[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 18.12.2006

COM(2006) 828 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE

A KETTŐS FELHASZNÁLÁSÚ TERMÉKEK ÉS TECHNOLÓGIÁK EXPORTELLENŐRZÉSI RENDSZERÉNEK FELÜLVIZSGÁLATÁRÓL SZÓLÓ BIZOTTSÁGI KÖZLEMÉNY TERVEZETE [COM(2006) 829 végleges][SEC(2006) 1696]

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE

A KETTŐS FELHASZNÁLÁSÚ TERMÉKEK ÉS TECHNOLÓGIÁK EXPORTELLENŐRZÉSI RENDSZERÉNEK FELÜLVIZSGÁLATÁRÓL SZÓLÓ BIZOTTSÁGI KÖZLEMÉNY TERVEZETE

VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ

A javaslatok háttere és célja

A kettős felhasználású termékek és technológia export ellenőrzésének kiemelt szerepe van a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni küzdelemben. Az ellenőrzés rendeltetése annak megakadályozása, hogy az egyébként békés célokra használt termékek és technológiák („kettős felhasználású termékek”) olyan államokba jussanak el, amelyek ezeket proliferációs programokhoz használhatják, vagy olyan szervezetek kezébe kerüljenek, amelyek terror- vagy katonai célokra használhatják őket.

A 2001. szeptember 11-i támadásokat követően a nemzetközi közösség a proliferáció elleni küzdelem egyik kiemelt fontosságú elemének tekinti a kettős felhasználású termékek és technológia kivitele ellenőrzését és fokozta a megerősítését szolgáló munkát. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2004-ben elfogadta az 1540. számú határozatot, amely a kiviteli ellenőrzés általánossá tételére és a kettős felhasználású termékek átmenő forgalma és közvetítése ellenőrzésének bevezetésére szólít fel Az EU tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni cselekvési terve és stratégiája, amelyet az Európai Tanács 2003 júniusában, illetve decemberében fogadott el, konkrét intézkedéseket sürgetett az ellenőrzés megerősítésére, beleértve a kiviteli ellenőrzések megsértése elleni büntetőjogi szankciókat. Ugyancsak sürgették a tagállamok által alkalmazott ellenőrzés működésének felülvizsgálatát, amelynek során 2004-ben és 2005-ben megneveztek számos területet, ahol lehetőség van a helyzet javítására, ami után intenzív megbeszélésekre is sor került a tagállamokkal, és kikérték az EU ipari ágazatának véleményét az EU exportellenőrzési rendszerének korszerűsítését célzó lehetséges intézkedésekről.

A kettős felhasználású termékek körébe az áruk és technológiák igen széles köre tartozik, mint a vegyi vagy biológiai termékek, a nukleáris technológiák, az optikai és lézer termékek és a repüléselektronikában használt anyagok, vagy bizonyos szoftverek. A fentiek magas hozzáadott értékkel bíró termékek és technológiák, amelyekben az EU iparának versenyelőnye van. Az EU politikájának ezen a téren kellő egyensúlyt kell kialakítania egyrészt a biztonság megóvása és a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozása, másrészt pedig az EU ipari versenyképességének fokozása, valamint az EU-ban a fejlett technológiához kapcsolódó állásokat fenntartása és megteremtése között.

Az elmúlt két évben végzett előkészítő munka fényében a Bizottság előterjeszti javaslatát a kettős felhasználású termékek és technológia kivitelére vonatkozó közösségi ellenőrzési rendszer kialakításáról szóló tanácsi rendelet (a Tanács 1334/2000/EK rendelete) átdolgozására, több más, nem jogszabályi intézkedésre irányuló javaslattal együtt. A javaslatok hármas célt tűznek ki:

- a biztonság javítása az exportellenőrzések hatékonyabbá tétele által a 25 tagúra bővült, és hamarosan 27 tagállamból álló Európai Unióban,

- az EU exportellenőrzési rendszerének átláthatóbbá tételével, azzal, hogy az ellenőrzéseknek az EU exportőrei általi végrehajtásában csökkenti a szabályozási terheket, következetesebb és egységesebb feltételeket teremt az EU exportellenőrzési szabályainak az EU-ban történő alkalmazásához és megkönnyíti a belső piacon folyó kereskedelmet, barátságosabb szabályozási környezetet kíván biztosítani a vállalkozások számára nemzetközi versenyképességük erősítése érdekében,

- az exportellenőrzések hathatósabb egybehangolásának elősegítése nemzetközi szinten.

A javaslatok összefoglalása

Számos, a kettős felhasználásról szóló rendelet módosítását célzó javaslat fogja növelni az ellenőrzések hatékonyságát a biztonság szilárdítása érdekében, nevezetesen:

- az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1540. számú határozatával összhangban egyes ellenőrzéseket az EU-n keresztül átszállított árukra fogják alkalmazni, és az ellenőrzéseket az ügynöki tevékenységre is kiterjesztik, amennyiben olyan árukat és technológiákat érintenek, amelyek felhasználhatók tömegpusztító fegyverek kifejlesztését vagy előállítását szolgáló programokban

- a tagállamoknak büntetőjogi szankciókat kell alkalmazniuk az exportellenőrzések súlyos megsértésének eseteire

- elmélyítik a tagállamok közötti, illetve azok kormányzati szerveivel folytatott információcserét

- megfelelő felülvizsgálati lehetőségeket biztosítanak arra az esetre, ha egy tagállam engedélyezni szándékozik azt az exportot, amely egy másik tagállam megítélése szerint ellentétes alapvető biztonsági érdekeivel, vagy amelyet egy másik tagállam már előzőleg elutasított

- elmélyítik a tagállamok közötti együttműködést a jegyzékben nem szereplő árukra vonatkozó nemzetközi ellenőrzés alkalmazásában.

A kettős felhasználásról szóló rendelet módosítását célzó más javaslatok eredményeképpen javulni fog az EU iparág szabályozási környezete és emellett megkönnyíti az EU-n belüli tevékenységüket és fokozza nemzetközi versenyképességüket, mint:

- az egyes áruk EU-n belüli szállításaira vonatkozó jelenleg hatályos előzetes engedélyeztetési követelmény előzetes bejelentési kötelezettségre való felcserélése, ami azonban továbbra is lehetővé teszi, hogy a tagállamok megakadályozzák a nem kívánt szállításokat

- a rendelet bizonyos – például a technológiák nem tárgyias formában történő átadására vonatkozó – rendelkezéseinek pontosítása, amelyeket a tagállamok jelenleg eltérő módon alkalmaznak

- annak az elvnek a kinyilvánítása, hogy gondoskodni kell az EU azon jóhiszemű exportőreinek jogbiztonságáról, akik az EU-ból történő kivitelt az EU exportellenőrzési rendeleteivel összhangban végzik, amennyiben a kivitelt egy harmadik ország jogellenesnek tekinti és annak sürgetése, hogy ezeket a helyzeteket a harmadik országokkal szorosabban együttműködve kezeljék

- a vállalkozások által alkalmazott exportellenőrzésre jobban támaszkodó általános engedélyek használatának előmozdítása és a közösségi és nemzeti általános kiviteli engedély gyakoribb alkalmazása

- annak biztosítása, hogy a tagállamok elvi határidőket állapítsanak meg a kiviteli engedélyek iránti kérelmek feldolgozására.

A javaslat arra is kiterjed, hogy a rendelet megvalósítására vonatkozó iránymutatásokat vagy követendő magatartást is el kell fogadni, hogy a tagállamok még következetesebben alkalmazhassák a rendeletet.

Végezetül, a javaslatok egy részének rendeltetése a nemzetközi szintű exportellenőrzés hathatósabb koordinációjának erősítése, mint például a nemzetközi exportellenőrzési rendszerekkel kapcsolatos EU-álláspontok szorosabb egyeztetése, az EU iparágának hatékonyabb bevonása az ellenőrzés alatt tartandó termékek meghatározásába és annak elérése, hogy az EU összes tagállama tagja legyen a rendszereknek. A Bizottság technikai támogatási programot indított a harmadik országok részére, hogy segítse őket a megfelelő exportellenőrzési rendszerek felállításában. A rendeletre tett javaslat olyan záradékot tartalmaz, amely a harmadik országokkal tárgyalásokat ír elő az exportellenőrzések kölcsönös elismeréséről szóló megállapodások megkötése érdekében, egy másik pedig lehetőséget biztosít ad hoc exportellenőrzési eljárások elfogadására az EU kutatási programjai és más projektjei számára, amennyiben azokban harmadik országok is érintettek.

Végezetül a Bizottság szabályozási szakbizottság felállítását javasolja, amely különösen a rendelet azon mellékleteinek módosításával foglalkozna, amelyek az ellenőrzött termékek jegyzékét és más technikai rendelkezéseket tartalmaznak. Ez az eljárás, amellyel összhangban a Bizottság a tagállamok alkotta szakbizottság kedvező véleményének birtokában majd elfogadja a módosításokat, lehetővé tenné az ellenőrzött termékek jegyzékének még gyorsabb frissítését, amihez jelenleg a Bizottság javaslata alapján a Tanácsnak kell határoznia.

Következő lépések

Bár az Európai Unió közös kereskedelmi politikájának részét képezi, a kettős felhasználású termékek és technológiák kivitele ellenőrzésének szerepe van az EU biztonságpolitikájában is és olyan érzékeny politikai területekhez kapcsolódik, mint a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni küzdelem. A Bizottság ezen a területen nagyon szorosan kíván együttműködni a tagállamokkal, hogy az EU exportellenőrzési rendszere úgy járulhasson hozzá Európa és a világ biztonságához, ahogy azt polgárai elvárják tőle, és egy olyan szabályozási környezet létrehozásához, amely kedvez azoknak a kutatási és ipari tevékenységeknek a kidolgozásához, amelyek nélkül az európai vállalkozások nem gyarapodhatnak.

A Bizottság a javaslatok azonnali megvizsgálására szólít fel, hogy a Tanács haladéktalanul elfogadhassa a kettős felhasználásról szóló rendelet átdolgozására vonatkozó javaslatot, és azokon az egyéb területeken is fel lehessen lépni, amelyek szabályozására nézve még nem készült javaslat.

