30.3.2016

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 79/2

A BIZOTTSÁG (EU) 2016/451 FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE

(2015. december 16.)

az Egységes Szanálási Alap befektetési stratégiájára vonatkozó általános elvek és kritériumok, valamint kezelésére vonatkozó szabályok megállapításáról

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a hitelintézeteknek és bizonyos befektetési vállalkozásoknak az Egységes Szanálási Mechanizmus keretében történő szanálására vonatkozó egységes szabályok és egységes eljárás kialakításáról, valamint az Egységes Szanálási Alap létrehozásáról és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról szóló, 2014. július 15-i 806/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 75. cikke (4) bekezdésére,

mivel:

(1)	A 806/2014/EU rendelet létrehozza az Egységes Szanálási Testület (a továbbiakban: a Testület) tulajdonában álló Egységes Szanálási Alapot (a továbbiakban: az Alap).

(2)

Az Alap befektetési stratégiájának általános elvei és kritériumai körében meg kell határozni a Testület által elfogadandó befektetési stratégia lényeges és alapvető elemeit. Ezek egyikét képezik a befektetési célkitűzések. Összhangban azzal a követelménnyel, hogy a Testületnek biztonságos és körültekintő befektetési stratégiával kell rendelkeznie, átfogó célként az Alap értékének védelmét és likviditási követelményeinek megvalósítását kell meghatározni. A befektetések természetéből, a változó piaci körülményekből és kamatkörnyezetből adódóan azonban még a legbiztonságosabb és leginkább likvid eszközök is negatív hozamokat eredményezhetnek. Következésképpen a portfólión elszenvedett esetleges veszteség nem jelenti a befektetési célkitűzések megsértését.

(3)

A 806/2014/EU rendelet értelmében az Alapban tartott összegeket tagállamok vagy kormányközi szervezetek által vállalt kötelezettségekbe, vagy nagy hitelképességgel bíró, magas likviditású eszközökbe kell befektetni, figyelembe véve a nagy hitelképességgel bíró és magas likviditású eszközöket, valamint az ezek összetételére vonatkozó követelményeket meghatározó (EU) 2015/61 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletet (2). Ezért a befektetések céljaként választható eszközöket és a portfólió összetételére vonatkozó kritériumokat az (EU) 2015/61 felhatalmazáson alapuló rendeletre hivatkozással kell meghatározni. Az, hogy valamely eszköz befektetési célként választható, nem vonhatja magával a Testület automatikus befektetési döntését. Ilyen döntés előtt ugyanis a Testületnek minden esetben értékelnie kell a befektetési célként választható eszközöket. Minden egyedi befektetés kockázatának mérlegelése során figyelembe kell venni a befektetés teljes eszközportfólióval való interakcióját. Például, jóllehet valamely, a portfólióval negatívan korreláló, volatilis eszköz önmagában túlságosan kockázatosnak ítélhető, ugyanakkor a portfólió egészére pozitív diverzifikációs hatással járhat. Az értékelés céljára a Testületnek választania kell azon különböző szintek (kibocsátó, eszközosztály, biztonság) és információforrások közül, amelyek lehetővé teszik számára a befektetés likviditási és hitelképességi jellemzőinek és a befektetési célkitűzésekkel való összeegyeztethetőségének megítélését.

(4)

Kritériumokat kell megállapítani az ágazati diverzifikáció pontosabb meghatározása érdekében. Az alkalmazhatóság érdekében az ágazati diverzifikációhoz meg kell határozni az „ágazat” fogalmát. Gyakorlati okokból magas szintű ágazati osztályozást kell használni. Az Alap befektetéseinek a gazdasági szervezet típusa szerinti diverzifikációja céljára a 2223/96/EK tanácsi rendelet (3) által meghatározott szervezeti szektorok alkalmazhatók. Emellett megfelelő diverzifikációs kritériumként használhatja a Testület az 1893/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (4) a gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozásának legmagasabb szintjét (nemzetgazdasági ág). Végül, tekintettel az Alap rendeltetésére, a pénzügyi ágazattal szembeni közvetlen és közvetett kitettségeket egyaránt korlátozni kell.

