Brüsszel, 30.7.2004

COM(2004) 532 végleges

2004/0183 (COD)

.

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

bizonyos állatfajok kíméletes csapdázási szabványainak bevezetéséről

(előterjesztő: a Bizottság)

INDOKLÁS

A MEGÁLLAPODÁSBÓL EREDŐ KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁSOK ÉS KÖTELEZETTSÉGEK BEVEZETÉSE

1. BEVEZETÉS

1998-ban a Közösség elhatározta, hogy két nemzetközi megállapodást köt a kíméletes csapdázási szabályok nemzetközi szintű kialakítása céljából.

Az első megállapodást Kanadával és az Orosz Föderációval kötötte, amelyet az 1998. január 26-i 98/142/EK tanácsi határozat[1] hagyott jóvá (a továbbiakban: a Megállapodás).

A második, az Amerikai Egyesült Államokra vonatkozik, és formája elfogadott jegyzőkönyv. Ezt az 1998. július 13-i 98/487/EK tanácsi határozat[2] hagyta jóvá.

Jelenleg az ezekből a megállapodásokból származó kötelezettségvállalásokat és kötelezettségeket kell a Közösségnek végrehajtania.

Az egyértelműség kedvéért a továbbiakban a hivatkozások csak a Megállapodásra vonatkoznak, mivel ez a legrészletesebb jogszabály. Mindazonáltal, az Egyesült Államokkal kötött megállapodás lényegében megegyezik az Orosz Föderációval és Kanadával kötött megállapodással.

A Megállapodást az az óhaj ösztönözte, hogy megállapodás szülessen a kíméletes csapdázás nemzetközi szabványairól, valamint hogy elkerüljék a kereskedelmi vitákat a legfontosabb nemzetközi szőrmeexportőrökkel.

A Megállapodást 1999. júniusától ideiglenesen alkalmazzák a Közösség és Kanada között, függőben hagyva hatálybaléptetését, amelyhez az Orosz Föderáció általi ratifikáció szükséges.

2. A MEGÁLLAPODÁS

A kíméletes csapdázás nemzetközi szabványairól szóló Megállapodás 17 cikkből és 4 mellékletből áll. A Megállapodás célja a kíméletes csapdázási módszerekre vonatkozó szabványok kialakítása, a felek közti párbeszéd és együttműködés javítása ezeknek a szabványoknak a bevezetése és fejlesztése céljából és a szőrmék és csapdák kereskedelmének lehetővé tétele a felek között. A kíméletes csapdázási szabványok célja a csapdázott állatok kielégítő szintű kíméletének biztosítása és kíméletük további fokozása.

Tekintettel erre a javaslatra, a következő észrevételek tehetők a Megállapodás vonatkozásában.

A Megállapodás szerint a felek kötelesek a Megállapodás szerinti ütemterven belül megtiltani minden olyan befogásra és elejtésre szolgáló csapdának az alkalmazását, amely nem felel meg a Megállapodás I. mellékletében felsorolt 19[3] állatfajra[4] vonatkozó kíméletes csapdázási szabványnak.

A csapdázási módszereket alkalmazásuk előtt a meghatározott szabványoknak megfelelően vizsgálni kell, hogy biztosítsák a csapdázott állatok kielégítő szintű kíméletét. Ennek következtében megfelelő eljárást kell kidolgozni a vizsgált csapdák minősítésére. A Megállapodás minden elejtésre és befogásra szolgáló mechanikus befogóeszközre (csapdára) érvényes, amelyet a felsorolt 19 vadon élő szárazföldi vagy vízi életmódhoz alkalmazkodott emlős csapdázásához használnak vadgazdálkodás céljából, beleértve a kártevők irtását, a szőrme, bőr vagy hús célú befogást, és az emlősök befogását megőrzés céljából.

A felek legfontosabb kötelezettségeit a Megállapodás 7. cikke tartalmazza. Ez a cikk előírja, hogy megfelelő eljárást kell kialakítani a csapdák szabványoknak megfelelő minősítésére, és az illetékes hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy a területükön alkalmazott csapdázási módszerek összhangban álljanak a szabványokkal. A I. melléklet szerint megállapított ütemezés jelzi azokat a határidőket, amelyekre ezeket a kötelezettségeket teljesíteni kell. Ennek megfelelően a feleknek biztosítaniuk kell, hogy a vizsgálati prioritásoktól és a vizsgáló létesítmények rendelkezésre állásától függően a Megállapodás hatályba lépését követő három-öt éven belül az állatok befogására irányuló csapdázási módszereket megvizsgálják annak igazolása céljából, hogy azok megfelelnek a kíméletes csapdázási szabványoknak, és minősítik azokat. Az elejtésre tervezett csapdázási módszerekre vonatkozóan a határidő a Megállapodás hatályba lépését követő ötödik év. A minősítés nélküli csapdák alkalmazását a fenti időszak végét követő három éven belül meg kell tiltani.

A Megállapodásban részt vevő felek kötelesek ösztönözni a szabványok továbbfejlesztésére irányuló kutatásokat és ismételten értékelniük és aktualizálniuk kell a Megállapodás I. mellékletét. A Megállapodás kötelezi a feleket a csapdázott állatok kíméletének értékelésére vonatkozó tudományos ismeretek fejlesztésére (például bizonyos mérések tanulmányozása). Ennek megfelelően mindegyik fél köteles elősegíteni a következő fajok kutatását: Ondatra zibethicus (pézsmapocok)–Európai Közösség, Procyon lotor –Kanada, Martes zibellina –Orosz Föderáció. A Bizottság teljesítette ezt a kötelezettségét a pézsmapockokra vonatkozó tanulmányra kiadott megbízással. A zárójelentést 2003 júniusában nyújtották be, amely tájékoztatást nyújt a csapdába ejtett pézsmapockok viselkedésének és fiziológiai paramétereinek (pl. pulzus) értékeléséről.

A Megállapodás négy melléklete tartalmazza a kíméletes csapdázás szabványait, az érintett állatfajok jegyzékét, a megvalósítás ütemtervét, a csapdák vizsgálatára és a csapdázási módszerek továbbfejlesztésére irányuló kutatásokra vonatkozó irányelveket, a szabványok tartalmának javítására irányuló kutatási programokat, egy egyeztető testületre vonatkozó rendelkezéseket és a felek nyilatkozatait.

Az „Európai Közösség nyilatkozata” leszögezi, hogy a Közösség „nem tesz semmilyen intézkedést a 3254/91/EGK tanácsi rendelet végrehajtására az alatt az időszak alatt, amely ésszerűen szükséges a többi fél számára a Megállapodás ratifikálásához, és a ratifikálást követően, amennyiben a Megállapodás hatályban marad és annak rendelkezései szerint alkalmazzák azt”.

A Bizottság nevében tanulmányt[5] készítettek arról, hogy a Megállapodás kötelezettségeit hogyan valósították már meg az érvényes jogszabályok segítségével a tagállamokban. Az így kapott információk szerint az állatokat a tagállamokban rendszerint kártevőirtás céljából csapdázzák vagy azért, mert tönkreteszik a termést, károsítják a tulajdont, fertőzéseket hordoznak, veszélyeztetik a vadállományt, vagy áradást okoznak. Négy tagállamban bizonyos fajokat alkalmanként prémjük kedvéért is csapdáznak. Általában szólva a tagállamok még nem igazították jogszabályaikat a Megállapodás végrehajtásához. A meglévő nemzeti jogszabályok tagállamról tagállamra különböznek a csapdázásra vonatkozóan nemzeti és/vagy regionális szinten. Ezért a jogszabályokat úgy kell harmonizálni, hogy a Közösség képes legyen teljesíteni a Megállapodás szerinti nemzetközi kötelezettségeit.

