a Bizottság jelentése A KÖZÖSSÉG KIOTÓI CÉLKITŰZÉSÉNEK ELÉRÉSE TERÉN TETT ELŐREHALADÁSRÓL (az üvegházhatást okozó gázok Közösségen belüli kibocsátásának nyomon követését szolgáló rendszerről és a Kiotói Jegyzőkönyv végrehajtásáról szóló, 280/2004/EK európai parlamenti és tanácsi határozat értelmében előírt jelentés) {SEC(2005) 1642} /* COM/2005/0655 végleges */
[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA | Brüsszel, 2005.12.15. COM(2005) 655 végleges A BIZOTTSÁG JELENTÉSE A KÖZÖSSÉG KIOTÓI CÉLKITŰZÉSÉNEK ELÉRÉSE TERÉN TETT ELŐREHALADÁSRÓL (az üvegházhatást okozó gázok Közösségen belüli kibocsátásának nyomon követését szolgáló rendszerről és a Kiotói Jegyzőkönyv végrehajtásáról szóló, 280/2004/EK európai parlamenti és tanácsi határozat értelmében előírt jelentés) {SEC(2005) 1642} Tartalomjegyzék 1. Bevezetés 3 2. A Közösség kiotói célkitűzésének elérése 3 2.1. 2003-as tényleges kibocsátási adatok az EU-25-ök, illetve az EU-15-ök viszonylatában 3 2.2. A kibocsátást illető, 2010-re szóló előrejelzések az EU-25-ök, illetve az EU-15-ök viszonylatában 5 2.3. Ágazati kibocsátás 7 3. Következtetések 8 BEVEZETÉS EZ A HATODIK éves előmeneteli jelentés az üvegházhatású gázok Közösségen belüli kibocsátásának nyomon követéséről, illetve a második jelentés az üvegházhatást okozó gázok Közösségen belüli kibocsátásának nyomon követését szolgáló rendszerről és a Kiotói Jegyzőkönyv végrehajtásáról szóló 280/2004/EK európai parlamenti és tanácsi határozat értelmében. A jelentés alapja az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 2005-ös, „ Greenhouse gas emission trends and projections in Europe ” (Üvegházhatású gázkibocsátási tendenciák és előrejelzések Európában) című részletes jelentése. A jelentés értékeli a tagállamoknak és a Közösségnek az Egyesült Nemzetek éghajlatváltozási keretegyezménye és a kiotói jegyzőkönyv értelmében az üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó vállalásai tekintetében tett tényleges és tervezett előmenetelét. Annak ellenére, hogy a jelentés az EU-25-ök előmenetelét tárgyalja, az EU-15-ök közös célkitűzése és a köztük érvényben lévő tehermegosztási egyezmény okán az EU-15-ökről gyakran külön szól. Ezen túlmenően a 2003-as adatok minősége, különösen teljességük és pontosságuk tekintetében, eltérő a régi és az új tagállamokban. A jelentés[1] a két csatlakozó országra, Bulgáriára és Romániára, valamint a tagjelölt Horvátországra vonatkozóan is tartalmaz kibocsátási adatokat. A szintén tagjelölt Törökországra vonatkozóan még nem állnak rendelkezésre adatok. A jelentés a 2003-as tényleges kibocsátási adatokat, valamint a meglévő intézkedések[2], illetve további intézkedések igénybevételével számolva a kibocsátásokra vonatkozó előrejelzéseket elemzi. Ezek az előrejelzések a tagállamok összesített előrejelzései, amelyek mélyreható elemzésére a jövőben kerül sor, mivel nem minden tagállam terjesztette be aktualizált előrejelzéseit. Az előrejelzésekbe beletartozik a kiotói jegyzőkönyv szerinti olyan rugalmas mechanizmusok használata, mint az együttes végrehajtás, a tiszta fejlesztési mechanizmus és a nemzetközi emissziókereskedelem. Az előrejelzések szerint az EU-15-ök további intézkedések segítségével és rugalmas mechanizmusok igénybevételével teljesítik a 8%-os kibocsátás-csökkentési vállalást. A KÖZÖSSÉG KIOTÓI CÉLKITűZÉSÉNEK ELÉRÉSE 2003-as tényleges kibocsátási adatok az