[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 21.1.2009

COM(2009) 8 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

Javaslatok és stratégiai célkitűzések az Európai Unió tengeri szállítási politikájának vonatkozásában a 2018-ig terjedő időszakra

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

Javaslatok és stratégiai célkitűzések az Európai Unió tengeri szállítási politikájának vonatkozásában a 2018-ig terjedő időszakra

1. Bevezetés

A hajózás a történelem során mindig is Európa gazdasági fejlődésének és jólétének egyik legfontosabb alappillérét alkotta. A tengeri szállítási szolgáltatások[1] kulcsszerepet játszanak abban, hogy Európa gazdasága, illetve az európai vállalatok világszerte versenyképesek maradjanak. A tengeri áruszállítás és a kapcsolódó ágazatok ezenkívül európai munkahelyek és üzleti bevételek fontos forrását képezik.

A világkereskedelem 80%-a a tengeren valósul meg, míg az Európán belüli fuvarozás 40%-át rövid tengeri útvonalakon bonyolítják. Az európai kikötők által kezelt utasforgalom éves szinten meghaladja a 400 millió főt, így a tengeri szállítás, – mind a turizmust, mind a szigetek és periférikus térségek lakóinak közlekedési lehetőségeit illetően – az állampolgárok életére is közvetlen hatással van.

A világgazdaság és a nemzetközi árukereskedelem növekedése az utóbbi években fokozta a tengeri szállítási szolgáltatások iránti igényt. A 2008 vége felé bekövetkezett pénzügyi válság reálgazdaságra gyakorolt hatása azonban a hajózási ágazatban is érezhető volt. Megfelelő szakpolitikai megközelítésre van szükség ahhoz, hogy biztosítani lehessen az Európai Unió tengeri szállítási rendszerének folyamatos működését, ezáltal is hozzájárulva a világgazdaság fellendüléséhez. A jelenlegi gazdasági helyzet kezelésén túl e megközelítésnek tehát gondoskodnia kell arról, hogy Európa a jelenlegi és jövőbeni hajózási műveletek fenntarthatóságának és versenyképességének szolgálatában szinten tartsa alapvető emberi és technológiai szaktudását.

E közlemény arra törekszik, hogy egyrészt bemutassa az európai tengeri szállítási rendszer 2018-ig terjedő fő stratégiai céljait , másrészt pedig azonosítsa azokat a központi kérdéseket , amelyek esetében a Közösség fellépése leginkább erősítené az ágazat versenyképességét, ezzel egyidőben javítva annak környezetvédelmi teljesítményét. E közlemény figyelembe veszi a hajózás alapvető gazdasági összefüggéseit és piaci ciklusainak sajátosságait.

E közlemény a közösségi közlekedéspolitika[2] („Tartsuk mozgásban Európát! – Fenntartható mobilitás kontinensünk számára”) és az Európai Unió integrált tengerpolitikájának[3] (a „kék könyv”) tágabb összefüggésébe helyezkedik. Emellett más vonatkozó szakpolitikák – a közösségi energia- és környezetvédelmi politika – támogatására is irányul. E közlemény a tagállamok szakértőivel folytatott folyamatos párbeszéd, egy tapasztalt hajózási szakemberekből álló csoport független tanácsai, valamint a tengeri szállításban bekövetkező változások jeleit és tendenciáit elemző tanulmány[4] eredményeképpen jött létre.

2. Az európai hajózás a globalizált piacokon

Napjainkban Európa világszinten jelentős szerepet játszik a hajózás terén, a világ teljes hajóállományának (dwt-ben számítva a) 41%-a van európai vállalatok tulajdonában. Az európai hajózásnak a globális gazdaság követelményeihez való felzárkóztatása jelentős szerkezeti változásokhoz vezetett az ágazatban. A globalizáció következtében pedig fokozódott a konkurencia nyomása a világ tengerjáró nemzeteinek részéről.

A tagállamok számos olyan, a tengeri szállítási ágazatnak nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatásnak megfelelő intézkedést foganatosítottak, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy legalább a hajóállomány egy része európai nyilvántartásban maradjon, így munkalehetőségeket teremtve az európai tengerészek számára. Azonban az európai lobogók számára továbbra is komoly konkurenciát jelentenek a harmadik országokban nyilvántartott flották. A külföldi versenytársak gyakran jelentős előnnyel rendelkeznek a kormányzati támogatás, az olcsó tőkéhez és bőséges munkaerőhöz való hozzáférés, valamint a nemzetközileg megállapított előírások rugalmas alkalmazása révén.

A mostani pénzügyi válság keretében pedig olyan egyéb tényezők, mint a túlkínálat kockázata bizonyos piaci szegmensekben, a harmadik országok protekcionista kereskedelmi intézkedései, az energiapiac ingadozása, illetve a megfelelően szakképzett munkaerő hiányában az európai szaktudás elsorvadása, azt eredményezhetik, hogy a hajózási társaságok székhelyeit és az ágazat szereplőit a tengerentúlra költöztetik, ezáltal aláásva a hajózás színvonalának világszerte való javításáért tett uniós erőfeszítéseket .

A Bizottság által lefolytatott stratégiai felülvizsgálat következtetései a következők:

- Az Európai Unió alapvető érdeke, hogy a hajózási és egyéb tengerészeti ágazatok számára stabil és kiszámítható globális versenykörülményeket teremtsen és tartson fenn. A magas színvonalú európai hajózás és minőségi szolgáltatásnyújtás érdekében kialakított, vonzó általános keretrendszer hozzájárul majd a növekedést és foglalkoztatást célzó lisszaboni stratégia sikeréhez, ezáltal is erősítve az európai tengerészeti csoportosulások versenyképességét. Ez biztosítani fogja az európai tengeri szállítási ágazat ellenállóképességét a gazdaság lelassulásával szemben is.

- A tengeri szállítás állami támogatásáról szóló iránymutatások révén szerzett tapasztalatok fényében fenn kell tartani és helyenként célszerű tovább javítani a hajóűrtartalom-adózásról, a jövedelem-adózásról és az állami támogatásokról szóló, egyértelmű és versenyképes általános keretrendszert. A keretrendszernek teret kellene engednie olyan pozitív intézkedéseknek, amelyek támogatják a környezettudatosabb hajózásért tett erőfeszítéseket, a technológiai újításokat, valamint a tengerészettel kapcsolatos pályaválasztást és a szakmai képességeket. Azt is indokolt megvizsgálni, hogy megvalósítható-e a támogatások és a tengerészeti csoportosulások által biztosított álláslehetőségek szorosabb összekötése.

