A lisszaboni közösségi program végrehajtása - Javaslat az Európai parlament és a Tanács rendelete a Közösségi Vámkódex létrehozásáról (Korszerűsített Vámkódex) {SEC(2005) 1543 } /* COM/2005/0608 végleges - COD 2005/0246 */
[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA | Brüsszel, 30.11.2005 COM(2005) 608 végleges 2005/0246 (COD) A lisszaboni közösségi program végrehajtásaJavaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE a Közösségi Vámkódex létrehozásáról (Korszerűsített Vámkódex) (a Bizottság előterjesztése) {SEC(2005) 1543 } INDOKOLÁS A JAVASLAT HÁTTERE | 110 | A javaslat indokai és célkitűzései A jelenlegi Közösségi Vámkódex, a 2913/92/EGK tanácsi rendelet idejétmúlt. Nem tartott lépést sem a nemzetközi kereskedelem környezetében végbement radikális változásokkal – különösen az információs technológia felhasználásának és az elektronikus adatcserének a gyors és visszafordíthatatlan növekedésével –, sem a vámügyi munka súlypontváltozásával. Ez ellentétben van a hatékony vámkezeléssel és a belső piacon belüli kockázatalapú ellenőrzésekkel. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy a Közösség napirendre tűzte a kereskedelem könnyítését a Doha Fejlesztési Menetrend kapcsán, valamint azt, hogy a kialakulóban lévő biztonsági veszélyekkel kapcsolatos követelmények az ellenőrzés erősítését követelik meg a Közösség külső határain. A Vámkódex korszerűsítése, a vámeljárásoknak és a folyamatoknak a mai követelményeknek megfelelő átalakítása és az informatikai rendszerek közös szabványait célzó szabályok elfogadása megvalósítja az e-kormányzat kezdeményezését a vám területén, teljesíti a „jobb szabályozásért” kezdeményezést ezen a területen, azáltal, hogy kevésbé összetett és jobban strukturált szabályokat biztosít és több rendeletet is összefog, fokozza a Közösségen belül és vele üzleti tevékenységet folytató vállalatok versenyképességét, ezáltal pedig gazdasági növekedést teremt, növeli a biztonságot a külső határon, amint közös szabványok (ezen belül a kockázatelemzésre vonatkozóak) kerülnek bevezetésre és működtetésre a közös informatikai keretrendszeren keresztül, csökkenti a csalás kockázatát, hozzájárul ahhoz, hogy jobb legyen az összhang más közösségi politikákkal, amilyen például a közvetett adózás, a mezőgazdasági, kereskedelmi, környezetvédelmi, egészségügyi és fogyasztóvédelmi politika, és biztosítja a hatékony döntéshozatali folyamatot a végrehajtási rendelkezések, iránymutatások és magyarázó megjegyzések elfogadására, és felhatalmazza a Bizottságot, hogy a nemzeti közigazgatástól kérje egy határozat visszavonását. Ilyen kiterjedt változások nem végezhetők el a jelenlegi Vámkódex folyamatos módosításával, hanem csak annak teljes átírásával, azaz annak egy korszerűsített Közösségi Vámkódexszel történő felváltásával. | 120 | Általános háttér Ezt a javaslatot a megújított lisszaboni stratégia összefüggéseiben kell szemlélni, amelynek célja az, hogy Európa vonzóbb hely legyen a befektetés és a munka szempontjából, ahol a növekedést a tudás és az innováció vezérli, és ahol a szabályozások lehetővé teszik az EU-ban a vállalkozásoknak, hogy több és jobb munkahelyet hozzanak létre. Ezt a javaslatot azért is hozták létre, hogy teljesüljenek az e-kormányzat célkitűzései, azáltal, hogy a vállalkozások számára lehetővé teszik, az elektronikus vámügyön keresztül, hogy teljes mértékben részesüljenek a korszerű technológia hasznaiból és a kereskedelem ebből eredő egyszerűsödéséből. A vámügy és a kereskedelem számára egyszerű és papírmentes környezet megteremtését célzó bizottsági javaslatok kedvező fogadtatásra és támogatásra találtak a 2003. decemberi tanácsi állásfoglalásban, amely záradékkal látta el a vámszabályok és -eljárások korszerűsítésére és a megreformált, számítógépesített háttérrel rendelkező vámeljárásokat támogató szabályozási keretrendszer kialakítására vonatkozó bizottsági javaslatokat. A jelen Kódex nem került általános áttekintésre, amióta 1992-ben elfogadták, csak korlátozott változások voltak, amelyek konkrét problémákkal foglalkoztak. Még mindig a papírtranzakciókra alapozza az eljárásokat, és – bár az elektronikus vámkezelés a nemzeti számítógépesített rendszerek révén inkább szabály, mint kivétel – még mindig nincs olyan kötelezettség a közösségi jogrend szerint, hogy ilyen rendszereket kell használni. Közösségi szintű IT-alkalmazások a vámkezelésre általában nem léteznek, mégis, a számítógépesített árutovábbítási rendszer, az NCTS, sikeres bizonyítékát adta az ilyen rendszerek megvalósíthatóságának, és új lehetőségeket nyit a hasonló alkalmazások számára más vámügyi rendszerekben is. Ezenkívül a vám szerepe távolodóban van a vámteher beszedésétől, amely drámaian csökkent az elmúlt 20 évben, a nem tarifális intézkedések javára, ideértve különösen a biztonsággal, a hamisított árukkal, a pénzmosással és a kábítószerekkel kapcsolatosakat, és a járványügyi, egészségügyi, környezet- és fogyasztóvédelmi intézkedések, valamint a behozatalhoz kapcsolódó hozzáadottérték-adó és jövedéki adó beszedése és a kivitelnél az ilyen adóktól való mentesítés javára. A Vámkódexet ennek megfelelően kell átalakítani, de azért is, hogy irányadó legyen a vám és a kereskedelem elektronikus környezete számára. Ráadásul a gazdasági szereplők és az igazgatások mind üdvözölték azt a lehetőséget, hogy a vámügyi szabályokat jelentősen megújítsák, annak érdekében, hogy azok egyszerűbbekké és jobban strukturáltakká váljanak. Nem utolsósorban, radikális változásokra van szükség a Kódexben, egy kibővített Közösségben és az elektronikus kereskedési környezetben, az adóknak a legmegfelelőbb helyen történő beszedésének biztosítására, ami nem más, mint az a hely, ahol a kereskedő letelepedett (központi vámkezelés). Ugyanakkor létfontosságú a közös szabványok megőrzése, ideértve a kockázatelemzésre és a vámszankciókra vonatkozóakat. Az utóbbit csak egységes jogi kerettel lehet megvalósítani, amelyre vonatkozóan a Bizottság hamarosan javaslatot nyújt be. Szükséges továbbá a jobb összhang más közösségi politikákkal, amilyen például a közvetett adózás, a mezőgazdasági, kereskedelmi, környezetvédelmi, egészségügyi és fogyasztóvédelmi politika. Ez megköveteli a feladatok felülvizsgált elosztását a határon működő, illetve a területi vámhivatalok között. Ha a Kódex ezen változtatásainak az elvégzésére nem kerül sor, az megakadályozza, hogy az Európában üzleti tevékenységet folytató vállalatok teljes mértékben kihasználják a korszerűbb feltételeket nemzetközi kereskedelmi kötelezettségeik teljesítése során, ami kihatással lesz teljesítményükre az egyre erősödő versenykörnyezetben. Az idejétmúlt eljárások, folyamatok és más vámügyi szabályok, amelyeket egy papíralapú környezethez dolgoztak ki, növelik a csalás kockázatát is, veszélyeztetik a biztonságot a külső határokon és gyengítik a vám mint fő határvédelmi és a nemzetközi áruforgalmat felügyelő szervezet szerepét. | 130 | Meglévő rendelkezések a javaslat területén A Vámkódexet létrehozó 1993. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet és a Vámkódexet létrehozó 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtásához szükséges rendelkezések meghatározásáról szóló, 1993. július 2-i 2454/93/EGK bizottsági rendelet. A javaslat és végrehajtási rendelkezései lépnek ezeknek a rendeleteknek a helyébe, a következő rendeletekkel és végrehajtási rendelkezésekkel együtt, amelyek az új Kódexbe beépítésre kerültek. a vámmentességek közösségi rendszerének létrehozásáról szóló, 1983. március 28-i 918/83/EGK tanácsi rendelet, a Közösségen belüli légi járaton utazó személyek kézi és feladott poggyászára, valamint a Közösségen belüli tengeri utazáson részt vevő személyek poggyászára alkalmazandó ellenőrzések és alakiságok megszüntetéséről szóló, 1999. december 19-i 3925/91/EGK tanácsi rendelet, a Közösség, valamint Ceuta és Melilla vámterülete közötti kereskedelemben a „származó termék” fogalmának meghatározásáról és az igazgatási együttműködés módszereiről szóló, 2000. december 5-i 82/2001/EK tanácsi rendelet, az Európai Közösség és egyes országok közötti preferenciális kereskedelemre irányadó rendelkezések alapján az EUR.1 szállítási bizonyítványok kiadásának, a számlanyilatkozatok és az EUR.2 nyomtatványok kiállításának, valamint egyes elfogadott exportőri engedélyek kiadásának megkönnyítésére irányuló eljárásokról szóló, 2001. június 11-i 1207/2001/EK tanácsi rendelet. | 140 | Az Unió más politikáival és célkitűzéseivel való összhang Összhangban van a megújított lisszaboni stratégiával és az e-kormányzat kezdeményezésével. | EGYEZTETÉS AZ ÉRDEKELT FELEKKEL ÉS HATÁSVIZSGÁLAT | Egyeztetés az érdekelt felekkel | 211 | Egyeztetési módszerek, főbb célbavett ágazatok és a válaszadók általános jellemzői A korszerűsített Vámkódex egymást követő változatait megvitattuk a tagállamok vámigazgatásaival, a Vámkódex Bizottságban és az európai szakmai szervezetekkel, a Kereskedelmi Kapcsolattartó Csoport összejövetelein, 2004 májusától kezdődően. Az interneten nyilvános egyeztetés folyt 2004 nyarán. A különféle gazdasági szereplőktől, a tagállamoktól és harmadik országoktól kapott számos megjegyzés figyelembevételre került aztán a felülvizsgált változat megfogalmazásakor, amelynek bemutatása ezeknek az érdekelteknek egy nagy szeminárium keretében történt, Budapesten 2005 áprilisában. Ezenkívül kérdőívet kaptak az európai szakmai szövetségek és vámigazgatások, hogy visszajelzést adjanak a korszerűsített Vámkódex végrehajtásának költségeiről és hasznairól. | 212 | A válaszok összegzése és figyelembevételük módja A bizottsági javaslatra a három egyeztetés és a budapesti konferencia során kapott reagálások nagyon kedvezőek voltak, egyes konkrét megjegyzések azonban figyelembevételre kerültek a javaslat végleges megfogalmazása során. Érkeztek reagálások a hatásvizsgálati kérdőívekre is, és annak eredményeit egy, ehhez a javaslattervezethez csatolt hatásvizsgálati értékelés foglalja össze. | 213 | Nyílt, internetes egyeztetést is végeztek a 2004. július 1–2004. szeptember 15. közötti időszakban. A Bizottsághoz 56 reagálás érkezett. Az eredmények, többek között a Bizottság arra vonatkozó válaszai, hogy a reagálások milyen mértékben kerültek figyelembevételre, már rendelkezésre állnak a http://europa.eu.int/comm/taxation_customs/resources/documents/CustomsCode_tables.pdf címen. | A szakértői vélemények összegyűjtése és felhasználása | 229 | Nem volt szükség külső szakértői véleményezésre. | 230 | Hatásvizsgálat Nincsenek további jogi változások: Ennek a választási lehetőségnek megfelelően a jelenlegi Vámkódex, a nemrégiben módosított formában, de amely a nyolcvanas években született és a kilencvenes években lépett hatályba, továbbra is érvényben marad. A papíralapú ügyletek továbbra is a szabványos eljárást jelentik. A vámeljárások és a folyamatok továbbra is szükségtelenül összetettek lesznek és a szabályok nem tükrözik a gazdasági valóságot, ami egyre nehezebbé teszi mind a vámigazgatások, mind a kereskedők számára, hogy ezeket az idejétmúlt szabályokat a korszerű környezetben alkalmazzák. A Vámkódex nemrég kihirdetett biztonsági módosítása, annak betartása miatt körülbelül 1 200 millió euro költséghez vezethet, amelyet részben csökkenthetnek egyes nemzeti informatikai kezdeményezések, emellett a beruházások évi 50–60 millió euróval nőnének a Bizottság és a tagállamok számára, a szükséges IT-infrastruktúra megvalósítása miatt. A tagállamok még mindig vállalhatnának kötelezettséget, a vámügy újjászervezése nélkül, a vámügyi szabályok és folyamatok számítógépesítésére a meglévő jogi kereteken belül, és létrehozhatnának kölcsönösen átjárható vámügyi rendszereket mind az egyazon tagállamon belül, mind más tagállamok vonatkozásában. Ez azonban nem tenné lehetővé az átállást egy teljesen elektronikus környezetre, mivel a kereskedők fenntartanák azt a választási lehetőséget, hogy papíralapú vámáru-nyilatkozatokat nyújtsanak be, az elektronikus helyett. Az interoperabilitás is valószínűleg a vámigazgatásokra korlátozódna, mivel a Vámkódexben nem lenne olyan jogi kötelezettség, hogy meg kell valósítani az „egyablakos” rendet. A hozzáférhetőség a kereskedők számára a jelenlegi helyzetre korlátozódna, amikor csak nemzeti, nem összehangolt illesztőfelületek léteznek a kereskedők számára. A szolgáltatókat és az igazgatási szerveket bátorítaná, hogy egységes csatlakozási pontokat hozzanak létre, amelyek révén a kereskedők az illetékes vámhatóságoknak a nyilatkozatokat a meglévő illesztőfelületeken keresztül nyújthatnák be, elkerülve ezáltal a költséges beruházások megsokszorozását, de nem lenne jogi kötelezettség a tagállamok számára, hogy ilyen rendszerekbe beruházzanak. Ez korlátozná a kereskedők lehetőségeit abban, hogy hasznot húzzanak az egyszerűsítésből – amilyen például a központosított vámkezelés és az „egyablakos” rend – és a Közösség egészére szóló határozatokból. Csak a szabályok és eljárások további EK-szintű harmonizációja révén nyerhetünk teljes hasznot az új elektronikus vámrendszerből az új üzleti és kereskedelmi valósággal összefüggésben. Harmonizáció nélkül a páneurópai stratégiák és folyamatok, ezen belül a közös szoftvercsomagok fejlesztése akadályozva lenne. A multinacionális társaságoknak gyakran továbbra is nemzeti megbízottak szolgáltatásait kellene igénybe venniük, vagy fiókirodákat kellene nyitniuk a tagállamokban, ahol működnek, még akkor is, ha képesek arra, hogy elektronikus vámügyi eljárásokat alkalmazzanak. Ez mintegy 15%-kal csökkenthetné a fent említett, a biztonsággal kapcsolatos megfelelőségi költségeket, de körülbelül évi 40–50 millió euro többletköltség felmerülése valószínűsíthető. A Vámkódex korszerűsítése: Ezzel a választási lehetőséggel megfelelő jogi keretrendszer jön létre, és az elektronikus vám elérésével kapcsolatos munka drámai módon leegyszerűsödik. Az elektronikus vámügy, e választási lehetőség szerint, főként „hatékony vámügy”, amelyben a vámolási tevékenység mélyreható átszervezéssel egy összefüggő üzleti csomaggá válik. Ez egy alacsony kockázatot képviselő stratégia az IT szempontjából, mivel bármely jelentős cselekvés vagy beruházás kezdeményezése, akár közösségi, akár nemzeti szinten, szilárd jogi alapokon nyugszik. Ez a választási lehetőség lehetővé tenné a jogi szabályozás összetettségének csökkentését, az azonos játékteret a gazdasági szereplők számára, a vámügynökökre vonatkozó korlátozások visszavonását és a váminformációs portál fejlesztését, a kölcsönösen átjárható és hozzáférhető, automatizált vámrendszereket, az egységes hozzáférési pontokat, az „egyablakos” és a „mindent egy helyen” ügyintézést az áruk ellenőrzésében, minden, az áruknak a közösségi határokon keresztülmenő forgalmában érintett hatóság részéről. Ez a választási lehetőség nemcsak jelentősen csökkentené a csalás kockázatát, de meg is könnyítené a kereskedelmet. Teljes mértékben elérhetővé válnak a korszerűsítéssel, a célirányosabbá tétellel és a teljesen elektronikus környezettel kapcsolatos célkitűzések. A vállalatok sokkal fejlettebb engedélyezési programban részesülhetnének, amely mind a jobb könnyítést, mind a nagyobb egyszerűsítést lehetővé teszi. Képessé válnak arra, hogy bizonyos feltételek szerint, központi vámkezelést használjanak, ami számukra azzal a haszonnal jár, hogy egyetlen vámhivatallal kell kapcsolatot tartaniuk az EU-ban. Az információk könnyebben hozzáférhetőkké válnának, a közös vámügyi információs portálokon keresztül, és a különböző illetékes igazgatásokkal folytatott minden érintkezés áirányítható az egyetlen ablakon. Az ilyen „hatékony vám” megoldás költségei nyilvánvalóan magasabbak lennének, mint az előző választási lehetőségéi, a valószínű kiegészítő beruházás évi 40–50 millió euro lenne 2013-ig, a Bizottság és a tagállamok számára együttesen. A hasznok azonban évi 2500 millió eurót is elérhetnének, amikor a rendszer már teljesen működőképes, ami a legkorábban 2009-ben történhet meg. Ennél a választási lehetőségnél a fedezeti pont 2010-ben érhető el. | 231 | A Bizottság elvégezte a munkaprogramban előírt hatásvizsgálatot, amelyről a jelentés a http://europa.eu.int/comm/taxation_customs/common/consultations/customs/index_en.htm címen áll rendelkezésre. | A JAVASLAT JOGI ELEMEI | 305 | A javasolt cselekvés összefoglalása A meglévő Közösségi Vámkódexet és az 1. pontban felsorolt kapcsolódó rendeleteket ki kell cserélni egy Korszerűsített Vámkódexszel, amely a mai feltételeknek megfelelővé teszi a vámeljárásokat és lerakja az alapokat egy hozzáférhető, kölcsönösen átjárható, EU-szintű vámkezelési rendszer számára. | 310 | Jogi alap Az EK-Szerződés 26., 95., 133. és 135. cikke. | 329 | A szubszidiaritás elve A javaslat a Közösség kizárólagos illetékessége alá tartozik. A szubszidiaritás elve ezért nem alkalmazható. | Az arányosság elve A javaslat megfelel az arányosság elvének, a következő ok(ok)ból: | 331 | A korszerűsített Vámkódex, amelyet a javaslat tartalmaz, olyan egyszerű, amennyire csak lehetséges, azzal a céllal, hogy – a végrehajtási rendelkezésekkel, az iránymutatásokkal és a magyarázó megjegyzésekkel együtt – biztosítani lehessen egységes alkalmazását a Közösség egészében. Egy irányelv nem tudná elérni ezt a célkitűzést. | 332 | Az eljárások egyszerűsítése döntő jelentőségű az elektronikus vámkörnyezetre való sikeres áttéréshez. Csökkenti a vámigazgatásokra és a gazdasági szereplőkre nehezedő terheket is, akiknek a jelenlegi Kódex nemrégiben történt módosításai nyomán már most is beruházniuk kell elektronikus rendszereikben, biztonsági okokból. | Az eszközök megválasztása | 341 | Javasolt eszközök: rendelet. | 342 | Más módszerek nem lennének megfelelőek, a következő ok(ok)ból: Mivel nincs kizárólagos közösségi illetékesség a külkereskedelem tekintetében, csak egy rendelet biztosíthatja a vámjogszabályok egyforma alkalmazását. | KÖLTSÉGVETÉSI KIHATÁS | 401 | A tagállamoknak és a kereskedőknek be kell ruházniuk a hozzáférhető, kölcsönösen átjárható vámkezelési rendszerek megvalósításába. | KIEGÉSZÍTő TÁJÉKOZTATÁS | 510 | Egyszerűsítés | 511 | A javaslat gondoskodik a jogszabályok egyszerűsítéséről, a hatóságok igazgatási eljárásainak egyszerűsítéséről (EU és nemzeti), a magánszférabeli felek igazgatási eljárásainak egyszerűsítéséről. | 512 | Az egyszerűbb felépítés és a következetesebb terminológia mellett, kevesebb cikkel és egyszerűbb szabályokkal, az új Kódex ügyfélorientált megközelítési módot alkalmaz, olyan általánosan érthető meghatározásokat használva, mint az áruk behozatala, kivitele, szállítása, tárolása, feldolgozása és felhasználása. Egyúttal folyamatorientált megközelítési módot is alkalmaz, amikor a hasonló folyamatokat közös szabályok szerint csoportosítja, kevesebb kivétellel, amihez egyes eljárásokat el kell törölni, másokat pedig össze kell vonni vagy egyesíteni, a meglévő tizenhárom különféle vámjóváhagyási kezelést vagy alkalmazást mindössze három alapvető eljárásra, a behozatali, kiviteli és különleges eljárásokra csökkentve, amelyek mindegyikénél következetesek a szabályok, nevezetesen az engedélyek, a biztosítékok és a vámtartozás szabályai. Ennek eredményeként a jelenlegi Kódex 258. cikkének több mint kétharmada módosult, került összevonásra vagy került át a végrehajtási rendelkezések közé. Ez a korszerűsített Kódex, amelyet összevont és egyszerűbb végrehajtási rendelkezések, magyarázó megjegyzések és iránymutatások követnek majd, biztosítja a vámjogi szabályok következetes értelmezését és alkalmazását a tagállamok részéről, ami óriási haszonnal fog járni a gazdasági szereplők számára. | 513 | A kapcsolódó eljárások összevonása vagy egyesítése azt jelenti, hogy kevesebb szakemberre lesz szükség, ami csökkenteni fogja a szükséges képzést, csökkenti a programozási munkát a vámolási szabályok végrehajtásánál és lehetővé teszi, hogy az emberi erőforrásokat jobban át lehessen csoportosítani a kockázatot képviselő területekre, ily módon megnövelve a biztonságot és csökkentve a szabálytalanságok kockázatát. Azok az igazgatások, amelyeknél folyamatban van az alkalmazottak számának csökkentése, vagy ezt már el is végezték, hasznot fognak húzni ebből a megközelítésből. | 514 | Az egyszerűbb felépítés és a közös elemek maximális száma a különféle megállapodásoknál könnyebb hozzáférést jelent majd a szabályokhoz, és kevesebb lesz a programozási munka a vámügyi szabályoknak való megfelelés érdekében. A vámügyi szabályok jobb és következetesebb értelmezése és alkalmazása óriási haszonnal jár a gazdasági szereplők számára. | 517 | A javaslat szerepel a Bizottság Munka- és Jogalkotási Programjában, a 2004/TAXUD-015 számon. | 520 | A meglévő jogszabályok hatályon kívül helyezése A javaslat elfogadása a meglévő jogszabályok hatályon kívül helyezését eredményezi. A javaslat részletes magyarázata I. CÍM: ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK Az új szöveg tartalmaz egy nyilatkozatot a célkitűzésekről, amely ismerteti a vámigazgatások szerepét és célkitűzéseit, és kimondja, hogy a vámjogszabályok tartalmazzák a Vámtarifát, ami az előző Kódexből kimaradt, és pótolni kellett. Bevezetésre került az elektronikus nyilatkozatok és a vámigazgatások közötti elektronikus adatcsere elve, az adatvédelmi rendelkezések teljes tiszteletbentartásával, a kiegészítő információk önkéntes adatcseréjének jogi alapjával együtt a gazdasági szereplők és a vámhatóságok között. A képviselőkre vonatkozó szabályok megváltoztak, melynek során a korábbi megszorításokat visszavonták, mivel azok nem voltak többé összeegyeztethetőek sem az elektronikus környezettel, sem az egységes piac elveivel. Ez a felülvizsgálat beleillik abba az általános megközelítési módba is, amely szerint a különleges nemzeti rendelkezésekre vonatkozó összes felhatalmazás eltávolításra került a Kódexből, kivéve, amikor azok a vámellenőrzés szervezetére vonatkoznak. A Kódexbe a 648/2005/EGK tanácsi rendelet által bevezetett engedélyezett gazdasági szereplő program számára a jogi keretrendszer kibővült. A Kódex rendelkezései összhangban vannak az alapjogi chartával, amely előírja, hogy mindenki jogosult meghallgatásra, mielőtt olyan határozatot hoznak, amely őt hátrányosan érintené, beleértve a vámkezelés utáni beszedésről szóló határozatokat, valamint a visszafizetési vagy mentességi kérelmek elutasítását. Tisztázást nyert, hogy számos személy kérheti, hogy határozat vonatkozzon rá, és a határozatok a Közösség egészére érvényesek, kivéve, ha más rendelkezés történt, és hogy a határozatokra vonatkozó szabályok akkor is alkalmazandók, amikor egy fellebbezéssel foglalkoznak a vámhatóságok. A javaslat azt irányozza elő, hogy a tagállamok gondoskodjanak hatékony, arányos és visszatartó erejű vámszankciókról. A következetességnek a belső piac egészén történő megerősítése céljából egy későbbi szakaszban a közösségi vámszabályok megsértése tekintetében alkalmazott igazgatási szankciók közös keretrendszerének kialakítását fogják javasolni a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek. Az ellenőrzések és az alakiságok alóli kivételek szerepeltetése ebben a fejezetben lehetővé teszi az 1991. december 19-i 3925/91/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezését. Minden olyan helyzet, amikor a vámigazgatások költségeket téríttethetnek meg vagy díjakat számíthatnak fel, együtt szerepelnek, egy cikkben, nem pedig több különbözőben. A halasztott fizetés engedélyezésére vonatkozó díjak eltörlésre kerültek. A pénznemek átváltására vonatkozó rendelkezések összevonásra és egyesítésre kerültek az 1182/71/EGK, Euratom rendelettel; a részletes szabályok most a Vámkódex Végrehajtási Rendelkezéseiben (Customs Code Implementing Provisions (CCIP)) szerepelnek II. CÍM: AZOK A TÉNYEZŐK, AMELYEK ALAPJÁN A BEHOZATALI ÉS KIVITELI VÁMOKAT ÉS MÁS INTÉZKEDÉSEKET ALKALMAZZÁK AZ ÁRUK KERESKEDELMÉRE Az új rendelkezéseket egyesítették a származási szabályokról szóló 1994. évi Marrakeshi Egyezmény 3. cikkével. Ez lehetővé teszi, hogy amint a nemzetközi összehangolás munkája befejeződik, az új származási szabályok beépüljenek a CCIP-be. Emellett tisztázásra került, hogy a nem preferenciális származási szabályok a vámtarifával, illetve a kereskedelemmel nem összefüggő közösségi intézkedések alkalmazása során is fontosak. Minden, a preferenciális rendszerekben alkalmazott autonóm származási szabály, beleértve Ceuta és Melilla esetét, de leszámítva az EK-Szerződés II. mellékletében felsorolt tengerentúli országokat és területeket, alkalmazandó a bizottsági eljárás szerint is. A vámérték-megállapításra vonatkozó cikkek egy helyre lettek csoportosítva, hogy általános jogi alapot teremtsenek a végrehajtási rendelkezések elfogadására, nevezetesen, amikor az EU kötelezettségeket és kötelmeket vállal a Vámérték-Megállapítási WTO-egyezmény alkalmazásával kapcsolatban, ideértve a WTO Vámérték-megállapítási Bizottságának határozatait. III. CÍM: VÁMTARTOZÁS ÉS BIZTOSÍTÉKOK A vámtartozásokkal kapcsolatos szabályok korszerűsítése és egyszerűsítése jelentős változásokat követel meg, mivel annak, hogy keletkezett-e vámtartozás, vagy sem, objektív körülményektől kell függenie, nem pedig csak attól, hogy milyen fokú volt az érintett személy hanyagsága. Ez egyezik a Kiotói Egyezménnyel, amely kimondja, hogy a vámtételeket vissza kell fizetni, ha megállapítást nyer, hogy túlfizették azokat az értékelés során elkövetett hiba következtében (Általános Melléklet, 4. fejezet, 18. szabvány). Az igazgatási szankciók megfelelőbb választ jelentenek a vámjogi szabályok megsértésére azokban az esetekben, amikor a vámhatóságok meg tudják állapítani, hogy egy vámeljárás véget ért-e vagy a vámjogi szabályoknak megfelelően lezárásra került-e. A határokon lévő és a belföldi vámhivatalok közötti javasolt új felelősségmegosztás szempontjából a javaslat az, hogy a vámtartozás rendszerint azon a helyen keletkezik, ahol az eljárás jogosultja letelepedett vagy az engedélyt megadták, kivéve, ha a jogosult nem telepedett le a Közösség vámterületén, vagy a jogsértések esetén, amikor a maradványszabályokat kell használni, mint jelenleg. A Kiotói Egyezmény Általános Mellékletének 4. fejezete a vámtételek és az adók meghatározásának tényezőit, feltételeit és a meghatározás időpontját a nemzeti és a közösségi jogszabályokra bízza, így nincs olyan követelmény, hogy a vámtartozás megállapításának jelenlegi bonyolult szabályait fenn kellene tartani a felfüggesztési eljárások, a vámszabad területek és a vámszabadraktárak szempontjából. A III. címnek a „vámtartozásokkal és biztosítékokkal” kapcsolatos rendelkezései kiegyensúlyozott megközelítési módot hoznak létre a kereskedelem érdekei – van ugyanis egy általános lehetőség a potenciális tartozásokra szóló biztosíték összegének csökkentésére és bővül azoknak az eseteknek a köre, ahol a vámtartozás eltörölhető – és a Közösség és a tagállamok pénzügyi érdekeinek védelme között, amit az javít, hogy a vámtartozás összegére szóló biztosíték fedezete bővül. A belső piac működését az intézkedések összehangolása javítja majd, amilyen például a vámtartozás összegéről szóló értesítés határidőié, amikor azok a cselekmények, amelyek a tartozás keletkezéséhez vezettek, büntetőjogi eljárást vonhatnak maguk után, illetve ilyenek a késedelmi kamat beszedésének szabályai. IV. CÍM: AZ ÁRU MEGÉRKEZÉSE A KÖZÖSSÉG VÁMTERÜLETÉRE Ez a cím tartalmazza a Vámkódexnek a biztonsággal kapcsolatos változásait, amelyeket a 648/2005/EK rendelet vezetett be, és tovább egységesíti és összevonja ezeket a változásokat, figyelembe véve az elektronikus vámáru-nyilatkozatok általános bevezetését, a vámigazgatások közötti elektronikus adatcserét, nevezetesen az Importellenőrzési Rendszert (ICS), és a közös portálok és egy Egységes Ablak létrehozását. A vámszabad területek kizárása a vámfelügyeletből, ami biztonsági joghézag, visszavonásra került, a vámszabad területek egy vámeljárást képeznek és vámellenőrzés alá kerül a beléptetés és a nyilvántartás. Megtörtént az újrafogalmazás az áruk vám elé állításának szabályainál, annak érdekében, hogy világosak legyenek a kötelezettségek és az, hogy ki(k) felelős(ek) a vám értesítéséért az áruk érkezésével és az ellenőrzés rendelkezésére való bocsátásával kapcsolatban. Az áruk vámeljárás alá rendelésére vonatkozó határidőket törölték, mivel az átmeneti megőrzés maga is különleges vámeljárás lett. V. CÍM: A VÁMJOGI HELYZET ÉS A VÁMELJÁRÁS ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI A fő változások az elektronikus vámáru-nyilatkozatra vonatkoznak, amely a vámáru-nyilatkozat szokásos formája, és a korábbi, egyszerűsített nyilatkozattételi eljárások egységesítése, beleértve a helyi vámkezelést. A közösségi áruk helyzetére és annak elvesztésére vonatkozó feltételezés alapelvei átkerültek a Kódexbe a CCIP-ből. A részletes szabályokat továbbra is a CCIP határozza meg. Bizonyos kivételekkel, pl. TIR- vagy ATA-igazolványok, ahol vámáru-nyilatkozatra szükség van, a szabályt az elektronikus vámáru-nyilatkozat jelenti majd. Miközben tisztázódott, hogy a vámszabad területek a jövőben vámeljárássá válnak, a jelenlegi mentesítés a vámáru-nyilatkozat kötelezettsége alól fennmarad. Amikor az engedélyezett, a nyilatkozattevő elektronikus rendszeréhez való hozzáférés helyettesítheti az elektronikus vámáru-nyilatkozat átadását. Az alátámasztó bizonylatok is benyújthatóak elektronikus formában, dokumentumoknak nem kell „kísérniük” a nyilatkozatot, feltéve hogy „rendelkezésre állnak a vámhatóságok számára”. A Kiotói Egyezmény elveivel összhangban, az új Kódex elrendeli, hogy a vámáru-nyilatkozat benyújtása, bejegyzése és ellenőrzése az áruk megérkezése előtt történjen, továbbá, hogy a hely, ahol a vámáru-nyilatkozatot benyújtják, ne különüljön el attól a helytől, ahol az áruk fizikailag találhatók. Van rendelkezés arról is, hogy az áruk kiadása egy attól a helytől különböző helyen történjen, mint ahol voltak, amikor a vámáru-nyilatkozatot elfogadták, ami a korábbi egyszerűsített nyilatkozatok és helyi vámkezelési eljárások összevonásával együtt a „központi vámkezelés” végrehajtását biztosítja. E rendszer szerint az engedélyezett gazdálkodó gyűjtő- és/vagy vámáru-nyilatkozatát elektronikus formában nyújthatja be saját helyiségeiből, függetlenül attól, hogy melyik tagállamba lép be az áru vagy melyik tagállamból hagyja el a Közösséget, így lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy minden uniós üzletüket egyetlen vámhivatallal intézzék. VI. CÍM: SZABAD FORGALOMBA BOCSÁTÁS ÉS BEHOZATALI VÁMOK ALÓLI MENTESSÉG Mivel a szabad forgalomba bocsátás az egyik legfontosabb vámeljárás, indokolt, hogy rövidsége ellenére külön fejezetet kapjon ez az eljárás. Ez a cím foglalkozik a különleges körülmények között szabad forgalomba bocsátott árukkal is, kivéve a végső felhasználással kapcsolatos rendelkezések alá vont árukat, amelyekkel a VII. cím (Különleges eljárások) foglalkozik, és tartalmazza a jogi alapot a korábbi, a vámmentességek közösségi rendszerének létrehozásáról szóló 918/83/EGK tanácsi rendelethez, amely a CCIP-ben határozandó meg. Ez egy átláthatóbb megközelítési mód, mint az, hogy egyes rendelkezések egy külön tanácsi/ parlamenti rendeletbe kerüljenek. VII. CÍM: KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK A korábbi felfüggesztési eljárások csoportosításra és egyesítésre kerültek, más hasonló vámjóváhagyási kezelésekkel és felhasználásokkal együtt, négy különleges eljárásba: árutovábbítás (külső árutovábbítás, belső árutovábbítás); tárolás (átmeneti megőrzés, vámraktározás, vámszabad területek); különleges felhasználás (ideiglenes behozatal, végső felhasználás); és feldolgozás (aktív és passzív feldolgozás). Ez az egyesítés lehetővé tette az aktív feldolgozás felfüggesztési rendszerének beolvasztását a vámellenőrzés alá, és az aktív feldolgozás visszatérítési rendszerének feladását, mivel az újrakivitel szándéka többé nem szükséges. Közös szabályok fogják irányítani a különleges eljárásokat, mint például azok, amelyek a biztosítékra, a kérelmezésre és az engedélyezésre, a helyettesítő áruk felhasználására vonatkoznak, miközben a különleges szabályok az egyedi eljárásokra csak akkor maradnak fenn, ha arra valóban igazolt gazdasági indokok vannak. Pontosítások beszúrására került sor a behozatallal kapcsolatos HÉA- és jövedéki adó felfüggesztésével kapcsolatban, amiről a 6. HÉA-irányelv 7. cikkének (3) bekezdése és 10. cikkének (3) bekezdése, valamint a 92/12/EGK irányelv 5. cikkének (2) bekezdése rendelkezik. A mezőgazdasági termékekre vonatkozóan a különleges szabályok a mezőgazdasági jogszabályokban, nem pedig a CCIP-ben találhatók meg, és hivatkozás ezekre a különleges szabályokra többé nem szükséges, mert közvetlenül alkalmazandóak. VIII. CÍM: AZ ÁRU ELINDULÁSA A KÖZÖSSÉG VÁMTERÜLETÉRŐL További módosítás történt az indulás előtti nyilatkozatokkal szembeni követelményekkel kapcsolatban, amelyeket a 648/2005 rendelet vezetett be, figyelembe véve az elektronikus vámáru-nyilatkozatok általános bevezetését, a vámigazgatások közötti elektronikus adatcserét, nevezetesen az Exportellenőrzési Rendszert (ECS), és a közös portálok / egységes ablakok jövőbeli létrehozását. Külön rendelkezés történt a nem közösségi áruk újrakiviteléről, amikor ezeknél az a szándék, hogy a Közösséget elhagyják, bár ezekre ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint az exportált közösségi árukra, leszámítva azt a tényt, hogy egy újrakiviteli bejelentés kell vámáru-nyilatkozat helyett. Gyűjtő vámáru-nyilatkozatok csak akkor kellenek, amikor sem vámáru-nyilatkozatra, sem újrakiviteli nyilatkozatra nincs szükség, pl. az átrakodásokra és a vámszabad területekről és kikötőkben / repülőtereken történő átmeneti megőrzésből való újrakivitelre. Ez a cím tartalmazza a rendelkezéseket a különleges körülmények között történő kivitelre és a kivitelivám-mentességre is, amit – a behozatali vámokhoz hasonlóan – bizottsági eljárással kell meghatározni, nem pedig egy autonóm rendelettel. A passzív feldolgozásra vonatkozó rendelkezésekkel most a VIII. cím foglalkozik. Egy új cikk foglalkozik az ideiglenes kivitel bizonyos eseteivel (nevezetesen az ATA-igazolvány rendszerével) a CCIP-n belül, de anélkül, hogy formálisan a jelenlegi Kódexre alapozna. IX. CÍM: ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK A bizottsági eljárás (egyeztető bizottság) kiterjed a magyarázó megjegyzések és az iránymutatások elfogadására, amely a közösségi vámügyi szabályokat értelmező nemzeti utasításokat szükségtelenné fogja tenni. A Vámkódex Bizottság