[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA | Brüsszel, 12.4.2005 COM(2005) 134 végleges A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCS, AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁG RÉSZÉRE Politikák fejlesztési célú koherenciája A haladás felgyorsítása a millenniumi fejlesztési célok elérése felé {SEK(2005) 455} TARTALOMJEGYZÉK 1. Politikák fejlesztési célú koherenciája 3 2. A koherenciával kapcsolatos kötelezettségvállalások 4 3. AZ EU politikai kötelezettségvállalásainak cselekvésre váltása 6 3.1. Kereskedelem 6 3.1.1. A dohai fejlesztési program (DDA) 6 3.1.2. Kétoldalú és egyoldalú intézkedések 8 3.2. Környezet 9 3.2.1. Fenntartható fogyasztás és termelés 9 3.2.2. Többoldalú környezetvédelmi megállapodások (MEA-k) 9 3.2.3. Az EU kezdeményezései a fenntartható fejlődésért 10 3.3. Biztonság 10 3.3.1. Európai Biztonsági Stratégia 10 3.3.2. Kormányzás, az állam törékenysége és a konfliktusmegelőzés 11 3.4. Mezőgazdaság 12 3.4.1. Közös agrárpolitika 12 3.4.2. Élelmiszersegély 13 3.4.3. Egészségügyi és növény-egészségügyi intézkedések 13 3.5. Halászat 14 3.6. A globalizáció szociális dimenziója, a foglalkoztatás és tisztességes munka elősegítése 14 3.7. Migráció 16 3.8. Kutatás és innováció 17 3.9. Információs társadalom 17 3.10. Közlekedés 18 3.11. Energia 19 4. Végrehajtás és ellenőrzés 19 1. Melléklet – Betűszavak 21 1. POLITIKÁK FEJLESZTÉSI CÉLÚ KOHERENCIÁJA A jobb fejlesztési együttműködés, beleértve a fokozottabb finanszírozást és javított segélyszállítást, rendkívül fontos, de önmagában nem teszi képessé a fejlődő világot a millenniumi fejlesztési célok (MDG-k) elérésére 2015-re. Általánosan elismert, hogy a fejlett országok politikái közötti koherencia[1] tényleges javításával a fejlődő országok sokkal kedvezőbb helyzetbe kerülnének az MDG-k eléréséhez. Ezen előzmények után a Tanács úgy döntött, hogy a nemzeti MDG jelentéseknek és az EU összefoglaló jelentésének egy külön szakaszt kell tartalmaznia a politikák fejlesztési célú koherenciájáról[2]. Az Európai Tanács 2004. júniusi következtetése[3] megismételte, hogy az EU „erőteljesen támogatja az Egyesült Nemzetek azon törekvéseit, hogy felgyorsítsák a haladást a millenniumi fejlesztési célok elérése felé”. Hivatkozva erre a kötelezettségvállalásra a Tanács 2004. novemberi következtetése[4] üdvözölte a Bizottság azzal kapcsolatos ajánlatát, hogy „2015 felé haladva sajátos és nagyra törő intézkedésjavaslatokat dolgoz ki a fejlesztésfinanszírozás, a politikák fejlesztési célú koherenciája és az Afrikára való összpontosítás terén”. Ez a közlemény a Bizottságnak a politikák koherenciájára vonatkozó javaslatait mutatja be. A Tanács következtetésében említett másik két elemet (fejlesztésfinanszírozás és összpontosítás Afrikára) külön közlemények[5] tárgyalják. Ezek együtt képezik az Egyesült Nemzetek 2005. szeptemberi magas szintű eseményén történő MDG felülvizsgálathoz az EU hozzájárulás tárgyában készített bizottsági javaslatok csomagját. Az EU-nak a politikák koherenciájára irányuló kötelezettségvállalása nemcsak egy kulcsfontosságú politikai kötelezettségvállalás az MDG-vel összefüggésben. E kötelezettségvállalásnak szilárd jogalapja van az EK-Szerződésben (178. cikk). Az új EU-Alkotmány[6] a koherenciával kapcsolatos ezen kötelezettségvállalást még kifejezettebben fenntartja (III–292. cikk, III–316. cikk). Az EU-irányelvek kidolgozásának széles összefüggésében a koherencia többdimenziós elkötelezettséget jelent, amelynek az EU fenntartható fejlődés stratégiájának általános keretrendszerén belül kell megvalósulnia. A nem fejlesztési célú politikáknak tiszteletben kell tartaniuk a fejlesztéspolitikai célkitűzéseket, a fejlesztési együztttműködésnek pedig lehetőség szerint hozzá kell járulnia egyéb uniós politikák célkitűzéseinek eléréséhez is. Általánosságban – és a közelgő fejlesztéspolitikai felülvizsgálattal összefüggésben is – e tágabban értelmezett fogalommeghatározást kell alkalmazni. E közlemény sajátos keretrendszerén belül azonban egy célzottabb megközelítést fogadtak el. Az MDG-k felé vezető folyamat felgyorsításának megoldásában az EU elkötelezett arra, hogy a fejlesztési együttműködés határain túlra tekintsen, és mérlegelje azt a kihívást, hogy a nem segély célú politikák hogyan tudják segíteni a fejlődő országokat az MDG-k elérésében. Nem szabad alábecsülni az EU nem segélycélú politikáinak a fejlődő országokra gyakorolt hatását, valamint e politikák azon potenciálját, mely szerint hozzájárulnak ezen országok fejlődési folyamatához. A kereskedelem, mezőgazdaság, halászat, élelmiszerbiztonság, szállítás és energia területein az EU-politikák közvetlen befolyást gyakorolnak a fejlődő országok hazai gazdasági növekedést előidéző képességére, amely az MDG-k felé vezető folyamat alapja. Az EU migrációs politikája - a migráns munkavállalók átutalásaira gyakorolt hatásán keresztül - befolyással van számos fejlődő ország fizetési mérlegének alakulására. Az EU környezetvédelmi politikája nemcsak a környezet fenntarthatóságának (MDG7) biztosítását célzó globális haladásra gyakorol hatást, de következményei vannak jóformán minden más MDG-re a környezet és a szegénység, a természeti erőforrásokhoz való hozzáférés és azok kezelése, a nők szerepe, az egészség, a gyermekhalandóság és az iskolábajárás közötti szoros kapcsolatokon keresztül. A kutatással és információs társadalommal kapcsolatos EU politikákban komoly lehetőség rejlik az egészséghez és oktatáshoz való hozzáférés javítására a fejlődő országokban. Az EU globalizációval és törékeny államokkal kapcsolatos megközelítése nélkülözhetetlen ahhoz, hogy előmozdító politikai körülményeket teremtsen az MDG-k eléréséhez. Ezeknek az EU politikáknak továbbá elérhető kilátásba kell helyezniük a nemek közötti egyenlőséget ahhoz, hogy elkerülhessék lehetséges hatásuk felének elvesztését. Továbbá ezeket stabil és biztonságos környezetbe kell ágyazni, mivel nincs fejlődés béke és biztonság nélkül, és nincs béke és biztonság fejlődés nélkül. Az átfogó „jobb szabályozáscsomag”[7] részeként a Bizottság 2002-ben bevezette a hatásvizsgálat eszközét, amely a szolgálatai által előirányzott, összes fontosabb javaslat esetében alkalmazandó. Az eszköz hozzájárul az előkészítés alatt álló intézkedések nagyobb koherenciájához, mivel az összes érintett bizottsági szolgálatot összekapcsolja az elemzés során, valamint konzultációt biztosít a potenciálisan érintett érdekelt felekkel a szakpolitikai célok elérésének lehetséges módozatairól. 