[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 8.9.2006

COM(2006) 481 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

Hatékonyság és igazságosság az európai oktatási és képzési rendszerekben {SEC(2006) 1096}

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

Hatékonyság és igazságosság az európai oktatási és képzési rendszerekben

1. BEVEZETÉS

1. Az Európai Tanács 2006. tavaszi ülésén[1] megállapította, hogy az európai oktatási és képzési rendszerek kulcsszerepet játszanak mind az EU hosszú távú versenyképességi potenciáljának növelése, mind pedig a társadalmi integráció szempontjából, és körvonalazta azt a kettős kihívást, amellyel e rendszerek szembenéznek. Továbbá megállapította, hogy a hatékony és egyben igazságos magas színvonalú oktatási és képzési rendszerek biztosítása érdekében a reformok gyorsabb végrehajtására van szükség. E kérdések elengedhetetlenül fontosak a lisszaboni növekedési és foglalkoztatási partnerség, valamint a társadalmi integrációra és szociális védelemre vonatkozó nyílt koordinációs módszer keretében kitűzött uniós célkitűzések eléréséhez.

2. A közpénzeket érintő megszorítások és a globalizáció, a demográfiai változások és a technológiai innováció okozta kihívások következtében egész Európában nagyobb hangsúlyt fektetnek az oktatási és a képzési ágazat hatékonyságának növelésére. Ez természetesen kívánatos, gyakran azonban azt feltételezik, hogy a hatékonyság és az igazságosság kölcsönösen kizárja egymást. A működő oktatási és képzési rendszerek sok esetben fenntartják, sőt fokozzák a fennálló igazságtalanságot.

3. A kérdést tágabb összefüggésben vizsgálva a tények azonban azt mutatják, hogy az igazságosság[2] és a hatékonyság[3] valójában kölcsönösen erősítik egymást, és e közlemény az ezt megvalósító szakpolitikákra helyezi a hangsúlyt. A közlemény a politikai döntéshozók számára kíván tájékoztatást nyújtani a többi tagállamban tapasztalható tendenciákról, valamint az uniós szinten folytatott támogató kutatásról annak érdekében, hogy megkönnyítse a folyamatban lévő oktatási reform keretében szükséges döntéshozatalt. A Bizottság szolgálatainak munkadokumentuma[4] részletesen ismerteti a közlemény alapjául szolgáló tényeket.

1.1 A gazdasági és társadalmi kihívások leküzdése

4. Az EU négy, egymással összefüggő társadalmi-gazdasági kihívással áll szemben: a globalizáció , és újonnan iparosodott és rendkívül versenyképes országok megjelenése; demográfia, azaz öregedő társadalom és migrációs hullámok Európában; a munkaerőpiac jellegének gyors változása ; és a technológia vezérelte információs és kommunikációs technológiai forradalom . Ezen tényezők mindegyike befolyásolja annak a kihívásnak a jellemzőit, hogy mindenki megfelelő oktatási lehetőségekhez jusson. Az alacsonyan képzett emberek fokozottan ki vannak téve a munkanélküliség és a társadalmi kirekesztés kockázatának. 2004-ben 75 millió EU-polgár volt alacsonyan képzett (a munkaerő 32 %-a), de 2010-re a munkahelyeknek csak 15 %-a lesz betölthető alapfokú végzettséggel[5] .

5. Az oktatási és képzési szakpolitikáknak jelentős pozitív hatásuk lehet a társadalmi és gazdasági eredményekre – beleértve a fenntartható fejlődést és a társadalmi kohéziót –, de az oktatásban és képzésben előforduló méltánytalanság tetemes rejtett költségeket is eredményez, amelyek ritkán jelennek meg a közpénzekről készült számviteli kimutatásokban. Az Egyesült Államokban átlagosan bruttó 450 000 amerikai dollárra (350 000 euró) becsülik azt az összeget, amelyet egy, a gimnáziumot 18 éves korában megszakító személy élete során a társadalomnak eredményez. Ez az összeg magában foglalja az adókiesést, az egészségügyi és a szociális ellátás fokozott igénybevételét, valamint a magasabb bűnözési ráta okozta költségeket[6]. Ha az Egyesült Királyságban a dolgozó népesség 1 %-ával többen rendelkeznének érettségi vizsgával (A-level) ahelyett, hogy egyáltalán nincs képesítésük, az Egyesült Királyság évente mintegy 665 millió fontot takaríthatna meg a bűncselekmények arányának csökkenése és a jobb jövedelemszerzési lehetőségek következtében[7].

6. Az ilyen költségeket csökkentő szakpolitikák mind az igazságosságot, mind pedig a hatékonyságot elősegíthetik. A tagállamok az oktatási rendszer reformját érintő döntéshozatalkor a hatékonyság mellett az igazságosság figyelembevétele által maximálisan kihasználhatják az oktatási és képzési rendszereikből adódó valódi és hosszú távú megtérüléseket.

