[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 22.12.2005

COM(2005) 703 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE

„További útmutatás az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszere 2008–2012 közötti kereskedelmi időszakára benyújtott kiosztási tervekről”

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE

„További útmutatás az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszere 2008–2012 közötti kereskedelmi időszakára benyújtott kiosztási tervekről” (EGT vonatkozású szöveg)

1. BEVEZETÉS

1. A közlemény útmutatást ad a tagállamoknak a második kereskedelmi időszakra (2008–2012) vonatkozó nemzeti kiosztási tervek kidolgozásához. Ez a közlemény nem része a kibocsátás-kereskedelmi irányelv[1] („az irányelv”) jelenleg folyó felülvizsgálatának, amelynek keretében 2006 júniusában a Bizottság jelentést készít az Európai Parlament és a Tanács számára, többek között adott esetben javaslatokat téve az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszere („EU ETS”) működésének javítására. E felülvizsgálat előkészítése során a Bizottság számos kérdésben figyelembe veszi az érdekelt feleknek az EU ETS működésével és hatásával kapcsolatos észrevételeit.

2. Az útmutatás kiegészíti az irányelv III. mellékletében felsorolt követelmények alkalmazásáról szóló, 2004. január 7-i bizottsági útmutatást[2]. Az előző útmutató dokumentum különösképpen a III. mellékletben szereplő különböző követelmények értelmezésének és összhatásának technikai elemzését tartalmazza, és elmagyarázza a kiosztási tervek bizottsági vizsgálatánál betöltött szerepüket. Az első útmutató dokumentum kulcsfontosságú üzeneteinek összefoglalóját a 3. melléklet tartalmazza.

3. A Bizottság szükségesnek tartja, hogy az első kiosztási időszakból levont tanulságok következetes beépítése érdekében további útmutatást bocsásson ki. Megjegyzi, hogy az irányelv III. mellékletében felsorolt követelmények általános jellege a végrehajtás során többféle értelmezést tesz lehetővé, és osztja a tagállamok és számos érdekelt fél azon nézetét, hogy koherensebb kiosztási tervek biztosítása érdekében több útmutatásra van szükség[3] a második kereskedelmi időszakban.

4. Általában elmondható, hogy a tagállamok és a részvényesek azt is hangsúlyozzák, hogy számukra kívánatos lenne a kiosztási szabályok nagyobb mértékű összehangolása. A Bizottság szükségesnek tartja nagyobb koherencia megvalósítását a második kereskedelmi időszakban, amennyire ezt a tagállamoknak az egyéni kiotói célkitűzések irányában való eltérő haladása lehetővé teszi. Továbbá, 2012-t követően további harmonizációra van szükség. A Bizottság ezeket a szempontokat az EU ETS stratégiai felülvizsgálatakor figyelembe veszi. E felülvizsgálat alapján a Bizottság javasatokat terjeszt elő – adott esetben a rendszer működésének javítása érdekében – a szabályozási stabilitás megőrzése mellett.

5. A Bizottság arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a második kereskedelmi időszakra egyszerűbb terveket dolgozzanak ki. Az egyszerű kiosztási tervek segítik az érdekelt felek körében ezen eszköz megértését, valamint növelik az átláthatóságot és az előrejelezhetőséget is. A tagállamok törekednek arra, hogy a második nemzeti kiosztási tervek a lehető legegyszerűbbek legyenek, különösen az új kibocsátók és a bezárások kiosztási módszereinek és szabályainak tekintetében. A tagállamok bírálóan vizsgálják felül a nemzeti kiosztási tervek első körében alkalmazott szabályok szükségességét és hatékonyságát, és azokból csak a feltétlenül szükségesnek ítélteket tartják meg.

6. A tervek átláthatóságának javítására a Bizottság kidolgozott és mellékelt egy táblázatot[4], amely egységes formában összefoglal néhány, a nemzeti kiosztási tervekben szereplő adatot. A Bizottság ezeket a táblázatokat a nemzeti kiosztási tervek második köre szerves részének tekinti, és elvárja a tagállamoktól azok használatát. Továbbá arra ösztönzi a tagállamokat, hogy továbbra is használják az egységes formátumot[5], amelyet az első kiosztási tervekhez dolgoztak ki, és amely az első időszakhoz hasonlóan biztosítja minden terv teljes mértékben következetes vizsgálatát.

2. AZ ELSő IDőSZAKBAN (2005–2007) BENYÚJOTT KIOSZTÁSI TERVEK RÉVÉN SZERZETT TAPASZTALATOK ÖSSZEGZÉSE ÉS ÁLTALÁNOS TANULSÁGOK A MÁSODIK IDőSZAKRA (2008–2012)

7. Az első kiosztási időszak – a 2004. március 31-i bejelentési határidőtől a 2005. június 20-i utolsó bizottsági döntéssel bezárólag –15 hónapig tartott. Ez az irányelv által előirányzottnál sokkal hosszabb. A jóváhagyási eljárás átnyúlt az első kereskedelmi időszakra, amely 2005. január 1-jén kezdődött. Némely terv nemzeti szinten való késői bejelentése, jóváhagyása és véglegesítése nem csak az adott nemzeti hatóságoknak és az üzleti vállalkozásoknak, hanem a kibocsátási piac szereplőinek is bizonytalanságot okozott Európa szerte. Ez rámutat a második kiosztási időszakra benyújtott teljes nemzeti kiosztási tervek időben történő bejelentésének a fontosságára. A Bizottság úgy véli, hogy a 9. cikk (3) bekezdésében meghatározott három hónapos időtartam csak akkor kezdődhet, miután a teljes nemzeti kiosztási tervet benyújtották. Ezért emlékezteti a tagállamokat a 2006. június 30-i határidő betartásának kötelezettségére, annak érdekében, hogy a második kiosztási eljárás – beleértve az azt követő végső nemzeti kiosztási döntések meghozatalát – jóval a második kereskedelmi időszak kezdete, azaz 2008. január 1-je előtt lezárulhasson. A Bizottság a nemzeti kiosztási tervre vonatkozó megfelelő bizottsági határozat által megkövetelt módosítások kivételével nem fogadja el az irányelv 11. cikke (2) bekezdésében meghatározott 2006. december 31-i határidő után bejelentett, a nemzeti kiosztási tervre vonatkozó módosításokat.

8. Tanulási időszaknak tekintve az első időszakot, a Bizottság az első időszakra benyújtott kiosztási terveket pragmatikusan értékelte. Néhány, a tagállamok választásainak és megközelítéseinek összhangjából eredő – az alábbiakban összefoglalt – jelentős tanulság vonható le az első kiosztási időszakból (részletesebben lásd a 4. mellékletben):

- A kiotói célkitűzések költséghatékony elérése érdekében szükséges a kibocsátás-kereskedelem nagyobb mértékű alkalmazása.

- Az erőművekre vonatkozó kiosztások általában sokkal korlátozottabbak voltak, mint a rendszer által lefedett egyéb ágazatokra vonatkozóak.

- A kiotói célkitűzésekhez viszonyítva a tényleges kibocsátásokban jelentős túllépést mutató tagállamok jelentős mennyiségű kiotói egységet szándékoznak megvásárolni.

- A kibocsátási piac fejlesztéséhez elengedhetetlen az utólagos kiigazítások elutasítása.

- Egyes kiosztási tervek a szükségesnél összetettebbek és nem kellően átláthatóak.

3. TOVÁBBI ÚTMUTATÁS A MÁSODIK IDőSZAKRA BENYÚJTOTT NEMZETI KIOSZTÁSI TERVEK EGYES SZEMPONTJAIHOZ

3.1. A kiotói célkitűzések felé haladás

9. 2005-ös jelentésében[6] a Bizottság értékelte a tagállamoknak a kiotói célkitűzések felé haladását. A 2003-as tényleges kibocsátások és a 2008–2012 közötti időszakban megengedett kibocsátások összehasonlítása kimutatta, hogy számos tagállamnak kell – adott esetben jelentős – eltérést orvosolni. Jelenleg úgy tűnik, hogy különösen Ausztria, Belgium, Dánia, Finnország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország és Szlovénia nem halad jó úton a kiotói célkitűzések eléréséhez. Ezekben a tagállamokban a második kereskedelmi időszakban többet kell tenni a kiotói célkitűzések betartásához, amelyből azonban nem az következik, hogy egyéb tagállamokban nem lenne szükség további intézkedésekre. Mivel valószínűtlen, hogy csupán a kereskedelemben részt nem vevő ágazatban történő kibocsátás-csökkentésre való felszólítással vagy a kiotói egységek megvásárlására történő hagyatkozással az eltéréseket orvosolni lehet, a kibocsátás-kereskedelemben rejlő lehetőségek teljes kihasználása érdekében kiterjedtebben kell használni az EU ETS-t.