- Alapvető fontosságú a tisztességes nemzetközi tengeri kereskedelemi körülmények és a piacokhoz való hozzáférés érdekében tett hathatós fellépés. A tengerészeti szolgáltatások kereskedelmi liberalizációjának minden szinten folytatódnia kell. Az Európai Közösségnek a Kereskedelmi Világszervezetben folytatott tárgyalások során pedig a legfontosabb kereskedelmi és hajózási partnereivel folytatott dialógus és a kétoldalú megállapodások erősítésére kellene törekednie.

- Ezen erőfeszítések részét képezhetné a magasabb színvonalú hajózás melletti elkötelezettség, melynek keretében a nemzetközileg megállapított szabályok globális szintű betartása révén közösen megvalósíthatóak lennének a tengeri szállítás egyenlő piaci feltételei .

- A trösztellenes törvényekkel kapcsolatban a Bizottság a közelmúltban felülvizsgálta az Európába, illetve Európán kívülre irányuló tengeri szállítási szolgáltatásokra vonatkozó egyedi versenyjogi szabályokat. A Bizottság továbbra is folyamatosan figyelemmel kíséri a piaci feltételek alakulását, megvizsgálja az új trösztellenes megközelítés kihatásait és szükség esetén intézkedéseket hoz. Emellett a Bizottság vezető szerepet vállal a lényeges versenyszabályok globális szintű összehangolásának előremozdításában .

- Az erősödő globalizációs folyamatok fokozott nyomás alá helyezték a lobogót adó, kikötői illetékességgel rendelkező, illetve tengerparti nemzetek jogait és kötelezettségeit szabályzó nemzetközi keretegyezmények kényes egyensúlyát. Az ENSZ Tengerjogi Egyezményében meghatározott „valódi kapcsolat” elve a fenntartható fejlődési célok megvalósításáért tett nemzetközi erőfeszítések fontos eszköze lehet.

3. Emberi erőforrások, hajózási és tengerészeti szaktudás

Az utóbbi évek során a tengeri szállítási ágazat – mind közvetlenül, mind közvetetten – számos álláslehetőséget teremtett. A hajózáshoz kapcsolódó állások mintegy 70%-a szárazföldi helyszínen található, magas színvonalú, szaktudást igénylő munkahely. A tengerészeti szakemberek , tisztek és matrózok növekvő hiánya annak veszélyével jár, hogy az emberi erőforrásoknak az európai tengerészeti ipar általános versenyképességét fenntartó kritikus tömege elveszik.

Az Európai Unió érdekei egyértelműen azt diktálják, hogy a Bizottság, a tagállamok és az ágazat képviselőinek szükség szerinti bevonásával olyan lépések történjenek, amelyek az európaiak számára vonzóbbá teszik a tengerészeti szakmákat .

A Közösségnek különösen a következőkre kellene törekednie:

- Olyan határozott intézkedések meghozatala , amelyek elősegítik a tengerészeti csoportosulásokon belül az egész életre szóló pályafutás kialakításának lehetőségét, külön hangsúlyt fektetve a közösségi tisztek foglalkoztatási lehetőségeinek javítása érdekében haladó szintű szakismeretek és képesítések megszerzésére, valamint a matrózok tiszti előléptetésének megfelelő lehetőségeire.

- Javítani a hajózásról és a tengeri karrierlehetőségekről alkotott általános képet , szélesebb körben ismertté tenni az álláslehetőségeket, Európa-szerte erősíteni a tengerészeti ágazat munkaerejének mobilitását , valamint ösztönözni a bevált módszerek alkalmazását a reklám- és toborzó-kampányok során.

- Támogatni a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) a tengerészekkel való tisztességes bánásmódért folytatott munkáját, többek között annak érdekében, hogy az Európai Unión belül és világszerte megfelelően alkalmazzák a tengerészekkel tengeri baleset, hajó elhagyása, személyi serülés vagy halál esetén való bánásmódra, valamint a partraszállási engedély körülményeire vonatkozó iránymutatásokat.

- Figyelembe venni a Bizottságnak a több és jobb EU-beli tengerhajózási állásért a szociális szabályozási keret újraértékeléséről szóló közleményét.[5]

- Elősegíteni az információs és kommunikációs technológiák (IKT) jobb használatát a tengerészek életkörülményeinek javításáért. Előmozdítani a műholdas szélessávú távközlés elérhetőségét a fedélzeti egészségügyi ellátás, a távoktatás és a magánjellegű kommunikáció terén.

- Bevezetni olyan egyszerűsítő intézkedéseket , amelyek könnyítenék a hajókapitányok és vezető tisztek adminisztratív terhein.

Itt egyensúlyt kell teremteni az Európai Unió tengerészeinek munkakörülményei és az európai flotta versenyképessége között. Egy erre a célra létrehozott munkacsoport fogja megtalálni e célkitűzés megvalósításának módjait.

A hajózási műveletek környezettudatos, biztonságos és védett végrehajtásához elengedhetetlen a legénységek képzettségének és szakmai felkészültségének magas szinten történő fenntartása. Ezért az Európai Uniónak és a tagállamoknak oktatási és képzési lehetőségek megfelelő keretét kell biztosítaniuk a legénységek részére, különösen a következők tekintetében:

- Biztosítani, hogy minden olyan ország, amely szakképesítéseket állít ki tengerészeknek, megfelelően hajtsa végre a tengerészek képzéséről, képesítéséről és az őrszolgálat ellátásáról szóló nemzetközi egyezmény (STCW) nemzetközi és közösségi követelményeit.

- Jelentékenyen hozzájárulni az STCW egyezmény felülvizsgálatához , közösségi eszközöket igénybe véve mind a felülvizsgált egyezmény gyors hatályba lépésének, mind az egyezmény hatékony átültetésének és alkalmazásának érdekében.

- Támogatni az európai tengerészeti szakképzési intézmények közötti együttműködést a tengerészek készségfejlesztéséért és a követelményeknek a napjaink hajózási ágazatának szükségleteihez való hozzáigazításáért (fejlett hajók, IKT, biztonság és védelem).