2. AZ ÉLETHOSSZIG TARTÓ TANULÁSRA IRÁNYULÓ STRATÉGIÁK HATÉKONYSÁGÁNAK ÉS IGAZSÁGOSSÁGÁNAK MEGTERVEZÉSE

7. Az oktatásba és a képzésbe való befektetés megtérülése időbe telik, így a kiadási prioritásokkal kapcsolatos döntések meghozatalakor a kormányoknak helyi és nemzeti szinten hosszú távon kell tervezniük. Ahogyan azt a következő szakasz is mutatja, az élethosszig tartó tanulási folyamatban az iskolaelőkészítő oktatás eredményezi a legnagyobb megtérülési rátát – különösen a leghátrányosabb helyzetű egyének számára –, és a befektetés eredménye az idők során felhalmozódik.

1. ábra: A befektetések megtérülése az élethosszig tartó tanulás különböző szakaszaiban

[pic] Forrás: Cunha et al (2006) az EENEE[8] feldolgozásában

8. A befektetés hosszú távú tervezésének szükségessége rámutat az egész életen át tartó tanulás nemzeti stratégiáinak fontosságára, amelyeket a tagállamok megállapodás szerint 2006 végéig elfogadnak. A nemzeti és európai képesítési keretrendszerek elősegítik majd a tanulás minden típusának elismerését. Ez lényeges az igazságosság előmozdítása szempontjából, mivel a leghátrányosabb helyzetben lévők közül sokan nemformális és informális tanulás révén sajátítják el a kulcskompetenciákat és -készségeket[9]. Annak biztosítása, hogy a tanulás minden formáját elismerjék és ezek átvihetőek legyenek annak érdekében, hogy a tanulás útja ne zsákutcában végződjön, mind a hatékonyság, mind pedig az igazságosság szempontjából előnyös[10].

9. Az oktatási és képzési rendszereken belül ki kell alakítani egy értékelési kultúrát. A hatékony hosszú távú szakpolitikáknak megbízható adatokon kell alapulniuk. Ahhoz, hogy a tagállamok megértsék és figyelemmel kísérjék, hogy mi történik rendszereiken belül, szükségük van a vonatkozó kutatások elkészítését és elérését lehetővé tévő csatornákra, a szükséges adatok összegyűjtésére alkalmas statisztikai infrastruktúrára, valamint a szakpolitikák végrehajtásának folyamatát értékelő mechanizmusokra.

10. Az oktatási szakpolitikák önmagukban nem elegendőek az oktatásban tapasztalt hátrányok kezeléséhez. Az oktatás nyújtotta lehetőségek kihasználása nagyban függ a személyes, társadalmi, kulturális és gazdasági tényezőktől, valamint azok kölcsönhatásától. Az ágazatok közötti megközelítés az oktatási és képzési szakpolitikáknak a foglalkoztatás, a gazdaság, a társadalmi integráció, az ifjúság, az egészségügy, az igazságszolgáltatás, a lakhatás, valamint a szociális ellátás területén kialakított szakpolitikákkal való összekapcsolása miatt lényeges. Az ilyen szakpolitikáknak tehát az oktatás és képzés területén fennálló regionális különbségek kiegyenlítését is meg kell célozniuk.

A tagállamoknak ki kell alakítaniuk egy értékelési kultúrát. Olyan, a teljes élethosszig tartó tanulási folyamatra irányuló szakpolitikákat kell kidolgozniuk, amelyek teljes mértékben, hosszú távon figyelembe veszik a hatékonyság és az igazságosság együttesét, és amelyek kiegészítik a kapcsolódó területek szakpolitikáit.

3. A HATÉKONYSÁG ÉS AZ IGAZSÁGOSSÁG MEGVALÓSÍTÁSA AZ OKTATÁSI ÉS KÉPZÉSI SZAKPOLITIKÁKBAN

3.1. Iskolaelőkészítő oktatás: A korai életkorban való tanulás előtérbe helyezése

11. Számos bizonyíték van arra, hogy a magas színvonalú iskolaelőkészítő oktatásban való részvétel hosszú távú előnyökkel jár az iskolai és szakmai pályafutás során tapasztalt eredményesség és szocializáció szempontjából, mivel elősegíti a későbbi tanulást[11].

