[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA | Brüsszel, 25.04.2006 COM(2006) 173 végleges A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK i2010 eGovernment cselekvési terv: az elektronikus kormányzat létrehozásának felgyorsítása a társadalom egészének javára {SEC(2006) 511} TARTALOMJEGYZÉK 1. i2010 eGovernment cselekvési terv – Célkitűzések és kilátások 2010-re 3 2. A hátramaradtak felzárkóztatása – a társadalmi integráció előmozdítása az elektronikus kormányzaton keresztül 5 3. Az eredményesség és a hatékonyság elérése 6 3.1. Mérés 7 3.2. Tapasztalatok megosztása 7 4. Nagy hatóerejű alapszolgáltatások a polgárok és a vállalkozások javára 8 5. A legfontosabb összetevők rendszerbe állítása 9 6. A részvétel és a demokratikus döntéshozatal erősítése Európában 11 7. Az i2010 eGovernment cselekvési terv irányítása és végrehajtása 12 8. Következtetések 13 A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK i2010 eGovernment cselekvési terv: az elektronikus kormányzat létrehozásának felgyorsítása a társadalom egészének javára (EGT-vonatkozású szöveg) I2010 EGOVERNMENT CSELEKVÉSI TERV – CÉLKITűZÉSEK ÉS KILÁTÁSOK 2010-RE A Bizottság bemutatja az „i2010: európai információs társadalom a növekedésért és a foglalkoztatásért” elnevezésű kezdeményezés szerves részét képező i2010 eGovernment cselekvési tervet, amellyel jelentős mértékben hozzájárul a lisszaboni stratégiához és más közösségi szakpolitikákhoz. A közszféra nyitottságában és hatékonyságában, illetve az elektronikus kormányzatra való felkészültségben élen járó országok az elsők között találhatók a gazdasági teljesítményben és versenyképességben is[1]. A nemzeti versenyképesség, az erős innovációs képesség és a közigazgatás minősége között fennálló szoros kapcsolat azt jelzi, hogy a világgazdasági versenyben a jó kormányzás elengedhetetlen. Az elektronikus kormányzattal a közigazgatás nagyban hozzájárulhat a lisszaboni stratégiához. Ugyanilyen fontos az elektronikus kormányzat kiépítésének felgyorsítása a modernizáció és az innováció érdekében, mivel a kormányok nagy horderejű kihívások (öregedés, éghajlatváltozás, terrorizmus) előtt állnak, miközben a polgárok jobb szolgáltatásokat, nagyobb biztonságot és hatékonyabb demokráciát, a vállalkozások pedig kisebb bürokráciát és nagyobb hatékonyságot várnak. Az Európai Unió egyre bővül és egyre sokszínűbb; új szükségletek és igények merülnek fel például a határokon átnyúló zökkenőmentes közszolgáltatások tekintetében, amelyek alapvető fontosságúak a polgárok Európán belüli mobilitási és vállakozási lehetőségeinek növelése szempontjából. Az elektronikus kormányzat segíthet a kormányoknak, hogy eleget tehessenek ezeknek a kihívásoknak és igényeknek. Az elektronikus kormányzat sikere és a benne rejlő lehetőségek immáron jól láthatóak számos EU-tagállamnak a világ vezető országai között elfoglalt helyén. Az elektronikus számlakiállítás Dániában az adófizetők számára évi 150 millió, a vállalkozások számára 50 millió eurót takarít meg. Uniós szintű bevezetése több mint 50 milliárd euro éves megtakarítást is jelenthet. Belgiumban a fogyatékkal élők az interneten keresztül másodpercek alatt férhetnek hozzá olyan ellátásokhoz, amelyekre azelőtt három-négy hetet kellett várniuk. Ez az előny és időmegtakarítás elterjedhet, a közszolgáltatások számos területén minden európai polgár javát szolgálhatja. A Bizottság célja a cselekvési tervvel: - a kézzelfogható előnyök gyorsabb eljuttatása a polgárokhoz és vállalkozásokhoz; - annak biztosítása, hogy a nemzeti szinten kiépített elektronikus kormányzat a széttöredezettség vagy az interoperabilitás hiánya miatt ne eredményezzen új akadályokat az egységes piacon; - az elektronikus kormányzat előnyeinek uniós szintre emelése a tagállami kezdeményezésekben a méretgazdaságosság kihasználásának lehetővé tétele, illetve a közös európai kihívásokban való együttműködés által; - az elektronikus kormányzat megtervezésében és kivitelezésében érdekelt