- Együttműködni a szakképzési intézményekkel és az ágazat képviselőivel a „ tengerészeti kiválósági bizonyítvány ” (európai tengerészeti posztgraduális képzés) létrehozásáért, amelynek a követelményei akár túl is terjedhetnek az STCW követelményein. Ebben az összefüggésben megfontolandó egy a tengerészeti képzés legkiválóbb európai központjait összekötő hálózat (Európai Tengerészeti Akadémia) létrehozása.

- A tiszti képzés keretében bevezetni egy az „Erasmus” példáját követő csereprogramot a tagállamok tengerészeti szakképzési intézményei között.

- Az ágazattal karöltve támogatni, és szükség esetén ösztönzést is nyújtani az Európai Unió szakképzési intézményeiben tanuló kadétok számára kialakított helyek biztosításához a fedélzeti gyakorlat megszerzése céljával.

A munkakörülmények tekintetében az Európai Unió elsődleges prioritása, hogy biztosítsa az ILO 2006. évi tengerészeti munkaegyezményének (MLC) alkalmazását , ezáltal javítva a hajókon uralkodó munka- és életkörülményeket. A fenti egyezmény központi elemeinek átültetéséről való megegyezés az Európai Unió társadalmi partnerei között is bizonyítja, hogy az ágazaton belül ez a kérdés széles támogatottságot élvez. Az Európai Unió és tagállamai intézkedéseinek tehát az alábbiakra kell irányulnia:

- Az 2006. évi MLC tagállamok általi gyors ratifikációja és az egyezmény központi elemeinek a Közösség jogrendjébe való átültetéséről szóló ágazati megállapodásra alapuló bizottsági javaslat mihamarabb történő elfogadása.

- Az új szabályok hatékony érvényesítésének biztosítása megfelelő intézkedések útján, többek között a lobogó és kikötő szerinti állami ellenőrzés követelményeinek alkalmazása révén.

- A hajók biztonságos személyzeti létszámát biztosító célirányos keretrendszer kialakításának támogatása, amely nemzetközi és közösségi szinten rendezi a kimerültség és a megfelelő őrszolgálati körülmények kérdését.

- Az emberi tényezőre mint gyakran a hajózás biztonságára és a környezet védelmére is közvetlenül kiható, a tengeren tartózkodó emberek közérzetét befolyásoló összetett, sokrétű kérdéskörre irányuló kutatás elősegítése és támogatása.

- Intézkedések kidolgozása a fedélzeti egészségügyi ellátás javítására.

4. A versenyelőny kulcsa: minőségi tengeri áruszállítás

2018-ra a világ szolgálatban lévő hajóállománya – a 2008. évi 77 500 hajóhoz képest – elérheti a 100 000 (500 dwt vagy nagyobb súlyú) hajót. Űrtartalom terén még látványosabb növekedés következhet be: az összkapacitás (a 2008. évi 1,156 millió dwt-vel szemben) 2018-ra valószínűleg meghaladja a 2 100 millió dwt-t[6].

4.1. A környezetvédelmi teljesítmény javítása

Az európai tengeri szállításért felelős hatóságok és az európai hajózási ágazat az utóbbi években jelentős erőfeszítéseket tettek a tengeri szállítás környezetvédelmi eredményeinek javítására. Megtörtént az Európai Unió keretszabályozásának megerősítése, és fokozottabbá vált a tagállamokkal való együttműködés az olyan kérdések megoldására, mint a balesetek és incidensek megelőzése, a légkörbe történő kibocsátások, a ballasztvíz kezelése és a hajók újrahasznosítása.

Ezen erőfeszítéseket folytatni kell. A Bizottság, a tagállamok és az európai tengerészeti ágazat részéről további együttműködésre van szükség a hulladék- és károsanyagkibocsátás-mentes tengeri szállítás hosszútávú céljának megvalósulása érdekében. Ezért a főbb prioritásoknak a következőknek kell lenniük:

- Technikai, üzemeltetési és piac-alapú intézkedések ötvözésével folyamatosan haladni a nemzetközi hajózás során kibocsátott üvegházhatású gázok csökkentésének összehangolt és átfogó megközelítése felé.

- E tekintetben a Közösség hathatós munkájára van szükség az IMO-n belül , hogy megvalósulhasson a hajók által kibocsátott üvegházhatású gázok korlátozása illetve mérséklése[7]. Ezért a UNFCCC 2009. decemberi koppenhágai konferenciáján indokolt lenne egy jogilag kötelező érvényű szabályozási rendszer elfogadása. Amennyiben ezek az erőfeszítések nem vezetnek eredményre, a Közösségnek európai szintű javaslatokat kell megfogalmaznia.

- Gondoskodni arról, hogy a tagállamok az új tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv[8] követelményeinek megfelelően 2020-ra biztosítani tudják felségvizeik, illetve tengeri joghatósági területeik „jó környezeti állapotát” .

- Javítva a végrehajtási rendelkezéseken, megerősíteni a hajókon keletkező hulladék és a rakománymaradványok fogadására alkalmas kikötői létesítményekről szóló uniós jogszabályokat. E tekintetben gondoskodni arról, hogy rendelkezésre álljanak a várhatóan élénkülő forgalmat kezelni képes, megfelelő létesítmények és közigazgatási eljárások.

- Megvalósítani a Bizottságnak a hajóbontás gyakorlatának javítására irányuló uniós stratégiáról szóló közleményében[9] foglalt javaslatokat. Gondoskodni a hajók újrahasznosításáról szóló IMO-egyezmény elfogadásáról és folyamatosan haladni jövőbeni végrehajtása felé.

- A hajók által kibocsátott kén-oxidok és nitrogén-oxidok csökkentése érdekében felügyelni a MARPOL VI. mellékletének az IMO által 2008 októberében elfogadott módosításainak zökkenőmentes alkalmazását. Ennek keretében felmérni, hogy mely európai tengeri területek minősülnek kibocsátás-ellenőrzési területeknek, rendelkezésre állnak-e megfelelő üzemanyagok és mindez milyen hatással van a rövidtávú tengeri hajózásra. A Bizottságnak el kell kerülnie azt, hogy a javaslatai révén a szállítás visszaterelődjön a rövidtávú hajózásról a szárazföldi utakra.