hatékonyságának optimalizálása érdekében olyan esetekben, amikor végrehajtási rendelkezéseket kell elfogadni, ez a szabályozási bizottság irányító bizottsággá alakul át, és a CCIP-nek a Tanács által történő elfogadásához szükséges időszak három hónapról egy hónapra rövidül le. A fent említett, hatályon kívül helyezett rendeletek beépítésre kerültek a Vámkódexbe. Az új Közösségi Vámkódex alkalmazhatóságának időpontja szempontjából figyelembe kell venni a meglévő CCIP módosításának igényét. Ez körülbelül egy éves időszakot vesz igénybe attól számítva, amikor az új Vámkódex végleges változatának időpontja biztonsággal megbecsülhető. Csak ekkor kerülhet az alkalmazhatóság időpontja véglegesen rögzítésre. | 570 | 1. TARTALOMJEGYZÉK PREAMBULUMBEKEZDÉSEK I. CÍM: ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK 24 1. fejezet : A VÁMJOGSZABÁLYOK ALKALMAZÁSI KÖRE, A VÁM KÜLDETÉSE ÉS FOGALMAK 24 2. fejezet: A SZEMÉLYEKNEK A VÁMJOGSZABÁLYOK SZERINTI JOGAI ÉS KÖTELEZETTSÉGEI 29 1. szakasz: Tájékoztatás biztosítása 29 2. szakasz: Vámjogi képviselet 32 3. szakasz: Engedélyezett gazdálkodó 33 4. szakasz: A vámjogszabályok alkalmazásával kapcsolatos határozatok 35 5. szakasz: Igazgatási szankciók 38 6. szakasz: Fellebbezések 39 7. szakasz: Az áruk ellenőrzése 41 8. szakasz: A dokumentumok és más információk megőrzése; díjak és költségek 43 3. fejezet: DEVIZAÁTSZÁMÍTÁS, HATÁRIDŐK ÉS EGYSZERŰSÍTÉS 44 II. CÍM:AZOK A TÉNYEZŐK, AMELYEK ALAPJÁN A BEHOZATALI ÉS KIVITELI VÁMOKAT ÉS MÁS INTÉZKEDÉSEKET ALKALMAZZÁK AZ ÁRUK KERESKEDELMÉRE 46 1. fejezet : KÖZÖS VÁMTARIFA ÉS AZ ÁRUK TARIFÁLIS BESOROLÁSA 46 2. fejezet : AZ ÁRUK SZÁRMAZÁSA 48 1. szakasz: Nem preferenciális származás 48 2. szakasz: Preferenciális származás 49 3. fejezet: AZ ÁRUK VÁMÉRTÉKE 50 III. CÍM: VÁMTARTOZÁS ÉS BIZTOSÍTÉKOK 54 1. fejezet: VÁMTARTOZÁS KELETKEZÉSE 54 1.szakasz: Általános rendelkezések 54 2. szakasz: Vámtartozás a behozatalnál 54 3. szakasz: Vámtartozás a kivitelnél 57 4. szakasz: A behozatallal és a kivitellel kapcsolatban keletkezett vámtartozásra egyaránt vonatkozó rendelkezések 58 2. fejezet: BIZTOSÍTÉK A LEHETSÉGES VAGY MEGLÉVŐ VÁMTARTOZÁSRA 61 3. fejezet : A VÁM BEHAJTÁSA ÉS MEGFIZETÉSE, VALAMINT A VÁM VISSZAFIZETÉSE ÉS ELENGEDÉSE 65 1. szakasz: A vámösszeg meghatározása, az adós értesítése és a lekönyvelés 65 2. szakasz: A vám megfizetésének határideje és eljárásai 68 3. szakasz: A vám visszafizetése és elengedése 71 4. fejezet: A VÁMTARTOZÁS MEGSZŰNÉSE 76 IV. CÍM: AZ ÁRU MEGÉRKEZÉSE A KÖZÖSSÉG VÁMTERÜLETÉRE 78 1. fejezet: A VÁMTERÜLETRE BEHOZOTT ÁRUK 78 2. fejezet: AZ ÁRUK ÉRKEZÉSE 80 1. szakasz: Az áru beléptetése a Közösség vámterületére 80 2. szakasz: Az áruk bemutatása, kirakodása és megvizsgálása 82 3. szakasz: A bemutatás utáni alakiságok 84 4. szakasz: Áruk, amelyeket árutovábbítási eljárással szállítottak 84 V. CÍM: A VÁMJOGI HELYZET ÉS A VÁMELJÁRÁS ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI 86 1. fejezet: AZ ÁRUK HELYZETE 86 2. fejezet: VÁMÁRU-NYILATKOZAT 87 1. szakasz: Általános rendelkezések 87 2. szakasz: Szabványos nyilatkozatok 88 3. szakasz: Ellenőrzés 90 4. szakasz: Kiadás 92 3. fejezet: A VÁMÁRU-NYILATKOZATOKKAL KAPCSOLATOS EGYSZERŰSÍTÉSEK 93 1. szakasz: Egyszerűsített nyilatkozatok 93 2. szakasz: Egyéb egyszerűsítések 95 4. fejezet: ÁRUK ELIDEGENÍTÉSE 95 VI. CÍM: SZABAD FORGALOMBA BOCSÁTÁS ÉS BEHOZATALI VÁMOK ALÓLI MENTESSÉG 97 1. fejezet: SZABAD FORGALOMBA BOCSÁTÁS 97 2. fejezet: BEHOZATALI VÁMOK ALÓLI MENTESSÉG 97 1. szakasz: Tértiáruk 97 2. szakasz: A tengeri halászat és a tengerből nyert termékek 99 3. szakasz: Különleges körülmények 99 VII. CÍM: KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK 100 1. fejezet: ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK 100 2. fejezet: ÁRUTOVÁBBÍTÁS 104 1. szakasz: Külső és belső árutovábbítási eljárás 104 2. szakasz: Közösségi árutovábbítás 106 3. fejezet: TÁROLÁS 107 1. szakasz: Közös rendelkezések 107 2. szakasz: Átmeneti megőrzés 108 3. szakasz: Vámraktározás 109 4. szakasz: Vámszabad területek 110 4. fejezet: MEGHATÁROZOTT CÉLRA TÖRTÉNŐ FELHASZNÁLÁS 113 1. szakasz: Ideiglenes behozatal 113 2. szakasz: Végső felhasználás 115 5. fejezet: FELDOLGOZÁS 115 1. szakasz: Általános rendelkezések 115 2. szakasz: Aktív feldolgozás 116 3. szakasz: Passzív feldolgozás 118 VIII. CÍM: AZ ÁRU INDULÁSA A KÖZÖSSÉG VÁMTERÜLETÉRŐL 120 1. fejezet: A VÁMTERÜLETET ELHAGYÓ ÁRUK 120 2. fejezet: KIVITEL 122 3. fejezet: VÁMMENTESSÉG 124 IX. CÍM: VÁMKÓDEX BIZOTTSÁG ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK 125 1. fejezet: VÁMKÓDEX BIZOTTSÁG 125 2. fejezet: ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK 126 MELLÉKLET : 128 1. korrelációs táblázat: Új rendelet > 2913/92/EGK rendelet 128 2. korrelációs táblázat: Előző rendelet 2913/92/EGK> Új rendelet 131 3. korrelációs táblázat: Visszavont rendelet > Új rendelet 133 2005/0246 (COD) Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE a Közösségi Vámkódex létrehozásáról (Korszerűsített Vámkódex) AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 26., 95., 133. és 135. cikkére, tekintettel a Spanyolország és Portugália csatlakozási okmányához fűzött, a Kanári-szigetekről, illetve Ceutáról és Melilláról szóló 2. jegyzőkönyvre és különösen annak 9. cikke (1) bekezdésére, tekintettel a Bizottság javaslatára[1], tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[2], a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően eljárva[3], mivel: 2. A Közösség a vámunión alapul. Indokolt – mind a Közösségen belüli gazdasági szereplők, mind a vámhatóságok érdekében –, hogy a jelenlegi vámjogszabályok egy Közösségi Vámkódexben (a továbbiakban: a Kódex) össze legyenek gyűjtve. A belső piac koncepciójára alapozva a Kódexnek tartalmaznia kell azokat az általános szabályokat és eljárásokat, amelyek biztosítják a vámtarifa és a közösségi szinten bevezetett egyéb közös szakpolitikai intézkedések végrehajtását a Közösség és a Közösség vámterületén kívüli országok vagy területek közötti áruforgalommal kapcsolatban, figyelembe véve azon közös szakpolitikák követelményeit. Ennek a más területeken elfogadott, esetleg már meglévő vagy bevezetésre kerülő különös rendelkezések sérelme nélkül kell történnie, többek között a mezőgazdasággal, környezetvédelemmel, közös kereskedelmi politikával, statisztikával vagy saját forrásokkal kapcsolatos jogszabályozás területén. A vámjogszabályoknak jobban kell illeszkedniük a hozzáadottérték-adó (HÉA) és a jövedéki adók beszedésével, felfüggesztésével vagy visszatérítésével kapcsolatos rendelkezésekhez, anélkül hogy változna a hatályban lévő adórendelkezések alkalmazási köre. 3. A Közösségek pénzügyi érdekeinek védelmével és a 2004–2005-re szóló cselekvési tervvel foglalkozó bizottsági közleménnyel[4] összhangban a jogi keretszabályt célszerű átdolgozni, a Közösség pénzügyi érdekeinek védelmére. 4. A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet[5] az 1980-as években a tagállamokban külön-külön alkalmazott vámeljárások integrációján alapult. Ez a rendelet bevezetése óta ismételten és jelentős mértékben módosításra került bizonyos problémákhoz, mint a jóhiszeműség védelme vagy biztonsági követelmények figyelembevétele, kapcsolódó kérdések megoldása érdekében. A Kódex további módosításai váltak szükségessé az elmúlt években olyan, a Közösségben, illetve nemzetközi szinten végbement, fontos jogi változásoknak a következményeként, mint például az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződés lejárta és a Csatlakozási Okmány 2004. május 1-jei hatálybalépése, valamint a vámeljárások egyszerűsítéséről és összehangolásáról szóló nemzetközi egyezmény (a továbbiakban: a Kiotói Egyezmény) módosítása, amelyhez a Közösség csatlakozását a 2003/231/EK tanácsi határozat[6] hagyta jóvá. Korszerűsíteni kell most a vámeljárásokat és figyelembe kell venni a tényt, hogy az elektronikus úton tett nyilatkozatok és eljárások szabályt, a papíron tett nyilatkozatok és eljárások pedig kivételt képeznek. Mindebből kifolyólag a jelenlegi Kódex további módosítása nem elegendő, annak teljes megújítása szükséges. 5. A törvényes kereskedelem megkönnyítése és a visszaélések elleni harc egyszerű, gyors és szabványos eljárásokat és folyamatokat követelnek meg. Ezért indokolt – az egyszerűbb, papírmentes vám- és kereskedelmi környezetről szóló bizottsági közleménnyel[7] megegyezően – egyszerűsíteni a vámjogszabályokat, lehetővé téve korszerű eszközök és a technológia felhasználását, elősegíteni a vámjogszabályok egységes alkalmazását, ily módon járulva hozzá a hatékony és egyszerű vámkezelési eljárások alapjának a biztosításához. A vámeljárásokat össze kell vonni vagy rendezni, az eljárások számát pedig csökkenteni kell azokra, amelyek közgazdaságilag indokoltak, törekedve az üzleti vállalkozás versenyképességének növelésére. 6. Az, hogy a belső piac kiteljesedett, a nemzetközi kereskedelem és befektetés akadályai csökkentek és a biztonság iránt fokozódott az igény a Közösség külső határain, megváltoztatta a vám szerepét, amely így a globalizációs folyamat központi részét alkotja, és a nemzetközi kereskedelem figyelemmel kísérése és irányítása révén az országok és a vállalatok versenyképességének katalizátorává vált. A vámjogszabályoknak ezért az új gazdasági realitásokat, valamint a vámkezelés új szerepét és küldetését kell tükrözniük. 7. Az információs és kommunikációs technológia (a továbbiakban: IT) kulcsfontosságú eleme a kereskedelem megkönnyítésének, és ezzel egyidejűleg, a vámellenőrzések hathatósságának biztosításában, ily módon csökkentve az üzleti vállalkozások költségeit és a társadalom számára a kockázatot. Ezért szükség van arra a jogelvre, hogy minden vám- és kereskedelmi ügyletet elektronikusan kell kezelni, és hogy a vámügyintézési IT-rendszereknek minden egyes tagállamban ugyanazokat a lehetőségeket kell ajánlania a gazdasági szereplőknek. 8. Az üzleti vállalkozások megkönnyítése érdekében, de mindenesetre úgy, hogy biztosítva legyen a Közösség vámterületére behozott áruk, illetve onnan kivitt áruk ellenőrzésének megfelelő szintje, szükséges, hogy a gazdasági szereplők által biztosított információkat a vámhatóságok megosszák a többi, az ellenőrzésben részt vevő szervezettel, amilyen például a rendőrség, a határőrség, az állat-egészségügyi és környezetvédelmi hatóságok, oly módon, hogy a gazdasági szereplőnek az információt csak egyszer kelljen megadnia (egyablakos ügyintézés), és az árukat ezek a hatóságok ugyanakkor és ugyanott ellenőrizzék (egymegállásos ellenőrzés ). 9. Az üzleti tevékenység megkönnyítése érdekében a gazdasági szereplőknek rendelkezniük kell azzal a joggal, hogy képviselőt nevezzenek ki a vámhatóságokkal való ügyeik intézésére. 10. A megfelelő és szavahihető gazdasági szereplőknek, mint „engedélyezett gazdálkodóknak” lehetővé kell tenni, hogy maximális előnyre tegyenek szert az egyszerűsítés széles körű felhasználásából, és – figyelembe véve a biztonsági szempontokat – haszonra tegyenek szert a vámellenőrzés csökkentett szintje révén. 11. Minden határozatra, a vámhatóságoknak a vámjogszabályokkal kapcsolatos bármely olyan hivatalos aktusára, amely egy vagy több személyre joghatással van, beleértve az ezen hatóságok által kiadott kötelező érvényű felvilágosítást, ugyanazoknak a szabályoknak kell vonatkozniuk. Bármely ilyen határozatnak a Közösség egészében érvényesnek kell lennie, és lehetővé kell tennie azok semmissé nyilvánítását, módosítását – az előírt kivételekkel – vagy visszavonását, amennyiben nem felelnek meg a vámjogszabályoknak vagy azok értelmezésének. 12. Az alapjogi chartának megfelelően szükséges a vámhatóság által a vámjogszabályok alkalmazásával kapcsolatban hozott határozatokkal szembeni fellebbezési jogon kívül, minden személynek biztosítani azt a jogot, hogy meghallgassák minden olyan határozat előtt, amely őt hátrányosan érinti. A Kódexen belül ilyen rendelkezést az utólagos behajtás eseteiben, illetve a visszafizetési vagy elengedési kérelmek visszautasítását érintő határozatokban is alkalmazni kell. 13. A vámeljárások elektronikus környezetben történő korszerűsítése megköveteli a felelősségmegosztást a különböző tagállamok vámhatóságai között. Szükséges biztosítani a hatékony, visszatartó erejű és arányos szankciók megfelelő szintjét az egész belső piacon annak érdekében, hogy megelőzhető legyen a vámszabályok súlyos megsértése, és így csökkenteni lehessen a biztonságra irányuló csalás és fenyegetés veszélyét és biztosítani lehessen a Közösség pénzügyi érdekeit. Ez csak közös közösségi keretszabály révén érhető el, amely megállapítja a szankciók bevezetésének hatásköri elosztását és korlátozza a szankciókat, az alapjogi charta teljes tiszteletben tartásával. 14. Egyrészről a vámhatóságoknak a vámjogszabályok helyes alkalmazása biztosítására vonatkozó igénye, másrészről a gazdasági szereplők tisztességes bánásmódhoz való joga közötti egyensúly biztosítása érdekében, a vámhatóságoknak széleskörű ellenőrzési hatáskört, a gazdasági szereplőknek pedig jogorvoslati jogot kell biztosítani. 15. A Közösség, állampolgárai és kereskedelmi partnerei számára felmerülő kockázatok minimalizálása érdekében a tagállamok által összehangoltan alkalmazott vámellenőrzéseknek egy közös kockázatkezelési keretszabályon és egy elektronikus végrehajtási rendszeren kell alapulnia. A valamennyi tagállamra vonatkozó közös kockázatkezelési keretszabály nem akadályozza meg azt, hogy az árukat véletlenszerű próbákkal ellenőrizzék. 16. Meg kell határozni azokat a tényezőket, amelyek alapján a behozatali vagy kiviteli vámokat és más intézkedéseket az árukereskedelemmel kapcsolatban alkalmazzák. Indokolt az is, hogy világos rendelkezéseket rögzítsenek a származási igazolások kiadására a Közösségben, amikor a kereskedelmi szükséghelyzetek azt megkövetelik. 17. Ami a kedvezményes származás szabályait illeti, indokolt – a Közösségen belüli döntéshozatali folyamat meggyorsítása érdekében –, hogy a Bizottságot felhatalmazzák ezeknek a szabályoknak az elfogadására azoknak az áruknak az esetében, amelyek kedvezményes intézkedésekben részesülnek a Közösség vámterülete, illetve Ceuta és Melilla közötti kereskedelem vonatkozásában. 18. Kívánatos a behozatalkor keletkezett vámtartozások összes esetének csoportosítása – a szabad forgalomba bocsátást célzó, vagy a részleges mentesség ideiglenes megadását célzó vámáru-nyilatkozat benyújtását követőeket kivéve –, a vámtartozást keletkeztető jogi alap megállapításával kapcsolatos nehézségek elkerülése érdekében. Ugyanennek kell vonatkoznia a kivitelkor keletkező vámtartozás esetére. 19. Mivel a vámhatóságok új szerepe maga után vonja a felelősségek megosztását, valamint a belföldi és a határállomásokon lévő vámhivatalok közötti együttműködést, a vámtartozások a legtöbb esetben azon a helyen keletkeznek, ahol az adós be van jegyezve, mivel az ezen a helyen illetékes vámhivatal tudja a legjobban felügyelni az érintett személy tevékenységeit. 20. Továbbá, a Kiotói Egyezménnyel összhangban, indokolt rendelkezni arról a kisszámú esetről, amikor a tagállamok közötti együttműködésre van szükség a vámtartozás keletkezési helyének a megállapítása és a vámok behajtása érdekében. 21. A különleges eljárásokra vonatkozó szabályoknak lehetővé kell tenniük egységes biztosíték felhasználását a különleges eljárások minden kategóriájára, és azt, hogy az a biztosíték átfogó legyen, amely több ügyletre is vonatkozik. 22. A Közösség és a tagállamok pénzügyi érdekeinek fokozott védelméről való gondoskodás érdekében a biztosítéknak vonatkoznia kell a nem bejelentett vagy helytelenül bejelentett árukra abban a szállítmányban, vagy abban a nyilatkozatban, amelyhez azt megadták. Ugyanezen okból a kezes vállalásának ki kell terjednie azokra a vámösszegekre is, amelyeket az utólagos ellenőrzéseket követően kell kifizetni. 23. A Közösség és a tagállamok pénzügyi érdekeinek fokozott védelme és a megtévesztésre irányuló módszerek visszaszorítása érdekében, tanácsos megegyezni az összkezesség alkalmazására vonatkozó intézkedésekről. Amikor a csalás kockázata fokozott, meg kell hagyni a lehetőséget az összkezesség alkalmazásának ideiglenes megtiltására, a gazdasági szereplők konkrét helyzetének figyelembevételével. 24. Indokolt, hogy az érintett személy jóhiszeműségét tételezzék fel azokban az esetekben, amikor a vámtartozás a vámjogszabályok be nem tartása révén keletkezett, és a minimálisra kell csökkenteni az adós hanyagságának kihatását. 25. Rögzíteni kell azt az elvet, hogy miként kell meghatározni a közösségi áruk helyzetét, az ilyen helyzet elvesztéséhez vezető körülményeket, és alapot kell szolgáltatni annak meghatározásához, hogy mikor marad változatlan ez a helyzet olyan esetekben, amikor az áruk ideiglenesen elhagyják a Közösség vámterületét. 26. Indokolt, hogy amikor a gazdasági szereplő előre megadta az áruk elfogadhatóságával kapcsolatos kockázatalapú ellenőrzésekhez szükséges információkat, akkor a szabály az áruk gyors kiadásának biztosítása legyen. Az adóügyi és kereskedelempolitikai ellenőrzéseket elsődlegesen a gazdasági szereplő helyiségeiért felelős vámhivatallal kell elvégeztetni. 27. A vámáru-nyilatkozattal kapcsolatos szabályokat korszerűsíteni és egyszerűsíteni kell, különösen azt kell előírni, hogy a vámáru-nyilatkozatokat főszabályként elektronikus úton kell elvégezni, és csak egyfajta, egyszerűsített nyilatkozatot kell használatba venni. 28. Mivel a Kiotói Egyezmény előnyben részesíti, hogy a vámáru-nyilatkozat benyújtása, bejegyzése és ellenőrzése az áruk megérkezése előtt történjen, továbbá, hogy a hely, ahol a vámáru-nyilatkozatot benyújtják ne különüljön el attól a helytől, ahol az áruk fizikailag találhatók, indokolt központi vámkezelésről rendelkezni azon a helyen, ahol a gazdasági szereplő letelepedett. A központi vámkezelésnek magában kell foglalnia a lehetőséget az egyszerűsített vámáru-nyilatkozatok felhasználására, a teljes vámáru-nyilatkozat és a megkövetelt bizonylatok benyújtásának elhalasztására, az időszakonkénti bejelentésre és a halasztott fizetésre. 29. A Közösség egészében az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében szükséges közösségi szinten megállapítani azokat a szabályokat, amelyek meghatározzák az áruknak a vámhatóságok által történő megsemmisítését vagy elidegenítését, és amelyekhez eddig nemzeti jogszabályokra volt szükség. 30. Indokolt, hogy a különleges eljárásokra (árutovábbítás, tárolás, meghatározott célra történő felhasználás és feldolgozás) közös és egyszerű szabályok legyenek, amelyeket kiegészít néhány kisebb szabály a különleges eljárás minden kategóriájára, hogy a gazdasági szereplő számára a megfelelő eljárás kiválasztása egyszerűsödjön, hogy a hibákat elkerüljék és az utólagos behajtások és visszafizetések számát csökkentsék. 31. Meg kell könnyíteni olyan engedélyek kiadását, amelyek több különleges eljárásra vonatkoznak, egységes biztosítékkal és egyetlen felügyelő vámhivatallal, és lenniük kell egyszerű szabályoknak az ilyen esetekben keletkező vámtartozásokra. Az alapelvnek annak kell lennie, hogy a különleges eljárás alá vont árukat vagy az azokból készült termékeket akkor kell értékelni, amikor a vámtartozás keletkezik. Azt is lehetségessé kell azonban tenni – ha közgazdaságilag indokolható –, hogy az árukat akkor értékeljék, amikor egy különleges eljárás alá vonják azokat. Ugyanezeknek az elveknek kell vonatkozniuk a kezelés szokásos formáira. 32. A fokozott biztonsági intézkedésekre való tekintettel, amelyeket a Kódexbe a 648/2005/EK rendelet vezetett be, az áruknak vámszabad területeken való elhelyezésének vámeljárássá kell válnia, és az áruknak vámellenőrzésen kell keresztülmenniük a beléptetéskor és a nyilvántartások tekintetében. 33. A meghatározott felhasználási célra elhelyezett áruk esetében létre kell hozni az alapvető jogi keretet a jövedéki adó felfüggesztésével kapcsolatban, amelyet a jövedékiadó-köteles termékekre vonatkozó általános rendelkezésekről és e termékek tartásáról, szállításáról és ellenőrzéséről szóló, 1992. február 25-i, 92/12/EGK tanácsi irányelv[8] írt elő, a behozatalt terhelő HÉA ügyében, amelyről a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló, – közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapítás – 1977. május 17-i 77/388/EGK tanácsi irányelv[9] 7. cikkének (3) bekezdése és 10. cikkének (3) bekezdése ír elő, valamint a kereskedelempolitikai intézkedések ügyében. 34. Mivel az újbóli kivitel szándéka többé nem szükséges, az aktív feldolgozás felfüggesztési eljárást be kell olvasztani a vámellenőrzés alá, és az aktív feldolgozás visszatérítési eljárást fel kell adni. Ennek az aktív feldolgozási eljárásnak kell foglalkoznia a megsemmisítéssel is, kivéve, ha a megsemmisítés vámfelügyelet által vagy alatt megy végbe. 35. A Közösség vámterületéről kivitt közösségi árukkal kapcsolatos biztonsági intézkedéseknek kell vonatkozniuk a nem közösségi áruk újbóli kivitelére is. Ugyanazokat az alapvető szabályokat kell alkalmazni az áruk minden fajtájára, szükség esetén kivételek lehetőségével, mint például azoknál az áruknál, amelyek árutovábbítással csak áthaladnak a Közösségen. 36. A hatékony döntéshozatali folyamat és az egységesség biztosítása érdekében szükséges a mechanizmusokat egyszerűsíteni a végrehajtási intézkedések, magyarázó megjegyzések, iránymutatások és bizottsági határozatok elfogadásához, amelyek megkövetelik a vámhatóságok által hozott határozatok visszavonását, valamint egy közös álláspont kialakításához a vámjogszabályokkal foglalkozó nemzetközi egyezmények által és szerint létrehozott bizottságokban, munkacsoportokban és testületekben. Az irányítóbizottsági eljárás a legmegfelelőbb a végrehajtási rendelkezések elfogadásához, a konzultációs eljárás pedig az iránymutatások és magyarázó megjegyzések elfogadásához. 37. Az ennek a rendeletnek a végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. január 28-i 1999/468/EK tanácsi határozatnak[10] megfelelően kell meghozni. 38. Szükségszerű felhatalmazást adni a végrehajtási rendelkezések elfogadására, különösen azokban az esetekben, amikor a Közösség nemzetközi megállapodásokkal kapcsolatosan olyan kötelezettségeket vállal, amelyek megkívánják a Kódex rendelkezéseinek kiigazítását. 39. A vámjogszabályok egyszerűsítése és ésszerűsítése érdekében számos, jelenleg önálló közösségi jogi aktusban szereplő rendelkezés, az átláthatóság érdekében, bekerült a Kódexbe.A következő rendeleteket, a 2913/92/EGK rendelettel együtt, ezért hatályon kívül kell helyezni: 40. a vámmentességek közösségi rendszerének létrehozásáról szóló, 1983. március 28-i 918/83/EGK tanácsi rendelet[11], 41. a Közösségen belüli légi járaton utazó személyek kézi és feladott poggyászára, valamint a Közösségen belüli tengeri utazáson részt vevő személyek poggyászára alkalmazandó ellenőrzések és alakiságok megszüntetéséről szóló, 1991. december 19-i 3925/91/EGK tanácsi rendelet[12], 42. a Közösség, valamint Ceuta és Melilla vámterülete közötti kereskedelemben a „származó termék” fogalmának meghatározásáról és az igazgatási együttműködés módszereiről szóló, 2000. december 5-i 82/2001/EK tanácsi rendelet[13], 43. az Európai Közösség és egyes országok közötti preferenciális kereskedelemre irányadó rendelkezések alapján az EUR.1 szállítási bizonyítványok kiadásának, a számlanyilatkozatok és az EUR.2 nyomtatványok kiállításának, valamint egyes elfogadott exportőri engedélyek kiadásának megkönnyítésére irányuló eljárásokról szóló, 1207/2001/EK tanácsi rendelet[14]. 44. Az arányosság elvével összhangban szükséges, és a Vámunió, mint a belső piac központi pillérének hathatós működéséhez helyénvaló a Közösség vámterületére bevitt vagy onnan kivitt termékekre vonatkozó szabályok és eljárások rögzítése. Ez a rendelet nem megy túl azon, ami a kitűzött célok eléréséhez szükséges, a Szerződés 5. cikkének harmadik bekezdésével összhangban, ELFOGADTA EZT A RENDELETET: I. CÍM ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK 1. FEJEZET A VÁMJOGSZABÁLYOK ALKALMAZÁSI KÖRE, A VÁM KÜLDETÉSE ÉS FOGALMAK 1. cikk Tárgy és alkalmazási kör Ez a rendelet hozza létre a Közösségi Vámkódexet – a továbbiakban: a Kódex –, amely rögzíti a Közösség vámterületére behozott vagy onnan kivitt árukra alkalmazandó általános szabályokat és eljárásokat. A Kódex egységesen alkalmazandó mindenütt a Közösség vámterületén, az ezzel a kereskedelemmel kapcsolatos más területek jogszabályainak sérelme nélkül. 2. cikk A vámhatóságok küldetése A vámhatóságoknak kell felelniük a nemzetközi kereskedelem irányításáért a Közösség külső határain a nyitott kereskedelemhez, a belső piac külső aspektusainak és a kereskedelemmel összefüggő közös közösségi szakpolitikák végrehajtásához, valamint az átfogó ellátási lánc biztonságához való hozzájárulás révén. Ezek a feladatok a következőket foglalják magukban: a) a Közösség és tagállami pénzügyi érdekeinek védelmét; b) a Közösség védelmét a tisztességtelen és illegális kereskedelemmel szemben, a jogszerű üzleti tevékenység támogatása mellett; c) az állampolgárok és a környezet biztonságáról való gondoskodást, szükség szerint más hatóságokkal szorosan együttműködve; d) a nemzetközi kereskedelem megkönnyítését. 3. cikk Vámterület 1. A Közösség vámterülete a következő területeket foglalja magában, területi vizeikkel, belföldi vizeikkel és légterükkel együtt: - a Belga Királyság területét, - a Cseh Köztársaság területét, - a Dán Királyság területét, a Feröer-szigetek és Grönland kivételével, - a Németországi Szövetségi Köztársaság területét, Heligoland szigete és Büsingen területe kivételével (az 1964. november 23-án a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Svájci Államszövetség között létrejött szerződés), - az Észt Köztársaság területét, - a Görög Köztársaság területét, - a Spanyol Királyság területét, Ceuta és Melilla kivételével, - a Francia Köztársaság területét, Új-Kaledónia, Mayotte, Saint-Pierre és Miquelon, Wallis és Futuna szigetek és Francia-Polinézia kivételével, - Írország területét, - az Olasz Köztársaság területét, kivéve Livigno és Campione d'Italia területeit, valamint a Luganói-tó nemzeti vizeit a part és a Ponte Tresa és Porto Ceresio közötti terület politikai határa között, - a Ciprusi Köztársaság, a csatlakozási okmány rendelkezéseinek megfelelően, - a Lett Köztársaság területét, - a Litván Köztársaság területét, - a Luxemburgi Nagyhercegség területét, - a Magyar Köztársaság területét, - a Máltai Köztársaság területét, - a Holland Királyság európai területét, - az Osztrák Köztársaság területét, - a Lengyel Köztársaság területét, - a Portugál Köztársaság területét, - a Szlovén Köztársaság területét, - a Szlovák Köztársaság területét, - a Finn Köztársaság területét, - a Svéd Királyság területét, - Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága területét, valamint a Csatorna-szigeteket és a Man-szigetet. 2. A tagállamok területén kívül elhelyezkedő következő területeket, beleértve területi vizeiket, belföldi vizeiket és légtereiket, a rájuk vonatkozó egyezményeket és szerződéseket figyelembe véve, a Közösség vámterülete részének kell tekinteni: a) FRANCIAORSZÁG A Monacói Hercegség területe, ahogyan azt az 1963. május 18-án Párizsban aláírt vámegyezmény meghatározza (a Francia Köztársaság Hivatalos Lapja, 1963. szeptember 27., 8679. o.); b) CIPRUS Az Egyesült Királyság fennhatósága alá tartozó Akrotiri és Dhekelia területeket, ahogyan az a Ciprusi Köztársaság létrehozásáról szóló, 1960. augusztus 16-án aláírt szerződésben szerepel (az Egyesült Királyság szerződései sorozat, 4. szám (1961) Cmnd, 1252). 3. A vámjogszabályok egyes rendelkezései a Közösség vámterületén kívül is alkalmazhatóak, különleges tárgykörökre vonatkozó jogszabályok vagy nemzetközi egyezmények keretén belül. 4. cikk Fogalommeghatározások A Kódex alkalmazásában a következő meghatározásokat kell alkalmazni: 1. „Vámhatóságok” a tagállamok vámigazgatásai, amelyek a vámjogszabályok alkalmazásáért felelnek és mindazok az egyéb hatóságok, amelyeket a nemzeti jog bizonyos vámjogszabályok alkalmazására felhatalmaz. 2. „Vámjogszabályok” a jogszabályok együttese, amely a következőkből áll: a) ebből a Kódexből és a közösségi szinten vagy adott esetben nemzeti szinten annak végrehajtására elfogadott rendelkezésekből; b) a Közös Vámtarifa rendelkezéseiből; c) a vámügyi rendelkezéseket tartalmazó nemzetközi megállapodások, amennyiben ezek alkalmazhatók a Közösségre. 3. „Személy”: természetes személyek, jogi személyek, személyegyesülések, amelyek jogi személyiséggel nem rendelkeznek, de ügyleti képességüket a közösségi vagy a nemzeti jog elismeri. 4. „Gazdasági szereplő” az a személy, aki foglalkozásszerűen vesz részt áruknak a Közösség vámterületére irányuló behozatalában vagy onnan távozó kivitelével. 5. „Kockázat” olyan esemény valószínűsége, amely a Közösség vámterülete és az azon a területen kívüli országok és területek között az áruk belépésével, kilépésével, továbbításával, átadásával vagy végső felhasználásával és a közösségi helyzettel nem rendelkező áruk jelenlétével összefüggésben előfordulhat, amely a következő eredmények valamelyikével jár: a) megakadályozná a közösségi vagy nemzeti intézkedések helyes alkalmazását; b) veszélyeztetné a Közösség és tagállamai pénzügyi érdekeit; c) fenyegetést jelentene a Közösség és állampolgárai, az emberek, az állatok vagy a növények egészségére, a környezetre vagy a fogyasztókra. 6. „Vámellenőrzés” a vámhatóságok konkrét tevékenységei, amelyeket a 27–30. cikk alapján végeznek. 7. „Gyűjtő árunyilatkozat” az a nyilatkozat, amelyet azelőtt kell elkészíteni, hogy az áruk a Közösség vámterületére bekerülnének vagy onnan kikerülnének. 8. „Vámáru-nyilatkozat” valamely személy azon óhajának előírt formában és módon tett jelzése, hogy az árut adott vámeljárás alá kívánja helyezni, adott esetben jelezve az alkalmazandó különleges rendelkezéseket. 9. „Vámeljárás” a következő eljárások bármelyike, amely alá az árut ennek a Kódexnek megfelelően helyezték: a) szabad forgalomba bocsátás; b) különleges eljárások; c) kivitel. 10. „Importilletékek” a Közös Vámtarifában meghatározott, az áru behozatalakor fizetendő vámok. 11. „Exportilletékek” a Közös Vámtarifában meghatározott, az áru kivitelekor fizetendő vámok. 12. „Nem közösségi áruk” a 10. pontban említett áruktól eltérő, vagy a közösségi áruként helyzetüket elveszített áruk. 13. „Kockázatkezelés” a kockázat rendszeres felmérése és a kockázatnak való kitettség korlátozásához szükséges összes intézkedés megvalósítása. 14. „Áru kiadása” a vámhatóságok azon intézkedése, amellyel az árut rendelkezésre bocsátják azokra a célokra, amelyeket a vámeljárás alá helyezéskor megadtak. 15. „Vámfelügyelet” a vámhatóságok által a vámjogszabályok és – indokolt esetben – ilyen intézkedés alatt lévő árura vonatkozó egyéb rendelkezések betartásának biztosítása céljából általában tett intézkedés. 16. „Vámvisszatérítés” a szabad forgalomba bocsátott áruért felszámítható behozatali vámok visszatérítése vagy elengedése, ha az ilyen árut a Közösség vámterületéről exportálták, változatlan állapotban, vagy végtermék formájában. 17. „Feldolgozott termékek” azok a feldolgozási eljárás alá vont áruk, amelyeken feldolgozási műveleteket végeztek el. 18. „A Közösség vámterületén letelepedett személy”: a) természetes személy esetében, minden olyan személy, akinek szokásos lakóhelye a Közösség vámterületén található; b) jogi személy vagy személyegyesülés esetén minden olyan személy, amelynek bejegyzett székhelye, központi ügyintézésének helye vagy állandó üzleti telephelye a Közösség vámterületén van. 19. „Vámjogi helyzet” az áruk helyzete mint közösségi vagy nem közösségi áruk. 20. „Közösségi áruk” azok az áruk, amelyek a következő kategóriák valamelyikébe tartoznak: a) teljes egészében a Közösség vámterületén létrejött vagy előállított áruk, amelyek nem tartalmaznak a Közösség vámterületének részét nem képező országokból vagy területekről importált árut; b) a Közösség vámterületének részét nem képező országokból vagy területekről importált és szabad forgalomba bocsátott áruk; c) a Közösség vámterületén belül kizárólag a b) pontban említett árukból vagy az a) és b) pontban említett árukból létrejött vagy előállított áruk. 21. „Az áru vám elé állítása” a vámhatóság erre megállapított módon történő értesítése az árunak a vámhivatalba vagy a vámhatóságok által kijelölt vagy jóváhagyott egyéb helyre történő megérkezéséről és az áruk rendelkezésre állásáról a vámellenőrzés céljára. 22. „Áru birtokosa” az a személy, aki az áru tulajdonosa, vagy hasonló rendelkezési joggal rendelkezik felette, vagy fizikai ellenőrzést gyakorol felette. 23. „A vámeljárás jogosultja” az a személy, aki az árunyilatkozatot tette, vagy akinek nevében a vámáru-nyilatkozatot tették, vagy akire az előbb említett személy jogai és kötelezettségei a vámeljárás tekintetében átszálltak. 24. „Kereskedelempolitikai intézkedések” azok a nem tarifális intézkedések, amelyeket a közös kereskedelempolitika részeként az áruk behozatalát és kivitelét szabályozó közösségi előírások formájában állapítanak meg. 25. „Feldolgozási műveletek” a következők valamelyikét jelentik: a) az áru megmunkálása, ideértve az összeállítást, összeszerelést, vagy más áruhoz történő hozzáillesztést; b) az áru feldolgozása; c ) az áru megsemmisítése; d) az áru javítása, ideértve a helyreállítását és a beszabályozását is; e) olyan áruk felhasználása, amelyek nem épülnek be a végtermékbe, de lehetővé teszik vagy megkönnyítik a végtermék előállítását, még akkor is, ha a folyamat során teljesen vagy részben elhasználódnak (gyártási kellékek); 26. „Elszámolási kulcs” egy adott mennyiségű, feldolgozási eljárás alá vont áru feldolgozásából kapott végtermékek mennyisége vagy százaléka. 2. FEJEZET A SZEMÉLYEKNEK A VÁMJOGSZABÁLYOK SZERINTI JOGAI ÉS KÖTELEZETTSÉGEI 1. szakasz Tájékoztatás biztosítása 5. cikk Adatcsere, adatvédelem 1. Minden kötelező adatcserének, kísérőokmánynak, határozatnak és értesítésnek a vámhatóságok között, illetve a gazdasági szereplők és a vámhatóságok között elektronikus adatfeldolgozási technikák használatával kell történnie. A Bizottság, a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően elfogadhat olyan intézkedéseket, amelyek kivételeket állapítanak meg ennek a bekezdésnek az első albekezdése alól. 2. Amennyiben másutt nincs arról külön előírás, a Bizottság a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően elfogadhatja a következőket meghatározó intézkedéseket: a) a vámhivatalok között váltandó üzeneteket meghatározó és azokra irányadó szabályok, ahogyan azokat a vámjogszabályok alkalmazása megköveteli; b) a vámjogszabályok szerint kicserélendő adatüzenetek közös adatkészlete és formátuma. Az első albekezdés b) pontjában említett adatoknak tartalmazniuk kell a kockázatelemzéshez és a vámellenőrzés helyes alkalmazásához szükséges adatokat, adott esetben a nemzetközi szabványok és kereskedelmi gyakorlat felhasználásával. Az (1) bekezdésnek megfelelő, a vámhivatalok közötti elektronikus adatcseréhez szükséges rendszereket legkésőbb 2009. június 30-ig létre kell hozni. 