TARTALOMJEGYZÉK

1........... A BEVÁNDORLÁSBAN REJLŐ LEHETŐSÉGEKET MEGVALÓSÍTÓ INTEGRÁCIÓ     2

2........... AZ INTEGRÁCIÓ KEZELÉSE MEGOSZTOTT FELELŐSSÉG........................... 4

A. RÉSZVÉTELLEL TÖRTÉNŐ INTEGRÁCIÓ........................................................................ 4

B. TÖBB HELYI SZINTŰ FELLÉPÉS........................................................................................ 9

C. A SZÁRMAZÁSI ORSZÁGOK BEVONÁSA..................................................................... 11

3........... TOVÁBBI TEENDŐK.............................................................................................. 12

1. A BEVÁNDORLÁSBAN REJLŐ LEHETŐSÉGEKET MEGVALÓSÍTÓ INTEGRÁCIÓ

Az elmúlt évtizedekben a legtöbb uniós tagállamban nőtt a bevándorlás. A harmadik országokból származó bevándorlók az Unió teljes népességének mintegy 4 %-át teszik ki[1]. Az EU népességének összetétele változik, így az európai társadalmaknak a sokféleség növekedésével kell szembenézniük. Mindez új feltételeket teremt a társadalmi kohézióhoz és a kormányok által a közvélemény aggályaira adott válaszhoz.

Európát erőteljesen befolyásolják a demográfiai változások, ideértve a népesség elöregedését, a várható élettartam növekedését és a munkaképes korú népesség csökkenését[2]. Az Unióban rendelkezésre álló munkaerő és készségek maximális kihasználása, valamint az EU gazdasági termelékenységének növelése mellett a jogszerű migráció segíthet a kérdés megoldásában. A demográfiai trendek különböznek az egyes régiókban, ezért testreszabott megoldásokat kell találni. Ha Európa ki akarja használni a bevándorlásból származó valamennyi előnyt, meg kell találnia a módot arra, hogy a migránsok hatékonyabb integrációja révén megfelelőbben kezelje saját sokféle és multikulturális társadalmait.

Az Európa 2020 stratégia[3] és a Stockholmi Program[4] teljes mértékben elismeri a bevándorlás jelentőségét a versenyképes és fenntartható gazdaság felépítésében, valamint világos politikai célként kitűzi a legális bevándorlók eredményes integrációját az emberi jogok tiszteletben tartása és előmozdítása segítségével[5].

A tagállamok megerősítették elkötelezettségüket a gazdasági fejlődés és a társadalmi kohézió motorját képező beilleszkedés alapgondolatának továbbfejlesztése mellett, abból a célból, hogy még inkább növeljék a bevándorlók hozzájárulását a gazdasági növekedéshez és a kulturális gazdagsághoz[6]. Az uniós együttműködés keretrendszerét az Európai Unió bevándorlóintegrációs politikája közös alapelvei[7] szolgáltatják, amelyekről a Tanácsban 2004-ben született megállapodás. E közös alapelvek hangsúlyozzák, hogy az integráció dinamikus, kétirányú folyamat, amely során a bevándorlók és az őket befogadó társadalmak kölcsönösen alkalmazkodnak egymáshoz. A Bizottság által a 2005. évi közös beilleszkedési programban javasolt mindegyik uniós intézkedést végrehajtották[8]. A társadalmi, gazdasági és politikai helyzet azonban megváltozott, és nem minden integrációs intézkedés érte el a célját. Az integrációs politikák a migránsoktól megkövetelik, hogy kifejezzék szándékukat és elkötelezettségüket amellett, hogy a befogadó társadalom részévé váljanak.

Az új jogi rendelkezéseknek a Szerződésbe való belefoglalása, amelyek a tagállamokban jogszerűen tartózkodó, harmadik országbeli állampolgárok integrációját elősegítő uniós támogatást[9] érintik (az EUMSZ 79. cikkének (4) bekezdése), lehetőséget ad további együttes fellépésre, miközben a harmonizációt kizárja. E fellépésnek figyelembe kell vennie azt a tényt, hogy a demográfiai, társadalmi, gazdasági és politikai kontextus megváltozott.

Az adatok[10] megerősítik, hogy az alábbi kihívások a legsürgetőbbek:

· a migránsok, különösen a migráns nők folyamatosan alacsony foglalkoztatottsága,

· a növekvő munkanélküliség és a túlképzettség magas szintje,

· a társadalmi kirekesztődés fokozódó kockázata,

· az iskolai eredmények közötti különbségek,

· a bevándorlók beilleszkedésének hiányával kapcsolatban a közvélemény által megfogalmazott aggodalmak.

A harmadik országbeli állampolgárok integrációjának megújult európai programja hozzájárul ahhoz a párbeszédhez, amely az integráció megértéséről és jobb támogatásáról szól. Különböző megközelítésekre van szükség, attól függően, hogy a különböző migránsok – legyenek azok alacsonyan vagy magasan képzettek –, illetve a nemzetközi védelmet élvezők milyen integrációs kihívásokkal szembesülnek. Európának a különböző kultúrák és hagyományok tiszteletben tartásán alapuló, pozitív hozzáállást kell tanúsítania a sokféleséggel kapcsolatban, és erős biztosítékokat kell teremtenie az alapvető jogok és az egyenlő bánásmód tekintetében. Szükség van olyan fellépésekre is, amelyek a migránsok kifejezetten kiszolgáltatott csoportjait célozzák meg.

