[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA | Brüsszel, 1.9.2006 COM(2006) 474 végleges ZÖLD KÖNYV a bűnüldöző, a vám- és az egyéb biztonsági hatóságok munkájában alkalmazott felderítési technológiákról (előterjesztő: a Bizottság) TARTALOMJEGYZÉK Bevezetés 4 I. SZABVÁNYOSÍTÁS ÉS BIZTONSÁGI KUTATÁS 7 1. Szabványosítás 7 2. Biztonsági kutatás 8 II. SZÜKSÉGLETEK ÉS MEGOLDÁSOK 9 1. Technológiai szükségletek és megoldások 9 1.1 Sokoldalú megoldások 9 1.2 Hordozható és mobil megoldások 10 2. A rendszerek átjárhatósága 10 3. A különböző felderítési technológiákból származó információk integrációjaés az adatelemzés tökéletesítése 10 III. A BERENDEZÉSEK ÉS ESZKÖZÖK ALKALMAZÁSA ÉS HITELESÍTÉSE 12 1. A bevált módszerek és a jelenlegi eszközök és berendezések alkalmazása 12 2. A bevált módszerek meghatározása és terjesztése és az új eszközök ésberendezések alkalmazása 12 3. Adat- és szövegbányászati eszközök használata 13 4. A berendezések és eszközök minőségének vizsgálata és hitelesítése 15 IV. TANULMÁNYOK 16 V. A KONZULTÁCIÓ EREDMÉNYEINEK VÉGREHAJTÁSA 17 1. A köz- és magánszféra között a felderítési és kapcsolódó technológiákrólfolytatott szakmai párbeszéd erősítése 17 2. Cselekvési terv 18 ANNEX 19 I. Background information on the preparation of the Green Paper 19 II. Standardisation and the exchange of personal data 20 III. Studies 20 1. Protection of mass events 20 2. Cooperation and information-sharing among forensic laboratories and security research institutes 21 3. Law and specific detection technology 21 4. Specific detection technology and its practical use 21 5. Personal detection technologies and biometrics 21 ZÖLD KÖNYV a bűnüldöző, a vám- és az egyéb biztonsági hatóságok munkájában alkalmazott felderítési technológiákról (EGT vonatkozású szöveg) Bevezetés A Bizottság szakpolitikáinak egyik alapvető eleme a biztonság kérdése. A biztonságpolitikán belül kiemelt szerepet tölt be a bűnözés és a terrorizmus elleni küzdelem. A Bizottság terrorizmusellenes politikáját „A terrortámadásokkal kapcsolatos megelőzés, felkészültség és válaszlépések” című 2004. októberi közleményében fejtette ki. E közleményben kiemeli, hogy a köz- és magánszféra közötti, biztonságról szóló párbeszéd milyen szerepet játszik abban, hogy a magán- és a közszektor érdemi párbeszédet folytasson egymással Európa biztonsággal kapcsolatos szükségleteiről. Az Európai Tanács által 2004. novemberében elfogadott, az Unió aktuális bel- és igazságügyi programját tartalmazó Hágai Program: a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének erősítése az Európai Unióban című dokumentum szintén hangsúlyozza a köz- és a magánszféra kölcsönhatását a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni küzdelemben. E zöld könyv célja, hogy felvázolja mindazokat az elemeket, amelyek a felderítési technológiák terén folytatandó párbeszéd elindításához szükségesek. A biztonsági hatóságok mind gyakrabban alkalmaznak a terrorizmus és a bűnözés egyéb formái elleni mindennapos küzdelemben felderítési technológiákat. A légiutasok vagy a sportesemények szurkolóinak védelmére, valamint a levegőben, vízben és élelmiszerekben előforduló veszélyes anyagok kimutatása céljából már széles körben elterjedt az ilyen technológiák alkalmazása. A biztonsági hatóságok határaink védelme és az Európai Unió területére beléptetett áruk ellenőrzése érdekében is alkalmazzák ezeket a technológiákat. A felderítési technológiák továbbá fontos szerepet játszanak a magántulajdon és a létfontosságú infrastruktúra védelmében is. E zöld könyv célja annak megállapítása, hogy az Unió milyen formában tudná tovább támogatni a polgárai biztonságát szolgáló felderítési technológiák alkalmazását. Mindazonáltal elkerülhetetlen, hogy a felderítési technológiák alkalmazása közben megsértsék a magánéletet, esetleg veszélyeztessék a szabadságokat és jogokat. Mindezt gondosan meg kell vizsgálni, valahányszor felmerül a felderítési technológiák tökéletesítésének és alkalmazásának kérdése, azzal az alapvető kérdéssel együtt, hogy milyen mértékben szabad megsérteni a magánéletet. A Bizottság ezzel a kezdeményezéssel mindkét kérdés megfontolását támogatni kívánja. A Bizottság 2005. november 28–29-én Brüsszelben konferenciát[1] rendezett A köz- és magánszféra közötti, biztonságról szóló párbeszéd : felderítési és kapcsolódó technológiák a terrorizmus elleni küzdelemben címmel. A rendezvényen több mint száz résztvevő jelent meg Európa nagyobb üzleti és ipari szövetségeiből és a közszektorból, ami jól mutatja, hogy az érdekelt felek milyen fontosnak tartják az e téren kialakítandó politikát. A közszektor képviseletében a bűnüldöző, vám- és egyéb biztonsági hatóságok tagjai voltak jelen. Egyértelmű, hogy szükség van Európa szerepvállalására a biztonsági kutatás és szabványosítás területén. Bár egyes területeken már jelentős eredmények születtek a tagállamokkal, a vállalatokkal és más érdekelt felekkel szoros együttműködésben, továbbra is szükség van a felderítési technológiákkal kapcsolatos európai politika megerősítésére. A légiközlekedés biztonsága tekintetében a 2320/2002/EK és a 622/2003/EK rendelet[2] részletesen megállapítja az átvilágító berendezések