[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 16.5.2006

COM(2006) 224 végleges

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE

2006. ÉVI KONVERGENCIAJELENTÉS SZLOVÉNIÁRÓL

( az EK-Szerződés 122. cikke (2) bekezdésének megfelelő előterjesztés Szlovénia kérésére){SEC(2006) 615}

1. A JELENTÉS CÉLJA

A Szerződés 122. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság és az EKB legalább kétévente egyszer, vagy valamely eltéréssel rendelkező tagállam kérésére jelentést tesz a Tanácsnak arról, hogy az eltéréssel rendelkező tagállamok milyen előrelépéseket tettek a gazdasági és monetáris unió megvalósítására vonatkozó kötelezettségeik teljesítése terén.

Ez a jelentés Szlovénia 2006. március 2-án benyújtott kérésére készült. A szlovéniai konvergenciahelyzet részletesebb vizsgálata e jelentés [SEC(2006) 615] technikai mellékletében található.

A Bizottság és az EKB által készített jelentések tartalmára a Szerződés 121. cikkének (1) bekezdése irányadó. Ez a cikk előírja, hogy a jelentésekben vizsgálni kell, hogy a nemzeti jogszabályok, ezen belül a nemzeti központi bank statútuma alapokmánya összeegyeztethető-e a Szerződés 108. és 109. cikkével és a KBER és az EKB alapokmányával. A jelentésekben továbbá meg kell vizsgálni, hogy az érintett tagállamok elérték-e a magas fokú fenntartható konvergencia magas fokátát, azaz teljesítették-e a konvergenciakritériumokat (árstabilitás, költségvetési egyenleg, árfolyam-stabilitás és hosszú távú kamatok), valamint a 121. cikk (1) bekezdésének utolsó albekezdésében említett számos kiegészítő tényezőt is figyelembe kell venni. A négy konvergenciakritériumot részletesebben a Szerződéshez csatolt jegyzőkönyv (a konvergenciakritériumokról szóló 21. jegyzőkönyv) tartalmazza.

2. A JOGSZABÁLYOK ÖSSZEEGYEZTETHETőSÉGE

A Bizottság a 2004. évi konvergencia-jelentésében megállapította [COM(2004) 690], hogy az euro bevezetésekor Szlovénia jogszabályai – különösen a szlovén nemzeti bankról szóló törvény – a központi bank KBER-be való integrációját illetően nem voltak teljes mértékben összeegyeztethetők az EK-Szerződés 109. cikkével és a KBER/EKB alapokmányával. A jelentésben javasolta néhány további hiányosság kiigazítását is, különösen a Bank célkitűzései, valamint a személyi és intézményi függetlenség vonatkozásában

Az összeegyeztethetetlenségeket a szlovén nemzeti bankról szóló törvénynek a szlovéniai parlament által 2006. március 30-án elfogadott módosítása megszüntette. A módosítás különösen azt teszi egyértelművé, hogy a Szlovén Nemzeti Bank a monetáris funkciók, műveletek és eszközök terén meglévő hatásköreit az euró szlovéniai bevezetését követően átruházza a KBER-re. Ezen kívül megszüntették azt a lehetőséget, hogy a kormány beavatkozzon a Bank devizaeszközeinek kezelésébe. Az azonosított hiányosságokra való tekintettel a Szlovén Nemzeti Bank kormányzótanácsa tagjainak felmentésére vonatkozó indokokat a KBER/EKB alapokmányban meghatározottakhoz igazították. Végezetül, a Szlovén Nemzeti Bank célkitűzéseit úgy módosították, hogy azok pontosabban tükrözzék az EK-Szerződés 105. cikke (1) bekezdésének szóhasználatát. A Bank másodlagos célkitűzése (az általános gazdaságpolitika támogatása az EK-Szerződésben meghatározott céloknak megfelelően) most már egyértelműen alá van rendelve az elsődlegesnek (árstabilitás). A harmadik célkitűzés azonban (a pénzügyi stabilitás megőrzése a nyitott piacgazdaság és szabad verseny elvével összhangban) nincs egyértelműen alárendelve az elsődleges és másodlagos céloknak, ami fennmaradó hiányosságot jelent.

A szlovén jogszabályok, különösen a szlovén nemzeti bankról szóló törvény összeegyeztethetők az EK-Szerződés előírásaival és a KBER/EKB alapokmányával.

