Brüsszel, 17.02.2005

COM(2005) 50 végleges

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

a banánpiac közös szervezésének működéséről

TARTALOMJEGYZÉK

Bevezetés 3

1. A banánpiac közös szervezésének szerkezete és végrehajtása 3

1.1. Termelői szervezetek 3

1.2. Kompenzációs támogatás 4

1.3. Strukturális intézkedések 5

1.4. Harmadik országokkal folytatott kereskedelem 5

1.4.1. Behozatali rendszer (EU-15) 5

1.4.2. Engedélyhasználat és piaci szereplők az EU-15-öknél 6

1.4.3. Átmeneti intézkedések a bővítés következtében (EU-10-ek) 7

1.4.4. A GATT XXIV. cikke 6. pontja és XXVIII. cikke keretében folyó tárgyalások 7

2. A hagyományos AKCS-banánszállítók különleges segítségnyújtási kerete 7

3. Piaci trendek 8

3.1. Kínálat a közösségi piacon 8

3.1.1. EU-termelés 8

3.1.2. EU-behozatal 8

3.1.3. Árak 9

BEVEZETÉS

A banánpiac közös szervezéséről szóló 404/93/EGK tanácsi rendelet[1] 32. cikke előírja, hogy a Bizottságnak legkésőbb 2004. december 31-ig jelentést kell benyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a banánpiac közös szervezésének működéséről. Ez a konkrét adatokon alapuló jelentés 1999-ig visszamenően áttekintést nyújt a banánpiac közös szervezésének működéséről.

Jelenleg folyamatban van a közös piacszervezés végrehajtásának mélyreható értékelése 1993-ig visszamenőleg, amely 2005 második negyedévében készül el. A Bizottság ezzel egyidejűleg a GATT XXVIII. cikke keretében tárgyalásokat folytat annak érdekében, hogy a banánimportra vonatkozóan legkésőbb 2006. január 1-jétől egy kizárólag tarifaalapú rendszer kerüljön bevezetésre.

Az értékelés eredményei alapján az intézményi, gazdasági és szociális partnereivel folytatott megbeszélések során a Bizottság alaposan megvizsgálja a közös piacszervezés tökéletesítésének lehetséges módjait. E megbeszéléseket követően a Bizottság megfelelő javaslatokat terjeszthet az Európai Parlament és a Tanács elé.

1. A BANÁNPIAC KÖZÖS SZERVEZÉSÉNEK SZERKEZETE ÉS VÉGREHAJTÁSA

A banánpiac közös szervezését az 1993. február 13-án elfogadott 404/93/EGK tanácsi rendelet[2] hozta létre az egységes piac kialakításának részeként. Ez tartalmazza a közös minőségi és forgalomba hozatali előírásokat, illetve szabályozza a termelői szervezeteket, a közösségi termelőknek nyújtott támogatásokat és a harmadik országokkal folytatott kereskedelmet. A banánpiac közös szervezését az évek során többször – 1998-ban és 2001-ben – is módosították, különösen a behozatali rendszer tekintetében.

1.1. Termelői szervezetek

A 21 meglévő termelői szervezet magában foglalja valamennyi közösségi banántermelőt, amelyek a következőképpen oszlanak meg:

Kanári-szigetek | 5 |

Guadeloupe | 2 |

Martinique | 4 |

Madeira | 2 |

Azori-szigetek | 5 |

Algarve | 1 |

Kréta | 1 |

Lakónia | 1 |

[Ciprus | 1, létrehozandó]. |

A termelők száma és a forgalomba hozott banánmennyiség alapján a szervezet legkisebb mérete a termelőövezet termelési szerkezetétől függ.

1.2. Kompenzációs támogatás

A kompenzációs támogatás kiszámítása a következő két tétel közötti különbség alapján történik:

- az „átalány referenciabevétel” a Közösségen belül termelt és forgalomba hozott banánra vonatkozóan, és

- az „átlagos termelési bevétel” amelyet minden egyes évben a közösségi piacon elértek a Közösségen belül termelt és forgalomba hozott banán tekintetében.