Ez a közlemény az Unió területén szerzett tapasztalatok alapján az európai integrációs kihívásokkal foglalkozik. E kihívások megoldásához ajánlásokat és cselekvési területeket javasol. A közlemény és a kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentum áttekintést nyújt a harmadik országok állampolgárainak beilleszkedését segítő uniós kezdeményezésekről. Az EU különféle eszközök révén kormányozni és irányítani tudja a tagállami erőfeszítéseket. Az európai integrációs program nem hajtható végre csupán európai eszközökkel. Az integráció dinamikus, hosszú távú folyamat, amely a különböző politikai területeken és többféle szinten tevékenykedő számos szereplő erőfeszítését igényli. Az e közleményben foglalt ajánlások ezért az integrációs folyamat valamennyi szereplőjét célozzák.

2. AZ INTEGRÁCIÓ KEZELÉSE MEGOSZTOTT FELELŐSSÉG

A fentiek fényében egyértelmű, hogy – a migrációban rejlő lehetőségek kiaknázása érdekében – az integrációs politikáknak előnyös körülményeket kell teremteniük a migránsok gazdasági, társadalmi, kulturális és politikai részvételéhez. Mind nemzeti, mind pedig helyi szinten hatékony megoldásokat kell találni az integrációval kapcsolatos kihívásokra, mivel azonban több tagállam is hasonló kihívásokkal áll szemben, tapasztalataikat megoszthatják egymással. Az integrációs stratégiák ugyan nem tartoznak az Unió által meghatározandó témakörök közé, de az EU mégis keretet nyújthat a megfigyeléshez, az összehasonlításhoz, a bevált módszerek cseréjéhez, és az európai pénzügyi eszközök segítségével ösztönzőket is létrehozhat. A bevált módszerekre és az ismeretmegosztásra vonatkozó példákat a kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentum tartalmazza.

Az integráció szorosan kapcsolódik az uniós szinten meghatározott és összehangolt jogalkotási és politikai kerethez[11]. Az integrációt támogató uniós cselekvés része az egyenlő bánásmód jogi keretének, valamint valamennyi migráns megfelelő szintű jogainak biztosítása. Az integráció prioritásait minden érintett területen teljes mértékben figyelembe kell venni az integráció kihívásainak megoldásához és egyéb politikai prioritások megvalósításához szükséges, következetes hozzájárulás érdekében.

Az integráció állandóan formálódó folyamat, amely szoros felügyeletet, állandó erőfeszítéseket, innovatív megközelítést és bátor ötleteket igényel. A megoldásokat nem könnyű meghatározni, ha azonban a migránsok sikeresen integrálódnak az EU-ban, akkor az jelentősen hozzájárul az Európa 2020 stratégiában meghatározott célok eléréséhez, azaz ahhoz, hogy a foglalkoztatási arány 2020-ig 75 %-ra emelkedjen, az iskolai lemorzsolódás aránya 10 % alá csökkenjen, a népesség körében növekedjen a felsőfokú tanulmányaikat befejezők aránya, és 20 millió ember emelkedjen ki a szegénységből és a társadalmi kirekesztettségből[12].

A javasolt fellépések a következő kulcsfontosságú területekre összpontosítanak:

A. Részvétellel történő integráció

B. Több helyi szintű fellépés

C. A származási országok bevonása

A. RÉSZVÉTELLEL TÖRTÉNŐ INTEGRÁCIÓ

Az integráció olyan folyamat, amely az alapoknál kezdődik, tehát az integrációs politikák keretében valóban alulról építkező megközelítéseket kell kidolgozni, lehetőleg helyi szinten. Az ilyen politikák magukban foglalják a nyelvtanulás támogatását, a felkészítő intézkedéseket, a munkához való hozzáférést, az oktatást és a szakmai képzéseket, valamint a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelmet; e fellépések a migránsok társadalmi részvételének fokozását célozzák meg.

Az integráció megköveteli a befogadó társadalmaktól, hogy elkötelezzék magukat a migránsok befogadása, jogaik tiszteletben tartása és a kötelezettségeikről való tájékoztatásnyújtás mellett. Ugyanakkor a migránsoknak hajlandóságot kell mutatniuk az integrációra, valamint az őket befogadó társadalom szabályainak és értékeinek tiszteletben tartására.

1.           A migránsok társadalmi-gazdasági hozzájárulása

1.1.        A nyelvtudás megszerzése

Széles körű az egyetértés abban, hogy a nyelvtudás a beilleszkedés szempontjából kritikus pont. A jobb nyelvi készségek jobb munkalehetőségeket és önállóságot biztosítanak, valamint lehetővé teszik a migráns nők munkaerő-piaci részvételét.

A nyelvtanulásnak és a felkészítő programoknak mind anyagilag, mind földrajzilag elérhetőnek kell lenniük. A résztvevők tudásához és tanulási feltételeihez igazodó, különböző szintű nyelvtanfolyamokat kell ajánlani. A nyelvtudás szintjének meghatározásakor célszerű lehet az Európa Tanács által a nyelvi képesítések kölcsönös elismerésére kidolgozott alapot, a Közös Európai Nyelvi Referenciakeretet (KER) alkalmazni[13].

