52007DC0773




[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 6.12.2007

COM(2007) 773 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

Mobilitás - eszköz a több és jobb munkahely érdekében: Az európai foglalkoztatási mobilitási cselekvési terv (2007-2010)

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

Mobilitás - eszköz a több és jobb munkahely érdekében: Az európai foglalkoztatási mobilitási cselekvési terv (2007-2010)

ÁLTALÁNOS POLITIKAI HÁTTÉR

A globális gazdasági verseny, az elöregedő társadalom változó szükségletei, és az állandó változásban lévő munkaerőpiac sokkal nagyobb fokú mobilitást követel meg a belső határok nélküli Európában. A munkavállalók mobilitása a hatékonyan működő egységes piac egyik kulcsfontosságú eleme és lényeges szerepe van abban, hogy az emberek jobb munkahelyeket találjanak, ami a lisszaboni stratégia egyik alapvető célkitűzése[1]. Az 2004-es és 2007-es bővítések megsokszorozták az alkalmakat arra, hogy a munkavállalók munkát, a munkaadók pedig munkavállalókat találjanak. A legtöbb EU-15 tagállam eltörölte vagy enyhítette az eddigi korlátozásokat nyolc, 2004-ben csatlakozott tagállammal szemben, ezáltal jelentős potenciális munkaerő-állományt alakítva ki az öregedő társadalom és globalizáció jelentette kihívásokkal való megbírkózás érdekében.

A munkavállalók nagyobb mobilitására van szükség mind a foglalkozások, mind a régiók és a tagállamok között. Ahhoz, hogy a munkavállalók gyakran tudjanak munkahelyet váltani és a szakmai előmenetelük biztosítva legyen, megfelelő készségekre kell szert tenniük, valamint lehetőségekhez kell jutniuk. Ez az egyik legjelentősebb célkitűzése a rugalmas biztonság[2] közösen elfogadott elvének, amely a felgyorsult gazdasági változások korában segítheti az embereket a munkahely változtatások sikeresebb lebonyolításában.

Ugyanakkor a munkavállalók mobilitását továbbra is számos akadály nehezíti. A mobilitás előnyeivel kapcsolatos bizonytalanságtól eltekintve az egyének szabad mozgását több tényező akadályozza. Ezek a jogi és adminisztrációs buktatóktól a lakhatási nehézségeken és költségeken, a házastárs vagy élettárs elhelyezkedési lehetőségein, a nyugdíjjogosultság hordozhatóságán át a nyelvi akadályokig és a képesítések más tagállamokbeli elismertségéig terjedhetnek.

A 2002-es cselekvési terv és a munkavállalóI mobilitás 2006-os európai évének tanulságai

Ez a közlemény újabb fontos lépés a mobilitást elősegítő kezdeményezések hosszú sorában. A Bizottság új munkaerőpiacokról szóló közleményével[3] 2001 februárjában elindított folyamat, az Európai Tanács 2001 márciusi stockholmi ülésének következtetései és a szakismeretekkel és mobilitással foglalkozó magas szintű munkacsoport munkája alapján a Bizottság 2002. februárjában elfogadta a szakismeretekre és mobilitásra vonatkozó cselekvési tervet[4] Az erről a cselekvési tervről készített, 2007. január 25-én elfogadott zárójelentés[5] levonta a terv tanulságait és kiemelt három területet, amelyre összpontosítani kell:

- az oktatási és képzési rendszerek átalakítása oly módon, hogy azok jobban megfeleljenek a munkaerőpiac igényeinek és a nyelvtanulás segítségével felkészítsenek a mobilitásra,

- a jogi és igazgatási akadályok lebontása, és a képesítések határokon átnyúló elismerésének előmozdítása,

- valamint az egy-ablakos, az EURES szabad álláshelyek adatbázisán alapuló, mobilitási információs portál felállítása.

