52010DC0634




[pic] | EURÓPAI BIZOTTSÁG |

Brüsszel, 2010.11.10.

COM(2010) 634 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

az EU és Afrika közötti kapcsolatok megszilárdításáról1,5 milliárd ember, 80 ország, két földrész, egy jövő

1. Európa-Afrika: A partneri kapcsolatok hozzáigazítása az új tényekhez

1. 2010. november végén kerül sor harmadik EU-Afrika csúcstalálkozóra, amelyen 80 állam- és kormányfő vesz részt. E találkozón lehetőség nyílik arra, hogy az EU és Afrika közötti kapcsolatokat megszilárdítsák, egy szebb, sikeresebb jövő lehetőségét kínálva a 80 országban élő 1,5 milliárd ember számára. Lehetőség nyílik továbbá arra is, hogy az EU és Afrika közötti kapcsolatokat hozzáigazítsák azokhoz a jelentős fejleményekhez, amelyek a legutóbbi EU-Afrika csúcstalálkozó, valamint az EU–Afrika közös stratégia[1] 2007-es elfogadása óta Európában, Afrikában és a világban történtek.

2. Európában a Lisszaboni Szerződés és az Európai Bizottság szolgálataival szorosan együttműködő Európai Külügyi Szolgálat létrehozása lehetővé teszi az EU számára, hogy megfelelőbb módon kapcsolja össze külpolitikai és gazdasági programját. Mindez biztosítja majd az Unió Afrika-politikája és az átfogó politikái közötti nagyobb összhangot. Emellett a partnerek globális szinten jobban össze tudják majd hangolni pozíciójukat és közvetíteni közös üzenetüket.

3. Afrikában sikertörténetek mutatják az utat a béke, a stabilitás és a demokrácia felé. A szegénység, az elégtelen kormányzás, a konfliktusok és az emberi jogok megsértése több helyen azonban továbbra is megjelenik, lelassítva és egyenetlenné téve a fejlődést. Afrika azonban megerősítette szándékát, hogy felelősséget vállaljon saját sorsáért, kisebb mértékben támaszkodjon a külső segélyekre és hogy megbirkózzon a globális kihívásokkal. Regionális és kontinentális szinten előrelépés történ a politikai és gazdasági integráció terén: Afrika egyre inkább közös álláspontot képvisel a világban, és az Afrikai Unió kulcsszereplővé kezd válni.

4. Afrika gazdasági növekedése figyelemre méltó, 2006 és 2008 között az átlagos éves növekedés 6% volt. Ezt a tendenciát 2009-ben nem tudták tartani, a növekedés kevesebb mint felére csökkent, többek között a gazdasági és pénzügyi világválságnak, a hullámzó nyersanyagáraknak és exportoknak, a hazautalások csökkenésének, valamint a közvetlen külföldi befektetések terén mutatkozó lényeges lassulásnak köszönhetően. Az előrejelzések azonban azt mutatják, hogy Afrika valószínűleg gyorsan profitál majd a gazdasági fellendülésből, és ismét felgyorsul a növekedés.

5. Az EU és Afrika együttesen a világ népességének negyedét és az ENSZ tagjainak több mint harmadát teszi ki. Európa és Afrika egyaránt élen járt egy nemzetközi szabályozási keret és átfogóbb intézmények támogatásában. Európa fellépett annak érdekében, hogy Afrikát a G8 és a G20 keretében jobban bevonják, és hogy a földrész lehetőséget kapjon arra, hogy hangját hallassa. Az EU támogatta a nemzetközi pénzügyi intézetek reformját is, és hozzásegítette Afrikát hogy további helyet kapjon a Világbank igazgatótanácsában.

