19.5.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 129/1

(1)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 9. cikke szerint szakpolitikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során az Unió figyelembe veszi a foglalkoztatás magas szintjének előmozdítására, a megfelelő szociális biztonság biztosítására, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre, valamint az oktatás, a képzés és az emberi egészség védelmének magas szintjére vonatkozó követelményeket. Ezenfelül, továbbá az EUMSZ 11. cikke értelmében, a környezetvédelmi követelményeket – különösen a fenntartható fejlődés előmozdítása céljából – be kell illeszteni az uniós politikákba és tevékenységekbe.

(2)

Az EUMSZ 120. és 121. cikke úgy rendelkezik, hogy a tagállamok azzal a szándékkal folytatják gazdaságpolitikájukat, hogy a Tanács által megfogalmazott átfogó iránymutatások szerint hozzájáruljanak az Unió célkitűzéseinek megvalósításához. A tagállamok gazdaságpolitikájának összehangolása ezért közös érdekű ügy.

(3)

Több tagállamban lezajlott, illetve folyamatban van a múltban felhalmozódott makrogazdasági egyensúlyhiányok kiigazítása, sok tagállam pedig az alacsony potenciális növekedés okozta kihívással néz szembe. Az Unió szakpolitikai prioritásai közé emelte a strukturális reformok végrehajtását, hogy fenntartható pályára állítsa a gazdasági fellendülést, felszabadítsa a növekedési potenciált a kiigazítási kapacitás megerősítése céljából, és támogatást nyújtson a konvergenciafolyamathoz.

(4)

A reformok jellegüknél fogva bonyolult folyamatok, amelyekhez rendkívül speciális ismeretek és készségek egész láncolatára, valamint hosszú távú szemléletmódra van szükség. A különféle közpolitikai területeken végzett reformok kezelése kihívást jelentő feladat, mivel azok hatásai gyakran csak bizonyos idő elteltével érzékelhetők. Ezért az időben történő és hatékony tervezés és végrehajtás döntő fontosságú a válság sújtotta vagy strukturális gyengeséggel küzdő gazdaságok számára. Ezzel összefüggésben fontos volt az Unió technikai segítségnyújtás formájában biztosított támogatása az elmúlt néhány évben végrehajtott görögországi és ciprusi gazdasági kiigazítás támogatásához. A strukturális reformokért való helyi felelősségvállalás elengedhetetlen a reformok sikere érdekében.

(5)

A tagállamok támogatást vehetnek igénybe az Unió gazdasági és társadalmi célkitűzéseivel összhangban álló, növekedés-fenntartó strukturális reformok kialakítása és végrehajtása tekintetében mutatkozó kihívások kezeléséhez. E kihívások különféle tényezőktől – így például a korlátozott igazgatási és intézményi kapacitástól és az uniós jog nem megfelelő alkalmazásától és végrehajtásától – függhetnek.

(6)

Az Unió jelentős tapasztalattal rendelkezik abban a tekintetben, hogy egyedi támogatást nyújt a nemzeti közigazgatásoknak és más tagállami hatóságoknak a kapacitásépítéshez és hasonló intézkedésekhez bizonyos ágazatokban (pl. adórendszer, vámügy, valamint a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott támogatás), valamint a kohéziós politika végrehajtása tekintetében. A reformok végrehajtásához a nemzeti hatóságoknak biztosított segítségnyújtás terén szerzett uniós tapasztalatot fel kell használni a tagállamoknak nyújtandó uniós támogatási kapacitás erősítése érdekében. Valóban átfogó és integrált fellépés szükséges ahhoz, hogy támogatást nyújtsanak azoknak a tagállamoknak, amelyek növekedésösztönző reformokat hajtanak végre, és uniós segítségnyújtást kérelmezzenek ebben a tekintetben.

(7)

Az Európai Számvevőszék 19/2015. számú, „A Görögországnak nyújtott technikai segítség javításához több figyelmet kell fordítani az eredményekre” című különjelentése hasznos ajánlásokat tartalmaz a Bizottság által a tagállamoknak nyújtandó technikai segítség tekintetében. Ezeket az ajánlásokat figyelembe kell venni az e rendelet alapján nyújtott támogatás végrehajtásakor.

