[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 23.12.2005

COM(2005) 702 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK

A kis- és középvállalkozások társaságiadó-jellegű akadályainak felszámolása a belső piacon – a székhely államának szabályai szerinti adózás elve lehetséges kísérleti projektjének felvázolása {SEC(2005)1785}

TARTALOMJEGYZÉK

1. Bevezetés 3

1.1. A közlemény célja 3

1.2. A KKV-k adójogi helyzetének javítására irányuló korábbi bizottsági intézkedések 4

2. A kis- és középvállalkozások belső piaci adójogi helyzetének javítása iránti igény 4

2.1. A társaságiadó-jellegű akadályok a belső piacon és a KKV-kra gyakorolt hatásuk 4

2.2. Következtetés és az uniós szintű intézkedés szükségessége 7

3. A székhely államának szabályai szerinti adózás elve mint a KKV-kat sújtó társaságiadó-jellegű akadályok felszámolásának ígéretes megközelítése 9

3.1. Alapvető megközelítés és a KKV-k esetében való alkalmasság 9

3.2. Az ötlet kidolgozásának jelenlegi állása 10

4. Következtetés és kitekintés 12

MELLÉKLET 14

A székhely államának szabályai szerinti adózás elve lehetséges kísérleti projektjének felvázolása a kis- és középvállalkozások esetében 14

1. BEVEZETÉS

1.1. A közlemény célja

A lisszaboni célkitűzések eléréséhez intézkedéseket kell hozni az adózás területén. | Az Európai Tanács tavaszi ülésszakának szóló COM(2005)24 bizottsági közlemény, és különösen annak kísérő dokumentuma, a lisszaboni akciótervről szóló SEC(2005)192 új lendületet adott a lisszaboni célkitűzés elérésének, beleértve az adózás területét is. Ezzel kapcsolatban a 2005. március 23-i elnökségi következtetések ismételten hangsúlyozzák a kis- és középvállalkozások (KKV-k) kulcsfontosságú szerepét és széles körű szakpolitikai intézkedésekre szólítanak fel érdekükben[1]. |

Ez különösen igaz a kis- és középvállalkozásokra. | A háttérben húzódó probléma az, hogy míg a KKV-k kiemelkedő szerepet töltenek be az Európai Unió gazdasági fejlődésében, jelenlétük a belső piacon jelentősen alacsonyabb a nagyobb vállalkozásokénál, nem utolsósorban adózási okokból. Ez gazdasági eredménytelenséghez vezet, az Európai Unió következésképpen veszít gazdasági növekedési és munkahelyteremtési potenciáljából, ami veszélyezteti a megújított lisszaboni célkitűzés elérését. Ennek megfelelően a KKV-k határokon átnyúló bővítését szorgalmazza a vállalkozásokra és különösen a kis- és középvállalkozásokra (KKV-kra) vonatkozó többéves program (2001-től 2005-ig)[2] és a bizottsági cselekvési terv: Európa napirendje a vállalkozások érdekében[3]. Ezenfelül az adó- és vámpolitika hozzájárulása a lisszaboni stratégiához, illetve a modern KKV-politika a növekedésért és a foglalkoztatásért című legutóbbi bizottsági közlemények[4] hivatkoznak a KKV-k számára megfelelő adójogi keretek kialakításának szükségességére, és említik a székhely államának szabályai szerinti adózás elvére vonatkozó kezdeményezést. |

A „székhely államának szabályai szerinti adózás” elvének lehetőségét érdemes megvizsgálni. | E közlemény célja először is az egynél több tagállamban tevékenységet végző KKV-kra nehezedő társaságiadó-jellegű speciális problémák felvázolása és annak megvizsgálása, hogy ezek hogyan rontják a belső piac működését; másodsorban pedig – az elmúlt évek munkájára és a Bizottság jelenlegi társasági adózási stratégiájára alapozva egy, a „székhely államának szabályai szerinti adózás” elvén alapuló lehetséges, a gyakorlatban kivitelezhető megoldás bemutatása. A Bizottság álláspontja szerint hasznos lenne a koncepció tesztelése az érdekelt tagállamokon és vállalkozásokon kísérleti projekt formájában. Mint a mellékelt hatásvizsgálat megmutatja, a belső piac ebből származó általános gazdasági előnye figyelemre méltó. |

1.2. A KKV-k adójogi helyzetének javítására irányuló korábbi bizottsági intézkedések

A korábbi bizottsági intézkedések az üzleti vállalkozások átruházására összpontosítottak,… | A Bizottság a KKV-k adójogi helyzetének javítására irányuló intézkedései eddig inkább a határokon átnyúló, a társasági adón kívüli adójellegű problémákra összpontosítottak. Különösen a gyakran családi vállalkozásként működő KKV-k átruházása egy sor adójogi kérdést von maga után, amelyek gyakran nehezebbek és terhesebbek, mint a nagy, nyilvánosan jegyzett vállalkozások esetében. A készpénzkímélő adomány és az örökösödési adók jellegzetes példák erre. A Bizottság ismételten felvetette e kérdéseket és ajánlásokat fogalmazott meg a kis- és középvállalkozások átruházására vonatkozó adójogi problémákkal kapcsolatban[5], illetve közleményt tett közzé a kis- és középvállalkozások adókörnyezetének általános javításáról[6]. Az ajánlások nagy része az egyéni vállalkozások és partnerségek adóügyi problémáira vonatkozik, különösen a KKV-k jogutódlására. |

… a jelenlegi erőfeszítések pedig eddig a hozzáadottérték-adóra koncentráltak. | Ezenfelül jelenleg számos különböző intézkedést vezetnek be a KKV-k hozzáadottérték-adóra (HÉA) vonatkozó problémáinak kezelésére. A Bizottság az egyablakos rendszerre (one-stop-shop) vonatkozó koncepciója különösen megkönnyíti majd a KKV-k számára a belső piacon való terjeszkedést, mivel lehetőségük lesz HÉA-kötelezettségeiket egyetlen bejegyzési ponton rendezni. Ezért a KKV-k szempontjából a társasági adó továbbra is a belső piac legnagyobb adóügyi problémája, amelyet mindeddig nem kezeltek megfelelően közösségi szinten. Ezenfelül az e téren elért előrehaladás, illetve a KKV-nak kedvező adóintézkedések más területeken kölcsönösen megerősítenék egymást. |

2. A KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK BELSő PIACI ADÓJOGI HELYZETÉNEK JAVÍTÁSA IRÁNTI IGÉNY

2.1. A társaságiadó-jellegű akadályok a belső piacon és a KKV-kra gyakorolt hatásuk

A vállalkozások számos különböző adójellegű akadállyal szembesülnek a belső piacon,… | A bizottsági szolgálatok független kutatóintézetek[7] által is megerősített legutóbbi elemzése és kutatása[8] feltárja, hogy a határokon átnyúló gazdasági üzleti tevékenységeket az Európai Unióban komolyan gátolja számos különböző társaságiadó-jellegű akadály. Ezek röviden a következők: a hatályos uniós adószabályozás hiányosságait és azok végrehajtását néhány tagállamban, a leányvállalatok számára a határokon átnyúló veszteségek ellentételezésének általános hiányát, a határokon átnyúló szerkezetátalakítások adózási problémáit, a kettős adóztatási szerződések alkalmazását és a transzferárak témakörét. Az ebből következő magasabb vagy járulékos adóteher, a (gazdasági) kettős adóztatás és a betartással járó magas költségek visszatartó erőnek bizonyulnak a belső piacon belüli, határokon átnyúló gazdasági tevékenység vonatkozásában. |

…aminek viszonylagos jelentősége folyamatosan nő. | A sok más szakpolitikai területen az összehangolás vagy a kölcsönös elismerés következtében elért előrehaladás miatt ezen adójellegű akadályok viszonylagos jelentősége az elmúlt években megnőtt, és mára a belső piaci versenypolitika és a gazdasági potenciál kihasználásának egyik legsúlyosabb problémájává lépett elő. A Bizottság ezért jelenleg egy kettős csapáson haladó stratégia végrehajtásán dolgozik, amely egyaránt tartalmaz a belső piaci, határokon átnyúló gazdasági tevékenységet gátló különleges akadályok felszámolását célzó rövid távú intézkedéseket, és hosszabb távú, átfogó megoldásokat[9]. Ez a stratégia sok területen már kézzelfogható előrehaladást eredményezett. Előrehaladást értek el a közös konszolidált társasági adóalappal kapcsolatos technikai munka során is, amely remélhetőleg szisztematikus középtávú megoldást fog biztosítani a (többnyire) nagyobb vállalkozások belső piaci társaságiadó-jellegű problémáira[10]. Nem született azonban mostanáig szisztematikus megoldás az egynél több tagállamban tevékenykedő KKV-kra nehezedő társaságiadó-jellegű speciális problémákra. |

A kis- és középvállalkozásokat különösen rosszul érintik ezek az akadályok, … | A megoldást viszont meg kell találni. A bizottsági szolgálatok fent említett elemzésében különleges figyelmet fordítottak a KKV-k sajátos helyzetére is[11]. Megállapították, hogy a KKV-kat sújtó, határokon átnyúló gazdasági tevékenységre vonatkozó adójellegű akadályok általánosságban megegyeznek a nagyobb vállalkozásokat sújtókkal. A KKV-kra nehezedő akadályok hatása azonban nagyobb, mivel, pusztán kisebb méretük miatt, kevesebb humán-, illetve gazdasági erőforrással és adózási tapasztalattal rendelkeznek. A vállalkozás korlátozott mérete elkerülhetetlenül korlátozza az egyes adójellegű akadályok kikerülésének lehetőségeit is. Az adójellegű akadályok a KKV-k belső piaci jelenlétére gyakorolt kedvezőtlen hatását számos felmérés is bizonyítja. Például az érdekelt felek válaszai a bizottsági szolgálatok által 2004 júliusában „A társasági adó mint a kis- és középvállalkozások uniós terjeszkedésének korlátja” címmel közzétett kérdőívre egyebek között rávilágítottak arra, hogy az EU KKV-ainak közel egyharmada szerint a társasági adó figyelemreméltó akadályt jelent a határokon átnyúló bővítés szempontjából[12]. |