3.2. A nemzeti felső határok megállapítása

10. A III. melléklet 3. követelménye szerint (az irányelv III. mellékletének követelményeihez lásd az e dokumentumhoz csatolt 2. mellékletet) a kibocsátási egységek mennyiségének összhangban kell állnia a rendszer hatálya alá tartozó tevékenységek – beleértve a technológiai potenciált is – kibocsátás-csökkentési képességével. Ez azt jelenti, hogy a megfelelő kibocsátás-csökkentési gazdasági és technológiai potenciálok együttese nemzeti szinten magasabb felső határt jelöl ki.

11. A kibocsátások alakulását meghatározó két legfontosabb tényező a gazdasági (GDP) növekedés (a gyorsabb növekedés nagyobb kibocsátáshoz vezet) és a széndioxid-intenzitás (GDP-egységenkénti kibocsátás; a széndioxid-intenzitás csökkentése csökkenti a kibocsátást). Elméletileg minél gyorsabban fejlődik egy gazdaság, annál gyorsabban vezetnek be új technológiákat és forgatják az alaptőkét, mialatt növekszik a termelékenység és a széndioxid-intenzitás. Ehhez a hatáshoz járul még hozzá a szolgáltatási ágazatnak az európai gazdaságokban tapasztalt egyre növekvő részesedése és az ipar részesedésének ezzel párhuzamos csökkenése. Továbbá, az EU ETS bevezetése és a kibocsátás-kereskedelmi egységek árának európai szintű egységessége a széndioxid-intenzitás további csökkentésére ösztönöz.

12. Visszatekintve (1990-től 2000-ig), a széndioxid-intenzitás csökkenése követte vagy meg is haladta a gazdasági növekedést, amely azt jelenti, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása stabil maradt vagy csökkent. Az alábbi táblázat rámutat arra, hogy ez a tendencia valószínűleg megmarad a következő évtizedben (2000–2010) is. Fontos hangsúlyozni, hogy a 2000-től 2010-ig tartó időszak becslései nem veszik figyelembe az EU ETS első időszakának kezdeményezéseit, és ezért valószínűleg az említett időszak széndioxid-intenzitásának tényleges csökkenését alulbecsülik.

A. táblázat: Korábbi valós és becsült GDP növekedési arányok és a széndioxid-intenzitás alakulása[7]:

éves GDP változás %-ban | az éves széndioxid- intenzitás* javulása %-ban | az éves kibocsátás alakulására gyakorolt együttes nettó hatás %-ban |

Tényleges fejlődés 1990-től 2000-ig |

EU-25-ök | 2.0 | 2.3 | -0.3 |

EU-15-ök | 2.0 | 1.9 | 0.1 |

új tagállamok | 1.7 | 3.9 | -2.2 |

Becsült fejlődés 2000-től 2010-ig |

EU-25-ök | 2.5 | 2.2 | 0.3 |

EU-15-ök | 2.4 | 2.1 | 0.3 |

új tagállamok | 3.8 | 3.6 | 0.2 |

Megjegyzés: * A széndioxid-intenzitás a CO2-kibocsátások és a GDP közötti viszonyt fejezi ki.

13. A kibocsátás-csökkentési gazdasági és a technológiai potenciál elemzésénél a Bizottság figyelembe veszi az éves GDP-növekedés és a széndioxid-intenzitás csökkenésének értékeit. E két tényező együttes hatása adja meg a kibocsátás-csökkentési éves potenciált. Egy adott évben (pl. 2003-ban) a tényleges kibocsátásokból kiindulva, és feltételezve, hogy a kereskedelemben részt vevő ágazat részesedése a kibocsátásokban állandó és az egész gazdaság kibocsátás-csökkentési képességéhez hasonló potenciállal rendelkezik, a III. melléklet 3. követelményével megegyező javasolt felső határ állapítható meg.

14. Az első időszak felső határa ezért kiindulási pontot jelent a második időszak EU- és tagállami szintű összmennyiségének meghatározására és értékelésére. Az 1. követelmény miatt némely tagállamnak csökkentie kell az első időszak felső határait a kiotói célkitűzések betartása érdekében. Egyéb tagállamoknak fenn kell tartaniuk az első időszak felső határait annak érdekében, hogy összehangolják a tervet a kibocsátás-csökkentési potenciállal (3. követelmény). Ennek megfelelően a második időszakra vonatkozó éves átlagos közösségi ETS felső határ alacsonyabb lehet az első időszakban meghatározottnál.

15. Számos tagállamnak orvosolnia kell a 2003-as tényleges kibocsátások és a kiotói célkitűzés szerinti megengedett kibocsátások között fennálló eltérést. E tagállamok teljes eltérése 296,5 millió tonna CO2-nek megfelelő. Ez a szám a túlzott kibocsátást jeleníti meg, amelyet a tagállamok – a kiotói célkitűzések biztosítása érdekében – a rendelkezésükre álló eszközök segítségével csökkenteni kötelesek.

16. A kiotói célkitűzéshez képest eltérést felmutató országok az alábbi intézkedések kiegyensúlyozott, vegyes alkalmazására törekszenek: i) a kiosztás csökkentése a második időszakban és ii) a kereskedelemben részt nem vevő ágazatban további intézkedések alkalmazása, adott esetben kiegészítve iii) a kiotói egységeknek kormány által történő megvásárlásával. A kiegyensúlyozott vegyes alkalmazás a gyakorlatban könnyebben kivitelezhetővé és gazdaságilag hatékonyabbá teszi a csökkentéseket.

17. Az 1. mellékletben szereplő táblázat felsorolja a kibocsátás-kereskedelemben részt vevő ágazatok részesedését, a 2003-as tényleges kibocsátásban az első időszakra vonatkozó kiosztás alapján. Az EU szintjén ez a részesedés körülbelül 45 %-ot tesz ki. Ha az eltéréssel rendelkező tagállamokban a kibocsátás-kereskedelmi ágazat arányosan hozzájárulna a csökkentéshez, akkor a második időszakban az EU-25-ök szintjén a teljes kiosztás körülbelül 6 %-kal alacsonyabb lenne az első időszak kiosztásánál, amely 2 063 milliárd kibocsátási egység éves átlagos kiosztásához vezetne. A kiotói célkitűzések elérése érdekében a 6 %-osnál kisebb csökkentés, a kereskedelemben részt nem vevő ágazatok részéről nagyobb erőfeszítést igényelne.

3.3. A kiotói egységek tervezett, a kormány által történő megvásárlásának a megindokolása

18. A piacfejlődés alakulására, valamint a kiotói egységek kínálatának korlátaira tekintettel a tagállamok számára jelentős kihívást jelent a tervezett mennyiség megvásárlásának kivitelezése. A kiotói egységeknek közforrásokból történő megvásárlására vonatkozó tagállami döntés (csakúgy, mint az összekötő irányelv értelmében a vállalkozások általi vásárlás) mérsékli a nemzeti kibocsátás csökkentésének szükségességét.

19. A fenti indokok alapján a kiotói egységek tervezett, a kormány által történő vásárlásának a megindokolása elengedhetetlen a nemzeti kiosztási tervnek a III. melléklet 1. követelményével való összhangjához. Ezért ez már az első időszakra vonatkozó tervek esetében is fontos tényező volt. Számos tagállam nem indokolta meg teljesen a tervezett vásárlást az első időszakra vonatkozó kiosztási terveknél, és így néhány felső határt csökkentettek. Minden egyes tagállam, amely a kiotói egységek kormány által történő vásárlását tervezi, köteles a szándékát – még ha azt a nemzeti kiosztási tervek első körében jelezte is – alaposabban megindokolni, és kimutatni a vásárlások révén bekövetkező fejlődést. A Bizottság az értékelését az 5. mellékletben ismertetett halmozott követelményekre alapozza, és ezeket a szempontokat szigorúan vizsgálja. Ha a tagállam nem teljesíti kielégítően az összes követelményt, a Bizottság a javasolt felső határ arányos csökkentését kéri.