2. A KOHERENCIÁVAL KAPCSOLATOS KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁSOK Válaszul a Tanács azon kérésére, hogy vizsgálják meg a politikák koherencia területén fennálló választási lehetőségeket, a Bizottság olyan kiemelt területeket határozott meg, ahol a fejlesztéspolitikai célkitűzésekkel való szinergia elérésével kapcsolatos kihívást különösen fontosnak tekintik. Ezek a területek mind közvetlen kapcsolatban állnak egy vagy több MDG-vel: vagy egy adott MDG (kereskedelem, környezet) legfontosabb részét képezik, és/vagy bennük rejlik az a lehetőség, hogy hozzájáruljanak ezekhez. A Bizottság mindegyik kiemelt területhez általános iránymutatásokat vagy fejlesztési célú koherenciával kapcsolatos kötelezettségvállalásokat határozott meg, amelyek hozzájárulnak az MDG-k felé történő haladás lehetséges felgyorsításához, feltéve azt is, hogy – a fejlődő országok szintjén – a helyes politikák és a megfelelő kormányzás már adottak, valamint kielégítő az előrehaladás az emberi jogok teljes tiszteletben tartását illetően. Mindezeken a politikai területeken figyelembe fogják venni a nemek közötti egyenlőség perspektíváját. A Bizottság felkéri a Tanácsot, az Európai Parlamentet és az Európai Szociális és Gazdasági Bizottságot, hogy erősítsék meg ezen kötelezettségvállalások Bizottság által történő elfogadását az EU és tagállamainak a fokozott koherencia felé tett közös kötelezettségvállalásaként , és az EU jelentős hozzájárulásaként az MDG-k felé. Az EU fejlesztési célú koherenciával kapcsolatos kötelezettségvállalásai Kereskedelem: Az EU határozottan elkötelezett arra, hogy biztosítsa a Doha-i fejlesztési program és az EU-AKCS gazdasági partnerségi megállapodások (EPA-k) fejlesztésbarát és fenntartható kimenetelét. Az EU a fejlődő országok EU-ba irányuló exportjának hatékony fokozása céljából továbbfejleszti általános preferenciarendszerét. Az EU folytatni fogja a kereskedelem fejlesztési stratégiákba történő integrálására irányuló erőfeszítéseket és szükség esetén segíteni fogja a fejlődő országokat belső reformjaik megvalósításában. Környezet: Az EU globális erőfeszítéseket kíván tenni, hogy megfékezze a nem fenntartható fogyasztási és termelési modelleket. Az EU segít a fejlődő országoknak a többoldalú környezetvédelmi megállapodások (MEA-k) végrehajtásában, és annak biztosításán fáradozik, hogy a fejlődő országok kapacitásait vegyék tekintetbe a MEA tárgyalásokon. Az EU továbbra is támogatja a szegények érdekeit is szolgáló, a környezettel kapcsolatos kezdeményezéseket és politikákat. Biztonság: Az EU a biztonságot és fejlődést kiegészítő programként kezeli, melynek közös célja egy biztonságos környezet megteremtése, és a szegénység, háború, a környezet károsodása, és az eredménytelen gazdasági, szociális és politikai struktúrák ördögi körének megtörése. Az EU magasabb szintre emeli politikáit, támogatva a jó és eredményes kormányzást, és az állam törékenységének és a konfliktusnak a megelőzését oly módon is, hogy erőteljesebben reagál a nehézkes partnerségekre/kudarcot valló államokra. Az EU megerősíti fegyverexportjának ellenőrzését annak elkerülésére, hogy az EU-ban gyártott fegyverzetet vessenek be a civil lakosság ellen, vagy fokozódjanak a feszültségek vagy a konfliktusok a fejlődő országokban. Az EU ösztönözni fogja az együttműködést a korrupció, a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni harc területén. Mezőgazdaság: Az EU folytatja arra irányuló erőfeszítéseit, hogy minimálisra csökkentse a mezőgazdasági ágazatnak nyújtott támogató intézkedéseivel kapcsolatos kereskedelemtorzítás szintjét, és előmozdítsa a fejlődő országok mezőgazdasági fejlődését. Halászat: Az EK továbbra is fokozott figyelmet fog fordítani azon országok fejlesztési célkitűzéseire, amelyek alapján a Közösség kétoldalú halászati megállapodásokat kíván kötni. A harmadik országokkal kötött halászati partnerségi megállapodásokról szóló, 2003-tól hatályban levő új EK politikával összefüggésben az EK továbbra is bátorítani fogja a halászati megállapodások megkötését, annak érdekében, hogy hozzájáruljon a parti államok tengeri többleterőforrásainak ésszerű és fenntartható hasznosításához mindkét fél kölcsönös előnyére. A globalizáció, foglalkoztatás és tisztességes munka szociális dimenziója: Az EU hozzájárul a globalizáció szociális dimenziójának megerősítéséhez azzal a céllal, hogy maximális előnyöket biztosítson a férfiak és a nők számára egyaránt. Az EU a foglalkoztatottságot és a mindenki számára elérhető tisztességes munkát globális célként támogatja. Migráció: Az EU elősegíti a migráció és a fejlődés közötti szinergiákat, annak érdekében, hogy a migráció a fejlődés pozitív tényezőjévé váljon. Kutatás és innováció: Az EU támogatja a fejlesztési céloknak adott esetben a kutatási, technológiai fejlesztési és innovációs politikáiba történő integrációját, és továbbra is segít a fejlődő országoknak e téren hazai kapacitásaik növelésében. Információs társadalom: Az EU foglalkozik a digitális szakadékkal az információs és kommunikációs technológiában rejlő lehetőség hasznosítása útján, amely a fejlesztés eszköze, és az MDG-k elérésének fontos forrása. Szállítás: Az EU foglalkozik mind a szárazfölddel körülvett, mind a parti fejlődő országok sajátos szükségleteivel a hálózatok összekapcsolhatóságát szolgáló intermodalitási kérdések előmozdításával, valamint biztonsági kérdésekkel. Energia: Az EU erőteljesen elkötelezett arra, hogy hozzájáruljon a fejlődő országok sajátos szükségleteihez a fenntartható energiaforrásokhoz való hozzáférés előmozdításával, és az energia infrastruktúrák és hálózatok összekapcsolásának támogatásával. 3. AZ EU POLITIKAI KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁSAINAK CSELEKVÉSRE VÁLTÁSA A koherenciával kapcsolatos fenti kötelezettségvállalások már most is jelentős mértékben irányítják az EU politikákat. Számos intézkedésre már sor került, és sok új intézkedést már tervbe vettek. E közlemény célja és értelme, hogy ezeket a kötelezettségvállalásokat és intézkedéseket az MDG-k elérésére tett globális erőfeszítések keretében értékeljék. Felismerve, hogy ezeket a politikai célkitűzéseket az MDG-kkel összefüggésben fejlesztési célú koherenciával kapcsolatos kötelezettségvállalásoknak kell tekinteni, az EU ismételten megerősíti és szilárdítja azon kötelezettségvállalását, hogy ténylegesen tartja magát ezekhez az iránymutatásokhoz a jelen időszak és 2015 közötti MDG-időkeretet alapul véve. Ez a fejezet felsorolja azokat a fő intézkedéseket és megfontolásokat, amelyek alátámasztják az EU fejlődési célú koherenciával kapcsolatos kötelezettségvállalásait. 3.1. Kereskedelem A kereskedelempolitika egy olyan hathatós eszköz, amely hozzájárul az olyan MDG célkitűzésekhez, mint például a szegénység csökkentése és a fenntartható fejlődés. Ez a szakasz különösen a többoldalú, kétoldalú és egyoldalú kötelezettségvállalásokra és intézkedésekre tér ki. A kereskedelmi vonatkozású segítségnyújtás (TRA) kérdésével részletesen a „Finanszírozás a fejlődésért” c. közlemény foglalkozik. 