[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA | Brüsszel, 20.9.2006 COM(2006) 519 végleges A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK Jobb képzés a biztonságosabb élelmiszerekért {SEC(2006) 1163}{SEC(2006) 1164} A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK Jobb képzés a biztonságosabb élelmiszerekért (EGT vonatkozású szöveg) | 1. ÖSSZEFOGLALÁS A belső piac fejlődésével párhuzamosan számos, az élelmiszerjogra, a takarmányjogra, az állategészségügyre, az állatjólétre és a növényegészségügyre kiterjedő európai szabályt dolgoztak ki. E szabályok a magas szintű védelem fenntartása mellett hozzájárultak a belső piac zavartalan működéséhez. A szabályok az ezeken a területeken – különösen a Kereskedelmi Világszervezetben, az Egyesült Nemzetek Élelmiszerszabvány Bizottságában (a Codex Alimentariusban), a Nemzetközi Állatjárványügyi Hivatalban (OIE) és a Nemzetközi Növényvédelmi Egyezményben – tapasztalható nemzetközi fejleményeket követik. Az e területekre vonatkozó belső piaci célkitűzéseket elérték. A Bizottság úgy véli, hogy új jelentős jogalkotási kezdeményezések kidolgozása helyett a hatályos jogszabályok helyes alkalmazásának biztosítására van szükség. Ezért a közösségi jog végrehajtását ellenőrző személyek képzése elengedhetetlen. Az európai jog előírja a Bizottság számára, hogy szervezzen képzéseket a tagállamoknak azon illetékes hatóságai személyzete számára, amelyek az élelmiszer- és takarmányjogi, állat-egészségügyi és állatjóléti előírásoknak való megfelelés ellenőrzéséért felelősek. E képzéseken harmadik országok, különösen a fejlődő országok képviselői is részt vehetnek. Az európai szemléletű képzés célja az elvégzett ellenőrzések, valamint az ellenőrzéseknek megfelelően az ellenőrző hatóság által hozott határozatok nagymértékű egységesítése annak érdekében, hogy az ellenőrzések helyétől független egyenlő bánásmód révén nagyobb biztonságot nyújtsanak az élelmiszer-ipari vállalkozásoknak. A harmadik országokból származó résztvevők bevonása elősegíti az EU élelmiszeripari előírásainak, valamint behozatali eljárásainak megértését, és így csökkenti az akadályokat a harmadik országok, különösen a fejlődő országok számára, hogy az európai piacon forgalomba hozzák áruikat. Az intézkedés az EU élelmiszerszabványainak jobb betartását, valamint ezáltal a behozott termékek csökkentett és egyszerűsített ellenőrzését is elősegíti. E közleményben a Bizottság áttekintést ad Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatósága által megszervezhető lehetséges képzésekről; bemutatja a további eljárásról alkotott véleményét; valamint módszert javasol a rendelkezésre álló források leggazdaságosabb felhasználásával szervezett hatékony képzésére. 2. HÁTTÉR Az élelmiszer- és takarmányjog, az állat-egészségügyi szabályok, valamint az állatjóléti és növény-egészségügyi előírások majdnem teljes mértékben a közösségi jogszabályokon alapulnak (lásd az I. mellékletben található áttekintést). E szabályok kidolgozása lehetővé tette az élelmiszer, a takarmány, az élő állatok és növények belső piacának létrehozását a Közösségen belül, magas szintű fogyasztóvédelem, valamint az állatok és a növények nagyfokú védelmének biztosítása mellett. A fent említett jogszabályok nemzetközi szinten lehetővé teszik az olyan nemzetközi szervezetek, mint a Kereskedelmi Világszervezet, az Egyesült Nemzetek Élelmiszerszabvány Bizottsága (Codex Alimentarius), a Nemzetközi Állatjárványügyi Hivatal (OIE) és a Nemzetközi Növényvédelmi Egyezmény által kidolgozott egyezményekben meghatározott nemzetközi kötelezettségeknek való megfelelést. A takarmány- és élelmiszerjog, valamint az állat-egészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről szóló, 2004. április 29-i 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet[1] elfogadása mellett ezen előírásoknak való megfelelés ellenőrzése is a közösségi jogon alapul. A rendelet a fent említett előírásoknak megfelelő, az illetékes hatóságok általi ellenőrzésekkel kapcsolatban integrált és globális megközelítést hoz létre. Egy ilyen erősen közösségi jellegű célkitűzéseknek megfelelő integrált és globális megközelítés az ellenőrző hatóságok részéről magas szintű szakértelmet és szaktudást igényel, és a tagállamokban az ellenőrzéssel megbízott szakemberekkel szemben magas követelményeket támaszt a hatékony, objektív és megfelelő hatósági ellenőrzések biztosítása érdekében. Az ellenőrző hatóságok személyzetének széles körű ismeretekkel kell rendelkeznie a takarmány- és élelmiszerláncban esetlegesen előforduló különféle veszélyekről (kémiai, biológiai, fizikai). Meg kell érteniük azokat a piaci mechanizmusokat is, amelyek során az élelmiszert és azok összetevőit sok különböző forrásból nyerhetik. Ugyanakkor ismeretekkel kell rendelkezniük a specifikus termelési, feldolgozási, tartósítási és értékesítési módszerekkel járó egyedi problémákról is. A takarmány- és élelmiszerbiztonsági, állat-egészségügyi, állatjóléti, valamint növény-egészségügyi előírásoknak való megfelelés hiányát is meg kell tudniuk állapítani. Emellett le kell tudniuk leplezni a csalárd gyakorlatot. A takarmány- és élelmiszergyártás és ezek termékeinek értékesítése, valamint az állattenyésztés és növénytermesztés és az azokkal kapcsolatos kereskedelem ellenőrzése ezért multidiszciplináris megközelítést igényel. A harmadik országoknak az élelmiszer, takarmány, élő állat és növény Közösségbe történő behozatalakor garanciát kell nyújtaniuk az élelmiszer- és takarmánybiztonságra, az állat- és növényegészségügyre, valamint adott esetben az állatjólétre vonatkozó közösségi szabályok betartását illetően. A Közösség