12. Az európai és az amerikai tapasztalat azt mutatja, hogy – különösen a hátrányos helyzetű gyermekeknek szóló – korai megelőzési programok hatalmas pozitív társadalmi-gazdasági megtérülést eredményezhetnek, és hogy azok kedvező hatása a felnőttkorig megmarad[12]. A programok a következő területekre vannak pozitív hatással: jobb iskolai teljesítmény, az évismétlés elkerülése, a foglalkoztatási arány, jövedelem, bűnmegelőzés, családi kapcsolatok és egészség. Ahhoz azonban, hogy a hátrányt az iskolarendszer egészében ellensúlyozni tudják, az iskolaelőkészítő programokat olyan további programoknak kell követniük, mint a nyelvtanulás és a társadalmi beilleszkedés támogatása, mert máskülönben előnyös hatásuk fokozatosan csökken. A korai tanulásba történő befektetés hiánya azt eredményezi, hogy a későbbi életszakaszokban a kevésbé költséghatékony korrigáló intézkedésekre fordított kiadások jelentősen magasabbak, és ezekhez még a bűnözés elleni küzdelem, az egészségügy, a munkanélküliség és egyéb szociális szakpolitikák területére fordított kiadások is járulhatnak.

13. Számos európai ország (pl. BE, ES, FR, IT, HU) vezetett be a korai oktatás támogatására, valamint a hátrányok korai gyermekkortól történő leküzdésére irányuló befektetési programokat. Az ilyen programok a hatékonyság és az igazságosság szempontjából rendkívül eredményesek, tehát jogosan élveznek elsőbbséget a köz-és magánkiadások elosztása során.

14. Körültekintően át kell gondolni, hogy a korai gyermekkorban milyen ellátásra van szükség, és melyik pedagógiát alkalmazzák. A tanulásra, valamint a személyes és a szociális képességekre egyaránt összpontosító programokkal általában jobb eredmények érhetők el, és áttételesen is jelentős hatást gyakorolnak az egész életút során[13]. Számos országban azonban több, speciálisan az iskolaelőkészítő oktatásra kiképzett tanárra van szükség. A szülők kötelezettségvállalásának létfontosságú szerepe van az iskolaelőkészítő oktatás sikerében, és a hátrányos helyzetű gyermekek esetében ez a szülők tanítása és aktív bevonása segítségével ösztönözhető.

A gyermekek eredményessége és társadalmi beilleszkedése szempontjából az iskolaelőkészítő oktatás eredményezi a legnagyobb megtérülést. A tagállamoknak többet kell fektetniük az iskolaelőkészítő oktatásba, amely a további tanulás megalapozásának, az iskolából való lemorzsolódás megakadályozásának, valamint az igazságosabb eredmények támogatásának és az általános képzettségi szint növelésének hatékony eszköze.

3.2. Általános és középiskolai oktatás: Az alapoktatás minőségének javítása mindenki számára

15. A kötelező oktatási és képzési rendszerek keretében a tanulóknak át kell adni azt az alaptudást és azokat a kulcskompetenciákat, amelyekre mindenkinek szüksége van a tudásalapú társadalomban való boldoguláshoz. Ez különösen fontos a hátrányos helyzetű csoportok, valamint a nagy számú bevándorlóval és etnikai kisebbséggel rendelkező országok esetében. Azok az oktatási rendszerek, amelyekben a differenciálás[14] korán megtörténik, fokozzák a társadalmi háttérből adódó iskolázottságbeli különbségeket, és így a tanulók és az iskolák teljesítménye közötti egyenlőtlenségek[15] még inkább felerősödnek. Néhány tagállamban, ahol egész iskolákat igazítanak a hasonló szükségletekkel és teljesítményszinttel rendelkező diákok csoportjaihoz, eredményesnek vélik a belső differenciálást. Az adatok azonban megkérdőjelezik ezt. Azon európai országok (pl. DE, LI, LU, NL, AT), amelyekben a tanulók differenciálására korán sor kerül, nagyobb különbségeket mutatnak a tanulók teljesítménye terén, mint az integráltabb képzést előnyben részesítő iskolarendszerrel rendelkező országok.

16. A korai differenciálás különösen a hátrányos helyzetű gyermekek teljesítményszintjére van negatív hatással. Ennek oka részben az, hogy a differenciálás az oktatás és képzés kevésbé tekintélyes formái felé irányítja őket. Ha a differenciálást a felsőbb középiskolai szinten végzik el és megadják az iskolatípusok közötti átjárás lehetőségét, enyhíthető az elkülönítés, valamint a hatékonyság csökkentése nélkül előmozdítható az igazságosság [16].