6. cikk Adatvédelem 1. Minden, a vámhatóságok által feladataik elvégzése során megszerzett információ, amely jellegénél fogva bizalmas, vagy amelyet bizalmas alapon adnak meg, szakmai titoktartási kötelezettség alá tartozik. Ezeket az információkat a 28. cikk (2) bekezdésében előírt vámellenőrzés céljai kivételével az illetékes hatóságok nem hozhatják nyilvánosságra az információt szolgáltató személy vagy hatóság kifejezett engedélye nélkül. Ezeknek az információknak a közlése engedély nélkül megengedett azonban, ha arra az illetékes hatóságok a hatályban lévő rendelkezések értelmében kötelezhetőek vagy felhatalmazhatóak, különösen adatvédelmi tekintetben vagy bírósági eljárással kapcsolatban. 2. Bizalmas adatokat a Közösség vámterületének részét nem képező országok vagy területek vámigazgatásaival vagy más szerveivel közölni csak nemzetközi egyezmény keretében lehet, az adatvédelem megfelelő szintjét biztosítva. Az információ felfedése vagy közlése a hatályban lévő adatvédelmi előírások teljeskörű betartásával történik. 7. cikk Kiegészítő információk kicserélése a vánmhatóságok és a gazdasági szereplők között 1. A vámhatóságok és a gazdasági szereplők – a kockázat beazonosítására és ellensúlyozására irányuló kölcsönös együttműködés céljából – kicserélhetnek egymás között olyan információkat, amelyeket a vámjogszabályok kifejezetten nem követelnek meg. Erre a cserére írásos megállapodás alapján kerülhet sor, és magában foglalhatja a gazdasági szereplő számítógépes rendszeréhez (rendszereihez) való hozzáférést a vámhatóságok számára. 2. Az egyik fél által a másiknak az (1) bekezdésben említett együttműködés során megadott információ bizalmas, kivéve, ha a két fél másként állapodik meg. 8. cikk Tájékoztatás biztosítása a vámhatóságok részéről 1. A vámhatóságoktól bárki kérhet felvilágosítást a vámjogszabályok alkalmazásával kapcsolatban. Az ilyen kérés visszautasítható, ha az nem egy ténylegesen tervezett behozatali vagy kiviteli ügyletre vonatkozik. 2. A vámhatóságoknak rendszeres párbeszédet kell folytatniuk a gazdasági szereplőkkel és más, a nemzetközi árukereskedelemben érintett hatóságokkal. Elő kell segíteniük az átláthatóságot, azáltal, hogy a nemzetközi árukereskedelemmel kapcsolatos jogszabályokat, igazgatási rendelkezéseket és igénylőlapokat ingyenesen és – amikor kivitelezhető – az interneten keresztül a gazdasági szereplők rendelkezésére kell bocsátaniuk. 9. cikk Tájékoztatás biztosítása a vámhatóságok számára 1. A vámalakiságok elvégzésében közvetve vagy közvetlenül részt vevő személyek kötelesek a vámhatóságok rendelkezésére bocsátani az előírt iratokat és információkat – tekintet nélkül azok megjelenési formájára –, valamint kérésükre a megkívánt segítséget megadni az előírt határidőn belül. 2. Az igazgatási vagy büntetőjogi szankciók lehetséges alkalmazásának sérelme nélkül a gyűjtő árunyilatkozat vagy vámáru-nyilatkozat benyújtásával, ideértve az egyszerűsített vámáru-nyilatkozatot vagy értesítést, vagy az engedély vagy bármely más határozat iránti kérelem beadását, az érintett személy felelősséggel tartozik a következőkért: a) a nyilatkozatban, értesítésben vagy kérelemben, vagy bármely más vonatkozó formanyomtatványon megadott információ pontosságáért; b) a benyújtott vagy rendelkezésre bocsátott iratok hitelességéért; c) adott esetben a kérdéses áruknak az érintett eljárás alá helyezésével, illetve az engedélyezett műveletek elvégzésével kapcsolatos összes kötelezettség teljesítéséért. Az első albekezdés a vámhatóságok által megkövetelt információk megadására is vonatkozik. Amikor a nyilatkozatot vagy értesítést benyújtják, a kérelmet beadják vagy a kért információt megadják az érintett személy képviselője révén, a képviselőre is vonatkoznak az első albekezdésben megállapított kötelezettségek. 10. cikk Közös adatrendszer A tagállamok együttműködnek a Bizottsággal egy olyan elektronikus rendszer kifejlesztésében, fenntartásában és alkalmazásában, amely a következők közös bejegyzését és nyilvántartását célozza: a) a vámalakiságok végzésében közvetlenül vagy közvetve részt vevő összes személy; b) a vámeljárásra vagy az engedélyezett gazdálkodó státuszára vonatkozó bármiféle engedély. Az adatoknak a tagállamok vámigazgatásai számára feladataik végzése során, és – a harmadik bekezdésben említett szabályokkal összhangban – a gazdasági szereplők számára hozzáférhetőknek kell lenniük A Bizottság, a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el, amelyek meghatározzák a bejegyzendő adatok szabványos formáját és tartalmát, illetve az azokhoz az adatokhoz való hozzáférés szabályait. 2. szakasz Vámjogi képviselet 11. cikk Vámjogi képviselő 1. Bármely személy képviselőt jelölhet ki a vámhatóságok előtti ügyeiben a vámjogszabályok által megállapított cselekmények és alakiságok elvégzésére – a továbbiakban „vámjogi képviselő”. Az ilyen vámjogi képviselet lehet közvetlen, amely esetben a vámjogi képviselő egy másik személy nevében és érdekében jár el, vagy közvetett, amely esetben a vámjogi képviselő saját nevében jár el, de egy másik személy érdekében. 2. A képviselőnek a Közösség vámterületén belül letelepedett személynek kell lennie. A Bizottság, a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el, amelyek meghatározzák a feltételeket, amelyek szerint az ennek a bekezdésnek az első albekezdésben említett követelménytől el lehet tekinteni. 12. cikk Felhatalmazás 1. Amikor a vámhatóságokkal kapcsolatba kerül, a vámjogi képviselőnek nyilatkoznia kell arról, hogy a képviselt személy érdekében jár el, valamint arról, hogy a képviselet közvetlen vagy közvetett. Azt a személyt, aki elmulasztott nyilatkozatot tenni arról, hogy más személy nevében vagy érdekében jár el, illetve aki azt állítja, hogy más személy nevében vagy érdekében jár el anélkül, hogy erre felhatalmazással rendelkezne, úgy kell tekinteni, mint aki saját nevében és saját érdekében jár el. 2. Azt a személyt, aki elmulasztott nyilatkozatot tenni arról, hogy más személy nevében vagy érdekében jár el, illetve aki azt állítja, hogy más személy nevében vagy érdekében jár el anélkül, hogy erre felhatalmazással rendelkezne, úgy kell tekinteni, mint aki saját nevében és saját érdekében jár el. A Bizottság, a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően elfogadhat olyan intézkedéseket, amelyek meghatározzák az ennek a bekezdésnek az első albekezdésében említett személyek kategóriáit. 13. cikk Képviselet különleges esetekben 1. Amikor egy személy rendszeresen és üzleti alapon jár el vámjogi képviselőként, megkaphatja az „engedélyezett gazdálkodó” státuszát, a 14. cikkel összhangban. 2. A vámjogi képviselő eljárhat adóügyi képviselőként, a hozzáadottérték-adó – a továbbiakban: HÉA – és a jövedéki adó hatályban lévő előírásainak megfelelően. 3. szakasz Engedélyezett gazdálkodó 14. cikk Kérelmezés és engedélyezés 1. Az a személy, aki a Közösség vámterületén letelepedett, és aki megfelel a 15. és a 16. cikkben felsorolt feltételeknek, kérheti az engedélyezett gazdálkodó státuszának megállapítását. A vámhatóságoknak – szükség esetén más illetékes hatóságokkal folytatott egyeztetést követően – meg kell adniuk ezt a státuszt, amelyet időszakonként felül kell vizsgálni. 2. Az engedélyezett gazdálkodó a biztonsággal kapcsolatos vámellenőrzéseknél könnyítésekben és/vagy az e Kódexnek vagy végrehajtási előírásainak megfelelően biztosított egyszerűsítésekben részesülhet. 3. Az engedélyezett gazdálkodó státuszát, a 15. és a 16. cikkekre is figyelemmel, a vámhatóságoknak minden tagállamban el kell ismerniük, a vámellenőrzések sérelme nélkül. A kérelmező azonban, a 16. cikk g) pontjában megállapított feltételekre is figyelemmel, kérheti, hogy az ennek a cikknek az (1) bekezdésében említett státusz egy vagy több, megadott tagállamra korlátozódjon. 4. A vámhatóságoknak – az engedélyezett gazdálkodó státuszának elismerése alapján és feltéve, hogy a Közösség vámjogszabályaiban az egyszerűsítés egy konkrét típusára vonatkozó követelmények teljesülnek – engedélyezniük kell a gazdasági szereplő számára, hogy ebben az egyszerűsítésben részesülhessen. 5. Az engedélyezett gazdálkodó státusza a 16. cikk h) pontjában megállapított feltételekkel összhangban felfüggeszthető, vagy visszavonható. 6. Az engedélyezett gazdálkodó értesíti a vámhatóságot minden, a státusz megadása után felmerülő olyan tényezőről, amely hatással lehet annak fenntartására vagy tartalmára. 15. cikk A státusz megadása Az engedélyezett gazdálkodó státuszának megadására vonatkozó kritériumok legalább a következők: 45. a vámjogi követelmények betartásának megfelelő nyilvántartása; 46. a kereskedelmi és adott esetben szállítási nyilvántartások vezetésének kielégítő rendszere, amely lehetővé teszi a megfelelő vámellenőrzést; 47. indokolt esetben: az igazolt pénzügyi fizetőképesség; 48. indokolt esetben: a végzett tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó hozzáértésre vagy szakmai végzettségre vonatkozó gyakorlati szabványok; 49. értelemszerűen: az indokolt biztonsági és üzembiztonsági szabványok. 16. cikk Végrehajtási intézkedések A Bizottság a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el a következő ügyekre irányítására vonatkozóan: a) az engedélyezett gazdálkodó státuszának megadása; b) a felülvizsgálat gyakorisága az engedélyezett gazdálkodó státuszát illetően; c) az egyszerűsítések használatára szóló engedélyek megadása; d) az ilyen státusz és engedélyek megadásában illetékes vámhatóság megjelölése; e) a biztonsággal kapcsolatos vámellenőrzések tekintetében megadható egyszerűsítések típusa és mértéke, figyelembe véve a 27. cikk (3) bekezdése alapján elfogadott szabályokat; f) egyeztetés más vámhatóságokkal és tájékoztatás megadása a számukra; g) azok a feltételek, amelyek szerint a kérelmező által az engedély iránt beadott kérelem egy vagy több tagállamra korlátozható; h) azok a feltételek, amelyek szerint egy engedélyezett gazdálkodó státusza felfüggeszthető, vagy visszavonható. i) azok a feltételek, amelyek szerint mentesség adható a Közösségben való letelepedés követelménye alól, az engedélyezett gazdálkodók különleges kategóriáinál, figyelembe véve különösen a nemzetközi egyezményeket. 4. szakasz A vámjogszabályok alkalmazásával kapcsolatos határozatok 17. cikk Általános rendelkezések 1. Ha valamely személy kérelmezi, hogy a vámhatóság hozzon meg egy határozatot, e személynek minden, a vámhatóságok által kért információt rendelkezésükre kell bocsátania, hogy a határozatot meg tudják hozni. A határozatot kérheti több személy is, és az vonatkozhat több személyre is. 2. Az (1) bekezdésben említett határozatot legkésőbb két hónapon belül kell meghozni, és arról a kérelmezőt értesíteni, attól a naptól számítva, amelyen a kérelem a vámhatósághoz beérkezett, kivéve, amikor a vámjogszabályok mást írnak elő. Amikor azonban a vámhatóságok ezeket a határidőket nem tudják betartani, a fenti határidő lejárta előtt erről értesítik a kérelmezőt, megjelölve azokat az okokat, amelyek a határidő túllépését indokolták és feltüntetve azt a további időtartamot, amelyet a kérelemre vonatkozó határozat meghozatalához szükségesnek tartanak. 3. Hacsak a határozatban vagy a vámjogszabályokban más nem szerepel, a határozat attól a naptól hatályos, amelyen a kérelmező a határozatot megkapta, vagy úgy tekintendő, hogy megkapta. A 25. cikk (2) bekezdésében megállapított esetek kivételével az elfogadott határozatok a vámhatóságok által attól a naptól végrehajthatók. 4. Egy olyan határozat meghozatala előtt, amely hátrányosan érintené azt a személyt vagy személyeket, amelyek a címzettjei, a vámhatóságoknak közölniük kell a velük kapcsolatos kifogásaikat, kimutatva azokat az okokat, amelyekre ezeket a kifogásokat alapozzák. Az érintett személynek lehetősége lesz véleményét kifejteni, egy időszakon belül, amely azon a napon kezdődik, amikor a kifogásokat megküldték. A Bizottság a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el, amelyben megmeghatározza az e bekezdés első albekezdésében említett időszakot. Ennek az időszaknak az elteltével az érintett személyt megfelelő formában értesíteni kell a határozatról, amelynek meg kell neveznie az okokat, amelyen alapul. A kifogások közlésének követelménye olyan határozat meghozatala előtt, amely hátrányosan érintené azt a személyt vagy személyeket, amelyek a címzettjei, vonatkozik azokra a határozatokra is, amelyeket a vámhatóságok az érintett személy előzetes kérése nélkül hoztak, és különösen vonatkozik a vámtartozásról szóló, a 72. cikk (3) bekezdésében foglalt értesítésre. A határozatban utalni kell a 24. cikkben meghatározott jogorvoslati jogra. 5. A más területeken a határozatok érvénytelenségéről vagy semmisségéről megállapított rendelkezések sérelme nélkül, a határozatot kiadó vámhatóságok érvényteleníthetik, módosíthatják vagy visszavonhatják azt, amikor az nem felel meg a vámjogszabályoknak, vagy az értelmezésükhöz kapcsolódó iránymutatásoknak vagy magyarázó megjegyzéseknek. 18. cikk A határozatok egész Közösségre szóló érvényessége Amennyiben nem kérték vagy rendelték másképpen, a vámhatóságok határozatai a Közösség vámterületén mindenütt érvényesek. 19. cikk A kedvező határozatok megsemmisítése 1. A vámhatóságoknak meg kell semmisíteniük az annak a személynek kedvező határozatot, aki a címzettje, ha az összes alábbi feltétel teljesül: a) a határozatot helytelen vagy hiányos információ alapján hozták meg; b) a kérelmező tudta, vagy valószínűleg tudnia kellett volna, hogy az információ helytelen vagy hiányos, és c) ha az információ helyes és teljeskörű lett volna, a határozat más lett volna. 2. A személyt, aki a határozat címzettje volt, értesíteni kell annak megsemmisítéséről. 3. A megsemmisítés attól a naptól kezdve hatályos, amelyen az eredeti határozatot meghozták, kivéve, ha másképpen rendelkeznek erről. 4. A Bizottság a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el ezen cikk (1), (2) és (3) bekezésének végrehajtására vonatkozóan, különösen a több személynek címzett határozatok vonatkozásában. 20. cikk A kedvező határozatok visszavonása és módosítása 1. A 19. cikkben említettektől eltérő esetekben, az érintett személyre nézve kedvező határozatot vissza kell vonni vagy módosítani kell, ha a határozat kiadásához szükséges feltételek közül egy vagy több nem teljesült, vagy már nem teljesül. 2. Amennyiben a vámjogszabályok másként nem rendelkeznek, a több személynek címzett kedvező határozat csak annak a személynek a tekintetében vonható vissza, aki vagy amely a határozatban foglalt kötelezettséget nem teljesíti. 3. A személyt, aki a határozat címzettje volt, értesíteni kell annak visszavonásáról vagy módosításáról. 4. A határozat visszavonása vagy módosítása attól a naptól hatályos, amelyen az a személy, aki a határozat címzettje volt, a visszavonásról vagy módosításról szóló értesítést megkapta, vagy úgy tekintendő, hogy megkapta. Kivételes esetekben azonban, ha a határozat címzettjének jogos érdekei úgy kívánják, a vámhatóság a visszavonás vagy módosítás hatálybalépésének napját későbbi időpontra is meghatározhatja. 5. A Bizottság a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el ezen cikk (1)–(4) bekezésének végrehajtására vonatkozóan, különösen a több személynek címzett határozatok vonatkozásában. 21. cikk Különleges határozatok 1. A vámhatóságoknak kérésre ki kell adniuk a kötelező érvényű tarifális felvilágosítást adó határozatokat – a továbbiakban: KTF-határozatok – vagy a kötelező érvényű származási felvilágosítást adó határozatokat – a továbbiakban: KSZF-határozatok. Az ilyen kérés visszautasítható, ha az nem egy ténylegesen tervezett vámeljárásra vonatkozik. 2. A KTF- vagy a KSZF-határozatok a vámhatóságokat a felvilágosítás jogosultjával szemben csak az áruk tarifális besorolása vagy származásának megállapítása tekintetében kötelező érvényűek. A vámhatóságokat azzal a személlyel szemben, aki a határozat címzettje volt, csak az olyan áruk tekintetében köti, amelyekre nézve a vámalakiságokat a határozat dátumát követően végezték el. A címzett személyt a vámhatóságokkal szemben az ilyen határozat csak attól a naptól köti, amelyen a határozatról az értesítést megkapta, vagy úgy tekintendő, hogy megkapta. 3. A kötelező érvényű tarifális vagy származási felvilágosítások három évig érvényesek a határozatban megnevezett időponttól számítva. 4. A KTF- vagy a KSZF-határozatoknak egy bizonyos vámeljárás keretében való alkalmazásához annak a személynek, aki a határozat címzettje, be kell tudnia bizonyítani, hogy: a) a KTF-határozat esetében a vámáru-nyilatkozatban szereplő áruk minden tekintetben megfelelnek azoknak, amelyeket a határozat ír le; b) a KSZF-határozat esetében a kérdéses áruk és a származás elnyerését meghatározó körülmények minden tekintetben megfelelnek a határozatban leírt áruknak és körülményeknek. 5. A 17. cikk (5) bekezdésétől és a 19. cikktől eltérve, a KTF- és a KSZF-határozatokat érvényteleníteni kell, ha azok a kérelmezőktől kapott pontatlan vagy hiányos tájékoztatáson alapulnak. 6. A KTF- és a KSZF-határozatokat a 17. cikk (5) bekezdésének és 20. cikkének megfelelően vissza kell vonni. Nem módosíthatóak. 7. A 20. cikk ellenére, a Bizottság a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el a következők megállapítására: a) azok a feltételek, amelyek között és az az időpont, amikor egy KTF- vagy KSZF-határozat érvényét veszti; b) azok a feltételek, amelyek szerint és az az időszak, amelynek során az a) pontban említett határozat mégis felhasználható a határozaton alapuló, és annak érvényességének lejárta előtt kötött, kötelező érvényű szerződések tekintetében. 8. A Bizottság, a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően elfogadhat olyan intézkedéseket, amelyek megállapítják a feltételeket, amelyek szerint más különleges határozatokat kell kiadni. 5. szakasz Vámszankciók 22. cikk Vámszankciók 1. Minden tagállamnak rendelkeznie kell a közösségi vámjogszabályok betartásának elmulasztásáért kiszabott igazgatási büntetőjogi szankciókról. Az ilyen szankcióknak hathatósaknak, arányosaknak és elrettentő hatásúaknak kell lenniük. 2. Az igazgatási szankciók a következők közül az egyik, vagy mindkét formát ölthetik: a) pénzbírság, amelyet a vámhatóságok szabnak ki, ideértve a büntetőjogi szankció helyett és annak kiváltására alkalmazott rendezést; b) az érintett személy által birtokolt valamely engedély visszavonása, felfüggesztése vagy módosítása. Amikor az igazgatási szankciókat büntetőjogi szankciókkal kombinálják, ugyanazoknak a tényeknek az alapján, az ilyen szankciók összevonásának arányosnak kell lennie. 3. A Bizottság, a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el, amelyekben meghatározza a közösségi vámjogszabályok megsértéséért kiszabott igazgatási és büntetőjogi szankciók alkalmazásának kritériumait és feltételeit, és különösen a következőket: a) azoknak a jogsértéseknek a jegyzéke, amelyek büntetőjogi szankciókat vonhatnak maguk után; b) azoknak a jogsértéseknek a jegyzéke, amelyek igazgatási szankciókat vonhatnak maguk után; c) azok a körülmények, amelyek súlyosbítják, vagy mérsékelik a jogsértést és amelyek hatássalvannak a szankcióra; d) a kiszabandó pénzbírság minimális és maximális összege, a jogsértés típusa szerint; e) a szankciók alkalmazásának hatása az engedélyezett gazdálkodó státuszára; f) azok a körülmények, amelyek között az igazgatási és büntetőjogi szankciók összevonása aránytalannak minősül; g) azok a körülmények, amelyek között az igazgatási és büntetőjogi szankciók alkalmazása egynél több tagállamban aránytalannak minősül; h) a joghatóság szabályai azokban az esetekben, amikor a vámeljárásban több mint egy tagállam vámilletékesei vesznek részt 6. szakasz Fellebbezések 23. cikk Büntetőjog A 24., 25. és 26. cikk nem alkalmazható azokra a fellebbezésekre, amelyeket az igazságügyi hatóság által hozott határozat érvénytelenítése vagy módosítása céljából nyújtanak be. 24. cikk Fellebbezési jog 1. Bármely személynek joga van fellebbezést benyújtani a vámhatóságok bármely határozata ellen, amely őt közvetlenül és személyesen érinti. Bármely személy, aki vagy amely a vámhatóságtól egy határozat meghozatalát kérte, és kérésére a határozatot nem kapta meg a 17. cikk (2) bekezdésében említett határidőn belül, szintén jogosult a fellebbezési jog gyakorlására. 2. A fellebbezési jog legalább két lépésben gyakorolható: a) első fokon a tagállamok által erre a célra kijelölt vámhatóság vagy más szerv előtt, amely lehet igazságügyi hatóság vagy azzal egyenértékű, arra a célra a tagállamok által kijelölt, szakosodott testület; b) ezt követően valamely olyan független testület előtt, amely lehet igazságügyi hatóság vagy ezzel egyenértékű szakosodott testület, a tagállamokban hatályban lévő rendelkezéseknek megfelelően. 3. A fellebbezést elektronikus vagy írásos formában abban a tagállamban kell benyújtani, ahol a határozatot hozták vagy annak meghozatalát kérték. 25. cikk A megvalósítás felfüggesztése 1. A fellebbezés benyújtása nem jár a vitatott határozat végrehajtásának felfüggesztésével. 2. Az (1) bekezdéstől eltérve, amikor a fellebbezést benyújtó félnek helyrehozhatatlan kára keletkezhet, a vámhatóságoknak a vitatott határozat végrehajtását teljes egészében vagy részben fel kell függeszteniük. A vámhatóság teljes egészében vagy részben felfüggeszti a vitatott határozat végrehajtását, ha alapos okkal feltételezheti, hogy az nem áll összhangban a vámjogszabályokkal. 3. Ha a vitatott határozat hatására behozatali vagy kiviteli vámot számítanak fel, a határozat végrehajtásának felfüggesztése biztosíték megadásához köthető, kivéve, ha az ilyen biztosíték az adósnak valószínűleg súlyos gazdasági vagy szociális nehézségeket okozna. A Bizottság, a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el, amelyek kivételeket állapítanak meg ennek a bekezdésnek az első albekezdése alól. 26. cikk A fellebbezés elbírálása A 17. cikk vonatkozik a fellebbezéseknek a vámhatóságok által történő elbírálására. A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a fellebbezési eljárás lehetővé tegye a vámhatóságok által hozott határozatok gyors korrigálását. 7. szakasz Az áruk ellenőrzése 27. cikk Vámellenőrzések 1. A vámhatóságok minden olyan ellenőrzést elvégezhetnek, amelyet szükségesnek tartanak ahhoz, hogy a Közösség vámterülete és más területek között az áruk belépésével, kilépésével, továbbításával, átadásával és végső felhasználásával és a közösségi helyzettel nem rendelkező áruk jelenlétével összefüggésben a vámjogszabályok és más jogszabályok helyes alkalmazásáról gondoskodjanak. Ezek az ellenőrzések – a továbbiakban: vámellenőrzések – magukban foglalhatják az áru megvizsgálását, az elektronikus vagy írásos dokumentumok meglétének és hitelességének ellenőrzését, vállalkozások számviteli és egyéb nyilvántartásainak megvizsgálását, közlekedési eszközök átvizsgálását, poggyász vagy egyéb, személy által szállított áru átvizsgálását. A vámellenőrzések – amikor ezt nemzetközi egyezmény előírja – a Közösség vámterületén kívül is lefolytathatóak. 2. A vámellenőrzéseknek – a véletlenszerű ellenőrzéseken kívül – elektronikus adatfeldolgozási technikákat felhasználó kockázatelemzésen kell alapulniuk, a kockázatok beazonosítása és értékelése, illetve a kockázat kezeléséhez szükséges intézkedések kialakítása céljából, a nemzeti, közösségi és adott esetben nemzetközi szinten kialakított kritériumok alapján. A tagállamoknak, a Bizottsággal együttműködve, a kockázatkezelés megvalósításához egy elektronikus rendszert kell kifejleszteniük, fenntartaniuk és alkalmazniuk, legkésőbb 2009. június 30-ig. 3. A Bizottság a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el a következőkre vonatkozóan: a) a közös kockázatkezelési keretrendszer szabályai; b) a közös kritériumok és az elsődleges ellenőrzési területek megállapításának szabályai; c) a kockázattal kapcsolatos információk vámigazgatások közötti kicserélésének és elemzésének szabályai. 28. cikk A hatóságok együttműködése 1. Amikor ugyanazoknak az áruknak a tekintetében a vámellenőrzéstől különböző vizsgálatokat is végeznek a vámhatóságoktól különböző illetékes hatóságok, az ilyen ellenőrzéseket a vámhatóságokkal szoros együttműködésben kell elvégezni, amikor csak lehetséges, ugyanabban az időpontban és ugyanazon a helyen (egyablakos ügyintézési rendszer). 2. Az ebben a szakaszban említett ellenőrzések keretében a vámhatóságok és más illetékes hatóságok, amikor az a kockázat minimalizálásához szükséges, a Közösség vámterülete és más területek között az áruk belépésével, kilépésével, továbbításával, átadásával és végső felhasználásával és a közösségi helyzettel nem rendelkező áruk jelenlétével összefüggésben kapott adatokat egymás között, más tagállamok vámhatóságaival és a Bizottsággal kicserélhetik. 29. cikk Utólagos ellenőrzés A vámhatóság az áru kiadása után, és azért, hogy meggyőződjön a gyűjtő vámáru-nyilatkozatban vagy vámáru-nyilatkozatban szereplő adatok pontosságáról, megvizsgálhatja az érintett áruval kapcsolatos import- vagy exportműveletekre, vagy az ezt követő, ezen árukat érintő kereskedelmi ügyletekre vonatkozó kereskedelmi okmányokat és adatokat. Az ilyen vizsgálat a nyilatkozattevő vagy képviselője, az említett műveletekben üzlettársi minőségben közvetlenül vagy közvetve részt vevő valamilyen más személy, vagy az említett okmányt és adatokat üzleti célból birtokában tartó valamilyen más személy telephelyén végezhető el. A vámhatóság, amennyiben még van lehetőség annak bemutatására, meg is vizsgálhatja az árut. 30. cikk Kivételek 1. Nem végzendők el vámellenőrzések vagy alakiságok az alábbi esetekben: a) a Közösségen belüli légijáraton utazó személyek kézi és feladott poggyászára; b) a Közösségen belüli tengeri utazáson részt vevő személyek poggyászára. 2. Az (1) bekezdés nem érinti az alábbiak alkalmazását: a) a tagállamok hatóságai, a kikötői vagy repülőtéri hatóságok vagy fuvarozók által a poggyászokon elvégzett biztonsági ellenőrzések; b) a tagállamok által megállapított tiltásokkal vagy korlátozásokkal kapcsolatos ellenőrzések, feltéve, hogy ezek a tiltások vagy korlátozások a Szerződéssel összeegyeztethetőek. 8. szakasz A dokumentumok és más információk megőrzése; díjak és költségek 31. cikk A dokumentumok és más információk megőrzése 1. Az érintett személy a 9. cikk (1) bekezdésében említett iratokat a hatályos rendelkezésekben megállapított időtartamig, de legalább három naptári évig köteles megőrizni a vámhatóság által történő ellenőrzés céljából, tekintet nélkül a felhasznált adathordozóra. A harmadik albekezdésben említettektől eltérő körülmények között szabad forgalomba bocsátott áru vagy kivitelre bejelentett áru esetében ez az időszak annak az évnek a végétől kezdődik, amikor a szabad forgalomba bocsátásra vagy a kivitelre vonatkozó nyilatkozat elfogadták. A végső felhasználásukra való tekintettel vámmentesen vagy csökkentett behozatali vámtétel mellett szabad forgalomba bocsátott áruk esetében ez az időszak annak az évnek a végétől kezdődik, amelyben a vámfelügyeletük megszűnik. A más vámeljárás alá vont áru esetében ez az időszak annak az évnek a végétől kezdődik, amelyben az adott vámeljárást befejezték. 2. A 73. cikk (4) bekezdésének sérelme nélkül, ha valamely vámtartozással kapcsolatban a vámhatóság által végrehajtott ellenőrzés azt mutatja, hogy a vonatkozó tételt javítani kell a könyvelésben és az érintett személyt erről értesítették, az iratokat az (1) bekezdésben megállapított határidőn túl további három évig meg kell őrizni. Amikor fellebbezést nyújtottak be, az iratokat mindaddig meg kell őrizni, amíg az eljárás be nem fejeződött. 32. cikk Díjak és költségek 1. Nem számítanak fel díjat a vámhatóságok a vámellenőrzés elvégzéséért vagy a vámjogszabályok bármely más alkalmazásának teljesítéséért, ha ez az illetékes vámhivatal szokásos nyitvatartási idejében történik. A vámhatóságok azonban díjat számíthatnak fel vagy megtéríttethetik a költségeket, amikor bizonyos szolgáltatásokat nyújtanak. 2. A Bizottság, a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el az (1) bekezdés második albekezdésének végrehajtására, és különösen a következőkre: a) vámtisztviselők jelenléte, kérésre, a szokásos hivatalos órákon kívül, vagy a vámhivatali helyiségektől eltérő helyen; b) elemzések vagy szakértői jelentések az árukról és a postaköltség az árunak a kérelmezőhöz történő visszaküldésére, különösen a 21. cikk alapján hozott határozatok vagy a 8. cikk (1) bekezdésnek megfelelő információszolgáltatás tekintetében; c) az áruk megvizsgálása vagy mintavételezése ellenőrzési célokra, vagy az áruk megsemmisítése, amikor a vámügyi személyzeten kívüli költségek is felmerülnek; d) kivételes ellenőrzési intézkedések, amikor ezek az áru jellege vagy a potenciális kockázat miatt szükségesek. 3. FEJEZET DEVIZAÁTSZÁMÍTÁS, HATÁRIDŐK ÉS EGYSZERŰSÍTÉS 33. cikk Devizaátszámítás 1. Amikor a deviza átszámítása szükséges, az alábbi okok közül egy vagy több miatt, az alkalmazandó átváltási árfolyamot az illetékes hatóságoknak nyilvánosságra kell hozniuk vagy az interneten hozzáférhetővé kell tenniük. a) mivel az áru vámértékének meghatározásához használt tényezők annak a tagállamnak a pénznemétől eltérő pénznemben vannak kifejezve, mint ahol a vámérték megállapítása történik; b) mivel szükség van az euro értékére nemzeti pénznemekben kifejezve az áruk tarifális besorolása, valamint az értékbeli küszöbök és a behozatali vagy kiviteli vámok meghatározásához. Az átváltási árfolyamnak, amennyire csak lehetséges, tükröznie kell az átváltott pénznem mindenkori értékét a tagállam pénznemében kifejezve. 2. Ha az (1) bekezdésben említettektől eltérő okokból szükséges a devizaátváltás, a vámjogszabályok keretén belül történő alkalmazásra az eurónak a nemzeti pénznemekben kifejezett értékét évente egyszer kell rögzíteni. 3. A Bizottság, a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el ezen cikk (1) és a (2) bekezdésének végrehajtására. 34. cikk Határidők 1. Amikor a vámjogszabályok egy időszakot, időpontot vagy határidőt állapítanak meg, az ilyen időszak nem hosszabbítható meg, illetve az ilyen időpont vagy határidő lejárta nem halasztható el, kivéve, ha erről az érintett jogszabályokban külön rendelkezés történt. 2. Az időszakokra, időpontokra és határidőkre vonatkozóan az 1182/71/EGK, Euratom tanácsi rendeletben[15] megállapított szabályokat kell alkalmazni a vámjogszabályokban megadott határidőkre, kivéve, amikor más, külön rendelkezések alkalmazandóak. 35. cikk Egyszerűsítés A Bizottság, a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően elfogadhat olyan intézkedéseket, amelyek meghatározzák, hogy mely esetekben és milyen feltételek között egyszerűsíthető ennek a Kódexnek az alkalmazása. II. CÍM AZOK A TÉNYEZŐK, AMELYEK ALAPJÁN A BEHOZATALI ÉS KIVITELI VÁMOKAT ÉS MÁS INTÉZKEDÉSEKET ALKALMAZZÁK AZ ÁRUK KERESKEDELMÉRE 1. FEJEZET KÖZÖS VÁMTARIFA ÉS AZ ÁRUK TARIFÁLIS BESOROLÁSA 36. cikk Közös vámtarifa 1. A behozatali és kiviteli vámok a Közös Vámtarifán alapulnak. Az áruforgalommal kapcsolatos konkrét tárgykörökre vonatkozó közösségi rendelkezések által előírt egyéb intézkedéseket, adott esetben, ezen áruk vámtarifa-besorolásának megfelelően kell alkalmazni. 2. A Közös Vámtarifa magában foglalja: a) a 2658/87/EGK tanácsi rendelet[16] által megállapított Kombinált Nómenklatúrát; b) minden más nómenklatúrát, amely teljes egészében vagy részben a Kombinált Nómenklatúrán alapul, vagy amely azt valamilyen albontással egészíti ki, és amelyet a különleges tárgykörökre vonatkozó közösségi rendelkezések állapítanak meg az áruforgalommal kapcsolatos tarifális intézkedések alkalmazására tekintettel; c) a Kombinált Nómenklatúra hatálya alá tartozó árukra vonatkozó szokásjogi vagy szokásos, autonóm behozatali vámokat; d) az azokban a megállapodásokban szereplő kedvezményes tarifális intézkedéseket, amelyeket a Közösség kötött bizonyos, a Közösség vámterületén kívüli országokkal vagy területekkel, vagy ilyen országok vagy területek csoportjaival; e) azokat a kedvezményes tarifális intézkedéseket, amelyeket a Közösség egyoldalúan alkalmaz bizonyos, a Közösség vámterületén kívüli országokkal vagy területekkel, vagy ilyen országok vagy területek csoportjaival; f) azokat az autonóm intézkedéseket, amelyek bizonyos árukra vonatkozó behozatali vámok csökkentését vagy mentesítését biztosítják; g) a bizonyos árukra – jellegük vagy végső felhasználásuk folytán – megadott tarifális vámkedvezményt, a c)–f) vagy h) pontokban említett intézkedések keretén belül; h) a mezőgazdasági, kereskedelmi vagy más közösségi jogszabályok által megállapított egyéb tarifális intézkedéseket. 3. Amikor az érintett áru kielégíti a (2) bekezdés d)–g) pontjaiban említett feltételeket, az azokban a rendelkezésekben említett intézkedéseket kell alkalmazni a nyilatkozattevő kérelmére, az annak a bekezdésnek a c) pontjában megállapítottak helyett. Az ilyen kérelmet be lehet nyújtani utólag, feltéve, hogy a vonatkozó intézkedésben vagy a Kódexben megállapított határidőket és feltételeket betartják. 4. Amikor a (2) bekezdés d)–g) pontjaiban említett intézkedések alkalmazása, vagy ugyanannak a h) pontjában említett mentesítés a behozatal vagy a kivitel egy bizonyos volumenére korlátozódik, az ilyen alkalmazás vagy mentesítés a vámkontingensek esetében megszűnik, amint a megadott behozatali vagy kiviteli volument elérték. A vámplafonok esetében az ilyen alkalmazás a Közösség egy jogi aktusával szűnik meg. 37. cikk Az áruk tarifális besorolása A Közös Vámtarifa alkalmazásához az áru „tarifális besorolása” abból áll, hogy meghatározzák a Kombinált Nómenklatúra alszámainak vagy további albontásainak egyikét, amely alá azt az árut be kell sorolni. A nem tarifális intézkedések alkalmazásához az áru „tarifális besorolása” abból áll, hogy meghatározzák a Kombinált Nómenklatúra alszámainak vagy további albontásainak egyikét, vagy bármely más, a közösségi rendelkezések által megállapított, teljes egészében vagy részben a Közös Nómenklatúrán alapuló, vagy ahhoz további albontásokat megadó nómenklatúráét, amely alá azt az árut be kell sorolni. Az első és a második bekezdésnek megfelelően meghatározott alszámot vagy további albontást kell alkalmazni az ahhoz az alszámhoz tartozó intézkedések alkalmazásának céljára. 