[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 22.6.2006

COM(2006) 326 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

2006. évi jelentés az Európai Közösség 2005. évi fejlesztéspolitikájáról és a külső segítségnyújtás végrehajtásáról {SEC(2006) 808}

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

2006. évi jelentés az Európai Közösség 2005. évi fejlesztéspolitikájáról és a külső segítségnyújtás végrehajtásáról

TARTALOMJEGYZÉK

1. Úton a millenniumi fejlesztési célok elérése felé 4

1.1. A „Millennium + 5” ENSZ-csúcstalálkozó támogatásával az EU meghatározza saját célkitűzéseit 4

1.2. A fejlődés európai koncepciója 6

2. Partnerségi megközelítés 6

2.1. Együttműködés a Nyugat-Balkánnal 6

2.2. Az EU szomszédsági politikája 7

2.3 A „közös területek” Oroszországgal 7

2.4. A legrégibb partnerség: Afrika, a karibi és a csendes-óceáni térség 7

2.5. A Latin-Amerikával meglévő partnerség erősítése 8

3. Az egyre erőteljesebb politikai dimenzió 8

3.1. A demokrácia és az emberi jogok előmozdítását szolgáló eszközök 8

3.2. A politikai párbeszéd keretének kialakítása 9

3.3. Migrációval és menedéküggyel kapcsolatos kérdések a fejlesztési politika keretein belül 10

4. Több, jobb, gyorsabb támogatás – Európától 10

4.1. A támogatás hatékonyságának kérdése 10

4.2. Értékelés 11

4.3. Irányítási kérdések 12

4.4. Eredmények 12

Bevezetés

Az Európai Unió nyújtja a világon a legtöbb fejlesztési támogatást, emellett a fejlődő országok fő kereskedelmi partnere és a politikai párbeszéd kulcsfontosságú szereplője. 2005-ben az EU elkötelezte magát amellett, hogy a hivatalos fejlesztési támogatás (ODA) jelenlegi szintjét 2010-re a kétszeresére növeli.

A fejlesztési támogatás nyújtása tekintetében 2005 az Európai Bizottságnál rekordévnek számított: 6,2 milliárd eurót költöttek el – szemben az előző év 5,7 milliárd eurójával. Bebizonyosodott újra, hogy a Bizottság – amely az EU hivatalos fejlesztési támogatása teljes összegének körülbelül egyötödét kezeli – a kötelezettségvállalásoknak megfelelően hatékonyan és gyorsan tudja kihelyezni a támogatást úgy, hogy a pénz a valóban rászorulókhoz érkezzen meg. Az eredmények a 2000-ben azon célból elindított reformok értékes voltát tanúsítják, amelyek a harmadik országoknak szánt bizottsági támogatás elköltésének módját igyekeznek tökéletesíteni. Mindez az EU által a cunamihoz és a pakisztáni földrengéshez hasonló természeti katasztrófákra adott válasszal együttesen bizonyítja, hogy a Bizottság mint partner egyre biztosabb támasszá válik.

Az Európai Közösség számára a fejlesztési politika és a külső segítségnyújtás átfogó célkitűzéseit a Szerződés fogalmazza meg (177. cikk).

E jogi kereten belül a Bizottság a 2005-ös éves politikai stratégiájában[1] a fejlesztési politika és a külső segítségnyújtás szempontjából különös jelentőségű egyedi célkitűzéseket határozott meg. 2005-ben a következőkre kívánt összpontosítani:

- a stabilizációs és társulási folyamat a Balkánon,

- az európai szomszédságpolitika további végrehajtása, különösen cselekvési tervek révén,

- a négy „közös terület” kialakítása Oroszországgal,

- hozzájárulás Irak helyreállításához,

- az EU millenniumi fejlesztési célokhoz való hozzájárulásának felülvizsgálata és összegének emelése,

- az afrikai békeprogram működésének elindítása,

- az EU Vízalapjának elindítása.

Az éves politikai stratégia célkitűzéseinek megvalósítása érdekében a Bizottság tervezte továbbá a felülvizsgált Cotonou-i Megállapodás megkötését és aláírását. E célkitűzés a békeprogram végrehajtásával és a millenniumi fejlesztési célokra fektetett hangsúllyal együttesen erősíti a 2005-ös év fő prioritására, vagyis az Afrikára irányított figyelmet.

E célkitűzések vezették a 2005. évi fellépéseket és finanszírozási programokat. E fellépésekről az éves jelentésben részletes leírás található.

Az általános beszámoló mellett az EK-támogatás és fejlesztési politika 2005-ben főképpen öt fő kérdéskörre irányult:

- A 2005. szeptemberi „Millennium + 5” ENSZ-csúcstalálkozó előkészítése során az EU megújította továbbá a millenniumi fejlesztési célok elérése érdekében tett kötelezettségvállalásait, valamint közös fejlesztési szemlélet kialakításában állapodott meg. Az EU szilárdan elkötelezte magát amellett, hogy felgyorsítja a millenniumi fejlesztési célok elérésének folyamatát, mégpedig azáltal, hogy több és helyesebben kihelyezett támogatást nyújt, következetesebbé teszi a fejlődési politikát és Afrika támogatására további erőfeszítéseket tesz.