3.1.1. A dohai fejlesztési program (DDA) Az EU erőteljesen elkötelezett amellett, hogy biztosítja a dohai fejlesztési program fejlesztésbarát és fenntartható kimenetelét. Az EU fő szószólója volt annak, hogy a fejlesztés legyen a WTO folyamatban levő tárgyalási fordulóinak fő témája. Az EU jelentős engedményt tett abba az irányba, hogy térjenek vissza a DDA-ra azzal, hogy kötelezettséget vállal exportszubvencióinak fokozatos csökkentésére mindaddig, amíg az export szubvencionálásának minden formáját ki nem küszöbölik. - A DDA végeredményeként javulnia kell a piaci hozzáférésnek a mezőgazdasági és ipari áruk, valamint a szolgáltatások tekintetében, ami előnyt jelent majd a fejlődő országok számára, valamint erélyesebb többoldalú szabályoknak kell születniük. - Az új kötelezettségvállalásoknak és szabályoknak biztosítaniuk kell a fejlődő országokkal, nevezetesen a legkevésbé fejlett országokkal (LDC-k), és a kis és sérülékeny gazdaságokkal szemben szükséges rugalmasságot ( különleges és megkülönböztetett bánásmód – SDT). - Az ipari vámtarifák területén az EU elkötelezi magát az összes fennmaradó vámtarifa eszkaláció, magas vámtarifa és rendkívül magas vámtarifa teljes kiküszöbölése mellett, valamint a fejlődő országok érdeklődésére számot tartó termékek összes WTO-tag részéről történő ágazati liberalizációja mellett a textilre, ruházatra és lábbelire vonatkozó vámtételeknek a nullához közelítő értékre történő csökkentésével. - Az EU „Mindent csak fegyvert ne” kezdeményezésére hivatkozva az EU tovább folytatja arra irányuló erőfeszítéseit, hogy meggyőzze a többi fejlett országot arról, hogy folytassák az LDC-kkel szembeni, a III. LDC Konferencián (Brüsszel, 2001) tett azzal kapcsolatos kötelezettségvállalásaikat, hogy vám- és kvótamentes bánásmódban részesítik a teljes LDC exportot , valamint bátorítják a kiemelkedőbb fejlődő országokat, hogy sokoldalú alapon fokozzák a Dél-Dél piaci hozzáférést. - Az EU annak szükségességét is elismeri, hogy a tárgyalásokon tekintetbe kell venni a fejlődő országoknak a kereskedelmi kiigazítással kapcsolatos jogos aggodalmait, beleértve azokat az aggodalmakat is, amelyek a kedvezmények elvesztéséből fakadnak. Az EU fenntarthatósági hatásvizsgálatán (SIA) keresztül értékelni fogja a kereskedelem liberalizációjának megkülönböztetett hatását a fejlődő országok körében. - Az EU olyan kimenetel elérésén dolgozik a szolgáltatásokkal kapcsolatos tárgyalásokon (GATS), amelyek a fejlődő országok számára fontos ágazatokban és ellátási módokban értékes új piaci hozzáférési lehetőségeket teremtenek, beleértve a GATS 4 módszert (amely természetes személyek ideiglenes mozgásán keresztül külföldi szolgáltatások nyújtásával foglalkozik). A tárgyalások kimenetelének tiszteletben kell tartania a fejlődő országok azon jogát, hogy védelmezzék a közszolgáltatásokat, és elő kell segítenie a technológiához és beruházási lehetőségekhez való hozzáférést az olyan kulcsfontosságú infrastruktúra szolgáltatások terén, mint amilyen a távközlés, a közlekedés, energia, és vízzel kapcsolatos szolgáltatások, valamint a pénzügyi szolgáltatások. - Az EU eltökélt abban, hogy teljes mértékben megvalósítja a szellemi tulajdon kereskedelmi szempontjairól (TRIPs) és a Közegészségügyről szóló Doha-i nyilatkozatot, és a vonatkozó 2003. augusztus 30-i WTO határozatot, és támogatja a fejlődő országok végrehajtási erőfeszítéseit a megfizethető orvosságokhoz való hozzáférés előmozdítását szolgáló stratégia részeként. - Az EU kész támogatni egy olyan rendszer bevezetését, amely arra kötelezné a szabadalmat igénylőket, hogy fedjék fel a genetikai források és az azokkal kapcsolatos hagyományos ismeretek forrását. - Az EU támogatja a WTO szabályok további szigorítását, különösen a dömpingellenes és halászati szubvenciók terén, amelyek különösen fontosak a fejlődő országok számára. - Az EU elkötelezett amellett, hogy biztosítja a fejlődő országokban a vám- és kereskedelemkönnyítő intézkedések fejlesztését a DDA program révén. Az egyszerűbb eljárások megkönnyíthetnék a fejlődő országok exportját, a szárazfölddel körülvett országok számára az átszállítást, és javíthatnák a bevétel beszedését. - Az EU a fő hajtóerő a WTO kereskedelem és környezet tárgyú tárgyalásain, melyek többek között magukban foglalják a környezetvédelmi áruk és szolgáltatások kereskedelmének liberalizálását, és a környezettel kapcsolatos kereskedelmi szabályok tisztázását. 3.1.2. Kétoldalú és egyoldalú intézkedések Az EU határozottan elkötelezett az EU-AKCS gazdasági partnerségi megállapodások (EPA-k), (valamint a Mercosur & Közép Amerikával, az Andoki Közösséggel, és a Mediterrán régióval folytatott tárgyalások) fejlesztésbarát és fenntartható kimenetelének biztosítása mellett. Az EU továbbfejleszti általános preferenciarendszerét a fejlődő országok EU-ba irányuló exportjának fokozása céljából. Az EU folytatni fogja a kereskedelem fejlesztési stratégiákba történő integrálására irányuló erőfeszítéseket és szükség esetén segíteni fogja a fejlődő országokat belső reformjaik megvalósításában. - Az EU azon fáradozik, hogy 2007-re mind a hat AKCS régióval lezárja a gazdasági partnerségi megállapodásokkal (EPA-k) kapcsolatos tárgyalásokat. Ennek a folyamatnak a fő céljai a Dél-Dél kereskedelem elősegítése, a regionális piacok megerősítése és az integráció . A tárgyalások a fenntartható fejlesztési szempontokat a fenntarthatósági hatásvizsgálat alapján veszik tekintetbe. - Az EPA-k végrehajtását fejlesztési együttműködés támogatja, különösen a kínálatoldali kapacitás és versenyképesség megerősítésén keresztül. Ebben az összefüggésben az EU nyomon követi az EPA-val kapcsolatos segítségnyújtás fokozatos kiterjesztését. Az EPA-k magukban foglalnak reformokat olyan kulcsterületeken, mint a beruházás, vám és kereskedelem megkönnyítése, adózás, foglalkoztatás, szociális és környezetvédelmi politikák. - Az EU elkötelezett amellett, hogy a mezőgazdasággal az EPA tárgyalások kulcsfontosságú területeként foglalkozzon. Az AKCS mezőgazdasági termékeknek az EU piachoz való hozzáférése a tárgyalások részét képezi majd. Az EU javasolta, hogy az AKCS piacnyitások legyenek aszimmetrikusak és fokozatosak. Ehhez – az AKCS fejlesztési igényeitől függően – kellő hosszúságú, akár tíz évet is meghaladó átmeneti időszakokat biztosítanak majd. Mindezen túl rugalmasságot biztosítanak egy megfelelő védzáradék és élelmiszerbiztonsági záradék bevezetésével. - Az EU hamarosan lezárja azokra a tarifális preferenciákra vonatkozó felülvizsgálatát, amelyeket autonóm alapon az á ltalános preferenciarendszer (GSP) értelmében nyújt . A 2005–2008 évi új GSP a leginkább rászoruló országokat veszi célba és egyszerűbb, áttekinthetőbb és stabilabb lesz. Ezen túlmenően további tarifális preferenciákat nyújt majd a fenntartható fejlődés és jó kormányzás bátorítására. Az EU a preferenciális kereskedelmi rendszereiben alkalmazott származási szabályok egyszerűsítésének és megfelelő enyhítésének lehetőségeit is vizsgálja, hogy ezek jobban illeszkedjenek a fejlődő országok szükségleteihez és korlátaihoz. - Annak érdekében, hogy erősítse a fejlődő országok azzal kapcsolatos képességeit, hogy meg tudják ragadni a továbbfejlesztett kereskedelmi lehetőségeket, az EU továbbra is azon fáradozik, hogy integrálja a kereskedelmet fejlesztési stratégiáiba, és segítséget nyújtson a fejlődő országoknak ahhoz, hogy végrehajthassák a kínálati oldali megszorítások és alkalmazkodási költségek kezeléséhez szükséges belföldi és strukturális reformokat . 3.2. Környezet Általánosan elismert, hogy a világ még messze van az MDG7 elérésétől, melynek célja a környezet fenntarthatóságának biztosítása. Többet kell tenni a környezetvédelmi aggodalmak tekintetbevételére, ha a millenniumi célok elérése a cél, beleértve az MDG7-et is. 3.2.1. Fenntartható fogyasztás és termelés Az EU globális erőfeszítéseket tesz a nem fenntartható fogyasztási és termelési modellek megfékezésére. Az EU-val szembeni kihívás mindenek előtt az, hogy kezelje saját termelési és fogyasztási modelljeinek a globális környezetre gyakorolt hatását (az EU „lábnyoma”). A gazdasági növekedést külön kell választani a környezetrombolástól. Az EU-ban már adott mind a kínálati oldallal mind a keresleti oldallal foglalkozó, a fenntartható fogyasztás és termelés elősegítését szolgáló politikák és eszközök széles skálája. - Az EU elkötelezett amellett, hogy 10 éves keretprogramot dolgoz ki a fenntartható fogyasztásról és termelésről világszinten, és a saját területén. A természeti források fenntartható használatáról szóló jövőbeni tematikus stratégia szintén hozzájárul ehhez a célhoz. - Folytatni és erősíteni kell az EU globális lábnyomának csökkentésére irányuló erőfeszítéseket, különösen a romló tendenciákat mutató ágazatokban. 