[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 16.5.2007

COM(2007) 258 végleges

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE

2007. ÉVI KONVERGENCIAJELENTÉS MÁLTÁRÓL

(készült a Szerződés 122. cikkének (2) bekezdésével összhangban, Málta kérésére) {SEC(2007) 622}

1. A JELENTÉS CÉLJA

A Szerződés 122. cikkének (2) bekezdésével összhangban, a Bizottságnak és az EKB-nak jelentést kell tennie a Tanácsnak – legalább kétévente egyszer, vagy az eltéréssel rendelkező tagállam kérésére – a tagállamok által a gazdasági és monetáris unió elérésével kapcsolatos kötelezettségeik teljesítésében elért eredményekről.

Ez a jelentés Málta 2007. február 27-én benyújtott kérésére készült. A máltai konvergenciahelyzet részletesebb vizsgálata e jelentés (SEC(2007)622) technikai mellékletében olvasható.

A Bizottság és az EKB által készített jelentések tartalmára a Szerződés 121. cikkének (1) bekezdése irányadó. Ez a cikk előírja, hogy a jelentésekben vizsgálni kell, hogy a nemzeti jogszabályok, ezen belül a nemzeti központi bank alapokmánya összeegyeztethető-e a Szerződés 108. és 109. cikkével és a KBER és az EKB alapokmányával (KBER-alapokmány). A jelentéseknek továbbá meg kell vizsgálniuk, hogy a konvergenciakritériumok alapján (árstabilitás, állami költségvetési helyzet, árfolyam-stabilitás, hosszú távú kamatlábak) és több más, a 121. cikk (1) bekezdésének utolsó albekezdésében említett tényező figyelembevételével elérték-e az érintett tagállamban a fenntartható konvergencia magas fokát. A négy konvergenciakritériumot részletesebben a Szerződéshez csatolt jegyzőkönyv (a konvergenciakritériumokról szóló 21. jegyzőkönyv) tartalmazza.

A nemzeti jogszabályok, ezen belül a nemzeti központi bankok alapokmánya, és a Szerződés 108. és 109. cikke, valamint a KBER-alapokmány közötti összeegyeztethetőség vizsgálata megköveteli a megfelelőség értékelését a monetáris finanszírozás tilalma (EKSz 101. cikk) és a kiváltságos hozzáférés tilalma (EKSz 102. cikk); a KBER célkitűzéseivel való konzisztencia (EKSz 105. cikk (1) bekezdés); a központi bank függetlensége (EKSz 108. cikk) és a nemzeti központi bankoknak a KBER-be történő integrálódása (az EK-Szerződés és a KBER-alapokmány több cikke) tárgyában.

Az árstabilitási kritérium meghatározása a Szerződés 121. cikke (1) bekezdésének első francia bekezdésében szerepel: „az árstabilitás magas fokának elérése […] olyan inflációs ráta esetén áll fenn, amely közel esik az árstabilitás tekintetében legjobb eredményt felmutató legfeljebb három tagállaméhoz”.

A konvergenciakritériumokról szóló jegyzőkönyv 3. cikke továbbá úgy rendelkezik, hogy „az árstabilitás kritériuma […] azt jelenti, hogy a tagállam fenntartható árstabilitással és a vizsgálatot megelőző egy éves időszakon keresztül az árstabilitást illetően legjobb eredményt felmutató legfeljebb három tagállam átlagos inflációs rátáját legfeljebb 1,5 százalékponttal meghaladó inflációs rátával rendelkezik. Az inflációt az összehasonlítható alapon álló fogyasztói árindexek révén mérik, a nemzeti meghatározásokban lévő különbségek figyelembevételével”. Az előírt fenntarthatóság miatt a kielégítő inflációs teljesítményt alapvetően nem az ideiglenes tényezők, hanem az inputköltségek és más, az árak alakulását strukturális szempontból befolyásoló tényezők alakítása révén kell elérni. Ezért a konvergencia vizsgálata magában foglalja az infláció mögöttes tényezőinek és a középtávú kilátásoknak az értékelését is. Értékeli azt is, hogy az ország az elkövetkező hónapokban valószínűleg megfelel-e a referenciaértéknek.[1]

Az inflációs referenciaérték a számítások szerint 2007 márciusában[2] 3,0%, a három legjobban teljesítő tagállam pedig Finnország, Lengyelország és Svédország volt.