élő állatokra, valamint állati eredetű élelmiszerre és takarmányra vonatkozó behozatali rendszere az exportáló harmadik országok illetékes hatóságai által nyújtott garanciákon alapul. A hatóságoknak igazolniuk kell, hogy az EU-ba történő exportra szánt szállítmányok megfelelnek az EU előírásainak, annak biztosítása érdekében, hogy az állat- és közegészségügy tekintetében a megfelelő védelmi szintet betartsák. Más esetekben, különösen a növényi eredetű takarmány és élelmiszer esetében a Közösség az áruk importőre által nyújtott garanciákra támaszkodik, amelynek pedig rendelkeznie kell a gyártás helyén kiállított, az EU előírásainak teljesítését igazoló garanciákkal. Ezért létfontosságú, hogy az élő állatok, a takarmány, az élelmiszer és a növények behozatalával foglalkozó összes gazdasági szereplő ismerje az EU behozatali előírásait. Ebben az összefüggésben az illetékes hatóságok ellenőrzést végző szakembereinek és/vagy a tagállamok és a harmadik országok ellenőrző szerveinek az élelmiszerjogi, takarmányjogi, állat-egészségügyi, állatjóléti és növény-egészségügyi előírásokra vonatkozó közösségi szabályokról, valamint az ezeknek való megfelelés ellenőrzésének módszereiről képzésre, valamint tudásuk rendszeres frissítésére lesz szükségük. Ennek szükségességét a 882/2004/EK rendelet elismerte: a rendelet 6. cikke a tagállamok illetékes hatóságait arra kötelezi, hogy a hatósági ellenőrzéseket végző szakemberek számára megfelelő képzést biztosítson; az 51. cikke pedig a nemzeti szintű képzéseket kiegészítendő közösségi szinten szervezett képzésekhez biztosítja a jogi eszközt. 3. A JOBB KÉPZÉS SZÜKSÉGESSÉGE 3.1. Jobb képzés a biztonságosabb élelmiszerekért, valamint az egészségesebb állatokért és növényekért Az élelmiszerjogi, takarmányjogi, állat-egészségügyi, állatjóléti és növény-egészségügyi előírások által létrehozott védelmi szint fenntartásának biztosítására irányuló folyamatban döntő szerepet játszik a csalás, valamint a nem teljesítés megállapításának képessége. A csalás és a nem teljesítés megállapítására irányuló képességek javítása ezért elősegíti az emberi egészség, az állategészségügy, az állatjólét és a növényegészségügy védelmét. A képzésnek ennek következtében nem csak arra kell összpontosítania, hogy a résztvevők megismerjék a jogi előírásokat, hanem a védelmi szintet kedvezőtlenül befolyásoló csalárd gyakorlatok és nem teljesítés hatékony felismerését lehetővé tévő ellenőrzési módszerekkel kapcsolatos szakismeret átadására is. 3.2. A versenyképességre, a piacokra és a kereskedelemre gyakorolt hatás Az európai szemléletű képzés fontos szerepet játszik a közösségi jogszabályokkal kapcsolatos ismeretek és tudatosság terjesztésében, valamint az ellenőrző tevékenységek és eljárások európai szintű harmonizációjának és egységesítésének elősegítésében. Minden élelmiszeripari vállalkozás előnyére válik ez a harmonizáció, amely az elvégzett ellenőrzések, valamint az ellenőrzéseknek megfelelően az ellenőrző hatóság által hozott határozatok igazságosan egységes szintjének biztosítása által hozzájárul az egységes feltételek megteremtéséhez. Ez az élelmiszeripari vállalkozások számára várhatóan nagyobb biztonságot nyújt az ellenőrzések helyétől függetlenül az egyenlő bánásmód tekintetében, és így elősegíti a tisztességes kereskedelmet. 3.3. A harmadik országokra és a nemzetközi kapcsolatokra gyakorolt hatás A képzés fontos a harmadik országokból importált állatok, élelmiszer és takarmány ellenőrzésére irányuló egységes eljárások elősegítéséhez. Ezért elengedhetetlen annak biztosítása, hogy a behozatal tiszteletben tartsa a közösségi jogot, valamint hogy az EU-vállalkozások hasonló versenyhelyzetben legyenek, mint az Unión kívüli megfelelőik. A harmadik országoknak a közösségi képzési programokban való részvétele fontos szerepet játszik majd a közösségi előírások nemzetközi szintű terjesztésében, ezáltal elősegítve a biztonságos élelmiszerek nemzetközi kereskedelmét, valamint az EU-vállalkozások számára jobb hozzáférést biztosítva a harmadik országokból származó biztonságos árukhoz. A képzés hatékony eszköz annak elősegítéséhez, hogy a fejlődő országok betartsák a közösségi előírásokat, és így behozhassák termékeiket az EU piacára. A kereskedelemre gyakorolt kedvező gazdasági hatáson kívül e tevékenységnek politikai vonzata is lenne, mind az EU nemzetközi szintű kötelezettségvállalásainak támogatása (pl. a Kereskedelmi Világszervezet SPS-megállapodása keretében folytatott technikai segítségnyújtás), mind pedig az EU-nak a szállító országokkal való kapcsolata erősítése szempontjából. A fejlődő országok képviselőinek képzése várhatóan javítja az élelmiszeripari előírásokat ezekben az országokban. A jobb versenyhelyzet, és az EU-piachoz való könnyebb hozzáférés elősegítésén kívül a képzés hozzájárulhat ahhoz, hogy a fejlődő országok fogyasztói számára javuljanak a táplálék- és élelmiszer-biztonsági körülmények. 3.4. A hatóságokra gyakorolt hatás Bár javarészt a nemzeti illetékes hatóságok felelősségi körébe tartozik a hatósági ellenőrzéseket végző személyzet tájékoztatása és képzése (a 882/2004/EK rendelet 6. cikke), a közösségi képzési stratégia kidolgozásának célja az ellenőrzési eljárások, módszerek és eredmények egységesítése. A nagyobb egységesség eredményeképpen a hatósági ellenőrzések hatékonyabbak és objektívebbek lesznek. A közösségi képzési stratégia végrehajtása hatékony eszköze a források optimalizálásának, valamint a méretgazdaságosság olyan módon történő kihasználásának, hogy az mind a közösségi, mind pedig a nemzeti hatóságok számára előnyökkel járjon. 