1.2.        Részvétel a munkaerőpiacon

Sok tagállamban jelentős szakadék van a harmadik országbeli állampolgárok és az uniós polgárok foglalkoztatottsági szintje között. 2010-ben uniós szinten a 20 és 64 év közötti, harmadik országbeli állampolgárok körében a foglalkoztatottság 10 %-kal alacsonyabb volt, mint a teljes népesség azonos korcsoportjában[14]. Különösen a migráns nők foglalkoztatottsági mutatói maradnak jelentős mértékben az átlagos foglalkoztatottsági, illetve a migráns férfiak foglalkoztatottsági mutatói alatt[15]. Mivel a társadalomba való beilleszkedés legjobb és legkonkrétabb formája a munkavállalás, az említett különbségek csökkentésére irányuló erőfeszítéseknek ki kell terjedniük mind a migráns munkavállalókra, mind pedig azokra a migránsokra, akik családegyesítés keretében vagy nemzetközi védelmet élvezőként érkeztek az EU-ba.

A harmadik országbeli állampolgárok, különösen a nők[16] munkavállalás szempontjából való túlképzettsége szembetűnő minden olyan tagállamban, amelyre vonatkozóan adatok állnak rendelkezésre. A munkanélküli vagy a végzett munkához képest túlképzett migránsok kihasználatlan forrást jelentenek, így jelenleg a humán tőke pazarlása folyik. Ezenfelül a migránsok e helyzetet megalázónak tekinthetik. Olyan szolgáltatásokat kell kidolgozni, amelyek célja a származási országban megszerzett szakképesítések és kompetenciák elismerése, mivel ez megkönnyítené, hogy a bevándorlók a képzettségükhöz illő munkával foglalkozhassanak.

Első lépésként javítani kell azokon az eszközökön, amelyekkel feltérképezhető az iskolázottság, a korábbi munkatapasztalatok, a diplomák és szakképesítések összehasonlíthatósága, valamint az esetlegesen szükséges képzések.

Másodsorban szintén fontos a munkalehetőségekről szóló információ átláthatósága és a munkaügyi központok támogatása. Kulcsfontosságú a foglalkoztatók és a szociális partnerek szerepe a sokszínűség előmozdításában és a diszkrimináció elleni küzdelemben. A hatóságok támogatásával, a vállalkozás feltételeiről való tájékoztatással meg kell erősíteni a migránsok fontos vállalkozói szerepét, valamint kreatív és innovációs képességüket[17].

Harmadszor, felkészítő programokat kell szervezni az újonnan érkezett migránsoknak a munkaerőpiacra, illetve a befogadó társadalom más létfontosságú területeire való belépésének támogatására. A felkészítő intézkedéseket szerződés keretén belül is meg lehetne szervezni, biztosítandó az elkötelezettséget, valamint a jogokat és kötelezettségeket mindkét fél vonatkozásában.

1.3.        Az oktatási rendszer erőfeszítései

A legtöbb uniós országban növekszik a migráns hátterű tanulók aránya[18]. Az iskolarendszereknek alkalmazkodniuk kell a tanulók növekvő sokféleségéhez, hogy mindenki számára minőségi oktatást biztosítsanak, és kiaknázzák a sokféleségben rejlő lehetőségeket. A sikeres nyelvtanulás megkönnyítése érdekében a korán – már az iskola-előkészítő időszakban – bevezetett intézkedések jó hatásúak.

A harmadik országbeli állampolgárok átlagos iskolai végzettsége alacsonyabb az uniós polgárokénál[19]. A migráns hátterű fiatalok körében nagyobb az esélye annak, hogy középfokú iskolai végzettség nélkül lépnek ki az oktatási és képzési rendszerből. További erőfeszítéseket kell tenni annak megakadályozása érdekében, hogy a fiatal migránsok idő előtt elhagyják az iskolát[20].

A pedagógusok és a személyzet egyéb tagjai számára képzéseket kell tartani a sokféleség kezeléséről. A migránsok tanárként vagy a gyermeknevelésben való alkalmazása szintén hasznos lehet a többségében migráns osztályokban való tanulás ösztönzése és a nemzeti oktatási rendszerek más európai és nem európai kultúrák felé való további megnyitása érdekében egyaránt. Hasznosnak bizonyulnak például a szülőknek a gyermekeik iskoláztatásával kapcsolatos tanácsadással kapcsolatban szervezett nyelvtanfolyamok, valamint a mentorálás és az egyéni foglalkozások is. A különösen hátrányos helyzetben lévő területeken található iskolák, ahol nagyszámú migráns fiatal található, speciális programokat, mentori rendszereket és elérhető képzéseket hozhatnának létre annak érdekében, hogy versenyelőnyhöz jussanak.

1.4.        Jobb életkörülmények biztosítása

A társadalmi befogadásra irányuló, migránsokat célzó intézkedéseknek arra kell törekedniük, hogy megszüntessék a szociális és egészségügyi szolgáltatásokhoz való hatékony hozzáférést gátló akadályokat, és küzdjenek a szegénység, valamint a legkiszolgáltatottabbak kirekesztése ellen[21]. A nemzetközi védelmet élvezők integrációja különös figyelmet érdemel. Gyakran traumatikus élményekkel érkeznek, amelyek miatt különleges szociális és lelki ellátást igényelnek. A szakpolitikákat ezért úgy kell kialakítani, hogy azok minimalizálják a nemzetközi védelmet élvezők elszigetelését és jogaik korlátozását, biztosítsák a hatékony nyelvtanulást, a lakhatáshoz való hozzáférést, valamint az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést olyan egészségügyi rendszerekben, amelyek támogatják az integrációt és a kulturális sajátosságokhoz igazodó egészségvédelmi programokat. Szem előtt kell tartani a szakképzéshez való hozzáférést és a munkakeresésben nyújtott segítséget is.