3. ÁRSTABILITÁS

A referenciaérték alakulása

A 2004. évi konvergenciajelentés megállapította, hogy Szlovénia nem teljesítette az árstabilitási kritériumot. Az átlagos inflációs ráta a 2004 augusztusát megelőző 12 hónapban 4,1 százalék volt, ami meghaladta a 2,4 százalékos referenciaértéket.

A konvergencia értékeléséhez használt 12 havi átlagos infláció a 2001-es 8,6 százalékról 2006 márciusában 2,3 százalékra csökkent. Ez fokozatosan közelített a referenciaértékhez, amit először 2005 novemberében ért el. A 12 havi átlagos infláció 2006. január óta a referenciaérték alatti szinten volt. 2006 márciusában a referenciaérték 2,6 százalék volt, amit úgy számítottak ki, hogy a három legjobb eredményt felmutató tagállam (Svédország, Finnország és Lengyelország) 12 havi átlagos inflációs rátájának átlagához 1,5 százalékpontot adtak hozzá. Szlovéniában az ennek megfelelő inflációs ráta 2,3 százalék volt, ami 0,3 százalékkal alacsonyabb a referenciaértéknél.

Alapul szolgáló tényezők és fenntarthatóság

Szlovéniában az infláció 1999 közepe és 2000 közepe között körülbelül 9 százalékra nőtt, főként a hozzáadottérték-adó bevezetésének hatásai következtében. Az infláció 2001 második negyedévében kezdett ismét csökkenni, amikor a Szlovén Nemzeti Bank új középtávú monetáris politikai keretet fogadott el. Ennek fő célja a korai euróövezetbe lépésnek az infláció csökkentésével és az árfolyam progresszív stabilizálásával történő biztosítása volt. 2003 óta a dezinflációs folyamatot a szlovén kormány és a Szlovén Nemzeti Bank koordinált politikai megközelítése támogatta. A szabályozott árak eredményes ellenőrzése, az állami szektor bérkiáramlásának visszafogása és az árfolyam stabilizációja 2004 közepe óta erősíti a dezinflációs folyamat hitelességét, ami egyúttal a magánszektor bérkiáramlását is visszafogta. Az elmúlt évek dezinflációját 2001 és 2003 között az óvatos gazdaságpolitika és a potenciális szint alatt tartott növekedés is támogatta. A munkanélküliségi ráta 2003 óta tartó, a gazdasági fellendülésnek megfelelő progresszív csökkentése azonban nem párosult a bérekre és az árakra nehezedő nyomás növekedésével, ami azt jelzi, hogy az infláció csökkenését olyan tényezők segítik elő, amelyek várhatóan középtávon is elősegítik az alacsony inflációs környezet fenntartását.

A 2005. év inflációs teljesítményét bizonyos árukategóriák árának – főleg az EU csatlakozás pozitív hatásait tükröző – kedvező alakulása is befolyásolta, ami segített az olajár világpiaci emelkedése által okozott nagymértékű negatív hatás mérséklésében. Míg az EU csatlakozás a tartós inflációs hatások révén hozzájárult a belföldi piaci verseny fokozásához, az árak kedvező alakulására gyakorolt hatások a várakozások szerint fokozatosan, legalábbis részben feloldódnak.

A 2006 fennmaradó részére vonatkozó inflációs kilátások ennek ellenére továbbra is kedvezők. A külső környezet által az energiaárakra gyakorolt negatív hatások várt mérséklődését nagyjából kompenzálni fogja a nem energiával kapcsolatos infláció lassú emelkedése a 2005-ös kivételesen alacsony szintről. Ugyanakkor a fajlagos bérköltség növekedési rátájának 2002-től megfigyelhető csökkenése a várakozások szerint 2006 folyamán is folytatódni fog, és az átlagos inflációra vonatkozó előrejelzések a 2005-ös 2,5 százalékról 2,4 százalékra történő csökkenést valószínűsítenek 2006-ban.

Hosszabb távon a belföldi kamatlábak az euróövezet szintjéhez történő végleges felzárkózása, és a hozzáadott-érték adó 2007-re tervezett lehetséges emelése kockázati tényezőt jelentenek az inflációra vonatkozóan. Szlovéniának ezért továbbra is éberen kell védenie alacsony inflációs környezetét és kedvező versenyképességi helyzetét. Egy ambiciózusabb költségvetési politika segítené az inflációs kockázat mérséklését, és a bérkiáramlás visszafogásának 2006 után is folytatódnia kell.

Szlovénia 2005 novembere óta megfelel az inflációra vonatkozó referenciaértéknek, és ez valószínűleg a következő hónapokban is folytatódni fog. Szlovénia teljesíti az árstabilitás kritériumát.