3.2.2. Többoldalú környezetvédelmi megállapodások (MEA-k) Az EU segítséget nyújt a fejlődő országoknak a MEA-k végrehajtásában, és azon fáradozik, hogy a fejlődő országok kapacitásait vegyék figyelembe a MEA tárgyalásokon. Az EU továbbra is támogatja a szegények érdekeit szolgáló, a környezetvédelemmel kapcsolatos kezdeményezéseket és politikákat. A többoldalú környezeti megállapodásokkal összefüggésben a fejlődő országok fontos kötelezettségeket vállalnak magukra. Az EU jelentős forrásokat biztosít, hogy segítsen ezeknek az országoknak kötelezettségvállalásaik végrehajtásában és megérti annak szükségességét, hogy a MEA-k idővel kibontakozzanak, amint a fejlődő országok tapasztalatot szereznek és képessé válnak kötelezettségeik teljesítésére. - A fejlődő országok különösen sebezhetőek az éghajlat változása miatt. Az éghajlatváltozás csökkentésére irányuló, az EU által kiemelten kezelt globális erőfeszítések közvetlen előnyökkel járnak számukra. A Kyoto-i jegyzőkönyv értelmében kialakított Tiszta Fejlesztési Mechanizmusnak is jelentős előnyöket kell biztosítania a fejlődő országok számára a fenntartható fejlődéshez szükséges források növelésével. - Az EU vezető szerepre törekszik a biológiai sokféleségről szóló egyezmény (CBD), és a fenntartható fejlődésről szóló világ-csúcstalálkozó (WSSD) biológiai sokféleséget támogató céljainak a végrehajtásában. Az EU-nak fokoznia kell a biológiai sokféleségre előirányzott finanszírozást, és meg kell erősítenie a biológiai sokféleségnek a fő áramlatok középpontjába helyezését elősegítő intézkedéseket a fejlesztési segítségnyújtásban. - A kémiai biztonság terén az EU továbbra is támogatja azokat a mechanizmusokat, amelyek a fejlődő országokat védik a veszélyes anyagoktól és hulladéktól, megszabadítva a világot az ember által előállított legkárosabb anyagoktól, amelyek különösen nagy károkat okoznak a fejlődő országokban. 3.2.3. Az EU kezdeményezései a fenntartható fejlődésért - Az EU cselekvési terve az erdőjog érvényesítéséért, kormányzásért és kereskedelemért (FLEGT) egy olyan engedélyezési tervet támogat, amely biztosítja, hogy az Európába irányuló teljes épületfa-export jogszerűen zajlik, és bátorítja a reformokat az erdőkitermelő országokban. - Az EU vízkezdeményezése és az AKCS víz program (amelyet az Európai Fejlesztési Alap (EFA) keretében 500 millió EUR-ral finanszíroznak) jelenti a fő hozzájárulást az MDG és a WSSD vízzel kapcsolatos és közegészségügyi céljainak elérése felé, a folyamterület szintű vízkészlet-kezeléssel kapcsolatos integrált megközelítéssel összefüggésben. Ezek együttes célja az EU támogatás hatékonyságának fokozása, és a célok elérését akadályozó finanszírozási hiány áthidalása. - Az EU energia kezdeményezés és az AKCS-EU energia program (az EFA által 250 millió EUR javasolt finanszírozással) célja a modern energiaszolgáltatásokhoz való hozzáférés a WSSD kötelezettségvállalások végrehajtásával, amelyek kapcsolatot teremtettek az energia és az MDG-k elérése között. Az EU ugyancsak támogatja a megújuló energiával foglalkozó politikai platformot, a johannesburgi megújuló energia koalíciót. 3.3. Biztonság 3.3.1. Európai Biztonsági Stratégia Az EU a biztonságot és fejlődést kiegészítő programként kezeli, melynek közös célja egy biztonságos környezet megteremtése, és a szegénység, háború, a környezetrombolás, és az eredménytelen gazdasági, szociális és politikai struktúrák ördögi körének megtörése. Az Európai Tanács által 2003. decemberében elfogadott európai biztonsági stratégia a konfliktusmegelőzés és kríziskezelés, valamint más biztonsági fenyegetések integrált megközelítése mellett érvel. Az új fenyegetések egyike sem tisztán katonai fenyegetés, és mindegyikkel a polgári és katonai eszközök keverékének használatával kell megbirkózni. - Az EU fokozza az EU/EK külpolitikai intézkedés következetes és hatékony végrehajtását a biztonság és fejlődés területén egy integrált politika és az eszközök keverékének előmozdításával. - Az EU a krízisekre való rövid távú reagálást hosszabb távú stratégiákkal egyenlíti ki a politikai területek hierarchiájának kialakítása nélkül. Partnersége politikai dimenziójának erősítése során az EU keresi annak lehetőségét, hogy elkerülje a politikai feltételességet, és/vagy a fejlesztési forrásoknak a szegénység felszámolására irányuló fő fejlesztési céltól való eltérítését. - Az EU célja a stabilitás és biztonság más országokba történő exportálása, megőrizve ugyanakkor az egyéni jogok és szabadságok védelmét. 3.3.2. Kormányzás, az állam törékenysége és a konfliktusmegelőzés Az EU magasabb szintre emeli a jó és eredményes kormányzást és a konfliktus és az állam törékenységének megelőzését támogató politikáit oly módon is, hogy erőteljesebben reagál a nehézkes partnerségekre/kudarcot valló államokra. Jelentősen megnőtt az elmúlt években azoknak az államoknak a száma, amelyeket nehéz partnerségként, kudarcot valló vagy törékeny államokként lehet besorolni, és ez roppant nagy kihívást jelent a nemzetközi közösség számára. Az MDG-ket nem lehet elérni ezekben az országokban a haladás nélkül, amelyekben a napi egy dollárnál kevesebb pénzből élő emberek közel 30%-a él[8] - Az EU célként tűzi ki, hogy hozzájáruljon a kormányzás, javításához, a korrupció és nemzetközi szervezett bűnözés leküzdéséhez, az állam törékenységének és a konfliktusnak a leküzdéséhez. Nagyobb következetességre is törekszik az együttműködő és nem-együttműködő pénzügyi és adóparadicsomokkal kapcsolatos politikáinak meghatározásakor[9]. - Az EU támogatja a korai előrejelző rendszerek megerősítését, valamint a partner országok és regionális szervezetek intézményi kapacitásfejlesztését, hogy képessé tegye őket arra, hogy eredményesek működjenek közre az állam törékenysége és a konfliktus megelőzésében. Továbbá az EU törekszik az állam törékenységének javított elemzésére, valamint a nehéz partnerségek/kudarcot valló államok közös ellenőrzésére és értékelésére. - Az EU úgy tekinti, hogy a kultúrák és emberek közötti párbeszéd a békés egymás mellett élésnek, és így a fejlődésre irányuló globális stratégiának is nélkülözhetetlen alkotóeleme. Az EU, a meglévő partnerségek keretei között, a fejlődő országokkal együtt törekszik a kultúrák közötti párbeszédnek a fejlődő országokban történő, illetve fejlődő országok közötti fejlesztésére vagy megerősítésére. - Az EU aktívan hozzájárul annak biztosításához, hogy a nőket teljes mértékben vonják be a konfliktusmegoldásba és a béke építésébe. 