különös tekintettel a szabályok betartásával járó magas költségekre… | Ezenfelül világosan megállapították, hogy van még két további, a KKV-k szempontjából különösen fontos terület[13]. Először is, a KKV-k különleges, a 25 különböző adórendszernek való megfelelési kötelezettségből fakadó nehézségekkel állnak szemben a szabályok betartásával járó költségek megfizetésekor. E megállapítást nyomatékosan alátámasztják adószakértők és a KKV-k érdekeit képviselő üzleti szövetségek is[14]. A Kézműves és Kis- és Középvállalkozások Európai Szövetsége (UEAPME) szerint „a kisvállalkozások adózással kapcsolatos a szabályok betartásával járó költségei a nagyobb vállalkozásokénak mintegy 100-szorosára rúgnak”[15]. E jelenséget vonatkozó tudományos és mennyiségi bizonyítékok is alátámasztják. A rendelkezésre álló általános tanulmányokon felül, amelyek szerint a költségek a vállalkozás méretének növekedésével arányosan csökkennek[16], és a nagyobb vállalkozásokéhoz[17] képest aránytalanul magasabb, vagy akár korlátozó módon magas terhet rónak a KKV-kra a Bizottság európai üzleti paneljének európai adófelmérése[18] is megerősítette a szabályok betartásával járó, adózás miatti költségek fontosságát a KKV-k esetében. A szabályok betartásával járó költségeket a társasági adózás eladásokhoz kapcsolódó területén a kisvállalkozások esetében a nagyobb vállalkozásokénak ötszörösére becsülik. Így a vállalkozás kisebb mérete miatt a szabályok betartásával járó magasabb költségek különösen vonatkoznak a KKV-kra, és nyilvánvalóan számos ilyen vállalkozást visszatartanak a határokon átnyúló bővítéstől. |

és a határokon átnyúló veszteségek ellentételezésére. | Másodszor a más, a belső piaci határokon átnyúló gazdasági tevékenységet gátló speciálisabb adójellegű akadályok között a határokon átnyúló veszteségek ellentételezésének hiányát találták a kis- és középvállalkozások szempontjából a legjelentősebb akadálynak. A vállalkozásokat gyakran éri veszteség a külföldi országban végzett tevékenység kezdetén, azaz éppen akkor, amikor e tevékenységeket még jellemzően kisebb vállalkozás formájában űzik. A nagyobb vállalkozásoknak általában jobb lehetősége nyílik adótervezési stratégiák felhasználására, miáltal valódi adókedvezményben részesülhetnek a határokon átnyúló veszteségek után. A KKV-knak általában nincs ilyen jellegű adóoptimalizálási lehetősége. Ezenfelül mivel a kisvállalkozások általában korlátozott tőkealappal rendelkeznek, igen fontos számukra, a veszteségek átvitelének lehetősége. |

A KKV-k esetében a határokon átnyúló adójellegű akadályok hatását tovább súlyosbítják a honos vállalkozásoknak kedvező szabályok. | Hazai környezetben a legtöbb tagállam különleges adózási rendet (adójellegű ösztönzők vagy adókedvezmények) alkalmaz az önálló vállalkozók és a KKV-k esetében[19]. Az ilyen adózási rend, amely rendszerint nincs kapcsolatban a határokon átnyúló gazdasági tevékenységekkel és a kapcsolódó adókérdésekkel, alapvetően az adóalap meghatározását, az átalányrendelkezéseket és a nyereségmeghatározás más egyszerűsített módszereit érintik. Néhány tagállam speciális alacsonyabb adókulcsokat is biztosít. E két tény – a határokon átnyúló akadályok nagy jelentősége a KKV-k szempontjából és az adott tagállamban honos vállalkozásoknak biztosított adókedvezmények problémája – együttes hatása akár tovább ronthatja a KKV-k határokon átnyúló üzleti tevékenység indításának esélyeit. |

2.2. Következtetés és az uniós szintű intézkedés szükségessége

A KKV-k belső piaci alulreprezentáltságának egyik oka a társaságiadó-jellegű akadályok. | A statisztikák megmutatják, hogy a társaságiadó-jellegű akadályok hatása és más adó-, illetve nem adójellegű tényezőkkel való kölcsönhatásuk más okokkal együtt a KKV-k viszonylagos alacsony részvételéhez vezetnek a belső piacon[20]. Más szóval a KKV-k gyakran azért állnak el a határokon átnyúló kereskedelemtől és beruházásoktól, mert gátolják őket az adójellegű problémák, vagy inkább a tisztán belföldi ügyleteknél maradnak még akkor is, ha ez szigorúan gazdasági szempontból kevésbé nyereséges. Amennyiben KKV-k mégis végeznek tevékenységet más tagállamokban, rendszeresen nagyobb a szabályok betartásával járó és finanszírozási költségeknek vannak kitéve, mint a nagyobb vállalkozások, ezáltal magasabb a vállalkozás sikertelenségének kockázata (akár annak egészére, akár az új külföldi létesítményére nézve). |

Az akadályok negatív vonzatai túlmutatnak a puszta adózási problémákon. | A belső piaci részvétel korlátozásán túl a KKV-kat sújtó adójellegű akadályok más negatív hatásokkal is járnak. Például a más tagállamban történő vállalkozásindításkor fellépő veszteségek ellentételezésének problémája nem csak azt eredményezi, hogy elállnak külföldi létesítmények létrehozásától, hanem korlátozza a vállalkozás finanszírozáshoz való hozzáférését a vállalkozás életciklusának alapvető szakaszában, amely gyakran van kitéve a kínálat oldaláról korlátozásoknak, ami a bankok és más pénzintézetek kockázatkerülő pénzügyi rendelkezéseinek eredménye (különösen a technológiaközpontú induló vállalkozásoknál). Ez negatív hatással van a KKV-k határokon átnyúló bővítése megmaradásának és fejlődésének tágabb feltételeire. |

Ez több tekintetben is veszélyezteti a lisszaboni célkitűzést. | Mivel a KKV-k a gazdasági növekedés kulcstényezőiként igen fontos szerepet töltenek be, a belső piacon való részvételtől való távolmaradásuk és alacsony megmaradási arányuk nem csak hogy maguknak az egyéni vállalkozásoknak „kerül sokba”, de kedvezőtlenül hat a gazdaság egészére is a termelékenység és az alacsony munkanélküliségi ráták eléréséhez és fenntartásához szükséges munkahelyteremtés, illetve a közszolgáltatások támogatásához szükséges adóbevételek szempontjából. Mindkét tényező kulcsszerepet tölt be a társadalmi kohézió a Tanács lisszaboni ülésének következtetéseiben kinyilvánított végső célja tekintetében. |

A KKV-kat gátló társaságiadó-jellegű akadályok kezelése tehát szükségszerű. | A belső piac teljes gazdasági potenciáljának kihasználása és a magasabb növekedési és foglalkoztatási rátákhoz való hozzájárulás érdekében tehát ösztönözni és növelni kell a KKV-k más tagállamokban történő beruházásait és bővítését a vonatkozó társaságiadó-jellegű akadályok felszámolásával, vagy legalábbis mérséklésével. Ez tehát a lentebb kifejtett kísérleti projekt alapvető szakpolitikai célkitűzése. Az operatív cél a KKV-k határokon átnyúló gazdasági tevékenységére speciálisan jellemző adózási anomáliák felszámolása annak érdekében, hogy ilyen tevékenységet a belső piacon ugyanolyan, vagy legalábbis hasonló feltételekkel lehessen végezni, mint a nemzeti piacokon. |

Az ellenkező hatást kiváltó intézkedések kerülendők. | E célkitűzés elérését számos korlátozás terheli. A célkitűzés elérése érdekében tett intézkedések nem vezethetnek egyidejűleg a tagállamok jelentős mértékű bevételhiányához, nem tehetnek lehetővé új adócsalási vagy adókikerülési módszereket és/vagy nem károsíthatják az adóhatóságok a KKV-k felügyeletére irányuló lehetőségeit. Mindezek kedvezőtlenül hatnának az általános gazdasági előny elérésére, amely az intézkedés eredeti célja volt. A lehetséges kísérleti projekt tervének ezt figyelembe kell vennie. |

3. A SZÉKHELY ÁLLAMÁNAK SZABÁLYAI SZERINTI ADÓZÁS ELVE MINT A KKV-KAT SÚJTÓ TÁRSASÁGIADÓ-JELLEGű AKADÁLYOK FELSZÁMOLÁSÁNAK ÍGÉRETES MEGKÖZELÍTÉSE

3.1. Alapvető megközelítés és a KKV-k esetében való alkalmasság

A „székhely államának szabályai szerinti adózás elve” a belső piac kölcsönös elismerés megközelítését alkalmazza a társasági adózás terén. | A székhely államának szabályai szerinti adózás elve az adózási szabályok önkéntes kölcsönös elismerésének elgondolásán alapszik. Ezen elv értelmében az egynél több tagállamban tevékenységet végző vállalkozások csoportjának nyereségét egyetlen – a csoport anyavállalata vagy központja (a „vezető vállalkozás”) székhely szerinti államának – társaságiadó-rendszer szabályai alapján állapítják meg. Azon KKV-nak, amelyik egy másik tagállamban kíván leányvállalatot vagy állandó telephelyet létesíteni, lehetősége lesz tehát kizárólag az általa már ismert adózási szabályokat alkalmazni. Az érintett tagállamok mindegyike továbbra is megadóztatja a csoport tagjainak üzleti tevékenységéből ráeső részt az adott államban, az adott állam saját társaságiadó-kulcsának megfelelően. Az egyes tagállamokra eső részt megosztási képlet segítségével számítják ki. A szabályok összehangolása érdekében nem tesznek lépéseket. A székhely államának szabályai szerinti adózás megközelítése ennélfogva fenntartja a tagállamok társasági adózás általi bevételnövelésének lehetőségét. |

Ez leküzdené a KKV-k fő adózási problémáit… | A Bizottság véleménye szerint a székhely államának szabályai szerinti adózás elve eredményes megoldásnak ígérkezik a fent említett adózási problémák – elsősorban a szabályok betartásával járó költségek csökkentése és ebből következően a határokon átnyúló veszteségek ellentételezése általi – leküzdése terén, amelyek leginkább a határokon átnyúló bővítés során gátolják a KKV-kat. Ugyanakkor azonban a székhely államának szabályai szerinti adózás elvének valamennyi európai uniós vállalkozásra való alkalmazásának néhány lehetséges következménye miatt kétséges, hogy az-e a belső piac esetében a legmegfelelőbb megközelítés. Az elvet ennélfogva hasznos lenne egy kísérleti projekttel tesztelni csak az érdekelt KKV-k és a hasonló adóalappal rendelkező tagállamok részvételével. A csatolt melléklet kicsit részletesebben leírja a technikai kivitelezés módját, ám nyilvánvaló, hogy a lehetséges kísérleti projekt további részleteit a nemzeti keretfeltételek figyelembevételével az érdekelt tagállamoknak kell meghatározniuk. A Bizottság mindenesetre készen áll arra, hogy technikai támogatást nyújtson e munka számára, ami a Fiscalis program csatornáin keresztül is történhet[21]. |