Az eredeti átalány referenciabevétel csomagolóüzem-paritáson került meghatározásra az 1991-ben rögzített átlagos árakra vonatkozó információk alapján. A Mezőgazdasági Tanács 1998-as ülésének eredményeképpen ezt 1998-ban 5 %-kal, 1999-ben pedig 8 %-kal növelték. Az átalány referenciabevétel jelenlegi szintje 100 kilogrammonként 64,03 EUR.

A kompenzációs támogatási rendszer keretében támogatható közösségi banán maximális mennyiségét 867 500 tonnában rögzítették. Ez a maximális mennyiség a közösségi termelőövezetek között az alábbiak szerint oszlik meg:

Kanári-szigetek | 420 000 t |

Guadeloupe | 150 000 t |

Martinique | 219 000 t |

Madeira, Azori-szigetek és Algarve | 50 000 t |

Kréta és Lakónia | 15 000 t |

Ciprus | 13 500 t. |

A Bizottság 2001-ben egy olyan rendelkezést[3] vezetett be, amely szerint a tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy az új ültetvényekről származó banántermelésre ne nyújtsanak kompenzációs támogatást. Ez a rendelkezés akkor alkalmazható, ha valamely tagállam úgy ítéli meg, hogy a termőterületek fenntartható fejlődése veszélyben forog, különös tekintettel a környezet megőrzésére, a talaj és a táj jellegzetes tulajdonságainak védelmére. A 2002. május 31-i bizottsági határozat[4] Spanyolország részére engedélyezte ideiglenes intézkedések bevezetését, amelyek a 2002. június 1-jén vagy azt követően ültetett új banánültetvényekről származó forgalomba hozott terményeket kizárják a kompenzációs támogatásból.

Az EU kompenzációs támogatásokra költött költségvetési kiadásai a közösségi termelők által kialkudott piaci árak alakulásától és az adott évben forgalomba hozott mennyiségektől függ. Az 1999–2003-as időszakban az átlagos éves kiadás 249 millió EUR volt.

A termelőövezetek részére akkor ítéltek oda kiegészítő támogatást, ha átlagos termelési bevételük az átlagos közösségi bevételtől legalább 10 %-kal kevesebb volt. Annak érdekében, hogy a közösségi termelőknél ösztönözzék a piacorientált megközelítés alkalmazását, az odaítélt kiegészítő támogatás összege általában fordítottan arányos a regionális és a közösségi ár különbségével.

A közös piacszervezés jelenleg folyamatban lévő értékelése keretében részletes vizsgálat készül a belső támogatási rendszer működéséről és költséghatékonyságáról, amely a rendszer alkalmazása során felmerülő lehetséges hibákra is ki fog terjedni.

Az „alapvető” kompenzációs támogatásra, a kiegészítő támogatásra, valamint az 1999 és 2003 közötti évekre vonatkozó költségvetési kiadásokra vonatkozó részletes adatokat az 1. melléklet tartalmazza.

1.3. Strukturális intézkedések

A vidékfejlesztési intézkedések keretében a banántermelők strukturális támogatásra is jogosultak, amelyek általában különféle termékekre alkalmazandók, illetve amelyeket az EMOGA-n keresztül finanszíroznak. E támogatás jogalapja az 1257/1999/EK tanácsi rendelet[5].

A banántermesztésre vonatkozóan háromféle vidékfejlesztési intézkedés alkalmazható: mezőgazdasági üzemekbe való befektetések, a mezőgazdasági termékek feldolgozásának és forgalomba hozatalának javítása, valamint az agrár-környezetvédelmi intézkedések. A termelőövezetek operatív programjai magukban foglalták ezeket az intézkedéseket. A banánágazatnak nyújtott különféle közösségi támogatási eszközök közötti szinergia az értékelés keretében külön elemzés tárgyát fogja képezni.