4. KÖLTSÉGVETÉSI EGYENLEG

A 2004. évi konvergenciajelentésben a Bizottság megállapította, hogy Szlovénia esetében a Tanács nem hozott túlzott hiány fennállása miatt határozatot, és az ország tejesítette a költségvetési egyenlegre vonatkozó kritériumot

Szlovénia államháztartási helyzete 2000-2001 között romlott, és 2001 során az általános költségvetési hiány elérte a GDP 4,3 százalékát jelentő csúcspontot. A 2002-2003 között végrehajtott korrekciót követően az általános költségvetési hiány 2002 óta a GDP 3 százalékában meghatározott küszöbérték alatt maradt.

A 2004 óta tartó költségvetési fegyelem melletti megújult elkötelezettség és a gazdasági fellendülés elősegítette az általános költségvetési hiány 2004 és 2005 közötti további csökkentését a GDP 2,3 százalékáról a 1,8 százalékára. A kormány stabil költségvetési politika melletti elkötelezettsége 2004-ben nyilvánult meg leginkább, amikor a hozzáadott-érték adóból származó erőforrások vártnál kisebb mértéke a kiadások csökkentését vonta maga után a hiánycél elérése érdekében.

Szlovénia 2006-ra a GDP 1,8% kitevő államháztartási hiányt irányzott elő, ami némileg a Bizottság szolgálatai által 2006 tavaszán végzett előrejelzés alatt van. 2005-höz viszonyítva nem terveznek hiánycsökkentést. Ellenkezőleg, a kedvező gazdasági környezetre vonatkozó várakozásokra tekintettel, a 2005-ben a GDP 1,4%-ának megfelelő strukturális hiány várhatóan a GDP 1,8%-ára kúszik fel. Ugyanakkor a hiány mértéke a Stabilitási és Növekedési Paktumban meghatározott 1,9 százalékos határérték alatt marad, elég széles biztonsági sávot is nyújtva ahhoz, hogy szokásos makrogazdasági ingadozások mellett ne lépjék túl a GDP 3 %-ában meghatározott referenciaértéket.

Az államadósság szintje 2000 óta valamivel a GDP 30%-a alatt ingadozik. 2005 végén a bruttó államadósság a GDP 29,1 százalékát tette ki, ami csökkenést jelent a 2004-es 29,5 százalékhoz képest. Az államadósság várhatóan középtávon is a GDP 30%-a alatt marad.

A 2005. decemberi konvergencia-program alapján a költségvetési stratégia az államháztartási hiány fokozatos, 2008-ig a GDP 1%-ra történő csökkentését irányozta elő. A program keretében adóreformokat jelentettek be, ami a bevételekből történő, a GDP százalékában mért részesedés 1,8 százalékpontos csökkenéséhez, valamint a kiadások a GDP-hez mért 2,5 százalékpontos csökkentéséhez vezet. Egyes, a konszolidáció megvalósítására szolgáló konkrét intézkedéseket a konvergencia-program legutóbbi naprakésszé tétele során határoztak meg, míg további intézkedések megfontolás tárgyát képezik.

A Tanács 2006. február 14-án megvizsgálta Szlovénia naprakésszé tett konvergencia-programját. A vizsgálat szerint a költségvetési stratégia reális célokat jelölt meg, és a program által felvázolt költségvetési terveket övező kockázatok nagyjából kiegyensúlyozottnak tűnnek. Szlovénia azonban a hosszú távú fenntarthatóságra vonatkozóan nagy kockázatnak van kitéve. A meglévő intézkedéseken alapuló jelenlegi előrejelzések szerint Szlovénia államháztartásának hosszú távú fenntarthatósága nagy kockázatnak van kitéve az elöregedéssel kapcsolatos kiadások jelentős emelkedése miatt. A Tanács ezért felkéri Szlovéniát a költségvetés konszolidációjának fokozására, és különösen arra, hogy a kiigazítási erőfeszítéseket a programidőszak elejére ütemezze, és intézkedéseket hajtson végre az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának javítására.

Szlovénia esetében a Tanács nem hozott túlzott hiány fennállása miatt határozatot, és az ország tejesíti a költségvetési egyenlegre vonatkozó kritériumot.

5. ÁRFOLYAMSTABILITÁS

A 2004. évi konvergenciajelentés azt állapította meg , hogy Szlovénia nem teljesítette az árfolyammal kapcsolatos kritériumot. A vizsgálat időpontjában az ország két hónapja vett részt az ERM II-ben.