…ezért érdemes kísérleti projekt során tesztelni. | A kísérleti projekt alapgondolata, hogy tesztelje a székhely államának szabályai szerinti adózás elvének gyakorlati érdemeit a KKV-k szempontjából és a tágabb értelemben vett gazdasági előnyeit az EU szempontjából, miközben korlátozza a tagállamok adminisztratív költségeit és lehetséges bevételi kockázatait. A kísérleti projektet tehát a tagállamok más tagállamokkal kötött megfelelő, egyedi megállapodások útján vezethetik be. Az aktuális helyzettől függően számos lehetőség áll rendelkezésre, például a kétoldalú vagy inkább többoldalú megállapodások útján, amelyek átmenetileg kiegészítenék a kettős adóztatásról szóló hatályos szerződéseket vagy többoldalú egyezményeket, vagy e célból új többoldalú egyezményt kötnének. A lehetséges kísérleti projekt mellékletben szereplő vázlatában ezzel kapcsolatban is találhatók megfelelő javaslatok. |

3.2. Az ötlet kidolgozásának jelenlegi állása

A „székhely államának szabályai szerinti adózás” teljes egészében kidolgozott, az évek során finomított elv. | A kísérleti projekt gondolata az elmúlt négy év alatt fokozatosan öltött formát: a folyamat Malcolm Gammie és Sven-Olof Lodin a székhely államának szabályai szerinti adózásról szóló írásaival[22] vette kezdetét, és az új társaságiadó-stratégia kidolgozásának bizottsági munkájával, valamint az e kezdeményezésekre érkezett reakciókkal folytatódott. Ennek alapján a Bizottság speciális ötleteket terjesztett elő a kísérleti projekt továbbfejlesztésére és számos kulcsfontosságú gyakorlati elemet javasolt a kísérleti projekt hasznos tervezésére[23]. 2003-ban a bizottsági szolgálatok nyilvános konzultációt tartottak az elgondolásról, és az abból következő, az üzleti, illetve tudományos körök szakértőivel folytatott (hivatalos és nem hivatalos) viták a projekt további finomításához vezetettek. Az előkészítő munkával kapcsolatos részletes munkadokumentumok, összefoglalók, hivatalos dokumentumok és jelentések a nyilvánosság számára hozzáférhetőek (például a Bizottság honlapján[24]). E közlemény teszi teljessé a régóta folyó technikai és politikai jellegű előkészítő munkát. |

A KKV-kal való tesztelést az EP, az ECOSOC… | Az Európai Parlament (EP) támogatta a székhely államának szabályai szerinti adózás elgondolását és felkérte a Bizottságot, hogy fejlessze tovább ezt az elvet[25]; az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság helyesli a székhely államának szabályai szerinti adózás kísérleti projektjét mint a KKV-k határokon átnyúló tevékenységére vonatkozó megoldást, amelyet kétoldalú alapon lehetne tesztelni az Európai Unió egészére való végleges, pozitív értékelést követő kiterjesztése előtt[26]. |

… és a KKV-közösség támogatta. | A bizottsági szolgálatok által 2003-ban tartott, a székhely államának szabályai szerinti adózás KKV kísérleti projektjének ötletéről való nyilvános konzultáció és a 2004-ben kiosztott kérdőívek arról tanúskodtak, hogy az Európai Unió kis- és középvállalkozásai támogatják a székhely államának szabályai szerinti adózás megközelítését, és nagy érdeklődést mutatnak az esetleges kísérleti projektben való részvétellel kapcsolatban. A kérdőívekre adott válaszok alacsony száma miatt azonban az eredmény nem tekinthető statisztikailag szignifikánsnak. |

A tagállamok szkeptikusak. | A Bizottság természetesen konzultált a tagállamokkal is a kísérleti projekt lehetőségéről egyebek között 2004-ben egy munkacsoporti tanácskozáson, illetve az ECOFIN-Tanács informális ülésén. El kell ismerni, hogy e konzultációk során jelentős és széles körben elterjedt szkepticizmus volt tapasztalható. A Bizottság előtt a tagállamok alapvetően a következőkkel érveltek: először is a KKV-kra nehezedő határokon átnyúló adójellegű akadályokról szóló panaszok félrevezetők, másodszor egy ilyen kísérleti projekt komoly adminisztratív és jogi problémákat eredményezne, például megkülönböztetést[27]. A Bizottság azonban úgy véli, nyilvánvaló, hogy szükség van a KKV-k adójogi helyzetének javítására a belső piacon, és az esetleges adminisztratív vagy jogi problémák kezelhetők, azokat nem szabad eltúlozni. Ezenfelül, mivel a kísérlet teljes mértékben önkéntes alapon zajlana, nemigen lehet ésszerű indoklást találni a kísérletben részt venni kívánó tagállamok megakadályozására abban, hogy két- vagy többoldalú megállapodás alapján gyakorlatban próbára tegyék a KKV-kra vonatkozó innovatív kísérleti adóprojektet. |

Van azonban friss precedens, … | Ezenfelül – a székhely államának szabályai szerinti adózásra vonatkozó fenntartásai ellenére – két tagállam nemrégiben jegyzőkönyvet írt alá a kettős adóztatásról szóló szerződésükre vonatkozóan, melynek értelmében bizonyos határ menti régiókban kivételt tettek az állandó telephelyekre vonatkozó szabályok tekintetében. Az érintett régiókban a másik tagállamban honos vállalkozás telephelyeit adózási szempontból nem tekintik „állandó telephelynek” akkor sem, ha az kimeríti a rendesen alkalmazandó kritériumokat. Következésképpen – a rendes szabályokkal ellentétben – az országnak azon területén, ahol a telephely található, nem vetnek ki adót. Az e megközelítés és a székhely államának szabályai szerinti adózás elve közötti legnagyobb különbség abban rejlik, hogy ez egy szoros értelemben vett határ menti területre korlátozódik, és a két tagállam megállapodott, hogy az adóalap további felosztása a két ország között nem szükséges. A megközelítésben rejlő logika – a kölcsönös elismerés – azonban azonos a kísérleti projektével, és a kettős adóztatási mechanizmuson keresztüli gyakorlati megvalósítása megerősíti, hogy az ilyen megállapodások teljességgel kivitelezhetőek és viszonylag rövid idő alatt bevezethetőek. |

… és a szimulációk is megerősítették gyakorlati kivitelezhetőségét. | Végül a székhely államának szabályai szerinti adózás megközelítését modellezték is egy viszonylag nagy svéd vállalatcsoport tényleges adataival a Stockholm School of Economics (Stockholmi Közgazdasági Egyetem) által vezetett projekt során. Technikai nehézségekkel nem szembesültek, és csupán néhány kiigazítást kellett tenni a vállalkozások mérlegén. Csökkenés mutatkozott a fizetendő adók összegében, ám ez a jobb veszteség-ellentételezési lehetőségeknek (ami az egyik várt eredmény) volt betudható, ami azt jelenti, hogy a negatív bevételeket automatikusan visszanyerték. Vagyis a svéd jogszabályok szerinti cégcsoport-kedvezmény elérhetővé válna a székhely államának szabályai szerinti adózás kísérleti projektjében részt vevő vállalkozások számára. A más tagállamban létesített leányvállalatok levonásait azonban a következő üzleti évben visszatérítenék. Így ez hosszabb távon nem jelentene adócsökkenést. |

4. KÖVETKEZTETÉS ÉS KITEKINTÉS

Sürgető gazdasági okai vannak a KKV-k belső piaci adóztatására vonatkozó új elv tesztelésének. | A megújított lisszaboni menetrend fényében és tekintettel arra, hogy milyen fontos az EU társaságiadó-reformja az EU belső piaca egészének javítása, és a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés előmozdításának szempontjából, a KKV-k belső piaci jelenlétének kedvező különleges intézkedésekre nagyobb szükség van, mint valaha. A társasági adózás területe e tekintetben különösen nagy figyelmet érdemel. E tekintetben a Bizottság úgy véli, hogy a székhely államának szabályai szerinti adózás elve valószerű és hatékony eszközt biztosít a KKV-k a belső piacon jelentkező speciális adózási problémáinak kezelésére, különösen a szabályok betartásával járó magas költségek tekintetében. Felmerülhet, hogy a székhely államának szabályai szerinti adózás (ellentétben a közös konszolidált társasági adóalappal) nem biztosít hosszú távú „adójogi megoldást” a belső piac számára, ám a KKV-ra, és következésképpen az Európai Unió tágabb értelemben vett gazdaságára gyakorolt lehetséges előnyös hatását nem szabad kiaknázatlanul hagyni, különösen mivel a közös konszolidált társasági adóalap bevezetéséig még eltelik néhány év. Abban az esetben továbbá, ha a közös konszolidált adóalap csak választható lenne, az vonzóbb lenne a nagyobb vállalkozások, mint a KKV-k számára. A megközelítést tehát az érdekelt tagállamok és vállalkozások hatásosan, viszonylag rövid időn belül és lényegre törően felmérhetnék. A lehetséges kísérleti projekt mellékelt vázlata többé-kevésbé részletesen bemutatja a vonatkozó technikai és jogi kérdéseket. |

