[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 16.3.2005

COM(2005) 94 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE

Zöld könyv: „A demográfiai változások kihívása, a nemzedékek közötti szolidaritás új formái”

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE

Zöld könyv: „A demográfiai változások kihívása, a nemzedékek közötti szolidaritás új formái”

Európában a demográfiai változások nagyságrendjüket és jelentősségüket tekintve példa nélküliek. Európa természetes gyarapodása éves szinten 2003-ban csak 0,4 % volt; az új tagállamokban Ciprus és Málta kivételével szintén csökkent a népesség. Számos országban a bevándorlás lett a népességnövekedés biztosításának legfontosabb tényezője, mert a termékenység mindenütt a népesség változatlan fenntartásának küszöbe (átlag 2,1 gyermek egy asszonyra számítva) alá süllyedt és számos országban ez az arány az átlag 1,5 gyermeknél is alacsonyabb lett.

Az európaiak több gyermeket szeretnének vállalni, de a döntési szabadságukat korlátozó különféle körülmények miatt, beleértve a lakáshoz való hozzájutás nehézégét, elkedvetlenedtek a gyermekvállalástól. Ez oka annak is, hogy a családok - amelyek szerkezete más és más, de még így is az európai társadalom alapvető összetevőjét képezik - nem találják meg maguk számára azt a környezetet, amely több gyermek felnevelésére késztetné őket. Ha Európa meg akarja fordítani a demográfiai csökkenés tendenciáját, olyan családokat ösztönző közpolitikát kell folytatni, amely lehetővé teszi a nők és férfiak számára a családi élet szakmai élettel való összeegyeztetését. Ráadásul a család továbbra is fontos szerepet fog játszani a nemzedékek közötti szolidaritásban. Az Uniónak ezért jobban meg kell ismernie a családok helyzetét az egyes tagállamokban, különösen az egyszülős családok foglalkoztatottsága és jövedelme, a lakáshoz való hozzáférés, a szociális szolgáltatások és az idősek egészsége tekintetében.

A tények adottak: az Unió népessége a bevándorlásnak köszönhetően előreláthatólag 2025-igcsekély mértékben növekszik majd , ezt követően azonban csökkenni kezd[1] : 2005-ben a lakosság száma 458 millió, 2025-ben 469,5 millió (+ 2 %), 2030-ban pedig 468,7 millió lesz. A 15 tagú Európai Unió 211 régiójából 55-ben már végbement népességcsökkenés a 90-es évek második felében, és ugyanez a helyzet az új tagállamok legtöbb régiójában is (55-ből 35-ben) a természetes fogyatkozás és az elvándorlás miatt.[2]

Ez a visszaesés még gyorsabb és jelentősebb, ha csak az aktív korú össznépességet (15 és 64 év közöttiek) tekintjük: 2005 és 2030 között az aktív korúak száma 20,8 millió fővel fog csökkenni.

A Wim Kok által vezetett magas szintű csoport jelentése a Lisszaboni Stratégia szempontjából a demográfiai kihívás problémáját is kiemelte: az elöregedés következtében Európában a GNP éves „növekedési potenciálja” a mai 2-2,25 %-ról 2040-re 1,25 %-ra csökkenhet. Mindez hatással lehet a vállalkozási szellemre és társadalmunk kezdeményező kedvére is.

E kihívásra válaszként a lisszaboni menetrendet sürgősen és határozottabban kell megvalósítani, különösen nagyobb hangsúlyt fektetve azokra a szakpolitikákra, amelyek célja a nagyobb mértékű foglalkoztatottság – fokozottabb tekintettel a népesség olyan rétegeire, mint a nők, a fiatalok és az idősebbek –, valamint az innováció és a termelékenység növelése.

Szintén szükség van a szociális védelmi rendszerek, elsősorban a nyugdíjrendszer korszerűsítésére, hogy ezáltal biztosítsuk a pénzügyi és szociális fenntarthatóságot, és hogy lehetővé váljon a népesség elöregedésének a kezelése.

Az Unió az évek során olyan szakpolitikákat dolgozott ki[3], amelyek ezeket a változásokat jobban előrevetítik[4], és a legújabb kezdeményezések, mint pl. A gazdasági célú bevándorlás kezelésével kapcsolatos közösségi megközelítésről szóló zöld könyv hozzájárulnak e vita előreviteléhez.

Ezek a demográfiai változások három alapvető tendencia következményei:

- A várható átlagéletkor folyamatos növekedése. E tendencia az európai egészségügyi ellátás és az életminőség javulásának következménye: az európaiak várható, egészségben megélt életkora folyamatosan nő. A folyamat előreláthatóan a jövőben is folytatódik, a férfiak és nők várható életkora közötti eltérés pedig csökkenni fog. Ma már egy családon belül olykor négy nemzedék is együtt él, a generációk ugyanakkor mozgékonyabbak, nem mindig élnek egy fedél alatt, mint egykor.

- A 60 évnél idősebb nemzedék létszámának növekedése egészen 2030-ig érezhető marad, amikor a „baby-boom” idején született generáció eléri az idős kort.

- A születések tartósan alacsony száma . A „baby-boom” nemzedékeinek kevesebb utódja született, mint a korábbi generációknak. Az alacsony születési arányszámok számos tényezővel magyarázhatók: a szakmai beilleszkedés nehézségeivel, a lakáshiánnyal és magas lakásárakkal, a szülők magasabb életkorával az első gyermek születésekor illetve a továbbtanuláshoz, karrierhez és családi élethez való hozzáállás változásával. A termékenység szinte mindenütt a népesség változatlan fenntartásának küszöbe alá süllyedt. Egyes országokban (Európa déli és keleti részén) ez az arány az átlag 1,3 gyermeknél is alacsonyabb.

A társadalom jelentős strukturális változásokon megy keresztül: a család szerkezete átalakul; tovább nő az „idősödő munkavállalók” (55-64 évesek), az idősek (65-79 évesek) és az aggok (80 év felettiek) aránya, csökken a gyermekek, a fiatalkorúak és a munkaképes korú fiatalok száma. A különböző életkorok közötti átmenet bonyolultabbá vált: ez különösen a fiatalokat érinti, akik az élet bizonyos szakaszait (tanulmányok befejezése, munkavállalás, első gyermek) később lépik át.

