[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 5.10.2005

COM(2005) 474 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE

A Közösség lisszaboni programjának végrehajtásáról: Politikai keretek az EU gyáriparának megerősítésére – egy integráltabb iparpolitikai megközelítés felé

{SEC(2005) 1215}{SEC(2005) 1216}{SEC(2005) 1217}

TARTALOMJEGYZÉK

1. Az EU iparpolitikája és a növekedési és a foglalkoztatási cselekvési terv 3

2. Az EU gyáriparának fontossága 4

3. Az ágazatok előtt álló kihívások sokszínűségének felmérése 6

4. Az iparpolitikával kapcsolatos munka vázlatos terve 8

4.1. Ágazatközi szakpolitikai kezdeményezések 8

4.2. Szektor-specifikus kezdeményezések 12

5. Következtetés 13

A Közösség lisszaboni programjának végrehajtásáról szóló közlemény: Politikai keretek az EU gyáriparának megerősítésére – egy integráltabb iparpolitikai megközelítés felé

1. AZ EU IPARPOLITIKÁJA ÉS A NÖVEKEDÉSI ÉS A FOGLALKOZTATÁSI CSELEKVÉSI TERV

A megújult növekedési és foglalkoztatási cselekvési program[1] meghatározásakor a Bizottság elkötelezettségét fejezte ki amellett, hogy a megújult lisszaboni stratégiát a növekedés és foglalkoztatás elősegítésére összpontosítja. Ennek érdekében az alábbi prioritásokat tűzték ki az EU számára:

- Vonzóbbá tenni Európát a befektetések és a munkavállalás számára

- Az európai növekedést a tudásra és az innovációra alapozni

- A politikákat úgy alakítani, hogy azok lehetővé tegyék a vállalkozások számára több és jobb munkahely létrehozását

Az iparpolitikáról szóló e közleményt a közösség 2005. júliusi lisszaboni programja[2] alapján jelentették be, és fontos hozzájárulást jelent az említett célok eléréséhez. A gyáripar egészséges állapota alapvető fontosságú ahhoz, hogy Európa növekedni tudjon. Bár a gyáripar jelenleg fontos változásokon megy keresztül és nagy kihívásoknak néz elébe, kedvező üzleti környezetre van szüksége a növekedés folytatásához és a felvirágzáshoz.

Az iparpolitika fő szerepe az, hogy biztosítsa a megfelelő keretfeltételeket a vállalkozások fejlődéséhez és az innovációhoz annak érdekében, hogy az EU vonzó célpont legyen az ipari befektetések és a munkahelyteremtés számára. Világos, hogy elsősorban a magánszektor üzleti vállalkozásai teremtik meg a gazdasági növekedést, nem pedig az állami szektor. Az üzleti vállalkozások felelőssége az új piacoknak a termékek és folyamatok, valamint a képzési szint fejlesztésével történő feltárása, valamint a műszaki fejlesztésből és nemzetközivé válásból adódó új lehetőségek megkeresése. A vállalatok szociális felelősségvállalása és a fenntartható fejlődés kulcsszerepet játszanak az ilyen lehetőségek kiaknázása során.

Iparpolitikai szemszögből az állami hatóságok feladat az, hogy csak ott intézkedjenek, ahol az valóban szükséges, azaz akkor, ha pl. a piaci kudarcok egyes típusai indokolttá teszik a kormányzati beavatkozást, vagy az a szerkezetváltást segíti elő. Ez utóbbi esetében az érdekelt felekkel történő folyamatos párbeszéd alapján kísérő intézkedésekre van szükség a szerkezetváltás társadalmi költségeinek csökkentése érdekében. E célból az állami hatóságok olyan politikai eszközöket alkalmazhatnak, mint pl. jobb szabályozás, egységes piac, innovációs és kutatási politika, foglalkoztatási és szociális politikák, stb., amelyek a teljes gazdaságra általánosságban, az ágazatok vagy vállalatok közti különbségtétel nélkül hatnak, más társadalmi és gazdasági kohéziót elősegítő, kísérő intézkedésekkel együtt.

A Bizottság elkötelezte magát horizontális jellegű iparpolitika folytatása mellett, és el kívánja kerülni a szelektív, intervencionista politikához való visszatérést. Mindazonáltal a politikai eszközöket nem szabad a tágabb értelemben vett horizontális intézkedésnek egyetlen típusának tekinteni. Ahhoz, hogy az iparpolitika hatékony legyen, figyelembe kell venni az egyes ágazatok sajátos jellemzőit. A szakpolitikákat az ágazatok konkrét sajátosságai, valamint az előttük álló lehetőségek és kihívások alapján kombináltan kell testre szabni. Ebből óhatatlanul az következik, hogy míg minden szakpolitika fontos, az EU-ban egyes politikák fontosabbak bizonyos ágazatok számára mint mások.

A Bizottság ezért kitart régebbi elkötelezettsége mellett azaz, hogy bátorítja és elősegíti az ipari innováció és változások folyamatát[3]. Azonban új iparpolitikai megközelítésre van szükség, amelynek célja a helytálló, integrált és megegyezésen alapuló szakpolitikák kialakítása.