A tagállamok remélhetőleg konstruktív módon megvizsgálják a kísérleti projekt lehetőségét és szakmai sajátosságait. | Az érdekelt tagállamokat felkérik, hogy a kísérleti projekt e közleményben vázolt irányvonalak mentén történő előkészítésének korai szakaszában vonják be a bizottsági szolgálatokat, és tájékoztassák azokat bármely jogi vagy szabályozási kezdeményezésükről, nem utolsósorban azért, hogy biztosítsák a közösségi jogszabályokkal való összeegyeztethetőséget, különösen a versenyszabályok területén. A bizottság tudatában van annak, hogy a tagállamok túlnyomó többsége bizonyos fokú szkepticizmussal áll az elgondoláshoz. A Bizottság véleménye szerint a kritikus hozzáállás hátterében meghúzódó aggodalmakat el lehet oszlatni. Ezenfelül valószínűleg csak a nagyjából hasonló adóalappal rendelkező tagállamok vehetnek részt egy ilyen megállapodásban. A javasolt megközelítés végül is nem több, mint a KKV-k növekedési potenciáljának mozgósítását célzó gyakorlatias és szerény kezdeményezés, amelyet nem szabad pusztán adminisztratív megfontolásokból akadályozni. A tagállamok remélhetőleg a KKV-kra vonatkozó székhely államának szabályai szerinti adózás kísérleti projektjének lehetőségét, és a mellékletben szereplő részletes előkészületeket konstruktív és nyitott szellemben vizsgálják meg. A Bizottság felkészült, hogy támogatást nyújtson és tanácsot adjon az érdekelt tagállamoknak a speciális projektekkel kapcsolatban. |

MELLÉKLET

A székhely államának szabályai szerinti adózás elve lehetséges kísérleti projektjének felvázolása a kis- és középvállalkozások esetében

Bevezetés

1. A székhely államának szabályai szerinti adózás kísérleti projektjének alapelve és fő célkitűzése igen egyszerű: a saját tagállamukon kívül más európai uniós tagállamban is működő kis- és középvállalkozásokra (KKV-k) nehezedő adójellegű akadályok felszámolása azon lehetőség biztosításával, hogy bizonyos tekintetben a székhely szerinti tagállam általuk jól ismert társaságiadó-szabályait kelljen alkalmazniuk. Ezáltal a KKV-k számára lehetővé válna, hogy az anyavállalat adóköteles nyereségét annak valamennyi, részvételre jogosult leányvállalatával és állandó telephelyével együtt más részt vevő tagállamokban is a székhely szerinti tagállam adóalap-szabályai szerint számítsák ki. Az így megállapított adóalapot ezután felosztanák az érintett tagállamok között az összbértömeg és/vagy az összes forgalom arányának megfelelően. A tagállamok ezt követően nemzeti adókulcsukat alkalmaznák.

2. E dokumentum az elgondolás technikai részleteit vázolja fel kísérleti projekt formájában az érdekelt KKV-k számára. Célja, hogy az érdekelt tagállamok számára a lehető legrészletesebb alapot biztosítsa a konkrét kétoldalú vagy többoldalú kísérleti projekt gyakorlati tennivalói és jogi tartalma tekintetében, és hogy gyakorlati megoldásokat kínáljon az esetlegesen fellépő problémák kezelésére. A következő magyarázat nem kíván minden lehetséges helyzetet és összetett kérdést felölelni a kísérleti projekttel kapcsolatban. A kísérleti projekt gyakorlati alkalmazása azonban a részt vevő KKV-k túlnyomó többsége számára könnyűnek és lényegre törőnek fog bizonyulni.

3. E „sablon” természetesen nem helyettesítheti a tényleges, egyedi megállapodást, amely figyelembe veszi a részt vevő tagállamok adótörvényeinek pontos jellemzőit és más vonatkozó keretfeltételeit. A bizottsági szolgálatok mindenesetre készen állnak arra, hogy további támogatással és tanáccsal szolgáljanak a gyakorlati előkészületek során, amennyiben az érintett tagállamoknak igénye van erre. E támogatás például közös Fiscalis-szemináriumok és projektcsoportok formáját is öltheti.

4. Természetesen, mivel a lehetséges kísérleti projekt a meglévő nemzeti adótörvényekre és adóztatási gyakorlatra vonatkozik, nem méri fel, hogy az egyedi szabályok összeegyeztethetőek-e az EU-Szerződéssel. E szabályok alkalmazása a kísérleti projekt összefüggésében semmi esetre sem határozza meg előre a Bizottság vagy bármely más intézmény ez irányú álláspontját vagy döntését.

Alapvető megközelítés és eljárások

Meghatározások

5. A „székhely államának szabályai szerinti adózás” alapvető megközelítése az adózási szabályok önkéntes kölcsönös elismerésének elgondolásán alapszik. A „székhely szerinti tagállam csoport” adóköteles jövedelmét egyetlen társaságiadó-rendszer szabályainak megfelelően számítják ki, mégpedig a vezető vállalkozás székhely szerinti tagállamának adórendszere alapján. Valamennyi részt vevő tagállam továbbra is saját társaságiadó-kulcsának megfelelően adóztatja a csoporttagok ezen államban történő üzleti tevékenysége nyereségének rá eső részét. E részesedést egy képleteket tartalmazó megosztási mechanizmus alkalmazásával állapítják meg. A kísérleti projekt céljára gondosan meg kell határozni a vonatkozó új fogalmakat és kifejezéseket, vagyis azokat, amelyek nem a nemzetközi adózás rendes gyakorlatát követik. A következő meghatározások hasznosak lehetnek:

- a „székhely szerinti tagállam” a közvetett vagy közvetlen anyavállalat, illetve – megfelelően – azon vállalkozás adózási szempontból vett illetőség szerinti országa, amelyhez az állandó telephely tartozik (a tevékenység végzésének központja).

- a „fogadó állam” a leányvállalat adózási szempontból vett illetőség szerinti országa, illetve – megfelelően – az állandó telephely országa.

- a „székhely szerinti tagállam csoport” a kísérleti projektben részt vevő vállalkozások csoportja, vagy – megfelelően – az állandó telephelyekkel rendelkező vállalkozás.

- a „vezető vállalkozás” a székhely szerinti tagállam csoport élén álló vállalkozás (anyavállalat vagy a tevékenység végzésének központja), amely a székhely szerinti tagállamban rendelkezik illetőséggel, és amely végül elszámoltatható a kísérleti projekt keretében.

6. A KKV-k külön meghatározása nem szükséges, épp ellenkezőleg, tanácsos a KKV-k a 2003/361/EK bizottsági ajánlásban[28] leírt általános európai uniós meghatározást használni, mivel e meghatározás valamennyi tagállamban közös és jól ismert. E meghatározás a következő kategóriákat különbözteti meg:

- középvállalkozások [kevesebb mint 250 személyt foglalkoztatnak, és éves forgalmuk nem haladja meg az 50 millió eurót és/vagy éves mérlegfőösszegük nem haladja meg a 43 millió eurót]

- kisvállalkozások [50-nél kevesebb személyt foglalkoztatnak, és éves forgalmuk és/vagy éves mérlegfőösszegük nem haladja meg a 10 millió eurót]

- mikrovállalkozások [10-nél kevesebb személyt foglalkoztatnak, és éves forgalmuk és/vagy éves mérlegfőösszegük nem haladja meg a 2 millió eurót]

A félreérthetőség elkerülése érdekében kötelezően e meghatározást kell alkalmazni a kísérleti projekt céljára. Ez különösen vonatkozik a KKV-k meghatározására használt kifejezések definíciójára és a foglalkoztatottak száma és a pénzügyi mutatók kiszámításánál figyelembe vett vállalkozástípusokra.

7. A következő ábra szemlélteti a vizsgált projekt alapvető működését, és a dokumentum további részében használt vonatkozó szakkifejezések meghatározását.

____________________________________________________________________

A tények leírása

Egy vállalkozáscsoport felépítése a következő:

- „A” tagállamban található „PA" anyavállalat

- „B” tagállamban található „DB” leányvállalat

- „C” tagállamban található „DC” leányvállalat

- „C” tagállamban található „DDC” al-leányvállalat

„A” tagállam | „C” tagállam |

PA | → | → | DC |

↓ | ↓ |

↓ | ↓ |

DB | DDC |

„B” tagállam |

Fogalommeghatározások :

- „PA" vállalkozás a vezető vállalkozás

- „PA", „DB”, „DC” és „DDC” „székhely szerinti tagállam csoportot” alkothatnak

- „A” tagállam a „székhely szerinti tagállam”

- „B” tagállam „DB” „fogadó állama”

- „C” tagállam „DC” és „DDC” „fogadó állama”

- „A”, „B” és „C” tagállam a kísérleti projekten belüli együttműködésüket a megfelelő jogi eszközök – például többoldalú „székhely szerinti tagállam egyezmény vagy megállapodás” – segítségével valósítják meg

A modell működése:

- „PA" „A” tagállam adószabályozásának megfelelően megállapítja „PA", „DB”, „DC” és „DDC” adóköteles jövedelmét

- Az így megállapított adóalapot felosztják "A”, „B” és „C” tagállam között, például a bértömeg és forgalom minden egyes joghatóságon belüli arányának megfelelően

- „PA” „A” tagállamban csoportos vagy átfogó adóbevallást nyújt be, és kifizeti a (ráeső nyereségrész utáni) adót

- „DB” maga megállapítja a ráeső egyéni adókötelezettséget, és eleget tesz annak „B” tagállamban

- „DC” és „DDC” maga megállapítja a ráeső egyéni adókötelezettséget, és eleget tesz annak „C” tagállamban

___________________________________________________________________________

A részvételre jogosult vállalkozások

8. Határozottan ajánlatosnak látszik a kísérleti projektet csak a társasági adót fizető kis- és középvállalkozások esetében alkalmazni. Ezenfelül általánosságban valamennyi ilyen kis- és középvállalkozás előtt nyitva állhat. Azonban szabályszerűen egyrészről a kísérleti projekt az olyan vállalkozások első, határokon átnyúló bővítésére való hatékonyabb összpontosítása, amelyek még nem érték el a más tagállam ismeretlen adótörvényeiből eredő kiegészítő költségek kifizetéséhez szükséges méretet, másrészről az adóhatóságok lehetséges költségeinek és kockázatának szigorú mérséklése érdekében a tagállamoknak, ha úgy kívánják, lehetőségük van csak a 2003/361/EK bizottsági ajánlásban meghatározott kisvállalkozásokat bevenni a kísérleti projektbe. A kísérleti projekt további korlátozása a mikrovállalkozásokra csak megkérdőjelezné a kísérleti projekt gazdasági célkitűzéseit, ennélfogva nem jó megoldás.