Konzultációk történtek az érintettekkel, a szakértőkkel és a nem kormányzati szervekkel. Ezek véleményét többek között a csapdázási módszerek vizsgálatára és minősítési eljárására vonatkozóan figyelembe vette ez a javaslat. Nem tekintette azonban célszerűnek, hogy megfeleljen a központosított közösségi vizsgálati létesítmények létrehozására, vagy a csapdák vizsgálatának finanszírozására vonatkozó igényeknek.

3. A JELENLEGI JOGSZABÁLYOK ÉS A TERVEZETT IRÁNYELV KÖZÖTTI KAPCSOLAT

A Közösségben az összes lábfogó csapóvas használatát tiltja a lábfogó csapóvasak Közösségen belüli használatának tilalmáról, valamint a lábfogó csapóvasról, vagy a kíméletes csapdázási szabványoknak nem megfelelő módszerekkel való elejtést alkalmazó országokból származó egyes vadon élő állatfajok prémjének és belőlük előállított áruknak a Közösségbe történő behozatala tilalmáról szóló, 1991. november 4-i 3254/91/EGK tanácsi rendelet[6]. Ez a tiltás található ennek 2. cikkében.

Továbbá az említett rendelet 3. cikkének (1) bekezdése tiltja 13 meghatározott vadon élő állatfaj prémjének és feldolgozott termékeinek Közösségbe való behozatalát. Az ilyen behozatal azonban engedélyezett olyan harmadik országokból, amelyek jogszabályaiban vagy adminisztratív rendelkezéseiben tiltja a lábfogó csapóvas használatát, valamint az olyan harmadik országokból, amelyek ennek a 13 állatfajnak a vonatkozásában bevezették a nemzetközi megállapodás szerinti kíméletes csapdázási szabványokat.

A Megállapodás (különösen annak 5. cikke) megengedi, hogy a Közösség fenntartsa általános tiltását. Így akár az új irányelv elfogadását követően is az összes lábfogó csapóvas használata, azoké is, amelyek összhangban állnak a kíméletes csapdázási szabványokkal, továbbra is tiltottak maradnak a Közösség területén.

A gyakorlatban ezért az új irányelv csak a lábfogó csapóvastól eltérő csapdákra érvényes, amelyeket a gyártók „kíméletesnek” kívánnak tekinteni. Ezen túlmenően a Megállapodás mellékleteiben említett 19 állatfajon kívüliek vonatkozásában a lábfogó csapóvastól eltérő csapdák alkalmazása, amelyek nem felelnek meg a kíméletes csapdázási szabványoknak, lehetséges marad, ha azok összhangban állnak a közösségi jogszabályokkal.

A javaslat megvalósítja a Megállapodás környezetre vonatkozó részét, és terjedelmében és tartalmában arra korlátozódik, ami ahhoz szükséges, hogy biztosítsa, hogy az Európai Közösség megfeleljen nemzetközi kötelezettségeinek, biztosítva, hogy a Megállapodás szerinti kíméletes csapdázási szabványokat figyelembe veszik.

A javaslat nem szándékozik harmonizálni az összes technikai követelményt a csapdák értékesítésével vagy piacra juttatásával kapcsolatban. A javaslat szándéka csupán az, hogy megtiltsa a felsorolt fajokhoz tartozó állatok befogására használt „kíméletlen” csapdák alkalmazását.

A Megállapodásban foglalt fajokhoz tartozó csapdázott állatokból származó prémekből készített prémtermékek nemzetközi kereskedelmének előmozdítása vonatkozásában a Megállapodás kereskedelemre vonatkozó részét a 3254/91/EGK rendelet mellékletének módosítása biztosítja, amely szerint az érintett vadon élő állatfajok száma 13-ról 19-re bővül.

4. AZ IRÁNYELVTERVEZET

Jogi alap és ismertetés

Javasoljuk, hogy a Megállapodás végrehajtása irányelv útján történjen. Ez a megközelítés összhangban áll az arányosság elvével. Biztosítja azt a rugalmasságot, amely a különböző helyzetekhez való alkalmazkodáshoz szükséges, és lehetővé teszi a tagországokban érvényes nemzeti és regionális rendelkezések könnyebb hozzáigazítását. Ezen túlmenően a legtöbb kötelezettség a Megállapodásban rugalmasan van megfogalmazva és sokkal célszerűbb irányelvbe foglalni, mint rendeletbe.

A 175. cikket választottuk e javaslat jogi alapjául azon az alapon, hogy az irányelv szándéka szerint alapvető szerepet kíván játszani a vadon élő állatvilág fajainak védelmében és megőrzésében, megfelelő szinten védve a csapdázott állatok kíméletét. A kibocsátáskor a javaslat célja nemzetközileg elfogadott kíméletes csapdázási szabványok bevezetése a Közösségen belül abból a célból, hogy hozzájáruljon az állatok kíméletéhez és a fajok védelméhez, elősegítse és javítsa azt a csapdázott állatok szükségtelen kínjának és fájdalmának elkerülésével.

Ennek a rendeletnek nem célja, hogy elvegye a tagállamoknak az a hatáskörét, hogy szigorúbb intézkedéseket tartsanak fenn vagy alkalmazzanak a csapdázásra és vadászatra vonatkozóan a jövőben. Például a tagállamok szándékuk szerint alkalmazhatják a kíméletes csapdázási szabványokat a 19 említett fajon kívüli állatokra is.

Ezért a 175. cikk kínálja a megfelelő jogi alapot, mivel ez lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy szigorúbb szabályokat alkalmazzanak a 176. cikk alapján azzal a feltétellel, hogy ezek a szabályok összeegyeztethetőek a Szerződéssel, és különösen annak az áruk szabad áramlására vonatkozó szabályaival.

Rendelkező rész

A javaslat 1. cikke a tartalomra és a tárgyi hatályra vonatkozik. Ennek megfelelően az irányelv megállapítja a kíméletes csapdázási szabványokat, a csapdázási módszerekre vonatkozó követelményeket, a csapdázási módszerek vizsgálatára vonatkozó technikai rendelkezéseket, és a bizonyos vadon élő állatfajok csapdázására szolgáló csapdák minősítését, valamint érinti azokat a csapdákat, amelyeket a I. mellékletben felsorolt vadon élő emlősállatok csapdázásához használnak vadgazdálkodás, kártevőirtás céljából, és emlősállatok befogására használnak megőrzés, valamint prém, bőr vagy hús nyerése céljából.

A javaslat 2. cikke meghatározza a rendelkező részben használt vonatkozó kifejezéseket.

A javaslat 3. cikke előírja a tagállamok számára, hogy jelöljék ki az illetékes hatóságokat az irányelv végrehajtása céljából.

A javaslat 4. cikke meghatározza a csapdák általános használatának feltételeit. 2009. január 1-je után csak minősített csapdák helyezhetők használatba a felsorolt 19 állatfaj csapdázásához. Ezen túlmenően megállapítja azt az alapelvet, hogy a harmadik országokban minősített csapdák alkalmazása engedélyezett a Közösségben.

Az 5. cikk előírja a tagállamok számára annak biztosítását, hogy 2012. január 1-jétől kezdve nem alkalmazhatnak olyan csapdázási módszereket, amelyek nincsenek összhangban a kíméletes csapdázási szabványokkal. Ennek (2) és (3) bekezdésében meghatározza a befogásra és elejtésre szolgáló kíméletes csapdázási módszerek feltételeit.