1.4. Harmadik országokkal folytatott kereskedelem

1.4.1. Behozatali rendszer (EU-15)

A behozatali rendszert két alkalommal, 1998-ban és 2001-ben módosították jelentős mértékben.

Az 1998-as reformot az 1998. július 28-i 1637/98/EK tanácsi rendelet[6] határozta meg és az 1998. október 28-i 2362/98/EK bizottsági rendelet[7] hajtotta végre. A módosított behozatali rendszer 1999. január 1-jén lépett hatályba. A piaci szereplők kategória és funkció szerinti felosztásáról áttértek a „hagyományos piaci szereplők” és az „új piaci szereplők” közötti egyszerű felosztásra. Az új piaci szereplők ezáltal a vámkontingens nagyobb részéhez – a kezdeti 3 % helyett annak 8 %-ához – juthattak hozzá. A „hagyományos piaci szereplők” között a tényleges behozatal alapján történt a mennyiségek elosztása, vagyis a forgalomba hozatal és az importvám fizetése alapján. Az engedélyek felhasználhatók mind a „dollárbanán”, mind az AKCS-országokból származó banán behozatalára (a „közös tégely” elve).

2001 januárjában a Tanács úgy döntött, hogy a kizárólag tarifaalapú rendszert legkésőbb 2006. januárig életbe kell léptetni[8]. Az EU Egyesült Államokkal és Ecuadorral 2001. áprilisban kötött megállapodásainak megfelelően 2001. július 1-je óta egy ideiglenes, behozatali engedélyeken alapuló rendszert alkalmaznak. A GATT I. és XIII. cikke alóli mentességek, amelyeket 2001 novemberében hagytak jóvá, lehetővé tették a C kontingens (750 000 tonna) AKCS-országok részére történő fenntartását, valamint a három, A/B és C vámkontingens keretében behozott AKCS-banánra vonatkozóan a nulla vámtétel alkalmazását. E célból a 2001. január 25-i 216/2001 és a 2001. december 19-i 2587/2001 tanácsi rendelet[9] módosította a közös piacszervezés rendszerét. A végrehajtási szabályokat a 2001. május 7-i 896/2001/EK tanácsi rendelettel[10] fogadták el.

A következő három vámkontingens alkalmazandó:

- A kontingens: 2 200 000 tonna, amelyet 75 EUR/tonna vám terhel (0 az AKCS-banánra vonatkozóan),

- B kontingens: 453 000 tonna, amelyet 75 EUR/tonna vám terhel (0 az AKCS-banánra vonatkozóan),

- C kontingens: 750 000 tonna, amelyet 0 EUR/tonna vám terhel (az AKCS-banán részére fenntartva),

Az A és B kontingens bármilyen eredetű banán részére nyitva áll, a C kontingens az AKCS-országok részére van fenntartva. A kontingenseken kívüli banánbehozatalt 680 EUR/tonna vám terheli, míg az AKCS-országokból származó banán 300 EUR/tonna vámkedvezményben részesül.

Az A/B kontingens keretében rendelkezésre álló mennyiség 83 %-a a „hagyományos piaci szereplők”, 17 %-a pedig a „nem hagyományos piaci szereplők” között kerül elosztásra. A C kontingensen belül a fenti százalékok a következőképpen alakulnak: 89 % és 11 %.

A hagyományos piaci szereplők behozatali engedélyekre vonatkozó megállapodásait a korábbi referenciamennyiségeken alapuló adatokra kell alapozni. A referenciamennyiség valamennyi hagyományos piaci szereplő esetében az 1994-ben, 1995-ben és 1996-ban általa lebonyolított – és 1998-ban elszámolt – elsődleges behozatal átlaga alapján kerül meghatározásra. Az adatok frissítése érdekében a hagyományos piaci szereplőkre vonatkozó 2004-es és 2005-ös referenciamennyiségeket a behozatali engedélyek 2002-es, illetve a 2003-as használata alapján kell kiszámítani.

