HU

Brüsszel, 2006.4.5

COM(2006) 156 végleges

A BIZOTTSÁG HARMADIK JELENTÉSEA TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

a diákok, gazdasági szempontból inaktív személyek és nyugdíjas uniós polgárok tartózkodási jogáról szóló 93/96, 90/364 és 90/365 irányelvek alkalmazásáról

{SEC(2006) 424}

A BIZOTTSÁG HARMADIK JELENTÉSEA TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

a diákok, gazdasági szempontból inaktív személyek és nyugdíjas uniós polgárok tartózkodási jogáról szóló 93/96, 90/364 és 90/365 irányelvek alkalmazásáról

(EGT vonatkozású szöveg)

1. Bevezetés

A Bizottság ezzel a jelentéssel eleget tesz a tartózkodási jogról szóló 90/364 irányelv [1] és a kereső tevékenységük folytatásával felhagyó munkavállalók és önálló vállalkozók tartózkodási jogáról szóló 90/365 irányelv [2] 4. cikke, valamint a diákok tartózkodási jogáról szóló 93/96 irányelv [3] 5. cikke szerinti azon kötelezettségének, miszerint az irányelvek alkalmazásáról háromévente jelentést kell készítenie, és azt az Európai Parlament és a Tanács elé kell terjesztenie.

A jelentés célja az irányelvek tekintetében a 2003–2005 időszakban bekövetkezett főbb fejleményeknek és azoknak a főbb újításoknak az ismertetése, amelyek az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló, 2004. április 29-i 2004/38 [4] irányelvben szerepelnek, amely a három irányelvet 2006. április 30-tól hatályon kívül helyezi, és azok helyébe lép.

2. Új ítéletek a Bíróság ítélkezési gyakorlatában

A referencia-időszakban a Bíróság négy jelentősebb ítéletet hozott az irányelvek értelmezését illetően.

A Bíróság emlékeztetett rá, hogy az EK-Szerződés 18. cikkének (1) bekezdése szerint minden uniós polgárnak joga van a tagállamok területén való tartózkodáshoz, továbbá hogy a tervek szerint az uniós polgárság a tagállamok állampolgárainak alapvető státusza lesz, amely lehetőséget biztosít az azonos helyzetben levő személyeknek, hogy állampolgárságuktól függetlenül és a kifejezetten erre vonatkozóan megállapított kivételek sérelme nélkül a jog tekintetében egyenlő bánásmódban részesüljenek. A Bíróság hangsúlyozta továbbá, hogy a szabad mozgáshoz való jogot az alapvető jogok, különösen a családi élet védelméhez való jog és az arányosság elvének tükrében kell értelmezni.

A C-456/02. sz. Michel Trojani kontra Centre public d'aide sociale de Bruxelles ügyben 2004. szeptember 7-én hozott ítélet

A Bíróság emlékeztetett rá, hogy a tagállamok területén való tartózkodás joga nem feltételek nélküli, hanem olyan jog, amely a Szerződésben, továbbá a végrehajtására hozott intézkedésekben megállapított korlátozásoktól és feltételektől függ.

Noha a tagállamok megtehetik, hogy a gazdaságilag inaktív uniós polgárok tartózkodási jogát az elegendő anyagi fedezet meglététől teszik függővé, ebből nem következik, hogy az ilyen személyek a fogadó tagállamban való bizonyos ideig tartó jogszerű tartózkodás vagy tartózkodási engedély esetén nem részesülhetnek az alapelvként meghatározott egyenlő bánásmódban.

A Bíróság megerősítette, hogy a fogadó tagállam továbbra is megállapíthatja, hogy valamely másik tagállam állampolgára, aki a szociális biztonsági rendszer által biztosított ellátásért folyamodott, már nem felel meg a tartózkodási jog megszerzéséhez szükséges feltételeknek. Ebben az esetben a fogadó állam a közösségi jog által felállított korlátozásokat tiszteletben tartva kiutasíthatja. Az uniós polgár szociális biztonsági rendszerhez való folyamodása azonban nem vezethet automatikusan ilyen intézkedéshez.