6. Az EU továbbra is Afrika legfontosabb politikai szövetségese, valamint megbízható kereskedelmi és fejlesztési partnere. 2007-ben, a legutóbbi EU-Afrika csúcstalálkozón mindkét fél úgy határozott, hogy kapcsolataikat egy új, egyenlő és stratégiai alapra helyezi. Mindkét félnek szüksége van a továbblépésre annak érdekében, hogy e törekvését megvalósítsa, többek között az EU–Afrika közös stratégia hatékony végrehajtásával. Ugyanakkor a felbukkanó globális partnerek megerősítik jelenlétüket Afrikában, emellett a Dél-Dél együttműködés feltörekvőben van. Ezek az új fejlemények egészséges kihívást jelentenek az Afrika-EU kapcsolatok számára, igény van kölcsönösen előnyös helyzetek jobb felismerésére és koordinációjára, valamint arra, hogy a felismert erősségekre és a hozzáadott értékre újra összpontosítsanak.

7. Míg a millenniumi fejlesztési célok elérése továbbra is az EU–Afrika közös stratégia magját jelenti, támogatni kell Afrikát abban, hogy megerősítse politikai és gazdasági kormányzását, valamint a szabályozási, adózási és üzleti környezetet, ami lehetővé teszi a földrész saját eszközeinek fenntartható módon történő megfelelőbb mozgósítását. Ebből a szempontból nélkülözhetetlen a magánszektor bevonása és a fejlesztési támogatás pénzügyi fellendítő hatásának biztosítása. Az EU 2020-as stratégiája – amely a következő évtizedben az Afrika-EU kapcsolatokat irányítja – ösztönzi az Afrikával fenntartott kapcsolatainkat, és e stratégia keretében politikai célkitűzéseinket konkrét tettekre válthatjuk.

8. Európának és Afrikának a közös stratégia eredményeire[2] kell építenie annak érdekében, hogy globális, kontinentális és regionális szinten növelje annak hatását. Az elmúlt három évben szerzett ismeretek azt mutatják, hogy a közös stratégiának jobban ki kell használnia lehetőségeit és jobban kell reagálnia a jelenlegi és jövőbeli kihívásokra. A világszintű kérdések közös megoldása érdekében e kapcsolatnak hatékonyan túl kell lépnie az intézményeken, és a múltban alkalmazott szétaprózódott, fejlesztéscentrikus megközelítésen. Mindkét félnek fel kell számolnia a következetlenségeket és ki kell építenie a hatékony együttműködés csatornáit. Afrikában továbbra is kihívást jelentenek a lehetségesen ellentétes programok és az, hogy a szubszidiaritást megerősítsék az egymást átfedő megbízatások ésszerűsítésével. Európában az egymással versengő nemzeti érdekek, az össze nem hangolt kétoldalú kezdeményezések és az eszközök közötti koordináció hiánya aláássa az átláthatóságot és a politikai húzóerőt.

2. Európa-Afrika: A közös kihívások megválaszolása

(9) Az EU-Afrika partnerség az EU egyetlen földrészek közötti stratégiai partnersége. Nem egy donor-kedvezményezett partnerségről van szó: hanem átfogó, közös érdekeken alapuló és mindkét fél számára nyereséges partnerségről.

(10) Az EU-Afrika partnerség különleges hozzáadott értéke a politikai természetében, a széles hatókörében, és abban rejlik, hogy közösen tudja kezelni a globális kérdéseket és a közös társadalmi javakat egy olyan időszakban, amikor a globalizáció sebessége a többoldalú diplomácia keretében összehangolt politikai válaszintézkedéseket követel meg. A kulcsfontosságú területeken Európának és Afrikának közös értékei és érdekei vannak, továbbá szükségük van arra, hogy elképzeléseiket konkrét eredményekre váltsák.

