HU Brüsszel, 4.7.2006 COM(2006) 360 végleges A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK az EU halászatában a fenntarthatóság elvének a legnagyobb fenntartható hozamon keresztül történő végrehajtásáról {SEC(2006) 868} A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK az EU halászatában a fenntarthatóság elvének a legnagyobb fenntartható hozamon keresztül történő végrehajtásáról 1. Bevezetés (...)3 2. A legnagyobb fenntartható hozamra irányuló megközelítésből nyerhető előnyök (...)4 2.1. A hanyatlás tendenciájának visszafordítása (...)4 2.2. A halászat gazdasági helyzetének javítása (...)6 2.3. A kereskedelem egyensúlyának javítása (...)6 2.4. A visszaengedett halállományok csökkentése és a nem célzott fajokra gyakorolt hatás (...)6 3. Miként érhető el a javulás? (...)6 3.1. Általános megközelítés (...)6 3.2. Az ökoszisztémákban bekövetkezett változások kezelése (...)7 3.3. Hosszú távú tervek (...)8 4. A kiigazítás irányítása (...)9 5. További végrehajtás: következő lépések (...)11 6. Következtetés (...)12 A. MELLÉKLET: A fenntartható fejlődésről 2002-ben Johannesburgban tartott világ-csúcstalálkozón elfogadott végrehajtási terv kivonata (...)13 . 1. Bevezetés Az európai halászati ágazat gazdasági teljesítménye lényegesen javítható a túlhalászás fokozatos megszüntetésével. Ez a költségek csökkentése, a fogások javítása, a halászat nyereségességének javítása és a visszaengedett halállományok csökkentése vonatkozásában gazdasági előnyökkel járna a halászati ágazat számára. Mielőtt bármilyen potenciál teljes mértékben megvalósítható lenne, a halászati erőforrások fenntartható hasznosításának biztosítása az ágazat életképessége szempontjából egyértelműen előkövetelmény, és emiatt a közösségi halászati gazdálkodás legújabban a leginkább megfogyatkozott állományok helyreállítására összpontosított. Annak ellenére, hogy számos kereskedelmi állomány vonatkozásában még mindig helyreállító intézkedésekre van szükség, ideje másként irányítani az európai halászatot – sikerre törekedve, a kudarc puszta elkerülésére való törekvés helyett. A Közösség és tagállamai a Johannesburgban a fenntartható fejlődésről tartott világ-csúcstalálkozón nemzetközi politikai kötelezettségvállalást írtak alá (2002. szeptember) az állományok olyan szinteken történő fenntartása vagy helyreállítása érdekében, amely szintek lehetővé teszik a legnagyobb fenntartható hozamot abból a célból, hogy a megfogyatkozott állományokra vonatkozó e célkitűzéseket sürgősen és – amennyiben lehetséges – legfeljebb 2015-ig elérjék (A. melléklet). A legnagyobb fenntartható hozam durván az a legnagyobb hozam, amely évről évre kifogható. Ezt a halászattal előidézett halpusztulás olyan szintje jellemzi, amely átlagosan a legnagyobb fenntartható hozamot biztosító állományméretet fog eredményezni. A közlemény új politikai irányvonalat állapít meg a közösségi halászati gazdálkodás tekintetében annak érdekében, hogy ezt a megközelítést oly módon lehessen végrehajtani, hogy felgyorsuljon az olyan hosszabb távú gazdálkodási rendszer irányába történő elmozdulás, amely arra összpontosít, hogy anélkül hozza ki a lehető legjobbat Európa tengeri élő erőforrásainak termőképességéből, hogy veszélyeztetné annak a jövő generációi által történő felhasználását. Ez teljes mértékben összhangban van a közös halászati politika tágabb célkitűzésével, ami az élő vízi erőforrások fenntartható gazdasági, környezeti és társadalmi feltételek mellett történő kiaknázásának biztosítása. E változást – a szintén a közös halászati politika egyik célkitűzését képező – ökoszisztémán