A KETTŐS FELHASZNÁLÁSÚ TERMÉKEK ÉS TECHNOLÓGIÁK ELLENŐRZÉSI RENDSZERÉNEK FELÜLVIZSGÁLATÁRÓL SZÓLÓ BIZOTTSÁGI KÖZLEMÉNY TERVEZETE

I. Bevezetés – a közlemény célja

A kettős felhasználású termékek és technológia kivitele ellenőrzésének kiemelt szerepe van a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni küzdelemben. Rendeltetésük annak megakadályozása, hogy az áruk és technológiák olyan államok kezébe kerüljenek, amelyek proliferációs programjaikban használnák fel azokat, vagy olyan szervezeteknél bukkanjanak fel, amelyek terrorista vagy katonai célokhoz használnák fel őket. Bár biztonsági célokat is követnek, az ellenőrzéseket kereskedelempolitikai intézkedések révén valósítanák meg, amelyek olyan megszorításokat vetnek ki az EU-beli gyártókra és exportőrökre, amelyeket nemzetközi versenyképességük előmozdítása érdekében a lehető legminimálisabbra kell korlátozni.

A közlemény fő célkitűzése az, hogy olyan intézkedéseket javasoljon, amelyek a tömegpusztító fegyverek ellen az Európai Tanács 2003. júniusi ülésén elfogadott cselekvési terv, illetve az Európai Tanács 2003. decemberi ülésén a tömegpusztító fegyverek elterjedése ellen elfogadott EU-stratégia megvalósításával a kibővült Európai Unióban megerősítik a kettős felhasználású termékek kivitelének ellenőrzését. Emellett világosabbá kívánja tenni az ellenőrzésnek az EU exportőrei általi megvalósítását, csökkenti annak szabályozási terheit és figyelembe veszi azt, hogy jogi keretek elfogadására van szükség, hogy az ellenőrzés az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1540. számú határozatának megfelelően történjék.

II. Előzmények és tartalom

A tömegpusztító fegyverek terjedése és lelkiismeretlen államok vagy terrorista csoportok általi esetleges bevetése a nemzetközi aggodalmakra okot adó komoly biztonsági probléma. Az Európai Biztonsági Stratégia ezeknek a fegyvereknek és célbajuttató eszközeiknek az elterjedését az európai biztonság elleni legnagyobb potenciális fenyegetésnek minősíti. Az EBS egyértelműnek tartja, hogy az exportellenőrzésnek kedvező hatása volt a tömegpusztító fegyverek elterjedésének lelassulására. Az egyik mód, amellyel az Európai Közösség a proliferáció elleni küzdelemhez hozzájárul, a közös kereskedelempolitika folytatása. Az Európai Bíróság 1995-ben hozott két ítéletét követően, amelyek úgy foglaltak állást, hogy a kettős felhasználású termékek kivitelének ellenőrzése a közös kereskedelempolitika hatókörébe tartozik (a részleteket lásd e dokumentum II. mellékletében), a Tanács elfogadta a kettős felhasználású termékek és technológiák ellenőrzésének rendszerét létrehozó 1334/2000/EK rendeletet.

Az 1334/2000/EK tanácsi rendelet hozta létre a kettős felhasználású termékek és technológiák kivitelének ellenőrzésére szolgáló közösségi rendszert, amely engedélyhez köti kivitelüket. A rendelet I. melléklete tartalmazza az ellenőrzés alá eső termékek jegyzékét, amely a biológiai és kémiai termékek (Ausztrália csoport), a nukleáris termékek (Nukleáris Szállítók Csoportja), rakétalövedékekkel kapcsolatos (Rakétatechnológiai Ellenőrzési Rendszer) és a hagyományos fegyverekkel kapcsolatos (Wassenaari Megállapodás) nemzetközi exportellenőrzési rendszerekben a felvett jegyzékeken alapul. A nemzetközi exportellenőrzési rendszerekkel kapcsolatos részletek a III. mellékletben találhatók.

Bár az 1334/2000/EK rendelet az EU-ban mindenütt közvetlenül alkalmazandó, végrehajtása az egyes tagállamok államigazgatásaira hárul, amelyek viszonylag jelentős rugalmassággal rendelkeznek, különösen a kiegészítő nemzeti ellenőrzési formák bevezetését illetően.

Az EU mind a 24 tagállama tagja az Ausztrália Csoportnak (AG) és a Nukleáris Szállítók Csoportjának (NSG), azonban Ciprus még nem tagja a Wassenaari Megállapodásnak és hét tagállam (Ciprus, Észtország, Lettország, Litvánia, Málta, Szlovákia és Szlovénia) még nem tagja a rakétatechnológiai ellenőrzési rendszernek (MTCR), mint ahogy Románia sem (amely most csatlakozik az EU-hoz). Az Európai Bizottság tagja az Ausztrália Csoportnak és megfigyelő az NSG-ben, azonban nem rendelkezik státusszal az MTCR-ben és a Wassenaari Megállapodásban, bár a Thesszaloniki cselekvési terv elfogadása óta az EU elnökségének delegációjának részeként a Tanács Titkárságával együtt részt vehet az üléseken.

A 2001. szeptember 11-i terrortámadások óta módosították azoknak a rendszereknek az eredeti felhatalmazásait, amelyek célja az volt, hogy megakadályozzák az államokat a tömegpusztító vagy hagyományos fegyverek előállításához szükséges kettős felhasználású termékek megszerzésében, mégpedig úgy, hogy most már azt is meg tudják akadályozni, ha nem állam próbál meg hozzájutni a terrorista támadásokhoz (tömegesen vagy hagyományos eszközökkel) használható kettős felhasználású termékekhez..

A nemzetközi körülményekben az is megváltozott, hogy a nemzetközi cserék elmélyülése és új gazdasági szereplők megjelenése folytán a nemzetközi exportellenőrzési rendszerek már nem képviselik a tömegpusztító fegyverek előállításához szóba jöhető kettős felhasználású technológiák összes fontos szállítóját.

Ezt a hiányosságot középtávon részlegesen meg lehet szüntetni az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1540. számú határozatának végrehajtásával, amely az ellenőrzést multilaterálissá teszi. Az aggodalomra okot adó egyéb kérdések közé tartozik, hogy a nemzetközi exportellenőrzési rendszerek keretében hozott döntéseknek lépést kell tartaniuk az innovációs tendenciákkal, hogy az ellenőrzés ne terjedjen ki a nemzetközi rendszerekhez nem tartozók számára széles körben hozzáférhető termékekre, és hogy a szabályokat a lehető legteljesebben összehangolják a nemzetközi rendszerek tagjai között.

Az a fenyegetés, hogy terroristák is bevethetnek tömegpusztító fegyvereket, életre hívta a Thesszaloniki cselekvési tervet, amely egyebek között az exportellenőrzések megerősítésére szólította fel az EU-t, elmélyítette az érzékeny információk cseréjét, javította a szakértőkkel folytatott együttműködést, megerősítette az EU nemzetközi exportellenőrzési rendszereit, és elindította a rendelet tagállamok általi végrehajtásának szakértői ellenőrzését (peer review). A szakértői ellenőrzéseket a Bizottság elnöksége alatt működő munkacsoport (Task Force) koordinálta, amely következtetéseiről 2004 novemberében számolt be a Tanácsnak. Az Általános Ügyek Tanácsa azóta rendszeresen áttekintette a szakértői ellenőrzések végrehajtásának előrehaladását (legutóbb 2005. decemberi nyilatkozatában). Emellett 2004. június 17–18-án az Európai Tanács a büntetőjogi szankciókról szóló nyilatkozatot fogadott el, amelyben emlékeztetett azokra a kötelezettségvállalásokra, amelyeket a tagállamok az Európai Stratégia keretében tettek a tömegpusztító fegyverek elterjedése ellen, a tömegpusztító fegyverekkel kapcsolatos anyagok jogellenes exportjával, közvetítésével és csempészésével szembeni büntetőjogi sznkciókra vonatkozó közös politikai elvek elfogadása érdekében.

Gazdasági téren – a biztonsági vonatkozások mellett – a kettős felhasználású termékek és technológiák exportja azért fontos, mivel a szóban forgó termékek és technológiák köre igen széles, hozzáadottérték- és technológiai tartalmuk pedig magas, és az EU-nak ezen termékek jelentős exportőreként versenyelőnnyel rendelkezik. Még ha a kettős felhasználású termékek természete miatt nem is állnak rendelkezésre pontos statisztikák, a kettős felhasználású termékeket tartalmazó vámsorokban feltüntetett áruk exportja az EU kivitelében 2004-ben, és 2005-ben 128 milliárd, illetve 142 milliárd eurót tett ki, ami az EU teljes kereskedelmi kivitelének 13 %-a[1]. A becslések szerint egyébként az EU-ban több mint 5 000 vállalat van, amely ilyen ellenőrzött termékeket exportál.

III. A kiviteli ellenőrzéssel kapcsolatos fő kérdések

A Task Force szakértői ellenőrzései alapján a Tanács 2004. december 13-i nyilatkozata az alábbi fő területeket jelölte ki, ahol az EU vagy a tagállamok szintjén javulásra van szükség:

- gondoskodni kell az EU rendszerét megvalósító jogszabályalkotás átláthatóságáról és tudatosságáról;

- a tagállamok gyakorlata közötti eltéréseket a lehető legkisebbre kell csökkenteni;

- ki kell vizsgálni az ellenőrzések kiterjesztésének lehetőségét a kettős felhasználású termékek átszállítására ás átrakására is;

- támogatást kell nyújtani az ellenőrzendő kettős felhasználású termékek felismeréséhez;

- javítani kell a megtagadásokkal kapcsolatos információk cseréjét, és meg kell fontolni az érzékeny titkos információk cseréjére szolgáló adatbázis létrehozását;

- meg kell állapodni az ellenőrzések megerősítésének legalkalmasabb módjairól;

- növelni kell az átláthatóságot a jegyzékben nem szereplő termékek ellenőrzése összehangolt megvalósításának elősegítése érdekében;

- erősíteni kell az együttműködést az exportőrökkel;

- meg kell állapodni a technológiák nem tárgyias formában történő átadása ellenőrzésének legalkalmasabb módjairól.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1540. számú határozata bizonyos új kötelezettségeket vezetett be, beleértve az ahhoz szükséges megfelelő intézkedéseket, amelyekkel megelőzhető a kettős felhasználású termékek jogellenes csempészése, átszállítása, átrakodása, közvetítése és újrakivitele, és bevezette azt az elvet, hogy az exportellenőrzési szabályzatok megsértésére büntetőjogi vagy államigazgatási szankciókat kell alkalmazni.. A közvetítések ellenőrzésére a Bizottság úgy tekint, hogy olyan közvetítői szolgáltatásokat fednek, amelyekben az érintett szereplő tisztában van a tömegpusztító fegyverekhez vezető végfelhasználással, de mégis végrehajtja a tranzakciót.