(11) A millenniumi fejlesztési célok elérése: az ENSZ múlt szeptemberben New Yorkban megtartott magas szintű plenáris ülése megerősítette, hogy a millenniumi fejlesztési célok továbbra is megvalósíthatók a valamennyi partner részéről tanúsított megfelelő politikai szándék, a szakpolitikai változások és források révén. Különös figyelmet fordítanak majd a célpontokra és azokra az országokra, amelyek leginkább letértek a pályáról (főként afrikai országokról van szó), valamint azokra az emberekre, akik leginkább sérülékenyek és perifériára szorultak. Afrika saját kezdeményezéseire építve, a politikai reformok ösztönzése és a szükséges forrásoknak a közösen megállapított, elsőbbséget élvező területek számára való mozgósítása terén továbbra is katalizátorként működik majd a millenniumi fejlesztési célokra vonatkozó partnerség, amelyet a legjobban teljesítő országokban zajló előrelépés konszolidálását és a leginkább rászoruló országok segítését célzó, a millenniumi fejlesztési célokkal kapcsolatos legutóbbi 1 milliárdos kezdeményezés erősített meg.

(12) A békét és a biztonságot fenyegető tényezők elhárítása . Az EU–Afrika közös stratégia keretében ezidáig e partnerség volt a legsikeresebb, legyen szó a földrajzi kérdések terén történt együttműködésről és koordinációról, a demokráciáról és az alkotmányellenes afrikai kormányváltásokról, vagy a béke és a biztonság afrikai struktúrájának kialakításáról. Afrika és az EU tovább folytatja a munkát a jelenlegi prioritásokkal kapcsolatban, azonban további lépéseket is meg kell tenniük, például közös álláspontokat kell kialakítaniuk az ENSZ rendszerén belül. Fontos, hogy folytassuk a közös munkát a biztonságot veszélyeztető olyan tényezők, mint például a terrorizmus, és a nemzeteken átívelő szervezett bűnözés, többek között az ember- és kábítószer-kereskedelem és a kalózkodás különböző formái tekintetében. Különösen az olyan konkrét területeken, mint a válságkezelés és –megelőzés, a két földrésznek egy olyan közös rendszert kell létrehoznia, amely a válsághelyzetek alatt – a korai előrejelzéstől a helyreállítási intézkedésekig – lehetővé teszi a folyamatos konzultációt. Az ENSZ-szel együttműködve együtt kell dolgozniuk azon, hogy az Afrikai Unió, a regionális gazdasági közösségek és regionális mechanizmusok pénzügyi és működési képességei javuljanak a konfliktusok megelőzése, valamint a békét támogató műveletek tervezése, alkalmazása és irányítása érdekében.

(13) A kormányzás, a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok támogatása , azok politikai és gazdasági dimenzióiban minden szinten. AZ EU elkötelezettsége az emberi jogok tiszteletben tartása és elősegítése mellett továbbra is alapelve az EU és Afrika közötti kapcsolatoknak, és megállapodásainkban mindez a jövőben is tükröződik majd. A civil társadalmat és a magánszektort fokozottabban be kell vonni annak érdekében, hogy valamennyi ágazatban megerősödjön a kormányzás, amely segít jobb feltételeket kialakítani az inkluzív növekedés és a fenntartható fejlődéshez. E tekintetben hasznos eszköz a kormányzással kapcsolatos párbeszéd céljából kialakítandó Afrika-EU platform. A gazdasági és globális kormányzás terén történő együttműködést el kell mélyíteni többek között a természeti erőforrások és bevételek átlátható és fenntartható kezelésének megoldásával, valamint a csalás, korrupció és a jogellenes tőkekiáramlás elleni küzdelem által. Mindkét félnek foglalkoznia kell a demokratikus kormányzás és emberi jogok többoldalú rendszere, valamint a nemzetközi intézetek reformjával.