alapuló megközelítésnek a gazdálkodásban való fokozatos végrehajtásával összefüggésben, valamint a legutóbbi európai tengeri stratégia [1] által javasolt integrált megközelítések fokozatos végrehajtásának és az EU tengeri politikájára irányuló előkészítő munkálatok összefüggésében is szemügyre kell venni. A Bizottság kellő időben kiegészítő javaslatokat fog előterjeszteni a fenntartható fejlődésről tartott világ-csúcstalálkozón vállalt kötelezettségek megfelelő végrehajtásának teljesítése érdekében. Az előnyök csak úgy érhetők el, ha egy átmeneti időszakban a halászatban több korlátozást gyakorolnak. Megfontoltan kell megválasztani a változás ütemét, alapvető fontosságú továbbá, hogy az érintetteket bevonják az e változásokkal kapcsolatos döntéshozatalba. Az Európai Halászati Alapra irányuló javaslatban szereplőkhöz hasonló pénzügyi támogatás elősegítené az ilyen korlátozás társadalmi és gazdasági utóhatásainak mérséklését; e támogatást még az átmeneti szakaszban kell nyújtani a gazdasági előnyök teljes megvalósulása előtt. Ez a közlemény a legnagyobb fenntartható hozamon alapuló közösségi halászati gazdálkodás végrehajtására irányuló politikai megközelítést mutatja be. Az EU halállományai túlhalászásának jelenlegi szintjeire, valamint a legnagyobb fenntartható hozamra irányuló megközelítésnek az EU halászati gazdálkodásába történő bevezetéséből nyerhető potenciális előnyökre vonatkozó további háttér-információk a Bizottságnak az e közleményre vonatkozó munkadokumentumában [2] találhatók. 2. A legnagyobb fenntartható hozamra irányuló megközelítésből nyerhető előnyök 2.1. A hanyatlás tendenciájának visszafordítása Miközben néhány állományt – mint például a hering- és a makrélaállományt – a fenntarthatóságot megközelítő szinteken aknáznak ki, a fenéken élő számos európai halállomány fogásai az utóbbi évtizedekben drasztikusan csökkentek (2.1. ábra). Egyszerűen túl sokat halásztak az állományok szaporodási képességéhez képest. A Bizottság úgy véli, hogy a legnagyobb fenntartható hozamon alapuló halállomány-gazdálkodási rendszerek bevezetése hozzá fog járulni a helyzet visszafordításához. Az állományok összeomlásának elkerülése mellett lehetővé fogja tenni nagyobb halállományok kifejlődését, ami alacsonyabb költséggel és magasabb egységértéken vezet több halászati lehetőséghez, továbbá nagyobb mértékű garanciát nyújt a jólétre. A nagyobb halállományok emellett semlegesíteni fogják a minden évben az állományhoz csatlakozó fiatal halak számában a környezeti tényezők miatt bekövetkező ingadozásokat. (...PICT...) | 2.1. ábra A tengerfenéken élő fajok kirakodott mennyiségeinek becsült nagysága a közösségi vizek különböző területein. Forrás: ICES-becslések, a Földközi-tenger kivételével (FAO). 2.2. A halászat gazdasági helyzetének javítása A legnagyobb fenntartható hozam szintjein történő halászat csökkentené a halászati ágazat költségeit és növelné annak nyereségét, mivel csökken az egy tonnányi hal kifogásához szükséges halászati erőkifejtés mértéke (és a kapcsolódó költségek, mint például az üzemanyag). A tagállamok és a halászatból élők könnyebben fognak tudni választani, ha több halat foghatnak, valamint ha a halászati ágazatban szélesebb körű lesz a jólét. 2.3. A kereskedelem egyensúlya javítása A Közösség halászati ágazata komoly versenykihívással néz szembe. A Közösségben fogyasztott halak nagyjából 60%-át importálják, és ez az arány még nagyobb a tengerfenéken élő halak (maréna) ágazatában. Az elmúlt években több mint 10 millió tonna halat importáltak évente. A legnagyobb fenntartható hozam szintjét majdnem elérő mértékben halászott állományokból származó halak versenyelőnnyel rendelkeznek, amit a stabil kínálat (mivel garantálható a halkészletek rendelkezésre állása) és a jó minőség jelent (mivel a termékkezelésbe való beruházás kifizetődik, hiszen a hosszú távú kilátások stabilabbak). 