A konkrét tapasztalatok azt is megmutatták, hogy az exportellenőrzés harmadik felek általi extraterritoriális alkalmazása bonyolult helyzeteket teremt az EU importőrei és exportőrei számára. Annak érdekében, hogy el lehessen kerülni az államigazgatási, vagy akár a büntetőjogi szankciók alkalmazását olyan fellépések esetében, amelyekre az EU-n belül kerül sor és amelyek összeegyeztethetők az EU szabályaival, néha arra kényszerülnek, hogy a nem az EU-ból származó termékek újrakivitelére harmadik országok szankcióit alkalmazzák az EU-n belül vagy az EU-ban előállított nem ellenőrzendő termékek harmadik országokba irányuló kivitelére, amennyiben azok nem az EU-ból származó alkatrészeket is tartalmaznak. Az EU polgárai számíthatnak harmadik országoknak történő kiadatásukra is olyan esetekben, amikor az általuk bonyolított kivitel megfelel ugyan az EU szabályainak, egy harmadik ország azonban azt törvénytelennek tekinti. Helyénvaló még egyszer leszögezni, hogy a kettős felhasználású termékek és technológiák és a hozzájuk kapcsolódó szolgáltatások kivitelét szabályozó átfogó jogszabályi keretekről a kettős felhasználásról szóló rendelet rendelkezik és a harmadik országok eltérő jogszabályai vonatkozásában, amelyek ezt a kivitelt bűncselekménynek tekintik, a rendelet értelmében fontos gondoskodni a kettős felhasználású termékek, technológiák vagy szolgáltatások a rendelet, illetve azzal összhangban meghozott végrehajtási rendeletek rendelkezéseivel összhangban tevékenykedő exportőreinek jogbiztonságáról. Ezeket a problémákat az EU és az ellenőrzések közelítését előmozdító érintett harmadik országok közötti együttműködés erősítésével lehet a legjobban kezelni, ezért a Bizottság javasolta, hogy olyan rendelkezéssel egészítsék ki a rendeletet, amely előmozdítja az ezirányú együttműködést a harmadik országokkal.

Az EK által finanszírozott olyan projektekkel kapcsolatos tapasztalatok, amelyekben harmadik országok is részt vesznek – ilyen a Galileo is –, azt mutatják, hogy helyénvaló ezen projektek keretében ad hoc eljárások bevezetésével felállítani az EU kettős felhasználású technológiáinak harmadik országok számára való szabaddá tételére vonatkozó részletes szabályokat .

Végezetül az ipari ágazattal fenntartott rendszeres kapcsolatok és az exportőrök észrevételeinek a hatástanulmány keretében történő összegyűjtése (lásd a következő szakaszt) feltárta az ipari ágazat számára ezen a területen érdeklődésre számot tartó főbb kérdéseket:

- a szabályoknak átláthatóbbnak és tervezhetőknek kell lenniük;

- a nemzeti hatóságoknak fel kell gyorsítaniuk döntéseiket az exportengedélyek iránti kérelmekről, beleértve a jegyzékekben nem szereplő termékeket is;

- a kettős felhasználásról szóló rendelet az EU egész területén történő egységes alkalmazása a verseny torzulásának elkerülése érdekében, beleértve az ellenőrizendő termékek ellenőrzésének értelmezését és a jegyzékekben nem szereplő termékekkel kapcsolatos nemzeti ellenőrzés alkalmazása;

- a rendszer egyszerűsítése az ellenőrizendő termékek jegyzékei összetettségének korlátozásával, különösen a jegyzékek helytállóságának rendszeres felülvizsgálata a termékek és újítások külföldi hozzáférhetőségének tekintetében, az ellenőrzött termékekre való összpontosítás helyett a jogsértők célba vétele és további kereskedelem elősegítő eszközök létrehozása a megbízható exportőrök számára;

- a rendelet összetett rétegezettségének csökkentése (a rendszerekben, az EU szintjén és a nemzeti szinteken, amellett, hogy a harmadik országok által az újrakivitelre alkalmazott ellenőrzést is tiszteletben kell tartaniuk);

- az elektronikus engedélyezés bevezetése;

- az egyes harmadik országok általi extraterritoriális alkalmazásból fakadó problémák;

- az EU-n belüli átadások esetében jelenleg is alkalmazott előzetes engedélyezési követelményta legérzékenyebb termékek esetében előzetes bejelentéssel kell felváltani .

IV. Ajánlások és javaslatok az EU exportellenőrzési rendszere és a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni nemzetközi erőfeszítésekhez nyújtott hozzájárulása felülvizsgálatához

A Tanácsnak beterjesztendő konkrét javaslatának megfogalmazása előtt a Bizottság a tagállamok és az ipari ágazat nézetei mellett figyelembe vette az arányosság elvét is annak biztosítása érdekében, hogy a jogszabályok változásai anélkül növeljék a biztonság értékét, hogy indokolatlanul megsértenék az EU vállalatainak külföldi üzleti képességeit.

Az átszállítás, az átrakodás és a közvetítés mellett bevezetett további jogszabályi változtatások többségét igazolja a rendelet bizonyos rendelkezéseinek megvalósításának nemzeti gyakorlatában tapasztalható eltérések korai felismerése, amit a hatásvizsgálati tanulmány és a szakértői ellenőrzések megerősítettek. Az EU a kettős felhasználású termékekre vonatkozó rendszer hatékonyságát szolgálná, ha ezeket a rendelkezéseket meg lehetne erősíteni. Hasonló módon jelölték meg azokat a területeket, amelyek jogszabályi változtatásokat nem igényelnek, viszont államigazgatási intézkedéseket, vagy a bevált tapasztalatok elfogadását igen.

A Bizottság ajánlásainak kiemelt célkitűzései az alábbiak:

- világosabbá, átláthatóbbá és amennyiben lehetséges, egyszerűbbé kell tenni az EU a kettős felhasználású termékek exportját ellenőrző rendszerét;

- gondoskodni kell róla, hogy a rendeletet következetesebben alkalmazzák az EU-n belül, az ellenőrzések legyenek hatékonyabbak és hathatósabbak, és a különböző tagállamokon belüli exportőrök között megszünjenek a versenyt torzító körülmények;

- csökkenteni kell az EU exportőreire nehezedő szabályozási terheket, annak figyelembevételével, hogy ne kerüljenek versenyhátrányba a harmadik országok exportőreivel szemben;

- az EU belső piacán csökkenteni kell a kereskedelem előtt álló akadályokat.

A tagállamokkal folytatott megbeszélések nyomán a Bizottság javaslatai ebben a közleményben öt területbe vannak rendezve:

a) Az 1334/2000/EK rendelet átdolgozására vonatkozó javaslatok . A hatástanulmány eredményeit teljesen részletességgel tartalmazó különálló bizottsági javaslat tárgyát képezik. Egyebek között az alábbi területeket érintik: az ellenőrzések kiterjesztése az átszállításra, átrakodásra[2], közvetítésre és újrakivitelre; a technológiák nem tárgyias formában történő átadása tartalmának pontosítása; komitológiai eljárás meghatározása az ellenőrzött termékek jegyzékének jóváhagyásához; a jegyzékben nem szereplő termékek a biztonsági előírásoknak megfelelő ellenőrzésre vonatkozó információk megosztásának javítása; az elutasításokra vonatkozó információk megosztásának javítása annak lehetővé tételével, hogy biztonságos elektronikus rendszert vezessenek be a Bizottság, a tagállamok és a Tanács között; a harmadik országokkal folytatott nemzetközi együttműködés, lehetőségek biztosítása ad hoc exportellenőrzési szabályok elfogadására azoknak az EU által finanszírozott konkrét projekteknek az esetében, amelynek keretében a harmadik országok potenciálisan hozzáférhetnek az EU kettős felhasználású technológiáihoz; a legalább a rendelet és a tagállamok által elfogadott végrehajtási rendeletek rendelkezéseinek súlyos megsértéséért járó büntetőjogi szankciókra való hivatkozás beillesztése az átdolgozott 21. cikkbe, hogy válaszoljanak az Európai Tanács a büntetőjogi szankciókkal foglalkozó 2004. júniusi felhívására, és az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1540. száma határozatára, amely megfelelő polgári jogi és büntetőjogi szankciók bevezetésére hív fel az exportellenőrzési rendeletek megsértőivel szemben; a meglévő, Közösségen belüli ellenőrzések felváltása a szállítmányok előzetes bejelentéséből álló rendszerrel; annak biztosítása, hogy a nemzeti hatóságok elvi határidőket állapítsanak meg a kiviteli engedélyek iránti kérelmek feldolgozására és határidőket az engedélyező hatóságoktól a jegyzékekben nem szereplő termékekre és technológiákra vonatkozóan alkalmazott nemzeti ellenőrzésekkel kapcsolatban érkező információkérések kezelésére.