3.4. Az egyéb politikák és intézkedések megindokolása

20. Az alkalmazott, valamint a további politikák és intézkedések hatásainak tagállami megindokolása elengedhetetlen a nemzeti kiosztási tervnek az irányelv III. melléklete 1. követelményével való összhangjához. Az első időszakra vonatkozó nemzeti kiosztási terveknél a tagállamok számos létező és további politikát és intézkedést soroltak fel. Minden egyes tagállam, amely alkalmazott és további politikák és intézkedések bevezetését tervezi, köteles a szándékát – még ha azt a nemzeti kiosztási tervek első körében jelezte is – alaposabban megindokolni, és kimutatni az alkalmazásuk és elfogadásuk révén bekövetkező fejlődést[8]. A Bizottság az értékelését a 6. mellékletben ismertetett halmozott követelményekre alapozza és ezeket a szempontokat szigorúan vizsgálja. Ha a tagállam nem teljesíti kielégítően az összes követelményt, a Bizottság a javasolt felső határ arányos csökkentését kéri.

3.5. A 12. követelményre vonatkozó útmutatás – az üzemeltetők által a megfelelés érdekében alkalmazott JI-hez (együttes végrehajtás) és a CDM-hez (tiszta fejlesztési mechanizmus) való folyamodás korlátozása

21. Az összekötő irányelvvel módosított irányelv[9] III. mellékletének 12. követelménye előírja, hogy: „A terv a CER-ek és az ERU-k az üzemeltetők által a közösségi rendszerben felhasználható maximális mértékét az egyes létesítményeknek kiosztott egységek százalékban határozza meg. A százalékos mértéknek összhangban kell lennie a Kiotói Jegyzőkönyvben és az UNFCCC vagy a Kiotói Jegyzőkönyv alapján elfogadott határozatokban megállapított kiegészítő kötelességekkel.”

22. A 12. követelmény kötelező abban az értelemben, hogy a nemzeti kiosztási terv meghatározza a CER-ek és az ERU-k azon maximális mértékét, amelyet az üzemeltetők a megfelelés érdekében az EU ETS-ben felhasználhatnak.

23. A 12 követelmény előírja, hogy a meghatározott százalékos mértéknek összhangban kell lennie a Kiotói Jegyzőkönyvben és az UNFCCC vagy a Kiotói Jegyzőkönyv alapján elfogadott határozatokban megállapított kiegészítő kötelességekkel. A Marrakeshi Megállapodások előírja, hogy „a mechanizmusok alkalmazása kiegészíti a nemzeti intézkedéseket”[10] A kiegészítő kötelességekre vonatkozóan nem található mennyiségi meghatározás sem a Kiotói Jegyzőkönyvben, sem az UNFCCC-ben illetve azok alapján elfogadott határozatokban[11]. Érdemes megjegyezni továbbá, hogy a Kiotói Jegyzőkönyv szerződő felei konferenciájának montreali találkozóján a CDM-ek használatára való ösztönzés érdekében számos fontos döntést hoztak, amelyhez hozzájárulhat az EU kibocsátás-kereskedelme.

24. A kiegészítő követelmény az üvegházhatású gázok összesített tagállami kibocsátására alkalmazandó és nem külön az egyes ágazatokra. Ennél fogva a kiotói egységeknek a tervezett, kormány által történő vásárlását szintén figyelembe kell venni e követelmény teljesítésének értékelésekor.

25. A Bizottság úgy véli, hogy a tagállamok szabadon dönthetnek arról, hogy külön-külön alkalmazzák-e a határértéket az egyes létesítmények tekintetében, vagy együttesen az összes létesítményre. A nagyobb rugalmasság érdekében ajánlott, hogy a tagállamok a teljes kereskedelmi időszakra és az összes létesítményre közösen alkalmazzák a határértékeket.

3.6. Az új kibocsátókkal és a bezárásokkal kapcsolatos szempontok

26. A Bizottság az új kibocsátókra és a bezárásokra vonatkozóan még korainak találja következtetések levonását és a legjobb gyakorlat meghatározását. További részletek a 7. mellékletben találhatók.

3.7. További útmutatás az ágazati és a létesítményi szintű kiosztásra vonatkozóan

27. A második időszakra vonatkozó létesítményi szintű kiosztások meghatározásánál a Bizottság szükségesnek véli, hogy a tagállamok ne hagyatkozzanak az első időszak kibocsátásaira és egyéb adataira. Máskülönben azok a létesítmények, amelyek a kibocsátást az első kereskedelmi időszakban jelentősen csökkentették alaptalanul hátrányt szenvednek azáltal, hogy a második időszakban kevesebb kibocsátási egységet kapnak, mint azok a létesítmények, amelyek a kibocsátást az első időszakban nem csökkentették.

28. Az a tény, hogy nem hagyatkoznak az első időszak kibocsátásaira és egyéb adataira lehetővé teszi, hogy megfelelően elismerjék a korai beruházásokat, amely szükségtelenné teszi a korai beruházásra vonatkozó tartalék felállítását vagy bármely, a korai beruházásra irányuló intézkedést.

29. Az összetettség és az igazgatási erőfeszítések csökkentése érdekében a Bizottság nem találja helyénvalónak a technológiai kibocsátásokra vonatkozó létesítményi szintű különleges rendelkezések fenntartását.

30. Mint már említettük, nem győzzük hangsúlyozni a második időszakra vonatkozó nemzeti kiosztási tervek egyszerűségének fontosságát., az első időszakhoz viszonyítva. Az ágazati és a létesítményi szintű egyszerűbb kiosztási szabályok növelik a kiosztási eljárás átláthatóságát és csökkentik, különösen a rendszer hatálya alá tartozó kis-és középvállalkozások költségeit.

3.8. További útmutatás egyéb kiosztási szempontokra vonatkozóan

31. Az EU-szintű teljesítményértékelés nem eléggé érett kiosztási módszer a második időszakban történő alkalmazáshoz. Mindazonáltal egyes ágazatokban és az új kibocsátóknál – pl.: a villamosenergia-ágazatban – nemzeti szinten a tagállamok megfelelőnek találhatják teljesítményértékelés alkalmazását a létesítményi szintű kiosztáshoz. Az ilyen alkalmazásból eredő tapasztalatokat a Bizottság a felülvizsgálat keretében elbírálja. Érdekli a Bizottságot, hogy vajon a teljesítményértékeléshez szükséges további adatszolgáltatási követelményeket kezelni lehet-e, és hogy a tagállamok érdemlegesnek tartják-e a további igazgatási erőfeszítéseket.

32. A Bizottság hangsúlyozza, hogy a második kereskedelmi időszakban az irányelv 10. cikke alapján megengedett 10 %-os határig a tagállamok árverést alkalmazhatnak. Az árverés gyakoribb alkalmazása a lehetővé tenné, hogy a tagállamok és a Bizottság nagyobb tapasztalatra tegyen szert e kiosztási módszerrel kapcsolatban és hogy gyakorlati tapasztalatra alapozza stratégiai felülvizsgálatát. Emlékezteti a tagállamokat, hogy az árverésből származó bevételek felhasználhatóak többek között a rendszer igazgatási költségeinek, valamint a kiotói egységek kormány általi vásárlásának a fedezésére. A Bizottság arra bíztatja az árverésen történő kiosztást választó tagállamokat, hogy az árverési eljárás részleteit korán határozzák meg – lehetőség szerint a nemzeti kiosztási tervben – különösen az időzítés és az érintett mennyiségek vonatkozásában.

33. Az irányelv 9. cikke (1) bekezdésére, 11. cikke (2) bekezdésére, valamint a III. melléletének 9. követelményére tekintettel a második időszakra vonatkozó nemzeti kiosztási tervvel kapcsolatban a Bizottság elvárja a tagállamoktól, hogy megfelelő határidőket szabjon meg a hatékonyabb nyilvános konzultáció biztosítása érdekében. A tagállamok törekednek az irányelv 11. cikke (2) bekezdése és III. melléletének 9. követelménye szerinti nyilvános konzultáció időben történő lezárására, a 2006. december 31-i határidő betartása érdekében. Mivel a második kereskedelmi időszak előkészítése során kisebb időkényszer várható, mint az első időszakban, a Bizottság bízik abban, hogy a tagállamok saját felelősségükre és mérlegelésük révén teljes mértékben eleget tesznek ennek a követelménynek.

