[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA | Brüsszel, 6.7.2007 COM(2007) 390 végleges A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK A Közösségek pénzügyi érdekeinek védelme – Csalás elleni küzdelem – 2006. évi éves jelentés [SEC(2007)930][SEC(2007)938] TARTALOMJEGYZÉK Bevezetés 4 1. A csalás elleni küzdelem eredményei: A csalások és egyéb szabálytalanságok statisztikái 5 1.1. A tagállamok által 2006-ban bejelentett csalások és egyéb szabálytalanságok statisztikái 5 1.1.1. Hagyományos saját források 6 1.1.2. Mezőgazdasági kiadások (EMOGA Garanciarészleg) 7 1.1.3. Strukturális intézkedések 8 1.1.4. Előcsatlakozási alapok 9 1.2. Az OLAF tevékenységeinek statisztikái 10 2. A csalások megelőzése 11 2.1. Kockázatelemzés, kockázatkezelés, ellenőrző rendszerek 11 2.1.1. A kiadásokkal kapcsolatos intézkedések 11 2.1.2. Vámügyek 13 2.2. A kizárási, előrejelző vagy megbízhatósági adatbázisok 14 2.2.1. Európai szinten 14 2.2.2. A tagállamokban 15 2.3. Az európai szintű pénzügyi irányítás átláthatóbbá tétele 18 2.4. Az elszámolási és ellenőrzési szabályok tökéletesítése a pozitív megbízhatósági nyilatkozat érdekében 18 2.5. A Közösség pénzügyi érdekeinek védelmére tett fellépések előmozdítására irányuló Hercule-program 19 3. Csalás elleni küzdelem 20 3.1. A csalások felderítése: belső informátorokon (whistleblowing) alapuló előrejelző rendszerek 20 3.1.1. Európai intézmények 20 3.1.2. Tagállamok 21 3.2. Az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) átalakítása 23 3.3. A kölcsönös segítségnyújtás fejlesztése 23 3.4. A cigarettacsempészet és cigarettahamisítás elleni küzdelem 24 3.5. Az euro védelme 24 3.6. Néhány tagállam 2006. évi intézkedései 25 4. Behajtás 25 4.1. Mezőgazdaság 25 4.1.1. A behajtási munkacsoport eredményei 25 4.1.2. Pénzügyi korrekciók 27 4.2. Strukturális alapok 27 4.3. Saját források 28 4.4. Behajtás az OLAF vizsgálata nyomán 29 4.5. A közösségi pénzeszközök behajtására vonatkozó nemzeti jogszabályok 29 Bevezetés A Közösség pénzügyi érdekeinek védelmével és a csalás elleni küzdelemmel kapcsolatos feladatokat a Közösség és a tagállamok egymással megosztva végzik. A Bizottság a tagállamokkal együttműködve évente jelentést készít arról, milyen új intézkedéseket hoztak az EK-Szerződés 280. cikkében foglalt kötelezettségek teljesítése tekintetében. A jelentések címzettje az Európai Parlament és a Tanács. A jelentéseket közzéteszik. E jelentésben – a Bizottság és a tagállamok közös megegyezése alapján – az egyes területeken hozott intézkedések áttekintő ismertetése mellett négy témakör kerül részletesen bemutatásra: a kockázatelemzés és kockázatkezelés, a kizárási és előrejelző adatbázisok, a belső informátorokon alapuló előrejelző mechanizmusok és a beszámítás útján történő behajtás mechanizmusai. A jelentés első pontja összefoglalja a tagállamok által az ágazati rendeletek értelmében bejelentett szabálytalanságokról készült statisztikák eredményeit , és bemutatja az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) operatív tevékenységének néhány adatát. A második pont a tagállamok és a Bizottság által a csalások és más szabálytalanságok megelőzése érdekében hozott intézkedéseket mutatja be. Emellett e pontban kerül részletes kifejtésre a további két témakör: a kockázatelemzés és kockázatkezelés, valamint a kizárási és előrejelző adatbázisok . A harmadik pont a csalás elleni küzdelem terén hozott intézkedéseket foglalja össze. E pontban szerepel a belső informátorokon alapuló előrejelző mechanizmusokról szóló fejezet is. A negyedik pont a beszedetlen vagy jogosulatlanul kifizetett összegek hatékonyabb behajtása érdekében hozott intézkedéseket mutatja be. E pontban kerülnek bemutatásra az egyes nemzeti jogszabályok alapján a beszámítás útján történő behajtásra vonatkozó mechanizmusok is. A jelentés a megtett intézkedéseket és az elért eredményeket csupán összefoglalóan ismerteti. A Bizottság ugyanakkor közzétesz két további munkadokumentumot is: az egyik a tagállamok e területen végzett tevékenységét[1], a másik pedig a tagállamok által bejelentett szabálytalanságokra vonatkozó statisztikákat[2] mutatja be. A korábbi évek jelentései megtalálhatók az OLAF internetes oldalán[3]. 1. A CSALÁS ELLENI KÜZDELEM EREDMÉNYEI: A CSALÁSOK ÉS EGYÉB SZABÁLYTALANSÁGOK STATISZTIKÁI 1.1. A tagállamok által 2006-ban bejelentett csalások és egyéb szabálytalanságok statisztikái A pénzügyi érdekek védelme megosztott felelősség. Azokon a területeken, ahol a költségvetést a tagállamok hajtják végre (agrárpolitika, strukturális alapok, előcsatlakozási alapok), valamint a Közösség valamennyi saját forrása esetében a közösségi jog bejelentésre kötelezi a tagállamokat, amennyiben a pénzügyi érdekeket érintő csalás vagy egyéb szabálytalanság gyanúja merül fel. A közösségi költségvetésben felmerülő kiadások mintegy 80 %-át kezelik a tagállamok. A tagállamok bejelentései alapján készült statisztikákat a Bizottság szolgálatainak e jelentéssel egy időben kiadott, „A szabálytalanságok statisztikai vizsgálata” című szolgálati munkadokumentuma ismerteti részletesen. E jelentés nem tér ki a Közösségek közvetlen kezelése alatt álló kiadásokkal kapcsolatban felderített szabálytalanságok statisztikáira, de a Bizottság meghozta a szükséges intézkedéseket, hogy a jövőben ezek is szerepeljenek a jelentésben. A bejelentett szabálytalanságok számát és az érintett összegek ágazatonkénti bontását az 1. táblázat tartalmazza. 1. táblázat – A szabálytalanságok száma és az érintett összegek – 2006 2006 ÖSSZESEN | Terület | Bejelentett szabálytalanságok száma | A szabálytalanságok (beleértve a csalás gyanúját jelentő eseteket is) becsült teljes pénzügyi hatása (millió EUR) | A csalás gyanúját jelentő esetek becsült pénzügyi hatása (millió EUR) | Saját források | 5 243 | 353 | 134,39 (a 2006. évi saját források teljes összegének ~0,94 %-a[4]) | EMOGA Garanciarészleg | 3 249 | 87 | 29,8 (a teljes elkülönített pénzeszközök ~0,06 %-a) | Strukturális alapok és Kohéziós Alap | 3 216 | 703 | 157,56 (a teljes elkülönített pénzeszközök ~0,41 %-a) | Előcsatlakozási alapok | 384 | 12,32 | 1,57 (a teljes elkülönített pénzeszközök ~0,03 %-a)[5] | Összesen | 12 092 | 1 155,32 | 323,32 (a saját források ~0,94 %-a, a három terület teljes kiadásainak pedig ~0,2 %-a[6]) | 1.1.1. Hagyományos saját források A 10 000 EUR feletti felderített és bejelentett csalások és szabálytalanságok száma 2006-ban az előző évhez képest 12 %-kal csökkent (5943-ról 5243-ra), a szabálytalanságokban érintett összeg ugyanakkor 7 %-kal nőtt (328 millió EUR-ról 353 millió EUR-ra[7]). A bejelentett szabálytalanságok mintegy 22 %-a esetében merül fel a csalás gyanúja. (Ennek becsült pénzügyi hatása mintegy 134,39 millió EUR, amely a 2006. évi saját források mintegy 0,94 %-ának felel meg. Ugyanez az adat 2005-ben 105,3 millió EUR és 0,85 %). Az elmúlt öt évben bejelentett szabálytalanságok számának, illetve becsült pénzügyi hatásának alakulását az 1. ábra mutatja. 2003-hoz képest az esetek számának növekedése azzal magyarázható, hogy a tagállamok több esetet jelentettek be, nyilvántartásba vették a késedelmesen lezárt árutovábbítási műveleteket, és az EU új tagállamokkal bővült. A késedelmesen lezárt árutovábbítási műveletek száma és aránya 2005 óta több mint a harmadával csökkent[8]. A korábbi évekhez hasonlóan 2006-ban is a dohánytermékek és a televíziókészülékek voltak azok a termékek, amelyek esetében a legtöbb szabálytalanság előfordult. A cukorágazat 2005-höz képest kevésbé érintett, ugyanígy a halászati termékek, az üveg és üvegedények és az optikai eszközök is. A hús, a motorok és az alkatrészek, a szervetlen termékek, az olajok és zsírok ágazatában ugyanakkor a szabálytalanságok száma nőtt. A textilágazatban az arány viszonylag változatlan maradt, 10,3 millió eurót érint. 1. ábra: A hagyományos saját források területén bejelentett szabálytalanságok száma és becsült pénzügyi hatása – 2002–2006 (millió EUR) [pic] 1.1.2. Mezőgazdasági kiadások (EMOGA Garanciarészleg) 2006-ban a bejelentett szabálytalanságok száma az előző évihez képest 3 %-kal nőtt (2006-ban 3 249 eset). A szabálytalanságok által érintett teljes összeg ugyanakkor 2006-ban (87 millió EUR) 15 %-kal kevesebb volt. Ez az EMOGA Garanciarészlegében elkülönített előirányzatok (2006-ban 49 742 millió EUR) mintegy 0,17 %-ának felel meg. A bejelentett szabálytalanságok mintegy 10 %-a esetében áll fenn a csalás gyanúja (2006-ban 29,8 millió EUR, azaz a teljes előirányzatok mintegy 0,06 %-a, míg ugyanez az adat 2005-ben 21,5 millió EUR és 0,05 %). A bejelentett esetek nagy része a vidékfejlesztéssel, a marha- és borjúhúságazattal, valamint a gyümölcs- és zöldségágazattal függ össze. E három ágazatban jelentették be az összes szabálytalanság mintegy 60 %-át, az összegek tekintetében pedig közel 70 %-át. A mezőgazdasági kiadásokkal kapcsolatos szabálytalanságok bejelentése 2007-től a Bizottság 2006-ban elfogadott[9] rendeletével egyszerűbbé válik. A Bizottságnak kötelezően bejelentendő szabálytalanságok határértéke a strukturális alapokéihoz fog igazodni (10 000 EUR). 