EU-25-ök, illetve az EU-15-ök viszonylatában 2002 és 2003 között mind az EU-25-ök, mind az EU-15-ök tekintetében emelkedett az üvegházhatású gázok kibocsátása, jóllehet így is 8%-kal, illetve 1,7%-kal elmaradt a bázisév kibocsátási értékéhez képest (1. ábra) , az EU-15-ök 27%-os gazdasági növekedése mellett. Az EU-15-ök viszonylatában a lineáris célpálya túllépése 2003-ban 1,9%-os volt (2. ábra), figyelembe véve a kiotói mechanizmusok igénybe vételét, de figyelmen kívül hagyva a belföldi nyelőket, illetve a később bevezetett európai emissziókereskedelmi rendszer használatát. Az EU 2005. január 1-jén elindított emissziókereskedelmi rendszere a világon a legnagyobb üvegházhatású gáz kereskedelmi rendszer, amely szándék szerint a már meglévő és további iránymutatások és intézkedések hatékony végrehajtása mellett hozzájárul majd a kiotói jegyzőkönyv értelmében előírt kibocsátás-csökkentés eléréséhez. 1. ábra: Tényleges és előre jelzett kibocsátási értékek az EU-25-ök és az EU-15-ök viszonylatában [pic] Megjegyzés: Az adatok nem tartalmazzák a földhasználatból, a földhasználat megváltozásából és az erdőművelésből (LULUCF) származó kibocsátásokat és kivonásokat. A számadat egy elvi EU-25 bázisévet vesz 100-nak alapul, hogy lehetővé tegye az üvegházhatású gázkibocsátási tendenciák és előrejelzések következetes elemzését. A legtöbb tagállam esetében a CO2-ra, a metán ra(CH4) és a nitrogénoxidra (N2O) vonatkozóan 1990 a bázisév, a fluortartalmú gázokra pedig 1995, a következő kivételekkel: Magyarország a CO2-ra, a CH4-ra és a N2O-ra vonatkozóan az 1985–1987 évek átlagát veszi bázisévnek, Szlovénia 1986-ot, Lengyelország pedig 1988-at; a fluortartalmú gázokra vonatkozóan Franciaország és Finnország 1990-et veszi a bázisévnek, ami azt jelenti, hogy az 1990-es érték nem pontosan 100. Ciprus és Málta azért nincs feltüntetve, mert egyrészről nem állnak rendelkezésre adatok, másrészről nem tettek a kiotói jegyzőkönyv értelmében vállalást. A lineáris célpálya az üvegházhatású gázkibocsátás elméleti lineáris csökkenését mutatja a kiotói célkitűzésig a bázisév szintjétől 2010-ig, azaz az első vállalási időszak félidejéig. Forrás: EEA, 2005 A tagállamok teljesítménye változó. A kiotói mechanizmusokat figyelembe véve tizenhárom tagállam jó úton halad afelé, hogy megvalósítsa a kibocsátások csökkentésére tett, a 2. ábrán feltüntetett vállalását. Ezek közül az EU-15 tagállamok körébe tartozó Franciaország, Németország, Luxemburg, Hollandia, Svédország és az Egyesült Királyság halad jó úton afelé, hogy teljesítse a tehermegosztási egyezmény (2002/358/EK tanácsi határozat) alapján tett vállalásait. Mindamellett tíz tagállam kibocsátási értéke még mindig fölötte van a vállalt célpályának: Finnország és Spanyolország több mint 20%-kal; Ausztria, Dánia és Finnország esetében az elmaradás 2002-höz képest még nőtt is. Ciprus és Málta az 1. mellékletben nem szereplő részesei az UNFCCC Keretegyezménynek, és így nincs a Kiotói Jegyzőkönyv szerinti vállalásuk. 