4. AZ IRÁNYELV I. MELLÉKELETE HATÁLYÁNAK ÉRTELMEZÉSE

4.1. Égetőművek

34. Az irányelv I. mellékletében szereplő égetőműre vonatkozó értelmezésre tekintettel megjegyzi a Bizottság, hogy némely tagállam az első időszakra vonatkozó nemzeti kiosztási terveket olyan értelmezésre alapította, amely minden, a meghatározott kapacitásnak megfelelő égetési eljárást magában foglalt, tekintet nélkül arra, hogy az égetési eljárás függetlenül vagy egyéb termelői eljárás szerves részeként termel-e energiát. Más tagállamok szűkebb értelmezési változatokat alkalmaztak, kizárva ezzel az egyéb termelési eljárásnak szerves részét képező néhány vagy minden égetési eljárást.

35. A Bizottság felettébb tarthatatlannak tartja ezt a helyzetet. Belső piaci szempontokat szem előtt tartva el kell kerülni, hogy ugyanazon irányelv alkalmazásakor megegyező típusú létesítményt egyes tagállamok a hatály alá tartózónak tekintsenek, míg mások nem. A belső piacon a verseny jelentős torzulásának elkerülése érdekében elengedhetetlen, hogy a második kereskedelmi időszakban a tagállamok egységesen értelmezzék és határozzák meg, hogy mely égetőművek tartoznak a rendszer hatálya alá.

36. A Bizottság a 8. mellékletben meghatározott, az égetőműre vonatkozó értelmezést megfelelőnek találja. Megérti, hogy némely tagállam számos további létesítményt is be kíván vonni, beleértve a jelentős kibocsátással rendelkező hatalmas létesítményeket és a néhányat, a legkisebb kibocsátók közül. Mindazonáltal a következő fejezet alapján a Bizottság nem tartja szükségesnek további, általában kis létesítmények által alkalmazott égetési eljárások bevonását. A második kereskedelmi időszakban az ellentmondások elkerülése érdekében minden tagállam minden esetben köteles az alábbi égetési eljárásokat is bevonni: krakkolás, növényi szén előállítása, fáklyázás[12], kazán használata[13] és teljes acél előállítása[14], amelyeket általában nagyobb, jelentős kibocsátást okozó létesítményekben végeznek. A Bizottság fenntartja magának a jogot, hogy minden szükséges intézkedést megtegyen a jelentős torzulások elkerülése érdekében. A 8. melléklet tartalmazza az égetőművekre vonatkozó bizottsági értelmezés részleteit.

4.2. A legkisebb létesítmények

37. A tagállamok és az érdekelt felek aggodalmuknak adtak hangot a legkisebb létesítményeknek az irányelv hatálya alá tartozásával kapcsolatban, különösen kiemelve azt, hogy a kisebb létesítmények részvételi költsége meghaladja a rendszer hatálya alá tartozásból eredő hasznot. A Bizottság elismeri, hogy az EU ETS keretében egyes kis létesítmények részvételi költsége és az abból eredő haszon további megfontolást igényel az irányelv 30. cikke értelmében.

38. A Bizottság hangsúlyozza, hogy egyes – a kisebb létesítményeknél felmerülő – részvételi költségek az első kereskedelmi időszakban folyósítandó egyszeri költségek, és a jövőben nem jelennek meg. A kibocsátások nyomon követésének, jelentésének és ellenőrzésének éves költségeivel szoros kapcsolatban álló visszatérő kiadások tekintetében a Bizottság a nyomon követésre és a jelentésre vonatkozó iránymutatások folyamatban lévő felülvizsgálata során különös figyelmet fordít a legkisebb létesítmények költségmegtakarítási lehetőségeinek kihasználására. A Bizottság 2008. január 1-jére tervezi a felülvizsgált iránymutatások hatályba léptetését, így ez megegyezik a második kereskedelmi időszak kezdetével.

39. Továbbá ismételten hangsúlyozza annak fontosságát, hogy mennyire előnyös lenne a legkisebb létesítmények számára egyszerűbb kiosztási szabályok alkalmazása a második kereskedelmi időszakban, és hogy a figyelemmel kísérés és a kiosztás mellett, egyéb szempontokat is figyelembe kell venni ezen létesítmények részvételi költségeinek csökkentése érdekében. A Bizottság bízik abban, hogy ez az EU ETS-ben részt vevő ilyen létesítmények költség/haszon arányát javítja.

40. A Bizottság felhívja a tagállamokat, hogy a második időszakra vonatkozó kiosztási terveknél alkalmazzák a 9. mellékletben meghatározott rugalmassági rendelkezéseket. A felülvizsgálat során a legkisebb létesítmények lefedettsége vonatkozásában részletesen megvizsgálja az irányelv hatályát, esetlegesen módosítási javaslatot is beterjeszt az irányelvre vonatkozóan annak érdekében, hogy a második kereskedelmi időszak folyamán kivegyenek az EU ETS-ből egyes kisebb létesítményeket. Ebben az összefüggésben a Bizottság fenntartja magának azt a lehetőséget, hogy a meghatározott küszöbértéket – mint például a 3MW-ot – el nem érő égetési tevékenységeket nem veszi figyelembe az úgy nevezett összeszámítási szabálynál. A Bizottság vizsgálja azt a lehetőségét is, hogy törli az összeszámítási szabály azon előírásait, amelyek az ugyanazon üzemeltető által egyetlen telephelyen végzett tevékenységek kapacitásainak összeszámítására vonatkoznak.

ANNEX

Annex 1: Background data

Austria | 91.6 | 68.3 | 36.0% | 33.0 |

Belgium | 147.7 | 135.8 | 42.6% | 62.9 |

Cyprus | 9.2 | n.a. | 62.0% | 5.7 |

Czech Republic | 145.4 | 176.8 | 67.1% | 97.6 |

Denmark | 74.0 | 55.0 | 45.3% | 33.5 |

Estonia | 21.4 | 40.0 | 88.6% | 19.0 |

Finland | 85.5 | 70.4 | 53.2% | 45.5 |

France | 557.2 | 568.0 | 28.1% | 156.5 |

Germany | 1017.5 | 986.1 | 49.0% | 499.0 |

Greece | 137.6 | 139.6 | 54.1% | 74.4 |

Hungary | 83.2 | 114.3 | 37.6% | 31.3 |

Ireland | 67.6 | 61.0 | 33.0% | 22.3 |

Italy | 569.8 | 477.2 | 40.8% | 232.5 |

Latvia | 10.5 | 23.3 | 43.4% | 4.6 |

Lithuania | 17.2 | 46.9 | 71.2% | 12.3 |

Luxembourg | 11.3 | 9.2 | 29.8% | 3.4 |

Malta | 2.9 | n.a. | n.a. | 2.9 |

Netherlands | 214.8 | 200.3 | 44.4% | 95.3 |

Poland | 384.0 | 531.3 | 62.3% | 239.1 |

Portugal | 81.2 | 75.4 | 47.0% | 38.2 |

Slovakia | 51.7 | 66.0 | 59.0% | 30.5 |

Slovenia | 19.8 | 18.8 | 44.3% | 8.8 |

Spain | 402.3 | 329.0 | 43.4% | 174.4 |

Sweden | 70.6 | 75.2 | 32.5% | 22.9 |

UK | 651.1 | 657.4 | 37.7% | 245.3 |

Total | 2190.8 |

Note: All emission figures are in million tonnes CO2 equivalent.

