtenstein tekintetében ez a rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség között a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról aláírt jegyzőkönyv értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK tanácsi határozat 1. cikkének B. pontjában említett terület alá tartoznak, összefüggésben a [xx/2011/EU] tanácsi határozat 3. cikkével[18].

13. Ez a rendelet a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek végrehajtásában az Egyesült Királyság a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának a schengeni vívmányok egyes rendelkezéseinek alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről szóló, 2000. május 29-i 2000/365/EK tanácsi határozatnak[19] megfelelően nem vesz részt. Az Egyesült Királyság ezért nem vesz részt a rendelet elfogadásában, az rá nézve nem kötelező, és nem alkalmazandó.

14. Ez a rendelet a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek végrehajtásában Írország az Írországnak a schengeni vívmányok egyes rendelkezéseinek alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről szóló, 2002. február 28-i 2002/192/EK tanácsi határozatnak[20] megfelelően nem vesz részt. Írország ezért nem vesz részt a rendelet elfogadásában, az rá nézve nem kötelező, és nem alkalmazandó,

ELFOGADTÁK EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az 539/2001/EK rendelet a következőképpen módosul:

15. Az 1. cikk a következőképpen módosul:

16. a (2) bekezdés a következőképpen módosul:

i. az első albekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„A II. mellékletben foglalt listán szereplő harmadik országok állampolgárai mentesek az (1) bekezdésben előírt kötelezettség alól, amennyiben tartózkodásuk időtartama a tagállamok területére történő első beutazás napjától számított bármely hat hónapos időszakban a három hónapot nem haladja meg.”

ii. a második albekezdés a következő francia bekezdésekkel egészül ki:

- „polgári légi közlekedési személyzet tagjai;

- polgári tengerhajózási személyzet partra szálló tagjai, amennyiben rendelkeznek a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet egyezményeivel (1958. évi 108. számú és 2003. évi 185. számú egyezmény) vagy a nemzetközi tengeri forgalom könnyítéséről szóló, 1965. évi londoni IMO-egyezménnyel (FAL-egyezmény) összhangban kiállított tengerészigazolvánnyal.”

- a (4) bekezdés c) pontja helyébe a következő szöveg lép:

- „A közzétételt követő 90 napon belül a Bizottság, az érintett tagállammal konzultációt folytatva, jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A jelentéshez csatolhatja a szóban forgó harmadik ország állampolgáraival szembeni vízumkötelezettség ideiglenes visszaállítására irányuló javaslatát. A Bizottság az ilyen javaslatot azt követően is előterjesztheti, hogy jelentését megtárgyalták az Európai Parlamentben és a Tanácsban. Az Európai Parlament és a Tanács az ilyen javaslatról rendes jogalkotási eljárás keretében határoz.”

- A rendelet az alábbi új 1a. cikkel egészül ki:

„1a. cikk – Védzáradék

1. E cikk (2)–(5) bekezdését kell alkalmazni azokban az esetekben, ha egy vagy több tagállam olyan szükséghelyzetbe kerül, amelyet a következők előfordulásának bármelyike jellemez:

17. a II. mellékletben foglalt listán szereplő harmadik országok azon állampolgárainak száma, akik a tagállam területén illegálisan tartózkodnak, hat hónapos időszakon belül a megelőző hat hónapos időszakhoz képest hirtelen legalább 50 %-kal megnő;

18. a II. mellékletben foglalt listán szereplő harmadik országok állampolgárai által benyújtott menedékjog iránti kérelmek száma, amely országok vonatkozásában a menedékjog iránti kérelmek elfogadási aránya a megelőző hat hónapos időszakban 3 %-nál alacsonyabb volt, hat hónapos időszakon belül a megelőző hat hónapos időszakhoz képest hirtelen legalább 50 %-kal megnő;

19. egy tagállam által a II. mellékletben foglalt listán szereplő harmadik országhoz saját állampolgáraira vonatkozóan benyújtott és elutasított visszafogadási kérelmek száma hat hónapos időszakon belül a megelőző hat hónapos időszakhoz képest hirtelen legalább 50 %-kal megnő.

2. Amennyiben egy tagállam az (1) bekezdésben leírt szükséghelyzetek bármelyikével szembesül, tájékoztathatja a Bizottságot. A tájékoztatást megfelelően indokolni kell, és közölni kell a vonatkozó adatokat és statisztikákat, valamint azon előzetes intézkedések részletes magyarázatát, amelyeket az érintett tagállam a helyzet orvoslása érdekében megtett.

3. A Bizottság a tájékoztatást megvizsgálja, figyelembe véve azt, hogy az (1) bekezdésben leírt helyzetek bármelyike hány tagállamot érint, valamint azt, hogy a növekedések – a tagállamok által szolgáltatott adatokból, valamint a Frontex és/vagy az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal által készített jelentésekből kitűnően – összességében milyen hatást gyakorolnak az Unió migrációs helyzetére; a Bizottság az értesítés kézhezvételétől számított három hónapon belül végrehajtási határozatot hozhat az érintett harmadik ország állampolgáraira vonatkozó vízummentesség hat hónapos időtartamra történő felfüggesztéséről. A végrehajtási határozatot a 4a. cikk (2) bekezdésében említett eljárás szerint kell elfogadni. A végrehajtási határozat meghatározza a vízumkötelezettség alóli mentesség felfüggesztése hatálybalépésének napját.

4. A Bizottság a (3) bekezdés szerint elfogadott végrehajtási határozat érvényességének letelte előtt – az érintett tagállammal/tagállamokkal együttműködve – jelentést küld az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A jelentéshez csatolhatja az e rendelet olyan módosítására irányuló javaslatát, hogy az adott harmadik országot az I. mellékletbe helyezzék át.