2. ábra: A teljesítés vállalásokhoz viszonyított mértéke 2003-as adatok szerint (indexpont = százalék) az EU-25 tagállamok viszonylatában, a kiotói mechanizmusok alkalmazását figyelembe véve [pic] Megjegyzés: Az adatok nem tartalmazzák a földhasználatból, a földhasználat megváltozásából és az erdőművelésből (LULUCF) származó kibocsátásokat és kivonásokat. A teljesítésnek a bázisév kibocsátási értékeihez viszonyított mértéke (az oszlopok) a feltételezett 2003-as cél és a 2003-as tényleges teljesítés közötti eltéréseket mutatja százalékpontban azt feltételezve, hogy a bázisévi szintek százalékos arányában kifejezett csökkenés lineáris. Ez azt feltételezi, hogy a tagállamok a belföldi intézkedések alapján teljesítik vállalásukat, beleértve a kiotói mechanizmusok alkalmazását, de a nyelők nélkül. Ciprus és Málta az 1. mellékletben nem szereplő részesei az UNFCCC Keretegyezménynek, és így nincs a Kiotói Jegyzőkönyv szerinti célkitűzésük. Forrás: EEA, 2005 A kibocsátást illető, 2010-re szóló előrejelzések az EU-25-ök, illetve az EU-15-ök viszonylatában Az EU-25-ökre vonatkozó, a „ meglévő belföldi iránymutatásokkal és intézkedésekkel ” számoló összesített előrejelzések azt mutatják, hogy az üvegházhatású gázok összkibocsátása 2010-ben 5%-kal lesz az 1990-es szint alatt (1. ábra). A következő tagállamok számítanak arra, hogy kizárólag meglévő belföldi szakpolitikáik és intézkedéseik alkalmazásával teljesíteni tudják kiotói vállalásukat: Cseh Köztársaság, Észtország, Magyarország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Luxemburg, Szlovákia, Svédország és az Egyesült Királyság. További intézkedésekkel 2010-re várhatóan 9%-kal az 1990-es szint alá szorítható az EU-25-ök üvegházhatású gázkibocsátása. Az EU-15-ökre vonatkozó összesített előrejelzések azt jelzik, hogy a 2010-es kibocsátási értékek 9,3%-kal a bázisévi szint alá szoríthatók figyelembe véve a kiotói mechanizmusok alkalmazása (2,5%-os csökkenés), valamint további belföldi iránymutatások és intézkedések révén (6,8%-os csökkenés) elérhető csökkenést, ami elegendő az EU-15-ök közös kiotói vállalásának teljesítéséhez (1. ábra). A kiotói mechanizmusnak az EU-15-ök közül kilenc ország (Ausztria, Belgium, Dánia, Finnország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Olaszország és Spanyolország) általi tervezett alkalmazása a vállalási időszakban évente 106,8 Mt CO2 egyenértéknek, illetve az EU által vállalt 8%-os csökkentéshez képest mintegy 2,6%-nak felel meg. Kilenc ország, Ausztria, Belgium, Dánia, Finnország, Hollandia, Németország, Olaszország, Spanyolország és Svédország, különített el összesen mintegy 2 730 millió euró összegű forrást a kiotói mechanizmusok alkalmazására az ötéves vállalási időszak teljes tartamára. Tekintettel arra, hogy 1990 és 2010 között a csökkenés a meglévő intézkedésekkel (kb. 1,6%-os csökkenés), valamint a kiotói mechanizmusok alkalmazásával (2,5%-os csökkenés) hozzávetőleg 4,1%-os lesz majd, a tagállamok által bevezetésre kerülő további belföldi iránymutatásoknak és intézkedéseknek az elkövetkező hat év folyamán további 3,9%-os csökkenést kell elérniük ahhoz, hogy az EU-15-ök teljesíteni tudják 8%-os kiotói vállalásukat. Azoknak a tagállamoknak, amelyek kibocsátási értéke meghaladja vállalásukat, ahhoz, hogy teljesíteni tudják vállalásukat, további iránymutatásokat és intézkedéseket kell hozniuk, valamint alkalmazniuk kell a kiotói mechanizmusokat. 