26.3.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 72/1

1.

A nagykereskedelmi hitelpiacok működését 2007 közepe óta súlyos zavarok nehezítik. Ennek eredményeként a bankszektor likviditása beszűkült, és csökkent a bankok hajlandósága arra, hogy akár egymásnak, akár általánosságban véve a vállalkozásoknak hitelt nyújtsanak. Ahogy a hitelpiacok működési zavarai az elmúlt másfél évben felerősödtek, úgy mélyült a pénzügyi válság és a világgazdaság súlyos recesszióba került.

2.

A bankszektor és általánosságban a pénzügyi rendszer stabilitásának biztosítása nélkül aligha számíthatunk a pénzügyi válság megoldására és a világgazdaság recesszióból való kilábalására. Csak ekkor állhat ugyanis helyre a befektetők bizalma és tudnak visszatérni a bankok rendes hitelezési gyakorlatukhoz. Ennek megfelelően a tagállamok intézkedéseket hoztak bankszektoruk stabilitásának megerősítésére és a hitelezés támogatására: állami források felhasználásával új tőkeinjekciókat nyújtanak, valamint a banki hitelekhez állami kezességvállalást biztosítanak. Ezen intézkedéseket 2008 októberében jelentették be, és az elmúlt hónapokban fokozatosan végrehajtásra kerültek.

3.

Nemrégiben több tagállam is bejelentette azon szándékát, hogy meglévő támogatási intézkedéseit a bankok értékvesztett eszközeinek valamilyen formában történő átvétele révén egészítse ki. E bejelentések – az Egyesült Államok hasonló intézkedésével párhuzamosan – széleskörű vitát indítottak a Közösségen belül az eszközátvétel mint a kormányzat által alkalmazott banktámogatási intézkedés hasznáról. A vita kapcsán a Bizottság az Európai Központi Bankkal (EKB) konzultálva e közleményt állította össze, amely az eurorendszer által 2009. február 5-én kiadott ajánlásokra épül (lásd I. melléklet).

4.

E közlemény azon nehézségekre összpontosít, amelyekkel a tagállamok az eszközátvételi intézkedések mérlegelése, kidolgozása és alkalmazása során találják szemben magukat. Általános szinten ezek a kérdések a következőket foglalják magukban: jogosan alkalmazható-e az eszközátvétel a pénzügyi stabilitás megőrzésének és a banki hitelezés támogatásának eszközeként, a bankszektor életképességére és a költségvetés fenntarthatóságára vonatkozó hosszabb távú megfontolások, amelyeket figyelembe kell venni az eszközátvételi intézkedések alkalmazásának mérlegelésekor valamint az eszközátvételre vonatkozó közös és koordinált közösségi megközelítés iránti szükséglet az egyenlő feltételek biztosítása érdekében. E közösségi megközelítés kontextusában e közlemény konkrétabb iránymutatást is nyújt az állami támogatás szabályainak eszközátvételre történő alkalmazásáról, olyan kérdéskörökre összpontosítva, mint: i. átláthatóság és közzétételi követelmények; ii. a terhek megosztása az álam, a részvényesek és a hitelezők között; iii. a kedvezményezetteket célzó ösztönzők összehangolása a közérdekű célkitűzésekkel; iv. az eszközátvételi intézkedések kidolgozásának alapelvei a jogosultságot, valamint az értékvesztett eszközök értékelését és kezelését illetően; és v. az eszközátvétel, más kormányzati támogató intézkedések és a bankok szerkezetátalakítása közötti kapcsolat.

5.

A 2008 októberében bejelentett tagállami mentőcsomagok közvetlen célja a pénzügyi stabilitás megőrzése és a reálgazdaságnak nyújtott hitelek kínálatának növelése. Túl korai lenne még végleges következtetést levonni a csomagok hatékonyságát illetően, de egyértelmű, hogy elhárították a pénzügyi meggyengülés veszélyét, és támogatták a fontos bankközi piacok működését. Másrészt viszont a reálgazdaságnak nyújtott hitelezés kedvezőtlenül alakult a csomagok bejelentése óta, és a legfrissebb statisztikák a hitelek növekedésének erőteljes visszaesését jelzik (1). Számos tagállamban egyre gyakrabban jelzik a vállalkozások, hogy nem jutnak bankhitelhez, és úgy tűnik, a hitelpolitika szigorítása erősebb annál, amit a ciklikus megfontolások indokolnának.

6.

A hitelek elégtelen áramlásának egyik fő oka az értékvesztett eszközök felderítésével és értékelésével kapcsolatos bizonytalanság, amely a válság kezdete óta a problémák egyik forrása a bankszektorban. Az eszközértékeléssel kapcsolatos bizonytalanság nem csupán a bankszektorba vetett bizalmat gyengítette tovább, hanem mérsékelte azon kormányzati támogató intézkedések hatását is, amelyekről 2008 októberében született megállapodás. A bankok feltőkésítése például puffert teremtett ugyan az eszközök értékvesztése ellen, de a nyújtott tőkepuffer jelentős részét elnyelték a bankok által az eszközök jövőbeli értékvesztésére képzett céltartalékok. A bankok már tettek lépéseket az értékvesztett eszközök problémájának kezelésére. Így például jelentős összegű értékvesztést írtak le az eszközoldalon (2), lépéseket tettek a fennmaradó veszteségek korlátozására az eszközök mérlegen belüli átcsoportosítása révén, és fizetőképességi pozíciójuk javítása érdekében fokozatosan pótlólagos tőkét tettek félre. Mindazonáltal a problémát nem sikerült megfelelő mértékben orvosolni, és a gazdaság lelassulásának nem várt mértéke most azt vetíti előre, hogy a banki eszközök hitelminőségének romlása tovább fokozódik és nagyobb kiterjedésű lesz.