17. Számos tagállam (pl. BE-NL, CZ, IE, IT, LV, HU, PT, SK, UK)[17] a decentralizálás segítségével kívánta javítani a hatékonyságot, nagyobb szabadságot adva az egyes intézményeknek a tananyag tartalmának meghatározása, a költségvetés kezelése, illetve a személyzeti döntések meghozatala terén. Ennek magyarázata általában az, hogy a helyi körülmények és a speciális szükségletek ismerete miatt a decentralizált döntéshozatal hatékonyabb. Központi záróvizsgákból és belső értékelő rendszerekből álló ellenőrzési rendszerek csaknem minden tagállamban léteznek (pl. DK, EE, EL, FR, IE, IT, CY, LV, LT, HU, MT, NL, AT, PL, PT, SI, FI, UK, LI, NO, RO)[18]. Nemzetközileg bizonyított, hogy az intézmények helyi autonómiájának központi ellenőrzési rendszerekkel való ötvözése javíthatja a tanulók teljesítményét. Az ellenőrzési rendszereket azonban oly módon kell kialakítani, hogy teljes mértékben biztosítsák az igazságosság iránti elkötelezettséget, valamint meggátolják, hogy a decentralizált – pl. az iskolák vonzáskörzetének meghatározásával kapcsolatos – döntések helyi szinten méltánytalansághoz vezessenek. Néhány ország az igazságosságra irányuló célkitűzéseket és ösztönzőket épített be ellenőrzési rendszerébe, melyek az igazságosságra vonatkozó előírásokat megszegő intézményeket sújtó intézkedésekkel párosulnak.

18. Az igazságosság és a hatékonyság elősegítése szempontjából a tanárok szakmai színvonala, tapasztalata, motivációja és az általuk alkalmazott pedagógiai elméletek a legfontosabb tényezők. A szülőkkel, valamint a gyermekjóléti szolgálatokkal való együttműködés révén a tanárok kulcsfontosságú szerepet játszanak a leghátrányosabb helyzetű tanulók integrációjának biztosításában. Ez akkor különösen hatékony, ha az iskolák rendelkeznek folyamatosan frissített és a pedagógiai kutatáson alapuló integrációs stratégiával. A tagállamoknak ez idáig problémát okozott az olyan intézkedéscsomagok kidolgozása, amely segítségével a tapasztalt és motivált tanárokat ösztönözni tudnák arra, hogy a legnagyobb kihívást jelentő iskolákban tanítsanak[19]. Prioritás lenne olyan eljárás kidolgozása a tanárok felvételére, amely biztosítja, hogy a hátrányos helyzetű tanulók magas színvonalú oktatásban részesüljenek.

A kutatások nagy része azt mutatja, hogy a tanulók differenciálását korán elvégző oktatási és képzési rendszerek fokozzák a gazdasági-társadalmi háttérnek az iskolázottságra gyakorolt hatását, és hosszú távon nem növelik a hatékonyságot. A hatékonyság és az igazságosság egyaránt javítható azáltal, hogy előtérbe helyezik a hátrányos helyzetű területeken a tanárok szakmai színvonalának növelését és a tanárok felvételére vonatkozó eljárás javítását, valamint olyan autonómia- és ellenőrzési rendszereket dolgoznak ki, amelyek segítségével megakadályozható a méltánytalanság.

3.3. Felsőoktatás: A befektetés javítása és a hallgatók körének bővítése

19. A tudásalapú gazdaságnak és társadalomnak a felsőoktatás kulcsfontosságú eleme. A felsőoktatás az oktatás, az innováció és a kutatás alkotta „tudásháromszög” éltető ereje. Az egyetemek korszerűsítéséről szóló bizottsági közleményből[20] kiderül, hogy az EU felsőoktatása számos kihívással áll szemben, és korszerűsítésre van szüksége, ha versenyképesebbé kíván válni és a kiváló teljesítmények előmozdítását célozza. Az egyik kihívás olyan diverzifikált rendszerek létrehozása, amelyek mindenki számára lehetővé teszik a felsőoktatásban való igazságos részvételt, ugyanakkor biztosítják az intézmények gazdasági életképességét, valamint azok hatékonyabb működését. A Bizottság már javasolta, hogy az EU tűzze ki célul, hogy a tudásalapú társadalom létrehozása érdekében egy évtizeden belül legalább GDP-je 2 %-át a korszerűsített felsőoktatással[21] kapcsolatos tevékenységekre költse.

20. A hallgatók számát tekintve állandó növekedés volt tapasztalható a közelmúltban, és az európai egyetemekkel kapcsolatos elvárások is egyre nőttek, a támogatás szintje azonban nem emelkedett ennek megfelelő mértékben. A hallgatók számának növekedése ugyanakkor nem vezetett az igazságosabb oktatás megszületéséhez, mivel a felsőoktatás továbbra is a jó társadalmi-gazdasági háttérrel rendelkező csoportoknak, illetve a felsőoktatási diplomával rendelkező szülők gyermekeinek kedvez[22].