3.5. A jogszabályokra gyakorolt hatás A magasabb színvonalú képzés által az ellenőrzéseket végző szakemberek alaposabb ismeretekre tesznek szert a közösségi szabályokról, valamint jobban megértik e szabályok hátterét, célkitűzéseit és létrehozásuk okát. Ezért a képzések által várhatóan csökken az új jogalkotási kezdeményezések – beleértve a jogilag kötelező erejű szövegeket, magyarázó megjegyzéseket és az értelmező dokumentumokat – kidolgozásának szükségessége. A képzések ily módon hozzájárulhatnak a Bizottság kevesebb, de jobb minőségű jogszabályok kidolgozására irányuló általános célkitűzésének eléréséhez. 4. KÉPZÉSEK A TAGÁLLAMOKBAN A legtöbb tagállam már régóta szervez képzéseket az ellenőrzést végző szakemberek számára. A 882/2004/EK rendelet elfogadásával az ilyen képzések minden tagállam számára kötelezővé váltak. A képzéseket általában az illetékes hatóságok dolgozzák ki és szervezik meg egyetemi tanárok segítségével. Elsősorban a különböző képzések következő típusai állnak rendelkezésre: közvetlenül az illetékes hatóságok (központi és/vagy regionális és/vagy helyi szintű), különböző képzési intézmények (mint pl. felsőoktatási intézmények, laboratóriumok, szakmai testületek, magánszervezetek), nemzeti kirendeltségek vagy a fentiek kombinációja által szervezett képzések. A képzés magában foglalja a tantermi oktatást, a gyakorlati képzést és a távoktatást. A képzési eszközök felölelik a CD-ROM-ot, a DVD-t, a videót stb. Az oktatók az illetékes hatóságok osztályai, felsőoktatási intézmények, laboratóriumok, szakmai szervezetek, nemzetközi szervezetek, magánszervezetek stb. szakemberei közül kerülhetnek ki. Néhány tagállam rendelkezik egy vagy több, magas képzettségű oktatókat foglalkoztató képzési központtal. E központok gyakran egy bizonyos területre szakosodtak (pl. állatjólét, állat-egészségügyi ellenőrzések), szakoktatókkal rendelkeznek, valamint hozzáférnek a teljesen felszerelt infrastruktúrához és a képzési célokra kifejlesztett tananyaggal rendelkeznek. A tagállamok képzési kapacitásának nagy keresletet kell kielégítenie. A becslések szerint az ellenőrzést végző szakemberek teljes létszáma az EU-ban mintegy 50 000 fő. A képzés egyes esetekben éves szinten egy különleges témát illetően az ellenőrzést végző személyzet 100%-ára vonatkozik. A képzés átlagos időtartama évente szakemberenként 30-tól 80 óráig terjed. Átlagosan négy és húsz fő között van az egy oktatóra jutó, képzésben résztvevők száma[2]. A rendelkezésre álló információk alapján úgy tűnik, hogy a képzés kidolgozottságának mértéke az EU-n belül jelentős különbségeket mutat. Tekintettel a kivitelezendő nehéz feladatra, a tagállamok elégedettségüket fejezték ki, hogy a Bizottság számos képzési szükségletet fedez, lehetővé téve számukra a nemzeti szintű képzési prioritások felülvizsgálatát. 5. KÉPZÉS ÉS A HARMADIK ORSZÁGOK/FEJLőDő ORSZÁGOK A Bizottságnak és a tagállamoknak egyre nagyobb felelősségük annak biztosítása, hogy a közösségi előírásokat az összes harmadik országból behozott élelmiszer, takarmány, állat, növény és ezek termékei vonatkozásában betartsák. Az EU jelenleg világszerte több mint 200 országból importál ilyen termékeket. Ezek között vannak igen fejlett országok és a világ legszegényebb országai is. A tapasztalat azt mutatja, hogy a harmadik országokból érkező élelmiszer-szállítmányok nem mindig felelnek meg a közösségi élelmiszerjognak. A 178/2002/EK rendelet[3] 50. cikkén alapuló élelmiszerekre és takarmányokra vonatkozó sürgősségi riasztórendszer (RASFF) azt mutatja, hogy 2005-ben a bejelentések 46%-a a behozott élelmiszernek az állat-egészségügyi határállomásokon való ellenőrzéséből származik. Ebből adódóan 1 453 szállítmány behozatalát elutasították. Emellett a harmadik országokból származó, már forgalomba bocsátott szállítmányok további 5%-a képezte bejelentés tárgyát. A közösségi előírások betartása az élelmiszer, a takarmány, az állatok és növények harmadik országokból történő behozatalának előfeltétele. Ezen előírások tiszteletben tartása szükséges ahhoz, hogy megakadályozható legyen az állat- és növénybetegségek behurcolása a Közösségbe, valamint hogy biztosítható legyen a magas szintű élelmiszerbiztonság és a biztonságos takarmány az állatok számára. Alapvető fontossággal bír, hogy a harmadik országokat tájékoztassák ezen előírásokról annak érdekében, hogy jobban meg tudjanak azoknak felelni, és ezáltal csökkenhessen az EU határokon elutasított szállítmányok száma. A fejlődő országok nehézségekkel nézhetnek szembe a termékek exportellenőrzésekor, és következésképpen annak biztosításakor, hogy exporttermékeik összhangban álljanak, illetve egyenértékűek legyenek az EU által meghatározott előírásokkal. Az élelmiszerkereskedelem rendkívül fontos a legtöbb olyan ország számára, amelyben a megélhetés, valamint a társadalmi-gazdasági fejlődés közvetlenül összefügg a termékeknek a világpiacon történő forgalomba hozatalának lehetőségével. Az EU tudatában van e helyzetnek, és bár nem szándékozik engedményeket tenni az egészségvédelem és az élelmiszerbiztonság szintjét illetően, különös figyelmet fordít annak biztosítására, hogy a harmadik országokból, különösen a fejlődő országokból származó termékek ne legyenek kizárva a közösségi piacról. Az EU ezért számos olyan eszközt fejlesztett ki, amelyek célja a harmadik országok segítése a hatályos közösségi élelmiszer- és takarmánybiztonsági, állat-egészségügyi, állatjóléti és növény-egészségügyi előírások és követelmények átvételekor. A 882/2004/EK rendelet tartalmaz rendelkezéseket a technikai segítségnyújtásra, a közös projektekre, valamint az olyan iránymutatások és képzési programok kidolgozására vonatkozóan, amelyek segítik a harmadik