7.

Az eszközátvétel közvetlenül kezelné a bankok mérlegének minőségével kapcsolatos bizonytalanság kérdését, és ezáltal segítene feléleszteni a szektorba vetett bizalmat. Emellett segítene elkerülni azt is, hogy szükség legyen a bankok többszöri, ismételt feltőkésítésére, amikor a reálgazdaság romló helyzete közepette ismét nő az eszközök értékvesztésének mértéke. Erre alapozva a 2008 októberében az állam- és kormányfők által megállapodott stratégia végrehajtása során számos tagállam aktívan mérlegeli az értékvesztett banki eszközök átvételének alkalmazását a többi intézkedés kiegészítéseként.

8.

Az eszközátvételi intézkedéseket úgy kell kialakítani és végrehajtani, hogy a lehető leghatékonyabban teljesítsék a pénzügyi stabilitás megőrzésére és a banki hitelezés élénkítésére vonatkozó közvetlen célkitűzéseket. Ebben az összefüggésben fontos, hogy a megfelelő feltételek meghatározása és árszabás, valamint szükség esetén kötelező részvétel révén biztosítsuk az eszközátvételi intézkedésekben való megfelelő részvételt. Az eszközátvételi intézkedések kialakítása és végrehajtása során azonban nem szabad figyelmünket csupán e közvetlen célkitűzésekre korlátozni. Elengedhetetlen, hogy hosszabb távú megfontolásokat is figyelembe vegyünk.

9.

Ha az eszközátvételi intézkedések végrehajtása során nem ügyelünk a bankok közötti (tagállamokon belüli és határokon átnyúló) verseny súlyos torzulásának az Európai Közösséget létrehozó szerződés állami támogatásokra vonatkozó szabályaival összhangban történő elkerülésére, ideértve szükség esetén a kedvezményezettek szerkezetátalakítását is, strukturálisan gyengébb közösségi bankszektor jön létre, ami negatív hatással lesz a szélesebb értelemben vett gazdaság termelési potenciáljára. Emellett ahhoz vezethet, hogy újra meg újra szükség lesz a szektorba történő kormányzati beavatkozásra, ami fokozatosan növekvő terhet ró az államháztartásra. Tekintettel az állam kockázatának valószínű mértékére, ezek igen komoly veszélyek. E hosszabb távú káros hatás kockázatának korlátozása érdekében kellően célzottá kell tenni a bankszektorba történő kormányzati beavatkozást, és olyan magatartásbeli biztosítékokkal kell kiegészíteni, amelyek összehangolják a bankok ösztönzőit a közérdekű célkitűzésekkel. Az szközátvételi intézkedéseknek a bankszektor életképességének helyreállítására irányuló általános erőfeszítés részét kell képezniük, és a szükséges szerkezetátalakításokra kell alapulniuk. A bankszektor kormányzati támogatás fejében történő szerkezetátalakításának szükségességét az állami támogatások szabályainak összefüggésében az 5. és 6. szakasz tárgyalja részletesebben.

10.

Az eszközátvételi intézkedések kialakításának és végrehajtásának mérlegelése során elengedhetetlen, hogy a tagállamok költségvetési megfontolásokat is figyelembe vegyenek. A teljes várt eszközleírásra vonatkozó becslések arra utalnak, hogy az eszközátvétel – tényleges, potenciális vagy mindkettő – költségvetési költségei abszolút értékben és a tagállamok bruttó hazai termékéhez (GDP) viszonyítva is egyaránt jelentősek lehetnek. Az eszközátvétel (és más intézkedések) révén nyújtott kormányzati támogatás nem lehet olyan mértékű, hogy az aggodalmat okozzon az államháztartás fenntarthatóságával kapcsolatban, például túlzott mértékű eladósodottság vagy finanszírozási problémák miatt. Ezek a megfontolások különösen fontosak a jelenlegi helyzetben, amikor egyre nagyobb a költségvetési hiány, nő az államadósság szintje, és a kormányok nehézségekkel néznek szembe az államkötvények kibocsátásával kapcsolatban.

11.

Konkrétabban, a tagállamok költségvetési helyzete fontos tényező lesz annak eldöntésénél, hogy a következők közül melyik lehetőséget válasszák az átvétel tárgyát képező eszközök esetében: eszközvásárlás, eszközbiztosítás, eszközcsere vagy ezek egy kombinációja (3). Elképzelhető, hogy az eszközátvétel különböző formái esetében nem lesz jelentős különbség az államháztartási politika hitelességére gyakorolt hatás tekintetében, mivel a pénzügyi piacok hajlamosak a potenciális veszteségeket hasonló alapon leszámítolni (4). Mindazonáltal az értékvesztett eszközök közvetlen megvásárlását szükségessé tevő megközelítés nagyobb azonnali hatást gyakorolna a költségvetési rátákra és a kormányzati finanszírozásra. Bár az értékvesztett eszközök kezelésére választott módszer az egyes tagállamok felelősségi körébe tartozik, érdemes megfontolni olyan hibrid megoldások alkalmazását, amelyek során az elértéktelenedett eszközöket kiveszik a bankok mérlegéből és egy olyan (a bankokon belüli vagy kívüli) különálló egységbe vezetik át, amely valamilyen módon kormányzati garanciát élvez. Ez a megközelítés vonzó, mivel a bankrendszerbe vetett bizalom szemszögéből az eszközvásárlás számos előnyét biztosítja, ugyanakkor a költségvetésre gyakorolt azonnali hatása korlátozott.