A 2002-es évi cselekvési terv azt is javasolta, hogy 2006-ot a munkavállalói mobilitás európai évének nyilvánítsák. Az abban az évben indított, gazdasági felmérésekkel[6] is alátámasztott vita világosan rámutatott az EU-n belüli mobilitás még meglévő akadályainak sokféleségére és hatására. A cselekvési terv teljes mellszélességgel kiállt amellett, hogy a mobilitás szempontjából kedvező környezet biztosítása elengedhetetlen ahhoz, hogy az emberek pályafutása során a mobilitás mindennapos gyakorlattá váljon.

A cselekvési terv tanulságaira és a munkavállalók mobilitása, valamint a rugalmas biztonságról, az élethosszig tartó tanulásról, többnyelvűségről és demográfiai változásról jelenleg folyó politikai vita között fennálló szoros kapcsolatra támaszkodva a Bizottság e közleménnyel útjára indítja a 2007-2010-es foglalkoztatási mobilitási cselekvési tervet . E cselekvési terv céljai:

- a munkavállalók mobilitásával kapcsolatos jelenlegi jogi szabályozás és igazgatási gyakorlat javítása,

- a mobilitás hatóságok általi politikai támogatottságának biztosítása minden szinten,

- az EURES, mint a munkavállalók és családjaik mobilitását elősegítő, egyedülálló egy-ablakos eszköz szerepének megerősítése,

- a mobilitásban rejlő lehetőségek és előnyök minél szélesebb körben való tudatosítása.

a munkavállalók mobilitási hajlandóságának növelése

A munkavállalók mobilitása az Európai Unióban továbbra is viszonylag alacsony, még ha a mobilitás mérésére szolgáló, és a mögötte meghúzódó okokat számszerűsítő statisztikák fejlesztésre szorulnak is. Az EU 27 tagállamának valamelyikéből származó munkaképes korú állampolgárok körülbelül 2%-a él és dolgozik jelenleg egy másik tagállamban. Összehasonlításképpen az EU-ban tartózkodó harmadik országokbeli állampolgárok aránya majdnem kétszer ennyi. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy az utóbbi években a mobilitás fokozatosan nőtt . A mobil munkavállalók száma az EU-15-ön belül a 2000-ben számlált körülbelül 470 000 személyhez képest 2005-ben mintegy 610 000-re növekedett (európai munkaerő-felmérés)[7]. Emellett – még ha a nemzeti statisztikákba gyakran nem számítják is bele – az időszakos munkavállalók és a határmenti ingázók száma (a fiatalok nyári munkavállalásával együtt) is valószínűleg jelentős és tovább növeli az EU migráns munkavállalóinak arányát[8].

Az európai polgárok mobilitással kapcsolatos álláspontjáról a közelmúltban végzett felmérés is jelzi, hogy az emberek felismerik a munkavállalói mobilitás jelentőségét. Egy 2006-os Eurobarometer felmérés szerint a megkérdezettek 57%-a nyilatkozta azt, hogy a régiók, illetve országok közötti mobilitás kedvezően hat az európai integrációra; 46 százalékuk vélte úgy, hogy előnyös a munkaerő-piacokra és az egyénekre nézve, és 40 százalékuk szerint jót tesz a gazdaságnak. Továbbá az EU-10 állampolgárainak 5,5%-a gondolja, hogy az elkövetkezendő 5 évben valószínűleg egy másik tagállamba költözik. Az Európán belüli jövőbeli mobilitási szándék – ugyan eltérő mértékben – de minden tagállamban nőtt[9].

A statisztikák a mobilitási mintákban jelentkező új trendekről is tanúskodnak. Több fiatal, magasan képzett munkavállaló folytat – az egyéni szakmai karrier szükségleteinek megfelelő – rövidebb mobil időszakokból álló „multi-mobilitásos” gyakorlatot. Ez a tendencia jól mutatja, hogy a mobilitás a karriertervezés szervesebb részévé válik, valamint kapcsolódik az élethosszig tartó tanuláshoz. Az Eurobarometer felmérés alapján a fiatal munkavállalók döntő többsége – több, mint 70%-a – tudatában van annak, hogy a pályája a mobilitás valamilyen formáját követeli majd meg.