(5)

Kritériumokat kell megállapítani a földrajzi diverzifikáció pontosabb meghatározása érdekében. Az elegendő mértékű földrajzi diverzifikáció érdekében a Testületnek eleve rendelkezésre álló kritériumokat kell alkalmaznia, nevezetesen a 806/2014/EU rendelet 77. cikkében említett elveket, amelyek szükségessé teszik az egyes részt vevő tagállamokban letelepedett intézmények hozzájárulása részarányainak kiszámítását. Tekintve, hogy e részarányok a hozzájáruló hitelintézetek és befektetési vállalkozások méretén alapulnak, és azok kockázati profiljához igazodnak, pozitívan korrelálnak majd az adott pénzügyi piac méretével és mélységével. Mivel egyéb szempontok kiegészítő befektetéseket indokolhatnak valamely adott tagállamban, a Testület számára további esetleges befektetéseket lehetővé tevő határértéket kell megállapítani, biztosítva eközben az elegendő számú részt vevő tagállam közötti diverzifikáció minimumszintjét. Emellett, mivel az említett részarányok nem állapíthatók meg a részt nem vevő tagállamokban vagy a harmadik országokban megvalósítandó befektetésekre, ezekre vonatkozóan a Testületnek olyan határértékeket kell megállapítania, amelyek – az országok közötti hasonlóságok alapján – arányosak a részt vevő tagállamokra vonatkozó határértékekkel.

(6)

Kritériumokat kell megállapítani az arányok tekintetében történő diverzifikáció pontosabb meghatározása érdekében. A Testület akkor jár el körültekintő módon, ha korlátozza az egyedi kibocsátásokkal vagy kibocsátókkal szembeni kitettséget, és különböző lejáratokat használ befektetési célkitűzései elérésére. Ami az egyedi kibocsátásokat illeti, a kereskedelmi értékpapírok a befektető egy (lejárat, mennyiség és más jellemzők tekintetében) adott befektetésére vonatkozó nemzetközi értékpapír-azonosító számmal (ISIN) kerülnek kibocsátásra, így a befektető akkor is 100 %-os tulajdonosa az értékpapírnak, ha nem 100 %-os tulajdonosa a teljes kereskedelmiértékpapír-kibocsátási programnak. Ezt figyelembe kell venni az egyedi kibocsátásokkal szembeni kitettségre vonatkozó korlátok megállapításakor. Emellett, mivel a visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalások jelentős részét tehetik ki az Alapba befizetett hozzájárulások teljes összegének, a Testületnek a visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalásokhoz felajánlott biztosítékokat is meg kell vizsgálnia koncentrációs kockázatának átfogó nyomon követésekor.

(7)

Tekintettel arra, hogy körültekintő és biztonságos befektetési stratégiát kell kialakítani, a Testületnek korlátoznia kell a származtatott ügyletek használatát. A partnerkockázat minimalizálása érdekében a Testület csak a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (5) megfelelően engedélyezett vagy elismert központi szerződő fél által elszámolt származtatott ügyleteket használhat. A partnerkockázat minimalizálásának céljával összhangban állhatnak egyes központi bankokkal lebonyolított ügyletek is, feltéve, hogy az egyéb kockázatokat – például a hitelkockázatot – megfelelően kontrollálja a Testület. Tekintettel arra, hogy a származtatott termékeket általában az (EU) 2015/61 felhatalmazáson alapuló rendelet 7. cikkének (4) bekezdése szerinti hitelintézetek és más szervezetek bocsátják ki, az e szervezetek által kibocsátott eszközökbe való befektetésnek az említett rendelkezésben megállapított tilalma nem vonatkozhat a származtatott ügyletek használatára.