Az európai és nemzeti politikáknak egyaránt figyelembe kell venniük a demográfiai változásokat. Ezt a célkitűzést szolgálja az Európai Parlament által 2004-ben elfogadott előzetes cselekvési terv[5], melynek célja az, hogy valamennyi érintett szakpolitikában a Közösség jobban figyelembe vegye a demográfiai változások hatásait.

Egyre nő azoknak a tagországoknak száma, ahol a demográfiai változásokhoz történő alkalmazkodás immár politikai prioritás. Az aktív korú népesség várható csökkenésének ellensúlyozása érdekében az Unió támogatja a foglalkoztatottsági arány növelését, különösen a nők és idősek körében, előmozdítja a „humántőkébe” történő befektetést és a termelékenység növelését a gazdasági reformok, valamint a kutatás és az innováció ösztönzése által. Eközben külön erőfeszítéseket kell tenni a fiatalok szakmai beilleszkedése és a munka, a tanulás, a munkanélküliség, az új képesítés megszerzése vagy a továbbképzés közti folytonos váltás által „egyenetlenné” vált szakmai útjuk elősegítését illetően.

Az Unió új szociálpolitikai menetrendjével összefüggésében a vitát tovább kell folytatni kormányzat különböző szintjein is, a hatáskörök tiszteletben tartása mellett. A demográfiai változásokkal kapcsolatban számos kérdés kizárólag a tagállamokra, azok regionális hatóságaira vagy a szociális partnerekre hárul. Ám ezek egyben sürgős megoldást váró közös érdekek is, amelyekre minden tagállamnak válaszolnia kell.

A tények azt mutatják, hogy a demográfiai függőségi arány[6] a 2005-ös 49 %-ról 2030-ra 66 %-ra fog emelkedni . Európának nem elég elérnie, de meg is kell haladnia a Lisszaboni Stratégia célkitűzését – a 70 %-os foglalkoztatottsági arányt –, hogy képes legyen ellensúlyozni az aktív korú népesség várható csökkenését. E cél érdekében tovább kell emelkednie a munkavállalók arányának, és ki kell tolódnia az aktív élettől való visszavonulás korhatárának. Mindezeken túlmenően fel kell mérni és meg kell vitatni, mely módokon lehet ellensúlyozni e tendenciák legnegatívabb hatásait.

Ön szerint célravezető lenne-e a demográfiai tendenciákról, illetve következményeik kezeléséről folytatott közös elmélkedést európai szinten kezdeményezni?

Amennyiben igen, melyek legyenek e vita célkitűzései, és Ön szerint mely politikai területeket érintse a vita?

1. AZ EURÓPAI DEMOGRÁFIA KIHÍVÁSAI

A népesség elöregedésének három kiváltó oka Európa minden részén egyaránt jelentkezik, ám igen eltérő helyzetekben, melyek a következőképpen foglalhatók össze[7]:

- Az Unió elvesztette „demográfiai motorjait”. Azoknak a tagállamoknak, ahol 2050-ig nem várható a népesség csökkenése, igen kicsi az aránya a teljes európai népességhez képest. Az öt legnépesebb tagállam közül 2005 és 2050 között várhatóan csak a brit és francia népesség növekszik majd (+ 8 % illetve + 9,6 %)[8]. Egyes tagállamok népességcsökkenése már 2015 előtt megindul, és mértéke egyes esetekben 2050-re meghaladja a 10 %-ot, vagy akár a 15 %-ot is.

- A bevándorlás a közelmúltban számos országban enyhítette az alacsony születési arány következményeit.

- A tagjelölt országok helyzete tovább élezi a demográfiai kontrasztokat. Bulgáriára és Romániára vonatkozó előrejelzések a negatív tendenciák erősödését mutatják (2030-ig -21 % illetve -11 %), akárcsak az ENSZ Horvátországra vonatkozó statisztikái (-19 %). A török népesség viszont 2005 és 2030 között várhatóan több mint 19 millió fővel nő (+25%).

Gyermekek (0-14) | -19,4% (-14415) | -3,2% (-2391) | -8,9% (-6411) | -8,6% (-5612) |

Fiatalok (15-24) | -25,0% (-14441) | -4,3% (-2488) | -12,3% (-6815) | -10,6% (-5139) |

Fiatal felnőttek (25-39) | -25,8% (-25683) | -4,1% (-4037) | -16,0% (-15271) | -8,0% (-6375) |

Felnőttek (40-54) | -19,5% (-19125) | +4,2% (+4170) | -10,0% (-10267) | -14,1% (-13027) |

Idősödő munkavállalók (55-64) | +8,7% (+4538) | +9,6% (+5024) | +15,5% (+8832) | -14,1% (-9318) |

Idősek (65-79) | +44,1% (+25458) | +3,4% (+1938) | +37,4% (+22301) | +1,5% (+1219) |

Aggkorúak (80+) | +180,5% (+34026) | +17,1% (+3229) | +57,1% (+12610) | +52,4% (18187) |

E tendenciák egy szélesebb kontextus részei: jelen évszázad folyamán a Föld valamennyi régiójában az elöregedés jelei mutatkoznak majd. Legfőbb partnerünk, az Egyesült Államok esetében 2000 és 2025 között 25,6 %-os népességnövekedés várható[9]. Kínában viszont gyors elöregedés várható, 2025-től kezd a népesség csökkenni. Európa „szomszédságában”, Afrikában és a Közel-Keleten viszont jóval később jelentkezik e tendencia: az ottani népesség sokkal fiatalabb, átlagéletkora 20 év körül vagy az alatt van, míg Európában meghaladja a 35 évet.

