19.10.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 282/1

(1)

Az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye (UNFCCC) részes feleinek 2015. november 30. és december 12. között Párizsban megrendezett 21. konferenciáján a részes felek elfogadták az éghajlatváltozásra adott határozottabb globális válaszra irányuló párizsi megállapodás szövegét.

(2)

A párizsi megállapodást az (EU) 2016/590 tanácsi határozatnak (2) megfelelően 2016. április 22-én aláírták.

(3)

A párizsi megállapodás 30 nappal azt követően lép hatályba, hogy legkevesebb 55 – és együttesen a teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátás becslés szerinti legalább 55 %-áért felelős – részes fél letétbe helyezte a megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okiratait. Az Unió és annak tagállamai az UNFCCC részes felei közé tartoznak. Az Európai Tanács 2016. március 18-i következtetéseiben hangsúlyozta, hogy az Uniónak és tagállamainak a lehető leghamarabb és kellő időben meg kell kötniük a párizsi megállapodást annak érdekében, hogy a megállapodás hatálybalépésének időpontjától annak részes felei legyenek.

(4)

A párizsi megállapodás az 1997. évi Kiotói Jegyzőkönyv szerinti megközelítés helyébe lép.

(5)

A párizsi megállapodás egyebek mellett egy olyan hosszú távú célkitűzést is meghatároz, amelynek értelmében az iparosodás előtti szinthez viszonyított globális hőmérséklet-emelkedést jóval 2 °C fok alatt kell tartani, és törekedni kell arra, hogy az iparosodás előtti szinthez viszonyított globális hőmérséklet-emelkedés 1,5 °C fokra korlátozódjon. E cél elérése érdekében a megállapodás részes felei egymást követő nemzeti hozzájárulásokat dolgoznak ki, tesznek közzé és tartanak fenn.

(6)

A párizsi megállapodás értelmében a részes felek 2023-tól ötévente globális értékelést végeznek a legfrissebb tudományos ismeretek és a végrehajtás mindenkori állapota alapján, amely biztosítja majd az elért eredmények nyomon követését, figyelembe véve a kibocsátás-csökkentéseket, az alkalmazkodást és a nyújtott támogatásokat, valamint az egyes részes felek egymást követő hozzájárulásának előrehaladást kell jelentenie az adott részes fél aktuális hozzájárulásához képest, és tükröznie kell annak lehető legnagyratörőbb törekvését.

(7)

A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretről szóló 2014. október 23-i és 24-i következtetéseiben az Európai Tanács jóváhagyta azt a kötelező erejű célt, miszerint az 1990-es szinthez képest 2030-ra az Unió teljes gazdaságán belül legalább 40 %-kal csökkenteni kell az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. 2015. március 6-án a Tanács elfogadta az Unió és tagállamai e hozzájárulását mint a tervezett nemzeti hozzájárulásukat, amelyet be is nyújtottak az UNFCCC titkárságának.

(8)

A párizsi megállapodás Unió által történő aláírására vonatkozó javaslatot kísérő közleményében a Bizottság hangsúlyozta, hogy a tiszta energiák használatára való globális áttéréshez változásokra van szükség a befektetői magatartás és a különféle ösztönzők terén, valamennyi szakpolitikai területet beleértve. Fontos uniós prioritás egy ellenállóképes energiaunió létrehozása annak érdekében, hogy biztonságos, fenntartható, versenyképes és megfizethető energia álljon a polgárok rendelkezésére. Ehhez folytatni kell az éghajlatváltozás elleni küzdelemre irányuló ambiciózus intézkedéseket és az energiaunió egyéb vonatkozásaival kapcsolatos további előrelépéseket.

(9)

A Tanács 2015. szeptember 18-ai következtetéseiben megerősítette az Unió és tagállamai azon szándékát, hogy a párizsi megállapodás keretén belül közösen lépjenek fel, és üdvözölte Norvégia és Izland részvételi szándékát ebben a közös fellépésben.

(10)

Az Unió és tagállamai kellő időben meg fognak egyezni a közös fellépésükről, amely az Unióhoz és a tagállamaihoz rendelt kibocsátási szintre fog kiterjedni.

(11)

A párizsi megállapodás 4. cikkének (16) bekezdése előírja, hogy értesítsék a Titkárságot a közös fellépésről, ideértve az egyes részes felekhez rendelt tárgyidőszaki kibocsátási szinteket is.

(12)

A párizsi megállapodás összhangban van a Szerződés 191. cikkében foglalt uniós környezetpolitikai célkitűzésekkel, amelyek a következők: a környezet minőségének megőrzése, védelme és javítása; az emberi egészség védelme; és a regionális vagy világméretű környezeti problémák leküzdésére és különösen az éghajlatváltozás elleni küzdelemre irányuló intézkedések ösztönzése nemzetközi szinten.

(13)

A párizsi megállapodást és a hatásköri nyilatkozatot az Unió nevében jóvá kell hagyni,