összes uniós fél együttműködésének biztosítása. Ez a cselekvési terv az elektronikus kormányzattal foglalkozó harmadik miniszteri konferencián elfogadott miniszteri nyilatkozatból[2] merít, amely 2010-re egyértelmű elvárásokat fogalmazott meg az elektronikus kormányzattal szemben a széles körű és mérhető haszon tekintetében. A Bizottság üdvözli ezt a nyilatkozatot, valamint a tagállamok és a magánszféra[3] szilárd elkötelezettségét. A cselekvési terv épít az eEurope Tanácsadó Csoport eGovernment alcsoportjának az elektronikus kormányzattal kapcsolatos nemzeti szintű kezdeményezéseivel folytatandó kiváló együttműködésre. A cselekvési terv az Európai Bizottságnak a tagállami célkitűzéseket és a közösségi politikákat, különösen a lisszaboni stratégiát, a belső piacot, a jobb szabályozást és az európai polgárságot támogató hozzájárulásaira összpontosít. A cselekvési terv középpontjában öt, az elektronikus kormányzattal összefüggő fő célkitűzés áll, és mindegyikhez 2010-ig elérendő konkrét célok társulnak[4]: - a hátramaradtak felzárkóztatása: a társadalmi integráció felgyorsítása az elektronikus kormányzaton keresztül, hogy 2010-re minden polgár élvezhesse a megbízható, innovatív szolgáltatásokat és az azokhoz való könnyű hozzáférést; - az eredményesség és a hatékonyság elérése – a magas felhasználói elégedettség, az átláthatóság és az elszámoltathatóság, valamint az adminisztratív terhek könnyítésének és a hatékonyság növelésének jelentős mértékű elősegítése 2010-ig; - nagy hatóerejű alapszolgáltatások a polgárok és a vállalkozások javára – 2010-re a közbeszerzések 100%-a elektronikusan is elérhető lesz, és 50%-uk elektronikus úton fog lezajlani;[5] együttműködési megállapodásokat kell kötni a polgároknak szóló további nagy hatóerejű online közszolgáltatásokra is; - a legfontosabb összetevők rendszerbe állítása – lehetővé tenni a polgárok és a vállalkozások számára, hogy a közszolgáltatásokhoz 2010-re kényelmes, biztonságos és interoperábilis, hitelesített hozzáférést élvezhessenek egész Európában; - a részvétel és a demokratikus döntéshozatal erősítése – a hatékony közvita és a demokratikus döntéshozatalban való részvétel eszközeinek demonstrációja 2010-re. A HÁTRAMARADTAK FELZÁRKÓZTATÁSA – A TÁRSADALMI INTEGRÁCIÓ ELőMOZDÍTÁSA AZ ELEKTRONIKUS KORMÁNYZATON KERESZTÜL A társadalmi integráció tekintetében az elektronikus kormányzat: - az online közszolgáltatások révén leküzdi a digitális megosztottságot , megszünteti a digitális kirekesztést; - a benne rejlő új lehetőségeknek köszönhetően új távlatokat nyit az IKT-alapú társadalmi integrációs politikában . Az IKT-alapú közszolgáltatások segítik a társadalmi kohézió megszilárdítását, és biztosítják, hogy a hátrányos helyzetű emberek könnyebben juthassanak lehetőségekhez. A kormányzati honlapok még messze vannak az elektronikus hozzáférhetőséggel kapcsolatos iránymutatásoknak[6] való megfeleléstől. A felhasználók továbbra is igényt tartanak majd arra, hogy az internettől eltérő csatornákon – így a digitális televízión, a mobil- és vezetékes telefonon és/vagy a személyes ügyintézésen – keresztül is hozzáférjenek a közszolgáltatásokhoz. A tagállamok elkötelezték magukat amellett, hogy az elektronikus kormányzatra vonatkozó, a társadalmi integrációt szem előtt tartó célkitűzések megvalósításával annak biztosítására törekedjenek, hogy 2010-re minden polgár – beleértve a társadalmilag hátrányos helyzetű csoportokat is – az elektronikus kormányzat fontos haszonélvezője lehessen, és hogy az európai közigazgatás a polgárok számára könnyebben hozzáférhető és sokkal megbízhatóbb információkat és szolgáltatásokat közvetítsen az IKT innovatív használatán keresztül, ezzel jobban tudatosítva az elektronikus kormányzat előnyeit és növelve a felhasználók ismereteit és támogatását. A Bizottság az elektronikus hozzáférhetőségről szóló közleménnyel[7] és az i2010 társadalmi integrációt támogató részének keretében 2008-ban kidolgozandó, az elektronikus társadalmi