- Új háromoldalú, „Európai konszenzus a fejlesztési politikáról” megnevezésű fejlesztési politikai nyilatkozathoz adta hozzájárulását az Európai Parlament, a Tanács és Bizottság, amelyet kiegészít továbbá az EU afrikai stratégiája is. Afrika, és különösen a Szaharától délre fekvő afrikai országok egyedi problémái megfelelő megoldást igényelnek. Ez a kifejezetten e célnak szentelt stratégia támogatja majd az EU erőfeszítéseit abban, hogy az Afrikának nyújtott támogatásban „lépésváltást” hajtson végre a mennyiség és a minőség terén egyaránt.

- Az EU továbbfejlesztette partnerségi szemléletét is: az országoknak felajánlották, hogy az EU-val alakítsanak ki kapcsolati keretet, amely az együttműködésre épül és ezen országok helyzetéhez igazodik. 2005-ben jelentős lépésekre került sor e partnerségek megerősítése terén a nyugat-balkáni országokkal, Oroszországgal, Latin-Amerikával és az AKCS-országokkal, 2005 továbbá kulcsfontosságú év volt az európai szomszédsági politika vonatkozásában is.

- A támogatás és a külső segítségnyújtás politikai dimenziója alapvető fontosságú volt a tekintetben, hogy a támogatást a politikai párbeszéd ösztönzésére alkalmazták, valamint arra, hogy velük a jogállamiság megerősítését és az emberi jogok fokozott tiszteletben tartását célzó egyedi fellépéseket finanszírozzanak.

- A Közösség 2005-ben továbbra is megköveteli a gyorsabb és helyesebb támogatásnyújtást . Az EU-tagállamok és az EK által 2005-ben aláírt Párizsi Nyilatkozat kulcsfontosságú hozzájárulást jelentett e téren, és kedvező hatásai hamarosan megnyilvánulnak majd.

1. ÚTON A MILLENNIUMI FEJLESZTÉSI CÉLOK ELÉRÉSE FELÉ

1.1. A „Millennium + 5” ENSZ-csúcstalálkozó támogatásával az EU meghatározza saját célkitűzéseit

2005 során a nemzetközi közösség számos jelentős lépést tett annak érdekében, hogy a millenniumi fejlesztési célok újbóli lendületes elindítása révén felvegye a harcot a világméretű szegénységgel szemben. Az EU a politikai és pénzügyi kötelezettségvállalások terén egyaránt vezető szerepet játszott a 2005 szeptemberében tartott ENSZ-világcsúcstalálkozón.

A csúcstalálkozó előkészítése során bizottsági javaslatok alapján az Európai Unió egy sor, a millenniumi fejlesztési célok elérésének folyamatát gyorsító olyan intézkedésben állapodott meg, amelyek a szélsőséges mértékű szegénységet igyekeznek csökkenteni annak valamennyi kulcsfontosságú vonatkozásában. Az ENSZ-csúcstalálkozó európai hozzájárulásának alapját a következő három fő alkotóelemből álló intézkedések képezik:

Az EU-támogatás mennyiségének és minőségének jelentős fokozása

A 25 tagállam által nyújtott hivatalos fejlesztési támogatás 2005-ben összesen 43 milliárd eurót tett ki. Az EU úgy határozott, hogy a Monterrey-ben tett kötelezettségvállalásokon túl – a GNI 0,39%-a 2006-ban – tovább növeli a hivatalos fejlesztési támogatás költségvetéseit, elkötelezve magát 2010-re egy új közbenső, a tagállamok GNI-jének 0,51%-át (az új tagállamok esetében 0,17%-át) kitevő minimális célkitűzés mellett, hogy 2015-re elérje az ENSZ által kitűzött 0,7%-os célt. Ez 2010-re az Unió együttes teljesítményét a GNI 0,56%-ára emelné fel. Abszolút értelemben véve e kötelezettségvállalás azt jelentené, hogy a hivatalos fejlesztési támogatás keretén belül 2010-re évente további 20 milliárd euro válna hozzáférhetővé.

A többi terület szakpolitikái szintén segíthetik a millenniumi fejlesztési célok elérését

A fejlesztési együttműködés egymagában nem elégséges a millenniumi fejlesztési célok eléréséhez. A többi EU-szakpolitikának is elengedhetetlen a szerepe abban, hogy a fejlődő országok támogatást kapjanak a millenniumi fejlesztési célok eléréséhez, ezt szolgálja a Politikák fejlesztési célú koherenciája[2] megnevezésű koncepció is. Az EU úgy határozott, hogy 12 szakpolitikai területet[3] és időkeretet társít a millenniumi fejlesztési célokhoz, és e 12 területen a politikák egyedi fejlesztési célú koherenciájához kapcsolódó kötelezettségvállalásokat fogadott el, hogy így biztosítsa a fejlesztési politika célkitűzéseivel való következetességet.