9. A 2003/361/EK bizottsági ajánlásban lefektetett meghatározásban az „önálló vállalkozások”, „társult vállalkozások” és „kapcsolt vállalkozások” besorolására vonatkozó szabályok is szerepelnek, illetve annak magyarázata, hogyan kell ezt figyelembe venni a szükséges állományi létszámhoz és pénzügyi mutatókhoz felhasznált adatok meghatározásánál. Ésszerűnek tűnik e szabályok alkalmazása annak megállapítására, hogy a vállalkozás megfelel-e a kis- és középvállalkozás kritériumainak, és így részt vehet-e a kísérleti projektben. Egyidejűleg e szabályokat kell alkalmazni a székhely szerinti tagállam csoport meghatározásánál is.[29]

10. A kísérleti projekt korlátozott hatóköre miatt kevéssé valószínű, hogy a harmadik országokban található központtal rendelkező KKV-k részt kívánnának venni a projektben egy EU-csoportban végzett, az egész Európai Unióra kiterjedő tevékenységeikre vonatkozóan, mivel ez azzal járna, hogy az anyavállalat vagy a központ funkcióját az al-leányvállalatok esetében egy leányvállalatra kellene bízni. Ugyancsak valószínűtlennek tűnik, hogy a harmadik országokon keresztüli közvetett tulajdonlással rendelkező KKV-k, azaz egy harmadik országban leányvállalattal rendelkező, egyik tagállambeli anyavállalat, amelynek egy másik tagállamban van (al-)leányvállalata, alkalmas lenne a kísérleti projektben való részvételre. Bár az első típusba tartozó vállalkozásokat nem szükséges automatikusan kizárni a kísérleti projektben való részvételből, amennyiben eleget tesznek a vonatkozó megállapodásban meghatározott alapvető követelményeknek, és különösen, ha megfelelnek a kis- és középvállalkozások meghatározásának, okkal lehet feltételezni, hogy a második helyzet túl bonyolult lenne a kísérleti projekt céljaira. A bizottsági szolgálatok véleménye szerint a harmadik országokon, vagy a projektben részt nem vevő tagállamokon keresztüli tulajdonlás ezért kizárhatja a vállalkozások egy csoportját a kísérleti projektben való részvételből.

11. A tagállamoknak lehetősége van kizárni a kísérleti projektből a nemzetközi színtéren tevékenységet végző partnerségeket, egyéni vállalkozókat és vállalkozásokat, vagy más, adózási szempontból átlátható vagy hibrid jogalanyokat, akkor is, ha azok részben vagy teljes egészében megfelelnek a kis- és középvállalkozások fogalma meghatározásának. Ezek részvétele igen bonyolulttá tenné a kísérleti projektet a nagyobb gazdasági előnyökre való kilátás lehetősége nélkül. E célból például egy jogalany „hibrid” (azaz az egyik államban adózási szempontból átláthatónak, a másikban nem átláthatónak számító) jellegének felmérését természetesen csak a kísérleti projektben részt vevő tagállamok szemszögéből lehet elvégezni, olyan tagállam szempontjából nem, amelyik a székhely szerinti tagállam csoport egyik tagjának sem ad otthont.

12. Az esetleges komplikációk és járulékos technikai problémák a következőkben olvashatók. A bejegyzett vállalkozások példájával ellentétben a nemzetközi színtéren tevékenységet végző partnerségek és más, adózási szempontból átlátható vagy hibrid jogalanyok beemelése a kísérletbe például eltérő megoldásokhoz vezethet a hatályos kettős adózatási szerződések helyes alkalmazásával kapcsolatban, különösen akkor, ha a partnerek a partnerség székhelyén kívüli más tagállamokban rendelkeznek illetőséggel. Az ilyen típusú problémára példa az a helyzet, amikor az egyik tagállam szokásos kamatnak fogja fel a partner által a partnerség rendelkezésére bocsátott kölcsön kamatát, míg a másik tagállam rejtett nyereségfelosztásként értékeli azt. Így a kísérletet bizonyos fokig eredményesen ki lehetne terjeszteni a személyi jövedelemadóztatásra is. Ezért elképzelhető, hogy, ha a tagállamok be kívánják emelni a partnerségeket, ezeket csak kivételes esetben fogadják be a kísérletbe, amit az érintett tagállamok adóhatóságainak kell elemezni egyedi alapon. Mindenesetre csak az aktív kereskedelmi tevékenységet folytató, üzleti jövedelemmel rendelkező partnerségek pályázhatnak a kísérletben való részvételre.

A székhely szerinti tagállam és a székhely szerinti tagállam csoport meghatározása

13. A részt vevő KKV-csoport „székhely szerinti tagállamát” az adózási szempontból vett illetőség szerinti országként határozzák meg. A döntés általánosan elfogadott szabálya értelmében kétséges esetekben vagy kettős székhely esetén ez az az ország, ahol a vezető vállalkozás tényleges irányítása (vagy központi irányítása és ellenőrzése) található, és ahol a vállalkozás a kísérleti projektbe való belépése előtt társasági adót fizetett. Amennyiben probléma adódna a szabály alkalmazásakor a kísérleti projekt esetében, azon tagállamok adóhatóságainak kell közös megegyezésre jutnia a székhely szerinti tagállamról, ahol a csoport tevékenységet végez; különben a vállalkozás nem vehet részt a kísérleti projektben.

14. A székhely szerinti tagállam társasági adóalapra vonatkozó szabályait kell tehát alkalmazni a részt vevő vezető vállalkozásokra, e vállalkozásoknak a részt vevő tagállamokban található leányvállalataira és/vagy állandó telephelyeire. Az, hogy a részt vevő vállalkozások e tevékenységei a kísérleti projekt céljára a székhely szerinti tagállam csoportba tartoznak-e, a székhely szerinti tagállam nemzeti csoportos adózási szabályaitól és az abban meghatározott feltételektől függ. Úgy tűnik, hogy a világméretű konszolidációs modellek alkalmazása rendkívül nehéz, sőt, talán lehetetlen a kísérleti projekt esetében.

15. Egy vállalkozás (anya- vagy leányvállalat) semmilyen körülmények között nem lehet két különböző „székhely szerinti tagállam csoport” tagja. Ennélfogva a tagállamoknak többségi tulajdonra vonatkozóan általánosan alkalmazható követelményeket kell lefektetni a vonatkozó két- vagy többoldalú megállapodásban. Ez a kiegészítő küszöb a kísérleti projekt esetében kiegészítené és helyettesítené a hatályos nemzeti küszöböket, ha ezek alacsonyabbak.

A kísérleti projektbe tartozó adók köre

16. Ésszerűnek tűnik, hogy a modellt csak a társasági adókra alkalmazzák. A társasági adón kívüli adókat nem kell bevenni a kísérleti projekt hatókörébe. Ez különösen igaz a hozzáadottérték-adóra, a jövedéki adókra, a vagyon-, örökösödési, föld- és illetékadóra. Amennyiben úgy kívánják, a tagállamok továbbra is alkalmazhatják a társasági adón felüli, nyereségalapú nemzeti vagy helyi különadóikat a kísérleti projektben megállapított feltételek szerint (azaz az összes adóalap a tagállamra eső részesedésére). A nem nyereségalapú helyi vagy regionális adókat szintén továbbra is kivethetik valamennyi érintett tagállam szabályai szerint.

17. A kísérleti projekt nem befolyásolhatja közvetetten a társasági adón kívüli adók kivetését. Mivel a társasági adó szempontjából adóköteles jövedelem meghatározása kölcsönhatásban áll, vagy hatással van a más adónemek vagy szociális biztonsági járulékok felmérésére, és mivel e kapcsolatot technikailag nem lehet a székhely szerinti tagállam adóalap-szabályai alapján meghatározni, a fogadó tagállam szabályai alapján külön könyvelést kell vezetni. Erre példa sok tagállam jövedelem- vagy munkabéradó-törvényeiben a járulékos juttatások kezelése. A különböző adószabályok alkalmazása a természetbeni ellátások kiszámítására és megadóztatására a vállalkozások szintjén a társaságiadó-törvény, az alkalmazottak szintjén a személyijövedelemadó-törvény keretében nem kívánatos hibás párosításhoz, és ezáltal túl- vagy aluladóztatáshoz vezethet. Az ilyen hiba kezelésének egyetlen módja az ellátás újbóli kiszámítása akár a székhely szerinti tagállamban a székhely szerinti tagállam csoport jövedelme, akár a fogadó államban a kedvezményezett személyi jövedelemadójára vonatkozó eljárás esetében. Mivel a tagállamokban igen változatos szabályokat alkalmaznak a járulékos juttatások és hasonló kérdések esetében, nem lehet általános megoldást javasolni; a megfelelő intézkedéseket az adott helyzetre kell kidolgozni az érintett tagállamok törvényeinek figyelembevételével.

A lefedett ágazatok

18. A gazdaság számos ágazatára rendszerint különleges társaságiadó-szabályok vonatkoznak. A kísérleti KKV-projekt esetén ez további, nehezen igazolható komplikációkhoz vezethet, vagy azért, mert e szektorokban igen kevés KKV aktív, ha egyáltalán vannak ilyenek, vagy mert a szóban forgó ágazatok gyakran még mindig nemzeti hatáskörben vannak. Ennélfogva a tagállamok fontolóra vehetnék annak kikötését, hogy például az éves forgalmuk több mint 10%-át a hajózási, pénzügyi szolgáltatások, bank- és biztosítási, kőolaj- és földgáz-kereskedelem és -kinyerés, továbbá az agrárszektorban (beleértve az erdészetet és a halászatot) bonyolító székhely szerinti tagállam csoportok ne vehessenek részt a kísérleti projektben.

19. Az ágazat meghatározását az érintett székhely szerinti tagállamban alkalmazott adózási szabályokra kell alapozni, de az érintett tagállamok adóhatóságainak minden esetben, eseti alapon jóvá kell hagynia az ágazati besorolást. Vagy pedig a bevett EU-meghatározásokat, vagy szükség esetén a kísérleti projekt számára kidolgozott meghatározásokat kell alkalmazni. A bizottsági szolgálatok készen állnak arra, hogy szükség esetén segítsék az érdekelt tagállamokat e feladatban.

Különleges esetekre szóló rendelkezések és szabályok az adókikerülés ellen

20. Magától értetődő, hogy a kísérleti projektnek tartalmaznia kell a kivételes esetekre vonatkozó szabályokat és az adókikerülés elleni rendelkezéseket. A Bizottság véleménye szerint a következő lehetséges megoldások ésszerűek, és jelentenek valós lehetőséget az érdekelt tagállamok szemszögéből. E szabályok a részt vevő vállalkozások számára is biztosítékot jelentenek.

