[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 22.11.2007

COM(2007) 723 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

Európai stratégiai energiatechnológiai terv (SET-terv) „Egy kis szén-dioxid-kibocsátású jövő felé”

[SEC(2007) 1508][SEC(2007) 1509][SEC(2007) 1510][SEC(2007) 1511]

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

EURÓPAI STRATÉGIAI ENERGIATECHNOLÓGIAI TERV (SET-TERV)

(EGT vonatkozású szöveg)

„Nagy kihívások előtt állunk, melyek átlépik a nemzeti határokat. Ezen kihívásokra az Európai Unió a válaszunk”

Berlini nyilatkozat a Római Szerződések aláírásának 50. évfordulója alkalmából

1. AZ EURÓPAI STRATÉGIAI ENERGIATECHNOLÓGIAI TERV (SET-TERV) SZÜKSÉGESSÉGE

A energiapolitika bonyolult képletének a technológia alapvető elemét képezi.

Európának most kell cselekednie, mégpedig közösen, az energiaellátás fenntarthatósága, versenyképessége és biztonsága érdekében. Az éghajlatváltozás, az energiaellátás biztonsága, és a versenyképesség olyan sokrétű és egymással összefüggő kihívások, amelyek szükségessé teszik a rájuk adott válaszok összehangolását. A messzemenő következményekkel járó képletet a következő, annak elemeit képező, politikákból és intézkedésekből rakosgatjuk össze: 2020-ig kötelezően végrehajtandó célkitűzések az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 20 %-os csökkentésére, és az EU energiaforrás-összetételén belül a megújuló energiaforrások 20 %-os részesedésnek elérésére; 2020-ig az EU-ban összesen felhasznált elsődleges energiaforrás 20 %-os csökkentésének terve; a szén-dioxid-kibocsátás beárazása a kibocsátás-kereskedelemi rendszeren keresztül, és az energia megadóztatása; versenyen alapuló belső energiapiac; nemzetközi energiapolitika. Most olyan célirányos politikára van szükségünk, amely felgyorsítja a költséghatékony, kis szén-dioxid-kibocsátású technológiák kifejlesztését és kiépítését.

Az Európai Tanács által 2007. március 9-én elfogadott európai energiapolitikai célkitűzések[1] megvalósításához a technológia hasznosítása életbevágóan fontos. A célok eléréséhez csökkentünk kell a tiszta energia költségeit, és az európai uniós ipart a rohamosan növekvő, kis szén-dioxid-kibocsátású technológiai ágazat élvonalába kell helyeznünk. Hosszabb távon – a kutatásban elért áttöréseken keresztül – a technológiák új generációját kell kifejlesztenünk ahhoz, hogy megfeleljünk az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 60-80 % -os csökkentését 2050-ig előirányzó, még nagyobb szabású célkitűzésének.

Ma elmaradunk e várakozásoktól

A napjainkban zajló folyamatok, és azok jövőre való kivetítése azt mutatják, hogy nem léptünk rá arra az útra, amely elvezetne energiapolitikai célkitűzéseink megvalósításához. A 70-es és 80-as évek olajárrobbanása óta Európa olcsó és bőséges energiaellátást élvezett. Az energiaforrások könnyű elérhetősége, a szén-dioxid-kibocsátás korlátainak hiánya és a piaci erők gyakorolta kereskedelmi kényszerek nemcsak kialakították a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségünket, de vissza is fogták az új energiatechnológiákra irányuló innováció iránti érdeklődést és a befektetési kedvet. Ez a valaha látott legnagyobb és legszélesebb körű piaci kudarcnak minősül.

A energetikai kutatásra fordított köz- és magánköltségvetés az EU-ban jelentős hanyatlást mutat az 1980-as években elért, az energiaár-robbanásnak köszönhető csúcsponthoz képest. Ez az energiakutatási kapacitások és infrastruktúrák halmozott alulfinanszírozottságához vezetett. Ha az EU-tagállamok kormányai ma az 1980-as évek szintjével megegyező arányban ruháznának be, az energiatechnológiák fejlesztésére fordított összes európai uniós kiadás a jelenlegi évi 2,5 milliárd eurós beruházási szint négyszerese lenne.

Az energetikai innováció belső gyengeségei

Az energetikai innovációs folyamat az ötletek megfoganásától kezdve a termék piaci megjelenéséig többek között sajátos strukturális gyengeségekkel küszködik. Egy energetikai termék tömegpiaci megjelenését hosszú, gyakran évtizedeket igénybe vevő termékfejlesztési idő előzi meg a szükséges beruházás nagysága és a meglévő energiarendszer technológiai, illetve szabályozási környezete által gyakorolt tehetetlenség erő miatt. Az energetikai innováció a „megcsontosodott”, magas szén-dioxid-kibocsátású infrastruktúraberuházások, az erőfölénnyel rendelkező piaci szereplők, hatósági árak, változó szabályozási keretek és a hálózatok összekapcsolásának nehézségei teremtette kihívásokkal néz szembe.

Az új energiatechnológiák sikeres piacra vitelét ezen kívül az energia közszükségleti jellege is hátráltatja. Az új technológiák általában drágábbak az általuk felváltottaknál, ugyanakkor nem biztosítanak jobb energetikai szolgáltatásokat. A közvetlen haszon inkább a társadalom oldalán jelentkezik, és nem a vásárlónál. Némely technológia nehezen talál társadalmi elfogadottságra, és a meglévő rendszerhez való kapcsolása gyakran igényel pótlólagos, előzetes rendszerbeillesztési költségeket. Jogi és igazgatási korlátozások teszik teljessé ezt az innovációval szemben ellenséges keretet.

Röviden kifejezve: e technológiák esetében nincs sem természetes piaci igény, sem rövid-távú üzleti haszon. Ezt a kereslet és kínálat között megnyíló piaci űrt az kis szén-dioxid-kibocsátású technológiák vonatkozásában gyakran a „halál völgyének” nevezik. Az energetikai innovációt támogató állami beavatkozás ezért egyrészt szükséges, másrészt indokolt.