1.1. A születések alacsony számának kihívása

Ebben az összefüggésben a születések alacsony száma komoly kihívást jelent a közhivatalok számára. A történelem során soha nem volt példa gazdasági növekedésre a népesség növekedése nélkül. A kihívásra adott két fő lehetséges válasz – a születések számának növelése és a bevándorlás mellett – a termelékenység növelése, különösen az egész életen át tartó tanuláshoz való hozzáférés által, valamint a foglalkoztatottsági arány növelése, különösen egy valódi, európai munkaerőpiac létrehozásával és nagyobb szakmai mobilitás biztosításával.

Az európaiak termékenysége nem biztosítja a nemzedékek megújulását. A felmérések is kimutatták az európaiak által kívánt gyermekek száma és a gyermekek tényleges száma között meglévő különbséget[10]: 2,3 gyermek 1,5 gyermekkel szemben. Ez arra mutat rá, hogy ha meglennének a megfelelő mechanizmusok ahhoz, hogy a párok annyi gyermeket vállalhassanak, amennyit szeretnének, a termékenység aránya megnőne, jóllehet a család kívánt nagysága tagállamonként jelentősen eltérne.

E jelenség valójában az egyéni döntésekre nehezedő kényszerek eredménye: a késői munkavállalás, a munkahely bizonytalansága, a magas lakásárak, az ösztönző eszközök (családi pótlékok, szülői szabadság, gyermekfelügyeleti lehetőségek, egyenlő jövedelem) hiánya. Ez utóbbi eszközök képesek lennének pozitívan befolyásolni a születések számát és növelni a foglalkoztatottságot, különösen a nők foglalkoztatottságát, ahogy azt egyes országok példája mutatja. Ugyanakkor 2004-ben az Eurobarométer által megkérdezett férfiak 84 %-a nem élt és nem is kíván élni a szülői szabadsággal, jóllehet tisztában voltak az erre vonatkozó jogukkal.

Az Unió hosszú évek során komoly erőfeszítéseket tett a férfiak és nők egyenjogúsága, valamint a szociális védelemre irányuló nemzeti politikák összehangolása érdekében.

Hogyan segítheti elő a szakmai karrier és a magánélet jobb összeegyeztetése a népesség elöregedéséből adódó problémák megoldását?

Hogyan lehet ösztönözni az otthoni és családi felelősségek férfiak és nők közötti kiegyensúlyozottabb megosztását?

Össze kell-e kötni az egyes juttatásokhoz illetve előnyökhöz való hozzájutást (szülői szabadság, stb.) a két nem közötti egyenlő munkamegosztással? Hogyan lehet megfelelő anyagi ösztönzést nyújtani a szülői szabadsággal élő mindkét szülőnek?

Hogyan lehet további ösztönzést adni a gyermekfelügyelet (bölcsődék, óvodák, stb.) valamint az idősellátás struktúráinak bővítéséhez, mind a közszféra, mind a magán szféra által?

A gyermekfelügyeletre és az idősek gondozására irányuló szolgáltatásokra alkalmazandó alacsonyabb ÁFA elősegítheti-e a fejlődést?

Hogyan lehet ösztönözni a szülőket, különösen a fiatal párokat arra, hogy a munkaerőpiacra lépjenek, építsék a kívánt karrierjüket és ugyanakkor az általuk kívánt számú gyermeket is vállalni tudják?

1.2. A bevándorlás lehetséges hozzájárulása

Az Európán kívüli bevándorlás ellensúlyozhatja a 2025-ig bekövetkező népességcsökkenés mértékét, noha ez önmagában nem jelent teljes megoldást az öregedés által okozott problémákra, illetve nem helyettesítheti a gazdasági reformokat. Amint arra a Bizottság legutóbbi zöld könyve[11] is emlékeztet, még nagyobb bevándorlási hullámra lesz szükség a munkaerő-szükséglet kielégítéséhez és Európa jólétének biztosításához. Európa demográfiai helyzetét és földrajzi elhelyezkedését figyelembe véve a gazdasági célú bevándorlás egyúttal jelentős népesség bevándorlást is jelent. Feltétlenül szükséges tehát, hogy a harmadik országokból érkezők befogadása hatékony és átlátható legyen, és hogy Európa kidolgozza a beilleszkedést és az esélyegyenlőséget elősegítő proaktív szakpolitikákat, melyek biztosítják a bevándorlók és a befogadó társadalmak közötti kölcsönös jogok és kötelezettségek közötti egyensúlyt[12]. A lehetőségről, hogy a demográfiai elöregedésre válaszként nagyobb mértékben folyamodjunk a bevándorláshoz nemzeti és európai szinten is társadalmi vitát kell lefolytatni, bevonva a népesség-kibocsátó országokat is.

Az Európai Tanács thesszaloniki ülése 2003 júniusában hangsúlyozta, hogy „a bevándorlók integrációját elősegítő közösségi szakpolitika fontos szerepet játszhat abban, hogy az EU meg tudjon felelni a jelen új demográfiai és gazdasági kihívásainak.” E kérdés megvitatását kezdeményezte a múlt év januárjában elfogadott zöld könyv.

Milyen mértékben képes a bevándorlás ellensúlyozni a népesség elöregedésének bizonyos negatív hatásait?

Milyen szakpolitikákat kell kialakítani az új bevándorlók, különösen a fiatalok integrációja érdekében?

Mi lehet a közösségi eszközök hozzájárulása e folyamathoz, különös tekintettel a megkülönböztetés elleni jogszabályokra, a strukturális alapokra és az összehangolt foglalkoztatási stratégiára?

2. A NEMZEDÉKEK KÖZÖTTI SZOLIDARITÁS ÚJ FORMÁI

A demográfiai változások nyomán társadalmunk átalakulófélben van, és e folyamat 2010-től egyre inkább felgyorsul majd: csökken a fiatalok és a felnőttek száma, és egyre nő az „idősödő dolgozók”, a nyugdíjasok és az aggkorúak aránya. Társadalmainknak új utakat kell keresnie, hogy kihasználja a fiatal nemzedékek és az idősebbek által biztosított növekedésben rejlő lehetőséget. E változásban minden társadalmi szereplőnek maximálisan részt kell vállalnia: ki kell alakítani a nemzedékek közötti szolidaritás új formáit, melyek alapja a kölcsönös segítségnyújtás, képességek átruházása és a tapasztalatcsere. E folyamathoz a Lisszaboni Stratégia félidős értékeléséről kiadott bizottsági közleményben lefektetett Európai kezdeményezés az ifjúságért nevű programnak is hozzá kell járulnia.