1. A kísérleti projektben részt vevő vezető vállalkozás nem választhatja meg, hogy a részt vevő tagállamokban található, részvételre jogosult leányvállalatai vagy állandó telephelyei közül melyek alkossák a székhely szerinti tagállam csoportot (a „minden tagra kiterjedő részvétel” megközelítése).

2. Csak a meglévő, a székhely szerinti tagállamban adózási szempontból legkevesebb két éve illetőséggel rendelkező vállalkozások vehetnek részt a kísérletben.

3. Ezért az olyan vállalkozást, amely rendes kereskedelmi tevékenységét folytatva részt vesz a kísérleti projektben, miközben a KKV-k meghatározásában megállapított határokon belül szervesen növekszik, nem lehet kizárni a projektből.

4. A tulajdonosváltás nem vezet automatikusan a részt vevő vállalkozás kizárásához, ha a vállalkozás egyébként eleget tesz a kis- és középvállalkozások meghatározásának.

5. Az egyszeri ügyletek és az üzletmenet a forgalomban tapasztalt „rendkívüli” ingadozásai nem vezethetnek automatikusan a részt vevő vállalkozás kizárásához (vagy a forgalommal kapcsolatos kritériumok közül ki kell zárni a nagy tőkeeszköz feletti rendelkezést).

6. Az olyan egyesülések és a felvásárlások, amelyek nem érintik a kísérleti projekt alkotóelemeit (a KKV-k meghatározása; a székhely szerinti tagállam meghatározása stb.) nem vezethetnek automatikusan a részt vevő vállalkozás kizárásához. A felelős adóhatóságoknak azonban ismét fel kell mérniük, hogy a részvétel előfeltételei az új csoportstruktúrában is teljesülnek-e.

7. A részt vevő vállalkozás székhely szerinti tagállam-váltását a kísérleti projekt ideje alatt esetleg ki lehetne zárni. Ekkor a vezető vállalkozás adózási szempontból vett illetőségének áthelyezése egy másik tagállamba a kísérleti projektben való részvétel lezárásához vezetne. Ugyanez igaz a vezető vállalkozás adózási szempontból vett illetőségének megváltoztatásával járó egyesülésre. Vagy pedig, az illetőség más tagállamba történő áthelyezésének esetében a csoport elvileg továbbra is a székhely államának szabályai szerint adózhatna, csak az új székhely szerinti tagállam szabályai szerint. Az egyik székhely szerinti tagállam rendszeréből a másikba való átmenet ez esetben folytonos lenne; bár ez technikailag bonyolultnak tűnik, ám nem lehetetlen.

8. Ahol a vezető vállalkozás és a székhely szerinti tagállam csoport tagjának adóévei nem esnek egybe, a vezető vállalkozásnak kell gondoskodnia a megfelelő számlarendszer biztosításáról, amely lehetővé teszi az érintett adóhatóságok számára a jelentkezés értékelését.

9. A vezető vállalkozás (anyavállalat vagy a tevékenység végzésének központja) és a más tagállamban található leányvállalat és/vagy állandó telephely közötti eszközátruházás lehetséges a kísérleti projekt keretében, amennyiben betartják a székhely szerinti tagállamban alkalmazott adózási szabályokat. A részt vevő vezető vállalkozásnak azonban a felelős adóhatóságokkal együttműködésben meg kell állapítania az átruházott eszközök könyv szerinti, illetve piaci értékét, hogy az átruházást az érvényben lévő „rendes” szabályok szerint lehessen megadóztatni, ha a kísérleti projektet nem hosszabbítják meg, vagy ha az eszközöket eladják (a helyzet és a halasztott adófizetés „befagyasztása”). Mivel eddig az ügyletet az egyesülésre alkalmazandó adóztatásról szóló irányelv[30] szabályozta, az irányelv szabályait kell alkalmazni.

10. Hacsak másképp nem határoznak, a székhely szerinti tagállam csoporton belüli valamennyi ügyletet a vezető vállalkozás és leányvállalatai vagy állandó telephelyei között, illetve a csoport tagjai között a székhely szerinti tagállamban alkalmazott adózási szabályok szerint kell bonyolítani.

11. A székhely szerinti tagállam általános visszaélés-ellenes szabályait kell alkalmazni a csoport nem részt vevő tagállamokkal és harmadik országokkal kapcsolatban álló valamennyi egységére a két ország közötti kedvezményes adószabályozással való visszaélés („rule shopping”) megelőzése érdekében.

A hatályos kettős adózatási szerződések alkalmazása

21. A székhely államának szabályai szerinti adózás elvéből következik, hogy a székhely szerinti tagállam csoport tagjai közötti kapcsolatok a kísérleti projekt keretében a projekt alkalmazási időszakában kívül esnek a vonatkozó kettős adóztatásról szóló szerződések hatáskörén. A két részt vevő tagállam közötti, kettős adóztatásról szóló kétoldalú szerződések nem alkalmazandók a székhely szerinti tagállam csoport tagjai közötti ügyletekre. A szerződést azonban alkalmazni kell az adóztatás azon vetületeire, amelyeket a kísérleti projekt nem érint.

22. A kísérleti projekt az adószerződések megbízásainak semmiféle módosítását nem vonja maga után. A különböző csoportok tagjai továbbra is ugyanazon adószerződés hatálya alá tartoznak, mint a kísérleti projektben való részvétel előtt. Más szóval a fogadó állam, vagy illetőség szerinti állam adószerződésének szabályait alkalmazzák a kísérletben részt vevő székhely szerinti tagállam csoport tagjára, de az adóköteles jövedelemre a székhely szerinti tagállam szabályai vonatkoznak. Ennek megfelelően a kísérleti projekt nem teszi szükségessé a tagállamok harmadik országokkal kötött, kettős adóztatásról szóló szerződéseinek megváltoztatását. Mivel a székhely szerinti tagállam csoport valamennyi tagja továbbra is adófizető illetőség szerinti államában, a vonatkozó szerződéseket továbbra is alkalmazni kell.

23. A csoporttagok külföldi – harmadik országokból vagy nem részt vevő tagállamokból származó – jövedelemforrásai (osztalékok, kamat, jogdíjak, ingatlanból származó jövedelmek stb.) tekintetében az tűnik ésszerűnek, ha ezek általánosságban kívül esnek a kísérleti projekt hatáskörén, és a rendes szabályok szerint kezelik őket. A külföldi forrásból származó jövedelmeket a megosztás után tehát hozzá kell adni a csoporttag jövedelméhez. Ezzel az eljárással elkerülhetők az egyébként esetleg felmerülő problémák, ha a székhely szerinti tagállam és a fogadó tagállam szerződésükben más eljárásokról állapodott meg egy harmadik állammal, például bizonyos jövedelemkategóriák esetében a hitelmódszer vagy az adómentesség alkalmazása esetében. Ha a részt vevő vállalkozásnak van ilyen jövedelme, akkor ebből következően két adóbevallást kell majd benyújtania, egyet a székhely szerinti tagállam, egyet pedig a fogadó állam részére a különleges jövedelemkategóriákról.

24. Különleges körülmények között a kettős adóztatásról szóló szerződés megkülönböztetésmentességgel kapcsolatos kérdései vetődhetnek fel mind az EU-n belül a nem részt vevő tagállamok esetében, mind a harmadik országok esetében, mivel az ugyanabban a tagállamban található vállalkozásokkal a kísérleti projektben másképp bánnak. Míg a rendelkezésre álló kutatás[31] szerint a kísérleti projektben részt vevő és részt nem vevő vállalkozások összehasonlítása már nem megfelelő hivatkozási pont, e kérdések ideális esetben hivatalos közös megegyezést tennének szükségessé a szerződés megfelelő partnereivel a záradék értelmezéséről a kísérleti projekt feltételei mellett.

Transzferár-kérdések

25. A székhely államának szabályai szerinti adózás elvéből következik, hogy a transzferár nemzeti szabályait nem lehet tovább alkalmazni a székhely szerinti tagállam csoporton belül a kísérleti projekt alatt. A székhely szerinti tagállam csoport keretében a székhely szerinti tagállam szabályait kell alkalmazni a többi érintett tagállamban is.

26. A transzferárak kiigazítása tekintetében, például a részt nem vevő tagállamokban vagy harmadik országokban található kapcsolt vállalkozások, kapcsolódó felek vagy al-leányvállalatok esetében az illetékes hatóság a székhely szerinti tagállam adóhatósága (hacsak a kiigazítás nem egy harmadik ország és a székhely szerinti tagállam csoport egy a székhely szerinti tagállamon kívül található tagja közötti ügyletre vonatkozik). Ez tűnik az eljárás egyetlen megvalósítható módjának. Ráadásul a rendelkezésre álló kutatás[32] szerint gondosan különbséget kell tenni az elsődleges és másodlagos megfelelő kiigazítások között. Különösen ajánlatosnak tűnik a megfelelő kiigazításokat az adóalap felosztásának elvégzése után, nem pedig előtte megtenni. Ez azért van így, mivel csak a kapcsolt vállalkozás (külföldi forrású) jövedelme és a tárgyalásért felelős tagállam érintett.

27. A székhely szerinti tagállam és a fogadó állam adóhatóságai közötti konzultáció mindenféleképpen körültekintő lépés. E konzultációk valószínűleg elengedhetetlenek a fogadó állam és a székhely szerinti tagállammal kettős adóztatási szerződéssel nem rendelkező harmadik ország között.

Egyéb praktikus kérdések

28. A forrásadók, az osztalékkifizetések és az ügyletekre vonatkozó kapcsolódó eljárások a székhely szerinti tagállam csoport tagjai között a székhely szerinti tagállamban alkalmazott szabályok szerint történnek a székhely szerinti tagállam csoport valamennyi tagja esetében. Ismét meg kell jegyezni, hogy ez az eljárás logikusan következik a székhely államának szabályai szerinti adózás elvéből.

29. Az azonos tagállamban található, ám különböző székhely szerinti tagállamok adózási szabályai alá tartozó kifizetéseket a székhely államának szabályai szerinti adózás kigondolóinak javaslata szerint[33] hasznos lenne inkább belföldi ügyletnek, mint határokon átnyúló kifizetésnek tekinteni, és következésképpen az illetőség szerinti (fogadó) államban alkalmazott szabályokat alkalmazni azokra. Ezzel elkerülhetőek lennének az egyszerű belföldi ügyletek esetében új szabályok bevezetésével járó bonyodalmak.