A C-200/02. sz. Kunqian Catherine Zhu és Man Lavette Chen kontra Secretary of State for the Home Department ügyben 2004. október 19-én hozott ítélet

A Bíróság úgy ítélte meg, hogy az olyan uniós polgár helyzete, aki az állampolgárságától eltérő tagállamban született, és aki nem élt a szabad mozgáshoz való joggal, pusztán ennélfogva nem lehet egyenlő egy tisztán belföldi helyzettel, ami megfosztaná az állampolgárt attól, hogy a fogadó tagállamban a közösségi jog által a szabad mozgásra vonatkozó rendelkezések biztosította előnyöket élvezhesse.

A Bíróság álláspontja szerint a szabad mozgásra és tartózkodásra vonatkozó, a Szerződés és a másodlagos jog biztosította jogok élvezete tekintetében nem szabható feltételként, hogy az érintett személy ahhoz, hogy e jogokat személyesen gyakorolhassa, elérje a jogképességre előírt kort.

A Bíróság megállapította, hogy a 90/364 irányelv a szükséges elegendő anyagi fedezet forrását illetően nem tartalmaz előírást, és elutasított minden olyan kifogást, mely szerint az elegendő anyagi fedezettel való rendelkezést illető feltétel azt jelentené, hogy ezekkel az érintett személynek saját magának kell rendelkeznie, és erre a célra őt kísérő családtag forrását nem használhatja. Az ilyen értelmű értelmezés az irányelvben megfogalmazott feltételt kiegészítené az anyagi fedezet forrására vonatkozó követelménnyel, ami aránytalan mértékben gátolná a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való alapvető jog gyakorlását, mivel nem szükséges a kitűzött cél, nevezetesen a tagállamok államháztartása védelmének eléréséhez.

A Bíróság elismerte, hogy a fogadó államban való tartózkodás megtagadása olyan szülőtől – akár uniós polgár, akár harmadik ország állampolgára –, aki olyan gyermek gondviselője, akinek az EK-Szerződés 18. cikke és a 90/364 irányelv tartózkodási jogot biztosít, megfosztaná a gyermek tartózkodási jogát annak hatékony érvényesítésétől. A Bíróság tehát arra a következtetésre jutott, hogy kiskorú gyermek tartózkodási jogának gyakorlásából szükségszerűen következik, hogy a gyermeknek joga van elsődleges gondviselőjének kíséretére.

A C-209/03. sz. (Dany Bidar kérelmére) The Queen kontra London Borough of Ealing és Secretary of State for Education and Skills ügyben 2005. március 15-én hozott ítélet

A Bíróság megváltoztatta a Lair- (39/86) és a Brown (197/86)- ügyben hozott ítéleteiben kifejtett korábbi álláspontját, és megállapította, hogy a diákoknak megélhetési költségeik fedezése céljából nyújtott támogatás az EK-Szerződés 12. cikkének hatálya alá tartozik.

A Bíróság elismerte, hogy azon diákok, akik felsőfokú tanulmányok folytatása céljából egy másik tagállamba térnek, és akik e célból, a 93/96 irányelv értelmében tartózkodási jogot élveznek, megélhetési támogatás kifizetése iránti jogot nem alapozhatnak ezen irányelvre. Ugyanakkor a 93/96 irányelv nem akadályozza azt, hogy egy tagállami állampolgár, aki az EK-Szerződés 18. cikke és a 90/364 irányelv értelmében jogszerűen tartózkodik egy másik tagállam területén, ahol felsőfokú tanulmányokat szándékozik kezdeni vagy folytatni, hivatkozhasson tartózkodása időtartama alatt az egyenlő bánásmód elvére.

A Bíróság jogosnak ítélte meg, hogy a tagállam ilyen támogatást csak azoknak a diákoknak nyújt, akik igazolták ezen állam társadalmába történő integrációjuk bizonyos fokát, amely következik azokból a feltételekből, amelyek előírják, hogy azt megelőzően a hallgató szokásos tartózkodási helye meghatározott időn keresztül a fogadó tagállam területén legyen.

A Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az EK-Szerződés 12. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az ellentétes egy olyan nemzeti szabályozással, amely kizárja, hogy egy másik tagállam állampolgára megélhetési költségeket fedező támogatásra való jogosultságot szerezhessen, noha ezen állampolgár jogszerűen tartózkodik a fogadó államban, és középfokú tanulmányainak nagy részét ott végezte, következésképpen valós kapcsolatot alakított ki az állam társadalmával.

