52005DC0008

Bizottsági közlemény - A 2003-2005. évi átfogó gazdaságpolitikai iránymutatások második végrehajtási beszámolója (az EK-Szerződés 99. cikke (3) bekezdésének megfelelő előterjesztés) {SEC(2005)91} /* COM/2005/0008 végleges */


Brüsszel, 27.1.2005

COM(2005) 8 végleges

BIZOTTSÁGI KÖZLEMÉNY

A 2003-2005. évi átfogó gazdaságpolitikai iránymutatások második végrehajtási beszámolója(az EK-Szerződés 99. cikke (3) bekezdésének megfelelő előterjesztés){SEC(2005)91}

Az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatások végrehajtásának során tett előrelépés második értékelése… ...a 2005. évi tavaszi beszámoló alapját képezi | Ez a közlemény áttekinti az EU középtávú gazdaságpolitikai stratégiájának végrehajtása során tett előrelépést, amelyet a 2003-2005. évi átfogó gazdaságpolitikai iránymutatások határoznak meg.[1]A 2003-ban elfogadott és az Unió bővítése miatt 2004-ben frissített iránymutatások[2] középpontjában az áll, hogy a gazdaságpolitikák hogyan képesek a stabil makrogazdasági politikák folytatásán és az erőteljes gazdasági reformon keresztül a lisszaboni stratégiához hozzájárulni. Ez a közlemény összefoglalja az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatások végrehajtási beszámolójának fő megállapításait, amelyet a Bizottság szolgálatai a „végrehajtási csomag” részeként állítottak össze; ennek szintén részét képezi a közös foglalkoztatottsági beszámoló tervezete és a belső piaci stratégia végrehajtási beszámolója. A végrehajtási csomag alapvető háttérinfomációt szolgáltat a Bizottság 2005-ös tavaszi beszámolójához és a lisszaboni stratégia középtávú értékeléséhez. |

A politikai intézkedések előtérbe kerülése | Az elmúlt évben végzett előzetes értékeléshez[3] képest ez a végrehajtási beszámoló - az előrelépés vagy annak hiányának azonosítása céljából - mélyrehatóbb értékelést alkalmaz. A hangsúly ezért bizonyos mértékig átkerült a politikai szándékokról a politikai intézkedésekre. Az értékelés azonban megfelelőképp tekintetbe veszi azt, hogy az újonnan csatlakozott tagállamoknak kevesebb idejük volt felzárkózni az iránymutatásokhoz. |

Mérsékelt gazdasági fellendülés és visszafogott belföldi kereslet | Röviddel a 2003-2005. évi átfogó gazdaságpolitikai iránymutatások elfogadása után 2003 második felében a gazdaság kezdett magához térni. A fellendülés 2004-ben - a kedvező világgazdasági körülményeknek is köszönhetően - tovább folytatódott. A gazdasági fellendülés azonban meglehetősen mérsékelt - 2004-ben 2,5 százalék az EU becsült növekedési üteme (körülbelül 2 százalék az euró-övezetben) - és a belföldi kereslet ösztönzésével azt még meg kell szilárdítani. A munkaerőpiacon javulás észlelhető, a mérsékelt bérfejlesztésekkel párhuzamosan a foglalkoztatottság növekedése 2004-ben 0,4 százalékra állt vissza. Az infláció az előrejelzések szerint 2003-hoz képest csak kissé, 2,2 százalékra emelkedett mind az EU-25-ben, mind az euró-övezetben az energiaárak alakulása ellenére, amelyet az euró-övezetben az euró felértékelésével ellensúlyoztak. |