- Ösztönözni kell a kikötőkben használható alternatív üzemanyagforrások, így például a partmenti villamos energia használatát. Első lépésként a Bizottság az energiaadó-irányelv közelgő felülvizsgálatának keretében javaslatot fog tenni a partmenti villamos energia ideiglenes adómentességére, és ki fog dolgozni egy átfogó ösztönző és szabályozási keretet.

- Az Európai Unió tengerészetért felelős hatóságaival, a hajózási ágazattal és a tengeri szállítási szolgáltatások felhasználóival megkötendő együttműködési megállapodások révén újraindítani a Bizottság „minőségi hajózási kampányát” .

- Ennek keretében pedig előmozdítani a tengeri szállítás európai környezetgazdálkodási rendszerét (European Environmental Management System for Maritime Transport, EMS-MT), amelynek célja a hajózás környezetvédelmi teljesítményének fokozatos javítása, valamint megfontolni a nyilvántartási, kikötőhasználati és egyéb díjak módosítását, így jutalmazván a környezettudatosabb hajózási gyakorlatokat.

4.2. A tengeri közlekedés biztonsága

A harmadik tengeriközlekedés-biztonsági csomag elfogadása és ezt követő alkalmazása révén az Európai Unió immár a világ egyik legátfogóbb és legfejlettebb hajózási jogszabálykeretével rendelkezik. Ezen túlmenően mind a Közösség tengerészetért felelős hatóságai, mind az európai hajózási ágazat részéről komoly beruházásokra került sor a biztonsági és védelmi előírások alkalmazása terén.

A hajóállomány bővülése, az igen nagyméretű, utasok és teherrakomány szállítására egyaránt alkalmas hajók szolgálatba állítása, valamint a hajózási tevékenység egyre gyorsuló növekedése azonban jelentősen növelni fogja a tengeri közlekedésre vonatkozó biztonsági elvárásokat. Az újabb hajózható útvonalak megnyitása elkerülhetetlenül forgalmat fog generálni a különleges igényeket támasztó, úgy nevezett északi hajózási útvonalon. A Szuezi-csatorna kibővítése a közlekedő hajók méretének növekedését és élénkebb forgalmat eredményezne a Földközi-tengeren, ezáltal pedig a kockázatok is növekednének.

Az elkövetkező években az Európai Uniónak és tagállamainak feladata:

- Prioritásként kezelni a meglévő uniós és nemzetközi szabályok érvényesítését és a harmadik tengeriközlekedés-biztonsági csomag keretében bevezetett intézkedések mielőbbi alkalmazását.

- Módosítani az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség mandátumát és működésének gyakorlatát , annak érdekében, hogy még hathatósabb technikai és tudományos támogatást tudjon nyújtani a Bizottságnak és a tagállamoknak.

- Fokozni az IMO működésében való uniós részvétel hatékonyságát és megerősíteni a Közösség kereskedelmi és hajózási partnereivel való nemzetközi együttműködést , ezáltal elősegítve egy közös tengeri biztonsági kultúra kialakulását és támogatva a közös erőfeszítéseket, így például a kikötő szerinti állami ellenőrzések terén, különösen a szomszédos államokkal.

- E tekintetben különös figyelmet fordítani a szélsőséges navigálási körülmények (például jégtáblák), valamint a hajók egyre növekvő mérete okozta kihívásokra. A jégtáblák közötti megfelelő navigációt biztosító és szerkezeti előírásokat (például jégtörők használatát) és segélynyújtási kötelezettségeket célszerű volna minden az ebből a szempontból kifejezetten érintett vizeken közlekedő hajóra alkalmazni.

- Gondoskodni az IMO a tengerből kimentett személyekkel való bánásmódról szóló iránymutatásainak egységes és rendszeres alkalmazásáról. Európának élen kell járnia a bajba jutott személyek megsegítésére és a mentési kötelezettségek tisztázására tett erőfeszítésekben. Ezen erőfeszítéseknek különösen arra kellene irányulniuk, hogy a partmenti államok összehangoltan együttműködjenek minden érintett féllel, és ösztönzőleg kellene hatniuk a kapitányokra is kötelezettségeik teljesítése érdekében.

- Biztosítani, hogy minden tengerészetért felelős európai hatóság alkalmazza az ahhoz szükséges gazdasági és emberi erőforrásokat, amelyekkel teljesíteni tudja kötelezettségeit mint lobogó vagy kikötő szerinti állam, illetve mint partmenti ország. Legkésőbb 2012-ig az Európai Unió minden tagállamának fel kellene kerülnie a kikötő szerinti állam hatósága által végzett ellenőrzésekről szóló párizsi egyetértési megállapodás „fehér listájára” .

- Az IMO-n belül fellépni azért, hogy minél hamarabb megegyezés szülessen egy a veszélyes és káros anyagok tengeri szállításából eredő károkért való felelősségről és a kártérítésről szóló hatékony nemzetközi keretszabályozásról .

- Gondoskodni arról, hogy 2012-re kötelezettségvállalásuk szerint minden tagállamra kötelező érvénnyel bírjanak a vonatkozó nemzetközi egyezmények, valamint hogy a tagállamok teljesítsék a kötelező IMO-jogeszközök alkalmazási szabályzatának és az IMO-tagállami auditálási rendszerének a követelményeit.

4.3. A tengeri hajózás védelme

Az európai hajózási ágazat jelentős erőfeszítéseket tett az IMO által 2002-ben elfogadott és az Európai Unió jogrendjébe 2004-ben átültetett kötelező védelmi intézkedések foganatosítása érdekében . A terroristák általi fenyegetettség azonban nem látszik csökkenni, a hajók és kikötők továbbra is terrortámadások lehetséges célpontjai . Emellett továbbra is nagyon komoly veszélyt jelent a kalózkodás és a fegyveres rablás a tengereken. További nehézségeket okoznak ezen kívül az embercsempészet és -kereskedelem, valamint a potyautasok jelentette problémák.

A kihívás a már megkezdett, a megelőzésen, a reagálási- és ellenállóképességen alapuló átfogó védelmi keret létrehozására irányuló munka sikeres befejezése. Ennek eredményeképpen úgy válhatna a minőségi hajózás és a kikötői műveletek szerves részéve a valódi „biztonsági kultúra” , hogy emellett nem korlátozná szükségtelenül a hajózási teljesítményt, valamint a tengerészek és az utasok életkörülményeit.