Különös figyelmet kell fordítani a harmadik országok azon roma nemzetiségű állampolgárainak helyzetére, akik jogszerűen tartózkodnak az EU területén.

1.5.        Az uniós finanszírozás jobb felhasználása

A létező uniós eszközök jobb felhasználásának támogatnia kell a migránsok részvételét és az alulról felfelé építkező integrációs politikákat. A harmadik országok állampolgárainak beilleszkedését segítő európai alap és az Európai Menekültügyi Alap támogat olyan intézkedéseket, mint például a befogadási és bevezető rendszerek, részvétel a társadalmi és civil életben és a szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés. Ezeket az Európai Szociális Alapból finanszírozott olyan intézkedésekkel egészítik ki, amelyek megkönnyítik a munkaerőpiacra való belépést és az oda való beilleszkedést; emellett az Európai Regionális Fejlesztési Alap is támogathat számos integrációs intézkedést a regionális fejlesztéssel összefüggésben.

Ajánlások

A tagállamoknak biztosítaniuk kell a következőket:

· nyelvtanfolyamok, amelyek figyelembe veszik a migránsok változó szükségleteit az integrációs folyamat egyes szakaszaiban;

· az újonnan érkezett migránsok számára szervezett bevezető programok, köztük nyelvtanfolyamok és polgári orientációs képzések szervezése. E programoknak foglalkozniuk kell a migráns nők konkrét szükségleteivel, annak érdekében, hogy elősegítsék munkaerő-piaci részvételüket és megerősítsék gazdasági függetlenségüket;

· olyan intézkedések, amelyek feltérképezik és elemzik az egyéni igényeket, és amelyek biztosítják a képesítések és a szakmai tapasztalat elismerését;

· a migránsok munkaerő-piaci részvételének növelése aktív munkaerő-piaci politikák révén;

· az oktatási rendszerek terén tett erőfeszítések, amelyek segítik a pedagógusokat és az iskolaigazgatókat abban, hogy megszerezzék a sokféleség kezeléséhez szükséges készségeket; migráns hátterű pedagógusok alkalmazása; a migráns gyermekek koragyermekkori nevelésben való részvétele, valamint

· a migránsok kiszolgáltatott csoportjainak konkrét szükségleteire fordított különös figyelem.

A Bizottságnak támogatnia kell a következőket:

· a módszerek megosztása és a szakpolitikák koordinációja a foglalkoztatási, oktatási és szociális politikák terén; valamint

· a létező uniós pénzügyi eszközök jobb felhasználása a migránsok részvételének támogatása érdekében.

2.           Jogok és kötelezettségek – az egyenlő bánásmód és a kötődés érzésének elérése

Az egyetemes értékek és az alapvető emberi jogok tiszteletben tartása a Szerződésnek is szerves részét képezi. Erősíteni kell azokat az erőfeszítéseket, amelyek a diszkrimináció elleni küzdelemre, valamint az EU és tagállamai alapvető értékeinek a migránsokkal való megismertetésére irányulnak.

A migránsok beilleszkedése szempontjából fontos, hogy részt vegyenek a demokratikus folyamatokban. A lehető legnagyobb mértékben meg kell szüntetni a migránsok politikai részvételének jogalkotási és strukturális korlátait. Javítani kell a migránsok képviselőinek – köztük a nők – részvételét az integrációs politikák és programok kidolgozásában és végrehajtásában.

Bevonási programok és szakmai gyakorlatok segíthetik a migráns szervezeteken belüli kapacitásnövelést, bátoríthatják és támogathatják a migránsok részvételét az olyan helyi szervezetekben, mint az iskolai tanácsok, lakáshivatal stb.

A demokratikus részvételt elősegítő intézkedés például: képzés és mentorálás, a helyi választásokon való szavazati jog biztosítása a migránsoknak, helyi, regionális és nemzeti konzultációs testületek létrehozása, a vállalkozói készség, a kreativitás és az innováció bátorítása[22].

Ajánlások

A tagállamoknak biztosítaniuk kell a következőket:

· olyan intézkedések, amelyek megvalósítják az egyenlő bánásmódot, és amelyek megelőzik az intézményi és a mindennapos diszkriminációt; valamint

· a migránsok politikai részvétele elé háruló akadályok megszüntetésére irányuló erőfeszítések. Tovább kell erősíteni a migránsok képviselőinek részvételét az integrációs politikák és programok kidolgozásában és végrehajtásában.

A Bizottságnak biztosítania kell:

· a megkülönböztetésmentességről szóló, valamint a jogszerű migráció területén létező irányelvek teljes és helyes végrehajtását.

B. TÖBB HELYI SZINTŰ FELLÉPÉS

Az integrációs politikákat a helyi hatóságok aktív részvételével kell kialakítani és végrehajtani. A helyi hatóságok számos szolgáltatásért és tevékenységért felelősek, és fontos szerepet játszanak a migránsok és a befogadó társadalom közötti kapcsolatok alakításában.