(8)

A fentiek fényében létre kell hozni egy strukturálisreform-támogató programot (a továbbiakban: a program) a tagállamok azon képességének erősítése céljából, hogy növekedésösztönző igazgatási és strukturális reformokat dolgozzanak ki és hajtsanak végre, többek között az uniós alapok hatékony és eredményes felhasználásának elősegítése révén. A program célja, hogy elősegítse a gazdaságélénkítés, a kohézió és a munkahelyteremtés támogatása, az európai versenyképesség és termelékenység erősítése és a reálgazdaságba történő beruházások terén elérendő közös célkitűzések megvalósítását. Ez lehetővé tenné a magas szintű szociális jólét és a magas színvonalú egészségügyi és oktatási szolgáltatások megvalósításával, illetve a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemmel kapcsolatos gazdasági és társadalmi kihívások megfelelőbb kezelését is.

(9)

A program szerinti támogatást a Bizottságnak egy tagállam kérelme alapján kell nyújtania kohézióval, versenyképességgel, termelékenységgel, innovációval, intelligens, fenntartható és inkluzív növekedéssel, munkahelyekkel és beruházással kapcsolatos, olyan területeken, mint a költségvetés és az adórendszer, a közszolgálat, az intézményi és igazgatási reformok, az igazságszolgáltatási rendszerek, a csalás, a korrupció, a pénzmosás és az adókijátszás elleni küzdelem, az üzleti környezet, a magánszektor fejlesztése, a verseny, a közbeszerzés, a közszféra vállalkozásokban való részvétele, a privatizációs folyamatok, a finanszírozási eszközökhöz való hozzáférés, a pénzügyi ágazati politikák, a kereskedelem, a fenntartható fejlődés, az oktatás és a képzés, a munkaügyi politikák, a közegészségügy, a menekültügyi és migrációs politikák, a mezőgazdaság, a vidékfejlesztés és a halászat.

(10)

A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a program alapján támogatást kérelmezhessenek a Bizottságtól a gazdasági kormányzási folyamatok, különösen az európai szemeszteren belüli országspecifikus ajánlások keretébe illeszkedő reformok végrehajtása, az uniós jog végrehajtásával kapcsolatos intézkedések, valamint a gazdasági kiigazítási programok végrehajtása tekintetében. Lehetővé kell tenni számukra azt is, hogy támogatást kérhessenek a saját kezdeményezésükre vállalt reformok tekintetében, amelyek célja a kohézió, a beruházások, a fenntartható növekedés, a munkahelyteremtés és a versenyképesség megvalósítása. A Bizottság útmutatást adhat a támogatás iránti kérelem fő elemeivel kapcsolatban.

(11)

A kérelmező tagállammal – többek között az európai szemeszter keretében – folytatott párbeszédet követően a Bizottságnak az átláthatóság, az egyenlő bánásmód és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveit szem előtt tartva kell elemeznie a kérelmet, továbbá a nyújtandó támogatást a feltárt problémák sürgőssége, kiterjedtsége és mélysége, a mérlegelt szakpolitikai területekkel kapcsolatos támogatási igény, a társadalmi-gazdasági mutatók elemzése és a tagállam általános igazgatási kapacitása alapján kell meghatároznia. A fenti elemzés alapján, valamint figyelembe véve az uniós alapokból vagy uniós programokból finanszírozott meglévő fellépéseket és tevékenységeket, a Bizottságnak megállapodásra kell jutnia az érintett tagállammal a kiemelt területeket, a célkitűzéseket, egy indikatív ütemtervet, a nyújtandó támogatási intézkedések alkalmazási körét, valamint az e támogatáshoz való becsült globális pénzügyi hozzájárulást illetően, amelyeket egy együttműködési és támogatási tervben kell rögzíteni.

(12)

Többek között az átláthatóság érdekében a Bizottságnak az e rendelet által megállapított feltételek mellett az együttműködési és támogatási terveket az Európai Parlament és a Tanács rendelkezésére kell bocsátania.