A növekedési és a foglalkoztatási cselekvési tervről szóló közlemény különösen kitért arra, hogy az iparpolitika az EU és a tagállamok közti partnerségen alapul[4]. Számos iparpolitikai kihívást kell európai szinten megoldani, mivel az egymástól elszigetelten cselekvő tagállamok egyedül nem tudnak sikerrel kezelni olyan kérdéseket, mint pl. a jelentős versenyjogi ügyek, az egységes piac szabályozása, és a társadalmi-gazdasági felzárkóztatás. Azonban a tagállamok az ipari szakpolitikák számos elemével kapcsolatban felelősséggel tartoznak, és ezt a nemzeti reformprogramokkal kapcsolatos iránymutatás is kihangsúlyozza. Ez a közlemény az egyedi ágazatokra vonatkozó gyakorlati alkalmazásra összpontosítva elmélyíti és kiegészíti az EU iparpolitikájának kereteit. A különböző ágazatok változatosságának és sokféleségének, valamint az általuk támasztott kihívásoknak részletes felülvizsgálására került sor az EU gyártó- és építőiparának 27 különböző ágazatára vonatkozó lehetőségek és kihívások szisztematikus összevetése alapján[5]. Mindezek alapján készült el az iparpolitikával kapcsolatos, az elkövetkező évekre vonatkozó munkatervezet.

2. AZ EU GYÁRIPARÁNAK FONTOSSÁGA

Az erős és egészséges gyáripar alapvető fontosságú az EU növekedési potenciáljának kiaknázásához, valamint az EU gazdasági és technológiai vezető szerepének erősítéséhez és fenntartásához.

- Az EU gyáripara már önmagában is fontos tényező - az EU termelésének ötödét állítja elő, és mintegy 34 millió embernek ad munkát. Ezen felül:

- A gyáripar jelenti az új tudásalapú gazdaság kiaknázásának kulcsát – az EU magánszektora K+F ráfordításainak több mint 80%-át a gyáriparban költik el[6].

- A gyáripar hozza létre azokat az új és innovatív termékeket, amelyek az EU kivitelének mintegy háromnegyedét adják.

- Az EU gyáripara nagyrészt KKV-kból áll: a vállalatok több mint 99%-a KKV, és a gyáriparban foglalkoztatott munkavállalók 58%-át is a KKV-k foglalkoztatják.

- A gyáripar növekedést és munkahelyeket teremt az EU tágabb értelemben vett gazdaságában: szorosan kapcsolódik a szolgáltatóipari ágazatokhoz, keresletet támaszt az üzleti szolgáltatások iránt, és kulcsfontosságú inputot biztosít a szolgáltató iparágak számára.

Az EU gyáripara jelenleg új lehetőségeket és kihívásokat támasztó forradalmi változásokon megy keresztül[7]. Olyan új technológiák jelennek meg, amelyek lehetővé teszik az új termékek gyors bevezetését és a gyártásfolyamat rugalmasságának növelését. Ugyanakkor az EU vállalatainak szembe kell nézniük a világgazdaság a javuló közlekedési kapcsolatok, zuhanó kommunikációs költségek, a kereskedelemre és a befektetésekre vonatkozó korlátozások csökkenése miatti egyre erősödő nemzetközi jellegével, és az erőteljesebb versennyel. Az EU ezért befektetési, gyártási és K+F költségek szempontjából egyre inkább ki van téve a nemzetközi versenynek.

Az EU gyáripara jól reagál ezekre a kihívásokra. Bár a termelékenységnövekedési potenciált tekintve különbség figyelhető meg az EU és más iparosodott gazdaságú országok, különösen az USA között, ennek bizonyos mértékig az ipari szektor szerkezete az oka, mivel az EU gyáriparában kisebb részt tesznek ki az IKT termelő ágazatok. Valójában az EU gyártóágazatainak legtöbbje jó teljesítményt nyújtott a többi iparosodott ország megfelelő iparágával történő összehasonlításban. Mindazonáltal az EU gazdasága egészének ipari szerkezete jelentős hátrányt jelent a globalizáció jelenlegi folyamatában. Annak ellenére, hogy az EU számos fontos gyáripari ágazata, mint pl. gépgyártás, vegyipar és gépjárműgyártás, lényeges, kimutatott komparatív előnnyel rendelkezik, és jelentős kereskedelmi többletet tud felmutatni a világ többi részével szemben, az EU kereskedelme még mindig a közepes fejlettségű és csúcstechnológiát alkalmazó, alacsony és közepes munkaerő-képzettségi szintű ágazatokra koncentrálódik[8]. Ez kiteszi az EU-t az olyan fejlődő gazdaságokkal folytatott versenynek, amelyek növelik a kivitel előállításához szükséges munka szakképzettségi szintjét, és felzárkóznak az EU világpiaci versenyképességi előnyét jelentő, nem árjellegű tényezők terén. Ennélfogva, ha az EU maximálisan ki szeretné használni a Kína, India és más gyorsan fejlődő gazdaságú országok világgazdasági integrációjából származó előnyöket, az alkalmazkodóképesség és a szerkezetváltás kritikus tényezők a komparatív előny megszilárdításához.

Az elmúlt években nőttek az EU-ból a fejlődő ázsiai gazdaságokba áramló, közvetlen külföldi befektetések, de ezeknek az összes befektetéshez viszonyított aránya továbbra is kicsi[9]. Az EU álláshelyeinek alacsonyabb költségű országokba történő nemzetközi áthelyezése a legtöbb gyáripari ágazatban korlátozott mértékű maradt, ennek ellenére ez a jelenség helyi vagy egyedi ágazati szinten fájdalmas következményekhez vezethet, különösen az alacsonyabban képzett munkavállalók számára, akiket segíteni kell az ipari szerkezetátalakítás következményeinek elviselésében.