Az Egyesült Királyság az ítéletet a 2005. évi 1341. és 2084. sz. törvény, a 2005. évi 323. sz. törvény és a 2005. évi 341. sz. skót törvény útján az angliai, wales-i, észak-írországi és skóciai Hallgatói Támogatási Szabályzat (Student Support Regulations) módosításával hajtotta végre.

A C-157/03. sz. Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2005. április 14-én hozott ítélet

A Bizottság 2003. március 7-én keresetet nyújtott be a Bírósághoz Spanyolország ellen. A Bíróság megismételte, hogy a tartózkodási engedély kibocsátásához szükséges feltételeket a megfelelő irányelvek tartalmazzák, és azok kimerítő jellegűek. A tagállamoknak haladéktalanul és lehetőség szerint a belépés helyén beutazási vízumot kell adniuk azoknak a családtagoknak, akik bizonyos harmadik országok állampolgárai. A Bíróság megállapította, hogy az ilyen állampolgárok számára a tartózkodási engedély kibocsátásához családegyesítési célú tartózkodási vízum beszerzését előíró spanyol szabályok többek között a 90/365 irányelv helytelen átültetésének és azzal ellentétes intézkedésnek minősülnek.

A Bíróság hangsúlyozta, hogy a 64/221 irányelv úgy rendelkezik, hogy a tartózkodási engedély megadásáról a tagállamnak a lehető legrövidebb időn belül, de legfeljebb a kérelem benyújtásától számított hat hónap alatt határozatot kell hoznia. A Bíróság megállapította, hogy Spanyolország azzal, hogy ezen a határidőn belül nem adta meg a tartózkodási engedélyt, nem tett eleget a 64/221 irányelv szerinti kötelezettségeinek.

3. A Bizottság mint a közösségi jog őrének fellépése

Az uniós polgárok számára valamely tagállamba való belépéshez, illetve kilépéshez előírt okmányok

A referencia-időszakban egyre több panasz érkezett a Bizottsághoz, különösen a csatlakozó országok állampolgáraitól, más tagállamokba utazó uniós polgárok jogait illetően. A Bizottság 2005. augusztus 10-én valamennyi tagállamot levélben emlékeztette arra, hogy az ítélkezési gyakorlat által is alátámasztott közösségi jog értelmében érvényes személyi igazolvány vagy útlevél puszta bemutatására minden uniós polgárnak lehetővé kell tenniük a területükre való belépést, illetve az onnan való kilépést.

A tagállamok tehát nem írhatják elő hatóságaik, illetve szállítóik számára, hogy személyi igazolvány helyett útlevelet kérjenek, illetve lakcímkártya vagy menettérti jegy bemutatását kérjék, illetve azt előírják vagy ajánlják, hogy az útlevél vagy a személyi igazolvány a visszatérést követő bizonyos időtartamig érvényes legyen.

A beérkezett válaszok szerint a tagállamok nemzeti joga összhangban áll a közösségi joggal.

A Bizottság helytelen jogalkalmazás esetén a jövőben is fellép majd.

Szociális ellátás igénybevétele

A bizottsági szolgálatok jelenleg két tagállam arra vonatkozó jogszabályaival és gyakorlatával kapcsolatos panaszokat vizsgálják, hogy a nem saját ellátó rendszerből nyugdíjban részesülő nyugdíjasok hogyan tudnak közlekedési kedvezményeket igénybe venni, illetve vizsgálják még egy másik tagállamnak a szociális segélyek inaktív személyek általi igénybevételére vonatkozó jogszabályaival kapcsolatos panaszokat is.

Az irányelvek be nem tartása vagy helytelen alkalmazása esetén alkalmazott jogsértési eljárások

A leginkább idevágó esetek a következő kérdésekhez kapcsolódnak:

Tartózkodási vízum

A Bizottság a 2005. április 14-i ítéletet (lásd 2. pont) követően 2005. december 13-án úgy döntött, hogy az EK-Szerződés 228. cikke alapján hivatalos figyelmeztetést küld Spanyolországnak. Jóllehet igazgatási utasítás alapján megszűnt a harmadik országbeli állampolgárságú családtagok számára a tartózkodási vízum beszerzésének követelménye, a Bíróság ítéletének végrehajtása mindaddig nem tekinthető megfelelőnek, míg a nemzeti jog vitatott rendelkezését hivatalosan nem módosítják.