A makrogazdasági politikák alkalmazkodóak maradtak Tartósan fennálló költségvetési hiányok | A fellendülés intenzitását és az emelkedő energiaárakat övező tartós bizonytalanságokkal összefüggésben a makrogazdasági politikák 2004-ben alkalmazkodóak maradtak. Az EKB a kulcsfontosságú politikáinak kamatlábait nem változtatta. Egyes központi bankok az Unióban az inflációs nyomások visszafogása érdekében emelték kamatlábaikat. Összességében a költségvetési politikák az EU-15-ben 2004-ben nagyjából semlegesek maradtak, amint erre a diszkrecionális jellegű intézkedések minimális változása rámutatott, míg az automatikus stabilizátorokat a gazdasági tevékenység támogatása érdekében általában szabadon alkalmazták. Néhány új tagállamban az államháztartási konszolidáció alkalmazkodóbb monetáris politikai irányultságot segített elő, mint amely egyébként várható lett volna. 2004-ben csak korlátozott mértékben közelített a stabil költségvetési pozíciók felé néhány olyan tagállam, ahol az államháztartási hiányok 2003-ban magasak voltak. A 2004. évi, a potenciális szintet még mindig alulmúló növekedéssel együtt ez azt jelentette, hogy az átlagos, nominális hiány az euró-övezetben majdnem a GDP 3 százalékára növekedett, míg az EU egészében ettől alig alacsonyabb szinten változatlan maradt. E mögött azonban a tagállamok közötti jókora különbségek húzódnak meg: néhány tagállam középszerű teljesítménye szembeáll azzal, hogy 2003-ban vagy 2004-ben számos másik tagállam egyensúlyhoz közeli, vagy többlettel jellemezhető, stabil költségvetési pozíciót ért el vagy tartott fenn (Belgium, Dánia, Észtország, Spanyolország, Írország, Luxemburg, Finnország és Svédország). |

2004-ben a tagállamok mintegy egyharmadában a hiány meghaladta a GDP 3 %-át | A nominális költségvetési pozíciók a tagállamoknak több mint a felében romlottak: négy tagállamban a többlet negatívvá vált, tíz másikban pedig a hiányok - Görögországban és Lengyelországban feltűnően - romlottak. A Bizottság 2004. őszi gazdasági előrejelzései alapján 2004-ben kilenc tagállam hiánya a GDP 3 százalékában meghatározott felső határértéket várhatóan jelentős mértékben meghaladja. Ez rámutat néhány új tagállam kiindulási költségvetési pozíciójára, és tükrözi az éppen zajló átalakulási folyamatot és a fiskális politikákkal szembenéző különböző kihívásokat. 2002-ben Portugáliában, 2003-ban pedig Németországban és Franciaországban, míg 2004-ben nyolc további országban – Görögországban és Hollandiában, valamint a csatlakozást követően a Cseh Köztársaságban, Cipruson, Magyarországon, Máltán, Lengyelországban és Szlovákiában – állapítottak meg túlzott hiányt. Míg 2004-ben megszűnt a túlzott hiány állapota Portugáliában, a becslések szerint ugyanebben az évben a hiány Hollandiában újra, és éppen csak a GDP 3 százaléka alá süllyedt, de Németország, Franciaország és mindenekelőtt Görögország (a korábbi EU-15 tagállam közül) továbbra is magas hiányokkal küszködik. Nagyjából azonban jó úton halad a fiskális konszolidációs erőfeszítések végrehajtása azokban az országokban, amelyek a túlzott hiány esetén követendő eljárás alá tartoznak, ez alól Görögország és Magyarország képez kivételt. |

A munkaerőpiaci reformok üteme folyamatos | A munkaerőpiaci reformok üteme 2004-ben nem vesztett lendületéből, tükrözvén mindenek előtt a Németországban nemrég elfogadott intézkedéseket, valamint a számottevő előrelépést Dániában, Hollandiában, Írországban és Ausztriában (ld. még a 2004-2005. évi közös foglalkoztatottsági beszámoló tervezetét). Általánosságban véve elmondható, hogy számos intézkedés továbbra is az adóterhek csökkentésére, az élethosszig tartó tanulási stratégiákra vagy az aktív munkaerőpiaci politikákra összpontosít, és kevesebb kezdeményezés vonatkozott a juttatási rendszerekre, a bértárgyalásokra és a munkahely védelmének jogszabályaira; vagy az idevágó javaslatok kevésbé voltak átfogóak. |