teljesítményére és a módszertanra alkalmazandó követelményeket. Az e területen érvényes szabványokat és vizsgálati előírásokat a tagállamok és más európai államok megfelelő hatóságainak szakértőiből álló Európai Polgári Repülési Konferenciával szoros együttműködésben állapították meg. A Bizottság rendszeres, szoros kapcsolatot tart fenn az iparágban működő és egyéb érintett érdekelt felekkel is (légiközlekedés-biztonsági érdekelt felek tanácsadó csoportja – SAGAS csoport). E kezdeményezéssel az a Bizottság célja, hogy a felderítési technológiákkal kapcsolatban közös szemléletmódot alakítson ki. Ezért törekszik a köz- és a magánszektor közötti kölcsönhatás erősítésére, aminek lényege, hogy ösztönözze a felderítőrendszerek szabványosításába, kutatásába, hitelesítésébe és átjárhatóságába eszközölt beruházásokat, illetve elérje, hogy a kutatási eredményekből hasznos és alkalmazható eszközök váljanak. Olyan kedvező körkörös folyamatot kíván indítani, amelyben a közszektor irányítja a magánszektorban végzett kutatásokat és kiadásokat, mivel tudja, hogy mire van szüksége, és a magánszektor mit tud kínálni. Ezzel fejlett piac alakul ki a felderítési termékek és biztonsági megoldások terén, a termékek és szolgáltatások pedig alacsonyabb költségen és nagyobb választékban állnak rendelkezésre. Mindez csak úgy érhető el, ha az Európában működő érintettek közösen lépnek fel, jobban összehangolják működésüket, és átadják egymásnak információikat. Pontosabban meg kell határozni azt, hogy mire van szükség, és mind technológiai, mind gazdasági szempontból életképes megoldásokat kell kidolgozni. E zöld könyvnek semmiképpen nem az a célja, hogy beavatkozzon más nemzeti vagy európai szinten zajló tevékenységekbe . A Bizottság nem a kereket kívánja újra feltalálni, csupán maga is meg kívánja ismerni, támogatni és Unió-szerte terjeszteni kívánja az alkalmazott helyes megközelítéseket és eljárásokat. A Bizottság reméli, hogy e zöld könyv nyomán sok gondolatébresztő válasz és konkrét fellépési javaslat érkezik hozzá. Elengedhetetlen, hogy mind a tagállamok, mind a magánszektor és más érdekelt felek is jelentős részt vállaljanak a feladatban . A Bizottság mindazonáltal tisztában van azzal, hogy biztonsági vagy üzleti okokból mind a köz-, mind a magánszektorra titoktartási kötelezettségek hárulhatnak. Ezért kéri, hogy a válaszadók minden esetben jelezzék, amennyiben egy válasz kényes jellege miatt nem közreadható, és javasoljanak az ilyen problémákra alternatív megoldásokat. A felderítési és kapcsolódó technológiákra vonatkozó politikákat teljes mértékben a hatályos jogi kerettel összhangban kell kialakítani, beleértve az Európai Unió alapjogi chartáját, az emberi jogokról szóló európai egyezményt és a 95/46/EK irányelvben megállapított adatvédelmi elveket és szabályokat. Ezzel kapcsolatban a Bizottság kiemeli, hogy a felderítési technológiák és kapcsolódó technológiák tervezésének, kivitelezésének és alkalmazásának, valamint a szabályozásukat vagy előmozdításukat célzó jogszabályoknak vagy egyéb intézkedéseknek teljes mértékben összhangban kell lenniük az Európai Unió alapjogi chartájában és az emberi jogokról szóló európai egyezményben foglalt alapvető jogokkal . Különös figyelmet kell szentelni a személyes adatok védelmének és a magánélethez való jog tiszteletben tartásának. Mivel a felderítési technológiák alkalmazása többnyire óhatatlanul sérti a magánélethez és a személyes adatok védelméhez való alapvető jogokat, az alapvető jogok csorbítása csak az emberi jogokról szóló európai egyezménynek megfelelően történhet; a joggal feltétlenül összhangban, csak akkor, ha a demokratikus társadalomban fontos közérdek megvédéséhez szükséges, és csak a szolgált közérdekkel arányban. I. SZABVÁNYOSÍTÁS ÉS BIZTONSÁGI KUTATÁS 1. SZABVÁNYOSÍTÁS A felderítési és kapcsolódó technológiák terén, valamint a biztonsági hatóságok munkájában számos technológiai lehetőség létezik. Ezért minimumszabványok kialakítására van szükség. E sokféleség miatt azonban elsődleges szerepet igényel a szabványosítás, amihez az szükséges, hogy a közszektor (szükségletek) és a magánszektor (megoldások) kellőképpen együttműködjön egymással. Jelenleg mind a közszektor, mind a magánszektor elégtelennek tekinti az európai szintű együttműködést. Emellett mind nemzeti, mind európai szinten számos kedvező tevékenység is zajlik. Nincsen azonban általános áttekintés e tevékenységekre vonatkozóan, holott a feladatok ismételt elvégzésének elkerülése és a prioritások jobb meghatározása érdekében erre szükség lenne. A szabványok kidolgozását biztonsági okokból nyilvánvalóan nem lehet nyilvánosan megvitatni. Ezért a vita elsősorban arra a kérdésre irányul, hogy milyen mértékben van szükség közös szabványokra. A szabványosításhoz szorosan kapcsolódik a felderítési eszközökkel gyűjtött adatok és információk felhasználása – például bírósági eljárásban felhozott bizonyítékként – és kezelése. Hasznos lenne, ha az érintett hatóságok meghatároznák és átadnák egymásnak az e téren bevált módszereiket. Meg kell fontolni technikai szabványok létrehozását is annak biztosítására, hogy amennyiben az összegyűjtött adatokat bírósági eljárásban használják