(14) A többoldalú intézmények legitimitásának és hatékonyságának megszilárdítása . Mindkét földrésznek ki kell alakítania egy koherens elképzelést arra vonatkozóan, miként tudják támogatni egymást a közös érdekek előmozdításában, hogyan tudják magukat hatékonyabban pozícionálni a globális színtéren, és hogyan tudnak együttműködni a jelenleg is zajló, illetve a jövőbeni nemzetközi tárgyalásokon annak érdekében, hogy az eredmények tükrözzék az ő politikai és stratégiai prioritásaikat. Az EU a továbbiakban is támogatja azokat a politikai kezdeményezéseket, amelyek arra irányulnak, hogy a közelgő reformok tekintetében Afrika megfelelő szerephez jusson a kulcsszerepet betöltő nemzetközi szervezetekben, intézményekben és fórumokon (Egyesült Nemzetek Szervezete, nemzetközi pénzügyi intézmények, G-8 / G-20, Kereskedelmi Világszervezet, Egészségügyi Világszervezet). Az EU ugyanakkor a továbbiakban is kapcsolatot tart fenn afrikai partnereivel egy olyan ENSZ közgyűlési határozat elfogadása érdekében, amely lehetővé teszi az új uniós képviselők számára, a Lisszaboni Szerződéssel összhangban, hogy hatékonyan részt vegyenek az ENSZ közgyűlésének munkájában.

(15) Az éghajlatváltozás és a környezetkárosodás elleni küzdelem , elismerve a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások által ezzel összefüggésben betöltött fontos szerepet. A koppenhágai konferencia után kialakult helyzet tekintetében az EU és Afrika között folyó párbeszédnek arra kell szolgálnia, hogy közös elképzelés alakuljon ki az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményről zajló tárgyalások során képviselendő álláspontról, áthidalva a Cancunban és azt követően képviselt álláspontokat, azzal a céllal, hogy egy jogilag kötelező megállapodás jöjjön létre. E tekintetben döntő szerepe van annak, hogy fokozottabban koordinálják az erőfeszítéseket az Afrikai Unió, annak tagállamai, a regionális gazdasági közösségek és az Új Partnerség Afrika Fejlesztéséért (NEPAD) között. Összhangban az egyéb partnerségekkel, az éghajlatváltozási partnerség továbbra is az olyan közös útmutató kezdeményezések megvalósításának platformja marad, mint például az éghajlatváltozás elleni globális szövetség, az afrikai éghajlati információ (ClimDev Africa), a szaharai Nagy Zöld Fal, valamint a Sahel kezdeményezés. Törekedni fognak a természeti erőforrások fenntartható kezeléséről folytatott párbeszédre, az erdészeti jogszabályokról és projektekről szóló megállapodások, valamint a katasztrófakockázat csökkentésére vonatkozó közös szakpolitika megvalósulására.

3. EURÓPA-AFRIKA: EGY ELőRE TEKINTő ELKÉPZELÉS

(16) Az EU–Afrika közös stratégia sikeres vívmányokat ért el, amelyeket fenn kell tartani. A két földrész előtt álló kihívások mértékére való tekintettel partnerségünknek azonban tovább kell fejlődnie.

(17) A hosszú távú fejlődés érdekében több figyelmet kell fordítani arra, a fejlesztési együttműködés milyen módon segítsen az inkluzív növekedés és a fenntartható fejlődés szükséges előfeltételeinek kialakításában. A növekedésről, befektetésről és munkahelyteremtésről szóló, harmadik EU-Afrika csúcstalálkozó átfogó témája meghatározza a két földrész közötti együttműködés jellegét és e területeken hosszú távra szóló iránymutatásokkal szolgál. E témát megfelelően összehangolták az EU 2020 stratégia prioritásaival, valamint az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tételéről szóló zöld könyvvel, amelyet e közleménnyel egyszerre tesznek közzé.

(18) Az inkluzív növekedés és a fenntartható fejlődés elérése céljából az elkövetkező évtizedben az együttműködésnek többek között az olyan nagy hatóerejű tevékenységekre kell összpontosítania, amelyek befektetéseket tudnak mozgósítani a partnerségünk óriási lehetőségeinek megvalósítása céljából. A zöld könyvben a Bizottság megállapítja, az EU-nak az inkluzív és fenntartható növekedésre irányuló új közös stratégiákat kell megfontolnia az egyes fejlődő országokkal, illetve ezek regionális csoportosulásaival, amelybe magánszektorbeli érdekelteket és civil társadalmi szervezeteket is bevonnak. E kérdés különösen releváns az EU-Afrika partnerség terén.