30. A lehetséges kisebbségi tulajdonosok számára történő osztalékkifizetéseket, bár ez bizonyos mértékig kiegészítő könyvelést tesz szükségessé, az illetőség szerinti (fogadó) államban alkalmazott szabályok szerint kell kezelni, mivel ez tűnik az eljárás egyetlen gyakorlati szempontból megvalósítható módjának.

A kísérleti projekt eljárási és adminisztratív vetületei

A kísérleti projekt gyakorlati végrehajtása

31. A lehetséges kísérleti projekt keretében működő KKV-k adóztatásán felül módszert kell kidolgozni a projekthez és az eljárási műveletekhez való hozzáférésre. A kísérleti projekt végrehajtásához javasolt a kettős adóztatásról szóló szerződések mechanizmusának alkalmazása. Az érdekelt tagállamoknak tehát megfelelő tárgyalásokba kell kezdeniük, elő kell készíteniük és meg kell kötniük egy kétoldalú, vagy még inkább többoldalú megállapodást, amely lehetővé teszi az érdekelt vállalkozások számára, hogy részt vegyenek a székhely államának szabályai szerinti adózás kísérleti projektében. Amennyiben szükséges, a bizottság szolgálatai segítséget és támogatást nyújtanak ezen erőfeszítésekhez, várhatóan a Fiscalis-program keretében (szemináriumok és/vagy projektcsoportok). Az érintett tagállamoknak akkor végre kell hajtaniuk a megállapodást belföldön, nemzeti törvényeikkel és gyakorlatukkal összhangban. Hasznos, ha a kétoldalú megállapodás a vonatkozó, kettős adóztatásról szóló szerződés jegyzőkönyvének formájában születik meg, a többoldalú megállapodásokat pedig kormányközi egyezmény formájában kell megkötni. Így az eljárás biztosítaná, hogy a kísérleti projektet viszonylag gyorsan és rugalmasan be lehet vezetni, miközben tiszteletben tartják az adózás jogszerűségének elvét.

32. A más tagállamokkal kötött megállapodásaik alapján a részt vevő tagállamok adóhatóságai, például megfelelő belső eljárások révén (mint körlevelek vagy szándéknyilatkozat benyújtására vonatkozó felhívás közzététele) megteremtik a lehetőséget a vállalkozások számára, hogy önként jelentkezzenek a kísérleti projektben való részvételre. Az érdekelt vállalkozásoknak (vezető vállalkozások és leányvállalatok egyaránt) jelezniük kell részvételi szándékukat az illetőség szerinti állam adóhatósága felé, ez utóbbiak pedig kötelesek lesznek erről késedelem nélkül tájékoztatni a többi érintett tagállam adóhatóságát. A jelentkezést legalább két érintett adóhatóság bírálja el ésszerű időhatáron belül, például a vállalkozás szándéknyilatkozatának közlésétől számított két-három hónapon belül. Más adminisztratív döntésekhez hasonlóan az esetleges visszautasításhoz ez esetben is indoklást kell fűzni, és a visszautasítás csak akkor jogos, ha a kérelmező vállalkozás nem felel meg a vonatkozó megállapodásban meghatározott követelményeknek (az adóhatóságnak nincs szabad mérlegelési joga).

Az adóbevallás benyújtására és a befizetésre vonatkozó kötelezettségek

33. Mivel az adóbevallás-benyújtási és a befizetési kötelezettségek is érintettek, azt javasolják, hogy általánosságban a vezető vállalkozás kötelessége legyen a székhely szerinti tagállam csoport adóbevallásának benyújtása, csak a székhely szerinti tagállamban. A más érintett államok felelős adóhatóságainak megküldik ezen adóbevallás másolatait és a kapcsolódó mellékleteket (pl. mérlegek, eredménykimutatás stb. – a székhely szerinti tagállam helyi törvényei és gyakorlata értelmében szükséges dokumentumok). Az így nyújtott információnak lehetővé kell tennie a kiegészítő nyereségalapú adók vagy különadók, illetve a személyi jövedelemadóval kapcsolatos más elemek értékelését. A bizottsági szolgálatok véleménye szerint a költségek csökkentése érdekében a fordítással kapcsolatban nem kellene semmilyen rendszeres követelményt meghatározni; az adóhatóságok azonban kérhetik, hogy a legfontosabb dokumentumokat a nemzeti vagy más megfelelő nyelvre az adófizető költségén lefordítva nyújtsák be.

34. A kísérleti projekt jellegéből következik, hogy a tényleges adminisztratív terhek túlnyomó része elkerülhetetlenül a vezető vállalkozásra esik. A vezető vállalkozásnak kell tehát székhely szerinti tagállama szabályaival összhangban kiszámítania a csoport összesített nyereségét, és az előre elkészített képlet szerint (lásd lent) felosztania azt a csoporttagok között. A különböző felosztási kritériumok számait valamennyi érintett tagállam adóhatóságainak jelenteni kell. Az adott csoporttag az adót azonban saját illetőség szerinti (fogadó) államában fizeti be.

Ellenőrzési és felügyeleti kérdések

35. A kísérleti projekt felügyelete tekintetében az EU-n belüli kölcsönös támogatás és adminisztratív együttműködés általános szabályai alkalmazandók, és ezeket kell használni. Ezenfelül az érdekelt tagállamok adóhatóságai szükség esetén közös, ellenőrzést végző csoportokat hozhatnak létre a vezető vállalkozás és a csoporttagok pénzügyi ellenőrzésére. A közös csoport számára a székhely szerinti tagállam csoport valamennyi telephelyén lehetővé kell tenni az ellenőrzés elvégzését, de annak szigorúan a kísérleti projekt által irányított szempontokra kell korlátozódnia. Vita esetén a bizottsági szolgálatok álláspontja szerint az lenne a logikus, ha általában a székhely szerinti tagállam csoport tagjának illetőség szerinti államában érvényes szabályokat alkalmaznák, például a leányvállalat esetében a fogadó államét, a vezető vállalkozás esetében pedig a székhely szerinti tagállamét. Nehéz lenne más olyan megoldást találni, amely nem szegi meg a tagállamok vonatkozó nemzeti törvényeit.

36. A két- vagy többoldalú megállapodásban a tagállamoknak egyetértésre kell jutnia a kísérleti projekt lezárásával kapcsolatos megfelelő intézkedések tekintetében. E lezáró rendelkezéseknek meg kell határoznia az eszközök és források értékelését, a kiadások a kísérleti projekt lejárta utáni kezelését, feltéve ha azt nem hosszabbítják meg, anélkül, hogy annak rendszeres terhét róná a részt vevő vállalkozásokra, hogy azok a kísérleti projekt tesztelési időszakában végig két könyvelést vezessenek a székhely szerinti tagállam, illetve a fogadó állam szabályai szerint.

Időkeret

37. A kísérleti projektet természeténél fogva kísérletként – azaz időbeli korlátozással –kell megtervezni. Mind a részt vevő tagállamok (adóhatóságai), mind a részt vevő vállalkozások számára fontos, hogy a kísérleti időszak elég hosszú legyen ahhoz, hogy lehetővé tegye az alapos elemzést, és igazolja az áttéréssel járó költségeket. A kapott visszajelzésre alapozott javaslat az, hogy ötéves időszak alatt működtessék a kísérleti projektet, amely után végleges értékelésre kerülne sor. Az ötéves időkeretet úgy értendő, hogy a kísérleti projekt kezdetét rögzítik, és az öt évvel e dátum után automatikusan véget ér (pl. 2007. január 1. – 2011 december 31.) A részvételre jogosult vállalkozások azonban az időszak során bármikor csatlakozhatnak a projekthez, és így rövidebb ideig is részt vehetnek benne (pl. 2009. január 1-jétől 2011. december 31-ig).

38. A vállalkozás a kísérleti projektben való részvételre vonatkozó döntése a teljes ötéves időszakra, vagy a kísérleti projekt előre meghatározott lezárásáig hátralevő rövidebb időszakra kötelező. Ha egy vállalkozás ragaszkodik ahhoz, hogy a projektben való részvétele az ötéves időszak lejárta előtt véget érjen, ezt lehetővé kell tenni, ám a kísérleti projekt ideje alatti adóévek újbóli felülvizsgálatának, illetve a „hagyományos” szabályok visszamenőleges alkalmazásának kell alávetni.

A megosztási képlet

39. E korlátozott hatókörű kísérleti projekt esetében elegendő lesz egy egyszerű, ám gazdasági szempontból jól alkalmazható képlet az adóalap a részt vevő tagállamok közötti felosztására. Ez azért van így, mert a szóban forgó adóbevételt különböző tényezők korlátozzák: a kis- és középvállalkozásokra vonatkozó korlátozás; a más tagállamokban telephellyel rendelkező kis- és középvállalkozások korlátozott száma; a választható jelleg; a szigorú ellenőrzés; a kis- és középvállalkozások általában alacsony adókötelezettsége stb. Ezenfelül egy egyszerű képletet könnyű adminisztrálni és működtetni.

40. A megosztási képlet megtervezéséhez a következő gazdasági tényezőket lehet felhasználni: a bértömeget; az alkalmazottak számát; az eladásokat (forgalmat); az eszközöket. E tényezők összegzése növelheti a gazdasági reprezentativitást, de összetettebbé teszi a képlet alkalmazását. A tagállamoknak az általuk kiválasztott képlettől függően megállapodásra kell jutniuk a felhasznált tényezők közösen elfogadott és a gyakorlatban működőképes meghatározásáról.

41. Ajánlatos a részt vevő vállalkozás összbértömege (50%) és összes forgalma (50%) az adott érintett tagállamra eső részét alkalmazni felosztási képletként. E számokat könnyű beazonosítani a vállalkozás könyvelésében és adóbevallásában. Ezenfelül a forrásalapú tényező (bértömeg) és a kibocsátásalapú tényező (eladások) kombinálása szintén csökkenti az önkényesség lehetőségét.

42. A székhely államának szabályai szerinti adózás elve és a kísérleti projekt belső logikájából következően a nyereségnek és a veszteségnek egyaránt a megosztási képlet tárgyát kell képeznie. A csoport egységeihez rendelt bármely veszteség az adott egység illetőség szerinti államának – azaz a vezető vállalkozás (anyavállalat vagy a tevékenység végzésének központja) esetében a székhely szerinti tagállam, a leányvállalatok és állandó telephelyek esetében pedig a fogadó állam – átviteli és visszavezetési szabályainak lesz alávetve.