A 93/96 irányelv szerinti anyagi fedezet igazolása, és a külön anyagi fedezet igazolás a családtagok részéről

A tagállamok a 93/96 irányelv értelmében, illetve annak a Bíróság C-424/98. sz. Bizottság kontra Olasz Köztársaság ügyben 2000. május 25-én és a C-184/99. sz. Grzelczyk-ügyben 2001. szeptember 20-án hozott ítéletének értelmezése szerint nem írhatják elő a 93/96 irányelv biztosította jogokat élvező diákok számára, hogy meghatározott összegű anyagi fedezetről igazolást vagy biztosítékot nyújtsanak, hanem be kell érniük a diák belátása szerint megválasztott olyan értelmű nyilatkozattal vagy ennek megfelelő más eszközzel, amely biztosítja az illetékes hatóságokat arról, hogy rendelkezik saját maga és családtagjai számára elegendő anyagi fedezettel.

A Bizottság 2005. december 13-án úgy határozott, hogy indoklással ellátott véleményt küld Olaszországnak a 2002. január 18-i 54. sz. köztársaság elnöki rendeletre vonatkozóan amiatt, hogy ennek szövege ellentétes a 93/96 irányelvvel, amennyiben előírja, hogy a diákoknak igazolniuk kell, hogy rendelkeznek megfelelő anyagi fedezettel, ellentétes továbbá a három irányelvvel a tekintetben, hogy a megfelelő anyagi fedezet meglétéről a családtagok számára az uniós polgár által bemutatott igazoláshoz képest külön igazolást ír elő.

A Bizottság 2004. december 14-én úgy határozott, hogy lezár egy Franciaország ellen indított jogsértési ügyet. 2002. december 19-én indoklással ellátott véleményt küldött Franciaországnak az 1994. március 11-i 94-211. sz. rendelet és egy 1999. június 19-i körlevél által előírt azon követelménnyel kapcsolatban, amely szerint a diákoknak bizonyítaniuk kell az illetékes hatóságoknak, hogy egy adott összegű anyagi fedezettel rendelkeznek, illetve azon gyakorlat miatt, mely a diákoktól bankszámla meglétéről szóló igazolást követelt. Az ügyet lezárták, miután Franciaország elfogadta az uniós polgárok számára lakcímkártya beszerzését előíró követelményt megszüntető, 2003. november 26-i 2003-1119. sz. törvényt, és módosította a vitatott rendelkezéseket.

A Bizottság 2004. március 30-án arról is határozott, hogy lezárja azt az ügyet, amelyet azért indított, mert Hollandia helytelenül alkalmazta a nemzeti jogba való átültetést célzó intézkedéseket, nevezetesen egy német diáktól azért tagadták meg a lakcímkártya kiadását, mert nem mutatott be bankszámla-igazolást. A Bizottság fellépését követően a diák igazolás nélkül megkapta a lakcímkártyát.

Az anyagi fedezet eredete és tartóssága a 90/364 irányelv értelmében

Amint azt a Chen-ítélet is megerősítette, a 90/364 irányelv nem tartalmaz az irányelv értelmében tartózkodási jogra igényt tartó uniós polgártól megkövetelt elegendő anyagi fedezet eredetére vonatkozó követelményt.

A Bizottság 2003. április 3-án indoklással ellátott véleményt küldött Hollandiának többek között azért, mert nemzeti joga előírja, hogy az uniós polgároknak legalább egy évig tartósan elegendő anyagi fedezettel kell rendelkezniük, és az anyagi fedezetnek személyesnek kell lennie. A bizottsági szolgálatok azt tervezik, hogy a Bírósághoz fordulnak.