1.4.2. Engedélyhasználat és piaci szereplők az EU-15-öknél

A banán Közösségbe történő behozatala a tagállamok által a bejegyzett piaci szereplők kérelmére kiállított behozatali engedélyek alapján történik. Az engedélyek a Közösség egész területére érvényesek.

Az 1999. január és 2001. június közötti időszakban a „dollárbanánra” vonatkozó engedélyeket gyakorlatilag teljes mértékben felhasználták. Ugyanakkor a hagyományos AKCS-szállítóktól[11] származó banán esetében a rendelkezésre álló engedélyeket nem merítették ki teljesen. 1999-ben a hagyományos piaci szereplők a rendelkezésre álló engedélyek 88 %-át, az új piaci szereplők pedig mindössze 36 %-át használták fel. 2000-ben ezek a számok a következőképpen alakultak: 84 %, illetve 46 %. Ugyanebben az időszakban 625 hagyományos piaci szereplő volt bejegyezve, miközben az új piaci szereplők száma 2001 második felében 1383-ra nőtt.

A 2001-es átmeneti évben az A/B vámkontingens esetében az engedélyek teljes mértékben felhasználásra kerültek. A C kontingensre vonatkozóan az engedélyek 86,6 %-át használták ki. Az ezt követő években javult a teljesítmény. 2002-ben az A/B kontingens esetében az engedélyeket teljes mértékben, a C kontingens esetében pedig 95 %-ban hasznosították. 2003-ban a vámkontingensek kihasználtsága 100 %-os volt.

A 2001. júliustól 2003-ig terjedő időszakban a hagyományos piaci szereplők száma nagyjából állandósult: 2003-ban 174 hagyományos piaci szereplő működött (147 az A/B, 26 pedig a C kontingens keretében).

Ugyanebben az időszakban a nem hagyományos piaci szereplők száma folyamatosan nőtt, különösen a C kontingens esetében. Az A/B kontingensben működő nem hagyományos piaci szereplők száma 2001 második fele és 2003 között 188-ról 220-ra emelkedett. A C kontingensnél ez a szám 37-ről 79-re nőtt.

1.4.3. Átmeneti intézkedések a bővítés következtében (EU-10-ek)

Az új tagállamokba történő banánbehozatal céljából a 2004. május 1-je és 2004. december 31-e közötti időszakra egy nettó 300 000 tonnás kiegészítő mennyiséget rögzítettek[12]. A 2005. évre vonatkozóan a kiegészítő mennyiséget 460 000 tonnában szabták meg[13].

A kiegészítő mennyiség átmeneti jelleggel került meghatározásra. Ezt külön kezelik, de ugyanazon mechanizmusok és eszközök segítségével, mint az A/B és C vámkontingensek esetében. A kiegészítő mennyiségnek semmilyen módon nem szabad befolyásolnia a WTO-tárgyalások kimenetelét, és növelhető, ha a kereslet növekedése azt indokolja.

1.4.4. A GATT XXIV. cikke 6. pontja és XXVIII. cikke keretében folyó tárgyalások

Az EK 2004. január 19-én értesítette a WTO-t az EK ütemtervének és a tíz új tagállam ütemterveinek visszavonásáról, a kompenzációs kiigazításról folyó tárgyalások befejezésétől függően az EK-ütemtervnek az EK-25-ökre vonatkozó ideiglenes alkalmazásáról, valamint arról, hogy a GATT XXIV. cikke 6. pontja keretében az EK kész tárgyalásokat kezdeni kompenzációs kiigazításról. A Tanács 2004. március 22-én felhatalmazta a Bizottságot arra, hogy a XXIV. cikk 6. pontja keretében tárgyalásokat folytasson a Közösség kereskedelmi partnereivel.