országokat a közösségi előírások és követelmények betartásában, valamint az EU-ba exportált termékek hatósági ellenőrzésének megszervezésében. A harmadik országoknak szervezett képzések az európai szomszédságpolitikával (ENP) is teljes mértékben összhangban vannak. Az európai szomszédságpolitika az EU külpolitikájában jelenleg kulcsszerepet játszik. Ennek prioritásait tükrözheti a képzési kezdeményezés. A közösségi képzési program kifejlesztése során az élelmiszer- és takarmánybiztonsági előírások nemzetközi dimenziójára, valamint az élő állatok és növények kereskedelmére kell helyezni a hangsúlyt. Következésképpen harmadik országokból érkező résztvevők számára képzéseket szerveznek annak érdekében, hogy elősegítsék az állatok, a növények, az élelmiszer és a takarmány biztonságos kereskedelmét, lehetővé téve ezáltal a Bizottság számára, hogy teljesítse a nemzetközi szintű – különösen a fejlődő országokkal szembeni – politikai kötelezettségvállalásait, a tagjelölt és a potenciális tagjelölt országokat felkészítse a csatlakozásra, valamint figyelembe vegyen más szakpolitikákat is, mint például az európai szomszédságpolitikát. 6. KORÁBBI ÉS JELENLEGI KÖZÖSSÉGI KÉPZÉSI KEZDEMÉNYEZÉSEK A Bizottság a vonatkozó területeken számos képzést szervezett, illetve szervez. Ilyenek a következők: 6.1. A 90/424/EGK tanácsi határozaton alapuló képzés A tagállamok ellenőrzési hatóságainak szakembercseréje az állat-egészségügyi kiadásokról szóló 90/424/EGK határozat[4] 19. cikke alapján korábban gyakran alkalmazott egyik képzési módszer. E csereprogramok keretében általában egy adott tagállam ellenőrzési szakembere hosszabb időt töltött egy másik tagállam állat-egészségügyi határállomásán. Az ilyen cserék szervezéséből származó tapasztalatok pozitívnak bizonyultak. A csereprogramok által számos nemzeti szinten tevékenykedő ellenőrzési szakembernek lehetősége nyílt jobban megismerni az állati eredetű termékek importellenőrzésének megszervezését. Bár nincs kizárva, hogy a jövőbeni képzési programokban szerepel a szakembercsere, meg kell jegyezni, hogy ez a képzési módszer csak akkor rendelkezik európai szintű hozzáadott értékkel, ha olyan képzési modul része, amely közös célkitűzést szolgáló és külön egy bizonyos téma elsajátításának – mint például az importeljárásoknak – céljából kifejlesztett tananyagon alapul. Szintén a 90/424/EGK határozat alapján a tagállamok intézetei (pl. Lyonban, Berlinben, Londonban, Brémában) olyan egyhetes tanfolyamokat is szerveztek különböző témákról (pl. húshigiénia, halászati termékek stb.), amelyeken különböző országok szakemberei vettek részt. E tanfolyamok elsősorban az állat-egészségügyi jogszabályok különböző vetületeire összpontosítottak, és lehetővé tették a résztvevők számára, hogy a vonatkozó terület közösségi szabályait jobban megértsék. 6.2. Eseti képzési projektek Eseti projektekre a 2006-os képzési projektek keretében kerül sor. E célból a Bizottság számos ajánlati felhívást tett közzé (lásd a II. mellékletet). E projektek rendkívül speciális kérdéseket tárgyalnak magas színvonalú intézmények segítségével. Egyes programok kimondottan a fejlődő országoknak szólnak világszerte. Túl korai lenne e közlemény elfogadásakor részletesen beszámolni az ezen a területen elért eredmények minőségéről. A résztvevőktől érkező válaszok általánosságban igen pozitívak voltak, és azt mutatják, hogy e területen nagy igény van a képzésekre. 6.3. A közösségi referencialaboratóriumok által szervezett képzések Az élelmiszerre, a takarmányra, az állategészségügyre és az állatjólétre vonatkozó közösségi jogszabályok alapján 39 közösségi referencialaboratóriumot hoztak létre. Minden egyes közösségi referencialaboratórium hálózatot alkot a tagállamok nemzeti referencialaboratóriumaival. A közösségi referencialaboratóriumok tehát többek között analitikai és diagnosztikai módszerekről szóló információkkal és utasításokkal látják el a nemzeti referencialaboratóriumokat, az új módszerek alkalmazása érdekében gyakorlati intézkedéseket hoznak, valamint segítenek a járványkitörések diagnosztizálásában. Feladatuk továbbá a nemzeti referencialaboratóriumok személyzete, valamint a fejlődő országok szakemberei számára bevezető képzéseket és továbbképzéseket biztosítani. Ebben az összefüggésben a közösségi referencialaboratóriumok évente legalább egy munkaértekezletet szerveznek. E munkaértekezletek célja annak biztosítása, hogy az egységes és megbízható eredmények garantálása érdekében megfelelő szakértelemmel alkalmazzák az analitikai és a diagnosztikai módszereket. Érdemes az e területen szerzett kiváló tapasztalatokra építeni, és felderíteni a közösségi referencialaboratóriumok és az új képzési kezdeményezések közötti együttműködési lehetőségeket, különös hangsúlyt fektetve a fejlődő országok laboratóriumaiban dolgozó szakemberek részvételére. 6.4. A Bizottság más osztályai által szervezett képzések A Bizottság más főigazgatóságai annak érdekében szerveznek képzéseket, hogy a tagjelölt államokat felkészítsék az EU-hoz való csatlakozásra (Bővítési Főigazgatóság), segítsenek a fejlődő országoknak a Közösség egészségügyi és növény-egészségügyi intézkedéseinek alkalmazásában (Kereskedelmi Főigazgatóság), vagy hozzájáruljanak a külső segítségnyújtási programok végrehajtásához (EuropeAid). A Közös Kutatóközpont különböző élelmiszer- és takarmánybiztonsági és minőségi kérdésekkel kapcsolatos tanfolyamokat szervez. Különösen az élelmiszer- és takarmányellenőrzéssel foglalkozó hatósági laboratóriumok számára előírt, ISO/IEC 17025 minőségi szabvány végrehajtásának sajátos szempontjairól tart képzéseket. E tanfolyamok kiterjednek a Közös Kutatóközpont laboratóriumaiban tartott gyakorlati képzésekre, valamint az analitikai módszerek bemutatására is. Különös hangsúlyt fektetnek az új, a csatlakozó és a tagjelölt országokból, valamint a nyugat-balkáni országokból érkező szakértők képzésére. E projektek általában nem kerülnek egymással átfedésbe, illetve nem állnak versenyben az Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság kezdeményezéseivel. Amennyiben ez a veszély mégis fennáll, a Bizottság e célra létrehozott szolgálatközi irányító csoportja megvitatja és koordinálja az ügyet. 