b) Azoknak a területeknek a kijelölése, amelyekre iránymutatásokat és követendő gyakorlatokat lehet kidolgozni. Az iránymutatások és a követendő gyakorlat a rendelet egyes rendelkezéseinek végrehajtásának módozataival kapcsolatosak, amelyekről a Tanács kettős felhasználású árukkal foglalkozó munkacsoportjában lehet megállapodni és amelyeket a "koordinációs csoport" szakértői készítenek el. A fentiek jogilag nem kötelezők, ám szabványokat állítanak fel az exportellenőrzés alkalmazásához és alkalmas esetben nyilvánossá tehetők, mint a 2005. decemberben elfogadott, az ipari ágazaton is túlterjedő követendő gyakorlat esetében. Egyes esetekben az iránymutatások a nemzetközi rendszerek iránymutatásainak az EU jellegzetességeit – egyebek között a belső piacot és az EU közös határait – figyelembe vevő kiigazításából állhatnak. Az alábbi területek ajánlhatók a követendő gyakorlat és az iránymutatások számára: a technológiák nem tárgyias formában történő átadásának ellenőrzése, beleértve a technikai támogatást és a nyílt forrású információkhoz és a tudományos alapkutatásokhoz kapcsolódó kivételek meghatározását; globális exportengedélyek; az alkalmazás gyakorlata, mint például a gyakori kockázatok elemzése; a betartást segítő belső programok; az exportkérelmek értékeléséhez benyújtott okmányok és a jegyzékben nem szereplő termékek nemzeti ellenőrzéseinek összehangolása.

c) Azoknak a területeknek a kijelölése, amelyeken az államigazgatási eljárás elegendő lehet, mint: az átláthatóság; a közös belépési pontként szolgáló nemzeti vagy EK weboldalak jobbátétele; a szakértői kontingens fokozott igénybevétele a I. melléklet az EU-n belüli következetesebb és egységesebb értelmezésének érdekében; a kettős felhasználású termékek azonosítását szolgáló eszközök kidolgozása; és az engedélyező és vámtisztviselők képzése.

d) Azok a területek, amelyekkel a Bizottság későbbi javaslatai foglalkoznak majd, különösen a nem érzékeny termékek nem érzékeny rendeltetési helyekre történő értékesítését megkönnyítő további és új általános közösségi exportengedélyek bevezetése, amelyekre jelenleg főként a nemzeti általános exportengedélyek vonatkoznak (a részleteket lásd az V. mellékletben).

e) Végül foglalkozni kell néhány kérdéssel, amely túlmutat az EU exportengedélyezési rendszerének mechanizmusán és amelyre a Tanács hívta fel a figyelmet (különösen a Szaloniki cselekvési tervben) és a szakértői ellenőrzések is megerősítettek:

i) A nemzetközi exportellenőrzési rendszerek korlátai

Az exportellenőrzési rendszerek nem képesek garantálni az ellenőrzési rendszerek teljes biztonságát, miután egyebek mellett korlátozott a tagságuk, szabályaik pedig jogilag nem kötelező erejűek és ezért meglehetősen nagy mozgásteret biztosítanak a nemzeti végrehajtás során. Általánosságban a rendszerek nem vetnek ki korlátozásokat azokra az országokra, amelyek nem ratifikálták a vonatkozó proliferáció ellenes szerződéseket. Ezt a rendszerek hiányosságának kell tekinteni, és amelyekkel ideális esetben azért kellene foglalkozni, hogy biztosítani lehessen, hogy az érzékeny termékeket csak olyan országokba lehessen kivinni, amelyek ebből a szempontból biztonságosak és az árukat és technológiákat nem fogják proliferációs tevékenységhez felhasználni.

Emellett tekintettel a kettős felhasználású ágazat nagy sebességű megújulására és bővülésére, amelynek egyik oka a védelmi stratégiák változása és az új technológiákra való támaszkodás, a rendszerek jelentős kihívásokkal néznek szembe az ellenőrzéseknek alávetendő termékek kiválasztására irányuló tevékenységükben. Ez felveti a hatékonyabb egymásrahatást az ipari ágazattal.

A Wassenaari Megállapodás esetében konkrétan megjelenik az a korlát, hogy nem írja elő szabály az előzetes konzultálást abban az esetben, ha egy tagállam exportengedélyt kíván adni valakinek egy lényegét tekintve hasonló tranzakcióra, amelyet egy másik tagállam megtagadott.

Ebben a tekintetben az EU-nak a elő kellene mozdítania a rendszerek szorosabbá tételét.

ii) Az összes EU-tagállam tagsága valamennyi nemzetközi exportellenőrzési rendszerben

A legutóbbi bővítés idején az EU tíz új tagállama közül csak három volt tagja valamennyi nemzetközi exportellenőrzési rendszernek. Ez főként azért nagy gond, mert a rendszertől való távolmaradás azt jelenti, hogy az adott tagállamnak a kettős felhasználásról szóló rendelet értelmében anélkül kell megvalósítania az ellenőrzést, hogy részt vehetne az ellenőrzendő termékekről, vagy a rendszerekben zajló exportellenőrzések érvényesítéséről folyó eszmecseréken. Nem férnek hozzá továbbá azokhoz a rendkívül fontos érzékeny információkhoz, mint az EU-n kívüli tagok által elutasított exportengedélyek vagy az érzékenynek minősülő végfelhasználók jegyzéke, amelyek kulcsfontosságúak az ellenőrzések nemzeti vagy EU-s szinten történő hatékony megvalósításához.

2003 szeptemberében a Bizottság szolgálatai javasolatot tettek a tagállamoknak arra a stratégiára, amelynek rendeltetése a Thesszaloniki cselekvési tervvel összhangban annak elérése, hogy az összes új tagállam lépjen be az összes nemzetközi exportellenőrzési rendszerbe, amelyet a Tanács Politikai és Biztonsági Bizottsága jóváhagyott. Ennek eredményeképpen 2004 májusában az EU összes új tagállama belépett az Ausztrália Csoportba és a Nukleáris Szállítók Csoportjába. Ez azonban nem járt sikerrel az MTCR esetében, amelyhez még nem csatlakozott az EU hét új tagállama és Románia, sem pedig Wassenaar esetében, amelynek Ciprus továbbra sem tagja. Fontos tehát az aktív beléptetési politika és közben megfelelően számolni kell a rendszerek azon igényével, hogy a kettős felhasználású technológiák más jelentős szállítóit is bevonják és hatékony döntéshozatali rendszert működtessenek. Közben meg kell találni azokat a gyakorlatias, rövid távra szóló megoldásokat (valószínűleg az ideiglenes megfigyelői státuszt), amelyek kielégítik azt az igényt, hogy az EU új tagjai minden őket érintő érzékeny információhoz hozzájussanak, különösen azokhoz, amelyek az engedélyek megtagadására vonatkoznak, illetve az ellenőrzendő termékekkel kapcsolatos műszaki információkhoz.

iii) Az EK részvétele a rendszerekben és az EU álláspontjainak összehangolása

A Thesszaloniki cselekvési program és az EU-nak a tömegpusztító fegyverek elterjedésével szembeni stratégiája arra szólítanak fel, hogy az EU töltse be az exportellenőrzési rendszerek vezető együttműködő tényezőjének szerepét, egyebek között az álláspontok rendszereken belüli egyeztetésével és annak biztosításával, hogy a Bizottság nagyobb mértékben vegyen részt a rendszerekben. A Bizottság szolgálatai 2003-ban ezzel a céllal kapcsolatos poltikai irányvonalra tettek javaslatot a Tanácsnak, ami azonban csak részben valósult meg. Az egyik ok, ami megnehezíti a Bizottság számára az EU-n belüli egyeztetést, az, hogy nem rendelkezett megfelelő státusszal a rendszerekben, különösen az MTCR-ban és a Wassenaari Megállapodásban, ami megakadályozta, hogy a Bizottság képes legyen a hatékony hozzájárulásra a kettős felhasználásra vonatkozó rendelet hatálya alá tartozó területeken.

A Bizottság ezért azt ajánlja, hogy a tagállamok vizsgálják meg a nemzetközi rendszerekben fenntartott státuszát, ami az első lépés lenne az MTCR és a Wassenaari Megállapodás dokumentumaihoz az e-rendszereken keresztül történő hozzáférésük felé.

A Bizottság fenntartja, hogy az EU-n belüli egyeztetés és az EU szerepvállalása, amint azt a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni EU-stratégia is leszögezi, politikai elsőbbséget jelent az EU számára az ülések sikeres előkészítésében és a javaslatoknak a harmadik országok körébe tartozó tagokkal való megtárgyalásában. Ez az egyeztetés különösen hasznosnak bizonyult az Ausztrália Csoportban az MTCR-rel és a Wassenaari Megállapodással kapcsolatos irányvonalai elfogadásának idején olyan ügyekben, mint a Galileo-projektben felhasználható technológiákhoz kapcsolódó kiviteli ellenőrzések. Tovább kell folytatni azt a gyakorlatot, hogy az EU a nemzetközi exportellenőrzési rendszerekben és a kapcsolódó tanácsi csoportokban részt vevő küldöttei rendszeres megbeszéléseket tartanak. Fent kell tartani a mélyreható egyeztetés gyakorlatát a különböző illetékes tanácsi csoportok között (CONOP, CODUN, COTER, Nukleáris Kérdések, COARM és a kettős felhasználású árukkal foglalkozó munkacsoport; lásd:. I. melléklet, a kifejezések glosszáriuma)

Ezek a jobbítások lehetővé tehetik, hogy a Bizottság hozzájáruljon az EU tagállamai és az EU ipara közötti rendszeres párbeszéd megkönnyítéséhez, mielőtt a rendszerekben megvizsgálnák az ellenőrzési jegyzékeket és biztosítanák, hogy az EU-s szállítók is kivehessék a részüket azokból a javaslatokból, amelyek célja a rendszereknek az EU szállítási kapacitásait a kettős felhasználású termékek ágazatának innovációját érintő döntések kiigazítása.

iv) Technikai támogatás a harmadik országoknak és nemzetközi együttműködés

A Bizottság teljes mértékben tisztában van azzal, hogy a nemzetközi közösségnek az erős exportellenőrzés létrehozására és multilaterálissá tételére irányuló erőfeszítései azoknak a hézagoknak az eltüntetésére irányulnak, amelyek amiatt jöttek létre, hogy a nem megfelelő exportellenőrzési politikát és gyakorlatot alkalmazó országokban megsokasodtak a kettős felhasználású termékek szállítási forrásai. Az EU-nak a tömegpusztító fegyverek elterjedésével szembeni stratégiája egyértelmű kötelezettséget fejez ki az exportellenőrzés politikájának és gyakorlatának az EU határain belül, sőt azon túlterjedő megerősítésére nemzetközi partnereivel együttműködésben. Az EU felismerte annak szükségességét, hogy támogatási programot kell indítani azon államok számára, amelyeknek az exportellenőrzés területén technikai ismeretekre van szükségük.

