9.3.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 62/20

(1)

A 2008/120/EK tanácsi irányelv (1) előírja a tagállamok számára, hogy gondoskodjanak arról, hogy farokkurtítást a gazdák ne rutinszerűen, hanem csak abban az esetben végezzenek, ha bizonyított, hogy a kocák csecsbimbóin vagy más sertések fülén vagy farkán sérülések következtek be.

(2)

A sertéseken a farokrágás megelőzése miatt végeznek farokkurtítást; a normálistól eltérő ilyen viselkedésnek több oka is lehet. Ez a gyakorlat nagy valószínűséggel fájdalmat okoz a sertéseknek, és ezért jólétükre nézve káros.

(3)

A 2008/120/EK irányelv előírja, hogy a farokkurtítás elvégzése előtt a környezet, valamint az állomány sűrűségének figyelembevételével egyéb intézkedéseket kell hozni a farokrágás és más rossz szokások megelőzésére. Ennek érdekében meg kell változtatni a nem megfelelő környezeti feltételeket vagy tenyésztési eljárásokat.

(4)

A 2008/120/EK irányelv továbbá előírja a tagállamok számára, hogy gondoskodjanak arról, hogy a sertések folyamatosan hozzáférjenek a fürkésző és manipulációs tevékenységekhez szükséges, elegendő mennyiségű, a sertések egészségére nem ártalmas anyaghoz („ingergazdagító anyagok”), mint szalmához, szénához, fához, fűrészporhoz, gombakomposzthoz, tőzeghez, illetve ezek keverékéhez.

(5)

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság tudományos szakvéleményeket készített a sertések farokrágásához kapcsolódó kockázatokról és a farokkurtítás szükségességének mérséklését célzó lehetséges eszközökről (2), továbbá összeállított egy szakvéleményt a sertések jólétének értékelésére szolgáló, állatokra és nem állatokra vonatkozó intézkedések alkalmazásának többtényezős megközelítéséről (3). Az ezen ajánlásban hivatkozott bevált módszerek felsorolásakor figyelembe kell venni a fent hivatkozott tudományos szakvélemények megállapításait.

(6)

A tagállamok eltérő állattartási rendszerekkel rendelkeznek. Ezért indokolt uniós szinten ajánlásokat tenni a farokkurtítás szükségességének mérséklését célzó bevált gyakorlatokra és a gazdag tápértékű anyagok biztosítására irányuló optimális megoldásokra vonatkozóan.

(7)

Ezt az ajánlást a 2008/120/EK irányelv rendelkezéseivel, valamint a sertések jólétére vonatkozó egyéb idevágó uniós jogszabályokkal összhangban kell alkalmazni,

(1)

A farokrágás megelőzésére és ezzel egyben a 2008/120/EK irányelv I. mellékletében foglaltak értelmében a rutinszerű farokkurtítás gyakorlatának mérséklésére vonatkozó általános követelmények alkalmazásakor a tagállamoknak figyelembe kell venniük az alábbi (2)–(7) bekezdésben foglalt, tudományos ismereteken alapuló bevált módszereket.

(2)

A tagállamok:

(3)

Kockázatértékeléskor az alábbi paraméterek ellenőrzésére van szükség:

A kockázatértékelés eredményei alapján fontolóra kell venni bizonyos változásokat a gazdaságokban, mint például a megfelelő ingergazdagító anyagok, kényelmes környezeti körülmények, valamint jó egészségügyi állapot és/vagy kiegyensúlyozott takarmányozás biztosítását a sertések számára.

(4)

Az ingergazdagító anyagoknak ki kell elégíteniük a sertések alapvető szükségleteit, és nem lehetnek ártalmasak az egészségükre.

Az ilyen anyagoknak ezért biztonságosnak kell lenniük és az alábbi jellemzőkkel kell rendelkezniük:

a)   ehetőek– a sertések számára ehetőnek vagy megfelelő szagúnak kell lenniük, és lehetőség szerint táplálkozástani előnyökkel is rendelkeznek;

b)   rághatóak– a sertések meg tudják rágni őket;

c)   fürkészhetőek– a sertések szívesen fürkészik őket;

d)   manipulálhatóak– a sertések megváltoztathatják elhelyezkedésüket, alakíthatják külsejüket és szerkezetüket.

(5)

A (4) bekezdésben felsorolt jellemzők mellett az ingergazdagító anyagokat oly módon kell biztosítani, hogy az alábbi követelményeknek megfeleljenek:

(6)

A sertések alapvető szükségleteinek kielégítése érdekében az ingergazdagító anyagoknak rendelkezniük kell a (4) és az (5) bekezdésben foglalt valamennyi jellemzővel.

Ebből a célból a következő csoportokba sorolhatók ezek az anyagok:

a)   optimális anyagok– a (4) és (5) bekezdésben felsorolt valamennyi jellemzővel rendelkező anyagok, ezért önmagukban is használhatók;

b)   az optimálistól elmaradó anyagok– a (4) és (5) bekezdésben felsorolt jellemzők nagy részével rendelkező anyagok, ezért más anyagokkal kombinálva használhatók;

c)   csekély értékkel rendelkező anyagok– a sertések figyelmét lekötő anyagok, amelyek azonban nem tekinthetők az alapvető szükségletek kielégítésére alkalmasnak, ezért mellettük egyéb, optimális vagy az optimálistól elmaradó kategóriába sorolható anyagokat is biztosítani kell.

(7)

A tagállamoknak ellenőrizniük kell, hogy a sertések hozzájutnak-e megfelelő és elegendő mennyiségű ingergazdagító anyagokhoz, és ennek érdekében gondoskodniuk kell arról, hogy a gazdák kövessék az általuk nevelt sertések jólétének ellenőrzésére szolgáló megfelelő mutatókra vonatkozó bevált módszereket.

Az ingergazdagító anyagokhoz való hozzájutás ellenőrzésére szolgáló értékelési módszerekhez a következő tényezőket kell alapul venni:

(8)

A Bizottságnak nyomon kell követnie ezen ajánlás alkalmazását, valamint a (2)–(7) bekezdésben felsorolt, a legújabb és legmegfelelőbb tudományos ismereteken alapuló bevált módszerekre vonatkozó részletes információkat közzé kell tennie a Bizottság megfelelő, nyilvánosan hozzáférhető honlapján.

(9)

A tagállamoknak a gazdák aktív részvétele mellett gondoskodniuk kell a (2)–(7) bekezdésekben található bevált módszerek elterjesztéséről.