Az alacsony munkavállalói mobilitási arány ellenére, számos érv szól amellett, hogy az állampolgárok mobilitási hajlandósága nagyobb mint a múltban. Úgy tűnik, kialakult egy olyan környezet, amelyben építeni lehet a tanulságokra és növelni lehet az erőfeszítéseket a mobilitás előtt álló akadályok leküzdésére is. A tapasztalatok egyértelműen kimutatták a földrajzi mobilitás útjában álló akadályok kedvezőtlen hatásait európai, nemzeti, regionális, illetve helyi szinteken. A jogi és igazgatási (például a társadalombiztosítás területén jelentkező) akadályokon felül a mobilitást olyan gyakorlati akadályok is visszavetik, mint például a lakhatás, a nyelvek, a házastársak és élettársak elhelyezkedési lehetőségei. Az egyének időnként további árat is fizetnek a mobilitásért, pl. a más országban szerzett tapasztalat el nem ismerése a pálya során, ami főleg a kis- és középvállalatoknál fordul elő. Ezek az akadályok olyan kérdésekhez kapcsolódnak, amelyekkel több szinten kell foglalkozni: helyi, regionális, nemzeti és EU-szinten. Ez a cselekvési terv a mobilitás akadályainak uniós szintű felszámolását célzó specifikus fellépéseket mutat be, és arra ösztönzi az illetékes hatóságokat, hogy az akadályokkal nemzeti, regionális vagy helyi szinten foglalkozzanak.

válasz a kihívásokra: Az európai foglalkoztatási mobilitási cselekvési terv (2007-2010)

A lisszaboni stratégia és az európai foglalkoztatási stratégia egyaránt felismerte, hogy a gyorsan változó munkaerőpiaci viszonyok között a megnövekedett földrajzi és foglalkoztatási mobilitás a munkahelyteremtés és az EU munkaerőállománya foglalkoztathatóságának és alkalmazkodóképességének fontos eleme. Ez a közlemény négy területre vonatkozó cselekvési tervet mutat be, biztosítandó, hogy a Bizottság az eddig megszerzett tapasztalatokra épít. A tervezett intézkedések más jelentős közösségi jogszabályokat és kezdeményezéseket egészítenek ki[10].

A meglévő jogszabályok és igazgatási gyakorlat javítása

A munkavállalók EU-n belüli mobilitását elősegítő fontos eszköz a társadalombiztosítási rendszerek összehangolásáról szóló közösségi jogalkotás, amelyet jelenleg az 1408/71 EGK rendelet[11] és annak 574/72 EGK végrehajtási rendelete[12] képvisel. Ezek a szabályok azt hivatottak biztosítani, hogy az EU migráns munkavállalóinak, akik élnek a szabad mozgáshoz való közösségi jogukkal, ne kelljen szembenézniük a szociális védelem elvesztésével.

A rendeletek hatásos eszköznek bizonyultak e cél elérésében. Ugyanakkor a mobilitás új formáinak (rövidebb időszakok, változó státuszok, az ú.n. multi-mobilitási gyakorlat) megjelenése miatt alkalmazásuk nem problémamentes. Például az a mobil munkavállaló, aki gyakran dolgozik rövid távú szerződések alapján különböző tagállamokban, több különböző társadalombiztosítási rendszerrel találhatja magát szembe[13]. Ezért itt az ideje annak megvizsgálására, vajon szükség van-e új, a mobil munkavállalók és az őket alkalmazó vállalatok igényeihez jobban alkalmazkodó eszközök kifejlesztésére. Ezeket az eszközöket a lehetőségek, a hozzáférés és a szolidaritás érdekében létrehozott program fontos részének kell tekinteni.[14].

A Bizottság mérlegelni fogja, hogy szükség van-e a társadalombiztosítási együttműködésről szóló közösségi jogszabályok és a rájuk épülő igazgatási gyakorlat módosítására . A jelenlegi szabályozás[15] nyomán felmerülő problémák számbavétele után, az érdekelt felekkel[16] lefolytatott konzultációra, és 2008 elején módszeres vizsgálatok lefolytatására kerül sor a mobilitás új formáinak jellemzőiről és kiterjedéséről. A konzultációs folyamat eredménye és egy mindenre kiterjedő hatásvizsgálat alapján a Bizottság 2009 második felében döntést hoz arról, szükség van-e az igazgatási gyakorlatoknak vagy maguknak a szabályoknak a módosítására.