2. ábra: A mezőgazdasági kiadások területén bejelentett szabálytalanságok száma és becsült pénzügyi hatása – 2002–2006 (millió EUR) [pic] 1.1.3. Strukturális intézkedések A strukturális alapokkal kapcsolatban az Európai Parlament és a Tanács a 2007–2013 közötti új programozási időszakra vonatkozóan több rendeletet is elfogadott. Változatlanok maradtak azok a szabályok, amelyek alapján a szabálytalanságokat a Bizottságnak be kell jelenteni. A régi programozási időszakokra továbbra is a régi rendeletek alkalmazandók. 2006-ban a bejelentett szabálytalanságok száma (a Kohéziós Alappal együtt 3 216 eset) 10 %-kal csökkent az előző évhez képest (3 750 eset), pénzügyi hatása ugyanakkor (703 millió EUR) 17 %-kal nőtt. A 2006-ban bejelentett szabálytalanságok becsült pénzügyi hatása a strukturális alapok és a Kohéziós Alap 2006. évi előirányzatainak (38,430 milliárd EUR) mintegy 1,83 %-át teszi ki. A bejelentett szabálytalanságok – pénzügyi hatásban kifejezve – 16,6 %-ánál merül fel csalás gyanúja (2006-ban 157,56 millió EUR, azaz az elkülönített előirányzatok mintegy 0,41 %-a; ugyanez az adat 2005-ben 205 millió EUR és 0,53 %). A végleges hatás csak a programok lezárása után válik ismertté. A szabálytalanságok legnagyobb részét az előző évekhez hasonlóan az ERFA-val és az ESZA-val kapcsolatban jelentették be (a szabálytalanságok mintegy 75 %-a). Az EMOGA Orientációs Részlegével kapcsolatban bejelentett szabálytalanságok száma 38 %-kal nőtt, a Kohéziós Alap és a HOPE esetében ugyanakkor nem változott. 3. ábra: A strukturális fellépések területén bejelentett szabálytalanságok száma és becsült pénzügyi hatása – 2002–2006 (millió EUR) [pic] 1.1.4. Előcsatlakozási alapok A PHARE, SAPARD és ISPA alaphoz kapcsolódó összes szabálytalanságok száma 2006-ban 13,6 %-kal nőtt (384, míg 2005-ben 338 eset). A szabálytalanságok becsült pénzügyi hatása a PHARE és a SAPARD esetében szintén nőtt, míg az ISPA esetében csökkent (2005-ben 6,9 millió EUR, míg 2006-ban már csak 1,2 millió EUR). 2006-ban a bejelentett szabálytalanságok teljes összege 26 %-kal nőtt (12,318 millió EUR, míg 2005-ben 16,7 millió EUR), ez a három alap teljes támogatható összegének mintegy 2,8 %-át teszi ki. A bejelentett szabálytalanságok mintegy 14,63 %-ánál merült fel a csalás gyanúja. A becsült pénzügyi hatás 1,57 millió EUR. A 2000–2006 között bejelentett csalások pénzügyi hatása a három alap ugyanezen időszakra vonatkozó előirányzatai 0,03 %-ának felel meg. A leggyakoribb szabálytalanság valamennyi előcsatlakozási alap esetében a nem támogatható kiadások kapcsán merült fel[10]. A PHARE esetében a szabálytalanságok második leggyakoribb típusa az indokolatlan kiadásokhoz[11] kapcsolódik. 4. ábra: Az előcsatlakozási alapok területén bejelentett szabálytalanságok száma és becsült pénzügyi hatása – 2002–2006 (millió EUR) [pic] 1.2. Az OLAF tevékenységeinek statisztikái Az OLAF kevesebb vizsgálatot indított a hozzá beérkezett információk nyomán, mint 2005-ben (2006-ban 195 aktát nyitottak, míg 2005-ben 214-et). A vizsgálat indításáról szóló határozat előzetes értékelésen alapul. 5. ábra: A beérkezett információk értékelése alapján megnyitott ügyek száma [pic] 2006. december 31-én összesen 430 vizsgálat volt folyamatban, ami a 2005. évi adattal közes azonos (2005. december 31-én 452 vizsgálat). 2. táblázat: A 2006. december 31-én folyamatban lévő ügyek száma és pénzügyi hatása ágazatonkénti bontásban Ágazat | 2006. december 31-én folyamatban lévő ügyek | Becsült pénzügyi hatás (millió EUR) | Mezőgazdaság | 65 | 202,7 | Strukturális alapok | 46 | 192,9 | Vámügyek | 111 | 748,9 | Közvetlen kiadások | 118 | 293,4 | Belső vizsgálatok | 91 | 301 | Összesen | 431 | 1 738,8 | Az OLAF vizsgálatairól további részletek és a korábbi évekkel való összehasonlítás az OLAF jelentésében[12] található. 2. A CSALÁSOK MEGELőZÉSE 2.1. Kockázatelemzés, kockázatkezelés, ellenőrző rendszerek A kockázatok megfelelő értékelése és kezelése minden ellenőrzési rendszernek értelemszerűen része, és hozzájárul ahhoz, hogy az adófizetők pénzét hatékonyan költsék el. Ez a terület jelenleg mind a Bizottság, mind a tagállamok szintjén fejlesztés alatt áll annak érdekében, hogy kialakuljon a Közösség pénzügyi érdekeinek kezdeményező védelme, biztosított legyen a megelőzés, és célirányosak legyenek a fellépések. 2.1.1. A kiadásokkal kapcsolatos intézkedések A kockázatkezelést a Bizottságnál évek óta alkalmazzák nemcsak a szigorúan vett kiadásoknál, hanem annál sokkal tágabb területen. Miután a Bizottság felismerte, hogy közös kockázatkezelési módszerek bevezetésére van szükség[13], 2006-tól intézkedéseket hozott e területen[14] a döntéshozatali folyamat tökéletesítésére, az irányító rendszerek hatékonyságának növelésére és megbízhatóságának erősítésére. Így a szolgálatoknak e téren közös kockázatelemzési és reagálási módszerek állnak rendelkezésükre. 2006 végén kísérleti alkalmazásban kipróbáltak egy olyan struktúrát, amellyel – több szolgálat összevonásával – hatékonyabban kezelhetők a több szolgálatot érintő kockázatok. Ez az eljárás 2007-ben kerül véglegesen bevezetésre. Valamennyi tagállam rendelkezik olyan nemzeti szintű költségvetési eljárási szabályokkal, amelyek segítenek a felelősöknek a támogatások vagy közbeszerzési szerződések odaítélésével járó pénzügyi kockázatok értékelésében és kezelésében, illetve a lehetséges kedvezményezettek megbízhatóságának ellenőrzésében[15]. A 2006-ban elfogadott új költségvetési szabályok[16] értelmében a nemzeti közigazgatások hatékony belső ellenőrzési rendszereket léptetnek életbe, és elindítják az irányításuk alatt álló közösségi pénzeszközök szükséges ellenőrzését. Ez felöleli az ellenőrzésekkel és pénzügyi ellenőrzésekkel kapcsolatos tájékoztatási és éves jelentéstételi kötelezettséget is. Bizonyos területeken a tagállamok mintegy fele rendelkezik általános nemzeti útmutatással (utasítás vagy bevált gyakorlat)[17] vagy szabályokkal a felmerülő kockázatok értékelését és kezelését illetően[18]. Kilenc tagállam külön eszközökkel rendelkezik azon kockázatok értékelésére, amelyeket a közpénzekben újonnan részesülő kedvezményezettek miatt keletkeznek. Írországban például a támogatás odaítélésének értékelési szakaszában bekérhetők az új jelöltektől még rendelkezésre nem álló kiegészítő információk. Lengyelországban pedig a KAP-ban első ízben részesülőknél helyszíni ellenőrzés keretében vizsgálatot tarthatnak. Amennyiben egy kedvezményezett kockázatos kedvezményezettnek minősül, előfordul, hogy az irányító hatóság megerősíti az ellenőrzéseket[19], vagy rendszeresen kér konkrét biztosítékokat [20]. A (nemzeti vagy közösségi szintű) támogatások vagy közbeszerzési szerződések odaítélésekor az irányító hatóságok előírják a pályázóknak a kritériumoknak való megfelelést igazoló dokumentumok benyújtását. Néhány tagállamban az irányító hatóságok (közvetlenül vagy közvetve) hozzáférnek bizonyos adatbázisokhoz , és ellenőrizhetik bennük a pályázók nyilatkozatait. Az adatbázisok tartalmazhatnak adóügyi információkat (a tagállamok több mint felében[21] áll ilyen rendelkezésre), illetve a hitelintézetek[22]és a közigazgatási[23] vagy büntetőjogi szankcióval sújtott[24] személyek és vállalkozások adatait. Magyarországon egy 2006. évi törvény új nyilvántartást hoz létre a hitelezők védelmére, amely teljes körű és naprakész tájékoztatást nyújt a bejegyzett társaságok fizetőképességéről és az ellenük hozott bírósági intézkedésekről. 2.1.2. Vámügyek A nemzeti vámhatóságok már régóta végeznek kockázatelemzést az esetleges tiltott tevékenységek azonosítására és az ellenőrzések célirányosabbá tételére. Az európai szintű koordináció lehetővé tette, hogy a nemzeti hatóságok fellépései az évek során egyre hatékonyabbá váljanak. Az árutovábbítási rendszert érintő csalások elleni hatékonyabb küzdelem érdekében a Bizottság 1997-ben elkészítette az „európai árutovábbításra vonatkozó cselekvési tervet”[25], és 2001-ben átdolgozta a szabályozási keretet, amelynek során új számítógépesített árutovábbítási rendszert (NCTS) léptetett életbe. A Bizottság a Számvevőszék 11/2006. sz. külön jelentése nyomán meghozta a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy 2007-től kockázatelemzési célból, valamint a tranzitárukra vonatkozó fizikai ellenőrzési stratégiák elősegítése érdekében hozzáférhessen az NCTS-ben szereplő érzékeny árucikkekre vonatkozó információkhoz. A Bizottság ezenkívül tovább tökéletesítette a ConTraffic rendszert, amely globális betekintést nyújt a konténerrakományok mozgásába. E rendszerrel nyomon lehet követni a konténer útvonalát, és azonosítani lehet a gyanús szállítmányokat. A rendszer 2006-ban létrejött új internetes felületével és a több mint 4,4 millió konténerről több mint 220 millió bejegyzést tartalmazó adatbázisával sikeresen hozzájárult ahhoz, hogy a nemzeti hatóságok a 2006. évi közös vámügyi műveletek keretében hatékonyabb küzdelmet folytassanak a csalás ellen. 2006 decemberében a Bizottság rendeletben[26] módosította a Közösségi Vámkódex alkalmazásának néhány rendelkezését. A rendelet közös kritériumok alkalmazását írja elő a kockázatok, a kiemelt ellenőrzési területek, valamint bizonyos esetekben a vámellenőrzések harmonizált alkalmazásának normáit tekintetében. 