Az energiatechnológiák terén Európának a világban vezető helyet kell elfoglalnia

Az egyes tagállamoknak külön-külön nehéz lesz a szükséges feltételeket megteremteniük ahhoz, hogy iparuk felvehesse a világpiacon a versenyt. A világpiac fő szereplői, az Egyesült Államok és Japán, de a feltörekvő gazdaságok is, mint például Kína, India és Brazília ugyanazokkal a kihívásokkal néznek szembe mint az EU, és megsokszorozzák az új energiatechnológiák kifejlesztésére és kereskedelmi forgalomba hozatalára irányuló erőfeszítéseiket. Az elmúlt két évben Japán stratégiai energetikatechnológiai ütemtervet fogadott el, míg az USA éghajlat-változási tudománnyal és technológiai programokkal vértezte fel magát. Piaci méreteik, beruházási és kutatási kapacitásuk messze meghaladja az EU legtöbb tagállamáét. Ezt tovább tetézi az EU kutatási bázisát még mindig elsődlegesen jellemző szétforgácsoltság, az ismétlődő, nem összehangolt energiastratégiák, és a kritikus tömeget el nem érő kutatási kapacitások.

Az EU elsőként reagált az éghajlatváltozásra, amikor kibocsátás-kereskedelmi rendszerén keresztül kibocsátás-csökkentési célkitűzéseket fogadott el, díjat szabott a szén-dioxid-kibocsátásra, és valódi belső energiapiacot hozott létre. Ugyanezzel az eltökéltéggel és nagyra törő céltudatossággal kell cselekednünk a kis szén-dioxid-kibocsátású technológiák szakpolitikája terén is. Ezeknek a körülémyeknek új ipari forradalmat kell elindítaniuk. Egy olyan világban, ahol a szén-dioxid-kibocsátás korlátozva van, a technológiai fölény növekvő mértékben válik a jólét és a versenyképesség meghatározó tényezőjévé. Ha a kis szén-dioxid-kibocsátású technológiák piacának megszerzéséért folyó fokozódó globális versenyben lemaradunk, akkor céljaink eléréséhez valószínűleg importált technológiákra kell majd támaszkodnunk, ami az EU-ban lévő vállalkozások számára hatalmas kereskedelmi lehetőségek elmulasztását jelentené.

Az idő a lényeg

A kis szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való áttérés évtizedeket vesz majd igénybe, és a gazdaság miden ágazatát érinteni fogja, ezért nem engedhetjük meg magunknak, hogy késlekedjünk a cselekvésben. Az elkövetkező 10–15 évben hozott döntések mélyreható következményekkel fognak járni az energiaellátás biztonsága, az éghajlatváltozás, valamint az európai gazdasági növekedés és a foglalkoztatás terén. A cselekvés ára magasnak tűnhet, de a cselekvés elmulasztásának ára sokkal magasabb lesz. A probléma nagyságának szemléltetésére a Stern jelentés[2] becslése szerint az éghajlatváltozással szembeni fellépés költsége a világ éves GDP-jének mintegy 1 %-ra becsülhető, míg a nem cselekvés a világ GDP-jének évi 5-20 %-nak elvesztéséhez vezethet.

2. A POLITIKAI JÖVőKÉP VALÓRA VÁLTÁSA

Ebben a jövőképben az Európai Unió gazdasága élénk és fenntartható; a jólétben, a gazdasági növekedésben és a foglalkoztatásban jelentős szerep jut annak, hogy térségünk vezető helyet foglal el az erősen diverzifikált, tiszta, hatékony és kis szén-dioxid-kibocsátású energiatechnológiákban. Ez az Európai Unió megragadta az éghajlatváltozás és a globalizáció mögött meghúzódó lehetőségeket, és kész hozzájárulni a világ előtt álló energetikai kihívások kezeléséhez, így ahhoz is, hogy a fejlődő világ hozzájuthasson a korszerű energetikai szolgáltatásokhoz.

Energiahatékonyság

Először és legfőképpen az energiaátalakításban, -ellátásban és végfelhasználásban van lépésváltásra szükségünk. A közlekedésben, az épületekben és az iparban rejlő technológiai lehetőségeket üzleti lehetőségekké kell átalakítani. Teljes mértékben ki kell használnunk az informatikai és hírközlési technológiákban rejlő lehetőségeket, valamint a szervezeti innovációt, és használnunk kell mind közpolitikai, mind piaci alapú eszközöket[3] a keresletszabályozásban és az új piacok támogatásában. Számos, e folyamatot irányító szakpolitika és intézkedés már most hatályban van, így az energiahatékonysági cselekvési terv, a teherszállítási logisztikai cselekvési terv, továbbá az energiafelhasználó termékek környezetbarát tervezéséről és energiafogyasztásának címkézéséről, az energetikai szolgáltatásokról és az épületek energiateljesítményéről szóló irányelv. Más intézkedések készülőben vannak: ilyen például a személygépkocsik CO2-kibocsátásának csökkentésére irányuló stratégia, a városi mobilitás cselekvési terve, a kibocsátás-kereskedelmi rendszer új szakasza, továbbá a vezető piacoktól, a fenntartható termelésről és fogyasztásról, és a fenntartható iparpolitikáról szóló kezdeményezések.

A 2020-as célkitűzések elérése

Azok a technológiák, amelyek hozzá fognak járulni a 2020-as célkitűzések eléréséhez, már ma rendelkezésre állnak, illetve a fejlesztés utolsó szakaszaiban vannak. A kis szén-dioxid-kibocsátású technológiák általában költségesek maradnak, és piaci elterjedésük akadályokba ütközik. Az energiahatékony technológiák továbbra is magas előzetes költséggel járnak, és ez elriaszt piaci bevezetésüktől. Ezért e problémát két irányból kell megközelíteni: A kutatás helyzetét erősíteni kell annak érdekében, hogy e technológiák költségei csökkenjenek, és teljesítményük javuljon. Továbbá kezdeményező támogatási intézkedésekkel üzleti lehetőségeket kell teremteni, ösztönözni kell a piac fejlődését, és kezelni kell az innovációtól, valamint a hatékony, kis szén-dioxid-kibocsátású technológiák piaci bevezetésétől elriasztó, nem technológiai jellegű akadályokat.