7. JÖVőBELI KÖZÖSSÉGI KÉPZÉSEK 7.1. Jogi háttér A 882/2004/EK rendelet 51. cikke lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy képzéseket szervezzen a tagállamok illetékes hatóságainak személyzete, valamint harmadik országokból érkező résztvevők számára. Különös hangsúlyt fektetnek a fejlődő országokból érkező résztvevőkre. E képzések az élelmiszer- és takarmányjogra, valamint az állat-egészségügyi és állatjóléti követelményekre terjednek ki. A 882/2004/EK rendelet jogalapja csak részben fedi le a növényegészségügyet. A 2000/29/EK irányelv[5] 2. cikke (1) bekezdésének i) pontja azonban jogalapot biztosít a növény-egészségügyi ágazatban szervezett képzésekhez, hogy a Bizottság által szervezett képzések teljes mértékben figyelembe tudják venni ezt az ágazatot is. 7.2. Nem kormányzati szakemberek részvétele a képzésekben Az élelmiszeripari vállalkozók képzése várhatóan a képzett munkavállalók hatékonyabb munkavégzéséhez, a képességfejlesztő programok által elért jobb teljesítményhez, a közösségi előírások megfelelőbb végrehajtásához és ezáltal magasabb szintű védelemhez vezet. A képzésekben való részvétel lehetővé tenné az élelmiszeripari vállalkozások számára, hogy irányítási eljárásaikat az előírások hatékony betartásának biztosításához igazítsák. A képzések további előnye, hogy általuk csökkenthető lenne a termékek forgalomból való kivonásának kockázata. Az előírások fokozottabb betartása csökkenthetné a hatósági ellenőrzések szükségességét, illetve az azokkal járó költségeket. A jogalap azonban csak az illetékes hatóságok személyzete számára biztosít a közösségi költségvetésből szervezett és finanszírozott képzést, tehát kizárja az élelmiszeripari vállalkozók e képzéseken való részvételét. E szakemberek képzése nem jelenthet kiadást az EU költségvetése számára. A tagállamok mindenesetre ösztönözhetik nemzeti képzési szerveiket, hogy hozzanak létre megfelelő képzéseket az élelmiszeripari vállalkozók számára. 7.3. A közösségi képzések terjedelme A 2006-ban szervezett képzések közel 1 500 résztvevőt érintenek. Figyelembe véve, hogy a 2006-ra tervezett képzések kezdeti szakasznak tekintendők, lehetővé kell tenni a résztvevők számának fokozatos növelését addig, amíg el nem érik a 6 000 résztevőt. A Bizottság véleménye szerint fontos, hogy elsőként a tagállamok képzésért felelős szakembereinek biztosítsanak képzéseket annak érdekében, hogy ők a tagállamok által szervezett képzések résztvevői számára megfelelő információkat adjanak át. E személyek képzésére a közösségi jog fejlődésével párhuzamosan folyamatosan szükség van. Emellett a közösségi képzéseknek a tagállamok kiválasztása alapján a közösségi jog különböző aspektusaival naponta foglalkozó, ellenőrzést végző szakemberekre és harmadik országokból származó résztvevőkre kell irányulniuk. A képzések hossza 2-től 10 napig terjed. Tekintettel a résztvevők előirányzott számára, ez évente összesen kb. 960 nap képzést jelent, amelyhez jelentős forrásokra van szükség. 7.4. A közösségi képzések irányítása A képzési rendszer típusától függetlenül minden rendszernek olyan folyamatos irányításra van szüksége, amely lehetővé teszi a prioritások meghatározását, a képzési projektek kidolgozását, képzési program létrehozását (egy- vagy többéves), a képzés és a tananyag minőségének ellenőrzését , valamint a képzési rendszer gördülékeny működéséhez szükséges eljárások létrehozását. E tevékenységek a Bizottság elsődleges intézkedései közé tartoznak . A közösségi képzési rendszer napi irányításához a Bizottság szolgálatainak a fenti feladatok elvégzése érdekében szükségük van más szereplők támogatására is. Elsősorban a tagállamok, de adott esetben a nem kormányzati szervezetek is ide tartoznak. A Bizottság szándékában áll ezen érdekelt felekkel a képzéssel kapcsolatos kérdésekről konzultálni. 7.5. A jövőbeni közösségi képzési rendszer kritériumai Az európai képzési program megszervezéséhez különböző lehetőségek állnak rendelkezésre. A lehetőségek kiválasztásakor figyelembe kell venni különböző paramétereket, különösen az alábbiakat: ( A közösségi képzéseknek kiegészítő jellegűnek kell lenniük: a közösségi szinten szervezett képzések nem állhatnak versenyben a tagállamok által szervezett képzésekkel, azonban az európai dimenzió hozzáadása által ki kell egészíteniük azokat. ( Prioritásokon kell, hogy alapuljanak: tekintettel a képzések által lefedendő széles tárgykörre, egyértelmű prioritások meghatározására van szükség. A képzés során nem lehetséges és nem is szükséges a közösségi takarmány- és élelmiszerjogi, állat-egészségügyi, állatjóléti és növény-egészségügyi előírások minden egyes kérdését megtárgyalni. Az európai képzési program során a hatósági ellenőrzések európai dimenziójára kell fektetni a hangsúlyt, míg a tagállamoknak inkább a nemzeti jogi kereteik hatálya alá eső ellenőrzési kérdésekről ajánlatos képzést tartani. ( Rugalmasság: vészhelyzet esetén gyorsan kell reagálni annak biztosítása érdekében, hogy a lehetséges veszélyt minden érintett tagállam ugyanúgy kezelje. Ehhez a rendszer gyors kiigazításának lehetőségére, valamint