15.11.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 272/4

1.

2005-ben az állami támogatási cselekvési tervben (1) a Bizottság előterjesztette az állami támogatások reformjának ütemtervét. A reformprogram növelni fogja az európai uniós állami támogatások rendszerének hatékonyságát, átláthatóságát és hitelességét. A cselekvés terv magját a „kevesebb és célzottabb állami támogatás” elve képezi. A központi célkitűzés a tagállamok ösztönzése arra, hogy csökkentsék a támogatás általános szintjét, miközben átcsoportosítják az állami támogatások forrásait olyan célkitűzések számára, amelyek egyértelmű közösségi érdekeket képviselnek. Ennek elérése érdekében a Bizottság elkötelezi magát amellett, hogy továbbra is szigorúan lép fel a támogatások leginkább piactorzító fajtáival, különösen a jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatásokkal szemben.

2.

Az elmúlt években a Bizottság bizonyította, hogy készen áll a jogellenes támogatások elleni erőteljes fellépésre. A 659/1999/EK tanácsi rendelet (2) (a továbbiakban: eljárási rendelet) hatálybalépése óta a Bizottság módszeresen felszólította a tagállamokat arra, hogy követeljenek vissza bármely olyan jogellenes támogatást, amelyet a közös piaccal összeegyeztethetetlennek találtak, kivéve, ha az ellentétes a közösségi jog valamely elvével. 2000 óta a Bizottság 110 ilyen visszafizettetési határozatot fogadott el.

3.

Az állami támogatások rendszerének egységessége szempontjából elengedhetetlen, hogy hatékonyan és azonnali jelleggel hajtsák végre e bizottsági határozatokat, amelyek a jogellenes állami támogatások visszafizettetésére szólítják fel a tagállamokat (a továbbiakban: visszafizettetési határozatok). A Bizottság által az elmúlt években összegyűjtött információk azt mutatják, hogy e tekintetben ok van az aggodalomra. A tapasztalat azt mutatja, hogy gyakorlatilag nincs egyetlen olyan eset sem, amikor a visszafizettetési határozatban megjelölt határidőn belül sor került volna a visszafizettetésre. Az állami támogatásokat összegző mutatórendszer legutóbbi kiadása szintén azt jelzi, hogy a 2000-2001 között elfogadott összes visszafizettetési határozat 45 %-át 2006 júniusa előtt még mindig nem hajtották végre.

4.

2004-ben a Bizottság egy összehasonlító tanulmányt készíttetett az Európai Unió állami támogatási politikájának a különböző tagállamokban való végrehajtásáról (3) (a továbbiakban: végrehajtási tanulmány). A tanulmány egyik célja annak értékelése volt, hogy néhány tagállamban a visszafizettetési eljárások és gyakorlatok mennyire hatékonyak. A tanulmány szerzői úgy találták, hogy „a rendkívüli módon elhúzódó visszafizettetési eljárások valamennyi országjelentésben visszatérő témaként szerepelnek”. Észrevették, hogy a visszafizettetési határozatok végrehajtása valamennyire javult az elmúlt években, azonban arra a következtetésre jutottak, hogy a jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatások visszafizettetése a legtöbb vizsgált tagállamban számos akadályba ütközik.

5.

Az állami támogatási cselekvési tervben a Bizottság hangsúlyozta, hogy szükség van a visszafizettetési határozatok hatékony végrehajtására. Nyilvánvaló, hogy az ilyen határozatok végrehajtása a Bizottság és a tagállamok közös felelőssége, és a siker érdekében jelentős erőfeszítéseket igényel mindkét oldalon.

6.

A jelen közlemény célja az, hogy ismertesse a Bizottság politikáját a visszafizettetési határozatok végrehajtása tekintetében. Nem hivatott vizsgálni azokat a következtetéseket, amelyeket a nemzeti bíróságok az EK-Szerződés 88. cikkének (3) bekezdésében foglalt bejelentési és szüneteltetési kötelezettségek be nem tartásából vonhatnak le. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy tisztázni kell azokat az intézkedéseket, amelyeket annak érdekében kíván hozni, hogy elősegítse a visszafizettetési határozatok végrehajtását, valamint hogy meghatározza azokat a lépéseket, amelyeket a tagállamok tehetnek meg annak biztosítása érdekében, hogy teljes mértékben megfeleljenek az európai joganyag és különösen a közösségi bíróságok ítélkezési gyakorlata által meghatározott szabályoknak és elveknek. E közlemény ezért először feleleveníti a visszafizettetés célját és a visszafizettetési határozatok végrehajtásának alapjául szolgáló alapelveket. Ezt követően felvonultatja ezen alapelvek gyakorlati jelentőségét a visszafizettetési eljárásban részt vevő egyes szereplők esetében.

7.

Az EK-Szerződés 88. cikkének (3) bekezdése megállapítja, hogy:„A Bizottságot az észrevételei megtételéhez szükséges időben tájékoztatni kell minden támogatás nyújtására és módosítására irányuló szándékról. […] Amíg ebben az eljárásban végső határozat nem születik, az érintett tagállam a tervezett intézkedéseket nem hajtja végre”.

8.

Azokban az esetekben, amikor egy tagállam egy támogatás nyújtására vagy módosítására irányuló szándékáról nem értesíti a Bizottságot, mielőtt az adott támogatást végrehajtják, a közösségi jogszabályok értelmében e támogatás odaítélésének időpontjától számítva jogellenesnek minősül.

9.

Az Európai Bíróság (a továbbiakban: EB) 1973. évi Kohlegesetz-ítéletében (4) először erősítette meg, hogy a Bizottság jogosult a jogellenes és összeegyeztethetetlen állami támogatások visszafizettetését elrendelni. A Bíróság úgy vélte, hogy a Bizottság hatáskörébe tartozik arról határozni, hogy egy tagállam módosítson vagy szüntessen meg egy olyan állami támogatást, amely összeegyeztethetetlen a közös piaccal. Ebből kifolyólag a Bizottság szintén jogosult arra, hogy az ilyen támogatás visszafizettetését kérje. Ezen ítélet és az azt követő ítélkezési gyakorlat (5) alapján a Bizottság az 1983-ban közzétett közleményben tájékoztatta a tagállamokat arról a határozatáról, amely szerint a rendelkezésére álló valamennyi intézkedést alkalmazza annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok eleget tegyenek az EK-Szerződés 88. cikkének (3) bekezdése szerinti kötelezettségeknek, ideértve azt a követelményt is, amely szerint a tagállamok a kedvezményezettekkel visszafizettetik a jogellenesen odaítélt összeegyeztethetetlen támogatásokat (6).

10.

Az 1980-as évek második felében és az 1990-es években a Bizottság módszeresebben kezdte előírni a jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatások visszafizettetését. 1999-ben az eljárási rendeletbe belefoglalták a visszafizettetésekre vonatkozó szabályokat. További végrehajtási rendelkezéseket tartalmaz a 794/2004/EK bizottsági rendelet (7) (a továbbiakban: végrehajtási rendelet).