A vizsgálatot a Bizottság által finanszírozott, az európai szociális biztonsági rendszerekről képzéseket szervező és jelentéseket készítő TRESS-hálózat – nemzeti szakértők társadalombiztosítási ügyekkel foglalkozó hálózata – keretein belül fogják lefolytatni. A Bizottság a TRESS-hálózat státuszának megerősítését és elemző kapacitásának növelését kívánja elérni egy speciális rendelkezés felvételével a 883/2004/EK rendeletbe. A hálózat tevékenysége három fő feladat köré csoportosulna:

a közösségi szabályozásról szóló ismeretek bővítése az érdekelt felek meghatározott csoportjai körében (köztisztviselők, ügyvédek, bírók, szakszervezetek),

- rendszeres jelentések közlése a társadalombiztosítás szabályainak alkalmazásáról a tagállamokban ,

- az EU migráns munkavállalóinak változó igényeit kielégítésére szakértői tanácsadás a jelenlegi szabályozás és gyakorlat alakulásáról.

A kiegészítő nyugdíjjogosultság védelme is jelentős hatással lehet a munkavállalók mobilitással kapcsolatos döntéseire. 2005-ben a Bizottság benyújtott egy irányelvjavaslatot, amely a kiegészítő nyugdíjjogosultságok hordozhatóságának javításával kívánta csökkenteni a mobilitás akadályait.[17]. Az irányelvjavaslat tartalmáról és alkalmazási köréről folytatott tanácsi és európai parlamenti vitákat követően a Bizottság módosított javaslatot terjesztett be, amely a munkavállalók mobilitása érdekében a kiegészítő nyugdíjjogosultság megszerzésének és megőrzésének javítását elősegítő minimumkövetelményekre helyezte a hangsúlyt, valamint elkötelezte magát amellett, hogy rendszeresen felülvizsgálja a tagállamok által e téren elért haladást.[18].

Továbbá a Bizottság felgyorsítja az adminisztratív gyakorlatok, valamint a nemzeti intézmények és hatóságok közötti igazgatási együttműködés egyszerűsítését. 2009-ben, amikor az új 883/2004/EK rendelet várhatóan hatályba lép[19], a társadalombiztosítási ügyeket koordináló nemzeti intézmények közötti információcserének teljes mértékben elektronikusan lebonyolíthatónak kell lennie[20]. Ez lehetővé teszi majd az online konzultációt és információcserét, valamint az európai egészségbiztosítási kártya elektronikus változatának[21] bevezetését, amely jelentősen lecsökkenti az EU migráns munkavállalók társadalombiztosítási térítési kérelmeinek feldolgozására fordított időt.

Intézkedések A Bizottság: 1. Megvizsgálja, hogy a munkavállalók változó mobilitási szokásai miatt szükség van-e a 883/2004/EK rendelet és végrehajtási rendelete, valamint a kapcsolódó igazgatási gyakorlat módosítására. 2. Javasolja a 883/2004/EK rendelet új rendelkezéssel való bővítését, amely hivatalosan elismeri a független szakértők TRESS-hálózatának státuszát és elemző kapacitását, ami megszilárdítja a szociális biztonság európai szintű koordinálása területén meglévő szakértelmet. 3. Felgyorsítja a nemzeti igazgatási gyakorlatok és együttműködés egyszerűsítését, nevezetesen az elektronikus kapcsolattartás és információcsere és az európai egészségbiztosítási kártya elektronikus verziójának bevezetése révén. 4. Nyomon követi a munkavállalók mobilitásának a kiegészítő nyugdíjjogosultságok megszerzésének és megtartásának javításával történő növelésére vonatkozó minimumkövetelményekről szóló irányelvre vonatkozó 2005-ös javaslatát és 2007-es módosított javaslatát. |

A mobilitás hatóságok általi politikai támogatottságának biztosítása minden szinten

A tagállamok fontos szerepet játszanak a földrajzi és a foglalkozások közötti mobilitás egyénre és a gazdaság egészére gyakorolt kedvező hatásának szemléltetésében. Ez a fajta mobilitás a lisszaboni stratégia sikeres megvalósításának egyik legjelentősebb eszköze, elsősorban a modern munkaerőpiac kihívásainak a rugalmas biztonságon alapuló megközelítése révén.