A Szerződés az árfolyam-kritériumra a 121. cikk (1) bekezdésének harmadik francia bekezdésében úgy hivatkozik, mint „az Európai Monetáris Rendszer árfolyam-mechanizmusa által előírt normál ingadozási sávok betartása legalább két évig anélkül, hogy egy másik tagállam valutájával szemben leértékelésre kerülne sor”.

A konvergenciakritériumokról szóló jegyzőkönyv 3. cikke kimondja: „Az Európai Monetáris Rendszer árfolyam-mechanizmusában való részvétel kritériuma (…) azt jelenti, hogy a tagállam az Európai Monetáris Rendszer árfolyam-mechanizmusa által előírt normál ingadozási sávokat a vizsgálatot megelőző legalább két éven keresztül, komolyabb feszültségek nélkül betartja”. Így különösen, ugyanezen időszak alatt a tagállam saját kezdeményezésére semelyik másik tagállam valutájával szemben nem értékelte le valutájának bilaterális központi árfolyamát”.

Az e jelentésben az árfolyam-stabilitás értékelésére szolgáló kétéves időszak a 2005. április 27. és 2007. április 26. közötti időszak.

A költségvetési egyenlegre vonatkozó konvergenciakritériumot a Szerződés 121. cikke (1) bekezdésének második francia bekezdése határozza meg, mint „az állam pénzügyi helyzetének fenntarthatósága; ezt olyan költségvetési egyenleg elérése mutatja, amely nem rendelkezik a 104. cikk (6) bekezdése értelmében vett túlzott hiánnyal”. A konvergenciakritériumokról szóló jegyzőkönyv 2. cikke továbbá megállapítja, hogy ez a kritérium azt jelenti, hogy „a vizsgálat időpontjában a tagállam nem áll a Tanács által a túlzott hiány fennállásáról a Szerződés 104. cikke (6) bekezdésének értelmében hozott határozat hatálya alatt”.

A Szerződés 121. cikke (1) bekezdésének negyedik francia bekezdésének követelménye: „a tagállam által elért konvergencia és a tagállamnak az Európai Monetáris Rendszer árfolyam-mechanizmusában való részvételének fenntarthatósága, ami a hosszútávú kamatszintben tükröződik”. A konvergenciakritériumokról szóló jegyzőkönyv 4. cikke továbbá úgy rendelkezik, hogy „a kamatlábak konvergenciájával kapcsolatos kritérium […] azt jelenti, hogy a vizsgálatot megelőző egy éves időszakon keresztül a tagállam átlagos nominális hosszú távú kamatlába az árstabilitást illetően legjobb eredményt felmutató legfeljebb három tagállamét legfeljebb 2 százalékponttal haladja meg. A kamatlábakat a hosszú lejáratú államkötvények vagy azokkal összehasonlítható értékpapírok alapján mérik, a nemzeti meghatározásokban lévő különbségek figyelembevételével”.

A referenciakamatláb a számítások szerint 6,4% százalék volt 2007 márciusában.

A Szerződés 121. cikke megköveteli más, a gazdasági integráció és a konvergencia szempontjából fontos tényezők megvizsgálását is. Az ilyen kiegészítő tényezők között van a pénzügyi és a termékpiaci integráció, a folyó fizetési mérleg alakulása, valamint a fajlagos munkaerőköltségek és más árindexek alakulása. Az utóbbiak az árstabilitás értékelésébe beletartoznak.