integrációra vonatkozó menetrenddel összhangban támogatni fogja a tagállamok erőfeszítéseit e célkitűzések elérésében. E menetrend alapján 2008-tól további konkrét cselekvésre kerül sor. Az Európai Bizottság – nyílt partnerségi kapcsolatban a tagállamokkal, a magánszférával és a civil társadalommal, illetve egyeztetve az Európai Közigazgatási Hálózattal (EPAN) – a következőket teszi: | 2006 | Megállapodik a tagállamokkal egy, mérhető célokat kitűző és fontos állomásokat kijelölő menetrendről az elektronikus kormányzatból származó, minden polgár előtt megnyíló előnyök 2010-ig való megvalósulása érdekében. | 2007 | A tagállamokkal közösen útmutatót dolgoz ki, amely összhangba állítja az elektronikus kormányzat fejlődését az elektronikus hozzáférhetőséggel kapcsolatos közleménnyel. | 2008 | Műszaki előírásokat ad ki a többplatformos szolgáltatásnyújtás stratégiáira, amelyek lehetővé teszik, hogy az elektronikus kormányzat igénybevevői a szolgáltatásokat különböző csatornákon, így digitális televízión, mobil- és vezetékes telefonon, illetve egyéb interaktív eszközökön keresztül is igénybe vehessék. | 2006 és 2010 között: – kutatási programok, kísérleti telepítési projektek, lehetőség szerint a strukturális alapok támogatása, szakpolitikai felmérések és a kapcsolódó EK-programok közös előírásai egyaránt hozzájárulnak a felhasználók igényeinek kielégítéséhez, különös figyelemmel az elektronikus kormányzatban a személyre szabás költséghatékony megoldásaira, a felhasználók interaktivitására és a többnyelvűségére; – a tapasztalatok cseréjét és megosztását összhangba kell hozni az EPAN keretében szerzett nemzeti tapasztalatok cseréjével, és a tapasztalatcserét a többcsatornás stratégiákra, a társadalmi integrációt célzó politikákra és a bevált gyakorlati megoldásokra kell összpontosítani. Az eredményesség és a hatékonyság elérése Bármelyik célkitűzést is tekintjük az öt közül, amelyet ebben a cselekvési tervben megfogalmaztunk, a hatékony szolgáltatások pénzt és időt takarítanak meg, és ha a valós igényekre összpontosítanak, akkor sokat jelenthetnek a polgárok, a vállalkozások és a közigazgatási szervek számára. Három szinten járnak előnyökkel: a) polgárok és vállalkozások; b) közigazgatás; és c) a társadalom és a gazdaság egésze. A tagállamok azt várják az elektronikus kormányzattól, hogy 2010-re elősegítse a felhasználók közszolgáltatásokkal való elégedettségét, és jelentős mértékben könnyítsen a vállalkozások és a polgárok adminisztrációs terhein. Emellett az IKT innovatív használatával a közszférának 2010-re jelentős hatékonyságnövekedést és jobb átláthatóságot és elszámoltathatóságot is el kell elérnie. Noha a legtöbb kihívás nemzeti és regionális szinten jelentkezik, az Európai Bizottság abban tud segíteni, hogy a cselekvési terv mind az öt célkitűzésének megvalósításához támogatást nyújt egyrészt méréssel, másrészt a tapasztalatok megosztásával. Mérés A tárgyhoz tartozó információ nyújtása[8], a számszerűsítés, a teljesítményértékelés[9], a mérés, a hatás- és haszonösszehasonlítás alapvető fontosságú az elektronikus kormányzat terjesztéséhez. A munka közös hatás-/haszonorientált mérés keretében folyik, amely nemzeti vagy európai szinten mért általános mutatókon alapuló teljesítményértékelést és a mérhető mutatók felhasználásával végzett esettanulmányokat foglal magában[10]. Új gazdasági modellek jelennek meg és igényelnek továbbfejlesztést az adatfelhasználás mikéntjének meghatározását elősegítő kiegészítő eszközként: így az elektronikus kormányzattal összefüggő projektekben a beruházás és a termelékenység kapcsolatának feltérképezésével vagy éppen azzal összefüggésben, hogy az elektronikus kormányzati politika és programok miként járulnak hozzá a GDP növekedéséhez, a foglalkoztatáshoz és a társadalmi kohézióhoz. Tapasztalatok megosztása A tapaszatalatmegosztás bővítésének szükségességét széles körben elismerik[11]. Ennek érdekében több mechanizmus is bevezetésre került, például az