Prioritás: Afrika

A Bizottság erőfeszítéseit Afrikára kívánja összpontosítani, és ezáltal segíteni az afrikaiaknak saját fejlődésük főszereplőivé, valamint a további fejlesztési támogatás katalizátoraivá válni. Az EU tevékenységének célja, hogy érett kereskedelmi és politikai kapcsolatokon alapuló valódi partnerség alakuljon ki. A társadalmi kohézió és a fenntartható fejlődés általános kérdésköre mellett az EU ösztönzi az afrikai országok közötti regionális integrációhoz és a dél–déli kereskedelemhez szükséges hálózat kialakítását. Partnerséget hozott létre továbbá az Afrikai Unióval, és intézményei a békeprogram refinanszírozásához hasonló fellépéseket hajtanak végre.

1.2. A fejlődés európai koncepciója

2005. december 20-án a Bizottság, a Tanács és a Parlament elnöke jóváhagyta az EU új fejlesztéspolitikai nyilatkozatát, az Európai konszenzus a fejlesztési politikáról[4] című dokumentumot, amely az EU fejlesztési együttműködése történetének mérföldkövét képezi. Az Unió szintjén annak ötvenéves története során először határozták meg a szegénység felszámolását és a millenniumi fejlesztési célok elérését célzó közös értékeket, elveket, célkitűzéseket és eszközöket.

Az EU afrikai stratégiájával[5] – amelyet decemberben fogadtak el – alkalmazták kézzelfoghatóan először a fejlesztési politikáról szóló európai konszenzust. Cselekvési keretet határoz meg a tagállamok és az Európai Bizottság számára, amellyel Afrikának a millenniumi fejlesztési célok elérése érdekében tett erőfeszítéseit támogathatják, valamint fokozott segítséget nyújthatnak különösen a béke és biztonság, az irányítás, az infrastruktúra és a kereskedelem terén.

Fokozott gondoskodás a gyermekekről

Mivel az EU elkötelezte magát a gyermek jogairól szóló egyezményben nemzetközileg elfogadott célkitűzések végrehajtása mellett, új fejlesztéspolitikai nyilatkozata, valamint új afrikai stratégiája figyelmet fordít a gyermekek szükségleteire és jogaira (oktatás, egészség, gyermekmunka, árvaság stb.). A küldöttségek szintjén folytatott politikai párbeszédre vonatkozóan már kidolgozták a gyermekek jogairól szóló iránymutatásokat. Az alapvető jogokkal foglalkozó biztosi csoport, amelynek elnöki tisztjét Barroso elnök látja el, 2005 áprilisában úgy határozott, hogy megkezdi a „gyermekekről szóló paktum” előkészítését, hogy ennek révén az EU bel- és külpolitikájában magasabb szinten valósítsa meg a gyermekek jogai támogatásának ügyét.

2. PARTNERSÉGI MEGKÖZELÍTÉS

2.1. Együttműködés a Nyugat-Balkánnal

2005-ben a nyugat-balkáni országok figyelemreméltó előrelépést tettek a stabilizáció, a megbékélés, a belső reform és a regionális együttműködés terén. Most, hogy kapcsolatukat az EU-val szorosabbra fűzték, továbbra is élvezni fogják a CARDS pénzügyi támogatási program nyújtotta előnyöket az egységes előcsatlakozási eszköz 2007. évi bevezetéséig[6]. 2005 júniusában az Európai Tanács újból megerősítette elkötelezettségét a thesszaloniki cselekvési program végrehajtása mellett. 2005-ben jelentős intézkedésekre került sor: megkezdődtek a csatlakozási tárgyalások Horvátországgal, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság megkapta a tagjelölti státuszt, a stabilizációs és társulási megállapodás megkötésére Albániával hamarosan sor kerül, továbbá megkezdődtek a stabilizációs és társulási megállapodásról szóló tárgyalások Szerbia és Montenegróval és Bosznia és Hercegovinával. Kezdetét vette az a politikai folyamat, amelynek célja, hogy döntés szülessen Koszovó jövőbeli státuszáról. Az európai kilátások erőteljesen ösztönzik a politikai és gazdasági reformokat, és hasonlóan hatnak a régió népei közötti megbékélésre.