Az EU az alábbi kulcsfontosságú technológiai kihívásokkal néz szembe az elkövetkező 10 évben a 2020-as célkitűzések teljesítése során: A második generációs bioüzemanyagokat a fosszilis tüzelőanyagok versenyképes helyettesítőivé kell tenni termelésük fenntarthatóságának biztosítása mellett. Ipari méretű demonstráción keresztül lehetővé kell tenni a CO2 befogására, szállítására és tárolására szolgáló technológiák kereskedelmi felhasználását, beleértve a rendszer egészére kiterjedő hatékonyságuk biztosítását, és az élvonalbeli kutatást. Meg kell kettőzni a legnagyobb szélturbinák villamosenergia-termelési kapacitását azok vezető alkalmazási területén, a tengeri szélerőműtelepekben. Demonstrálni kell a nagyteljesítményű fényelektromosság (PV) és a koncentrált napenergia kereskedelmi életképességét. Működőképessé kell tenni egy olyan intelligens, egységes európai villamosenergia-hálózatot, amely képes biztosítani a megújuló- és decentralizált energiaforrásoknak a rendszerbe való tömeges bekapcsolását. Be kell vezetni a tömegpiacra az épületekben, a közlekedésben és az iparban használt, a mainál hatékonyabb energia-átalakító és végfelhasználói eszközöket és rendszereket, úgymint a poligenerációt és az üzemanyagcellákat. Meg kell őrizni az atommag-hasadási technológiák versenyképességét, és ezeket hosszú távú hulladékgazdálkodási megoldásokkal kell kiegészíteni. |

- A 2050-es politikai jövőkép valóra váltása

A teljes szén-dioxid-mentességet megcélzó 2050-es jövőkép valóra váltásához nagyszabású áttöréseken keresztül a technológiák új generációját kell kifejlesztenünk. Még ha e technológiák némelyike 2020-ig csekély hatást fog is gyakorolni, életbevágóan fontos az, hogy most fokozzuk az erőfeszítéseinket annak érdekében, hogy azok a lehető leghamarabb működésbe álljanak. Nagyobb változtatásokat kell terveznünk a szervezet és az infrastruktúra terén is.

Az EU előtt álló kulcsfontosságú technológiai kihívások az elkövetkező 10 évben a 2050-as jövőkép valóra váltásához: Biztosítani kell a megújuló energiaforrások következő nemzedékének piaci versenyképességét. Áttörést kell elérni az energiatárolási technológiák költséghatékonyságának területén. Ki kell fejleszteni a hidrogén-üzemanyagcellákkal működő járművek kereskedelmét lehetővé tevő technológiákat, és meg kell teremteni az ipar számára e járművek forgalmazásához szükséges feltételeket. Be kell fejezni a fenntarthatóságot jobban biztosító, új (negyedik) generációs, atommaghasadáson alapuló reaktor demonstrációjára való felkészülést. Be kell fejezni az ITER magfúziós létesítményt, és biztosítani kell az ipar korai bekapcsolódását a demonstrációs intézkedésekre való felkészülésbe. Alternatív jövőképeket, és átmeneti stratégiákat kell kidolgozni a transzeurópai energiahálózatok és egyéb rendszerek olyan irányú fejlesztésére, amely alkalmassá teszi azokat a jövő kis szén-dioxid-kibocsátású gazdaságának szolgálatára. Technológiai áttörésekkel fokozni kell az energiahatékonyság-kutatás teljesítményét: pl. az anyagtudományok, a nanotechnológia, az információs és hírközlési technológiák, a biotudomány és a számítástechnika terén. |

- Közös törekvés az eredmények biztosítására

A 2020-as célkitűzések teljesítése, és a 2050-es jövőkép valóra váltása olyan jelentős kihívást jelent, amelyet közös törekvés keretében lehet a legeredményesebben kezelni.

Némely technológiai kihívás a kritikus tömeg elérését és nagyléptékű beruházást tesz szükségessé, és olyan kockázatokat hordoz, amelyeket a piac, a külön-külön fellépő tagállamok, vagy a jelenlegi, együttműködésen alapuló európai kutatási modell nem képes kezelni. Az EU képes válaszolni erre a kihívásra, ha egy olyan új, koncentrált együttműködési modell felé fejlődik, amely az európai kutatási és innovációs térség és az egységes piac által biztosított lehetőségeket teljes körűen kihasználja.

Egy összefüggő és átfogó erőfeszítés keretében a tagállamoknak, a Közösségnek, az iparnak és a kutatási szervezeteknek különböző szerepeket kell játszaniuk. Nagyratörő célkitűzéseink elérése megköveteli az innovációs rendszer egészében a jelenlegi gyakorlattal való radikális szakítást, miközben meg kell találni a helyes egyensúlyt a nemzeti, az európai és a globális szinten való együttműködés és a verseny között.

A magánszektor fellépése

A magánszektor ezeknek az erőfeszítéseknek az élvonalában helyezkedik el. Az ipari forradalom, amelyet a világon mindenütt a kis szén-dioxid-kibocsátással járó fejlődés felé való elmozdulás indít el, páratlan lehetőséget jelent az európai ipar számára. Habár a hosszú távú, stabil politikai keret alapvető fontosságú, az ipar akkor tudja ezt a lehetőséget a legjobban kihasználni, ha készen áll a beruházások növelésére, és hajlandó nagyobb kockázatokat vállalni.