2.2. A kizárási, előrejelző vagy megbízhatósági adatbázisok 2.2.1. Európai szinten A Bizottság 2006-ban felülvizsgálta az előrejelző és kizárási rendszereket[27] annak érdekében, hogy hatékonyabban lehessen kezelni a közbeszerzési szerződések működésének bizonyos kockázatait, valamint hogy hatékonyabb védelemben részesüljenek a Közösség pénzügyi érdekei. Ennek keretében az OLAF és a Transparency International 2006 januárjában kerekasztal-megbeszélést rendezett arról, hogy a kizárási rendszerek alkalmazása hogyan járulhat hozzá az EU pénzügyi érdekeinek védelméhez[28]. A 2006-ban módosított költségvetési rendelet 95. cikke előírja, hogy az intézmények, a végrehajtó hivatalok és a költségvetési rendelet 185. cikkében meghatározott szervek által közösen kezelt központi adatbázist kell létrehozni az európai költségvetésből finanszírozott közbeszerzési szerződésekből és támogatásokból kizárt szervezetekről. Ez az adatbázis minden információt tartalmaz a csalás vagy korrupció miatt elítélt gazdasági szereplőről a tagállamokban vagy az uniós programok végrehajtásában részt vevő harmadik országokban. Az adatbázisban szereplő információkat a partnerek szolgáltatják, az adatbázishoz ezenkívül hozzáférhetnek a tagállamoknak a közös költségvetés végrehajtásában részt vevő hatóságai[29]. A Bizottság már rendelkezik olyan belső korai előrejelző adatbázissal (EWS – korai előrejelző rendszer), amely – a személyes adatok védelmével kapcsolatos szabályok tiszteletben tartásával – információkat tartalmaz a Bizottság közvetlen kezelése alá tartozó pénzeszközökkel kapcsolatban. A Bizottság ezenkívül adatbázisban tartja nyilván az EMOGA Garanciarészlegében kockázatot jelentő gazdasági szereplők azonosító adatait, amelyeket a tagállamok biztosítanak. A rendszer létrehozásáról szóló rendelet végrehajtásáról szóló második jelentésben[30] a Bizottság ismerteti a rendelet végrehajtása során felmerült problémákat: alacsony a bejelentett szabálytalanságok száma, értelmezési problémák merülnek fel a jogi fogalmakkal kapcsolatban, illetve a tagállamok attól tartanak, hogy a nyilvántartásba vett szereplők a nemzeti bíróság előtt eljárást indítanak. A kizárási adatbázisok mellett a megbízható kedvezményezettekről is készülnek adatbázisok a kockázatok hatékonyabb értékelése érdekében. A Közösségi Vámkódex alkalmazási rendelkezéseinek módosításáról szóló rendelet[31] például előírja az engedélyezett gazdálkodó státusz megadását azoknak a megbízható gazdasági szereplőknek, akik bizonyos kritériumoknak megfelelnek és akik a vámszabályok szerinti egyszerűsítések előnyeit élvezhetik és/vagy könnyítésekben részesülnek a vámellenőrzések tekintetében. 2.2.2. A tagállamokban A 2004. évi két közbeszerzési irányelv[32] értelmében a tagállamok kötelesek kizárni a közbeszerzési eljárásban való részvételből azt a gazdasági szereplőt, akivel szemben jogerős ítélet született bűnszervezetben való részvétel, korrupció, az EK pénzügyi érdekeit sértő csalás vagy pénzmosás miatt. Az irányelvek értelmében kizárható továbbá az a gazdasági szereplő, amely csődeljárás, felszámolási eljárás vagy bírósági felügyelet alatt áll, tevékenységét felfüggesztette, jogerősen olyan alapon született ellene ítélet, amely a szakmai hitelét megkérdőjelezi, súlyos szakmai kötelességszegést követett el, vagy nem teljesítette társadalombiztosítási hozzájárulási vagy adófizetési kötelezettségét. A korai előrejelző rendszerek és a kizárási rendszerek (feketelisták) legutóbbi fejleményeivel kapcsolatban felkérték a tagállamokat, hogy jelentsék be a kockázatot jelentő kedvezményezetteket tartalmazó adatbázisaikat (amennyiben van ilyen), és ezek közül egyet mutassanak be részletesen. Ki kell emelni, hogy az ilyen adatbázisok hiánya a tagállamok felénél[33] nem jelenti azt, hogy nincsenek hatályos intézkedéseik vagy szabályaik a kockázatot jelentő kedvezményezettek azonosítására (lásd: 2.1.1. pont). A bemutatott adatbázisok közül szinte mindegyik megelőző céllal készült (korai előrejelző rendszer)[34]. Az adatbázisban nyilvántartott szereplőknek külön biztosítékokat kell nyújtaniuk, vagy megerősített ellenőrzésen vesznek részt. Az adatbázisok közül hét[35] szankcióként (is) működik, például az adatbázisban szereplőket meghatározott időre kizárják vagy kizárhatják a közbeszerzési szerződések vagy köztámogatások odaítélési eljárásaiból. Valamennyi adatbázis tartalmazza az adott szabálytalanságért felelős jogi személyre vonatkozó információkat, és az adatbázisok többsége az érintett természetes személyekre vonatkozó információkat is (például a szabálytalanságért felelős személy vagy a vállalkozás vezetője)[36]. Az adatbázisok közül hat a szabálytalanságért felelős jogi személyhez kapcsolódó további jogi személyekre vonatkozó információkat is tartalmaz (holdingvállalat, leányvállalat stb.)[37]. Valamennyi adóügyi adatbázisba[38] azok a kedvezményezettek kerülhetnek be, akik késedelmesen fizetik be adójukat vagy társadalombiztosítási hozzájárulásukat. Néhány adatbázisban szerepelnek továbbá azok a kedvezményezettek is, akik adósságot halmoztak fel[39], akik ellen közigazgatási eljárás folyik[40], akiket közigazgatási szankcióval sújtottak[41], akik ellen pénzügyi szabálysértési eljárást indult[42] vagy akikkel szemben pénzügyi szabálysértés miatt ítélet született (első vagy másodfokon)[43]. Az esetek többségében a kedvezményezettek adatbázisban való nyilvántartásba vételéről vagy törléséről az adóhatóság dönt[44]. A közbeszerzési adatbázisokban[45] Ausztriában a közigazgatási szankcióval sújtott kedvezményezettek szerepelnek. Németországban korrupciós nyilvántartásba kerülnek a közigazgatási szankcióval sújtott kedvezményezettek vagy azok, akikről jogerősen megállapították, hogy pénzügyi szabálysértést követtek el. Úgy tűnik, hogy a legnagyobb adatbázis az olasz építési közbeszerzési beruházások adatbázisa, amelyben a fenti szempontok mindegyike alapján nyilvántartásba vesznek szereplőket. Ezenkívül nyilvántartásba veszik azokat a kedvezményezetteket, akik támogatásban részesültek vagy velük közbeszerzési szerződést kötöttek, és nem tartották be az ezzel kapcsolatos kötelezettségeiket. A pénzügyi támogatási adatbázisokban[46] elsősorban azok a kedvezményezettek szerepelnek, akik nem teljesítették a támogatással kapcsolatos kötelezettségeiket[47]. A nyilvántartásba vétel oka lehet még a pénzügyi szabálysértéssel kapcsolatos, folyamatban lévő eljárás[48] vagy jogerős ítélet[49]. Az adatbázisból való törlés főbb indokai a következők: lejárt a határidő[50], megváltozott az eredeti helyzet[51] vagy a vizsgálat megállapította, hogy nem történt szabálytalanság[52]. Két olyan adatbázis van, amelyből nem lehet adatot törölni[53]. A védekezéshez való jog tekintetében a kedvezményezetteket hat tagállamban tájékoztatják arról, hogy nyilvántartásba vették őket[54]. A nyilvántartásba vétel egyes esetekben megfellebbezhető[55]. A fellebbezés történhet igazgatási[56] vagy bírósági[57] eljárás keretében. Az adatbázisok többsége központi adatbázis[58], másokat helyi szinten kezelnek. Négy olyan adatbázis működik, amelyhez a kezelő hatóságon kívül más hatóság is hozzáfér[59]. Három tagállam adatbázisaihoz más tagállamok és harmadik országok hatóságai, valamint nemzetközi szervezetek is hozzáférhetnek, amennyiben betartják a megfelelő adatvédelmi szabályokat és kérelmezik a hozzáférést[60]. Svédország kivételével az adatbázisok nem nyilvánosak. A tagállamok több mint fele[61] jelezte, hogy a vonatkozó közösségi rendelkezéseken túl külön szabályai vannak hatályban a személyes adatok védelmére vonatkozóan (például alkotmányos garanciák). A tagállamok több problémáról is beszámoltak az adatbázisok létrehozásával és működtetésével kapcsolatban, például hogy nem volt megfelelő jogalap[62], az adatbázis meglétét pontos jogi indoklással kellett alátámasztani[63], kétségek merültek fel a jogi személyekről és természetes személyekről a rendszerben nyilvántartásba vett adatokkal kapcsolatban[64], technikai problémák merültek fel az adatbázisnak más adatbázisokhoz való kapcsolása során[65], nehézséget jelent a jogi formájukat megváltoztató vállalkozások azonosítása[66], valamint a kockázatok értékelésének összetettségével tekintetében valamennyi rendelkezésre álló információ meg kell keresni[67]. A jelzett problémák hasonlóak azokhoz, amelyeket a Bizottság az EMOGA Garanciarészlegében kockázatot jelentő gazdasági szereplők meghatározására irányuló rendszer létrehozásáról szóló rendelet végrehajtásáról szóló második jelentésében[68] megfogalmazott. Léteznek ezenkívül olyan intézkedések (eszközök) is, amelyek a megbízható kedvezményezettekre irányulnak: például a megbízható kedvezményezettek külön adatbázisa (fehérlista), tanúsítási rendszer vagy az eredmények minőségi értékelése. Németországban (Berlin) a technikai kapacitásukat, hatékonyságukat és megbízhatóságukat bizonyító vállalkozások kérhetik felvételüket az építési vállalkozók és beszállítók nyilvántartásába. A szabálysértést elkövető vállalkozásokat meghatározott időre törlik a nyilvántartásból, és kizárhatók a közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásaiból. Olaszországban a 150 000 EUR érték feletti közbeszerzési munkákat végző vállalkozásoknak tanúsítvánnyal kell rendelkezniük. A „ minősített ” vállalkozásokat a közbeszerzési munkák megfigyelő intézetének számítógépes nyilvántartásában tartják nyilván. A maffiaellenes jogszabályok miatt egy további tanúsítványra (engedélyre) is szükség van. Bár nem lehet megállapítani, hogy a fent bemutatott adatbázisok közül a tagállamokban melyik minta a domináns, a példák megmutatják az e területen fennálló lehetőségeket. Ez a felsorolás lehetővé teszi azt is, hogy a Bizottság megvizsgálja, kell-e módosítania az európai korai előrejelzéssel és a feketelistával kapcsolatos politikáján, illetve hogyan lehet a szabályokat és eljárásokat egyértelműbbé és átláthatóbbá tenni. 