2003. szeptember 30-án a Bizottság keresetet nyújtott be a Bírósághoz Belgium ellen (408/03. sz. ügy), mert Belgium az elegendő személyes anyagi fedezet meglétét feltételéül szabta az uniós polgárok tartózkodási jogának, és ezzel az EK-Szerződés 18. cikke és a 90/364 irányelv szerinti kötelezettségei tekintetében mulasztást követett el. A Bizottság álláspontját a főtanácsnok 2005. október 25-én előadott véleménye megerősítette.

Ebben a kérdésben tett panasz tárgyában még egy jogsértési eljárás van folyamatban Belgium ellen.

A Bizottság 2004. október 18-án hivatalos figyelmeztetést küldött Luxemburgnak egy német állampolgár panaszát illetően, akitől azon az alapon tagadták meg a 90/364 irányelv szerinti tartózkodási jogot, hogy nem rendelkezett személyes anyagi fedezettel, jóllehet mindkét szülője és vőlegénye édesanyja is vállalta, hogy fedezi a költségeit. Luxemburg válaszát vizsgálják.

A szociális segély igénybevételének következményei

Mint azt a Bíróság a Grzelczyck- és a Trojani-ügyben is megerősítette, a tagállamok megítélhetik úgy, hogy azok a 90/364 vagy a 93/96 irányelv biztosította jogokat élvező személyek, akik szociális segélyt igénybe vesznek, már nem felelnek meg a tartózkodási joghoz szükséges feltételeknek, és a közösségi jog által megszabott korlátozásokat tiszteletben tartva intézkedést hozhatnak az ilyen személyek tartózkodási engedélyének visszavonására vagy megújítására. Egy diák vagy inaktív uniós polgár szociális biztonsági rendszerhez való folyamodása azonban semmi esetre sem vezethet automatikusan ilyen intézkedésekhez.

A Bizottság a Hollandiának küldött, 2003. április 3-án kelt, indoklással ellátott fent említett véleményében úgy ítélte meg, hogy a 90/364 irányelvvel ellentétes az a holland jogszabály, amelyik úgy rendelkezik, hogy abban az esetben, ha egy uniós polgár a szociális biztonsági rendszerhez folyamodik, tartózkodási jogát elutasítják vagy automatikusan felfüggesztik.

Lakcímkártya kibocsátásához vagy az abban szereplő cím megváltoztatásához szükséges okmányok

A Bíróság ítélkezési gyakorlata (a C-363/89. sz. Roux-ügyben 1991. február 5-én hozott és a C-376/89. sz. Giagounidis-ügyben 1991. március 5-én hozott ítélet) szerint a szabad mozgáshoz való jogukat gyakorló uniós polgárokra és családtagjaikra vonatkozó belépési és tartózkodási követelményeket tartalmazzák a közösségi jog vonatkozó rendelkezései, és azoknak kimerítő jellegük van abban az értelemben, hogy a tagállamok hatóságai kizárólag olyan okmányokat írhatnak elő, amelyeket az alkalmazandó közösségi jogszabályok kifejezetten előírnak.

2004. október 18-án a Bizottság hivatalos figyelmeztetést küldött Franciaországnak a francia hatóságok által az uniós polgárokra és családtagjaikra vonatkozóan egy 2000. december 6-i keltezésű körlevél alapján megállapított azon követelményeket illetően, melyek lakcímkártya beszerzéséhez egy sor, a családi állapotukat és a lakóhelyüket igazoló okmány bemutatását írják elő, továbbá a lakcímkártyában a lakcím megváltoztatásához előírt hasonló követelményekről szóló panasz miatt. 2005. december 12-én kiegészítő hivatalos figyelmeztetés küldésére is sor került, mivel a körlevél továbbra is hatályban van, bár a vitatott gyakorlatot megszüntették, továbbá a jogszabályok még mindig lehetővé teszik lakcímkártya kiállítását, ha azt az uniós polgár kéri.

A Bizottság 2005. december 21-én hivatalos figyelmeztetést küldött Spanyolországnak azzal kapcsolatban, hogy Spanyolország spanyolországi lakcímkártya beszerzése céljából az 1408/71 rendeletben meghatározott 121. űrlap benyújtását írta elő egy olyan brit nyugdíjasnak, aki évente három hónapnál hosszabb időt tölt Spanyolországban, de lakóhelyét nem kívánja véglegesen ide áthelyezni. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy ez ellentétes a 90/365 irányelvvel, amely a lakcímkártyát nem köti konkrét betegbiztosítási formához. Az intézkedés ellentétes továbbá az 1408/71 rendelettel is, amely úgy rendelkezik, hogy a nyugdíjasok ideiglenes tartózkodás esetén használhatják a 111. űrlapot. Ezt váltotta fel 2004 júniusában az európai egészségbiztosítási kártya.