A Tanács 2004. június 4-én felhatalmazta a Bizottságot arra, hogy a XXVIII. cikk keretében tárgyalásokat folytasson. A Bizottság 2004. július 15-én értesítette a WTO-t azon szándékáról, hogy a GATT-hoz csatolt közösségi vámtételjegyzékben módosítsa a banánra vonatkozó lekötött vámtételeket. A tárgyalások novemberben kezdődtek.

2. A HAGYOMÁNYOS AKCS-BANÁNSZÁLLÍTÓK KÜLÖNLEGES SEGÍTSÉGNYÚJTÁSI KERETE

A versenyképességgel kapcsolatos problémák megoldására az EK egy különleges segítségnyújtási keretet (SFA) létesített a hagyományos AKCS-banánszállítók számára. Az SFA-t az 1999. április 22-i 856/1999/EK tanácsi rendelet[14] hozta létre 1999-ben azzal a céllal, hogy a hagyományos AKCS-banánszállítókat támogassa a változó piaci körülményekhez való alkalmazkodásban. A keret pénzügyi támogatása segítséget nyújt a kedvezményezett országoknak banánágazatuk versenyképességének javításában, illetve elősegíti a szakosodást ott, ahol a banánágazat versenyképességének növekedése nem tartható fenn.

Az 1999–2003-es időszakban a kedvezményezett országok részére 216,18 millió EUR-t ítéltek oda. A pénzügyi támogatás legnagyobb kedvezményezettjei a Windward-szigetek[15], amely részére az adott időszakra vonatkozó támogatás 51 %-át ítélték oda.

A Bizottság rendszeresen jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az SFA végrehajtásáról.

3. PIACI TRENDEK

3.1. Kínálat a közösségi piacon

A vonatkozó ábrák a II. mellékletben találhatók.

3.1.1. EU-termelés

Az EU-15 országok 2003-as össztermelése 754 000 tonna volt, ami az azonos évi világtermelés hozzávetőleg 1 %-át teszi ki (2. ábra, 2. melléklet).

Az 1999 és 2003 közötti években az EU-15 országok termelése 750 000 tonna körül mozgott, és összességében 3,5 %-kal emelkedett. Ebben az időszakban a termelés alakulása tagállamonként változott (3. ábra, 2. melléklet).

3.1.2. EU-behozatal

Az EU-15-ök piaca évente 4 millió tonna banánt vesz fel; az 1999–2003 közötti időszakban ez a szám ingadozott és összességében 5 %-kal nőtt. Az EU-15 országok a piacukon elfogyasztott banán (2003-ban 3,4 tonna) hozzávetőleg 82 %-át importálják. Ennek 63 %-a a Latin-Amerikából származó „dollárbanán”, 19 %-a pedig az AKCS-országokból származó banán. A piac fennmaradó 18 %-át a közösségi eredetű banán teszi ki (1. ábra, 2. melléklet).

A három különböző eredetű banán részesedési aránya az EU piacából az évek során viszonylag stabil volt; habár az összesített számok nem mutatnak jelentős módosulást, a „dollárbanán” és különösen az AKCS-banán behozatali szerkezete változás alatt áll (6. ábra, 2. melléklet).

A „dollárbanán” szállítói között a négy legnagyobb exportőr – Ecuador, Costa Rica, Kolumbia és Panama – dominanciája mindig nyilvánvaló volt (a dollárbanán-export 97 %-a), a többi szállító ebből a szempontból sokkal kevésbé jelentős (4–7. ábrák, 2. melléklet).

Az AKCS-országok EU-ba irányuló kivitele tekintetében az egyes szállító országok között nagy különbségek tapasztalhatók. A karibi országok EU-ba irányuló kivitele az 1999–2003-as időszakban összességében 9,6 %-kal csökkent, és jelenleg az AKCS-országokból származó behozatal 36,8 %-át teszi ki. A csökkenés mértéke különösen a Windward-szigetek esetében szembeszökő, amelynek EU-ba irányuló kivitele 51,1 %-kal csökkent. Másfelől a Dominikai Köztársaság ugyanabban az időszakban 159 %-kal növelte az EU-ba irányuló kivitelét, és jelenleg az AKCS-országok részesedésének 14 %-át teszi ki (1999-ben 6 % volt). Az afrikai AKCS-országok részesedése – különösen Kamerun esetében – 1999 és 2003 között 83 %-kal emelkedett, és jelenleg az AKCS-országok részesedésének 37 %-át teszi ki (5. és 8. ábra, 2. melléklet).