elektronikus kormányzattal összefüggő bevált gyakorlati megoldások keretrendszere[12], az elektronikus kormányzati figyelő[13], az Európa Önökért portál[14], a TESTA hálózat[15] és az egyablakos vámügyintézési rendszer[16]. Ez lehetővé teszi az innovatív megoldások és a már ismert építőelemek felkutatásakor a kockázatmegosztást és a méretgazdaságosság kihasználását az innováció és a bevált gyakorlati megoldások megosztása tekintetében. Ez magában foglalná a Bizottság saját „eCommission”[17] tevékenységét is. Szélesebb körben kell felhasználni az innovatív közszolgáltatásokra vonatkozó EPAN-eredményeket azáltal, hogy a Bizottság által támogatott bevált gyakorlathoz kapcsoljuk őket. Rövid és középtávon a javaslat célja a nemzeti/regionális finanszírozáson és az EK-programokon keresztül megteremteni az infrastrukturális szolgáltatások fenntarthatóságát. A hosszú távú fenntarthatóság kérdése még nem megoldott[18]. Az Európai Bizottság a tagállamokkal, a magánszférával és a civil szervezetekkel partnerségben a következőket teszi: | 2006 | A Bizottság a tagállamokkal együttműködve közös, hatásorientált elektronikus kormányzati mérési keretre tesz javaslatot, amelyet aztán a későbbiekben finomhangol. | 2007 | Az i2010 teljesítményértékelési keretével összhangban teljesítményértékelést és közös mutatókon alapuló, esetalapú hatás- és haszonelemzést végez a tagállamok hozzájárulásai alapján, a cselekvési terv összefüggésében elért fejlődés figyelemmel kísérése érdekében. | 2006 | A Bizottság a tagállamokkal közösen felderíti a tapasztalatmegosztás, az infrastruktúra és a szolgáltatások hosszú távú pénzügyi és működési fenntarthatóságát. | 2006 és 2010 között a Bizottság az elektronikus kormányzathoz kapcsolódóan továbbra is aktívan szorgalmazza az erőforrások, a bevált gyakorlati megoldások és a tapasztalatok megosztását. Nagy hatóerejű alapszolgáltatások a polgárok és a vállalkozások javára Az elektronikus kormányzatra vonatkozó menetrend közszolgáltatások százainak modernizálásával halad előre. Noha a legtöbbjük helyi, regionális vagy nemzeti szintű, számos határokon átívelő szolgáltatás jelentős könnyítést jelent a polgárok, a vállalkozások és a közigazgatási szervek számára, egyúttal pedig az európai elektronikus kormányzat zászlóvivője lehet. Ezenkívül a magas szintű elkötelezettség mozgósítását, illetve az olyan fontos összetevők iránti alapvető igény megteremtését is szolgálják, mint az elektronikus azonosítás és az interoperabilitás – a cselekvési terv két célkitűzése tehát kölcsönösen erősíti egymást (l. következő fejezet). Az élenjáró szolgáltatások kivitelezésében nemcsak a szolgáltatások elektronikus elérhetőségét kell szem előtt tartani, hanem azt is, hogy a széles körű igénybevétel mérhető hatásban nyilvánuljon meg. Az egyik ilyen nagyhatású szolgáltatás az elektronikus közbeszerzés. A kormányzati bevételek a GDP mintegy 45%-át teszik ki, míg a közszervek a GDP 15–20%-ának, uniós szinten évi 1500–2000 milliárd eurónak megfelelő beszerzést hajtanak végre. Az elektronikus közbeszerzés és számlakiállítás a teljes beszerzési költségekben 5%-os megtakarítást, a tranzakciós költségekben pedig 10%-os vagy még nagyobb csökkenést eredményezhet, ami évi több tízmilliárd euro megtakarításhoz vezethet. Fontos, hogy a kkv-k is előnyükre fordíthatják a közbeszerzési piacokhoz való könnyebb hozzáférést, növelhetik IKT-kapacitásukat, ezáltal pedig versenyképességüket. Ezért rendkívül kívánatos az elektronikus beszerzések magas szintre fejlesztése. A tagállamok kötelezettséget vállaltak arra, hogy a közigazgatásban a jogszabályok szabta keretek között Európa-szerte megteremtik annak lehetőségét, hogy valamennyi közbeszerzés elektronikusan legyen megvalósítható, továbbá biztosítják, hogy 2010-re az EK-küszöb[19] feletti közbeszerzések legalább 50%-a elektronikus úton valósuljon meg. A 2006–2010-es időszak során a Bizottság a tagállamok együttműködésével felkutatja azon nagyhatású összeurópai szolgáltatásokat, amelyek