Automatikus területről való kiutasítás, ha határidőn belül nem mutatják be az okmányokat

A Bizottság a Belgium ellen 2003. március 30-án, a C-408/03. sz. ügyben benyújtott keresetében annak megállapítására kérte a Bíróságot, hogy Belgium nem tett eleget többek között a 90/364 irányelv szerinti kötelezettségeinek azzal, hogy lehetőséget biztosított, hogy azon uniós polgárok, akik egy meghatározott időn belül nem mutatták be a tartózkodási engedély beszerzéséhez szükséges okmányokat, automatikusan értesítést kapjanak az országból való kiutasításukról.

Megkülönböztető szankciók lakcímkártya beszerzésének vagy megújításának elmulasztása esetén

A Bizottság 2003. március 7-én keresetet nyújtott be a Bírósághoz Spanyolország ellen (C-108/03. sz. ügy), mert Spanyolország nem teljesíti többek között az EK-Szerződés 39., 43. és 49. cikke szerinti kötelezettségeit, amennyiben nem spanyol állampolgárságú uniós polgárok a tartózkodási engedélyekkel kapcsolatos rendelkezések megsértésének súlyossága és emiatt kirótt bírságok tekintetében aránytalanul eltérő bánásmódban részesülnek Spanyolországban azokhoz a spanyol állampolgárokhoz képest, akik hasonló jogsértést követnek el a nemzeti személyazonossági okmányok beszerzésének vagy megújításának kötelezettsége kapcsán.

Spanyolország a Bizottság Bírósághoz intézett folyamodványára adott válaszában előadta, hogy bejelentette a Bizottságnak a 2003. február 14-i 2003/178 királyi rendelet elfogadását, amely az inaktív személyek kivételével megszüntette az uniós polgárokra vonatkozóan a lakcímkártya beszerzésének követelményét. A Bizottság 2003. július 22-én úgy határozott, hogy visszavonja keresetét.

Állandó lakcímkártya – megkülönböztetés állampolgárság alapján

A Bizottság 2003. június 17-én keresetet nyújtott be a Bírósághoz Franciaország ellen (C-258/03. sz. ügy) azzal az indokkal, hogy Franciaország azáltal, hogy az állandó tartózkodási engedély megadását az 1994. március 11-i 94-221 rendelet értelmében más tagállamok állampolgárai számára a kölcsönösség feltételéhez kötötte, nem teljesíti az EK-Szerződés 12. cikke szerinti kötelezettségeit.

Franciaország a fentiekben említett 2003-1119 törvénnyel eltörölte a kölcsönösség feltételét, és a Bizottság 2004. március 30-án úgy határozott, hogy visszavonja keresetét.

Lakcímkártya költsége

A Bizottság a 2910/2001. sz. törvény módosítását követően 2004. július 7-én úgy határozott, hogy lezárja a Görögország ellen amiatt folyó jogsértési eljárást, hogy a lakcímkártyák költsége a nemzeti személyazonossági okmányok költségéhez képest hátrányosan megkülönböztető volt.

4. Az új tagállamokban az irányelvek nemzeti jogba való átültetését célzó intézkedések áttekintése

A tíz új tagállam a csatlakozás előtt elfogadta az irányelvek nemzeti jogba történő átültetését célzó intézkedéseket. Az irányelvek nemzeti jogba történő átültetését célzó utolsó intézkedésről 2005 januárjában érkezett bejelentés a Bizottsághoz. A referencia-időszakban nem érkezett panasz az irányelvek e tagállamok általi alkalmazását illetően.

Az irányelvek nemzeti jogba történő átültetését célzó intézkedéseket áttekintő táblázat a mellékletben szerepel.