2.1. A fiatal nemzedékek jobb társadalmi beilleszkedése

A mai gyermekeknek és fiataloknak az övéknél népesebb idősebb nemzedékeket kell majd felváltaniuk. Kétségtelen, hogy az ifjú nemzedékek képzettségi szintje jelentősen magasabb, mint elődeiké: a 15 tagú Európában 2003-ban a 25-34 év közöttieknek közel 28 %-a rendelkezett felsőfokú végzettséggel, míg az 55-64 év közöttieknek mindössze 16 %-a. Ennek alapján az ifjúság termelékenységi szintje és alkalmazkodási képessége várhatóan nagyobb lesz a megelőző generációkénál. Az Uniónak ugyanakkor tudatosítania kell, hogy az ifjúság egy olyan ritka kinccsé válik, mely nincs eléggé megbecsülve. Az ifjúságnak ma számos nehézséggel kell megküzdenie társadalmi beilleszkedése során:

- 2004 decemberében a munkanélküliek aránya a 25 év alattiak között 17,9 % volt, míg a 25 év felettiek között ugyanez az arány 7,7 % volt.

- A fiatalok különösen ki vannak téve a „szegénység kockázatának”[13]: a 16 és 24 év közöttiek 19 %-a sorolható ebbe a kategóriába, a 25 és 64 év közöttiek 12 %-ával szemben[14]. Ez az arány meghaladja még a 65 év feletti, idős korosztálynál tapasztalható arányt is (17 %).

- A fiatalok időnként megkülönböztetés áldozatául esnek koruk és a szakmai tapasztalat hiánya miatt, amit olykor más tényezők is súlyosbítanak, mint nemük, társadalmi vagy faji származásuk, melyek a társadalomba és az aktív életbe történő beilleszkedés megannyi akadályává válhatnak.

- Az iskolában megszerzett képesítések nem mindig esnek egybe a tudásalapú társadalom igényeivel, és ugyanakkor továbbra is aggasztóan magas az iskolát idő előtt elhagyók aránya. 2002-ben a 18 és 24 év közöttieknek körülbelül 16,5 %-a hagyta el az iskolát képesítés nélkül. Ennek nyilvánvalóan számos oka van. A családokat és iskoláskorú gyermekeiket támogató intézkedések, valamint az oktatási rendszer modernizálása segíthet e jelenség enyhítésében.

- Továbbá ezek a gyermekek szintén ki vannak téve a szegénység veszélyének: ez a probléma a 15 éven aluliak 19 %-át érinti. A kockázat csak nagyobb azok számára, akik egyszülős családban nevelkednek. Ennek egyik következménye az iskola idő előtti elhagyása, ami közép távon csak tovább növeli a fiatalok szegénységének kockázatát.

Az oktatási rendszer tehát fontos kihívással fog szembenézni: tovább kell emelni az alapképzés színvonalát, ám ezzel egyidőben rugalmasabb lehetőségeket kell biztosítani. A fiatalok jobban válogathatnának például az iskolai képzések, munka és szakképzés között, hogy jobban megfelelhessenek a gazdaság igényeinek. Javukra kellene fordítani a távoktatásból származó számos lehetőséget is.

A népesség elöregedése nem jelenti azt, hogy a munkanélküliség és a társadalmi beilleszkedés problémái automatikusan megoldódnak majd. A társadalmi partnereknek, az oktatási rendszernek, a hatóságoknak és a helyi szereplőknek közösen kell elgondolkodniuk a beilleszkedési lehetőségek javításán, beleértve a fiatalokat fenyegető megkülönböztetések problémáját is.

Az Európai Unió meghatározta célkitűzéseit a fiatalok hosszú távú munkanélküliségének megelőzése, az iskola idő előtti elhagyása elleni küzdelem és az alapképzés színvonalának növelése terén. Ezek eléréséhez a strukturális alapok is hozzájárulnak.

Hogyan járulhatnak hozzá hatékonyabban a közösségi szakpolitikák a gyermekeket és az egyszülős családokat sújtó szegénység elleni küzdelemhez, illetve a fiatalokat fenyegető szegénység és marginalizálódás – jelenleg túl magas – kockázatainak csökkentéséhez?

Hogyan javítható az alapképzés illetve a felnőttképzés jelenlegi rendszere? Milyen szerepet tölthetnek be a nem formális oktatás, illetve az önkéntességen alapuló tevékenységek? Hogyan járulhatnak hozzá e célokhoz a strukturális alapok és a tudásalapú társadalomhoz történő jobb hozzáférést célzó eszközök?

Hogyan könnyíthető meg az iskola és a munka világa közötti átmenet, és miként javítható a fiatalok munkalehetőségeinek minősége? Mi a társadalmi párbeszéd szerepe? Milyen haszna lehet a civil társadalommal, különösen az ifjúsági szervezetekkel folytatott párbeszédnek?

Milyen szolidaritási formák alakulhatnak ki a fiatalok és az idősek között?

2.2. Az aktív életciklus globális megközelítése

A „fiatal felnőttek” (25-39 évesek) számának csökkenése 2005-ben kezdődik meg, majd 2010 után erősen felgyorsul (2010 és 2030 között -16 %). A 40 és 54 év közöttiek fogyatkozása 2010-ben veszi kezdetét. Ezzel párhuzamosan az 55 év felettiek 2005 és 2010 között 9,6 %-kal, 2010 és 2030 között pedig 15,5 %-kal lesznek többen, mielőtt ez a korosztály is fogyatkozásnak indulna. A vállalatoknak tehát fokozottan támaszkodniuk kell majd az ún. „idősödő” munkavállalók tapasztalatára és képesítésére, miközben aktívan elő kell készíteniük az 55 év alattiakat e nemzedékek helyettesítésére. Bár bizonyos javulás tapasztalható, az 55 év felettiek munkavállalási aránya (2003-ban 40,2 %, azaz körülbelül 20,5 millió munkavállaló) jelentősen alulmarad az 50 %-os foglalkoztatottsági arány európai célkitűzéséhez képest.