fel, betartják a vonatkozó jogi követelményeket[3]. Kérdések Szükség van-e közös szabványokra a biztonsági hatóságok munkájában használt felderítési és kapcsolódó technológiákkal kapcsolatban? Ön mely szabványok létrehozását tartja elsődlegesnek? Melyek azok a szabványok, amelyeknél a szabványosítást megelőző szakaszban pénzügyi támogatásra van szükség? A feladatok ismételt elvégzésének elkerülése és az átláthatóság javítása érdekében érdemes-e létrehozni olyan rendszeresen aktualizált jegyzéket/kézikönyvet/kereshető adatbázist, amely tartalmazza azokat a lezárult, folyamatban lévő vagy tervezett nemzeti és európai szintű szabványosítási munkálatokat, amelyek a felderítési és rokon technológiákra vonatkoznak? Önt érdekelné-e a felderítési eszközökkel összegyűjtött adatok és információk használata és kezelése során bevált módszerek meghatározása és átadása, amivel elérhető lenne, hogy teljes mértékben betartsák a bírósági eljárásokban a bizonyíték használatára irányadó vonatkozó jogszabályokat és egyéb szabályokat? Hogyan lehetne a legjobban meghatározni és átadni e módszereket? 2. BIZTONSÁGI KUTATÁS A biztonsági kutatás kérdése szintén fontos a tagállamok biztonsági hatóságainak készülő új biztonsági megoldások és termékek kidolgozása szempontjából. Ezzel kapcsolatban ki kell emelni az Európai Biztonságpolitikai Kutatási Tanácsadó Bizottság (EBKTB) szerepét. Az EBKTB átfogó és széles rálátással rendelkezik e téren, és tanácsokkal látja el a Bizottságot az elvégzendő kutatás tartalmát és végrehajtását, valamint a más programok vonatkozó fejleményeinek ellenőrzését szolgáló mechanizmusokat illetően. Mind európai szinten, mind a tagállamokban folynak biztonsági kutatási tevékenységek. Nincsen azonban olyan mechanizmus, amely európai, nemzeti szinten és végül a magánszektor szintjén összegyűjtené és terjesztené a korábbi, jelenlegi és tervezett biztonsági kutatásra vonatkozó információkat. Egy ilyen mechanizmussal elkerülhető lenne, hogy a szűkös forrásokat ugyanazon tevékenységek ismételt elvégzésére és egymást átfedő projektek végrehajtására fordítsák. Szükség esetén külön mechanizmust lehet kialakítani a titkos biztonsági kutatási tevékenységekkel kapcsolatos információk terjesztésére is, amelyhez csak az arra jogosultak férhetnének hozzá. Az EBKTB több mint egyévi munka után most véglegesíti és 2006 szeptemberében adja közre jelentését. A jelentésben meghatározza, hogy melyik az a mintegy 120 biztonsági képesség és 100 fontos technológia, amelyet uniós szinten kell tovább kutatni és fejleszteni, míg számos más technológiával továbbra is nemzeti szinten foglalkoznak. Kérdések A versenyképesség előmozdítása és a szűkös források pazarlásának elkerülése érdekében hogyan lehet terjeszteni az európai biztonsági kutatással kapcsolatos információkat? II. SZÜKSÉGLETEK ÉS MEGOLDÁSOK 1. TECHNOLÓGIAI SZÜKSÉGLETEK ÉS MEGOLDÁSOK Megfelelő, hatékony és használható megoldások és termékek kidolgozására csak akkor van lehetőség, ha a megoldások és termékek kidolgozói elegendő információval rendelkeznek azt illetően, hogy melyek a végfelhasználók valós igényei. Úgy tűnik azonban, hogy európai szinten még nem elég tökéletes a kapcsolat azok között, akik technológiai megoldásokat igényelnek (azaz az érintett biztonsági hatóságok) és azok között, akik ilyeneket kínálnak. Közösen meg kell kísérelni azt is meghatározni, hogy melyek a rövid- közép- és hosszú távú szükségletek. A megoldások kidolgozóinak pedig jelezniük kell, hogy a megoldások mennyi időn belül állnak rendelkezésre. Ezenkívül a gyártók és a felhasználók közötti párbeszédben társadalmaink jellegével és a felderítési technológiák szerepével kapcsolatosan alapvetőbb kérdéseket is fel kell vetni. Ez a társadalmainkban őrzött értékek és a társadalmak jellegzetességeinek fenntartása szempontjából is fontos. Kérdések Részt venne-e olyan szélesebb körű vitában, amely arról szólna, hogy mi a felderítési technológiák szerepe, és használatuk milyen hatást gyakorolhat az európai társadalmakra? Az érintett biztonsági hatóságoknak mely konkrét területeken van szükségük tökéletesebb technológiákra? Kérjük, határozza meg a szükségletek fontossági sorrendjét is. Van-e eltérés a felderítési képességek iránti igény és a piacon jelenleg kínált technológiák között? Hogyan lehet ezt az eltérést megszüntetni? A magánszektor mely konkrét területeken kínál jelenleg vagy a közeljövőben technológiai megoldásokat? Ezek a megoldások mikor állnak rendelkezésre, és mennyire költséghatékonyak? Hasznos és hatékony lenne-e egy olyan kereshető európai lista/adatbázis, amely tartalmazná az érintett biztonsági hatóságok konkrét igényeit, valamint a magánszektor által kínált megoldásokat? Amennyiben nem, milyen más megoldást javasolna annak érdekében, hogy javuljon az információáramlás a technológiai megoldásokat igénylő és kínáló felek között? 1.1 Sokoldalú megoldások A bűnözéstől a terrorizmusig számos olyan, állandóan változó tényező fenyegeti a biztonságunkat, amely különböző formában, különböző szinten, különböző helyzetekben jelenik meg. Ezért mindig más és más védelmi szintre, azaz sokoldalú megoldásokra van szükség. Kérdés Melyek azok a már létező eszközök és berendezések, amelyek esetében a sokoldalúság tökéletesítésével javítani lehetne az alkalmazhatóságot és a hatékonyságot? Milyen új sokoldalú eszközökre és berendezésekre van szükség? 