2.2. Az EU szomszédsági politikája

Az európai szomszédsági politika[7] célja, hogy kialakítsa az EU és szomszédai által közösen élvezett jólét és stabilitás térségét azon kötelezettségvállalások alapján, amelyekben a felek a közös felelősségvállalás elveivel összhangban közösen állapodtak meg. A szomszédsági politika részesedést kínál a belső piacon, segítséget nyújt az EU-szabványok teljesítésében, valamint azokban a reformokban, amelyek a gazdasági és szociális fejlődést ösztönzik majd. Ennek fejében a partnerek pontos, ellenőrizhető kötelezettségvállalásokat tesznek a jogállamiság, a demokrácia és az emberi jogok fokozott tiszteletben tartására, a gazdasági reformok előmozdítására, a foglalkoztatási és társadalmi kohézió ösztönzésére, továbbá arra, hogy együttműködnek a kulcsfontosságú külpolitikai célkitűzések elérésében (a terrorizmus és a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni harc). A partnerséget úgy alakították ki, hogy fokozott mértékű ösztönzőkkel jutalmazza az olyan előrehaladást, amely teljesen elkülönül a csatlakozás érdekében tett lépésektől. Az európai szomszédsági politika segít továbbá az EU-n belül az illegális migrációval, a határigazgatással és a szervezett bűnözéssel kapcsolatos problémák kezelésében.

2005-ben további előrehaladást sikerült elérni az európai szomszédsági politikában részvevő országokkal meglévő cselekvési tervek véglegesítésében, különösen Ukrajnával a piacgazdasági státusz, a vízumkönnyítés és az energiaügyi párbeszéd, a moldáv–ukrán határon a határmegfigyelő misszió elindítása, valamint a számos mediterrán országgal folytatott politikai párbeszéd megerősítése és kiterjesztése terén. Új cselekvési terveket hajtottak végre Jordániával, Izraellel, a Palesztin Hatósággal, Moldovával és Ukrajnával. Végezetül tárgyalások kezdődtek Grúziával, Örményországgal és Azerbajdzsánnal. A mediterrán régióban fokozott hangsúlyt fektettek a partnerországok által kezdeményezett gazdasági reformok támogatására, az ágazati politikák (különösen az oktatás és egészségügy) finanszírozására és a demokrácia, az emberi jogok és a helyes irányítás ügyének előmozdítására.

2.3 A „közös területek” Oroszországgal

Az EU és Oroszország közötti négy „közös terület”[8] létrehozására ütemtervcsomagot fogadtak el 2005 májusában. Ezen ütemtervek közös célkitűzéseket határoznak meg az EU és Oroszország, valamint az ezen célkitűzések eléréséhez szükséges fellépések viszonylatában. Ezenfelül az EU Oroszországgal meglévő együttműködése a kettőjük között létrejött stratégiai partnerség keretén belül zajlik.

2.4. A legrégibb partnerség: Afrika, a karibi és a csendes-óceáni térség

2005 volt a Cotonou-i Megállapodás felülvizsgálatának éve is. A Cotonou-i Megállapodás, amely az afrikai, karibi és csendes-óceáni országokkal (AKCS) fennálló kapcsolatok keretét biztosítja, az EU legrégibb partnersége, és célja egy őszinte partnerségi megközelítés révén előmozdítani a szegénység visszaszorítása közös stratégiájának fejlesztését.

Közös intézmények, köztük a Közös Parlamenti Közgyűlés és az AKCS-EU Miniszterek Tanácsa, játszanak a kezdetektől fogva kulcsszerepet a partnerségben, továbbá a civil társadalom és az egyéb érdekeltek szövetsége is hozzájárult az AKCS-EU együttműködés hatékonyságának fokozásához.

A fenntartható fejlődés társadalmi, gazdasági, politikai, kulturális és környezeti hatásai szintén áthatják a megállapodást, tükrözve ezzel is az EU és AKCS-partnerei által tett megfelelő nemzetközi kötelezettségvállalásokat.

Továbbá folyamatos a fejlődés azon innovatív gazdasági és kereskedelmi együttműködési keret elindítása terén, amelynek célja oly módon elősegíteni a fejlődést, hogy támogatja a regionális gazdasági integráció megerősítését, a kereskedelmi akadályok felszámolását és az AKCS-országok globális gazdaságba történő fokozatos integrálását.

Az AKCS-országokkal meglévő partnerség végrehajtására új Európai Fejlesztési Alap létrehozásáról született megállapodás, amely alap 2007 és 2013 között 22,682 milliárd eurót juttat az AKCS-országokba.

2.5. A Latin-Amerikával meglévő partnerség erősítése

2005 májusában találkoztak az Európai Unió külügyminiszterei a Riói Csoport külügyminisztereivel. A megbeszélések a latin-amerikai regionális integrációs folyamatokra, a társadalmi egyenlőtlenségre és kirekesztésre összpontosítottak. Megvitatták továbbá a 2005. szeptemberi ENSZ-csúcstalálkozó előkészületi kérdéseit is.

2005 decemberében az Európai Bizottság úgy határozott, hogy új lendületet ad a Latin-Amerikával meglévő stratégiai partnerségnek az „Európai Unió és Latin-Amerika közötti erősebb partnerségről” szóló közlemény elfogadásával.