A K+F ráfordítások terén is egyre erősebb a nemzetközi verseny. A globális piaci változások az olyan tényezőkkel együtt, mint pl. emberi erőforrások, a helyi kutatási és innovációs rendszerek minősége, klaszterek és kiválósági pólusok megléte, egyre fontosabb szerepet játszanak a K+F ráfordítások helyének meghatározásakor. Bizonyított tény, hogy az EU kutatási helyszínként nem elég versenyképes. Az USA és Japán több nemzetközi K+F ráfordítást vonz, mint az EU, és adatok támasztják alá, hogy Kína és India is egyre inkább az új K+F befektetések fontos helyszínévé válik. Az USA a kutatók és magasan képzett munkaerő elcsábítása terén sikeresebbnek bizonyult az EU-nál. Ezek a tendenciák jelentős aggodalomra adnak okot, amennyiben a K+F befektetések és kutatók elvesztését jelentik az EU számára.

Egészében véve, bár az EU gyáriparának egyes ágazatai a közelmúltban jó teljesítményt nyújtottak, továbbra is fontos kihívásokkal kell szembenézniük. Különösen a jobb alkalmazkodói képesség és a szerkezetátalakítás feltételeinek előmozdítása szükséges az EU gyáripara versenyképességének biztosítása érdekében, különösen a Kína és a fejlődő ázsiai országok által támasztott egyre erősebb verseny fényében.

Az EU gyáripara és az egyedi ágazatok előtt álló kihívás az, hogy ezt a teljesítményt fenntartsák és tovább növeljék a jövőben, a további technológiai áttörések és folytatódó nemzetközivé válás fényében is. A döntéshozók előtt álló kihívás az, hogy világos és következetes választ adjanak ezekre a kérdésekre úgy, hogy azzal lényegesen javítsák az európai ipar keretfeltételeit és általános környezetét.

3. AZ ÁGAZATOK ELőTT ÁLLÓ KIHÍVÁSOK SOKSZÍNűSÉGÉNEK FELMÉRÉSE

Annak érdekében, hogy az EU iparának meglévő erősségeire lehessen építeni, a Bizottság szolgálatai vállalták, hogy részletesen megvizsgálják az EU gyártó- és építőipara 27 különböző ágazatának versenyképességét[10], az érdekelt felektől és a tagállamoktól származó információk alapján. A vizsgálat célja annak megállapítása volt, hogy az ágazatok teljesítményét lehet-e iparpolitikai eszközökkel befolyásolni. A vizsgálathoz azokat a politikai területeket választották ki, amelyek különösen fontosak az ágazati termelékenység növekedése és a nemzetközi versenyképesség szempontjából:

• a nyitott és versenyképes egységes piac biztosítása, beleértve a versenyt is,

• tudás, mint pl. kutatás, innováció és szakképzés

• jobb szabályozás

• szinergiák biztosítása a versenyképességi, energia-, és környezetvédelmi politikák között

• teljes és tisztességes részvétel biztosítása a globális piacokon

• a társadalmi és gazdasági kohézió elősegítése

A vizsgálat eredményeként szisztematikusan, mind mennyiségileg mind minőségileg meghatározták az egyes ágazatok előtt álló legfontosabb versenyképességi és politikai kihívásokat, ahogy az az 1. mellékletben látható[11].

A vizsgálat eredményeképpen az egyes ágazatokat négy tágabb kategóriába sorolták: élettudományokkal kapcsolatos ipar és élelmiszeripar; gépipar és géprendszerek gyártása; divat- és formatervezési ipar; valamint az alapvető és köztes termékeket előállító ipar[12]. A tágabb kategóriák mindegyikét sajátos kihívások jellemzik.

Élettudományokkal kapcsolatos ipar és élelmiszeripar

Az élettudományokkal kapcsolatos ipar és élelmiszeripar (pl. élelmiszerek és italok, gyógyszerek, biotechnológia) az EU gyáripara által létrehozott hozzáadott érték egyötödét teszik ki, növekedésük jellemzően közepes és gyors. Az ágazatok e csoportja számára a kihívások leginkább a tudáshoz és a jobb szabályozáshoz kapcsolódnak. Magas innovációjú ágazatokként a fő tudásbeli kihívásokat a K+F, a szellemi tulajdonjogok védelme, és az innovatív KKV-k általi innováció finanszírozása jelenti. Az iparágak ezen kívül a szabályozások folytonos kiigazítására és naprakésszé tételére támaszkodnak annak érdekében, hogy lépést tartsanak a technológiai fejlődéssel, és egyúttal biztosítva az egészség- és munkavédelmi előírások betartását is. A nemzetközi szabályozási konvergencia ezért számos ágazatot érintő kérdés. A kulcsfontosságú ágazat-specifikus kihívások közé tartozik a gyógyszeripari termékek teljes mértékben versenyképes, egységes piacának kialakítása, valamint az élelmiszereket és italokat, gyógyszereket és kozmetikai cikkeket előállító ágazatok környezetvédelmi és piacra jutási problémáinak kezelése.

Gépipar és géprendszerek gyártása

A gépipar és a géprendszerek gyártása (pl. IKT, gépgyártás, stb.) az EU gyáripara által termelt hozzáadott érték körülbelül egyharmadát teszi ki, valamint közepes és magas növekedési ráta jellemzi, nagyarányú K+F ráfordítással. Az idetartozó ágazatokat érintő kihívások ezért főleg az innovációhoz, a szellemi tulajdon védelméhez, és a magasan képzett személyzet rendelkezésre állásának biztosításához kapcsolódnak. A több, idetartozó iparágak egységes piaca olyan műszaki szabványoktól függ, amelyeket folyamatosan naprakészen kell tartani. Egyes iparágak esetében nélkülözhetetlen a nemzetközi piachoz való hozzáférés, különösen az IKT, az elektromos és mechanikus gépek, valamint a gépjárművek gyártása esetében. A közlekedési ágazat is számos környezetvédelmi kihívással néz szembe, különösen a gépjárművek, repülőgépek és hajók környezetvédelmi teljesítményének javítása terén.