A munkahelyi teljesítmény-ösztönzőket javítani hivatott intézkedések továbbra is az adóreformokra összpontosítottak | Számos tagállam adóreformokat fogadott el azért, hogy jobban ösztönözze a munkaerőpiacra való belépést, illetve az ott maradást; néhány tagállam (pl. a Cseh Köztársaság, Dánia, Németország, Franciaország és Hollandia) csökkentette a munkanélküli segélyezés időtartamát és/vagy szigorította a segélyre való jogosultság és a munkakeresés követelményeit. |

Néhány tagállam intézkedéseket hozott az alkalmazkodóképesség javítása céljából | A munkaerőpiacokat rugalmasabbá kell tenni, a munkavállalóknak pedig megfelelő szintű biztonságot kell nyújtani. 2004-ben csak néhány tagállam hozott intézkedéseket a munkarend rugalmasabbá tétele céljából. Különösen Németországban lazultak a munkahely védelmének jogszabályai a kisvállalatok esetében, a határozott idejű munkaszerződések időtartama nőtt, és a munkaidő csökkenésének trendje egyes ágazatokban kezdett visszájára fordulni. Franciaország módosította a létszámleépítés jogszabályait. Egy tagállam sem birkózott meg a határozatlan idejű munkaszerződések néha túlságosan szigorú, a munkahely védelmével kapcsolatos jogszabályainak kérdésével, vagy a munkaerőpiacnak a munkaszerződések különféle típusainak köszönhető szétdaraboltságával. Olaszországban, bár reformokat vezettek be a munkaerő-részvétel növelésére, a munkaszerződések megnövekedett sokfélesége tovább erősítheti a munkaerőpiac már észrevehető szétdaraboltságát. |

A legtöbb tagállam továbbra is szorgalmazta a foglalkozási mobilitást az élethosszig tartó tanulási stratégiákon és az aktív munkaerőpiaci politikákon keresztül. Egyes tagállamok az adó/juttatási rendszerekbe épített ösztönzők javításával, vagy mint Spanyolország, az ingatlanpiac merevségének csökkentésével válaszoltak a regionális mobilitás kérdésére. |

Az előrelépés egyértelműen elégtelen valamennyi, a 2005/2010-re kitűzött foglalkoztatottsági cél eléréséhez | A nemrégiben tett előrelépés ellenére egyre inkább valószínűtlen, hogy az Unió eléri a lisszaboni és stockholmi foglalkoztatottsági célokat (ez alól talán a nők foglalkoztatottsági aránya kivétel), ha nem hajt végre valamennyi tagállam haladéktalanul további és átfogó reformokat. A gazdasági lendület tartós javítása szintén elősegítené a foglalkoztatás jövőbeli növekedését. |

A termelékenység növekedésének kedvezőtlen alakulása | Az EU termelékenységi teljesítményét javító reformok ugyanolyan fontosak, mint a munkaerőpiaci reformok. A századforduló óta az egy órára vetített munkaerő-termelékenység növekedése jó néhány tagállamban tovább lassult, 2003-ban pedig Olaszországban, Hollandiában és Portugáliában negatívvá vált. Ez részben annak tudható be, hogy az egy munkavállalóra eső befektetés színvonala alacsonyabb volt az 1990-es évek második felében tapasztalt magasabb munkahely-teremtési ütemnek köszönhetően. Ez a tapasztalt termelékenységi megtorpanást azonban csak kis mértékben magyarázza. Fontosabb itt a technológiai haladás ütemének a lelassulása, amely abból ered, hogy lassú a nyitás a magas termelékenység-növekedésű ágazatok felé, hogy viszonylag kisméretű az EU információ- és kommunikációtechnológiai (IKT) iparága és hogy az egyértelműen lassú az IKT termelékenységfokozó előnyeinek kiaknázásában számos, az IKT-t alkalmazó iparágban. |