Az e területen megosztott hatáskörök megfelelő figyelembe vétele mellett, az Európai Uniónak és tagállamainak a következő célokat kell kitűznie:

- Tekintettel a terrorista fenyegetettségre , a Bizottság és a tagállamok további támogatása szükséges a jelenlegi biztonsági fenyegetéssel arányos , megfelelő kockázatelemzési eljárásokon alapuló nemzetközi védelmi intézkedések megvalósításához. Szükséges továbbá a lobogó szerinti államok és a hajótulajdonosok szoros együttműködése, a tengerészeket pedig megfelelő alapkiképzésben és továbbképzésekben kell részesíteni.

- A Bizottságnak és a tagállamoknak teljes mértékben ki kell használniuk a Közösségi Vámkódex biztonságpolitikai módosításai nyújtotta lehetőségeket, ezáltal is hozzájárulva a nemzetközi szállítói lánc védelmére tett nemzetközi erőfeszítésekhez.

- Ami a kalózkodást és a fegyveres rablásokat illeti, a Bizottságnak és a tagállamoknak határozott válaszlépéseket kell tenniük és ezáltal hozzájárulniuk az érintett vizek biztonságosabb hajózhatóságához. Indokoltnak tűnik Európa szerepvállalása azon országok fejlesztésében és stabilizációjában, amelyek a kérdéses támadások kiindulópontjául szolgálnak.

- E tekintetben a legfontosabb prioritás azon tengerészek, halászok és utasok védelme, akik Szomália partjainál, az Ádeni-öbölben, illetve a világ más, a jövőben esetlegesen veszélyessé váló régióiban hajóznak .

- A világ tengeri szállítási rendszerének stabilitása pedig a nemzetközi hajózási útvonalak védelmét igényli minden olyan tevékenységgel szemben, amely megzavarhatja a rajtuk keresztül zajló tengeri közlekedést. Így például mivel a világ tengeri olajszállításának több mint 12%-át az Ádeni-öblön keresztül bonyolítják, a forgalomnak a Jóreménység-fokát megkerülő széles körű átirányítása nem csupán megduplázná az Öböl térségéből Európába vezető út hosszát, de jelentősen megnövelné az üzemanyagfogyasztást, a károsanyagkibocsátást és a szállítás költségeit.

- A Bizottságnak és a tagállamoknak célszerű lenne korai vészjelző rendszereket, az események közös megfigyelését és védelmi eljárásokat magukba foglaló elhárítási terveket kialakítaniuk. A fenti védelmi mechanizmusoknak ki kellene aknázniuk a nagy hatósugarú azonosító és nyomkövető (LRIT) és egyéb, megfelelő megfigyelő rendszerek teljes körű használata nyújtotta, valamint a tagállami illetékes hatóságok munkájának fokozottabb összehangolásában rejlő lehetőségeket.

- A Bizottság és a tagállamok összefogására van szükség a hajók és kikötőlétesítmények védelmére vonatkozó nemzetközi szabályzat (ISPS) megfelelő fejlesztéséhez; továbbá indokolt egy a kikötői és tengerészeti hatóságok részére történő technikai segélynyújtási program kidolgozásának mérlegelése is.

4.4. Tengerészeti felügyelet

Előretekintve 2018-ra, az Európai Unió tengeri szállítási rendszerének kapacitását meg kell erősíteni egy olyan integrált információkezelő rendszer létrehozásával, amely lehetővé teszi minden, európai kikötők érintésével tengeren illetve belvízi hajóutakon, vagy az Európai Unió felségvizein keresztül vagy azt megközelítve közlekedő hajó azonosítását, felügyeletét, követését és bejelentését .

Ez a rendszer az e -tengerészeti kezdeményezés (e-Maritime Initiative) részét képezné, és idővel olyan integrált közösségi rendszerré fejlődne, amely elektronikus szolgáltatásokkal látja el a szállítási lánc különböző szintjeit. E tekintetben célszerű volna, hogy a rendszer képes legyen közvetlenül érintkezni az elektronikus teherszállítási (e-Freight), elektronikus vámkezelési (e-Customs) és intelligens közlekedési rendszerekkel[10], ezáltal lehetővé téve, hogy a közlekedési módok közötti szoros együttműködés jegyében a felhasználók a szállítmányt ne csak az útvonal tengeri részén, de a szállítás minden szakaszában nyomon követhessék.

Tágabb összefüggésben a meglévő alkalmazásokra – például az automatikus azonosító rendszerekre (AIS), a nagy hatósugarú azonosításra és nyomkövetésre (LRIT), a SafeSeaNetre és a CleanSeaNetre – illetve a jelenleg fejlesztés alatt álló alkalmazásokra – például a Galileora és a globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelésre (GMES) – is építve, valamint tekintettel az EUROSUR teljes kifejlesztésének szükségességére[11] indokolt, hogy az Európai Unió támogassa egy olyan platform létrehozását, amely biztosítja a tengeri, szárazföldi és a világűrbe telepített technológiák egymáshoz történő közelítését , gondoskodik az alkalmazások integritásáról és megfelelően kezeli és ellenőrzi a bizalmas információk zárt körű áramlását. Az átfedések elkerülése végett célszerű ösztönözni a civil és a katonai szféra összefogását.

Emellett a Bizottság munkálkodik egy integrált, határokon és ágazatokon átívelő uniós megfigyelő rendszer létrehozásán is[12]. Alapvető célkitűzéseinek egyike a nemzeti hatóságok közötti információ-csere hálózatának megalkotása, azzal a céllal, hogy fokozzák a megfigyelési tevékenységek átjárhatóságát, növeljék a tengeri műveletek hatékonyságát és elősegítsék a vonatkozó közösségi jogszabályok és szakpolitikák alkalmazását[13].

4.5 A tengeri szállítás mint az Európai Unió energiabiztonságának kulcsfontosságú eleme

A tengeri szállítás kulcsszerepet tölt be Európa energiabiztonsága szempontjából, így az európai energiapolitika fontos elemét képezi. A tengeri szállítás az útvonalak és energiaforrások változatosabbá tételére irányuló uniós stratégia részének tekintendő. Az olaj 90%-át tengeren szállítják, és egyre inkább elterjed a cseppfolyósított földgáz („LNG”) tartályhajókban való szállítása is. Ezekkel együtt számos más energiahordozót is tengeren szállítanak[14].