A 6. cikk újracsoportosítja a 4. cikk (1) bekezdésében és az 5. cikkben előírt általános kötelezettségektől való eltéréseket. Így eseti eltérések biztosíthatók meghatározott célokból, mint például közegészségügyi és biztonsági érdekek; a köz- és magántulajdon védelme; kutatás, oktatás, populáció újranépesítése, visszatelepítés, tenyésztés és az állat- és növényvilág védelme, valamint a hagyományos fából készült csapdák alkalmazásának engedélyezése, ami lényeges az őshonos közösségek kulturális örökségének megőrzéséhez. Továbbá ideiglenes alapon engedélyezhető csapda használata, amíg várják a helyettesítő csapdákra vonatkozó kutatás eredményeit. Végezetül a tagállamok engedélyezhetik egyének számára, hogy olyan csapdákat készítsenek, amelyek megfelelnek az illetékes hatóságok által jóváhagyott terveknek. Ezek, az egyének által szerkesztett csapdák egyszerű házi készítésű csapdákat jelentenek, magánhasználat céljából. Ennek következtében, mivel a minősítési rendszer és az ipari gyártóra vonatkozó vizsgálati követelmények nem alkalmazhatók gyakorlati okokból, ha a tagállam engedélyezni kívánja az ilyen csapdák használatát, az illetékes hatóságnak jóvá kell hagynia ezeknek a csapdáknak az általános tervét, és megfelelő intézkedést kell hoznia végrehajtási rendszerének keretében. Ebben a szakaszban nem lehetséges meghatározni a házi készítésű csapdák megfelelő kialakítását. Az illetékes hatóságnak azonban ellenőriznie kell ezeknek a csapdáknak a megfelelését az előírt kíméletes csapdázási szabványoknak anélkül, hogy formálisan keresztülmennének a vizsgálati és minősítési eljáráson.

A javaslat 7. cikke a csapdák minősítésével foglalkozik, ahol a csapdákat és a csapdázási módszereket abból a célból vizsgálják, hogy igazolják azok megfelelését a kíméletes csapdázási szabványoknak. Ez azt jelenti, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy csak olyan csapdák és csapdázási módszerek kerülnek minősítésre, amelyeket megvizsgáltak, és amelyekről bebizonyították, hogy összhangban állnak a kíméletes csapdázási szabványokkal. E csapdák vonatkozásában a tagállamok illetékes hatóságai felelősek azért, hogy megfelelő szabványos minősítési dokumentumot állítsanak ki, amely tartalmazza az érintett csapdák használatára vonatkozó különleges feltételeket és korlátozásokat.

Mivel a szabványos minősítési dokumentum hozzájárul a minősítést érintő eljárás jogharmonizálásához, és lehetővé teszi a kölcsönös elismerést, a szabványos minősítési dokumentumot a 14. cikk alapján kell kidolgozni.

A javaslat 8. cikke megköveteli a tagállamoktól, hogy biztosítsák, hogy a csapdaállító vadászok hozzáértők legyenek és rendelkezzenek a megfelelő ismeretekkel, vagy kapjanak képzést.

A javaslat 9. cikke, amely a gyártókkal foglalkozik, előírja, hogy a tagállamoknak meg kell követelniük a gyártóktól, hogy azonosítsák a minősített csapdákat és nyújtsanak útmutatást azok megfelelő felállításához, biztonságos üzemeltetéséhez és karbantartásához.

A javaslat 10. cikke előírja, hogy a tagállamok ösztönözzék és bátorítsák a kíméletes csapdázási szabványok fejlesztésével és bővítésével kapcsolatos kutatásokat azzal a céllal, hogy fokozzák a csapdázott állatok kíméletét. Ez nem mentesíti a Bizottságot attól a felelősségtől, hogy szintén bátorítsa a kutatást.

A javaslat 11. cikke szabványos büntetési rendelkezést tartalmaz.

A javaslat 12. cikke előírja az információcserét a Bizottság és a tagállamok között. A tagállamoknak azt is biztosítaniuk kell, hogy megfelelő lépéseket tegyenek a nyilvánosság tájékoztatása érdekében az irányelvnek megfelelő intézkedésekről.

A javaslat 13. cikke azt tartalmazza, hogy a Bizottságot a vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről szóló, 1996. december 9-i 338/97/EK tanácsi rendelet[7] 18. cikke szerint létrehozott bizottság segíti, amely szabályozási hatáskörrel bír. Ennek célja, hogy segítse az irányelv megvalósítását, és megállapodásra jusson az irányelv mellékleteinek technikai módosításairól. Javasoljuk, hogy a mellékletekben szereplő szabványokkal és vizsgálatokkal kapcsolatos tudományos és technikai információkat a bizottság tekintse át. Az elvárások szerint a bizottság véleményt ad a minősítésről és a szabványok javítására irányuló kutatásról. Segítséget nyújt továbbá a Megállapodás közös irányítóbizottsága ülésének előkészítéséhez.

A javaslat 14. cikke körvonalazza azokat a végrehajtási intézkedéseket és módosításokat, amelyekhez a Bizottságnak a bizottsági eljárással összhangban elő kell írnia az értesítések, az információközlés és a szabványos minősítési dokumentum elkészítésének feltételeit és kritériumait. Ezen túlmenően előírja, hogy ahol szükséges, a Bizottságnak módosítania kell az irányelv mellékleteit a bizottsági eljárással összhangban.

A javaslat 15. cikke tartalmazza, hogy a tagállamok szigorúbb előírásokat is fenntarthatnak és alkalmazhatnak.

A javaslat 16. cikke az átvétellel kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazza. Előírja a határidőt, ami 2005. december 31.

A javaslat 17. cikke a hatályba lépési rendelkezést tartalmazza.

A javaslat 18. cikke a címzettekkel kapcsolatos szokásos záradékot tartalmazza.

A javaslat 4 melléklete az érintett állatfajok jegyzékét (I. melléklet), a kíméletes csapdázási szabványokat (II. melléklet), a csapdázási módszerek vizsgálatának technikai rendelkezéseit (III. melléklet) és a kutatással kapcsolatos részleteket (IV. melléklet) tartalmazza.

5. HATÁSOK

A hatásvizsgálati folyamat vonatkozásában a Bizottság a 2003. évi jogalkotási és munkaprogramja elfogadása során 2002 novemberében úgy határozott, hogy nem veszi ezt a javaslatot azoknak a javaslatoknak a listájára, amelyek bővített hatásvizsgálatra kerülnek. Meg kell továbbá jegyezni, hogy a hatásvizsgálatot általában olyan eszközként használják, amely javítja a politikák kialakítási folyamatának minőségét és koherenciáját. Ebben az esetben azonban a Tanács már megkötötte a Megállapodást, és elfogadta a javasolt politikát. Figyelembe véve a fenti szempontokat, nem történt különleges hatásvizsgálat.

Ennek az irányelvnek nincsenek a Közösség költségvetésére vonatkozó pénzügyi következményei. Mindazonáltal gazdasági hatások merülnek fel a Megállapodásnak abból a követelményéből fakadóan, hogy a csapdákat vizsgálni és minősíteni kell. Ezen túlmenően a nem minősített csapdák cseréjének költségei szintén fontos elemnek tekintendők. Eredendő nehézségeket jelent a költségek előrejelzése, mivel a költség a megcélzott fajoktól függ. Például egy közönséges faj csapdázási módszerének helyszíni vizsgálata kevésbé időigényes és így kevésbé költséges, mint egy csapdától jobban tartó faj esetében. Durva becslés szerint egy csapdázási módszer vizsgálata a szabványok szerint egy állatfaj esetében 30 000 és 100 000 euró közötti költséggel járhat, a csapda típusától, és az érintett állatfaj típusától és természetétől függően.