11.

Az eljárási rendelet 14. cikkének (1) bekezdése megerősíti a közösségi bíróságok állandó ítélkezési gyakorlatát (8), és megállapítja, hogy a Bizottság köteles elrendelni a jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatás visszafizettetését, kivéve ha az ellentétes a közösségi jog valamelyik általános elvével. E cikk rendelkezik arról is, hogy az érintett tagállamoknak meg kell hozniuk minden szükséges intézkedést azért, hogy az összeegyeztethetetlennek bizonyult jogellenes támogatást visszafizettessék. A 14. cikk (2) bekezdése megállapítja, hogy a visszafizettetésre kerülő támogatás magában foglalja a kamatot, amely attól a naptól esedékes, amikor a jogellenes támogatást a kedvezményezett rendelkezésére bocsátották, addig a napig, amíg visszafizetésre nem került. A végrehajtási rendelet kidolgozza azokat a módszereket, amelyek a visszafizettetési kamatok kiszámítására alkalmazandók. Végül, az eljárási rendelet 14. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy „a visszafizettetést késedelem nélkül és az érintett tagállam nemzeti joga szerinti eljárás keretében kell végrehajtani, feltéve, hogy e rendelkezések lehetővé teszik a Bizottság határozatának azonnali és hatékony végrehajtását”.

12.

Az EB számos, nemrég hozott ítéletében tovább pontosítja az eljárási rendelet 14. cikkének (3) bekezdésének hatályát és értelmezését, ily módon hangsúlyozva a visszafizettetési határozatok azonnali és hatékony végrehajtásának szükségét (9). Ezen felül a Bizottság módszeresebben alkalmazni kezdte a Deggendorf-ügy (10) ítélkezési gyakorlatát. Ez az ítélkezési gyakorlat lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy – amennyiben bizonyos feltételek teljesülnek – felszólítsa a tagállamokat arra, hogy egy vállalkozás számára nyújtandó új összeegyeztethető támogatás kifizetését mindaddig felfüggesszék, amíg az adott vállalkozás vissza nem térítette azt a régi jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatást, amely a visszafizettetési határozat tárgyát képezi.

13.

Az EB néhány esetben úgy vélte, hogy a visszafizettetés célja az, hogy visszaálljon az a piaci helyzet, amely a támogatás nyújtása előtt fennállt. Erre annak biztosítása érdekében van szükség, hogy a belső piacon fennmaradjanak az egyenlő feltételek, az EK-Szerződés 3. cikke g) pontjának megfelelően. Ebben az összefüggésben az EB kiemelte, hogy a jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatások visszafizettetése nem bírság (11), hanem a támogatás jogellenessége megállapításának logikus következménye (12). Ezért az állami támogatások tekintetében a Szerződés célkitűzéseihez képest nem tekinthető aránytalannak (13).

14.

Az EB szerint „a korábban fennálló helyzet visszaáll, amint a kedvezményezett visszafizeti a jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatást – ezáltal elveszíti a piaci versenytársakkal szembeni előnyét –, és a helyzet, amely a támogatás nyújtása előtt fennállt, helyreáll” (14). A jogellenes támogatással járó bármely pénzügyi előny kiküszöbölése érdekében a jogellenesen nyújtott összegeket kamattal együtt kell visszafizettetni. Az ilyen kamatnak meg kell felelnie azoknak a pénzügyi előnyöknek, amelyek a kérdéses pénzeszközök adott időszakban való térítésmentes hozzáférhetőségéből adódnak (15).

15.

Az EB továbbá ragaszkodott ahhoz, hogy a tagállamok által végrehajtott intézkedéseknek a visszafizettetés tekintetében konkrét hatást kell elérniük (16) és a visszafizettetést azonnal végre kell hajtani (17) annak érdekében, hogy a Bizottság visszafizettetési határozatát teljes mértékben végrehajtsák. A visszafizettetés céljának elérése érdekében elengedhetetlen, hogy a támogatás visszafizetésére késedelem nélkül sor kerüljön.

16.

Az eljárási rendelet 14. cikkének (1) bekezdése meghatározza, hogy „amennyiben a jogellenes támogatások esetén elutasító határozat születik, a Bizottság dönt arról, hogy az érintett tagállam hozza meg a szükséges intézkedéseket a támogatásnak a kedvezményezettől történő visszavételére”.

17.

Az eljárási rendelet kétféleképen korlátozza a Bizottság arra vonatkozó hatáskörét, hogy elrendelje a jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatások visszafizettetését. Az eljárási rendelet 14. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy Bizottság nem követeli meg a támogatás visszafizettetését, amennyiben az ellentétes a jog valamelyik általános elvével. Az ebben az összefüggésben leggyakrabban említett általános jogi elvek a jogos elvárás (18) és a jogbiztonság védelmének elvei (19). Fontos megjegyezni, hogy a visszafizettetésekkel összefüggésben az EB ezeknek az elveknek nagyon korlátozott értelmezését teszi lehetővé. Az eljárási rendelet 15. cikke megállapítja, hogy a Bizottság támogatás-visszafizettetésre vonatkozó hatásköre tízéves jogvesztő határidőn belül érvényesíthető (az úgynevezett elévülési időszak). A jogvesztő határidő azon a napon kezdődik, amikor a jogellenes támogatást a kedvezményezettnek egyedi támogatás formájában vagy támogatási program részét képező támogatás formájában nyújtják. A Bizottság vagy a Bizottság kérésére eljáró tagállam jogellenes támogatással kapcsolatos intézkedései (20) megszakítják a jogvesztő határidőt.

18.

Az EK-Szerződés 249. cikke szerint a határozatok teljes egészében kötelezők azokra nézve, akiket címzettként megjelölnek. Az a tagállam tehát, amely egy visszafizettetési határozat címzettje, köteles végrehajtani az adott határozatot (21). Az EB csak egyetlen kivételt ismert el azon kötelezettség alól, amely egy tagállamnak címzett visszafizettetési határozat végrehajtására vonatkozik, nevezetesen az olyan kivételes körülmények fennállását, amelyek teljességgel lehetetlenné tennék a tagállam számára, hogy a határozatot megfelelően végrehajtsa (22).

19.

A közösségi bíróságok szerint a „teljességgel lehetetlen”-t azonban nem lehet csupán feltételezni. A tagállamnak bizonyítania kell, hogy jóhiszeműen megpróbálta visszafizettetni a jogellenes támogatást, valamint az EK-Szerződés 10. cikkével összhangban együtt kell működnie a Bizottsággal annak érdekében, hogy a felmerült nehézségeket legyőzzék (23).

20.