21. Az általános feltételezés szerint az „ingyenes” (teljes mértékben államilag finanszírozott) felsőoktatási rendszer önmagában igazságos. Valójában e feltételezést nem igazolta a gyakorlat, mivel a felsőoktatásban való részvételt leginkább a társadalmi-gazdasági háttér határozza meg. Az adatok nagy része azt mutatja, hogy a felsőoktatás résztvevői az oktatás megtérülése révén általában jelentős magánhaszonban részesülnek, és hogy ez nem ellensúlyozható teljes mértékben a progresszív adórendszerek segítségével. Ez fordított újraelosztást eredményezhet. E regresszív hatás különösen ott jelenik meg jelentős mértékben, ahol az oktatási rendszerek fokozzák a társadalmi-gazdasági háttérnek az iskolázottságra gyakorolt hatását. Az egyén és a társadalom által fedezett költségek, és mindegyikük nyeresége közötti igazságosabb egyensúly elérése[23], valamint az egyetemek működéséhez szükséges többletfinanszírozáshoz való hozzájárulás érdekében számos ország (pl. BE, ES, IE, NL, AT, PT, UK, LI)[24] a felsőoktatás legjelentősebb közvetlen haszonélvezőitől, a hallgatóktól kívánja meg, hogy tandíjfizetés által fektessenek be jövőjükbe. Az adatok arra engednek következtetni, hogy a tandíjak által előidézett piaci hatások valószínűleg javítják az egyetemi oktatás és irányítás színvonalát, és erősítik a hallgatók motivációját[25].

22. Egyértelmű, hogy a tandíjak bevezetése növeli az igazságtalanságot a felsőoktatáshoz való hozzáférés tekintetében, ha azt nem kíséri a szegényebb hallgatóknak nyújtott anyagi támogatás. Gyakran a leghátrányosabb helyzetű hallgatók tartanak leginkább az eladósodástól, és sokszor visszariadnak attól, hogy a pénzkereséssel tölthető időt inkább tanulásra fordítsák, amennyiben nem biztosított a diplomaszerzés utáni magánhaszon. Ez különösen akkor lényeges, ha a tandíjak összege a becsült jövőbeni megtérülési rátán alapul, implicit módon feltételezve, hogy az egyetemi tanulmányok megtérülése a gazdaságban a jövőben ugyanilyen szintű marad. A kormányok bankkölcsönök, jövedelemfüggő hitelek, ösztöndíjak és rászorultsági alapon nyújtott támogatások biztosítása által segíthetik elő a kevésbé jómódú hallgatók felsőfokú oktatásban való részvételét. Ilyen programokat már számos európai országban (pl. BE, ES, FR, IE, IT, LV, LT, NL, AT, PT, UK, LI) bevezettek. Bár ezek még túlságosan újak ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket lehessen levonni belőlük, az ausztrál és az amerikai tapasztalat azt mutatja, hogy a célzott anyagi támogatással kiegészített tandíjrendszerben az igazságosság csökkenése nélkül nő a hallgatók száma[26].

23. Az oktatási ciklus korábbi szintjein tapasztalható igazságtalanság következményeképpen a hátrányos helyzetű tanulók gyakran nem tudják megszerezni a felsőfokú oktatásban való részvételre jogosító végzettséget. Az érettségivel rendelkezők közül is sokan vonakodnak a felsőfokú tanulmányok folytatásától[27]. Ez okból mind az oktatási rendszerek hatékonyságát és igazságosságát erősítő szakpolitikák, mind pedig a felsőfokú oktatáshoz való kulturális viszonyulás megváltoztatását célzó tevékenységek létfontosságúak. E célból a viszonylag fiatal gyermekeket főleg a családban, a tanulókat pedig iskolalátogatások, mentori programok és az egész életen át tartó pályaorientáció keretében kell tájékoztatni a felsőoktatás nyújtotta lehetőségekről és előnyökről[28]. A felsőoktatási intézményeket olyan tájékoztatási és felvételi rendszerek kidolgozására kell ösztönözni, amelyek magukban foglalhatják áthidaló programok és előirányzott helyek bevezetését.

Az ingyenes felsőoktatás nem feltétlenül garantálja az igazságosságot. A hatékonyság és az igazságosság erősítése érdekében a tagállamoknak megfelelő feltételeket és ösztönzőket kell létrehozniuk, hogy növeljék a felsőoktatásba történő befektetés mértékét mind közpénzekből, mind magánforrásokból – beleértve adott esetben a hátrányos helyzetűek támogatására irányuló pénzügyi intézkedésekkel összekapcsolt tandíjakat is. Iskolai szinten is szükség van különleges intézkedésekre. A felsőoktatási intézményeknek bővíteniük kell kínálatukat és differenciáltabb ösztönzőket kell bevezetniük, hogy eleget tudjanak tenni az egyre szerteágazóbb társadalmi és gazdasági szükségleteknek.