2.4. A visszaengedett halállományok csökkentése és a nem célzott fajokra gyakorolt hatás A halászattal előidézett halpusztulás csökkentése az egyetlen lehetséges megoldás a visszaengedett halállománnyal kapcsolatos problémára. A halakat azért engedik vissza, mert akkor kerültek egy halászhajó fedélzetére, mikor túl kicsik, túl alacsony értékűek, vagy azokat nem a rendelkezésre álló kvótán belül fogták ki. A legnagyobb fenntartható hozam szintjein történő halászat esetében a kifogott zsákmányban magasabb nagy méretű és értékű halak aránya. A kirakodott, forgalomba hozható halak minden egyes tonnájára kevesebb visszaengedendő hal fog jutni. A kereskedelmi fajokra történő halászat gyakran zavart kelthet az élőhelyeken és károsíthatja a nem kereskedelmi fajokat, ideértve a delfineket. A halászattal előidézett halpusztulás arányának a jelenlegi szintekről a legnagyobb fenntartható hozam szintjeire történő csökkentése redukálni fogja az ilyen nem célzott fajok járulékos fogásait. 3. Miként érhető el a javulás? 3.1. Általános megközelítés Annak lehetővé tétele érdekében, hogy a halak kifogásukig nagyobbra nőhessenek, nagyobb értékűek lehessenek és magasabb hozamot érhessenek el, csökkenteni kell a tengerből kifogott halak arányát [3]. Kezdetben ez a fogások csökkentését jelentené, de ahogyan az állományok egyre egészségesebbekké vállnak, a fogások mértéke fenntartható módon emelkedne magasabb szintre. A halállományok újbóli felduzzasztásának egy hosszabb távú stratégia nélkül történő megkísérlése kockázatos és bonyolult feladat. A halpopulációk mérése nehéz, és bár az állomány egészségére a halászat gyakorolja a legnagyobb hatást, ebben más olyan tényezők is szerepet játszanak, mint például a környezeti változások és a fiatal halak számának gyarapodása. A halászati gazdálkodásnak a fenntarthatóságra és a stabilitásra kell összpontosítania és a halászati tevékenység és az állományok szaporodóképessége közötti egyensúly megteremtésére kell törekednie. Ez fokozatosan valósítható meg a halászhajók számának vagy az általuk kifejtett halászati erőkifejtés csökkentésével. Annak érdekében, hogy a halászok számára lehetővé váljon a legnagyobb fenntartható hozamnak az állományból történő kihalászása, a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvélemény alapján minden egyes állomány esetében meg kell határozni a halászat megfelelő mértéket. E cél elérése érdekében az éves kiigazítások mértékéről is döntést kell hozni. E döntéseket – a közös halászati politikáról szóló keretrendeletben előírtak értelmében – hosszú távú terveken keresztül kell végrehajtani. A hosszú távú tervekre irányuló javaslatok előkészítése során a Bizottság az eszközök széles körét fogja megvizsgálni, mint például a teljes kifogható mennyiség (TAC) éves kiigazításaival és a halászati erőkifejtés szintjeinek kiigazításával kapcsolatos, elővigyázatos megfontolásokat is tartalmazó módszereket. Adott esetben egyes technikai intézkedéseket – mint például a lezárt területek – vagy a halászeszközök szerkezetére vonatkozó rendeleteket is fontolóra veszik. Elvben szükséges lesz a kívánt hosszú távú tervek megtartása – beleértve az arányokat, és a felülvizsgálat alatt álló kapcsolódó intézkedéseket, mint például az ökoszisztémák és a környezet időközben bekövetkezett változásait. 