Annex 2: Criteria for national allocation plans referred to in Articles 9, 22 and 30 of Annex III of the Directive

1. The total quantity of allowances to be allocated for the relevant period shall be consistent with the Member State's obligation to limit its emissions pursuant to Decision 2002/358/EC and the Kyoto Protocol, taking into account, on the one hand, the proportion of overall emissions that these allowances represent in comparison with emissions from sources not covered by this Directive and, on the other hand, national energy policies, and should be consistent with the national climate change programme. The total quantity of allowances to be allocated shall not be more than is likely to be needed for the strict application of the criteria of this Annex. Prior to 2008, the quantity shall be consistent with a path towards achieving or over-achieving each Member State's target under Decision 2002/358/EC and the Kyoto Protocol. |

2. The total quantity of allowances to be allocated shall be consistent with assessments of actual and projected progress towards fulfilling the Member States' contributions to the Community's commitments made pursuant to Decision 93/389/EEC. |

3. Quantities of allowances to be allocated shall be consistent with the potential, including the technological potential, of activities covered by this scheme to reduce emissions. Member States may base their distribution of allowances on average emissions of greenhouse gases by product in each activity and achievable progress in each activity. |

4. The plan shall be consistent with other Community legislative and policy instruments. Account should be taken of unavoidable increases in emissions resulting from new legislative requirements. |

5. The plan shall not discriminate between companies or sectors in such a way as to unduly favour certain undertakings or activities in accordance with the requirements of the Treaty, in particular Articles 87 and 88 thereof. |

6. The plan shall contain information on the manner in which new entrants will be able to begin participating in the Community scheme in the Member State concerned. |

7. The plan may accommodate early action and shall contain information on the manner in which early action is taken into account. Benchmarks derived from reference documents concerning the best available technologies may be employed by Member States in developing their National Allocation Plans, and these benchmarks can incorporate an element of accommodating early action. |

8. The plan shall contain information on the manner in which clean technology, including energy efficient technologies, are taken into account. |

9. The plan shall include provisions for comments to be expressed by the public, and contain information on the arrangements by which due account will be taken of these comments before a decision on the allocation of allowances is taken. |

10. The plan shall contain a list of the installations covered by this Directive with the quantities of allowances intended to be allocated to each. |

11. The plan may contain information on the manner in which the existence of competition from countries or entities outside the Union will be taken into account. |

12. The plan shall specify the maximum amount of CERs and ERUs which may be used by operators in the Community scheme as a percentage of the allocation of the allowances to each installation. The percentage shall be consistent with the Member State’s supplementarity obligations under the Kyoto Protocol and decisions adopted pursuant to the UNFCCC or the Kyoto Protocol. |

Annex 3: Key messages from the first allocation guidance document

In January 2004, the Commission provided guidance to assist Member States in the preparation of the national allocation plans[17]. The guidance contained in that document on the implementation of the then eleven[18] criteria in Annex III to the Directive remainsrelevant for the second trading period 2008-2012. The Commission therefore wishes to reiterate the main elements.

Criterion (1) – Kyoto commitments The Commission understands “likely to be needed” as forward-looking and linked to the projected emissions of covered installations as a whole, given that this criterion refers to the total quantity of allowances to be allocated. The Commission understands the reference to the “strict application of the criteria in this annex” to comprise the criteria with a mandatory character or containing mandatory elements - i.e. criteria 1, 2, 3, 4 and 5. In order to satisfy this requirement and fulfil all mandatory criteria and elements, a Member State should not allocate more than is needed, or warranted, by the most constraining of these criteria. It follows that any application of the optional elements of Annex III may not lead to an increase in the total quantity of allowances. |

Criterion (2) – Assessments of emissions developments Pursuant to Decision 280/2004/EC concerning a mechanism for monitoring Community greenhouse gas emissions and for implementing the Kyoto Protocol , the Commission undertakes an annual assessment of each Member State’s actual emissions and projected emissions for the period 2008-2012, in total and by sector and by gas. Criterion 2 requires the total quantity of allowances to be allocated to be consistent with these assessments. Consistency will be deemed as ensured, if the total quantity of allowances to be allocated to covered installations is not more than would be necessary taking into account actual emissions and projected emissions contained in those assessments. |

Criterion (3) – Potential to reduce emissions A Member State should determine the total quantity of allowances resulting from the application of criterion 3 by comparing the potential of activities covered by the scheme to reduce emissions with the potential of activities not covered. The criterion will be deemed as fulfilled if the allocation reflects the relative differences in the potential between the total covered and non-covered activities. |

Criterion (4) – Consistency with other legislation Criterion 4 concerns the relationship between allocations under Directive 2003/87/EC and other Community legislative and policy instruments. Consistency between allowance allocations and other legislation is introduced as a requirement in order to ensure that the allocation does not contravene the provisions of other legislation. In principle, no allowances should be allocated in cases where other legislation implies that covered emissions had or will have to be reduced even without the introduction of the emissions trading scheme. Similarly, consistency implies that if other legislation results in increased emissions or limits the scope for decreasing emissions covered by the Directive account should be taken of this increase. |

Criterion (6) – New entrants Under criterion 6, the national allocation plan should contain information on the manner in which new entrants will be able to begin participating in the emissions trading scheme in a Member State. The guidance proposes three ways in which new entrants can begin participating in the emissions trading scheme: by buying allowances in the market, by buying them in an auction, or by receiving them for free from a reserve set aside by the Member State. Having new entrants buy allowances in the market or in an auction is in accordance with the principle of equal treatment. |

Criterion (10) – List of installations This criterion will be deemed as fulfilled, if a Member State has respected its obligation to list all the installations covered by the Directive. A Member State has to indicate the total quantity of allowances intended to be allocated to each installation. |

Annex 4: Summary of experience gained from allocation plans for the first phase (2005-2007) and general lessons for the second phase (2008-2012)

1. More use of emissions trading is necessary to meet the Kyoto targets cost-effectively. Some Member States rely to a large degree on reductions in the non-trading sectors or on government purchase of Kyoto unit credits in the pursuit of their Kyoto targets. The intended government purchase of Kyoto units and the foreseen reduction efforts in the non-trading sectors have served in the first allocation phase as buffers resulting in moderate use of emission trading. In some Member States too much of the reduction effort may have been shifted to the non-trading sectors. Maintaining this imbalance would make Kyoto compliance more costly than necessary. Given that emissions trading is the most cost-effective instrument at hand, it should be used more in the second allocation round and beyond.

2. Allocations have in general been more restrictive for power generators than other sectors covered by the scheme. In most Member States, the allocation to the power generating sector, in relation to projected needs, has been more restrictive, i.e. more environmentally ambitious, than the allocations to the other sectors covered by the scheme.

3. Member States experiencing considerable excess in actual emissions with respect to their Kyoto targets intend to purchase a substantial amount of Kyoto units. Eight Member States announced in the first phase national allocation plans their intention to purchase with government funds in total some 500 to 600 million Kyoto units. Given the general outlook for Joint Implementation (JI) and Clean Development Mechanism (CDM), the envisaged volume will be very challenging to realise. Furthermore, the Linking Directive will add private-sector demand to government demand for such credits. The Commission considers it as a matter of priority to improve the functioning of these mechanisms.

4. The non-acceptance of ex-post adjustments is essential for the allowance market development. The Commission did not approve the so-called ex-post adjustments envisaged by a number of Member States for the first trading period. This plays a vital role in the development of an efficient and liquid allowance market. The good functioning of the allowance market depends crucially on a stable and predictable allocation for the entire trading period in order to create stable incentives for installations to reduce emissions. For compliance purposes, companies can use the full flexibility of the scheme, be it via the allowance market or via company-internal transfers across borders.

5. Some allocation plans are more complex than necessary and not sufficiently transparent. In the first national allocation plans, some Member States created a complex set of special allocation rules: all Member States provided for a new entrants reserve and most also for some kind of administrative provision in the case of closure of an installation (i.e. no further allocation of allowances for the remainder of the ongoing trading period once an installation is closed). The design of new entrants and closure rules differs in detail. This contributes to a high degree of complexity and intransparency in the internal market and may result in unnecessary distortions of competition. Member States should consider simplifying all rules which they have added themselves and which are not essential for the functioning of the scheme. Simpler rules will help make national allocations plans more transparent.