A mobilitást nemzeti foglalkoztatási stratégiákkal és élethosszig tartó tanulási programokkal kell ösztönözni, amelyek – egyéb tényezők mellett – kifejlesztik a szakmai-, nyelvi és interkulturális készségeket. A tagállamokat ösztönözni kell az európai képesítési keretrendszer alkalmazására és az Europass[22] kifejlesztésére, amely a munkáltatók számára egyértelműbbé teszi a képesítéseket és ezáltal megkönnyíti a foglalkoztatási mobilitást. A mobilitás gyakorlati akadályait a szociális partnerek, helyi és regionális hatóságok, oktatási és képzési intézmények, és civil szervezetek összehangolt fellépésével kell kezelni. Ezt a „tisztességes mobilitás” koncepciójának biztosításával kell kialakítani – nevezetesen fel kell venni a harcot a be nem jelentett munkaviszony és a szociális dömping ellen – ami biztosítja, hogy a munkaügyi és jogi normák teljes mértékben érvényesüljenek. Ezt elősegítendő – a 2006-os európai év során beindított kezdeményezések sikerén alapulva – a Bizottság számba veszi a már működő nemzeti, regionális és helyi mobilitási projekteket. Ösztönözni fogja a tagállamokat, hogy a munkalehetőségek és a közös infrastruktúra megosztására irányuló határokon átnyúló együttműködés előmozdítása érdekében a kohéziós politika kidolgozása során vegyék bele terveikbe ezeket a projekteket. Annak a lehetőségét is meg fogja vizsgálni, hogy a munkavállalók mobilitását ösztönző megfelelő mechanizmusokat fejlesszenek ki a már meglévő európai projektek (Leonardo da Vince és Marie Curie programok) kedvező tapasztalataira alapozva.

Intézkedések A Bizottság: 5. Ösztönözni fogja a tagállamokat arra, hogy nemzeti foglalkoztatási és élethosszig tartó tanulási stratégiáikban prioritásként kezeljék a földrajzi és foglalkoztatási mobilitást. 6. Ösztönözni fogja a regionális és helyi hatóságokat és más fontos érdekelt feleket, hogy a mobilitás még meglévő akadályait felszámolják és mozdítsák elő a „tisztességes mobilitás” elvét, nevezetesen a be nem jelentett munkavégzés és a szociális dömping elleni küzdelem révén. 7. Ösztönözni fogja a tagállamokat arra, hogy tanuljanak egymás jól bevált gyakorlatából a mobilitási gyakorlatra vonatkozóan az EU Kohéziós Politikája keretében, elsősorban az Európai Szociális Alap által finanszírozott, a kölcsönös tanulást elősegítő rendszerek segítségével. Számba veszi a meglévő pénzügyi támogatási rendszereket és megvizsgálja az európai mobilitási rendszerek kifejlesztésének lehetőségét. 8. Támogatni fogja az európai képesítési keretrendszer megvalósítását, kifejleszti az Europasst, és megfelelően nyomon követi a szakoktatásra és -képzésre vonatkozó Európai Kreditgyűjtési és -átváltási Rendszerrel (ECVET) kapcsolatos kezdeményezéseket. |

