52008DC0068




[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 13.2.2008

COM(2008) 68 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

az európai határőrizeti rendszer (EUROSUR) kialakításának vizsgálatáról

{SEC( 2008) 151}{SEC(2008) 152}

BEVEZETÉS

A déli tengeri külső határok igazgatásának megerősítéséről szóló, 2006. november 30-i közleményében[1] a Bizottság a déli tengeri külső határokon állandó partiőrség-hálózat felállítását, valamint európai határőrizeti rendszer létrehozását javasolta.

Az Európai Tanács 2006. december 14–15-i ülésén megállapította, hogy „elsőbbséget fog élvezni a déli tengeri határokon az európai határőrizeti rendszer kiépítésének vizsgálata.”

Az európai partiőrség-hálózatnak a MEDSEA-tanulmányon[2] alapuló kiépítési munkáihoz és a BORTEC megvalósíthatósági tanulmány [3] eredményeihez kapcsolódóan e közleménynek az a célja, hogy megvizsgálja azokat a paramétereket, amelyek mentén az eredetileg az EU déli és keleti külső határaira koncentráló európai határőrizeti rendszer (EUROSUR) továbbfejleszthető lenne, és hogy ütemtervet javasoljon a tagállamoknak egy ilyen rendszer kialakítására vonatkozóan.

E közleménynek a tengeri külső határok őrizetével kapcsolatos vonatkozásai az Európai Unió integrált tengerpolitikája[4] által meghatározott általános keret részét képezik.

A Schengeni határ-ellenőrzési kódex[5] értelmében a határellenőrzés a határátkelőhelyeken végzett ellenőrzésekből (határforgalom-ellenőrzés) és a határátkelőhelyek közötti határszakasz őrizetéből (határőrizet) áll. Ez a közlemény a határőrizet javítására koncentrál, és fő célja a jogellenes határátlépések megakadályozása, a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelem, valamint a határt illegálisan átlépő személyek elleni intézkedések támogatása.

A témát a schengeni négylépcsős belépés-ellenőrzési modell[6] kontextusában kell szemlélni, amely kiterjed a harmadik országokkal való együttműködésre, és hozzájárul az EU határellenőrzéssel kapcsolatos politikáinak és a többi olyan politikának a jobb koordinációjához, mint például a kutatás és fejlesztés, a halászat és a közlekedés.

Az EUROSUR létrehozása döntő fontosságú lenne a közös európai integrált határőrizeti rendszer további fokozatos megteremtéséhez. Az e közleményben leírt különböző intézkedések végrehajtásakor a Külső Határok Alapnak[7] kell a fő szolidaritási mechanizmus szerepét betöltenie a tagállamok számára az Európai Unión belüli tehermegosztásban.

A HATÁRőRIZET TOVÁBBI FEJLESZTÉSE ELőTT ÁLLÓ KIHÍVÁSOK ÉS CÉLOK

Kihívások

A jelenlegi őrizeti infrastruktúra és a nemzeti szintű koordináció

A nemzeti határőrizeti rendszerek az EU külső határainak jelenleg csak néhány, kiválasztott szakaszára terjednek ki. A BORTEC-tanulmány megmutatta, hogy a földközi-tengeri és déli atlanti-óceáni külső határszakasszal rendelkező nyolc tagállamban 30 intézmény mintegy 50 hatósága vesz részt a határőrizetben, melyek néha párhuzamos rendszerekkel és kompetenciákkal rendelkeznek.

A meglévő megfigyelési eszközök által biztosított lefedettség

Technikai akadályok (a radar/ optikai érzékelők jelenlegi teljesítménye, a műholdak korlátozott rendelkezésre állása) és pénzügyi korlátok miatt a megfigyelt területek jelenleg csak bizonyos sík és partmenti területekre korlátozódnak, valamint azokra a szárazföldi vagy nyílt tengeri határokra, ahol műveleteket hajtanak végre.

Harmadik országokkal való együttműködés

A migrációs nyomás nemcsak a Földközi-tenger északi partján fekvő tagállamok számára jelent számottevő kihívást, hanem a déli parton fekvő, unión kívüli országok számára is a migránsok felderítése, elfogása, fogadása, ügyük további kezelése és visszafogadása szempontjából.