2. FEJEZET AZ ÁRUK SZÁRMAZÁSA 1. szakasz Nem preferenciális származás 38. cikk Alkalmazási kör A 39., 40. és 41. cikkek állapítják meg a szabályokat az áruk nem preferenciális származásának meghatározásához, a következők alkalmazásában: a) a Közös Vámtarifa, a 36. cikk (2) bekezdésének d) és e) pontjában említett intézkedések kivételével; b) az áruforgalommal kapcsolatos konkrét tárgykörökre vonatkozó közösségi rendelkezések által megállapított tarifális intézkedésektől eltérő intézkedések; c) egyéb, az áruk származásával kapcsolatos közösségi intézkedések. 39. cikk A származás elnyerése 1 A teljes egészében egyetlen országban vagy területen létrejött áru úgy tekintendő, hogy abból az országból vagy területről származik. 2. Az olyan áru, amelynek előállítása egynél több országot vagy területet érintett, abból az országból vagy területről származónak tekintendő, ahol legutolsó jelentős átalakítása történt. 40. cikk A származás igazolása 1. Amikor a vámjogszabályok alapján a vámáru-nyilatkozatban a származást megjelölik, a vámhatóság előírhatja, hogy a nyilatkozattevő igazolja az áru származását. 2. Amikor az áru származásának igazolását a vámjogszabályok vagy más, konkrét területeket szabályozó közösségi jogszabályok alapján megadták, a vámhatóságok, indokolt kétség esetén, további igazolást kérhetnek annak biztosítására, hogy a jelzett származás összhangban van a vonatkozó közösségi jogszabályok által megállapított szabályokkal. 3. A származást igazoló dokumentum a Közösségben akkor adható ki, amikor a kereskedelem szükségletei azt megkövetelik. 41. cikk Végrehajtási intézkedések A Bizottság, a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el az (39) és a (40) bekezdés végrehajtására. 2. szakasz Preferenciális származás 42. cikk Az áruk preferenciális származása 1. Ahhoz, hogy a 36. cikk (2) bekezdésének d) vagy e) pontjaiban említett intézkedésekből vagy nem tarifális preferenciális intézkedésekből részesülhessen, az árunak meg kell felelnie a preferenciális származás szabályainak, amelyeket ennek a cikknek a (2), (3) és (4) bekezdése említ. 2 Azoknak az áruknak az esetében, amelyek olyan megállapodásokban szereplő kedvezményes intézkedésekből részesülnek, amelyeket a Közösség kötött bizonyos, a Közösség vámterületén kívüli országokkal vagy területekkel, vagy ilyen országok vagy területek csoportjaival, a preferenciális származás szabályait azok a megállapodások határozzák meg. 3 Azoknak az áruknak az esetében, amelyek bizonyos, a Közösség vámterületén kívüli országokkal vagy területekkel, vagy ilyen országok vagy területek csoportjaival szemben – az (5) bekezdésben említettek kivételével – a Közösség által egyoldalúan alkalmazott kedvezményes intézkedésekből részesülnek, a Bizottság intézkedéseket fogadhat el a preferenciális származás szabályait illetően, a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően. 4. Azoknak az áruknak az esetében, amelyek a Közösség vámterülete, illetve Ceuta és Melilla közötti kereskedelemre alkalmazandó, Spanyolország és Portugália csatlakozási okmányának 2. jegyzőkönyvében szereplő, kedvezményes intézkedésekből részesülnek, a Bizottság intézkedéseket fogadhat el a preferenciális származás szabályait illetően, a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően. 5. Azoknak az áruknak az esetében, amelyek a Közösséggel társult tengerentúli országok és területek javára szóló kedvezményes rendszerekben szereplő kedvezményes intézkedésekből részesülnek, a preferenciális származás szabályait a Szerződés 187. cikkének megfelelően kell meghatározni. 6. A Bizottság, a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően meghatározza az ennek a cikknek a (2)–(5) bekezdésében említett szabályok végrehajtására vonatkozó intézkedéseket. 3. FEJEZET AZ ÁRUK VÁMÉRTÉKE 43. cikk Alkalmazási kör Az áruk vámértékét a Közös Vámtarifa, valamint az áruforgalommal kapcsolatos konkrét tárgykörökre vonatkozó közösségi rendelkezések által megállapított nem tarifális intézkedések alkalmazása céljából a 44–47. cikknek megfelelően kell meghatározni. 44. cikk Ügyleti érték 1. Az importált áru vámértéke az áruért a Közösség vámterületére irányuló kivitel céljából történő eladáskor ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő – szükség esetén a 4. cikk alapján elfogadott intézkedéseknek megfelelően kiigazított – ár, a továbbiakban: ügyleti érték. A ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő ár az importált áruért az eladónak vagy az eladó javára a vevő részéről teljesített vagy teljesítendő teljes kifizetés, és magában foglal a vevő részéről az eladónak vagy a vevő részéről valamely harmadik félnek az eladó kötelezettségének teljesítésére az importált áru eladásának feltételeként teljesített vagy teljesítendő minden kifizetést. A kifizetés nem szükségszerűen pénzátutalás formájában történik. Kifizetés hitellevéllel vagy átruházható értékpapírral, közvetve vagy közvetlenül is lehetséges. 2. Az ügyleti érték akkor alkalmazható, ha a következő feltételek teljesülnek: a) a vevő számára az áru feletti rendelkezésre vagy az általa történő felhasználásra vonatkozóan nincs egyéb megszorítás, mint: i. olyan megszorítások, amelyeket a Közösség jogszabályai vagy hatóságai írnak elő vagy követelnek meg; ii. olyan korlátozások, amelyek behatárolják azt a földrajzi területet, amelyen belül az áruk viszonteladásra kerülhetnek; iii. olyan megszorítások, amelyek az áru értékét jelentősen nem befolyásolják; b) az eladás vagy az ár nem függ olyan feltételektől vagy ellenszolgáltatásoktól, amelyeknek az értéke nem határozható meg az értékelendő árut illetően; c) az áruknak a vevő általi későbbi viszonteladásából, átengedéséből, vagy használatából származó haszon – sem közvetlenül, sem közvetve – nem kerül vissza az eladóhoz, kivéve, ha a (4) bekezdéssel összhangban elfogadott intézkedésekkel a megfelelő kiigazítás elvégezhető; d) a vevő és az eladó nincs kapcsolatban egymással, vagy – amikor a vevő és az eladó kapcsolatban áll egymással – az ügyleti érték a (3) bekezdés értelmében vámcélokra elfogadható. 3. A (2) bekezdés d) pontjának alkalmazásában, az a tény, hogy a vevő és az eladó kapcsolatban áll egymással, önmagában nem képez elegendő alapot arra, hogy az ügyleti értéket elfogadhatatlannak tekintsék. Ha szükséges, meg kell vizsgálni az eladás körülményeit, és az ügyleti értéket el kell fogadni, ha a kapcsolat az árat nem befolyásolta. Ha a nyilatkozattevő által vagy másként szolgáltatott információk alapján a vámhatóságoknak oka van megállapítani, hogy a kapcsolat befolyásolta az árat, közli ezeket az okokat a nyilatkozattevővel, és megfelelő válaszlehetőséget biztosít számára. 4. A Bizottság, a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően, olyan intézkedéseket fogadhat el, amelyek az ügyleti érték meghatározásának céljából meghatározzák a ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő árhoz hozzáadandó, vagy abból kivonható elemeket. 45. cikk A vámértékelés másodlagos módszerei 1. Ha a vámérték a 44. cikk alapján nem határozható meg, akkor ennek a cikknek a (2) bekezdésének a)–d) pontját kell alkalmazni – ebben a sorrendben – az első olyan pontig, amely szerint a vámérték meghatározható. A c) és a d) pontok alkalmazásának sorrendjét meg kell fordítani, ha azt a kérelmező kéri. 2. Az (1) bekezdés értelmében a vámérték: a) a Közösségbe irányuló exportra eladott és az áru értékelésével azonos vagy közel azonos időpontban exportált azonos áru ügyleti értéke; b) a Közösségbe irányuló exportra eladott és az áru értékelésével azonos vagy közel azonos időpontban exportált hasonló áru ügyleti értéke; c) azon az egységáron alapuló érték, amelyen az importált árukkal azonos vagy hasonló importált árut a legnagyobb összmennyiségben értékesítették a Közösségen belül az eladókkal kapcsolatban nem lévő személyek számára; d) a számított érték, amely az alábbiak összegéből áll: i. az anyagok, illetve a gyártás vagy az importált áru előállításában alkalmazott más feldolgozás költsége vagy értéke; ii. az értékelendő áruval azonos típusú vagy fajtájú, az exportálás országában a Közösségbe irányuló exportra előállított áru gyártóinál rendszerint jelentkező nyereséggel és általános költségekkel egyenlő összeg; iii. az importált áruk szállítási költsége vagy annak értéke a Közösség vámterületére történő beléptetés helyére való megérkezésükig, az ezzel a szállítással összefüggő rakodási és kezelési díjak és az áruk biztosítása. 3. A Bizottság, a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően, intézkedéseket fogadhat el, amelyek további feltételeket és szabályokat határoznak meg a jelen cikk (2) bekezdésének alkalmazására. 46. cikk Kisegítő módszer Ha az importált áru vámértéke a 44. vagy 45. cikk alapján nem határozható meg, azt a Közösségben rendelkezésre álló adatok alapján, az alábbi elvekkel és általános rendelkezésekkel összhangban lévő, ésszerű eszközök felhasználásával kell meghatározni: a) az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény VII. cikkének végrehajtásáról szóló egyezmény; b) az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény VII. cikke; c) ez a fejezet. A következők egyike sem használható azonban az első bekezdés szerinti vámérték meghatározására: a) a Közösség vámterületén előállított áruk eladási ára azon a területen; b) olyan rendszer, amely két alternatív érték közül a magasabbat veszi a vámérték meghatározásának alapjául; c) az áruknak az exportáló országbeli belföldi piaci ára; d) az előállítás költsége, kivéve a 45. cikk (2) bekezdése d) pontjának megfelelően az azonos vagy hasonló árura meghatározott számított értékeket; e) valamely, a Közösség vámterületének részét nem képező országba irányuló kiviteli ár; f) minimális vámértékek; g) tetszőleges vagy fiktív értékek. 47. cikk Végrehajtási intézkedések A Bizottság, a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően, intézkedéseket fogadhat el a vámérték meghatározására konkrét esetekben és olyan áruk tekintetében, amelyeknél a konkrét eljárás felhasználása után vámtartozás merült fel. III. CÍM VÁMTARTOZÁS ÉS BIZTOSÍTÉKOK 1. FEJEZET VÁMTARTOZÁS KELETKEZÉSE 1. szakasz Általános rendelkezések 48. cikk Vámtartozás Behozatali vagy kiviteli vám a konkrét árukra a Közös Vámtarifa szerint fizetendő, és a fizetendő összeg hozza létre a vámtartozást. 2. szakasz Vámtartozás a behozatalnál 49. cikk Szabad forgalomba bocsátás, ideiglenes behozatal 1. Vámtartozás a behozatalnál azáltal keletkezik, hogy nem közösségi árukat a következő eljárások bármelyike alá vonnak: a) szabad forgalomba bocsátás; b) ideiglenes behozatal, a behozatali vámok alóli részleges mentességgel. 2. A vámtartozás a szóban forgó vámáru-nyilatkozat elfogadásának időpontjában keletkezik. 3. A nyilatkozattevő az adós. Közvetett képviselet esetén az a személy, akinek nevében a vámáru-nyilatkozatot tették, szintén adósnak minősül. Ha az (1) bekezdésben említett valamelyik eljárás vonatkozásában olyan információ alapján készítenek vámáru-nyilatkozatot, amely ahhoz vezet, hogy a behozatali vámok egy részét vagy teljes egészét nem szedik be, az a személy, aki a vámáru-nyilatkozat elkészítéséhez szükséges információt szolgáltatta, és tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy az információ hamis, szintén adósnak tekintendő. 50. cikk A nem származó árukra vonatkozó különös rendelkezések 1. Amikor a vámvisszatérítés tilalma vagy a behozatali vámok alóli mentesség vonatkozik nem származó árukra, amelyeket olyan áruk előállítása során használnak fel, amelyekre származási igazolást adnak ki vagy állítanak ki a Közösség és bizonyos, a Közösség vámterületén kívüli országokkal vagy területekkel, vagy ilyen országok vagy területek csoportjaival kötött kedvezményes megállapodás keretében, a behozatali vámtartozás ezeknek a termékeknek a tekintetében a következő módok valamelyike révén keletkezhet: a) a kérdéses, aktív feldolgozás szerint megszerzett termékek újrakiviteli értesítésének elfogadása; b) aktív feldolgozási eljárás alá helyezett árukra vonatkozó vámáru-nyilatkozat elfogadása a kérdéses feldolgozott termékek előzetes kivitele esetén. 2. Amikor az (1) bekezdés a) pontja alapján keletkezik vámtartozás, a behozatali vámok összegét ugyanolyan feltételek mellett kell meghatározni, mint az aktív feldolgozási eljárás befejezése céljából a kérdéses termék előállításában felhasznált nem származó áru szabad forgalomba bocsátására vonatkozó nyilatkozat elfogadásával azonos napon keletkezett vámtartozás esetén. 3. Ilyen esetekben a 49. cikk (2) és (3) bekezdését kell alkalmazni. A 189. cikkben említett nem közösségi áruk esetében azonban az adós az a személy, aki vagy amely az újrakiviteli értesítést benyújtja, közvetett képviselet esetén pedig az a személy, akinek vagy amelynek a nevében az értesítést benyújtották. 51. cikk Szabályok be nem tartása miatt keletkezett vámtartozás 1. A 49. és az 50. cikkben említettektől eltérő esetekben vámtartozás a behozatalnál azáltal keletkezik, hogy a következők valamelyikét nem tartják be: a) az egyik olyan kötelezettség, amelyet a vámjogszabályok a nem közösségi áruknak a Közösség vámterületére való belépésével vagy az áruknak azon a területen való mozgásával, feldolgozásával, tárolásával, felhasználásával vagy elidegenítésével kapcsolatban állapítanak meg; b) egy olyan feltétel, amely a nem közösségi áruk vámeljárás alá vonására vagy – az áruk végső felhasználásának jellegéből adódóan – vámmentesség vagy csökkentett behozatali vámtétel megadására vonatkozik. 2. Az az időpont, amikor a vámtartozás felmerül, a következők valamelyike: a) az az időpont, amikor annak a kötelezettségnek, amelynek a nem teljesítése vámtartozást keletkeztet, nem tettek eleget, vagy már nem tesznek eleget; b) az az időpont, amikor az árukat vámeljárás alá vonják vagy ebből a célból bejelentik, amikor ezt követően kiderül, hogy egy olyan feltétel, amely a nem közösségi áruk ilyen eljárás alá vonására vagy – az áruk végső felhasználásának jellegéből adódóan – vámmentesség vagy csökkentett behozatali vámtétel megadására vonatkozik, valójában nem teljesült. 3. Az (1) bekezdés a) pontjában említett esetekben az adós a következők valamelyike: a) az a személy, akinek vagy amelynek az érintett költelezettségeket teljesítenie kellett; b) az a személy, akinek tudomása volt vagy tudomásának kellett lennie arról, hogy a vámjogszabályok szerinti kötelezettséget nem teljesítették, és aki annak a személynek a nevében járt el, akinek a kötelezettséget teljesítenie kellett; vagy c) az a személy, aki a szóban forgó árut megszerezte vagy birtokában tartotta, és az áru megszerzésekor vagy átvételekor tudomása volt, vagy tudomásának kellett lennie arról, hogy egy, a vámjogszabályok szerinti kötelezettséget nem teljesítettek. Az (1) bekezdés b) pontjában említett esetekben az adós az a személy, akinek meg kell felelnie azoknak a feltételeknek, amelyek az árunak a vámeljárás alá vonására vagy annak az eljárásnak a során az áru bejelentésére vagy az áru végső felhasználása alapján vámmentesség vagy csökkentett vámtétel megadására vonatkoznak. Ha az (1) bekezdésben említett valamelyik eljárás vonatkozásában olyan vámáru-nyilatkozat készül, vagy olyan, a vámjogszabályok szerint megkövetelt információt adtak át a vámhatóságoknak az árunak a vámkezelési eljárás alá vonására vonatkozó feltételekkel kapcsolatban, amely ahhoz vezet, hogy a behozatali vámok egy részét vagy teljes egészét nem szedik be, az adós az a személy, aki a vámáru-nyilatkozat elkészítéséhez szükséges információt szolgáltatta, és tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy ez az információ hamis. 52. cikk A már kifizetett vámok csökkentése 1. Ha a 51. cikk (1) bekezdésének megfelelően vámtartozás keletkezik a végső felhasználása miatt csökkentett behozatali vámtétel mellett szabad forgalomba bocsátott áru vonatkozásában, a vámtartozás összegéből le kell vonni az áru szabad forgalomba bocsátásakor kifizetett összeget. Az első albekezdést megfelelően alkalmazni kell, ha az ilyen áru megsemmisítéséből származó maradék és hulladék vonatkozásában vámtartozás keletkezik. 2. Ha az 51. cikk (1) bekezdése alapján vámtartozás keletkezik a behozatali vámok alól részleges mentesség mellett ideiglenes behozatal alá vont áruk vonatkozásában, a vámtartozás összegéből le kell vonni a részleges mentesség szerint kifizetett összeget. 3. szakasz Vámtartozás a kivitelnél 53. cikk Kiviteli vámáru-nyilatkozat 1. Vámtartozás a kivitelnél azáltal keletkezik, hogy kivitelivám-köteles árukat vonnak a kiviteli eljárás alá. 2. A vámtartozás a vámáru-nyilatkozat elfogadásának időpontjában keletkezik. 3. A nyilatkozattevő az adós. Közvetett képviselet esetén az a személy, akinek nevében a vámáru-nyilatkozatot tették, szintén adósnak minősül. Ha a vámáru-nyilatkozatot olyan információ alapján készítették el, amely ahhoz vezet, hogy a kiviteli vámok egy részét vagy teljes egészét nem szedik be, az a személy, aki a vámáru-nyilatkozat elkészítéséhez szükséges információt szolgáltatta, és tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy az információ valótlan, szintén adós. 54. cikk Szabályok be nem tartása miatt keletkezett vámtartozás 1. Az 53. cikkben említettektől eltérő esetekben, és ha az áru kivitelivám-köteles, vámtartozás keletkezik a kivitelnél, azáltal, hogy a következők valamelyikét nem tartják be: a) egy, az áruk kilépésével, mozgásával vagy elidegenítésével kapcsolatos, jogszabályban megállapított kötelezettség; b) azok a feltételek, amelyek szerint az áru a Közösség vámterületét teljes vagy részleges kivitelivám-mentesség mellett hagyhatja el. 2. Az az időpont, amikor a vámtartozás felmerül, a következők valamelyike: a) az az időpont, amikor az áru a Közösség vámterületét, vámáru-nyilatkozat nélkül, ténylegesen elhagyja; b) az az időpont, amikor az áru eltérő rendeltetési helyre ér, mint az, amelyre való tekintettel a Közösség vámterületét teljes vagy részleges kivitelivám-mentesség mellett hagyhatta el. c) amennyiben a vámhatóság nem tudja megállapítani a b) pontban említett időpontot, annak a határidőnek a lejárta, amelyet a mentességre jogosító feltételek teljesítésének igazolására állapítottak meg. 3. Amikor a kivitelivám-köteles áru a Közösség vámterületét, vámáru-nyilatkozat nélkül, ténylegesen elhagyja, az adós a következők valamelyike: a) az a személy, akinek az érintett költelezettségeket teljesítenie kellett; b) az a személy, aki részt vett abban a cselekményben, amely a kötelezettség nem teljesítéséhez vezetett, és tudott arról, vagy tudnia kellett arról, hogy vámáru-nyilatkozatot nem nyújtottak be, holott be kellett volna. 4. Ha a vámtartozás azoknak a feltételeknek a be nem tartása miatt keletkezik, amelyek mellett engedélyezték, hogy az áru a Közösség vámterületét teljes vagy részleges kivitelivám-mentesség mellett hagyja el, az adós a következők valamelyike: a) a nyilatkozattevő; b) közvetett képviselet esetén az a személy, akinek nevében a vámáru-nyilatkozatot tették. 4. szakasz A behozatallal és a kivitellel kapcsolatban keletkezett vámtartozásra egyaránt vonatkozó rendelkezések 55. cikk Tilalmak és megszorítások A behozatalon és a kivitelen vámtartozás keletkezik akkor is, ha az bármilyen jellegű behozatali vagy kiviteli tilalmi vagy korlátozási intézkedés alá tartozó árura vonatkozik. Nem keletkezik azonban vámtartozás hamis pénznek vagy olyan kábítószereknek és pszichotróp anyagoknak a Közösség vámterületére történő jogellenes beléptetésekor, amelyek nem kerülnek be abba a gazdasági körbe, amelyet az arra jogosult hatóságok szigorúan felügyelnek orvosi és tudományos célra való felhasználásukra tekintettel. A szankcióknak vámbűncselekményekre történő alkalmazásában mindenesetre úgy kell tekinteni, hogy vámtartozás keletkezett, amikor valamely tagállam jogrendje szerint a vámteher vagy a vámtartozás megléte képezi az alapját a szankciók meghatározásának. 56. cikk Több adós Amikor ezek közül a személyek közül egy vagy több szándékosan megsértette a vámjogszabályokat, a vámtartozás behajtása során ezeket a személyeket előre kell sorolni. Amikor ezek közül a személyek közül egy vagy több szándékosan megsértette a vámjogszabályokat, a vámtartozás behajtása során ezeket a személyeket előre kell sorolni. 57. cikk A vámösszeg kiszámításának általános szabályai 1. Az árura alkalmazandó behozatali vagy kiviteli vám összegét azoknak a vámkivetési szabályoknak az alapján kell meghatározni, amelyek erre az árura a vámtartozás keletkezésének időpontjában vonatkoztak. 2. Ha azt az időpontot, amikor a vámtartozás keletkezett nem lehet pontosan meghatározni, úgy kell tekinteni, hogy a vámtartozás abban az időpontban keletkezett, amikor a vámhatóság megállapította, hogy az áruk olyan helyzetben vannak, ami vámtartozás keletkezését eredményezi. Amikor azonban a vámhatóság rendelkezésére álló információk lehetővé teszik számukra annak megállapítását, hogy a vámtartozás ennek a megállapításnak az időpontját megelőzően keletkezett, a vámtartozást abban a legkorábbi időpontban keletkezettnek kell tekinteni, amelyre ez a tényállás megállapítható. 3. Amennyiben vámjogszabályok kedvezményes tarifális árukezelést, behozatali és kiviteli vámok alóli teljes vagy részleges mentességet írnak elő a 36. cikk (2) bekezdésének d)–g) pontja, 136–141. cikke, 178. cikke és 181–184. cikke értelmében, az ilyen kedvezményes tarifális kezelést kell alkalmazni azokban az esetekben, amikor vámtartozás merül fel az 51–54. cikk értelmében, azzal a feltétellel, hogy az érintett személy magatartása nem megtévesztésre irányuló. 58. cikk A vámösszeg kiszámításának különleges szabályai 1. Ha a tárolás és a kezelés szokásos formáinak költségei a Közösség vámterületén merültek fel a vámeljárás alá vont áru tekintetében, az ilyen költségeket vagy értéknövekedést nem veszik figyelembe a behozatali vám összegének kiszámításához, ha a nyilatkozattevő kielégítő igazolást ad ezekről a költségekről. A műveletek során felhasznált nem közösségi áruk vámértékét, jellegét és származását azonban figyelembe kell venni a behozatali vámok összegének kiszámításához. 2. Ha a vámeljárás alá vont tarifális besorolása a kezelés szokásos formáinak eredményeként a Közösség vámterületén belül megváltozik, vámeljárás alá vont áru eredeti tarifális besorolását kell alkalmazni, a nyilatkozattevő kérésére. 3. Ha a vámtartozás aktív feldolgozási eljárás alá vont feldolgozott termékeknél keletkezik, az ilyen tartozás összegét – a nyilatkozattevő kérésére – az ezekre az árukra vonatkozó bejelentés elfogadásának időpontjában az aktív feldolgozási eljárás alá helyezett árura alkalmazandó tarifális besorolás, vámérték és származás alapján kell meghatározni. 59. cikk Végrehajtási intézkedések A Bizottság a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el a következőkre: a) az árura vonatkozó behozatali vám vagy kiviteli vám összegének kiszámítására vonatkozó szabályok; b) további különleges szabályok konkrét eljárásokra; c) eltérések az 57. és az 58. cikkektől. 60. cikk A hely, ahol a vámtartozás felmerül 1. Vámtartozás azon a helyen keletkezik, ahol a 49. és az 53. cikkben említett vámáru-nyilatkozatot benyújtják, vagy a 128. cikk (3) bekezdése alapján benyújtottnak tekintendő. Minden más esetben a vámtartozás keletkezésének helye az a hely, ahol az azt eredményező esemény történik. Ha ezt a helyet nem lehet meghatározni, akkor úgy kell tekinteni, hogy a vámtartozás azon a helyen keletkezett, ahol a vámhatóság megállapította, hogy az áruk olyan helyzetben vannak, ami vámtartozás keletkezését eredményezi. 2. Ha az árura vonatkozóan a vámeljárás még nem zárult le, és a hely nem határozható meg, akkor az (1) bekezdés második és harmadik albekezdései alapján, egy megadott időszakon belül, úgy kell tekinteni, hogy a vámtartozás vagy azon a helyen keletkezett, ahol az árut az érintett eljárás alá vonták, vagy ahol a Közösség vámterületére annak az eljárásnak az alapján beléptették. A Bizottság, a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el az ennek a bekezdésnek az első albekezdésében említett időszak megállapítására vonatkozóan. 3. Ha a vámhatóságok számára a rendelkezésükre álló információk lehetővé teszik annak megállapítását, hogy a vámtartozás több helyen keletkezett, úgy kell tekinteni, hogy a vámtartozás azon a helyen keletkezett, ahol először keletkezett. 4. Ha a vámhatóságok számára a rendelkezésükre álló információk lehetővé teszik annak megállapítását, hogy az 51. cikk (1) bekezdésének a) pontja értelmében egy másik tagállamban vámtartozás keletkezett és annak mértéke 100 000 eurónál alacsonyabb, úgy kell tekinteni, hogy a vámtartozás abban a tagállamban keletkezett, ahol a megállapítást tették. 2. FEJEZET BIZTOSÍTÉK A LEHETSÉGES VAGY MEGLÉVŐ VÁMTARTOZÁSRA 61. cikk Általános rendelkezések 1 Ez a fejezet vonatkozik a biztosítékokra mind a már létrejött vámtartozásoknál, mind azoknál, amelyek lehet, hogy már létrejöttek, kivéve, ha más előírás van. 2. A vámhatóságok megkövetelhetik az adóstól, hogy adjon biztosítékot arra, hogy a vámtartozás és más díjak, és különösen a HÉA és a jövedéki adó kifizetéséről gondoskodik, ahogyan arról a hatályban lévő HÉA- és jövedékiadó-előírások rendelkeznek. 3. Ha a vámhatóságok megkövetelik a biztosíték megadását, azt az adóstól vagy attól a személytől kell megkövetelni, aki annak a vámtartozásnak a kötelezettjévé válhat. 4. A vámhatóság konkrét áru vagy egy konkrét vámáru-nyilatkozat tekintetében csak egyetlen biztosíték nyújtását követelheti meg. A konkrét vámáru-nyilatkozathoz adott biztosíték minden benne szereplő vagy a vámáru-nyilatkozat ellenében elbocsátott árura vonatkozik, akár helyes volt az a vámáru-nyilatkozat, akár nem. 5. A vámhatóság engedélyezheti, hogy az erre kötelezettől eltérő személy szolgáltassa a biztosítékot. 6. A jelen cikk (3) vagy (5) bekezdésében említett személy kérésére a vámhatóság a 67. cikk (1) és (2) bekezdésével összhangban engedélyezheti összkezesség nyújtását a két vagy több műveletet, vámáru-nyilatkozatot vagy eljárást fedező vámtartozásra. 7. Nem kell biztosítékot megkövetelni államoktól, regionális és helyi hatóságoktól vagy más, közjogi szabályozás alá eső testületektől, azoknak a tevékenységeknek a tekintetében, amelyekben hatóságként vesznek részt. A Bizottság a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogad el, más esetek megállapítására, amelyeknél nem kell biztosítékot megkövetelni, vagy csökkentett biztosítékot kell követelni. 8. A vámhatóság eltekinthet a biztosíték nyújtásának megkövetelésétől, ha a biztosítandó összeg nem haladja meg az 1172/95/EK tanácsi rendelet[17] 12. cikkének megfelelően készült vámáru-nyilatkozatokra szóló statisztikai küszöböt. 9. A vámhatóságok által elfogadott vagy engedélyezett biztosíték a Közösség vámterületén mindenütt érvényes azokra a célokra, amelyekre megadták. A Bizottság, a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően olyan intézkedéseket fogadhat el, amelyek kivételeket állapítanak meg ennek a bekezdésnek az első albekezdése alól. 62. cikk Kötelező biztosíték 1. Amikor kötelező a biztosíték megadása, és a (3) bekezdés alapján elfogadott szabályoktól függően, a vámhatóságok rögzítik az ilyen biztosíték összegét, a kérdéses vámtartozás pontos összegével egyenlő szinten, ha ez az összeg biztonsággal megállapítható abban az időpontban, amikor a biztosítékot kérik. Amikor a vámtartozás pontos összegét megállapítani nem lehet, a biztosíték összegét a felmerült vagy esetleg felmerülő vámtartozásnak vagy vámtartozásoknak a vámhatóság által becsült maximális összegeként kell rögzíteni. 2. A 67. cikk sérelme nélkül, ha összevont vámbiztosítékot nyújtanak olyan vámtartozásokra, amelyek összege idővel változik, az ilyen biztosíték összegét olyan szinten kell megállapítani, amely mindenkor fedezi a szóban forgó vámtartozásokat. 3. A Bizottság, a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el a jelen cikk (1) bekezdésének végrehajtására. 63. cikk Szabadon választható biztosíték Amikor a biztosíték nyújtása szabadon választható, az ilyen biztosítékot minden esetben meg kell követelniük a vámhatóságoknak, ha úgy vélik, hogy nem biztos a vámtartozás kifizetése az előírt időszakon belül. Annak összegét ezeknek a hatóságoknak úgy kell meghatározniuk, hogy ne haladják meg a 62. cikkben említett szintet. A Bizottság a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el arra vonatkozóan, hogy a biztosíték mikor szabadon választható. 64. cikk Biztosítéknyújtás 1. A biztosíték a következő módok egyikével nyújtható a) készpénzletéttel vagy bármely más, a vámhatóság által a készpénzletéttel egyenértékűnek elismert fizetési móddal, amely euróban vagy annak a tagállamnak a pénznemében fizetendő, amelyben a biztosítékot megkövetelik; b) kezességvállalással egy kezes részéről; c) bármely más formájú biztosítékkal, ha az megfelelő garanciát ad arra, hogy a vámtartozást meg fogják fizetni. A Bizottság, a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően elfogadja azokat az intézkedéseket, amelyek meghatározzák a jelen bekezdés első albekezdésének c) pontjában említett biztosítéki formákat. 2. A készpénzletét vagy az azzal egyenértékűnek tekintett fizetés formájában nyújtott biztosítékot az abban a tagállamban hatályos rendelkezéseknek megfelelően kell szolgáltatni, ahol a biztosítékot előírják. 65. cikk A biztosíték megválasztása Az a személy, akinek biztosítékot kell nyújtania, választhat a 64. cikk (1) bekezdésében meghatározott biztosítékfajták között. A vámhatóság azonban elutasíthatja a javasolt biztosítékfajta elfogadását, ha az összeegyeztethetetlen az adott vámeljárás megfelelő lefolytatásával. A vámhatóság előírhatja, hogy a választott biztosítékfajta meghatározott ideig változatlan maradjon. 66. cikk Kezes 1. A 64. cikk (1) bekezdésében említett kezesnek a Közösség területén letelepedett harmadik személynek kell lennie. A kezest a biztosítékot megkövetelő vámhatóságnak jóvá kell hagynia, kivéve, ha a kezes egy bank vagy más hivatalosan elismert, a Közösségben bejegyzett pénzügyi intézmény. 2. A kezes írásban kötelezettséget vállal arra, hogy a vámtartozás biztosított összegét megfizeti. A vállalásnak a biztosított összeg mértékéig ki kell terjednie az utólagos ellenőrzést követően megfizetendő behozatali és kiviteli vámok összegére is. 3. A vámhatóság elutasíthatja a kezes vagy a javasolt biztosítékfajta elfogadását, ha azok nem látszanak alkalmasnak a vámtartozás előírt határidőn belüli megfizetésének biztosítására. 67. cikk Összkezesség 1. A 61. cikk (6) bekezdésében említett engedély csak azoknak a személyeknek adható, akik kielégítik a következő feltételeket: a) a Közösség területén letelepedett személyek; b) nem követtek el súlyos, vagy ismételt kihágást a vámmal vagy az adótörvénnyel szemben; c) rendszeres felhasználója a vonatkozó eljárásoknak vagy a vámhatóságok tudják róluk, hogy képesek arra, hogy az ezekkel az eljárásokkal kapcsolatos kötelezettségüket teljesítsék. 2. Ha az esetleg keletkező vámtartozásokra összkezességet kell nyújtani, az engedélyezett gazdálkodó használhat csökkentett összegű összkezességet vagy kaphat biztosítéknyújtás alóli mentességet, a 61. cikk (7) bekezdésének megfelelően, ha legalább a következő kritériumok teljesülnek: a) az adott vámeljárás megfelelő használata egy adott időszakban; b) együttműködés a vámhatóságokkal; c) a biztosítéknyújtás alóli mentesség tekintetében a megfelelő pénzügyi helyzet, amely elegendő arra, hogy az a személy a kötelezettségvállalásait teljesítse. 3. A Bizottság, a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el az ezen cikk (1) és a (2) bekezdése értelmében történő engedély megadására vonatkozóan. 68. cikk További rendelkezések a biztosítékok felhasználásával kapcsolatban 1. Azokban az esetekben, amikor a vámtartozás különleges eljárások keretében keletkezhez, a (2), (3) és (4) bekezdést kell alkalmazni. 2. A 67. cikk (2) bekezdésének megfelelően engedélyezett biztosítéknyújtás alóli mentesség nem vonatkozik azokra az árukra, amelyeket fokozott kockázatot képviselőnek tekintenek. A Bizottság, a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően, intézkedéseket fogadhat el a jelen bekezdés első albekezdésének végrehajtására. 3. Kivételes intézkedésként, különleges körülmények között, a Bizottság, a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el, amelyekkel ideiglenesen megtilthatja a 67. cikk (2) bekezdésében említett, csökkentett összegű összkezesség felhasználását. 4. Azoknak az áruknak a tekintetében, amelyekről megállapították, hogy összkezesség alkalmazása során nagymértékű visszaélésnek vannak kitéve, a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően a Bizottság, intézkedéseket fogadhat el, amelyekkel ideiglenesen megtilthatja az összkezesség felhasználását. 69. cikk Kiegészítő vagy helyettesítő biztosíték Ha a vámhatóság megállapítja, hogy a szolgáltatott biztosíték nem biztosítja, vagy a későbbiekben nem lesz elégséges arra, hogy biztosítsa a vámtartozás előírt határidőn belüli megfizetését, előírhatja 61. cikk (3) bekezdésében említett személynek, hogy saját választása szerint nyújtson kiegészítő biztosítékot, vagy helyettesítse az eredeti biztosítékot új biztosítékkal. 70. cikk A biztosíték felszabadítása 1. A vámhatóságoknak a biztosítékot haladéktalanul fel kell szabadítaniuk, ha a vámtartozás megszűnt vagy a továbbiakban már nem merülhet fel. 2. Ha a vámtartozás részben szűnt meg, vagy a biztosítékként letétbe helyezett összegnek csak egy részére vonatkozóan merülhet fel, az érintett személy kérelmére a biztosíték megfelelő részét fel kell szabadítani, kivéve, ha a szóban forgó összeg ezt az intézkedést nem indokolja. 3. A Bizottság, a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el a jelen cikk (1) és (2) bekezdésének végrehajtására. 3. FEJEZET A VÁM BEHAJTÁSA ÉS MEGFIZETÉSE, VALAMINT A VÁM VISSZAFIZETÉSE ÉS ELENGEDÉSE 1. szakasz A vámösszeg meghatározása, az adós értesítése és a lekönyvelés 71. cikk A vámösszeg meghatározása A fizetendő vámösszeget az azon a területen illetékes vámhatóság állapítja meg, ahol a vámtartozás keletkezett vagy a 60. cikknek megfelelően keletkezettnek tekintendő, amint rendelkezik a megfelelő információkkal. 