A joggyakorlat vizsgálata azt mutatja, hogy a közösségi bíróságok nagyon szigorúan értelmezték az „abszolút lehetetlen” fogalmát. A bíróságok számos esetben megerősítették, hogy egy tagállam nem hivatkozhat a nemzeti jogszabályaiban szereplő követelményekre, mint például a nemzeti elévülési szabályokra (24), vagy a nemzeti jogszabályokban a visszafizettetésre való jogosultság hiányára (25) annak érdekében, hogy igazolja, miért nem tett eleget a visszafizettetési határozatnak (26). Ugyanígy az EB úgy vélte, hogy a visszafizettetési kötelezettséget nem befolyásolják azok a körülmények, amelyek a kedvezményezett gazdasági helyzetéhez kapcsolódnak. Tisztázta, hogy egy vállalkozás pénzügyi nehézségei nem bizonyítják, hogy a visszafizettetés lehetetlen (27). Ilyen körülmények között a Bíróság kiemelte, hogy egy tagállam csak a visszafizettető eszközök hiányával tudja bizonyítani, hogy a támogatás visszafizettetése teljesen lehetetlen (28). Számos esetben a tagállam azzal érvelt, hogy a felmerülő igazgatási vagy technikai nehézségek (például az érintett kedvezményezettek nagy száma) miatt nem tudta végrehajtani a visszafizettetési határozatot. A Bíróság következetesen elutasította, hogy az ilyen nehézségek teljesen lehetetlenné tennék a visszafizettetést (29). Végezetül még a megoldhatatlan belső nehézségek megértése sem igazolja azt, hogy egy tagállam nem teljesíti a közösségi jogszabályok által előírt kötelezettségeit (30).

21.

Végül, az eljárási rendelet 14. cikkének (3) bekezdése pontosítja, hogy „a visszafizettetést késedelem nélkül és az érintett tagállam nemzeti joga szerinti eljárás keretében kell végrehajtani, feltéve, hogy e rendelkezések lehetővé teszik a Bizottság határozatának azonnali és hatékony végrehajtását”.

22.

Ha egy tagállam a nemzeti jogszabályai szerint szabadon megválaszthatja, milyen módon hajtja végre a visszafizettetési határozatokat, akkor a választott intézkedéseknek teljes mértékben érvényesíteniük kell a visszafizettetési határozatot. Szükség van tehát arra, hogy a tagállamok által hozott intézkedések a Bizottság határozatának hatékony és azonnali végrehajtásához vezessenek.

23.

Az EB az Olympic Airways ügyben hozott ítéletében (31) kiemelte, hogy a tagállam által hozott intézkedések végrehajtásának hatékonynak kell lennie, és a visszafizettetés tekintetében konkrét eredményt kell hoznia. A tagállam által tett intézkedéseknek a kedvezményezett által visszafizetendő összeg tényleges visszafizettetését kell eredményeznie. A Scott ügyben nemrégiben hozott ítéletében (32) az EB ezt megerősítette, és hangsúlyozta, hogy nem alkalmazandók az eljárási rendelet 14. cikkének (3) bekezdésében foglalt feltételeket nem teljesítő nemzeti eljárások. Az EB a tagállamnak különösen azt az érvét cáfolta, amely szerint a tagállam a nemzeti rendszerén belüli minden lehetséges lépést megtett, valamint ragaszkodott ahhoz, hogy e lépések nyomán a visszafizettetés tekintetében konkrét eredményeknek kell születniük a Bizottság által meghatározott határidőn belül.

24.

Az eljárási rendelet 14. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy a visszafizettetést hatékonyan és késedelem nélkül kell végrehajtani. A Scott ügyben az EB hangsúlyozta a határidő fontosságát a visszafizettetési eljárás során. A Bíróság meghatározta, hogy a nemzeti eljárások alkalmazása nem gátolhatja a hatékony verseny visszaállítását azáltal, hogy megakadályozza a bizottsági határozat azonnali és hatékony végrehajtását. Az eljárási rendelet 14. cikkének (3) bekezdésében foglalt feltételeket nem teljesítik azok a nemzeti eljárások, amelyek megakadályozzák az előzetesen fennálló helyzet azonnali visszaállítását és meghosszabbítják a jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatásból eredő méltánytalan előnyök fennállását.

25.

Ebben az összefüggésben fontos felidézni, hogy a visszafizettetési határozat megsemmisítése iránt az EK-Szerződés 230. cikke értelmében indított keresetnek nincs halasztó hatálya. Az ilyen keresettel összefüggésben a támogatás kedvezményezettje azonban az EK-Szerződés 242. cikke értelmében kérheti a visszafizettetési határozat végrehajtásának felfüggesztését. A felfüggesztés iránti kérelmeknek meg kell jelölniük a sürgősségre okot adó körülményeket, valamint azokat a ténybeli és jogi alapokat, amelyek valószínűsítik a kért ideiglenes intézkedés szükségességét. Az EB vagy az Elsőfokú Bíróság ezután – amennyiben úgy véli, hogy a körülmények úgy kívánják – elrendeli, hogy a Bizottság vitatott határozatának alkalmazását felfüggesszék.

26.

A Szerződés 10. cikke kötelezi a tagállamokat arra, hogy segítsék elő a Közösség feladatainak teljesítését, valamint előírja az együttműködés kölcsönös kötelezettségeit a tagállamok és a közösségi intézmények számára a Szerződés célkitűzéseinek megvalósítása érdekében.

27.

A visszafizettetési határozatok végrehajtásával összefüggésben a Bizottságnak és a tagállamok hatóságainak tehát együtt kell működniük, hogy a belső piacon fennálló versenyfeltételek visszaállítását megvalósítsák.

28.

Ha egy tagállam a visszafizettetési határozat végrehajtása során előre nem látott vagy előre nem látható nehézségekkel kerül szembe a meghatározott határidőn belül, vagy olyan következményeket észlel, amelyeket a Bizottság figyelmen kívül hagyott, akkor e problémákat a megfelelő módosításokra irányuló javaslatokkal együtt elő kell terjesztenie a Bizottsághoz megfontolás céljából (33). Ilyen esetben a Bizottságnak és az érintett tagállamnak jóhiszeműen együtt kell működnie, hogy a nehézségeket megoldják, miközben teljes mértékben figyelembe veszik az EK-Szerződés rendelkezéseit (34). A jóhiszemű együttműködés elve szintén megkívánja, hogy a tagállamok a Bizottság rendelkezésére bocsássák mindazt az információt, amely lehetővé teszi annak megállapítását, hogy a választott mód a határozat kiigazított végrehajtásának minősül (35).

29.

Az, hogy a tagállam tájékoztatja a Bizottságot a visszafizettetési határozat végrehajtása során felmerülő technikai és jogi nehézségekről, nem menti fel a tagállamot azon kötelessége alól, hogy minden szükséges lépést megtegyen annak érdekében, hogy a kérdéses vállalkozással visszafizettesse a támogatást, és hogy javaslatokat tegyen a Bizottságnak a határozat végrehajtására vonatkozó megfelelő megállapodásra (36).

30.

Mind a Bizottság, mind a tagállamok nélkülözhetetlen szerepet játszanak a visszafizettetési határozatok végrehajtásában, és hozzájárulnak a visszafizettetési politika hatékony megvalósításához.