Divat- és formatervezési ipar

A divat- és formatervezési ipar (pl. textilipar, cipőgyártás) a gyáripar által termelt hozzáadott értéknek csak 8%-át teszi ki, és az elmúlt években alacsony vagy negatív kibocsátás-növekedés, valamint alacsony K+F ráfordítás jellemezte. Ezen iparágak számára a legfőbb kihívás a sikeres szerkezetátalakítás. Az innováció, szellemi tulajdonjogok védelme és a megfelelő szakképzés fejlesztése alapvető fontosságúak annak érdekében, hogy az ezen iparágak által kibocsátott termékek minőségét és választékát továbbra is fejleszteni lehessen. A jelenleg erőteljes védelemben részesülő világpiachoz való jobb hozzáférés is kulcsfontosságú politikai követelmény az említett ágazatok számára.

Alapvető és köztes termékeket előállító ipar

Az alapvető és köztes termékeket előállító ipar (pl. vegyipari termékek, acél, cellulóz és papír) az EU gyáripara által termelt hozzáadott érték mintegy 40%-át teszi. Az EU többi iparágát kulcsfontosságú bemeneti cikkekkel ellátó ágazatok fontos innovációs forrást jelenthetnek a többi ágazat számára. Az itt szereplő ágazatokat közepes vagy alacsony növekedési ráta jellemzi, kivéve a vegyipart és gumiipart, amelyek kiemelkedő teljesítményt nyújtanak. Ezek az iparágak nagy részben energia-intenzívek, ezért a kihívások többsége az energiagazdálkodás és a környezetvédelem területeit érintik. A fontos, ágazat-specifikus kihívások közé tartozik a vegyiparra vonatkozó REACH jogszabályozás, valamint az építőiparra vonatkozó jogszabályok egyszerűsítése. A kerámia-, nyomda- és acélipar számára különösen fontos a szerkezetátalakítás kérdése.

4. AZ IPARPOLITIKÁVAL KAPCSOLATOS MUNKATERVEZET

AZ EBBEN A FEJEZETBEN MEGHATÁROZOTT VÁZLATOS MUNKATERV EGY ÚJ IPARPOLITIKAI MEGKÖZELÍTÉST IS TARTALMAZ, AMELYNEK CÉLJA A HELYTÁLLÓ, INTEGRÁLT ÉS MEGEGYEZÉSEN ALAPULÓ SZAKPOLITIKÁK KIALAKÍTÁSA. A HORIZONTÁLIS POLITIKÁKNAK AZ egyes ágazatokra vonatkozó konkrét hatásainak vizsgálatától kezdve, ez a megközelítés lehetővé teszi az egyes ágazatokra vonatkozó leglényegesebb politikák meghatározását. Az adott iparágra vonatkozó különböző politikai dimenziók egy közös kezdeményezésbe történő összekapcsolásával megerősödik a szakpolitikák közötti következetesség és integráció, és így erőteljesebb hatással bírva a versenyképességre. Végül a munkatervezet megkísérel nagyobb politikai konszenzust elérni azzal, hogy a tagállamokat és a kulcsfontosságú érdekelt feleket már korai szakaszban bevonja a döntéshozatalba. Az európai szociális partnereket is felkérik a munkában való részvételre, mind horizontális, mind ágazati szinten.

Az ebben a fejezetben meghatározott vázlatos munkaterv a különböző ágazatok versenyképességének fejlesztésére szolgáló konkrét, új kezdeményezésekre összpontosít, ezért nem tekinthető teljes körűnek. A Közösség új lisszaboni programjának keretében számos szakpolitikai területen már indultak olyan cselekvések és politikai kezdeményezések, amelyek átfogó és ágazati hatással járnak.

4.1. Ágazatközi szakpolitikai kezdeményezések

Ez a közlemény hét fő ágazatközi kezdeményezést jelent be, amelyek célja a különböző ágazatok csoportjai számára jelentkező közös kihívások teljesítése, valamint a különböző szakpolitikai területek közti szinergia megerősítése a versenyképességi megfontolások fényében.

A szellemi tulajdon védelméről és a hamisításról szóló kezdeményezés (2006)