Az iparnak stratégiai szövetségeket kell létrehoznia ahhoz, hogy megoszthassa a kutatás és a demonstráció terheit, és részesülhessen annak előnyeiből. A technológiák közötti szinergiák jobb kihasználásának tág tere nyílik (pl. az autóiparban a hibrid-, az üzemanyagcellás-, a bioüzemanyag- és a gáz meghajtású járművek között). Az iparnak közösen kell fellépnie annak érdekében is, hogy a globális szabályozások, és szabványok kidolgozását állásfoglalásával előbbre mozdítsa, és hogy leküzdje az új technológiák társadalmi elfogadottsága körül gyakran kialakuló összetett problémákat.

Az újabb tanulmányok[4] azt mutatják, hogy Európában még mindig van tere a magántőke jelentős arányú növelésének a tiszta energiaforrásokba történő beruházások terén. A magán- és a kockázati tőkét is magába foglaló pénzügyi ágazatnak a potenciálisan gyors növekedést felmutató kis- és középvállalkozásokba, illetve a kiválással létrejövő vállalkozásokba való befektetéshez kell igazítania kockázatvállalási profilját, ha részesülni kíván a kis szén-dioxid-kibocsátású technológiák roppant kedvező jövőbeni lehetőségeiből.

Fellépés tagállami szinten

A tagállamoknak hozzá kell járulniuk a 2020-ra megállapított 20 %-os célok megvalósításához, és energiarendszereiket rá kell állítaniuk a szén-dioxid-mentességet 2050-re megvalósító pályára.

Az energiatechnológiákra irányuló célirányos és jelentős mértékű erőfeszítés a tagállamokat a számukra legelőnyösebb módon segítheti a célok elérésében, miközben költségeiket korlátozza.

A tagállami fellépéseknek a beruházások növelésére és az egyértelmű piaci jelzések kialakítására kell irányulnia a kockázat csökkentése és a fenntarthatóbb technológiák ipari fejlesztésének ösztönzése érdekében. Ezt például az innovációt bátorító, és értékesítési láncok létrehozását segítő intelligens ösztönző rendszerek megtervezésével inkább megtehetik, mint a verseny indokolatlan torzításával, vagy nagy lehetőségeket csak rövid távon kínáló technológiák segélyezésével.

A kutatási alap erősítésére, az innovációs kapacitás építésére, a kiválóság bátorítására és az ágazat számára rendelkezésre álló emberi erőforrások növelésére adókedvezményeket[5] és tagállami szinten végrehajtott közösségi eszközöket, így a strukturális alapokat lehet felhasználni.A végrehajtás megerősítése, a nyomon követés, a nemzeti programok felülvizsgálata, valamint az olyan intézkedések, amelyek a többi tagállam és a Közösség erőfeszítéseivel való következetesebb kapcsolódásra és nagyobb összehangoltságra törekszenek, szintén kifizetődő lenne.

Fellépés közösségi szinten

A SET-terv célkitűzéseinek teljesítéséhez alapvető fontosságú új közösségi koncepciót kialakítani az energiatechnológiák területén. A Közösség az az eszköz, amely:

- Lehetővé teszi az új, óriási lehetőségeket kínáló, de jelenleg a piaci versenyképességtől messze elmaradó technológiák kifejlesztéséhez szükséges, viszont az egyes tagállamok rendelkezésére álló eszközöket meghaladó erőforrások csoportosítását, és a kockázatok megosztását.

- Mind műszakilag, mind az energiarendszer szintjén megkönnyíti a stratégiai tervezést annak érdekében, hogy a több tagállamot érintő problémákra, így az energiahálózatokat illetően közös megoldások szülessenek, és a jövő energiarendszere felé való átmenet a legelőnyösebb módon történjen.

- Lehetővé teszi a megfelelő energiatechnológia-politikai döntéshozás támaszát jelentő és a beruházási döntésekhez útmutatást nyújtó adatok és információk teljesebb körű összegyűjtését és megosztását.

- A nemzetközi együttműködésekben biztosítja a következetes fellépést és a kritikus tömeget.

- Kezeli a közös problémákat és a nem technológiai jellegű akadályokat, így az új technológiák nagyközönség általi elfogadottságát és ismertségét annak érdekében, hogy széles körben alkalmazott közös megoldásokat találjunk.

A kutatási keretprogramok és a versenyképességi és innovációs keretprogram alkotják azokat a főbb eszközöket, amelyeken keresztül jelenleg az ágazati szereplők EU-szerte együttműködnek a műszaki innovációs projekteken.

E közösségi programoknak új szempontokat követően, inkább a közös programok irányításával és társfinanszírozásával, mintsem a projektekkel magukkal foglalkozó minta szerint kell fejlődniük ahhoz, hogy a tagállamok és a magánszféra cselekvésre való ösztönözésére jobban felhasználhatók legyenek. Ez megkívánja e programok végrehajtási módjának a megváltoztatását. Az üzemanyagcella- és hidrogéntechnológiai közös technológiai kezdeményezésről szóló javaslat[6] kiváló példája az ilyen változásnak, hiszen egy közösségi kutatási keretprogram nyújtotta támogatást használnak – az iparral közösen – egy új, európai köz-magán társulás formájában megvalósuló kutatási és demonstrációs program társfinanszírozására.

Fellépés globális szinten

Mivel a világ energiaigénye még mindig növekszik, ugyanakkor az üvegházhatást okozó gázkibocsátás Európára jutó részének 2030-ra 15 %-ról 10 %-ra kell csökkennie, globális szintű erőfeszítésre és együttműködésre van szükség ahhoz, hogy a globális kihívásokat kezelni lehessen.

Az energiatechnológiákkal kapcsolatos nemzetközi együttműködésnek új szintjét kell kialakítanunk hasonlóképpen ahhoz, ahogy a kibocsátás-kereskedelmi rendszert a globális szén-dioxid-kibocsátás korlátozását és kereskedelmét szolgáló rendszer létrehozásának ösztönzésére használjuk. Ha nem vagyunk képesek a kis szén-dioxid-kibocsátású technológiák iránti kedvet felkelteni, és biztosítani azok széleskörű piaci elterjedését, akkor nagyszabású célkitűzéseink az erőfeszítések és források elpazarolását eredményezhetik: ez az üzleti vállalkozások, és a társadalom számára igen drága stratégiának bizonyulna.