Az energiahordozókat szállító hajóállomány – szerteágazó tevékenységeit végző valamennyi elemével, így a nyersolajat és olajtermékeket, a cseppfolyósított földgázt és PB-gázt szállító tartályhajókkal és nyílttengeri karbantartó hajókkal együtt – folyamatosan növekvő jelentőséggel bír az energiapiacok zavartalan működése és az ellátás biztonsága , ezáltal pedig az európai polgárok és az európai gazdaság egészének jóléte szempontjából.

A szárazföldi gáz- és olajellátásban az utóbbi időben felmerült zavarok különös mértékben rávilágítottak a cseppfolyós földgáz szállítási infrastruktúrájának jelentőségére. Amint azt a második energiaügyi stratégiai felülvizsgálat[15] különösen is hangsúlyozta, a belső energiapiaci gázellátás rugalmasságának növeléséhez – és ezáltal a válsághelyzetekben való szolidaritás lehetővé tételéhez – alapvető fontosságúak a földgáz szállítását lehetővé tevő megoldások. A minőségi hajózásért tett uniós erőfeszítések keretében az energiahordozókat szállító közösségi hajóállomány a lehető legmagasabb technológiai színvonalon kell működjön, és a flottában szolgáló személyzetnek jól képzettnek kell lennie.

5. Nemzetközi szintű együttműködés

Az Európai Unió elkötelezettsége a nyílt és tisztességes tengeri szállítási verseny és a minőségi hajózás mellett hosszú múltra tekint vissza. A tengeri szállítás terén szakosodott nemzetközi szervezetek, többek között a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO), a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO), a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) és a Vámigazgatások Világszervezete (WCO) munkájának támogatása is ebből fakadt, csakúgy mint a kétoldalú tengeri szállítási egyezmények jelentős és folyamatosan növekvő hálózatának kialakítása és a legfontosabb hajózási és kereskedelmi partnerekkel folytatott dialógus.

Jó példa erre a 2002-ben az egyrészről a Bizottság és a tagállamok, másrészről Kína között létrejött tengeri szállítási megállapodás. Hasonló elvek mentén alakulnak az Európai Unió jelenlegi kétoldalú kapcsolatai és regionális szinten folytatott tárgyalásai, például az euromediterrán együttműködés (Euromed) és az „Unió a mediterrán térségért” kezdeményezés keretében, illetve a Mercosurral.

A hajózási és tengeri szállítási szolgáltatások nemzetközi kihívásai meggyőző válaszokat igényelnek a nemzetközi közösségtől. A Bizottság és a tagállamok megfelelő eszközökkel rendelkeznek ahhoz, hogy előmozdítsák a hajózás átfogó nemzetközi keretszabályozásának kialakítását, amely alkalmas a 21. század támasztotta kihívásokkal szembenézni:

- Többek között az alábbi területeken van szükség európai szintű, összehangolt cselekvésre: igazgatás (UNCLOS), nemzetközi kereskedelem (WTO, valamint kétoldalú párbeszéd és megállapodások a tengeri szállítás tekintetében, illetve UNCITRAL), biztonság, védelem és környezetvédelem (IMO), munkaügy (ILO), illetve vámügy (WCO).

- A Bizottságnak és a tagországoknak együttesen kell törekedniük arra, hogy az IMO útján elfogadott nemzetközi eszközök révén megvalósítsák az Európai Unió tengeri biztonsági és védelmi szakpolitikájának célkitűzéseit. Amennyiben azonban az IMO tárgyalások nem járnak sikerrel, az Európai Uniónak egy szélesebb körű nemzetközi egyezmény megszületéséig – első lépésként és a nemzetközi versenykörnyezetre tekintettel – vezető szerepet kell vállalnia a Közösség számára különösen fontos területeken való intézkedések megvalósítása terén.

- Ahhoz, hogy az Európai Unió olyan hatékony csapatként tudjon fellépni, amely számíthat az egyes tagok erejére, szükség van – a közösségi koordinációs mechanizmus hivatalossá tétele és az Európai Unió részére a szervezetben teljes jogú tagság, vagy legalábbis hivatalos megfigyelői státus megszerzése által – a Közösség szerepvállalásának IMO-n belüli elismertségének és láthatóságának javítására . Ez nem érinti az Európai Unió tagállamainak IMO tagságából eredő jogait és kötelezettségeit.

- A Bizottság és a tagállamok további munkája szükséges egy az IMO egyezmények világszerte gyorsabb ratifikációját lehetővé tévő jobb mechanizmus megalkotásához – ennek részét képezhetné például annak a lehetőségnek a felmérése, amely szerint a ratifikáció a lobogó helyett a hajóállomány állomáshelyének számító ország szerint történne.

- Indokolt továbbá a Bizottság és a tagállamok együttműködése a hajózási és kereskedelmi partnerekkel annak érdekében, hogy az IMO-n belül közeledjenek álláspontjaik. Az EU nemzetközi együttműködési erőfeszítéseinek idővel egy olyan mechanizmus megalkotásához kell vezetniük, amely biztosítja, hogy a nemzetközileg megállapított szabályokat világszerte minden lobogó szerinti állam, illetve partmenti ország valóban alkalmazza .

- A Bizottság az Északi-sarkvidékről szóló nemrégiben készült közleményében[16] javaslatokat tett e tengervidék védelmére és megőrzésére és különösen az északi-sarkvidéki kereskedelmi hajózás fenntarthatóságának biztosítására; e javaslatokat át kell ültetni a gyakorlatba.

6. AZ EURÓPAI ÜZLETI ÉS MAGÁNCÉLÚ RÖVID TÁVÚ TENGERI FUVAROZÁSI, VALAMINT TENGERI HAJÓZÁSI SZOLGÁLTATÁSOK LEHETőSÉGEINEK TELJES MÉRTÉKű KIAKNÁZÁSA

Az Európán belüli tengeri szállítási összeköttetésekre jó hatással lesz az EGT tagállamainak és a szomszédos országoknak a szorosabb gazdasági integrációja. Előretekintve 2018-ra az európai gazdaság valószínűleg kilábal a jelenlegi válságból. Ebből következően előreláthatóan a 27 tagú Európai Unió tengeri szállítási forgalma a 2006. évi 3,8 milliárd tonnáról 2018-ra megközelítőleg 5,3 milliárd tonnára bővül. Ennek következtében az infrastruktúrának, ideértve a kikötőket, a hátországgal való összeköttetéseket és a hajózási ágazatot, tíz év múlva a mainál legalább 1,6 milliárd tonnával többet kell tudnia kezelnie. Hasonlóan növekedni fog az utasforgalom, ideértve a kompok és a körutazást végző hajók forgalmát is. Ennek megfelelően gondoskodni kell majd a területi folytonosságról, a térségi kohézióról és a tengeri utazóknak nyújtott szolgáltatások magas színvonaláról.