72. cikk Értesítés a vámtartozásról 1. A fizetendő vámösszeg megállapításáról szóló határozatról értesíteni kell az adóst, az annak a területnek a nemzeti joga által előírt formában, ahol a tartozás keletkezett. Az első albekezdésben említett értesítésre nem kerül sor a következő helyzetekben: a) amikor, miközben a vámösszeg végleges meghatározása folyamatban van, átmeneti kereskedelempolitikai intézkedéseket rendelnek el, amelyek vám formáját öltik; b) amikor a fizetendő vámösszeg meghaladja a 21. cikknek megfelelően hozott határozat alapján megállapított összeget; c) amikor az eredeti határozatot, amely nem adott meg vámösszeget, vagy a vámösszeget a fizetendő összegnél kisebb számban adta meg, olyan általános rendelkezések alapján hozták meg, amelyeket bírósági határozattal később megsemmisítettek; d) azokban az esetekben, amikor a vámhatóságok mentesülnek a vámösszegek megadása alól. A Bizottság, a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseketfogadhat el a jelen bekezdés második albekezdésének d) pontjának végrehajtására. 2. Amikor a fizetendő vámösszeg egyenlő azzal az összeggel, amelyet a vámáru-nyilatkozatban feltüntettek, az adóst nem kell értesíteni az (1) bekezdésben említett határozatról. Ezekben az esetekben az áru kiadása a vámhatóság részéről egyenértékű azzal a határozattal, amely értesíti az adóst a fizetendő vámösszegről. 3. Ha ennek a cikknek a (2) bekezdése nem alkalmazandó, a fizetendő vámösszeget meghatározó határozatról az adóst értesíteni kell, tizennégy napon belül attól az időponttól számítva, amikor a vámhatóság olyan helyzetben van, hogy azt a határozatot a 17. cikk (4) bekezdésének megfelelően meghozza. 73. cikk Határidő a vámtartozásról szóló értesítésre 1. A vámösszeget megállapító határozatról szóló értesítés nem adható ki az adósnak a vámtartozás keletkezésétől számított 3 éves időszak lejárta után. 2. Ha a vámtartozás olyan cselekmény eredménye, amely elkövetésekor büntetőeljárás alapjául szolgálhatott, az (1) bekezdésben meghatározott 3 éves időszakot egy tízéves időszakra kell növelni. 3. Ha a 24. cikk szerint fellebbezést nyújtanak be, az ennek a cikknek az (1) és (2) bekezdéseiben meghatározott határidőket fel kell függeszteni, a fellebbezési eljárások időtartamára, attól a naptól számítva, amikor a fellebbezés benyújtása megtörtént. 4. Ha a vámtartozási kötelezettséget a 84. cikk (3) bekezdése alapján rendezték, az ennek a cikknek az (1) és (2) bekezdésében meghatározott határidőket fel kell függeszteni, attól a naptól számítva, amikor a visszafizetési vagy elengedési kérelmet a 90. cikknek megfelelően benyújtották, addig, amíg a visszafizetésről vagy elengedésről szóló határozatot meghozzák. 74. cikk Lekönyvelés 1. A 71. cikkben említett vámhatóságoknak a fizetendő vámösszeget le kell könyvelniük. Az első albekezdés nem alkalmazható azokban az esetekben, amelyeket a 72. cikk (1) bekezdésének második albekezdése említ. A vámhatóságoknak nem kell lekönyvelniük azokat a vámösszegeket, amelyekről, a 73. cikk alapján, már nem küldhető értesítés az adósnak. 2. A tagállamok határozzák meg a vámösszegek lekönyvelésére szolgáló gyakorlati eljárásokat. Ezek az eljárások eltérhetnek annak megfelelően, hogy a vámtartozás keletkezésének körülményeire tekintettel, a vámhatóság bizonyos lehet-e afelől, hogy az említett összegeket megfizetik. 75. cikk A lekönyvelés időpontja 1. Ha vámtartozás keletkezik a vámeljárás során az árunyilatkozat elfogadása vagy az ezzel azonos joghatású bármely más intézkedés eredményeként – amennyiben az nem a behozatali vámok alóli részleges mentesség melletti ideiglenes behozatal –, a vámhatóságoknak a fizetendő vámösszeget az áru kiadását követő tizennégy napon belül le kell könyvelniük. Ha azonban a megfizetést biztosítékkal fedezték, a vámhatóság által megállapított, 31 napot meg nem haladó időtartam során az egy és ugyanazon személynek kiadott valamennyi árura vonatkozó teljes vámösszeg egyetlen bejegyzéssel könyvelhető le, az időtartam végén. Az ilyen lekönyvelésnek a szóban forgó időtartam lejártát követő öt napon belül kell megtörténnie. 2. Ha az áru kiadható – bizonyos feltételektől függően, amelyek akár a fizetendő vámösszeg megállapítását, akár annak beszedését szabályozzák – a lekönyvelésnek tizennégy napon belül meg kell történnie attól a naptól számítva, amelyen a fizetendő vámösszeget megállapították, vagy a vám fizetésének kötelezettségét rögzítették. Ha azonban a vámtartozás olyan átmeneti kereskedelempolitikai intézkedéssel van összefüggésben, amely vám formáját ölti, a fizetendő vámösszeget a végleges kereskedelempolitikai intézkedést megállapító rendeletnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő két hónapon belül kell lekönyvelni. 3. Ha az (1) bekezdésben említettektől eltérő körülmények mellett keletkezik vámtartozás, a fizetendő vámösszeget attól a naptól számított tizennégy napon belül kell lekönyvelni, amikor a vámhatóság abban a helyzetben van, hogy a szóban forgó vámösszeget ki tudja számolni és az adóst meg tudja nevezni. 4. A (3) bekezdést értelemszerűen kell alkalmazni a behajtandó vámösszegre vagy még behajtandó vámösszegre, amikor a fizetendő vámösszeget nem könyvelték még le az (1), (2) és (3) bekezdéseknek megfelelően, vagy amikor annak megállapítása vagy lekönyvelése a fizetendő összegnél alacsonyabb szinten történt. 5. Az (1), (2) és (3) bekezdésben megállapított lekönyvelési határidők nem alkalmazhatók előre nem látható körülmények vagy vis maior esetén. 76. cikk Végrehajtási intézkedések A Bizottság a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el a lekönyvelés szabályaira. 2. szakasz A vám megfizetésének határideje és eljárásai 77. cikk Általános fizetési határidők, a megfizetés felügyelete 1. A 72. cikknek megfelelően közölt vámösszeget az adós a vámhatóság által előírt határidőn belül köteles megfizetni. A 25. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül, ez az időszak nem haladhatja meg a tíz napot a fizetendő vámösszegről az adósnak küldött értesítéstől számítva. Abban az esetben, ha a lekönyvelés a 75. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében megállapított feltételek szerint összevontan történik, úgy kell megállapítani, hogy az adós ne kaphasson hosszabb fizetési határidőt, mint amelyet a 79. cikknek megfelelő halasztott fizetés megadása esetén kaphatott volna. Automatikusan határidő-hosszabbítást kell adni, ha megállapításra kerül, hogy az érintett személy túl későn kapta meg az értesítést ahhoz, hogy a fizetést az előírt határidőn belül teljesíthesse. Határidő-hosszabbítást a vámhatóság az adós kérelmére akkor is adhat, ha a fizetendő vámösszeg megállapítása a 29. cikkben említett utólagos ellenőrzés folyamán történt. A 82. cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül az ilyen hosszabbítások nem haladhatják meg az adós számára ahhoz szükséges időt, hogy megtegye az indokolt lépéseket kötelezettségének rendezésére. 2. Ha az adós a 79–82. cikkben megállapított fizetési könnyítések valamelyikére jogosult, a fizetést legkésőbb az e könnyítésekre vonatkozóan előírt időszakon vagy időszakokon belül kell teljesíteni. 3. A Bizottság a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el megállapítván a tartozás megfizetésére megadott határidő felfüggesztésének feltételeit, amire a következő helyzetekben kerülhet sor: a) ha a vám elengedése iránti kérelmet a 90. cikknek megfelelően készítették el; b) ha az árut el kell kobozni, meg kell semmisíteni, vagy az államnak fel kell ajánlani; c) ha a vámtartozás az 51. cikk alapján keletkezett, és egynél több adós van. 78. cikk Kifizetés 1. A fizetés történhet készpénzben vagy bármely más, teljesítésre alkalmas módon, ideértve az egyenlegbeszámítást, a vámhatóságokkal való megállapodástól függően. 2. A kifizetés történhet az adós helyett egy harmadik személy részéről. 79. cikk A fizetés halasztása A 85. cikk sérelme nélkül, a vámhatóságnak az érintett személy kérelmére és biztosítéknyújtás alapján, meg kell engednie a fizetendő vám kifizetésének halasztását, a következő módok bármelyikével: a) a 75. cikk (1) bekezdése első albekezdésének vagy a 75. cikk (4) bekezdésének megfelelően lekönyvelt minden egyes vámösszeg vonatkozásában külön-külön; b) a 75. cikk (1) bekezdése első albekezdésének megfelelően, a vámhatóság által megállapított, 31 napot nem meghaladó időtartam során lekönyvelt valamennyi vámösszeg vonatkozásában együttesen; c) a 75. cikk (1) bekezdése második albekezdésének megfelelően egyetlen bejegyzést képező valamennyi vámösszeg vonatkozásában együttesen. 80. cikk Határidők a halasztott fizetésre 1. A 79. cikk szerinti fizetési halasztás időtartama 30 nap. Kiszámítása a jelen cikk (2), (3) és (4) bekezdésében meghatározott módon történik. 2. Ha a halasztott fizetés a 79. cikk a) pontjának megfelelően történik, a határidőt az azt követő naptól kell számítani, amelyen a fizetendő vámösszegről az adóst értesítették. 3. Ha a halasztott fizetés a 79. cikk b) pontjának megfelelően történik, a határidőt az azt követő naptól kell számítani, amelyen az összevonásra nyitva álló időtartam lejár. Ebből az időtartamból le kell vonni az összevonásra nyitva álló időtartam fele napjainak számát. 4. Ha a halasztott fizetés a 79. cikk c) pontjának megfelelően történik, a határidőt annak az időszaknak a végét követő naptól kell számítani, amelyet a szóban forgó áru kiadására előírtak. Ebből az időtartamból le kell vonni az érintett időszak fele napjainak számát. 5. Ha a (3) és a (4) bekezdésben említett időszakokban a napok száma páratlan szám, az ezen bekezdések alapján a 30 napos határidőből levonásra kerülő napok száma a szomszédos kisebbik páros szám felével egyenlő. 6. Ha a (3) és a (4) bekezdésekben említett időszakok naptári hetek, a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy azt a vámösszeget, amelyre vonatkozóan a fizetést elhalasztották, a szóban forgó naptári hét után következő negyedik hét péntekén kell megfizetni. Ha ezek az időszakok naptári hónapok, a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy azt a vámösszeget, amelyre vonatkozóan a fizetést elhalasztották, a szóban forgó naptári hónap utáni hónap tizenhatodik napjáig kell megfizetni. 81. cikk Végrehajtási intézkedések A Bizottság a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el megállapítván a halasztott fizetés szabályait azokra az esetekre, amikor a 125. vagy a 127. cikknek megfelelően egyszerűsített vámáru-nyilatkozatot alkalmaznak. 82. cikk Egyéb fizetési könnyítések 1. A vámhatóság az adósnak a halasztott fizetéstől eltérő fizetési könnyítést is adhat, azzal a feltétellel, hogy ehhez biztosítékot adnak. Biztosítékra nincs szükség azonban, ha ennek megkövetelése, az adós helyzete miatt, súlyos gazdasági vagy szociális nehézségeket okozna; Ha a könnyítéseket az első albekezdés alapján adják, a vámösszeget hitelkamattal kell megterhelni. Az ilyen kamat összegét úgy kell kiszámítani, hogy az egyenlő legyen azzal az összeggel, amelyet e célból az euró piacán vagy annak a pénznemnek a nemzeti piacán számítanának fel, amelyben az összeg fizetendő. A vámhatóság eltekinthet a hitelkamat felszámításától, ha ennek felszámítása, az adós helyzete miatt, súlyos gazdasági vagy szociális nehézségeket okozna. 2. A Bizottság, a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el az (1) bekezdés végrehajtására. 83. cikk A fizetés végrehajtása, késedelmek 1. Ha a fizetendő vámösszeget az előírt időszakban nem fizették meg, a vámhatóságoknak az összeg kifizetését minden, a tagállam joga révén rendelkezésükre álló eszközzel biztosítania kell. A Bizottság a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el a kezesek részéről történő fizetés biztosítása vonatkozásában, egy különleges eljárás keretében. 2. A késedelemi kamatot a vámösszegre az előírt időszak lejártának napjától a kifizetés napjáig számítják fel. A késedelmi kamatláb legfeljebb egy százalékponttal lehet magasabb, mint a hitelkamatláb euróban, vagy az érintett nemzeti pénznem piacán. Annál alacsonyabb nem lehet. 3. Ha a vámtartozás összegét a 72. cikk (3) bekezdésének megfelelően közölték, a vámösszegen felül késedelmi kamatot kell felszámítani, a vámtartozás keletkezésének napjától az értesítés napjáig. A késedelmi kamatlábat a (2) bekezdésnek megfelelően kell megállapítani. 4. A vámhatóság tartózkodhat a késedelmi kamat felszámításától, ha az adós helyzete miatt ez súlyos gazdasági vagy szociális nehézségeket okozna. A Bizottság, a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően elfogadhat olyan intézkedéseket, amelyek időbeli és összegszerűségi szempontból meghatározzák azokat az eseteket, amikor a hatóságok a késedelmi kamat szedésétől eltekinthetnek. 3. szakasz A vám visszafizetése és elengedése 84. cikk Általános rendelkezések 1. Ennek a szakasznak a céljaira a következő meghatározásokat kell alkalmazni: a) „visszafizetés” a már kifizetett behozatali vagy kiviteli vámok visszatérítése; b) „elengedés” az attól a kötelezettségtől való eltekintés, hogy a még nem kifizetett behozatali vagy kiviteli vámot megfizessék. Amikor ebben a szakaszban a behozatali vagy kiviteli vámokra történik utalás, az úgy értendő, hogy beletartozik a késedelmi kamat is. 2. A visszafizetés nem keletkeztet kamatfizetést az érintett vámhatóságok részéről. Kamatot fizetni kell azonban, ha a visszafizetés megadására vonatkozó, a 85. cikk szerinti határozatot nem hajtják végre attól a naptól számítva, amikor azt a határozatot meghozták. Ilyen esetekben a kamat a három hónapos időszak lejárati napjától a visszafizetés napjáig fizetendő. A kamatlábnak egyenlőnek kell lennie az euro vagy az érintett nemzeti pénznem piacának kamatlábával. 3. Ha a vámhatóság a visszafizetést vagy elengedést tévedésből adta meg, a vámfizetési kötelezettség visszaáll, amennyiben az eredeti vámtartozás behajtása nem tartozik a 73. cikk időbeli hatálya alá. Ilyen esetekben a (2) bekezdés második albekezdése szerint fizetendő kamatot meg kell téríteni. 85. cikk Visszafizetés és elengedés 1. Az ebben a szakaszban megállapított feltételektől függően, a behozatali vagy kiviteli vámokat csak akkor lehet visszafizetni vagy elengedni, ha a visszafizetendő, vagy elengedésre kerülő összeg túllép egy bizonyos összeget, a következő okokból: a) túlkövetelt vámok; b) hibás áruk; c) a vámhatóság tévedése; d) méltányosság. Emellett, amikor a vámokat kifizették és a megfelelő vámáru-nyilatkozatot a 117. cikknek megfelelően érvénytelenítik, azokat a vámokat vissza kell fizetni. 2. A határozat illetékességi szabályaitól függően, amikor a vámhatóságok saját maguk fedik fel, az (1) bekezdésben említett időszakon belül, hogy behozatali vagy kiviteli vámok visszafizetendők vagy elengedendők a 86., 88. vagy 89. cikk alapján, azt saját kezdeményezésükre vissza kell fizetniük vagy el kell engedniük. 3. Nem adható meg visszafizetés vagy elengedés, amikor a vámösszeget megállapító határozathoz vezető helyzet az adós általi megtévesztésből származik. 86. cikk Túlkövetelt vámok visszafizetése és elengedése A behozatali vagy kiviteli vámokat vissza kell fizetni vagy el kell engedni, amennyiben az eredeti vámjogi határozatban megállapított összeg a megfizetendő összeget meghaladja, vagy a 72. cikk (1) bekezdésének c) vagy d) pontjával ellentétesen az adóst nem értesítették. 87. cikk Hibás áruk 1. A behozatali vámokat vissza kell fizetni vagy el kell engedni, amennyiben megállapításra kerül, hogy az ilyen vámok szabad forgalomba bocsátott olyan árura vonatkozik, amelyet az importőr a kiadás időpontjában visszautasított, mivel az hibás volt, vagy nem felelt meg azon szerződés feltételeinek, amelyen a behozatala alapult. Hibás árunak azokat az árukat kell tekinteni, amelyek kiadásuk előtt károsodottak voltak. 2. A behozatali vámok visszafizetését vagy elengedését meg kell adni, feltéve, hogy az árut még nem használták, kivéve az olyan kezdeti használatot, amelyre azért lehetett szükség, hogy meg lehessen állapítani, hogy hibás-e, vagy hogy megfelel-e a szerződés feltételeinek. 3. A vámhatóságoknak meg kell győződniük arról, hogy az adós az árukat a Közösség vámterületéről újból kiviszi-e, vagy – kérésére – azokat az aktív feldolgozási eljárás (beleértve a megsemmisítés célját), külső árutovábbítás, illetve vámraktározás vagy vámszabad terület alá vonja. 88. cikk Visszafizetés vagy elengedés a vámhatóságok által elkövetett tévedés miatt A behozatali vagy kiviteli vámok visszafizetésére vagy elengedésére vonatkozó határozatot kell hozni, amikor a vámösszeget megállapító eredeti határozat a vámhatóságok által elkövetett hiba miatt nem felel meg a fizetendő összegnek, feltéve, hogy a következő feltételek teljesülnek: a) az adósról nem tételezhető fel, hogy azt a hibát észre kellett volna vennie; b) az adós jóhiszeműen járt el. Amikor az áruk preferenciális helyzetét igazgatási együttműködésben állapítják meg, amelyben részt vesznek a Közösség vámterületén kívüli ország vagy terület hatóságai, az azon hatóságok által kiadott igazolás, amennyiben valótlannak bizonyul, olyan hibának minősül, amelyről az első bekezdés a) pontjának értelmében nem tételezhető fel, hogy észre kellett volna venni. A valótlan igazolás kiadása azonban nem jelent hibát, ha az igazolás egy valótlan tényálláson alapul, amelyet az exportőr adott meg, kivéve, ha nyilvánvaló, hogy a kiadó hatóságoknak tudomása volt, vagy tudomásuknak kellett lennie arról, hogy az áru nem felel meg a preferenciális elbánásra való jogosultság megállapította feltételeknek. Az adós jóhiszeműnek tekintendő, ha be tudja mutatni, hogy az érintett kereskedelmi műveletek időszakában kellő figyelmet fordított arra, hogy a preferenciális elbánás összes feltételei teljesülnek-e. Az adós nem hivatkozhat jóhiszeműségre, ha a Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjá ban értesítést jelentetett meg, amelyben kijelenti, hogy kétségek merültek fel a preferenciális megállapodásoknak a kedvezményezett ország vagy terület részéről történő alkalmazásának helyességével kapcsolatban. 89. cikk Visszafizetés és elengedés méltányosságból A 85. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében és a 86., 87. és 88. cikkben említett helyzetektől eltérően, a behozatali és kiviteli vámokat vissza kell fizetni a méltányosság érdekében, ha a vámtartozás olyan különleges körülmények között keletkezett, amelyek szerint az adósnak megtévesztés vagy nyilvánvaló hanyagság nem tulajdonítható. 90. cikk Visszafizetési és elengedési eljárás 1 Az adósnak, ha úgy véli, hogy a behozatali vagy kiviteli vámokat a 85. cikk szerint vissza kell fizetni vagy el kell engedni, kérelmet kell benyújtania a megfelelő vámhivatalhoz, a következő határidőkön belül: a) a túlkövetelt vámok, a vámhatóságok vagy a méltányosság esetében az összegről szóló értesítés napjától számított három éven belül; b) a hibás áruk esetében az összegről szóló értesítés napjától számított egy éven belül; c) a vámáru-nyilatkozat érvénytelenítése esetén az érvénytelenítésre alkalmazandó szabályokban meghatározott határidőn belül. Az első albekezdés a) és b) pontjában meghatározott határidőt meg kell hosszabbítani, ha a kérelmező igazolja, hogy előre nem látható körülmény vagy vis maior miatt akadályoztatva volt a kérelem kellő időn belüli benyújtásában. 2. Az (1) bekezdés megfelelően alkalmazandó azokban az esetekben, amikor a vámhatóságok a 85. cikk (2) bekezdése alapján saját maguk határozzák el a visszafizetést vagy elengedést. 3 Ha a 21. cikk szerint fellebbezést nyújtanak be a vámtartozásról szóló értesítéssel szemben, az ennek a cikknek az (1) bekezdésének első albekezdésében meghatározott határidőt fel kell függeszteni, a fellebbezési eljárások időtartamára, attól a naptól számítva, amikor a fellebbezés benyújtása megtörtént. 4. Az (1) bekezdésnek megfelelő kérelem kézhezvételét követően a vámhatóságok határoznak arról, hogy adott esetben a visszafizetést vagy elengedést megadják-e. A visszafizetés vagy elengedés lehet teljes, vagy részleges. 91. cikk Végrehajtási intézkedések A Bizottság, a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el ennek a szakasznak a végrehajtására. Ezek az intézkedések megállapítják azokat az eseteket, amikor a Bizottság a 196. cikk (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően határoz arról, hogy egy vámösszeg elengedése vagy visszafizetése indokolt-e. 4. FEJEZET A VÁMTARTOZÁS MEGSZŰNÉSE 92. cikk Megszűnés 1. A vámtartozás elévülésére és az ilyen tartozásnak az adós jogerősen megállapított fizetésképtelensége miatti behajthatatlanságára vonatkozó, hatályos rendelkezések sérelme nélkül, a behozatallal vagy kivitellel kapcsolatos vámtartozás a következő módok valamelyikével szűnik meg: a) a vámösszeg megfizetésével; b) a (4) bekezdéstől függően, a vámösszeg elengedésével; c) a vámfizetési kötelezettséggel járó vámeljárásra bejelentett áru esetén, ha a vámáru-nyilatkozatot érvénytelenítették; d) ha a behozatali vagy kiviteli vámra kötelezett árukat lefoglalták vagy elkobozták; e) ha a behozatali vagy kiviteli vámra kötelezett áruk a vámfelügyelet alatt megsemmisültek vagy azokat az államnak felajánlották; f) ha az áruk eltűnése vagy a vámjogszabályokból származó kötelezettségek nem teljesítése az áru tényleges jellege, előre nem látható körülmények vagy vis maior eredményeként, vagy a vámhatóság engedélyének következményeként az említett áru teljes megsemmisülése vagy helyrehozhatatlan károsodása miatt következett be; g) ha a tartozás az 51. vagy az 54. cikk alapján keletkezett és a következő feltételek teljesülnek: i. a mulasztás, amely vámtartozás keletkezéséhez vezetett nem volt jelentős hatással a bejelentett eljárás helyes működésére és nem valósított meg megtévesztési kísérletet; ii. minden, az áruk helyzetének rendezéséhez szükséges alakiságot ezt követően elvégeztek; h) ha a vámmentesen, vagy a végső felhasználásra való tekintettel csökkentett vámtétel mellett szabad forgalomba bocsátott árut a vámhatóságok engedélyével exportálták; i) ha az 50. cikk alapján keletkezett és az abban a cikkben említett, a kedvezményes elbánás nyújtásának lehetővé tételére elvégzett vámalakiságokat törlik, vagy kielégítő igazolást nyújtanak be arról, hogy a preferenciális elbánás megadása nem történt meg; j) ha az ennek a cikknek az (5) bekezdésétől függően a tartozás az 51. cikk alapján keletkezett, és a vámhatóságok számára kielégítő bizonyítékot szolgáltatnak arról, hogy az árukat nem használták vagy fogyasztották el, és a Közösség vámterületéről exportálták azokat. Az első albekezdés f) pontjának céljaira az árukat visszavonhatatlanul elveszettnek kell tekinteni, ha azokat bármely személy használhatatlanokká tette. 2. Lefoglalás vagy elkobzás esetén a vámtartozást – ahogyan az (1) bekezdés d) pontja említi –, a vámjogszabályok megsértése esetén alkalmazandó büntetőjogi előírások alkalmazásában sem lehet megszűntnek tekinteni, ha valamely tagállam jogrendje értelmében a vámteher vagy a vámtartozás fennállása képezi az alapot a szankciók meghatározásához. 3. Ha a vámtartozás megszűnik a végső felhasználása alapján vámmentesen vagy csökkentett behozatali vámtétel mellett szabad forgalomba bocsátott áru vonatkozásában, az ilyen megsemmisülésből származó minden maradékot vagy hulladékot nem közösségi árunak kell tekinteni. 4. Ha több személy kötelezett a vámtartozás megfizetésére, és az elengedést megadták, a vámösszeg megfizetésének kötelezettsége csak annak a személynek vagy azoknak a személyeknek a tekintetében szűnik meg, aki(k)nek az elengedést megadták. 5. Az (1) bekezdés j) pontjában említett esetben a vámösszeg megfizetésének kötelezettsége nem szűnik meg a megtévesztést megkísérlő személlyel vagy személyekkel szemben. 6. Ha a tartozás az 51. cikk alapján keletkezett, a vámösszeg megfizetésének kötelezettsége arra a személyre való tekintettel szűnik meg, akinek magatartása nem volt kapcsolatban semmiféle megtévesztési kísérlettel, és aki hozzájárult a csalás elleni harchoz, és különösen azokban az esetekben, amikor ellenőrzött szállítás történt, a bűnözők beazonosításának megkönnyítésére. 7. A Bizottság, a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el ezen cikk (1)–(6) bekezdésének végrehajtására. IV. CÍM AZ ÁRU MEGÉRKEZÉSE A KÖZÖSSÉG VÁMTERÜLETÉRE 1. FEJEZET A VÁMTERÜLETRE BEHOZOTT ÁRUK 93. cikk A behozatali gyűjtő vámáru-nyilatkozat benyújtásának kötelezettsége 1. A Közösség vámterületére behozott árukra behozatali gyűjtő vámáru-nyilatkozatot kell kiállítani, azoknak az áruknak a kivételével, amelyeket olyan szállítóeszközön fuvaroznak, amely csak a területi vizeken vagy a Közösség vámterülete feletti légtéren halad át, anélkül, hogy azon a területen megállna. A Bizottság, a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el megállapítván egy közös adatkészletet és formanyomtatványt a behozatali gyűjtő vámáru-nyilatkozatra, amely tartalmazza a kockázatelemzéshez és a vámellenőrzés helyes alkalmazásához szükséges adatokat, elsődlegesen biztonsági célokra, adott esetben a nemzetközi szabványok és kereskedelmi gyakorlat felhasználásával. 2. Kivéve, ha más rendelkezés történt, a behozatali gyűjtő vámáru-nyilatkozatot az illetékes vámhivatalnak be kell nyújtani vagy hozzáférhetővé kell tenni, azt megelőzően, hogy az árut behozzák a Közösség vámterületére. 3. A Bizottság a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően elfogadja a következőkre vonatkozó intézkedéseket: a) azok a feltételek, amelyek szerint a behozatali gyűjtő vámáru-nyilatkozat megkövetelésétől el lehet tekinteni vagy azt ki lehet igazítani; b) az a határidő, ameddig a behozatali gyűjtő vámáru-nyilatkozat be kell nyújtani vagy hozzáférhetővé kell tenni, azt megelőzően, hogy az árut behozzák a Közösség vámterületére; c) a b) pontban említett határidővel kapcsolatos esetleges kivételek és változtatások szabályai; d) annak az illetékes vámhivatalnak a meghatározása, ahol a behozatali gyűjtő vámáru-nyilatkozatot be kell nyújtani vagy hozzáférhetővé kell tenni, és ahol a kockázatelemzést és a kockázatalapú beléptetési ellenőrzéseket el kell végezni. Ezeknek az intézkedéseknek az elfogadása során a következőket kell figyelembe venni: a) különleges körülmények; b) ezeknek az intézkedéseknek az alkalmazása az áruforgalom bizonyos fajtáira, szállítási módokra vagy gazdasági szereplőkre; c) nemzetközi megállapodások, amelyek speciális biztonsági megállapodásokat tartalmaznak. 94. cikk Benyújtás és felelős személy 1. A behozatali gyűjtő vámáru-nyilatkozatot elektronikus adatfeldolgozási technika alkalmazásával kell elkészíteni. A kereskedelmi, kikötői vagy közlekedési információkat fel lehet használni, feltéve, hogy azok tartalmazzák a behozatali gyűjtő vámáru-nyilatkozathoz szükséges adatokat. Kivételes körülmények között a vámhatóságok elfogadhatnak papíralapú behozatali gyűjtő vámáru-nyilatkozatokat, feltéve, hogy azok ugyanolyan szintű kockázatelemzést alkalmaznak, mint amelyet az elektronikus adatfeldolgozási technika felhasználásával készült a behozatali gyűjtő vámáru-nyilatkozatokra alkalmaznak, és az ilyen adatoknak más vámhivatalokkal való kicserélésének követelményei teljesíthetőek. 2. A behozatali gyűjtő vámáru-nyilatkozatot annak a személynek kell benyújtania, aki az árukat a Közösség vámterületére behozza, vagy aki az áruknak a Közösség vámterületére történő fuvarozásáért a felelősséget viseli; 3. A (2) bekezdésben említett személy kötelezettségei ellenére, a behozatali gyűjtő vámáru-nyilatkozatot helyette a következő személyek valamelyike is benyújthatja: a) az importőr vagy a címzett, vagy más személy, akinek a nevében vagy akinek az érdekében a (2) bekezdésben említett személy eljár; b) bármely személy, aki képes arra, hogy a szóban forgó árukat az illetékes vámhatóságnál vám elé állítsa vagy állíttassa; 4. Adott esetben a vámhatóságok tájékoztatják azt a személyt, aki a behozatali gyűjtő vámáru-nyilatkozatot benyújtotta, azokról a szállítmányokról, amelyek megkülönböztetett biztonsági kockázatokat képviselnek. 95. cikk A gyűjtő vámáru-nyilatkozat módosítása Annak a személynek, aki a behozatali gyűjtő vámáru-nyilatkozatot benyújtja, kérésére, meg kell engedni, hogy annak a vámáru-nyilatkozatnak egy vagy több adatát módosítsa, azt követően, hogy azt már benyújtották. Nem lehetséges azonban a módosítás a következő események valamelyike után: a) a vámhatóság értesítette a gyűjtő vámáru-nyilatkozatot benyújtó személyt arról, hogy szándékában áll megvizsgálni az árut; b) a vámhatóság megállapította, hogy a szóban forgó adatok nem helytállóak; c) a vámhatóság már engedélyezte az áru eltávolítását. A Bizottság, a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően olyan intézkedéseket fogadhat el, amelyek kivételeket állapítanak meg a jelen cikk második bekezdésének c) pontja alól. 96. cikk A gyűjtő vámáru-nyilatkozat helyébe lépő vámáru-nyilatkozat Az illetékes vámhivatal eltekinthet a behozatali gyűjtő vámáru-nyilatkozat benyújtásától azoknak az áruknak a tekintetében, amelyeknél a 93. cikk (3) bekezdésének b) pontjában említett határidő lejárta előtt vámáru-nyilatkozatot már benyújtottak. Ebben az esetben a vámáru-nyilatkozatnak legalább a behozatali gyűjtő vámáru-nyilatkozathoz szükséges adatokat tartalmaznia kell. Mindaddig, amíg a vámáru-nyilatkozatot a 114. cikknek megfelelően el nem fogadták, az a behozatali gyűjtő vámáru-nyilatkozat státuszával rendelkezik. 2. FEJEZET AZ ÁRUK ÉRKEZÉSE 1. szakasz Az áru beléptetése a Közösség vámterületére 97. cikk Vámfelügyelet 1. A Közösség vámterületére behozott áru a beléptetése időpontjától kezdve vámfelügyelet alatt áll és vámellenőrzésnek alávethető. Vonatkoznak rájuk a közerkölcs, a közrend vagy közbiztonság, emberek, állatok vagy növények egészségének és életének védelme, a környezet védelme, a művészi, történelmi vagy régészeti értékkel rendelkező nemzeti kincsek védelme, a halászati védelemmel és kezeléssel foglalkozó intézkedések végrehajtása vagy ipari és kereskedelmi tulajdon oltalma alapján indokolt tilalmak vagy korlátozások, ideértve a kábítószer-futárok, a hamisított áruk és a Közösséget elhagyó készpénz ellenőrzését. Vámfelügyelet alatt kell maradniuk mindaddig, amíg az vámjogi helyzetük meghatározásához szükséges. A 176. cikk sérelme nélkül, a közösségi árukra nem vonatkozik a vámfelügyelet, miután helyzetüket megállapították. A nem közösségi áruk vámfelügyelet alatt maradnak, amíg vámjogi helyzetük megváltozik, vagy exportálásra vagy megsemmisítésre kerülnek. 2. Bármely személy, aki vámfelügyelet alatt álló árukban érdekeltséggel rendelkezik, a vámhatóságok engedélyével bármikor megvizsgálhatja az árukat vagy mintát vehet azokból tarifális besorolásuk, vámértékük vagy vámjogi helyzetük megállapítása érdekében. 3. Az árukat a vámfelügyelet alól nem lehet kivonni, amíg a vámhatóságok a kiadást nem engedélyezték. 98. cikk A megfelelő helyre történő szállítás 1. Annak a személynek, aki a Közösség vámterületére árut hoz be, azt haladéktalanul tovább kell szállítania a vámhatóság által kijelölt útvonalon és utasításainak megfelelően – ha vannak ilyenek – ahhoz a vámhivatalhoz, amelyet a vámhatóságok kijelöltek, vagy bármely más helyre, amelyet ezek a hatóságok kijelöltek vagy jóváhagytak, vagy egy vámszabad területre. A vámszabad területre bevitt árukat közvetlenül erre a vámszabad területre kell bevinni, tengeren vagy levegőben, vagy – ha szárazföldön történik a szállítás – anélkül, hogy a Közösség vámterületének egy másik részét érintenék. Az árukat rögtön megérkezésük után a vámhatóságoknak be kell mutatni, a 101. cikknek megfelelően. 2. Az a személy, aki az áru fuvarozásáért a felelősséget vállalja a Közösség vámterületére történő beléptetést követően, felel az (1) bekezdésben megállapított kötelezettség betartásáért. 3. Azt az árut, amely kívül van ugyan a Közösség vámterületén, de a hatályban lévő rendelkezések értelmében valamely tagállam vámhatóságának ellenőrzése alá vonható, az ezen tagállam és valamely, a Közösség vámterületén kívüli ország vagy terület között megkötött megállapodás eredményeként, ugyanúgy kell kezelni, mint a Közösség vámterületére beléptetett árut. 4. Az (1) bekezdés nem zárja ki semmilyen, a levél-, levelezőlap- vagy nyomtatványforgalomra vagy az utazók által szállított árukra vonatkozó hatályban lévő rendelkezés alkalmazását, amennyiben a vámfelügyelet és a vámellenőrzés lehetősége ezáltal nem kerül veszélybe. 5. Az (1) bekezdés nem alkalmazható az olyan árukra, amelyeket olyan szállítóeszközön fuvaroznak, amely csak a területi vizeken vagy a Közösség vámterülete feletti légtéren halad át, anélkül, hogy ott megállna. 99. cikk Közösségen belüli légi és tengeri szállítások 1. A 98. cikk (1)–(4) bekezdése és a 93–96. és a 100–103. cikk nem vonatkozik a Közösség vámterületét ideiglenesen elhagyó árura, amíg e területen lévő két pont között halad tengeri vagy légi úton, feltéve, hogy a fuvarozás közvetlen útvonalon, menetrend szerinti légi járat vagy hajójárat igénybevételével történik a Közösség vámterületén kívüli megállás nélkül. 2. A Bizottság a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően olyan intézkedéseket fogadhat el, amelyek különleges rendelkezéseket állapítanak meg a légi és a menetrend szerinti hajójáratokra. 100. cikk Szállítás különleges körülmények között 1. Ha előre nem látható körülmények vagy vis maior következtében a 98. cikk (1) bekezdésében megállapított kötelezettség nem teljesíthető, az a személy, akit ez a kötelezettség terhel, vagy a helyette eljáró bármely más személy haladéktalanul tájékoztatja a vámhatóságot az előállt helyzetről. Ha az előre nem látható körülmények vagy a vis maior nem eredményezik az áru teljes elvesztését, a vámhatóságot értesíteni kell az áru pontos helyéről. 2. Ha előre nem látható körülmények vagy vis maior következtében a 98. cikk (5) bekezdésének hatálya alá tartozó hajó vagy repülőgép arra kényszerül, hogy ideiglenesen a Közösség vámterületén lévő kikötőbe fusson be vagy ott szálljon le, és nem teljesíthető a 98. cikk (1) bekezdésében megállapított kötelezettség, a hajót vagy repülőgépet a Közösség vámterületére beléptető személy vagy a helyette eljáró bármely más személy haladéktalanul értesíti a vámhatóságot az előállt helyzetről. 