1.2 Hordozható és mobil megoldások A terrorizmus, a bűnözés és egyéb veszélyek nemcsak időben, hanem térben is egyre gyakrabban változnak. Ezért a biztonsági hatóságoknak hordozható megoldásokra van szükségük. Az ilyen megoldások költséghatékonyabban alkalmazhatók, és bármikor egyszerűen áthelyezhetők oda, ahol a legnagyobb szükség van rájuk, hiszen minden belépési pont vagy problémás pont nem biztosítható azonos szinten. Ezenkívül a hordozható és mobil megoldások működési szempontból új megközelítéseket is kínálhatnak. Kérdés Melyek azok a már létező eszközök és berendezések, amelyek mobil és hordozható kivitelben javítanák és hatékonyabbá tennék az érintett biztonsági hatóságok munkáját? Milyen új hordozható és mobil eszközökre és berendezésekre van szükség? 2. A RENDSZEREK ÁTJÁRHATÓSÁGA [4] AZ EU TAGÁLLAMAI ÉS ÉRINTETT HATÓSÁGAI SZÁMOS RENDSZERT ALKALMAZNAK A BűNÖZÉS ÉS A TERRORIZMUS ELLENI KÜZDELEMBEN. EZEK A RENDSZEREK AZONBAN NEM MINDIG ÁLLNAK ÖSSZEKÖTTETÉSBEN EGYMÁSSAL. EZ HÁTRÁLTATHATJA A BűNÖZÉS ÉS A TERRORIZMUS ELLENI KÜZDELEMBEN SZÜKSÉGES NEMZETI ÉS EURÓPAI SZINTű KÖZÖS ERőFESZÍTÉSEKET. MÁSRÉSZT AZ IS FONTOS, HOGY A RENDSZEREK MEGFELELJENEK A HATÁLYOS JOGI KERETEKNEK ÉS EGYÉB IRÁNYMUTATÁSOKNAK (PL. ADATVÉDELEM, A MAGÁNÉLET FELDERÍTőRENDSZEREK ÁLTALI MEGSÉRTÉSE). Kérdés Mely rendszerek átjárhatóságát kell fokozni? Érdemes-e tanulmányt készíteni az uniós rendszerek átjárhatóságának jogi és egyéb korlátairól? 3. A különböző felderítési technológiákból származó információk integrációja és az adatelemzés tökéletesítése Amennyiben a különböző felderítési technológiákból származó adatokat adatelemző rendszerbe integrálnák, hatékonyabbá válhatnak a felderítőrendszerek. Az e tekintetben elfogadott intézkedéseknek azonban minden esetben meg kell felelniük az adatvédelmi szabályoknak. Kérdés Ön szerint a különböző felderítési technológiákból származó információk integrációja mely területeken fokozná az általános teljesítményt? Mely területeken kell tökéletesíteni az adatelemzési technikákat? III. A BERENDEZÉSEK ÉS ESZKÖZÖK ALKALMAZÁSA ÉS HITELESÍTÉSE 1. A BEVÁLT MÓDSZEREK ÉS A JELENLEGI ESZKÖZÖK ÉS BERENDEZÉSEK ALKALMAZÁSA A már fennálló vagy újonnan felmerülő veszélyek hatékony elhárításához nincsen mindig szükség teljesen új technológiai megoldásokra. Ráadásul gyakran nem is telik az állami költségvetésből ilyen megoldások alkalmazására. Ezért figyelmet kell fordítani a meglévő és korábban beszerzett eszközök hatékonyabb alkalmazására vagy továbbfejlesztésére is. Ezzel költséghatékony módon lehet fokozni a munka hatékonyságát, növelni a megbízhatóságot és csökkenteni a hamis riasztások számát. Szükség lenne olyan mechanizmusra, amelynek keretében a különböző tagállamok hatóságai megoszthatnák egymással az ilyen kérdésekben szerzett tapasztalataikat. Például tájékoztathatnák egymást arról, hogy a működési mechanizmus megváltoztatása vagy a költséghatékony fejlesztések nyomán mennyiben javult a működésük. Kérdések Hogyan lehetne a legjobban meghatározni és megosztani az e téren bevált módszereket? A bevált módszerek meghatározása Szakértői értékelés vagy a tagállamoknak küldött kérdőív alapján? A bevált módszerek terjesztése Biztonságos és kereshető adatbázisban vagy értekezleteken és szemináriumokon? Van-e egyéb javaslata arra, hogy hogyan lehet a legjobban meghatározni és terjeszteni az e téren bevált módszereket? Amennyiben szükségesnek ítélnék egy eszköz vagy berendezés fejlesztését, és a többi tagállam hatóságai nem végeztek volna ilyen fejlesztést, elfogadható lenne-e e tárgyban a magánszektorral folytatott konzultáció? 2. A BEVÁLT MÓDSZEREK MEGHATÁROZÁSA ÉS TERJESZTÉSE ÉS AZ ÚJ ESZKÖZÖK ÉS BERENDEZÉSEK ALKALMAZÁSA A nemzeti hatóságok munkájában olyan rendszer is hasznos lehet, amely megkönnyíti az új eszközök és berendezések használatával kapcsolatos információk átadását, és lehetővé teszi, hogy a hatóságok tanuljanak egymástól, és egymás tapasztalataira alapozzák tevékenységüket. Az eszközökkel és berendezésekkel kapcsolatos információk, tapasztalatok és bevált módszerek átadása segíthet abban, hogy más hatóságok megállapítsák, melyik az a berendezés, amely konkrét igényüknek a legjobban megfelel. Az új vagy kísérleti berendezések alkalmazásának előmozdítása érdekében részben a közösségi költségvetésből és/vagy a magánszektorból is lehet azokat finanszírozni. Az új és kísérleti berendezések szélesebb körű tesztelése segíthet abban, hogy az európai ipar a biztonsági kutatás alapján hatékony és versenyképes termékeket hozzon létre. Kérdések Hogyan lehetne a legjobban meghatározni és megosztani az e téren szerzett információkat és a bevált módszereket? A bevált módszerek meghatározása Szakértői értékelés vagy a tagállamoknak küldött kérdőív alapján? Az információk és a bevált módszerek terjesztése Biztonságos kereshető adatbázisban vagy szűk körű értekezleteken és szemináriumokon? Van-e egyéb javaslata arra, hogy hogyan lehet a legjobban meghatározni és hatékonyan terjeszteni az e téren bevált módszereket? Kísérleti és új eszközök Érdekli-e új vagy kísérleti eszközök és berendezések kipróbálása? Ha igen/nem, kérjük, részletezze. Érdekelné-e az új vagy kísérleti eszközök és berendezések kipróbálásának részleges közösségi és/vagy magánszektorbeli finanszírozása? 