A társulási és szabadkereskedelmi megállapodásról szóló tárgyalások tovább folytatódtak az EU és a Mercosur között, valamint megtették a kezdeti lépéseket a Közép-Amerikával és az Andok Közösséggel kötendő megállapodások előkészítésére is.

3. AZ EGYRE ERőTELJESEBB POLITIKAI DIMENZIÓ

3.1. A demokrácia és az emberi jogok előmozdítását szolgáló eszközök

E prioritás valamennyi megkötött megállapodásban megjelenik, valamint érvényre jut az országok és a régiók szintjén folytatott politikai párbeszédben és a földrajzi együttműködésen alapuló programokban is. A demokráciáért és az emberi jogokért indított európai kezdeményezés [9] főképpen azokra az országokra összpontosít, amelyek e téren a legtöbb támogatást igénylik: fő kedvezményezettjeik a civil társadalom e területen tevékeny szervezetei. 2005-ben 126,7 millió eurót költöttek el, főképpen az előző két évben elindított projektek finanszírozásának fenntartására. A projektek része támogatást nyújtani az Emberi Jogi Főbiztos Hivatala, az Európai Tanács, továbbá a volt Jugoszláviával, a Sierra Leonéval és a Kambodzsával foglalkozó különbíróságok munkájához, valamint a demokrácia fehéroroszországi előmozdításáért indított projektekhez[10], és emellett tartoznak hozzájuk más, az őslakosság jogait támogató kezdeményezések is. Irak 2005-ben összesen 10 millió eurós különleges prioritást élvezett. A projekteket az ENSZ vagyonkezelői alapjainak keretein belül választották ki, különös hangsúlyt fektetve az alkotmányozási folyamatra, a választásokra kiküldött megfigyelők felkészítésére és a civil társadalom szervezeteire.

Az EU-ra egyre inkább a választási megfigyelés kulcsfontosságú szereplőjeként tekintenek. Választási megfigyelő misszió indításakor a Bizottság, az Európai Parlament és a Tanács szoros együttműködésben értékeli, hogy a választások mennyire zajlanak „szabadon és tisztességesen”. Egyre több választási megfigyelő misszióra került sor 2005-ben, és számuk 2006-ben tovább fokozódik majd. Körülbelül 1000 megfigyelőt küldtek ki 2005-ben, szemben a 2004. évi 632 fős létszámmal.

Választási megfigyelő missziót küldtek az afganisztáni, a burundi, a Guinea-Bissau-i, a libanoni, a libériai, az etiópiai, a kongói demokratikus köztársaságbeli, a venezuelai és a Sri-Lanka-i elnöki, illetve parlamenti választásokra. Az EU e missziók mindegyikén eredményesen törekedett arra, hogy jelenléte látható legyen, és egyidejűleg a demokratikus folyamat megerősítésének egyre kritikusabb szereplőjévé vált. 2005 végén továbbá már zajlott a 2006. évi missziók előkészítése (Ciszjordánia és a Gázai-övezet, Uganda és Haiti).

A választási megfigyelő missziók mellett ázsiai és AKCS-országokbeli projektek révén választási folyamatok számára is nyújtottak pénzügyi támogatást.

3.2. A politikai párbeszéd keretének kialakítása

Az AKCS-országok esetében a 2005 júniusában aláírt, felülvizsgált Cotonou-i Megállapodás[11] lehetővé tette a partnerség politikai dimenziójának támogatását azáltal, hogy a partnerség és közös felelősségvállalás jól megalapozott elveire épülő, fokozottan szisztematikus, hivatalos, hatékony és eredményes politikai párbeszédre törekedett.

Az AKCS-EU-partnerek utalást tettek továbbá a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni harcban folytatott együttműködésre , ami igazi áttörést jelent a nemzetközi kapcsolatok terén. A megállapodásban utaltak továbbá a Nemzetközi Büntetőbíróságra és a Római Jegyzőkönyvre is, ezzel is bizonyítva a felek közös elkötelezettségét a globális kormányzás intézményei mellett. Ezeken túl, a felülvizsgált megállapodás tartalmaz egy olyan záradékot, amely megerősíti az AKCS-EU nemzetközi együttműködését a terrorizmus elleni harcban . A terrorizmus ellen folytatott harcban a partnerországok megerősítésére az AKCS-EK fejlesztési együttműködés finanszírozására szánt forrásoktól eltérő forrásokat kell biztosítani[12].

3.3. Migrációval és menedéküggyel kapcsolatos kérdések a fejlesztési politika keretein belül

E sokat vitatott téma olyan szakpolitikákat és segítséget igényel, amelyek egyaránt foglalkoznak a migráció által teremtett lehetőségekkel és nehézségekkel. E célból az Európai Tanács újból kiemelte a migráció átfogó megközelítésének szükségességét.