Annex 5: Information requested to assess substantiation of intended government purchase of Kyoto units

Member States must substantiate the intended government purchase of Kyoto units and are requested to provide the following information in the national allocation plan:

(1) indicate the amount of Kyoto units planned to be purchased for compliance with the Kyoto target and any changes in this amount compared to the first national allocation plan;

(2) indicate the type of Kyoto units planned to be purchased, along with their respective projected or contracted purchase price;

(3) demonstrate the existence of relevant national legislation and budget allocations;

(4) provide information on the progress to date in realising the planned purchases, in particular the quantity of Kyoto units for which emission reduction purchase contracts have been signed at the time of notification of the second national allocation plan;

(5) indicate the envisaged time schedule of still to be effected purchases;

(6) outline the administrative arrangements put in place for realising the planned purchases, such as national programmes or purchase tenders for purchasing Kyoto units;

(7) indicate details about the contributions of multilateral or private carbon purchase funds and the expected delivery of credits;

(8) demonstrate the existence of contingency measures applicable in the event that planned purchases and signed purchase agreements result in the delivery of a lower than expected amount of Kyoto units.

Annex 6: Information requested to assess substantiation of other policies and measures

Member States must substantiate the effects of implemented and additional policies and measures and are requested to provide the following information in the national allocation plan:

(1) indicate the implemented policies and measures it considers as significant in sectors not covered by the EU ETS. For sectoral framework policies implemented (e.g. rural development plan, waste management plan) the plan has to provide the individual measures included that are considered to lead to greenhouse gas emission reductions. For cross-sectoral policies and measures, the plan has to indicate in which way those measures affect emissions in the trading and non-trading sectors. The information provided has to include the year in which the implementation showed full effect;

(2) indicate additional policies and measures not yet implemented at the time of notification which the Member State considers as significant. The plan has to present information on the status of planning or adoption of relevant legislation, agreements, incentive programmes, etc. and has to address the period for which full additional reduction effects are expected;

(3) indicate the approximate level of current greenhouse gas emissions represented by the activity targeted by each policy or measure and include quantified annual emissions reductions for the period 2008 to 2012 for the policies and measures indicated under the two preceding bullets. If no quantitative estimation of effects is available, the plan should explain why this information could not be provided and should include additional information why the policy or measure is considered to provide significant emission reduction effects;

(4) provide assumptions and methodologies used for the quantification of the effects of indicated policies and measures and provide references to sources for this information;

(5) present quantitative indicators to demonstrate the effectiveness of the policy or measure under the first requirement;

(6) indicate how policies and measures presented under the first two requirements are reflected in the greenhouse gas emissions projections presented in the plan;

(7) indicate any developments and trends of the activities targeted by the policies and measures provided under the first two requirements that could potentially counteract the reduction effects, e.g. increased production capacities or growing trends in consumption patterns;

(8) indicate any overlapping effects among important measures (e.g. effects of cross-sectoral measures and sectoral measures on the same activity) and how such double-counting effects have been eliminated in the estimation of quantitative reduction effects.

Annex 7: Issues related to new entrants and closures

1. The Commission notes that in the first trading period all Member States have set aside allowances for new entrants in a reserve and most adopted some form of closure provisions. The Commission did not raise objections to these administrative provisions and rules to the extent that they were not tantamount to ex-post adjustments.

2. The Commission notes further a multitude of detailed provisions governing new entrants reserves and closures, including transfer rule arrangements, adopted by Member States in the first allocation phase. This contributes to a high degree of complexity and intransparency in the internal market and may result in distortions of competition. At this stage, there is however insufficient practical experience with regard to the practical application of these rules.

3. For this reason, the Commission considers it premature to draw conclusions and identify best practice. In the case of new entrants’ reserves and closure and transfer provisions being maintained in the second trading period, the Commission recommends Member States ensure in particular that the new entrants reserve not be replenished upon exhaustion, that allowances not allocated to closed installations be cancelled or auctioned, and that there be no allocation at projected needs to new installations.

4. In the review report in June 2006[19], the Commission will consider alternative options (including the set-up of an EU-level new entrant reserve accompanied by EU-wide administrative rules on closure and cross-border transfer) to achieve further harmonisation with respect to new entrants and closure provisions.

Annex 8: Definition of combustion installation

1. The Commission considers the interpretation including all combustion processes, i.e oxidation of fuels, fulfilling the specified capacity to be the correct interpretation of Annex I of the Directive, for the following notable reasons:

2. Firstly, the term “combustion” is used in a wide range of Community legislation including not only the Emissions Trading Directive and the IPPC-Directive, but also the LCP-Directive[20] and the Sulphur in Liquid Fuels-Directive[21]. The meaning of combustion in the context of the Emissions Trading Directive has to be interpreted within the framework of other Community legislation where definitions are included.

3. The Sulphur in Liquid Fuels-Directive in its Article 2(5) and the LCP-Directive in its Article 2(7) define ‘combustion plant’ as “any technical apparatus in which fuels are oxidised in order to use the heat thus generated”. The LCP-Directive lists in the same Article a range of combustion plants which are specifically excluded from the scope of the LCP-Directive. The Emissions Trading Directive does not provide for such exclusion.[22]

4. Given that the Emissions Trading Directive makes no similar specific exclusions, the types of combustion installations excluded by Article 2(7) of the LCP-Directive are included within the scope of the Emissions Trading Directive where the threshold is met or exceeded.

5. Further guidance in support of this conclusion comes from Annex I of the Emissions Trading Directive itself. Annex I specifically excludes municipal and hazardous waste incineration facilities from the scope of the scheme. The combustion of e.g. hazardous waste is clearly an integrated part of the normal process undertaken by hazardous waste incinerators. If, in the absence of this specific exclusion, the Directive were to be interpreted as not applying to such installations where combustion takes place as an integrated part of the installation’s processes, municipal and hazardous waste installations would not need to have been specifically excluded as they would in any case have fallen outside its scope. Their specific exclusion is further confirmation that it is the presence of a combustion process with a rated thermal input exceeding 20MW that determines the Directive’s coverage of stationary combustion installations.

6. It is also commonly accepted that the term “combustion installation” for the purposes of the IPPC-Directive covers not just the power generation industry but also other industries where fuels are burned. Thus the heading “Energy industries” in the context of the IPPC Directive does not imply a narrow restriction of coverage of the term “combustion installations” to combustion processes that produce energy independently, but rather also includes combustion processes taking place as an integrated part of another production process. The heading “Energy activities” used in the Emissions Trading Directive, if anything, would be broader, so at least the same conclusion would apply. This therefore provides additional support for the argument that “combustion installations” in the Emissions Trading Directive not only covers combustion installations that are part of the energy industry, but also combustion installations in other industry sectors, including sectors that are not explicitly listed in its Annex I.

7. It is well-established that industries can fall under more than one activity category of the IPPC-Directive. Integrated steel works for example carry out several Annex I activities, and refineries include combustion installations of more than 50MW. Considering the similarities between the IPPC-Directive and the Emissions Trading Directive, there is no reason to take a different approach to the interpretation of the latter in this respect. In particular, a different approach cannot be justified by the separate listing of the steel and cement industries, given that both produce substantial CO2 emissions from (chemical) processes in addition to their emissions from combustion.

8. In the light of the above points, any installation, which includes one or more piece of stationary technical apparatus in which a combustion process takes place and that together on the same site and under the responsibility of the same operator has a rated thermal input exceeding 20MW, is therefore subject to the Emissions Trading Directive. This includes apparatus where the heat is used in another piece of apparatus, through a medium such as electricity or steam, and apparatus where the heat resulting from combustion is used directly within that apparatus, for example, for melting, drying, flares or units providing heat input to chemical reactors. The purpose to which the product of an activity is put should not be a determining characteristic as to whether or not an installation is subject to the Directive, as this would introduce subjectivity into its scope. Energy produced by combustion may be in the form of electricity, heat, hot water or steam, and the distance between the production of energy and its eventual use is not relevant for competent authorities to decide whether or not an installation is subject to the Emissions Trading Directive.

Annex 9: Interpretation issues related to the smallest installations

1. The Commission draws Member States’ attention to the fact that the so-called aggregation clause[23] contained in the second paragraph of Annex I of the Directive should be interpreted carefully so as to not cover certain small installations, without prejudice to the interpretation of such or similar wording in other Community legislation. In particular, the wording “under the same subheading” contained in this clause should be understood in the sense that a single activity falling simultaneously under several subheadings, e.g. both under “energy activities” and under a specific sectoral activity covered by Annex I of the Directive, such as “mineral industry”, is considered under the more specific sectoral subheading. Multiple activities of the same type should then be aggregated on the basis of that specific sectoral subheading, and not on the basis of all of the different possible activity descriptions that could apply. There is no basis for aggregating activities that fall under a different subheading, even though they may be part of the same installation.