A belső piac integrációjának üteme lelassult… | A termelékenység szintjének emelése erőteljes és átfogó reformcsomagot tesz szükségessé, hogy teljes mértékben ki lehessen aknázni a gazdasági integráció előnyeit. Az eredmények azonban vegyes képet mutatnak, ahogy ez már a 2003-2005. évi átfogó gazdaságpolitikai iránymutatások első végrehajtási beszámolójából is kiderült. Számos mutatószám (Közösségen belüli kereskedelem, árkonvergencia) azt mutatja, hogy a belső piaci integráció lelassult, részben az alacsonyabb szintű gazdasági tevékenység eredményeképp. A belső piaci irányelvek átültetése késedelmes, és csak Spanyolországnak és Litvániának sikerült az át nem ültetett irányelvek százalékos arányát a megállapodott 1,5˝ százalék alá csökkentenie. Szintén aggodalomra ad okot a jogsértéses esetek magas száma Németországban, Görögországban, Spanyolországban, Franciaországban és Olaszországban. A közbeszerzés területén tovább nő a nyilvánosan meghirdetett projektek értéke, de a közbeszerzések teljes értékének még mindig csak 16 százalékát jelentik. |

…míg a hálózati iparágak liberalizációja előrehaladt, és a versenypolitikák hatékonyabbá váltak | A verseny serkentése a hálózati iparágakban továbbra is folyamatos feladat. 2004-ben további lépéseket tettek a hálózati iparágak liberalizációja felé, de a hatékony verseny nem mindig biztosított, ahogy azt a szereplők még mindig nagyon magas piaci részesedése mutatja. Az új keretszabályok végrehajtásával párhuzamosan a legtöbb piacon fokozódik az elektronikus kommunikációs szolgáltatási ágazat versenye, és ez a fogyasztók számára egyre több előnnyel jár. Nyolc tagállam további lépéseket tett az energiapiac teljes liberalizációjára (Belgium, Dánia, Franciaország, Írország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia és Portugália). Számos új tagállamban a hálózati piacok versenye szintén erősödik, mivel piacaik megnyíltak a nemzetközi verseny előtt. Javították a versenypolitika hatékonyságát a közösségi trösztellenes és vállalategyesülési szabályozás naprakésszé tételével, és a Bizottság vizsgálati jogkörének erősítésével (noha ez utóbbi mérsékelt). Tekintettel e fejleményre, amely a nemzeti versenyhatóságok fokozottabb felelősségét jelenti, a tagállamok (főként Írország, Hollandia, Spanyolország és az Egyesült Királyság) örvendetes lépést tettek további erőforrásokat rendelkezésre bocsátásával. |

A pénzügyi piacok integrációjában tett előrehaladás | 2004-ben jelentős lépéseket tettek egy, a hatékonyabb tőkepiacoknak és az EU pénzügyi piacai további integrációjának megfelelőbb keretszabályozás irányban. A kockázati tőke cselekvési terv (KTCsT) végrehajtási szakasza jól fejlett felvásárlási piacot eredményezett, de a frissen alapított vállalatok esetében továbbra is alacsonyak a kockázati tőkebefektetések. Ahogy a pénzügyi szolgáltatások cselekvési terv (PSzCsT) jogalkotási szakasza a végéhez közeledik, a figyelem középpontjába az elfogadott intézkedések nemzeti jogba történő átültetése kezd kerülni. Az irányelvek átültetésének aránya továbbra is jelentős szórást mutat az irányelvek és tagállamok függvényében, még akkor is, ha 2004-ben az átültetés elegendőnek tűnik. |