2.3. Az európai szintű pénzügyi irányítás átláthatóbbá tétele Az európai átláthatósági kezdeményezés[69] nyomán a költségvetési rendelet új 30. cikkének (3) bekezdése ezentúl – a pénzeszközök kezelési módjától függetlenül – előírja a közösségi költségvetésből származó pénzeszközök kedvezményezettjeire vonatkozó átláthatóságot. A strukturális alapok kedvezményezettjeinek nevét 2008-tól évente, utólagosan nyilvánosságra kell hozni. Ugyanez vonatkozik a közös agrárpolitika területén az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) kiadásaira a 2008. pénzügyi évtől és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) kiadásaira 2007. január 1-jétől. Néhány tagállam[70] már a költségvetési rendelet reformja előtt is alkalmazta az átláthatóság elvét. A Bizottság központi internetes portált tart fenn a tagállamok hasznos internetes honlapjainak címével[71]. A Bizottság maga is közzéteszi a kezelésében álló programok kedvezményezettjeire vonatkozó információkat[72]. A pénzügyi információk közzététele lehetővé teszi, hogy a nyilvánosság közvetlen ellenőrzést gyakoroljon a közösségi pénzeszközök felhasználása felett, ami hozzájárul a Közösség pénzügyi érdekeinek hatékonyabb védelméhez. 2.4. Az elszámolási és ellenőrzési szabályok tökéletesítése a pozitív megbízhatósági nyilatkozat érdekében A Bizottság az Európai Számvevőszék 2/2004. sz. véleményét[73] figyelembe véve 2006 januárjában cselekvési tervet fogadott el az egységes belső ellenőrzési keretrendszerről[74]. Ez a cselekvési terv azon célkitűzés keretében készült, hogy a Parlament pozitív megbízhatósági nyilatkozatot adjon a Barroso-féle Bizottságnak a költségvetés végrehajtásáról. A Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről és a csalás elleni küzdelemről szóló 2005. évi bizottsági jelentés[75] ezzel kapcsolatban összegyűjtötte a közkiadások helyes kezelését tanúsító tagállami rendszerekre vonatkozó információkat. A 2006. év főbb fejleményei a következők voltak[76]: A strukturális alapokról szóló, 2006 júliusában a 2007–2013-as időszakra elfogadott új tanácsi rendelet, valamint a közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló 1290/2005/EK tanácsi rendelet[77] több módosítást vezet be a vonatkozó szabályok egyszerűsítésére és tisztázására, amelyek célja megerősített biztosítékot nyújtani a Bizottságnak, az Európai Számvevőszéknek és az Európai Parlamentnek a pénzeszközök megfelelő felhasználásáról. Megtörtént a tagállamok általi ellenőrzés elemeinek, valamint a jogszerűség és szabálytalanság mutatóinak értékelése. Megerősödött a megosztott igazgatás alá tartozó kifizető ügynökségek felügyelete, és a rendelet rendszeres felülvizsgálati mechanizmusról rendelkezik úgy a mezőgazdaság, mint a strukturális alapok területén. Wales és Ausztria hatóságai 2006-ban „bizalmi szerződést” írtak alá a Bizottsággal. Ez a szerződés önkéntes megállapodás a Bizottság és valamely tagállam hatóságai között a strukturális alapok címén 2008-ig folyamatban lévő programok pénzügyi ellenőrzési munkálatai minőségének biztosítására. A szerződés megkötése azt jelzi, hogy a Bizottság biztosítékokat kapott az irányítási és ellenőrzési rendszer megfelelő működése, a pénzügyi ellenőrzési stratégia és az éves ellenőrzési jelentés minősége tekintetében. A bizalmi szerződés megkötésére irányuló tárgyalások további tagállamokkal is előrehaladott szakaszban vannak. Az Európai Parlament és a Bizottság javaslatai értelmében Hollandia 2006-ban kezdeményezést fogadott el arról, hogy politikai szintű nemzeti megbízhatósági nyilatkozatot adnak ki a közösségi alapok tekintetében. A Bizottság véleménye szerint ez a kezdeményezés utat nyithat más hasonló kezdeményezések felé. 2.5. A Közösség pénzügyi érdekeinek védelmére tett fellépések előmozdítására irányuló Hercule-program E program célja a Közösség pénzügyi érdekeinek védelmére irányuló fellépések előmozdítása[78]. Júniusban a Bizottság javasolta a Hercule program 2013 végéig történő meghosszabbítását és módosítását[79]. A program 2006-ban vissza nem térítendő támogatás útján lehetővé teszi 11 képzési projekt, 5 jogalkotási szeminárium és 1 összehasonlító jogi tanulmány, valamint 23 műszaki segítségnyújtási projekt társfinanszírozását A Bizottság javasolta, hogy a program pénzügyi keretét a 2007–2013 közötti időszakban 44 millió EUR-val növeljék meg (2007-ben ez 6 millió EUR-t jelent), ebből képzési fellépéseket és eszközvásárlást finanszíroznának a Philip Morris International cigarettagyárral aláírt együttműködési megállapodás keretében a cigarettacsempészet elleni küzdelem tekintetében. 3. CSALÁS ELLENI KÜZDELEM 3.1. A csalások felderítése: belső informátorokon (whistleblowing) alapuló előrejelző rendszerek A kockázatok felismerése leginkább a köztisztviselőknek és egyéb közalkalmazottaknak áll módjában, akik így hozzájárulhatnak a csalások megelőzéséhez és felszámolásához. Az elmúlt évek jelentős fejleménye, hogy néhány tagállamban, csakúgy, mint az Európai Unióban és különböző nemzetközi szervezeteknél kialakult a belső informátor fogalma. 3.1.1. Európai intézmények 1999-ben az európai intézmények előírták, hogy valamennyi tisztviselő és alkalmazott, aki olyan tényekről szerez tudomást, amelyek elítélendő tevékenység gyanúját vetik fel, köteles haladéktalanul tájékoztatni szolgálatának vezetőjét vagy főigazgatóját, vagy amennyiben ezt hasznosnak találja, a Bizottság főtitkárát vagy közvetlenül az OLAF-ot[80]. 2004-ben új cikkel bővült az EU tisztviselőinek és egyéb alkalmazottainak személyzeti szabályzata. A személyzeti szabályzat 22a. cikke megismétli az 1999. évi határozatban szereplő kötelezettséget[81]. A személyzeti szabályzat egyébként az informátor védelméről is rendelkezik. Eszerint: „azt a tisztviselőt, aki közli az [...] információkat, [...] nem érheti sérelmes hatás ennek következtében, feltéve, hogy a tisztviselő jóhiszeműen járt el.” Az EU tisztviselőire és egyéb alkalmazottaira vonatkozó etikai fellépések keretében a Bizottság képzéseket is tartott a személyzetnek az esetlegesen felderített csalásokra vagy más szabálytalanságokra vonatkozó információk továbbítására irányuló kötelezettségük helyes végrehajtásáról. 2006-ban az OLAF egyetlen olyan vizsgálatot sem folytatott, amelyet közvetlenül belső informátortól kapott információ nyomán indított volna. 3.1.2. Tagállamok E jelentés elkészítése során valamennyi tagállam kijelentette, hogy olyan jogi rendelkezéseket hozott vagy gyakorlatokat alakított ki, amelyek a közigazgatásban dolgozó valamennyi tisztviselő vagy alkalmazott számára jogként vagy kötelezettségként írják elő a feladatuk gyakorlása során felderített információk közlését, amennyiben szabálytalanságot, csalást, korrupciót vagy jogosulatlan kifizetést vélelmeznek annál a szervezetnél, amelynél dolgoznak. E rendelkezések vagy gyakorlatok hozzájárulnak a közpénzek, ezen belül a közösségi pénzeszközök védelméhez. A tagállamok többségében[82] elsősorban büntetőjogi rendelkezésekről van szó, amelyek előírják, hogy valamennyi tisztviselő jelezze a feladata ellátása során megállapított szabálysértéseket. Ezenkívül gyakran a magatartási kódexek, körlevelek és kézikönyvek rendelkezései[83] határozzák meg a tájékoztatási kötelezettség alkalmazásának módját. Tizenegy tagállam[84] büntetőjogában nem szerepel a hatóságok tájékoztatásának kötelezettsége a megállapított vagy vélelmezett szabálytalanságokról, e tagállamok csakis közigazgatási jogi eszközökkel rendelkeznek e kérdésben. A tájékoztatási kötelezettség gyakran igen általános jellegű, és valamennyi vélelmezett szabálytalanságra vonatkozik. Bizonyos körülmények között csak a legsúlyosabb esetekre korlátozódik, azaz a büntetendő jogsértésekre. Egy tagállam[85] jelezte, hogy megerősítette a tájékoztatási kötelezettséget a közpénzek elosztásával és különösen az EU pénzügyi érdekeivel kapcsolatos szabálysértések tekintetében. Két rendszer kivételével[86] valamennyiben először a közvetlen felettest (vagy indokolt esetben a közvetett felettest[87]) kell tájékoztatni, amennyiben az alkalmazottnak olyan tény jut a tudomására, amelyet jeleznie kell, aki pedig szükség esetén továbbítja az információkat az illetékes hatóságokhoz. Néhány esetben az alkalmazott a tényeket közvetlenül, a felettese értesítését kihagyva is közölheti független belső szolgálattal, például a belső pénzügyi