Számos ágazat versenyképessége számára kulcsfontosságúak a szellemi tulajdonjogok (IPR). Bár a főbb területeket már harmonizálták, de többet is lehetne tenni azért, hogy a szabályozási keretek teljesítsék az ipar által támasztott szükségleteket a jelenlegi gyors technológiai fejlődés és társadalmi változások közepette. A vállalatoknak és ügyfeleiknek szükségük van a szellemi tulajdonjog védelmére, mert az elősegíti az innovációt, stabil kereteket biztosít a befektetési döntések meghozatalához, és bátorítja a hatékony, új üzleti modellek kifejlesztését. A számítógépen megvalósított találmányok szabadalmaztathatóságáról szóló javasolt irányelv által kiváltott vita is azt bizonyította, hogy nem könnyű olyan, a szellemi tulajdon védelmére szolgáló szabályokat kialakítani, amelyek kiegyensúlyozottan veszik figyelembe az összes érdekelt fél érdekeit. A Bizottság ezért 2006-ban párbeszédet kezdeményez az ipar és más érdekelt felek képviselőivel annak megállapítása érdekében, hogy mivel lehetne hozzájárulni ahhoz, hogy az európai ipar megfelelő IPR keretekkel rendelkezzen. Ezen kívül a számos ágazatban előforduló hamisítás és kalózkodás elleni küzdelem érdekében nagyon fontos a szellemi tulajdon védelmére vonatkozó jogszabályok megfelelő megerősítése a belső piacon és harmadik országokban. A szerzői jogok megsértése veszélyeztetik a törvénytisztelő vállalkozásokat, fenyegetik az innovációt, és egyes esetekben közegészségügyi és biztonsági problémákat okozhatnak. Számos vállalat, különösen a KKV-k még mindig nincsenek tisztában a szellemi tulajdon megfelelő védelmével kapcsolatos jogaikkal, így a hamisítás a kereskedelem sok területén továbbra is súlyos gondot okoz. A már meglévő és tervezett, a hamisítás és kalózkodás elleni eszközöket és intézkedéseket figyelembe véve, ideértve a bűnüldözési[13] és vámügyi területen tett intézkedéseket is, a Bizottság felül fogja vizsgálni a szellemi tulajdonjogok védelme területén elért előrehaladást, és 2006 elején javaslatokat tesz a helyzet javítására.

A versenyképességgel, energiával és a környezettel foglalkozó magas szintű munkacsoport (2005 vége)

A versenyképességi-, energia- és környezetvédelmi politikák szorosan összefüggenek, és jelentős hatással bírnak számos alapvető és köztes termékeket előállító iparág számára. Mivel az említett területeken szükség van a szakpolitikai és a jogszabályi kezdeményezések következetességére, a köztük fennálló szinergia teljes kiaknázása érdekében alapvető fontosságú a szorosabb koordinácó és egy integrált megközelítés kialakítása. E célból egy a versenyképességgel, energiával és környezetvédelemmel foglalkozó magas szintű munkacsoport fog megalakulni. A Bizottság vállalkozáspolitikai és ipari, versenypolitikai, energiaügyi és környezetvédelmi ügyekért felelős tagjait, valamint a megfelelő érintett feleket összefogó munkacsoport tanácsadó testületként fog működni. Célja az ipari, energetikai és környezetvédelmi jogszabályok közti kapcsolatok vizsgálata az egyedi kezdeményezések következetességének biztosítása érdekében, a fenntarthatóság és versenyképesség javításával. Ezt az összes érdekelt fél kiegyensúlyozott részvételével érik el, stabil és kiszámítható szabályozási keretek létrehozását célozva, ami egyaránt vonatkozik a versenyképességgel, energiaügyekkel és a környezetvédelemmel kapcsolatos kérdésekre. A tárgyalt kérdéskörök előreláthatólag a következőket foglalják magukban: (i) a jobb szabályozási elvek konkrét végrehajtása; (ii) éghajlatváltozással kapcsolatos politikák, különösen a gázkibocsátás-kereskedelmi rendszer, energiahatékonyság és megújuló energiaforrások; (iii) az energiapiacok működése, különös tekintettel az elektromos áram piacára; (iv) a hulladékképződés megelőzése és az újrahasznosítás jogszabályi keretei; (v) az energia- és erőforrás-felhasználás hatékonyságának javítása a környezetvédelmi és egyéb innovatív technológiák alkalmazásával.

A versenyképesség és piacra jutás külső szempontjai (2006 tavasza)

A nemzetközi piacra történő kijutás a legtöbb ágazat számára különösen fontos kérdés. A Bizottság jelenleg a piacra jutási stratégia felülvizsgálatával kapcsolatos potenciális közleményen dolgozik, ami felülvizsgálja a meglévő stratégiát és eszközöket annak érdekében, hogy a legnagyobb lehetséges haszonnal járó ágazatokra és piacokra összpontosítsa azokat. A piacra jutás célkitűzéseit rendszeresen fontossági sorrendbe rendezik, a kereskedelem akadályairól szóló rendelet eredményesebb alkalmazásával együtt. Az érdekelt felekkel együttműködésben részleges stratégiát dolgoznak ki és hajtanak végre a kiválasztott ágazatok és országok kereskedelmi akadályainak lebontására. A textiltermékek esetében már bevezettek egy egyedi piacra jutási cselekvési tervet, és azt kiterjesztették a bőrtermékekre és lábbelikre. A Bizottság ezen kívül egy további, többek között a szellemi tulajdonjogokkal, szabályozási kérdésekkel, befektetéssel és kormányzati közbeszerezéssel, különösen a harmadik országok számára a közbeszerzési piac kölcsönös megnyitására ösztönző „külső beszerzési eszköz" lehetőségével foglalkozó közleménnyel széles körű eszmecserét és vitát kíván indítani az EU versenyképességének külső szempontjaival kapcsolatban.

Új jogszabály-egyszerűsítési program (2005. októbere)

Számos ágazat, köztük az építőipar, járműipar, IKT ipar, az élettudományokkal kapcsolatos ipar és élelmiszeripar esetében a különböző szinteken történő jobb szabályozást kulcsfontosságú kihívásként határozták meg. Ezen kívül számos különböző ágazatban, különösen a KKV-kre vonatkozóan, a hulladékkal kapcsolatos szabályozást különösen fontos szempontként határozták meg. A Bizottság már bejelentette[14], hogy újra kívánja indítani a meglévő jogszabályok egyszerűsítésére irányuló munkáját. Az érdekeltekkel történő konzultáció után az egyszerűsítési munkaprogramot meghatározó közleményt októberben fogják kiadni, és a program kiterjed majd a három, már meghatározott kiemelt területre: a gépjárműiparra, az építőiparra és a hulladékkal kapcsolatos jogszabályokra. Valójában a CARS21 magas szintű munkacsoport már megkezdte a meglévő jogszabályok átvizsgálását, és célul tűzte ki a folyamat 2005 végéig történő befejezését.