Előfordulhat, hogy az aktív fiatalok több időt szeretnének fordítani gyermekeikre; ugyanakkor életük egy másik szakaszában többet kívánnak majd dolgozni. Ezek a demográfiai változások tehát a munka illeszkedőbb, rugalmasabb, újabb szervezési módjának megjelenéséhez járulhatnak hozzá. A technológiai vívmányok további lehetőséget nyújtanak a családi és szakmai élet összeegyeztetésének megkönnyítéséhez.

A munkalehetőségek és a munkakörülmények minőségének javulása szintén jelentősen hozzájárulhat a munkavállalási időszak meghosszabbításához, a munkahelyi balesetek számának csökkentése, valamint a munkavállalók – különösen az idősek – egészségének javítása által. A szerkezetátalakítási tervek előrejelzése segíthet az aktív életciklus jobb megszervezésében. Ezen túlmenően ki kell alakítani a mentalitásváltás ösztönzésének eszközeit is, és harcolni kell a megkülönböztetés ellen.

A tudásalapú társadalom felé vezető átmenet támogatása érdekében a közösségi szakpolitikák a munkaszervezés modernizálására, az egész életen át tartó tanulás stratégiáinak meghatározására, a munkakörülmények minőségének javítására és az „aktív öregedésre”, különösen a munkaerőpiacon tapasztalható átlagos nyugdíjkorhatár felemelésére törekednek. A demográfiai változások egyrészről tovább hangsúlyozzák e szakpolitikák jelentőségét, másrészről új kérdéseket is felvetnek:

Hogyan lehet modernizálni a munkaszervezést az időbeosztás kialakítása során minden korosztály sajátos igényeinek figyelembevétele mellett? Hogyan lehet megkönnyíteni a fiatal párok integrálását az aktív életbe és hogyan lehet segíteni őket a rugalmasság és egyensúly kialakításában a gyermeknevelés, valamint a tanulás és képzettségüknek a munkaerőpiac igényeihez történő alkalmazkodása? Hogyan biztosítható több munka az idősek számára?

Hogyan lehet a munkaszervezést a nemzedékek új arányaihoz igazítani figyelemmel arra, hogy kevesebb fiatal és több „idős" munkavállaló dolgozik a vállalatoknál?

Milyen választ adhatnak e kérdésekre az Unió különböző szereplői, különös tekintettel a szociális párbeszédre és a civil társadalomra?

2.3. Az "idősek" helyzetének megváltozása

Az idősek (65-79 évesek) száma 2010 után jelentős mértékben növekedni fog, és e tendencia körülbelül 2030-ig folytatódik (+ 37,4 %) majd. Ez a korosztály aktívabb és egészségesebb lesz, ha a jelenlegi tendencia változatlan marad. Továbbá anyagi helyzetük is jobb lesz a mainál, fokozatosan növelni tudják nyugdíjuk mértékét, és jelentősebb megtakarítást tudnak felhalmozni, mint akár elődeik, akár saját gyermekeik.

Egyes országok idős korosztálya egyre szívesebben választja majd a más régiókban vagy országokban való letelepedést: a mobilitás immár nem csupán a fiatal és aktív korosztály kiváltsága lesz. Az idősebbek fogyasztása új javak és szolgáltatások felé fordul és aktívan részt kívánnak majd venni a társadalmi életben, különösen az egyesületi szektorban. De akár tovább is folytathatják majd a munkájukat, vagy a nyugdíj mellett részidős munkát is vállalhatnak, mint ahogy azt az Egyesült Államokban kialakuló tendencia is mutatja. A 65 és 74 év közöttiek munkavállalási aránya (2003-ban) az EU-ban 5,6 % volt, addig az USA-ban 18,5 %. Egyesek segíteni kívánják majd gyermekeiket és unokáikat, biztosítva a családi örökség fokozatos átruházását az ifjabb nemzedékekre.

Az európai nyugdíjrendszerek reformjának összehangolása ösztönzi az aktív élet és a nyugdíj közötti gördülékenyebb átmenetet.

Szükséges-e jogszabályban rögzíteni a nyugdíjba vonulás korhatárát, vagy gördülékeny és fokozatos nyugdíjba vonulást kell-e lehetővé tenni?

Hogyan lehet elősegíteni az idősek részvételét a gazdasági és társadalmi életben, mint például a fizetés és a nyugdíj összekapcsolása, új típusú (részidős, ideiglenes) munkahelyek létrehozása illetve más anyagi ösztönzési módok által?

Hogyan fejleszthetők az egyesületi szektoron és a gazdasági életen belül az időseket foglalkoztató tevékenységek?

Milyen intézkedések kísérjék a nyugdíjasok tagállamok közötti mobilitását, különösen a szociális védelem és az egészségügyi ellátás terén?

Hogyan lehet befektetni az egészségügybe és a megelőzésbe, hogy az európaiak továbbra is jó egészségben, sokáig éljenek?

2.4. Szolidaritás az aggkorúakkal

A várható átlagéletkor folyamatos növekedésének köszönhetően társadalmainkban jelentős mértékben meg fog nőni a nagyon idős emberek (80 év felettiek) száma: 2005 és 2010 között + 17,1 %, 2010 és 2030 között + 57,1 %. 2030-ra számuk a mai 18,8 millióról közel 34,7 millióra fog nőni. Növekszik ugyanakkor az elszigetelten élők aránya is, különösen a nők között, az átlagos életkor nemek közötti eltéréséből adódó női özvegység következtében. A nők nyugdíjának mértéke jelentősen alacsonyabb, mint a férfiaké. A nők aktív időszakuk folyamán rövidebb karriert futnak be, és fizetésük is alacsonyabb.