2003 novemberében az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa elfogadta azt a dokumentumot, amelynek célja a proliferáció elleni politikának az EU harmadik országokkal fenntartott szélesebb kapcsolataiba való beillesztése, egyebek között azzal, hogy a velük megkötött megállapodásokat proliferáció-ellenes záradékkal látja el. Az EU célja most az, hogy proliferáció ellenes rendelkezéseket iktasson be a harmadik országokkal kötött összes megállapodásba, ahogy azt az AKCS-országok esetében tette a Cotonou-i Megállapodás felülvizsgálata során (ezek az országok hatékony nemzeti exportellenőrzési rendszerek révén hajlandók együttműködni az EU-val a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni fellépésben). A záradék kulcsfontosságú eleme annak előírása, hogy az EU-partnerei kötelesek hatékony nemzeti exportellenőrzési rendszert kiépíteni a tömegpusztító fegyverekkel kapcsolatos áruk tekintetében. Ez azt eredményezte, hogy az EU elkötelezte magát arra, hogy az exportellenőrzés terén nagyobb támogatásban részesítse őket.

A Bizottság még többet szeretne tenni az exportellenőrzés műszaki támogatásáért. Ezért is indított el néhány műszaki támogatással kapcsolatos tevékenységet a Tanács Titkárságával szoros együttműködésben (különösen az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének hivatalával), illetve a tagállamokkal olyan országok javára, mint Bosznia-Hercegovina, az Egyesült Arab Emirátusok, Horvátország, Kína, Montenegró, az Orosz Föderáció, Szerbia és Ukrajna. Ez a munka megalapozza azt a folyamatos exportellenőrzés-támogatási programot, amelyet 2007-2013 között az új stabilitási eszközből fognak finanszírozni.

A Bizottság elkötelezte magát amellett, hogy más harmadik országokkal és a jelentős kereskedelmi partnerekkel és nemzetközi szervezetekkel a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel (NAÜ) folytatott együttműködéséből származó tapasztalataira alapozva alakítson ki kölcsönkapcsolatokat. Ennek érdekében arra törekszik, hogy egyebek között projektektől függő exportellenőrzési intézkedéseket fogadjon el, amelyek elősegítik a harmadik országok részvételét az EU által finanszírozott kutatási és ipari projektekben, különösen a Galileo-projektben felhalmozott gyümölcsöző tapasztalatokra alapozva.

V. A javaslatok hatásainak felmérése

Az exportőrök a rendelet megvalósításával kapcsolatos nézeteinek összegyűjtését és hatásvizsgálati tanulmányt 2005 szeptemberében indították el, hogy értékelhessék az exportellenőrzési reform különböző lehetőségeinek következményeit. A hatásvizsgálati tanulmány, amely az összes érdekelt félnek szóló nyilvános véleménynyilvánítási felhívást is tartalmazott, tagállamokra, az exportőrökre és szállítókra, valamint az értékesítőkre terjedt ki. Az eredményeket 2006 februárjában tették közzé[3], majd a tagállamokkal és az exportőrökkel megvitatták őket.

Az érintett iparági egyesülések ajánlásai és észrevételei többségét figyelembe vették, bár bizonyos vonatkozásokban a közlemény nem tartalmaz egyes felvetéseket, mivel azok potenciálisan nem megvalósíthatók (például az ellenőrzött termékek jegyzékének vagy a nemzeti ellenőrzéseknek a radikális egyszerűsítése).

A különböző lehetőségek megvizsgálása után és a tanulmány eredményeit, valamint a tagállamok és az exportőrök észrevételeit figyelembe véve a Bizottság a költséghatékonyság szempontjából legkedvezőbb lehetőségeket tartotta meg. A szabályozási rendszer megváltoztatására tett javaslatokat annak az igénynek a fényében vizsgálták, hogy az elengedhetetlenül szükséges legkisebb szintre csökkentsék a gyártókra és exportőrökre, illetve a tagállamok államigazgatására nehezedő terheket. A hatásvizsgálat részletesebb bemutatása az 1334/2000/EK tanácsi rendelet módosításáról és átdolgozásáról szóló közleményre tett javaslat indoklásában és a javaslathoz csatolt megjegyzésben található.

Az átszállítások és átrakodások ellenőrzésére tett bizottsági javaslat csak abban az esetben fogja lehetővé tenni a tagállamok illetékes nemzeti hatóságai számára, hogy lefoglalják az átszállított kettős felhasználású termékeket (amint azt az átdolgozott rendeletre tett javaslat tartalmazza), amennyiben a tagállamok által összegyűjtött értesülések valószínűsítik, hogy a termékeket a nemzetközi nonproliferációs egyezmények és megállapodások megsértésével tömegpusztító fegyverek elterjesztésére kívánják felhasználni. Ilyen esetek előfordulására ritkán kell számítani. Elvetették azt a lehetőséget, hogy minden egyes átszállítást ellenőrzés alá vessenek az EU-ban, mivel ez nem lenne kivitelezhető.

Ami a kettős felhasználású termékekkel kapcsolatos közvetítői (vagy ügynöki ) tevékenységet illeti, a hatásvizsgálati tanulmány az állapította meg, hogy gyakorlati nehézségek jelentkeznének az EU-s természetes vagy jogi személyek által bonyolított közvetítői tevékenységek rendszeres ellenőrzések során, illetve lehetetlen lenne az ellenőrzések alkalmazása az EU azon polgáraira, akik közvetítői tevékenységüket külföldön végzik. A Bizottság ennek folyományaként javasolta az ellenőrzéseknek az EU-ból végzett tevékenységekre, illetve azokra az esetekre való korlátozását, amelyekben az ügynök tisztában van azzal, hogy a szóban forgó termékeket proliferációs célokra is fel lehet használni.

A hatásvizsgálati tanulmány az EU és a tagállamok jogalkotásában már megmutatta a nagyobb átláthatóságot biztosító intézkedések előnyeit.

Emellett a tanulmány újabb elemekkel egészítette ki az általános közösségi exportengedély és a nemzeti általános engedélyek közösségi szintű használata feltételeinek további meghatározását és pontosítását.

A hatásvizsgálati tanulmány hangsúlyozta, hogy további általános közösségi exportengedélyek létrehozására van szükség, hogy az EU gyakorlatát összhangba lehessen hozni a nemzetközi exportellenőrzési rendszerek többi jelentős exportőrének és tagjainak gyakorlatával. Az exportőrök olyan javasolatokat tettek, hogy a Bizottság határozza el magát a nyomon követésre, vélhetően 2007-ben, amikor elkészíti a rendelet I. mellékletének módosítására vonatkozó javaslatait (a részleteket ezen dokumentum V. melléklete tartalmazza). Lehetőség van arra a kompromisszumra, hogy vagy új közösségi exportengedélyeket vezetnek be bizonyos országok, vagy pedig megszigorítják az exportellenőrzést azokra az országokra vonatkozóan, amelyek nem tagjai a rendszereknek.

A globális exportengedélyek megadása során követendő gyakorlat elfogadásának még szélesebb körre kell kiterjeszteni az engedélyek használatát, hogy el lehessen kerülni a verseny torzulását az EU exportőrei között.

A hatásvizsgálati tanulmány arra is rávilágított, hogy a jegyzékekben nem szereplő termékek nemzeti ellenőrzése végrehajtásának összehangolása biztonsági és kereskedelmi hozadékaira. Az Európai Bizottság felhívta a tagállamok figyelmét arra a tényre, hogy az elutasítások egyre növekvő arányban vonatkoznak a jegyzékekben nem szereplő termékekre, amelyek a dolog természetéből fakadóan szabadon exportálhatók a többi tagállamban, kivéve ha azok a tagállamok ugyanúgy ellenőrzik a végfelhasználókat. A tanulmány azt javasolja, hogy a nemzeti vámhatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy a végfelhasználókra vonatkozó nemzeti ellenőrzés keretében a jegyzékekben nem szereplő bármely kettős felhasználású terméket feltartóztassák. Arra is fény derült, hogy az iparnak az ellenőrzésekről való értesítésének jobb összehangolása és a tudatosság erősítése nélkül fennáll annak a kockázata, hogy a jegyzékben nem szereplő termékek letiltását egy másik tagállamon keresztül történő kivitel révén kikerülik.

„Komitológia eljárás” bevezetésével fel lehet gyorsítani az 1334/2000/EK rendelet mellékletei frissítésének elfogadását. Ugyancsak szükséges, hogy a Bizottság aktívan részt vegyen a nemzetközi exportellenőrzési rendszerekben.

Az EU iparának, valamint a harmadik országokbeli exportőrök javát szolgálnák a harmadik országokkal való tárgyalásoknak azzal a céllal való megkezdésére irányuló javaslatok, hogy a harmadik országoknak az újrakivitelre az EU-n belül alkalmazott szabályai ne hassanak a belső piacra Azok a javaslatok, amelyek indokolt esetben és a Galileo-projekt mintájára a rendeletben foglalt hatályos szabályoktól eltérve közös EU-s döntéshozatalt és lehetőség szerint projektfüggő exportellenőrzési rendszert kívánnak bevezetni az EU-ban kifejlesztett új vagy érzékeny technológiák exportjára, azoknak az ipari, illetve kutatási projekteknek a javát szolgálnák, amelyeket az EK és a tagállamok finanszíroznak és harmadik országok előtt is nyitva állnak.

A fentiekben felsoroltak mellett tervezett intézkedések zömének nyomán javulni fog az exportellenőrzés EU-n belüli koordinációja és végrehajtása, illetve fokozódik az átláthatósága is. Az intézkedések biztosítják az EU ipara által a versenyképessége fenntartásához igényelt azonos feltételeket. A javasolt intézkedések nagy része a tagállamokban rendelkezésre álló források jobb és egyes esetekben eltérő felhasználását fogják igényelni.