Ágazati szakismeretek fejlesztése (2006)

A szakismeretek hiányát határozták meg fő kihívásként számos, különböző iparágban, beleértve az IKT és gépipart, a textil- és bőripart, valamint számos alapvető és köztes termékeket előállító ágazatot is. Ezen kívül a bizonyítékok azt mutatják, hogy az ipari tevékenységek áthelyezését egyes esetekben inkább a szakképzett munkaerő hiánya motiválja mintsem a költségtényezők. A Bizottság számos politikájában már megkezdte a szakképzett munkaerő hiányából adódó problémák megoldását, mint például az Oktatás és képzés 2010 munkaprogram, magában foglalva az európai minősítési keretrendszert (EQF), ami közös referencia lesz az európai oktatási és képzési rendszerek számára, elősegítve a szakmai képzések átláthatóságát, átvihetőségét és elismerését, különös tekintettel az ágazati szintre[15]. E meglévő kezdeményezések kiegészítéséhez javasolt az egyes iparágakban jelentkező szakképzési problémák természetének feltárása. Az értékelés magában foglalná a jelenlegi ágazati szakképzési követelmények és szakképzési hiányosságok meghatározását, és megvizsgálná az ágazat-specifikus kompetenciák valószínűsíthető alakulását, ahol lehetséges, a KKV-kre gyakorolt hatásokkal együtt. A CEDEFOP által folyamatban lévő munkára építve ez az információbázis tenné lehetővé az egyes, jövőbeni szakpolitikai kezdeményezések kialakítását az ágazati versenyképességi követelmények fényében.

A gyáripar szerkezetátalakításának irányítása (2005 vége)

A szerkezetátalakítás felelősségét elsősorban a magánszektor viseli. Mindazonáltal az EU hasznos eszközökkel rendelkezik ahhoz, hogy felkészüljön a változásokra, és figyelemmel kísérje őket, ahogy azt a szerkezetátalakításról és foglalkoztatásról szóló közleményében elismeri[16]. Alapvető fontosságú, hogy az EU szintű ipari kezdeményezéseket teljes mértékben integrálják a strukturális alapokkal és az egyes tagállamok politikai eszközeivel. A vizsgálati folyamat olyan alábbi iparágakat határozott meg, amelyek esetében a potenciális szerkezetátalakítás kérdése felmerül: textil-, bőr-, bútor- és cipőgyártás, kerámiaipar, nyomdaipar, gépjárműipar, hajógyártás, acélipar, valamint az élelmiszeripar egyes ágazatai. A Bizottság biztosítani kívánja, hogy a gazdasági szerkezetátalakításra való felkészülés és annak pozitív irányítása szerepeljen az új strukturális alapok programjaiban. A kohéziót célzó új, a 2007-2013 közötti időszakra vonatkozó kohéziós közösségi stratégiai iránymutatással összhangban az új strukturális alapok programjainak tartalmazniuk kell a munkaerőpiac modernizálására, és az Unió azon ágazataiban végbemenő fokozatos változásokra történő felkészülést, ahol felmerült a szerkezetátalakítás kérdése, valamint magukban kell foglalniuk a régiók gazdasági jólétének megerősítésére szolgáló aktív intézkedéseket[17]. A Bizottság megvizsgálja továbbá a hasonló problémákkal és kihívásokkal küzdő régiók közti együttműködés fokozásának kérdését.

Integrált európai megközelítés az ipari fejlesztéssel és kutatással kapcsolatban (2005)

A tervezett, Kutatásról és Innovációról szóló Közlemény[18] új, integrált megközelítést határoz meg a kutatást és innovációt támogató politikákkal és cselekvésekkel kapcsolatban, köztük az ipari ágazatokra vonatkozó lényeges kezdeményezéseket is. Az innovációs célú állami támogatásokról szóló friss közlemény javaslatot tesz arra, hogy állami támogatással kezeljék az innovációt akadályozó piaci kudarcokat. A kutatásról és innovációról szóló, a közeljövőben kiadandó közlemény nyomon követésére 2006-ban létrehozzák az európai ipari kutatási és innovációs felügyeleti rendszert, amely összevont áttekintést és elemzést biztosít az ipari kutatással és innovációval kapcsolatos fejleményekről, és adatokat szolgáltat az érdekelt felek álláspontjának kialakításához. Ez fogja biztosítani az iparra és a szakpolitikára vonatkozó adatok és információk elérhetőségét, segítve a felkészülést a kutatási és innovációs fejlesztésekre vonatkozó korlátokra és lehetőségekre, valamint az új technológiák európai piaci bevezetésére. Egy az érdekelt felekből álló, magas szintű munkacsoportot hoznak létre a politikai döntéshozók képviselőinek részvételével annak érdekében, hogy iránymutatást és visszajelzést adjanak e tevékenység helyességéről és célirányosságáról a versenyképesség érdekében.

Az európai technológiai platformok[19], amelyek már jelentősen önkéntes alapú és alulról építkező folyamatként bizonyították, hogy "stratégiai kutatási programjaikon” keresztül képesek alakítani a jól meghatározott technológiai területekre vonatkozó ipari és politikai stratégiákat, hozzájárulnak a kutatással és fejlesztéssel kapcsolatos ipari befektetések, valamint Európa azon képességének növeléséhez, ami lehetővé teszi az új technológiák piaci bevezetését.