ellenőrzési szolgálattal[88] vagy belső felügyeleti szolgálattal[89]. Más esetekben a felettessel egyidejűleg külső hatóságot is lehet értesíteni: a rendőrséget[90], az ügyészséget[91], a pénzeszközöket irányító hatóságokat[92], külső felügyeleti hatóságot[93] stb. Az információk közlése különbözőképpen történhet: levélben, telefonon, e-mailben, faxon. Az egyik tagállamban előírás, hogy a bejelentési kötelezettségét teljesítő informátornak azonosíthatónak kell lennie[94]. Két másik tagállamban ugyanakkor az információk névtelenül is benyújthatók [95]. Öt tagállamban kötelező az információkat írásban továbbítani[96]. Két tagállam internetes kommunikációs rendszerrel[97], egy másik pedig az informátorok számára kialakított e-mail rendszerrel[98] rendelkezik. Öt tagállam „zöld” telefonvonalat tart fenn[99]. Az igazgatásban súlyos szabálytalanságot felfedező alkalmazott gyakran számíthat az érintettek felől érkező megtorlásra. Az ettől való félelem enyhítése és az információtovábbítás megkönnyítése érdekében különböző módon lehet védelmet biztosítani: elbocsátás elleni védelem[100], a bejelentés által okozott pénzügyi hátrány felelőssége alóli mentesítés[101], tartózkodás az informátor személyének nyilvánosságra hozatalától[102], kérésre közvetítői védelem alá helyezés[103]. A munkajog általános rendelkezései is nyújthatnak bizonyos védelmet: az alkalmazottal szembeni kedvezőtlen határozatok indoklási kötelezettsége[104], a vezetőség kötelezettsége a személyzet mindenfajta igazságtalanság vagy erőszak elleni védelmére[105]. Bírósági eljárás esetén az informátor a törvényben előírt eljárás szerint védett tanú lehet[106], amennyiben ő vagy egy másik személy súlyos veszélyben van. Egy tagállam[107] jelezte, hogy az informátornak joga van ahhoz, hogy megfelelő időn belül tájékoztassák a bejelentését követően tett lépésekről, és amennyiben ezek a lépések számára nem kielégítőek, joga van más, független hatósághoz fordulni. Az ésszerű és jóhiszemű fellépésen túl néhány tagállam jogrendje további feltételeket követel meg a védelem biztosítására, például, hogy a szabálytalanság valós veszélyt jelentsen[108]. 3.2. Az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) átalakítása Az OLAF-ot, amely 1999-ben jött létre az Európai Unió pénzügyi érdekei, valamint az európai intézmények jó hírének védelmére, a hatékonyabb működés érdekében 2006-ban a működése első éveiben szerzett tapasztalatok alapján átalakították. A Bizottság 2006 májusában rendeletjavaslatot fogadott el az OLAF vizsgálatairól szóló rendeletek módosításáról[109], amely egy 2004. februári javaslat helyébe lép[110]. Ez az új javaslat figyelembe veszi a Számvevőszék javaslatait, és célja, hogy javítsa a hivatal irányítását és hatékonyságát, valamint az eljárási jogokat. A javaslatot együttdöntési eljárás keretében megvizsgálásra továbbították a Parlamentnek és a Tanácsnak. 3.3. A kölcsönös segítségnyújtás fejlesztése A mezőgazdasági és vámügyi kölcsönös segítségnyújtásról szóló rendelet módosítására vonatkozó, a Bizottság által 2006 decemberében elfogadott javaslat [111] előirányozza a váminformációs rendszer[112] kiterjesztését annak érdekében, hogy a nemzeti vizsgálati rendszerekben is alkalmazhassák az áruk ellenőrzése és a közösségi szintű koordinációs fellépések irányítása céljából. Olyan területről van szó, amelynek eszközeit a bűnözéssel való lépéstartás érdekében folyamatosan javítani és újítani kell. A javaslat célja az operatív vámügyi együttműködés megerősítése és a vámhatóságok, a regionális és nemzetközi szervezetek (Interpol, OMD[113], Europol stb.), valamint az Európai Unió szervei és ügynökségei számára közös felület kialakítása. A javaslat rendelkezik a vámügyek területén egy ügyirat-azonosítási adatbázis létrehozásáról[114], valamint olyan központi európai adatbázis kialakításáról, amelyben a nemzetközi áruszállítási ágazat legfontosabb szolgáltatóitól, különösen a konténeres szállítóktól származó adatok szerepelnek[115]. A javaslat végezetül létrehozta a közös megfigyeléses vámműveleteket összehangoló állandó infrastruktúra irányítására vonatkozó jogalapot, amely lehetővé teszi, hogy az OLAF az operatív szakaszban fogadja a tagállamok képviselőit vagy összekötő tisztviselőit. A 2006 szeptemberében elfogadott módosított javaslat[116] célja új, teljesebb és multidiszciplináris kölcsönös segítségnyújtási keret létrehozása a Közösség pénzügyi érdekeinek a csalással és bárminemű illegális tevékenységgel szembeni védelmére. Ennek érdekében a tagállamok és a Bizottság egymással együttműködve összehangolják tevékenységeiket, kölcsönösen segítséget nyújtanak egymásnak, és átadják egymásnak az információkat a vizsgálatok gyors lefolytatása és a megfelelő fellépés érdekében. E javaslat célja nem az, hogy saját vizsgálati hatáskört biztosítson a Bizottságnak, hanem az, hogy segítségét a tagállamok rendelkezésére bocsássa (szolgáltatási platform) az olyan határokon átnyúló csalások esetére, amilyen a HÉA-val kapcsolatos körhintacsalás is. A javaslat célja a rendelkezésre álló információk felhasználásának optimalizálása, amelynek során például a pénzmosás elleni szektor pénzügyi információit felhasználhatják a Közösség pénzügyi érdekeit sértő csalás elleni küzdelem céljára. 3.4. A cigarettacsempészet és cigarettahamisítás elleni küzdelem 2006-ban további hat tagállam[117] csatlakozott a 2004-ben a Bizottság, tíz tagállam[118] és a Philip Morris International (a továbbiakban: PMI) cigarettagyártó között létrejött megállapodáshoz, így 2006 decemberének végére a megállapodásnak huszonnégy tagállam lett részese[119]. Jelenleg már csak az Egyesült Királyság nem tagja a megállapodásnak. A megállapodás hatékony rendszerről intézkedik a cigarettacsempészet és a cigarettahamisítás ellen. Javítja a felek közötti információcserét a lefoglalt csempészáruval vagy hamisított cigarettával kapcsolatban (a Philip Morris márka vonatkozásában) és a rendszeres kapcsolattartást a megállapodás hatálya alá tartozó műveletek terén. A megállapodás fő elemei közé tartoznak az ellenőrzési és nyomon követési jegyzőkönyvek, amelyek célja egyrészről az OLAF és a tagállamok, másrészről a PMI közötti együttműködés. Ez az együttműködés kiterjed a cigaretta „nyomon követésére és helymeghatározására” annak megállapítása érdekében, hogy hol lép ki a törvényes ellátási láncból és kerül a csempészek kezébe. A megállapodás keretében tizenkét éven keresztül mintegy egymilliárd dollárt fordítanak a fenti célokra az Európai Közösségben és a megállapodást 2004 júliusában aláíró tíz tagállamban. A megállapodás aláírásától 2006 végéig eltelt időszakban a PMI mintegy 425 millió dollárt költött e célokra. 2006 októberében az eredeti tíz aláíró tagállam és (a Közösség nevében) a Bizottság megerősítette, hogy egyetért a kifizetések újraelosztásával. A közösségi költségvetésnek juttatott összeg a befolyt összeg 9,70 %-ára emelkedik, a fennmaradó rész a tagállamok költségvetéséhez kerül. 3.5. Az euro védelme A Bizottság – az Europollal és az Európai Központi Bankkal együttműködve – folytatta a tagállamok erőfeszítéseinek összehangolását az euro hamisítás elleni védelme érdekében. Ezenkívül az OLAF irányítja a Periklész cselekvési programot, amely az euro pénzhamisítás elleni védelmét szolgáló csere-, segítségnyújtási és képzési program[120]. Ez a program olyan transznacionális és multidiszciplináris projekteket társfinanszíroz, amelyek célja az euro közösségi dimenziójának tudatosítása az érintett munkatársakban, a szervezetek és az érintett munkatársak közötti szorosabb együttműködés és a kölcsönös bizalom megteremtése, az oktatók számára tartott magas szintű képzési tevékenységek közelítésének elősegítése és az általános ismeretek kibővítése, különös tekintettel az érintett közösségi és nemzetközi jogi ismeretekre és eszközökre. 2006-ban tizenkét projekt vette kezdetét, ebből kilenc a tagállamok illetékes hatóságai, három pedig a Bizottság/OLAF javaslatára. A program olyan sikeresnek bizonyult, hogy 2013 végéig meghosszabbították[121]. 3.6. Néhány tagállam 2006. évi intézkedései Több tagállam jelezte, hogy 2006-ban új jogszabályokat fogadott el a HÉA-val kapcsolatos csalások elleni küzdelem érdekében. Dániában szigorították a biztosítékok végrehajtására és a körhinta-típusú csalásokban érintett vállalkozások felszámolására alkalmazandó szabályokat. Egy olasz törvény súlyosbított büntető szankciókat ír elő a HÉA-csalások esetére. Szlovéniában a csalárd kereskedők a HÉA-azonosító törlésével szankcionálhatók. Egy új portugál törvény intézkedéseket hoz a hulladékkal kapcsolatos HÉA-csalások ellen. Több tagállam jelezte, hogy intézkedéseket hozott a HÉA nemfizetése esetén a szolidáris felelősség megerősítésére[122]. A cseh kormány határozatot hozott a 2006–2011 közötti időszakra vonatkozó korrupcióellenes stratégiáról. Néhány tagállam jelezte, hogy 2006-ban más tagállamokkal vagy harmadik országokkal kétoldalú megállapodást fogadott el a kölcsönös vámügyi segítségnyújtásról[123]. 