1.           A különösen hátrányos helyzetű városi területek kezelése

Sok migráns a városi területeken telepedik le, ahol különleges integrációs kihívásokkal néznek szembe. Az integrációs politikáknak különösen a hátrányos helyzetű környékek problémáit kell megoldaniuk, hogy a városi területeken ösztönözzék a gazdasági és kulturális tevékenységeket, és hozzájáruljanak a társadalmi kohézióhoz. Néhány tagállamban a nemzeti, regionális és helyi hatóságok között a városfejlesztést támogató szerződések vagy más megállapodásokjöttek létre. Ezeknél a megállapodásoknál alapvető fontosságú a helyi szervezetek képviselőinek és a lakosoknak a bevonása. Az eredményes integrációhoz olyan intézkedések is szükségesek, amelyek biztosítják a szociális infrastruktúrát és a városok megújulását, és amelyek a szegregáció elkerülése érdekében integrált megközelítésen alapulnak.

2.           A többszintű együttműködés fejlesztése

Bár az integrációs intézkedések főleg a helyi hatóságokat érintik, a szolgáltatásnyújtás, -finanszírozás és -értékelés összehangolása szempontjából fontos a különböző kormányzási szintek közötti szoros együttműködés. Az eredményes integráció csak a számos érdekelt fél, azaz az európai intézmények, a tagállamok, valamint a nemzeti, regionális és helyi szereplők közötti partnerségben valósítható meg. Az EU keretet nyújthat a megfigyeléshez, a teljesítmény-összehasonlításhoz, a bevált módszerek cseréjéhez a különböző kormányzási szintek között, illetve ösztönzőket is létrehozhat a jó helyi és regionális modellek előmozdításához.

A különböző szinteken elhelyezkedő releváns érdekeltek közötti „területi megállapodások” esetében lényeges, hogy rugalmas eszközök segítsék a szereplőket az egyes politikai célok elérésében, miközben lehetőség kínálkozik a politikai eszközök, a finanszírozási csatornák és az eljárások egyszerűsítésére. E tekintetben szerepet játszat a Régiók Bizottsága.

Példák:

Az INTI-Cities projektet a helyi integrációs politikák, módszerek és kormányzási megállapodások összehasonlításon alapuló értékelésére alakították ki, és sikeresen tesztelték Helsinki, Rotterdam, Malmö, Düsseldorf, Genova és Lyon önkormányzatainál. Emellett kidolgozták a DIVE projektet annak értékelésére, hogy az önkormányzatok munkáltatóként, áruk és szolgáltatások vásárlójaként, politikaformálóként és szolgáltatóként hogyan alkalmazzák a sokféleség és az egyenlőség elvét. A DIVE viszonyítási pontjait alkalmazták Amsterdamban, Leedsben, Berlinben és Rómában. A DIVE programban részt vevő városok elkötelezettek az Integrating Cities[23] (Városi integráció) chartája mellett.

A valenciai régióban jogi keret biztosítja az újonnan érkezők integrációjában érintett szereplők közötti aktív együttműködést. Ezenfelül a regionális önkormányzat, a szakszervezetek és a munkáltatói szövetségek bevándorlási paktumot írtak alá a munkahelyi sokféleség kezelése és a migráns dolgozók aktív részvételének ösztönzése érdekében. A helyi integrációs paktum pedig a helyi, tartományi és regionális hatóságokat kapcsolja össze az együttműködés erősítése és az integráció támogatására a különféle területeken történő fellépések egységességének biztosítása érdekében.

3.           A helyi fellépések uniós pénzügyi támogatása

A harmadik országok állampolgárainak beilleszkedését segítő európai alap hasznosnak bizonyult a tagállamok arra irányuló erőfeszítéseinek támogatásában, hogy hozzásegítsék a harmadik országbeli állampolgárokat a letelepedés feltételeinek teljesítéséhez, és megkönnyítsék az integrációjukat[24]. A következő többéves pénzügyi keret tekintetében a Bizottság a kiadási eszközök szerkezetének egyszerűsítésére azt javasolja, hogy a programok számát csökkentsék kettőre, melyek közül az egyik a Migrációs és Menekültügyi Alap lenne[25]. Az egyik elemet azok a fellépések képezik, amelyek a harmadik országbeli állampolgárok integrációját támogatják. A finanszírozásnak lesz egy külső dimenziója is, amely vonatkozik az uniós és a harmadik országbeli fellépésekre egyaránt.

Az integráció jövőbeni uniós finanszírozásának a helyi, célzottabb megközelítésre kell összpontosítania, kifejezetten a helyi integráció előmozdítására kialakított, következetes stratégiák támogatása céljából. Ezeket a stratégiákat különleges helyzetükre tekintettel főként a helyi vagy regionális hatóságok és nem állami szereplők hajtanák végre. Az eredményeket 1. a megnövekedett foglalkoztatási ráta, 2. magasabb színvonalú oktatás, 3. jobb társadalmi befogadás és 4. aktív állampolgárság alapján mérnék, hogy mennyire segítik a fokozott részvétel általános célját.

Ajánlások

A tagállamoknak biztosítaniuk kell:

· olyan alulról felfelé építkező megközelítést alkalmazó átfogó integrációs stratégiákat, amelyeket valamennyi helyi és regionális érdekelt fél eredményes bevonásával hoznak létre és hajtanak végre.