3.3.3. Fegyverkereskedelem, a fegyverek elterjedésének megakadályozása, és hagyományos lefegyverezés Az EU meg kívánja erősíteni fegyverexportjának ellenőrzését, hogy az EU-ban gyártott fegyverzetet ne használhassák a civil lakosság ellen, vagy a meglévő feszültségek vagy konfliktusok súlyosbítására a fejlődő országokban. Az EU továbbra is a világ egyik vezető fegyvergyártója és exportőre. Ez a tény egyértelmű kérdéseket vet fel a politikai koherenciával kapcsolatban, különösen mivel a legtöbb ilyen fegyvert valójában a fejlődő országokban használják. Az EU-nak ennél fogva meg kell erősítenie a fegyverek átadásának ellenőrzésére kidolgozott mechanizmusokat. - Az EU eredményesen hozzá kíván járulni a fegyverek elterjedésének megakadályozásához, különösen összpontosítva a kézifegyverekre és könnyűfegyverekre (SALW), a gyalogság elleni aknákra (APL) és a robbanó háborús maradványokra (ERW). Ezek a fegyverek állandósíthatják a humanitárius kríziseket, fenyegethetik a békefolyamatokat, szíthatják a bűnözést és terrorizmust, kockáztathatják a nemzeti és regionális biztonságot, alááshatják a konfliktusmegelőző programokat, és hátrányosan befolyásolhatják a szociális és gazdasági talpraállítást és a fenntartható fejlődést. - Ezzel a háttérrel az EU-nak meg kell erősítenie a fizikai export, az engedélyezett tengerentúli gyártás, a fegyverügynöki tevékenység, a fegyverek továbbításának és átszállításának szabályozását és ellenőrzését. Törekvéseit az ENSZ SALW cselekvési tervének részeként tovább erősíti, meg kell fontolnia a fegyverek átadásáról szóló európai magatartási kódex végrehajtásának megerősítését, valamint a fegyverkereskedelmi szerződésről folyó tárgyalások támogatását. - Az EU elő kívánja mozdítani a hagyományos fegyverek leszereléséhez nyújtott támogatását egy sor olyan intézkedésen keresztül (helyi kapacitásfejlesztés, fegyverek begyűjtése és megsemmisítése, határellenőrzés, és a határokon átnyúló együttműködési programok, stb.), amelyeket nemcsak célirányosan kell meghatározni, hanem integrálni is szükséges a konfliktusmegelőzésbe, válságkezelésbe, konfliktus utáni újjáépítésbe és hosszú távú stabilizációba és fejlesztésbe. 3.4. Mezőgazdaság A mezőgazdaság a gazdasági növekedés, valamint az élelmiszerbiztonság kulcsfontosságú ágazata sok fejlődő országban. Az EU támogatja a fejlődő országok mezőgazdaságának és vidéki területeinek fejlesztését, beleértve mezőgazdasági árukra vonatkozó EU cselekvési terv végrehajtását. A Bizottság azzal is tisztában van, hogy az olyan nemzetközi és EU politikáknak és szabályoknak, mint amilyenek a közös agrárpolitika, az élelmiszersegélyre vonatkozó elvek, és az egészségügyi és növény-egészségügyi normák, pozitív szerepet kell játszaniuk a fejlődő országok mezőgazdasága és a vidéki területei számára egy támogató nemzetközi környezet kialakításában. A politikák fejlesztési célú koherenciája javításának szélesebb dimenziói is megjelennek, amikor a következő témájú kérdések merülnek fel: élelmiszerbiztonság, vidékfejlesztés, földhasználat, földszerzés vagy a természeti erőforrások fenntartható használata. Ezeket koherens, egymáshoz kapcsolódó és globális módon kell kezelni. Az EU folytatja arra irányuló erőfeszítéseit, hogy minimálisra csökkentse a mezőgazdasági ágazatnak nyújtott támogató intézkedéseivel kapcsolatos kereskedelemtorzítás szintjét, és előmozdítsa a fejlődő országok mezőgazdaságának fejlődését. 3.4.1. Közös agrárpolitika A 2003-ban és 2004-ben megállapodott közös agrárpolitika (KAP) reformjai erőteljes hozzájárulást jelentenek a mezőgazdasági támogatás kereskedelemtorzító hatásainak csökkentéséhez, és a pozitív szociális és környezetvédelmi hatások fokozásához. Annak érdekében, hogy fenntartsák a haladást abban az irányban és a fejlesztési aggodalmakkal kapcsolatban a következő lépések történnek: - Az EK, különösen a cukor ágazatban, teljesíti a KAP reformot azzal a céllal, hogy elérje a reform belföldi és teljes ágazatot érintő végrehajtását, és javítsa a KAP koherenciáját a Doha-i fejlesztési programmal. Az EU végrehajt egy cselekvési tervet, a cukor jegyzőkönyet aláíró AKCS országok számára hozott kapcsolódó intézkedésekkel, melynek célja az ezen országok támogatása az EU cukorrendszerének reformjához való alkalmazkodásuk során. - A johannesburgi végrehajtási tervvel összhangban a KAP-ot egyre fokozottabban igazítják a fenntarthatósági célokhoz. A KAP célkitűzései magukban foglalják a mezőgazdaság támogatását atekintetben, hogy teljesíthesse többfunkciós szerepét a társadalomban: biztonságos és egészséges élelmiszert állítson elő, járuljon hozzá a vidéki területek fenntartható fejlődéséhez, és védje és fokozza a megművelt környezet és biológiai sokféleségének állapotát. - Az összes KAP-intézkedést rendszeresen értékelik egy gördülőterv alapján és a KAP-reformra vonatkozó javaslatok kiterjedt hatásvizsgálat alá tartoznak. A Bizottság az iránt is elkötelezett, hogy létrehozza a politikai reform ellenőrző rendszerét a gyapot ágazatban, annak a termelésre és kereskedelemre gyakorolt hatásának elemzése céljából, melyről 2009-ben jelentés készül. - Az exportszubvenciók minden formájának párhuzamos kiküszöböléséről szóló DDA kötelezettségvállalással összefüggésben az EK a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek export-visszatérítésének kiküszöbölését tervezi 3.4.2. Élelmiszersegély Az EU hiszi, hogy az élelmiszersegélyt nem szabad a mezőgazdasági termelési többlet leadásának eszközeként használni, mely válságba sodorja a helyi termelést és rendes kereskedelmi műveleteket. Ezt teljes mértékben tükrözi élelmiszersegély politikája, melynek célja a mezőgazdasági fejlődés fenntartása a fejlődő országokban, a regionális kereskedelem támogatása, és az élelmiszerválságok megoldása a piacok zavarása nélkül. - A fejlesztési célok elérésére és a fejlesztéspolitika hatékonyabbá tételére az EU támogatja az élelmiszersegélyre vonatkozó WTO elvek kialakítását . Az EU a DDA-n folyó vita témái közé sikeresen felvetette az élelmiszersegélyre vonatkozó elveket (export verseny). - Az EU-nak sikerült megnyitni az élelmiszersegély-egyezmény újratárgyalását, melynek célja, hogy annak tagjai egyértelmű és koherens kötelezettségvállalásokat tegyenek. Az EU megtesz minden szükséges lépést annak érdekében, hogy az új egyezmény „ magatartási kódexet” tartalmazzon az élelmiszersegély politikákról, amely magában foglalná a fejlesztési célokkal kapcsolatban előnyös gyakorlatokat. 3.4.3. Egészségügyi és növény-egészségügyi intézkedések Az EU aktív segítséget fog nyújtani a fejlődő országoknak az egészségügyi és növény-egészségügyi (SPS) előírásoknak való megfelelés elősegítése révén a mezőgazdasági és halászati termékekre (beleértve a feldolgozott termékeket is) vonatkozó exportjuk növelése érdekében. - A Bizottság fontolóra fogja venni SPS intézkedéseinek a fejlődő országokra gyakorolt hatásának módszeres értékelését , valamint a lehetséges támogatást. Ezt pedig a fejlődő országokra irányuló megfelelő intézkedések vagy fellépések tényleges azonosításához használják majd. - Az élelmiszer- és takarmánytermékek romlandó jellege és a rövidtávú ellátás rugalmatlansága miatt ahhoz, hogy az SPS problémákkal foglalkozni tudjanak, gyors beavatkozási programot kell kialakítani, és meg kell határozni a megfelelő forrásokat. 