5. Amennyiben a Bizottság a (4) bekezdés szerint egy harmadik ország I. mellékletbe történő áthelyezésére tett javaslatot, úgy legfeljebb kilenc hónapra meghosszabbíthatja a (3) bekezdés szerint elfogadott végrehajtási határozat érvényességét. A végrehajtási határozat érvényességének meghosszabbítására irányuló határozatot a 4a. cikk (2) bekezdésében említett eljárás szerint kell elfogadni.”

20. A 2. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„E rendelet alkalmazásában a „vízum” valamely tagállam által kibocsátott, a tagállamok területén való átutazásra vagy a tagállamok területére történő első beutazás napjától számított bármely hat hónapos időszakban három hónapot meg nem haladó, tervezett tartózkodásra vonatkozó engedély.”

21. A 4. cikk a következőképp módosul:

22. Az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„1. A tagállamok kivételt tehetnek az 1. cikk (1) bekezdésében előírt vízumkötelezettség vagy az 1. cikk (2) bekezdésében előírt vízummentesség alól, az alábbiak számára:

23. diplomata útlevéllel, szolgálati/hivatali útlevéllel vagy különleges útlevéllel rendelkező személyek;

24. a nemzetközi belvízi utakon hajózó járművek polgári személyzete;

25. egyes kormányközi nemzetközi szervezetek vagy a nemzetközi jog hatálya alá tartozó egyéb jogalanyok által tisztviselőik részére kiállított laissez-passer, diplomata vagy szolgálati útlevelek birtokosai.”

26. a (2) bekezdés az alábbi új d) ponttal egészül ki:

„d) azokat a menekültnek elismert és hontalan személyeket, valamint egyetlen ország állampolgárságával sem rendelkező más személyeket, akik az Egyesült Királyságban vagy Írországban rendelkeznek lakóhellyel, és az általuk kibocsátott úti okmánnyal rendelkeznek.”

27. A cikk a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

„A tagállamok – az Európai Közösség és Törökország között létrejött társulási megállapodás kiegészítő jegyzőkönyvének 41. cikke (1) bekezdésének alkalmazása által előírt mértékig – kivételt tehetnek az 1. cikk (1) bekezdésében előírt vízumkötelezettség alól a tartózkodásuk ideje alatt szolgáltatást nyújtó török állampolgárok esetében.”

28. A rendelet az alábbi új 4a. cikkel egészül ki:

„4a. cikk

Bizottsági eljárás

1. A Bizottság munkáját egy bizottság segíti. E bizottság a 182/2011/EU rendelet szerinti bizottság.

2. Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.”

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet a Szerződéseknek megfelelően teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó a tagállamokban.

Kelt […]

Az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

Az elnök az elnök

[1] HL L 81., 2001.3.21., 1. o.

[2] A 2001. december 7-i 2414/2001/EK tanácsi rendelet (HL L 327., 2001.12.12., 1. o.), a 2003. március 6-i 453/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 69., 2003.3.13, 10. o.), a 2005. június 2-i 851/2005/EK tanácsi rendelet (HL L 141., 2005.6.4., 3. o.), a 2006. november 20-i 1791/2006/EK tanácsi rendelet (HL L 363., 2006.12.20., 1. o.), a 2006. december 21-i 1932/2006/EK tanácsi rendelet (HL L 405., 2006.12.30., 23. o.), a 2009. november 30-i 1244/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 336., 2009.12.18., 1. o.), a 2010. november 24-i 1091/2010/EU tanácsi rendelet (HL L 329., 2010.12.14., 1. o.), valamint a 2010. december 15-i 1211/2010/EU tanácsi rendelet (HL L 339., 2010.12.22., 9. o.).

[3] HL L 243., 2009.9.15., 1. o.

[4] HL L 243., 2009.9.15., 1. o.

[5] HL L 55., 2011.2.28., 13. o.

[6] HL L 141., 2005.6.4., 3. o.

[7] Az Európai Bíróság a 241/05. sz. ügyben hozott ítélete szerint a Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény 20. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy az e rendelkezésben szereplő „első beutazás” fogalma a schengeni térségbe történő legelső beutazáson kívül magában foglalja az e legelső beutazástól számított hat hónapos időszak leteltét követően e térségbe történő első beutazást is, valamint a korábbi első beutazás időpontjától számított hat hónapos időszak letelte utáni minden újabb első beutazást is. Hasonló értelmezés alapján ez a vízum alapján történő tartózkodásra is alkalmazandó.

A rövid távú tartózkodásra jogosító vízum egyszeri vagy többszöri beutazásra jogosító turistavízum, amennyiben sem a folyamatos látogatás, sem a több egymást követő látogatás időtartama az első beutazást követő bármely féléves időtartam alatt összességében a három hónapot nem haladja meg. A vízumkötelezettség hatálya alá nem tartozó külföldiek az első beutazás időpontjától számított hat hónapon belül legfeljebb három hónapig szabadon mozoghatnak a schengeni államok területén.

[8] HL L 116., 2001.4.24., 2. o.

[9] HL L 243., 2009.9.15., 1. o.

[10] HL C […]., […]., […]. o.

[11] HL L 55., 2011.2.28., 13. o.

[12] HL L 243., 2009.9.15., 1. o.

[13] HL L 176., 1999.7.10., 1. o.

[14] HL L 176., 1999.7.10., 36. o.

[15] HL L 176., 1999.7.10., 31. o.

[16] HL L 53., 2008.2.27., 52. o.

[17] HL L 53., 2008.2.27., 1. o.

[18] HL L ……

[19] HL L 131., 2000.6.1., 43. o.

[20] HL L 64., 2002.3.7., 20. o.