Az EURES szerepének megerősítése

Az 1993-ban a munkavállalók szabad mozgásának megkönnyítése céljából létrehozott, EURES (Európai Foglalkoztatási Szolgálat) a nemzeti és uniós szintű munkaerő-piaci infrastruktúra megerősítésének egyik fontos eszköze[23]. Az EURES a munkavállalók és családjuk mobilitását elősegítő egyablakos eszköz, központosított közösségi szolgáltatás: 750 jól képzett tanácsadóból álló hálózattal és hatékony internetes portállal rendelkezik, amely több, mint egymillió betölthető álláshoz való hozzáférést tesz lehetővé. 2006 óta az EU és az EGT (Európai Gazdasági Térség) állami foglalkoztatási szolgálataitól származó valamennyi állás – több, mint 25 európai nyelven – elérhető az EURES portálján. Az EURES-tanácsadói hálózata személyre szóló tanácsadásban részesíti az EU migráns munkavállalóit és azok családját minden, a mobilitási tapasztalataikhoz kapcsolódó ügyben. Együttműködik más olyan közösségi – az állampolgárok és vállalatok szolgálatában álló általános tájékoztató és problémamegoldó – szolgáltatásokkal, mint a társadalombiztosítási ügyekkel foglalkozó EUlisses, a tanulási lehetőségekről számot adó PLOTEUS portál, Eurodesk, ERYCA, Europe Direct, Your Europe, Citizens Signpost Service (Állampolgárok Tanácsadó Szolgálata), Europass, a szakmai képesítések elismerésével foglalkozó nemzeti kapcsolattartó pontok, ERA-MORE, az Európai Kutatói Mobilitási portál és SOLVIT, stb.

A 2007-2010-es az új európai foglalkoztatási mobilitási cselekvési terv harmadik területe az EURES által nyújtott szolgáltatásokat kívánja jelentősen bővíteni három új célkitűzés keretében[24]:

- az EURES stratégiai dimenziójának növelése a munkaerőpiacon tapasztalható mobilitási áramlatokra és változásokra vonatkozó elemzési kapacitásának növelésével,

- az EURES szolgáltatási körének bővítése és minőségének javítása révén az EU mobil munkavállalóinak és családjának segítése a mobilitással összefüggő minden kérdésben,

- működési területének bővítése más hasonló, főleg magánszektorbeli szolgáltatókkal való kapcsolatok kiépítése révén, továbbá – a legális migrációval kapcsolatos politikai tervvel összhangban – tevékenységének fokozatos megnyitása a világ más tájairól – főleg a tagjelölt országokból – származó munkavállalók előtt[25].

Intézkedések Az EURES: 9. Jelentősen bővíti tájékoztatói tevékenységét, valamint portálja és tanácsadói tevékenysége révén tudatosítja az európai munkaügyi piacokon belül az egyenlő elbánás elve érvényesítésének és a munkaügyi előírások betartásának jelentőségét. 10. Bővíti szolgáltatásait meghatározott munkavállalói kategóriák (tartósan munkanélküliek, fiatal munkavállalók[26], idősebb munkavállalók, nők, kutatók, önálló vállalkozók, idénymunkások) szükségleteinek kielégítése céljából. A hálózat egyéneket támogat majd teljes pályaterv készítésében, valamint a munkaerőpiacra történő, hazatérésüket követő, újbóli belépésükben. 11. Jelentősen növeli a stratégiai jelentőségű – főleg a mobilitási áramlatokra vonatkozó – információk gyűjtését. Megerősíti a más hálózatokkal és tájékoztató szolgáltatókkal való kölcsönös együttműködést, és határokon átnyúló együttműködési rendszereket alakít ki, amelyek új tevékenységekre és a tagállamok közötti partnerségi kapcsolatokra is kiterjednek. 12. Adott esetben kiterjeszti szolgáltatásait harmadik országok állampolgáraira, akik még nem nyerték el a huzamos közösségi tartózkodási engedéllyel járó jogállást. Első lépésben tájékoztatást ad az EU munkaügyi piacára lépés szabályairól és eljárásairól, majd e piacokon az egyes munkavállaló-típusokra vonatkozó keresletről. |

A mobilitás előnyeinek tudatosítása

Az EU munkavállalóira vonatkozó mobilitási stratégia csak akkor lehet valóban hatékony, ha valamennyi érdekelt fél támogatását élvezi. Néhány állampolgárt még jobban fel kell világosítani a szabad mozgással kapcsolatos jogairól és meg kell győzni őket a mobilitás szakmai pályafutásukra gyakorolt kedvező hatásairól. A közlemény negyedik ága az újszerű felvilágosító tevékenységeket, az információk és a bevált gyakorlatok cseréjét fogja előmozdítani.