4. BEHAJTÁS 4.1. Mezőgazdaság 4.1.1. A behajtási munkacsoport eredményei 2002-ben a Bizottság behajtási munkacsoport létrehozását jelentette be az EMOGA Garanciarészlegének behajtási ügyeiből fennmaradó jelentős hátralék vizsgálatára. Egy, a Bizottságnak 1999 előtt bejelentett szabálytalanság nyomán a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság és az OLAF közös behajtási munkacsoportja 463 olyan esetet vizsgált meg, amelyek értéke meghaladja az 500 000 EUR-t, valamint 3 227 olyan ügyet, amelyek értéke nem éri el az 500 000 EUR-t. A munkacsoport eredményei 2006. december 31-én a következőképpen foglalhatók össze: a) 500 000 EUR-t meghaladó értékű ügyek 2006. október 3-án a Bizottság 349 behajtatlan ügyben – amelyek értéke összesen mintegy 895 millió EUR-t tesz ki – első hivatalos határozatot[124] adott ki a pénzügyi felelősségről. A határozat az adósok listáján szereplő ügyeket a következőképpen zárta le: - 41 ügyet – összesen 176 millió EUR értékben – a közösségi költségvetésre terhelt, mivel a tagállamok minden lehetséges intézkedést megtettek, így a behajtás elmaradása nem róható fel nekik, - 164 ügyet – összesen 317 millió EUR értékben – az érintett tagállamokra terhelt, mivel gondatlanul folytatták a behajtási eljárást, - 144 ügyet – összesen 402 millió EUR értékben – törölt az adósok listájáról, mert az ügyeket lezárták, vagy kétszeresen tartották nyilván. A fennmaradó 114 eset elszámolása a következőképpen történik: - 59 esetben – összesen 111,9 millió EUR értékben – a Bizottság megállapította, hogy az érintett tagállamok gondosan jártak el a behajtási eljárásban, amely még folyamatban van. - 55 esetben – összesen 128,6 millió EUR értékben – a számlák elszámolására irányuló eljárás még folyamatban van, és várhatóan 2007-ben zárul le. A Bizottság 2006. október 13-án további határozatot fogadott el[125] 50 esetben – amelyek értéke 6 653 487 EUR – Belgium, Németország, Franciaország, Írország, Hollandia, Portugália és az Egyesült Királyság vonatkozásában. Ezt az összeget a közösségi költségvetésre terhelték , mivel a tagállamok gondosan jártak el a behajtás során. b) 500 000 EUR alatti értékű ügyek. Az 1290/2005/EK rendelet automatikus elszámolási mechanizmust léptetett életbe a szabálytalan kifizetések esetére abban az esetben, ha a behajtásra a közigazgatási vagy jogi szempontból történő első ténymegállapítás időpontját követő négy éven belül nem kerül sor, illetve nyolc éven belül, ha a behajtás nemzeti igazságszolgáltatási szervek előtti eljárás tárgyát képezi. A behajtás elmaradásának pénzügyi következményei ilyenkor megoszlanak: 50 % az érintett tagállamot, 50 % pedig a közösségi költségvetést terheli. Ez az új mechanizmus 2006. október 16-tól alkalmazandó, és minden olyan esetre vonatkozik, ahol ezen időpontban függőben volt az elmaradt az összegek behajtása, beleértve a 114 fenti esetet, valamint a tagállamok által 1998. december 31. előtt bejelentett, 500 000 EUR alatti eseteket. Következésképpen 2007-ben az 50–50 %-os behajtási szabály szerint számolható el valamennyi olyan 2003 előtti szabálytalanság (illetve 1999 előtti, amennyiben a behajtás ügyében a nemzeti igazságszolgáltatási szerveknél fellebbezés történt), amelyet 2006. október16-ig nem hajtottak be. A Bizottság ezt a szabályt elsőként a számlák elszámolásáról szóló, 2007 áprilisában elfogadott határozatában léptette életbe[126]. 4.1.2. Pénzügyi korrekciók A fenti behajtási tevékenységen túl a Bizottság kizárta az EMOGA Garanciarészlegéből való finanszírozásból a kifizető ügynökségek bizonyos, tagállamok által jóváhagyott kiadásait is, mivel nem feleltek meg a közösségi szabályoknak. Az ellenőrzések és a tizenhárom tagállam illetékes szerveinek kétoldalú tanácskozásai nyomán a Bizottság három, 2006. évi határozattal mintegy 575,5 millió EUR kiadás uniós finanszírozását zárta ki[127]. A Bizottság ezenkívül kizárta két ország SAPARD ügynökségének több mint félmillió EUR kiadását a közösségi finanszírozásból[128]. 4.2. Strukturális alapok A strukturális alapokkal kapcsolatos szabálytalanságok vagy csalások következtében jogosulatlanul kifizetett összegek behajtása a tagállamok feladata. Az ilyen összegek Bizottságnak való visszatérítése történhet a pénzeszközökből való részesedés csökkentésével vagy megvonásával, adott esetben a pénzeszközök más műveletekre való előirányozásával. A strukturális alapokból társfinanszírozott programok többévesek, és időközi kifizetések alapján működnek. A jogosulatlanul kifizetett összegek behajtása történhet a program lezárása előtt vagy után. Az 1994–99 programozási időszakra a végső kifizetés iránti kérelemnek a Bizottsághoz való benyújtási határideje 2003. március 31. volt. Ezen időszakban mintegy 1 000 programot társfinanszírozott a Közösség, összesen mintegy 159 millió EUR értékben[129]. A programok lezárása érdekében az igazgatási és pénzügyi nyomon követést a Bizottság engedélyezésre jogosult és irányító szervezeti egységei (DG REGIO, EMPL, AGRI, FISH) biztosítják az OLAF segítségével. A nyomon követés az 1681/94/EK rendelet[130] alapján a tagállamok által bejelentett és az ECR-adatbázisban (External Communications Registry) nyilvántartásba vett szabálytalanságok alapján történik. Az 1994–99 programozási időszakra vonatkozóan a tagállamok 11 573 szabálytalanságot jelentettek be, amelyek közösségi hozzájárulásokra gyakorolt pénzügyi hatása 1,452 milliárd EUR[131] volt . Ezen esetek közül a Bizottság 5 488-at véglegesen lezárt, a megfelelő 600 millió EUR összeget a végső kifizetésekből levonták. Ugyanezen időszakban további 2 016 esetben – összesen 173 millió EUR értékben – jelezték a tagállamok a Bizottságnak a nemzeti szintű közigazgatási és bírósági eljárások lezárását. A Bizottság szolgálatai az ügyek lezárása érdekében hozzákezdtek az egyeztetési munkálatokhoz. A 2000–2006 közötti programozási időszakra vonatkozóan a tagállamok eddig 8 733 szabálytalansági ügyet jelentettek be, amelyeknek a közösségi hozzájárulásra gyakorolt pénzügyi hatása mintegy 1,156 milliárd EUR volt. A tagállamok közlése szerint a nemzeti szintű közigazgatási és/vagy bírósági eljárások 3 686 esetben mintegy 345 millió EUR behajtásához vezettek. 2006-ban az 1994–99 és 2000–2006 programozási időszakra vonatkozóan elvégzett pénzügyi korrekciók értéke 502 millió EUR, illetve 521 millió EUR volt. E pénzügyi korrekciók a Bizottság és a Számvevőszék által végzett pénzügyi ellenőrzéseket és az 1994–99 időszak programjainak lezárását követően történtek. Ide tartoznak a szabálytalanság felderítése nyomán kiadott hivatalos pénzügyi korrekciós határozatok, valamely program lezárásakor a közösségi finanszírozás csökkentése nyomán felszabaduló előirányzatok, amennyiben a tagállam nem számolt el elegendő támogatható költséget, valamint a programok lezárásakor még függőben lévő bírósági eljárások eredményeképpen behajtott összegek visszatérítése. Ezek az összegek nem foglalják magukban a nem behajtási jellegű pénzügyi korrekciókat, például amelyeket azért végeztek, mert a tagállam derítette fel a szabálytalanságot, vagy elfogadta a Bizottság által javasolt pénzügyi korrekciót, és a szabálytalan összeget másik projekthez csoportosította át. 4.3. Saját források Az OWNRES-rendszerben nyilvántartásba vett szabálytalanságokkal kapcsolatban megállapított összegeket a tagállamoknak kell behajtaniuk. 2007. március 30-ig a behajtást a 2006-ban bejelentett esetek 32 %-ában hajtották végre (mintegy 113 millió EUR). Előfordul, hogy az eredetileg megállapított összeg a tagállamok erőfeszítései ellenére különböző okokból nem hajtható be teljes egészében, például az adós fizetőképtelensége miatt, vagy mert az összeg új információk vagy bírósági eljárás következtében módosul. Amennyiben a megállapított összeg behajtásának elmaradása nem a tagállamnak róható fel, a tagállam kérheti a behajthatatlan összeg törlését az elszámolásokból. 2006-ban a Bizottság a tagállamok 59 törlési kérelmét utasította el 4,6 millió EUR összeg értékben, mert úgy ítélte meg, hogy a behajtás elmaradása a tagállamoknak róható fel. Ezenkívül a Bizottság összesen 33,4 millió EUR összeg tekintetében megállapította néhány tagállam pénzügyi felelősségét, amiért azok esedékes vámtartozásokat nem állapítottak meg. 4.4. Behajtás az OLAF vizsgálata nyomán Amennyiben az OLAF vizsgálata alapján valószínűnek tűnik, hogy bizonyos összegeket szabálytalanul fizettek ki egy kedvezményezettnek, vagy esedékes összegek beszedését elmulasztották, az említett összegek behajtása érdekében a felelős hatóságoknak, általában a tagállamok vagy az érintett harmadik országok hatóságainak kell eljárniuk. 2006-ban megközelítőleg 114 millió EUR-t hajtottak be az OLAF vizsgálata nyomán. 