3.2. Az ökoszisztémákban bekövetkezett változások kezelése Nagyon bizonytalan, hogy miként fognak alakulni a tengeri ökoszisztémák az éghajlati és az időjárásbeli változásokkal összefüggésben. Miközben ezek és más környezeti tényezők minden bizonnyal kihathatnak a halállományokra, a legtöbb esetben a halászat gyakorolja a legnagyobb hatást. Az alacsonyabb mértékű kiaknázás a halállományokat ellenállóbbakká teszi az ökológiai változásokkal szemben. Rövid távon a környezeti változások ellensúlyozása érdekében megkísérljék a halállományok kívánt méretre történő felduzzasztását nagyarányú változásokra lehet szükség az ágazat tevékenységében. Ez elfogadhatatlan instabilitást eredményezne az ágazat számára, ezért az előnyben részesített megközelítés az, hogy a halakat állandó és fenntartható arányban kell kifogni [4]. Amint csökken a halászattal előidézett halpusztulás mértéke és amint az állományok újból pótlódnak, több ismeretre tesznek majd szert és a hosszú távú gazdálkodás céljait úgy kell majd kiigazítani, hogy azok figyelembe vegyék az ökoszisztémák és azok szaporodóképessége tekintetében szerzett új ismereteket. Fontos a tengeri ökoszisztémák egyensúlyának megőrzése. Valamely fajnak egy másik faj hozamnövelése érdekében történő lehalászása igen nagy kockázattal járó megközelítés, mivel a gazdasági tevékenység kevesebb forrástól függene és sebezhetőbb lenne az állományok kimerítésével szemben. Egy ökoszisztémában meglévő valamennyi faj halászatának rendes esetben olyan mértékben kell történnie, amely alacsonyabb, mint a hosszú távon fenntartható legnagyobb hozam elérése tekintetében szükséges halászat mértéke. Néhány halászatban („vegyes halászat”) számos faj fogható ki egy halászati út során. A fajok járulékos halfogásként történő, véletlenszerű túlhalászásának elkerülése érdekében olyan további intézkedéseket kell hozni, mint például a halászeszközök módosítása, valamint egyes hosszú távú tervek összetevőiként zárt területekre és idényekre lehet szükség. 3.3. Hosszú távú tervek A hosszú távú tervek ezen új megközelítés végrehajtásának elsődleges eszközei. A Bizottság úgy véli, hogy a terveket a következő módon kell elkészíteni: · biztosítani kell az érintett ágazatokkal – azaz a halászokkal, a fogyasztókkal és bármely más érdekelttel – való konzultációt; · bármely terv alapját az elfogulatlan tudományos szakvélemény fogja képezni; · a javasolt intézkedések gazdasági, társadalmi és környezeti hatásait kellően figyelembe fogják venni; · a terveknek meg kell határozniuk a halászat kívánt mértékét, és e cél fokozatos elérésének módját – és nem kell törekedniük a biomassza-szintek szabályozására; · a terveknek a halászat által az ökoszisztémára gyakorolt bármely káros hatás csökkentését is célozniuk kell; · amennyiben rendes esetben különböző állományokat együtt fognak ki, a terveknek technikai intézkedéseket kell tartalmazniuk annak biztosítására, hogy valamennyi állomány halászata összeegyeztethető legyen az adott állomány létszámára vonatkozó célokkal; · a tervek kiterjedhetnek annak lehetőségére is, hogy egyes állományokat a legnagyobb fenntartható hozam szintjeinél alacsonyabb szinteken aknázzanak ki annak érdekében, hogy a más fajok esetében némileg növelhető legyen a szaporodóképesség; · a terveknek az állománynak a tervek hatálybalépésekor meglévő biológiai állapotától függetlenül célokat kell megállapítaniuk, bár a tervek szigorúbb védelmi intézkedéseket is élőírhatnak abban az esetben, ha egy adott természeti erőforrás kimerítettebb; · amennyiben adathiány vagy más körülmények miatt a tudományos szakvélemények nem tudják számszerűsíteni a legnagyobb fenntartható hozamra vonatkozó feltételek eléréséhez szükséges intézkedéseket, a terveknek megfelelő iránymutatásokat kell meghatározniuk; · a terveket és céljaikat időszakos felülvizsgálatnak kell alávetni. 