Célok

Azon illegális bevándorlók számának csökkentése, akiknek sikerül észrevétlenül bejutniuk az EU területére

A tagállamok határellenőrzésért felelős hatóságait gyorsabb és megbízhatóbb információkkal kell ellátni, ha nekik kell felderíteni, azonosítani és elfogni azokat, akik illegálisan próbálnak bejutni az EU területére, és ezáltal csökkenteni azoknak az illegális bevándorlóknak a számát, akiknek sikerül észrevétlenül átlépniük az EU külső határait.

Az egész EU belső biztonságának növelése a határokon átnyúló bűnözés visszaszorításával

A határőrizetnek nem csak az a célja, hogy meggátolja a jogosulatlan határátlépéseket, hanem az is, hogy küzdjön a határokon átnyúló bűnözés, azaz a terrorizmus, az emberkereskedelem, a kábítószer-csempészet és a tiltott fegyverkereskedelem ellen.

Jelentős pénzügyi források, nevezetesen a különböző illegális tevékenységekben való részvételből származó bevételek, és az új technikai eszközök megfizethetősége számos lehetőséget és eszközt ad a szervezett bűnözésben részt vevő csoportok kezébe.

Ezeknek a fenyegetéseknek a leküzdése elsősorban a tagállamok rendőrségének és hírszerző szolgálatainak a feladata. Ugyanakkor egy mind nemzeti, mind európai szinten hatékony határigazgatási rendszer értékes eszköz lesz a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelemben.

A keresési és mentési kapacitások javítása

Számos illegális bevándorló és nemzetközi védelemre szoruló személy utazik rendkívül nehéz körülmények között, és hatalmas személyes kockázatot vállalnak azzal, hogy kísérletet tesznek járműveken, teherszállító hajókon stb. elbújva illegális módon bejutni az Európai Unióba. A közelmúltban gyakorivá vált, hajózásra alkalmatlan és túlzsúfolt csónakokkal véghezvitt utazások során nőtt sokszorosára azoknak a szerencsétlenül járt migránsoknak a száma, akik Afrika és a Kanári-szigetek között az Atlanti-óceánon, illetve a Földközi-tengeren vesztik életüket.

Az ilyen típusú illegális bevándorlásból származó tragikus halálesetek elfogadhatatlanok, és ezért jelentősen csökkenteni kell számukat. Növelni kell azokat a kapacitásokat, amelyek segítségével észlelhetők a kis csónakok a nyílt tengeren, nagyobb esélyt adva ezzel a keresésnek és a mentésnek, hogy több életet lehessen megmenteni a tengereken. A migrációkezelés előtt álló kihívások hosszú távú megoldására azonban csak olyan átfogó stratégiával van esély, amely kiterjed a harmadik országokkal való együttműködésre a határőrizet területén is.

ÁLTALÁNOS KONCEPCIÓ

Az előző szakaszban azonosított célok elérése érdekében szükség van a tagállamok hatóságainak támogatására szolgáló közös technikai rendszer kialakítására annak érdekében, hogy helyi szinten hatékonyan cselekedjenek, nemzeti szinten irányítsanak, európai szinten koordináljanak és együttműködjenek harmadik országokkal azon személyek felderítésében, azonosításában, nyomon követésében és elfogásában, akik a határátkelőhelyek megkerülésével, illegálisan kísérelnek meg az EU területére lépni.

Az európai határőrizeti rendszernek – EUROSUR – támogatnia kell a tagállamokat a teljes helyzeti tudatosság[8] elérésében a saját külső határaikon kialakuló helyzetek esetén, és abban, hogy fokozódjon a nemzeti bűnüldöző hatóságaik reagálási képessége[9] .

Ezt a keretet úgy kellene kialakítani, hogy ne befolyásolja a tagállamok hatásköreinek vonatkozó területeit, és ne váltson fel semmilyen működő rendszert. Az egyik központi működési célkitűzés a különböző rendszerek által gyűjtött információk koherensebb módon történő felhasználása kell, hogy legyen, miközben figyelembe kell venni a földrajzi körülményeket és a különböző típusú – különösen a szárazföldi és tengeri – határszakaszok közötti különbségeket.