a leginkább hozzájárulnak a lisszaboni stratégia megvalósításához. Különös figyelem kíséri majd a polgárok mobilitásával kapcsolatos szolgáltatásokat, így az Európa egészére kiterjedő munkakeresési szolgáltatásokat, a betegnyilvántartáshoz és a rendelvények elektronikus felírásához kapcsolódó, egész Európára kiterjedő társadalombiztosítási szolgáltatásokat, a juttatásokat és a nyugdíjakat, valamint a külföldön folytatott tanulmányokhoz kapcsolódó oktatási szolgáltatásokat. Végig kell gondolni az olyan alapszolgáltatásokban rejlő lehetőségeket, mint amilyen a vállalkozásbejegyzés és a vállalkozásoknak történő HÉA-visszatérítés. Ki kell használni a strukturális alapokkal és a helyi/regionális fejlesztéssel fennálló szinergia lehetőségeit is. Elsőként a határokon átívelő közbeszerzésre kell koncentrálni. Ez az elektronikus közbeszerzésre vonatkozóan a tagállamokkal 2004-ben közösen elfogadott cselekvési terv[20] támogatását jelenti. Elő kell segíteni, hogy a tagállamok felgyorsítsák a határokon átívelő megoldásokra irányuló fejlesztéseiket. Az Európai Bizottság a tagállamokkal, a magánszférával és a civil szervezetekkel partnerségben a következőket teszi: | 2006 | Megállapodik a tagállamokkal egy, mérhető célokat kitűző és fontos állomásokat kijelölő menetrendről, továbbá arról, hogyan érhető el 2010-ig, hogy a közbeszerzések 100%-ban hozzáférhetők legyenek elektronikusan, és a tényleges beszerzések 50%-a elektronikusan valósuljon meg. | 2007 | A már létező és kialakítás alatt álló tagállami megoldások alapján felgyorsítja a határokon átívelő elektronikus közbeszerzés kulcselemeire vonatkozó közös specifikációk kidolgozását, és kísérleti megvalósítási projekteket indít. | 2009 | Értékeli a kiépítésre vonatkozó kísérleti projekteket, és az eredményeket Unió-szerte terjeszti. | 2010 | Áttekinti a határokon átnyúló elektronikus közbeszerzésre vonatkozó tagállami alkalmazások fejlődését. | 2006 és 2010 között az elektronikus kormányzat területén a Bizottság megállapodik a tagállamokkal további, nagy hatású szolgáltatásokról. A legfontosabb összetevők rendszerbe állítása Az elektronikus kormányzat kritikus pontra érkezett. A jelentős mértékű haladás érdekében bizonyos fontos összetevőket mielőbb rendszerbe kell állítani, különösen a nagy hatású szolgáltatások hatékonysága érdekében. Ezek közül kritikus fontosságú a közszolgáltatásokhoz férést, az elektronikus okmányhitelesítést és az elektronikus archiválást egyaránt támogató, interoperábilis elektronikus személyazonosság-kezelés (eIDM) megvalósítása. Az EU tagállamai már dolgoznak a nemzeti szolgáltatási igényeket, a kulturális hagyományokat és a személyes adatok védelmére vonatkozó preferenciákat kielégítő eIDM bevezetésén. A harmonizált nemzeti személyi igazolványok az eIDM közszolgáltatásban való megvalósításának egy lehetséges eszközét adhatják, ez azonban nemzeti döntés függvénye. A biometrikus nemzeti személyi igazolványok és a közszolgáltatásokban alkalmazott eIDM egészen másra valók: a nemzeti személyi igazolványok a közbiztonságot szolgálják például az integrált határigazgatás elősegítése vagy a terrorizmusellenes küzdelem támogatása által, míg a közszolgáltatások során az elektronikus személyazonosság igazolásának célja a hozzáférés megkönnyítése, illetve a személyre szabott, intelligensebb szolgáltatások biztosítása. A tagállamok felismerik az eIDM jelentőségét annak biztosítása szempontjából, hogy 2010-re az európai polgárok és vállalkozások a közszolgáltatások igénybevételekor a személyazonossságuk igazolása során helyi, regionális vagy nemzeti szinten kibocsátott, az adatvédelmi szabályoknak megfelelő biztonságos és kényelmes elektronikus eszközök előnyeit élvezhessék akár a saját országukban, akár egy másik tagállamban. Az Európai Bizottság pragmatikus megközelítést javasol a különböző eIDM-rendszerek interoperabilitására vonatkozóan. A cél a különböző nemzeti megközelítések és megoldások tiszteletben tartása