3. A SET-TERV CÉLKITűZÉSEI

Az energiatechnológiák új európai szakpolitikáját az európai energiapolitika ambícióját és céljait felhasználva kell létrehozni.

Az elmúlt évek során meghozott intézkedések megalapozták az EU további fellépését. Az európai technológiai platformok létrehozása lehetőséget teremt arra, hogy az érdekelt felek találkozóikon közös kutatási és kiépítési stratégiákat határozzanak meg. Az Európai Kutatási Térség (az ERA-net) a tagállamok közötti közös kutatástervezés felé való fejlődés elindítója és eszköze. A kiválósági hálózatok alkalmat teremtenek arra, hogy a kutatási központok az egyes szakterületeken együtt dolgozzanak.

Erre a lendületre építve a SET-terv a középpontba helyezi, erősíti, és koherenssé teszi az Európában átfogóan meglévő erőfeszítéseket azzal a céllal, hogy a csúcstechnológiát jelentő, kis szén-dioxid-kibocsátású technológiák területén felgyorsítsa az innovációt. Ezzel megkönnyíti az európai energiapolitika 2020-as céljainak és 2050-es jövőképének megvalósítását.

A SET-terv a következő eredmények elérését javasolja: (i) új, közös stratégiai tervezés, (ii) hatékonyabb végrehajtás, (iii) az erőforrások növelése, és (iv) szorosabb nemzetközi együttműködés új koncepciója.

4. KÖZÖS STRATÉGIAI TERVEZÉS

A közösségi szinten való együttműködés új módszere nyitott, dinamikus és rugalmas eszközöket kíván meg a folyamatok irányítására, az elsődleges célok meghatározására, az intézkedési javaslatok megtéteteléhez.

A tagállamok döntéshozóinak, az iparnak, a kutatói társadalomnak és a pénzügyi köröknek párbeszédet kell kezdeniük, és szervezetebb, célirányosabb módon kell döntéseket hozniuk, az EK-val együtt kell valamilyen együttműködési keretben megfogalmazniuk, és végrehajtaniuk az intézkedéseket.

Új kormányzási struktúrára van szükségünk.

A stratégiai energiatechnológiák európai közösségi irányító csoportja

A SET-terv végrehajtásának irányítására, és a tagállami, európai és nemzetközi erőfeszítések közötti következetes összhang biztosítására a Bizottság 2008 elején létre fogja hozni a stratégiai energiatechnológiák irányító csoportját. A csoport a Bizottság elnökletével a tagállamok magas rangú kormányképviselőiből fog állni. A csoport megbízatása a politikák és programok összehangolásán alapuló közös intézkedések megfogalmazása, az erőforrások rendelkezésre állítása, és – a közös célkitűzéseink elérése iránti teljes eltökéltség jegyében - az előrehaladás rendszeres nyomon követése és felülvizsgálata lesz.

A Bizottság 2009 első felében európai energiatechnológiai csúcstalálkozót fog rendezni. A csúcstalálkozó célja az lenne, hogy az innovációs rendszer egészében - tehát az ipartól kezdve a fogyasztókig - minden érdekelt felet, továbbá az európai intézmények képviselőit, a pénzügyi köröket és nemzetközi partnereinket egybegyűjtse és bevonja a munkába. Ez az esemény alkalom lenne az előrehaladás áttekintésére, az elért eredmények széles körben való elterjesztésére, és az ágazatok közötti termékeny eszmecsere előmozdítására.

Az európai energiatechnológiai információs rendszer

Az irányító csoportban folyó stratégiai tervező munka eredményességéhez rendszeres és megbízható információra, illetve adatokra van szükség. A Bizottság létre fog hozni egy nyitott hozzáférésű információ- és ismeretgazdálkodási rendszert, hogy támogassa az energiatechnológiai célkitűzések meghatározását, és segítse a SET-terv programjában való egyetértés létrejöttét. A rendszerben helyet fog kapni a Bizottság Közös Kutatóközpontja által kifejleszett, a „technológia feltérképezése“ (helyzetfelmérés, akadályok és a technológiákban rejlő lehetőségek) és a „kapacitások feltérképezése“ (pénzügyi és emberi erőforrások) nevű alkalmazás [7] . A rendszer az Energiapiaci Megfigyelőközpont és a kétévente elvégzett energiaügyi stratégiai felülvizsgálaton keresztül segíteni fogja a SET-terv előrehaladásáról szóló rendszeres jelentéstételt és az energiapolitika alakítását.

5. EREDMÉNYES VÉGREHAJTÁS – EGYÜTTMűKÖDÉS KÖZÖSSÉGI SZINTEN

A fejlesztés és a piacra-vitel felgyorsítása érdekében összpontosítotabb és hatékonyabb mechanizmusra van szükségünk, amely képes a közszféra beavatkozásában, az európai iparban és a kutatókban meglévő lehetőségeket stratégiailag kiaknázni.

5.1. Európai Ipari Kezdeményezések

Az európai ipari kezdeményezések célja az, hogy a tevékenységek és a szereplők szükséges kritikus tömegének mozgósítása által támogassák az iparban folyó energetikai kutatást, és az innovációt. A költségcsökkentés és a teljesítményjavítás szemponjait követő, a mérhető célkitüzésekre hangolt európai ipari kezdeményezesek a közös célok elérése érdekében összefogják és összehangolják a közösségi, tagállami és ipari erőfeszítéseket. Olyan ágazatokra fognak összpontosítani, amelyek számára a közösségi szintű együttműködés a legtobb hozzáadott értéket nyújtja, azaz olyan technológiákra, amelyek vonatkozásában az akadályok, a beruházások léptéke és a bennük rejlő kockázatok közösen jobban kezelhetők.