3.5. Halászat Az EK továbbra is különleges figyelmet fog fordítani azon országok fejlesztési céljaira, amelyekkel a Közösség kétoldalú halászati megállapodásokat kíván kötni. A harmadik országokkal kötött halászati partnerségi megállapodásokról szóló, 2003-tól hatályban levő új EK-politikával összefüggésben az EK továbbra is bátorítani fogja a halászati megállapodások megkötését, hogy hozzájáruljon a parti államok tengeri többleterőforrásainak ésszerű és fenntartható hasznosításához mindkét fél kölcsönös előnyére. - Az EK 2003-ban kezdte a halászati megállapodások területén a harmadik országokkal való partnerségeket célzó új politika végrehajtását. Ebben az összefüggésben az EU a következő intézkedéseket fogja tenni: - A közös halászati politika (CFP) 2002. évi reformjaival összhangban az EK fokozatosan átalakítja a korábbi halászati hozzáférési megállapodásokat halászati partnerségi megállapodásokká (FPA-k)[10]. Minden olyan halászati hozzáférési megállapodást, amely a Közösség részéről egy harmadik országnak történő pénzügyi hozzájárulás fizetésével jár, legkésőbb 2008-ra partnerségi megállapodás vált fel. - Halászati partnerségi megállapodások továbbra is létrejönnek a partnerországokban a halászati források fenntartható kiaknázásának eredményes elősegítése céljából. Az FPA tárgyalásokon az EK és az érintett harmadik ország törekszik annak biztosítására, hogy az érintett ország jelentős erőfeszítéseket fordítson forrásai ésszerű és fenntartható hasznosításának elősegítésére, és fejlessze hazai halászati politikáit. Az EU meg fogja erősíteni a fejlesztéspolitika és a halászati partnerségi megállapodások közötti kapcsolódásokat a harmadik országok vizeiben a halászati erőforrások kezelésének javítása és a fenntartható halászati politika végrehajtása céljából. - Az EK legkésőbb 2006-ban cselekvési tervet indít a nem EU országok halállományaival kapcsolatos tudományos tanácsadás minőségének és rendelkezésre állásának fejlesztésére. A fejlesztett állományadatokat a jövőbeni FPA tárgyalások alapjául fogják használni. - Ha a Miniszterek Tanácsa úgy dönt, akkor az FPA jelenlegi kétoldalú megközelítését adott esetben kiegészíthetik egy regionális megközelítéssel . - Az EK a WTO-val összefüggésben arra törekszik, hogy kiegyensúlyozott sokoldalú halászati szubvenciórendszer kialakításáról szülessen megállapodás. 3.6. A globalizáció szociális dimenziója, a foglalkoztatás és tisztességes munka elősegítése Az EU hozzájárul a globalizáció szociális dimenziójának erősítéséhez azzal a céllal, hogy maximális előnyöket biztosítson a férfiak és a nők számára egyaránt. Az EU a foglalkoztatottságot, a méltányos gazdasági növekedést és a mindenki számára elérhető tisztességes munkát globális célként fogja támogatni. A Világbizottságnak a globalizáció szociális dimenzióiról szóló jelentése olyan igazságos globalizációt követelt, amely mindenki számára előnyös[11]. A Bizottság 2004. májusában egy közleményt fogadott el erről a kérdésről[12]. Az EU elkötelezett amellett, hogy mozgósítsa összes politikáját, beleértve kereskedelmi, fejlesztési és külkapcsolati politikáit és eszközeit, hogy jobban kezelje a globalizációs kihívást. Az EU ebből a célból együtt kíván működni a nemzeti hatóságokkal és szociális partnerekkel. - Az EU támogatja azokat a törekvéseket, melyek biztosítják a politikák nemzetközi intézmények közötti koherenciáját, valamint a párbeszédet és együttműködést a WTO, a Bretton Woods-i intézmények és az ILO között. - Az EU elősegíti egy megelőző megközelítés kialakítását a globalizációval kapcsolatos alkalmazkodás és szerkezetátalakítás szociális következményeinek kezelésére, beleértve az ILO-val való együttműködésen keresztül a kereskedelempolitikának a foglalkoztatásra és szociális kérdésekre gyakorolt hatásáról. - Az EU, különösen a fiatalok tekintetében, támogatja a foglalkoztatással és tisztességes munkával[13] kapcsolatos kérdések átvételét az MDG-k küszöbön álló felülvizsgálatába, és a millenniumi nyilatkozatba. Ebből a célból az EU különösen együttműködik az ENSZ-szel, az ILO-val és más nemzetközi szervezetekkel. - Az EU támogatja azokat a kezdeményezéseket, amelyek célja a termelő foglalkoztatottság, az emberi erőforrásokba történő befektetés, az újraelosztó mechanizmusok, a szociális védelem, a nemek közötti egyenlőség, a szociális párbeszéd, és a jogoknak a munkahelyen történő eredményes alkalmazásának az előmozdítása. Ez magában foglalhat képzési és az önkéntes munkavégzési kezdeményezéseket fiatalok számára annak érdekében, hogy nagyobb önállóságra tehessenek szert, új tapasztalatokat szerezhessenek, és esetleg képesítést szerezhessenek állások betöltéséhez. - Az EU bátorítja a jó kormányzást a pénzügy, adó és jog területén. - Az EU fokozza a fenntartható fejlődés és a szegénység csökkentésének eszközeként a tisztességes kereskedelemnek nyújtott támogatását. - Az EU a fenntartható fejlődéshez, és a szegénység csökkentéséhez történő megfelelő üzleti hozzájárulásként továbbra is folytatja a vállalati szociális felelősségre (CSR)[14] vonatkozó európai stratégiát. Különös figyelmet szentelnek majd a CSR fejlesztési dimenziójának jobb meghatározására, tekintettel (a) a fő nemzetközi környezeti és szociális egyezmények végrehajtására, (b) a szállítási láncra a fejlődő országokban, és (c) a nem EU érdekeltek részvételére. - A CSR előmozdításakor a Bizottságnak és a tagállamoknak tekintetbe kell venniük, hogy a közbeszerzéshez való hozzáférés feltétele az OECD multinacionális vállalkozásokra vonatkozó iránymutatásainak betartása, és az azoknak való megfelelés. 3.7. Migráció Az EU támogatja a migráció és fejlődés közötti szinergiákat, hogy a migráció a fejlődés pozitív tényezőjévé váljon. Az EU továbbra is előmozdítja a migrációs és fejlesztési összefüggéssel kapcsolatos pozitív megközelítését azokra az elvekre építve, amelyek a 2002. decemberi, migrációról és fejlesztésről szóló közleményben[15] kerültek ismertetésre. Az ezzel a területtel kapcsolatos további javaslatokat egy még idén benyújtandó közlemény tartalmazza majd. E javaslatok kidolgozzák a legjobb gyakorlatokat és különösen a következő kérdésekkel kell foglakozniuk: - Az EU támogatja a jól kezelt nemzetközi munkaerő vándorlást egy, a gazdasági migrációról szóló EU-politika kialakításával[16]. - Az EU – fontos nemzetközi szervezetekkel és ügynökségekkel együttműködésben – olcsó és biztonságos csatornákat kíván támogatni a migráns munkavállalók magánátutalásaihoz , és mechanizmusokat kutat fel, hogy lehetőségeket teremtsen arra, hogy ezek a magán pénzátutalások katalizátorként működjenek a fejlesztésorientált beruházásokban. - Az EU továbbá kidolgozza, hogy – fontos nemzetközi szervezetekkel és ügynökségekkel együttműködésben – hogyan változtassa át a képzett munkaerő tömeges elvándorlását („agyelszívás”) a képzett munkaerő tömeges visszanyerésévé[17]. E megközelítés részeként arra bátorítja az EU tagállamokat és fontos érdekelteket, hogy tartózkodjanak az „ aktív toborzástól” olyan ágazatokban, amelyek kulcsfontosságúak a társadalmak számára és a harmadik országok továbbfejlődése számára, beleértve a gyógyászati és kutatási ágazatokat a gyengén ellátott térségekben azon fejlődő országok esetében, amelyek jelentős hiányoktól szenvednek. - Az EU felkutatja annak lehetőségeit, hogy hogyan lehetne támogatni és megerősíteni a transznacionális közösségeknek a származási országaik szocio-gazdasági fejlődésének előmozdításra irányuló erőfeszítéseit, többek között a visszatérő migráció támogatásával (pl. megfelelő vízumpolitikával). - Az EU felkutatja annak módjait, hogy miként lehet fokozni a Dél-Dél migráció fejlesztő hatását, beleértve az EU fejlesztési támogatását. 