A tagállamok közötti fokozott együttműködés bizonyos forrásokat vesz majd igénybe azokban a tagállamokban, amelyek a legfejlettebb kapacitásokat hozták létre, ugyanakkor minden téren erősíteni fogja az EU-s rendszer hatékonyságát. Egyes tagállamoknak magasabb szintre kell emelniük exportellenőrzési tevékenységüket és az ehhez szükséges forrásaikat, hogy megfeleljenek a magas hatékonysági követelményeknek és teljesítsék az exportőrök gyorsabb és hatékonyabb rendszerre vonatkozó követeléseit, azaz az exportengedélyek iránti kérelmek gyorsabb és lehetőség szerint határidőn belüli feldolgozása, kockázatalapú irányítás, az ipar tudatosságának növelése, a betartáson alapuló belső ellenőrzések, vagy az ipar megkereséseire adott nagyobb támogatás.

VI. Következtetések és a következő lépések

Kiemelt elsőbbséget kell biztosítani annak, hogy a Tanács minél korábban elfogadja az átdolgozott szövegben a Rendelethez benyújtott módosításokat.

Mivel azonban az exportellenőrzés tökéletesítése nem minden esetben igényel jogszabályi fellépést, a Bizottság arra szólítja fel a Tanácsot, hogy vegye számba az összes olyan területet, ahol intézkedéseket javasoltak, és támogassa azokat a konkrét intézkedéseket, amelyeket az egyeztetett elvi határidőn belül kell megvalósítani, amely a Bizottság javaslata szerint 2008 vége lehetne az összes már megkezdett intézkedés esetében és 2007 eleje a Bizottságnak a WAIS és az ePOC rendszerekhez (a wassenaari és az MTCR rendszeren alapuló elektronikus osztályozási rendszer) való hozzáférése esetében. A Bizottság arra is felszólítja a Tanácsot, hogy ne feledkezzen meg a szakértői ellenőrzésekkel kapcsolatos egyes ajánlások nemzeti végrehajtatásáról sem, amelyekről az elnökség rendszeres jelentéseket fog beterjeszteni a Tanácshoz, a tervek szerint először 2006 decemberében.

A rendelet végrehajtásáról szóló legközelebbi jelentésében az Európai Bizottság áttekinti a rendelet végrehajtását és a közleményben említett területeken elért haladást és kijelöli azokat a területeket, amelyeken további fellépésre van szükség. A Bizottság tovább mérlegeli az exportellenőrzések működését, hogy azok abba az irányba mozduljanak el, hogy az ellenőrzés sokkal inkább magának az iparnak a megfelelőségén, és ne az egyedi exportengedélyeken alapuljon.

Mellékletek

I. A kettős felhasználásra vonatkozó alapvető kifejezések és rövidítések glosszáriuma

II. Az Európai Bíróság kettős felhasználással kapcsolatos joggyakorlata

III. A nemzetközi exportellenőrzési rendszerekkel kapcsolatos háttérismeretek

IV. A közlemény IV. szakaszának a) és b) bekezdése alapján tett bizottsági javaslat részletei

V. A további általános közösségi exportengedélyek hatókörére vonatkozó javaslatok

I. MELLÉKLET

A kettős felhasználásra vonatkozó alapvető kifejezések és rövidítések glosszáriuma

- AG (Australia Group) – Ausztrália Csoport: ez a nemzetközi exportellenőrzési rendszer megállapítja a kettős felhasználású biológiai és vegyi termékek exportellenőrzésére vonatkozó iránymutatásokat és elkészíti azokat a termékjegyzékeket, amelyeknek a nemzeti jogszabályokba az alkotmányával és más nemzeti sajátosságaival összhangban történő beillesztésére minden tagállam politikai szinten vállal kötelezettséget. A csoport neve abból az ausztrál döntésből ered, amellyel elvállalták a csoport elnökségét. Az ettől kezdve Ausztrália Csoport néven ismert testület első ülésére 1985 júniusában került sor Brüsszelben. Később az üléseket Párizsban tartották, kivéve a 20. évfordulón 2005-ben Sydneyben rendezett ülést. A tagok száma az AG munkájában résztvevő EU-t is beleértve az 1985. évi 15-ről mára 40-re emelkedett[4]. Weboldal: http://www.australiagroup.net/ .

- A 18. cikkben említett Koordinációs csoport : a Bizottság elnökletével zajló szakértői ülés, amelynek felhatalmazásait az 1334/2000/EK rendelet 18. cikke határozza meg. Az EU szakértőit (tagállamonként egyet) a tagállamok nevezik ki. A Csoport megvitatja a Rendelet végrehajtásával kapcsolatos összes kérdést. A csoport ad hoc alapon nyitva áll az exportőrök előtt. 2005-ben a vámhatóságok, 2006-ban pedig a technológiai szakterületek szakértői számára is nyitottá tették.

- Kutatás : kísérleti vagy elméleti munka, melynek alapvető célja új ismeretek megszerzése a jelenségek vagy a megfigyelhető tények alapelveiről, s alapvetően nem meghatározott gyakorlati cél vagy szándék elérésére irányul.

- BTWC (Biological and Toxin Weapons Convention) – Biológiai- és Toxinfegyver-tilalmi Egyezmény.

- Kapj el mindent, vagy a végfelhasználás ellenőrzése : a jegyzékben nem szereplő termékek eseti ellenőrzése azon az alapon, hogy az exportőr és/vagy a kormányok értékelik az ezen termékek végső felhasználásához kapcsolódó kockázatokat, amennyiben azokat bizonyos végfelhasználóknak exportálják. Az ellenőrzéseket a tagállamok nemzeti szinten vethetik ki, az exportőrhöz eljuttatott értesítés révén (a rendelet 4.1-4.3 cikke) és az exportőrökön is múlik, akiknek be kell jelenteniük az illetékes nemzeti hatóságoknak, ha tudomásuk van a jegyzékekben nem szereplő termékeket érintő bizonyos tranzakciókról, és ezek a termékek a tömegpusztító fegyverek elterjedéséhez vagy a rendelet 4.1-4.5 cikkében említett alkalmazásokhoz vagy esetekhez vezethetnek. Ilyen esetekben az exportőröknek meg kell tudakolniuk a nemzeti kormányoktól, hogy a kivitel előtt megkérték-e az exportengedélyeket?

- A COARM az EU Általános Ügyek Tanácsának a hagyományos fegyverzetekkel foglalkozó munkacsoportja.

- A CODUN az EU Általános Ügyek Tanácsának Leszerelési bizottsága az Egyesült Nemzetekben.

- A „komitológia” a Közösségben elterjedt használt rövid kifejezés a tagállamok képviselőiből álló és a Bizottság elnökségével ülésező bizottságok munkájára; ezeknek a bizottságoknak az a feladatuk, hogy segítsék a Bizottságot a közösségi jogot és a közösségi szakpolitikákat végrehajtó intézkedések elfogadásában.

- A CONOP az EU Általános Ügyek Tanácsának nonproliferációs bizottsága.

- A COTER az EU Általános Ügyek Tanácsának terrorizmussal foglalkozó munkacsoportja (második pillér).

- CWC (Chemical Weapons Convention) – Vegyifegyver-tilalmi egyezmény. A vegyifegyverek betiltásáról szóló multilaterális szerződés (178 részes állammal), amely 1997. április 29-én lépett hatályba.

- CGEA (Community General Export Authorisation) – a kettős felhasználású termékek és technológiák kivitelének ellenőrzésére az 1334/2000/EK rendelettel létrehozott általános közösségi exportengedély, amely a rendeletben foglalt felhasználási feltételeket tiszteletben tartó exportőr számára a jegyzékekben (a rendelet II. mellékletében) szereplő termékek kivitelét Ausztráliába, az Egyesült Államokba, Japánba, Kanadába, Norvégiába, Svájcba, és Új-Zélandba.

- A „ kettős felhasználású termékek ” a polgári célokra kifejlesztett áruk és technológiák, amelyek azonban katonai alkalmazásokhoz vagy tömegpusztító fegyverek gyártásához is felhasználhatók

- Végfelhasználás – a kettős felhasználású termék lehetséges használatának konkrét módja

- Végfelhasználó – a termék végső, vagy utolsó felhasználója

- Nemzetközi exportellenőrzési rendszerek – ezeket a rendszereket hasonlóan gondolkozó országok hozták létre azzal a céllal, hogy a proliferációs kockázatokkal már azok kialakulásának pillanatában foglalkozzanak és megkönnyítsék tagjaiknak azoknak a nemzetközi nonproliferációs egyezmények betartását, amelyek a törvényes és békés célú nemzetközi együttműködést bátorítják. Ezek a nemzetközi rendszerek a következők: A hagyományos fegyverzetek és a kettős felhasználású áruk és technológiák kivitelének ellenőrzéséről szóló Wassenaari Megállapodás, a vegyi és biológiai fegyverek anyagaival foglalkozó Ausztrália Csoport, a Nukleáris szállítók csoportja és a Rakétatechnológiai Ellenőrzési Rendszer. Ezek az exportellenőrzési rendszerek egyhangúlag, konszezus alapján hozzák meg döntéseiket.

- A nemzeti általános exportengedélyeket a nemzeti hatóságok adják ki és azokat az ország hivatalos lapjában közzéteszik. Az engedélyek a közzététel szerinti tagállamban lévő valamennyi olyan exportőrre érvényesek, akik megfelelnek a nemzeti törvényekben egy vagy több meghatározott országokkal, valamint a nemzeti törvényekben meghatározott bizonyos számú kettős felhasználású termékkel támasztott feltételeknek.

- Globális exportengedély : egy meghatározott exportőrnek adják a kettős felhasználású termékek valamely típusának vagy kategóriájának tekintetében és az engedély egy vagy több meghatározott végfelhasználó részére történő kivitelre érvényes egy vagy több meghatározott harmadik országban.

- IAS (impact assessment study): hatásvizsgálati tanulmány.

- Egyedi kiviteli engedélyt egy vagy több meghatározott exportőr kaphat valamely harmadik országban lévő egyetlen végfelhasználó tekintetében és az engedély egy vagy több kettős felhasználású termékre vagy technológiára érvényes.

- A nyilvános hozzáférésű termékek : további terjesztésük korlátozása nélkül elérhetővé tett kettős felhasználású termékek (a szerzői jogi megszorítások nem emelik ki a technológiát vagy szoftvert a nyilvános hozzáféréséből).