Az EUROSUR kivitelezését három szakaszra kell osztani, amelyek közül az első két szakaszra párhuzamosan kerülne sor, míg a harmadik szakasz az előző kettőre épülne.

1. 1. SZAKASZ : A nemzeti határőrizeti rendszerek korszerűsítése és bővítése, és a nemzeti infrastruktúrák egyetlen kommunikációs hálózattá való összekapcsolása.

2. 2. SZAKASZ : Célzott kutatás és fejlesztés a megfigyelési eszközök és érzékelők (pl. műholdak, UAV-ok – pilóta nélküli légi járművek stb.) teljesítményének javítása érdekében, és a megfigyelési eszközök közös alkalmazásának fejlesztése. A hírszerzési információk és a megfigyelési eszközök által szolgáltatott információk összekapcsolásával közös hírszerzési képet lehetne kapni a határokon kívüli területekről.[10]

3. 3. SZAKASZ : A nemzeti határőrizetektől, az új megfigyelési eszközökből, az európai és nemzetközi jelentési rendszerekből és hírszerzési forrásokból származó minden releváns adatot össze kell gyűjteni, elemezni és strukturált módon továbbítani, hogy létrejöjjön egy közös információmegosztási környezet az érintett nemzeti hatóságok között.

Az 1. és 2. szakasznak a tengeri és szárazföldi külső határokra kell kiterjedniük, figyelembe véve a változó migrációs mintákat. A 3. szakasznak a tengeri területre kell koncentrálnia, mivel ez vonatkozik a nyílt tengereken zajló tevékenységeket nyomon követő információforrások egyesítésére; a szárazföldi határokhoz képest egy ilyen hatalmas terület megfigyelése sokkal nagyobb kihívást jelent. A légi határok tekintetében meg kell jegyezni, hogy a légi úton történő illegális bevándorlás a repülőterek határátkelőhelyein végzett ellenőrzések hatékonyságának a kérdése. Az EUROCONTROL foglalkozik az európai légtér védelmével és a légiforgalmi szolgáltatásokkal[11].

A KÜLÖNBÖZő SZAKASZOK ÉS LÉPÉSEK BEMUTATÁSA

Ez a fejezet részletesebben bemutatja a három szakaszt, és kiterjed a Bizottság által tervbe vett nyomonkövetési tevékenységekre, valamint a tagállamok és a Frontex számára ajánlott fellépésekre is. A 3. szakaszhoz vezető különböző lépések áttekintését tartalmazó táblázatot mellékletként csatolták e dokumentumhoz.

1. SZAKASZ : A tagállami szinten már meglévő határőrizeti rendszerek és mechanizmusok összekapcsolása és egyszerűsítése

1. lépés: Az alapvető határőrizeti infrastruktúra biztosítása nemzeti szinten

A MEDSEA és BORTEC-tanulmányokban, valamint az európai partiőrség-hálózat kialakításához a Frontex azt javasolta, hogy állítsanak fel nemzeti koordinációs központokat (a csatolt ábrán: NKK) abban a nyolc tagállamban, amelyek az EU déli tengeri határát képezik a Földközi-tengeren és az Atlanti-óceán déli részén[12]. Az EUROSUR esetében ilyen központokat azokban a tagállamokban is fel kellene állítani, amelyek az EU keleti szárazföldi, illetve fekete-tengeri határait alkotják[13].

Ezeknek a központoknak közel valós idejű helyi, regionális és nemzeti döntéshozatalt kell biztosítaniuk minden olyan nemzeti hatóság között, amelyik részt vesz határellenőrzési feladatokban. Ezeknek a központoknak képesnek kell lenniük arra, hogy helyzeti tudatosságot biztosítsanak a külső határokon kialakuló helyzetek és ott zajló tevékenységek esetében, valamint biztosítaniuk kell a megfelelő reagáláshoz szükséges összes eszközt.

A nemzeti koordinációs központnak a nemzeti határőrizeti rendszer központi részeként kell működnie, amely kiterjed az adott tagállam összes vagy – kockázatelemzés alapján – kiválasztott külső határszakaszára.