A 2004. évi „Hágai program” nyomon követése során, politikai szinten az EU a harmadik országok vonatkozásában tovább formálta migrációs politikáját. A MEDA-hoz és a TACIS-hoz hasonló nemzeti és regionális programok biztosítják a migrációs és menekültügyi projektek alapvető finanszírozását. A 2004-ben alapított[13] AENEAS tematikus program a földrajzi programokat egészíti ki: harmadik országoknak nyújt pénzügyi és technikai segítséget, hogy ezáltal támogassa a migrációs áramlások hatékonyabb kezelése terén tett erőfeszítéseiket. A projektek első körét 2005 során válogatták ki, 30 millió euro összértékben, amelyből körülbelül 16 millió eurót szántak a mediterrán régiónak. A második ajánlattételi felhívást 2005 decemberében tették közzé; ennek teljes költségvetése 40,3 millió eurót tesz ki. A földrajzi hangsúlyt a FÁK-országokra, a mediterrán és a Szaharától délre fekvő afrikai országokra helyezik majd. A menekültügy vonatkozásában a Bizottság 2005. szeptember 1-jén fogadta el a regionális védelmi programokról szóló közleményt[14]. Az első kísérleti programokat Tanzániában és a nyugati új független államokban (NIS) kívánják kifejleszteni, mégpedig a bevont harmadik országokkal és az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosságával szoros partnerségben, hogy a védelemre szoruló menekültek a segítséghez gyorsan és az igényeiknek legmegfelelőbb módon juthassanak hozzá.

4. TÖBB, JOBB, GYORSABB TÁMOGATÁS – EURÓPÁTÓL

4.1. A támogatás hatékonyságának kérdése

A támogatás hatékonyságát oly módon fokozzák, hogy a hangsúly azon egyszerű, de praktikus módszerekre kerül, amelyek harmonizálják az országstratégiák előkészítését, a támogatás végrehajtását és a felhasználásról készülő jelentést, valamint amelyek révén a kedvezményezett országokban megbízhatóbb rendszerek és eljárások jönnek létre, és az adományozók közötti együttműködés javul. A partnerországok játsszák a kulcsszerepet: vállalják működési fejlesztési stratégiáik fejlesztését, megerősítik az államháztartás irányítását és a nemzeti közbeszerzési rendszereket, valamint ösztönzik a monitoring- és auditgyakorlatokat. Ez lehetővé teszi az adományozók számára, hogy tevékenységeiket jobban összehangolják, több támogatást nyújtsanak a nemzeti költségvetésből, és a lehető legkisebbre csökkentsék a jelentéstételi követelményeket. A partnerországok esetében lecsökkentették az ügyleti költségeket, lehetővé téve ezzel az egyébként is szűkös helyi irányítási és adminisztratív kapacitás számára, hogy a nemzeti prioritásokkal foglalkozzék. E kezdeményezés jelentős vonzata, hogy a támogatást egyre inkább közvetlen költségvetési támogatás formájában biztosítja, hogy adminisztrációját ezáltal egészében a partnerország saját rendszerei végezzék el.

A Bizottság a tagállamokkal (Európai konszenzus a fejlesztési politikáról) és más adományozókkal meglévő összhang fokozására irányuló erőfeszítéseit tanúsítja a cunami után a kormányokkal, az érintett országok civil társadalmával, a nemzetközi nem kormányzati szervezetekkel és pénzügyi intézményekkel létrejött szoros együttműködés. A végrehajtás mechanizmusai közös kialakításának – mint például a kormányokkal és a nemzetközi közösséggel létrehozott helyreállítási vagyonkezelői alapok – támogatása érdekében az EK kötelezettséget vállalt, hogy az érintett közösségeket is teljes mértékben bevonja a helyreállítási projektek kialakításába.

A támogatások hatékonyságáról szóló 2005. március 2-i párizsi nyilatkozat[15] közel 100 ország – támogatást kapó és nyújtó országok képviselői, köztük a 25 tagállam és a Bizottság – és több mint 25 fejlesztési ügynökség között létrejött olyan megállapodás, amelynek célja, hogy a támogatás a legjobb módon szolgálja a millenniumi fejlesztési célok 2015-ig történő megvalósítását. A párizsi nyilatkozattal vállalták, hogy az előrehaladás 12 mutatója alkalmazásával határozzák meg és követik nyomon a célkitűzéseket[16]. A célkitűzéseket és a mutatókat úgy alakították ki, hogy a nyilatkozat aláírói által kitűzött előrehaladást globális szinten lehessen nyomon követni.