12.

Tekintettel a költségvetési források korlátozott voltára, helyénvaló lehet az eszközátvételi intézkedéseket csupán néhány, pénzügyi rendszerkockázati tényezőnek minősített bankra összpontosítani. Néhány tagállam esetében a bankok számára nyújtott eszközátvételt erőteljesen korlátozhatják meglévő költségvetési megszorításaik és/vagy bankjaik mérlegének a GDP-hez viszonyított nagysága.

13.

Az eszközátvételi intézkedések valamely formájának mérlegelése során össze kell egyeztetni a pénzügyi stabilitás és a banki hitelezés rövidtávú célkitűzéseit a Közösségen belüli bankszektorra, az egységes piacra és a szélesebb értelemben vett gazdaságra gyakorolt káros hatás elkerülésének hosszabb távú szükségletével. Ez leghatékonyabban egy közös és összehangolt közösségi megközelítés révén érhető el, amelynek általános célkitűzései a következők:

14.

A tagállamok közötti koordinációra csak általános szinten van szükség és ez elérhető úgy, hogy közben elegendő mértékű rugalmasságot őrizzünk meg az intézkedéseknek az egyes bankok sajátos helyzetéhez igazításához. Az elégséges előzetes koordináció hiányában e célkitűzések közül sok csak pótlólagos utólagos állami támogatási ellenőrzési követelmények révén érhető el. Ezért az eszközátvételi intézkedések alapvető jellegzetességeire vonatkozó közös iránymutatás segítene minimalizálni az állami támogatásra vonatkozó szabályok keretében elvégzett értékelés eredményeként szükségessé váló korrekciókat és kiigazításokat. A következő szakaszok tartalmazzák ezt az iránymutatást.

15.

A bankok rendes feladata az általuk megvásárolt eszközök kockázatának értékelése és annak biztosítása, hogy minden kapcsolódó veszteséget fedezni tudjanak (5). Mindazonáltal a pénzügyi stabilitás támogatása érdekében mérlegelhető az eszközátvétel. Az állam általi eszközátvételi intézkedések annyiban állami támogatásnak minősülnek, amennyiben a kedvezményezett bankot mentesítik az értékvesztett eszközök miatti veszteség vagy lehetséges veszteségre képzett tartalék könyvelésének kényszere alól (vagy kompenzálják ezért), és/vagy szavatoló tőkét szabadítanak fel más célokra. Különösen ez a helyzet, ha az értékvesztett eszközöket a piaci árnál magasabb értéken vásárolják meg vagy biztosítják, vagy ha a biztosítás díja nem kompenzálja az államot a garancia keretében felmerülő kötelezettség maximális lehetséges összegéért (6).

16.

Az eszközátvételi intézkedésekhez nyújtott valamennyi támogatásnak összhangban kell azonban lennie a szükségesség, az arányosság és a versenytorzítás minimalizálásának alapelveivel. A segítségnyújtás e formája súlyosan torzítja a versenyt a kedvezményezett és a kedvezményben nem részesülő bankok, illetve a különböző mértékben rászoruló kedvezményezett bankok között. Az alapvetően stabil, kedvezményben nem részesülő bankok úgy érezhetik, piaci versenypozíciójuk megőrzése érdekében kénytelenek mérlegelni a kormányzati intervenció igénybevételét. Hasonló módon torzulhat a verseny a tagállamok között is: fennáll a támogatási verseny kockázata (amikor a tagállamok a más tagállambeli bankokra gyakorolt hatásra való tekintet nélkül próbálják megmenteni saját bankjaikat), valamint a pénzügyi protekcionizmus felé fordulás és a belső piac széttöredezésének veszélye. Ezért az eszközátvételi programban való részvételt egyértelműen megfogalmazott és objektív kritériumoktól kell függővé tenni annak elkerülése érdekében, hogy egyes bankok jogtalan előnyben részesüljenek.

17.

A Bizottság az állami támogatásokról szóló szabályoknak a pénzintézetek vonatkozásában a jelenlegi pénzügyi világválsággal összefüggésben tett intézkedésekre történő alkalmazásáról szóló közleményében (7) rögzítette az állami támogatásokra vonatkozó szabályoknak és különösen a Szerződés 87. cikke (3) bekezdése b) pontjának a jelenlegi pénzügyi világválsággal összefüggésben a bankokat érintő támogatási intézkedésekre történő alkalmazásának alapelveit. A Bizottság ezt követően a pénzintézetek feltőkésítése a jelenlegi pénzügyi válságban: a támogatás szükséges minimális szintre történő korlátozása és az indokolatlan versenytorzulás kiküszöbölését célzó biztosítékok című nemrégiben kiadott közleményében (8) részletesebb iránymutatást nyújtott ezen alapelveknek a feltőkésítésre történő gyakorlati alkalmazásáról. Ugyanezen elvekre alapozva az e közleményben meghatározott iránymutatás megállapítja az eszközátvételi intézkedések vagy programok azon legfontosabb jellemzőit, amelyek nem csupán hatékonyságukat, hanem a versenyre gyakorolt hatásukat is meghatározzák. Ezen iránymutatás – azok egyedi helyzetétől függetlenül – vonatkozik valamennyi, eszközátvételi intézkedésben részesülő bankra, de alkalmazásának gyakorlati végrehajtása a kedvezményezett kockázati profilja és életképessége függvényében változhat. Az iránymutatás alapelvei értelemszerűen alkalmazandók, ha két vagy több tagállam koordinálja a határokon átnyúló tevékenységű bankokra irányuló eszközátvételi intézkedéseit.