3. ábra: A teljesítés vállalásokhoz viszonyított mértéke 2010-ben (százalékpontban) az EU-25 tagállamok viszonylatában, a kiotói mechanizmusok alkalmazását figyelembe véve [pic] Megjegyzés: Az adatok nem tartalmazzák a földhasználatból, a földhasználat megváltozásából és az erdőművelésből (LULUCF) származó kibocsátásokat és kivonásokat. Valamennyi EU-15 tagállam rendelkezésre bocsátotta a meglévő belföldi iránymutatások és intézkedések figyelembe vételével készített előrejelzéseit. Több ország ezenkívül a további belföldi iránymutatások és intézkedések figyelembe vételével készített előrejelzéseit is benyújtotta. A következő tagállamok esetében a kiotói mechanizmusok alkalmazásának járulékos hatása is figyelembe vételre került: Ausztria, Belgium, Dánia, Finnország, Hollandia, Írország, Luxembourg, Olaszország és Spanyolország). Az EU-15-ök viszonylatában a kiotói mechanizmusok alkalmazásának hatása e kilenc országból származó információ alapján került kiszámításra. Lengyelország esetében az előrejelzések csak a CO2-ra és a N2O-ra vonatkoznak. Spanyolország esetében az előrejelzések csak a CO2-ra vonatkoznak. Ciprusra és Máltára nem állnak rendelkezésre előrejelzések. Forrás: EEA, 2005 A jelenleg hatályban lévő vagy a Bizottság által már előterjesztett jogalkotási intézkedések — az ECCP-becslések szerint — körülbelül 420-490 millió tonna CO2-egyenértékű lehetséges kibocsátás-csökkenést eredményeznének 2010-ben az EU-15 tagállamokban, ami a bázisév kibocsátásának 10-12%-a. Ezek a becslések az intézkedések teljes körű tagállami végrehajtását feltételezik és nem veszik figyelembe az iránymutatások közötti átfedéseket. Az iránymutatásokból származó kibocsátás-csökkkenésnek a 2006-os leltáradatoknál – amelyek 2008-ban kerülnek közzétételre – már jelentkeznie kell. A meglévő iránymutatások, illetve a tervbe vett iránymutatások időben és hatékonyan történő tagállami végrehajtása igen jelentős hatással lesz az Unió üvegházhatású gázkibocsátására. Ágazati kibocsátás A fő gazdasági ágazatok kibocsátása tekintetében a 4. ábra az 1990 óta bekövetkezett változásokat mutatja az EU-15 tagállamok viszonylatában. Az Európai Unióban az üvegházhatású gáz kibocsátás nagy része az energiatermelésből és felhasználásból származik, ideértve a közlekedést is. 1990 és 2003 között az EU-15-ök viszonylatában nőtt az energiával kapcsolatos kibocsátás, elsősorban a növekvő közlekedési és villamos energia kereslet következtében. Mindemellett mind az EU-15-ök, mind az EU-25-ök viszonylatában az energiaellátással és a közlekedésen kívüli energiafelhasználással összefüggő üvegházhatású gáz kibocsátás megnövekedése kezd elválni az energiaigénytől, mivel a kibocsátás a keresletnövekedés ellenére csökken. Ez a jelenség kisebb mértékben megfigyelhető az EU-15-ök közlekedési ágazatában is. Az országok szerinti bontásban megadott statisztikákat szemlélve a legfeltűnőbb eredmény az, hogy az általános tendenciával ellentétben a szállításból származó kibocsátás Franciaországban és Németországban csökkent — Németországban immáron negyedik éve. Ez a javuló üzemanyag-hatásfok, a magasabb üzemanyagárak és a szélesebb körű közlekedési politikák együttes hatását látszik tükrözni. 4. ábra: Az EU-15-ök üvegházhatású gáz kibocsátásának változásai ágazatonként 1990–2003 között, ágazati előrejelzések meglévő és további intézkedések figyelembe vételével 1990–2010 között, és az ágazatok részesedése 2003-ban [pic] Megjegyzés : Több tagállam sem adott előrejelzést valamennyi ágazatra/forgatókönyvre vonatkozóan. Ezért az előrejelzésekre vonatkozó információt fenntartásokkal kell kezelni. A legtöbb tagállam esetében a fluortartalmú gázokat illetően 1995 a bázisév, nem 1990. Ez némileg változtathat az ipari folyamatok adatain, de 