43. A vezető vállalkozás a székhely államának szabályai szerinti adózási rendszer keretében a székhely szerinti tagállam adóbevallási formanyomtatványán összegzi és jelenti be valamennyi érintett tagállamban végzett adóköteles tevékenységét (lásd fent). Ez nem feltétlenül foglalja magában a megosztási tényezőkkel kapcsolatos kért információt. Ezek benyújtására megfelelő, egyszerű formanyomtatványt kell az adóbevalláshoz mellékelni.

Értékelés

44. Tanácsosnak tűnik, hogy a Bizottság és a részt vevő tagállamok közös, ellenőrzést végző csoportot állítsanak fel a kísérleti projekt felügyeletére; e csoport tagjai egymással konzultálnak, számba veszik a lehetséges gyakorlati problémákat és értékelik a projekt eredményét. Ezenfelül ésszerű volna a kísérleti projektet végrehajtó tagállamoknak 2009. december 31-ig részletes jelentést készíteni a kísérleti projekt hatásainak átfogó értékeléséről, lehetővé téve ezáltal, hogy a Bizottság és az ellenőrzést végző csoport megfontolja a projekt meghosszabbítását vagy lezárását, és döntsön a vonatkozó eljárásokról.

[1] Az Európai Tanács 2005. március 22-23-i ülésének elnökségi következtetései, pl. a (25) bekezdésben.

[2] 2000. december 20-i 2000/819/EK tanácsi határozat

[3] COM(2004)70, 2004.2.11.

[4] 2005. október 25-i COM(2005)532 és 2005. november 10-i COM(2005)551

[5] A kis- és középvállalkozások adózásáról szóló, 1994. május 25-i bizottsági ajánlás, HL L 177., 1-19. o. A kis- és középvállalkozások átruházásáról szóló, 1994. december 7-i bizottsági ajánlás, HL L 385., 14-17. o. A kis- és középvállalkozások átruházásáról szóló, 1994. december 7-i bizottsági ajánlásról szóló közlemény, HL C 400., 1-9. o.

[6] A kis- és középvállalkozások adózási környezetének javításáról szóló bizottsági közlemény a Tanácsnak és a Parlamentnek, COM (94) 206, HL C 187. 5-10. o.

[7] lásd például az Európai Politikatudományi Központ (CEPS): „EU Corporate Tax Reform” (Az EU társaságiadó-reformja), 2001. novemberi jelentését és „An EU Company without an EU Tax? A Corporate Tax Action Plan for Advancing the Lisbon Process” (Uniós vállalkozás Uniós adó nélkül? – Cselekvési terv a társasági adóról a lisszaboni folyamat előrevitele érdekében), 2002. áprilisi jelentését, további idevágó információkkal.

[8] „Társasági adózás a belső piacon”, bizottsági munkadokumentum [SEC(2001)1681]

[9] Részletesen lásd a következő bizottsági közleményeket: „Útban az adójellegű akadályoktól mentes belső piac felé: A konszolidált társasági adóalappal rendelkező vállalkozások számára az egész EU-ra kiterjedő tevékenység biztosításának stratégiája – eredmények, folyamatban lévő kezdeményezések és a további kihívások” [COM(2003)726]

[10] Bővebb információ e munkával kapcsolatban a következő honlapon olvasható:http://europa.eu.int/comm/taxation_customs/taxation/company_tax/common_tax_base/index_en.htm

[11] A [SEC(2001)1682] tanulmány III. részének 8. fejezete és IV. részének 11. fejezete

[12] A kérdőívre és a válaszokra vonatkozó részletekért lásd ahttp://europa.eu.int/comm/taxation_customs/taxation/company_tax/home_state_taxation/index_en.htm honlapot.

[13] Ezt a bizottsági következtetést szakirodalom is alátámasztja, lásd például Chittenden F., Michaelas N. & Poutziouris P. (2000) Small Business Taxation: An Agenda for Growth (Kisvállalkozások adózása: a növekedés menetrendje) című könyvét, Executive Development Centre, Manchester Business School és NatWest Bank PLC, 2. o.

[14] Lásd például a Bizottság 2003-as konzultációjára és egy 2004-ben közzétett kérdőívére (7. fejezet) érkezett válaszokat a http://europa.eu.int/comm/taxation_customs/taxation/company_tax/home_state_taxation/index_en.htm honlapon.

[15] 2004. június 11-i sajtóközlemény

[16] Lásd például Cressy, R. (2000) “Tax, Assistance, Compliance & the Performance of the Smaller Business” (Adó, támogatás, a szabályok betartása és a kisvállalkozások teljesítménye) kutatási jelentését a kisvállalkozások szövetségének; és Chittenden F., Michaelas N. & Poutziouris P. (2000) ‘Small Business Taxation: An Agenda for Growth (Kisvállalkozások adózása: a növekedés menetrendje) című könyvét, Executive Development Centre, Manchester Business School és NatWest Bank PLC.

[17] Lásd a bizottsági szolgálatok [SEC(2001)1681] dokumentumának 2. mellékletét további idevágó információkkal.

[18] A bizottsági szolgálatok SEC(2004)1128 munkadokumentuma. Ez például rámutatott, hogy az eladásra vonatkozó szabályok betartásával járó költségek magasabbak a KKV-k, mint a nagyobb vállalkozások esetében. Ezenfelül megállapították, hogy a határokon átnyúló tevékenység a szabályok betartásával járó költségek növekedéséhez vezet. Az elvégzett ökonometriai elemzés kimutatta, hogy a szabályok betartásával járó költségek magasabbak a legalább egy, más tagállamban lévő leányvállalattal rendelkező vállalkozások, mint az e nélküli vállalkozások esetében, és hogy az a külföldi leányvállalatok számának növekedésével egyenes arányban emelkedik.

[19] A kérdés átfogó bemutatását és értékelését lásd pl. az OECD tudományos, technológiai és ipari (STI) igazgatóságának 2002/9 munkadokumentumában – Duanjie Chen, Frank C. Lee és Jack Mintz: Taxation, SMEs and Entrepreneurship (Adózás, KKV-k és vállalkozói szellem)

[20] A részleteket lásd a mellékelt hatásvizsgálatban.

[21] Az Európai Parlament és a Tanács 2002. december 3-i 2235/2002/EK határozata a belső piac adózási rendszerei működésének javítását célzó közösségi program elfogadásáról (Fiscalis program 2003-2007); HL L 341., 2002.12.17., 1-5. o.

[22] Lásd elsősorban Gammie, M. és Lodin, S.-O.:„Home State Taxation” (A székhely államának szabályai szerinti adózás) című kiadványát; IBFD Publications, 2001

[23] Például a fent említett [COM(2001)582] és [COM(2003)726] közleményekben. Meg kell jegyezni, hogy a kis- és középvállalkozások adózási környezetének javításáról szóló, 1994. május 25-i közleményben a Tanácsnak és a Parlamentnek (COM (94) 206, HL C 187., 1994.7.9.) a Bizottság már felvetett egy irányt, amely szerint „a kis- és középvállalkozások külföldi tevékenységét bizonyos feltételek mellett csak a vállalkozás székhelye szerinti tagállamban kellene megadóztatni. Ez nagyobb adminisztratív egyszerűsítést jelentene.” Azonban jelenlegi formájában a székhely államának szabályai szerinti adózás nem megy ilyen messzire. Nem csak a székhely szerinti állam adózására vonatkozik, inkább az adóalap csak a székhely szerinti állam szabályaival összhangban lévő kiszámítására.

[24] http://europa.eu.int/comm/taxation_customs/taxation/consultations/home_state_sme.htm

[25] Jelentés a Bizottság „Adópolitika az Európai Unióban – a következő évek prioritásai” című, a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek és a Gazdasági és Szociális Bizottságnak szóló közleményéről (COM(2001)260 – C5 0597/2001 – 2001/2248(COS).

[26] ECO/127 vélemény

[27] Míg egy független tanulmány – „Study on analysis of potential competition and discrimination issues relating to a pilot project for an EU tax consolidation scheme for the European Company statute (Societas Europaea) (Tanulmány a verseny és megkülönböztetés esetleges kérdéseiről az EU adókonszolidációjának kísérleti projektjével kapcsolatban az európai részvénytársaság alapszabálya (Societas Europaea) esetében”) – szintén megállapítja e problémák fennállását, számos jogi és gyakorlati ellenérvet lehet felsorakoztatni a feltételezett megkülönböztetésre vonatkozó panasszal szemben. A legfontosabb, hogy a kísérlet nem csökkenti szisztematikusan a részt vevő vállalkozások adóterhét; az előnyt a szabályok betartásával járó költségek csökkenése jelenti. Ezenfelül számos hasonló, a származási ország elvén és a kölcsönös elismerésen alapuló kezdeményezés létezik mind az adózás terén, mind más közjogi területeken, ahol ez az érv nyilvánvalóan nem merülte fel.

[28] A mikro-, kis- és középvállalkozások fogalmának meghatározásáról szóló 2003. május 6-i 2003/361/EK bizottsági ajánlás; HL L 124., 2003.5.20., 36-41. o.

[29] lásd „The new SME definition - user's guide and model declaration” (A KKV-k fogalmának új meghatározása – felhasználói útmutató és nyilatkozatminta) című útmutatót a http://europa.eu.int/comm/enterprise/enterprise_policy/sme_definition/sme_user_guide.pdf webcímen

[30] A Tanács 2005/19/EK irányelve (2005. február 17.) a különböző tagállamok társaságainak egyesülésére, szétválására, eszközátruházására és részesedéscseréjére alkalmazandó adóztatás közös rendszeréről szóló 90/434/EGK irányelv módosításáról; HL L 58., 2005.3.4., 19. o.

[31] Nemzetközi Adóügyi Dokumentációs Központ (International Bureau of Fiscal Documentation, IBFD); The compatibility of the Home State Taxation system with double taxation agreements based on the OECD Model: a study (A székhely szerinti tagállam szabályai szerinti adózás és az OECD-modellen alapuló kettős adóztatási megállapodások összeegyeztethetősége – tanulmány), megjelent: in Lodin/Gammie, op.cit., 77-104. o., 99. o.

[32] Lodin/Gammie, op.cit., 57. o.; IBFD, op.cit, 95. o. f.

[33] lásd Lodin/Gammie, op.cit. 37. o.