2. lépés: A nemzeti koordinációs központok egymás közti, a Frontexre is kiterjedő kommunikációs hálózata

Biztonságos, számítógépesített kommunikációs hálózatot kell kiépíteni annak érdekében, hogy napi 24 órán át valós idejű adatáramlás folyhasson a tagállami központok, valamint a Frontex között.

A Frontexnek minden ahhoz szükséges információt meg kell kapnia a nemzeti koordinációs központoktól, ami a közös fellépések és kockázatelemzések koordinálásához szükséges. A Frontex európai helyzetfelismerési központként is működhetne, amely összegyűjti és közel valós időben továbbítja az információkat a nemzeti központoknak azokról az esetekről, amelyek az EU külső határa mentén történnek.

3. lépés: Szomszédos harmadik országoknak nyújtott támogatás határőrizeti infrastruktúra kiépítéséhez

Mint ahogy azt a Balti-tengeren és a Fekete-tengeren működő együttműködési mechanizmusok megmutatták, a tengeri határok esetében előfeltétel a szomszédos harmadik országokkal való együttműködés a helyzeti tudatosság megvalósításához. Bár a legtöbb szomszédos harmadik ország már kap pénzügyi támogatást a Közösségtől határai igazgatásához, de az ezen harmadik országok és a tagállamok közti operatív együttműködés fejlesztésének különös szükségessége még több uniós pénzügyi és logisztikai támogatást igényel a határőrizet terén.

Ajánlások

Az EU déli és keleti külső határain fekvő tagállamokat felkérik, hogy hozzák létre a következőket:

- egységes nemzeti koordinációs központot , amely a hét minden napján napi 24 órában koordinálja a külső határok védelmével összefüggő feladatokat (felderítés, azonosítás, nyomon követés és elfogás) ellátó valamennyi nemzeti hatóság tevékenységét, és amelyik alkalmas a többi tagállam nemzeti koordinációs központjaival és a Frontex-szel való információcserére;

- egységes nemzeti határőrizeti rendszert , amely integrálja a határőrizeti tevékenységet az összes vagy – kockázatelemzés alapján – kiválasztott külső határszakaszon, és a hét minden napján napi 24 órában lehetővé teszi az információk terjesztését a külső határok ellenőrzésében részt vevő összes hatóság között.

- A tagállamokat bátorítják arra, hogy teljes mértékben használják ki a Külső Határok Alapból elérhető pénzügyi támogatásokat a fenti két tevékenységhez.[14]

A Frontexnek 2008 vége előtt kockázatelemzést kell készítenie, amely meghatározza a tagállamok külső határainak azon szakaszait, amelyekre ki kell terjednie a nemzeti határőrizeti rendszernek, valamint össze kell hasonlítania ezt az értékelést a tagállamok által benyújtott tervekkel, és jelentést kell készítenie a kiválasztott szomszédos harmadik államok meglévő és hiányzó őrizeti infrastruktúrájáról.

A Bizottság létre fog hozni egy csoportot a tagállamok és a Frontex szakértőiből, amely iránymutatást fog kidolgozni a nemzeti koordinációs központok feladatairól és a köztük szükséges együttműködésről, valamint a Frontex szerepéről.

A Bizottság a Külső Határok Alap keretében és más folyamatban lévő előkészítő munkákkal összhangban olyan műszaki tanulmányt fog készíteni a rendszer felépítésének kialakításáról és a hozzávetőleges költségek felméréséről a szárazföldi és tengeri határok tekintetében, amely kiterjed a nemzeti koordinációs központok és a Frontex közötti biztonságos kommunikációs hálózat műszaki részleteire, amely lehetőség szerint a már létező hálózatokat fogja használni. A rendszer felépítésének rugalmasnak és átalakíthatónak kell lennie, hogy mind a jelenlegi, mind a jövőbeli megfigyelési eszközöket integrálni tudja (lásd a 2. szakaszt is). A tanulmány azt is elemezni fogja, hogy milyen módon lehet összekapcsolni az EUROCONTROLT az EUROSUR-ral abból a célból, hogy hosszú távon lefedhető legyen a határőrizettel kapcsolatos összes fenyegetettség.