E téren a fő kihívás az intézkedések megfelelő kombinációjának foganatosítása annak érdekében, hogy a kikötők hatékonyan betölthessék kapuszerepüket. Ehhez új infrastruktúrális fejlesztésekre és a meglévő kapacitásoknak – a kikötők produktivitásának emelése révén történő – hatékonyabb kiaknázására lenne szükség. A jelenlegi rendszert, beleértve a hátországgal való összeköttetést és a teherszállítási folyosókat, oly módon kell átalakítani, hogy képesek legyenek kezelni a várható növekedést. Ezért a következőknek kell lenniük a főbb prioritásoknak:

- Létrehozni egy valódi „ korlátok nélküli európai tengeri szállítási térséget” , felszámolva ezáltal a felesleges adminisztratív akadályokat, a kettős határellenőrzéseket, a dokumentumok összehangolatlanságát és minden más olyan tényezőt, amely feltartja a rövid távú tengeri fuvarozás potenciális fejlődését.

- Végrehajtani az európai kikötőpolitikáról szóló közleményben közölt intézkedéseket. A biztonság, védelem és fenntartható növekedés követelményeit messzemenően szem előtt tartva, minden esetben a tisztességes verseny, a pénzügyi átláthatóság, költséghatékonyság és a megkülönböztetés tilalmának elveivel összhangban nyújtani a kikötői szolgáltatásokat .

- Megfelelő körülményeket biztosítani, hogy a kikötői ágazatba való befektetés vonzó legyen , előnyben részesítve a kikötők és a hátország közötti összeköttetés infrastruktúrájának korszerűsítését és bővítését szolgáló projekteket azokon a területeken, amelyeknek valószínűsíthetően a legnagyobb mértékű forgalmi torlódási nehézségekkel kell megküzdeniük.

- A kikötők bővítésének környezetvédelmi hatásvizsgálatai esetében általánossá tenni a bevezetési határidőt jelentősen lerövidítő, gyorsított eljárásokat. Ezért a Bizottság a vonatkozó közösségi környezetvédelmi jogszabályoknak a kikötők fejlesztésére való alkalmazásáról szóló útmutatót [17] fog kiadni.

- Megerősíteni a tengeri gyorsforgalmi utak projektjeinek teljeskörű megvalósítását célzó uniós stratégiát, ezáltal további ösztönzést adva az intermodális, innovatív, integrált szállítási megoldásoknak, egyszerűsítve az adminisztratív követelményeket és támogatván a Bizottság által javasolt, a szállítási ágazat környezettudatosabbá tételére irányuló kezdeményezéseket.

- Célszerű az Európai Unió finanszírozási programjai (így például a transzeurópai közlekedési hálózat projektjei , a Marco Polo, illetve a regionális politika eszközei) révén segíteni a fent említett fejlesztéseket és kezelni a modális váltás tényezőit.

- Olyan intézkedéseket támogatni, amelyek minőségi személyszállítási és komp szolgáltatások, illetve megfelelő terminálok révén ösztönzik a szigetekkel való jobb összeköttetést és a Közösségen belüli hosszabb távú utasszállítást . Tekintettel a kabotázsrendelet 1992-ben történt elfogadása óta gyűjtött tapasztalatokra, indokolt lehet a területi folytonosság követelményeinek teljes mértékben megfelelő, nyilvános tengeri szállítási szolgáltatásokra vonatkozó jogszabálykeret javítása.

- A fenti összefüggésben megvizsgálni azokat az „ árak helyreigazítását " szolgáló gazdasági eszközöket[18] (pl. adókat, díjakat vagy kibocsátás-kereskedelmi rendszereket), amelyek arra ösztönzik a felhasználókat, hogy a közúti torlódások elkerülése érdekében a rövid távú hajózás alternatíváját vegyék igénybe, illetve általánosságban olyan piaci megoldásokat mozdítanak előre, amelyek hozzájárulnak a szállítási lánc egészének fenntarthatóságához.

- Foglalkozni az európai utasszállítást és komp szolgáltatásokat igénybe vevő utasok jogainak kérdésével, egy minőségjavításra irányuló kampány (pl. a legjobb komp-üzemeltetők díjazása) népszerűsítése révén.

7. Európa legyen világelső a tengerészeti kutatás és fejlesztés terén

A kutatás és fejlesztés terén tett erőfeszítéseket továbbra is ösztönözni kell, mivel nagyban befolyásolják az európai hajózási ágazat verseny- és ellenállóképességét a környezetvédelem, az energia, a biztonság és az emberi tényező jelentette kihívásokkal szemben.

Azonban ezek a mai kihívások egyben kiemelkedő lehetőséget is nyújtanak az ágazat bővítésére és hatékonyabbá tételére. A fenntarthatóság és a vállalati szociális felelősség mind fontosabb tényezőivé válnak a versenyelőnynek, mivel a fogyasztók egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a beszállítói lánc vállalatai környezettudatossági szintjének, a feladók pedig környezetbarát szállítási gyakorlatot követelnek meg.

Így a tengeri szállítási ágazat további jelentős fejlesztésekre szorul például a hajók energiahatékonysága, környezeti hatásuk mérséklése, a baleseti kockázat minimálisra csökkentése és a fedélzeti életminőség javítása terén. Egyre nagyobb szükség van a megfelelő ellenőrzési és felügyeleti eszközökre, valamint a korszerűbb technológiai és környezetvédelmi szabványok kifejlesztésére.