18.

E közlemény célja, hogy koordinált elveket és feltételeket határozzon meg az eszközátvételi intézkedések lehető legnagyobb mértékű hatékonyságának biztosítása érdekében az egységes piacon, figyelembe véve a rendes piaci feltételekhez való visszatérés hosszú távú célkitűzését, ugyanakkor elegendő rugalmasságot őrizzen meg a sajátosságok kezeléséhez, illetve ahhoz, hogy a pénzügyi stabilitás érdekében pótlólagos intézkedéseket vagy eljárásokat biztosítson egyedi vagy nemzeti szinten. A hatékony eszközátvételi intézkedések eredménye a reálgazdaságnak történő hitelezés fenntartása kell hogy legyen.

19.

Minden eszközátvételi intézkedésnek a következők egyértelmű meghatározásán kell alapulnia: a bank eszközökkel kapcsolatos problémájának nagysága, tényleges fizetőképessége a támogatás előtt, valamint kilátásai az életképesség helyreállítására. Ennek során megfelelő mértékben mérlegelni kell valamennyi lehetséges alternatívát a szükséges szerkezetátalakítási folyamat megkönnyítése érdekében, a piaci szereplők ösztönzői torzulásának megakadályozására és annak elkerülése érdekében, hogy állami forrásokat pazaroljanak anélkül, hogy ezzel hozzájárulnának a reálgazdaságnak nyújtott hitelek rendes szintjének helyreállításához.

20.

Ezért, azon kockázat minimalizálása érdekében, hogy ugyanazon kedvezményezett esetében többször felmerüljön az állami beavatkozás iránti igény, az eszközátvétel előfeltételeként a következő kritériumoknak kell teljesülniük:

21.

Általános alapelvként az értékvesztett eszközökhöz kapcsolódó veszteségeket a lehető legnagyobb mértékben a bankoknak maguknak kell viselniük. Ez először is teljes körű előzetes átláthatóságot és közzétételt tesz szükségessé, ezt követi az eszközök kormányzati beavatkozás előtti korrekt értékelése, valamint az állam megfelelő ellentételezése az eszközátvételi intézkedésért, bármely formában is valósuljon meg ez utóbbi, a konkrét választott modelltől függetlenül biztosítva ezzel a részvényesek azonos mértékű felelősségvállalását és teherviselését. Ezen elemek kombinációja lehetővé teszi, hogy – figyelembe véve a segítségnyújtás különböző típusainak egyedi jellegzetességeit (11) – az állami támogatás valamennyi formája esetében biztosított legyen a teherviselés átfogó koherenciája.

22.

Amennyiben az eszközök megfelelő értékelését és a veszteségek korrekt meghatározását (12) követően a bank állami beavatkozás nélkül technikai fizetésképtelenség állapotába kerülne, a bankot a közösségi és a nemzeti jogszabályokkal összhangban csődgondnokság alá kell helyezni vagy fel kell számolni. Ilyen helyzetben a pénzügyi stabilitás és a bizalom megőrzése érdekében helyénvaló lehet a kötvénytulajdonosok (13) védelme vagy a nekik nyújtott garancia.

23.

Amennyiben valamely bank csődgondnokság alá helyezése vagy felszámolása a pénzügyi stabilitás megőrzése szempontjából nem tűnik ajánlatosnak (14), garancianyújtás vagy eszközvásárlás formájában szigorúan a minimumra korlátozott támogatás nyújtható a bankoknak, hogy a szerkezetátalakítás vagy a rendes felszámolás tervének kidolgozásához szükséges időszakban folytatni tudják működésüket. Ilyen esetekben a részvényesektől elvárható, hogy legalább a tőkemegfelelőség jogszabályban előírt mértékének eléréséig részt vegyenek a veszteségek viselésében. Érdemes megfontolni az államosítás lehetőségeit is.

24.

Amennyiben előzetesen nem érhető el teljesen a megosztott teherviselés, a bank számára elő kell írni a veszteséghez vagy a kockázatfedezéshez egy későbbi szakaszban való hozzájárulást, például visszakövetelési rendelkezés formájában, vagy biztosítási program esetében a bank által viselendő (tipikusan legalább 10 %-os) „első veszteségre” vonatkozó rendelkezés és a reziduális veszteség megosztásáról szóló rendelkezés segítségével – ez utóbbi révén a bank százalékos (tipikusan legalább 10 %-os) arányban részesedik minden további veszteségből (15).

25.

Általános szabályként elmondható, hogy minél kisebb a kezdeti hozzájárulás, annál nagyobb szükség van a későbbi szakaszokban a részvényesek hozzájárulására ahhoz, hogy a szükséges szerkezetátalakítás értékelése során korlátozzák a verseny torzulását. A részvényesek hozzájárulása történhet az állami veszteségek bankrészvénnyé alakítása révén és/vagy pótlólagos kompenzációs intézkedések formájában.

26.

Általános jellemzőként az értékvesztett eszközök átvételi programjai esetében a jelentkezési időszakot a program kormányzat általi elindításától számított hat hónapra kell korlátozni. Ez egyrészt korlátozza a bankok azon késztetését, hogy elhalasszák a közzétételeket annak reményében, hogy egy későbbi időpontban nagyobb mértékű eszközátvételben részesüljenek, másrészt megkönnyíti a bankszektor problémáinak gyors megoldását, mielőtt a gazdasági hanyatlás tovább súlyosbítja a helyzetet. A hathónapos jelentkezési időszak alatt a bankok bejelenthetik azon támogatható eszköz-kosarakat amelyeket az eszközátvételi intézkedéseknek le kell fednie, amely során lehetőség van a görgetésre (rollover) (16).