3. Adat- és szövegbányászati eszközök használata A nemzeti és európai biztonsági hatóságoknak egyre nagyobb mennyiségű dokumentációt és információt kell feldolgozniuk. E probléma hatékonyabb megoldására modern adat- és szövegbányászati szoftvereszközök állnak rendelkezésre. Ez olyan technológia, amellyel nagyszámú dokumentumból gyűjthetők ki a vonatkozó információk. Például intelligens módon szűrni lehet a szöveget és a dokumentumokat, segítve a navigációt (dokumentumok klaszterezése), az autokategorizálást (a nyomozó csoportokban a dokumentumáramlás irányítása és fontossági sorrendek felállítása) és kódhasználat érvényességének ellenőrzését. A célkitűzések: - a dokumentumgyűjtemények fontos entitásainak gyors áttekintése; - a célirányos dokumentumkeresést megelőző feldolgozás; - a dokumentumok tartalomalapú csoportosítása a további elemzések iránymeghatározásának megkönnyítésére; - több forrásból származó információk automatikus elemzése. A tagállamok nem aknázzák ki kellőképpen az ilyen modern eszközök kínálta lehetőségeket. E technológiák alkalmazásának előmozdítása mellett azonban alaposan meg kell fontolni azt is, hogy bizonyos alkalmazásokban, például az e-mailek ellenőrzésekor használatuk már önmagában sérti a polgárok magánélet tiszteletben tartásához való alapvető jogát. Az e-mail levelezésnek minősül, és mint olyan, alkalmazandó rá az emberi jogokról szóló európai egyezményben megállapított kommunikáció titkosságához való jog. Az adat- és szövegbányászati technikákat tehát a joggal összhangban kell alkalmazni, csak akkor, ha a demokratikus társadalomban fontos közérdek megvédéséhez szükségesek, és csak a szolgált közérdekkel arányban. Az eszközök kialakítása és használata során be kell tartani az alapvető jogokat és adatvédelmi elveket. Végül ezeket a tevékenységeket az érintett állami hatóságok ellenőrzése és felügyelete alatt kell végezni. Kérdések Figyelemfelkeltő fellépések A tagállamok és az érintett európai szervek érdekeltek lennének-e abban, hogy megosszák egymással a bevált módszereket, és kihasználják az adat- és szövegbányászati eszközökben rejlő lehetőségeket? Azok a tagállami hatóságok, amelyek ilyen technológiát alkalmaznak, hajlandók lennének-e megosztani a többi hatósággal a tapasztalataikat? Hasznos lenne-e, ha a tagállamok, az Europol vagy az OLAF e tárgyról szűk körű szemináriumokat rendezne? Az EU adat- és szövegbányászati kapacitásának növelése Jobban ki lehetne-e aknázni ezen eszközök gyakorlati lehetőségeit, ha létrejönne egy olyan európai szintű kiválósági központ, amelyhez minden tagállam és azok érintett hatóságai hozzáférnének? Amennyiben nem, milyen egyéb lehetőséget javasol ezen eszközök lehetőségeinek maximalizálására? A bevált módszerek meghatározása és terjesztése Az ezen eszközök alkalmazásában bevált módszerek meghatározásához hasznos lenne-e egy szakértői értékelés vagy egy tagállamoknak küldött kérdőív? Amennyiben nem, milyen más megközelítést ajánlana az e téren bevált módszerek meghatározására? A regionális adat- és szövegbányászati kapacitás növelése A tagállami és európai szerveknek van-e olyan tartalékkapacitása, amellyel segíthetnék az ilyen technológiával nem rendelkező tagállamokat a dokumentumok feldolgozásában? Amennyiben nincsen tartalékkapacitásuk, vagy az csak korlátozott mértékű, hasznos és célszerű lenne-e, ha az EU finanszírozná a tagállami vagy európai szintű kapacitások növelését? A kellő adat- és szövegbányászati kapacitással nem rendelkező tagállamok lehetőség szerint fontolóra vennék-e más szervek eszközeinek használatát? Létre lehetne-e hozni olyan európai vagy regionális adat- és szövegbányászati központokat, amelyeket több tagállam és azok hatóságai használhatnának? A meglévő adat- és szövegbányászati eszközök kellőképpen alkalmazhatók-e Európa különböző nyelveire? Vannak-e olyan eszközök, amelyek az idegen nyelvű szövegek és dokumentumok feldolgozásában megfelelően támogatják a hatóságokat? Egyéb Amennyiben a fent javasolt lehetőségek valamelyikével nem ért egyet, hogyan oldaná meg az e pontban felvetett problémákat? 4. A BERENDEZÉSEK ÉS ESZKÖZÖK MINőSÉGÉNEK VIZSGÁLATA ÉS HITELESÍTÉSE A piacon számos felderítési termék jelen van. Gyakran azonban nehéz megállapítani, hogy mely eszközök és termékek a legjobbak, és melyek felelnek meg legalább bizonyos minimumkövetelményeknek. E hiányosságot olyan uniós rendszerrel lehetne orvosolni, amely hitelesítené a jó minőségű eszközöket, mérné azok teljesítményét, így egyszerűbbé tenné annak megállapítását, hogy melyik eszköz vagy berendezés felelhet meg egy bizonyos hatóság igényeinek. Ez megkönnyítené annak eldöntését, hogy a nemzeti hatóságok melyik berendezést és eszközt szerezzék be. Abban is segíthet, hogy a hatóságok a lehető legjobban használják fel a szűkös forrásokat. Az eszközök minőségét meghatározó rendszer hiányában hálózatba lehetne szervezni a nemzeti hitelesítő hatóságokat, hogy