A kormányzás különböző szintjein elhelyezkedő szereplőknek támogatniuk kell:

· a különböző érdekeltek közötti együttműködés kereteként szolgáló „területi megállapodásokat”, amelyeket az integrációs politikák kialakítása és végrehajtása érdekében kell kidolgozni.

A Bizottságnak támogatnia kell:

· a helyi és regionális szereplők közreműködését az integrációs politikák uniós programok keretében történő meghatározásában, a Régiók Bizottságával, valamint a városok és régiók európai hálózataival való stratégiai partnerségen keresztül; valamint

· a meglévő uniós finanszírozási eszközök összehangoltabb, a helyi fellépésekre irányuló programozását. Ezt a harmadik országok állampolgárainak beilleszkedését segítő európai alap, az Európai Menekültügyi Alap, az Európai Szociális Alap, valamint az Európai Regionális Fejlesztési Alap felhasználásával kell megvalósítani.

C. A SZÁRMAZÁSI ORSZÁGOK BEVONÁSA

A származási országok háromféleképpen is szerepet játszhatnak az integrációs folyamat támogatásában: 1. az integráció előkészítése már a migráns indulása előtt, 2. a migráns támogatása, amikor az már az Unióban van, pl. a nagykövetségeken keresztül, 3. a migráns ideiglenes vagy végleges visszatérésének előkészítése a megszerzett tapasztalat és tudás alapján.

1.           Az integrációt támogató, indulás előtti intézkedések

A származási országok az indulás előtt a szükséges vízumokra és munkavállalási engedélyre vonatkozó információkkal, nyelvoktatással vagy a készségeik és képességeik megerősítéséhez szükséges szakképzéssel segíthetik a migránsokat. Ebből a célból, valamint a migránsok szakképesítéseit és szakismereteit elismerő módszerek javítása érdekében támogatni kellene a harmadik országokat az indulás előtti intézkedések során.

A Bizottság ebben az évben elindítja az „uniós bevándorlási portált” az Unióba bevándorolni kívánók számára, hogy hozzáférhessenek a kérelmezési eljárásra vonatkozó, szükséges információkhoz.

2.           Előnyös kapcsolatok a diaszpórában élő közösségek és a származási ország között

A pénzátutalások és a szakértelem, az innováció és az ismeretek átadása kedvezhet a fenntartható befektetéseknek és a származási országok fejlődésének.

A transznacionális vállalkozás dinamikusabb stratégiával való ösztönzése az uniós tagállamokban és a partnerországokban is működő vállalkozókra összpontosulna. Az ilyen vállalkozások az munkahelyeket teremthetnek a származási országokban, továbbá előnyösek a migránsok beilleszkedése és az országok közötti kereskedelem erősödése szempontjából is.

3.           Körkörös migráció és a származási ország fejlődése

Az ideiglenes és körkörös migránsokat szintén támogatni kellene egy jogi alapú kerettel, amely tisztázza a jogi helyzetüket, és megkönnyíti a mobilitást. A partnerországokkal kötött mobilitási partnerségek megfelelő keretet nyújthatnának az uniós tagállamokba való beilleszkedésről szóló kezdeményezések előmozdítására, és ezek a származási országok számára is hasznosak lehetnek. A mindkét oldalról érkező pozitív politikai üzenetek kedvezőbb környezetet teremthetnek az integráció számára, de az ideiglenes és a körkörös migráció számára is.

Ajánlások

A tagállamoknak és a származási országoknak biztosítaniuk kell:

· hogy a migránsok indulás előtti, az integráció megkönnyítését célzó támogatása az Unió és a partnerországok közötti párbeszéd és együttműködési keret részévé váljon . E tekintetben kulcselem a migránsok szakképesítése és készségei elismerésére irányuló módszerek fejlesztése.

3. TOVÁBBI TEENDŐK

Az integráció kezelése mind a migránsok, mind pedig az EU számára létfontosságú a benne rejlő potenciál maximális kihasználása tekintetében. Az eredményes integrációs politikák kialakítása létfontosságú a gazdasági növekedésnek a társadalmi kohézióval való összeegyeztetése, valamint az egyre sokfélébb európai társadalmak kezelése szempontjából. E folyamat megfelelő információk birtokában folytatott, szervezett vitát követel meg. Koherens stratégiákra van szükség annak érdekében, hogy a migránsok jobban részt vegyenek a fogadó társadalom életében.

3.1. Fokozott együttműködés, konzultáció és koordináció

Az integrációs kihívásokat a nemzeti kormányokkal, valamint a regionális és helyi hatóságokkal partnerségben kell megoldani, miközben biztosítani kell a kormányzás különböző szintjein elhelyezkedő érdekeltekkel való párbeszédet. Szorosabban együtt kell működni a származási országokkal is. A migránsok, a fogadó társadalmak és a származási országok közötti háromirányú folyamatra irányuló megközelítést is erősíteni lehet. Az Uniónak megfelelő támogatást kell nyújtania e folyamathoz.

A Bizottság jelentős szerepet játszik a fő integrációs kihívásokról folytatott párbeszéd fontos szereplőinek összehozásában. Az ismeretek és a bevált módszerek tagállamok közötti cseréje az integrációs nemzeti kapcsolattartó pontokon keresztül történik, amelyek célzott megbeszélésekkel és teljesítményértékelési gyakorlatok segítségével továbbfejleszthetők. Az integrációs politikák eredményességéhez és hatékonyságához hozzájárulhat, ha az uniós intézmények –a tagállamokkal folytatott szoros együttműködésben –összehangolják és felügyelik a létező politikai keretrendszerekben zajló politikai fejleményeket.