4. táblázat: Behajtások az OLAF vizsgálata nyomán Ágazat | Behajtások 2006 | Vámügyek | 0,1 | Mezőgazdaság | 1,2 | Strukturális alapok | 17,2 | Közvetlen kiadások | 93,1 | Belső vizsgálatok | 2,2 | Összesen | 113,8 | 4.5. A közösségi pénzeszközök behajtására vonatkozó nemzeti jogszabályok A tavalyi éves jelentés áttekintést adott a tagállamok hatályos behajtási eljárásairól. A tagállamok válaszainak vizsgálata azt mutatta, hogy a közpénzek behajtására szinte valamennyi tagállam alkalmazza a beszámítás útján történő behajtást, amely általánosságban a kölcsönös követelések és adósságok törlését jelenti. A beszámítás nagyon hatékony eszköz a közpénzek behajtására, ezért a 2006. évi kérdőív előirányozta a mechanizmus bizonyos aspektusainak világosabbá tételét. Elvileg valamennyi tagállam jogrendje rendelkezik az adósságok és a követelések egymás közötti beszámításról, amennyiben azok ugyanazon közösségi pénzeszközre vonatkoznak[132]. Nem így van azonban, ha az adósság és a követelés különböző közösségi pénzeszközhöz tartozik. A tagállamok csupán fele jelezte, hogy ilyenkor is van mód a beszámításra[133]. Az EMOGA Garanciarészlege esetében a különböző mezőgazdasági ágazatokra vonatkozó adósságok és követelések beszámítása csaknem valamennyi jogrendszerben lehetséges[134]. A strukturális alapok és a Kohéziós Alap esetében a beszámítás általánosságban csak ugyanazon a programon belül lehetséges. Csak tíz tagállamban[135] van mód a különböző programok közötti beszámításra. Ugyanígy tíz tagállam engedélyezi a különböző programozási időszakok közötti beszámítást[136]. Négy olyan tagállam van, amelyben akkor is alkalmazható a beszámítás, ha a kifizetés behajtása nem egyazon kifizetési ügynökséghez tartozik[137]. A tagállamok többségében a beszámítás alkalmazható a közösségi adósság és nemzeti követelés között is mindkét irányban[138]. Néhány tagállam statisztikákat vezet behajtási gyakorlatáról, amelyeket e jelentés keretében közölt a Bizottsággal. E statisztikák szerint néhány tagállam rendszeresen alkalmazza a beszámítást. Így például az elmúlt három évben Írországban a mezőgazdaság területén behajtott teljes közpénzek 75–90 %-át beszámítás útján hajtották be, Franciaországban az állattenyésztési támogatások 73–94 %-át, Ausztriában a mezőgazdasági támogatások mintegy 90 %-át, Svédországban a mezőgazdasági támogatások több mint 50 %-át és az Európai Szociális Alap támogatásainak 21–93 %-át.[139] Ezek a számok nemzeti pénzeszközöket is magukban foglalnak, de jelentős részük az e módszerrel behajtott közösségi pénzeszközöknek felel meg. Néhány tagállam széles körben alkalmazza a beszámítást a közösségi pénzeszközök behajtására, más tagállamok sokkal ritkábban alkalmazzák, noha a jog bizonyos feltételekkel biztosítja rá a lehetőséget. A Bizottság csak ösztönözni tudja, hogy amennyiben lehetséges, a közösségi pénzeszközök behajtásakor ehhez a nagyon hatékony eszközhöz folyamodjanak. A beszedés alkalmazásának elterjedése érdekében lehetővé lehetne tenni, hogy a behajtásért felelős hatóságok hozzáférjenek a más kifizető ügynökségek által fenntartott adatbázisokhoz vagy a központi adatbázisokhoz, ahogy ez néhány tagállamban már működik is[140].[pic][pic][pic] [1] „Az EK-Szerződés 280. cikkének a tagállamok általi végrehajtása 2006-ban”, SEC (2007)930. [2] „A szabálytalanságok statisztikai vizsgálata”, SEC (2007)938. [3] http://ec.europa.eu/anti_fraud/reports/anti-fraud_en.html [4] Az arány megállapításához a hagyományos saját források összegét nem az elszámolások, hanem a 2006. évi általános költségvetésben szereplő becslés alapján vették figyelembe. [5] A csalás gyanúját jelentő, 2000 és 2006 közötti esetek és az ugyanezen időszakban elkülönített teljes pénzeszközök aránya. [6] Az előcsatlakozási alap esetében a 2000–2006 közötti időszak arányát vették figyelembe. [7] A 2005. évi jelentés adatait aktualizálták. [8] 2005-ben a késedelmesen lezárt árutovábbítások száma 2313 volt. 2006-ban 1381 esetet tartottak nyilván. [9] Az e fejezetben szereplő rendeletek pontos hivatkozása a fent említett, „A szabálytalanságok statisztikai vizsgálata” című munkadokumentumban található. [10] Nem támogatható az a kiadás, amelyet nem a tagállamok által meghatározott szempontoknak megfelelően kötnek le, vagy nem az érintett alkalmazandó közösségi és nemzeti szabályokkal összhangban fizetnek ki. [11] Az indokolatlan kiadás olyan támogatható kiadás, amelynek igazoló dokumentumai hiányoznak, vagy amelyet nem a támogatandó célra használtak fel. [12] http://ec.europa.eu/comm/anti_fraud/reports/index_en.html [13] Közlemény az integrált belső ellenőrzési keretrendszer ütemtervéről, COM(2005) 252. [14] Grybauskaité biztos asszonynak az elnökkel és Kallas alelnökkel egyetértésben kiadott közleménye a Bizottságnak: A hatékony és következetes kockázatkezelés megvalósítása a Bizottság szolgálatainál, SEC(2005)1327. [15] Több éve meglévő, folyamatosan változó szabályokról van szó. A spanyol hatóságok például jelezték, hogy egy támogatásokról szóló 2006. évi törvény értelmében büntetőjogi szankcióval sújtható az a személy, akinek biztosítékot kellene nyújtania, ám ezt nem teljesíti. [16] A legutóbb a 2006. december 13-i 1995/2006/EK, Euratom tanácsi rendelettel (HL L 390., 2006.12.30.) módosított, az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 248., 2002.9.16., 1. o.). [17] Cseh Köztársaság, Dánia, Lengyelország, Finnország és Egyesült Királyság. [18] Közbeszerzési szerződések: Írország, Hollandia, Lengyelország, Egyesült Királyság. Támogatások és pénzügyi támogatások (ezen belül strukturális alapok, Kohéziós Alap, előcsatlakozási programok és átmeneti támogatási keret): Belgium, Cseh Köztársaság, Málta, Hollandia, Lengyelország és Szlovákia. Mezőgazdaság: Franciaország, Írország és Luxemburg. [19] Belgium, Dánia, Németország, Franciaország, Írország, Olaszország, Lettország, Litvánia, Málta, Hollandia, Ausztria, Lengyelország, Portugália, Szlovénia, Szlovákia, Finnország, Svédország és Egyesült Királyság. [20] Németország és Franciaország. A máltai jog szerint a hatóságok biztosítékot kérhetnek attól a személytől, akinek HÉA-regisztrációja különleges kockázatot jelenthet. [21] Cseh Köztársaság, Dánia, Görögország, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Ausztria, Lengyelország, Finnország és Svédország. Portugáliában a 2006. évi költségvetési törvény előírja a legnagyobb adótartozást felhalmozó gazdasági szereplők nyilvánosságra hozatalát. [22] Dánia, Görögország (közvetlenül), Franciaország, Litvánia, Hollandia, Finnország és Egyesült Királyság. [23] Görögország, Franciaország, Olaszország, Lettország, Litvánia, Ausztria, Lengyelország, Portugália és Finnország. [24] Cseh Köztársaság, Dánia, Görögország, Franciaország, Olaszország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Ausztria, Lengyelország, Portugália és Finnország. [25] COM(97) 188 végleges (HL C 176., 1997.6.10.). [26] A Bizottság 1875/2006/EK rendelete (2006. december 18.) a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/EGK rendelet módosításáról (HL L 360., 2006.12.19.). [27] A kizárási rendszerek olyan közigazgatási szankcióra épülő rendszerek, amelyeknek a lényege, hogy kizárják azt a gazdasági szereplőt, aki a bizonyos eljárások vagy előnyök – például a közbeszerzéseken való részvétel, vagy támogatásokban való részesülés – kizárási kritériumainak megfelelő helyzetben van. A kizárt szereplőket olyan adatbázisban tartják nyilván, amely hozzáférhető az illetékes hatóságok számára. [28] A megbeszélést követően a Transparency International több ajánlást is megfogalmazott a bizottsági kizárási rendszer tökéletesítésére, valamint egy központi európai szintű kezelésben lévő, valamennyi közösségi kiadást (a megosztott igazgatás alatt lévő alapokat is) érintő kizárási rendszer bevezetésére vonatkozóan. [29] Ez az adatbázis legkésőbb 2009. január 1-re elkészül. [30] A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az 1469/95/EK rendelet alkalmazásáról (feketelista), COM(2005) 520; SEC(2005) 1333, 2005.10.20. [31] Lásd a 26. lábjegyzetet. [32] Az Európai Parlament és a Tanács 2004/18/EK irányelve (2004. március 31.) az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról és az Európai Parlament és a Tanács 2004/17/EK irányelve (2004. március 31.) a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatban működő ajánlatkérők beszerzési eljárásainak összehangolásáról (HL L 134., 2004.4.30.). [33] Belgium, Cseh Köztársaság, Észtország, Görögország, Spanyolország, Franciaország, Írország, Magyarország, Ciprus, Luxemburg, Hollandia, Portugália, Finnország és Egyesült Királyság. [34] Dánia, Szlovénia és Szlovákia (adóügyi adatbázisok). Németország, Olaszország (közbeszerzési adatbázisok) és Ausztria. Litvánia és Lengyelország (strukturális alapok és Kohéziós Alap). [35] Németország, Olaszország, Ausztria, Lengyelország, Szlovákia és Svédország . [36] Kivéve Lengyelország esetében. [37] Németország, Olaszország, Litvánia, Ausztria, Szlovákia és Svédország. [38] Dánia, Szlovénia, Szlovákia és Svédország. [39] Szlovákia és Svédország. [40] Szlovénia és Szlovákia. [41] Dánia, Szlovénia és Szlovákia. [42] Szlovénia és Szlovákia. [43] Dánia és Szlovákia. [44] Dánia, Szlovénia és Svédország. Szlovákiában a nyilvántartásba vétel és a törlés automatikusan történik. [45] Németország (Berlin), Olaszország és Ausztria. [46] Strukturális alapok és Kohéziós Alap: Litvánia, Málta és Lengyelország. Mezőgazdaság: Lettország. [47] Lettország, Litvánia és Lengyelország. [48] Lengyelország. [49] Lettország. [50] Dánia, Németország, Ausztria, Szlovénia és Svédország. [51] Németország. A korrupció nyilvántartásáról szóló törvény 8. cikkének (2) bekezdése. [52] Lengyelország. [53] Lettország