27.

Szükség lehet megfelelő mechanizmusok kialakítására annak biztosítása érdekében, hogy azok a bankok, amelyeknek a leginkább szükségük van az eszközátvételre, részt vegyenek a kormányzati intézkedésben. E mechanizmusok magukban foglalhatják a programban való kötelező részvétel, de legalább a felügyelő hatóságok felé történő közzétételt kötelezővé kell tenni. Ha valamennyi bank számára kötelezővé teszik az eszközökhöz kapcsolódó problémáik nagyságának feltárását, az tagállami szinten hozzájárul az eszközátvételi program iránti szükséglet és annak szükséges mértéke világos meghatározásához.

28.

Amennyiben a részvétel nem kötelező, a program tartalmazhat megfelelő ösztönzőket (mint például opciós utalványok vagy jogok kiosztása a meglévő részvényeseknek, amelyekkel kedvezményes feltételekkel vehetnek részt a jövőbeli magántőke-emelésben), amelyek az átláthatóság és közzététel, a valós értékelés és a megosztott teherviselés elveitől való eltérés nélkül könnyítik meg a program bankok általi elfogadását.

29.

Részvételre a hathónapos jelentkezési határidőt követően csak kivételes esetben és olyan előre nem látható körülmények esetében lehessen lehetőség, amelyekért a bank nem felelős (17), és ekkor is csak szigorúbb feltételek, például az államnak fizetendő magasabb ellentételezés és/vagy magasabb szintű kompenzációs intézkedések mellett.

30.

Az eszközátvételi programban való részvétel feltétele mindig egy sor megfelelő magatartási korlátozás alkalmazása kell hogy legyen. A kedvezményezett bankokra különösen olyan biztosítékoknak kell vonatkozniuk, amelyek garantálják, hogy az eszközátvétel tőkehatásait arra használják fel, hogy a kereskedelmi feltételeknek megfelelően és megkülönböztetéstől mentesen kielégítsék a hitel iránti keresletet, ne pedig a növekedési stratégia versenytársak rovására történő finanszírozására (különösen stabil bankok felvásárlására) fordítsák.

31.

Ugyancsak mérlegelni kell az osztalékpolitika szigorítását és a vezetői juttatások felső korlátjának megszabását. A magatartási korlátozások konkrét kialakítását egy arányossági értékelésre kell alapozni, figyelembe véve azokat a különböző tényezőket, amelyek szükségessé tehetik a szerkezetátalakítást (lásd a 6. szakaszt).

32.

Az eszközátvétel szempontjából szóba jöhető eszközök skálájának meghatározása során meg kell találni az egyensúlyt az azonnali pénzügyi stabilitás célkitűzése és a rendes piaci működéshez való visszatérés biztosításának középtávú szükséglete között. A jelek szerint a bankok életképességével kapcsolatos bizonytalanság és szkepticizmus fő okát a pénzügyi válság kiváltásáért felelős, rendszerint toxikus eszközöknek nevezett eszközök (pl. a jelzáloggal fedezett egyesült államokbeli értékpapírok, valamint kapcsolódó fedezeti ügyletek és derivatívák) képezik, amelyek jórészt elvesztették likviditásukat vagy erőteljesen le kellett értékelni őket. Amennyiben a támogatható eszközöket ezekre az eszközökre korlátoznák, az határok közé szorítaná az állam lehetséges veszteségeknek való kitettségét és hozzájárulna a versenytorzulás elkerüléséhez (18). Egy túlságosan szűk eszközátvételi intézkedés esetében ugyanakkor – tekintettel a különböző tagállamok és bankok esetében fellépő sajátos problémák eltérő voltára, valamint az értékvesztés problémája más eszközökre való átterjedésének mértékére – fennállna annak a veszélye, hogy nem sikerül helyreállítani a bankszektorba vetett bizalmat. Ez tehát a bizonyos mértékű rugalmasságot tartalmazó pragmatikus megközelítés alkalmazása mellett szól, amely biztosítaná, hogy kellően indokolt esetben más eszközök is megfelelő mértékben részesüljenek az eszközátvételi intézkedésekből.

33.

Az eszközátvételi intézkedésekben való részvételre jogosult eszközök meghatározásához közös és összehangolt közösségi megközelítésre van szükség egyrészt a tagállamok közötti és a közösségi bankszektoron belüli verseny torzulásának elkerülése, másrészt a határokon átnyúló tevékenységű bankok azon ösztönzőinek korlátozása érdekében, hogy a különböző nemzeti eszközátvételi intézkedések közül kiválasszák a számukra legkedvezőbb megoldást. Annak biztosítása érdekében, hogy a támogatható eszközök meghatározása uniószerte következetesen történjen, a meglévő értékvesztés mértékét tükröző eszközkategóriákat (ún. kosarakat) kell kialakítani. E kategóriák meghatározásáról részletesebb útmutatást a 3. melléklet tartalmaz. Ilyen eszközkategóriák alkalmazása Közösség-szerte megkönnyítené a bankok és kockázati profiljuk összehasonlítását. Ezt követően a tagállamoknak kellene eldönteniük, hogy az intézkedéssel – a kiválasztott eszközök értékvesztése fokának Bizottság általi vizsgálattól függően – mely kategória és milyen mértékben fedhető le.