A Bizottságnak az elszámolásról és kiegyenlítésről, valamint az elszámolás és kiegyenlítés tanácsadó és megfigyelő szakértői csoportjának létrehozásáról szóló, 2004. májusi közleménye előrelépést jelentett az EU értékpapírpiacai integrált, biztonságos és hatékony kereskedés utáni környezetének megteremtése irányában. Az EU-szintű, illetve belföldi kezdeményezések elfogadásával a vállalati irányítás megerősítésében is történt előrelépés. A piaci fejleményekre tekintettel a tagállamok folytatták az ágazatokon átnyúló megfigyelés szabályozásának javítását, a határokon átnyúló együttműködés javítása érdekében pedig jelentős lépések történtek. |

Jobb üzleti környezet | Az üzleti keretfeltételek javulni látszanak, még akkor is, ha a vállalkozói tevékenység még mindig kevésbé lendületes, mint az USÁ-ban. A kormányok erőfeszítéseket tesznek a vállalatalapításhoz szükséges idő és költségek csökkentésére, valamint internetes szolgáltatások nyújtására (pl. Belgium, Franciaország, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia). Európai szinten is megfigyelhető, hogy nagyobb figyelmet fordítanak a szabályozó reformokra. A tagállamokban intézkedéseket hajtanak végre azért, hogy csökkentsék a társasági adó követelményeinek való megfelelés költségeit (amely a kis- és középvállalkozások esetén igen magas lehet). Ezenkívül intézkedéseket foganatosítottak a társasági adóalap kiszélesítésére, amely növelheti az adókulcsok csökkentésének terjedelmét. |

A tudásalapú gazdaság irányában csak lassú a haladás,… …így kockán forog a kutatásra és fejlesztésre vonatkozó lisszaboni célkitűzés. | A tudásalapú gazdaságra való áttérés megkönnyítésére hozott különféle intézkedések ellenére az előrehaladás csak fokozatos. A kutatás és innováció (K+F) terén az EU továbbra is messze elmarad az USÁ-tól. Az üzleti befektetések és a külföldi közvetlen befektetések legutóbbi konjunkturális lelassulása hátráltatta a tudás és technológia terjesztését, amely az új tagállamok számára különösen fontos. A K+F kiadások 2002-ben csak kis mértékben, a GDP 2 százalékára nőttek, így nagyobb horderejű kezdeményezések hiányában gyakorlatilag elérhetetlenné vált az a célkitűzés, hogy a K+F befektetések (amelynek két harmadát a magánszektornak kellene finanszíroznia) 2010-re a GDP 3 százalékát érjék el. Egyes tagállamokban (Svédország és Finnország) magas a K+F aránya, míg máshol 1999-től kezdve csökken ez az arány (Görögország, Írország és Hollandia). Majdnem minden tagállamban fogadtak el a kutatásba történő fokozott állami és magánbefektetésekre vonatkozó nemzeti célkitűzéseket, és egyre több tagállam fiskális ösztönzőkkel közvetetten támogatja az üzleti szféra K+F-ét. Az új tagállamoknak a külföldi közvetlen befektetéseken (KKB) keresztül élvezniük kell a tudástranszfer előnyeit. Ezekben a tagállamokban ez a transzfer elengedhetetlen a felzárkózási folyamat szempontjából, hogy fokozni lehessen a magasabb hozzáadott értékű tevékenységekre való specializálódást. Az emberi erőforrásokba való állami beruházások némileg nőttek, itt jelentős a tagállamok közötti különbség. A kedvező előrehaladás ellenére további erőfeszítésekre lesz szükség, hogy elérhessék a 2010-re kitűzött - a felnőttek életre szóló tanulásban való részvételére és az oktatásból korán kiválókra vonatkozó - célkitűzéseket. Kevés előrehaladás történt annak érdekében, hogy növeljék a középiskolai végzettséggel rendelkező 22 évesek számát. Összefoglalva, noha a tagállamok erőfeszítéseket tesznek a kutatás, az innováció, az oktatási és képzési rendszerek reformja érdekében, fennáll annak a veszélye, hogy a reform jelenlegi üteme nem teszi lehetővé az Unió számára a Lisszabonban és Barcelonában a tudásalapú gazdaságra vonatkozóan megállapított célkitűzések elérését. A GDP százalékában kifejezett, az 1970-es évektől kezdve csökkenő tendenciát mutató bruttó állami beruházások 2000 és 2004 között a GDP-nek kb. 2½ százalékán állandósultak. Az Európai Növekedési Kezdeményezés kihangsúlyozta a kulcsfontosságú közlekedési infrastruktúrába való állami beruházások szerepét a belső piac dinamikájának erősítése során. Azonosításra került egy kiindulási gyorslista, amely jelenleg részét képezi az Unió által 2004 áprilisában jóváhagyott TEN (transzeurópai hálózatok) prioritásoknak. Az EU-költségvetésből emellett jelentős mértékben finanszíroznak pl. infrastruktúrával, K+F-el és oktatással kapcsolatos beruházásokat azzal a céllal, hogy a termelékenység és foglalkoztatottság emelését egyaránt elősegítsék. |