anélkül, hogy ez akadályozná a határokon átívelő közszolgáltatások használatát. Megfontolandó, célszerű-e széles körben nyilvános konzultációt tartani a társadalmi elfogadottság jelenlegi mértékének felmérésére. Az elektronikus aláírással olyan technológia jelent meg, amely felhasználható az eIDM-eljárások során is. A Bizottság az elektronikus aláírást szabályozó irányelv hatásainak tanulmányozása során az egységes piac akadályainak elhárítása érdekében szorgalmazni fogja az elektronikus aláírások kölcsönös elismerését és interoperabilitását. A Bizottság ezenkívül megfontolja, hogy szükség van-e szabályozási intézkedésekre az elektronikus személyazonosság megállapítása és a közszolgáltatások hitelesítése kérdésében. Az elektronikus okmányok elengedhetetlenné válnak továbbá számos szolgáltatáshoz – így a közbeszerzési szerződésekhez, a távoli orvosi rendelvényekhez vagy éppen a tanulmányi bizonyítványokhoz. 2006 és 2010 között a Bizottság a tagállamokkal közösen referenciakeretet hoz létre az európai szintű hitelesített elektronikus okmányokra vonatkozóan, és munkaprogramot alakít ki és hajt végre az elektronikus közigazgatási iratok és archívumok kezelésében és hitelesítésében a szorosabb együttműködés, illetve a határokon átívelő elérésük céljából. Az interoperabilitás általános jellegű fontos összetevő. Az alapvető infrastruktúra-szolgáltatások interoperabilitása (például a közigazgatási szervek közötti biztonságos kommunikáció vagy éppen a nyilvántartások határokon átívelő hozzáférése), a közös specifikációk, az interoperabilitási iránymutatások és az újrafelhasználható programok egytől egyig az elektronikus kormányzat nagy hatású építőelemei. Folyik a munka az európai interoperabilitási keret megújítása érdekében, és az interoperabilitásról szóló közleményben[21] tervbe vett, szabványokon, nyílt műszaki előírásokon és nyílt illesztőfelületeken alapuló interoperábilis elektronikus kormányzati szolgáltatások előmozdítása és a rájuk irányuló figyelem felkeltése érdekében. Az Európai Bizottság a tagállamokkal, a magánszférával és a civil szervezetekkel együttműködésben a következőket teszi: | 2006 | Megállapodik a tagállamokkal egy, mérhető célokat kitűző és fontos állomásokat kijelölő menetrendről az interoperabilitáson és a nemzeti eIDM kölcsönös elismerésén alapuló európai eIDM-keret 2010-ig történő megvalósulása érdekében. | 2007 | Megegyezik a tagállamokkal az EU-ban felhasználandó interoperábilis eIDM közös specifikációiról. | 2008 | A határokon átívelő szolgáltatásokban figyelmmel kíséri az interoperábilis eIDM-ek nagy léptékű kísérleti projektjeit és a közös specifikációk gyakorlati megvalósítását. | 2009 | Elektronikus aláírás az elektronikus kormányzatban: áttekinti, mennyire veszik igénybe a közszolgáltatások. | 2010 | Áttekinti az interoperábilis eIDM-ekre vonatkozó európai eIDM-keret tagállami alkalmazását. | A részvétel és a demokratikus döntéshozatal erősítése Európában A demokratikus döntéshozatal és a részvétel számos kihívással áll szemben. A nemzeti és európai szintű (nem kötelező) szavazói részvétel általában véve alacsony szerte Európában. Egyre többen érzik úgy, hogy a döntéshozatal mind összetettebbé válik, mind többen vesznek részt benne mind több érdek érvényesítésére, és a háttérben egyre több alku húzódik meg. A polgárok tájékozottabbak, mint valaha, és egyre több beleszólásra tartanak igényt. A kormányok a szakpolitikák széleskörű és átfogó támogatásának kiépítésére törekednek a hatékony végrehajtás biztosítására, valamint a demokrácia és a társadalom megosztottsága újbóli kialakulásának elkerülésére. A jobb döntéshozatal és a polgárok szélesebb körű bevonása a demokratikus döntéshozatal minden egyes szakaszába – európai szinten is – döntő fontosságú az európai társadalom kohéziójára nézvést. Ugyanakkor új lehetőségek is megnyílnak: az IKT-kban nagy potenciál rejlik különösen a tekintetben, hogy a polgárok nagy számban vehetnek részt a közügyekről folytatott vitákban