3.4. Szakoktatás és -képzés: A minőség és relevancia javítása

24. A társadalom elöregedése következtében az EU-ban egyre súlyosabb problémát jelent a munkanélküli fiatalok kitartóan magas aránya. Az európai népesség körében a mostani helyzethez viszonyítva 2050-re 65 %-kal többen lesznek 65 év felett, és 20 %-kal kevesebben lesznek munkaképes (15–64 év) korban[29]. Emellett egyre növekszik majd a magasabb szintű szakképzettséggel rendelkezők iránti igény. A legalacsonyabb képesítéssel rendelkező, munkaerőpiacra belépő fiatalok esetében áll fenn leginkább a munkanélküliség veszélye. A munkavállalás lehetősége ugyan az oktatásban való részvétel és a teljesítmények növelését célzó intézkedésekkel javítható leghatékonyabban, azonban az oktatás világából a munka világába való átmenet döntő fontossággal bír. Az adatok azt mutatják, hogy a fejlett szakoktatási és -képzési rendszerrel rendelkező országokban az oktatás résztvevői a későbbiekben méltányos keresetre számíthatnak[30]. A szakoktatási és -képzési rendszerek vonzóbbá tétele céljából kulcsfontosságú a zsákutcák megszüntetése, hogy ezen iskolatípusok elvégzése után is lehetséges legyen a felsőoktatásba való bekerülés. A tagállamoknak a szakoktatás terén olyan rugalmas és áttekinthető tanulási utakat kell kialakítaniuk, amelyek mind a további tanulást, mind pedig a munkába állást lehetővé teszik. Ez segítheti a felsőoktatási, valamint a szakmai képesítéssel rendelkezők közötti olyan egyensúly megteremtését, amely jobban tükrözi a munkaerőpiaci szükségleteket.

25. Az öregedő társadalomból adódó kihívások miatt az igazságosság és a hatékonyság szempontjából egyaránt fontos a felnőttkori tanulási lehetőségek javítása, nem utolsósorban annak érdekében, hogy az alacsonyan képzetteket újra bevonják a tanulásba, segítve ezzel a változó munkaerőpiachoz való alkalmazkodásukat. A munkáltatók általában a magasabban képzettek számára igyekeznek szakmai képzési lehetőségeket biztosítani, ami az egyén és a munkáltató számára egyaránt jelentős megtérülést eredményez[31]. A vállalkozások azonban szinte egyáltalán nem biztosítanak képzési lehetőségeket a hátrányos helyzetű, a kevésbé képzett, valamint az alapvető készségekkel nem rendelkező egyéneknek.

26. Az európai felnőtteknek csak 10,8 %-a vesz részt a formális, nem formális vagy informális egész életen át tartó tanulásban, a 2010-re tervezett 12,5 %-os részvétel (EU-referenciaérték) eléréséig tehát még hosszú az út. A nem formális tanulásban résztvevők iskolázottságára vonatkozó adatok (2. ábra) azt mutatják, hogy a képzési piramis alján lévő személyek esetében a legkisebb a valószínűsége annak, hogy részt vesznek a további tanulásban és javítják foglalkoztatási kilátásaikat.

2. ábra: A 25–64 év közöttiek részvétele a nem formális tanulásban, iskolázottság szerint százalékban (%) kifejezve, 2003.

[pic]■ EU 25: 6.5 % ■ EU 25: 16.4 % ■ EU 25: 30.9 %

Forrás: EUROSTAT: MEF, AHM, 2003.

Célpopuláció: 25-64 év. Bázisidőszak: 12 hónap

27. A képzés jelentős társadalmi és kulturális előnyökkel jár, mivel ösztönzi a résztvevőket a társadalomban való kötelezettségvállalásra és segíthet a felnőtteknek abban, hogy újra tanulni kezdjenek. Az igazságosság elősegítése érdekében a munkanélküliek és a kötelező iskolákat el nem végző személyek számára államilag finanszírozott felnőttképzési programokat kell biztosítani, de az ilyen programok általánosságban nem bizonyultak túl sikeresnek a hátrányos helyzetű felnőttek foglalkoztatási kilátásainak javítása tekintetében[32]. Két megközelítés segíthet a helyzet javításában.

28. Egyrészt az eredményes szak-és felnőttképzés sokszor a vállalkozások, a közszféra, a szociális partnerek és a harmadik ágazat helyi szervezetei között létrejött együttműködésen alapszik[33]. Az együttműködések konkrét célcsoportokra és azok szükségleteire összpontosítanak. A felsőbb középiskolai szinten létrejött együttműködés az alternatív tanulási környezet biztosítása révén csökkentheti a fiatalok körében az iskolai lemorzsolódás veszélyét[34]. Az ilyen kezdeményezések természetesen költségekkel járnak, de a tétlenség, és az abból adódó nagyarányú iskolai lemorzsolódás lényegesen magasabb költségeket eredményez[35].