1990-re nem áll rendelkezésre valamennyi tagállamra vonatkozóan adat. Forrás: EEA, 2005 Az energiával kapcsolatos kibocsátás növekedését ellensúlyozta az energiától eltérő forrásokból, így a hulladékból, az ipari folyamatokból és a mezőgazdaságból származó kibocsátás csökkenése. Csökkent a hulladékból származó emisszió, miután a hulladékpolitika eredményeként kevesebb szilárd hulladékot helyeztek el lerakótelepeken. A kibocsátás-csökkentési technikák bevezetése hozzájárult az ipari folyamatokból származó kibocsátás csökkenéséhez, különösen a N2O tekintetében. A mezőgazdaságból származó emisszió alacsonyabb szintje a szarvasmarha-állomány csökkenésével magyarázható. Az EU-25-ök viszonylatában az üvegházhatású gáz kibocsátás szinte az összes ágazatban csökkenést mutatott. A tíz új tagállam kibocsátásának csökkenése számottevő mértékben a gazdasági szerkezetátalakításnak tudható be. Ez alól kivételt jelent a közlekedési ágazat, ahol 1990 óta megnövekedett a kibocsátás. Következtetések 2003-RA AZ EU-15-ÖK ÜVEGHÁZHATÁSÚ GÁZ KIBOCSÁTÁS A BÁZISÉV SZINTJÉHEZ KÉPEST 1,7 %-KAL CSÖKKENT, ÉS CO 2 egyenértékben elérte a 4 180 millió tonnát. A csökkenés valamivel több, mint az EK kiotói vállalásának egyötöde. A kiotói mechanizmusok figyelembe vétele nélkül 2002 óta megduplázódott, 3,5 indexpontra nőtt a teljesítés vállalásokhoz viszonyított mértéke. A kiotói mechanizmusokat is figyelembe véve 2003-ban az üvegházhatású gáz kibocsátás 1,9 indexponttal a lineáris célpálya fölött volt. Az előrejelzések szerint az EU-15-ök további intézkedések bevezetésével és rugalmas mechanizmusok igénybevételével teljesíteni tudják a kiotói jegyzőkönyvben 8%-os kibocsátás-csökkentésre tett vállalásukat. Azoknak a tagállamoknak, amelyek kibocsátási értéke meghaladja vállalásukat, ahhoz, hogy teljesíteni tudják kiotói vállalásukat, sürgősen további intézkedéseket kell hozniuk, valamint alkalmazniuk kell a kiotói mechanizmusokat. Az EU-nak szintén eltökélt szándéka, hogy további intézkedéseket hozzon. Az Európai Éghajlatváltozási Program (ECCP) második szakasza 2005-ben kezdődött. A Bizottság azt tervezi, hogy áttekinti az előremenetelt, és költséghatékony emissziócsökkentési lehetőségek kiaknázása érdekében új intézkedésekkel kísérletezik. Az ECCP II. szakaszának középpontjában a szénkivonás és -tárolás, a közúti járművek kibocsátása, a repülés, valamint az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodást szolgáló stratégiák állnak. Vizsgálni fogják emellett az EU szerepét a kiszolgáltatottság enyhítése és az alkalmazkodás elősegítése terén. Ezen túlmenően további szakpolitikai kezdeményezések vannak tervbe véve az energiahatékonyság és a megújuló energia tekintetében is. [1] Az 1. melléklet továbbá felsorolást nyújt a háttéradatokról, a 4. melléklet pedig a közös és összehangolt politikákról és intézkedésekről tartalmaz átfogó listát [SEC (2005) 1642). [2] Meglévő politika és intézkedés, amelyre a következők közül egy vagy több érvényes: a) hatályos belföldi jogszabály; b) egy vagy több, létrejött önkéntes megállapodás; c) elkülönített pénzügyi forrás; d) elkülönített emberi erőforrás; e) hivatalos kormányhatározat, valamint a végrehajtást illető egyértelmű elkötelezettség. További (tervezett) politikák és intézkedések olyan, jelenleg még megvitatás alatt álló lehetőségek, amelyek jövőbeli elfogadására és végrehajtására reális esély van.