4.2. Szektor-specifikus kezdeményezések

Az ágazatközi kezdeményezéseken kívül jellegük vagy fontosságuk alapján számos új politikai, ágazat-specifikus kezdeményezést határoztak meg. Ezek a kezdeményezések különböző formát öltenek. Egyesek új magas szintű munkacsoportokhoz vagy politikai fórumokhoz kapcsolódnak, mint sikeres példaként említve a G10 Medicines, a LeaderSHIP 2015 és a CARS21 kezdeményezésekhez hasonlóan, amelyek a jövőben továbbra is fontos szerepet fognak játszani. Új ágazati kezdeményezésre irányuló javaslatok esetén kiemelt figyelmet fordítanak arra, hogy az összhangban legyen a többi kezdeményezéssel, különösen a közelmúltban javasolt technológiai platformokkal, ágazati innovációs panelekkel, és az európai INNOVA és az i2010 Európai információs társadalom a növekedésért és a foglalkoztatásért kezdeményezések keretébe tartozó hálózatépítési kezdeményezésekkel. Az új és figyelemre méltó ágazatközi és ágazat-specifikus kezdeményezéseket egyes ágazatokra lebontva 2. melléklet fogalalja össze. Ezek a kérdéskör természetétől függően politikai, szabályozási vagy technikai cselekvéseket foglalnak magukban.

A Bizottság által javasolt új kezdeményezések a következők:

- Gyógyszeripari Fórum (első ülés 2006-ban)

A gyógyszeripari stratégiát a tagállamok miniszteri szintű képviselőiből, az iparág vezető képviselőiből és más kulcsfontosságú érdekeltekből, mint pl. betegekből és egészségügyi szakemberekből álló, évente megrendezett gyógyszeripari fórum fogja felügyelni. Az európai gyógyszerpiac széttagoltsága miatt a munka a K+F és a tagállami szintű szabályozási kérdésekre összpontosít, mint pl. az árképzéshez és a relatív hatásossághoz kapcsolódó alapvető kérdésekre.

- Az élettudományokkal és biotechnológiával kapcsolatos stratégia félidős értékelése (2006-2007)

Az élettudományokkal és biotechnológiával kapcsolatos stratégia félidős értékelését 2006-2007 során hajtják végre. Ehhez szorosabb együttműködésre van szükség az iparág és a versenyképesség a biotechnológiában tanácsadó csoport között, valamint szükség van egy rendszeres, évenkénti, háromoldalú párbeszédre az iparág és a tagállamok bevonásával a problémák meghatározásának, a prioritások megállapításának, és a cselekvési javaslatok kialakításának érdekében.

- A vegyiparral (2007) és a védelmi iparral foglalkozó új magas szintű munkacsoportok

A REACH, az új vegyipari szabályozási keretrendszer 2007-ben várható elfogadását követően javasolt egy magas szintű munkacsoport felállítása a vegyipar versenyképességének fejlesztése érdekében. Egy további magas szintű munkacsoportot állítanak fel a védelmi iparágakra vonatkozóan, amely a védelmi termékek átruházásának, beszerzésének és szabványosításának kérdéseit vizsgálja majd.

- Európai űrprogram

Az európai űrprogram az Európai Űrügynökség, az EU és a tagállamok tevékenységeinek közös, átfogó és rugalmas alapprogramja lesz. Ezen kívül folyamatban van a környezet- és biztonságvédelem globális figyelemmel kíséréséről (GMES) szóló közlemény, ami felvázolja a szolgáltatás 2008-ig történő megkezdéséhez szükséges lépéseket.

- IKT versenyképességi munkacsoport (2005/2006)

Annak érdekében, hogy a közpolitika a fejlődő IKT ágazat versenyképességét támogató környezetet biztosítson, az érdekelt felek képviselőivel egy munkacsoportot hoznak létre. A munkacsoport a Bizottság által az i2010[20] keretei között indított kezdeményezéseken kívül meghatározza a versenyképesség fő akadályait és a lehetséges politikai válaszokat, például a jobb szabályozás, a szakképzettség, a szellemi tulajdon védelme és a szabványosítás terén. A munkacsoport ezen kívül lehetővé teszi strukturált párbeszéd folytatását az ágazat mobilizációjának elősegítése érdekében, valamint azért, hogy a tagállamok figyelmét felhívja az európai IKT gyártás versenyképessége, valamint az IKT széleskörű és eredményes terjedése előtti akadályokra .

- Gépipari politikai párbeszéd (2005/2006)

A gépipari politikai párbeszéd az ágazatok jövőbeni erősségeit és gyenge pontjait fogja elemezni, és felkészül a gyenge pontok hosszú távú felszámolására.

- Versenyképességi tanulmányok sorozata, magában foglalva az IKT, élelmiszeripari, divat- és formatervezési ágazatok tanulmányait.

Ezek a tanulmányok elemzik az ipari ágazatok versenyképességét befolyásoló tendenciákat, és ahol szükséges, kitérnek további javaslatokra a konkrét politikákra és cselekvésekre vonatkozóan.