29. Másrészt a képzést a munkáltatók által szükségesnek tartott készségekhez kell igazítani. A képzésnek a munkaerőpiac szempontjából való relevanciáját növelni kell azáltal, hogy a vállalkozásokat nemcsak az együttműködések révén, hanem a munkahelyi képzés megerősítése által is jobban bevonják a szakmai képzésbe. A munkaerő-kínálatnak a kereslethez való jobb hozzáigazítása, valamint az oktatás és pályaválasztás megkönnyítése érdekében a kormányoknak javítaniuk kellene a munkaerőpiacon szükséges készségekről nyújtott tájékoztatást. Az iparágak, illetve az ágazatok egészére kiterjedő képzési programoknak nyújtott állami támogatás ösztönözni tudja a magánbefektetéseket, mivel a cég- és a munkaerőköltségek az általános költségek megosztásának köszönhetően alacsonyak maradnak[36]. Ezáltal a munkaerő elcsábításának – gyakran ez tartja vissza a munkaadókat a képzésbe való befektetésektől – veszélye is csökken. A munkaadóknak a versenyképesség fenntartása, illetve a vállalatoknak a „tanuló szervezetekké” válásra irányuló szociális felelősségének való megfelelés érdekében be kell fektetniük a szakoktatásba és -képzésbe[37]. A hátrányos helyzetű egyének lehetőségeinek javítása szempontjából azok a munkaerőpiachoz igazodó képzési programok bizonyultak különösen hatékonynak, amelyek a regionális és helyi gazdaság képzési igényeire helyezték a hangsúlyt[38].

A tagállamoknak a szakoktatás terén olyan világos és szerteágazó tanulási utakat kell kialakítaniuk, amelyek mind a további tanulást, mind pedig a munkába állást lehetővé teszik. Emellett javítaniuk kell a munkanélkülieknek és a hátrányos helyzetű tanulóknak szóló államilag finanszírozott képzési programokat. Az ilyen programok színvonala és relevanciája az érdekelt felek közötti, regionális és helyi szinten létrejött együttműködés, valamint a magánszféra bevonásának elősegítése által növelhető.

4. AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZKEDÉSEI

30. Egyértelműen a tagállamoknak van a legnagyobb szerepük az e közleményben meghatározott kihívások leküzdésében. A nekik szóló ajánlások végrehajtása mellett azonban uniós szinten is szükség van intézkedések meghozatalára. A globális gazdasági verseny és a társadalmi fejlődés hatásai ugyan országfüggők, ám igen hasonlóak. Az európai megközelítés hozzáadott értéke abban áll, hogy a különféle oktatási és képzési rendszerek nyerhetnek azzal, hogy egymástól tanulnak és kicserélik a bevált módszereket.

31. Az új élethosszig tartó tanulási program új készségek átadása és az európai munkaerőpiachoz való alkalmazkodás elősegítése által egyének millióinak mobilitását támogatja majd, valamint a transznacionális együttműködés révén javítja oktatási és képzési intézményeink színvonalát, és elősegíti összekapcsolódásukat. A program megvalósítása a megújított strukturális alapokkal együttműködésben történik, ami kedvező hatással lesz az oktatási és képzési kínálat fejlesztését célzó reformokra és projektekre.

32. Az átdolgozott lisszaboni stratégia és az „Oktatás és képzés 2010” című munkaprogram keretében az EU azáltal támogatja a tagállamokat oktatási és képzési szakpolitikáik kidolgozásában és megvalósításában, hogy megkönnyíti az információk, adatok és helyes gyakorlatok cseréjét kölcsönös tanulás és egymás ellenőrzése révén. A munka során kiemelten fontos a hatékonyság és az igazságosság elősegítése, és az EU különösen az értékelési kultúra kialakítását és az iskolaelőkészítő oktatás terén bevált legjobb gyakorlatok cseréjét támogatja majd. A Bizottság továbbá folytatni fogja a felnőttképzés, az európai képesítési keretrendszer kidolgozása, és a statisztikák és mutatók európai keretrendszerének létrehozása területén folytatott tevékenységeket. Ezen munka alapjául az EU kutatásra és fejlesztésre vonatkozó hetedik keretprogramja által finanszírozott, hatékonysággal és igazságossággal kapcsolatos kutatás szolgál.