3.8. Kutatás és innováció Az EU támogatja a fejlesztési célok integrációját adott esetben a KTF és innovációs politikáiba, és továbbra is segítséget nyújt a fejlődő országoknak hazai kapacitásaik fokozásában ezen a területen. Az innováció egy fő hajtóerő a javított emberi jóléthez. A fejlődő országok gazdasági, szociális és környezeti feltételeinek javítása a kutatás támogatását is felhasználó, széleskörű ismeretekre épülő folyamat. Az EU támogatja a kutatást a fejlődő országokban kutatási, technológiai kutatási keretprogramján keresztül. Ebben az összefüggésben; - Az EU együttműködik a fejlődő országokkal annak érdekében, hogy részükre a) előmozdítsa a tudományt és technológiát, valamint a kis- és középvállalkozások szerepét ebben a törekvésben, b) fejlessze kutatási, technológiai és felsőoktatási infrastruktúrájukat, c) fokozza a humán erőforrásuk tudományos-technológiai kapacitásait különféle nemzetközi mobilitási programok révén, elkerülve ezáltal az „agyelszívást”, és d) forrásokat vonjon be a fiatalok, különösen a lányok felsőoktatása számára. - Az EU továbbra és építi az Európai Kutatási Térséget és fokozza nemzetközi méretét a fejlesztési prioritások szolgálatára. Az EU továbbra is támogatja a fejlődő országok kiemelten kezelt problémáira irányuló kutatási együttműködést. Az EU tagállamok és a közösségi kutatási keretprogram által finanszírozott számos MDG-vel kapcsolatos projekt, valamint más ezzel kapcsolatos kutatási erőfeszítés (pl. az EU vízzel kapcsolatot kezdeményezésének kutatási eleme) célja a ko-ordináció erősítése, partnerség kialakítása, és folyamatos és jövőbeni megalapozott ismeretekre épülő intézkedések hatásának növelése az új kihívások tudományos alátámasztásával. - Az EU bátorítja adott esetben a fejlesztési kérdéseknek a különféle technológiai platformokba és partnerségekbe (erdészet, biotechnológiák, vízellátás és közegészségügy, stb.) történő integrációját annak érdekében, hogy fokozza a kölcsönös előnyöket Európa és a fejlődő országok számára, amelyet az európai és fejlődő országok klinikai vizsgálati partnerségén (EDCTP) és a globális állat-egészségügyi technológiai platformon keresztül kezdeményezett. - Az EU támogatja azokat a kezdeményezéseket, melyek célja a Föld-megfigyelési adatok használatának, valamint az azokhoz való hozzáférésnek a javítása, abból a célból, hogy fokozza a tervezést és adatot szolgáltasson a fejlesztési politikák kialakításához a fejlődő országokban. Ebben az összefüggésben az afrikai államoknak a GEOSS-ba történő beépítése fejlesztési politikáik közvetlen hasznára válik. - Az EU támogatja a kapacitásépítést helyi és regionális szinten, olyan integrált kutatási, demonstrációs és képzési tevékenységeken keresztül, amelyekben fontos érdekeltek vesznek részt mind a fejlődő és a fejlett országokból, különösen az ENSZ-HABITAT és az Európai Bizottság együttműködésével összefüggésben. 3.9. Információs társadalom Az EU foglalkozik a digitális szakadékkal a digitális és kommunikációs technológiában rejlő lehetőség hasznosításával, amely a fejlesztés eszköze, és az MDG-k elérésének jelentős erőforrása. Az információs és kommunikációs technológiák (IKT-k) áthatnak minden szocio-gazdasági ágazatot. Az IKT-k hozzájárulnak a közszolgáltatások hatékonyabb nyújtásához. Elősegítik a gazdasági növekedést, fokozzák a jó kormányzást, és fontos szerepet játszanak a közérdekű célkitűzések támogatásában, mint amilyen a kulturális sokféleség. IKT politikájával összefüggésben az EU a következő intézkedéseket kívánja tenni. - Az EU műszaki segítséget nyújt a szabályozási téren a kapacitásépítés támogatásával, a regionális szabályozási harmonizáció támogatásával, párbeszéd létrehozásával az e-stratégiákról és a legjobb gyakorlat és teljesítményértékelés cseréjével, beleértve érdekelt felek hálózatának létrehozásával. - Ahhoz, hogy eredményesen támogassa az IKT-khez való univerzális hozzáférést nevezetesen Afrika Alsó-szaharai részén, az EU mérlegeli olyan nemzeti tulajdonú stratégiák támogatását, amelyek állami támogatást nyújtanak magánszektorbeli beruházásokhoz . E stratégiákkal összefüggésben az EU olyan IKT alkalmazásokat támogat, mint amilyen az e-átvétel, online-közigazgatás, e-tanulás, e-egészségügy és elektronikus kereskedelem. - Az EU megnyitotta kutatási és fejlesztési keretprogramját a fejlődő országok részvételével, amely információs társadalommal kapcsolatos projektekre is kiterjed. Ez lehetővé teszi innovatív kísérleti projektek tesztelését és a legsikeresebb helyi kezdeményezések emelését, és előmozdítja a hálózatok kiterjesztését az oktatás és kutatás számára. 3.10. Közlekedés Az EU foglalkozik mind a szárazfölddel körülvett, mind a parti fejlődő országok sajátos szükségleteivel a hálózatok összekapcsolhatóságát szolgáló intermodalitási kérdések előmozdításával, valamint biztonsági kérdésekkel. A 2010-re elkészülő európai szállítási politikában, valamint a 2003. augusztusi Almaty-i cselekvési programjában ismertetett elvekre építve, az EU fokozza a fenntartható többmódusú szállítási rendszereknek nyújtott támogatását, amelyek alátámasztják a regionális integrációs stratégiákat és a regionális kereskedelmet: - Az EU tovább fáradozik és fenntartja befolyását nemzetközi szervezetekben (mint amilyen a nemzetközi tengeri szervezetek és a nemzetközi polgári repülési szervezetek) az olyan eredményes és hatékony légi és tengeri szállítási szolgáltatásokért, amelyeket a fenntartható fejlődést és a regionális kereskedelmet támogató biztonságos és tiszta környezetben nyújtanak. - Az EU továbbra is támogatja a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetet azzal, hogy támogatja a méltányos foglalkoztatási feltételeket a tengerészek számára a tengeri munkaügyi normákról szóló egységes szerkezetbe foglalt egyezménnyel összefüggésben, amelyet 2006 elején kell elfogadni. - Az EU fokozza azoknak a nemzetközi, regionális és szubregionális szervezeteknek nyújtott támogatását, amelyek a tranzit szállítás előmozdításának kérdésével foglalkoznak. - Az EU továbbra is támogatja a nemzetközi logisztikai lánc biztonságának fejlesztését, valamint a szállítás biztonsága fejlesztését azzal, hogy kétoldalú és regionális szinten elősegíti a fejlődő országok törvényeinek összehangolását a nemzetközi tenger-és repülésbiztonsági jogszabályokkal. - Az EU megvizsgálja annak lehetőségét, hogy a fejlődő országokra kiterjesszék-e a Galileo európai műholdas irányító rendszer előnyeit. 