31.

A Bizottság visszafizettetési határozata visszafizettetési kötelezettséget ró az érintett tagállamra. Megköveteli az érintett tagállamtól, hogy egy adott határidőn belül visszafizettesse a támogatás egy bizonyos összegét a kedvezményezettel, illetve néhány kedvezményezettel. A tapasztalat azt mutatja, hogy a visszafizettetési határozat végrehajtásának gyorsaságát befolyásolja, mennyire pontos és teljes az adott határozat. A Bizottság ezért továbbra is erőfeszítéseket tesz annak biztosítása érdekében, hogy a visszafizettetési határozatok egyértelműen jelezzék a visszafizetendő támogatás összegét (összegeit), a visszafizetésért felelős vállalkozást (vállalkozásokat), valamint azt a határidőt, amelyen belül a visszafizetést végre kell hajtani.

32.

A jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatást azon vállalkozásokkal kell visszafizettetni, amelyeknek abból tényleges előnyük származott (37). A Bizottság továbbra is folytatja azt a gyakorlatot, amely szerint a visszafizettetési határozataiban azonosítja azon vállalkozás(ok) kilétét, amely(ek)től a támogatást vissza kell követelni. Ha a végrehajtás fázisában úgy tűnik, hogy a támogatást más alanyokra ruházták át, a tagállamnak esetleg ki kell terjesztenie a visszafizettetést, hogy valamennyi tényleges kedvezményezettet felölelve biztosítsa, hogy a visszafizettetési kötelezettséget nem kerüli meg.

33.

A közösségi bíróságok iránymutatással szolgáltak azokra a feltételekre vonatkozóan, amelyek szerint a visszafizettetési kötelezettséget ki kell terjeszteni a jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatás eredeti kedvezményezettjein kívül más vállalkozásokra. Az EB szerint a jogtalan előny átruházására akkor kerül sor, ha a támogatás eredeti kedvezményezettjének eszközeit a piaci értéküknél alacsonyabb összegért átruházzák egy harmadik félre, illetve néha egy olyan jogutód vállalkozásra, amelyet a visszafizettetési határozat megkerülése érdekében hoztak létre. Ha a Bizottság bizonyítani tudja, hogy az eszközöket piaci értéküknél alacsonyabb összegért értékesítették, különösképpen a visszafizettetési határozat megkerülése érdekében létrehozott jogutód vállalkozás számára, az EB úgy véli, hogy a visszafizettetési határozat kiterjeszthető a harmadik félre (38). A megkerülés tipikus esetei azok, amelyek során az átruházás nem tükröz semmilyen gazdasági logikát a visszafizettetési határozat érvénytelenítésén kívül (39).

34.

Egy olyan vállalkozás részesedésének átruházása (részvényügyletek) tekintetében, amelynek a jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatást vissza kell térítenie, az EB úgy vélte (40), hogy az ilyen vállalkozás részvényeinek egy harmadik félnek történő értékesítése nem befolyásolja a kedvezményezett támogatás visszafizetési kötelezettségét (41). Amikor megállapítható, hogy a részvényvásárló az adott vállalkozás részvényeiért az uralkodó piaci árat fizette, nem lehet úgy tekinteni, hogy ő olyan előnyben részesült, amely állami támogatásnak minősülhet (42).

35.

Amikor támogatási programok tekintetében visszafizettetési határozatot hoz, a Bizottság rendszerint nincs abban a helyzetben, hogy a határozatban azonosítson minden olyan vállalkozást, amely jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatást kapott. Ezt a végrehajtási eljárás kezdetén az érintett tagállamnak kell megtennie, amelynek meg kell vizsgálnia valamennyi érintett vállalkozás egyéni helyzetét (43).

36.

A visszafizettetés célja akkor teljesül, ha „a kedvezményezett, vagy más szavakkal az a vállalkozás, amelynek a támogatásból tényleges előnye származott, visszafizette a kérdéses támogatást, adott esetben a késedelmi kamattal együtt. A támogatás visszafizetésével a kedvezményezett elveszíti azokat az előnyöket, amelyeket a piaci versenytársaival szemben élvezett, és visszaáll a támogatás kifizetését megelőző helyzet” (44).

37.

Ahogy régebben is, visszafizettetési határozataiban a Bizottság pontosan meghatározza azokat a jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatási intézkedéseket, amelyek visszafizettetés tárgyát képezik. A Bizottság – amennyiben a szükséges adatok a rendelkezésére állnak – törekedni fog arra is, hogy számszerűen meghatározza a visszafizettetendő támogatás pontos összegét. Egyértelmű azonban, hogy a Bizottság nem állapíthatja meg a visszafizettetendő támogatás pontos összegét, és jogilag nincs erre kötelezve. Elegendő, ha a Bizottság határozata tartalmazza azokat az információkat, amelyek segítségével a tagállamok egyszerűen meghatározhatják az összeget (45).

38.

A jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatási program esetében a Bizottság nem tudja számszerűen meghatározni az egyes kedvezményezettekkel visszafizettetendő összeegyeztethetetlen támogatás összegét. Szükség van arra, hogy a kérdéses támogatási program alapján a tagállam részletesen elemezze az egyedi esetekben nyújtott támogatást. A határozatában a Bizottság ezért jelzi, hogy a tagállamoknak valamennyi támogatást vissza kell követelniük, kivéve ha olyan konkrét projekt számára nyújtották, amely a támogatásnyújtás időpontjában megfelelt a csoportmentességi rendeletekben foglalt valamennyi feltételnek, illetve ha a Bizottság által jóváhagyott támogatási program keretében nyújtották.

39.

Az eljárási rendelet 14. cikkének (2) bekezdése alapján a visszafizettetési határozat szerint visszafizetendő támogatásnak magában kell foglalnia a kamatot, amelynek megfelelő szintjét a Bizottság állapítja meg. A kamat attól a naptól fizetendő, amikor a jogellenes támogatást a kedvezményezett rendelkezésére bocsátották, addig a napig, amíg visszafizetésre nem került (46). A végrehajtási rendelet megállapítja, hogy a kamatlábat konszolidált alapon a támogatás visszafizetésének időpontjáig kell alkalmazni.

40.

Azelőtt a Bizottság visszafizettetési határozatai egységes két hónapos határidőt szabtak meg, amelyen belül az érintett tagállamnak tájékoztatnia kellett a Bizottságot arról, milyen intézkedéseket tett annak érdekében, hogy az adott határozatnak megfeleljen. A Bíróság elismerte, hogy ez a határidő egyben a bizottsági határozat végrehajtási határidejének is tekintendő (47).

41.

A Bíróság továbbá azt a következtetést vonta le, hogy a Bizottság és a tagállam közötti kapcsolatok és tárgyalások – a bizottsági határozat végrehajtásával összefüggésben – nem menthetik fel a tagállamot azon kötelezettsége alól, hogy a határozatnak az előírt határidőn belüli végrehajtásához szükséges valamennyi intézkedést megtegye (48).