megoszthassák egymással tapasztalataikat és ismereteiket. Ezek a hatóságok megállapítanák azt is, hogy milyen szabványok vonatkozzanak a jó minőségű technológiai megoldások teljesítményértékelésére és hitelesítésére. A hitelesítés nemcsak abban segítene a nemzeti hatóságoknak, hogy megállapítsák, hogy megfelelő-e valamely eszköz, hanem abban is, hogy egyéb piacokon is megismertessék az európai megoldásokat. A vizsgálati előírások kidolgozását biztonsági okokból nyilvánvalóan nem lehet nyilvánosan megvitatni. Kérdés Hasznos lenne-e hálózatba szervezni a nemzeti hitelesítő hatóságokat, hogy megosszák egymással tapasztalataikat és ismereteiket, valamint létrehozni egy minőséghitelesítési és teljesítményértékelési rendszert? Amennyiben nem, milyen más megoldást javasolna a felvetett problémára? Hasznos lenne-e létrehozni közös hitelesítési és teljesítményértékelési szabványokat? Amennyiben nem, hogyan biztosítaná a folyamat átláthatóságát és az eredmények alkalmazhatóságát az EU minden tagállamában? IV. TANULMÁNYOK[5] A KONFERENCIA RÉSZTVEVőI MEGJELÖLTEK NÉHÁNY TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA ÉRDEMES TÉMAKÖRT. ENNEK ALAPJÁN A BIZOTTSÁG TANULMÁNYOK KÉSZÍTÉSÉT JAVASOLJA AZ ALÁBBI TÉMÁKRÓL: 1. a technológia és a tömegrendezvények védelme; 2. a kriminalisztikai laboratóriumok és a biztonsági kutatóintézetek közötti együttműködés és információmegosztás akadályai; 3. a konkrét felderítési technológiákat szabályozó jogi rendelkezések; 4. a konkrét felderítési technológiák gyakorlati alkalmazása; 5. a személyekre irányuló felderítésre (beleértve a megfigyelést) irányadó jogi keret az EU tagállamaiban; 6. a személyekre irányuló felderítés (beleértve a megfigyelést és a biometrikus azonosítók használatát) elfogadottsága az EU tagállamaiban. A tanulmányok általános célja az, hogy bővítsék az érintett érdekelt felek ismereteit, és biztosítsák a hatályos jogi keretek betartását a felderítési technológiák előkészítése és alkalmazása során. A tanulmányok hasznosak lehetnének továbbá a szakpolitikai lehetőségek és további gyakorlati lépések megfontolásakor is. Kérdés Szeretne-e e témákról a mellékletben kifejtett háttér alapján tanulmányokat kapni? Amennyiben nem, kérjük, indokolja, és javasoljon a fenti problémák megoldására más lehetőségeket. V. A KONZULTÁCIÓ EREDMÉNYEINEK VÉGREHAJTÁSA 1. A KÖZ- ÉS MAGÁNSZFÉRA KÖZÖTT A FELDERÍTÉSI ÉS KAPCSOLÓDÓ TECHNOLÓGIÁKRÓL FOLYTATOTT SZAKMAI PÁRBESZÉD ERőSÍTÉSE Ez a zöld könyv számos olyan tevékenységet világít meg, amellyel tökéletesíthető a köz- és a magánszféra felderítési technológiák terén folytatott együttműködése, és amely hozzájárulhat ahhoz, hogy a tagállamok biztonsági hatóságainak a lehető legjobb eszközök, megoldások és bevált módszerek álljanak a rendelkezésére. E tevékenységek következtében a magánszektor ide irányíthatja a beruházásait, és az állami szektor igényeihez igazíthatja a kínálatát. Nyilvánvaló azonban, hogy ehhez a köz- és a magánszektor között intenzív együttműködésre van szükség. Ezért ezen a téren a két szféra között fokozott szakmai párbeszédre van szükség. Ennek több módja is van, például a közeljövőben szakmai szervet vagy szakmai csoportot lehetne felállítani a köz- és a magánszféra közötti, biztonsággal kapcsolatos horizontális partnerségi fellépések keretében. E szervnek nem az lenne a célja, hogy átvállalja a már meglévő szervek feladatait, hanem hogy megoldást kínáljon azokra a hiányosságokra, amelyek a köz- és a magánszektor kapcsolatában, illetve az érintett európai szintű biztonsági hatóságok bevonásában fennállnak. Nem állandó szerv létrehozásáról lenne szó, a szerv az egyértelmű célkitűzéseinek elérése után megszűnne. Egyfajta fórumként működne, amelyben a közszektor és a magánszektor szakértői közösen dolgoznának az e dokumentumban felvetett kérdések vagy azon a kihívások megoldásán, amelyek az e dokumentum nyilvános konzultációjából származó eredmények végrehajtása során merülhetnek fel. Másrészt számos, e dokumentumban javasolt fellépéshez nyilván nem lenne szükség a magánszektor bevonására, elegendő lenne a tagállamok szerepvállalása. Az együttműködés feladatait továbbá a köz- és a magánszektor közösen határozná meg, így az együttműködésben részt vevő tagállamok befolyásolni tudnák annak szerepét és irányultságát. Meg kellene oldani a köz- és a magánszektor közötti bizalmas információk megosztásának kérdését is, bár hangsúlyozni kell, hogy nem csak a közszektor rendelkezhet érzékeny információkkal. Kérdés Célszerű-e megerősíteni a köz- és a magánszféra között a felderítési és kapcsolódó technológiákról folytatott szakmai párbeszédet annak érdekében, hogy megvalósítsák az e dokumentumról folytatott nyilvános konzultáció eredményeit? Amennyiben igen, egyetért-e a fenti javaslatokkal, vagy vannak más elképzelései? Amennyiben nem, milyen más mechanizmusokat javasolna a dokumentumról folytatott nyilvános konzultáció eredményeinek nyomon követésére? Kész lenne-e hozzájárulni annak munkájához, vagy közvetlenül részt venne-e abban? 