5. A 2004/38 új irányelv – főbb újítások

A legfontosabb fejlemény a referencia-időszakban az volt, hogy az Európai Parlament és a Tanács elfogadta a 2004/38 irányelvet, ami fontos előrelépést jelent a tekintetben, hogy a szabad mozgáshoz való jog egyszerű gazdasági jogból a valódi uniós polgárság konkrét kifejezésévé fejlődjön.

Az irányelv egy jogi aktusban egyesíti a szabad mozgással és tartózkodással kapcsolatos közösségi vívmányokat, köztük a három irányelvet, ezáltal a korábbinál nagyobb átláthatóságot biztosít ennek a jognak, és megkönnyíti annak alkalmazását mind az uniós polgárok, mind pedig a nemzeti közigazgatási rendszerek számára.

Az irányelv nemzeti jogba való átültetésének határideje 2006. április 30.

Az irányelv az alábbi főbb újításokat tartalmazza:

– Az uniós polgárok családegyesítési jogát kiterjeszti az élettársakra, és új jogokat biztosít a családtagoknak az uniós polgárok elhalálozása, illetve házasság vagy élettársi viszony felbontása esetén.

– A szabad mozgáshoz fűződő adminisztráció csökkentésével megkönnyíti ennek a jognak a gyakorlását. Az uniós polgárok és családtagjaik az érvényes személyazonossági igazolvány vagy útlevél meglétének követelményétől eltekintve minden feltétel és adminisztráció nélkül legfeljebb három hónapig tartózkodhatnak egy másik tagállamban.

– Három hónapot meghaladó tartózkodás esetén az uniós polgároknak már nem szükséges tartózkodási engedélyt beszerezniük a tartózkodás szerinti tagállamban: elegendő pusztán bejelentkezni az illetékes hatóságoknál, és még ez is csak akkor kötelező, ha a fogadó tagállam azt szükségesnek ítéli meg. Ezek az adminisztrációs terhek csökkentését célzó lépések összhangban állnak a tartózkodási engedély követelményének megszüntetésére már több tagállam által hozott intézkedésekkel.

Az irányelv fenntartja azt a követelményt, hogy az uniós polgároknak gazdasági tevékenységet kell folytatniuk, vagy – gazdasági szempontból inaktív személyek esetében – elegendő anyagi fedezettel és teljes körű betegbiztosítással kell rendelkezniük ahhoz, hogy egy másik tagállamban lakóhelyet létesítsenek.

– Az irányelv alapvető újdonsága, különösen a gazdasági szempontból inaktív személyeket illetően az, hogy az uniós polgárok és családtagjaik a fogadó tagállamban öt év jogszerű tartózkodást követően állandó tartózkodási jogot szereznek, amely nincs további feltételekhez kötve. Ez a jog az európai állampolgárság egyértelmű kifejezésének minősül.

– Az irányelv megerősíti az irányelv értelmében a fogadó tagállam területén lakóhellyel rendelkező uniós polgároknak és családtagjaiknak a szóban forgó tagállam állampolgáraival egyenlő bánásmódra való jogát.

E jog tekintetében két eltérésről született rendelkezés: a fogadó tagállam nem köteles a diákoknak és egyéb inaktív személyeknek szociális segélyre való jogosultságot biztosítani a tartózkodás első három hónapjában, továbbá az állandó tartózkodási jog megszerzése előtt nem köteles ezen személyeknek megélhetési célú tanulmányi támogatást nyújtani ösztöndíjak vagy kölcsönök formájában.

– Végezetül az irányelv korlátozza a tagállamok mozgásterét az uniós polgárok és családtagjaik tartózkodási jogának közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi indokkal, illetve a tartózkodási feltételek be nem tartása okán történő megszüntetése tekintetében. Az irányelv kifejezetten rendelkezik arról, hogy az uniós polgárnak vagy családtagjának a fogadó tagállam szociális biztonsági rendszeréhez való folyamodása semmi esetre sem vezethet automatikusan kiutasításhoz.

Az irányelv fokozza azon uniós polgárok és családtagjaik közrendi vagy közbiztonsági indokkal történő kiutasítása elleni védelmet, akik állandó tartózkodási jogot szereztek, és azokra az esetekre korlátozza az azt megelőzően tíz évig a tagállamban tartózkodó vagy kiskorú uniós polgárok kiutasításának lehetőségét, amikor kényszerítő közbiztonsági körülmények állnak fenn.