42.

A Bizottság elismeri, hogy a bizottsági határozat végrehajtására rendelkezésre álló két hónapos határidő az esetek többségében túl rövidnek bizonyul. Ezért úgy döntött, hogy a visszafizettetési határozatok végrehajtási határidejét négy hónapra terjeszti ki. Ezentúl a Bizottság határozataiban két határidőt szab meg:

43.

Ha egy tagállam olyan nehézségekbe ütközik, amelyek megakadályozzák abban, hogy e határidők valamelyikét betartsa, akkor e nehézségekről – megfelelő indoklással szolgálva – tájékoztatnia kell a Bizottságot. Ezt követően a jóhiszemű együttműködés elvének megfelelően a Bizottság meghosszabbíthatja a határidőt (49).

44.

A visszafizettetési határozat végrehajtásáért a tagállam felel. Az eljárási rendelet 14. cikke (1) bekezdésének rendelkezései szerint a tagállamnak minden szükséges intézkedést meg kell tennie a támogatásnak a kedvezményezettel való visszafizettetése érdekében.

45.

Ezzel összefüggésben fontos szem előtt tartani, hogy az EB több alkalommal is emlékeztetett arra, hogy a tagállamnak címzett bizottsági határozat az adott állam valamennyi szervére, többek között az adott állam bíróságaira nézve is kötelező (50). Ebből következik, hogy a tagállam valamennyi szerve, amely részt vesz a visszafizettetési határozat végrehajtásában, köteles megtenni minden szükséges lépést annak biztosítása érdekében, hogy az ilyen határozat alkalmazása azonnali és hatékony legyen.

46.

A közösségi jogszabályok nem írják elő, hogy a tagállam melyik szerve felel a visszafizettetési határozat gyakorlati végrehajtásáért. A tagállam nemzeti jogrendszerének feladata kijelölni azokat a szerveket, amelyek a visszafizettetési határozat végrehajtásáért felelnek. A végrehajtási tanulmány szerzői megállapították, hogy „valamennyi vizsgált országban általános elv, hogy a visszafizettetést a támogatást nyújtó hatóságnak kell elvégeznie. Ez ahhoz vezet, hogy különféle központi, regionális és helyi szervek vesznek részt a visszafizettetési eljárásban” (51). Kiemelik azt is, hogy néhány tagállam egy központi szervet bízott meg a visszafizettetési eljárás ellenőrzésével és felügyeletével. E szerv folyamatos kapcsolatban áll a Bizottsággal. A végrehajtási tanulmány szerzői azt a következtetést vonták le, hogy az ilyen központi szerv létezése hozzájárul a visszafizettetési eljárás hatékonyabb végrehajtásához.

47.

Az eljárási rendelet 14. cikkének (3) bekezdése kötelezi a tagállamokat arra, hogy késedelem nélkül indítsák el a visszafizettetési eljárást. Ahogy az a 3.1. pontban említésre került, a visszafizettetési határozat tartalmazza azt a határidőt, amelyen belül a tagállamnak be kell nyújtania azokra az intézkedésekre vonatkozó pontos információkat, amelyeket a határozat végrehajtása érdekében tervezett és tett. A tagállamoknak különösen a jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatás kedvezményezettjeinek kilétére, az érintett támogatás összegére és a visszafizettetésre alkalmazott nemzeti eljárásra vonatkozóan kell teljes információt nyújtaniuk. Ezen felül a tagállamnak dokumentációt kell rendelkezésre bocsátania, amely szemlélteti, hogy a kedvezményezettet tájékoztatta a támogatás visszafizetésére vonatkozó kötelezettségéről.

48.

A visszafizettetési határozat nem minden esetben tartalmaz teljes információt a kedvezményezettek kilétét, illetve a visszafizettetendő támogatás összegét illetően. Ilyen esetben a tagállamnak kell azonosítani – késedelem nélkül – a határozat által érintett vállalkozásokat, valamint számszerűen meghatároznia az egyes vállalkozásokkal visszafizettetendő támogatás pontos összegét.

49.

Jogellenes vagy összeegyeztethetetlen támogatási programok esetében a tagállamnak minden egyes esetben részletesen elemeznie kell a kérdéses támogatási program alapján nyújtott támogatást. A program keretében felvett támogatás kedvezményezettjeivel visszafizettetendő összeg megállapítására a tagállamnak meg kell határoznia, hogy a támogatás milyen mértékben kötődött egy konkrét projekthez, amely a támogatásnyújtás idején megfelelt a csoportmentesítési rendeletekben foglalt valamennyi feltételnek, illetve hogy azt valamely, a Bizottság által jóváhagyott támogatási program keretében nyújtották-e. Ezekben az esetekben a tagállam alkalmazhatja a visszafizettetési határozat tárgyát képező jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatás megítélése idején érvényben lévő, érdemi de minimis kritériumokat is.

50.

A visszafizetendő összeg meghatározása érdekében a nemzeti hatóságok figyelembe vehetik az adórendszer kihatását. Amennyiben a jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatás kedvezményezettje a kapott összeg után adót fizetett, a nemzeti hatóságoknak lehetőségük van arra, hogy – a nemzeti adózási szabályokkal összhangban – a korábban kifizetett adó figyelembevételével csupán a felvett nettó összeget fizettessék vissza a kedvezményezettel (52). A Bizottság véleménye szerint az ilyen esetekben a nemzeti hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy a kedvezményezett ne részesülhessen további adókedvezményben arra hivatkozva, hogy a visszafizetés következtében csökkent az adóköteles jövedelme, mivel ezáltal a visszafizetés nettó összege alacsonyabb lenne az eredetileg felvett nettó összegnél.

51.

A végrehajtási tanulmány szerzői határozottan alátámasztják azt a tényt, hogy a visszafizettetési eljárások jelentős mértékben különböznek a tagállamokban. A tanulmány azt mutatja, hogy még egyetlen tagállamban is több eljárást lehet alkalmazni a jogtalan és összeegyeztethetetlen támogatás visszafizettetésére. A legtöbb tagállamban az alkalmazandó visszafizettetési eljárásokat rendszerint annak az intézkedésnek a jellege határozza meg, amely a támogatás odaítélésének alapjául szolgál. A közigazgatási eljárások teljes mértékben hatékonyabbnak mutatkoznak a polgári eljárásoknál, mivel a közigazgatási visszafizettetési utasítások azonnal érvényesíthetők, vagy azok lehetnek (53).

52.