A családok egymaguk nem lesznek képesek megoldani az aggok ellátását, még ha azok függetlenek és önellátóak is maradnak. A mai fiatalabb nemzedékek egészségi állapotának fejlődése alapján alighanem joggal feltételezhető, hogy a jövő aggkorú személyei egyre hosszabb ideig lesznek önellátóak, és kívánnak majd saját lakásukban élni. Az idősek gondozásának „kemény” időszaka egyre inkább az élet utolsó szakaszára tolódik ki. Ugyanakkor a mainál magasabb lesz azoknak a száma, akik önellátó képességük elvesztése miatt fokozottabb gondozásra szorulnak.

Mindkét esetben szükség lesz a megfelelő gondozás biztosítására, melyet ma számos országban a családok, különösen azok nőtagjai látnak el. A nők manapság egyre növekvő mértékben vesznek részt a munkaerőpiacon. Ráadásul a felnőttkor elérésével egyre több gyermek él távol a családjától.

A családokat tehát jobban kell majd támogatni, mint ma. Ez a feladat a szociális szolgáltatásokra, a szolidaritási hálózatokra és a helyi közösségekre hárul.

A szociális védelem nemzeti politikáinak összehangolása 2006-tól kiterjed az időseknek nyújtott tartós egészségügyi gondozásra is. Milyen szerepet játszhat mindez a demográfiai változások kezelésében?

Különbséget kell-e tenni a nyugdíj és az aggkori járadék között?

Hogyan lehet gondoskodni a szükséges személyzet képzéséről és minőségi munkahelyekről olyan ágazatban, melyet többnyire az alacsony fizetések és alacsony képzettség jellemez?

Hogyan biztosítható az, hogy az aggkorú családtag ellátása igazságosan kerüljön megosztásra a család, a szociális szolgáltatások és az ellátó intézmények között? Milyen segítség nyújtható a családoknak? Mi a lakóhelyi idősgondozó hálózatok támogatásának legmegfelelőbb módja?

Hogyan csökkenthető a férfiak és nők közötti egyenlőtlenség a nyugdíjas korban?

Hogyan használhatók fel az új technológiák az idősek támogatására?

3. VÉGKÖVETKEZTETÉS: MILYEN SZEREP VÁR AZ UNIÓRA?

Annak érdekében, hogy a demográfiai változásokkal szembe tudjunk szállni, a jövőben Európának három fő prioritást kell követnie:

- Vissza kell találnia a demográfiai növekedéshez vezető útra. Két fontos kérdést kell feltennünk: Mekkora prioritást szánjunk a gyermekeknek? Szerkezetétől függetlenül azt a szerepet kívánjuk-e adni a családnak, amely az európai társadalomban megilleti őket? A lisszaboni menetrend szigorú betartásának (a szociális védelmi rendszerek modernizálása, növelve a nők és az idősödő munkavállalók foglalkoztatottsági arányát), a születések ösztönzését célzó újszerű intézkedéseknek, valamint a bevándorlás ellenőrzött támogatásának köszönhetően Európa új befektetési, fogyasztási és meggazdagodási lehetőségeket tud teremteni.

- A nemzedékek közötti egyensúly fenntartása a munkában töltött idő egész életen át tartó egyenletes elosztásában, a növekedés eredményeinek igazságos elosztásában, illetve a nyugdíjhoz és az egészségügyhöz kapcsolódó pénzügyi fedezet biztosításában.

- A korosztályok közötti átmenet új formáinak keresése . A fiatalok elhelyezkedése a munkaerőpiacon tartós nehézségekbe ütközik. Egyre több „fiatal nyugdíjas” kíván részt venni a társadalmi és gazdasági életben. A tanulmányok időtartama folyamatosan nő, és az aktív fiatalok szeretnének több időt szánni gyermekeikre. Ezek a tendenciák megváltoztatják az aktív és inaktív állapot közötti határokat és átmenetet.

Elő kell-e az Uniónak segítenie a demográfiai adatok cseréjét és az adatoknak, valamint a demográfiai tendencia társadalomra és az érintett politikákra tett hatásainak rendszeres, például éves elemzését?

Jobban figyelembe kellene-e vennie az Unió pénzügyi eszközeinek – különösen a strukturális alapoknak – ezeket a változásokat, és ha igen, hogyan?

Miként lehetne a foglalkoztatás és a szociális védelem politikák közösségi összehangolásának folyamatába jobban integrálni a demográfiai változások dimenzióját?

Hogyan járulhat hozzá az európai szociális párbeszéd a demográfiai folyamatok hatékonyabb kezeléséhez? Milyen szerep hárulhat a civil társadalomra és a fiatalokkal folytatott párbeszédre?

Hogyan integrálható a demográfiai folyamatok dimenziója az Unió belső és külső politikáinak összességébe?

A Bizottság 2005 júliusában egy konferenciát szervez majd, melyen valamennyi érintett társadalmi szereplő képviselteti magát, és ahol alkalom nyílik a zöld könyvben felvetett különböző kérdések megvitatására. E konferencia és a zöld könyv célja a tagállamok és egyéb szereplők legjobb gyakorlatainak összegyűjtése. E vita szintén hozzájárulhat a Lisszaboni Stratégia félidős értékelésében javasolt Európai kezdeményezés az ifjúságért programhoz[15].

4. HOGYAN LEHET RÉSZT VENNI A NYILVÁNOS KONZULTÁCIÓBAN?

A nyilvános konzultáció 2005. március 16-án veszi kezdetét és szeptember 1-jéig tart.

Kérjük Önöket, hogy válaszaikat az elektronikus kérdőív kitöltésével juttassák el hozzánk, melyet az Európai Bizottság honlapján találnak meg a következő címen:

http://europa.eu.int/yourvoice/consultations/index_fr.htm.

Minden személyes jellegű információt bizalmasan kezelünk. A szervezeteket arra kérjük, azonosítsák magukat.

Javasoljuk, hogy válaszukkor az elektronikus kérdőívet használják, amely a konzultációs eljárás során megkönnyíti a véleményük feldolgozását.