Az árfolyamstabilitás értékelésére szolgáló kétéves időszak a 2004 májusa és 2006 áprilisa közötti időtartamot öleli fel. Szlovénia 2004. június 28-án lépett be az ERM II-be, és eddig 22 hónapot töltött a rendszerben. Az ERM II tolárra meghatározott központi paritása megfelel az ERM II-be történő belépésre vonatkozó döntés előtti utolsó kereskedési nap piaci árfolyamának. Mivel a tolár folyamatos leértékelésére vonatkozó hosszú távú politika egészen az ERM II-be történő belépésig maradt érvényben, az ERM II-be történő belépést megelőző két hónap során a tolár-euro árfolyam a jövőbeni központi árfolyam fölötti 2004. májusi 0,45 százalékról esett a 2004. június 25-i központi árfolyamra. Az ERM II rendszeren belül a tolár-euro árfolyam közel maradt a központi árfolyamhoz, az ingadozás legnagyobb mértéke a fluktuációs sáv gyenge oldalán 0,16 százalék, a sáv erős oldalán 0,10 százalék volt. Az értékelés által vizsgált időszakban a tolár-euró árfolyam központi paritáshoz mért átlagos abszolút eltérése 0,08 százalék volt.

Az ERM II-n belül az árfolyamstabilitás az euróövezethez viszonyított stabil, a vizsgált időszak során alig 2 százalékpont alatti kamatkülönbözet mellett valósult meg. Az EKB által 2005. december óta végrehajtott irányadó kamatemeléseket, valamint a Szlovén Nemzeti Bank által 2006. január óta végrehajtott kamatcsökkentéseket követően, a kamatkülönbség a közelmúltban 1 százalékpont alá csökkent. A szlovéniai eszközök ERM II-n belüli kockázati felárainak valószínűsíthető csökkenése a pozitív kamatkülönbséggel együtt segítette a tolár erősödését.

A tolár-euro árfolyam stabilitását a Szlovén Nemzeti Bank és a legtöbb kereskedelmi bankkal 2001-ben, a devizapiaci intervenciókkal kapcsolatos együttműködés tárgyában kötött megállapodás is elősegítette. A Szlovén Nemzeti Bank különösen a devizaswap-ügyleteket alkalmazta a tolár-euro árfolyam ERM II-n belüli figyelemre méltó stabilitásának fenntartásához. Mivel az ERM II központi paritása megfelelő vonzási pontként viselkedett a pénzügyi piacok várakozásaira vonatkozóan, a megállapodásban foglalt „árintervenciókat” (amikor a központi bank határozza meg azt az alapkamatlábat, amelyen a megállapodásban részes kereskedelemi bankoknak kereskedniük kell) az ERM II-be történő belépését követő első hónap óta nem alkalmazták. Az új rendszerre történő áttérés ideiglenes közvetlen devizapiaci intervenciót igényelt annak érdekében, hogy az árfolyamrendszer eredményes megváltozását jelezze. Amint a tolár 2004. július elején stabilizálódott, nem volt szükség további közvetlen intervencióra az ERM II rendszeren belül.

A tolár a kétéves vizsgálati időszakban igen közel maradt az ERM II középárfolyamhoz. A talár középárfolyamát Szlovénia kezdeményezésére az ERM II-n belül nem értékelték le. A 2006. júliusi lehetséges tanácsi határozat időpontjáig a tolár már több mint 24 hónapja fog részt venni az ERM II-ben. Szlovénia teljesíti az árfolyamkritériumot.

6. HOSSZÚ TÁVÚ KAMATOK

A 2004. évi konvergenciajelentés azt állapította meg, hogy Szlovénia teljesíteti a kamatok konvergenciájával kapcsolatos kritériumot. Az átlagos hosszú távú kamatláb Szlovéniában a 2004 augusztusát megelőző 12 hónapban 5,1 % volt, azaz nem haladta meg a 6,4 százalékos referenciaértéket.

Az euróövezet hosszú távú átlagos kamatlábához viszonyított különbözet 2002 közepe és 2004 vége között jelentősen csökkent, ami főként a szlovéniai inflációs ráta csökkenését, a rövid távú irányadó kamat, és az országkockázati prémium csökkenését, valamint az euróövezethez történő csatlakozásra irányuló várakozásokat tükrözi. Az ERM II-be történő 2004. júniusi belépés óta a kamatkülönbözet 10 és 70 bázispont között maradt.