A 12 mutató révén ez úgy valósul meg, hogy a párizsi nyilatkozatba foglalt öt partnerségi kötelezettségvállalást követik: közös felelősségvállalás a partnerországgal; az adományozók összehangolása az országok nemzeti fejlesztési kerete tekintetében; az adományozók fellépéseinek harmonizálása ; és az eredményorientált vezetés és az adományozók és a partnerek kölcsönös elszámoltathatósága az eredmények tekintetében. Az EU elkötelezte magát a nyilatkozat időben történő végrehajtása mellett. A Bizottságtól azt várják, hogy a támogatások hatékonyságát célzó ütemterv tekintetében elért előrehaladást EU-szinten kísérje figyelemmel, valamint nyújtson be jelentést a Tanácsnak az országok szintjén 2005-ben megvalósult végrehajtásról. E célból a Bizottság egyszerű interaktív eszközt fejlesztett ki az összehangolás és harmonizáció előrehaladásáról szóló jelentés elkészítéséhez.

4.2. Értékelés

Az értékelés célja a segítségnyújtás hatásának fokozása; 2005-ben sikerült továbbá az értékelő funkció módszerének fejlesztését szolgáló programot is véglegesíteni. Tizenegy új értékelést bocsátottak ki 2005-ben; számos további értékelés készül jelenleg, köztük két fő közös értékelés, az egyik az általános költségvetési támogatást, a másik pedig a koordinációt, az egymást kiegészítő támogatásokat és a következetességet vizsgálja. A 2005. évi fő értékelési megállapítások két országot (Benint és Ghánát), két régiót (a karib-tengeri és a latin-amerikai régiót) és egy ágazatot (a magánszektor fejlesztését) érintettek. Példaként említhető, hogy a Bizottság által Ghánának nyújtott támogatás értékelése kimutatta, hogy a támogatás leginkább abban nyilvánult meg, hogy a lakosság legszegényebb rétegeiből egyre többek számára biztosított az ivóvíz és a szennyvízelvezetés, az alapfokú oktatás és a közegészségügyi ellátás. Általánosságban azonban az értékelések rámutatnak a végrehajtás során fellépő hosszú késedelmekre, valamint kiemelik a Bizottság eljárásainak merevségét és lassúságát. A demokráciáért és az emberi jogokért indított európai kezdeményezésről szóló két jelentés, továbbá a mutatóinak megfelelőségéről szóló tanulmány 2005-ben készült el, és végső következtetései kedvezőek voltak.

4.3. Irányítási kérdések

2005-ben a Bizottság folytatta azt az irányvonalat, hogy a hangsúlyt a bemenet oldaláról egyre inkább az eredmények oldalára és hatás kérdéseire helyezi, hiszen ezek befolyásolják a támogatás nyújtásának folyamatát. A minőségre helyezett hangsúly a külső segítségnyújtás irányítási reformjának folytatását jelenti – e reformok végrehajtására a megelőző négy évben (2001–2004) került sor.

E reformok végrehajtásának eredményét a 2005 júliusában A külső segítségnyújtás irányítása reformjainak minőségi értékelése[17] címen közzétett nyilvános jelentésben mutatták be. E jelentés áttekinti a támogatásnyújtás működési, szervezeti és módszertani reformját, valamint értékeli hatásait és eredményeit.

A reformok hatásaként a támogatásnyújtás egyre gyorsabbá válik, minden évben magasabb kifizetési szinteket sikerül elérni, valamint a támogatás végrehajtásának átlagos időtartama egyre rövidül.

A decentralizálás – ami azt jelenti, hogy a legtöbb fejlesztési program esetében átadták az irányítási felelősséget az érintett országban felállított bizottsági képviseletnek – teljes végrehajtásának következtében az EuropeAid Együttműködési Hivatal központi struktúráját 2005 márciusában megváltoztatták, hogy több segítséget és támogatást nyújthassanak a képviseleteknek, valamint hogy bemutassák a nyugat-balkáni országokban zajló átalakulást a Bővítési Főigazgatóságnak, tekintettel a jövőbeli EU-tagságuk érdekében tett előrehaladásra.

4.4. Eredmények

2005-ben az Európai Bizottság rekordgyorsasággal és -hatékonysággal járt el a programok végrehajtása terén, hogy ezáltal a pénz gyorsan elérjen azokhoz, akik rászorulnak. Az eredmények értékesként mutatják be a 2000-ben bevezetett reformokat, amelyek célja javítani a Bizottság által harmadik országoknak juttatott támogatások kifizetésének módszereit.

2005-ben a kötelezettségvállalások 8 milliárd euróra emelkedtek, azaz több mint 16 százalékkal magasabbra, mint 2004-ben. Az afrikai, karibi és csendes-óceáni országok felé tett vállalások több mint 1 milliárd euróval emelkedtek, és majdnem elérték a 2003. évi rekordszintet. Az ázsiai vállalások is lendületes (közel 50 százalékos) emelkedést mutattak 2004 során. 6,2 milliárd eurót osztottak szét fejlesztési támogatásként, az előző évi 5,7 milliárd euróhoz képest.