3.11. Energia Az EU erőteljesen elkötelezett arra, hogy hozzájáruljon a fejlődő országok sajátos szükségleteihez a fenntartható energiaforrásokhoz való hozzáférés előmozdításával, és az energia infrastruktúrák és hálózatok összekapcsolásának támogatásával. A megfelelő energiaforrásokhoz való fenntartható, jó minőségű, megbízható és megfizethető hozzáférés nélkülözhetetlen azok számára, akik jelenleg nem rendelkeznek hozzáféréssel az energiaszolgáltatásokhoz, és a jövőbeni termelékenységfokozáshoz és gazdasági fejlődéshez, amelyre azért van szükség, hogy alkalmazkodni lehessen az előrejelzett népességnövekedéshez és urbanizációhoz a fejlődő országokban. Energiapolitikáján keresztül az EU-nak a következő kötelezettségvállalásokat kell tennie: - Az EU támogatja az intézményi támogatást, a technikai segítségnyújtást és a hálózatba szervezést, abból a célból, hogy a kedvezményezett országok olyan kapacitásokkal rendelkezzenek, amelyek lehetővé teszik energiaválasztásuk végrehajtását pl. ikerintézményi együttműködési műveletekkel, melyek megerősítenék ezen országok közigazgatási és szabályozási kapacitásait és/vagy az ad hoc technikai segítségnyújtási mechanizmusokat. - Az EU segítséget nyújt egy megfelelő szabályozási keret és innovatív pénzügyi mechanizmusok kialakításában annak érdekében, hogy elősegítse a tiszta technológiákba történő beruházásokat az állami-magán partnerségekkel összefüggésben. - Az EU fokozza a regionális együttműködés bátorítását, hogy kialakítsa az energia infrastruktúrák összekapcsolását. - Az EU támogatja, hogy az energia a fejlődési stratégiák általános elemeként integrálódjon, beleértve a szegénység csökkentéséről szóló stratégiai dokumentumot (PRSP). Az energiaágazatban a programoknak és projekteknek módszeresen tartalmazniuk kell energia hatékonysági célokat. 4. VÉGREHAJTÁS ÉS ELLENőRZÉS 2004 decemberében az MDG-k elérésével összefüggésben az Európai Tanács felszólított a fejlesztési célú koherencia továbberősítésére „ a meglévő konzultációs és hatásfelmérő mechanizmusok és olyan eljárások szélesebb körű és módszeresebb használatával, amelyek lehetővé teszik az összes vonatkozó politikának a fejlődő országokra gyakorolt hatásának vizsgálatára irányuló átvilágításá[18]t”. E nyilatkozat nyomon követésére az EU többek között megvizsgálja a meglévő felmérő és átvilágító mechanizmusokat, amelyeket az Európai Bizottságon belül alkalmaznak, és megfontolja megközelítésük kibővítését – egy megfelelően módosított formában - a Bizottság és az Európai Parlament felé. A politikai célú koherencia megerősítésével azonos szellemben a Bizottság megvizsgálja annak módjait és eszközeit, hogy hogyan lehetne megerősíteni meglévő eszközeit, nevezetesen hatásfelmérő eszközét. A Bizottság biztosítja, hogy felmérési módszerei a nemeket illetően is differenciáltak, és így mérik a politikák hatását férfiakra és a nőkre egyaránt. A hatásvizsgálat fejlesztésével kapcsolatos kihívást mind politikai mind technikai szinten kezelni kell. A fejlesztési együttműködés területén különféle konzultációs megállapodások léteznek az információcsere és hatáselemzés fokozására, és a kölcsönös együttműködés erősítésére, melynek célja a politikák koherenciájának fejlesztési célú fokozása[19]. Az EU mérlegeli e tapasztalatok megerősítését és kiterjesztését abból a célból, hogy biztosítsa, hogy a politikák fejlesztési célú koherenciája a fejlesztési és a nem fejlesztési politikák létrehozói számára is egyaránt fontos legyen. A továbblépés gyakorlati útjaként a Bizottság javasolja a haladás ellenőrzését az MDG-k összefüggésében az EU koherenciával kapcsolatos kötelezettségvállalásai terén. Az EU fejlesztési célú koherencia jelentése Annak érdekében, hogy tovább fokozzák az EU politikai koherenciáját az MDG-k támogatásának különleges összefüggésében, a Bizottság az EU fejlesztési célú koherenciapolitikájára vonatkozóan a mostantól a következő nemzetközi MDG-felülvizsgálatig tartó időszakra félidős jelentést fog készíteni, amelyben felülvizsgálják az ebben a közleményben javasolt koherenciával kapcsolatos kötelezettségvállalások terén elért haladást. 1. MELLÉKLET – BETűSZAVAK AKCS afrikai, karibi és csendes-óceáni KAP közös agrárpolitika CBD Egyezmény a biológiai sokféleségről KHP közös halászati politika DDA Doha-i fejlesztési program EK Európai Közösség EFA Európai Fejlesztési Alap EPA-k Gazdasági partnerségi megállapodások FLEGT Erdőjog érvényesítése, kormányzás és kereskedelem FPA Halászati Partnerségi megállapodások GAERC Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa GATS Általános Vám-, Kereskedelmi és Szolgáltatási Egyezmény GSP Általános preferenciarendszer IKT-k Információs és kommunikációs technológiák ILO Nemzetközi Munkaügyi Szervezet LDC-k Legkevésbé fejlett országok MDG-k Millenniumi fejlesztési célok MEA-k Többoldalú környezeti megállapodások OECD Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet PCD Politikák fejlesztési célú koherenciája SALW Kézifegyverek és könnyűfegyverek SDT Különleges és megkülönböztetett elbánás SPS Egészségügyi és növény-egészségügyi TRA Kereskedelmi vonatkozású segítésnyújtás TRIPs A nemzetközi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozású szempontjai WSSD Világ-csúcstalálkozó a fenntartható fejlődésről
[1] Az OECD javasolta, hogy a politikák fejlesztési célú koherenciáját (PCD) a következők szerint határozzák meg: „A politikák fejlesztési célú koherenciája azon törekvések elérésének biztosítása, hogy egy kormány fejlesztési politikáinak célkitűzéseit és eredményeit ne ássák alá ugyanazon kormány más, a fejlődő országokat érintő politikái, és hogy ezek a politikák, amennyiben megvalósítható, támogassák a fejlesztési célkitűzéseket.
[2] A 2005. évi millenniumi fejlesztési célok (MDG-k) felméréséhez szolgáltatott jelentésre vonatkozó egységes szerkezet, amelyet 2004 júniusában fogadtak el.
[3] Az Európai Tanács továbbá megerősítette, hogy „Az Uniónak továbbra is meg kell erősítenie vezető szerepét a globális szegénység elleni harcban”, Az Európai Tanács 2004. júniusi következtetése.
[4] GAERC következtetés, 2004. november.
[5] „A millenniumi fejlesztési célok elérését célzó haladás felgyorsítása – az Európai Unió hozzájárulása”, COM (2005)132., és „Fejlesztésfinanszírozás és támogatáshatékonyság”, COM (2005)133. 6 Az Európai Alkotmányt létrehozó szerződést Rómában írták alá 2004. október 29-én, és 2006. november 1-jén lép hatályba, amennyiben azt minden tagállam ratifikálta.
[6] COM (2002) 278 végleges/2
[7] „Miért kell hatékonyabban dolgoznunk a törékeny államokban?”, DIFD, 2005. január
[8] Ld. A vállalati és pénzügyi jogellenes gyakorlat megelőzéséről és leküzdéséről szóló közleményt [COM(2004)611végleges, 2004.09.27]
[9] Összhangban a Tanács 2004. júliusi következtetésével.
[10] A Világbizottság jelentése a globalizáció szociális dimenziójáról, 2004. február.
[11] Közlemény a globalizáció szociális dimenziójáról, COM(2004)383, 2004. május. A Világbizottság jelentését és a közleményt üdvözölte az Európai Tanács 2004. decemberében és a Foglalkoztatási és Szociális Ügyek Tanácsának 2005. márciusi következtetése.
[12] A tisztességes munka fogalma átfogja a (termelő) foglalkoztatás, a szocális védelem, a munkahelyi jogok (beleértve az alapvető munkavégzési normákat) támogatását, és a szociális párbeszéd megerősítését, mint amilyen a támogató kapacitásépítési kezdeményezések a munkaadói szervezetek és munkások számára.
[13] COM(2002) 347
[14] COM(2002) 703
[15] Zöld könyv a gazdasági migráció kezelésével kapcsolatos EU megközelítésről. COM(2004)811.
[16] A példák magukban foglalják a kutatási és technológiai fejlesztési közösségi keretprogramot, amely különféle olyan nemzetközi mobilitási modelleket kínál, amelyek számolnak ezzel a kihívással.
[17] Az Európai Tanács következtetése, 2004. december.
[18] Példa a nem hivatalos EU PCD hálózat és más specifikus munkamegállapodások, mint a mezőgazdasági, kereskedelmi és fejlesztési hálózat, és a mezőgazdasági termékekre vonatkozó EU cselekvési tervvel kapcsolatos ágazatokon belüli együttműködés.