Intézkedések A Bizottság: 13. A nyilvánosságnak a munkavállalókat megillető jogokkal és a mobilitás hasznával kapcsolatos tudatossága javítása érdekében évente megrendezi az „Európai Foglalkoztatási Napokat”, valamint intenzívebbé teszi az információk és a bevált gyakorlatok cseréjét. 14. Elindítja az „európai foglalkoztatási mobilitási partnerséget”, az EU-n belüli foglalkoztatási mobilitás iránt elkötelezett érdekelteket tömörítő hálózatot. 15. A PROGRESS program keretében pénzeszközöket különít el kísérleti programok, tapasztalatcserék, a legújabb fejlesztési eredmények terjesztése és újító rendszerek finanszírozása érdekében. |

Következtetés

A foglalkozások, tagállamok vagy régiók között megvalósuló munkaerőpiaci mobilitás a lisszaboni célkitűzések fontos részét képezi. A munkerő mobilitása a demográfiai változásokra és a globalizációra adott európai válasz egyik lényeges eleme. E közlemény célja – a munkahelyteremtés eszközéül szolgáló és az egyének személyiségfejlődését elősegítő – munkavállalói mobilitás integráltabb megközelítésének bemutatása. Továbbá emlékeztet arra, hogy az EU állampolgárainak alapvető joga az Európai Gazdasági Térségen belüli szabad munkavállalás, valamint arra ösztönzi az érdekelt feleket, tegyenek azért, hogy a polgárok tudatában legyenek e joguknak, azért, hogy kedvező feltételek mellett gyakorolhassák azt.

A mobilitással kapcsolatos döntések és az egyén előtt tornyosuló akadályok jobb megértéséhez az is szükséges, hogy a Bizottság tovább növelje tárgyi tudását a mobilitásról, valamint az arra vonatkozó adatgyűjtést. A 2003-as és 2005-ös csatlakozási szerződésekből eredő vállalásai és kötelezettségei teljesítése céljából a Bizottság nagy figyelmet fordít a munkaerő mobilitására is.

A Bizottság figyelemmel kíséri az e közleményben körvonalazott intézkedések alakulását európai, nemzeti és regionális szinten végzett felmérések és tanulmányok, valamint az állampolgárok hozzáállásának és gyakorlatának alakulását vizsgáló Eurobarometer-felmérések segítségével. A közlemény végrehajtásáról szóló időközi jelentés 2009-ben kerül közzétételre.

[1] Lásd: Integrált iránymutatások a növekedésről és a foglalkoztatásról (2005-2008), 20. iránymutatás.

[2] A rugalmas biztonság közös elveinek kidolgozása felé: több és jobb munkahely a rugalmasságon és biztonságon keresztül. COM(2007) 359., 2007.6.27.

[3] Az új európai munkaerőpiacok, nyitva mindenki előtt, szabad belépés mindenkinek – COM(2001)116, 2001.2.28.

[4] A Bizottság szakismeretekre és mobilitásra vonatkozó cselekvése terve – COM(2002)72, 2002.2.13.

[5] COM(2007)24, 2007.1.25. Zárójelentés a szakismeretekre és mobilitásra vonatkozó bizottsági cselekvési terv (COM (2002) 72 végleges) végrehajtásáról.

[6] OECD Gazdasági felmérés 2007 – Európai Unió, 8. fejezet: "Removing obstacles to geographical labour mobility" (a munkavállalók földrajzi mobilitása előtt álló akadályok eltávolítása).

[7] Az új tagállamok csatlakozásának hatásával is foglalkozik a „Jelentés a 2003. évi csatlakozási szerződésben meghatározott átmeneti rendelkezések (a 2004. május 1-től 2006. április 30-ig tartó időszak) működéséről” c. bizottsági dokumentum, COM(2006) 48, 2006.2.8.

[8] Az EU és az Európai Gazdasági térség belső határain átkelő munkavállaló.