4. A kiigazítás kezelése A Közösség és tagállamai vállalták a legnagyobb fenntartható hozamra irányuló célkitűzés elérését. Most el kell dönteni az e célkitűzés eléréséhez szükséges változtatások üteméről és az átmenet irányításának mikéntjét. Az ezen új megközelítés végrehajtásában elért siker jelentős mértékben függ a halászati ágazatnak az új helyzethez való alkalmazkodás tekintetében nemzeti szinten meglévő kapacitásától. Amint elfogadják az állományok tekintetében a megfelelő célokat megállapító hosszú távú terveket, a tagállamoknak határozniuk kell az e célkitűzések eléréséhez szükséges változtatások üteméről és az átmenet irányításának mikéntjéről. E változás irányítására két átfogó megközelítéses létezik. 1. Az egyik megközelítés a gazdasági hatékonyságra történő összpontosítás lenne a halászati kapacitásnak, beruházásnak és foglalkoztatásnak a legnagyobb fenntartható hozam mértékén folytatott halászathoz szükséges arányra való csökkentésével. A fogások nagyobbak lennének, a halászflották kisebbek, kevesebb halászt foglalkoztatnának (viszont nőhetne a parti feldolgozásban foglalkoztatottak száma), a halászat nyereségesebb, a halászatra vonatkozó szabályozás pedig egyszerűbb lenne és kevesebb terhet jelentene. Egyes halászatok és tagállamok hiánnyal küzdenek a képesítéssel rendelkező halászok tekintetében, így a flottaméretek csökkentésének társadalmi hatásai itt korlátozottak lehetnek. 2. Egy másik megközelítés a foglalkoztatás jelenlegi szintjeinek a gazdasági eredménytelenség árán történő fenntartása. Ez – a hajók halfogási kapacitásának korlátozásával (pl. méretének, teljesítményének vagy halászeszközeinek korlátozásával) vagy a tengeren töltött napok vonatkozásában bevezetett korlátozásokkal – a flottaméret megtartását, de a halászat hatékonyságának csökkentését jelentené. Néhány tagállam már használta ezeket az eszközöket és az elmúlt három évben a Közösség a tengeren eltölthető napokra vonatkozóan korlátozást vezetett be több olyan halászterületen, ahol tengerfenéken élő halakra halásznak. A jelenlegi állapothoz képest az átlagos fogások nagyobbak lennének, halászflottákra szigorúbb szabályozások vonatkoznának, a foglalkoztatás és a hajók tevékenységei inkább részidősek lennének, de a halászat nyereségesebb lenne, mivel a fogások mértékét fenntartanák, azonban a változó költségek (pl. üzemanyag-költségek) csökkennének. Az alacsonyabb halászati hatékonysági szintekkel rendelkező kisebb léptékű halászatra történő váltás szintén maga után vonhatja a megnövekedett hozamot, miközben kevesebb közvetlen hatása van a tengeri foglalkoztatásra. A foglalkoztatás fenntartása – a halászat kevésbé tőkeorientált formái felé történő elmozdulással – összeegyeztethető lehet a halászat mértékének csökkentésével. A két megközelítés közül az első a nemzeti flották kapacitásának csökkentésével jár, ami a Bizottság megítélése szerint a legkönnyebben ellenőrizhető halászati gazdálkodási intézkedés. Bármely megközelítésről van is szó, a változás könnyebben kezelhető, ha az fokozatosan történik, ezért fontos, hogy a folyamat mihamarabb megkezdődjön. A halászati ágazatra vonatkozó gazdasági stratégia megválasztása a tagállamok hatáskörébe tartozik, mivel a tagállamok maguk határozzák meg, hogy miként osztják el nemzeti szinten a halászati lehetőségeket. [5] A Közösség