2. Furthermore, flexibility at the discretion of Member States comes also from the wording “and/or” in the provision governing the manufacture of ceramic products in Annex I of the Directive. If Member States want to use this flexibility the Commission notes that this provision can be interpreted in a restrictive way so as to require the simultaneous presence of all mentioned sub-elements for the second trading period, again without prejudice to the interpretation of such or similar wording in other Community legislation. In this context, the Commission draws the attention of Member States to the Declaration of the Council and the Commission of 4 September 1996[24] supporting an interpretation of the same wording contained in Annex I of the IPPC-Directive, that it is up to Member States to decide as to whether one of the two criteria or both criteria need to be fulfilled at the same time.

Annex 10: Set of NAP common format summary tables

[pic]

Explanatory comments on NAP Common Format summary tables

Note: Grey fields are filled in automatically when using the Excel spreadsheets.

Table I: NAP summary table – target calculation

General description:

The purpose of this table is to provide an overview of key data relevant for NAP assessment. The gap (row C) between the Kyoto target (row A) and actual greenhouse gas emissions in 2003 (row B) is presented with necessary corresponding reduction measures (quantified in the fourth column of rows F-H, and totalled in row I). The gap is also expressed as the difference between the Kyoto target (row A) and the projected annual average total greenhouse gas emissions from 2008-2012 (row D). This figure is indicated in row E.

Specific remarks:

The second column makes a cross-reference to other data tables.

The fourth column refers to emissions or effects on emissions from measures recorded in the third column.

All rows with the exception of rows B and C contain annual averages relating to the second trading period 2008 to 2012.

Table IIa: NAP Summary table – Basic data

General description:

Table IIa gives an overview of historic and expected trends in various factors crucial to the calculation of a Member State’s potential to reduce emissions: namely, real GDP (row A), greenhouse gas emissions (row B) and carbon intensity (row C).

All three factors are expressed both in absolute numbers and in a trend index, with 2003 being the base year (2003=100).

Specific remarks:

In order to have a complete picture, the Commission invites Member States to provide annual data from 1990 to 2012. While re-stating some date in the public domain, Table IIa is of added value as an integral part of the NAP ensuring transparency and easy access to this information for stakeholders and other Member States.

Member States are required to indicate the sources of the information used, separately per year where relevant.

For the period 2008 to 2012, the Commission prefers annual data to better understand the development of these figures over time. In case a Member State can justify why such annual data are not available, the Commission would also accept the submission of only annual averages for the period 2008 to 2012, to be indicated in the respective column.

Table IIb: NAP Summary table – Basic data on electricity sector

General description:

Table IIb indicates the basic data for the electricity sector. The purpose is to obtain a comprehensive picture of total domestic electricity production (row A), imports (row B) and exports (row C), the electricity trade balance (row D, constituting the difference between rows B and C) as well as the shares of different fuels (gas, oil, coal, nuclear energy, and renewable energy) in total domestic electricity production (rows E-I).

Specific remarks:

Imports and exports (rows B and C) need to be disaggregated into the most important countries to/from which the export/import takes place, as well as a row with the remainder to other countries, and the total figure. These figures will allow the Commission to cross-check the plausibility of indications by individual Member States of their respective exports and imports, which would naturally need to be compatible with each other.

Member States are required to indicate the sources of the information used (separately per year where relevant) and are encouraged to provide annual data also for the period 2008 to 2012.

If a Member State can justify why such annual data are not available, the Commission requires explanation and at least the submission of data for a recent year and annual averages for the period 2008 to 2012. Similarly, Member States should provide data on the fuel mix as accurately as possible.

Naturally, the future fuel mix will depend on estimates, amongst others, of the allowance price. Member States are requested to indicate their respective estimates in the explanations in the NAP and also in Table X.

Member States should introduce also the target pursuant to Directive 2001/77/EC in Table 2b for the year 2010.

Table III: NAP Summary table – Recent and projected greenhouse gas emissions per common reporting format sector (without taking into account additional policies and measures in Table VI)

General description:

Table III relates recent and projected greenhouse gas emissions per common reporting format sector, as further specified by the numbers for the respective sub-sectors in the second column. Where indicated, the emissions should be indicated for total greenhouse gases and CO2 in the EU ETS.

The Commission recognises the technical difficulty to complete this table but stresses the importance of bringing together the categories in the UNFCCC-based common reporting format with the categories under EU ETS reporting.

Specific remarks:

The second column indicates the sub-sectoral reference under the Common Reporting Format (CRF).

The Commission recognises that some Member States may not have all the data available to complete Table III. If a Member State can justify why such annual or sectoral data is not available, the Commission requires at least the submission of data for a recent year and annual averages for the period 2008 to 2012 for as many sectors as possible, as well as aggregate figures (total and total in ETS).

CO2 emissions in the ETS sector depend on estimates, amongst others, on the allowance price. Member States are requested to indicate their respective estimates in the explanations in the NAP and also in Table X.

Table IV: NAP Summary table – Recent and projected CO 2 emissions in sectors covered by the EU emissions trading scheme

General description:

Table IV looks more specifically at the recent and projected CO2 emissions by installation or sector covered by the EU ETS, relating them to the activities mentioned in Annex I of the Directive. Certain activities have been aggregated where separate information is likely not to be available or necessary for the Commission’s assessment.

Specific remarks:

Emissions from combustion installations shall be calculated without emissions from installations also covered under the specific sectors of Annex I of the Directive being indicated in rows B-J. As a matter of example, where a combustion installation is also covered by the category “installations for the production of cement clinker …” under the subheading “mineral industry” of Annex I of the Directive, emissions from that installation should fall under the entry “cement producing installations” in row E of Table IV, and should be omitted from row A “combustion installations”. Moreover, emissions from these combustion installations shall be disaggregated into the most important activities to be identified by each Member State, including flaring, integrated steelworks, crackers and furnaces.

For the period 2008 to 2012, the Commission prefers annual data to better understand the development of all sectors. Where a Member State can justify the absence of such annual data for certain sectors, the Commission requires at least the submission of data for a recent year and annual averages for the period 2008 to 2012 in as many sectors as possible. If a Member State can show this to be appropriate, certain sectors may be (dis-)aggregated; in particular coke ovens (row C) with metal ore roasting, sintering, pig iron and steel producing installations (row D). Where such data are not available on an annual basis, the Commission requires a justification and at least the submission of data for a recent year as well as annual averages for the period 2008 to 2012 for as many sectors as possible, as well as aggregate figures (total and total in ETS).

The amount entered in row J, column XI correlates to Table III, row O, last column. The amount entered in row K, column XI correlates to Table III, row N, last column.

Table V: NAP Summary table – Proposed allocation in relation to first period allocation (without additional policies and measures) in the sectors covered by the EU emissions trading scheme

General description:

For installations or sectors covered by the EU ETS, Table V indicates 2003 and 2004 actual emissions (columns i and ii) as well as the proposed second period allocation in relation to first trading period allocation (columns iii and iv). Column v indicates the proposed second period allocation as a percentage of the first period allocation. The same sectoral specification is used as in Table IV.

Specific remarks:

Emissions from combustion installations shall be calculated without emissions from installations covered also under the specific sectors of Annex I of the Directive being indicated in rows B-J. As a matter of example, where a combustion installation is also covered by the category “installations for the production of cement clinker …” under the subheading “mineral industry” of Annex I of the Directive, emissions from that installation should fall under the entry “cement producing installations” in row E of Table IV, and should be omitted from row A “combustion installations”. Moreover, emissions from these combustion installations shall be disaggregated into the most important activities to be identified by each Member State, including flaring, integrated steelworks, crackers and furnaces.

For the period 2008 to 2012, the Commission prefers annual data to better understand the development of all sectors. Where a Member State can justify why such annual data is not available for all sectors, the Commission requires at least the submission of data for a recent year and annual averages for the period 2008 to 2012 in as many sectors as possible, as well as aggregate figures (total and total in ETS). If a Member State can show it to be appropriate, certain sectors may be (dis-)aggregated; in particular coke ovens (row C) with metal ore roasting, sintering, pig iron and steel producing installations (row D).