34.

Arányos megközelítést kell kidolgozni annak lehetővé tétele érdekében, hogy azon tagállamok, amelyeknek bankszektorára más tényezők is, a pénzügyi stabilitást veszélyeztető nagyságrendű hatással vannak (mint például a buborék kipukkadása saját ingatlanpiacukon), megfelelően indokolt esetben mennyiségi korlátozás nélkül kiterjeszthessék a támogathatóságot olyan egyértelműen meghatározott eszközkategóriákra, amelyek összefüggnek a rendszerkockázattal.

35.

Emellett tovább fokozható a rugalmasság annak lehetővé tétele révén, hogy – tekintettel a tagállamok és a bankok körülményeinek különböző voltára – egy adott bank eszközátvételi mechanizmusban részt vevő eszközeinek maximum 10–20 %-áig a (32), (33) és (34) bekezdésben meghatározott támogathatósági körön kívül eső értékvesztett eszközöket is bevonják az átvételi intézkedésbe, anélkül, hogy ehhez különleges indoklásra lenne szükség. Mindazonáltal nem vonhatók be az eszközátvételi intézkedésbe azok az eszközök, amelyek jelenleg nem minősülnek értékvesztettnek. Az eszközátvételi intézkedés nem nyújthat nyílt végű biztosítást a recesszió jövőbeli következményeivel szemben.

36.

Általános alapelvként elmondható, hogy minél szélesebb a támogathatósági kritérium és a bank portfóliójának minél nagyobb hányadát képviselik az érintett eszközök, annál alaposabbnak kell lennie a szerkezetátalakításnak és a verseny indokolatlan torzulásának elkerülését célzó kiegyenlítő intézkedéseknek. Mindenesetre a Bizottság nem fogja az eszközátvételi intézkedésbe bevonhatónak minősíteni azokat az eszközöket, amelyek a kedvezményezett bank mérlegében egy rögzített, az átvételi program bejelentését megelőző határnapot követően jelentek meg (19). Ellenkező esetben ugyanis az eredmény eszközarbitrázs és elfogadhatatlan morális kockázat lehet, hiszen így a bankokat a jövőbeni hitelezések és más eszközök kockázata megfelelő értékelésének elmulasztására, vagyis gyakorlatilag a jelenlegi válsághoz vezető hibák megismétlésére ösztönözné (20).

37.

A verseny indokolatlan torzulásának és a tagállamok közötti támogatási verseny kialakulásának elkerülése érdekében kulcsfontosságú az eszközök értékelésének korrekt és következetes megközelítése, ideértve az összetettebb és kevésbé likvid eszközökét is. Az értékelés során közösségi szinten meghatározott általános módszertant kell követni, és az értékelést a Bizottság az eszközátvételi intézkedés maximális hatékonyságának biztosítása, valamint a torzulás és – különösen a határokon átnyúló tevékenységű bankok esetében – a káros arbitrázsügyletek veszélyének csökkentése érdekében közösségi szinten előzetesen szorosan koordinálja. Sajátos, pl. az érintett adatok időben való rendelkezésre állásához kapcsolódó körülmények figyelembevétele érdekében szükség lehet alternatív módszerek alkalmazására, feltéve, hogy azok azonos mértékű átláthatóságot biztosítanak. Az intézkedésben való részvételre jogosult bankoknak minden esetben napi rendszerességgel kell értékelniük portfóliójukat, és rendszeresen és gyakran közzé kell tenniük adataikat a nemzeti hatóságok és a felügyeleti hatóságok felé.

38.

Amennyiben az eszközök értékelése különösen összetettnek bizonyul, fontolóra lehet venni alternatív megközelítési módok alkalmazását, például egy „jó bank” létrehozását – ez esetben az állam nem az értékvesztett, hanem a stabil eszközöket vásárolná meg. Alternatív megoldást jelenthet az állam részesedése a bankban (ideértve az államosítást is), amely lehetővé teszi, hogy az értékelésre a szerkezetátalakítás vagy a rendes felszámolás keretében kerüljön sor, eloszlatva így az érintett eszközök valódi értékével kapcsolatos minden bizonytalanságot (21).

39.

Első lépésként amikor csak lehetséges, aktuális piaci értékükön kell értékelni az eszközöket. Általánosságban véve minden olyan, átvételi program keretében végrehajtott eszközátvétel, amely során az értékelés meghaladja a piaci árat, állami támogatásnak minősül. Az aktuális piaci ár azonban a jelenleg forgalomban lévő eszközök esetében elég messze eshet a könyv szerinti értéktől, vagy előfordulhat, hogy piac hiányában nem is létezik (egyes eszközök tényleges értéke nulla lehet).

40.

Második lépésként az eszközátvételi program keretében az értékvesztett eszközökhöz rendelt érték (az átvételi érték) az átvételi hatás elérése érdekében elkerülhetetlenül az aktuális piaci ár fölé kerül. A támogatás összeegyeztethetősége következetes értékelésének biztosítása érdekében a Bizottság az összeegyeztethető és a szükséges minimumra korlátozott támogatási összeg elfogadható referenciaértékének tekinti az eszköz alapul szolgáló hosszú távú gazdasági értékét (a tényleges gazdasági értéket) tükröző és az alapul szolgáló cash-flow-k, valamint a szélesebb időhorizont alapján kiszámított átvételi értéket. Bizonyos eszközkategóriák esetében meg kell fontolni egységes marzsok alkalmazását, hogy megbecsülhető legyen azon eszközök tényleges gazdasági értéke, amelyek túlságosan összetettek ahhoz, hogy a belátható jövőbeni alakulásukról megbízható előrejelzést lehessen készíteni.