a rendelkezésre álló szakértelemhez való könnyű hozzáférésre van szükség. ( Kiváló minőség: a rendszernek a lehető legmagasabb színvonalúnak kell lennie. Ehhez magas színvonalú tananyagra, valamint jól képzett oktatókra van szükség. ( Átláthatóság: a Közösségen belüli és a harmadik országokbeli érdekelt felekkel való, a képzések szervezésével és a részvételi lehetőségekkel kapcsolatos kommunikációnak nyíltnak és egyértelműnek kell lennie. ( Globális és átfogó megközelítés: a képzési kezdeményezésnek le kell fednie az élelmiszer- és takarmányjogi, állat-egészségügyi, állatjóléti és növény-egészségügyi előírások átfogó területeit. Ehhez egy globális, az egyes területek szakértőinek szaktudásán alapuló megközelítésre van szükség. ( Folyamatosság: a képzéseket hosszabb időn keresztül olyan állandó csoportnak kell vezetnie, amely jól ismeri a vonatkozó területek közösségi szakpolitikáit, hogy biztosítani lehessen a képzések egységesen magas színvonalát. ( A Bizottság nem ruházhatja át a képzések ellenőrzését: a Bizottságnak képesnek kell lennie a képzési program irányítására, a képzések és a tananyag minőségének ellenőrzésére, valamint szükség esetén kiigazító intézkedések meghozatalára. 7.6. A nemzeti képzési intézményekkel való együttműködés Nem felelne meg a helyes irányítási gyakorlatnak, ha figyelmen kívül hagynák az egyes tagállamok által a képzés terén tett gyakran kiváló erőfeszítéseket, valamint az általuk létrehozott képzési lehetőségeket és eszközöket. Ezért helyes gyakorlat lenne a tagállamok szaktudását és a rendelkezésre álló anyagokat közösségi célokra hasznosítani. A nemzeti szerveknek kulcsszerepük lehet az EU-ban az uniós szakpolitikák élelmiszer- és takarmánybiztonsággal, állategészségüggyel, állatjóléttel és növényegészségüggyel kapcsolatos kérdéseinek terjesztése során. Elsősorban az „oktatók képzése”, de a tagállamok ellenőrző hatóságának személyzete és a harmadik országokból érkező résztvevők számára rendszeres képzések szervezése által is a többi tagállam képzési tevékenységét segítő referenciaközpontként működhetnének. A Bizottság úgy véli, hogy a nemzeti szervekkel való együttműködés számos olyan előnnyel jár, amely a képzések irányítása szempontjából igen hasznos: ( Rugalmas lenne. Lehetővé tenné, hogy viszonylag rövid időn belül egy bizonyos intézményt bízzanak meg különleges feladatokkal, valamint hogy a szervek munkaprogramját a Közösség által meghatározott prioritásokkal összhangban alakítsák. ( A Bizottságnál és a tagállamokban rendelkezésre álló forrásokat optimálisan használná fel. ( A tagállamokban már rendelkezésre álló infrastruktúrákat, valamint ezek tapasztalatait kihasználhatja. ( Jobban érzékeltetné az Európai Unió ezen a szakpolitikai területen játszott alapvető szerepét, ami a polgárok számára döntő fontossággal bír. A Bizottság a továbbiakban meg fogja vizsgálni, hogy hogyan kivitelezhető ez az együttműködés a gyakorlatban. 8. KÜLÖNBÖZő LEHETőSÉGEK AZ EGÉSZSÉGÜGYI ÉS FOGYASZTÓVÉDELMI FőIGAZGATÓSÁG ÁLTALI KÉPZÉSEK SZERVEZÉSÉHEZ 8.1. Szerződések a képzések szervezéséről A Bizottság által kötött, egy vagy több, a képzés különböző elemének szervezését (pl. a képzés kivitelezése, a tananyag kidolgozása, a program irányítása, a logisztikai szempontok, elektronikus tanulási program kifejlesztése) meghatározó szerződés a közösségi képzés szervezése megfelelő eszközének tekinthető. Ez a módszer rugalmas: lehetővé teszi a képzési szükségleteknek a Bizottság által meghatározott prioritásokkal összhangban történő megállapítását. A szerződések vonatkozhatnak egy adott időszakra is, amely alatt egy bizonyos képzési projekt várhatóan befejeződhet. A szerződés típusától függően lehetőség nyílik arra is, hogy egy bizonyos képzési projekttel kapcsolatos sürgősebb szükségletet fedezzenek. Mivel a szerződéseket több évre lehet megkötni, csökkenthető, de nem zárható ki teljes mértékben a szerződés lejártakor a folytonosság hiányának kockázata. Így elképzelhető, hogy az évek során szerzett tapasztalatok a szerződés lejártával elvesznek. 8.2. A Bizottság szakosodott szolgálata Előírányozható egy, a Bizottság szakosodott szolgálataként működő, állandó létesítménnyel, infrastruktúrával és személyzettel rendelkező képzési központ létrehozása. A Bizottságot érintő gyakorlati következmények jelentősek lennének: teljesen felszerelt infrastruktúra, elegendő számú, állandó személyzet – beleértve az oktatókat, valamint a napi igazgatási feladatokat, a képzési programok igazgatását, a tananyag kidolgozását, a résztvevők meghívását, a logisztikai feladatokat stb. elvégző személyzetet – biztosítása. Egy ilyen intézményhez akkor is jelentős humán- és pénzügyi erőforrásra lenne szükség, ha számos feladatot kiszervezhetnének, és e források valószínűleg nem bocsáthatók rendelkezésre. A szolgálat előnye, hogy a vonatkozó európai ismereteket olyan rendszer segítségével terjesztenék, amely szoros kapcsolatban van a szakpolitikák fejlődésével. 