(13)

A Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy a támogatásban részesülni kívánó tagállam egyetértésével a támogatásnyújtást európai és nemzetközi szervezetekkel vagy más olyan tagállamokkal együttműködésben szervezze meg, amelyek megállapodtak arról, hogy reformpartnerekként járnak el. Lehetővé kell tenni a támogatásban részesülni kívánó tagállam számára, hogy adott támogatási terület vagy területek vonatkozásában partnerségre lépjen egy vagy több tagállammal, mint reformpartnerrel, a stratégia és a reformütemtervek kidolgozásának, kiváló minőségű támogatás kialakításának, valamint a stratégia és a projektek végrehajtása felügyeletének elősegítése érdekében. Bár a reformokért a felelősség a támogatásban részesülni kívánó tagállamot terheli, a támogatást nyújtó reformpartnereknek vagy más tagállamoknak, vagy ezeknek együtt, hozzá kell tudniuk járulni a program sikeres végrehajtásához.

(14)

A Bizottság „Az uniós költségvetés felülvizsgálata” című, 2010. október 19-i és „Az Európa 2020 költségvetése” című, 2011. június 29-i közleményeiben hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a finanszírozás az egyértelmű európai hozzáadott értékkel rendelkező tevékenységekre és intézkedésekre összpontosuljon, vagyis azokra, ahol az uniós beavatkozás többletértéket biztosíthat a tagállamok önálló fellépéséhez képest. Ezzel összefüggésben a program alapján végrehajtott támogatási intézkedéseknek és tevékenységeknek biztosítaniuk kell a kiegészítő jelleget és a szinergiát egyéb regionális, nemzeti, uniós illetve nemzetközi szintű programokkal és politikákkal. A program szerinti fellépéseknek és tevékenységeknek lehetővé kell tenniük olyan megoldások kidolgozását és végrehajtását, amelyek a megfelelő szinten kezelik a nemzeti kihívásokat, és hatással vannak a határon átnyúló, vagy az egész Uniót érintő kihívásokra, és amelyek hozzájárulhatnak a társadalmi, gazdasági és területi kohézióhoz. Emellett a program keretében végrehajtott fellépéseknek és tevékenységeknek hozzá kell járulniuk az uniós jog következetes és koherens végrehajtásának megvalósításához. Mindemellett elő kell segíteniük a bizalom továbbfejlesztését és az együttműködés előmozdítását is a Bizottság és a tagállamok kapcsolatában, valamint a tagállamok között. Ezenfelül az Unió jobb helyzetben van a tagállamoknál ahhoz, hogy platformot biztosítson a partnerek bevált gyakorlatainak megosztásához és a szakértelem mozgósításához.

(15)

A programra vonatkozóan pénzügyi keretösszeget kell meghatározni, amely az 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletben (4) megállapított többéves pénzügyi keret időtartamához igazodó időszakot fedezi.

(16)

A program pénzügyi keretösszegét a Bizottság kezdeményezésére az 1303/2013/EU (5) és az 1305/2013/EU (6) európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján megállapított technikai segítségnyújtási juttatásokból levont pénzügyi forrásoknak kell alkotniuk. Az e különös programot szolgáló levonás lehetővé tétele érdekében és bármely jövőbeni javaslat sérelme nélkül módosítani kell az említett rendeleteket.

(17)

Ez a rendelet a program teljes időtartamára pénzügyi keretösszeget határoz meg, amely az éves költségvetési eljárás során az elsődleges referenciaösszeget jelenti az Európai Parlament és a Tanács számára a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti 2013. december 2-i intézményközi megállapodás (7) 17. pontja értelmében. A program finanszírozása az 1303/2013/EU és az 1305/2013/EU rendelet szerint, a Bizottság kezdeményezésére a technikai segítségnyújtásra szóló előirányzatokból történő átcsoportosítás révén, csak egyszeri megoldásként vehető fontolóra és nem teremthet precedenst a jövőbeli kezdeményezések finanszírozása vonatkozásában.