Ennek alapján a Bizottság 2009 tavaszán:

- jelentést készít a Tanácsnak a nemzeti koordinációs központok számára készített iránymutatás területén történt haladásról, és felméri, hogy szükség van-e jogalkotási kezdeményezésre ebben a tekintetben;

- becslést készít a nemzeti koordinációs központok és nemzeti határőrizeti rendszerek további fejlesztésének várható költségeiről;

- javaslatot tesz a kommunikációs hálózat rendszerfelépítésére, valamint megbecsüli a hálózat kiépítésének várható költségeit;

- a Frontex értékelése alapján felmérést készít a kiválasztott szomszédos harmadik országok határőrizeti infrastruktúrájáról, és adott esetben ezt a felmérést használja a külkapcsolatokra vonatkozó pénzügyi programok tervezésekor, figyelembe véve a jelenlegi pénzügyi kilátások alapján elérhető eszközöket.

2. SZAKASZ: A határőrizet közös eszközeinek és alkalmazásainak fejlesztése és alkalmazása uniós szinten

4. lépés: A megfigyelési eszközök teljesítményének javulására irányuló kutatás és fejlesztés

Különösen két eszköz lehet érdekes a határőrizet szempontjából – a műholdak és az UAV-ok. A Földet megfigyelő műholdak lehetővé teszik bolygónk nagy részének szemmel tartását, így a nyílt tengereket, valamint a harmadik országok partszakaszait és területeit is. Az UAV-ok részletes képeket tudnak készíteni, és igény szerint a célterület fölé helyezhetők.

A Földet megfigyelő műholdak hasznosak lehetnek a meghatározott területekre vonatkozó megfigyelésben és hírszerzésben, de jelenleg korlátozottan használhatók nyomon követésre. Nagy területek megfigyelése estén nem mutathatók ki a kis célpontok, míg a nagy felbontású képek esetén a megfigyelt terület kicsi, ezért előbb azonosítani kell a célpont helyzetét pl. hírszerzési információk alapján.

Az UAV-ok és a műholdak követni tudják a hajók helyzetét mind európai, mind nemzetközi vizeken. Ugyanakkor az UAV-okat jelenleg nem engedik be a polgári légterekbe jogi és technológiai okokból. Ezért az adott harmadik országgal kötött megfelelő egyezményre van szükség működésüknek a kiindulási harmadik országok partszakaszára való kiterjesztéséhez. E tekintetben figyelembe kell venni az érintett harmadik országokhoz fűződő külkapcsolataink általános összefüggéseit is.

5. lépés: A megfigyelési eszközök közös alkalmazása

Az új megfigyelési eszközök alkalmazása gyakoribb, megbízhatóbb és költséghatékonyabb módon látja el a tagállamok hatóságait külső határaikról és a határaikhoz közeli külső területekről származó információkkal. Át kellene gondolni, hogy az EU hogyan támogathatja a tagállamokat az ilyen eszközök fejlesztésében és használatában a beruházásokra való tekintettel, vagy egy olyan mechanizmus kialakításával, amely lehetővé teszi a műholdakhoz hasonlóan tőkeintenzív eszközök megosztott használatát. A Frontex közvetítő szerepet játszhatna, vagyis felvehetné a kapcsolatot a szolgáltatókkal annak érdekében, hogy több tagállam megbízásából készítsenek műholdfelvételeket, vagy koordinálhatná az olyan eszközök megosztását, mint például az UAV-ok.

6. lépés: Közös hírszerzési kép a határok előtti területekről

Új eszközük üzembe helyezése megteremti annak lehetőségét, hogy a Frontex számos forrásból, valamint a tagállamoktól és harmadik országokból is gyűjtsön stratégiai információkat annak érdekében, hogy felismerhetőek legyenek bizonyos minták és elemezhetőek legyenek a trendek, hozzájárulva ezzel a migrációs útvonalak felderítéséhez és a kockázatok előrelátásához.

A gyakorlatban ez arra szolgálna, hogy létrejöjjön egy közös hírszerzési kép a határok előtti területekről, amely kiegészítené a Frontex fejlesztése alatt álló kockázatelemzéseket. Egy ilyen közös eszköznek operatívabb jellege is lehetne, és célzott hírszerzési reagálást tenne lehetővé, amelyet a Frontex által felállítandó helyzetértékelési központ koordinálna.