41.

Következésképpen az eszközvásárlási vagy eszközbiztosítási (22) intézkedések átvételi értékének az eszközök tényleges gazdasági értékén kell alapulnia. Ezenfelül az állam számára megfelelő ellentételezést kell biztosítani. Amennyiben a tagállamok – a technikai fizetésképtelenség elkerülése érdekében – a tényleges gazdasági értéket meghaladó átvételi érték alkalmazását ítélik szükségesnek, az intézkedés támogatástartalma értelemszerűen nagyobb lesz. Ez csak akkor fogadható el, ha messzeható szerkezetátalakítással, valamint olyan feltételek, például visszakövetelési rendelkezés bevezetésével jár együtt, amelyek egy későbbi szakaszban lehetővé teszik a pótlólagos támogatás visszafizettetését.

42.

A piaci érték és a tényleges gazdasági érték tekintetében az értékelési folyamatnak, valamint az állam ellentételezésének a IV. mellékletben felsorolt alapelveket és eljárásokat kell követnie.

43.

Az eszközátvételi intézkedések tagállamok által benyújtott értékelési módszereinek, valamint egyedi esetekben azok végrehajtásának értékelése során a Bizottság értékelési szakemberekből álló testületekkel konzultál (23). A Bizottság az értékelési módszerek konzisztens voltának biztosítása érdekében már meglévő, közösségi szinten szervezett testületek szakértelmére is épít majd.

44.

A tagállamok feladata, hogy az értékvesztett eszközökkel kapcsolatos probléma mértékét, az egyes érintett bankok helyzetét és a költségvetési megfontolásokat figyelembe véve a 3. szakaszban és a II. mellékletben felsorolt lehetőségek közül kiválasszák a bankjaik tehermentesítésére leginkább alkalmas megoldást. Az állami támogatások ellenőrzésének célja annak garantálása, hogy a kiválasztott modell sajátosságai biztosítsák az egyenlő bánásmódot és megakadályozzák a verseny indokolatlan torzulását.

45.

Bár az egyes árazási rendelkezések eltérőek lehetnek a különböző támogatási intézkedések esetében, ezek a különbségek nem lehetnek érzékelhető hatással az állam és a kedvezményezett bank közötti megfelelő tehermegosztásra. Egy eszközkezelő társaság általános finanszírozási mechanizmusa, egy biztosítás vagy egy hibrid megoldás révén, megfelelő értékelésre alapozva kell biztosítani, hogy a bank azonos arányban viseli a veszteségeket. E tekintetben mérlegelhető a visszakövetelési rendelkezés alkalmazása. Általában véve minden programnak biztosítania kell, hogy a kedvezményezett bankok viseljék az eszközátvétel során felmerült veszteséget (lásd még az (50) bekezdést és a 10. lábjegyzetet).

46.

A választott modelltől függetlenül annak érdekében, hogy megkönnyítsék a bank számára az életképesség helyreállítására való összpontosítást és elkerüljék a lehetséges érdekellentéteket, funkcionálisan és szervezetileg is egyértelműen el kell különíteni egymástól a kedvezményezett bankot és annak értékvesztett eszközeit, különösen a menedzsment, a személyzet és az ügyfelek tekintetében.

47.

Az V. melléklet részletes iránymutatást tartalmaz ezen iránymutatásnak az állami támogatási eljárásra gyakorolt hatásáról, mind a támogatás eredeti bejelentése, mind pedig – ahol szükséges – a szerkezetátalakítási tervek értékelése vonatkozásában.

48.

Az 5. szakaszban említettalapelvek és feltételek megteremtik az állami támogatási szabályokkal összhangban lévő eszközátvételi intézkedések kidolgozásának keretét. Az állami támogatási szabályok célja ebben a kontextusban annak biztosítása, hogy a kedvezményezett bankot minimális összegű és a lehető legkevésbé torzító hatású támogatás segítségével szabadítsák meg eszközök egy különálló kategóriájához kapcsolódó kockázatoktól annak érdekében, hogy megteremtsék az állami támogatás nélküli, hosszú távú életképesség helyreállításának biztos alapját. Bár az értékvesztett eszközök fenti alapelvekkel összhangban történő kezelése szükséges lépés a bankok életképességének helyreállításához, önmagában nem elégséges e cél eléréséhez. Sajátos helyzetüktől és jellegzetességeiktől függően a bankoknak saját érdekükben megfelelő intézkedéseket kell hozniuk hasonló problémák ismételt felmerülésének elkerülése, valamint a fenntartható nyereségesség biztosítása érdekében.

49.

Az állami támogatásokról, különösen pedig a megmentési és szerkezetátalakítási támogatásokról szóló szabályok értelmében az eszközátvétel strukturális műveletnek minősül és az alábbi három feltétel alapos értékelését teszi szükségessé: i. a kedvezményezett megfelelő mértékű hozzájárulása az eszközátvételi program költségeihez; ii. megfelelő intézkedés az életképesség helyreállításának biztosítására; valamint iii. szükséges intézkedések a verseny torzulásának ellensúlyozására.

50.

Az első feltétel rendes esetben az 5. szakaszban rögzített követelmények, vagyis a közzététel, az értékelés, az árazás és az osztott teherviselés teljesítése révén érhető el. Ennek biztosítania kell, hogy a kedvezményezett legalább az eszközök állam általi átvétele során felmerülő veszteség egészét viselje. Amennyiben ez lényegileg nem lehetséges, kivételes esetben ekkor is nyújtható támogatás, feltéve, hogy a másik két feltétel esetében szigorúbb követelményeket alkalmaznak.