8.3. Végrehajtó hivatal A közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló, 2002. december 19-i 58/2003/EK rendelet[6] felhatalmazza a Bizottságot egy végrehajtó hivatal létrehozására, és annak a közösségi programok bizonyos irányítási feladataival való megbízására. Ez lehetővé tenné a Bizottság számára, hogy azon elsődleges tevékenységeire és feladataira összpontosíthasson, amelyek nem szervezhetőek ki, mindamellett megtartsa a végrehajtó hivatalok által irányított tevékenységek ellenőrzését és a végső felelősséget. Az ilyen programok irányítása magában foglalja a politikai döntéshozatalt nem érintő technikai feladatokat, és magas szintű technikai és pénzügyi szakértelmet igényel. A képzés tekintetében e feladatok kiterjedhetnek a képzési programok végrehajtására irányuló eljárások irányítására is. A végrehajtó hivatalok ilyen feladatokkal való felruházása hozzájárulhat a képzések hatékony kivitelezéséhez. Egy ilyen hivatal a képzési projektnek emellett nagy tekintélyt kölcsönözne, és fokozná ismertségét. Egy ilyen döntés meghozatala előtt azonban számos eljárási lépést kell tenni. Ezek egyike a 58/2003/EK tanácsi rendelet 3. cikkében említett tényezők figyelembe vételével elvégzett költség-haszon elemzés. Azelőtt, hogy a Bizottság az új végrehajtó hivatalt létrehozná, vagy a meglévő hivatal feladatkörét kibővítené, a végrehajtó hivatalok szabályozó bizottságának erről kedvező szakvéleményt kell adnia, valamint a Bizottság és a költségvetési hatóság közötti munkamegállapodások keretében az Európai Parlamentet is be kell vonni a döntési folyamatba. Érdekes, további megfontolásra érdemes ötlet a képzési tevékenységeknek a 2004/858/EK bizottsági határozat[7] által létrehozott „Közegészségügyi Program Végrehajtó Hivatala” tevékenységeivel való összevonása. E hivatal feladatköre egy sor más felelősségi körrel bővülne. Ezt követően az Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság által irányított különböző programokkal együtt egy struktúrát alkotna. E megközelítés előnye az lenne, hogy a hatóság irányításához szükséges meglévő felső vezetés már rendelkezésre áll, és nincs szükség a képzési program kivitelezése érdekében új szervezeti struktúra (operatív bizottság és igazgató) létrehozására. A különböző programok összevonása a meglévő hivatal hatékonyságát is növelné. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) nem jelent alternatívát e képzési programok megszervezéséhez. Az EFSA konkrét feladata a kockázatfelmérések elvégzése. Az inkább a kockázatkezeléssel kapcsolatos képzések szervezése ellentétes lenne a hatóság jelenlegi megbízatásával. Ezenkívül az EFSA egy szabályozási ügynökség, amelyre a 8.4. pontban ismertetett észrevételek vonatkoznak. 8.4. Szabályozási ügynökség Egy, a képzések szervezésével és kivitelezésével kapcsolatos feladatok mindegyikét, vagy egyes részeit átvállaló európai képzési intézmény a Tanács és az Európai Parlament által elfogadandó alapító rendelettel összhangban a Bizottságtól függetlenül szabályozási ügynökségként is működhetne. Feladatai közé tartozna a képzések végrehajtása, az oktatók képzése és toborzása, a tananyag kifejlesztése, tájékoztatás és a képzések népszerűsítése annak érdekében, hogy a leghatékonyabb módon vonzzák a tagállamok és harmadik országok célcsoportjait, valamint a nemzeti ügynökségekkel való hálózatépítés. A végrehajtó hivatalokhoz hasonlóan a szabályozási ügynökség a képzések támogatása által szintén nagyobb tekintélyt kölcsönözhetne a közösségi képzési tevékenységeknek. A hatóság csökkentené a Bizottság adminisztratív terheit, mivel saját maga toborozná személyzetét és kezelné költségvetését. A szabályozási ügynökség azonban természeténél fogva a közösségi intézményektől elkülönülő intézmény, amely önálló jogi személy, és a Bizottságtól függetlenül működik. Ezért fennállna a veszély, hogy a Bizottság szolgálataival nem működne együtt megfelelő mértékben. Ebből a szempontból egy új ügynökség létrehozása, vagy egy meglévő hivatal feladatkörének kibővítése a közösségi képzés végrehajtásának nem a legmegfelelőbb formája lenne. 9. A BIZOTTSÁG TOVÁBBI LÉPÉSEI A Bizottság tovább mérlegeli a képzési programok végrehajtó hivatalok általi kivitelezésének (8.3. pont) lehetőségét. Körültekintő vizsgálat alá vetik a jogi megvalósíthatóságot a jogi keret rendelkezései alapján, valamint a gyakorlati intézkedéseket annak érdekében, hogy a határozat meghozatala előtt a pénzügyi forrásokat a közösségi költségvetésből rendelkezésre bocsáthassák. E lehetőség valószínűleg biztosítja a szükséges garanciákat a Bizottság célkitűzéseinek eléréséhez, és különösen ahhoz, hogy az elsődleges intézkedések a Bizottság hatáskörében maradjanak (lásd az 58/2003/EK rendeletet). A Bizottság ezért a fent említett költség-haszon elemzés elkészítésével mielőbb megbíz valakit. 10. Hatásvizsgálat A képzési programok szervezésének a társadalmi-gazdasági élet különböző területeire gyakorolt hatását értékelték, és e közleménnyel egyidejűleg közzétették. A hatásvizsgálat tartalmazza a 2006-ban szervezett képzések kezdeti szakaszában szerzett tapasztalatokon alapuló költségelemzést. Ennek alapján az éves képzési program összköltségét – figyelembe véve bizonyos paramétereket, mint például a résztvevők számát évente, egy tanfolyam átlagos időtartamát, a résztvevők tanfolyamonkénti számát és az irányítás típusát – a 2007–2011-es időszakra 13,2 és 19,8 millió euro közöttire becsülik; e tevékenységeket a tervek szerint az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) költségvetéséből fogják finanszírozni. A képzések kezdeti szakaszában várhatóan magasabbak lesznek a költségek. Ez a kezdeti szakaszban – különösen a fejlődő országok részéről – benyújtott részvételi kérelmek várhatóan magas számával magyarázható, amely alapján a résztvevők száma valószínűleg 6 000 és 9 000 között lesz. Az első két év elteltével előreláthatóan csökkenni fog a részvételi kérelmek száma. 