alapvető szerepe ezzel összefüggésben az, hogy szabályozási keretet nyújtson a túlhalászás fokozatos megszüntetése érdekében. A Közösség a jelenlegi Halászati Orientációs Pénzügyi Eszközön (HOPE) és a javasolt Európai Halászati Alapon keresztül támogathatná a halászati ágazat szerkezeti átalakítását. Ezen eszközök alapján pénzeszközöket bocsátanak rendelkezésre a halászhajók átalakítására vagy kivásárlására, a halászok más foglalkozásokra történő átképzésére és a gazdasági tevékenységnek mind a halászati ágazatnak nem a fogással foglalkozó részében, mind pedig a halászati ágazaton kívül történő ösztönzésére. Miközben a tagállamok feladata a gazdasági stratégia megválasztása, a Bizottság megjegyzi, hogy a leállítástól eltérő megoldások a múltban végrehajtási, valamint a társadalmi elfogadással kapcsolatos problémákat eredményeztek: nehéz egy túl nagy flottát úgy fenntartani, hogy azt nem használják. A halászati gazdálkodásban bekövetkező jelentős változások gazdasági és társadalmi hatásainak elemzésére természetesen még az előtt van szükség, hogy ilyen változásokat tennének. Az egyes flották jellemzői azonban tagállamonként és a különböző halászatok között igen eltérőek lehetnek E sokféleség miatt az általános társadalmi és gazdasági hatás értékelése nem kivitelezhető. Ehelyett a Bizottság egy – a következő szakaszban körvonalazott – regionális és halászatspecifikus megközelítés alkalmazását javasolja. A Tanácsnak alkalma lesz az egyes halászatokra vonatkozó stratégiának a bizottsági hatáselemzés és a regionális tanácsadó testületek véleményének tükrében történő megfontolására. 5. További végrehajtás: következő lépések Az elkövetkező években a Bizottság hosszú távú terveket fog előterjeszteni abból a célból, hogy a közösségi vizekben élő valamennyi nagyobb halállomány halászatának mértékét olyan szintekre csökkentse, amelyek mellett elérhetők a legnagyobb fenntartható hozamok. A harmadik országokkal közösen kezelt állományok tekintetében a Közösség ugyanilyen célú, közös irányítási rendelkezések kidolgozására fog törekedni. A tervek a halászaton alapulnak, és az egyszerre kifogott halállománycsoportokra irányulnak. A kidolgozásukra vonatkozó vezérelvek a következők: a) a Bizottság javaslatainak elkészítése során aktívan konzultálni fog a regionális tanácsadó testületekkel; b) a Bizottság – az érintett regionális tanácsadó testületekkel szoros együttműködésben – megfelelő értékeléseket fog készíteni a terv hatásairól; c) a hosszú távú tervek tartalmazni fogják a halászati mennyiségek programozott csökkentéseit, amelyek főként a teljes kifogható mennyiségek kiigazításán és a halászati erőkifejtés szabályozásán keresztül fognak megvalósulni, de amelyek adott esetben technikai intézkedéseket is tartalmaznak; d) a tervek magukban foglalhatnak olyan elemeket is, mint például a halászati lehetőségek egyik évről a másikra történő változásának mértékére vonatkozó korlátozások, valamint a terveket úgy fogják kidolgozni, hogy biztosítsa a stabil és egyenletes átmenetet, valamint – e célból – a tervek tartalmazhatnak előre meghatározott intézkedéseket és tartalmazhatják azokat a feltételeket is, amelyek mellett ezen intézkedéseket alkalmazni kell; e) a hosszú távú terveket nagyjából ötéves időszakonként frissíteni kell; f) a hatékony megfelelésre törekvő intézkedések a folyamat elválaszthatatlan alkotóelemét fogják képezni; g) a hosszú távú tervek adott esetben tartalmazni fogják a tervnek a legnagyobb fenntartható hozam elérése irányába tett előrehaladás mérésére szolgáló mutatókat. E folyamat végrehajtása során a