(18)

A támogatást kérelmező tagállamok számára biztosítani kell a lehetőséget arra, hogy önkéntes alapon további pénzeszközökkel járuljanak hozzá a program pénzügyi keretösszegéhez. Jelenleg az 1303/2013/EU rendelet az átmeneti költségvetési nehézségekkel küzdő tagállamokra korlátozza annak lehetőségét, hogy tagállami kezdeményezésre átcsoportosítsák a technikai segítségnyújtásra elkülönített forrásokat. Ezért az 1303/2013/EU rendeletet módosítani kell annak érdekében, hogy minden tagállam pénzügyileg szerepet vállalhasson a programban. Az uniós költségvetésbe átcsoportosított forrásokat olyan intézkedések támogatására kell fordítani, amelyek az érintett tagállamokban elősegítik az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést.

(19)

Ezt a rendeletet a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelettel (8) (a továbbiakban: a költségvetési rendelet) összhangban kell végrehajtani. Ennek érdekében a Bizottságnak éves munkaprogramokat kell elfogadnia és erről tájékoztatnia kell az Európai Parlamentet és a Tanácsot. Az éves munkaprogramok keretében kell megállapítani a végrehajtásukhoz szükséges intézkedéseket a program általános és konkrét célkitűzéseinek megfelelően, a támogatásokra vonatkozó kiválasztási és odaítélési feltételeket, valamint az előírt összes többi elemet.

(20)

Figyelemmel annak fontosságára, hogy fenntartsák a strukturális, intézményi és igazgatási reformok végrehajtására irányuló tagállami erőfeszítéseket, a program célkitűzéseinek elérése érdekében lehetővé kell tenni a vissza nem térítendő támogatások tekintetében az elszámolható költségek legfeljebb 100 %-os társfinanszírozási arányát, ugyanakkor biztosítani kell az összhangot a társfinanszírozás elvével és a nonprofit elvvel.

(21)

Azonnali reagálást igénylő, előreláthatatlan és megfelelően indokolt sürgős esetekben, – így például a gazdaság súlyos zavara, vagy az adott tagállam gazdasági vagy társadalmi feltételeit súlyosan érintő és általa nem befolyásolható lényeges körülmény esetén – lehetővé kell tenni a Bizottság számára, hogy a támogatásban részesülni kívánó tagállam kérelme alapján – a program alapján támogatható célkitűzéseknek és fellépéseknek megfelelően – korlátozott, legfeljebb hat hónapos időtartamra különleges intézkedéseket fogadhasson el az éves munkaprogram egy korlátozott része tekintetében, hogy támogatást nyújtson a nemzeti hatóságoknak az említett sürgős szükségletek kezeléséhez.

(22)

Az uniós költségvetésből származó pénzeszközök hatékony és következetes elosztása, valamint a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvének tiszteletben tartása érdekében az e program alapján hozott intézkedéseknek járulékos jelleggel ki kell egészíteniük a folyamatban lévő uniós programokat, ugyanakkor el kell kerülniük ugyanazon kiadások kettős finanszírozását. Így különösen a Bizottságnak és az érintett tagállamnak saját felelősségi területükön belül, uniós és tagállami szinten a folyamat minden szakaszában gondoskodniuk kell a hatékony koordinációról, hogy következetességet, kiegészítő jelleget és szinergiát biztosítsanak azon a finanszírozási források között, amelyek a programhoz szorosan kapcsolódó fellépéseket támogatnak az érintett tagállamokban, különösen az uniós alapokból és uniós programokból finanszírozott tagállamokbeli intézkedésekkel. A Bizottságnak minden tőle telhetőt meg kell tennie a releváns nemzetközi szervezetek által nyújtott támogatással való kiegészítő jelleg és szinergiák biztosítására.

(23)

Az Unió pénzügyi érdekeit a teljes kiadási ciklusban arányos intézkedésekkel kell védeni, ideértve a szabálytalanságok megelőzését, feltárását és kivizsgálását, az elveszített, jogtalanul kifizetett vagy szabálytalanul felhasznált források visszafizettetését, valamint adott esetben közigazgatási és pénzügyi szankciók alkalmazását.