- MTCR (Missile Technology Control Regime) – Rakétatechnológiai Ellenőrzési Rendszer: ezt a nemzetközi exportellenőrzési rendszert 1987-ben hozták létre. Az MTCR-nak jelenleg 34 ország tagja[5]. Az MTCR honlapja: http://www.mtcr.info. Az MTCR célja a rakétaeszközök, teljes rakétarendszerek, pilótanélküli légijárművek és az 500 kilogrammos hasznos terhet legalább 300 kilométeres távolságra eljuttatni képes rendszerekhez kapcsolódó technológiák, valamint a tömegpusztító fegyverek célbajuttatására alkalmas rendszerek elterjedésének korlátozása. A rendszerben végzett ellenőrzések vonatkoznak bizonyos teljes rakétarendszerekre (beleértve a ballisztikus rakétákat, a kozmikus hordozórakétákat (SLV) és a rakétaszondák) és pilótanélküli légijármű- (UAV) rendszerek (beleértve a robotrepülőgépeket, a pilótanélküli repülőszerkezeteket, az UAV-okat és távirányítású repülőgépeket [RPV]). A partnerek felismerik annak fontosságát, hogy rakétaeszközökkel kapcsolatos technológiákat úgy kell ellenőrizni, hogy ne lehetetlenítsék el a törvényes kereskedelmet és elismerik annak szükségességét, hogy a rendszer célkitűzéseit a rendszeren kívül lévő országokkal folytatott együttműködéssel is erősítsék.

- NPT (Treaty on Non proliferation of Nuclear Weapons) – Nukleáris Fegyverek Elterjedését Korlátozó Egyezmény Az NPT 1970-ben lépett hatályba és 187 részes államával ez a történelm egyik legnagyobb taglétszámú fegyverzeti megállapodása.

- NSG – ez a nemzetközi exportellenőrzési rendszer, a Nukleáris szállítók csoportja, amely 45 tagországból[6] áll, az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásához a Nukleáris exportra és az atommal kapcsolatos exportra vonatkozó útmutatás végrehajtásával kíván hozzájárulni. Az NSG 1974-ben hozták létre, miután India felrobbantott egy atomeszközt, amely azt bizonyította, hogy a békés célokra átadott nukleáris technológiával is vissza lehet élni. Website: http://www.nuclearsuppliersgroup.org .

- PSC (Political and Security Committee) – Politikai és Biztonsági Bizottság az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa egyik előkészítő bizottsága és a KKBP és az EBVP összetartója.

- A Bizottság szolgálatainak jelentése az 1334/2000/EK rendelet 2000-2004. májusaig terjedő végrehajtási szakaszáról : ez a jelentés a rendelet 20. cikkében rögzített kötelezettségekkel összhangban a Kereskedelempolitikai Főigazgatóság honlapján érhető el, az alábbi címen: http://ec.europa.eu/comm/trade/issues/sectoral/industry/dualuse/legis/index_en.htm

- UNSCR ( United Nations Security Council Resolution) – Az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozata

- A hagyományos fegyverzetek és a kettős felhasználású áruk és technológiák kivitelének ellenőrzéséről szóló Wassenaari Megállapodás a "COCOM" utódja. Működését 1996 szeptemberében kezdte meg. A Wassenaari Megállapodásban jelenleg 40 ország[7] vesz részt. A Wassenaari Megállapodás honlapja: www.wassenaar.org . A Wassenaari Megállapodás azokat a katonai és kettős felhasználású termékeket veszi jegyzékbe, amelyeket a tagországok a rendszer iránymutatásainak és az ország jogi és államigazgatási környzetének megfelelően ellenőriznek. Annak érdekében hozták létre, hogy az átláthatóság és a hagyományos fegyverzetek és a kettős felhasználású termékek és technológiák átadásában tanúsított nagyobb felelősség előmozdításával hozzájáruljanak a regionális és a nemzetközi biztonsághoz és így megakadályozzák destabilizáló hatású felhalmozódásukat. A résztvevő államok nemzeti politikájuk révén arra törekednek, hogy ezeknek a termékeknek az átadása ne járuljon hozzá azoknak a katonai képességek kialakulásához vagy erősödéséhez, amelyek alááshatják ezeket a célokat vagy ne térítsék el őket ilyen képsségek támogatására. A résztvevő államok képviselői rendszeresen Bécsben találkoznak, ahol a Wassenaari Megállapodás titkársága található.

- WMD (Weapons of Mass Destruction) – tömegpusztító fegyverek, amelyek közé az atom-, a vegyi és a biológiai fegyverek, valamint a célbajuttatásukra szolgáló eszközök – és különösen a rakétatechnológia – tartoznak.

- WPDU (Council Working Party on Dual-Use goods) - a Tanács kettős felhasználású árukkal foglalkozó munkacsoportja.

II. MELLÉKLET

Az Európai Bíróság a kettős felhasználással kapcsolatos joggyakorlata

Az Európai Bíróság joggyakorlata a kettős felhasználású termékek vonatkozásában azt állapította meg, hogy az ezen áruk harmadik országokba történő kivitelét korlátozó szabályok az EK-Szerződés 133. cikkében meghatározott közös kereskedelmpolitika hatálya alá esnek.

Az Európai Bíróságnak a Werner-ügyben (C-70/94. sz. ügy) és a Leifer-ügyben (C-83/94. sz. ügy) előzetes döntést hozott.

A C-70/94. sz. Werner-ügyben a Bíróság úgy nyilatkozott, hogy azt az intézkedést, amelynek célja bizonyos termékek kivitelének megakadályozása vagy korlátozása, nem lehet a közös kereskedelmi politika hatályán kívül esőnek tekinteni azon az alapon, hogy annak kül- és biztonságpolitikai céljai vannak.

A C-83/94. sz. Leifer -ügyben a Bíróság úgy nyilatkozott, hogy az EK-Szerződés 113. cikkét (jelenleg 133. cikk) úgy kell értelmezni, miszerint a kettős felhasználású áruk nem tagországokba irányuló kivitelét korlátozó szabályok annak a cikknek a hatálya alá tartoznak és ebben az ügyben a Közösség kizárólagos illetékességgel rendelkezik, ami ennélfogva kizárja a tagállami illetékességet, kivéve, ha a Közösség arra külön engedélyt ad. A Bíróság arról is határozott, hogy az a tény, hogy a kereskedelmi intézkedéseknek lehetnek nem kereskedelmi céljaik is, nem változtatja meg ezen rendelkezések kereskedelmi természetét. A Bíróság emellett úgy nyilatkozott, hogy az a tény, hogy a korlátozás kettős felhasználású termékekre vonatkozik, nem érinti azt a következtetést. A termékek természete nem emeli ki őket a közös kereskedelmi politika illetékességi köréből.

III. MELLÉKLET

A nemzetközi exportellenőrzési rendszerek

A nemzetközi exportellenőrzési rendszerek normákat és iránymutatásokat állapítanak meg a nukleáris, vegyi, biológiai és rakétatechnikai vonatkozású exportra, valamint a hagyományos fegyverzetek és kettős felhasználású technológiák exportjára. 1970 és 1980 között négy nemzetközi exportellenőrzési rendszert hoztak létre arra, hogy lehetővé tegyék tagjaik számára a részvételt nemzetközi kereskedelemben, miközben eleget tesznek annak a kötelezettségüknek, hogy elősegítsék a törvényes célokat követő nemzetközi együttműködést. Ezek a következõk: a Nukleáris Szállítók Csoportja (NSG) és a Zangger-bizottság nukleáris termékekre; az Ausztrália Csoport (AG) a kettős felhasználású vegyi és biológiai termékekre; a rakétatechnológiai ellenőrzési rendszer (MTCR) a rakétákkal kapcsolatos technológiákra; és a wassenaari rendszer a hagyományos fegyverekhez kapcsolódó kettős felhasználású termékekre. A rendszerekben átfogó jegyzékeket dolgoztak ki az ellenőrzött termékekről, miután csak egy nemzetközi nonproliferációs egyezmény (a vegyifegyver-tilalmi egyezmény) az ellenőrzendő kettős felhasználású termékek és technológiák jegyzékét, míg a többi egyezmény vagy megállapodás (Biológiai- és Toxinfegyver-tilalmi Egyezmény, az atomsorompó egyezmény, Ballisztikus Rakéták Elterjedésével Szembeni Hágai Magatartási Kódex ) nem állított össze jegyzéket a tömegpusztító fegyverek célú végfelhasználásra alkalmas kettős felhasználású technológiákról.

A 2001. szeptember 11-i terrortámadások óta kiigazították azoknak a rendszereknek az eredeti felhatalmazásait, amelyek célja az volt, hogy megakadályozzák az államokat a tömegpusztító vagy hagyományos fegyverek előállításához szükséges kettős felhasználású termékek megszerzésében, mégpedig úgy, hogy most már azt is meg tudják akadályozni, ha nem állam próbál meg hozzájutni a terrorista támadásokhoz (tömegesen vagy hagyományos eszközökkel) használható kettős felhasználású termékekhez..

A tömegpusztító fegyverek alkalmazásával elkövetett tömeges terrortámadások fenyegetése megnövelte a nemzetközi exportellenőrzési rendszerek (különösen az Ausztrália Csoport) munkaterheit, mivel a rendszerek kritériumait és iránymutatásait a konkrét fenyegetésekhez kell igazítani.

A Wassenaari Megállapodás kivételével a nemzetközi rendszereknek nincs az üléseket lebonyolító technikai titkárságuk. Az Ausztrália Csoport kivételével a rendszerek elnöksége rotációs alapon évente változik. A nemzetközi rendszerek évente egy alkalommal tartanak plenáris ülést. A plenáris ülés – amelyen valamennyi tagállam delegációjának vezetője részt vesz – dönt az összes fontos kérdésről, különösen az új tagok belépéséről, a jegyzékek változásairól, a meglévő iránymutatások módosításainak elfogadásáról, a tagsággal nem rendelkező országokkal fenntartott kapcsolatok irányvonalairól. Az ülésekről sajtóközleményt fogadnak el. Minden ügyben egyhangú döntéseket hoznak. A tagok minden olyan kérdésben jogosultak javaslatot tenni, amelyre a rendszer felhatalmazással rendelkezik.