5. KÖVETKEZTETÉS

Ez a közlemény határozza meg az iparpolitikával kapcsolatos munkatervezetet az elkövetkező évekre vonatkozóan. A Bizottság ezúton is megerősíti a növekedési és a foglalkoztatási cselekvési tervben vállalt elkötelezettségét az erős ipari bázis kialakításához történő hozzájárulás mellett. Ennek elérése érdekében elvégzik a szükséges intézkedéseket a gyáripar keretfeltételeinek javítása, valamint a különböző szakpolitikai területek közti következetesség biztosítása érdekében. Az e közleményben felvázolt horizontális és ágazati kezdeményezések szándékuk szerint a tagállami szinten a gyáripar különböző ágazataira vonatkozó kihívások kezelését célzó munka kiegészítéséül szándékoznak szolgálni. Ezt a megközelítést további elemzések, és ha szükséges, konkrét politikai és cselekvési javaslatokkal tovább kell fejleszteni. A munkaterv félidős értékelésére egy 2007-re tervezett közleményben kerül majd sor, ami a fentiekben bemutatott munkaprogram előrehaladásáról is jelentést ad, valamint tekintetbe veszi annak lehetséges kiterjesztését a gazdaság más részeire, például a környezetvédelmi technológiák területére is.

[pic]

II. MELLÉKLET

[pic]

[pic]

Az ágazati intézkedések csak a meghatározott kihívásokhoz közvetlenül kapcsolódó tanulmányokat és intézkedéseket tartalmazzák, kivéve, ha azokat horizontális intézkedés már érinti. Az ipari kutatással és innovációval kapcsolatos integrált európai megközelítés jellegénél fogva az összes ágazatra vonatkozik.

[1] „Közös munkával a növekedésért és a munkahelyekért - A lisszaboni stratégia új kezdete” COM(2005) 24.

[2] „Közös cselekvések a növekedésért és a foglalkoztatásért: a Közösség új lisszaboni programja” COM(2005) 330.

[3] Lásd „Industrial Policy in an Enlarged Europe” COM(2002) 714 és „Fostering Industrial Change: and Industrial Policy for an Enlarged Europe” COM(2002) 274.

[4] Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 157. cikke.

[5] Lásd a vonatkozó SEC(2005) 1216. személyzeti munkadokumentumot. A vállalatokhoz kapcsolódó szolgáltatói ágazattal szembeni kihívásokat a „Communication on the Competitiveness of Business Related Services and their Contribution to the Performance of European Enterprises” COM(2003) 747. bizottsági közlemény írja le, ami a vállalkozásokhoz kapcsoló szolgáltatások cselekvési tervét is bejelentette.

[6] Forrás: Eurostat gazdasági stastisztikák.

[7] Lásd a közeljövőben kiadandó, az EU teljes gazdaságának versenyképességét befolyásoló tényezőket elemző EU Annual Economic Review című kiadványt.

[8] Lásd az EU 2005-re vonatkozó ágazati versenyképesség mutatóinak VI. fejezetét. Vállalkozáspolitikai és Ipari Főigazgatóság.

[9] Eurostat “EU Foreign Direct Investment in 2003” Statistics in Focus, 20/2005.

[10] Mivel az új tagállamokra vonatkozóan csak korlátozott ágazati adatok voltak hozzáférhetők, a vizsgálatot előzetesnek kell tekinteni. A hiányzó adatokat a Bizottság jelenleg állítja össze és elemzi, és azokat a folyamatban levő politikai kezdeményezésekben fogja alkalmazni.

[11] A táblázatokban x-szel vannak jelölve azok az esetek, ahol egy politikai kihívást a legmagasabb prioritásúnak tekintenek a számos vonatkozó politikai kihívás közül. Ezért az x hiánya nem szükségszerűen jelöli azt, hogy az adott kihívás nem fontos az ágazat számára, csak azt, hogy nem minősül legmagasabb szintű prioritásnak. Ezzel és a többi kérdéssel kapcsolatos részletes információ a vonatkozó személyzeti munkadokumentumokban található.

[12] Az osztályozás áttekintését lásd az 1. melléklet táblázatán. Alapvetően ehhez hasonló, de nem azonos osztályozási rendszert használtak a holland gazdasági minisztérium 2004. októberében kiadott, „Ipari memorandum: az ipar szíve” című kiadványában. Az osztályozási rendszer a közös iparági kihívásokon, valamint az iparági jellemzők hasonlóságán, pl. termékek és folyamatok hasonlóságán alapul.

[13] Beleértve a Bizottság a szellemi tulajdonjogok megsértése elleni küzdelemmel kapcsolatos közösségi büntetőjogi rendelkezésekről szóló irányelvvel kapcsolatos 2005. júliusi javaslatait is.

[14] A Jobb szabályozás a növekedés és munkahelyteremtés területén az EU-ban című közleményben

[15] A Tanács és a Bizottság által 2002. február 14-én elfogadott, „Az oktatási és képzési rendszerek” célkitűzéseivel foglalkozó munkaprogram, lásd még a Bizottság „Szakképzéssel és a mobilitással kapcsolatos cselekvési tervét”, COM(2002) 72.

[16] Szerkezetátalakításról és foglalkoztatásról szóló közlemény COM(2005) 120.

[17] COM(2005) 299, 2005.7.5.

[18] „Több Kutatás és Innováció : Befektetés a Növekedésért és a Foglalkoztatásért: Egy Közös Megközelítés” COM(2005) folyamatban van.

[19] Jelentés az Európai Tanácsnak az Európai Technológiai Platformokról és a Kapcsolódó Technológiai Kezdeményezésekről : Állami és magán szektor K+F-re vonatkozó együttműködésének támogatása az európai ipar versenyképességének erősítése érdekében, SEC(2005) 800 2005.június 10.

[20] „i2010 - Európai információs társadalom a növekedésért és a foglalkoztatásért”, COM(2005) 229, 2005.6.1.