A közösségi jogszabályok nem írják elő a tagállamok számára, mely eljárásokat alkalmazzák a visszafizettetési határozat végrehajtásakor. A tagállamoknak azonban tudatában kell lenniük annak, hogy a nemzeti eljárás kiválasztása és alkalmazása kötve van ahhoz a feltételhez, hogy az ilyen eljárás lehetővé tegye a bizottsági határozat azonnali és hatékony végrehajtását. Ebből következik, hogy a felelős hatóságoknak gondosan kell mérlegelniük a nemzeti jogszabályok szerint rendelkezésre álló visszafizettetési eszközök teljes skáláját, és kiválasztaniuk azt az eljárást, amely esetében a legvalószínűbb, hogy biztosítja a határozat azonnali végrehajtását (54). Amennyiben a nemzeti jogszabályok lehetővé teszik, gyorsított eljárásokat kell alkalmazni. Az egyenértékűség és hatékonyság elvének megfelelően ezek az eljárások nem lehetnek kevésbé kedvezőek, mint a hasonló belföldi intézkedésekre irányadó eljárások, és nem tehetik gyakorlatilag lehetetlenné vagy nem nehezíthetik túlzott mértékben meg a közösségi jogban biztosított jogok gyakorlását (55).

53.

Általánosabban kifejezve a tagállamok nem állíthatnak akadályokat a Bizottság visszafizettetési határozatának végrehajtása elé (56). Következésképpen a tagállamok hatóságai kötelesek érvénytelenné nyilvánítani a nemzeti jogszabályok bármely olyan rendelkezését, amely megakadályozhatja a bizottsági határozat azonnali végrehajtását (57).

54.

Amint a kedvezményezett kilétét, a visszafizettetendő összeget és az alkalmazandó eljárást megállapították, a visszafizettetési utasításokat késedelem nélkül és a bizottsági határozatban megállapított határidőn belül el kell küldeni a jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatás kedvezményezettjeinek. A visszafizettetés végrehajtásáért felelős hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy e visszafizettetési utasításokat végrehajtják, és hogy a visszafizettetés a határozatban rögzített határidőn belül befejeződik. Amennyiben a kedvezményezett nem teljesíti a visszafizettetési utasítást, a tagállamnak törekednie kell arra, hogy nemzeti jogszabályai szerint a visszafizettetést azonnal végrehajtsák.

55.

A visszafizettetési határozatok végrehajtása a nemzeti bíróságok előtti jogvitát eredményezhet. Bár jelentős eltérések mutatkoznak a tagállamok igazságügyi hagyományai és rendszerei között, a visszafizettetésekkel kapcsolatos jogviták két fő kategóriáját különböztethetjük meg: a visszafizettetéssel foglalkozó hatóság által annak érdekében indított kereseteket, hogy a vonakodó kedvezményezettet a jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatások visszafizettetésére kényszerítsék, illetve a visszafizettetési utasítást vitató kedvezményezettek által benyújtott kereseteket.

56.

A végrehajtási tanulmány keretében elvégzett elemzés bizonyítékkal szolgál arra vonatkozóan, hogy a visszafizettetési határozat végrehajtása több évig késhet, amennyiben e határozat végrehajtása érdekében hozott nemzeti intézkedéseket megtámadják a bíróság előtt. Még inkább ez az eset fordul elő akkor, ha magát a visszafizettetési határozatot támadják meg a közösségi bíróságok előtt, és ha a nemzeti bírákat arra kérik, hogy a nemzeti intézkedések végrehajtását mindaddig függesszék fel, amíg a közösségi bíróságok nem hoznak ítéletet a visszafizettetési határozat érvényességéről.

57.

Az EB ítélete szerint a támogatás kedvezményezettje, aki az EK-Szerződés 230. cikkével összhangban kétségkívül megtámadta a Bizottság visszafizettetési határozatát, többé nem támadhatja meg a határozat érvényességét a nemzeti bíróság előtt zajló eljárásban azon az alapon, hogy a határozat jogellenes volt (58). Ebből következik, hogy a támogatás kedvezményezettje, aki az EK-Szerződés 242. és 243. cikkének megfelelően ideiglenes intézkedést kérhetett, ám ezt nem tette meg, nem kérheti a nemzeti hatóságok által a határozat végrehajtása érdekében tett intézkedések felfüggesztését a határozat érvényességéhez kapcsolódó alapon. Ez a kérdés a közösségi bíróságok hatáskörébe tartozik (59).

58.

Másrészt azonban azokban az esetekben, amikor nem nyilvánvaló, hogy a támogatás kedvezményezettjének a megtámadott határozat megsemmisítése iránti kereseti kérelme elfogadható lett volna, megfelelő jogi védelmet kell biztosítani a támogatás kedvezményezettje számára. Abban az esetben, ha a támogatás kedvezményezettje a nemzeti bíróság előtt megtámadja a határozat végrehajtását azon az alapon, hogy a visszafizettetési határozat jogellenes volt, akkor a nemzeti bírónak előzetes döntés iránti kérelmet kell benyújtania az EB-hez az ilyen határozat érvényessége tekintetében, az EK-Szerződés 234. cikkének megfelelően (60).

59.

Amennyiben a kedvezményezett a Bizottság visszafizettetési határozatának állítólagos jogellenessége miatt a szóban forgó határozat végrehajtása érdekében elfogadott nemzeti intézkedések átmeneti felfüggesztését is kéri, a nemzeti bírónak meg kell vizsgálnia, az adott ügy megfelel-e az EB által a Zuckerfabrik-ügyben (61) és az Atlanta-ügyben (62) magállapított feltételeknek. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a nemzeti bíróság akkor rendelhet el ideiglenes intézkedést, ha:

60.

Előzetes megfigyelésként fontos felidézni, hogy az EB következetesen úgy vélte, hogy a jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatás visszafizetésére vonatkozó kötelezettségre nincs hatással az a tény, hogy a kedvezményezett fizetésképtelen vagy csődeljárás alatt áll (64).

61.

A fizetésképtelen kedvezményezettekkel kapcsolatos esetek többségében nincs lehetőség arra, hogy a jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatás teljes összegét (a kamatokkal együtt) visszafizettessék, mivel a kedvezményezett eszközei nem elégségesek a hitelezők követeléseinek kielégítésére. ebből következik, hogy nem lehetséges az előzetes helyzet hagyományos módon történő visszaállítása. Mivel a visszafizettetés végső célja az, hogy véget vessen a verseny torzulásának, az EB megállapította, hogy ilyen esetben a kedvezményezett felszámolását elfogadható opciónak lehet tekinteni (65). A Bizottság ezért azon az állásponton van, hogy a határozatot, amely a tagállamot a jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatásnak egy fizetésképtelen kedvezményezett általi visszafizettetésére szólítja fel, megfelelően végrehajtottnak lehet tekinteni, ha a teljes visszafizettetésre sor kerül, illetve – részleges visszafizettetés esetén – ha a vállalkozást felszámolták, és eszközeit piaci feltételek mellett értékesítették.

62.

A fizetésképtelen kedvezményezetteket érintő visszafizettetési határozatok végrehajtásánál a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a fizetésképtelenségi eljárás során a közösségi érdekek megfelelően érvényesüljenek, és különösen hogy a jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatás nyújtásával okozott versenytorzulás haladéktalanul megszűnjék.

63.