A plenáris üléseket technikai szakértők csoportjai készítik elő. Ezek a csoportok rendszerint három különböző szakterületet képviselnek: az ellenőrzendő termékek jegyzékeit szerkesztő technikai szakértők, vám- és végrehajtási, valamint engedélyezési tisztviselők, akik kicserélik tapasztalataikat és hírszerzési értesüléseiket, ahol a proliferációval kapcsolatos érzékeny ügyekről, a terrorizmusról és a tömegpusztító fegyverek megszerzéséről cserélnek információkat.

Az EU mind a 25 tagállama tagja az Ausztrália Csoportnak (AG) és a Nukleáris szállítók csoportjának (NSG), Ciprus azonban még nem tagja a Wassenaari Megállapodásnak. Hét új tagállam (Ciprus, Észtország, Lettország, Litvánia, Málta, Szlovákia és Szlovénia) még nem tagja az MTCR-nak, mint ahogy Románia sem (amely most csatlakozik az EU-hoz). Az Európai Bizottság tagja az Ausztrália Csoportnak és megfigyelő az NSG-ben, azonban nem rendelkezik státusszal az MTCR-ben és a Wassenaari Megállapodásban, bár a Thesszaloniki cselekvési terv elfogadása óta a Tanács Titkárságával együtt az EU elnökségének delegációjának részeként a Tanács Titkárságával együtt részt vehet az üléseken.

Érdemes megjegyezni, hogy a közleményben említett Vegyifegyver-tilalmi egyezmény nem számít az ismertetett négy rendszerrel azonos természetű nemzetközi exportellenőrzési rendszernek. Alapvetően abban különböznek, hogy a CWC többoldalú egyezmény (178 részes állammal), amely 1997. április 29-én lépett hatályba és egyrészt előírásokat és egy helyszíni ellenőrzési mechanizmust tartalmaz annak ellenőrzésére, hogy részes államok betartják-e a szerződést, másrészt jegyzékbe foglalja azokat a termékeket – a kettős felhasználásúakat is – amelyek kereskedelmét ellenőrizni kell. Ez az egyetlen nonproliferációs egyezmény, amely jegyzéket tartalmaz ezekről a termékekről.

IV. MELLÉKLET

A közlemény IV. szakaszának a) és b) bekezdése alapján tett bizottsági javaslat részletei

a) A hatályos rendelet módosítására vonatkozó javaslatok:

A Bizottság az alábbi javaslatokat teszi a rendelet módosítására:

- Bizonyos ellenőrzések bevezetése az EU-n átszállított kettős felhasználású termékekre

- a kettős felhasználású termékek közvetítésének ellenőrzése, amennyiben alap van egy tömegpusztító fegyver előállítási programmal való kapcsolatát feltételezni

- a technológiák nem tárgyias formában történő átadására vonatkozó ellenőrzések pontosítása és aktualizálása, beleértve a technikai támogatás biztosítását

- bizonyos korlátozott kiigazítások elvégzése a rendeletben fel nem sorolt termékekkel kapcsolatban foganatosított nemzeti ellenőrzésekben, hatékonyságuk és az alkalmazás átláthatóságának növelése érdekében, a végrehajtásban azonban továbbra is bevált gyakorlatra kell támaszkodni

- az általános exportengedélyek tekintetében az általános közösségi exportengedély és a nemzeti általános exportengedélyek alkalmazási feltételeinek pontosítása (értesítési követelmény) és a globális engedélyek megadásának szempontjai

- a tagállamok közötti és a Bizottsággal folytatott információcsere javítására vonatkozó javaslatok és annak biztosítása, hogy az engedélyek valamely tagállam általi elutasítását a többi tagállam is figyelembe veszi

- a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatokra vonatkozó rendelkezések bevezetése, amelyek szerint tárgyalásokat lehet folytatni a harmadik országokkal a működő exportellenőrzési szabályozások összehangolásának javítása és az ellenőrzések kölcsönös elismerése érdekében

- a rendelet módosításainak és a rendelet végrehajtási intézkedéseinek (komitológiai eljárás) gyorsabb elfogadását szolgáló eljárások bevezetése

- az elutasításokkal kapcsolatos, illetve az elutasítási értesítésekkel kapcsolatos információk és korszerűsítések cseréjét szolgáló elektronikus rendszer esetleges bevezetése

- az EU közösségen belüli ellenőrzéseinek felváltása előzetes értesítésekkel és az EU-n belüli nyomonkövetési rendszerrel

- annak biztosítása, hogy a nemzeti hatóságok elvi határidőket állapítsanak meg a kiviteli engedélyek iránti kérelmek feldolgozására és határidőket az engedélyező hatóságoktól alkalmazott nemzeti ellenőrzésekkel kapcsolatban érkező információkérések kezelésére.

- a rendelet legsúlyosabb megsértése esetén a tagállamok ismert gyakorlatában összhangban alkalmazandó büntetőjogi szankciókra vonatkozó utalás felvétele.

b) Iránymutatások/követendő gyakorlatok kidolgozására alkalmas területek

Az iránymutatások és a követendő gyakorlatok a rendelet egyes rendelkezéseinek végrehajtásának módozataival kapcsolatosak, amelyekről a Tanács kettős felhasználású árukkal foglalkozó munkacsoportjában lehet megállapodni és amelyeket a "koordinációs csoport" szakértői készítenek el. Kötelezőek ugyan nem lennének, de normául szolgálnának az exportellenőrzések alkalmazásához. Egyes esetekben az iránymutatások a nemzetközi rendszerek iránymutatásainak az EU jellegzetességeit – egyebek között a belső piacot és az EU közös határait – figyelembe vevő kiigazításából állhatnak. Bizonyos esetekben ezeket az iránymutatásokat és követendő gyakorlatokat nyilvánossá lehet tenni az exportőrök javára, bár más esetekben jellegüknél fogva az érintett államigazgatáson belüli belső iránymutatást kell szolgálniuk. Az alábbi területek tartoznak azok közé, amelyeken iránymutatásokat és követendő gyakorlatokat lehet kidolgozni:

- a technológiák nem tárgyias formában történő átadására vonatkozó ellenőrzések megvalósítása és érvényesítése, beleértve a technikai támogatás biztosítását

- a jegyzékekben nem szereplő termékek ellenőrzése ("kapj el mindent!" rendelkezés) bizonyos vonatkozásainak megvalósítási módozatai, amelyek rendeltetése az információáramlás javítása a tagállamok között és az ellenőrzés egy tagállam által a másik tagállamon keresztüli kivitellel történő megkerülése lehetőségének csökkentése

- a kockázatértékelés javítása, beleértve a közös kockázatelemzés és betartatás lehetséges elemeit, ahogyan azt a 648/2005/EK tanácsi rendelet előirányozza a Vámkódex és végrehajtási utasításai 2006 végéig elfogadandó, a biztonságot érintő módosításaiban

- a globális exportengedélyek életbeléptetése (hatály, a felhasználás feltételei és a betartás ellenőrzésének módjai)

- a kiviteli kérelmek elbírásálához használt elemek, beleértve az exportőr megfelelési képességeit, az igazoló okmányokat és a végfelhasználói igazolásokat

- céldátumok megállapítása az engedély iránt kérelmekhez való döntésekhez

- a betartást segítő belső programok.

V. MELLÉKLET

Az új általános közösségi exportengedélyekre vonatkozó javaslatok

Az új általános közösségi exportengedélyek hatályára vonatkozó javaslatok területei:

- a vegyifegyver-tilalmi egyezmény hatálya alá eső, de a rendelet II. melléklete (amely a általános közösségi exportengedélyt taglalja) által nem érintett egyes vegyitermékekre nézve előnyös lehetnek az egyezmény több részes állama kereskedelemkönnyítő intézkedései

- kis mennyiségű, illetve értékű szállítások és minták

- a wassenaari szabályozás szerint nem érzékeny termékek előnyökre tehetnek szert a bizonyos országokra (részesei Wassenaari Megállapodásnak, de arendelet az általános közösségi exportengedélyeket meghatározó II. mellékletében nem szerepelnek) kiterjedő új közösségi engedély bevezetése

- az általános közösségi exportengedélyek végrehajtási rendelkezéseket fognak tartalmazni, amelyeket az általános közösségi exportengedélyek módosításáról szóló javaslatban lévő és a hatókörükben és célországaikat illetően nagyjából hasonló nemzeti általános exportengedélyeket elfogadó tagállamok hatályos exportengedélyein alapulnak.

[1] A szóban forgó kiviteli tevékenység a kettős felhasználású árukat tartalmazó összes vámsorra vonatkozik és ezért azok az áruk is beletartoznak, amelyek tulajdonképpen nem kettős felhasználásúak.

[2] Az átszállítás meghatározása részlegesen érvényes az átrakodásra is.

[3] A dokumentum az alábbi címen érhető el: http://ec.europa.eu/comm/trade/issues/sectoral/industry/dualuse/pr230206_en.htm

[4] Az EU tagállamai és a Bizottság, Ausztrália, Argentína, Bulgária, Egyesült Államok, Izland, Japán, Kanada, Koreai Köztársaság, Norvégia, Románia, Svájc, Törökország, Ukrajna, Új-Zéland.

[5] Argentína, Ausztrália, Ausztria, Belgium, Brazília, Bulgária, Cseh Köztársaság, Dánia, Dél-Afrika, Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Izland, Japán, Kanada, Koreai Köztársaság (Dél-Korea), Lengyelország, Luxemburg, Magyarország, Németország, Norvégia, Olaszország, Portugália, Oroszországi Föderáció, Spanyolország, Svájc, Svédország, Törökország, Ukrajna, Új-Zéland.

[6] Az 25 EU tagállama. Az EU-n kívüli tagállamok: Argentína, Ausztrália, Brazília, Bulgária, Dél-Afrika, Horvátország, Japán, Kanada, Kína, Korea, Norvégia, Orosz Föderáció, Svájc, Törökország, Ukrajna, USA, Új-Zéland.

[7] Argentína, Ausztrália, Bulgária, Dél-Afrika, Egyesült Államok, 24 EU tagállam (Ciprus kivételével), Horvátország, Japán, Kanada, Koreai Köztársaság, Norvégia, Románia, Orosz Föderáció, Svájc, Törökország, Ukrajna, Új-Zéland,.