Mivel a költségek viszonylag mérsékeltek, javasoljuk, hogy a költségek megosztása a tagállamok feladata maradjon. A költségmegosztás vonatkozásában számos lehetőség áll a tagállamok rendelkezésére, amelyek mindegyike rendelkezik előnyökkel és hátrányokkal. A csapdagyártók, a tagállamok és a csapdahasználók fizethetik a költségeket. Amennyiben a gyártókat kötelezik a költségek fizetésére, az valószínűleg azokra a legszélesebb körben használt csapdákra korlátozza a vizsgálatra benyújtott csapdák skáláját, amelyek vonatkozásában a gyártók ésszerűen biztosak lehetnek költségeik megtérülésében. Ezek esetleg kevésbé kíméletesek, mint más, újonnan kifejlesztett csapdák. Ennek eredményeként lehetséges, hogy nem lennének minősített csapdák bizonyos állatfajok számára, és nem lehetne garantálni, hogy a csapdák fejlődése a kíméletesebb csapdák irányába haladjon. Ha nem történik csapdázás, egyéb eszközöket – mint például a mérgezést – használnák a kártevőirtásra, amely az állatok szenvedését okozza, és negatív hatással lehet a környezetre. A csapdázás megszűnésének további lehetséges hatása lehet a biodiverzitás elvesztése és az áradások által okozott kár (pézsmapocok szabályozás). A javaslat elegendő rugalmasságot biztosít a csapdázási módszerek vizsgálata és a csapdák minősítése vonatkozásában ahhoz, hogy elkerülje az ilyen potenciálisan negatív hatásokat. Az irányelv végrehajtása során szerzett tapasztalatokra figyelemmel azonban szükség lehet a finanszírozási mechanizmusok áttekintésére.

2004/0183 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

bizonyos állatfajok kíméletes csapdázási szabványainak bevezetéséről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó Szerződésre, és különösen annak 175. cikkének (1) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára[8],

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[9],

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére[10],

a Szerződés[11] 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően,

mivel:

(1) 1998-ban a Közösség két nemzetközi megállapodást hagyott jóvá a kíméletes csapdázás nemzetközi szabványaira vonatkozóan az Európai Közösség, Kanada és az Orosz Föderáció között a kíméletes csapdázásra vonatkozó nemzetközi előírásokról szóló megállapodás, valamint az említett megállapodás aláírásáról szóló, Kanada és az Európai Közösség által kölcsönösen elfogadott jegyzőkönyv megkötésére vonatkozó 1998. január 26-i 98/142/EK tanácsi határozattal[12], valamint az Európai Közösség és az Amerikai Egyesült Államok között a kíméletes csapdázás előírásairól kölcsönösen elfogadott jegyzőkönyvek formájában történő nemzetközi megállapodás megkötéséről szóló, 1998. július 13-i 98/487/EK tanácsi határozattal[13]. Az említett megállapodásokból adódó kötelezettségvállalásokat és kötelezettségeket ezért végre kell hajtani.

(2) A megállapodások nemcsak azt kívánják biztosítani, hogy a kíméletes csapdázás nemzetközi szabványait betartsák a csapdák műszaki jellemzői vonatkozásában, hanem azt is, hogy a 19 érintett faj csapdázásához használt módszerek megfeleljenek ezeknek a kíméletes csapdázási szabványoknak. Ezen túlmenően a kíméletes csapdázási szabványok a csapdázó vadászok számára különleges képzést írnak elő.

(3) Mivel a kíméletes csapdáknak szelektíveknek, hatékonyaknak és az emberi biztonságra vonatkozó követelményeknek megfelelőeknek kell lenniük, ezeknek a nemzetközi megállapodáson alapuló kíméletes csapdázási szabványoknak az alkalmazása pozitív hatással lesz a csapdázott állatok kíméletére, hozzájárulva a vadon élő állatvilág fajainak védelméhez a Közösségen belül és kívül. A vadon élő állatok kíméletének megfelelő szintű biztosítása a vadgazdálkodási célú csapdázáskor és az említett emlősállatok megőrzési célú befogásakor hozzájárul a Közösség környezetpolitikai célkitűzéseinek végrehajtásához. Közelebbről, így a Közösség hozzájárul a természeti erőforrások körültekintő, fenntartható és ésszerű kihasználásához, és nemzetközi szinten elősegíti azokat az intézkedéseket, amelyek a világméretű környezeti problémákkal foglalkoznak.

(4) A kíméletes csapdázási módszerek hatékony alkalmazása magában foglalja, hogy a csapdákat nemcsak minősíteni kell, hogy összhangban állnak a kíméletes csapdázási szabványokkal, hanem ezekkel a szabványokkal összhangban a csapdákat csak olyan csapdázó vadászok kezelhetik, akik képesítést szereztek a csapdázásra.

(5) A csapdák minősítésének előzetes vizsgálaton kell alapulnia. A vizsgálatot és a minősítést nem szükséges, hogy ugyanaz a szervezet végezze ugyanazon az államon belül, feltéve, hogy mindkét szervezet megfelel az ebben az irányelvben előírt követelményeknek. A minősített csapdáknak könnyen azonosíthatónak kell lenniük, és az ezek használatára vonatkozó információkat a kíméletes csapdázási szabványokkal összhangban hozzáférhetővé kell tenni. Ezzel szemben a nem minősített csapdák használata nem lehetséges, kivéve a kifejezetten közérdekből engedélyezett használatot, egy olyan korlátozott időtartamra, amely lehetővé teszi a vizsgálat és a minősítés végrehajtását.

(6) A kíméletes csapdázási szabványok javítására vonatkozó kutatásokat bátorítani és ösztönözni kell.

(7) Ez az irányelv nem érinti a szigorúbb közösségi jogszabályokat, és különösen a lábfogó csapóvasak Közösségen belüli használatának tilalmáról, valamint a lábfogó csapóvassal vagy a kíméletes csapdázási szabványoknak nem megfelelő módszerekkel való eljárást alkalmazó országokból származó egyes vadon élő állatfajok prémjének és a belőlük előállított áruknak a Közösségbe történő behozatala tilalmáról szóló, 1991. november 4-i 3254/91/EGK tanácsi rendeletet[14]. Így a lábfogó csapóvasak mindenféle használata továbbra is tilos a Közösségen belül.

(8) Ez az irányelv nem érinti továbbá a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelv 12. és 15. cikkét[15].

(9) Az arányosság elvével összhangban e rendelet alapvető célkitűzéseinek céljából szükséges és célszerű előírni a kíméletes csapdázás nemzetközi szabványaira vonatkozó megállapodásokból adódó közösségi kötelezettségeknek a 98/142/EK és a 98/487/EK határozatoknak megfelelő végrehajtási szabályait. Ez az irányelv nem megy túl azon, ami a kitűzött célok eléréséhez szükséges, összhangban a Szerződés 5. cikkének (3) bekezdésével.

(10) Az ennek az irányelvnek a végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal[16] összhangban kell elfogadni,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Tárgy és alkalmazási kör

1. Ez az irányelv kíméletes csapdázási szabványokat, csapdázási módszerekre vonatkozó követelményeket, csapdázási módszerek vizsgálatára vonatkozó technikai rendelkezéseket és a bizonyos vadon élő állatfajok csapdázásához használt csapdák minősítését vezeti be.

2. Ez az irányelv az I. mellékletben felsorolt vadon élő emlősök vadgazdálkodás, kártevőirtás, megőrzésre, és prém, bőr vagy hús nyerésére irányuló befogás céljából történő csapdázására szolgáló csapdákra vonatkozik.