Mindazonáltal a Bizottság tapasztalata azt mutatja, hogy a csődeljárási kérelmek regisztrálása önmagában nem mindig elegendő a Bizottság visszafizettetési határozatának azonnali és hatékony végrehajtásának biztosítására. A csődről szóló nemzeti jogszabályok egyes rendelkezéseinek alkalmazása veszélyeztetheti a visszafizettetési határozat hatékonyságát, mivel azok lehetőséget adnak a vállalkozás számára, hogy az a visszafizettetés maradéktalan teljesítésének elmulasztása esetén is tovább működjék, így a verseny torzulása továbbra is fennáll. A fizetésképtelen kedvezményezettekkel szemben indított visszafizettetési ügyek során szerzett tapasztalataira alapozva a Bizottság szükségesnek tartja, hogy a csődeljárás különböző szakaszaira vonatkozóan meghatározzák a tagállamok kötelezettségeit.

64.

A csődeljárás során a tagállamnak azonnal regisztrálnia kell követeléseit (66). Az Európai Bíróság esetjoga szerint a visszafizettetés a csődről szóló nemzeti jogszabályokkal összhangban történik (67). A követelés tárgyát képező adósság visszafizettetése tehát a nemzeti jogban elfoglalt státusza alapján történik.

65.

Korábban előfordultak olyan esetek, amikor a felszámoló elutasította a visszafizettetési kérelem regisztrálását a csődeljárás során, nevezetesen a jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatás formája miatt (például ha a támogatásnyújtás tőkeinjekció formájában történt). A Bizottság megítélése szerint e helyzet problémákat vet fel, különösen ha az elutasítás megfosztja a visszafizettetési határozat végrehajtásában illetékes hatóságokat azon eszközöktől, amelyek biztosítják, hogy a fizetésképtelenségi eljárások során a közösségi érdekek megfelelő módon érvényesülhessenek. Ezért a Bizottság kívánatosnak tartja, hogy a tagállam vitát folytasson a visszafizettetési kérelmének regisztrálását elutasító felszámolóval (68).

66.

A Bizottság visszafizettetési határozatának azonnali és hatékony végrehajtásának biztosítása érdekében a Bizottság álláspontja szerint a visszafizettetési határozat végrehajtásáért felelős hatóságoknak meg kell fellebbezniük a felszámoló vagy a felszámoló bíróság által hozott bármely olyan döntést, amely lehetővé teszi a fizetésképtelen kedvezményezett számára, hogy tevékenységét a visszafizettetési határozatban foglalt határidőn túl folytassa. Hasonló módon a nemzeti bíróságoknak, amennyiben ilyen kéréssel fordulnak hozzájuk, teljes mértékben szem előtt kell tartaniuk a közösségi érdekeket, és különösen azt kell biztosítaniuk, hogy a Bizottság határozatát azonnal végrehajtsák, és a versenynek a jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatás okozta torzulása a lehető leghamarabb megszűnjön. Ezért a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a visszafizettetés maradéktalan teljesítésének elmulasztása esetén a fizetésképtelen kedvezményezettek tevékenységét a hatóságoknak fel kellene függeszteniük.

67.

Abban az esetben, ha a hitelezők bizottsága számára olyan tervet terjesztenek elő, amely a kedvezményezett tevékenységének folytatására vonatkozik, a visszafizettetési határozat végrehajtásáért felelős nemzeti hatóságok csak akkor támogathatják ezt a tervet, ha az biztosítja a támogatás összegének teljes visszafizetését a bizottság visszafizettetési határozatában előirányzott határidőn belül. A tagállam különösen nem mondhat le a visszafizettetési igény egy részéről, és más olyan megoldást sem fogadhat el, amely nem eredményezné a kedvezményezett tevékenységének azonnali megszűnését. A jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatás teljes és késedelem nélküli visszafizetésének hiányában a visszafizettetési határozat végrehajtásáért felelős hatóságoknak minden lehetséges intézkedést meg kell tenniük annak érdekében, hogy ellenezzék a tevékenység folytatására irányuló tervet, és ragaszkodniuk kell a kedvezményezett tevékenységének a visszafizettetési határozatban megszabott határidőn belüli megszüntetéséhez.

68.

Felszámolás esetén, és mindaddig, amíg a támogatást teljes mértékben vissza nem térítették, a tagállamnak elleneznie kell az eszközök bármely olyan átruházását, amelyre nem a piaci feltételek mellett kerül sor és/vagy amely a visszafizettetési határozat megkerülése érdekében történik. A „megfelelő eszközátruházás” érdekében a tagállamnak biztosítania kell, hogy ne jusson a támogatás által keletkezett jogtalan előnyhöz az, aki az eszközöket megszerezte. Ez az eset állhat fent akkor, ha a támogatás eredeti kedvezményezettjének eszközeit piaci értéküknél alacsonyabb összegért ruházzák át egy harmadik félre, vagy egy olyan jogutód vállalkozásra, amelyet a visszafizettetési határozat megkerülése érdekében hoztak létre. Ilyen esetben a visszafizettetési határozatot ki kell terjeszteni az adott harmadik félre (69).

69.

Akkor tekinthető úgy, hogy egy tagállam megfelel a visszafizettetési határozatnak, ha a támogatást az előírt határidőn belül teljes mértékben visszafizettették, illetve fizetésképtelen kedvezményezett esetén akkor, ha a vállalkozást a piaci feltételek szerint számolják fel.

70.

Alaposan indokolt esetben a Bizottság szintén elfogadhatja a határozat átmeneti végrehajtását, ha az valamely nemzeti vagy közösségi bíróságon folyamatban lévő per tárgyát képezi (pl. a jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatás teljes összegét egy zárolt számlán helyezik el) (70). A tagállamnak biztosítania kell, hogy a vállalkozás már ne élvezze a jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatásból származó előnyöket (71). A tagállamnak be kell nyújtania a Bizottsághoz jóváhagyás céljából az ilyen átmeneti intézkedések indoklását és a tervezett átmeneti intézkedés teljes leírását.

71.

Amennyiben az érintett tagállam nem tesz eleget a visszafizettetési határozatnak, és amennyiben nem tudja bizonyítani, hogy a visszafizettetés teljes mértékben lehetetlen, a Bizottság jogsértési eljárást kezdeményezhet. Ezen felül – ha bizonyos feltételek teljesülnek – a Bizottság felszólíthatja az érintett tagállamot, hogy függessze fel az új összeegyeztethető támogatásnak az érintett kedvezményezett vagy kedvezményezettek számára történő kifizetését a Deggendorf-ügy elveinek alkalmazása alapján.

72.

Amennyiben az érintett tagállam az előírt határidőn belül nem tesz eleget a visszafizettetési határozatnak, és amennyiben nem tudja bizonyítani, hogy a visszafizettetés teljes mértékben lehetetlen, a Bizottság – ahogy azt már megtette – vagy bármely más érdekelt állam közvetlenül a Bírósághoz fordulhat a Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése szerint. A Bizottság ezután az érintett tagállam végrehajtó, jogalkotó és bírósági szervek magatartására vonatkozó érvekre is hivatkozhat, mivel a tagállamot mint egészet kell figyelembe venni (72).