Hozzászólásukat ugyanakkor írásban is eljuttathatják a következő címre:

Livre vert « Changements démographiques »DG EMPL/E/1J-27 01/122

Commission européenneB-1049 Bruxelles

1. MELLÉKLET

Évek óta számos közösségi szakpolitika járul hozzá a demográfiai változások előrejelzéséhez:

- Az európai foglalkoztatási stratégia, csakúgy, mint az oktatási szakképzési politika éveken át lehetővé tette a szakpolitikák és a szereplők mobilizálását az iskola idő előtti elhagyása elleni küzdelem és az alapképzés színvonalának növelése[16], valamint az „aktív öregedés” előmozdítása, a munkaerőpiacról történő nyugdíjba vonulás átlagéletkorának folyamatos növelése[17] és a munkalehetőségek minőségének javítása érdekében. Az Unió ezen a téren is messze van még a kitűzött célok megvalósításától.

- A szociális védelmi rendszerek reformja. A nyugdíjrendszerek 2001-ben elfogadott reformja területén a közös célok azt diktálják, hogy meg kell őrizni a nemzedékek közti szolidaritást, és fenn kell tartani az egyensúlyt a nyugdíjas és az aktív népesség között. Az egészségügy és az idősek hosszú távú ellátása terén a nemzeti politikák koordinációjának kiterjesztése lehetővé teszi e megközelítés továbbfejlesztését. A társadalmi integrációra irányuló európai stratégia meghatározta a célokat a gyermekek és családok elszegényedése elleni küzdelem terén.

- A férfiak és nők közti egyenlőség elvének tiszteletben tartása és ennek figyelembe vétele az Unió minden szakpolitikájában („gender mainstreaming”). A szakmai és magánélet összeegyeztetését támogató intézkedések fontos szerepet játszanak a foglalkoztatottsági arány növelésében. 2002-ben a barcelonai Európai Tanács például felkérte a tagállamokat, hogy dolgozzák ki a gyermekfelügyelet struktúráit. A szociális párbeszéd hatására megállapodások születtek a szülői szabadság és a részidős munka vonatkozásában, amely irányelvek formájában került végrehajtásra. Ezen előrelépések ellenére az eredmények nem mindig kielégítőek, amit a férfiak körében a szülői szabadság igénybevételének alacsony aránya, a nők esetében pedig továbbra is a minőségi munkához való hozzáférés előtt álló akadályok bizonyítanak.

- A megkülönböztetések elleni küzdelem. 2000 óta a foglalkoztatás terén mindennemű megkülönböztetés jogi keret hatálya alá tartozik, és mindez előmozdítja a sokféleséget.

- Az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatások a növekedés tartósságának megerősítését hangsúlyozzák a közadósság csökkentésével és ésszerű szakpolitikák végrehajtásával. Az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatások és a Stabilitási és Növekedési Paktum végrehajtásának többoldalú felülvizsgálata magában foglalja a közpénzek fenntarthatóságának értékelését. Az öregedés közép és hosszú távú gazdasági és pénzügyi hatásainak vizsgálatát a Gazdaságpolitikai Bizottság végzi.

- Az évek során közös megközelítés került kialakításra a bevándorlási politika kapcsán, beleértve a gazdasági bevándorlást is.

- A szociális alapok, mint a foglalkoztatási stratégia támogatási eszköze, és az Európai Regionális Fejlesztési Alap előmozdítják a gyermekfelügyelet struktúráinak fejlesztését és a vállalatoknál a „korosztályok jobb kezelését”.

- A kutatási keretprogram az öregedésre és a demográfiai változásokra vonatkozóan számos projektet támogat, különös tekintettel az öregkorral kapcsolatos betegségekre irányuló klinikai kutatásokra és ezek egészségügyi rendszerre gyakorolt hatására. A keretprogram egyben lehetővé teszi az európai demográfiai változások alakulásának későbbi tanulmányozását is.

2. MELLÉKLET

Graph 1: the European Union in the world 16

Graph 2: old age dependency 17

Graph 3: share of the youngest and the oldest in the European population 18

Graph 4: the ageing of the European population 19

Graph 5: size of the youngest (15-24) and oldest (55-64) working age groups 20

Graph 6: change in the median and average age in the EU-25 1950-2050 21

Graph 7: ageing patterns across the Union 22

Graph 8: trends in fertility 23

Graph 9:fertility trends in the EU between 1960 and 2003 24

Graph 10 & 11: trends in life expectancy at birth 25

Graphs 12 & 13: life expectancy at the age of 60 (1960-2002) 26

Graph 14: trends in net migration 27

GRAPH 1: THE EUROPEAN UNION IN THE WORLD

[pic]

Graph 1 shows that the share of the EU-25 in world population between 2000-2030 is likely to fall from 12 to 6%. Other regions are also affected. Africa is likely to become one of the new giants. The shares of India and Other Asia are also expected to rise. The increasing demographic size of these other regions could diminish Europe's influence in the world.

GRAPH 2: OLD AGE DEPENDENCY

[pic]

Graph 2 shows that old age dependency is going to be a global challenge over the next three decades with the exception of Africa. The pressure is going to be the highest in Japan and Europe. This means that the problem does not only exist in EU-25 and that all developed regions of the world are forced to redesign their policies and institutional arrangements in order to resolve the problems associated with ageing.

Graph 3: share of the youngest and the oldest in the European population

[pic]

Graph 3 presents the shares of the two youngest and the two oldest age groups between 2000-2050 for Japan, USA and EU-25. In all three cases an important decline in the share of younger cohorts is observed while the share of the older cohorts has increased. The main implication of these trends is that the overall demand for care will increasingly have to shift from the young to the elderly. The only way to cope with this potentially huge increase in demand from old age groups is to develop active ageing policies.