2. cikk

Meghatározások

Ennek az irányelvnek az alkalmazásában az alábbi meghatározásokat kell alkalmazni:

1. „csapdák” olyan mechanikus befogóeszközöket jelentenek, amelyeket az I. mellékletben felsorolt fajokhoz tartozó állatok elejtésére vagy befogására terveztek;

2. „csapdázási módszerek” jelentik a csapdákat és azok felállítási körülményeit, mint például a célfajokat, az elhelyezést, a mesterséges csalit, a csalétket és a természetes környezeti feltételeket;

3. „befogó csapdázási módszerek” jelentik azokat a csapdákat, amelyeket nem a csapdába ejtett állat megölésének céljából terveznek és állítanak fel, hanem mozgásának olyan mértékű korlátozására, amely lehetővé teszi, hogy egy ember közvetlen kapcsolatba kerüljön vele;

4. „elejtésre irányuló csapdázási módszerek” jelentik azokat a csapdákat, amelyeket az elfogott állat leölésének szándékával terveznek és állítanak fel;

5. „csapdázó vadász” jelenti azt a személyt, akit a tagállam illetékes hatósága feljogosít a I. mellékletben felsorolt állatok csapdázására szolgáló csapdák használatára;

3. cikk

Illetékes hatóságok

1. Minden tagállam kijelöl egy vagy több illetékes hatóságot, amely ennek az irányelvnek a végrehajtásáért felelős.

2. A tagállamok legkésőbb 2005. december 31-ig közlik a Bizottsággal az illetékes hatóságok nevét és címét. A Bizottság tájékoztatja erről a tagállamokat, és közzéteszi az illetékes hatóságok jegyzékét az Európai Unió Hivatalos Lapjában . Ugyanez az eljárás érvényes az illetékes hatóságok jegyzékében bekövetkező bármilyen változásra.

4. cikk

A csapdák használata

1. 2009. január 1-jétől a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a használatba kerülő csapdák összhangban állnak a II. mellékletben előírt kíméletes csapdázási szabványokkal, és mint ilyeneket, az illetékes hatóságok minősítették.

2. A tagállamok engedélyezhetik területükön olyan csapdák alkalmazását, amelyeket harmadik országok minősítettek a kíméletes csapdázási szabványokkal összhangban. A tagállamoknak meg kell indokolniuk, ha ezt visszautasítják, és erről írásban értesíteniük kell a minősítést kiadó harmadik országot és a Bizottságot.

5. cikk

Csapdázási módszerek

1. 2012. január 1-jétől a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy csak olyan csapdázási módszereket használnak, amelyek összhangban állnak a II. mellékletben előírt kíméletes csapdázási szabványokkal.

2. Egy befogó csapdázási módszer akkor tekinthető kíméletesnek, ha teljesülnek az alábbi feltételek:

(a) az ugyanahhoz a célfajhoz tartozó példányoknak a száma, amelyekből az adatokat nyerték, legalább 20;

(b) az (a) pontban hivatkozott állatok legalább 80%-a nem mutatja a II. melléklet 2.2. pontjában felsorolt jelek egyikét sem.

3. Egy elejtésre irányuló csapdázási módszer akkor tekinthető kíméletesnek, ha teljesülnek az alábbi feltételek:

(a) az ugyanahhoz a célfajhoz tartozó példányoknak a száma, amelyekből az adatokat nyerték, legalább 12;

(b) az (a) pontban hivatkozott állatok legalább 80%-a eszméletlen és érzéketlen a II. melléklet 3.2 pontjában meghatározott időkorláton belül, és elpusztulásukig ebben az állapotban maradnak.

6. cikk

Eltérések

1. Azzal a feltétellel, hogy nem alkalmazzák azokat olyan módon, amely aláásná ennek az irányelvnek a célját, az illetékes hatóságok eseti alapon eltéréseket biztosíthatnak a 4. cikk (1) bekezdésétől és az 5. cikktől, az alábbi célokból:

(a) a közegészség és biztonság érdekében;

(b) a köz- és magántulajdon védelme;

(c) kutatás, oktatás, a populáció újranépesítése, visszatelepítés, tenyésztés vagy az állatok és növények védelme;

(d) hagyományos, fából készült csapdák alkalmazása, amely fontos az őslakos közösségek kulturális örökségének megőrzéséhez;

(e) különleges csapda használata meghatározott fajok esetén vagy meghatározott környezeti körülmények között, ideiglenes alapon, az illetékes hatóság által meghatározott célszerű időtartamra, amíg folyik a kutatás a helyettesítő csapdák meghatározása céljából;

(f) eseti alapon egyének számára annak engedélyezése, hogy olyan csapdákat szerkesszenek és használjanak, amelyek megfelelnek az illetékes hatóság által jóváhagyott terveknek.

2. Az (1) bekezdés szerint nyújtott eltérést írásban meg kell indokolni, és meg kell állapítani az arra érvényes feltételeket.

3. Az illetékes hatóságnak értesítenie kell a Bizottságot bármilyen engedélyezett eltérésről, és az arra vonatkozó írásbeli indoklásról és feltételekről.

7. cikk

Minősít és

1. Ha a csapdákat és azok csapdázási módszereit vizsgálták, és bemutatják azok megfelelését a kíméletes csapdázási szabványoknak, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az illetékes hatóság minősítse az ilyen csapdákat.

2. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy szabványos minősítési dokumentumot állítsanak ki minden csapda vonatkozásában, amelyek alkalmazását a 4. cikk (1) bekezdése szerint engedélyezték.

3. A csapdák használatával kapcsolatos nemzeti tiltások érintetlenül hagyásával, egy másik tagállam illetékes hatósága által az ezzel az irányelvvel összhangban kiállított szabványos minősítési dokumentumot érvényes minősítésként kell elismerni a többi tagállamban.

4. Az illetékes hatóságnak célszerűen jelezni kell a szabványos minősítési dokumentumon a csapda használatával kapcsolatos minden különleges feltételt és korlátozást.

5. A csapda minősítését megelőzően az illetékes hatóságnak biztosítania kell, hogy a vizsgálatért felelős személy vagy szervezet a III. mellékletben a csapdázási módszerek vizsgálatára előírt technikai rendelkezéseket alkalmazta, és átadta az illetékes hatóságnak az említett melléklet 1.6. pontja szerinti jelentést.

8. cikk

Csapdázó vadászok

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a csapdázó vadászok megfelelő képzést kapjanak, vagy azzal egyenértékű gyakorlati tapasztalattal, hozzáértéssel és ismerettel rendelkezzenek, amely képesíti őket arra, hogy a kíméletes csapdázási szabványoknak megfelelően csapdázzanak.

9. cikk

Gyártók

A tagállamoknak meg kell követelniük a gyártóktól, hogy azonosítsák minősített csapdáikat és adjanak útmutatást azok megfelelő felállításához, biztonságos működtetéséhez és karbantartásához.

10. cikk

Kutatás

A tagállamoknak ösztönözni és bátorítani kell azokat a kutatásokat, amelyek hozzájárulnak a kíméletes csapdázási szabványok valamint a csapdázott állatok kíméletének fokozásához a IV. melléklet rendelkezései szerint.

11. cikk

Büntetések

A tagállamoknak meg kell határozniuk azokat a büntetési szabályokat, amelyek az e szerint az irányelv szerint elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandók, és meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy ezeket alkalmazzák. Az előírt büntetéseknek hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartóknak kell lenniük. A tagállamoknak tájékoztatniuk kell ezekről a rendelkezésekről a Bizottságot legkésőbb a 16. cikk (1) bekezdésében meghatározott időpontig, és haladéktalanul tájékoztatást kell nyújtaniuk az ezeket érintő bármilyen későbbi módosításokról.

12. cikk

Tájékoztatás

1. A tagállamoknak és a Bizottságnak kölcsönösen tájékoztatniuk kell egymást az ennek az irányelvnek a bevezetéséhez szükséges információkról.

2. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy megtegyék a szükséges lépéseket az e szerint az irányelv szerint elfogadott intézkedések nyilvánossággal történő megismertetése érdekében.

13. cikk

Bizottság

1. A Bizottságot a 338/97/EK tanácsi rendelet[17] 18. cikke szerint létrehozott bizottság segíti (továbbiakban „a bizottság”).

2. Az e bekezdésre való hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikke alkalmazandó, figyelembe véve az annak 8. cikkében előírt rendelkezéseket.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében előírt időszakot két hónapban kell megállapítani.