Az irányelv megerősíti a kiutasítás ellen érvényben lévő eljárási biztosítékokat, és azokat kiterjeszti a tartózkodási feltételek be nem tartásának indokával történő kiutasítások esetére.

Az irányelv annak biztosítása érdekében, hogy az uniós polgárok megfelelő tájékoztatást kapjanak jogaikról, arra kötelezi a tagállamokat, hogy elsősorban figyelemfelkeltő kampányok segítségével tájékoztassák az állampolgárokat az irányelvből származó jogaikról. A Bizottság ugyanennek jegyében honlapján összeállítást tett közzé a vonatkozó jogszabályokból, beleértve a jelenlegi vívmányoknak az irányelvvel való összehasonlítását [5].

A Bizottság az irányelvnek a tagállamok által a nemzeti jogba való átültetésének figyelemmel kísérésére és a tagállamok segítésére 2005 júniusában és 2006 januárjában a tagállamok szakértőit konzultációra hívta össze.

6. Következtetések

Az irányelvek alkalmazása a referencia-időszak végén, az inaktív uniós polgárok tartózkodási jogáról szóló irányelvek elfogadása után tizenöt évvel alapvetően kielégítő, mint azt a jogsértések csökkenő tendenciája is mutatja. Hat tagállam nemzeti végrehajtási intézkedéseiről azonban a megfelelés hiánya vagy helytelen alkalmazás miatt még mindig jogsértési eljárás folyik, jobbára az irányelvek korlátozó értelmezéséből adódóan. A tárgyidőszakban a Bizottsághoz olyan panaszok is érkeztek, amelyeket sok esetben még a jogsértési eljárás indítása előtt meg lehetett oldani.

Az olyan rendszerek, mint a SOLVIT-hálózat [6], a EUROPE DIRECT [7] és a Polgárok Tanácsadó Szolgálata [8], továbbra is értékes segédeszközöket jelentettek az állampolgároknak a hasznos információk beszerzésénél, valamint az olyan ügyek megoldásánál, amelyek gyors megoldást igényelnek, amit a jogsértési eljárások korlátai nem biztosítanak.

A 2004/38 új irányelv a jelenlegi szabályozást továbbfejleszti, és sok olyan konkrét problémára kínál megoldást, amely a három irányelv alkalmazása során felmerült: egyetlen, egyszerű jogi eszköz keretén belül kezeli a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való alapvető jogot, ami az uniós polgársághoz fűződő leglátványosabb jog; megkönnyíti a tartózkodási jog gyakorlását az adminisztratív formaságok és az azokhoz kapcsolódó költségek csökkentésével, valamint a fogadó tagállamban öt év tartózkodás után állandó tartózkodási jog megadásának bevezetésével, ami nem csak feltétlen, hanem a gazdasági szempontból inaktív uniós polgároknak az adott tagállam állampolgáraival teljes mértékben egyenlő bánásmódot biztosít. Az irányelv korlátozza a tagállamok mozgásterét az uniós polgárok és családtagjaik kiutasításának tekintetében. Végezetül a Bíróság ítéletei és az azokban foglalt pontosításoknak az irányelvbe való beépítése hozzájárul a jövőbeli jogsértések kiküszöböléséhez.

A Bizottság szorosan figyelemmel követi az irányelv nemzeti jogba történő átültetését, és kiemelt elsőbbséget biztosít annak, hogy az a nemzeti jogba helyesen kerüljön átültetésre.

[1] HL L 180., 1990.7.13., 26. o.

[2] HL L 180., 1990.7.13., 28. o.

[3] HL L 317., 1993.12.18., 59. o.

[4] Az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 29-i 2004/38/EK irányelve az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 158., 2004.4.30., 77. o.).

[5] http://europa.eu.int/comm/justice_home/doc_centre/citizenship/movement/doc/free_movement_281004_en.pdf

[6] http://europa.eu.int/comm./internal_market/solvit

[7] http://europa.eu.int/europedirect/index_en.htm. Ingyenesen hívható telefonszám: 00 800 67 89 10 11.

[8] http://europa.eu.int/citizensrights/signpost/front_end/index_en.htm.

--------------------------------------------------