A tagállamok többségében még nem biztosított az államháztartás hosszú távú fenntarthatósága | A népességelöregedés gazdasági és költségvetési következményeinek kezelésére megállapított politikai stratégia nemcsak a magasabb szintű foglalkoztatottság és a lehetséges növekedési ütemek elérésétől függ, hanem az adósságállományok szintjének csökkentésétől és a nyugdíjrendszerek megreformálásától is. Az államadósság csökkentése terén nem történt jelentős előrelépés az elmúlt években; ez 2004-ben a GDP 60 százalékában megadott referenciaérték felett maradt mind az egész EU-ban, mind az euró-övezetben. Az adósságállomány továbbra is magas a gyenge gazdasági növekedéssel jellemezhető környezet és amiatt, hogy a költségvetési konszolidáció jó néhány tagállamban alárendelt szerepű. A 2003-as nagy horderejű nyugdíjreformokat (főként Franciaországban és Ausztriában) követően 2004-ben fontos intézkedéseket hoztak pl. Olaszországban és Szlovákiában; másutt az intézkedések korlátozottabbak voltak (pl. Lettország megemelte az alsó nyugdíjkorhatárt, Portugália pedig bírságot vezetett be a korán nyugdíjba vonuló köztisztviselőknek) és néha a korábbi reformok kihatásainak enyhítésére irányultak. Az elemzések azt mutatják, hogy az államháztartás hosszú távú fenntarthatósága – a közelmúltban erre tett erőfeszítések ellenére – a tagállamok többségében továbbra is fontos kérdés, különösen Belgiumban, Cipruson, a Cseh Köztársaságban, Németországban, Görögországban, Spanyolországban, Franciaországban, Magyarországon, Olaszországban, Máltán, Lengyelországban, Portugáliában, Szlovéniában és Szlovákiában. |

A szociális fenntarthatóságot megnehezíti a munkaerőpiaci helyzet | A szociális fenntarthatóság javítása terén tett előrelépés 2004-ben továbbra is korlátozott. Az általános előrelépést mindenekelőtt továbbra is a viszonylag gyenge munkaerőpiaci teljesítmény, illetve a foglalkoztatottság 2003-2004. évi lassú növekedése akadályozza, hiszen a foglalkoztatottság jelentős szerepet játszik abban, hogy az emberek kitörjenek a szegénységből és a társadalmi kirekesztettségből. A Szlovákia, Magyarország, a Cseh Köztársaság, Szlovénia és Észtország által nemrégiben hozott intézkedések célja az adózási/juttatási rendszerek modernizálása vagy a rászoruló csoportok foglalkoztatásának előmozdítása. Fontos ezért erősíteni a gazdasági növekedést, a foglalkoztatottságot, a gazdasági és társadalmi kohéziót elősegítő politikák egymást kölcsönösen megszilárdító hatását. |