Bizottság prioritásként fogja kezelni azokat a halászatokat, ahol az ágazat egyedi megközelítést támogatott a regionális tanácsadó testületeken keresztül, valamint azokat a halászatokat, ahol a az állományok védelme és a gazdasági előnyök leggyorsabban a legnagyobb fenntartható hozamú halászatok irányába történő elmozdulással érhető el. A hosszú távú tervek egész sorának a legnagyobb fenntartható hozammal kapcsolatos cél elérése érdekében történő hatályba léptetése időbe telik. Míg zajlanak a hosszú távú tervekre irányuló javaslatokról folyó tárgyalások, biztosítani kell, hogy a Közösség éves gazdálkodási határozatai figyelembe vegyék a 2015-ös célkitűzést, de legalább is azt, hogy nem nehezítsék meg annak elérését. E folyamat első lépéseként 2007-től kezdődő hatállyal a Közösségnek olyan gazdálkodási határozatokat kell elfogadnia, amelyek biztosítják, hogy a egyik túlhalászászott állomány esetében sem növelik a halászat mértékét. Ez a folyamat nem érint más olyan intézkedéseket, mint például azokat a helyreállítási terveket, amelyeket az állományok megfogyatkozására vonatkozó kockázat rövidtávú csökkentésére irányuló elővigyázatossági megközelítéssel összhangban fogadtak el. 6. Következtetés A halászat – nem utolsósorban a tengeri ökoszisztémák változékonysága miatt – önmagában is kockázatos vállalkozás. Az utóbbi évtizedekben folytatott állandó túlhalászás azonban az állományok kimerítéséhez, kevesebb fogáshoz, és e fogásokkal kapcsolatban magasabb költségekhez vezetett. A halászok emiatt szükségtelen kockázatoknak vannak kitéve és szükségtelen kiadások merültek fel náluk, illetve a hiányt importált vagy tenyésztett halból kell pótolni. Ezzel a helyzettel lehet és kell is foglalkozni. A Bizottság felvállalja a felelősséget a hozzáférhető legjobb tudományos ismereteken alapuló és az érintettekkel folytatott kiterjedt konzultációt követően létrehozott, alapos javaslatok kidolgozásával kapcsolatban. Felszólítja a tagállamokat és a halászati ágazatot, hogy vegyenek részt a folyamatban. A fenntartható fejlődésről tartott világ-csúcstalálkozón vállalt kötelezettségek teljesítése lehetővé fogja tenni a halászati ágazat biztonságosabb, kevésbé kockázatos és nyereségesebb ágazatként történő működését. A. MELLÉKLET A fenntartható fejlődésről 2002-ben Johannesburgban tartott világ-csúcstalálkozón elfogadott végrehajtási terv kivonata 31. A fenntartható halászat eléréséhez valamennyi szinten a következő intézkedésekre van szükség: a) Az állományok olyan szinten való fenntartása vagy olyan szintre történő helyreállítása, ami a legnagyobb fenntartható hozamot eredményezi, azzal a céllal, hogy ezeket a kimerített állományokra vonatkozó célokat sürgősen és – amennyiben lehetséges – legkésőbb 2015-ig elérjék; b) Az Egyesült Nemzetek vonatkozó megállapodásainak és adott esetben a kapcsolódó regionális halászati megállapodásoknak vagy rendelkezéseknek – különösen az Egyesült Nemzetek 1982. december 10-i tengerjogi egyezményének a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelmére és gazdálkodására vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló megállapodás, valamint a nyílt tengeren hajózó halászhajók által a nemzetközi védelmi és ellenőrzési intézkedések betartásának ösztönzéséről szóló, 1993-as megállapodás – ratifikálása vagy az azokhoz való csatlakozás, valamint hatékony végrehajtásuk; c) Az 1995-ös felelősségteljes halgazdálkodási magatartási kódex – figyelemmel a fejlődő országoknak a kódex 5. cikkében említett különös követelményeire –, a vonatkozó nemzetközi cselekvési tervek és