[9] Lásd: „Long-distance mobility in Europe: Getting the balance right” (Nagy távolságú mobilitás Európában: a hiteles kép) Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (2006) http://www.eurofound.europa.eu/pubdocs/2006/36/en/1/ef0636en.pdf ).

[10] Pl: a 2007.10.20-től alkalmazandó, a szakmai képesítések elismeréséről szóló 2005/36/EK irányelv, a 2009 vége előtt alkalmazandó, a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv, a COMM (2006)173 közlemény az i2010 eGovernment cselekvési tervről, az elektronikus kormányzat létrehozásának felgyorsításáról a társadalom egészének javára, a 2005. október 12-i, a harmadik országbeli állampolgároknak az Európai Közösség területén folytatott tudományos kutatás céljából való fogadására vonatkozó külön eljárásról szóló 2005/71/EK tanácsi irányelv folyamatban lévő alkalmazása.

[11] HL L 149., 1971.07.05., a legutóbb a 1992/2006/EK rendelettel módosított rendelet (HL L 392., 2006.12.30.,).

[12] HL L 74., 1972.03.27., a legutóbb a 311/2007/EK rendelettel módosított rendelet (HL L 82., 2007.03.23.,).

[13] Feltéve, hogy a munkavállaló nem kiküldött munkavállaló, amely esetben továbbra is az őt alkalmazó ország társadalombiztosítási szabályainak hatálya alá tartozik.. A másik, szintén különleges figyelmet érdemlő kategória a nemzetközi közúti és a légi közlekedésben dolgozóké.

[14] COM(2006) 211, 2006.05.10.: „Polgárközpontú program – eredményeket Európának”, COM(2007) 726. 2007.11.20.: „Lehetőségek, hozzáférés, közösségvállalás: úton a XXI. századi Európa új szociális jövőképének kialakítása felé”.

[15] Az érdekelt feleknek (intézmények és szociális partnerek) 2007. júniusában küldött kérdőívek alapján.

[16] A migráns munkavállalók szociális biztonságával foglalkozó igazgatási bizottságot, valamint a munkavállalók szociális biztonságával és szabad mozgásával foglalkozó tanácsadó bizottságot is beleértve.

[17] A Közösség lisszaboni programjának végrehajtása: a kiegészítő nyugdíjjogosultságok hordozhatóságának javításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvjavaslat, COM(2005) 507 2005.11.30.

[18] Módosított javaslat: az Európai Parlament és a Tanács irányelve a munkavállalók mobilitásának a kiegészítő nyugdíjjogosultságok megszerzésének és megtartásának javításával történő növelésére vonatkozó minimumkövetelményekről, COM(2007)603 2007.10.9.).

[19] Ez a rendelet a jelenlegi 1408/71/EGK rendeletet váltja majd fel.

[20] A tagállamok által a Tanácsban esetlegesen megállapodott átmeneti intézkedések függvényében.

[21] A bevezetés fokozatos és rugalmasan történik. Lásd COM(2003) 73., 2003.2.2.

[22] Az európai képesítési keretrendszer (EQF) egy hivatkozási alapul szolgáló önkéntes keretrendszer. A tagállamoknak ajánlott a képesítési rendszerük 2010-ig történő hozzákapcsolása, valamint az, hogy az egyedi képesítéseken 2012-től jelöljék az EQF-re való utalást.

[23] A Tanács 2005. július 12-i 2005/600/EK határozata a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról (HL L 205., 2005.8.6.,).

[24] Valamennyi e területre vonatkozó tervezett fejlesztés összhangban lesz a 2006. júniusában elfogadott 2007-2010 EURES Iránymutatásokkal.

[25] COM(2005) 669., 2005.12.21., a tervezett bevándorlási portál harmadik országbeli állampolgárok számára http://ec.europa.eu/justice_home/funding/tenders/2007_S158_196406/specifications_en.pdf

[26] „Az oktatásban, a foglalkoztatásban és a társadalomban a fiatalok teljes körű részvételének elősegítése”c. 2007. szeptember 5-i COM(2007) 498 dokumentumban javasolva..