A 2004 májusában EU-hoz csatlakozott tíz új tagállam közül Lengyelország importpiaca a legnagyobb. 2003-ban az új tagállamok által behozott banán 98 %-a „dollárbanán” volt. Ecuador rendelkezik a legnagyobb piaci részesedéssel (49 %), ezt követi Kolumbia (21 %), Panama (13 %) és Costa Rica (12 %). A piacon gyakorlatilag nem található karibi eredetű banán. Az afrikai AKCS-banán piaci részesedése 2 % (9. ábra, 2. melléklet).

3.1.3. Árak

3.1.3.1. Zöldbanán-árak

A banán CIF-importárai 1999 és 2003 között 8 %-kal emelkedtek, és 2003-ban az AKCS- és „dollárbanán” esetében 598 EUR/tonna volt az átlagos szintjük (10., 11., 12. és 13. ábra, 2. melléklet).

3.1.3.2. Sárgabanán-árak

Az EU-piacon a sárga banán nagykereskedelmi ára ingadozott az évek során. Az 1999 és 2003 közötti időszakban a nagykereskedelmi ár átlagos szintje 808 EUR/tonna volt (14. és 15. ábra, 2. melléklet).

Az 1999 és 2003 közötti időszakban a CIF-ár és a nagykereskedelmi ár közötti különbség az AKCS-banán esetében átlagosan 28 %, a „dollárbanán” esetében pedig 55 % volt.

ANNEX I

[pic]

ANNEX 2

[pic]

[pic]

[pic]

[pic]

[pic]

[pic]

[pic]

[pic]

[pic]

[pic]

[pic]

[pic]

[pic]

[pic]

[pic]

[1] HL L 47., 1993.2.25., 1. o. Az 1637/98/EK tanácsi rendelettel (HL L 120., 1998.7.28., 28. o.) módosított cikk.

[2] HL L 47., 1993.2.25., 1. o. A legutóbb a 2003-as csatlakozási okmánnyal módosított rendelet.

[3] 2587/2001/EK tanácsi rendelet (HL L 345., 2001.12.19., 13. o.).

[4] 2002/414/EK bizottsági határozat (HL L 148., 2002.6.6., 28. o.).

[5] HL L 160., 1999.6.26., 80. o. A legutóbb az 583/2004/EK rendelettel (HL L 91., 2004.3.30., 1. o.) módosított rendelet.

[6] HL L 120., 1998.7.28., 28. o.

[7] HL L 293., 2004.10.31., 32. o. A legutóbb az 1632/2000/EK rendelettel (HL L 187., 2000.7.26., 27. o.) módosított rendelet.

[8] 216/2001/EK rendelet (HL L 31., 2001.2.2., 2. o.).

[9] HL L 345., 2001.12.29., 13. o.

[10] HL L 126., 2001.5.8., 6. o. A legutóbb a 838/2004/EK rendelettel (HL L 127., 2004.4.29., 52. o.) módosított rendelet.

[11] 12 AKCS-ország: Belize, Kamerun, Zöld-foki-szigetek, Elefántcsontpart, Dominika, Grenada, Jamaica, Madagaszkár, Szomália, Saint Lucia, Saint Vincent, Suriname.

[12] 838/2004/EK bizottsági rendelet (HL L 127., 2004.4.29., 52. o.).

[13] 1892/2004/EK bizottsági rendelet (HL L 328., 2004.10.30., 50. o.).

[14] HL L 108., 1999.4.27., 2. o.

[15] Dominika, Grenada, Saint Lucia, Saint Vincent és a Grenadine-szigetek.