2. CSELEKVÉSI TERV A tapasztalatok szerint olyan összetett területeken, mint a terrorizmus vagy a bűnözés elleni küzdelem, sikeres eszköz lehet a fellépések ellenőrzésében egy nemzeti vagy európai szintű cselekvési terv. A konferencia és e dokumentum számos kérdést felvetett azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehet alkalmazni a felderítési és kapcsolódó technológiákat az érintett biztonsági hatóságok munkájában. Az e téren elért haladás ellenőrzésére és a további célok kitűzésére cselekvési tervet lehetne készíteni a kérdésekre adott válaszok és szükség esetén további konzultációk alapján. Kérdés Célszerű-e cselekvési tervet készíteni az e dokumentumra adott válaszokban meghatározott intézkedések végrehajtásához? Záró megjegyzések Az e dokumentumra adott válaszokat 2007. január 10-ig kell elküldeni e-mailben a következő címre: JLS-D1-Detection @ec.europa.eu . Amennyiben a válaszadók kifejezetten nem kérik valamely információ titkos kezelését, a Bizottság mind a köz-, mind a magánszektorból származó válaszokat közzéteszi internetes oldalán. ANNEX I. Background information on the preparation of the Green Paper This Green Paper is based on the results of the conference and raises themes and issues that featured prominently in the discussions (e.g. standardisation, security research, improvement of technological solutions, protection of privacy, the legal framework and other guidelines by which technologies have to abide, etc.). Over one hundred participants from business, industry and the public sector engaged in the debate. The public sector was represented by the members of law enforcement, customs and other security authorities, by the Commission and by representatives of the Member States. The title of the conference suggests that it focused on the fight against terrorism. However, it became clear from the outset that a broader security approach was inevitable if important security concerns were not to be omitted. This broad approach was reaffirmed by the December 2005 Council decision to base European critical infrastructure protection on an 'all hazards' approach. Moreover, the conference took a holistic approach by bringing together stakeholders from different areas of expertise to discuss the following topics: - Detection technologies in the protection of infrastructure - Personal detection technologies and biometrics - Detection of explosives and chemical, biological, radiological and nuclear (CBRN) substances. All themes focused on the work of law enforcement, security and customs authorities. This approach enabled the conference to identify numerous areas of common concern for both public and private sectors (e.g. interaction between solution-providers and those who need solutions in the public sector). This is reflected throughout the document. Definition of detection technologies and relevant categories For the purposes of the consultation, the term 'detection technology' is used in the broadest sense. Detection technologies can be "in situ" or external and probably the more sophisticated means to deal with some of the security challenges in various scenarios are when integrated into the complex system (such as transport system). A detection technology can be almost anything used to detect something in a security or safety context, with the focus on law enforcement, customs or security authority. It is possible to identify several categories[6] which, if taken into consideration when responding to the questions outlined in this document, may help to sharpen the answers: - Hand-held detectors - Detection portals - Surveillance solutions - Detection of biometrics - Data- and text-mining tools - Other software-based detection tools, etc. Furthermore, respondents should also consider associated technologies when replying to the questions, as technologies which help humans to make sense of the data collected by the detectors are also important for effective solutions. Technology is needed to integrate solutions and to make systems interoperable. Despite having highlighted these categories, respondents should not feel constrained by them, and are encouraged to go beyond them. II. Standardisation and the exchange of personal data The Commission points out that, in terms of handling personal data, Directive 95/46/EC already provides the legal framework for exchange of information containing personal data in respect of activities relating to the "first pillar". As regards exchange of information as part of judicial and criminal cooperation, and under the principle of availability, the Commission has tabled a legislative proposal, which is under discussion. III. Studies 1. Protection of mass events Every year EU Member States organise several public mass events of national, European, but also of international importance. In today’s security environment the costs of security for such events may take up a substantial part of their budgets. All Member States could benefit from a common approach to this problem. To prepare the ground for eventual steps to be taken in this area, the Commission proposes to organise a study on the protection of mass events. The study would analyse what security tools, equipment and expertise applied in the protection of mass events are transferable from one event/site to another. The study would also consider the practicality and implications of Community-owned equipment, of Community-shared equipment, of developing a business model for services provided by the private sector or of a combination of all three approaches. This part of the study should determine which solution: - is the most cost-effective and flexible enough to fit diverse needs of Member States; - can ensure access to this solution by all Member States together with appropriate sharing of the costs by the Member States. When the results of the study are ready, the Commission would consider further steps in this area in conjunction with the Member States and other relevant stakeholders. 