(19) Az inkluzív növekedésre vonatkozó célkitűzésnek kell megerősítenie a széles körű és kiegyensúlyozott fejlődésre, valamint a szegénység és egyenlőtlenség csökkentését segítő, növekvő befektetésekre irányuló EU-Afrika kezdeményezéseket.

- A társadalmi kohéziót elősegítő, magas foglalkoztatottsági szintű gazdaság felé való törekvés érdekében támogatják azokat a kezdeményezéseket, amelyek a szociális védelmet kiterjesztik a legsérülékenyebbekre, amelyek többszintű párbeszédet hoznak létre különösen az informális gazdasági kérdésekről, amelyek megerősítik a munkaerőpiac irányítását, és amelyek Afrikában regionális szinten a foglalkoztatás és a szociális védelem területén a keretfeltételek harmonizációját támogatják.

- A jobb szolgáltatások és infrastruktúra, amely egy másik fontos kérdés a magánszektorbeli erőteljesebb tevékenység tekintetében, a növekedés és foglalkoztatás egyik forrása. A közlekedés, az egészségügy, a kommunikáció és különösen a pénzügy terén az alapvető szolgáltatások hozzáférhetősége, megfizethetősége és megbízhatósága elengedhetetlen feltétel a gazdaság egyéb ágazatainak növekedése és fejlődése tekintetében. Az infrastruktúrával kapcsolatos Afrika-EU partnerség – amelyet az Infrastruktúra Vagyonkezelői Alap, a támogatásokat és kölcsönöket elegyítő innovatív eszköz támogat – stratégiai keretet biztosít ahhoz, hogy Afrikában foglalkozzanak a hiányzó összeköttetések megteremtésével. Az EU tovább foglalkozik az infrastrukturális hiányokkal, fokozottabban összpontosítva az energiára, az információs és kommunikációs technológiákra, a vízügyre és a közlekedésre, ezzel párhuzamosan támogatva a magánszektor, mint a növekedés és az infrastruktúra-finanszírozás fő mozgatójának szerepét. Ezt kiegészítve nemzeti és regionális szinten további támogatást élveznek azok a kezdeményezések, amelyek a szabályozási és jogi keretek fejlesztését célozzák, annak érdekében, hogy kialakuljanak a feltételek a befektetésekhez és a megfelelő piaci működéshez.

- A képzettségek, az innováció és a vállalkozói készség terén zajló együttműködést meg kell erősíteni, mivel egyedülálló lehetőségek rejlenek benne az afrikai fejlődés felgyorsítására, és egy kézzelfogható hatás elérésére valamennyi társadalmi és gazdasági ágazatban. A tudomány és technológia területén az információs és kommunikációs technológiák fejlesztése és a megfizethető e-szolgáltatások alapvető célkitűzés Afrikában. Az űrkutatással kapcsolatban tovább támogatják az olyan kezdeményezéseket, mint például a GMES és Afrika, valamint a műholdas navigáció (EGNOS és Gallileo). A felsőoktatás és képzés terén az olyan programok, mint például az Erasmus Mundus, Media Mundus, Edulink, Nyerere, Cselekvő Ifjúság, Marie Curie, „Tuning Educational Structures”, ugyanúgy, ahogy a kulturális ágazat szakemberei közötti együttműködés várhatóan hozzájárulnak az intelligens és inkluzív növekedéshez. A Pán-Afrikai Egyetem létrehozása során az EU ösztönözni fogja a tudásháromszög (oktatás, üzlet és kutatás) teljes integrációjára vonatkozó legjobb gyakorlatok megosztását az Európai Innovációs és Technológiai Intézettel.