3. A vámhatóság határozza meg azokat a intézkedéseket, amelyeket meg kell hozni az (1) bekezdésben említett áru, valamint a (2) bekezdésben ismertetett körülmények között valamely hajó vagy repülőgép fedélzetén lévő áru vámfelügyeletének lehetővé tételére és – indokolt esetben – annak biztosítására, hogy ezt követően elszállításra kerüljenek valamelyik vámhivatalhoz vagy a hatóságok által kijelölt vagy jóváhagyott egyéb helyre. 2. szakasz Az áruk bemutatása, kirakodása és megvizsgálása 101. cikk Az áru vám elé állítása 1. A Közösség vámterületére érkező árukat a következő személyek valamelyikének vám elé kell állítania: a) az a személy, aki az árut a Közösség vámterületére hozta; b) az a személy, akinek a nevében vagy akinek a javára az árukat az arra a területre behozó személy eljár; c) az a személy, aki az áru fuvarozásáért a felelősséget vállalta, miután azokat a Közösség vámterületére behozták; 2. Az (1) bekezdésben leírt személy kötelezettségei ellenére az áruk vám elé állítását a következő személyek egyike is elvégezheti: a) bármely személy, aki az árut azonnal vámeljárás alá helyezi; b) a tárolási létesítmények működésének engedélyese vagy bármely személy, aki egy vámszabad területen tevékenykedik. 3. Az árukat vám elé állító személynek hivatkoznia kell az árukra vonatkozóan benyújtott behozatali gyűjtő vámáru-nyilatkozatra vagy vámáru-nyilatkozatra. 4. Az (1) bekezdés nem zárja ki különleges rendelkezések alkalmazását a következőkkel kapcsolatban: a) áruk, amelyeket utasok visznek magukkal; b) áruk, amelyeket vámeljárás alá vontak, de anélkül, hogy követelmény lenne azok vám elé állítása; c) levelek, levelezőlapok és nyomtatványok. 102. cikk Az áruk kirakodása és megvizsgálása 1. Az áruk szállítóeszközről való kirakása vagy átrakása kizárólag a vámhatóság engedélyével történhet, a vámhatóság által kijelölt vagy jóváhagyott helyeken. Nincs azonban szükség ilyen engedélyre olyan közvetlen veszély esetében, amely szükségessé teszi az áru egy részének vagy egészének azonnali kirakását. Ebben az esetben a vámhatóságot erről haladéktalanul tájékoztatni kell. 2. Az áruk vizsgálata, mintavétel vagy az azok szállítóeszközeinek megvizsgálása céljából a vámhatóságok bármikor kérhetik az áru kirakását és kicsomagolását. 3. A vámhatóság engedélye nélkül a vám elé állított áruk nem mozdíthatók el vám elé állításuk helyükről. 3. szakasz A bemutatás utáni alakiságok 103. cikk A nem közösségi áruk vámeljárás alá vonásának kötelezettsége A 131. és 133. cikk sérelme nélkül a vám elé állított nem közösségi árukat vámeljárás alá kell vonni. Kivéve, ha más rendelkezés van érvényban, a nyilatkozattevő szabadon megválaszthatja azt a vámeljárást, amely alá az árukat helyezni kívánja, függetlenül azok jellegétől vagy mennyiségétől, vagy származási országukról, a szállítmánytól vagy rendeltetésüktől. 104. cikk Átmeneti megőrzés alá vontnak számító áruk 1. Kivéve, amikor az árukat azonnal konkrét vámeljárás alá vonják, amelyre a vámáru-nyilatkozatot elfogadták, vagy vámszabad területen helyezik el, a vám elé állított nem közösségi árukat átmeneti megőrzésben lévőnek kell tekinteni, a 160. cikknek megfelelően. 2. A 93. cikk (2) bekezdésében megállapított kötelezettség és a 93. cikk (3) bekezdése szerint elfogadott intézkedések által előírt kivételek vagy mentesség sérelme nélkül, amikor megállapítást nyer, hogy a vám elé állított nem közösségi árukra nincs behozatali gyűjtő vámáru-nyilatkozat, az áruk birtokosának azonnal be kell nyújtania egy ilyen vámáru-nyilatkozatot. 4. szakasz Áruk, amelyeket árutovábbítási eljárással szállítottak 105. cikk Árutovábbítás keretében érkezett áruk mentessége A 98. cikk, annak (1) bekezdése első albekezdését kivéve, és a 101–104. cikk nem alkalmazható arra az esetre, amikor már árutovábbítási eljárás alatt álló árut léptetnek be a Közösség vámterületére. 106. cikk Befejezett árutovábbítási eljárásban szállított, nem közösségi árukra vonatkozó rendelkezések A 102., a 103. és a 104. cikk vonatkozik a következő árukra, amint az ilyen árukat a Közösség vámterületén lévő rendeltetési vámhivatalban vám elé állították, az árutovábbításra vonatkozó szabályoknak megfelelően. a) nem közösségi áruk, amelyeket a Közösség vámterületére árutovábbítási eljárás alapján hoztak; b) nem közösségi áruk, amelyeket azon a területen belül árutovábbítási eljárás alapján szállítottak. V. CÍM A VÁMJOGI HELYZET ÉS A VÁMELJÁRÁS ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI 1. FEJEZET AZ ÁRUK HELYZETE 107. cikk A közösségi helyzet vélelme 1. Minden, a Közösség vámterületén lévő közösségi áru vélelmezendő, kivéve, ha megállapítást nyer, hogy nem rendelkeznek közösségi helyzettel. 2. A Bizottság a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogad el a következők megállapítására: a) azok az esetek, amikor az ennek a cikknek az (1) bekezdésében említett vélelem nem alkalmazható; b) azok az eszközök, amelyekkel az áruk közösségi helyzete megállapítható. 108. cikk A közösségi helyzet elvesztése A közösségi áruk a következő esetekben válnak nem közösségi árukká: a) ha eltávolítják a Közösség vámterületéről, amennyiben a belső árutovábbítás szabályai vagy a 109. cikk nem alkalmazandó; b) ha külső árutovábbítási eljárás, tárolás vagy aktív feldolgozási eljárás alá vonják, amennyiben azt a vámjogszabályok megengedik; c) ha a végső felhasználási eljárás alá vonták és azt követően felajánlották azokat az államnak; d) ha a szabad forgalomba bocsátásra irányuló vámáru-nyilatkozatot a 117. cikk (2) bekezdésének második albekezdése alapján elfogadott intézkedéseknek megfelelő kiadást követően érvénytelenítik. 109. cikk A vámterületet ideiglenesen elhagyó áruk A Bizottság, a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogad el megállapítván azokat a feltételeket, amelyek mellett a közösségi áruk vámeljárás nélkül a Közösség vámterületének egyik pontjáról a másikra, illetve vámjogi helyzetük megváltozása nélkül ideiglenesen e területen kívülre szállíthatók. 2. FEJEZET VÁMÁRU-NYILATKOZAT 1. szakasz Általános rendelkezések 110. cikk Az áruk bejelentése, a közösségi áruk felügyelete 1. Minden, vámeljárás alá vonásra szánt áruról – a vámszabad-területi eljárást kivéve – az adott vámeljárásra vonatkozó vámáru-nyilatkozatot kell készíteni. 2. A vámeljárásra bejelentett közösségi áru vámfelügyelet alatt áll az (1) bekezdésben említett vámáru-nyilatkozat elfogadásától számítva addig az időpontig, amíg elhagyja a Közösség vámterületét, vagy az államnak felajánlják, vagy a vámáru-nyilatkozatot a 117. cikknek megfelelően érvénytelenítik. 111. cikk Illetékes vámhivatalok 1. Kivéve, ha a közösségi jogszabályok mást írnak elő, a tagállamoknak kell meghatározniuk a területükön lévő különféle vámhivatalok helyét és illetékességét, és gondoskodniuk kell arról, hogy ésszerű napokat és órákat jelöljenek ki ezeknek a vámhivataloknak a nyitvatartására. Amikor így tesz, a tagállamnak figyelembe kell vennie a forgalom és az áruk jellegét, és azt a vámeljárást, amely alá azokat vonni kell ahhoz, hogy a nemzetközi forgalom folyamata se gátolva ne legyen, se ne torzuljon. 2. A Bizottság a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogad el a következő illetékes vámhivatalok létrehozására: a) az a vámhivatal, amelynél a vámáru-nyilatkozatot be kell nyújtani, vagy hozzáférhetővé kell tenni; b) az a vámhivatal, ahol a kockázatelemzést és a kockázatalapú behozatali vagy kiviteli ellenőrzést el kell végezni. 112. cikk A vámáru-nyilatkozatok fajtái 1. A vámáru-nyilatkozatot elektronikus adatfeldolgozási technika alkalmazásával kell elkészíteni. Az arra vámeljárásra vonatkozó rendelkezések alkalmazásához szükséges bizonylatokat, amelyre az árut bejelentették, szintén be lehet nyújtani vagy hozzáférhetővé lehet tenni ezzel a technikával. 2. Az (1) bekezdéstől eltérve, és amikor ez előírás, a vámáru-nyilatkozat benyújtható írásban, vagy szóbeli nyilatkozattal, vagy bármely olyan más jogi aktussal, amelynek révén áruk vámeljárás alá vonhatók. 3. A Bizottság, a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogad el ennek a cikknek az (1) és (2) bekezdése végrehajtására. 2. szakasz Szabványos nyilatkozatok 113. cikk A nyilatkozat tartalma, alátámasztó bizonylatok 1. A vámáru-nyilatkozatnak tartalmaznia kell minden olyan adatot, amely az arra a vámeljárásra vonatkozó rendelkezések alkalmazásához szükséges, amelyre az árut bejelentik. Az adatfeldolgozási technika alkalmazásával elkészített nyilatkozatoknak tartalmazniuk kell egy elektronikus aláírást, vagy más hitelesítési eszközt. Az írásbeli vámáru-nyilatkozatokat alá kell írni. A Bizottság a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően meghatározhatja azokat az előírásokat, amelyeknek a vámáru-nyilatkozatoknak meg kell felelniük. 2. Az arra vámeljárásra vonatkozó rendelkezések alkalmazásához szükséges elektronikus vagy írásbeli bizonylatoknak, amelyre az árut bejelentették, a vámhatóságok rendelkezésére kell állniuk a vámáru-nyilatkozat benyújtásának időpontjában. Kérésre azonban a vámhatóságok megengedhetik, hogy azokat a bizonylatokat az áruk kiadása után bocsássák a rendelkezésükre. A Bizottság, a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogad el ennek a bekezdésnek az első és második albekezdése végrehajtására. 114. cikk A vámáru-nyilatkozat elfogadása 1. A 113. cikkben megállapított feltételeknek megfelelő vámáru-nyilatkozatot a vámhatóság azonnal elfogadja, amennyiben azok az áruk, amelyekre vonatkozik, a vámhatóságok számára ellenőrzésre rendelkezésre állnak. 2. Ha a 111. cikk (2) bekezdése alapján elfogadott intézkedéseknek megfelelően egy vámáru-nyilatkozatot egy olyan hivatalnál nyújtanak be, amely különbözik attól a hivataltól, ahol az árukat bemutatták, a nyilatkozat akkor fogadható el, ha az a hivatal, amelynél az árukat bemutatták, megerősíti, hogy az áru ellenőrzésre rendelkezésre áll. 3. Eltérő rendelkezés hiányában a bejelentett árura vonatkozó vámeljárásra irányadó rendelkezések és minden egyéb behozatali és kiviteli alakiságok alkalmazásakor figyelembe veendő időpont a vámáru-nyilatkozat vámhatóság által történő elfogadásának napja. 115. cikk Nyilatkozattevő 1. Vámáru-nyilatkozatot bármely személy készíthet, aki képes arra, hogy a bejelentett árura vonatkozó vámeljárásra irányadó rendelkezések alkalmazásához megkövetelt összes bizonylatot bemutassa vagy rendelkezésre bocsássa. Ennek a személynek arra is képesnek kell lennie, hogy a szóban forgó árukat az illetékes vámhatóságnál vám elé állítsa vagy állíttassa. Ha azonban valamely vámáru-nyilatkozat elfogadása külön kötelezettségeket ró valamely személyre, a bejelentést ennek a személynek vagy ennek a személynek a nevében kell megtenni. 2. A nyilatkozattevőnek a Közösség területén letelepedett személynek kell lennie. A Bizottság, a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el megállapítván azokat a feltételeket, amelyek szerint az ennek a bekezdésnek az első albekezdésben említett követelménytől el lehet tekinteni. 116. cikk A vámáru-nyilatkozat módosítása A nyilatkozattevőnek, kérésére, meg kell engedni, hogy a vámáru-nyilatkozat egy vagy több adatát módosítsa, azt követően, hogy azt a vám már elfogadta. A módosítás nem járhat azzal a hatással, hogy annak eredményeként az az eredeti áruktól eltérő árukra vonatkozzon. Nem engedélyezhető módosítás, ha azt a következő események bármelyike után kérték: a) a vámhatóság értesítette a nyilatkozattevőt arról, hogy szeretné megvizsgálni az árut; b) a vámhatóság megállapította, hogy a szóban forgó adatok nem helytállóak; c) a vámhatóság már kiadta az árut. A Bizottság, a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően elfogadhat olyan intézkedéseket, amelyek kivételeket állapítanak meg a jelen cikk második bekezdésének c) pontja alól. 117. cikk A vámáru-nyilatkozat érvénytelenítése 1. A vámhatóság a nyilatkozattevő kérésére a már elfogadott nyilatkozatot a következő esetekben érvényteleníti: a) ha kielégítő számukra, hogy az árut azonnal egy másik vámeljárás alá vonják; b) ha kielégítő számukra, hogy a különleges körülmények eredményeként az áruknak az alá a vámeljárás alá vonása, amelyre bejelentették azokat, többé nem indokolt. Ha azonban a vámhatóság már értesítette a nyilatkozattevőt arról a szándékáról, hogy meg kívánja vizsgálni az árut, a vámáru-nyilatkozat érvénytelenítése iránti kérelmet addig nem lehet elfogadni, amíg a vizsgálatot el nem végezték. 2. A nyilatkozatot nem lehet érvényteleníteni, miután az árukat kiadták. A Bizottság, a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően elfogadhat olyan intézkedéseket, amelyek kivételeket állapítanak meg ennek a bekezdésnek az első albekezdése alól. 3. A vámáru-nyilatkozat érvénytelenítése nem érinti a hatályban lévő igazgatási vagy büntetőjogi szankciók alkalmazását. 3. szakasz Ellenőrzés 118. cikk A nyilatkozat ellenőrzése 1. A vámhatóság a nyilatkozatban szereplő adatok pontosságának ellenőrzése céljából: a) megvizsgálhatja a nyilatkozatot és minden írásbeli vagy elektronikus bizonylatot, amelyek az arra a vámeljárásra vonatkozó rendelkezések alkalmazásához szükségesek, amelyre az árut bejelentették; b) megkövetelheti a nyilatkozattevőtől, hogy az a) pontban említettektől különböző bizonylatokat mutasson be; c) megvizsgálhatja az árukat; d) mintákat vehet elemzéshez vagy az áruk részletes megvizsgálásához. 2. A vámhatóságok megállapításai azonos érvényűek a Közösség vámterületének egészén. 119. cikk Az áruk megvizsgálása és mintavételezése 1. Az áru megvizsgálását és a mintavétel helyére történő szállítást, valamint minden olyan műveletet, amely a vizsgálattal vagy a mintavétellel kapcsolatos, a nyilatkozattevő végzi, vagy az ő felelősségére történik. A felmerült költségeket a nyilatkozattevő viseli. 2. A nyilatkozattevő jogosult arra, hogy jelen legyen az áru megvizsgálásánál és a mintavételnél. Ha a vámhatóságnak arra ésszerű indokai vannak, kérheti, hogy a nyilatkozattevő legyen jelen vagy képviselve, amikor az árut megvizsgálják vagy mintákat vesznek, annak érdekében, hogy biztosítsa az ilyen vizsgálat vagy mintavétel megkönnyítéséhez szükséges segítséget. 3. Amennyiben a mintavétel a hatályban lévő rendelkezéseknek megfelelően történik, a vámhatóság nem tartozik kártérítéssel azzal kapcsolatban, de viseli az elemzések és vizsgálatok költségeit. 120. cikk Az áruk részleges megvizsgálása és mintavételezése 1. Ha a nyilatkozatban foglalt áruknak csak egy részét vizsgálják meg vagy egy részéből vesznek mintákat, a részleges vizsgálat, vagy az elemzés, vagy a minták megvizsgálásának eredményeit úgy kell tekinteni, hogy azok az ugyanabban a nyilatkozatban szereplő összes árura vonatkoznak. A nyilatkozattevő személy kérheti azonban az áru további vizsgálatát, ha úgy ítéli meg, hogy a részleges vizsgálat vagy elemzés vagy a mintavételezés eredményei nem érvényesek a vámáru-nyilatkozatban szereplő többi árura. A kérésnek eleget kell tenni, feltéve, hogy az árukat nem adták még ki, vagy ha már kiadták, akkor a nyilatkozattevő igazolja, hogy azokat semmi módon nem változtatták meg. 2. Az (1) bekezdés alkalmazásában, ha egy vámáru-nyilatkozat kettő vagy több tételre terjed ki, az egyes tételekre vonatkozó adatokat úgy kell tekinteni, mintha külön vámáru-nyilatkozatot képeznének. 121. cikk Az ellenőrzés eredményei 1. A vámáru-nyilatkozat ellenőrzésének eredményeit kell felhasználni azon vámeljárás rendelkezéseinek alkalmazásához, amelyre az árut bejelentették. 2. Ha nem kerül sor a vámáru-nyilatkozat ellenőrzésére, az (1) bekezdést a vámáru-nyilatkozatban szereplő adatok alapján kell alkalmazni. 122. cikk Azonosítási intézkedések 1. A vámhatóságok, vagy – indokolt esetben – az engedélyezett gazdasági szereplők megteszik az áru azonosításához szükséges intézkedéseket, ahol ez szükséges azon vámeljárás előírásai betartásának biztosítására, amelyre az említett árut bejelentették. Azok az azonosítási intézkedések azonos érvényűek a Közösség vámterületének egészén. 2. Az árura vagy szállítóeszközökre felhelyezett azonosító jelek eltávolítása vagy megsemmisítése csak a vámhatóság által vagy a vámhatóság engedélyével történhet, kivéve, ha előre nem látható körülmények vagy vis maior eredményeként, eltávolításuk vagy megsemmisítésük az áru vagy a szállítóeszköz védelmének biztosítása érdekében elengedhetetlen. 4. szakasz Kiadás 123. cikk Az áruk kiadása 1. A 124. cikk sérelme nélkül, amennyiben teljesülnek az árunak a szóban forgó eljárás alá vonásának feltételei, és ha az árura nem vonatkozik semmilyen tiltó vagy korlátozó rendelkezés, a vámhatóság kiadhatja az árut, amint elvégezték a vámáru-nyilatkozatban szereplő adatok ellenőrzését, vagy azokat ellenőrzés nélkül elfogadták. Az első albekezdés vonatkozik arra az esetre is, ha a 118. cikkben említett ellenőrzést ésszerű időn belül nem lehet elvégezni, és az árut ellenőrzés céljából már nem szükséges tovább ott tartani. 2. Az ugyanazon vámáru-nyilatkozatban foglalt összes árut egyszerre kell kiadni. Az első albekezdés céljaira, ha egy vámáru-nyilatkozat kettő vagy több tételre terjed ki, az egyes tételekre vonatkozó adatokat úgy kell tekinteni, mintha külön vámáru-nyilatkozatot képeznének. 3. Ha a 111. cikk (2) bekezdése alapján elfogadott intézkedéseknek megfelelően az árukat egy olyan hivatalnál mutatják be, amely különbözik attól a hivataltól, amelynél a vámáru-nyilatkozatot már elfogadták, az érintett hivataloknak ki kell cserélniük az áru kiadásához szükséges információkat, a biztonsággal és üzembiztonsággal kapcsolatos ellenőrzések sérelme nélkül. 124. cikk Vámtartozás megfizetése vagy biztosíték nyújtása alapján történő kiadás 1. Ha valamely vámáru-nyilatkozat elfogadása vámtartozást eredményez, azokat az árukat, amelyekre a vámáru-nyilatkozat kiterjed, csak akkor adja ki a vámhatóság, ha a vámtartozást megfizették, vagy arra biztosítékot nyújtottak. Ez a rendelkezés azonban – a (2) bekezdés sérelme nélkül – nem alkalmazható a részleges behozatali vámmentességgel járó ideiglenes behozatali eljárásra. 2. Ha azoknak a vámeljárást szabályozó rendelkezéseknek alapján, amelyre az árut bejelentették, a vámhatóság biztosíték nyújtását írja elő, az említett árut nem lehet a szóban forgó vámeljárás alá vonni, amíg nem nyújtottak biztosítékot. 3. FEJEZET A VÁMÁRU-NYILATKOZATOKKAL KAPCSOLATOS EGYSZERŰSÍTÉSEK 1. szakasz Egyszerűsített nyilatkozatok 125. cikk Egyszerűsített nyilatkozat A vámhatóságoknak meg kell engedniük az engedélyezett gazdálkodónak, hogy az áruk kiadása egyszerűsített nyilatkozat alapján történjen. Az egyszerűsített nyilatkozat történhet a nyilatkozattevő nyilvántartásaiban történő bejegyzéssel, feltéve, hogy a vámhatóságoknak hozzáférésük van ezekhez az adatokhoz a nyilatkozattevő elektronikus rendszerében, és az ilyen adatoknak a vámhivatalok közötti kicserélésére vonatkozó követelményeknek eleget tudnak tenni. A Bizottság a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogad el a következőkre: a) azok a feltételek, amelyek szerint az ennek a cikknek az első bekezdésében említett engedélyt megadják; b) azok az előírások, amelyeknek az ennek a cikknek az első és második bekezdésében említett egyszerűsített nyilatkozatnak meg kell felelnie. 126. cikk A nyilatkozattevő kötelezettségei alóli felmentés Ha az árukat a 125. cikknek megfelelően adták ki, a vámhatóságok – a nyilatkozattevő jogi kötelezettségeit nem érintve – felmenthetik az áruk vám elé állításának kötelezettsége alól. 127. cikk Alkalomszerű egyszerűsített nyilatkozat Ha az egyszerűsített nyilatkozat használatát alkalomszerűen kérik, az a vámhivatal, amelynél a nyilatkozatot benyújtják, elfogadhatja anélkül, hogy engedély megadására kerülne sor. 128. cikk Kiegészítő nyilatkozat 1 A 125. vagy a 127. cikk szerinti egyszerűsített nyilatkozat esetében annak a nyilatkozattevőnek, akinek megengedték az egyszerűsített nyilatkozattételt, kiegészítő nyilatkozatot kell tennie, amelyben szerepelnek az érintett vámeljáráshoz kapcsolódó vámáru-nyilatkozatot alkotó további adatok. A 125. cikk szerint engedélyezett nyilatkozat esetében a kiegészítő nyilatkozat lehet általános, időszakos vagy összevont jellegű. A Bizottság, a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően elfogadhat olyan intézkedéseket, amelyek kivételeket állapítanak meg ennek a bekezdésnek az első albekezdése alól. 2. A kiegészítő nyilatkozat és a 125. cikk (1) bekezdésében említett egyszerűsített nyilatkozat egységes, oszthatatlan eszköznek tekintendő, amely azon a napon válik érvényessé, amikor az egyszerűsített nyilatkozatot a 114. cikknek megfelelően elfogadják. Ha az egyszerűsített nyilatkozatot az engedélyezett gazdálkodó nyilvántartásaiba történő bejegyzéssel és a vámhatóság által az ezekhez való hozzáféréssel helyettesítik, a nyilatkozat azon a napon válik érvényessé, amikor az árukat nyilvántartásba veszik. 3. Annak a helynek, ahol a kiegészítő nyilatkozatot be kell nyújtani, az engedélynek megfelelően, a 60. cikk céljaira, azt a helyet kell tekinteni, ahol a vámáru-nyilatkozatot már benyújtották. 129. cikk A szabványos nyilatkozatokra vonatkozó szabályok alkalmazása A 113–122. cikket megfelelően kell alkalmazni az egyszerűsített és a kiegészítő nyilatkozatokra. 2. szakasz Egyéb egyszerűsítések 130. cikk A besorolás megkönnyítése A vámhatóság – a nyilatkozattevő kérelmére – beleegyezhet abba, hogy egységes vagy összevont tarifális alszámot alkalmazzanak a teljes szállítmányra, ha a szállítmány eltérő tarifális alszámokba tartozó árukból tevődik össze, és a vámáru-nyilatkozat elkészítéséhez azon áruk mindegyikének a saját tarifális besorolásával történő kezelése az érintett behozatali vagy kiviteli intézkedésekhez képest aránytalan munkaterheléssel és költséggel járna. Amikor azonban behozatali vagy kiviteli vámokat kell fizetni, a beszedendő összeg nem lehet kevesebb, mint ami akkor lenne, ha minden egyes tételt egyedileg soroltak volna be. A Bizottság, a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el ezen cikk első és második albekezdésének a végrehajtására. 4. FEJEZET ÁRUK ELIDEGENÍTÉSE 131. cikk Az áru megsemmisítése Ha a körülmények megkövetelik, a vámhatóság megkövetelheti, hogy a vám elé állított árut megsemmisítsék, és az áruk birtokosát erről megfelelően tájékoztatnia kell. Az áru megsemmisítésének költségeit az áru birtokosa viseli. Article132 A vámhatóságok által foganatosítandó intézkedések 1. A vámhatóságoknak minden szükséges intézkedést, beleértve a megsemmisítést, meg kell tenniük az árukkal való intézkedésre a következő esetekben: a) ha az árut jogszerűtlenül hozták a Közösség vámterületére, vagy azt a vámfelügyelet alól kivonták; b) ha az áru az alábbi okok bármelyike miatt nem adható ki: i. nem volt lehetőség az áru megvizsgálásának elvégzésére vagy folytatására a vámhatóság által előírt határidőn belül, a nyilatkozattevőnek felróható okok miatt; ii. nem bocsátották rendelkezésre azokat az okmányokat, amelyeket be kell mutatni, mielőtt az árut a kért vámeljárás alá lehet vonni, vagy arra ki lehet adni; iii. nem teljesítették azokat a kifizetéseket, vagy nem szolgáltattak olyan biztosítékot az előírt határidőn belül, amelyeket a behozatali vagy kiviteli vámok tekintetében teljesíteni vagy szolgáltatni kellett volna; iv. tiltások vagy korlátozások hatálya alá tartoznak, ideértve azokat, amelyek a biztonsággal vagy üzembiztonsággal kapcsolatosak; c) ha az áru nem került elszállításra a kiadását követő elfogadható időtartamon belül; d) ha kiadásuk után az árukról megállapítást nyer, hogy nem teljesítették annak a kiadásnak a feltételeit; e) ha az árukat az államnak felajánlották. 2. Nem közösségi árukat, amelyeket felajánlottak az államnak, lefoglaltak vagy elkoboztak, átmeneti megőrzési eljárás alá vontnak tekintik. 133. cikk Felajánlás 1. Nem közösségi árukat és végső felhasználást szolgáló árukat felajánlhat az államnak az eljárás jogosultja, vagy – értelemszerűen – az áru birtokosa. 2. A felajánlás nem járhat semmiféle költséggel az állam számára. Az eljárás jogosultja, vagy – értelemszerűen – az áruk birtokosa köteles viselni az áruk megsemmisítésének vagy elidegenítésének költségeit. 134. cikk Végrehajtási intézkedések A Bizottság, a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el ennek a fejezetnek a végrehajtására. VI. CÍM SZABAD FORGALOMBA BOCSÁTÁS ÉS BEHOZATALI VÁMOK ALÓLI MENTESSÉG 1. FEJEZET SZABAD FORGALOMBA BOCSÁTÁS 135. cikk Alkalmazási kör és hatás 1. A közösségi piacon való elhelyezésre szánt nem közösségi árukat szabad forgalomba bocsátás alá kell vonni. 2. A szabad forgalomba bocsátás a következőket foglalja magában: a) kereskedelempolitikai intézkedések alkalmazása, amennyiben azokat nem alkalmazták egy korábbi időszakban; b) a behozatali vámok beszedése; c) a HÉA és a jövedéki adók beszedése, ahogyan azt a HÉA-ra és a jövedékiadóra vonatkozó hatályban lévő rendelkezések előírják; d) más az áruk behozatala tekintetében megállapított alakiságok elvégzése. 3. A szabad forgalomba bocsátással a nem közösségi áru elnyeri a közösségi áru vámjogi helyzetét. 2. FEJEZET BEHOZATALI VÁMOK ALÓLI MENTESSÉG 1. szakasz Tértiáruk 136. cikk Alkalmazási kör és hatás 1. Az a közösségi áru, amelyet – miután a Közösség vámterületéről exportálták – három éven belül erre a vámterületre visszahoznak és szabad forgalomba bocsátásra bejelentenek, az érintett személy kérelmére behozatali vámmentességet kap. 2. Az (1) bekezdésben említett hároméves határidő meghosszabbítható különleges körülmények figyelembevétele érdekében. 3. Ha a Közösség vámterületéről történő kivitele előtt a tértiárut végső felhasználása miatt csökkentett vagy nulla behozatali vámtétellel bocsátották szabad forgalomba, az (1) bekezdés értelmében vett vámmentesség csak akkor adható meg, ha azt ugyanarra a végső felhasználásra kívánják újra szabad forgalomba bocsátani. Ha az a végső felhasználás, amelyre a szóban forgó árut szabad forgalomba kívánják bocsátani, már nem azonos, az árura a behozatali vámok összegét csökkenteni kell minden olyan összeggel, amelyet az árura akkor szedtek be, amikor azt először szabad forgalomba bocsátották. Amennyiben az utóbbi összeg túllépi a tértiáru szabad forgalomba bocsátásakor kivetett összeget, semmilyen visszatérítés nem adható. 4. Ha a közösségi áruk a 108. cikk alapján közösségi helyzetüket elvesztették és ezt követően azokat szabad forgalomba bocsátották, ennek a cikknek az (1), (2) és (3) bekezdése megfelelően alkalmazandó. 137. cikk Azok az esetek, amikor behozatali vámok alóli mentesség nem adható A 136. cikkben megállapított behozatali vámmentesség nem adható meg a következő esetekben: a) áruk, amelyeket passzív feldolgozási eljárás keretében exportáltak a Közösség vámterületéről, kivéve, ha az áru ugyanabban az állapotban marad, mint amelyben kivitték; b) áruk, amelyek agrárpolitikai intézkedésekben részesültek a Közösség vámterületéről való kivitelük kapcsán. A Bizottság a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el az ennek a cikknek az első bekezdésétől való eltérésekre vonatkozóan. 138. cikk Az áruk állapota A 136. cikkben megállapított behozatali vámmentességet csak akkor lehet megadni, ha az áru újrabehozatala ugyanabban az állapotban történik, amelyben kivitelére sor került. A Bizottság a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el az ennek a cikknek az első bekezdésétől való eltérésekre vonatkozóan. 139. cikk Áruk, amelyeket korábban aktív feldolgozási eljárás alá helyeztek 1. A 136. és a 138. cikket kell megfelelően alkalmazni a Közösség vámterületéről való újrakivitelt megelőzően aktív feldolgozási eljárás alá helyezett feldolgozott termékekre. 2. A nyilatkozattevő kérésére, és amennyiben a szükséges tájékoztatást biztosítja az ennek a cikknek az (1) bekezdése szerinti árukra a behozatali vám összegét az 58. cikk (3) bekezdésének megfelelően kell meghatározni. Az újrakiviteli értesítés kézhezvételének időpontját kell a szabad forgalomba bocsátás időpontjának tekinteni. 3. A 136. cikkben megállapított behozatali vámmentesség nem adható meg a feldolgozott termékekre, amelyeket a 150. cikk (2) bekezdésének b) pontjával összhangban exportáltak, kivéve, ha biztosított, hogy importterméket nem vonnak aktív feldolgozási eljárás alá. 2. szakasz A tengeri halászat és a tengerből nyert termékek 140. cikk A tengeri halászat termékei és a tengerből nyert egyéb termékek 1. A 39. cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül, szabad forgalomba bocsátásukkor mentesülnek a behozatali vámok alól a következők: a) a valamely tagállamban lajstromozott vagy bejegyzett és ennek az államnak a lobogója alatt hajózó hajókkal a Közösség vámterületén kívüli ország vagy terület parti tengeréből nyert tengeri halászati és egyéb termékek; b) az a) pontban megállapított feltételeket kielégítő feldolgozó hajók fedélzetén az abban a pontban említett termékekből előállított termékek. 2. A Bizottság, a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el a jelen cikk (1) bekezdésének végrehajtására. 3. szakasz Különleges körülmények 141. cikk Behozatali vámmentesség, különleges körülmények folytán A Bizottság, a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően elfogad olyan intézkedéseket, amelyek megállapítják azokat a különleges helyzeteket és különleges körülményeket, amelyeknél meg kell adni a behozatali vámmentességet, különleges körülmények folytán, amikor az árut szabad forgalomba bocsátják. Amikor ezeket az intézkedéseket elfogadják, figyelembe kell venni a nemzetközi megállapodásokat, az érintett személy helyzetét és az áru jellegét és az áruk végső felhasználását. VII. CÍM KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK 1. FEJEZET ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK 142. cikk Alkalmazási kör Áruk a különleges eljárások következő kategóriáinak bármelyike alá vonhatók: a) árutovábbítás; b) tárolás; c) meghatározott célra történő felhasználás; d) feldolgozás. 143. cikk Engedélyezés 1. A feldolgozás vagy a meghatározott célra történő felhasználás vámeljárásának alkalmazásához vagy az átmeneti megőrzésre vagy vámraktározásra szolgáló tárolási létesítmények működtetéséhez a vámhatóság által kiadott engedély szükséges. Azok a feltételek, amelyek szerint egy vagy több különleges eljárás alkalmazható, meghatározhatóak az engedélyben. Az engedély érintheti egynél több tagállam vámhatóságait (egységes engedély), vagy egynél több különleges eljárás felhasználását (integrált engedély). A Bizottság a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el meghatározván azokat a feltételeket és eljárásokat, amelyek szerint az engedélyek megadhatók. 2. Amennyiben más előírás nincs, az (1) bekezdésben említett engedély csak a következő személyeknek adható meg: a) a Közösség vámterületén letelepedett személyek, az ideiglenes behozatal kivételével, amely esetben a személyeknek a Közösség vámterületén kívül letelepedetteknek kell lenniük; b) olyan személyek, akik a műveletek megfelelő elvégzéséhez szükséges minden biztosítékot megadnak, azokban az esetekben pedig, amikor vámtartozás vagy más díjak keletkezhetnek különleges eljárás alá vont áruknál, a 61. cikknek megfelelően biztosítékot nyújtanak; c) az ideiglenes behozatal vagy az aktív feldolgozási eljárás esetében az a személy, aki az árukat felhasználja vagy felhasználásukat megszervezi, vagy a feldolgozási műveleteket az árukon elvégzi vagy megszervezi, hogy azokat elvégezzék. A Bizottság a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el a jelen bekezdés első albekezdésének a), b) és c) pontjától való eltérésekről. 3. Amennyiben más előírás nincs és a (2) bekezdés kiegészítéseképpen, az (1) bekezdésben említett engedély csak akkor adható meg, ha a következő feltételek teljesülnek: a) ha a vámhatóság az eljárást anélkül ellenőrizheti és felügyelheti, hogy az ezzel kapcsolatos gazdasági igényekhez képest aránytalan adminisztratív intézkedéseket kellene bevezetnie; b) ha a közösségi gyártók alapvető érdekeit nem érintené hátrányosan az aktív vagy passzív feldolgozással kapcsolatos ideiglenes behozatal. A közösségi gyártók alapvető érdekei nem tekintendőek hátrányosan érintettnek az első albekezdés b) pontjában említettek szerint, kivéve, ha ezzel ellentétes bizonyíték létezik. Ha létezik bizonyíték arra, hogy a közösségi gyártók alapvető érdekeit valószínűleg hátrányosan érintené, akkor meg kell vizsgálni a gazdasági feltételeket, a 196. cikk (3) bekezdésében említett eljárással összhangban. A Bizottság a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el a gazdasági feltételek megvizsgálására. 4. Az engedélyes értesíti a vámhatóságot minden, az engedély megadása után felmerülő olyan tényezőről, amely hatással lehet annak fenntartására vagy tartalmára. 144. cikk Kérelem Az engedély iránti kérelmet ahhoz a vámhatósághoz kell benyújtani, amely azon a helyen illetékes, ahol a kérelmező vámügyekre használt fő számláit tartják. A Bizottság a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el ennek a cikknek az első bekezdésétől való eltérésekre vonatkozóan. 145. cikk Raktárnyilvántartások 1. Az árutovábbítási eljárás kivételével az engedélyes, az eljárás jogosultja és a vámszabad területen áruk tárolásával, megmunkálásával vagy feldolgozásával, vagy az áruk eladásával vagy vételével járó tevékenységet végző személyeknek raktárnyilvántartást kell vezetniük a vámhatóság által jóváhagyott formában. A raktárnyilvántartásoknak képessé kell tenniük a vámhatóságokat arra, hogy az érintett eljárást felügyeljék, különösen az eljárás alá vont áruk, vámjogi helyzetük és mozgásaik beazonosítására való tekintettel. 2. A Bizottság a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el a jelen cikk (1) bekezdésének első albekezdésében foglalt kötelezettségtől való eltérésekre vonatkozóan. 146. cikk Az eljárás vége vagy befejezése 1. Az árutovábbítási eljárástól különböző esetekben, és a 176. cikk sérelme nélkül, egy különleges eljárás akkor ér véget vagy fejeződik be, amikor az eljárás alá vont árukat vagy a feldolgozott termékeket egy következő vámeljárás alá vonják, a Közösség vámterületét elhagyták vagy az államnak felajánlották. 2. Az árutovábbítási eljárás esetében az eljárás és a vámeljárás jogosultjának kötelezettségei akkor érnek véget, amikor az eljárás alá vont árut és a megkövetelt adatokat a rendeltetési vámhivatalnál a szóban forgó eljárásra vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően bemutatják. Ezt az eljárást és ezeket a kötelezettségeket a vámhatóságok befejezik, ha meg tudják állapítani, az indító vámhivatal rendelkezésére álló és a rendeltetési vámhivatal rendelkezésére álló adatok összehasonlítása alapján, hogy az eljárás szabályosan véget ért. 147. cikk Jogok és kötelezettségek átadása Valamely vámeljárás jogosultjának jogai és kötelezettségei, az árutovábbítástól különböző különleges eljárás alá vont áruk vonatkozásában, a vámhatóság által megállapított feltételek mellett, átruházhatók más olyan személyekre, akik eleget tesznek az érintett eljárásra megállapított feltételeknek. 