és a döntéshozatalban, a helyitől az európai szintig mindenütt. Az internet máris új formák (például a blogok) kialakulását eredményezte a politikai véleménynyilvánításban és a vitákban való részvételre. Az elektronikus demokrácia a demokrácia, az új technológiák, a társadalmi szerveződés és irányítás új formáit összekapcsoló platform. Az elektronikus kormányzatra vonatkozó internetes politikai felmérés válaszadóinak 65%-a a demokráciadeficit csökkenését várja az elektronikus demokráciától[22], és az elektronikus demokráciára máris vannak jó példák. Ugyanakkor számos kérdésre és aggodalomra kell még választ találni, a társadalmi integrációtól kezdve a döntéshozatal minőségéig. Az Európai Bizottság feladata, hogy elősegítse az európai szintű együttműködést az „elektronikus részvételen” keresztül, jobbítsa a folyamatok megértését, felgyorsítsa a világból érkező és újrafelhasználható megoldások megosztásával lehetségessé váló haladást, továbbá az IKT-kon keresztül támogassa az európai intézmények átláthatóságát és a polgárok részvételét. Az „eCommission” kezdeményezés és az „európai átláthatóság” kezdeményezés szintén hozzájárul majd ehhez[23]. Ezenkívül az EU nemzeti parlamentjeivel és más érdekeltekkel konzultálva megkezdődik annak feltérképezése, milyen bevált gyakorlati megoldások és közös eszközspecifikációk alapján lehet a polgárokat közelebb hozni a parlamenti döntéshozatali folyamatokhoz. A Bizottság az érdekelt felekkel konzultálva a következőket teszi: | 2006–2010 | Olyan IKT-alapú eszközöket tesztel, amelyek elősegítik az átláthatóságot és a nyilvánosság demokratikus döntéshozatalban való részvételét. Támogatja a tapasztalatcserét. | 2006 | Előkészítő lépéseket tesz az IKT-alapú eszközök körében a jobb parlamenti döntéshozatal érdekében. | 2007–2013 | A hetedik keretprogram információs társadalmi technológiákkal foglalkozó részében prioritásként kezeli az elektronikus demokrácia fejlettebb formáit. | Az i2010 eGovernment cselekvési terv irányítása és végrehajtása E cselekvési terv végrehajtása jelentős mértékben a tagállamokkal és más érdekeltekkel való együttműködésre épül. Az EU szintjén a cselekvési tervet olyan programok segítik elő, mint a Modinis[24], az eTEN[25], az IST[26], az IDABC[27] és a jövőbeni CIP[28] (versenyképességi és innovációs keretprogram). Az elektronikus kormányzatra vonatkozó nemzeti kezdeményezések vezetői és képviselői által létrehozott, az elektronikus kormányzattal foglalkozó alcsoport fontos szerepére, eredményes munkamódszereire és az EPAN-nal fenntartott gyakrolati munkakapcsolatára tekintettel a Bizottság a tagállamokkal folytatott konzultációt követően javasolni fogja, hogy a csoport munkája stratégiai szinten az i2010 kezdeményezés keretében folytatódjék. A Bizottság a tagállamokkal való együttműködésre és az érdekeltekkel folytatott intenzív egyeztetésre építve stratégiai szempontból figyelemmel kíséri a fejleményeket, menetrendeket dolgoz ki, és követi az európai eGovernment cselekvési terv megvalósulását. A csoport jelentéseket készít a cselekvési tervnek az elektronikus kormányzattal foglalkozó nemzeti programokban való figyelembevételéről (a tagállamok kötelezettséget vállaltak, hogy már 2006-ban készítenek ilyen jelentést), és stratégiákat állít fel meghatározott témák, így a társadalmi integrációra törekvő elektronikus kormányzat és a nagy hatású, polgárorientált szolgáltatások kapcsán. Az elért eredmények átfogó és kritikus értékelése, a politikai prioritások új irányai és a cselekvési terv későbbi kiigazítása, szem előtt tartva az eredmények vizsgálatát és az újrafelhasználható megoldások előmozdítását, az i2010 éves jelentésében és kétévente a miniszteri konferenciákon kerül napirendre. A Bizottság a soron következő portugál elnökséggel együtt előkészíti az elektronikus kormányzattal foglalkozó negyedik miniszteri konferenciát, amelyre 2007-ben Portugáliában kerül sor. Noha a cselekvési terv legfőbb célkitűzése Európa gazdagítása, a