Nagyobb az előrelépés a környezetvédelmi fenntarthatóságot javító intézkedések hozatala során | 2003-hoz képest 2004-ben nagyobb az előrelépés a környezetvédelmi fenntarthatóságot javító intézkedések hozatala során. Az éghajlatváltozás területén 2004-ben véglegesítették az üvegházhatást okozó gázok közösségi emissziókereskedelme rendszerének előkészületeit, lehetővé téve, hogy a rendszer 2005. január 1-én életbe léphessen. Néhány tagállam azonban nem nyújtotta be időben a kibocsátási egységekre vonatkozó teljes nemzeti tervét, ezért nem tudtak a rendszerben kezdettől fogva részt venni. Mivel Oroszország megerősítette a Kiotói Jegyzőkönyvet, az 2005-től kezdve hatályba lép - így erősödik a nyomás az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentését célzó hatékony politikák végrehajtására. Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának eddigi csökkentése nem elégséges ahhoz, hogy az EU 15 régi tagállama egyenes úton haladva eleget tehessen a kiotói kötelezettségvállalásainak. Néhány tagállam piaci alapú intézkedéseket hozott az energiahatékonyság elősegítésére (pl. Belgium és Olaszország) vagy az alternatív tüzelőanyagok használatának támogatására (pl. Franciaország, Ausztria, Svédország és az Egyesült Királyság); másutt azonban a tüzelőanyagok adójának csökkentésével tompították a magasabb energiaárak árjelzéseit. A közlekedési ágazatban néhány tagállam (pl. Belgium, Ciprus és Ausztria) követte azon tagállamok példáját, akik módosították a gépjármű adózási rendszereiket a szén-dioxid és/vagy részecske-kibocsátások figyelembe vétele céljából. Ezenkívül a nehéz-tehergépjárművekre vonatkozóan úthasználati díj intézkedések léptek életbe Ausztriában és végül Németországban, ami hasznos a jobb intermodális egyensúly eléréséhez. A megújuló energiaforrásokból származó villamos energia terén elért előrelépés tekintetében négy tagállam jelentős erőfeszítéseket tett a kötelező átvételi árak alkalmazásán (Dánia, Németország és Spanyolország) és a megújuló energiaforrások adómentessé tételén keresztül (Finnország). Folytatni kell az energia teljes ellátási és keresleti láncának hatékonyabbá tételét célzó erőfeszítéseket amiatt, hogy csökkenjen Európa energiafüggősége, hogy megengedhető árakat lehessen biztosítani valamennyi végső fogyasztónak (iparági fogyasztók és háztartások), és hogy eleget lehessen tenni a Kiotói Jegyzőkönyvben vállalt nemzetközi kötelezettségeknek. |

Az euró-övezetben tett előrelépés vegyes képet mutat, a költségvetési politikák itt továbbra sem váltják be a reményeket… …de a gazdaságirányításnak előnyére válik majd az Eurogroup kétéves elnökségi ciklusa | Az euró övezet számára megfogalmazott iránymutatások nyomán tett előrelépés vegyes képet mutat. Míg a makrogazdasági politikai kombináció továbbra is növekedésösztönző volt – a növekedésserkentő monetáris irányvonal nagyjából semleges fiskális megközelítéssel párosult –, a további átfogó gazdasági reformok szükségét jól szemlélteti a más iparosodott gazdaságokhoz képest lanyha és megkésett fellendülés. További, a strukturális merevségeket csökkentő reformokra, valamint a költségvetésen keresztüli automatikus stabilizáció megfelelő mozgásterének kialakítására van még szükség a sokkhatások kiigazítására való képesség javítása érdekében. Ugyanebben a tekintetben külön aggodalomra ad okot az, hogy a 2003-ban a „közel egyensúlyi vagy többlettel jellemezhető” pozíciót el nem ért hét tagállam egyikében sem történt jelentős előrelépés a költségvetési konszolidáció terén. Noha Franciaországban és Hollandiában a ciklikus hatásoktól megtisztított költségvetési hiány némi javulást mutatott, Németországban, Görögországban, Olaszországban és Ausztriában a helyzet tovább romlott. Ehhez képest pozitív fejlemény az, hogy immár két egymást követő évben csökkentek az inflációs különbözetek az euró övezetben. 2004-ben határozat született arról, hogy az Eurogroup 2005-től kezdődően állandó, kétéves megbízatású elnökséggel rendelkezik – ez kedvezően hat majd annak működésére, és lehetővé teszi a folytonosságot az euró övezet nemzetközi találkozókon való részvétele során. Ez az első fontos lépés abban az irányban, hogy az euró övezet a nemzetközi porondon jobban hallathassa a hangját. |