A civil társadalmak tagállami és uniós szintű képviselői a Bizottság és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság együttműködésében létrehozott Európai Integrációs Fórumon találkoznak. A konzultációs folyamatok tovább erősíthetők – például a Régiók Bizottsága és a városszövetségek részvételével zajló – stratégiai ülések során. Az Európai Integrációs Fórumot nemzeti, regionális vagy helyi fórumok támogathatják. Az európai integrációs honlap fontos információkat gyűjt össze a különböző érdekeltekről, és interaktív eszközt teremt az információcseréhez, amely online profilok segítségével továbbfejleszthető.

3.2. Rugalmas európai eszközkészlet kidolgozása

A koordináció és az ismeretcsere megerősítése érdekében folyamatban van olyan rugalmas európai eszközkészlet kidolgozása, amely lehetővé teszi a tagállami hatóságok számára, hogy kiválasszák az esetükben valószínűleg leghatékonyabbnak bizonyuló intézkedéseket. A szakpolitikák és módszerek támogatására úgynevezett európai modulokat hoznak létre. A modulok a tagállamok és más szereplők tapasztalataira építenek, és az adott tagállam, régió vagy város egyéni szükségletei szerint alakíthatók[26]. A modulok a tagállamok integrációs módszereinek kialakítására és végrehajtására irányuló európai referenciakeretet képeznek. A módszerek három témakör köré csoportosulnak: 1. bevezető és nyelvtanfolyamok, 2. a fogadó társadalom erős elkötelezettsége és 3. a migránsok tevékeny közreműködése a közös élet minden területén.

3.3. Az eredmények figyelemmel kísérése

A migráció és az integrációs politikák jelentős mértékben támaszkodnak a politikák kialakításával kapcsolatos kiemelkedő minőségű statisztikára és az eredmények megfigyelésére. Az uniós intézményeknek és a tagállamoknak együtt kell kialakítaniuk a migrációs statisztikák összehangolását, és együtt kell működniük a migránsokra és társadalmi-gazdasági helyzetükre vonatkozó statisztikák összegyűjtésének és közzétételének bővítése terén.

Az integrációval kapcsolatos négy területen – foglalkoztatás, oktatás, társadalmi befogadás és aktív állampolgárság –közös európai mutatókat határoztak meg[27].. Ezeket a mutatókat alkalmazzák majd az integrációs politikák eredményeinek figyelemmel kísérésére, az összehasonlíthatóság javítása és az európai tanulási folyamat előmozdítása céljából. A közös mutatók lehetővé teszik az integráció támogatására tett erőfeszítések – a foglalkoztatás, az oktatás és a társadalmi befogadás területén meghatározott európai célokhoz viszonyított – értékelését, továbbá a nemzeti és uniós politikák összehangolásának javítását. A Bizottság figyelemmel kíséri a fejleményeket, valamint a tagállamokkal folytatott párbeszéd során ajánlásokat fogalmaz meg.

Ajánlások

A Bizottságnak támogatnia kell a következőket:

· az európai konzultációs és ismeretcsere-platformok (az integrációs nemzeti kapcsolattartó pontok, az Európai Integrációs Fórum és az európai integrációs honlap) további alkalmazása és koordinációja, a döntéshozatalra, a figyelemmel kísérésre és a politikák összehangolására gyakorolt hatásuk fokozása érdekében.

· „európai modulokat” tartalmazó rugalmas eszközkészlet kidolgozása a nemzeti és helyi politikák és módszerek támogatására. Ezt a nemzeti, regionális és helyi hatóságok hajtják majd végre, a Régiók Bizottságával stratégiai szövetségben; valamint

· a foglalkoztatás, az oktatás, a társadalmi befogadás és az aktív állampolgárság területén közös európai mutatók, amelyek egyrészt segítik majd az integrációs politikák eredményeinek figyelemmel kísérését, másrészt a rendszeres nyomon követés alapját képezik majd.

[1]               2010-ben a népesség állampolgárság szerinti megoszlása azt mutatta, hogy a 27 tagú Unióban 32,4 millió külföldi él (a teljes népesség 6,5 %-a). Közülük 12,3 millióan olyan uniós polgárok, akik egy másik tagállamban élnek, 20,1 millióan pedig harmadik ország állampolgárai (a teljes lakosság 4 %-a), http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/population/introduction.

[2]               Az Unió össznépessége az elmúlt években növekedett, főként a nettó bevándorlásnak köszönhetően. Az utolsó pár évben azonban az Unióban a bevándorlás csökkenő tendenciát mutatott. Eurostat, Statistics in focus, 1/2011. szám, http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ITY_OFFPUB/KS-SF-11-001/EN/KS-SF-11-001-EN.PDF.

[3]               A 2010. március 25-26-i Európai Tanács következtetései, EUCO 7/10, CO EUR 4, CONCL 1.

[4]               A Stockholmi Program – A polgárokat szolgáló és védő, nyitott és biztonságos Európa, HL 2010/C 115/1.