Ajánlások

A 7. kutatási és fejlesztési keretprogramot (biztonsági és űrkutatási témák) fel kellene használni a teljesítmény és a megfigyelési eszközök használatának javítására a lefedett terület és a felderített gyanús tevékenységek számának növelése érdekében, valamint a potenciálisan gyanús célpontok azonosításának és a nagyfelbontású megfigyelési műholdak adataihoz való hozzáférés javítására.

Ezért 2009 tavaszán a Bizottság a Tanács elé terjeszt egy olyan koncepciót, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy gyakrabban és megbízhatóbb módon férjenek hozzá a műholdaktól és más közös megfigyelési eszközökből származó, külső határaikra és a határok előtti területekre vonatkozó adatokhoz a GMES (globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelés) keretében[15]. Ennek a koncepciónak becsült költségvetést is kell tartalmaznia.

2009 tavaszán a Frontex a Bizottság GMES-irodájával szorosan együttműködve hiányelemzést készít a tagállamok jelenlegi és potenciális jövőbeli határőrizeti célú műholdhasználatáról, hogy jobban meg lehessen határozni az ilyen eszközök európai szintű közös alkalmazása során követendő célokat.

A Külső Határok Alap keretében a Bizottság megbízást fog adni egy tanulmány elkészítésére, amely elemezni fogja a „határok előtti területekről alkotott közös hírszerzési kép” koncepcióját és várható költségét, melynek eredményéről 2009 tavaszán tájékoztatja a Tanácsot.

3. SZAKASZ: Közös monitoring és információmegosztási környezet kialakítása az EU tengerészeti kérdéseiről

A 3. szakasz kizárólag a tengerészeti kérdésekre fog koncentrálni. Ennek a szakasznak az a célja, hogy egy szélesebb körű hálózatba integrálja az összes olyan jelenlegi ágazati rendszert, amelyek jelentik és nyomon követik a tagállamok joghatósága alá tartozó és a szomszédos nyílt tengeri területeken zajló forgalmat és tevékenységeket. Ez lehetővé teszi a határellenőrző hatóságok számára, hogy a sokféle rendszer integrált használata által kínált előnyöket élvezzék. Egy ilyen hálózat kialakítása az EU integrált tengerpolitikájának célkitűzései között is szerepel.

7. lépés: A Földközi-tengerre, az Atlanti-óceán déli részére (Kanári-szigetek) és a Fekete-tengerre kiterjedő, határellenőrzési és belső biztonsági célokat szolgáló jelentési és megfigyelési rendszerek integrált hálózata

Az ilyen „rendszerek rendszere” kifejlesztésének komplexitása miatt, és figyelembe véve a jelenlegi migrációs nyomást, az integrált hálózatnak első lépésben a fent említett területekre kellene kiterjednie, és a belső biztonságra kellene koncentrálnia, összekötve a határellenőrző hatóságokat és más, biztonsági kérdésekben érintett és tengerészeti ügyekben felelősséggel bíró európai és nemzeti hatóságokat.

Ebből a célból tengerpolitikai kísérleti projekt és előkészítő tevékenységek indulnak 2008-ban, hogy olyan működő prototípusokat fejlesszenek ki, amelyek segíthetnek meghatározni a megfelelő technológiát, az ágazati tengerészeti hatóságok közötti együttműködés és információmegosztás hozzávetőleges költségét, valamint a végleges rendszer első elemeit.

További lépéseket fognak tenni a tengerészeti jelentési és megfigyelési rendszerek integrált hálózata progresszív fejlesztésének ösztönzése érdekében, amely lehetővé tenné, hogy a különböző európai és nemzetközi szervezetek által működtetett rendszerekből (hajómegfigyelési rendszer, automatikus hajóazonosítási rendszer, mélytengeri azonosítási és nyomonkövetési rendszer, SafeSeaNet stb.), valamint a nemzeti megfigyelési rendszerekből (pl. SIVE, SPATIONAV, hajóforgalmi igazgatási és információs rendszer stb.), a közösen üzemeltetett megfigyelési szolgálatoktól (pl. radarműholdak, UAV-ok) és hírszerzési forrásokból nyert információkat összegyűjtsék, összesítsék, elemezzék, és rendszerezett formában igény szerint helyi, tagállami vagy európai szinten továbbítsák.