3. A bizottság elfogadja saját eljárási szabályait.

14. cikk

Végrehajtási intézkedések és módosítások

1. A 13. cikk (2) bekezdésében hivatkozott eljárással összhangban a Bizottság egységes feltételeket és kritériumokat ír elő az alábbiakra vonatkozóan:

(a) a 4. cikk (1) bekezdésében és a 6. cikk (1) bekezdésében hivatkozott értesítések;

(b) a 12. cikkben hivatkozott tájékoztatás;

(c) a 7. cikk céljából meghatározott szabványos minősítési dokumentum megfogalmazása.

A Bizottság, ahol szükséges, és a 13. cikk (1) bekezdésében hivatkozott eljárással összhangban, további végrehajtási intézkedéseket fogad el.

2. Amennyiben a 98/142/EK és 98/487/EK határozatban hivatkozott megállapodás és elfogadott jegyzőkönyvek mellékletei módosulnak, a Bizottság a 13. cikk (2) bekezdésében hivatkozott eljárással összhangban, annak megfelelően módosítja ennek az irányelvnek a mellékleteit.

15. cikk

Kapcsolat a nemzeti jogszabályokkal

A tagállamok az ebben az irányelvben előírtaknál szigorúbb rendelkezéseket tarthatnak fenn vagy vezethetnek be az I. mellékletben felsorolt állatok és állatfajok védelmére. A tagállamoknak tájékoztatniuk kell a Bizottságot minden ilyen intézkedésről.

16. cikk

Átültetés

1. A Tagállamok legkésőbb 2005. december 31-ig elfogadják és kihirdetik azokat a rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. E rendelkezések szövegét, valamint az azok és ezen irányelv közötti megfelelést bemutató táblázatot haladéktalanul közlik a Bizottsággal.

Ezeket a rendelkezéseket 2006. január 1-jétől alkalmazzák.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

2. A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

17. cikk

Hatályba lépés

Ez az irányelv az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

18. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, […]-án/-én.

az elnök az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

I. MELLÉKLET

ÁLLATFAJOK JEGYZÉKE

A kíméletes csapdázási szabványok az alábbi állatfajokra alkalmazandók:

+++++ TABLE +++++

E = európai

ÉA = észak-amerikai

II. MELLÉKLET

1. A KÍMÉLETES CSAPDÁZÁS SZABVÁNYAI

1.1. Célok

A szabványok célkitűzése az, hogy biztosítsák a csapdázott állatok kielégítő szintű kíméletét, és tovább fokozza ezt a kíméletet.

Függetlenül attól, hogy a csapdázási módszernek meg kell felelnie az ebben az irányelvben foglalt követelményeknek, figyelmet kell fordítani a csapdák kialakításának és felállításának további fejlesztésére, különös tekintettel:

(a) a befogó csapdában elfogott állatok kíméletének fokozására a befogás időtartama alatt;

(b) az elejtésre szolgáló csapdában elfogott állatok gyors eszméletvesztésének és érzéketlenségének biztosítására; és

(c) a nem célzott állatok elfogásának minimalizálására.

1.2. Alapelv

Annak a kiértékelésében, hogy egy csapdázási módszer kíméletes-e vagy nem, az elfogott állat kíméletét kell értékelni.

1.3. Általános megfontolások

Az állatok kíméletét annak a mértékével lehet jelezni, hogy milyen könnyen vagy nehezen birkóznak meg a környezettel, vagy milyen mértékben nem képesek megbirkózni környezetükkel. Mivel az állatok változó módszerekkel szoktak megpróbálni megbirkózni környezetükkel, számos intézkedést kell alkalmazni, amikor kíméletüket értékelik.

A csapdázott állatok kíméletének jelei magukban foglalják a fiziológiai jeleket, a sérülést és a viselkedést. Mivel néhány ilyen jelet eddig még nem tanulmányoztak számos faj esetében, további tudományos tanulmányok szükségesek az e szabványok szerinti megfelelő küszöbértékek meghatározásához.

Bár a kímélet nagymértékben különbözhet, a „kíméletes” kifejezés csak azokra a csapdázási módszerekre használatos, ahol az érintett állatok kímélete elfogadható szinten marad, bár ismeretes, hogy bizonyos helyzetekben az elejtésre szolgáló csapdáknál van egy olyan rövid időszak, amely során az állatok kímélete gyenge lehet.

A csapdák minősítésére szolgáló szabványokban kialakított küszöbértékek magukban foglalják a következőket:

(a) befogó csapdák esetében: azoknak a jeleknek a szintje, amelyeken túl a csapdázott állatok kímélete gyengének tekinthető; és

(b) elejtésre szolgáló csapdák esetében: az eszméletvesztésig és érzéketlenségig tartó idő és ennek az állapotnak a fennmaradása az állat elpusztulásáig.

2. A BEFOGÁSRA SZOLGÁLÓ CSAPDÁZÁSI MÓDSZEREK KÖVETELMÉNYEI

2.1. Paraméterek

Annak értékelésekor, hogy egy befogásra szolgáló csapdázási módszer megfelel vagy nem ezeknek a szabványoknak, a csapdába került állat kíméletét kell értékelni.

A paramétereknek magukban kell foglalniuk az ennek a II. mellékletnek a 2.2 pontjában felsorolt viselkedési és sérülési mutatókat.

Értékelni kell minden egyes ilyen paraméterre adott reakció mértékét.

2.2. Mutatók

A vadon élő csapdázott állatok gyenge kíméletének mutatóiként elismert viselkedési mutatók az alábbiak:

(a) önharapás, amely súlyos sérüléshez vezet (öncsonkítás);

(b) kiterjedt mozgásképtelenség és reagálásra való képtelenség.

A csapdázott vadon élő állatok gyenge kíméletének mutatóiként elismert vizsgálatok (sérülések) az alábbiak:

(a) törés;

(b) izületi ficam a kéztő vagy a csüd közelében;

(c) ín vagy szalag leválása;

(d) nagyobb mértékű csonthártyasérülés;

(e) komoly külső vérzés vagy vérzés a testüregekben;

(f) nagyobb mértékű vázizom degeneráció;

(g) végtag ischaemia;

(h) állandó fog törése oly módon, hogy a fogbél-üreg szabaddá válik;

(i) szemsérülés, beleértve a szaruhártya leválást;

(j) gerincvelő sérülés;

(k) súlyos belső szervi sérülés;

(l) szívizom degeneráció;

(m) amputáció;

(n) halál.

3. AZ ELEJTÉST SZOLGÁLÓ CSAPDÁZÁSI MÓDSZEREKKEL SZEMBENI KÖVETELMÉNYEK

3.1. Paraméterek

Meg kell határozni a leölési technika által okozott eszméletvesztés és érzéketlenné válás bekövetkezésének idejét, és ellenőrizni kell ennek az állapotnak a fennmaradását a halál bekövetkeztéig (azaz, amíg a szívfunkció megfordíthatatlanul leáll).

Az eszméletvesztést és az érzéketlenséget a szaruhártya- és szemhéjreflexek ellenőrzésével vagy bármilyen egyéb, tudományosan alátámasztott, erre alkalmas helyettesítő paraméter segítségével kell nyomon követni.

Azokban az esetekben, ahol további vizsgálatok szükségesek annak meghatározására, hogy a csapdázási módszer megfelel-e a szabványoknak, további elektroencefalográfia (EEG), vizuálisan kiváltható reakcióra (VEL) és hang által kiváltható reakcióra (SER) vonatkozó mérések végezhetők.

3.2. Mutatók és időkorlátok

+++++ TABLE +++++

* ezt az időkorlátot felül kell vizsgálni azzal a céllal, hogy az időkorlát-követelményeket fajonként alkalmazzák abból a szempontból, hogy a 300 másodperces korlátot 180 másodpercre korlátozzák, és meghatározzák a bevezetés határidejét.