A konzultációs folyamat eredményeire támaszkodva a Bizottság javasolja, hogy 2008-tól kezdődően a következő, új, elsődleges fontosságú kezdeményezések induljanak be:

- Európai szélenergia-kezdeményezés: A súlypont a nagyteljesitményű turbinák és rendszerek hitelesítésén, illetve azok szárazföldi és a tengeri alkalmazására is kiterjedő demontráción van.

- Európai napenergia-kezdeményezés: A súlypont a fényelektromosság és a koncentrát napenergia nagyléptékű demonstrációján van.

- Európai bioenergia-kezdeményezés: A súlypont egy átfogó bioenergia-felhasználási stratégia keretében a „következő generációs“ bioüzemanyagokon van.

- Európai CO2-befogás, -szállítás és -tárolás kezdeményezés: A súlypont az ipari léptékű, szén-dioxidmentes fosszilisüzemanyag-tüzelésű erőművek gazdasági életképességének igazolása érdekében az egész rendszerrel szemben támasztott követelményeken van, beleértve a hatékonyságot, a biztonságot és a társadalmi elfogadottságot.

- Európai villamosenergiarendszer-kezdeményezés: A súlypont az intelligens villamosenergia-rendszer – tárolásra is kiterjedő – kifejlesztésén, valamint az európai átviteli hálózatokra vonatkozó kutatási program végrehajtásával megbízandó európai központ létrehozásán van.

- Fenntartható atommag-hasadási kezdeményezés: A súlypont a negyedik generációs technológiák kifejlesztésén van.

Az európai ipari kezdeményezések végrehajtása, az ágazatok és a technológiak természetétől és igényeitől függően, különféle módon fog történni. Az olyan technológiák esetében, amelyek Európa szerte elegendő ipari bázissal rendelkeznek a kezdeményezések a köz-magán társulás formáját vehetik fel, míg a csak néhány országban elsőbbséget élvező technológiák az érdekelt tagállamok által alkotott szövetségek közös tervezésében ölthetnek testet. A technológiai nyomóerő, illetve a piaci húzóerő eszközeinek valamely kombinációja megfelelőképpen igénybe vehető. Az európai technológiai platformok segíteni fognak az előkészítő szakaszban.

Két, folyamatban lévő energiaprogram szolgálhat a SET-terv keretében javasolt kezdeményzesek szemléltetésére alkalmas példákat: az európai atommag-fúziós kutatási program, amelynek vezető projektje az „ITER”, és a javasolt „üzemanyagcella- és hidrogéntechnológia” elnevezésű, közös technológiai kezdeményezés. Más, kapcsolódó ipari kezdeményezés az „egységes európai égbolt” légiközlekedés-irányítási kutatási program (SESAR), amely javítani fogja a légiközlekedési rendszer energia-hatékonyságát, valamint a javasolt „tiszta égbolt“ elnevezésű, közös technológiai kezdeményezés, amelynek célja a repülőgépmotorok energia-hatékonyságának javítása[8].

5.2. Az európai energiakutatási szövetség létrehozása

Európa az energiaügy terén erős tagállami kutatási intézetekkel, és kiváló, az egyetemeken, illetve a szakosodott központokban dolgozó kutatócsoportokkal rendelkezik. Ezek azonban, mégha hasonló célokat követnek is, stratégiájukat és munkaterveiket egyedileg határozzák meg. Az erőfeszítéseik összehangolására szolgáló hagyományos eszközök (pl. projektek és akadémiai hálózatok) már nem elégségesek. A közösségi szinten történő, fokozottabb összehangolás az erőforrások eredményesebb használatát fogja biztositani.

A Bizottság javasolja egy európai energiakutatási szövetség létrehozását. E folyamat elindítására a Bizottság 2008 első felében szervezett keretek között párbeszédet fog nyitni a jelentős programokkal rendelkező tagállami kutatási intézetek és a hasonló jellegű testületek (pl. felsőoktatási intézmények) vezetőivel. A feladat a mai, a projekt alapú együttműködési modelltől való eltávolodás, és a programvégrehajtás új mintája felé való közeledés lesz. A cél e programoknak a SET-terv elsődleges célkitűzéseivel való összehangolása, a meglévő, szétszórt kapacitások hálózattá alakítása, és az iparral tartós partneri kapcsolatok kiépítése lesz.

A szövetség keretébe vont lehetséges közös programok példái közé tartozik a energetikai alapkutatás, az áttörést jelentő technológiák működőképessé tétele, és a magas szintű energiahatékonyság. Az Európai Technológiai Intézet az energiaüggyel és éghajlatváltozással foglalkozó tudás és innováció közösségen keresztül e nagyratörő célkitűzés megvalósításának megfelelő eszköze lehet.

5.3. Transzeurópai energiahálózatok és a jövő energiarendszere

Egy fenntartható és összekapcsolt európai energiarendszer megteremtése az energia-infrastruktúra terén a változások tömegét, és szervezeti innovációt igényel. Az energiaipar és energia-infrastruktúra átalakítása évtizedekig fog tartani, és a 21. század egyik legnagyobb összegű beruházását fogja jelenteni. Az energiaiparon, a környezetvédelmen, és a közlekedésen kívül egy sor, igen különböző ágazatot is érinteni fog, így az információs és kommunikációs technológiákat, a mezőgazdaságot, a versenyt, a kereskedelmet, és még másokat. Emiatt az egyre szorosabban összefüggő kérdések kezeléséhez ágazatközi megközelítésre lesz szükség.

Az jövő infrastruktúrájának és szakpolitikáinak megtervezéséhez és létrehozásához fontos világosan megérteni az új energiatechnológiai lehetőségek minden következményét és logisztikáját.

A Bizottság javasolja 2008-ban európai energia-infrastruktura hálózatok és rendszerek átmenetének megtervezése címmel intézkedés kezdemenyezését. Az intézkedés hozzá fog járulni a kis szén-dioxid-kibocsátású, integrált energiarendszerek optimális és harmonizált fejlesztéséhez az EU-ban, és a szomszédos országokban. Segíteni fogja az európai szintű előrejelzést szolgáló eszközök és modellek kifejlesztését olyan területeken, mint az intelligens, kétirányú villamosenergia-vezetékek, a CO2 szállítása és raktározása, és a hidrogénenergia elosztása.