az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete technikai iránymutatásainak végrehajtása; d) Nemzeti és adott esetben regionális cselekvési tervek sürgős kidolgozása és végrehajtása az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének nemzetközi cselekvési terveinek – különösen a halászati kapacitás irányítására vonatkozó nemzetközi cselekvési terv 2005-ig, valamint az illegális, nem bejelentett és nem szabályozott halászat megelőzésére, az attól való elrettentésre és annak kiküszöbölésére irányuló nemzetközi cselekvési terv 2004-ig történő – hatályba léptetése érdekében. Hatékony ellenőrzés, jelentés és végrehajtás, valamint a halászhajók ellenőrzésének beleértve a lobogó szerinti állam által végzett ellenőrzések – kidolgozása az illegális, nem bejelentett és nem szabályozott halászat megelőzésére, az attól való elrettentésre és annak kiküszöbölésére irányuló nemzetközi cselekvési terv elősegítése érdekében; e) A halászati gazdálkodással foglalkozó, érintett regionális szervezetek és rendelkezések arra való ösztönzése, hogy kellő módon vegyék figyelembe a part menti államok jogait, kötelezettségeit és érdekeit, valamint a fejlődő államok különös követelményeit a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok vonatkozásában a halászati erőforrásokból a nyílt tengeren és a kizárólagos gazdasági övezetekben való részesedés elosztása kérdésének vizsgálatakor, az Egyesült Nemzetek 1982. december 10-i tengerjogi egyezményének a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelmére és gazdálkodására vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló megállapodás rendelkezéseinek figyelembe vételével; f) Az illegális, nem bejelentett és nem szabályozott halászathoz, valamint a túlzott mértékű kapacitáshoz hozzájáruló támogatások megszüntetése a Kereskedelmi Világszervezetnél a halászati támogatásokra vonatkozó elvek egyértelművé tétele és javítása érdekében tett erőfeszítések teljesítésekor, figyelemmel ezen ágazatnak a fejlődő országok tekintetében meglévő jelentőségére; g) Az adományozók közötti koordináció és a nemzetközi pénzügyi intézmények, kétoldalú ügynökségek és más érdekeltek közötti partnerségek annak érdekében történő megerősítése, hogy lehetővé váljon a fejlődő országok – különösen a legkevésbé fejlett országok és a kis szigetekből álló fejlődő államok, valamint az átalakulóban lévő gazdasággal rendelkező országok – számára nemzeti, regionális és körzeti kapacitásaik a halászat infrastruktúrájának, valamint integrált irányításának és fenntartható hasznosításának vonatkozásában történő fejlesztése; h) Az akvakultúra – beleértve a kisipari jellegű akvakultúrát – fenntartható fejlődésének támogatása, annak az élelmiszer-biztonság és a gazdasági fejlődés vonatkozásában meglévő, növekvő jelentősége miatt. [1] COM(2005)505 [2] Technikai háttér a Bizottság közleményéhez: „A fenntarthatóság elvének végrehajtása az EU halászatában a legnagyobb fenntartható hozamon keresztül: a növekedésre és foglalkoztatásra gyakorolt stratégia. Bizottsági munkadokumentum, SEC (2006)868. [3] Ezt általában éves halelhullási arányként mérik, ami az egy évben fogott halak összegének és az évben a tengeren halászható állomány átlagos összegének a hányadosa. E paraméter felhasználásának a legnagyobb fenntartható hozamra irányuló megközelítés végrehajtása során meglévő technikai előnyét a Bizottság e közleményt kísérő munkadokumentuma tartalmazza. [4] A munkadokumentum leírja ennek a zsákmányolási módszernek az előnyét [5] A 2371/2002/EK rendelet 20. cikkének (3) bekezdése. --------------------------------------------------