[5]               Az Unió 2020-ig kitűzött céljai szempontjából lényeges intézkedéseket összefoglaló 2011. évi éves növekedési jelentés kimutatta, hogy sürgős reformokra van szükség a szakértelem fejlesztésében, valamint a munkára való ösztönzésben mind a helyi, mind a bevándorló népesség számára, COM(2011) 11 végleges, 2. melléklet, Makrogazdasági jelentés

[6]               A Tanács és a tagállamok kormányainak képviselői által elfogadott következtetések az integrációról, mint a fejlődés és a társadalmi kohézió motorjáról, 9248/10. sz. tanácsi dokumentum.

[7]               Lásd a 2004. november 19-i 14615/04. sz. tanácsi dokumentumot.

[8]               COM(2005) 389 végleges; SEC(2010) 357 végleges.

[9]               Harmadik országbeli állampolgároknak nevezzük azokat a migránsokat, akik az EU-n kívüli országokból érkeznek, és nem rendelkeznek egy uniós tagállam állampolgárságával sem. E csoportba tartoznak azok a személyek, akik az EU-n kívüli országban születtek, és azok is, akik az EU-ban születtek, de nem rendelkeznek uniós polgársággal.

[10]             Lásd a kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumot.

[11]             A harmadik országok állampolgárainak integrációját támogató, közelmúltbeli uniós kezdeményezések áttekintése szerepel a kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumban.

[12]             A 2010. március 25-26-i Európai Tanács következtetései, EUCO 7/10, CO EUR 4, CONCL 1.

[13]             Lásd a KER-t, http://www.coe.int/t/dg4/linguistic/cadre_en.asp.

[14]             2010-ben a 20 és 64 év közötti teljes népesség foglalkoztatási aránya 68,6 % volt (összevetve a 2009. évi 69,1 %-kal), a 20 és 64 év közötti, harmadik országbeli állampolgárok körében pedig 58,5 % (összevetve a 2009. évi 59,1 %-kal).

[15]             2009-ben a 25 és 54 év közötti, a legjobb foglalkoztatási lehetőségekkel bíró korosztályban a harmadik országból származó nők foglalkoztatottsága 20 százalékponttal alacsonyabb volt az ugyanabba a korcsoportba tartozó összes nő foglalkoztatottsági arányához képest. Eurostat, Uniós munkaerő-felmérés, a foglalkoztatottsági arányok negyedéves adatai nem, korcsoport és állampolgárság alapján – az EU-27 és a harmadik országok állampolgárai foglalkoztatási arányainak összehasonlítása:

                http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/employment_unemployment_lfs/data/database.

[16]             Ethnic minority and Roma women in Europe: A case for gender equality? (Etnikai kisebbség és a roma nők Európában: Ez a nemek közötti egyenlőség helyzete?), sz Európai Bizottság számára készített összefoglaló jelentés, 2009.

[17]             A lombard régió kereskedelmi kamarája által a közelmúltban kiadott statisztikák szerint a régióban létrehozott vállalkozások 60 %-át bevándorlók alapították, www.lom.camcom.it.

[18]             Az elért haladásról szóló jelentés, SEC(2011) 526. EU-szerte a 6 és 17 év közötti korcsoportban a nem állampolgárok aránya 5,7 %, a 18 és 24 év közötti korcsoportban pedig 7,9%. Németországban és Ausztriában a 6 és 17 év közötti gyermekek több mint 9 %-a nem állampolgár, Spanyolországban és Írországban ez az arány 11 %, míg Luxemburgban e korcsoportban a gyermekek több mint 45 %-a nem állampolgár.

[19]             Az EU munkaerő-felmérése azt mutatja, hogy a migránsok szignifikánsan alulreprezentáltak a középfokú oktatásban, és sokkal nagyobb mértékben vannak jelen az alacsonyabb oktatási szinteken. Ugyanakkor 2009-ben a harmadik országbeli állampolgárok körében 45 %-os a túlképzettség, az uniós polgárok 29 %-ához képest, http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/employment_unemployment_lfs/data/database.

[20]             COM(2010) 296; COM(2011) 18.

[21]             COM(2010) 758.

[22]             Az Európai Integrációs Fórum 2010. december 6–7-i negyedik megbeszélésének összefoglaló jelentése, http://ec.europa.eu/ewsi/UDRW/images/items/static_38_812142537.pdf.

[23]             Lásd az Integrating Cities honlapját, http://www.integratingcities.eu.

[24]             A Tanács 2007. június 25-i 2007/435/EK határozata a „Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása” általános program keretében a 2007–2013-as időszakra a harmadik országok állampolgárainak beilleszkedését segítő európai alap létrehozásáról. 825 millió EUR áll rendelkezésre a teljes időszakra.

[25]             COM(2011) 500 végleges.

[26]             A modulok az integrációról szakpolitikusok és szakemberek számára készült kézikönyv természetes fejleménye (a kézikönyv harmadik kiadása megtalálható az európai integrációs honlapon: http://ec.europa.eu/ewsi/en/resources/detail.cfm?ID_ITEMS=12892).

[27]             A Bel- és Igazságügyi Tanács 2010. június 3-4-i következtetései, 9248/10. sz. tanácsi dokumentum; Eurostat módszerek és munkadokumentumok, A bevándorlók integrációjára vonatkozó mutatók – kísérleti tanulmány,          http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/product_details/publication?p_product_code=KS-SF-11-030.