51.

Az életképesség helyreállítására vonatkozó és a verseny torzulásának ellensúlyozásához szükséges követelményeket eseti alapon határozzák meg. A második feltétel, a hosszú távú életképesség helyreállítása vonatkozásában meg kell jegyezni, hogy az eszközátvételi intézkedés hozzájárulhat ehhez a célkitűzéshez. Az életképesség-vizsgálat a lehetséges kockázati tényezők figyelembevételét és teljes körű értékelését követően tanúsítja a bank jelenlegi és várható tőkemegfelelését (24).

52.

Az eszközátvételi intézkedések kezdeti engedélyezését követően a szerkezetátalakítás szükséges mértékére vonatkozó bizottsági értékelés a következő kritériumok alapján kerül meghatározásra: a pénzintézetek feltőkésítése a jelenlegi pénzügyi válságban: a támogatás szükséges minimális szintre történő korlátozása és az indokolatlan versenytorzulás kiküszöbölését célzó biztosítékok című bizottsági közleményben felvázolt kritériumok; az eszközátvétel tárgyát képező banki eszközök aránya; ezen eszközök átvételi árának összehasonlítása a piaci árral; az értékvesztett eszközökhöz nyújtott eszközátvételi intézkedés sajátosságai; az állami érintettség teljes mérete a bank kockázattal súlyozott eszközeihez viszonyítva; a kedvezményezett bank problémáinak jellege és eredete; valamint a bank üzleti modelljének és befektetési stratégiájának stabil volta. Emellett figyelembe vesznek minden pótlólagosan nyújtott állami garanciát vagy állami újratőkésítést annak érdekében, hogy a kedvezményezett bank helyzetéről teljes körű képet alkossanak (25).

53.

A hosszú távú életképesség feltétele, hogy a bank állami támogatás nélkül képes legyen fennmaradni, következésképpen egyértelmű terveket kell kidolgozni a kapott állami tőke visszafizetésére és le kell mondani az állami garanciákról. Az értékelés eredményétől függően a szerkezetátalakításnak magában kell foglalnia a bank stratégiájának és tevékenységeinek mélyreható felülvizsgálatát, ideértve például a következőket: az alapvető üzleti tevékenységre összpontosítás, az üzleti modellek újbóli meghatározása, egyes üzletágak/leányvállalatok bezárása vagy értékesítése, az eszköz-forrás menedzsment módosítása és egyéb változtatások.

54.

A mélyreható szerkezetátalakítást akkor tekintik szükségesnek, ha az értékvesztett eszközök – az 5.5. szakaszban és a IV. mellékletben rögzített elvekkel összhangban végrehajtott – megfelelő értékelése állami beavatkozás nélkül negatív tőkét/technikai fizetésképtelenséget eredményez. Általában az ismételt támogatás iránti kérelmek és az 5. szakaszban rögzített alapelvektől való eltérés a mélyreható szerkezetátalakítás szükségességére utal.

55.

Az egyes kedvezményezettek helyzeti sajátosságainak kellő figyelembevétele mellett ugyancsak mélyreható szerkezetátalakításra van szükség akkor, ha a bank bármilyen formában már kapott állami támogatást, amely vagy hozzájárult a veszteségfedezéshez illetve a veszteség elkerüléséhez, vagy pedig összességében meghaladja a bank kockázattal súlyozott teljes eszközállományának 2 %-át (26).

56.

Az életképesség helyreállításához szükséges intézkedések időzítése figyelembe veszi az érintett bank sajátos helyzetét, valamint a bankszektor általános helyzetét, anélkül, hogy indokolatlanul késleltetné a szükséges kiigazításokat.

57.

Ami a harmadik feltételt illeti, a verseny támogatás által okozott torzulása alapján meg kell vizsgálni a szükséges kompenzációs intézkedések mértékét. Ez magában foglalhatja nyereséges tevékenységi területek vagy leányvállalatok csökkentését vagy értékesítését, vagy a kereskedelmi terjeszkedés korlátozására szolgáló magatartási korlátok bevezetését.

58.

Szükségesnek tekintik a kompenzációs intézkedéseket, ha a kedvezményezett bank nem teljesíti az 5. szakaszban rögzített feltételeket, nevezetesen a közzétételre, az értékelésre, az árazásra és az osztott teherviselésre vonatkozó követelményeket.

59.

A Bizottság a támogatás által okozott versenytorzulásra vonatkozó értékelés eredményének függvényében értékeli a szükséges kompenzációs intézkedések hatókörét, különösen az alábbi tényezők alapján: a támogatás teljes összege, beleértve a garanciából és a feltőkésítési intézkedésekből származó támogatást is, az intézkedésből részesülő értékvesztett eszközök volumene; az eszközökből származó veszteség aránya; a bank általános stabilitása; az átvett eszközök kockázati profilja; a bank kockázatkezelésének minősége; a fizetőképességi mutató szintje támogatás nélkül; a kedvezményezett bank piaci pozíciója és a bank piaci tevékenységének folytatása miatti versenytorzulás; valamint a támogatás hatása a bankszektor szerkezetére.

60.

A Bizottság 2009. február 25-től alkalmazza e közleményt, attól a naptól, amikor annak tartalmáról elvi megállapodást hozott, tekintettel a pénzügyi és gazdasági helyzetre, amely azonnali cselekvést igényelt.