[1] Európai Tanács, 2006. március 23–24., Elnökségi következtetések, 23. bekezdés

[2] Az igazságosság alatt azt értjük, hogy az egyén milyen mértékben tudja kihasználni az oktatás és a képzés kínálta előnyöket a lehetőségek, a hozzáférés, a bánásmód és az eredmények szempontjából. Az igazságos rendszer biztosítja, hogy az oktatás és a képzés eredménye független legyen a társadalmi-gazdasági háttértől és más, iskolai hátrányt okozó tényezőktől, valamint hogy a bánásmód figyelembe vegye az egyén tanulási szükségleteit. A fő hangsúly ez esetben nem a nemmel, az etnikai kisebbségi hovatartozással, a fogyatékossággal, a regionális egyenlőtlenségekkel stb. kapcsolatos igazságtalanságon van, de ennek is jelentősége van, ha hozzájárul a tágabb értelemben vett társadalmi-gazdasági hátrányhoz.

[3] A hatékonyság egy folyamat bemenete és eredménye közötti kapcsolatra vonatkozik. A rendszerek akkor hatékonyak, ha a bemenetek a legjobb eredményhez vezetnek. A relatív hatékonyságot az oktatási rendszerek vonatkozásában általában a teszt- és vizsgaeredmények, míg a tágabb értelemben vett társadalmi és gazdasági összefüggésben az egyéni és a társadalmi megtérülési ráták segítségével mérik.

[4] A Bizottság szolgálatainak munkadokumentuma (SEC (2006) 1096)

[5] A Bizottság szolgálatainak munkadokumentuma, 5.o.

[6] A Bizottság szolgálatainak munkadokumentuma, 13–14.o.

[7] A Bizottság szolgálatainak munkadokumentuma, 12-13.o.

[8] Az oktatás közgazdaságtanának európai szakértői hálózata (EENEE): www.education-economics.org

[9] COM(2005)548, 2005/0221 (COD), „Javaslat az élethosszig tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról szóló európai parlamenti és tanácsi ajánlásra”

[10] A Bizottság szolgálatainak munkadokumentuma, 15-16.o.

[11] A Bizottság szolgálatainak munkadokumentuma, 15-16.o., 18.o.

[12] A Bizottság szolgálatainak munkadokumentuma, 18-19.o.

[13] A Bizottság szolgálatainak munkadokumentuma, 18-19.o.

[14] Ez alatt a tanulóknak képességeik alapján 13. éves koruk előtt elkülönített iskolatípusokba való besorolását értjük. Bár ez nem feltétlenül jelenti az általános oktatás és a képzés közötti választást, a gyakorlatban azonban sok esetben ez tapasztalható. E fogalommeghatározás nem foglalja magában a belső differenciálást, amely a tanmenetnek ugyanazon iskolán belül a tanulók különböző csoportjaihoz való, képességalapú hozzáigazítását jelenti.

[15] A Bizottság szolgálatainak munkadokumentuma, 19–20.o.

[16] A Bizottság szolgálatainak munkadokumentuma, 22.o.

[17] A Bizottság szolgálatainak munkadokumentuma, 22-23.o.

[18] A Bizottság szolgálatainak munkadokumentuma, 23-24.o.

[19] A Bizottság szolgálatainak munkadokumentuma, 25.o.

[20] COM (2006) 208 végleges.

[21] COM(2006) 208 végleges. Lásd még: COM (2006) 30 és COM (2005) 152

[22] A Bizottság szolgálatainak munkadokumentuma, 25–26.o.

[23] Tíz OECD-országban az egyén számára a magántőkéből finanszírozott felsőoktatás átlagos megtérülési rátája mintegy 9 %.

[24] A Bizottság szolgálatainak munkadokumentuma, 27-29.o.

[25] A Bizottság szolgálatainak munkadokumentuma, 28.o.

[26] A Bizottság szolgálatainak munkadokumentuma, 29.o.

[27] A Bizottság szolgálatainak munkadokumentuma, 28.o.

[28] A Bizottság szolgálatainak munkadokumentuma, 29.o.

[29] A Bizottság szolgálatainak munkadokumentuma, 30.o.

[30] A Bizottság szolgálatainak munkadokumentuma, 30.o.

[31] A Bizottság szolgálatainak munkadokumentuma, 31.o.

[32] A Bizottság szolgálatainak munkadokumentuma, 33-34.o.

[33] A Tanács és a Bizottság elismerte a társadalmi párbeszéd fontosságát: http://ec.europa.eu/comm/employment_social/social_dialogue/

[34] A Bizottság szolgálatainak munkadokumentuma, 34-37.o.

[35] A Bizottság szolgálatainak munkadokumentuma, 12-14.o.

[36] A Bizottság szolgálatainak munkadokumentuma, 34-35.o., 37–38.o.

[37] COM(2006) 136, „A növekedésre és foglalkoztatásra vonatkozó partnerség megvalósítása: Európa mint kiválósági központ a vállalatok társadalmi felelőssége terén”

[38] A Bizottság szolgálatainak munkadokumentuma, 38.o.