és Litvánia. [54] Dánia, Németország, Olaszország Lettország, Litvánia, és Svédország. [55] Dánia, Németország, Olaszország, Lettország és Litvánia. [56] Dánia, Olaszország és Lettország. [57] Németország és Svédország. [58] Dánia, Németország (tartományi szinten központosítva), Olaszország, Litvánia, Málta, Ausztria, Lengyelország, Szlovénia és Svédország. [59] Németország, Málta, Ausztria és Svédország. [60] Dánia (kivételes esetekben), Olaszország és Svédország. [61] Németország, Görögország, Spanyolország, Írország, Olaszország, Lettország, Málta, Ausztria, Lengyelország, Portugália, Szlovénia, Szlovákia és Svédország. [62] Szlovákia. [63] Ausztria. [64] Litvánia. [65] Málta. [66] Ausztria. [67] Szlovákia. [68] A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az 1469/95/EK rendelet alkalmazásáról (feketelista), COM(2005) 520., SEC(2005) 1333., 2005.10.20. [69] COM(2006) 194 végleges. [70] A közös agrárpolitika keretében például Belgium, Dánia, Észtország, Spanyolország, Franciaország, Hollandia, Portugália, Szlovénia, Svédország és az Egyesült Királyság már 2006-ban is közzétette a kedvezményezettekkel kapcsolatos információkat. [71] http://ec.europa.eu/grants/beneficiaries_fr.htm [72] http://ec.europa.eu/public_contracts/beneficiaries_en.htm [73] Az Európai Közösségek Számvevőszékének 2/2004. sz. véleménye az egységes ellenőrzési mintáról (single audit) (HL C 107., 2004.4.30.). [74] A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek és a Számvevőszéknek: Az egységes belső ellenőrzési keretrendszerre irányuló bizottsági cselekvési terv, COM(2006) 9 és SEC(2006) 49. Az egységes ellenőrzési keretrendszeren olyan felügyeleti és ellenőrzési rendszerek értendők, amelyek kellően kiegészítik egymást annak biztosítása érdekében, hogy a hibák kockázatkezelését a műveletek valamennyi szintjén helyesen végezzék. [75] COM(2006) 378 végleges. [76] Lásd még a cselekvési terv kapcsán elért eredményekről szóló első jelentést, COM(2007) 86 végleges. [77] A Tanács 1290/2005/EK rendelete (2005. június 21.) a közös agrárpolitika finanszírozásáról (HL L 209., 2005.8.11.). [78] http://ec.europa/anti-fraud/programmes/index_fr.html. [79] COM(2006) 339. E jelentés lezárásakor a Tanács és a Parlament még nem fogadta el a javaslatot. [80] Az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Közösségek Bizottsága között az Európai Csaláselleni Hivatal belső vizsgálatairól szóló, 1999. május 25-i intézményközi megállapodás (HL L 136., 1999.5.31., 15. o.) 2. cikke. [81] „Az a tisztviselő, akinek a feladatai ellátása során vagy azokkal összefüggésben olyan tények jutnak a tudomására, amelyek okot adnak egy esetleges törvényellenes tevékenység feltételezésére, beleértve a Közösségek érdekeinek hátrányt okozó csalást vagy korrupciót, illetve a szakmai feladatok teljesítésével kapcsolatos olyan magatartást, amely a Közösségek tisztviselőire vonatkozó kötelezettségek súlyos megszegését képezi, erről haladéktalanul tájékoztatja közvetlen felettesét, vagy főigazgatóját, vagy – ha hasznosnak ítéli – a főtitkárt vagy vele egyenértékű beosztásban dolgozó személyeket, illetve közvetlenül az Európai Csaláselleni Hivatalt (OLAF).” [82] Belgium, Cseh Köztársaság (ahol a munka törvénykönyve is tartalmaz ilyen rendelkezéseket), Észtország, Görögország, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Ausztria, Lengyelország, Portugália, Szlovénia és Szlovákia. [83] Belgium, Észtország, Spanyolország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Ausztria, Lengyelország, Szlovénia és Szlovákia. [84] Dánia, Németország, Írország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Finnország, Svédország és Egyesült Királyság. [85] Spanyolország. [86] Görögország és Svédország. [87] Lettország, Hollandia, Szlovénia. [88] Belgium (flamand régió), Írország (a mezőgazdaság területén) és Málta. Svédországban a számvevőszék alkalmazottja köteles értesíteni a belső pénzügyi ellenőrzési csoportot. [89] Dánia, Litvánia („szabálytalansági ellenőr”), Magyarország („a szervezetnél a szabálytalanságok ügyében megbízott személy”), Ausztria (a korrupció elleni küzdelemmel megbízott tisztviselő). [90] Dánia, Olaszország. [91] Franciaország, Olaszország, Szlovákia. Görögországban a szabálytalanságot megállapító tisztviselőnek közvetlenül az ügyészséget kell értesítenie. [92] Lettország, Málta és Lengyelország. [93] Hollandia, Portugália (fegyelmi hatóság). [94] Belgium. [95] Németország, Szlovénia. [96] Görögország, Olaszország, Ciprus, Luxemburg és Málta. [97] Litvánia (a strukturális alapok és a Kohéziós Alap esetében). Németországban az alsó-szászországi Hannoverben már létezik ilyen rendszer, és nemzeti szinten is hasonló rendszer bevezetését tervezik. [98] Lengyelország. [99] Cseh Köztársaság, Lettország, Ausztria, Portugália és Egyesült Királyság. [100] Spanyolország és Írország. [101] Írország. [102] Írország és Finnország. [103] Belgium, flamand közösség. [104] Dánia és Lettország. [105] Franciaország és Ausztria. [106] Cseh Köztársaság, Luxemburg, Portugália, Szlovénia és Szlovákia. [107] Hollandia. [108] Lettország és Ausztria. [109] Javaslat: Az Európai Parlament és a Tanács rendelete az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról szóló 1073/1999/EK rendelet módosításáról COM(2006) 244 végleges. [110] COM(2004) 103 és 104. [111] A tagállamok közigazgatási hatóságai közötti kölcsönös segítségnyújtásról, valamint a vám- és mezőgazdasági jogszabályok helyes alkalmazásának biztosítása érdekében e hatóságok és a Bizottság együttműködéséről szóló, 1997. március 13-i 515/97/EK tanácsi rendelet (HL L 82., 1997.3.22.) módosítása, COM(2006) 866. [112] CIS Váminformációs Rendszer. [113] Vámigazgatások Világszervezete. [114] FIDE – Customs File Identification Database. [115] Az EU konténerek kiválasztására szolgáló rendszere. [116] COM(2006) 473. [117] Cseh Köztársaság, Észtország, Ciprus, Lettország, Magyarország és Svédország. [118] Belgium, Németország, Görögország, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Portugália és Finnország. [119] Romániának és Bulgáriának a megállapodáshoz történő 2007. márciusi csatlakozásával ez a szám immár huszonhatra emelkedett. [120] http://ec.europa.eu/anti_fraud/programmes/pericles/index_en.html [121] A Tanács 849/2006/EK határozata (2006. november 20.) az euro pénzhamisítás elleni védelmét szolgáló csere-, segítségnyújtási és képzési program (a Periklész program) létrehozásáról szóló 2001/923/EK határozat módosításáról és meghosszabbításáról. [122] Belgium és Dánia a vállalkozás vezetőinek felelősségére, Spanyolország a vállalkozási csoportok szolidáris felelősségére. [123] Belgium jelezte, hogy megállapodást kötött Fehéroroszországgal és Kongóval, Portugália Spanyolországgal, Szlovákia pedig Szlovéniával, Albániával és Izraellel. [124] A Bizottság 2006. október 3-i 2006/678/EK határozata (HL L 278., 2006.10.10., 24. o.). [125] C(2006) 4801. [126] A Bizottság 2007. április 27-i 2007/327/EK határozata (HL L 122., 2007.5.11.). [127] 2006/334/EK, 2006/554/EK és 2006/932/EK határozat (HL L 124., 2006.5.11., HL L 218., 2006.8.9. és HL L 355., 2006.12.15.). [128] A Bizottság C(2005)3702 és C(2006)2405 határozata, a Hivatalos Lapban nem jelent meg. [129] Többéves programokról van szó. Az adat nem tartalmazza sem a strukturális alapokból közvetlenül finanszírozott, sem pedig a Kohéziós Alapból társfinanszírozott projekteket. [130] HL L 178, 1994.7.12. [131] Az ECR-adatbázis 2007. május 18-i adatai szerint. [132] Néhány tagállam ugyanakkor jelezte, hogy a beszámítás csak a mezőgazdasági ágazatban lehetséges: Cseh Köztársaság, Görögország, Luxemburg, Magyarország és Málta. [133] Belgium (flamand kormány), Dánia, Németország, Spanyolország, Franciaország (az EMOGA két részlege között), Írország (az EMOGA két részlege között, de a gyakorlatban nem alkalmazzák), Olaszország, Hollandia, Lengyelország (amennyiben a kezelés ugyanazon szerv kezében van), Portugália, Szlovákia és Svédország. [134] Kivéve: Észtország, Málta és Szlovénia. Ausztriában csak akkor van mód a beszámításra, ha a kifizető ügynökség azonos. [135] Belgium, Dánia, Németország, Spanyolország, Írország, Olaszország, Hollandia, Lengyelország, Portugália és Egyesült Királyság. [136] Belgium, Dánia, Németország, Spanyolország, Írország, Olaszország, Hollandia, Lengyelország, Finnország és Egyesült Királyság. [137] Belgium (flamand régió), Dánia, Németország és Olaszország. [138] Nem lehetséges a következő tagállamokban: Görögország, Lettország, Litvánia, Málta, Hollandia, Ausztria, Finnország, Svédország és Egyesült Királyság. Bizonyos tagállamokban ez a fajta beszámítás csak a mezőgazdaság területén alkalmazható. Szlovéniában és Szlovákiában a közösségi költségvetésben esedékes összegek behajthatók a nemzeti költségvetési követelés révén, de fordítva ugyanez nem lehetséges. [139] A tagállamok által közölt valamennyi statisztikát lásd: SEC(2007)930. [140] Belgium (vallon régió), Cseh Köztársaság, Dánia, Észtország, Görögország, Franciaország, Olaszország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Svédország és Egyesült Királyság.