(24)

A program értékelésének megkönnyítése érdekében kezdettől fogva megfelelő, átlátható keretet kell létrehozni a fellépések végrehajtásának és a program eredményeinek nyomon követésére. A Bizottságnak éves ellenőrzési jelentést kell az Európai Parlament és a Tanács rendelkezésére bocsátania a program végrehajtásáról, amelyben többek között tájékoztatást nyújt a tagállamok által benyújtott támogatás iránti kérelmekről, a támogatás iránti kérelmek értékeléséhez szükséges kritériumok alkalmazására vonatkozó elemzésekről, együttműködési és támogatási tervekről, a reformpartnerek részvételéről és a meghozott különleges intézkedésekről. Független, félidős külső értékelést kell végezni, amely megvizsgálja a program célkitűzéseinek megvalósulását, forrásai felhasználásának hatékonyságát és európai szintű hozzáadott értékét. Egy független, utólagos értékelésnek emellett a program hosszú távú hatását és fenntarthatósági hatásait is vizsgálnia kell. Az említett értékeléseknek a program hatásait mérő mutatókra kell támaszkodniuk.

(25)

Annak érdekében, hogy a program végrehajtása során szerzett tapasztalatok fényében a Bizottság kiigazítsa a program célkitűzéseinek megvalósítását mérő mutatók listáját, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el e lista módosítására vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak (9) megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(26)

Az e rendeletnek az éves munkaprogramok elfogadása tekintetében történő végrehajtására vonatkozó egységes feltételek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni.

(27)

mivel e rendelet célját, nevezetesen a tagállamok intézményi, igazgatási és strukturális reformjainak elősegítését azáltal, hogy többek között az uniós alapok hatékony, átlátható és eredményes felhasználásának elősegítése révén támogatást nyújtanak az e rendeletben meghatározott nemzeti hatóságoknak az intézményi, kormányzati struktúrák vagy közigazgatási, gazdasági és társadalmi ágazatok reformjára irányuló intézkedések tekintetében, a tagállamok önmagukban nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban annak terjedelme és hatásai miatt e cél uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket, mivel a támogatás alkalmazási körét az érintett tagállammal kötött kölcsönös megállapodással kell megállapítani.

(28)

Az e rendeletben foglalt intézkedések azonnali alkalmazásának lehetővé tétele érdekében e rendeletnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon kell hatályba lépnie,

a)

a határon átnyúló hatású helyi, regionális vagy nemzeti kihívások vagy az egész Uniót érintő kihívások kezelésére irányuló, valamint a társadalmi, gazdasági és területi kohézióhoz is esetlegesen hozzájáruló megoldások kidolgozása és végrehajtása;

b)

azok kiegészítő jellege és szinergiája egyéb uniós programokkal és szakpolitikákkal adott esetben regionális, nemzeti, uniós és nemzetközi szinten;

c)

azok hozzájárulása az uniós jog és politikák következetes és koherens végrehajtásához, valamint az európai értékek, így a szolidaritás előmozdításához;

d)

azok hozzájárulása a bevált gyakorlatok megosztásához – a reformprogramok láthatóságának növelése érdekében is –, valamint az egész Unióra kiterjedő platform és szakértői hálózat kiépítéséhez;

e)

a kedvezményezett tagállamok és a Bizottság közötti kölcsönös bizalom, valamint a tagállamok közötti együttműködés előmozdítása.

a)

a nemzeti hatóságok azon kezdeményezéseinek támogatása, hogy a prioritásaiknak megfelelően alakítsák ki reformjaikat, figyelembe véve a kezdeti feltételeket és a várt társadalmi-gazdasági hatásokat;

b)

a nemzeti hatóságok támogatása abban, hogy erősítsék a reformpolitikák és stratégiák megfogalmazására, kidolgozására és végrehajtására irányuló kapacitásukat, valamint olyan integrált megközelítés alkalmazásában, amely ágazatokon átívelő következetességet biztosít a célok és az eszközök között;

c)

a nemzeti hatóságok arra irányuló erőfeszítéseinek támogatása, hogy a más országok által hasonló helyzetek kezelése során bevált gyakorlatok és levont tanulságok figyelembevételével megfelelő folyamatokat és módszertanokat határozzanak meg és alkalmazzanak;

d)

segítségnyújtás a nemzeti hatóságoknak az emberierőforrás-menedzsment hatékonyságának és eredményességének fokozásához, többek között a szaktudás és a készségek erősítése, valamint a felelősségi területek világos meghatározása révén.

a)