148. cikk Az áruk mozgása Az árutovábbítástól eltérő különleges eljárás alá vont áruk mozgathatók a Közösség vámterületén a különböző helyek között. A Bizottság, a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően, intézkedéseket fogadhat el a jelen cikk első bekezdésének végrehajtására. 149. cikk A kezelés szokásos formái A vámraktározás vagy feldolgozási eljárás alá vont vagy vámszabad területen levő árukon elvégezhetők a kezelés szokásos formái, amelyek az állapotmegóvást, a külalakjának, eladhatóságának javítását, illetve a forgalmazásának vagy viszonteladásának előkészítését szolgálják. 150. cikk Helyettesítő áruk 1. Helyettesítő áruk az olyan közösségi áruk, amelyeket a különleges eljárás alá vont áruk helyett tárolnak, használnak vagy dolgoznak fel. A passzív feldolgozási eljárás szerint, helyettesítő áruk az olyan nem közösségi áruk, amelyeket a passzív feldolgozási eljárás alá vont közösségi áruk helyett dolgoznak fel. A helyettesítő termékeknek ugyanazzal a nyolcjegyű Kombinált Nómenklatúra kóddal, azonos kereskedelmi minőséggel és műszaki jellemzőkkel kell rendelkezniük, mint azoknak az áruknak, amelyeket helyettesítenek. A Bizottság a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el az ennek a bekezdésnek a harmadik albekezdésétől való eltérésekre vonatkozóan. 2. A vámhatóságoknak engedélyezniük kell a következőket, feltéve, hogy biztosított az eljárás megfelelő lefolytatása, különösen a vámfelügyelet vonatkozásában: a) az árutovábbítástól különböző különleges eljárás, ideiglenes behozatal és átmeneti megőrzési eljárás alá vont helyettesítő áruk használatát; b) az aktív feldolgozási eljárás esetében a helyettesítő termékekből nyert feldolgozott termékek kivitelét azoknak az áruknak a behozatalát megelőzően, amelyeket helyettesítenek; c) a passzív feldolgozási eljárás esetében a helyettesítő termékekből nyert feldolgozott termékek behozatalát azoknak az áruknak a kivitelét megelőzően, amelyeket helyettesítenek. A Bizottság a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogad el, amelyek megállapítják azokat az eseteket, amikor a vámhatóságok engedélyezhetik a helyettesítő áruk felhasználását, az ideiglenes behozatal szerint. 3. A helyettesítő áruk felhasználása nem megengedett a szokásos kezelési formákkal kapcsolatban, amelyeket a 149. cikk határoz meg, vagy olyankor, amikor ez indokolatlan behozatali vámelőnyhöz vezetne. A Bizottság a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el megnevezvén további olyan eseteket, amikor helyettesítő termékeket nem lehet felhasználni. 4. Ha a (2) bekezdés b) pontjának alkalmazásakor a feldolgozott termékek kivitelivám-kötelesek lennének, ha nem az aktív feldolgozási művelet keretében kerülnének kivitelre, az engedélyesnek biztosítékot kell nyújtania a vámok megfizetésének biztosítására arra az esetre, ha a nem történne meg a nem közösségi áru behozatala a 179. cikk (3) bekezdésében említett határidőn belül. 151. cikk Végrehajtási intézkedések A Bizottság a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el az e cím alá tartozó eljárások működésére. 2. FEJEZET ÁRUTOVÁBBÍTÁS 1. szakasz Külső és belső árutovábbítási eljárás 152. cikk Külső árutovábbítási eljárás 1. A külső árutovábbítási eljárás lehetővé teszi a nem közösségi áruk mozgatását a Közösség vámterületén belül egy adott pontról egy másikra, anélkül, hogy a következők bármelyike vonatkozna rájuk: a) behozatali vámok; b) HÉA a behozatal után és jövedéki adók, ahogyan azt a HÉA-ra és a jövedékiadóra vonatkozó hatályban lévő rendelkezések előírják; c) kereskedelempolitikai intézkedések, amennyiben azok nem vonatkoznak az áruknak a Közösség vámterületére való belépésére, illetve onnan való kilépésére. 2. A Bizottság, a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően elfogadhat olyan intézkedéseket, amelyek meghatározzák, hogy mely esetekben és milyen feltételek között vonhatók közösségi áruk külső árutovábbítás alá. 3. Az (1) bekezdésben említett szállításra a következők alapján kerülhet sor: a) a 154. cikk (1) bekezdésében említett közösségi külső árutovábbítási eljárás keretében; b) TIR-igazolvánnyal (TIR-egyezmény), amennyiben az ilyen szállítás: i. a Közösség vámterületén kívül kezdődött vagy fejeződik be; ii. a Közösség vámterületének két pontja között valósul meg, a Közösség vámterületének részét nem képező országon vagy területen keresztül; c) árutovábbítási okmányként használt ATA-igazolvánnyal (ATA-egyezmény keretein belül); d) a Rajnai Manifest alapján (a felülvizsgált Rajnai Hajózási Egyezmény 9. cikke előírásainak megfelelően); e) az 1951. június 19-én Londonban aláírt, az Észak-atlanti Szerződés tagállamai közötti, a fegyveres erőik jogállásáról szóló megállapodásban előírt 302. formanyomtatvánnyal; f) a postarendszeren keresztül, az Egyetemes Postaegyesület jogi aktusainak megfelelően, amikor az árukat az ilyen aktusok szerinti jogok és kötelezettségek jogosultjai szállítják, vagy az ő számukra történik. 4. A külső árutovábbítás nem érinti a 148. cikket. 153. cikk Belső árutovábbítási eljárás 1. A belső árutovábbítási eljárás, a (2)–(3) bekezdésben megállapított feltételek mellett lehetővé teszi a Közösség vámterületén lévő egyik pontról a másikra közösségi áruk harmadik ország területén keresztül történő szállítását vámjogi helyzetükben történő változás nélkül. 2. Az (1) bekezdésben említett szállításra a következők alapján kerülhet sor: a) a 154. cikk (2) bekezdésében említett belső közösségi árutovábbítási eljárás keretében, amennyiben valamely nemzetközi megállapodás az ilyen lehetőségről rendelkezik; b) TIR-igazolvánnyal (TIR-egyezmény); c) árutovábbítási okmányként használt ATA-igazolvánnyal (ATA-egyezmény keretein belül); d) a Rajnai Manifest alapján (a felülvizsgált Rajnai Hajózási Egyezmény 9. cikke); e) az 1951. június 19-én Londonban aláírt, az Észak-atlanti Szerződés tagállamai közötti, a fegyveres erőik jogállásáról szóló megállapodásban előírt 302. formanyomtatvány alapján; f) a postarendszeren keresztül, az Egyetemes Postaegyesület jogi aktusainak megfelelően, amikor az árukat az ilyen aktusok szerinti jogok és kötelezettségek jogosultjai szállítják, vagy az ő számukra történik. 3. A (2) bekezdés b)–f) pontjában említett esetekben az áruk csak akkor őrzik meg a vámjogi helyzetüket, ha azt bizonyos feltételek mellett és egy bizonyos formában állapították meg. A Bizottság a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el megállapítván a vámjogi helyzet meghatározásához szükséges feltételeket és annak formáját. 2. szakasz Közösségi árutovábbítás 154. cikk Alkalmazási kör 1. A közösségi külső árutovábbítási eljárás keretében a 152. cikk (1) bekezdésében említett áruk annak a cikknek és a 155. és 156. cikknek megfelelően mozgathatók. 2. A közösségi belső árutovábbítási eljárás keretében a 153. cikk (1) és (2) bekezdéseiben említett áruk annak a cikknek és a 155. cikknek megfelelően mozgathatók. 155. cikk A közösségi árutovábbítási eljárás jogosultjának kötelezettségei 1. A közösségi árutovábbítási eljárás jogosultja felel a következőkért: a) az áruk sértetlen bemutatása a rendeltetési vámhivatalnál, az előírt határidőn belül és az azonosítás biztosítására a vámhatóság által hozott rendelkezések megfelelő betartásával; b) az eljárásra vonatkozó vámrendelkezések betartása; c) ha a vámjogszabályok másként nem rendelkeznek, biztosíték nyújtása arra, hogy az árukkal összefüggésben esetlegesen keletkező vámtartozás vagy más díjak, és különösen a HÉA és a jövedéki adó megfizetéséről gondoskodik, ahogyan arról a hatályban lévő HÉA- és jövedékiadó-előírások rendelkeznek. 2. A fuvarozó vagy az áruk címzettje, aki abban a tudatban veszi át az árukat, hogy azokat közösségi árutovábbítási eljárás keretében szállítják, szintén felel azért, hogy az árut az előírt határidőn belül sértetlenül és az azonosítás biztosítására a vámhatóság által hozott rendelkezések megfelelő betartásával, a rendeltetési vámhivatalnál bemutassák. 156. cikk A Közösség vámterületén kívüli ország területén, a közösségi külső árutovábbítási eljárás szerint áthaladó áruk A közösségi külső árutovábbítási eljárás a Közösség vámterületén kívüli ország területén áthaladó árukra vonatkozik, ha a következő feltételek valamelyike teljesül: a) valamely nemzetközi megállapodás az ilyen lehetőségről rendelkezik; b) a fuvarozás azon a területen keresztül a Közösség vámterületén készült egységes fuvarokmány fedezete mellett történik. Az első bekezdés b) pontjában említett esetben a közösségi külső árutovábbítási eljárás működése felfüggesztésre kerül, amíg az áruk a Közösség vámterületén kívül vannak. 3. FEJEZET TÁROLÁS 1. szakasz Közös rendelkezések 157. cikk Alkalmazási kör 1. Ezen fejezet alkalmazásában a „tárolás” magában foglalja az átmeneti megőrzést, a vámraktározást és a vámszabadterületi eljárásokat. 2. A tárolási eljárás során a nem közösségi áruk a Közösség területén tárolhatók anélkül, hogy a következők bármelyikének a hatálya alá tartoznának: a) behozatali vámok; b) HÉA a behozatal után és jövedéki adók, ahogyan azt a HÉA-ra és a jövedékiadóra vonatkozó hatályban lévő rendelkezések előírják; c) kereskedelempolitikai intézkedések, amennyiben azok nem vonatkoznak az áruknak a Közösség vámterületére való belépésére, illetve onnan való kilépésére. 3. Közösségi áruk vámraktározás vagy vámszabadterületi eljárás alá vonhatók a konkrét területekre irányadó közösségi jogszabályoknak megfelelően. A Bizottság, a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően elfogadhat olyan intézkedéseket, amelyek meghatározzák, hogy mely esetekben és milyen feltételek között vonhatók közösségi áruk vámraktározás vagy vámszabadterületi eljárás alá. 158. cikk Az engedélyes vagy az eljárás jogosultjának feladatai 1. Az engedélyes és az eljárás jogosultja felel a következőkért: a) gondoskodik arról, hogy az átmeneti megőrzésben vagy vámszabadraktározásban lévő árukat a vámfelügyelet alól ne vonják ki; b) teljesíti azokat a kötelezettségeket, amelyek az átmeneti megőrzési vagy vámraktározási eljárás hatálya alatt álló áru tárolása során keletkeznek; c) betartja a vámraktározási vagy a tárolási létesítmények működtetésére szóló engedélyben meghatározott konkrét feltételeket. 2. A (1) bekezdéstől eltérően, ha az engedély közvámraktárra vonatkozik, az engedély úgy is rendelkezhet, hogy az (1) bekezdés a) vagy b) pontjában említett kötelezettségek kizárólag az eljárás jogosultjára hárulnak. Ebben az esetben a vámhatóságok megkövetelhetik az eljárás jogosultjától biztosíték nyújtását arra, hogy az esetlegesen felmerülő vámtartozás vagy más díjak, és különösen a HÉA és a jövedéki adó kifizetéséről gondoskodik, ahogyan arról a hatályban lévő HÉA- és jövedékiadó-előírások rendelkeznek. 3. Az eljárás jogosultja minden esetben felel az árunak az átmeneti megőrzés vagy vámraktározási eljárás alá vonásából eredő kötelezettségek teljesítéséért. 159. cikk A vámeljárás lezárásának időszaka Az áruk vámraktározásának időtartamára nincs korlát megállapítva. Kivételes esetekben azonban a vámhatóságok meghatározhatnak egy olyan határidőt, ameddig a vámraktározási eljárást le kell zárni. 2. szakasz Átmeneti megőrzés 160. cikk Átmeneti megőrzésben lévő áruk 1. Ha a vámeljárásban más nyilatkozatot nem tettek, a következő nem közösségi áruk tekintendők az áruk birtokosa által átmeneti megőrzésre bejelentettnek, azok vám elé állítása után: a) áruk, amelyeket a Közösség vámterületére, de nem közvetlenül egy vámszabad területre behoztak; b) áruk, amelyeket egy vámszabad területről a Közösség vámterületének más részére visznek; c) áruk, amelyekre a külső árutovábbítási eljárás befejeződött. A vámáru-nyilatkozatot benyújtottnak és a vámhatóságok által efogadottnak az áruk vám elé állításának időpontjában kell tekinteni. 2. A behozatali gyűjtő vámáru-nyilatkozat képezi az átmeneti megőrzéshez való vámáru-nyilatkozatot. 3. A vámhatóságok megkövetelhetik az áruk birtokosától biztosíték nyújtását arra, hogy az esetlegesen felmerülő vámtartozás vagy más díjak, és különösen a HÉA és a jövedéki adó kifizetéséről gondoskodik, ahogyan arról a hatályban lévő HÉA- és jövedékiadó-előírások rendelkeznek. 4. Ha bármely okból az áruk nem bocsáthatók átmeneti megőrzési eljárásra, a vámhatóságoknak késedelem nélkül minden szükséges intézkedést meg kell tenniük az áruk helyzetének rendezésére. A Bizottság, a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el a jelen bekezdés első albekezdésének végrehajtására. 161. cikk Az áruk átmeneti megőrzésben való kezelése 1. Az átmeneti megőrzési eljárás alatt lévő árukat csak a jóváhagyott átmeneti megőrzési létesítményekben lehet tárolni. 2. A 97. cikk (2) bekezdésében foglalt rendelkezések sérelme nélkül, az átmeneti megőrzési eljárás alatt álló áru csak olyan kezelésnek vethető alá, amely külseje vagy műszaki jellemzői megváltoztatása nélkül állaga megőrzéséhez szükséges. 3. szakasz Vámraktározás 162. cikk Vámraktározási megőrzés 1. A vámraktározási eljárás szerint nem közösségi áruk tárolhatók az erre az eljárásra engedélyezett létesítményekben a vámhatóságok által és azok felügyelete alatt, a továbbiakban: vámraktárak. 2. Az engedélyezett létesítmények bármely személy által felhasználhatóak áruk raktározására (közvámraktár), vagy áruk raktározására a vámraktározás engedélyese által (magánvámraktár). 3. Ha a körülmények indokolják, a vámraktározási eljárás hatálya alá vont áru ideiglenesen kitárolható a vámraktárból. Az ilyen kitárolást, a vis maior eset kivételével, a vámhatóságnak előzetesen engedélyeznie kell. 163. cikk Közösségi áruk és feldolgozási tevékenységek 1. Ha erre gazdasági igény mutatkozik és a vámfelügyeletre káros hatás nem lesz, a vámhatóságok engedélyezhetik a következőket a vámraktár helyiségeiben: a) közösségi áruk tárolása; b) áruk feldolgozása aktív feldolgozási vagy végső felhasználási eljárás alatt az ezen eljárások által előírt feltételektől függően. 2. Az (1) bekezdésben említett esetekben az áru nem tekinthető úgy, hogy azt vámraktározási eljárás alá vonták. 4. szakasz Vámszabad területek 164. cikk A vámszabad területek kijelölése 1. A tagállamok a Közösség vámterületének azon a területen lévő és a többitől elkülönülő egyes részeit vámszabad területnek nyilváníthatják. Mindegyik vámszabad területre a tagállam állapítja meg az elfoglalt területet és határozza meg a belépési és kilépési pontokat. 2. A vámszabad területeknek körülkerítetteknek kell lenniük. A vámszabad területek határai, illetve be- és kilépési pontjai a vámhatóságok felügyelete alatt állnak. 3. A vámszabad területre belépő vagy ezeket elhagyó személyek és szállítóeszközök vámellenőrzés alá vonhatók. 165. cikk Épületek és tevékenységek a vámszabad területeken 1. Vámszabad területen lévő épület építéséhez a vámhatóság előzetes jóváhagyása szükséges. 2. A vámjogszabályoktól függően bármely ipari, kereskedelmi vagy szolgáltatási tevékenységet engedélyezni kell a vámszabad területen. Ilyen tevékenységek végzéséről a vámhatóságokat előre értesíteni kell. 3. A vámhatóság tiltásokat vagy korlátozásokat írhat elő a (2) bekezdésben említett tevékenységekre vonatkozóan, a szóban forgó áru jellegére, vagy a vámfelügyelet követelményeire, vagy a biztonsági és üzembiztonsági követelményekre figyelemmel. 4. A vámhatóság azoknak a személyeknek, akik nem biztosítják a szükséges garanciákat a vámjogszabályok betartására, megtilthatja, hogy a vámszabad területen tevékenységet végezzenek. 166. cikk Egyéb vámeljárások vámszabad területen 1. Nem közösségi áruk, miközben a vámszabad területen maradnak, szabad forgalomba bocsáthatók vagy aktív feldolgozási vagy meghatározott célú felhasználási eljárás alá vonhatók, az ezen eljárásokra megállapított feltételek szerint. 2. Az (1) bekezdésben említett esetekben az áru nem tekinthető úgy, hogy azt vámszabad területi eljárás alá vonták. 167. cikk Az áruk vám elé állítása és eljárás alá vonása 1. A vámszabad területre bevitt árukat vám elé kell állítani, és át kell menniük az előírt vámalakiságokon a következő esetekben: a) ha a vámszabad területre közvetlenül a Közösség vámterületén kívülről hozták be ezeket; b) ha vámeljárás alá vonták ezeket, amely a vámszabad területi eljárás alá vonáskor véget ért, vagy azt befejezték; c) ha azért vonták ezeket vámszabad területi eljárás alá, hogy behozatali vámok visszatérítésére vagy elengedésére hozott határozatból részesüljenek; d) ha jogosultak az ilyen áruk kivitelére vonatkozó agrárpolitikai intézkedésekre. 2. Azokat az árukat, amelyeket a vámszabad területre nem az (1) bekezdésben foglalt körülmények között hoztak be, nem kell vám elé állítani. 3. Az árukat a vámszabad területi eljárás alá vontnak kell tekinteni a vámszabad területre való belépésük pillanatától kezdve, kivéve, ha már egy másik vámeljárás alá vonták ezeket. 168. cikk Közösségi áruk vámszabad területeken 1. Közösségi áruk beléptethetők, tárolhatók, mozgathatók, felhasználhatók, feldolgozhatók vagy elfogyaszthatók a vámszabad területen. Az ilyen esetekben az áru nem tekinthető úgy, hogy azt vámszabad területi eljárás alá vonták. 2. Az érintett személy kérésére a vámhatóságoknak igazolniuk kell a következő áruk közösségi helyzetét: a) közösségi áruk, amelyek belépnek a vámszabad területre; b) közösségi áruk, amelyek feldolgozási műveleteken mentek át vámszabad területen; c) áruk, amelyeket szabad forgalomba bocsátottak egy vámszabad területen. 169. cikk Közösségi áruk elfogyasztása vagy feldolgozása 1. A nem közösségi árukat nem lehet elfogyasztani, használni vagy feldolgozni vámszabad területeken, a 166. cikkben előírt esetek kivételével. 2. A beszerzett árukra vagy az ellátási raktárakra alkalmazandó rendelkezések sérelme nélkül, a 800/1999/EK bizottsági rendelet[18] értelmében, amikor az érintett eljárás így rendelkezik, a jelen cikk (1) bekezdése nem zárja ki az olyan áru felhasználását vagy elfogyasztását, amelynek szabad forgalomba bocsátása vagy ideiglenes behozatala nem vonja maga után behozatali vámok vagy a közös agrárpolitika vagy kereskedelempolitika szerinti intézkedések alkalmazását. Ilyen felhasználás vagy elfogyasztás esetén nincs szükség a szabad forgalomba bocsátási vagy az ideiglenes behozatali eljárás bejelentésére. Ilyen bejelentésre azonban szükség van, ha az árura vámkontingens vagy vámplafon vonatkozik. 170. cikk A Közösség vámterületének más részére történő kivitel, újrakivitel és szállítás A konkrét területekre vonatkozó közösségi jogszabályok sérelme nélkül, a vámszabad területeken levő áruk a Közösség vámterületéről kivihetők vagy újrakivihetők, illetve a Közösség vámterületének más részére átvihetők. A 97–104. cikket kell megfelelően alkalmazni a Közösség vámterületének más részeibe vitt árukra. 171. cikk A Közösség vámterületének egy másik részébe visszatérő áruk vámjogi helyzete 1. Ha az árukat egy vámszabad területről a Közösség vámterületének más részére viszik, a 168. cikk (2) bekezdésében említett igazolás használható fel az ilyen áruk közösségi helyzetének igazolására. 2. Ha az áru közösségi helyzetét nem igazolták az (1) bekezdés szerint vagy bármely más jóváhagyott dokumentummal, az árukat úgy kell tekinteni, hogy nem közösségi áruk. A kiviteli vámok és kiviteli engedélyek vagy a kereskedelempolitika vagy az agrárpolitika értelmében megállapított kiviteli intézkedések alkalmazása céljából azonban ezeket az árukat közösségi áruknak kell tekinteni. 4. FEJEZET MEGHATÁROZOTT CÉLRA TÖRTÉNŐ FELHASZNÁLÁS 1. szakasz Ideiglenes behozatal 172. cikk Alkalmazási kör 1. Az ideiglenes behozatali eljárás lehetővé teszi nem közösségi áruk felhasználását a Közösség vámterületén, a behozatali vámok, valamint a hatályban lévő jövedékiadó-rendelkezések által előírt jövedéki adók alóli teljes vagy részleges mentesség mellett, és anélkül, hogy kereskedelempolitikai intézkedések hatálya alá tartoznának, amennyiben azok nem vonatkoznak az áruknak a Közösség vámterületére való belépésére, illetve onnan való kilépésére. Ha az áruk teljes mentességben részesülnek a behozatali adó alól, akkor a hatályban lévő HÉA-rendelkezéseknek megfelelően mentességben részesülnek a behozatali HÉA alól is. 2. Az ideiglenes behozatali eljárás csak akkor használható, ha a következő feltételek teljesülnek: a) az áruk újrakivitele a szándék; b) az áruk a szándékok szerint semmiféle változáson nem esnek át, kivéve a használatukból eredő szokásos értékcsökkenést; c) biztosítható, hogy az eljárás alá vont árukat beazonosítsák, kivéve, ha az azonosításra szolgáló intézkedések hiánya – tekintettel az áru vagy az elvégzendő művelet jellegére – nem teremt alapot az eljárással való valamiféle visszaélésre, vagy – a 150. cikkben említett esetben – amikor az egyenértékű árukra megállapított feltételeknek való megfelelés ellenőrizhető. A Bizottság, a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően elfogadhat olyan intézkedéseket, amelyek kivételeket állapítanak meg ezen bekezdés az első albekezdésének a) pontja alól. 173. cikk Az áruk ideiglenes behozatal alatt tartásának időszaka 1. A vámhatóságok határozzák meg azt az időszakot, amelyen belül az ideiglenes behozatali eljárás alá vont árut újra exportálni kell, vagy egy következő vámeljárás alá kell helyezni. Ennek az időszaknak elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy az engedélyezett felhasználás célja megvalósulhasson. 2. Az a maximális időszak, amelynek során az áruk ideiglenes behozatali eljárás alatt maradhatnak ugyanazzal a céllal és ugyanannak az engedélyesnek a felelőssége mellett, 24 hónap, még akkor is, ha az eljárás az áruk egy következő vámeljárás alá helyezésével fejeződik be, és azt követően ismét ideiglenes behozatali eljárás alá vonják azokat. 3. Ha – kivételes körülmények között – az engedélyezett felhasználás nem érhető el az (1) és a (2) bekezdésben említett időszakon belül, a vámhatóság az engedélyes kérésére meghosszabbíthatja azt az időszakot. 174. cikk Helyzetek, amelyekre ideiglenes behozatal vonatkozik A Bizottság a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően elfogadja azokat az intézkedéseket, amelyek megállapítják azokat az eseteket és azokat a feltételeket, amelyek szerint az ideiglenes behozatali eljárás felhasználható, és a behozatali vámok alól teljes vagy részleges mentesség adható. Amikor ezeket az intézkedéseket elfogadják, figyelembe kell venni a nemzetközi megállapodásokat és az áru jellegét és felhasználását. 175. cikk A behozatali vámok összege a behozatali vámok alóli részleges mentesség melletti ideiglenes behozatal esetén 1. A behozatali vámok összegét a behozatali vámok alóli részleges mentesség mellett ideiglenes behozatali eljárás alá vont áruk tekintetében a behozatali vámok azon összegének 3%-ában kell megállapítani, amelyet akkor kellett volna felszámítani, ha az érintett árut azon a napon bocsátották volna szabad forgalomba, amikor azt ideiglenes behozatali eljárás alá vonták. Ez az összeg minden hónapban vagy tört hónapban fizetendő, amelynek során az áruk a részleges mentesség mellett ideiglenes behozatal alatt voltak. 2. A behozatali vámok összege nem haladhatja meg azt az összeget, amelyet akkor kellett volna fizetni, ha a szóban forgó árukat azon a napon, amikor ideiglenes behozatali eljárás alá vonásuk történt, szabad forgalomba bocsátották volna. 2. szakasz Végső felhasználás 176. cikk Vámfelügyelet meghatározott célú felhasználási eljárás alatt 1. A végső felhasználási eljárás szerint az áruk szabad forgalomba bocsáthatók vámmentesség vagy csökkentett vámtétel mellett, végső felhasználásukra figyelemmel. Vámfelügyelet alatt kell maradniuk. 2. A vámfelügyelet a végső felhasználási eljárás szerint a következő esetekben ér véget: a) ha az árut felhasználták arra a célra, amelyet a vámmentesség vagy a csökkentett vámtétel iránti kérelemben meghatároztak; b) ha az árut exportálták, megsemmisítették vagy az államnak felajánlották; c) ha az árut egy attól a céltól különböző célra felhasználták fel, mint amelyet a vámmentesség vagy a csökkentett vámtétel iránti kérelemben meghatároztak, és a vonatkozó behozatali vámokat megfizették. 5. FEJEZET FELDOLGOZÁS 1. szakasz Általános rendelkezések 177. cikk Elszámolási kulcs Kivéve, ha az elszámolási kulcsot konkrét területekre vonatkozó közösségi jogszabályok meghatározzák, a vámhatóság állapítja meg a feldolgozási eljárás szerint elvégzett művelet elszámolási kulcsát vagy átlagos elszámolási kulcsát, vagy adott esetben annak meghatározási módszerét. Az elszámolási kulcsot azoknak a tényleges körülményeknek megfelelően kell meghatározni, amelyek mellett a feldolgozási műveletet végzik vagy fogják végezni. Ezt a kulcsot a későbbiekben kiigazíthatják, ha indokolt. 2. szakasz Aktív feldolgozás 178. cikk Alkalmazási kör 1. A 150. cikk sérelme nélkül, az aktív feldolgozási eljárás lehetővé teszi, hogy a nem közösségi árukat a Közösség vámterületén egy vagy több feldolgozási műveletnek vessék alá, anélkül, hogy ezekre az árukra az alábbiak valamelyikének hatálya vonatkozna: a) behozatali vámok; b) HÉA a behozatal után és jövedéki adók, ahogyan azt a HÉA-ra és a jövedéki adóra vonatkozó hatályban lévő rendelkezések előírják; c) kereskedelempolitikai intézkedések, amennyiben azok nem vonatkoznak az áruknak a Közösség vámterületére való belépésére, illetve onnan való kilépésére. 2. Az aktív feldolgozási eljárás a javításon kívüli esetekben csak akkor használható, amikor – a gyártási tartozékok felhasználását nem érintve – az eljárás alá vont áruk a feldolgozott termékekben beazonosíthatók. A 150. cikkben említett esetben az eljárás felhasználható, amikor az egyenértékű áruk vonatkozásában megállapított feltételeknek való megfelelés ellenőrizhető. 3. Az (1) és a (2) bekezdésen kívül az aktív feldolgozási eljárásnak a következő árukra is vonatkoznia kell: a) azokra az árukra, amelyeknek műveleteken kell keresztülmenniük ahhoz, hogy megfeleljenek a szabad forgalomba bocsátásukhoz szükséges műszaki előírásoknak; b) azok az áruk, amelyeknek a 149. cikknek megfelelő említett szokásos kezelési formákon kell keresztülmenniük. 179. cikk A vámeljárás lezárásának időszaka 1. A vámhatóságok határozzák meg azt az időszakot, amelyen belül az aktív feldolgozási eljárás alá vont árut vagy feldolgozott terméket egy következő vámeljárás alá kell helyezni, kivéve, ha megsemmisültek és nem maradt hulladék. Ez a határidő azon a napon kezdődik, amelyen a nem közösségi árut az aktív feldolgozási eljárás hatálya alá vonják, és figyelembe kell vennie a feldolgozási műveletek elvégzéséhez és a feldolgozott termékeknek a következő vámeljárás alá vonásához szükséges időt. 2. A vámhatóság az (1) bekezdés alapján meghatározott időszakra hosszabbítást adhat, amennyiben az engedélyes kellően indokolt kérelmet nyújt be. Az engedély meghatározhatja, hogy a valamely naptári hónap, negyedév vagy félév során kezdődő időszak a következő naptári hónap, negyedév, vagy félév utolsó napján járjon le. 3. Az előző kivitel eseteiben, a 150. cikk (2) bekezdése b) pontjának alkalmazásakor a vámhatóság állapítja meg azt a határidőt, amelyen belül a nem közösségi árut az eljárásra be kell jelenteni. Ez az időszak a megfelelő egyenértékű áruból előállított feldolgozott termékekre vonatkozó kiviteli nyilatkozat elfogadásának napjától kezdődik. 180. cikk Ideiglenes újrakivitel további feldolgozásra A vámhatóság előzetes engedélyétől függően, az aktív feldolgozási eljárás alá vont áruk egy része vagy egésze, vagy a feldolgozott termék ideiglenesen újból kivihető a Közösség vámterületén kívülre további feldolgozás céljából, a passzív feldolgozási eljárásra vonatkozó rendelkezésekben megállapított feltételeknek megfelelően. 3. szakasz Passzív feldolgozás 181. cikk Alkalmazási kör 1. A passzív feldolgozási eljárás hatálya alatt közösségi áruk ideiglenesen kivihetők a Közösség vámterületéről, hogy feldolgozási műveleteken menjenek keresztül. Az ezekből az árukból eredő feldolgozott termékek szabad forgalomba bocsáthatók, a behozatali vámok alóli teljes vagy részleges mentesség mellett. 2. A paaszív feldolgozás nem engedhető meg a következő közösségi árukra: a) áruk, amelyek kivitele behozatali vámok visszatérítésével vagy elengedésével jár; b) áruk, amelyeket a kivitel előtt szabad forgalomba bocsátottak, vámmentesség vagy csökkentett vámtétel mellett, végső felhasználásukra figyelemmel, mindaddig, amíg az ilyen végső felhasználás céljai nem teljesültek, kivéve, ha ezeknek az áruknak javítási műveleteken kell keresztülmenniük; c) áruk, amelyek kivitele export-visszatérítések megadásával jár; d) áruk, amelyek vonatkozásában a c) pontban említettől eltérő, a közös agrárpolitika szerinti, az említett áru kivitele alapján járó pénzügyi kedvezmény megadására kerül sor. 3. Amikor a feldolgozott termékeket az engedélyes szabad forgalomba bocsátásra bejelentette, az (1) bekezdésben említett teljes vagy részleges behozatali vámmentességet kérésére meg kell adni. 4. A 182. és a 183. cikkekben nem szereplő esetekben, és amikor értékvámok felmerülnek, a behozatali vám összegét a Közösség vámterületén kívül elvégzett feldolgozási művelet költségének alapján kell kiszámítani. A Bizottság a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el megállapítván a szabályokat az ilyen számításokhoz és a szabályokat, amikor külön vámtételek merülnek fel. 5. A vámhatóság meghatározza azt az időszakot, amelyen belül az ideiglenesen kivitt árukat újra be kell hozni a Közösség vámterületére, feldolgozott termékek formájában, és szabad forgalomba bocsátás alá kell vonni, annak érdekében, hogy a behozatali vámok alóli teljes vagy részleges mentességben részesüljenek. Ez az időszak az engedélyes által benyújtott, megfelelően indokolt kérelem alapján meghosszabbítható. 182. cikk Javított áruk 1. Amikor a vámhatóság számára elfogadható módon megállapítást nyert, hogy az árut díjmentesen javították, akár a szerződéses vagy jogszabályban foglalt garanciális kötelezettség alapján, akár gyártási hiba miatt, akkor azok a behozatali vám alól teljes mentességre jogosultak. 2. Az (1) bekezdés nem alkalmazható, ha a gyártási hibát a szóban forgó áru első szabad forgalomba bocsátásakor már figyelembe vették. 183. cikk Szabvány csererendszer 1. A szabvány csererendszer szerint az importtermék – a továbbiakban: helyettesítő termék – a (2)–(5) bekezdéseknek megfelelően, a feldolgozott termék helyébe léphet. 2. A vámhatóság engedélyezi a szabvány csererendszer alkalmazását, ha a feldolgozási művelet a közös agrárpolitika intézkedéseinek vagy mezőgazdasági termékek feldolgozásából származó bizonyos árukra alkalmazandó különleges rendelkezéseknek a hatálya alá tartozó áruktól eltérő közösségi áruk javítását foglalja magában. 3. A helyettesítő terméknek ugyanazzal a nyolcjegyű Kombinált Nómenklatúra kóddal, azonos kereskedelmi minőséggel és műszaki jellemzőkkel kell rendelkeznie, mint a hibás áru rendelkezne, amennyiben a javításon keresztülment volna. 4. Ha a hibás áruk a kivitel előtt használtak voltak, a helyettesítő termékeknek is használtaknak kell lenniük. A vámhatóság azonban eltéréseket engedélyezhet az első albekezdésben megállapított szabály alól, ha a helyettesítő terméket díjmentesen biztosították, akár szerződéses vagy jogszabályban foglalt garanciális kötelezettség alapján, akár gyártási hiba miatt. 5. A feldolgozott termékekre vonatkozó rendelkezések a helyettesítő termékekre is vonatkoznak. 184. cikk A helyettesítő termékek előzetes behozatala 1. A vámhatóságok, az általuk megállapításra kerülő feltételek mellett, engedélyezik a helyettesítő termékek behozatalát a hibás áru kivitele előtt. Valamely helyettesítő termék ilyen előzetes behozatala esetén biztosítékot kell nyújtani a behozatali vámok összegének fedezésére, amelyek akkor lennének fizetendőek, ha a hibás árut nem exportálnák a (2) bekezdésnek megfelelően. 2. A hibás árukat attól a naptól számított két hónapon belül exportálni kell, amikor a vámhatóság a helyettesítő termék szabad forgalomba bocsátására vonatkozó bejelentést elfogadta. 3. Ha – kivételes körülmények között – a hibás áru nem exportálható a (2) bekezdésben említett időszakon belül, a vámhatóság az érintett személy kérésére meghosszabbíthatja azt az időszakot. VIII. CÍM AZ ÁRU INDULÁSA A KÖZÖSSÉG VÁMTERÜLETÉRŐL 1. FEJEZET A VÁMTERÜLETET ELHAGYÓ ÁRUK 185. cikk Az indulást megelőző nyilatkozat benyújtásának kötelezettsége 1. A Közösség vámterületének elhagyására szánt árukról egy indulást megelőző nyilatkozatot kell benyújtani vagy hozzáférhetővé tenni az illetékes vámhivatalnál, mielőtt az árukat kivinnék a Közösség vámterületéről. Az első albekezdés azonban nem alkalmazható az olyan árukra, amelyeket olyan szállítóeszközön fuvaroznak, amely csak a területi vizeken vagy a Közösség vámterülete feletti légtéren halad át, anélkül, hogy ott megállna. 2. Ha vámáru-nyilatkozat vagy a 189. cikk szerinti újrakiviteli értesítés szükséges, az a vámáru-nyilatkozat vagy értesítés képezi az indulást megelőző nyilatkozatot. Ha sem a vámáru-nyilatkozatot, sem az újrakiviteli értesítést nem követelik meg, az indulást megelőző nyilatkozat a 190. cikkben említett kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozat formáját ölti. 3. Az indulást megelőző nyilatkozatnak legalább a kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozathoz szükséges adatokat tartalmaznia kell. 186. cikk Bizonyos részleteket megállapító intézkedések A Bizottság a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően elfogadja a következőkre vonatkozó intézkedéseket: a) azok az esetek, amikor és azok a feltételek, amelyek szerint a Közösség vámterületét elhagyó áruk nem tartoznak az indulást megelőző nyilatkozat hatálya alá; b) azok a feltételek, amelyek szerint az indulást megelőző nyilatkozat megkövetelésétől el lehet tekinteni vagy azt ki lehet igazítani; c) az a határidő, ameddig az indulást megelőző nyilatkozatot be kell nyújtani vagy hozzáférhetővé kell tenni, azt megelőzően, hogy az árut kiviszik a Közösség vámterületéről; d) a c) pontban említett határidővel kapcsolatos esetleges kivételek és változtatások; e) annak az illetékes vámhivatalnak a meghatározása, ahol az indulást megelőző nyilatkozatot be kell nyújtani vagy hozzáférhetővé kell tenni, és ahol a kockázatelemzést és a kockázatalapú kiviteli és kilépési ellenőrzéseket el kell végezni. Ezeknek az intézkedéseknek az elfogadása során a következőket kell figyelembe venni: a) különleges körülmények; b) ezeknek az intézkedéseknek az alkalmazása az áruforgalom bizonyos fajtáira, szállítási módokra vagy gazdasági szereplőkre; c) nemzetközi megállapodások, amelyek speciális biztonsági megállapodásokat tartalmaznak. 