Table VI: NAP Summary table – Reductions expected by policies and measures other than the EU emissions trading scheme and which have not been taken into account for the "with measures" projection presented in Table III (Mt CO 2 eq)

General description:

Table VI gives account of greenhouse gas emissions reductions expected by policies and measures other than the EU ETS, which have not been taken into account for the “with measures” projection presented in Table III.

It classifies such measures into three categories: “under implementation” (columns i-iii), “adopted” (columns iv-vi), and “planned” (columns vii-ix).

“Under implementation” means that the implementation is ongoing, and that the measure is not taken into account for the "with measures" projections presented in Table III.

“Adopted” means that the measure has been adopted by the final instance at the relevant local, regional or national level, but it is not yet implemented.

“Planned” means that the measure is at least mentioned in a formal government document, but not adopted.

Each of these three categories is again subdivided into three columns: the expected average annual reduction (2008-12), on the one hand, in ETS sectors (columns i, iv and vii), and, on the other hand, in non-ETS sectors (columns ii, v and viii). The third sub-column (iii, vi and ix, respectively) indicates the year, in which the full or a substantial part of the effects of the respective measure can be expected (not necessarily the first year of implementation).

The rows shall contain the measures to be specified in the second column.

Specific remarks:

The Commission recognises that for some measures the disaggregation of the expected reductions into those occurring outside and inside the ETS presents a technical difficulty. It is however an important element for the Commission’s assessment.

Table VII: NAP Summary table – Government’s planned use of Kyoto units (Mt CO 2 eq) and status of implementation

General description:

Table VII gives a detailed overview on the government’s planned use of Kyoto units and the status of their implementation.

It subdivides the Kyoto units into ERUs from JI projects, CERs from CDM projects, and AAUs and other units from international emissions trading. The last column indicates the total of the three types combined.

The status of implementation is presented in the rows, as follows.

Rows A and B indicate the sum across the various degrees of implementation, with row A giving the total amount in the period 2008 to 2012 and row B the annual average in that period per type of Kyoto unit and as a total. The total annual average across all three forms of Kyoto units is equal to row H of Table I.

Row C indicates the most advanced degree of implementation, i.e. the quantity of units already paid for.

Row D gives a lesser degree of implementation, which is the quantity of units contracted, but yet unpaid (delivery pending start of UN ITL). Units partially paid for should be proportionally distributed between rows C and D.

Row E relates to the quantity with the lowest degree of implementation, i.e. the units neither bought nor contracted by the date of notification (Row E = Row A – Row C – Row D).

Rows F and G give additional information on the full budget appropriated to the first commitment period (2008-12), both the one currently available for 2006 (row F) and the one committed up to 2012 (row G).

Row H indicates the implied future price of Kyoto units, which is the sum of rows F and G, divided by the total planned purchase in row A.

Specific remarks:

The Commission prefers Member States to specify the breakdown into ERUs, CERs, and AAUs and others. In case a Member State can justify why such a breakdown is not feasible, the Commission requires at least the submission of separate figures for ERUs and CERs on the one hand and AAUs and others on the other hand.

Table VIII: NAP Summary table – Details on new entrants, closures and auctioning

Table VIII contains various questions relating to important information on new entrants, auctioning and closures. The questions should be self-explanatory.

Table IX: NAP Summary table – Further details on new entrants

Table IX asks for further details on a selected new entrant, e.g. a power plant with a rated thermal input of 100 MW.

In one scenario (second column) the fuel used is coal, while in the other (third column) it is gas.

Member States are then requested to fill in row 4 (forecast number of operating hours/year in the period 2008 to 2012), where such a forecast is relevant for the allocation under the new entrants rule of the Member State, and row 5 (annual allowance allocation in 2008 to 2012).

This information will allow the Commission to better assess the standards used in the allocation to new entrants and at the same time provide for more transparency.

Table X: NAP Summary table – Important assumptions on annual averages

In Table X, Member States are requested to quantify for the years 2005-12 their key assumptions on annual average figures underlying the establishment of the NAP, in particular for:

- the EU allowance price (in Euro);

- the price for crude oil (Brent);

- the price for natural gas;

- the coal price; and

- the exchange rate (for those Member States outside the Euro-zone).

Member States should use and specify common market standards for fuel prices, including the currency used. They should indicate in detail sources of data and methodologies. This information is necessary in order to ensure comparability of data and transparency.

Member States are invited to indicate further assumptions considered important and useful for the Commission’s assessment.

[1] Az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló 2003/87/EK irányelvnek a Kiotói Jegyzőkönyv projekt-mechanizmusára tekintettel történő módosításáról szóló, 2004. október 27-i 2004/101/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 338/18., 2004.11.13., 18.o.) módosított, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003. október 13-i 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(HL L 275., 2003.10.25., 32–46. o.).

[2] COM(2003) 830 végleges.

[3] 2005. december 1-jén a Tanács felkérte a Bizottságot, hogy tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a második nemzeti kiosztási tervek előkészítéséhez kellő időben útmutatással szolgáljon.

[4] Lásd a 10. mellékletet.

[5] COM (2003) 830 végleges, 25–29. o.

[6] A Bizottság jelentése a közösségi kiotói célkitűzések elérése érdekében történő haladásról(2005. december 15.) COM (2005) 655.

[7] Forrás: Európai Bizottság, Energiaügyi és Közlekedési Főigazgatóság, Európai energiai és közlekedési tendenciák 2030-ig, 2. függelék, 2003. január, lásd az alábbi weboldalon: http://europa.eu.int/comm/dgs/energy_transport/figures/trends_2030/index_en.htm

[8] A Bizottság ennek kapcsán hangsúlyozza kiosztási terveknek a belső villamosenergia-piacon a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia támogatásáról szóló 2001/77/EK rendeletben meghatározott (HL L 283., 2001.10.27., 33.o.) tagállami kötelezettségekkel való összhangjának fontosságát.

[9] Az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló 2003/87/EK irányelvnek a Kiotói Jegyzőkönyv projekt-mechanizmusára tekintettel történő módosításáról szóló, 2004. október 27-i 2004/101/EK európai parlamenti és a tanács irányelv (HL L 338., 2004.11.13., 18.o.)

[10] 15/CP.7. határozat, 1. cikk

[11] A Bizottságnak az összekötő irányelvre vonatkozó javaslata adott ilyen mennyiségi meghatározást (COM (2003) 403).

[12] A tengeren végzetteket is beleértve.

[13] Az üveggyapotot is beleértve.

[14] A hengerműveket, a fűtőberendezéseket, a temperált kohókat és a lemaratást is beleértve.

[15] The ETS share is calculated as the first period cap divided by 2003 national greenhouse gas emissions.

[16] These figures do not account for changes to the number of installations subsequent to the respective Commission decision (e.g. opt-ins or opt-outs of installations).

[17] Commission Communication COM (2003) 830 final, 7.1.2004.

[18] Directive 2004/156/EC (“the Linking Directive”) added a criterion 12 to Annex III to Directive 2003/87/EC.

[19] As provided for by Article 30(2) of the Directive

[20] Directive 2001/80/EC on the limitation of emissions of certain pollutants into the air from large combustion plants, OJ L 309, 27.11.2001, p. 1.

[21] Directive 1999/32/EC relating to a reduction in the sulphur content of certain liquid fuels, OJ L 121, 11.05.1999, p. 13.

[22] Certain activities that are specifically excluded by the LCP-Directive are also excluded from the Emissions Trading Directive, such as “(h) any technical apparatus used in the propulsion of a vehicle, ship or aircraft” because the Emissions Trading Directive only applies to stationary technical units (Article 3(e)). The Emissions Trading Directive therefore covers neither transportation in general nor greenhouse gas emissions arising from traffic on the site of an installation.

[23] “2. The threshold values given below generally refer to production capacities or outputs. Where one operator carries out several activities falling under the same subheading in the same installation or on the same site, the capacities of such activities are added together.”

[24] Council Declaration of 4 September 1996 on Directive 96/61/EC of the Council on Integrated Pollution Prevention and Control, 9388/96, Interinstitutional dossier No. 00/0526 (SYN)

52005DC0703