A 2003-2005-ös átfogó gazdaságpolitikai iránymutatások végrehajtása összességében sok kívánni valót hagy maga után. | Összefoglalva az eddigieket, a 2003-2005. évi átfogó gazdaságpolitikai iránymutatások második végrehajtási beszámolójának végkövetkeztetése alapján az előrelépés vegyes képet mutat. Egyes tagállamok jobban haladnak, mint mások. Például viszonylag megfelelő válaszlépéseket tett az országonkénti bontású ajánlásokra Belgium, Dánia, Írország, Hollandia, Finnország és az Egyesült Királyság, míg jó néhány tagállamban az előrelépés korlátozottnak tekinthető. Az új tagállamoknak fél évvel ezelőtt megfogalmazott ajánlások vonatkozásában a végrehajtási értékelés alapján – bár eltérő sebességgel – de jó irányban halad a végrehajtás, főként Cipruson és Szlovákiában. A szektor szerinti fejleményeket középpontba állítva pedig egyébiránt elmondható, hogy viszonylag nagy előrelépés történt az üzleti környezet egészének kedvezőbbé tétele, a versenypolitikák hatékonyságának növelése, valamint a környezetvédelmi fenntarthatóság javítása terén. A 2003-ban némileg meggyorsított munkaerőpiaci reformok üteme a jelek szerint azonos szinten maradt. A tudásalapú gazdaságra való folyamatos átmenet tekintetében tett előrelépés azonban korlátozott mértékű maradt - itt továbbra is jelentős az EU és az USA közötti eltérés. A belső piaci integráció üteme a jelek szerint szintén lelassult: a belső piaci irányelvek átültetése terén korlátozott az előrehaladás, a jogsértéses esetek száma továbbra is magas. Ezen kívül továbbra is aggodalomra ad okot, hogy számos tagállamban a stabil költségvetési pozíciók elérése és/vagy a túlzott hiány kiigazításának terén korlátozott az előrelépés. Noha a költségvetés fenntarthatóságának javítása terén történt némi előrelépés (többek között az egyes tagállamokban végrehajtott nyugdíjreformok révén), az államadóssági arányok 2004-ben továbbra is magasak, és a hosszú távú fenntarthatóság 14 tagállamban nem biztosított. Mindent összevetve a reform teljes üteme 2004-ben változatlan. A reform jelenlegi üteme mellett egyértelműen nem biztosított a 2003-2005-ös átfogó gazdaságpolitikai iránymutatások teljes körű végrehajtása, és ez megnehezíti a lisszaboni célkitűzések teljesítését. |

[1] A tagállamok és a Közösség 2003–2005-ös időszakra szóló átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásairól szóló, 2003. június 26-i 2003/555/EK, tanácsi ajánlás amely a Hivatalos Lap 2003. augusztus 1-jei L 195/1. számában került kihirdetésre.

[2] A 2003–2005. közötti időszakra vonatkozó átfogó gazdaságpolitikai iránymutatások 2004. évi aktualizálásáról szóló, 2004. július 5-i tanácsi ajánlás.

[3] „A 2003-2005-ös időszakra szóló átfogó gazdaságpolitikai iránymutatások végrehajtásáról szóló első jelentés” COM(2004)20 végleges, 2004. január 21-én elfogadott Bizottsági Közlemény.