Ezen adatok elemzése hozzájárulna a minták azonosításához, a trendek elemzéséhez és a rendellenességek felderítéséhez, és ezáltal a kockázatok előrejelzéséhez. Az információnak minden érintett nemzeti koordinációs központ számára elérhetőnek kell lennie, hogy közel valós időben lehessen utasítani, ellenőrizni és döntést hozni.

Ez a közös keret olyan tevékenységekre is kiterjedhetne, mint például a hajók, emberek és a rakomány átkutatása. Különös figyelmet kell fordítani ezeknek a rendszereknek és eszközöknek a biztonságára a bizalmas kezelés, integritás és hozzáférhetőség biztosítása érdekében.

A különböző megfigyelési rendszerek tervezett interoperabilitásának jogi aspektusairól szóló tanulmány elkészítését 2008-ban fogják megkezdeni az EU tengerpolitikájának keretében.

8. lépés: Az EU összes tengeri területére kiterjedő jelentési és megfigyelési rendszerek integrált hálózata

Az EU integrált tengerpolitikájáról szóló közleményt[16] kísérő cselekvési tervben[17] meghatározottak szerint a Bizottság 2008 második felében közlemény formájában fogja közzétenni az összes európai tengerészeti jelentési és megfigyelési rendszer integrálásához szükséges további lépésekről szóló munkatervet. Ez túlmutat majd a határokkal kapcsolatos kérdéseken, így kiterjed minden olyan tengerészeti tevékenységre, mint a tengeri biztonság, a tengeri környezet védelme, a halászat ellenőrzése és a bűnüldözés.

Ajánlások

2009-re a Bizottság a Tanács elé terjeszt egy tervezetet a Földközi-tengerre, az Atlanti-óceán déli részére (Kanári-szigetek) és a Fekete-tengerre kiterjedő jelentési és felügyeleti rendszerek integrált hálózatának rendszerfelépítéséről, amely lehetővé tenné a határellenőrző hatóságok számára, hogy teljes mértékben hasznosíthassák az integrált tengeri jelentési és megfigyelési rendszereket. Ennek a tervezetnek figyelembe kell vennie a Külső Határok Alap keretében elkészített tanulmány, a 7. kutatási és fejlesztési keretprogram keretében készített tanulmányok, valamint a többi idevágó előkészítő munka eredményeit.

Az EU tengerpolitikájának keretében a Bizottság egy olyan közleményt is elkészít majd, amelyben felvázolja a Földközi-tengeren, az Atlanti-óceán déli részén (Kanári-szigetek) és a Fekete-tenger térségében zajló összes tengerészeti tevékenységre kiterjedő európai tengeri jelentési és megfigyelési rendszer integrációjához szükséges következő lépések munkatervét, amelyet később az EU teljes tengeri területére kiterjesztenének.

A SZEMÉLYES ADATOK VÉDELME

A fenti szakaszokban tárgyalt különböző tevékenységek személyes adatok feldolgozásával járhatnak. Ezért figyelembe kell venni az Európai Unióban alkalmazandó, személyes adatok védelmére vonatkozó jogszabályokat[18], amely azt jelenti, hogy a személyes adatok feldolgozását tisztességesen és törvényesen kell végezni, gyűjtésük csak meghatározott, egyértelmű és törvényes célból történhet, és további feldolgozásuk nem végezhető e célokkal összeférhetetlen módon. A személyes adatok EUROSUR keretében történő feldolgozásának ezért megfelelő jogszabályi intézkedéseken kell alapulniuk, amelyek meghatározzák a feldolgozás természetét, és megfelelő garanciákat állapítanak meg.

KÖVETKEZTETÉSEK

- A Bizottság felkéri a Tanácsot és az Európai Parlamentet, hogy vitassák meg e közlemény ajánlásait.