6. FORRÁSOK

Alapvetően fontos az energiaellátás és éghajlatváltozás kihívásának rendkívüli nagysága és a kutatás, illetve innováció jelenlegi szintje közötti arányeltérés kezelése.

A SET-terv végrehajtása segít felülemelkedni az európai kutatási és innovációs bázis szétforgácsoltságát, és ez összességében az együttműködés és a verseny jobb egyensúlyához fog vezetni. A nagyobb összefogottság, és a különböző támogatási programok és források közötti szorosabb összehangoltság bátorítása, segíteni fogja a beruházások optimalizálását, kapacitásokat fog teremteni, és biztosítani fogja a fejlesztés különböző szakaszaiban lévő technológiák finanszírozásának folyamatosságát.

A következő két kihívásra kell megfelelni: a kutatás és a kapcsolódó infrastruktúrák, az ipari léptékű demonstrációk és piacszimulációs projektek számára pótlólagos pénzügyi források mozgósítása , és az oktatás és képzés annak érdekében, hogy az európai energiapolitika által majdan létrehozott technológiai lehetőségek hasznosításához az emberi erőforrás a szükséges mennyiségben és minőségben álljon rendelkezésre.

A beruházás növelése

Az újabbkeletű tanulmányok (pl. a Stern jelentés, az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi bizottság jelentései és a Nemzetközi Energia Ügynökség) megerősítik, hogy az energiakutatási és innovációs beruházásnak a jelenlegi szint legalább kétszeresére való növelése bizonyosan lényeges eredményeket lenne képes felmutatni. A rendszerbe-állítási ösztönzőket is szükség lehet a kétszerestől az ötszörösig terjedő nagyságrendben megnövelni.

Az Európai Közösségek hetedik keretprogramjanak megnövelt költségvetése, és az „Intelligens Energia – Európa” program a helyes irányba tett lépéseknek tekinthetők. Az előbbiben az EK, illetőleg az Euratom keretprogramja energetikai kutatásokra átlagosan évi 886 millió eurót irányoz elő, szemben a korábbi program 574 millió eurós összegével. A Közösségnek az ITER atommag-fúziós program iránti elkötelezettsége alapvető szerepet játszott e költségvetési emelés biztosításában. A források további bővítésére hasonlóképpen szükség lesz a javasolt európai ipari kezdeményezések és az európai energiakutatási szövetség finanszírozásához.

Az Európai Befektetési Bank szintén több forrást irányoz elő energiaprojektek számára (5-7 milliárd eurót az elkövetkező években). Az új, kockázat-megosztási pénzügyi mechanizmus – amint azt első eredményei is igazolják – szélesebb pénzügyi lehetőségeket nyit meg a kutatási és demonstrációs projektek számára a megújuló energiaforrások és az energiahatékonyság ágazatban.

Néhány tagállam már most folyamatosan növeli a nemzeti energiakutatásra szánt támogatást. A többi tagállamnak követnie kell példájukat azzal céllal, hogy három éven belül összességében megduplázódjanak az EU-ban ezek az erofeszitesek. A Bizottság a lisszaboni folyamattal összefüggésben nyomon fogja követni e célkitűzés megvalósítása felé tett előrehaladást.

A Bizottság tervezi, hogy 2008 végén a kis szén-dioxid-kibocsátás ú techologiák támogatásáról közlemenyt ad ki. Ebben a Bizottság foglalkozni fog a forrásszükségletekkel és a forrásokkal, meg fogja vizsgálni a magánberuházás – beleértve a magán- és kockázati tőkét – hasznosítása előtt nyitva alló minden lehetseges utat, továbbá a támogatási források közötti összehangolás erősítésének és a pótlólagos források előteremtésének módjait. A közlemeny különös alapossággal fogja vizsgálni a kis szén-dioxid-kibocsátású technológiak ipari léptékű demonstrációját, és a piacszimulációt támogató új, európai mechanizmus/alap létrehozásának lehetőségét, továbbá mérlegelni fogja az innovációnak nyújtott adókedvezmények költségeit és hasznait.

A közlemény elkészítése során a Bizottság támaszkodni fog a kormányok és az ipar szakértőire, a kutatói társadalomra, az energiaipari és pénzügyi körökre.

Az emberierőforrás-bázis bővítése

Az energetikai innováció előtt álló új kihívásokkal szembenézni képes kutatók és mérnökök számának és minőségének növelése érdekében a Bizottság különösen a kutatási keretprogram Marie Curie-intézkedéseit fogja felhasználni arra, hogy fokozza a kutatók képzettségét az energiaügy területén. A SET-terv intézkedései, így az európai ipari kezdeményezések és az európai energetika-kutatási szövetség további oktatási- és képzési lehetőséget teremtenek azzal a céllal, hogy Európa és a világ legjobb kutatói számára vonzó munkakörnyezetet kínáljanak.

Az emberi erőforrás-bázis erősítésére irányuló tagállami intézkedéseket jobban össze kell hangolni ahhoz, hogy a szinergiák a lehető legnagyobb mértékben kibontakozzanak, és hogy növeljék a mobilitást a fiatal munkerő e területre való áramlásának hiánya miatt már ma komoly nyomás alatt álló ágazatban. A közös programok társfinanszirozásának elsődleges célkitűzéssé kell válnia.

7. NEMZETKÖZI EGYÜTTMűKÖDÉS

A nemzetközi együttmüködés például a kutatás vagy a nemzetközi szabványok megállapítása területén életbevágóan fontos a kis szén-dioxid-kibocsátású technológiák globális fejlődésének, kereskedelmi forgalomba hozatalának, rendszerbe-helyezésének és hozzáférhetővé tételének ösztönzése érdekében.

Rendkivül fontos, hogy a versenyt gazdaságuk kulcstényezőjeként elismerő fejlett országokkal való fokozotabb együttműködés a „közjavak“ – így a biztonság és társadalmi elfogadottság – kutatása, valamint a hosszabb távú, úttörő kutatások terén biztosítva legyen.