Graph 4: the ageing of the European population

[pic]

Graph 4 shows that ageing is having an important effect on the age structure of the European population. As the baby boom generation moves through the age pyramid, older cohorts become more numerous than the younger ones. The total EU-25 population has grown from 350 million in 1950, to 418 million in 1975 to 450 million in 2000. In 2025, population is expected to grow to 470 million persons but after this, it is likely to decrease to 449 million in 2050. In other words, it will take two more decades before ageing starts to have a negative effect on the absolute size of the population. On the other hand the effect of ageing on the age composition comes at much earlier stage and is therefore of much importance for the labour market and the health and long-term care sector.

Graph 5: size of the youngest (15-24) and oldest (55-64) working age groups

[pic]

Graph 5 shows that around 2009 the size of the youngest cohort of the working age population will dive below the size of the oldest cohort. In 2050 there are expected to be 66 million persons of 55-64 and only 48 million of 15-24. This means that the working age population will start declining soon after 2010 and that the labour market will increasingly have to rely on older workers. The graph illustrates that it has become very urgent to improve the employability of our older workers in order to prepare our labour markets for the onset of ageing.

Graph 6: change in the median and average age in the EU-25 1950-2050

[pic]

GRAPH 7: AGEING PATTERNS ACROSS THE UNION

[pic]The pattern of ageing is different across the Union. Graph 7 shows on a timeline the years at which the total population and the working age population in each of the Member States are expected to stop growing and start declining. All Member States will have to deal with ageing challenge but not at the same time and not to the same degree. The decline in the total population of the EU-25 is expected by 2025 and it will be preceded by a decline in the population of working age starting already in 2011.

GRAPH 8: TRENDS IN FERTILITY

[pic]

Graph 8 shows that in 1960 fertility in almost all Member States laid above the replacement level of 2.1 with a high margin, while today (2003) the rate has almost everywhere dropped well below replacement levels. What is also striking is the present gap in fertility between some of the new Member States and the rest of the EU. Most demographers expect that a catch up towards the average level in the EU-15 will be the most likely scenario.

Graph 9:fertility trends in the EU between 1960 and 2003

[pic]Graph 9 shows the different patterns of fertility decline in Europe. The drop in fertility took place firstly in Northern and Western Europe, and was followed by Southern Europe with almost a 10 year delay and with a 20 year delay for Central Europe. Despite these time lags fertility in Southern and Central Europe is today lower than in Western and Northern Europe. This means that the various parts of the EU are basically following the same transition albeit with important phase differences.

Graph 10 & 11: trends in life expectancy at birth

[pic]

[pic]

Source: Eurostat

Important gains in life expectancy have been realised between 1960 and 2002, with the exception of men in the Baltic States. The graphs also show that the average life expectancy of women is 6 years higher than that of men. For the future, demographers expect that the difference in life expectancy between men and women will narrow and that life expectancy of men in the Baltic States will within a few decades improve towards the EU. The increase in life expectancies is the result of drops in the mortality of all age groups and is not limited to the very old.

Graphs 12 & 13: LIFE EXPECTANCY AT THE AGE OF 60 (1960-2002)[18]

[pic]

LV: decrease from 16,5 in 1970 tp 15,2 in 2002

SK: decrease from 16,6 in 1960 to 16,4 in 2002

Source: Eurostat

[pic]

According to graphs 12 and 13, life expectancy at the age of 60 between 1960 and 2002 has increased almost everywhere, except for men in Latvia and Slovakia. The differences at the age of 60 are smaller than at birth for both men and women. It is also clear that during this period the gap in life expectancy between men and women has further increased. Nevertheless the new baseline projection assumes that this gap, measured in terms of life at expectance at birth, will start to shrink from 6.3 years in 2002 to 5.2 in 2050.

Graph 14: trends in net migration

Graph 14 demonstrates the growing importance of migration as a source of population growth. Furthermore, without migration our total population would have already started to decline. To the extent that migrants have higher fertility rates than the indigenous population, migration may boost the natural increase.

[pic]

Graph 14 also shows that in the past, Germany was always a favourite destination of migrants who often came from Eastern Europe. However, its position has recently been taken over by the UK, Italy and Spain. A large share of the recent migrants to Spain comes from Southern America whilst the UK and Ireland are also popular destinations for migrants coming from Asia. A large share of migration comes about as a result of family reunification.

[1] Az Eurostat demográfiai előrejelzéseinek alapforgatókönyve, ideiglenes adatok – 2004. december.

[2] NUTS 2 régiók. Forrás: Harmadik jelentés a kohézióról, 2004. február.

[3] Lásd az 1. mellékletet.

[4] Úton minden korosztály Európája felé (Towards a Europe for All Ages) – COM(1999) 221, 1999.5.25.; Európa válasza a világméretű öregedésre (Europe's response to World Ageing) – COM(2002) 143, 2002.3.18.

[5] 20 04 01-es sz. költségvetési tétel - HL L 53., 2004.2.23., 47. kötet, II/1281. o.

[6] A 0 és 14 év közötti és 65 év feletti népességnek a 15 és 64 év közöttiekhez viszonyított aránya.

[7] Ld. a 2. mellékletet.

[8] Spanyolország népessége 2005 és 2030 között 5,7 %-kal nő, 2005 és 2050 között viszont 0,8 %-kal csökken.

[9] Az ENSZ előrejelzése, 2002.

[10] A magas szintű csoport jelentése a kibővített Európai Unió szociálpolitikájának jövőjéről ; 2004. május.

[11] COM(2004) 811, 2005.1.11.

[12] A Bizottság közleménye a bevándorlásról, az integrációról és a foglalkoztatásról – COM(2003) 336.

[13] Az átlag 60 %-ánál is alacsonyabb nettó jövedelem.

[14] A társadalmi beilleszkedésről kiadott közös jelentés: http://europa.eu.int/comm/employment_social/soc-prot/soc-incl/joint_rep_fr.htm.

[15] A 2005. február 21-i Tanács során az ifjúsági miniszterek egyetértettek az „Európai egyezmény az ifjúságért” elnevezés használatával.

[16] 4. iránymutatás, 2003. július 22-i tanácsi határozat (HL L 197., 2003.8.5., 13. o.)

[17] 5. iránymutatás.

[18] No 1960 figures exist for DE, CY, HU, MT, SI and FI.