73.

Abban az esetben, ha az EB megállapítja, hogy a tagállam nem tett eleget a Bizottság határozatának, és ha a Bizottság megítélése szerint az érintett tagállam nem tett eleget az EB ítéletének, az ügyet a Szerződés 228. cikkének (2) bekezdése szerint kezelheti. Ilyen esetben a Bizottság, miután a tagállamnak lehetőséget biztosított észrevételei megtételére, indokolással ellátott véleményt ad, amelyben megjelöli, hogy az érintett tagállam mely pontokban nem tett eleget a Bíróság ítéletének.

74.

Ha az érintett tagállam az indokolással ellátott véleményben kitűzött határidőn belül nem teszi meg a Bíróság ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket, a Bizottság ez ügyben az EK-Szerződés 228. cikkének (2) bekezdése alapján a Bírósághoz fordulhat. A Bizottság ezután felkéri a Bíróságot, hogy az érintett tagállamra kényszerítő bírságot szabjon ki. E kényszerítő bírságot az EK-Szerződés 228. cikkének végrehajtásáról szóló bizottsági közleménynek (73) megfelelően állapítják meg, és három kritérium alapján számítják ki: a jogsértés súlyossága, a jogsértés időtartama, valamint annak biztosítása, hogy a bírság maga elrettentő hatású legyen a további jogsértések tekintetében. Ugyanezen közlemény értelmében a Bizottság szintén kérni fogja egy átalányösszegű bírság megfizetését, amelyet a jogsértésnek a meg nem felelésről hozott első ítélet és az EK-Szerződés 228. cikke szerint hozott ítélet között eltelt időszakban való folytatására szabnak ki. Tekintettel arra, hogy a Bizottság visszafizettetési határozata végrehajtásának elmulasztása elnyújtja a jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatás okozta versenytorzulást, a Bizottság nem haboz kihasználni ezt a lehetőséget, amennyiben az szükségesnek tűnik az állami támogatásra vonatkozó szabályok tiszteletben tartásának biztosításához.

75.

A Deggendorf-ügyben hozott ítéletében az EB úgy vélte, hogy amikor a Bizottság egy állami támogatásnak a közös piaccal való összeegyeztethetőségét megvizsgálja, minden vonatkozó elemet figyelembe kell vennie, beleértve adott esetben azokat az összefüggéseket, amelyeket egy korábbi határozat már értékelt, valamint azokat a kötelezettségeket, amelyeket ez a korábbi határozat egy tagállamra kiróhatott. Ebből következik, hogy a Bizottság jogosult figyelembe venni először az e támogatás és a régi támogatás halmozódó hatását, másodszor pedig azt a tényt, hogy az régi támogatást nem térítették vissza (74). Ezen ítélet alkalmazásával és a közösségi érdekekkel ellentétes versenytorzulás elkerülése érdekében a Bizottság utasíthatja a tagállamot, hogy függessze fel az új, összeegyeztethető támogatás kifizetését egy olyan vállalkozás számára, amelynek egy korábbi visszafizettetési határozat tárgyát képező jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatás áll rendelkezésére, mindaddig, amíg a tagállam nem biztosítja, hogy az érintett vállalkozás visszafizeti az előző, jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatást.

76.

A Bizottság már néhány éve módszeresebben alkalmazza az úgynevezett Deggendorf elvet. A gyakorlatban az új támogatási intézkedés előzetes vizsgálata során a Bizottság felkéri a tagállamot, hogy vállaljon kötelezettséget arra, hogy az új támogatás kifizetését felfüggeszti bármely olyan kedvezményezett számára, amelynek még nem fizette vissza a jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatást, amely egy korábbi visszafizettetési határozat tárgyát képezte. Amennyiben a tagállam nem vállal ilyen kötelezettséget és/vagy a szóban forgó támogatási intézkedésre vonatkozóan hiányoznak az egyértelmű adatok (75) – meggátolva a Bizottságot abban, hogy megvizsgálja a régi és az új támogatásnak a versenyre gyakorolt globális hatását – az eljárási rendelet 7. cikkének (4) bekezdése alapján Bizottság egy végső, feltételt megállapító határozatot hoz, megkövetelve az érintett tagállamtól, hogy mindaddig függessze fel az új támogatás kifizetését, amíg az érintett kedvezményezett a visszafizettetésre vonatkozó esedékes kamatokkal együtt vissza nem térítette a régi jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatást.

77.

A Deggendorf elvet időközben beépítették a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatásba (76) és a legutóbbi csoportmentességi rendeletbe (77). A Bizottságnak szándékában áll ezen elvet az állami támogatásokról szóló valamennyi elkövetkező szabályba és határozatba beépíteni.

78.

Végül a Bizottság üdvözli Olaszország arra irányuló kezdeményezését, hogy egy különleges „Deggendorf” rendelkezést foglaljon bele a „Legge Finanziaria 2007” című dokumentumába, amely szerint az új állami támogatási intézkedések kedvezményezettjei nyilatkozatot tesznek arról, hogy nem áll rendelkezésükre semmilyen jogellenes és összeegyeztethetetlen állami támogatás (78).

79.

A szabad és torzulástól mentes versenyrendszer fenntartása az Európai Közösség egyik alapköve. Az európai versenypolitika részeként az állami támogatás terén a fegyelem nélkülözhetetlen ahhoz, hogy Európa valamennyi gazdasági ágazatában a belső piac továbbra is egyenlő feltételeket biztosítson. E kulcsfontosságú feladat végrehajtása során a Bizottságra és a tagállamokra közös felelősség hárul, hogy biztosítsák az állami támogatásokra vonatkozó szabályok betartását, különösen ami a visszafizettetési határozatokat illeti.

80.

E közlemény közzététele révén a Bizottság növelni kívánja a tudatosságot a visszafizettetési politika közösségi bíróságok által meghatározott elveinek tekintetében, és érthetőbbé kívánja tenni a Bizottság visszafizettetési politikát illető gyakorlatát. A Bizottság kötelezettséget vállal arra, hogy az említett elveket tiszteletben tartsa, és felkéri a tagállamokat arra, hogy kérjenek tanácsot, amennyiben a visszafizettetési határozatok végrehajtása során nehézségekbe ütköznek. A Bizottság szolgálatai a tagállamok rendelkezésére állnak és szükség esetén további iránymutatással és segítséggel szolgálnak.

81.

Ennek fejében a Bizottság elvárja a tagállamoktól, hogy a visszafizettetési politika elveit betartsák. Csak a Bizottság és a tagállamok egyesített erőfeszítései révén lehet biztosítani, hogy az állami támogatásra vonatkozó szabályokat betartsák, és azok elérjék a kitűzött céljukat, azaz a torzulásoktól mentes verseny fennmaradjon a belső piacon.