[pic]

A reformoknak köszönhetően a Bizottság a felajánlott pénzeket hatékonyabban kezeli, mind saját belső eljárásai, mind pedig maguk a programok végrehajtása vonatkozásában. A 2001 és 2005 közötti összehasonlítás a kötelezettségvállalások 44 százalékos és a kifizetések 50 százalékos emelkedését mutatja. A számadatok szerint a végrehajtás átlagban 3,32 évet vesz igénybe, szemben a 2004. évi 3,55 és a 2000. évi közel ötéves időtartammal.

[pic]

A Bizottság által kezelt és az alacsony jövedelmű, köztük a legkevésbé fejlett országoknak szánt hivatalos fejlesztési támogatás (ODA) összege szintén jelentősen emelkedett. A 2000. évi körülbelül 1,5 milliárd euróról több mint a kétszeresére – megközelítőleg 3,2 milliárd euróra – nőtt 2005-ben. Százalékban kifejezve a 2000. évi 32 százalékról 2005-re 45,8 százalékra emelkedett. Ezen irányvonalnak folytatódnia kell, hiszen a 2005. évi új kötelezettségvállalások több mint felét szánták ezen országok javára.

[pic]

A gyorsaság és a hatékonyság fontos, de igazán a rászorulók számára nyújtott segítség révén elért eredmények számítanak. A Bizottság eredményorientált rendszerének megállapításai, amely rendszer a független szakértők által a helyszínen végzett rendszeres értékelésen alapul, egyértelműen a minőség folyamatos javulását mutatja. Különösen a projektek és programok hatékonysága és fenntarthatósága terén egyaránt elért eredmények javultak jelentősen 2001 óta.

[pic]

A Bizottság elkötelezte magát amellett, hogy tovább javítja a felelősségi körébe tartozó alapok kezelését, továbbá ígéretet tett, hogy egyszerűsíti a külső segítségnyújtás jogalapját (az eszközök) és saját belső eljárásait.

Intenzív tevékenység jellemezte 2005-öt a támogatási programok új generációjának előkészítése terén – ezeket a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó pénzügyi terv keretein belül hajtják majd végre. Az illetékes hatóságokkal és a kedvezményezett országok megfelelő érdekeltjeivel, továbbá a tagállamokkal és más adományozókkal folytatott együttműködésben a Bizottság megkezdte azon stratégiai dokumentumok előkészítését, amelyek a különféle országok és régiók programozási folyamatát irányítják majd. Az előkészítést 2006-ban fejezik be, hogy a tervezett fellépéseket 2007 januárjától végre lehessen hajtani.

A fejlesztési politikáról szóló 2005. decemberi nyilatkozat (Európai konszenzus a fejlesztési politikáról) célkitűzései és elvei ösztönözték az országok és régiók számára készülő ezen stratégiai dokumentumok elkészítését. Ennek során különös figyelmet fordítottak arra, hogy az EU és tagállamai által tett megfelelő kötelezettségvállalások bekerüljenek a programozási folyamatba, hogy ezáltal is fokozódjék a támogatások hatékonysága.

[1] COM(2004) 133 végleges.

[2] COM(2005) 134 – 2005. április.

[3] Kereskedelem; környezetvédelem; éghajlatváltozás; biztonság; mezőgazdaság; halászat; a globalizáció szociális dimenziója, migráció; kutatás és innováció; információs társadalom; közlekedés; energia.

[4] A dokumentumot a Bizottság és a Tanács az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsának 2005. november 22-i ülésén fogadta el (14820/05), a Parlament pedig a 2005. december 15-i plenáris ülésén hagyta jóvá (P6-TA-PROV (2005) 0528. állásfoglalás).

[5] COM(2005) 132.

[6] Horvátország kivételével, amely már megkapta a tagjelölt ország státuszát, és mindhárom előcsatlakozási pénzügyi eszközből részesül, valamint részt vesz a CARDS regionális programban.

[7] COM(2004)373 végleges.

[8] Közös gazdasági terület, a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének közös területe, a külbiztonság közös területe, a kutatás, oktatás és kultúra közös területe.

[9] COM(2001) 252 végleges.

[10] Ideértve a Vilniuszban működő Európai Bölcsészettudományi Egyetemet is, ahol belarusz nyelven lehet a demokráciával és az emberi jogokkal kapcsolatos témákban felsőfokú tanulmányokat folytatni.

[11] A megerősítés folyamatban van. A megállapodásnak 2008. január 1-jén kellene hatályba lépnie.

[12] A felülvizsgált Cotonou-i Partnerségi Megállapodás: A terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos együttműködés terén nyújtott pénzügyi és technikai segítségről szóló tanácsi és bizottsági közös nyilatkozat és a felülvizsgált Cotonou-i Partnerségi Megállapodásba illesztett 11a. cikk.

[13] A 491/2004/EK rendelet.

[14] COM(2005) 388 végleges.

[15] http://www.oecd.org/DATAOECD/11/41/34428351.pdf

[16] DAC. CHAIR (2005) 12 /REV.1.

[17] SEC(2005) 963.