Az európai hajózási ágazatnak hasznosítania kell azon jelentős kutatási és technológiafejlesztési (KTF) erőfeszítések eredményeit, amelyeket az egymást követő közösségi kutatási keretprogramok és egyéb tevékenységek részeként folytatnak:

- Nagy kihívást jelent olyan új hajóformatervek és berendezések kifejlesztése, amelyek javítják a hajózás biztonsági és környezetvédelmi teljesítményét . Célirányos KTF kezdeményezések új és fejlettebb formatervezési, szerkezeti, anyagfelhasználási és energiahatékonysági megoldásokat, valamint a tiszta meghajtórendszerek terén való előrelépéseket eredményezhetnek. E versenyelőny megtartása érdekében meg kell hozni a szükséges intézkedéseket a tudás és a szellemi tulajdon megfelelő védelme érdekében.

- A fenntartható mobilitás megvalósításához ezen kívül szükség van olyan technológiai fejlesztésekre és fejlett logisztikai koncepciókra, amelyek a rövid távú tengeri szállítási és belvízi útvonalak igénybevétele révén a lehető leghatékonyabbá teszik a szállítási lánc egészét .

- Minden érintett fél hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy a fenti erőfeszítések eredményeként születő megoldások piaci bevezetésre kerüljenek. Teljes mértékben hasznosítani kell az olyan KTF-platformokat , mint a „WATERBORNE” technológiai platform.

- A Bizottság nemrégiben készült, a tengerkutatási és tengerhasznosítási célú kutatás európai stratégiájáról szóló közleményében[19] meghatározott egy cselekvési keretet az európai tengeri ágazatok számára, hogy a tengertudományok és a tengeri kutatás jobb integrációja révén szembe tudjanak nézni ezekkel a technológiai kihívásokkal.

- Megfelelő, a megfigyelési tevékenységekhez is kapcsolódó, információs és kommunikációs technológiákat alkalmazó ellenőrző és felügyeleti eszközöket kell kifejleszteni. A hajóállományok technikai üzemeltetését, ideértve a motorteljesítmény, a szerkezeti szilárdság és a hajók általános üzemi állapotának távolsági felügyeletét, korszerű távközlési rendszerek segítségével kellene könnyíteni. Ezért célszerű volna egy referencia keretrendszert létrehozni az „e-tengerészeti” szolgáltatások [20] európai és globális szintű kiépítésére . Ezen e-szolgáltatásokat a közigazgatásra, a kikötők környékén élő lakosságra és a hajózási társaságokra is ki kell terjeszteni.

8. Következtetések

Az Európán belüli és nemzetközi útvonalakon, tiszta óceánokon és tengereken történő biztonságos, védett és hatékony hajózás ösztönzése, az európai hajózási és a kapcsolódó tengerészeti ágazatok hosszútávú világpiaci versenyképessége, valamint a teljes tengeri szállítási rendszer a 21. század kihívásainak megfelelően történő átalakítása az Európai Uniónak és tagállamainak közös érdeke.

Az európai hajózási ágazat és az európai tengeri szállítási rendszer jelen közleményben felsorolt, 2018-ig terjedő stratégiai lehetőségei egyfajta jövőképet adnak arról, hogyan valósíthatóak meg a fenti célkitűzések.

A javasolt lehetőségek a tengerészeti szakpolitika integrált megközelítésén, valamint a tisztességes verseny, a magas szintű környezetvédelmi és társadalmi színvonal megvalósításával párhuzamosan kialakuló fenntartható fejlődés, a gazdasági növekedés és a nyílt piacok alapelvein alapulnak. Szükséges ezért, hogy e jövőkép megvalósításának pozitív hatása nem csak Európa határain belül, de a tengerészeti ágazatban világszerte, így a fejlődő országokban is érzékelhető legyen.

A Bizottság konstruktív párbeszédet kíván folytatni minden érintett féllel, annak érdekében, hogy az ebben a stratégiai áttekintésben megfogalmazott intézkedések a gyakorlatba átültethetőek legyenek.

[1] Részletes információk: EUROSTAT – Tengeri szállítási statisztikák (Maritime Transport Statistics) – http://ec.europa.eu/eurostat/

[2] COM(2006) 314 végleges, 2006.6.22.

[3] COM(2007) 575 végleges, 2007.10.10.

[4] E közleménnyel összefüggésben, együttes értelmezéshez lásd a tapasztalt hajózási szakemberek csoportjának 2008. szeptemberi jelentését a Bizottságnak („Report from the Group of Senior Shipping Professionals to the Commission”), valamint az OPTIMAR tanulmányt („Benchmarking strategic options for European shipping and for the European maritime transport system in the horizon 2008-2018”), amelyek tartalmaznak minden vonatkozó statisztikai információt és számadatot.

[5] COM(2007) 591, 2007.10.10.

[6] Forrás: OPTIMAR tanulmány, LR Fairplay Research Ltd & Partners (2008. szeptember).

[7] Célszerű volna a világ teljes hajóállományára érvényes, kötelező csökkentési intézkedések bevezetése. Napjainkban a világ hajóállományának 75%-a olyan országokban van bejegyezve, amelyek nem írták alá a Kiotói Jegyzőkönyvet.

[8] HL L 164., 2008.6.25., 19. o.

[9] COM(2008) 767, 2008.11.19.

[10] COM(2007) 607, 2008.10.18.

[11] Vö. 2008. június 5-i tanácsi következtetésekkel a Frontex jövőbeni fejlesztése, az Eurosur és az EU külső határainak igazgatása előtt álló kihívások vonatkozásában.

[12] SEC(2008) 2737, 2008.11.3.

[13] A 2008. évben végrehajtott műveletek a 2008. október 13-i SEC(2008) 3727 dokumentumban olvashatóak. 2009-ben a Bizottság várhatóan a tengerészeti felügyeletről szóló közleménnyel fordul a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez.

[14] Lásd az “Energiapolitika és tengerpolitika: jobb egyezés biztosítása” című bizottsági munkadokumentumot – SEC(2007) 1283/2, 2007.10.10.

[15] SEC(2008) 2794 és SEC(2008) 2791.

[16] COM(2008) 763., 2008.11.20.

[17] COM(2007) 616, 2007.10.18. – Európai kikötőpolitika

[18] COM(2008) 435, 2008.7.8.

[19] COM(2008) 534, 2008.9.3. A „Leadership 2015”, a „Life” és hasonló programok szintén támogatják a tengeri szállítás szempontjából fontos fejlesztéseket.

[20] Lásd a 4.4. pontot