III. MELLÉKLET

1. A CSAPDÁZÁSI MÓDSZEREK VIZSGÁLATÁRA IRÁNYULÓ TECHNIKAI RENDELKEZÉSEK

A pontosság és megbízhatóság biztosítása és annak bemutatása érdekében, hogy a csapdázási módszerek teljesítik a szabványokban előírt követelményeket, az említett csapdázási módszerekre irányuló tanulmányoknak követniük kell a jó kísérleti gyakorlat általános alapelveit.

Abban az esetben, ha a vizsgálati eljárásokat az ISO, a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet keretében alakították ki, és ha az ilyen eljárások, amelyek lényegesek a csapdázási módszerek megfelelőségének értékeléséhez, megfelelnek a szabvány néhány követelmények vagy azok egészének, célszerűen az ISO eljárások alkalmazhatók.

1.1. Általános rendelkezések

A vizsgálatokat átfogó tanulmányi protokollok szerint kell végezni.

Vizsgálni kell a csapda mechanizmusának működését.

A csapdák terepen történő vizsgálatát különösen a szelektivitás értékelése miatt kell elvégezni. Ezt a vizsgálatot arra is fel lehet használni, hogy adatokat gyűjtsünk a befogás hatékonyságáról és a felhasználói biztonságról.

A befogó csapdákat összetett módon kell vizsgálni, különösen a viselkedési és fiziológiai paraméterek értékeléséhez. Az elejtő csapdákat összetetten kell vizsgálni, különösen az eszméletvesztés meghatározásához.

Ezeknél a terepen végzett vizsgálatoknál a csapdákat naponta ellenőrizni kell.

Az elejtő csapdák esetében a célállat eszméletvesztésének és leölésének hatékonyságát eszméleten lévő mozgékony állatokon kell végezni laboratóriumban vagy összetett módon, és terepen végzett mérésekkel. Ki kell értékelni a csapdának azt a képességét, hogy a célállatot életfontosságú helyen csapja le.

A csapdák nem tehetik ki a kezelőt indokolatlan veszélynek normál használat esetén.

Szükség esetén mérések szélesebb skálája ellenőrizhető a csapdák vizsgálata során.

A terepen végzett vizsgálatok magukban foglalhatják a csapdázás hatásainak tanulmányozását mind a megcélzott, mind a nem megcélzott fajokon.

1.2. A tanulmány körülményei

A csapdát a gyártó vagy mások legjobb tanácsai szerint kell felállítani.

Összetett vizsgálatokhoz olyan összetételt kell alkalmazni, amely megfelelő környezetet nyújt ahhoz, hogy a célfaj egyedei szabadon mozogjanak, elrejtőzzenek és a leginkább normális viselkedést mutassák. Lehetővé kell tenni a csapdák felállítását és az elfogott állatok megfigyelését. Ha célszerű, a csapdát úgy kell felállítani, hogy videó- és hangfelvételt lehessen készíteni az egész csapdázási jelenetről.

A terepen történő vizsgálat esetében olyan helyszínt kell választani, amely reprezentálja a gyakorlati használat helyszínét. Mivel a csapda szelektivitása és a csapda bármilyen lehetséges nemkívánatos hatása a nem megcélzott fajokra fontos oka a terepen végzett vizsgálatnak, a vizsgálat helyszínét szükséges lehet különböző élőhelyeken kiválasztani, ahol a különböző nem célzott fajok valószínűleg előfordulnak. Minden egyes csapdáról és annak felállításáról, valamint az általános környezetről képeket kell készíteni. A csapda azonosítószáma a fényképfelvétel részét képezi, csapás előtt és csapás után.

1.3. A tanulmányt végző személyek

A vizsgálatot végző személyzetnek megfelelő szakértelemmel és képzettséggel kell rendelkeznie.

A vizsgálatot végző személyzetből legalább egy személynek tapasztalattal kell rendelkeznie a csapdák használatában, és képesnek kell lennie a vizsgálat során alkalmazott állatok csapdázására, és legalább egy személynek tapasztalattal kell rendelkeznie minden egyes kíméletesség értékelési módszer területén a befogó csapdák esetében, és az eszméletvesztés értékelésére szolgáló módszerek területén az elejtő csapdák esetében. Például a csapdázásra való viselkedési válaszok és az idegenkedés értékelését speciálisan olyan képzett személynek kell végeznie, aki járatos az ilyen adatok értelmezésében.

1.4. A csapdavizsgálat során alkalmazott állatok

Az összetett vizsgálatoknál használt állatoknak jó egészségi állapotban kell lenniük, és reprezentálniuk kell azokat az egyedeket, amelyeket valószínűsíthetően vadon elfognak. Az alkalmazott állatoknak nem lehet előzetes csapdázási tapasztalatuk a vizsgált csapda vonatkozásában.

A csapdák vizsgálatát megelőzően az állatokat megfelelő körülmények között kell tartani, és megfelelő élelemmel és vízzel kell ellátni. Az állatok nem tarthatók olyan módon, amelyek önmagukban rossz közérzetet okozhatnak.

Az állatokat akklimatizálni kell a vizsgálati körülményekhez, mielőtt a vizsgálat megkezdődik.

1.5. Megfigyelések

Viselkedés

A viselkedési megfigyeléseket képzett személynek kell végeznie, különös tekintettel az adott faj etológiájának ismeretére.

Az állat csapdázásánál az idegenkedést úgy lehet értékelni, hogy hirtelen észlelt helyzet után újra kiteszik az állatot a csapdának egy megfelelő helyzetben, és értékelik a viselkedését.

Ügyelni kell arra, hogy különbséget tegyenek a csapdával való reagálásból adódó további ingerek vagy a helyzetből adódó ingerek között.

Fiziológia

Néhány állat ellátható telemetriai regisztrálókészülékekkel (pl. a szívverés és a légzés ütemének regisztrálásához) a vizsgálat előtt. Ennek a felszerelésnek jóval az állat csapdázása előtt kell megtörténnie, hogy megszűnjön az állat zavarodottsága, amit az ilyen regisztrálókészülékekkel történő felszerelés okozott.

Minden óvintézkedést meg kell tenni annak érdekében, hogy korlátozzuk a nem megfelelő vagy torzított megfigyeléseket és paramétereket, különösen azokat, amelyek a mintavétel során az emberi beavatkozás miatt következtek be.

Amikor biológiai mintavételt végeznek (pl. vér, vizelet, nyálka vétele történik), ezt a csapdázás szempontjából megfelelő időben kell megtenni, és a paraméter időtől függő változásait az értékelés során figyelembe kell venni. Gyűjteni kell továbbá ellenőrző adatokat máshol, jó állapotban és más tevékenységet végző állatoktól, alapadatokat a csapdázási esemény bekövetkezése előtt, és néhány referenciaadatot extrém stimulációt követően (pl. mellékvesekéreg-hormonnal végzett vizsgálat).

Minden biológiai mintát a legjobb ismeretek szerint kell venni és tárolni, biztosítva annak eltartását az analízis előtt.

Az alkalmazott analitikai módszereket érvényesíteni kell.

Elejtő csapdák esetében, ha a reflexvizsgálatokat tartalmazó neurológiai vizsgálatokat végeznek (pl. fájdalom vagy szem) EEG és/vagy VER vagy SER mérésekkel kombinálva, ezeket szakértőnek kell végeznie, biztosítva a fontos információkat az állat eszméletvesztése és leölési technika hatékonysága vonatkozásában.

Ha az állatok nem eszméletlenek vagy érzéketlenek a vizsgálati jegyzőkönyvben leírt időn belül, azokat kíméletes módon le kell ölni.

Sérülések és patológia

Minden vizsgálati példányt gondosan meg kell vizsgálni a sérülések szempontjából. Radiológiai vizsgálatokat kell végezni a lehetséges törések ellenőrzéséhez.

Egy képzett állatorvosnak post mortem vizsgálatot kell végeznie az elfogadott állatorvosi gyakorlat alapján.