A 2006. decemberi konvergenciajelentésben a Bizottság úgy értékelte, hogy Málta a konvergenciakritériumok közül egyet teljesít (hosszú távú kamatlábak). Amíg a máltai központi bankról szóló törvény módosításáról szóló törvénytervezetet el nem fogadták, Málta jogszabályai a központi banknak az euro bevezetésekor a KBER-be való integrálása tekintetében nem minősültek teljes mértékben összeegyeztethetőnek a Szerződés 109. cikkével és a KBER-alapokmánnyal.

2. A JOGSZABÁLYOK ÖSSZEEGYEZTETHETőSÉGE

A máltai központi bankról szóló törvény módosításáról szóló, a parlament által 2007. február 28-án elfogadott, és várhatóan az euró máltai bevezetésével hatálya lépő törvény minden még fennálló összeegyeztethetetlenséget megszüntet. A törvény egy sor cikket hatályon kívül helyezett, illetve módosított annak érdekében, hogy figyelembe vegye az EK-Szerződésben az EKB-ra, a KBER-re és a Tanácsra ruházott szerepet és hatáskört. Ez főként a KBER monetáris feladatait, működését és eszközeit, a devizatartalék kezelését, valamint a bankjegykibocsátás engedélyezését és az érmemennyiséget érinti.

A máltai jogszabályok, különösen a máltai központi bankról szóló törvény összeegyeztethetők az EK-Szerződés előírásaival és a KBER-alapokmánnyal.

3. ÁRSTABILITÁS

A referenciaérték betartása

A 12 havi átlagos infláció Máltán 2005 júliusa óta a referenciaérték körül vagy az alatt van, leszámítva a 2006 májusa és októbere közötti időszakot. Az átlagos inflációs ráta Máltán a 2007 márciusáig tartó 12 hónapban 2,2%, a 3,0%-os referenciaértéknél alacsonyabb volt, és az elkövetkező hónapokban valószínűleg a referenciaérték alatt marad[3].

Alapul szolgáló tényezők és fenntarthatóság

A máltai HICP-infláció az elmúlt években 2,5% körül ingadozott. Mivel Málta kicsi, nyitott és a külső sokkokra (különösen az élelmiszer- és az energiaárakra) érzékeny gazdasággal rendelkezik, valamint a közvetett adózás változásai következtében némi volatilitás volt tapasztalható. Az infláció 2005 őszén jelentősen felgyorsult, főként a magas olajárakra reagáló szabályozott energiaárak és a kapcsolódó termékárak éles növekedését tükrözve. Az energiaársokk lecsengésével az infláció észrevehetően, 1% alá csökkent 2006 végére. Az energiainfláció jelentős bázishatása mellett a csökkenés a ruházati és cipőipari termékek, valamint a légiközlekedés árainak esését tükrözte.

Az energia és feldolgozatlan élelmiszerek nélkül számított HICP-infláció a 2005-ös 2%-ról 2006-ban 1,6%-ra csökkent. A mérsékelt maginfláció arra utal, hogy negatív kibocsátási réssel és alacsony bérfeszültségekkel a háttérben, a mögöttes inflációs nyomás korlátozott maradt. A fajlagos munkaerőköltség 2005 óta csökken, ami erős bérfegyelemre utal mind a magán-, mind a közszektorban. Az energiaárak másodlagos hatására mindeddig semmi nem utal, így az inflációs várakozások továbbra is megalapozottnak tűnnek. Az effektív árfolyam 2005-ben és 2006-ban nagyjából stabilizálódott, így az importárak tekintetében lényegében semleges maradt.

Előre tekintve az várható, hogy a teljes infláció középtávon mérsékelt pályán marad, noha az előrejelzések szerint valamelyest növekedni fognak a jelenlegi alacsony szintről, amint alábbhagy az energiaárak kedvező bázishatása. A kilátások kockázatai nagyjából kiegyensúlyozottnak tűnnek. A fő kockázatok az olajárakkal kapcsolatosak és kétoldalúak. Emellett inflációcsökkentő hatású lehet a máltai energiaágazat folyamatban lévő libaralizációja és a többi, a termékpiacok működését javító ágazati reform. A konjunkturális feltételek javulása miatt inflációnövelő hatású lehet a munkaerőpiac szűkülése.