2. Cooperation and information-sharing among forensic laboratories and security research institutes The participants in the conference highlighted the fact that legal and other obstacles exist at national level which prevent effective cooperation and information-sharing among national forensic institutes at European level. Therefore, the Commission suggests conducting a study on the subject. This study could also address options for remedying the situation. A similar concern was raised regarding cooperation and information exchange among security research institutes. A separate study addressing this issue could also be conducted. 3. Law and specific detection technology Law enforcement, customs and other security authorities are often scrutinised for whether they comply with applicable legal standards. Even if the technology as such is not in breach of legal standards, the manner of its use may raise concerns. Accordingly, identifying the legal framework governing the use of, and setting limits for, technological solutions could help to raise greater awareness in both public and private sectors and facilitate compliance with existing standards. The private sector could also benefit from such a study when proposing and designing technological solutions and services for the public sector. 4. Specific detection technology and its practical use Similarly, guidance and best practice in the use of technologies, particularly detection technologies, must take into account how users of these technologies actually use such tools in practice, and how they act in relation to persons subject to detection. A specific technology as such may not breach legal standards, but its real world use by an operator may raise concerns. In addition, the development of new technologies or the changing use of existing technologies may result in situations where a law regulating their use does not exist. Alternatively a particular use of a technology may not be in breach of the law, but it may run counter to best practice or codes of conducts developed to supplement legal provisions. Knowledge of regulations (instruments) in this area might provide guidance on whether they comply with the legal framework (in particular fundamental rights and data protection) and on what is acceptable or not in a situation where legal provisions have not been developed. 5. Personal detection technologies and biometrics Personal detection (including surveillance) and biometrics are issues which affect individuals directly, and therefore a sensitive political debate is ongoing on the use of these tools for the purposes of improving security in Europe. The Commission suggests that a study should be undertaken to identify the legal framework governing personal detection technology and biometrics. This study would analyse the legal systems of the Member States and the EU and thereby establish what existing rules govern personal detection and biometrics. A study of this kind is particularly important when making technological solutions proposed by the private sector compliant with the law. In simple terms, it would help the private sector to understand the legal and other constraints on technological solutions they develop. Special studies could also be drawn up on the levels of acceptance of surveillance and biometrics by the population in individual Member States and in the EU. The methodology of these studies would have to ensure that there is no confusion between the two subjects – surveillance and biometrics. Such studies could help the EU and national governments to deploy adequate communication strategies on these issues. In general, both studies would further contribute to the political debate in Europe on these important matters. [1] A melléklet I. részében további háttérinformációk találhatók. [2] Az Európai Parlament és a Tanács 2002. december 16.-i 2320/2002/EK rendelete a polgári légiközlekedés biztonsága területén közös szabályok létrehozásáról (HL L 355., 2002.12.30., 1. o.) és a Bizottság 2003. április 4-i 622/2003/EK rendelete az egységes légiközlekedés-védelmi követelményrendszer végrehajtásához szükséges intézkedések meghatározásáról (HL L 89., 2003.4.5., 9. o.) [3] A személyes adatok átadására irányadó jogi előírásokat lásd a melléklet II. részében. [4] Itt nem csak az információs rendszerekre kell gondolni. [5] A tanulmányok hátterének részletes ismertetése a melléklet III. részében olvasható. [6] This is a non-exhaustive list of categories.