tapasztalatok – akár a fejlődő országokkal való – további nemzetközi együttműködések hasznára is válhatnak. Következtetések A hatékony és innovatív közigazgatás alapvető jelentőségű a globális szinten versenyképes Európa számára. Az elektronikus kormányzat a közszférában rejlő lehetőségek kiaknázásának kulcsa. Ez a cselekvési terv, amelyet már az i2010 kezdeményezés meghirdetett, kijelöli az európai elektronikus kormányzat előtt álló utat, a 2006 és 2010 közötti időszakra meghatározza az EK programjainak, kezdeményezéseinek és politikateremtésének gyújtópontjait, és menetrendeken és az elsőbbséget élvező területek stratégiai szempontú figyelemmel kísérésén keresztül gyakorlati síkon is megszabja a követendő irányt. A cselekvési terv sikeres végrehajtása az összes érintett fél együttműködésén múlik. [1] A Világgazdasági Fórum globális versenyképességi jelentései, az Európai Bizottság innovációs trendstatisztikái, az ENSZ globális elektronikus kormányzati felkészültségi jelentései (2003, 2004, 2005). [2] 2005. november 24., Manchester, Egyesült Kiránysághttp://www.egov2005conference.gov.uk/documents/proceedings/pdf/051124declaration.pdf. [3] Az EICTA iparági nyilatkozata az elektronikus kormányzatról, 2005. november 25. [4] Az 1–4. célkitűzés a miniszteri nyilatkozatban megjelölt célok összefoglalása. [5] Az EK-küszöb feletti közbeszerzések tekintetében,: l. 4. szakasz. [6] A közszféra szolgáltatásainak elektronikus hozzáférhetősége az EU-ban, a brit elnökség jelentése, 2005. november. [7] Közlemény az elektronikus hozzáférhetőségről, COM(2005) 425 [8] Az Eurostat felmérései a tagállamok háztartásairól és vállalkozásairól fontos információt közölnek az elektronikus kormányzat és az elektronikus beszerzés társadalmi integrációban betöltött szerepéről. [9] A MODINIS keretében az online elektronikus kormányzati alapszolgáltatásokra vonatkozóan végrehajtott teljesítményértékelés – 6. mérés (2006) és az elektronikus kormányzat teljesítményértékelési mutatóinak javítására irányuló kísérleti program. [10] MODINIS eGEP tanulmány az elektronikus kormányzat finanszírozásáról, hasznairól és gazdaságtanáról, http://europa.eu.int/egovernment_research. [11] Miniszteri nyilatkozat, Második Miniszteri Konferencia, Como, Olaszország, 2003. július 7.; 2003-as közlemény az elektronikus kormányzatról, COM(2003) 567; A Tanács következtetései az elektronikus kormányzatról, 2003. december [12] http://egov-goodpractice.org [13] eGovernment Observatory: http://europa.eu.int/ [14] http://europa.eu.int/youreurope [15] http://europa.eu.int/idabc/en/document/2097/556 [16] http://europa.eu.int/comm/taxation_customs/common/publications/com_reports/customs/index_en.htm [17] eCommission 2006–2010., a hatékonyság és átláthatóság lehetővé tétele, 2005. november 22. [18] Az IDABC program tekintetében a 2004. április 21-i 2004/387/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (HL L 144., 2004.4.30., 4. helyesbítés: HL L 181., 2004.5.18., 25. o.) 10. cikkének (8) bekezdése és 3. cikkének d) pontja előírja, hogy meg kell határozni az IDABC infrastrukturális szolgáltatások pénzügyi és működési fenntarhatóságát biztosító mechanizmusokat 5. [19] 50.000 €-tól (egyszerű közszolgáltatások) 6.000.000 €-ig (közberuházások). [20] COM(2004) 841 a 2004/18/EK és a 2004/17/EK irányelv alapján megvalósuló elektronikus közbeszerzések jogi keretéről. [21] Közlemény az interoperabilitásról, COM(2006) 45 [22] Az Információstársadalmi és Médiaügyi Főigazgatóság online felmérése, 2005. október–december. [23] A Bizottság elnöke és Wallström, Kallas, Hübner és Fischer Boel biztosok közleménye a Bizottságnak az európai átláthatósági kezdeményezés elindításáról, SEC(2005) 1300. [24] http://europa.eu.int/information_society/eeurope/2005/all_about/modinis/ [25] http://europa.eu.int/information_society/activities/eten/ [26] http://www.cordis.lu/ist/ [27] http://europa.eu.int/idabc/ [28] http://europa.eu.int/comm/enterprise/enterprise_policy/cip/