- A migráció és mobilitás terén zajló együttműködés arra összpontosít, milyen módon lehet biztosítani a legális migrációt, ideértve a körkörös migrációt is, amely közvetlen kapcsolatban áll a két földrészen fennálló munkaerőpiaci követelményekkel és munkavállalási lehetőségekkel. Céljai között szerepel az illegális migrációs hullámok csökkentése, valamint a különösen sérülékeny csoportok, mint például a menekültek, menedékkérők és kísérő nélküli kiskorúak kérdésének megoldása. Az együttműködés foglalkozik azzal a kihívással is, hogyan lehet az afrikai diaszpórákat eredményesebben bevonni a fejlődési folyamatba. E tekintetben támogatják az olyan kezdeményezéseket, mint például az afrikai átutalási intézet, a Migrációs Megfigyelőintézet, a diaszpórák bevonására irányuló kezdeményezés, valamint az emberkereskedelem elleni kezdeményezés.

(20) A fenntartható fejlődésre vonatkozó célkitűzésnek meg kell erősítenie azokat az uniós-afrikai kezdeményezéseket, amelyek a hatékony, zöld és versenyképes gazdaságok kialakítására irányulnak.

- A regionális integráció minden tekintetben erőteljes mozgatórugója a stabilitásnak, a növekedésnek és a fejlődésnek. Több afrikai ország osztozik közös forrásokon, mint például a természeti erőforrások, és áll szemben olyan egyformán közös kihívásokkal, mint az infrastruktúra hiánya vagy az alacsony mezőgazdasági termelékenység. Az integráció kölcsönösen hasznos lehet, és elősegítheti egy pozitív reformterv létrejöttét, az együttműködés fokozását és a magasabb szintű biztonságot. A regionális integráció lehetővé teheti az afrikai országok számára, hogy kihasználják a méretgazdaságosságból, az erősebb versenyből, valamint a több hazai és külföldi befektetésből származó előnyöket. A kereskedelem szintén katalizátorként működhet a magánszektorbeli tevékenységek és a beruházások számára azáltal, hogy hozzájárul a kedvező beruházási környezet kialakulásához, valamint hozzáférést biztosít a piacokhoz és alapvető forrásokhoz. Egy irányított piacnyitás, amely figyelembe veszi a fejlődő gazdaságok igényeit és képességeit, és amely kapcsolódik a megfelelő nemzeti politikákhoz és támogatáshoz, globálisan már hozott kimutatható eredményeket. E tekintetben a kereskedelmi megállapodások segíthetnek a gazdasági kormányzás javításában azzal, hogy hozzájárulnak a gazdaság stabil szabályozási keretének létrehozásához. Az EU ezért a jövőben is elkötelezi magát amellett, hogy konkrétan a gazdasági partnerségi megállapodások megkötése révén tovább mélyítse az Afrikával régóta fennálló kereskedelmi kapcsolatát azzal a szándékkal, hogy hozzájáruljon Afrika hosszú távú jólétéhez és boldogulásához.

- A nyersanyagok területén egyértelműen kölcsönös előnyökkel járó együttműködést lehet folytatni a fenntartható fejlődés és a nyersanyagellátás kiépítése érdekében. Az együttműködést – például a nyersanyagokról szól bizottsági közlemény és az AU bizottságának a 2050-es bányászati koncepciója alapján – elő lehet mozdítani és ki lehet terjeszteni a magánszektorra is, hogy mindkét földrészen kölcsönösen előnyös lehetőségek alakuljanak ki. Konkrét fellépések összpontosítanak majd a kormányzásra (ideértve a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezést is), az infrastruktúrára és a befektetésekre, valamint a geológiai ismeretekre és képzettségekre. A fenntartható fogyasztás és termelés épít a kis- és középvállalkozásokra is, hogy a zöldebb termelés érdekében fokozódjon az erőforrás-hatékonyság és a vállalkozások versenyképesebbé váljanak. Az olyan afrikai kezdeményezésekre építve, mint például az Afrikai Uniónak a fenntartható fogyasztásra és termelésre vonatkozó tízéves keretprogramja, az afrikai SWITCH program egy olyan programnak tekinthető, amely támogatja a hosszú távú fenntartható gazdasági növekedést és versenyképességet.