Az érintett szerveket vagy/és területeket makroszkóposan, és ha célszerű, szövettani módszerekkel kell megvizsgálni.

1.6. Jelentés

A tanulmányról készült jelentésnek minden lényeges információt tartalmaznia kell a kísérlet tervezéséről, a felhasznált anyagokról és módszerekről, valamint az eredményekről, különösen az alábbiakat:

(a) a csapda kialakításának műszaki leírása, beleértve a szerkezeti anyagot is;

(b) a gyártó használati útmutatója;

(c) a vizsgálati körülmények leírása;

(d) az időjárási körülmények, különösen a hőmérséklet és a hómélység;

(e) a vizsgálatot végző személyzet;

(f) a vizsgálat állatok és csapdák száma;

(g) az elfogott cél- és nem-cél állatok száma fajonként, és azok relatív gyakorisága oly módon kifejezve, hogy az az adott területen ritka, általános vagy gyakori;

(h) szelektivitás;

(i) bármilyen olyan bizonyíték részletei, amely szerint a csapda működésbe lépett és sérülést okozott olyan állatnak, amelyet nem fogott meg;

(j) viselkedésbeli megfigyelések;

(k) minden egyes mért fiziológiai paraméter értékei és a módszerek;

(l) a sérülések és a post mortem vizsgálatok leírása;

(m) az eszmélet és az érzékenység elvesztéséig eltelt idő; és

(n) statisztikai elemzések

IV. MELLÉKLET

1. KUTATÁS

A csapdázási rendszerek vizsgálatakor a csapdázott állatok kíméletére vonatkozó megfelelő mennyiségű mérést kell értékelni. Mivel ilyen méréseket, különösen a kiegészítő viselkedési és fiziológiai méréseket, még nem fejlesztették ki és nem alkalmazták számos vonatkozásban, ezek alkalmazását ezekben a szabványokban a kérdéses fajokra vonatkozóan tudományos tanulmányokkal kell igazolni, amelyek során meghatározzák az alapszinteket, a választartományokat és az egyéb fontos méréseket.

Célkitűzések

A 11. cikk szerint ösztönzött és bátorított kutatásoknak különösen a kiegészítő paraméterek küszöbértékeinek beállításához szükséges alapszintek és referenciaadatok létrehozására kell irányulnia, vagy az olyan egyéb kíméletességi mérések megfelelőségének kiértékelésére, amelyek az említett szabványok 2.3. szakaszában felsorolt területeibe nem tartoznak bele, beleértve számos viselkedési és fiziológiai mutatót.

Tanulmányozandó speciális mérések

A tanulmányozandó paramétereknek különösen az alábbiakat kell magukban foglalniuk:

(a) viselkedési válaszok csapdába kerülést követően, beleértve a kiadott hangokat, a rendkívüli pánikot, a normál viselkedéshez való visszatérés időtartamát a csapdából való elengedést követően, és az ellenszenvet. Az ellenszenv vizsgálatakor értékelni kell az előzőleg tapasztalt csapdázási helyzethez való szoros közelítés elkerülésének vagy az azzal szembeni ellenállásának a mértékét; és

(b) a fiziológiai paramétereket, beleértve a pulzusszámot és az aritmiát, a biokémiai paramétereket (vér, vizelet vagy nyálka mérése) a fajnak megfelelően, beleértve a glucocorticoid koncentrációt, a prolactin-koncentrációt, a kreatin kináz aktivitást, a lectate dehidrogenáz (és lehetőleg az izo-enzim 5), valamint a béta endorfin szinteket (ha van minta).

A fiziológiai paraméterek reakcióinak mértéke utal az alap- és extrémszintekre, valamint az időfüggőségre.

Az alapszint az adott fiziológiai változónak azt a mennyiségét, koncentrációját vagy ütemét jelenti, amikor az állatot nem zavarják a környezeti körülmények. Azoknak a fiziológiai változóknak az esetén, amelyek néhány másodperces vagy perces időszakok alatt változnak, ez az alapszint speciális tevékenységre utal, például fekvés, állás, séta vagy futás és ugrás. Az extrémszint az ilyen állatok maximális vagy minimális szintjéhez közeli értéket jelent. A fent említett fiziológiai reakciókat valószínűleg az összes emlősállat mutatja, de a pontos alap- és extrémszinteket, valamint az ezek közti változás mintáját minden vizsgált fajra meg kell határozni.

A gyenge kíméletet jelző fiziológiai reakciók mértékének az a szempontja, hogy a mért szint távol van-e a normál szinttől, és hogy ennek a megváltozott szintnek az időtartama jelentős-e.

Azokban az esetekben, amikor további vizsgálatok szükségesek annak meghatározásához, hogy a csapdázási módszer megfelel-e a szabványoknak, további elektorenkefalográfia (EEG), vizuálisan kiváltott reakcióra (VER) és hang által kiváltott reakcióra (SER) vonatkozó mérések végezhetők.

[1] A kíméletes csapdázásra vonatkozó nemzetközi előírásokról szóló, az Európai Közösség, Kanada és az Orosz Föderáció között létrejött megállapodás, valamint az említett megállapodás aláírásáról szóló, Kanada és az Európai Közösség által kölcsönösen elfogadott jegyzőkönyv megkötéséről szóló, 1998. január 26-i 98/142/EK tanácsi határozat (HL L 42. szám, 1998.2.14., 40. o.).

[2] Az Európai Közösség és az Amerikai Egyesült Államok között a kíméletes csapdázás előírásairól kölcsönösen elfogadott jegyzőkönyvek formájában történő nemzetközi megállapodás megkötéséről szóló, 1998. július 13-i 98/487/EK tanácsi határozat (HL L 219. szám, 1998.8.7., 24. o.).

[3] A tárgyalások során a Megállapodás I. mellékletének 2. részében meghatározott állatok száma 13-ról 19 fajra bővült más felek kérésére, akik úgy kívánták, hogy a lista nagyobb számú európai fajt tartalmazzon.

[4] Canis latrans, Prérifarkas Martes Americana, Amerikai nyest Felix rufus, Vöröshiúz Martes pennant, Halásznyest Ondata zibethicus, Pézsmapocok Procyon lotor , Mosómedve Martes zibellina , Coboly Mustela erminea , Hermelin Lynx lynx , Közönséges hiúz Lynx canadensis , Kanadai hiúz Meles meles , Közönséges borz Taxidea taxus , Amerikai borz Canis lupus , Farkas Nyctereutes procyonoides , Nyestkutya Castor fiber , Európai hód Castor canadensis , Kanadai hód Lutra lutra, Európai vidra Lutra canadensis , Kanadai vidra Martes martes , Pine marten

[5] „A helyzet értékelése a tagállamokban, a Megállapodás bevezetése előkészítésének technikai segítségeként” készítette a FACE (az Európai Vadászati Szövetségek Szövetsége) 1999-2000-ben.

[6] 3254/91/EGK tanácsi rendelet, HL L 308. szám, 1991.11.9., 1. o.)

[7] HL L 61. szám, 1997.3.3., 1. o.

[8] HL L […]., […], […]. o.

[9] HL L […]., […], […]. o.

[10] HL L […]., […], […]. o.

[11] HL L […]., […], […]. o.

[12] HL L 42. szám, 1998.2.14., 40. o.

[13] HL L 219. szám, 1998.8.7., 24. o.

[14] 3254/91/EGK tanácsi rendelet, HL L 308. szám, 1991.11.9., 1. o.

[15] HL L 206. szám, 1992.7.22., 7. o. A legutóbb az 1882/2003/EK európai parlamenti és tanács rendelettel (HL L 284. szám, 2003.10.31., 1. o.) módosított irányelv.

[16] HL L 184. szám, 1999.7.17., 23. o.

[17] HL L 61. szám, 1997.3.3., 1. o.