Az átlagos hosszú távú kamatláb a Szerződésben szereplő kritérium szempontjából irányadó tizenkét havi mozgó átlaga folyamatosan csökkent a teljes értékelt időszak során. 2006 márciusában – a legfrissebb rendelkezésre álló adatok idején – 5,9 százalék volt a referenciaérték, amelyet úgy számítanak ki, hogy Svédország, Finnország és Lengyelország hosszú távú kamatainak átlagához 2 százalékpontot adnak hozzá. A viszonyítási alapot képező szlovén tízéves államkötvény hozamának tizenkét havi mozgó átlaga 3,8 százalék volt, ami nem haladja meg a referenciaértéket. Szlovénia teljesíti a hosszú távú kamatlábak konvergenciájára vonatkozó kritériumot.

7. TOVÁBBI TÉNYEZőK

Szlovénia pénzügyi rendszere jelentősen integrálódott tágabb értelemben vett uniós pénzügyi rendszerbe. A közösségi vívmányoknak a pénzügyi szolgáltatások terén történő átvételét általánosságban már a csatlakozáskor teljesítették, és jó ütemű előrehaladás történt a pénzügyi szolgáltatások cselekvési terv hatálya alatt elfogadott jogszabályok átültetésében. A pénzügyi rendszer mérete némileg kisebb, mint az a gazdaság viszonylag magas fejlettségi szintjéből következne. Miközben egyre nő az EU pénzintézetei által nyújtott határokon átívelő szolgáltatások által támasztott verseny, Szlovénia pénzügyi rendszerét még nem privatizálták teljesen, a külföldi tulajdon aránya közelíti az egyik euróövezeti tagállamét, azonban ez még mindig alacsonyabb más új tagállamokhoz képest. Az erős gazdasági növekedés és a kamatlábak konvergenciája elősegítette a bankok által a magánszektornak, különösen a háztartásoknak nyújtott kölcsönök folyamatos növekedését. A lakossági kölcsönök körében a devizahitelek aránya a 2003-as elhanyagolható szintről 2005-re az új kölcsönök közel 50%-át tette ki.

A szlovén gazdaság igen nyitott a kereskedelem előtt, de viszonylag kevésbé az a külföldi közvetlen befektetések (FDI) beáramlásának fogadására. Szlovénia egy viszonylag fokozatos megközelítést fogadott el a strukturális reformokra vonatkozóan, különösen a liberalizációra és privatizációra tekintettel. Ugyanakkor Szlovénia az euróövezethez hasonló iparszerkezettel rendelkezik. A beáramló FDI viszonylag alacsony szintje a privatizációs folyamattal magyarázható, ami kevésbé nyitott a külföldi befektetők részvétele előtt. Az FDI alacsony sűrűsége visszafoghatja a belföldi piacra nehezedő versenyképességi nyomást. Ezenkívül az egész EU-ra vonatkozó irányelvek átültetése és alkalmazása terén elért további előrehaladás fontos tényező lenne a szlovén belső piac zökkenőmentes működéséhez.

Szlovénia hagyományosan nagyjából kiegyensúlyozott fizetési mérleggel rendelkezik, ami alapvetően az egyik oldalon a árukereskedelem által termelt hiányt, a másik oldalon a szolgáltatásnyújtás által termelt többlet és a folyó transzferek pozitív egyenlege közti egyensúlyt tükrözi. A szlovén fizetési mérleg hiánya 2005-ben a GDP 1,1 százalékát tette ki, ami a 2004-es 2,1 százalékkal összehasonlítva csökkenést jelent. Ez a javulás főként az árukereskedelmi mérleg 2005 második negyedévétől jelentkező fokozatos romlásával jellemezhető tendencia megfordulását, és a szolgáltatások kereskedelmi mérlegének gyorsuló javulását tükrözi. Ez arra utal, hogy fizetési mérleg 2004 során jelentkező romlása nagy valószínűséggel csak ideiglenes jelenség volt, és az nem a szlovén gazdaság versenyképességi problémáira vagy az árfolyamra potenciálisan nehezedő nyomásra utalt. A közeljövőben Szlovénia számára a fő kihívást az egészséges versenyképességi pozíció megtartása jelenti, amihez elengedhetetlen a bérkiáramlás visszafogása. Ugyanakkor a magas belföldi megtakarítási arány ellenére Szlovéniának lehetősége nyílhat a külföldi megtakarítások kiterjedtebb felhasználására a belföldi befektetések és a termelékenység növelése érdekében.

* * *

A konvergencia-kritériumok teljesítésére vonatkozó értékelés figyelembe vételével a Bizottság úgy ítéli meg, hogy Szlovénia elérte a fenntartható konvergencia magas fokát.