- A mezőgazdaság tekintetében folytatódik az EU-Afrika együttműködés Afrika átfogó mezőgazdasági fejlesztési programja keretében. Prioritást élveznek azon kisüzemi gazdálkodók tevékenységének intenzívebbé tételét szolgáló megközelítések, amelyek fenntarthatók és ökológiailag hatékonyak, tiszteletben tartják a mezőgazdasági funkciók sokrétűségét. A földrajzi jelzések és a biogazdálkodás olyan területek, amelyek az Afrikai Unió bizottságával folytatott további párbeszédek tárgyát képezik. Nagy értékű növényi termékek termelése elősegítené a fenntartható kisüzemi gazdálkodást, amely a vidéki népesség számára lehetőséget nyit a munkahely- és bevételteremtésre, és amely környezetvédelmi szolgáltatást nyújt és hozzájárul az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz és annak mérsékléséhez. Ugyanezt a megközelítést alkalmazzák a halászat terén is. Ezen felül az EU-nak támogatnia kell a mezőgazdasági fölterületekbe való felelős befektetésekre vonatkozó nemzetközileg elfogadott alapelvek kialakítását is. A partnerországok kormányait, a gazdaszervezeteket és más érdekelt feleket arra kell ösztönözni, hogy hazájuk társadalmi, gazdaság és környezeti előnyeinek maximalizálása érdekében olyan, megfelelő információkon alapuló döntéseket hozzanak, amelyek biztosítják a külföldi beruházások fenntarthatóságát. Folytatódik az EU-Afrika együttműködés az egészségügyi és növény-egészségügyi keretek harmonizációja terén. Hasonlóképpen, alaposan meg kell fontolni a felelős halászati gyakorlatok és halászati gazdálkodás előmozdítását, a jogellenes, be nem jelentett és nem szabályozott halászat elleni küzdelemre irányuló intézkedések bevezetését, valamint a halászati termékek teljes nyomonkövethetőségének biztosítását.

- A fenntartható energia és annak hatékony felhasználása tekintetében az ezen közleménnyel párhuzamosan közzétett zöld könyv felveti annak kérdését, hogy az EU-nak és a fejlődő országoknak és/vagy azok regionális csoportosulásainak együtt kell fellépniük a már meglévő partnerségek keretében, hogy konkrét közös programokat hozzanak létre annak érdekében, hogy valamennyi polgár számára fokozatosan biztosítsák a fenntartható energiát. Az ilyen programok – magas tőkeáttétellel rendelkező, fejlesztési és az éghajlatváltozás kezelésére szolgáló uniós finanszírozás, az EU és a fejlődő országok, az energiaipar, valamint az uniós pénzügyi intézmények bevonásával – törekedhetnek a közös fellépések ütemtervének kialakítására és magukban foglalhatják a reformokat is, mind a befektetések védelme, mind pedig az adózás és a regionális erők együttműködése tekintetében. Építeni kell a meglévő olyan kezdeményezésekre, mint például az EU–Afrika energiapartnerség vagy a megújuló energiára vonatkozó Afrika-EU együttműködési program.

4. következtetés: az EU-Afrika partnerség konszolidációja

(21) Még soha nem volt ilyen gyors a változás üteme Afrikában. A következő évtized kihívását egy olyan igazi partnerség kiépítése jelenti az EU és Afrika között, amely nemcsak a fejlesztési együttműködésen, hanem az inkluzív növekedés és a fenntartható fejlődés katalizátoraként működő támogatáson alapul.

(22) Lisszabonban az EU és Afrika megállapodott abban, hogy a közös értékek, a közös menetrendek és a közös célkitűzések alapján fog közösen fellépni. Mindkét félnek többet kell tennie annak érdekében, hogy e törekvések összehangolt megközelítés, konkrét együttműködés és – amennyiben lehetséges – az ENSZ-szerveken, a nemzetközi pénzügyi intézményeken és a fontos nemzetközi tárgyalásokon belüli összehangolt pozíciók révén megvalósuljanak. Az EU e tekintetben proaktívabban veszi majd fel a kapcsolatot Afrikával, és várakozással tekint az elé, hogy Afrika e felajánlással konstruktívan és a kölcsönösség szellemében él majd.