- A Bizottság közvetlenül e közlemény kibocsátása után a tagállamokkal együtt meg akarja kezdeni a nemzeti koordinációs központok feladataira, illetve az ezek, valamint a Frontex közötti koordinációra vonatkozó iránymutatás kidolgozásával kapcsolatos munkát.

- 2009 tavaszán a Bizottság jelentést készít a Tanácsnak az elért eredményekről, és konkrét javaslatokat tesz az EUROSUR felállítására és beindítására (1–3. szakasz) az e javaslatban leírtaknak megfelelően, amely magába foglalja a nemzeti határőrizeti rendszerek teljes rendszerfelépítését, és az összes vonatkozó eszköz közös alkalmazását és használatát.

Szakasz / lépés | Felelős | EU-finanszírozás | Ütemezés |

- [1] COM(2006) 733.

[2] A Frontex által készített MEDSEA című megvalósíthatósági tanulmány a mediterrán partiőrség-hálózatról (2006. július 14).

[3] Őrizeti rendszer (európai határőrizeti rendszer) kialakításának technikai megvalósíthatósági tanulmánya. Frontex, Varsó (2007. január 12). Lásd még a CIVIPOL által 2003. július 4-én bemutatott „Megvalósíthatósági tanulmányt az Európai Unió tengeri határainak ellenőrzéséről”.

[4] COM(2007) 575, 2007. október 10.

[5] Az 562/2006/EK rendelet (HL L 105., 2006.4.13., 1. o.) 2. és 12. cikke.

[6] A schengeni belépés-ellenőrzési modell a következő négy lépésből áll: A konzulátusok intézkedései, a szomszédos országokkal való együttműködés, a határellenőrzés, valamint a visszatérésre is kiterjedő ellenőrzési intézkedések a schengeni térségen belül.

[7] 574/2007/EK határozat (2007. május 23.), HL L 144., 2007.6.6., 22. o.

[8] A helyzeti tudatosság arra vonatkozik, hogy a hatóságok hogyan képesek felderíteni a határokon át irányuló mozgásokat, és indokolt okot találni az ellenőrzési intézkedések végrehajtására.

[9] A reagálási képesség arra vonatkozik, hogy mennyi időre van szükség a határon átnyúló mozgások elérésére és ellenőrzésére, és hogy mennyi időt és eszközt vesz igénybe a szokatlan helyzetekben való megfelelő reagálás.

[10] Például már külföldön azonosítani lehetne egy olyan hajót, amelyet bűncselekmény elkövetésére használnak. Ez a hajó követhető lenne műholdak és hajójelentési rendszerek segítségével, mielőtt az EU területén sor kerülhetne az elfogására.

[11] A légiforgalmi szolgáltatás (ATM) védelme kiterjed az ATM eszközeinek és szolgáltatásainak védelmére, a fenyegetések elhárítására, és ezek légiforgalomra gyakorolt hatásainak korlátozására. A légtér védelme kiterjed a légtér engedély nélküli használatának, a légtérbe történő engedély nélküli behatolásnak, illegális tevékenységeknek vagy a légtér bármilyen más megsértésének megakadályozására.

[12] Portugália, Spanyolország, Franciaország, Málta, Olaszország, Szlovénia, Görögország, Ciprus.

[13] Norvégia, Finnország, Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Szlovákia, Magyarország, Románia, Bulgária.

[14] A Külső Határok Alapból a költségek akár 75%-ának erejéig társfinanszírozást kaphatnak a tagállamok. Lásd a Külső Határok Alap vonatkozásában a 2007-től 2013-ig terjedő időszakra vonatkozó stratégiai iránymutatások 2. prioritását a C(2007) 3925 bizottsági határozatban. (HL L 233., 2007.9.5., 3. o.)

[15] Lásd még a hatásvizsgálat 10. és 12. mellékletét.

[16] COM(2007) 575, 2007.10.10., 6. o.

[17] SEC(2007) 1278, 2007.10.10., 8. o.

[18] Vö. a 95/46/EK irányelvvel (HL L 281. 1995.11.23., 31. o.); a 45/2001/EK rendelettel (HL L 8., 2001.1.12., 1. o.); valamint az Európa Tanács 1981. 01. 28-án kelt egyezményével (ETS 108).