Málta teljesíti az árstabilitás kritériumát.

4. KÖLTSÉGVETÉSI EGYENLEG

Málta jelenleg túlzott hiány fennállásáról szóló határozat (a Tanács 2004. július 5-i határozata)[4] hatálya alá tartozik.

Málta államháztartási hiánya a 2000-es évek elején viszonylag magas volt, 2003-ban elérte a GDP mintegy 10%-át (főként egy jelentős egyszeri intézkedés miatt). A hiány a kormányzat költségvetési konszolidációs programjának köszönhetően tekintélyes mértékben csökkent azóta. A GDP-arányos hiány 2006-ban 2,6% volt, 2007-ben pedig 2,1% lesz a Bizottság szolgálatainak 2007 tavaszi előrejelzése szerint. A bevételi hányad felfelé irányuló tendenciát követett, miközben a GDP-arányos kiadás 2003-ig nőtt, de utána csökkent.

Az államadósság az évtized első felében jelentősen nőtt, a csúcsot 2004-ben, mintegy 74%-nál érte el. 2005 óta azonban csökkent az adósságráta, 2006-ban a GDP 66,5%-át érte el. A Bizottság szolgálatainak 2007 tavaszi előrejelzése 2007-re a GDP 65,9%-ának megfelelő államadósságot prognosztizál.

A 2006. decemberi aktualizált konvergenciaprogramról alkotott, 2007. február 27-i véleményében a Tanács megállapította, hogy az adósságráta kielégítő ütemben csökken a GDP 60%-ában meghatározott referenciaérték felé, és hogy a program alkalmas a túlzott hiány 2006-ban történő megszüntetésére. A Tanács ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a program költségvetési előrejelzései nem kockázatmentesek, különösen a 2008-ra és 2009-re vonatkozó optimista makrogazdasági feltételezések miatt. A Tanács felkérte Máltát, hogy folytassa a középtávú költségvetési célkitűzés megvalósítását, biztosítsa az adósságráta ennek megfelelő csökkenését, és az államháztartás hosszú távú fenntarthatósága érdekében folytassa az egészségügyi reform kidolgozását és végrehajtását.

Ezen fejleményeket és a Bizottság szolgálatainak 2007 tavaszi előrejelzését figyelembe véve a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a túlzott hiányt sikerült hiteles és fenntartható módon a GDP 3%-a alá csökkenteni és az adósságráta a 60%-os referenciaérték felé csökken. A Bizottság ezért ajánlja, hogy a Tanács helyezze hatályon kívül a máltai túlzott hiány fennállásáról szóló határozatot (COM(2007)621). Ha a Tanács a máltai túlzott hiány fennállásáról szóló határozat hatályon kívül helyezése mellett dönt, azzal Málta teljesíti a költségvetés egyenlegével kapcsolatos kritériumot.

5. ÁRFOLYAMSTABILITÁS

A máltai líra az ERM II-ben 2005. május 2. óta, vagyis e jelentés elfogadásának időpontjában 24 hónapja részt vesz. Az ERM II-be való belépés előtt a líra árfolyamát egy euro-dollár-sterling kosárhoz kötötték. Az ERM II-ben való részvétel által nem érintett értékelési időszakban (2005. április 27 – május 1.)a líra a jövőbeli központi árfolyam közelében tartózkodott. Az ERM II-be történő belépéskor a máltai hatóságok egyoldalúan kötelezettséget vállaltak arra, hogy a líra a központi árfolyamon marad. Az ERM II-ben való részvétel során a líra a központi árfolyam közelében maradt, és súlyos feszültségek nem léptek fel. A további mutatók, mint a rövid távú kamatlábak és a devizatartalékok alakulása nem jelez az árfolyamra ható feszültségeket.