(23) E tekintetben mindkét félnek többet kell tennie azért, hogy a jelenlegi felaprózódott szakpolitikai kereteken és pénzügyi eszközökön túllépjen az együttműködés nagyobb eredményessége és láthatósága érdekében. Nagyobb összhangot kell találni az uniós szakpolitikák között, hogy biztosítható legyen a politikák fejlesztési célú valódi koherenciája. Biztosítani kell a Szubszaharai Afrikával és a földközi-tengeri térséggel kapcsolatos uniós szakpolitikák közötti fokozott komplementaritást. Meg kell vizsgálni a már létező uniós és nemzeti eszközök közötti – a vonatkozó szakpolitikák elfogadása, valamint a jogi és pénzügyi keretrendszerek (jelenleg az Európai Fejlesztési Alap, az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz és a fejlesztési együttműködési eszköz) révén – megerősített együttműködést. A kormányzás és partnerségünk hatékonysága többek között egy fokozott politikai és szakpolitikai párbeszéd, eredményes végrehajtási struktúra, a kulcsszereplők aktív bevonása, valamint a megfelelő erőforrások, többek között egy pán-afrikai pénzügyi támogató program fokozatos létrehozása által erősíthető meg. Elengedhetetlen a tagállamok közötti jobb belső koordináció, valamint az afrikai partnerekkel és a megjelenő donorokkal folyatott eredményesebb együttműködés. Szükség van a jobb kommunikációra is annak érdekében, hogy nőjön a polgárok tudatossága és fokozódjon az érintett felek felelőssége a partnerségért, miáltal jobban megismerik és érzékelik a mindkét földrész által tett közös erőfeszítéseket.

(24) A jobb eredmények érdekében a következő cselekvési terv azon tevékenységeket helyezi előtérbe, amelyek:

- egyértelmű regionális, kontinentális vagy globális léptékkel bírnak, mivel ebben rejlik a közös stratégia hozzáadott értéke;

- hozzáadott értékük egyértelmű, összpontosítottak, korszerűek, megerősítik a meglévő kezdeményezésekkel és fórumokkal való komplementaritást és koherenciát, valamint összhangban állnak az afrikai stratégiai prioritásokkal, azok szervezeteivel és struktúráival, valamint mechanizmusaival kontinentális és regionális szinten;

- az érintett szereplők kritikus tömegének támogatása bizonyított mindkét oldalról, ideértve a szükséges politikai, emberi és pénzügyi erőforrásokat.

(25) A következő csúcstalálkozón mind Európának, mind pedig Afrikának ki kell alakítania egy valószerű elképzelést a jövőbeli együttműködésükkel kapcsolatban, „a segítségnyújtástól a partnerségig” paradigmáját átültetve a következő cselekvési tervbe. Az Európai Beruházási Bankkal és az Afrikai Fejlesztési Bankkal együtt meg kell állapítani a nagy hatóerejű projektek területeit. Ki kell aknázni azokat a kölcsönösen előnyös helyzeteket, amelyek összhangba hozzák Afrika és Európa politikai érdekeit és gazdasági prioritásait. Mindez hatalmas lehetőséget jelent mind az 1,5 milliárd polgár számára.

[1] Az EU–Afrika közös stratégia 8 tematikus partnerségre tagolódik: béke és biztonság; demokratikus kormányzás és emberi jogok; kereskedelem, regionális integráció és infrastruktúrák; millenniumi fejlesztési célok; energiaügy; éghajlatváltozás; migráció, mobilitás és foglalkoztatás; tudomány, információs társadalom és űrkutatás.

[2] http://www.africa-eu-partnership.org/