187. cikk Alakiságok és vámfelügyelet 1. A Közösség vámterületének elhagyására szánt áru kilépési alakiságok alkalmazásának hatálya alatt áll, amelyeknek értelemszerűen tartalmazniuk kell a következőket: a) behozatali vámok visszatérítése vagy elengedése vagy az export-visszatérítések kifizetése; b) kiviteli vámok beszedése; c) a hatályos HÉA- és jövedékiadó-rendelkezések szerint megkövetelt alakiságok; d) a közerkölcs, a közrend vagy közbiztonság, emberek, állatok vagy növények egészségének és életének védelme, a környezet védelme, a művészi, történelmi vagy régészeti értékkel rendelkező nemzeti kincsek védelme, a halászati védelemmel és kezeléssel foglalkozó intézkedések végrehajtása vagy ipari és kereskedelmi tulajdon oltalma alapján indokolt tilalmak vagy korlátozások elrendelése, ideértve a kábítószerfutárok, a hamisított áruk és a Közösséget elhagyó készpénz ellenőrzését. 2. A Közösség vámterületét elhagyó áru vámfelügyelet alatt áll és vámellenőrzésnek vethető alá. Adott esetben a vámhatóságok meghatározhatják azt az útvonalat, amelyet használni kell, amikor az áruk a Közösség vámterületét elhagyják. 3. A kilépésre bocsátás azzal a feltétellel történik meg, hogy a kérdéses áruk a Közösség vámterületét ugyanabban az állapotban hagyják el, mint amikor az indulást megelőző nyilatkozatot elfogadták. 4. A Bizottság, a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el a jelen cikk (1), (2) és (3) bekezdésének végrehajtására . 2. FEJEZET KIVITEL 188. cikk Közösségi áruk A Közösség vámterületének elhagyására szánt közösségi árut kiviteli eljárás alá kell vonni. Az első albekezdés nem alkalmazható a következő árukra: a) azok az áruk, amelyeket a végső felhasználás szerinti vagy passzív feldolgozási eljárás alá vontak; b) azok az áruk, amelyeket belső árutovábbítási eljárás alá vontak, vagy a Közösség vámterületét ideiglenesen hagyják el, a 109. cikknek megfelelően. A Bizottság a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseket fogadhat el, amelyek megállapítják a végső felhasználás szerinti vagy passzív feldolgozási eljárás alá vont árukra alkalmazandó kiviteli alakiságokat. 189. cikk Nem közösségi áruk 1. A Közösség vámterületének elhagyására szánt nem közösségi árura az illetékes vámhivatalnak benyújtandó újrakiviteli értesítés és a kilépési alakiságok vonatkoznak. 2. A 110–114. cikket kell megfelelően alkalmazni az újrakiviteli értesítésre. 3 Az (1) bekezdés nem alkalmazható a következő árukra: a) azok az áruk, amelyeket külső árutovábbítási eljárás alá vontak, és amelyek csak áthaladnak a Közösség vámterületén; b) azok az áruk, amelyeket egy vámszabad területen átrakodnak, vagy egyenesen onnan exportálnak; c) azok az áruk, amelyek átmeneti megőrzési eljárás alatt vannak, és közvetlenül egy engedélyezett átmeneti megőrzési létesítményből kerülnek kivitelre. 190. cikk Kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozat 1. Amikor nem közösségi árukat arra szánnak, hogy elhagyják a Közösség vámterületét és újrakiviteli értesítés nem szükséges, egy kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatot kell benyújtani az illetékes vámhivatalnál, a 185. cikknek megfelelően. A Bizottság, a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően, intézkedéseket fogadhat el megállapítván egy közös adatkészletet és formanyomtatványt a kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatra, amely tartalmazza a kockázatelemzéshez és a vámellenőrzés helyes alkalmazásához szükséges adatokat, elsődlegesen biztonsági célokra, adott esetben a nemzetközi szabványok és kereskedelmi gyakorlat felhasználásával. 2. A kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatot elektronikus adatfeldolgozási technika alkalmazásával kell elkészíteni. A kereskedelmi, kikötői vagy közlekedési információkat fel lehet használni, feltéve, hogy azok tartalmazzák a kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozathoz szükséges adatokat. Kivételes körülmények között a vámhatóságok elfogadhatnak papíralapú kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatokat, feltéve, hogy azok ugyanolyan szintű kockázatelemzést alkalmaznak, mint amelyet az elektronikus adatfeldolgozási technika felhasználásával készült a kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatokra alkalmaznak, és az ilyen adatoknak más vámhivatalokkal való kicserélésének követelményei teljesíthetőek. 3. A kilépési gyűjtő árunyilatkozatot a következő személyek valamelyikének kell benyújtania: a) az a személy, aki az árukat a Közösség vámterületéről kiszállítja, vagy aki az áruk fuvarozásáért a felelősséget viseli; b) az exportőr vagy a feladó, vagy más személy, akinek a nevében vagy akinek az érdekében az a) pontban említett személyek eljárnak; c) bármely személy, aki képes arra, hogy a szóban forgó árukat az illetékes vámhatóságnál vám elé állítsa vagy állíttassa. 191. cikk A kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozat módosítása Annak a személynek kérésére, aki a kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatot benyújtja, meg kell engedni, hogy annak a vámáru-nyilatkozatnak egy vagy több adatát módosítsa, azt követően, hogy azt már benyújtották. Nem lehetséges azonban a módosítás a következő események valamelyike után: a) a vámhatóság értesítette a gyűjtő vámáru-nyilatkozatot benyújtó személyt arról, hogy szándékukban áll megvizsgálni az árut; b) a vámhatóság megállapította, hogy a szóban forgó adatok nem helytállóak; c) a vámhatóság már engedélyezte az áru eltávolítását. A Bizottság, a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően olyan intézkedéseket fogadhat el, amelyek kivételeket állapítanak meg a jelen cikk második albekezdésének c) pontja alól. 3. FEJEZET VÁMMENTESSÉG 192. cikk Ideiglenes kivitel 1. A közösségi áruk ideiglenes kivitelre kerülhetnek a Közösség vámterületéről és újrabehozatalukkor vámmentességben részesülhetnek. 2. A Bizottság, a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően intézkedéseketfogadhat el a jelen cikk (1) bekezdésének végrehajtására. 193. cikk Kivitelivám-mentesség, különleges körülmények folytán A Bizottság, a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően elfogad olyan intézkedéseket, amelyek megállapítják azokat a különleges helyzeteket és különleges körülményeket, amelyeknél kivitelivám-mentesség adható, különleges körülmények folytán, amikor az árut exportálják. Amikor ezeket az intézkedéseket elfogadják, figyelembe kell venni a nemzetközi megállapodásokat, az érintett személy helyzetét és az áru jellegét. IX. CÍM VÁMKÓDEX BIZOTTSÁG ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK 1. FEJEZET VÁMKÓDEX BIZOTTSÁG 194. cikk További végrehajtási intézkedések Az ebben a Kódexben említett végrehajtási intézkedések mellett a Bizottság a 196. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően elfogadja a következőket megállapító intézkedéseket: a) a tagállamok vámrendszereinek kölcsönös átjárhatóságát szolgáló szabályok és szabványok, a vámhatóságok közötti, illetve a vámhatóságok és a gazdasági szereplők közötti elektronikus adatcserén alapuló jobb együttműködés megvalósítására; b) azok az esetek és azok a feltételek, amelyekre a Bizottság határozatot hozhat, amelyben kéri a tagállamokat, hogy egy határozatot vonjanak vissza, vagy módosítsanak; c) bármely más végrehajtási intézkedések, ha szükségesek, beleértve, amikor a Közösség kötelezettségeket és kötelmeket vállal olyan nemzetközi megállapodásokkal kapcsolatban, amelyek megkívánják a Kódex rendelkezéseinek átdolgozását. 195. cikk Magyarázó megjegyzések és iránymutatások A Bizottság a 196. cikk (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően elfogadja a következőket: a) magyarázó megjegyzések ehhez a Kódexhez és a végrehajtásához elfogadott rendelkezésekhez, valamint a 42. cikkben említett származási szabályokhoz; b) iránymutatások, az ebben a Kódexben és más vámjogszabályokban foglalt rendelkezések közösségi értelmezésének biztosításával. 196. cikk Bizottsági munka 1. A Bizottságot a Vámkódex Bizottság, a továbbiakban: a bizottság, segíti. 2. Amikor erre a bekezdésre történik hivatkozás, az 1999/468/EK határozat 4. és 7. cikke alkalmazandó, annak 8. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel. Az 1999/468/EK határozat 4. cikkének (3) bekezdésében megállapított időtartam egy hónapban határozandó meg. 3. Amikor erre a bekezdésre történik hivatkozás, az 1999/468/EK határozat 3. és 7. cikke alkalmazandó, annak 8. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel. 4. A bizottság elfogadja saját eljárási szabályzatát. 197. cikk További ügyek A bizottság bármilyen, a Kódexszel és az annak végrehajtására elfogadott intézkedésekkel kapcsolatos, az elnöke által, akár a Bizottság kezdeményezésére, akár valamely tagállam képviselőjének kezdeményezésére felvetett kérdést megvizsgálhat, és különösen a következőket: a) a vámjogszabályok alkalmazásából keletkező bármilyen probléma; b) bármely, a Közösség által a nemzetközi megállapodások által vagy azok alapján létrehozott, vámjogi kérdésekkel foglalkozó bizottságban, munkacsoportban vagy testületben képviselendő álláspont. 2. FEJEZET ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK 198. cikk Hatályon kívül helyezés A 918/83/EGK, 3925/91/EGK, 2913/92/EGK, 82/2001/EK és 1207/2001/EK rendelet hatályát veszti. A hatályon kívül helyezett rendeletekre történő hivatkozásokat az erre a rendeletre történő hivatkozásokként kell értelmezni, a mellékletben megállapított korrelációs táblázatnak megfelelően. 199. cikk Vámszankciókkal kapcsolatos jelentések 1. A tagállamok legkésőbb [ennek a rendeletnek a hatálybelépésétől számított két hónapon belül] értesítik a Bizottságot a hatályban lévő nemzeti rendelkezésekről, a 22. cikkel összhangban, és haladéktalanul értesítik az azokban bekövetkezett bármiféle későbbi változásról. 2. A tagállamoknak minden naptári év végéig meg kell küldeniük a Bizottságnak egy jelentést a 22. cikknek az alkalmazásáról, a Bizottság által megkívánt előírásokkal összhangban. 200. cikk Hatálybalépés Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba. Rendelkezéseit 2009. január 1-jétől kell alkalmazni. Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban. Kelt az Európai Parlament részéről – a Tanács részéről MELLÉKLET 1. korrelációs táblázat: Új rendelet > 2913/92/EGK rendelet | Új cikk | Korábbi cikkek a 2913/92 rend.-ben | Új cikk | 2913/92 rendelet | 1 | új | 47 | új | 2 | 2 | 48 | új | 3 | 3 | 49 | 201 | 4 | 1, 4 | 50 | 216 | 5 | új + 15 | 51 | 202, 203, ex 204, 206 | 6 | új | 52 | 143(2), ex 144, 208 | 7 | új | 53 | 209 | 8 | 11 | 54 | 210, 211 | 9 | 14+ 199 CCIP | 55 | 212 | 10 | új | 56 | 213 | 11 | 5 (1)(2)&(3) | 57 | 121, 122, ex 144, 214 | 12 | 5 (4) | 58 | 112, 121, 122, 135, 136, ex 144, 178 | 13 | új | 59 | új | 14 | 5a (1) | 60 | 215(1)(2)&(4) | 15 | 5a (2) | 61 | 189, 191 | 16 | 5a (2) | 62 | 192(1) | 17 | 6, 7, ex 10 | 63 | 190, 192(2) | 18 | ex 250 | 64 | 193, 194, 197 | 19 | 8 | 65 | 196 | 20 | 9 | 66 | 195 | 21 | 12 | 67 | 94 (1)–(4) | 22 | új | 68 | 94 (5)(6)(7) | 23 | 246 | 69 | 198 | 24 | 243 | 70 | 199 | 25 | 244 | 71 | 215(3), 217 | 26 | 245 | 72 | 221 (1)&(2) | 27 | 13 | 73 | 221 (3)&(4) | 28 | új | 74 | 217, 220 (2) a & c, | 29 | ex 78 | 75 | 218, 219 (2) & 220(1) | 30 | Reg. 3925/91 | 76 | új | 31 | 16 | 77 | 222 | 32 | 11(2) | 78 | 223, 231 | 33 | 18, 35 | 79 | 224, 225, 226 | 34 | 17 | 80 | 227 | 35 | 19 | 81 | 228 | 36 | 20 (1)-(5) ,21 | 82 | 229, 230 | 37 | 20 (6) | 83 | 232, 214 (3) | 38 | 22 | 84 | 235, 241, 242 | 39 | 23, 24 | 85 | 237, 239, 240 | 40 | 26 | 86 | 236 | 41 | új | 87 | 238 | 42 | 27 | 88 | 220(2)(b), 236 | 43 | 28, 36 | 89 | 239 | 44 | 29, 32,36 | 90 | új | 45 | 30, 32(1)(e), 33 | 91 | új | 46 | 31 | 92 | 150(2), ex 204, 205, 206, 207, 212a, 233, 234 | Új cikk | 2913/92 rend. | Új cikk | 2913/92 rend. | 93 | 36a, 36b (1) | 147 | 90, 103 | 94 | 36b (1)-(4), | 148 | 91(3), 111 | 95 | 36b (5) | 149 | 109, 173(b) | 96 | 36c, 45 | 150 | ex 114, ex 115 | 97 | 37, 42, 58(2) | 151 | 92, 97, 98(3),109(4), 115 (2), 120, 131, 142 (2), 146 (2), 165 | 98 | 38(1)-(4) | 152 | 91 | 99 | 38(5) | 153 | 93, 163, 164 | 100 | 39 | 154 | új | 101 | 40, 41 | 155 | 95,96 | 102 | 46, 47 | 156 | 93 | 103 | 48, 49, 58(1) | 157 | 98, 166 | 104 | 50 | 158 | 101, 102 | 105 | 54 | 159 | 108,110, 171 | 106 | 55 | 160 | 50, 51(2),53 | 107 | Ex Article 313 CCIP | 161 | 51(1), 52 | 108 | 83 | 162 | 99,110 | 109 | 164 | 163 | 106 | 110 | 59 | 164 | 167(1) – (3), 168 (1)&(2) | 111 | 60 | 165 | 167 (4), 172 | 112 | 61, ex 77 | 166 | 173 | 113 | 62, 76(1)a, 77 | 167 | ex 169, 170 | 114 | 63, 67 | 168 | 169, ex 170 | 115 | 64 | 169 | 175 | 116 | 65 | 170 | 177,181 | 117 | 66 | 171 | 180 | 118 | 68, ex 250 | 172 | 137, 139 | 119 | 69 | 173 | 140 | 120 | 70 | 174 | 141, 142 | 121 | 71, ex 250 | 175 | 143 (1) & (2) | 122 | 72, ex 250 | 176 | 82 | 123 | 73 | 177 | 119 | 124 | 74 | 178 | 130, ex 114 | 125 | 76 (1)&(4) | 179 | 118 | 126 | 76(1)(c) | 180 | 123 | 127 | új | 181 | 145, 146, 149, 150, 151, 153(2) | 128 | 76(2)&(3) | 182 | 152 | 129 | új | 183 | 154, 155, 156 | 130 | 81 | 184 | 154 (4), 157 | 131 | 56 | 185 | 182a | 132 | 57, 75, 78(3) | 186 | 182b, ex 182c, 161(4) & (5), | 133 | ex 182 | 187 | ex 161,162,183 | 134 | új | 188 | 161(1),(2) | 135 | 79 | 189 | 182, ex. 182c | 136 | 185(1) | 190 | ex 182c,182d | 137 | 185(2) | 191 | 182d(4) | 138 | 186 | 192 | új | 139 | 187 | 193 | 184 + Reg. 918/83 | 140 | 188 | 194 | 247, 248 | 141 | 184 + Reg. 918/83 | 195 | új | 142 | 84 | 196 | 247a, 248a | 143 | 85, 86, 87, 88, 94, 95, 100, 104, 116, 117, 132, 133, 138,147, 148 | 197 | 249 | 144 | új | 198 | 251, 252 | 145 | 105, 106 (3), 107, 176 | 199 | 253 | 146 | 89, 92 | - | - | 2. korrelációs táblázat: Előző rendelet 2913/92/EGK> Új rendelet | 2913/92 rend. | Új cikk | 2913/92 rend. | Új cikk | Article 1 | 4 | Article 44 | Visszavonva | 2 | 2 | 45 | 96 | 3 | 3 | 46 | 102 | 4 | 4 | 47 | 102 | 5 | 11, 12 | 48 | 103 | 5a | 14, 15, 16 | 49 | 103 | 6 | 17 | 50 | 104, 160 | 7 | 17 | 51 | 160, 161 | 8 | 19 | 52 | 161 | 9 | 20 | 53 | 160 | 10 | 17 | 54 | 105 | 11 | 8, 32 | 55 | 106 | 12 | 21 | 56 | 131 | 13 | 27 | 57 | 103 | 14 | 9 | 58 | 97, 103 | 15 | 5 | 59 | 110 | 16 | 31 | 60 | 111 | 17 | 34 | 61 | 112 | 18 | 33 | 62 | 113 | 19 | 35 | 63 | 114 | 20 | 36, 37 | 64 | 115 | 21 | 36 | 65 | 116 | 22 | 38 | 66 | 117 | 23 | 39 | 67 | 114 | 24 | 39 | 68 | 118 | 25 | Visszavonva | 69 | 119 | 26 | 40 | 70 | 120 | 27 | 42 | 71 | 121 | 28 | 43 | 72 | 122 | 29 | 44 | 73 | 123 | 30 | 45 | 74 | 124 | 31 | 46 | 75 | 132 | 32 | 44, 45 | 76 | 113, 125, 126, 128 | 33 | 45 | 77 | 112, 113 | 34 | 47 | 78 | 29 | 35 | 33 | 79 | 135 | 36 | 44 | 80 | Visszavonva | 36a | 93 | 81 | 130 | 36b | 93, 94, 95 | 82 | 176 | 36c | 96 | 83 | 108 | 37 | 97 | 84 | 142 | 38 | 98, 99 | 85 | 143 | 39 | 100 | 86 | 143 | 40 | 101 | 87 | 143 | 41 | 101 | 88 | 143 | 42 | 97 | 89 | 146 | 43 | Visszavonva | 90 | 147 | 2913/92 rend. | Új cikk | 2913/92 rend. | Új cikk | Article 91 | 148, 152 | Article 141 | 174 | 92 | 146, 151 | 142 | 174, 151 | 93 | 153, 156 | 143 | 53, 175 | 94 | 67, 68, 143 | 144 | 52, 57, 58 | 95 | 143, 155 | 145 | 181 | 96 | 155 | 146 | 151, 181 | 97 | 151 | 147 | 143 | 98 | 151, 157 | 148 | 143 | 99 | 162 | 149 | 181 | 100 | 143 | 150 | 181 | 101 | 158 | 151 | 181 | 102 | 158 | 152 | 92, 182 | 103 | 147 | 153 | 181 | 104 | 143 | 154 | 183, 184 | 105 | 145 | 155 | 183 | 106 | 145, 163 | 156 | 183 | 107 | 145 | 157 | 184 | 108 | 159 | 158 | Visszavonva | 109 | 149, 151 | 159 | Visszavonva | 110 | 159, 162 | 160 | Visszavonva | 111 | 148 | 161 | 186, 187, 188 | 112 | 58 | 162 | 187 | 113 | Visszavonva | 163 | 153 | 114 | 150, 178 | 164 | 109, 153 | 115 | 150, 151 | 165 | 151 | 116 | 143 | 166 | 157 | 117 | 143 | 167 | 164, 165 | 118 | 179 | 168 | 164 | 119 | 177 | 168a | Visszavonva | 120 | 151 | 169 | 167,168 | 121 | 57, 58 | 170 | 167, 168 | 122 | 57, 58 | 171 | 159 | 123 | 180 | 172 | 165 | 124 | Visszavonva | 173 | 149, 166 | 125 | Visszavonva | 174 | Visszavonva | 126 | Visszavonva | 175 | 169 | 127 | Visszavonva | 176 | 145 | 128 | Visszavonva | 177 | 170 | 129 | Visszavonva | 178 | 58 | 130 | 178 | 179 | Visszavonva | 131 | 151 | 180 | 171 | 132 | 143 | 181 | 170 | 133 | 143 | 182 | 133, 189 | 134 | Visszavonva | 182a | 185 | 135 | 58 | 182b | 186 | 136 | 58 | 182c | 186, 189, 190 | 137 | 172 | 182d | 190, 191 | 138 | 143 | 183 | 187 | 139 | 172 | 184 | 141, 193 | 140 | 173 | 185 | 136, 137 | 2913/92 rend. | Új cikk | 2913/92 rend. | Új cikk | 186. cikk | 138 | 220 | 74, 75, 88 | 187 | 139 | 221 | 72, 73 | 188 | 140 | 222 | 77 | 189 | 61 | 223 | 78 | 190 | 63 | 224 | 79 | 191 | 61 | 225 | 79 | 192 | 62, 63 | 226 | 79 | 193 | 64 | 227 | 80 | 194 | 64 | 228 | 81 | 195 | 66 | 229 | 82 | 196 | 65 | 230 | 82 | 197 | 64 | 231 | 78 | 198 | 69 | 232 | 83 | 199 | 70 | 233 | 92 | 200 | visszavonva | 235. cikk | 84 | 201 | 49 | 236 | 86, 88 | 202 | 51 | 237 | 85 | 203 | 51 | 238 | 87 | 204 | 51, 92 | 239 | 85, 89 | 205 | 92 | 240 | 85 | 206 | 51, 92 | 241 | 84 | 207 | 92 | 242 | 84 | 208 | 52 | 243 | 24 | 209 | 53 | 244 | 25 | 210 | 54 | 245 | 26 | 211 | 54 | 246 | 23 | 212 | 55 | 247 | 194 | 212a | 92 | 247a | 196 | 213 | 56 | 248 | 194 | 214 | 57, 83 | 248a | 196 | 215 | 60, 71 | 249 | 197 | 216 | 50 | 250 | 18, 118, 121, 122 | 217 | 74 | 251 | 198 | 218 | 75 | 252 | 198 | 219 | 75 | 253 | 199 | 3. korrelációs táblázat: Visszavont rendelet > Új rendelet | előző rendelet | Új cikk | 918/83/EGK | 141 & 193. cikkek | 3925/91/EGK | 30. cikk | 82/2001/EK | 42 . cikk | 1207/2001/EK | 42. cikk | PÉNZÜGYI KIMUTATÁS Szakpolitikai terület(-ek): 14. Adóügy és Vámunió Tevékenység(-ek): 1404. Vámpolitika | A FELLÉPÉS CÍME: JAVASLAT A KÖZÖSSÉGI VÁMKÓDEX MEGÁLLAPÍTÁSÁRÓL SZÓLÓ EURÓPAI PARLAMENTI ÉS TANÁCSI RENDELETRE | 1. KÖLTSÉGVETÉSI TÉTELEK 1.1. Költségvetési tételek (működési tételek és kapcsolódó technikai és igazgatási segítségnyújtási tételek [korábban: BA-tételek]), beleértve a következő megnevezéseket: - 140402 Vám 2007 program - 14040X Vám 2013 program - 140104X Vám 2013 program – Igazgatási irányítás kiadásai - A Vám 2013 program végleges költségvetési struktúrájáról döntés egy későbbi szakaszban lesz. 1.2. A fellépés és a pénzügyi kihatás időtartama: - A jogi alap érvényességi időszaka 2007.7.1-jétől 2013.12.31-ig tart. - A kifizetések folytatódnak 2013.12.31. után. 1.3. Költségvetési jellemzők (a táblázat szükség szerint további sorokkal bővíthető): Költségvetési tétel | Kiadás típusa | Új | EFTA-hozzájárulás | Csatlakozó országok hozzájárulásai | A pénzügyi terv fejezete | 14014X | Nem kötelező | Diff.[19] | IGEN | NEM | IGEN | 1a | 1401040X | Nem kötelező | Nem diff.[20] | IGEN | NEM | IGEN | 1a | 2. FORRÁSOK ÁTTEKINTÉSE 2.1. Pénzügyi források A javaslat működési kiadását a 2006-os és 2007-es évekre a Vám 2007 határozathoz fűzött jogalkotási pénzügyi kimutatás fedezi. A 2008 és 2013 közötti évekre ezeket a Vám 2013 és a Fiscalis 2013 közösségi programokról szóló bizottsági közleményhez fűzött jogalkotási pénzügyi kimutatás fedezi, feltéve, hogy a Közösség vámügyi cselekvési programját elfogadó határozatot (Vám 2013) elfogadják. 2.1.1. A kötelezettségvállalási előirányzatok (CA) és a kifizetési előirányzatok (PA) áttekintése millió EUR (három tizedesjegyig) Kiadás típusa | Szakasz száma | 2007 | 2008 | 2009 | 2010 | 2011 és később | Összesen | Működési kiadások[21] | Kötelezettségvállalási előirányzatok (CA) | 6.1 | A | 1,425 | 3,875 | 4,875 | 5,635 | 18,290 | 34,100 | Kifizetési előirányzatok (PA) | B | 0,535 | 1,790 | 3,525 | 4,820 | 23,430 | 34,100 | A referenciaösszegbe beletartozó igazgatási kiadások[22][23] | Technikai és igazgatási segítségnyújtás (NDA) | 6.2.4 | C | 0,485 | 0,485 | 0,485 | 0,485 | 1,455 | 2,910 | TELJES REFERENCIAÖSSZEG | Kötelezettségvállalási előirányzatok | a+c | 1,425 | 4,360 | 5,360 | 6,120 | 19,745 | 37,010 | Kifizetési előirányzatok | b+c | 0,535 | 2,275 | 4,010 | 5,305 | 24,885 | 37,010 | A referenciaösszegbe nem beletartozó igazgatási kiadások[24] | Személyi és kapcsolódó kiadások (NDA) | 6.2.5 | D | 0,992 | 1,056 | 1,056 | 1,056 | 3,168 | 7,328 | Igazgatási költségek, nem személyi és kapcsolódó kiadások, amelyek nem tartoznak bele a referenciaösszegbe (NDA) | 6.2.6 | E | 0,525 | 0,040 | 0,040 | 0,040 | 0,120 | 0,765 | A fellépés indikatív összköltsége 2007 | 2008 | 2009 | 2010 | 2011 és később | Összesen | TELJES KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁSI ELŐIRÁNYZAT, beleértve a személyi költséget | A+c+d+e | 2,942 | 5,456 | 6,456 | 7,216 | 23,033 | 45,103 | TELJES KIFIZETÉSI ELŐIRÁNYZAT, beleértve a személyi költséget | b+c+d+e | 2,052 | 3,371 | 5,106 | 6,401 | 28,173 | 45,103 | A társfinanszírozás részletezése N.A. 2.1.2. A pénzügyi programozással való összeegyeztethetőség x A javaslat összeegyeztethető a meglévő pénzügyi programozással. Ez a rendelet összeegyeztethető a 2007–2013 közötti időszakra szóló pénzügyi tervvel kapcsolatos (2004.2.10-i COM(2004)101 végleges és 2004.7.14-i COM(2004) végleges) bizottsági felvetéssel. Az 1a – Versenyképesség a növekedéshez és a foglalkoztatáshoz – alfejezet alá tartozik. 2.1.3. A bevételre gyakorolt pénzügyi hatás x A javaslatnak nincs kihatása a bevételre, bár a lehetősége megvan annak, hogy csökkenne a csalás kockázata és ily módon a sajátforrás-gyűjtés növekedne. 2.2. Teljes munkaidős egyenértékben kifejezett személyi állomány (beleértve a tisztviselőket, az ideiglenes és a külső alkalmazottakat) – a részleteket lásd a 6.2.1. pontnál. Éves szükségletek | 2007 | 2008 | 2009 | 2010 | 2011 | 2012 | 2013 | A személyi állomány teljes létszáma | 13 | 14 | 14 | 14 | 14 | 14 | 14 | 3. JELLEMZŐK ÉS CÉLKITŰZÉSEK 3.1. A megvalósításra rövid vagy hosszú távon van-e szükség Lsd. a várható hatások előzetes vizsgálatának 2. szakasza. 3.2. A Közösség részvételének többletértéke, valamint a javaslat koherenciája más pénzügyi eszközökkel, és a lehetséges szinergia Lsd. a várható hatások előzetes vizsgálatának 2. szakasza. 3.3. A javaslat céljai, várható eredményei és kapcsolódó mutatószámai a TAI-keret összefüggéseiben. Célok és várható eredmények A cél rendelet elfogadása, amely korszerűbb és összehangoltabb jogszabályt teremt a vámunió ügyében. Ez a vámeljárások hatékonyságának a növekedéséhez fog vezetni. Mutatók: - A vámigazgatási szervek és kereskedők elégedettségi foka. 3.4. Megvalósítási módszer (hozzávetőleges) Lsd. a várható hatások előzetes vizsgálatának 6.1. szakasza. 4. FELÜGYELET ÉS ÉRTÉKELÉS 4.1. Felügyeleti rendszer A javasolt, korszerűsített vámkódex szerint végrehajtandó fellépések a Vám 2007–2013 programok részeként kerülnek felügyeletre (beleértve az eredmények mérését). Az igazgatásoknak meg kell küldeniük a Bizottságnak minden szükséges információt a nyomonkövetési jelentésekhez, amelyeket olyan hatékonyan kell megfogalmazni, amennyire csak lehetséges. 4.2. Hogyan kerülnek az eredmények és a hatások felügyeletre és értékelésre? 4.2.1. Előzetes kiértékelés Lsd. a várható hatások előzetes vizsgálatát. 4.2.2. Intézkedések a közbenső/utólagos értékelést követően (a hasonló múltbeli tapasztalatokból levont következtetések) A Vám 2007 közbenső értékelése még nem fejeződött be (2005 végére van tervbe véve). Ennek az értékelésnek az eredményei azonban, a Vámkódex tekintetében, figyelembevételre kerülnek az elektronikus vámstratégia jövőbeli végrehajtása során és a Vám 2013 program tervezett értékelése keretében értékelésre kerülnek. A Vámkódex előző módosításának (biztonsági kiegészítések) értékelésekor kapott eredmények is a korábban tanultak közé beszámítanak. A Vámpolitikai Csoport értekezletei is irányító funkcióval rendelkeznek majd a megvalósítás számára, és figyelembe veszik a tanultakat, ami a tervezett fellépések előnyére válik majd. 4.2.3. A jövőbeli értékelés feladatai és gyakorisága A Korszerűsített Vámkódexre vonatkozó javaslatok jövőbeli értékelései a Vám 2013 program kiértékelései alapján kerülnek finanszírozásra és összehangolásra. Ezeknek az értékeléseknek a módja és gyakorisága a Vám 2013 program értékeléseitől fognak függeni. 5. Csalás elleni intézkedések A program fő tevékenységeihez kapcsolódó összegeket a szokásos ellenőrzés után adják át, amelyet a Bizottság hivatalai végeznek el a kifizetésük előtt, a szerződéses kötelezettségeket, valamint a rendezett pénzügyi és általános vezetést figyelembe véve. A csalásellenes intézkedések (ellenőrzések, beszámolók stb.) minden, a Bizottság és a kedvezményezettek között kötött szerződésben szerepelnek. A fent említett közös cselekvések (tapasztalatcserék, szemináriumok, munkacsoportok stb.) fizetése a Vám 2007 program és utóda „Közös cselekvés” költségvetéséből történik. A tisztviselők díjazása a következő: A résztvevő országok megtérítik az utazási költségeket és a megélhetési költségeket saját tisztviselőik számára, a program kialakított szabályainak megfelelően. A szükséges összegekre a résztvevő országok előlegeket kapnak a program során, a megvalósítás figyelembevételével. A résztvevő országoknak részletes költségigazolást kell benyújtaniuk, és minden bizonylatot készenlétben kell tartaniuk ellenőrzésre. Az utazási költségek kifizetése más országok tisztviselőinek vagy a külső szervezetek képviselőinek, és a szemináriumok megszervezésével kapcsolatos költségek közvetlenül a Bizottság hivatalai, vagy az ezzel szabályosan megbízott országok által történik. A csalás elleni rendelkezéseket (ellenőrzések, jelentések stb.) minden ilyen jellegű szerződés előirányozza. A program más tevékenységeihez kapcsolódó összegeket a szokásos ellenőrzés után adják át, amelyet a Bizottság hivatalai végeznek el a kifizetésük előtt, a szerződéses kötelezettségeket, valamint a rendezett pénzügyi és általános vezetést figyelembe véve. A csalás elleni intézkedések (ellenőrzések, beszámolók stb.) minden, a Bizottság és a kedvezményezettek között kötött szerződésben szerepelnek. Az ellenőrző látogatásokat a tagállamokban a Bizottság pénzügyi hivatalai végzik el, annak érdekében, hogy gondoskodjanak a program irányítására alkalmazandó pénzügyi szabályoknak való megfelelésről. 6. FORRÁSOK RÉSZLETEZÉSE 6.1. A javaslat célkitűzéseinek pénzügyi költségei Kötelezettségvállalási előirányzatok, millió EUR (három tizedesjegyig) 2007. év | 2008. év | 2009. év | 2010. év | 2011–2013 | Tisztviselők vagy ideiglenes alkalmazottak[25] (14 01 01.) | A*/adminisztrátor | 4 | 4 | 4 | 4 | 4 | B*, C*/asszisztens | 4 | 4 | 4 | 4 | 4 | A 14 01 02. jogcímcsoportból finanszírozott[26] állomány | 2 | 3 | 3 | 3 | 3 | A 14 01 04/05. jogcímcsoportból finanszírozott[27] | 3 | 3 | 3 | 3 | 3 | ÖSSZESEN | 13 | 14 | 14 | 14 | 14 | 6.2.2. A fellépés keretében felmerülő feladatok leírása A jogi és eljárási tevékenységeket a TAXUD Főigazgatóság vámpolitikai igazgatóságának illetékes egységei végzik el. A létszám megnövekedésére ahhoz van szükség, hogy a Vámkódex végrehajtási rendelkezéseihez a jogiszöveg-tervezeteket, valamint a bizottságok és munkacsoportok számára a munkadokumentum-tervezeteket elkészítsék. Az eljárási szakértőknek el kell majd készíteniük a működési előírások tervezetét, amelyek a jogi változtatások eredményeképpen kifejlesztendő vagy módosítandó új információs technológia rendszere részére szükségesek (az elektronikus vámkezelésre vonatkozó javaslatokban foglaltakon túl). A TAXUD Főigazgatóság információtechnológiai egysége fokozatosan megerősítésre kerül, hogy a szükséges új feladatokat, mint a központi vámkezelést bevezessék. A javasolt változtatások következtében szükség lesz a szakembereknek és a nagyközönségnek nyújtott képzésre, tájékoztatásukra és velük való kommunikációra. A Bizottságnak biztosítania kell a fellépések és a kezdeményezések kohézióját és összeegyeztethetőségét az on-line közigazgatás és az e-Európa területén, valamint nemzetközi intézmények által vállalt fellépéseket a rendszerek és általában véve az üzenetek és adatok közötti átjárhatóság javítása érdekében. Az állománynak biztosítania kell a többi ágazattal (mezőgazdaság, határpolitika, közegészségügy stb.) való együttműködés kiépítését is, gyakran különböző szinteken megosztott hatáskörrel (EU, nemzeti és regionális) annak érdekében, hogy az elektronikus vámáru-nyilatkozat minden termékkategória esetében lehetővé váljon. A teljes szükséges megerősítés a következő: 2006 | 2007 | 2008 | A* | 1 | 1 | 0 | B* /C* | 1 | 1 | 0 | Kihelyezett nemzeti szakértők | 1 | 1 | 1 | Szakértők | 0 | 3 | 0 | 6.2.3. A – jogszabályban meghatározott – személyi állomány származási helye x A cserére vagy meghosszabbításra kerülő program irányításához jelenleg hozzárendelt álláshelyek: a 4 jelenleg ehhez a tevékenységhez hozzárendelt álláshely továbbra is erre a célra kerül felhasználásra x A 2006. évi politikai stratégia/előzetes költségvetés-tervezet keretében már hozzárendelt álláshelyek: 2 álláshely x A következő éves politikai stratégia/előzetes költségvetés-tervezet eljárás keretében igénylendő álláshelyek: 2 álláshely ( Az érintett szolgálaton belül meglévő állomány felhasználásával átcsoportosítandó álláshelyek (belső áthelyezés) ( Az n. évben szükséges, de az éves politikai stratégiában/előzetes költségvetés-tervezetben az adott évre nem előirányozott álláshelyek 6.2.4. A referenciaösszegbe beletartozó egyéb igazgatási kiadások (14 01 04/05. – Igazgatási kiadások) millió EUR (három tizedesjegyig) Költségvetési tétel (szám és megnevezés) | 2007 | 2008 | 2009 | 2010 | 2011. év és később | ÖSSZESEN | Egyéb technikai és igazgatási segítségnyújtás | – belső | 0,485 | 0,485 | 0,485 | 0,485 | 1,455 | 2,910 | –külső | - | - | - | - | - | - | Technikai és igazgatási segítségnyújtás összesen | 0,485 | 0,485 | 0,485 | 0,485 | 1,455 | 2,910 | 6.2.5. A referenciaösszegbe nem beletartozó személyi és kapcsolódó költségek millió EUR (3 tizedesjegyig) A személyi kiadások típusa | 2007 | 2008 | 2009 | 2010 | 2011. év és később | ÖSSZESEN | Tisztviselők és ideiglenes alkalmazottak (14 01 01) | 0,864 | 0,864 | 0,864 | 0,864 | 2,592 | 6,048 | A 14 01 02. jogcímcsoportból finanszírozott alkalmazottak (kisegítő alkalmazottak, kihelyezett nemzeti szakértők, szerződéses alkalmazottak stb.) (adja meg a költségvetési sort!) | 0,128 | 0,192 | 0,192 | 0,192 | 0,576 | 1,280 | A személyi kiadások összes költsége és a kapcsolódó kiadások (amelyek NEM tartoznak bele a referenciaösszegbe) | 0,992 | 1,056 | 1,056 | 1,056 | 3,168 | 7,328 | Számítás – Tisztviselők és ideiglenes megbízottak Hivatkozni kell a 6.2.1. pontra, értelemszerűen 108 000 EUR évente egy tisztviselőre/ideiglenes alkalmazottra Számítás: A 14 01 02. jogcímcsoportból finanszírozott alkalmazottak Hivatkozni kell a 6.2.1. pontra, értelemszerűen 64 000 EUR évente a 14 01 02. jogcímcsoportból finanszírozott alkalmazottakra | Számítás - A 14 01 04/05. jogcímcsoportból finanszírozott alkalmazottak Hivatkozni kell a 6.2.1. pontra, értelemszerűen 161 700 EUR évente a 14 01 04/05. és 14 01 02 01. jogcímcsoportból finanszírozott alkalmazottakra 6.2.6. Egyéb igazgatási kiadások, amelyek nem tartoznak bele a referenciaösszegbe millió EUR (három tizedesjegyig) 14 01 02 11 02. – Értekezletek és konferenciák | p.m. | p.m. | p.m. | p.m. | p.m. | p.m. | 14 01 02 11 03. – Bizottságok[29] | p.m. | p.m. | p.m. | p.m. | p.m. | p.m. | 14 01 02 11 04. – Tanulmányok és konzultációk | 14 01 02 11 05. - Információs rendszerek | 2.Egyéb vezetési kiadások összesen (14 01 02 11.) | 0,040 | 0,040 | 0,040 | 0,040 | 0,120 | 0,280 | 3.Egyéb igazgatási jellegű kiadások (14 01 02 01) | 0,485 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0,485 | A személyi és kapcsolódó költségeken kívüli – a referenciaösszegbe NEM beletartozó – igazgatási kiadások összesen | 0,525 | 0,040 | 0,040 | 0,040 | 0,120 | 0,765 | Számítás - Egyéb igazgatási kiadások, amelyek nem tartoznak bele a referenciaösszegbe 1 000 EUR kiküldetésenként [1] HL C […], […], p. […] [2] HL C […], […], p. […] [3] Az Európai Parlament […]-i véleménye, a Tanács […]-i közös álláspontja és az Európai Parlament […]-i álláspontja [4] COM(2004)544 végleges, 2004.8.9. [5] HL L 302., 1992.10.19., 1. o. A legutóbb a 648/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 117., 2005.5.4., 13. o.) módosított rendelet. [6] HL L 86., 2003.4.3., 21. o. [7] COM(2003)452 végleges, 2003.7.24. [8] HL L 76., 1992.3.23., 1. o.; A legutóbb a 2004/106/EK irányelvvel (HL L 359., 2004.12.4., 30 o.) módosított irányelv. [9] HL L 145., 1977.6.13., 1. o.; A legutóbb a 2004/66/EK irányelvvel (HL L 168, 2004.5.1., 35 o.) módosított irányelv. [10] HL L 184., 1999.7.17., 23. o. [11] HL L 105., 1983.4.23., 1 o.; A legutóbb a 2003. évi csatlakozási okmánnyal módosított rendelet. [12] HL L 374., 1991.12.31., 4 o.; A legutóbb az 1882/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 284., 2003.10.31., 1 o.) módosított rendelet. [13] HL L 20., 2001.1.20., 1 o. [14] HL L 165., 2001.6.21., 1. o. [15] HL L 124., 1971.6.8., 1. o. [16] HL L 256., 1987.9.7., 1. o. [17] HL L 118., 1995.5.25., 10. o. [18] HL L 102., 1999.5.17., 11. o. [19] Differenciált előirányzatok. [20] Nem differenciált előirányzatok. [21] Olyan kiadások, amelyek nem tartoznak az érintett xx cím 14 01. alcíme alá. [22] A 14. cím 14 01 04. jogcímcsoport alá tartozó kiadások [23] Az igazgatási kiadások sora feltételezi a program szerinti tevékenységek esetleges kihelyezését. Költségvetési számok csak a témával kapcsolatos megvalósíthatósági tanulmány 2006-ban történő elkészítése után állnak majd rendelkezésre. [24] A 14 01 alcímbe tartozó kiadások, a 14 01 04. vagy 14 01 05. jogcímcsoportokon kívül. [25] Amelynek költsége NEM tartozik bele a referenciaösszegbe. [26] Amelynek költségét tartalmazza a referenciaösszeg. [27] Cost of which is included within the reference amount [28] Hivatkozni kell az érintett végrehajtó hivatal(-ok)ra vonatkozó pénzügyi kimutatásra. [29] Adja meg a bizottság típusát, és hogy melyik csoporthoz tartozik!