11. KÖVETKEZTETÉSEK A Bizottság egy olyan állandó struktúra felállítására törekszik, amely lehetővé teszi az élelmiszerjog, a takarmányjog, az állategészségügy és az állatjólét területén szervezett képzések hatékony és eredményes kivitelezését. E képzések szervezése során a Bizottság tovább vizsgálja a képzési programok irányításával kapcsolatos különböző lehetőségeket. A vizsgálat eredményétől függetlenül számos eljárási lépésre van szükség. Ezek magukban foglalják a végrehajtó hivatalra vonatkozó költség-haszon elemzést, valamint a 882/2004/EK rendelet 51. cikke (3) bekezdésében előírt, a képzések szervezésére vonatkozó végrehajtási szabályok elfogadását. A végrehajtási szabályok olyan irányítási kérdésekre vonatkozhatnak, mint például az éves képzési program kidolgozásakor követendő eljárás, az érdekelt felekkel való konzultáció, valamint adott esetben a képzési intézménnyel való kapcsolattartás. Meg kell jegyezni, hogy bizonyos lehetőségek, mint például szabályozási ügynökség vagy szakosodott bizottsági szolgálat nem feltétlenül tekintendő a hatékony képzésre való legjobb megoldásnak. A szabályozási ügynökség felállítása a Bizottság számára azzal a veszéllyel járna, hogy lemond a képzési program irányításáról, és mindkét fenti lehetőség megvalósításához jelentős forrásokra lenne szükség. ANNEX I: Overview of Community measures The requirements of food law, feed law, animal health rules, animal welfare requirements and plant health have been established gradually over a period covering almost 40 years. The situation at present can be summarised as follows: Food and feed law ( The general food law ( Labelling and nutrition ( Biotechnology ( Chemical safety of food ( Biological safety of food ( Animal nutrition ( Food and feed controls See http://europa.eu.int/comm/food/food/index_en.htm Animal health rules ( Preventive health measures on intra-community trade and imports of: ( live animals ( semen, ova and embryos ( animal products ( Community legislation on animal diseases: ( new Animal Health Strategy to improve the prevention and control of animal disease in the EU ( control measures, to be taken as soon as the presence of a disease is suspected ( eradication and monitoring programmes, for the diseases that are already within the Community ( EU financial contribution ( Other activities : identification measures to guarantee the traceability of the animals See http://europa.eu.int/comm/food/animal/index_en.htm Animal welfare rules ( The protection of animals on the farm and in particular laying hens, calves and pigs ( The protection of animals during transport ( The protection of animals at time of slaughter or killing See http://europa.eu.int/comm/food/animal/index_en.htm Plant health rules ( Plant protection ( Harmful organisms ( Property rights ( Genetic resources ( Seeds and plant propagating material ( GM plants and seeds See http://europa.eu.int/comm/food/plant/index_en.htm ANNEX II: Training for developing countries in 2006 Following courses were developed in 2006: ( HACCP implementation and assessment, ( Highly Pathogenic Avian Influenza, ( European Standards for the importation of fruit and vegetables, and fishery products, ( Import control procedures at border inspection posts, ( Standards for animal by-products, and ( Animal welfare at the time of slaughter of meat producing animals. Of those, the following were addressed to developing countries selected on the basis of their trade records or their potential trade with the EU: ( Imports of fruit and vegetables: El Salvador, 30 May-1 June 2006, Malaysia, scheduled for September 2006, Tanzania, scheduled for October 2006, and ( Fishery products: Indonesia, 25-27 April 2006, Colombia 20-22 June 2006, Senegal, scheduled for October 2006, With representatives from: ( Africa (including among other countries: Tanzania, Kenya, Uganda, Malawi, Ethiopia, Eritrea, Botswana, Namibia, Zimbabwe Zambia, Lesotho, Swaziland, Southafrica, Senegal, Mauritania, Guinea Conakry, Ivory Coast, Cameroon, Benin, Togo, Gambia, Ghana). ( Asia (including among other countries: Malaysia, Philippines, Indonesia, Laos, Thailand, Vietnam, Cambodia, Myanmar, China, Taiwan, Singapore, South Korea, Papua New Guinea, Maldives, Bangladesh). ( Latin America (including among other countries: El Salvador, Belize, Bolivia, Dominican Republic, Guatemala, Colombia, Honduras, Nicaragua, Costa Rica, Panama, Cuba, Venezuela, Ecuador, Chile, Argentina, Brazil, Paraguay, Uruguay, Mexico) were invited. A further course on Avian Influenza covered Laos, Vietnam, Cambodia and Indonesia and took place from February to May 2006. In view of the epidemiological situation of the disease, it is the intention to extend this activity to African countries as soon as possible. At all the other courses, also representatives from developing countries were invited [1] HL L 165., 2004.4.30. (a helyesbítéseket lásd: HL L 191., 2004.5.28., 1. o.). [2] Az adat a tagállamok által a Bizottságnak szolgáltatott számadatokon alapul. [3] Az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, a 164/2003/EK rendelettel (HL L 245., 2003.9.29., 4. o.) módosított, 2002. január 28-i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 31., 2002.2.1., 1. o.). [4] A legutóbb a 2006. január 23-i 2006/53/EK határozattal (HL L 29., 2006.2.2., 37. o.) módosított, az állat-egészségügyi kiadásokról szóló, 1990. június 26-i 90/424/EGK tanácsi határozat (HL L 224., 1990.8.18., 19. o.). [5] A növényeket vagy növényi termékeket károsító szervezeteknek a Közösségbe történő behurcolása és a Közösségen belüli elterjedése elleni védekezési intézkedésekről szóló tanácsi irányelv (HL L 169., 2000.7.10., 1. o.). [6] HL L 11., 2003.1.16., 1. o. [7] Az 58/2003/EK tanácsi rendelet alkalmazásában a közegészségügy területén tett közösségi fellépés igazgatására Közegészségügyi Program Végrehajtó Hivatala néven végrehajtó hivatal létrehozásáról szóló, 2004. december 15-i 2004/858/EK bizottsági határozat (HL L 369., 2004.12.16., 73. o.).