államháztartási gazdálkodás és vagyonkezelés, költségvetési folyamat, adósságkezelés és adóigazgatás;

b)

intézményi reform és a közigazgatás hatékony és szolgáltatásorientált működése, többek között adott esetben a szabályok egyszerűsítése révén, hatékony jogállamiság, az igazságszolgáltatási rendszer reformja, valamint a csalás, a korrupció és a pénzmosás elleni küzdelem megerősítése;

c)

üzleti környezet (így a kkv-k vonatkozásában is), újraiparosítás, a magánszektor fejlesztése, beruházások, vállalkozásokban való állami részvétel, privatizációs folyamatok, kereskedelem és közvetlen külföldi befektetések, verseny és közbeszerzés, fenntartható ágazati fejlesztés és az innováció és a digitalizálás támogatása;

d)

oktatás és képzés; a munkahelyek létrehozására irányuló munkaerő-piaci politikák – ideértve a társadalmi párbeszédet is –; a szegénység elleni küzdelem; a társadalmi befogadás előmozdítása; szociális biztonság és szociális jóléti rendszerek; közegészségügy és egészségügyi rendszerek; valamint a kohéziós, menekültügyi, migrációs és határpolitikák;

e)

az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépések végrehajtására, az energiahatékonyság és az energiaellátás diverzifikációjának ösztönzésére, továbbá a mezőgazdasági és halászati ágazatra, valamint a vidéki térségek fenntartható fejlődésére vonatkozó politikák;

f)

a pénzügyi ágazatra vonatkozó politikák, többek között a pénzügyi tájékozottság, a pénzügyi stabilitás, a finanszírozási eszközökhöz való hozzáférés és a reálgazdaságnak való hitelezés elősegítése; adatok és statisztikák előállítása, biztosítása és minőségellenőrzése; valamint az adókijátszás elleni küzdelemre irányuló politikák.

a)

a szakpolitikai tanácsadással, a szakpolitikai változtatással, stratégiák és reformütemtervek kidolgozásával, valamint a jogalkotási, intézményi, strukturális és igazgatási reformokkal kapcsolatos szakértelem biztosítása;

b)

szakértők – többek között helyi szakértők – biztosítása rövid vagy hosszú időszakra, konkrét területeken feladatok elvégzése vagy operatív tevékenység folytatása céljából, szükség esetén tolmácsolási, fordítási és együttműködési támogatással, igazgatási segítségnyújtással, valamint infrastrukturális létesítményekkel és felszereléssel együtt;

c)

intézményi, igazgatási vagy ágazati kapacitásépítés és a kapcsolódó támogató intézkedések valamennyi kormányzati szinten, adott esetben hozzájárulva a civil társadalom megerősítéséhez is, így különösen:

d)

adatok és statisztikák gyűjtése; közös módszertanok, valamint adott esetben mutatók és teljesítménymérő referenciaértékek kidolgozása;

e)

a helyi operatív támogatás szervezése olyan területeken, mint a menekültügy, a migráció és a határellenőrzés;

f)

IT kapacitásépítés: az érintett reformok végrehajtásához szükséges IT infrastruktúra és alkalmazások fejlesztésével, karbantartásával, üzemeltetésével és minőségellenőrzésével kapcsolatos szakértelem, valamint a közszolgáltatások digitalizálására irányuló programokkal kapcsolatos szakértelem;

g)

tanulmányok, kutatás, elemzések és felmérések; értékelések és hatásvizsgálatok, valamint útmutatók, jelentések és oktatási anyagok kidolgozása és közzététele;

h)

kommunikációs projektek: oktatási, együttműködési, figyelemfelhívó és terjesztési tevékenységek, valamint a bevált gyakorlatok cseréje; figyelemfelhívó és tájékoztató kampányok, médiakampányok és események szervezése, az intézményi kommunikációt és adott esetben a közösségi hálózatokon keresztüli kommunikációt is beleértve;

i)

anyagok összeállítása és közzététele, információk terjesztése és a program eredményeinek megismertetése céljából, többek között információs és kommunikációs technológiákat alkalmazó rendszerek és eszközök kifejlesztése, üzemeltetése és karbantartása révén;

j)

a 4. és az 5. cikkben meghatározott általános és konkrét célkitűzéseket elősegítő bármely egyéb releváns tevékenység.