Málta teljesíti az árfolyam-kritériumot.

6. HOSSZÚ TÁVÚ KAMATLÁBAK

Az átlagos hosszú távú kamatláb Máltán a 2007 márciusa előtti egy évben 4,3% volt, ez a 6,4%-os referenciaérték alatt van. Az átlagos hosszú távú kamatlábak Máltán az EU-csatlakozás óta a referenciaérték alatt vannak. A hosszú távú hozamoknak az euroövezettel szembeni alacsony különbségei viszonylag mérsékelt szint körül ingadoztak az elmúlt években, 2007 első negyedében körülbelül 30 bázispont környékén. A szinten maradó hozamkülönbségek arra utalnak, hogy a fennmaradó országkockázatot a piacok korlátozottnak értékelik.

Málta teljesíti a hosszú távú kamatlábak konvergenciájának kritériumát.

7. TOVÁBBI TÉNYEZőK

Az értékelés során további tényezőket is megvizsgáltak, beleértve a termék- és pénzügyi piacok integrációját és a fizetési mérleg alakulását. A máltai gazdaság magas szinten integrálódik az EU-hoz. Különösen a többi tagállammal folytatott kereskedelmi és működőtőke-kapcsolatok kiterjedtek, és Málta pénzügyi rendszere szilárdan összekapcsolódik az EU és más országok pénzügyi rendszereivel, mind az EU-n belül és azon kívül, pénzügyi közvetítők létrehozása és a határokon átnyúló szolgáltatások biztosítása révén. Málta folyó fizetési mérleghiánya az elmúlt években meglehetősen volatilis volt, a gazdaság kis méretének és szűk ágazati bázisának megfelelően. A külső egyenleg a kereskedelmi és a szolgáltatási mérleg közötti jelentős különbséget tükrözi, amelyen belül a kereskedelmi mérleg jelentős hiányát részben a szolgáltatási mérleg jelentős többlete ellensúlyozza. A folyó fizetési mérleg hiánya az elmúlt években jelentősen nőtt, 2005-ben a GDP 8,2%-a volt. A növekedés a meghatározó elektronikai és idegenforgalmi ágazat nehéz piaci körülményeit tükrözi, 2005-ben emellett az olajárak jelentős emelkedését. 2006-ban a folyó fizetési mérleg hiánya a GDP 6,3%-ára csökkent a folyó átutalások jelentős növekedésének köszönhetően, amit a fellendülő online szolgáltatási ágazat növekvő bevételei tápláltak. A folyó fizetési mérleg és a tőkemérleg együttes hiánya a 2004–2005-ös 4,9%-ról 2006-ban a GDP 3,2%-ára csökkent. A finanszírozási oldal felől nézve a folyó fizetési mérleg hiányát nagyban fedezte a működőtőke-beáramlás.

* * *

A konvergenciakritériumok teljesítésére vonatkozó értékelés figyelembe vételével és feltételezve, hogy a Tanács megfogadja a Bizottság javaslatát a túlzott hiányról szóló határozat hatályon kívül helyezésére, a Bizottság úgy ítéli meg, hogy Málta elérte a fenntartható konvergencia magas fokát.

[1] A referenciaérték előrejelzése jelentős bizonytalanságnak van kitéve, mivel számításának alapja az előrejelzési időszakban a legalacsonyabb inflációjúnak várt három tagállam inflációs előrejelzése, ezáltal nagyobb a hiba lehetősége.

[2] A jelentésben felhasznált adatok záró dátuma 2007. április 26.

[3] A Bizottság szolgálatainak 2007. tavaszi előrejelzése szerint a 12-havi átlagos infláció Máltán 1,4%-ra csökken 2007 decemberében, miközben a referenciaérték az előrejelzés szerint 2,8% lesz.

[4] 2005/186/EK, HL L 62., 2005.3.9., 21. o.