A fejlődő és felemelkedő gazdaságokkal való kapcsolatában a Közösség érdeke inkább ezen országok fejlődésének előmozdítása és fentarthatóbb növekedése, miközben az uniós ipar számára új piaci lehetőségeket épít, és hatékony együttműködést biztosít az erőforrásokhoz való hozzáférés és fejlesztése terén. Ezekkel az országokkal a további kapcsolattartás és együttműködés lehetőségei egyebek között a következők: az energiatechnológiai központokat összekötő hálózatok létrehozása, ezekben az országokban a legnagyobb potenciállal rendelkező technológiák számára nagyszabású demonstrációs projektjek létrehozása, az innovativ pénzügyi támogatási rendszerek – például a globális energiahatékonyság és megújuló energiaforrás alap – használatának növelése, a Kyoto Jegyzőkonyv mechanizmusai – nevezetesen a tiszta fejlesztési mechanizmus – használatának a kibocsátáscsökkentési projektekbe való beruházásokat elősegítő megerősítese, ha sikerül a 2012 utáni, a CO2 további csökkentéséről szóló nemzetközi egyezményben megállapodni.

A SET-tervben javasolt intézkedések (ti. irányítócsoport, európai ipari kezdeményezések és az európai energiakutatási szövetség) bizonyosan magukkal hozzák a nemzetközi együttműködési stratégia megerősödését. Azt is biztosítanunk kell, hogy az EU egyre inkább egy hangon szólaljon meg a nemzetközi fórumokon, hogy – amikor a helyzet megköveteli – egy szorosabban összetartozó és erősebb partnerség hatását keltse.

8. A MUNKA ELőMOZDÍTÁSA

Ma az energiatechnológiai innovációs folyamat tagállami forrásokat használó, tagállami célokat és igényeket kielégítő, tagállami programokon és ösztönzőkön alapul. Ez a modell egy olcsó energián alapuló és szén-dioxid-korlátozás nélküli világ ma már letünt korszakához illik. A 21. századhoz illő energiatájkép főbb körvonalainak teljes átrajzolásához új energiapolitikát kell folytatni.

A Bizottság ezért felkéri az Európai Tanácsot és az Európai Parlamentet, hogy:

- Erősítse meg, hogy az energiatechnológia Európa energia- és éghajlatváltozási politikáinak alapvető pillére, és létfontosságú szén-dioxid-mentesítési céljaink elérése.

- Hagyja jóvá az energiakutatási és innovációs erőfeszítések közös és stratégiai tervezésének közösségi célját au EU energiapolitikai célkitűzéseivel összhangban. 2008-ban egy új kormányzati struktúra legyen felállítva.

- Erősítse meg, hogy a jelenlegi kutatási és innovációs erőfeszítések jobb és eredményesebb végrehajtása alapvetően fontos, különösen:

- Kötelezze el magát egy sor, kulcsfontosságú európai ipari kezdeményezés 2008-ban kezdődő létrehozására,

- Hagyja jóvá egy európai energetika-kutatási szövetség keretén belül az EU-ban lévő energetikai kutatóközpontok szorosabb integrálása által az európai energetika-kutatási kapacitások erősítésének szükségességét. E cél elérése érdekében szabályozott párbeszéd fog kezdődni 2008-ban.

- Hagyja jóvá a Bizottságnal a kis szén-dioxid-kibocsátású energiahálózatok és –rendszerek felé való átmenet stratégiai tervezésére szolgáló intézkedés kezdeményezéséról szóló javaslatát.

- Erősítse meg, hogy mind a pénzügyi, mind az emberi források jobb felhasználása és átfogó növelése szükséges a jövő kis szén-dioxid-kibocsátású technológiáinak kifejlesztéséhez és rendszerbe állítására.

- Üdvözölje a Bizottság szándékát, hogy 2008-ban a kis szén-dioxid-kibocsátású technológiák finanszírozásáról közleményt készít.

- Értsen egyet a nemzetközi együttműködés megerősítésének szükségességével egy következetes, és – a fejlett, fejlődő, valamint a felemelkedő gazdaságok viszonylatában – árnyalt stratégia végrehajtásán keresztül.

[1] Az Európai Tanács által elfogadott következtések a Bizottság energiacsomagja, azaz közleményei alapján: „Európai energiapolitika”, COM(2007)1, „A globális éghajlatváltozás 2 Celsius-fokra való csökkentése”COM(2007)2, és „Egy európai stratégiai energiatechnológiai terv felé”, COM(2006)847

[2] Stern-áttekintés az éghajlatváltozás gazdaságáról – az Egyesült Királyság gazdasági és pénzügyminisztériuma (UK HM Treasury).

[3] „Zöld Könyv a környezetvédelmi és a kapcsolódó politikai célokra szolgáló piaci alapú eszközökről”, COM(2007)140, 2007.03.28.

[4] Pl. Global Trends in Sustainable Energy Investment 2007 (Globális folyamatok a fenntartható energiaforrásokba való befektetés terén, 2007), ENSZ környezetvédelmi programja és New Energy Finance Ltd.

[5] „Az adókedvezményeknek a K+F érdekében történő hatékonyabb felhasználásáról”, COM(2006)728, 2006.11.22.

[6] COM(2007) 571, 2007.10.09

[7] Lsd. a Bizottság szolgálatainak a „Technológiai térképről” (SEC)(2007)1515) és a „Kapacitás-térképről” szóló (SEC(2007)1511) munkadokumentumait.

[8] SESAR-ról szóló bizottsági közlemény, COM(2005)602, 2005.25.11., Az Üzemanyagcella- és Hidrogéntechnológiai Közös Vállalkozás létrehozása kezdeményezésről szóló bizottsági közlemény COM(2007)571 .2007.10.9., és „Tiszta Égbolt” közös technológiai kezdeményezésről szóló bizottsági közlemény, COM(2007)315, 2007.6.13.