a)

a tagállamok saját kezdeményezésére, különösen a fenntartható gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés megvalósítása céljából vállalt reformjainak végrehajtása;

b)

az euroövezeti tagállamok esetében a 472/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (14), a nem euroövezeti tagállamok esetében pedig a 332/2002/EK tanácsi rendeletnek (15) megfelelően, a meglévő eszközök alapján uniós pénzügyi támogatásban részesülő tagállamok gazdasági kiigazítási programjainak végrehajtása;

c)

a gazdasági kormányzás folyamataiba illeszkedő, a növekedés fenntartására irányuló reformok, különösen az európai szemeszter keretében kibocsátott országspecifikus ajánlások vagy az uniós jog végrehajtásával kapcsolatos intézkedések végrehajtása.

a)

amint a kedvezményezett tagállam kitakarta azokat az érzékeny és bizalmas információkat, amelyek nyilvánosságra hozatala veszélyeztetné a kedvezményezett tagállam közérdekét;

b)

olyan észszerű idő elteltével, amikor a vonatkozó információ nyilvánosságra hozatala nem jár hátrányos következményekkel a programhoz tartozó támogatási intézkedések végrehajtására nézve, azonban semmi esetre sem később, mint két hónappal ezen intézkedéseknek az együttműködési és támogatási terv keretében történő végrehajtását követően.

a)

vissza nem térítendő támogatás (többek között a tagállamok nemzeti hatóságai javára nyújtott támogatások is);

b)

közbeszerzési szerződések;

c)

külső szakértőknél, többek között a támogatást nyújtó vagy kapó tagállamok nemzeti, regionális vagy helyi hatóságai szakértőinél felmerült költségek megtérítése;

d)

nemzetközi szervezetek által felállított vagyonkezelői alapokhoz való hozzájárulások; valamint

e)

közvetett irányítás keretében végrehajtott intézkedések.

a)

tagállamok; valamint

b)

az Európai Szabadkereskedelmi Társulás országai, amelyek részesek az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban, az abban foglalt feltételeknek megfelelően.

a)

biztosítják a kiegészítő jelleget és a szinergiát a különböző uniós, nemzeti, illetve szükség esetén regionális szintű eszközök között, különösen az uniós alapokból finanszírozott intézkedések tekintetében, a tervezési szakaszban és a végrehajtás során egyaránt;

b)

optimalizálják a párhuzamos erőfeszítések elkerülésére szolgáló koordinációs mechanizmusokat; valamint

c)

biztosítják a szoros együttműködést a végrehajtás uniós, nemzeti és adott esetben regionális szintű felelősei között, hogy egymással koherens és észszerű támogató intézkedéseket végezzenek.

a)

a 7. cikk (1) bekezdésében említett, a tagállamok által benyújtott támogatás iránti kérelmekről;

b)

a tagállamok által benyújtott támogatási kérelmek értékeléséhez felhasznált, a 7. cikk (2) bekezdésében említett kritériumok alkalmazására vonatkozó elemzésekről;

c)

a 7. cikk (2) bekezdésében említett együttműködési és támogatási tervekről;

d)

a 9. cikkben említett reformpartnerek részvételéről; valamint

e)

a 13. cikk (6) bekezdésében említett, meghozott különleges intézkedésekről.

1.

A 25. cikk a következőképpen módosul:

2.

Az 58. cikk (1) bekezdése harmadik albekezdésének l) pontja helyébe a következő szöveg lép:

3.

A 91. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   A globális források 0,35 %-át – a 92. cikk (6) bekezdésében említett Európai Hálózatfinanszírozási Eszközhöz nyújtott támogatás és a 92. cikk (7) bekezdésében említett, a leginkább rászoruló személyek számára nyújtott támogatás levonását követően – a Bizottság kezdeményezésére technikai segítségnyújtásra kell fordítani, amelyből folyó áron legfeljebb 112 233 000 EUR-t az (EU) 2017/825 rendelettel létrehozott strukturálisreform-támogató program számára kell elkülöníteni, a program alkalmazási körének és céljának keretei közötti felhasználásra”.