(8)

A Testületnek törekednie kell arra, hogy a devizakockázatot az Alapban részt vevő tagállamok devizáiból alkotott kosár vonatkozásában az Alap pénzügyi lehetőségei alapján és a mindenkor rendelkezésre álló információk, feltételezések és stresszforgatókönyvek fényében várható kifizetések alapján fedezze. A fedezet és következésképpen a fennmaradó nyitott devizakitettség mértékét úgy kell kalibrálni, hogy az Alap devizakockázatának mértéke ne haladja meg a megfelelő és az Alap befektetési célkitűzéseivel összhangban álló szintet.

(9)	A kockázatkezelési illetően a Testületnek támaszkodnia kell a bevált módszerekre, és létre kell hoznia az ezek alkalmazását biztosító belső hatásköröket és funkciókat. A kockázat megfelelő mérésének e folyamat elengedhetetlen részét kell alkotnia.

(10)

Jóllehet a befektetések végrehajtására vonatkozó döntés és így a befektetési feladatok egy részének vagy egészének esetleges kiszervezése a Testület előjoga, tekintettel az Alap feladatainak mindenkori ellátására vonatkozó közérdekre, kerülni kell minden a Testület által követendő körültekintő és biztonságos stratégiával és a Testület átfogó befektetési célkitűzéseivel összeegyeztethetetlen esetleges gyakorlatot. Ezért a Testület csak olyan szolgáltatók számára szervezheti ki a befektetési feladatokat, amelyek nem nyereségérdekelt vállalkozások. Ez nem zárhatja ki azt, hogy a szolgáltatók és a Testület egyéb harmadik feleket teljesítési feladatok végrehajtására szerződtessenek. A Testületnek továbbá a kiszervezésre vonatkozó esetleges döntésektől függetlenül is mindenkor felelősséget kell viselnie, és felügyeletet kell gyakorolnia. A pénzügyi ágazatban megvalósuló kiszervezések bevált üzleti módszereire történő hivatkozáskor a Testületnek a lehető legnagyobb mértékben figyelembe kell vennie a meglévő bevált módszereket, például az Európai Bankfelügyeleti Bizottság kiszervezésről szóló, 2006. december 14-i iránymutatását.

(11)

Lehetővé kell tenni, hogy első befektetési stratégiájának elfogadásáig a Testület központi banki betétek révén teljesíthesse a 806/2014/EU rendelet 75. cikkének (3) bekezdésében meghatározottakat. Hasonlóképpen lehetővé kell tenni, hogy a földrajzi koncentráció százalékos korlátainak kiszámítását lehetővé tevő tényleges adatok beérkezéséig a Testület becslések alapján határozhassa meg ezeket a korlátokat.

(12)

Tekintettel az Alap egyedi jellegére, előfordulhat, hogy az Alap befektetési stratégiájának e rendeletben megállapított általános elveit és kritériumait, valamint az Alap kezelésének e rendeletben megállapított szabályait ezek hatálybalépését és a Testület általi alkalmazásának megkezdését követően viszonylag rövid időn belül felül kell vizsgálni. Ebből a célból a Testületnek az Alap létrehozását követően egy évvel el kell juttatnia a Bizottsághoz az új szabályok gyakorlati alkalmazására vonatkozó megfelelő információkat, a 806/2014/EU rendelet 99. cikkére is figyelemmel.

(13)	Ezt a rendeletet 2016. január 1-jétől, azaz attól az időponttól kezdve kell alkalmazni, amikor a 806/2014/EU rendelet szerint az Alap megkezdi működését,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Hatály

(1) Ez a rendelet szabályokat állapít meg az Egységes Szanálási Alapban (a továbbiakban: az Alap) tartott összegeknek az Egységes Szanálási Testület (a továbbiakban: a Testület) általi, a 806/2014/EU rendelet 75. cikkének (3) bekezdésében említett befektetésére vonatkozóan.

(2) Ez a rendelet nem alkalmazandó a harmadik felek jogaival nem terhelt, alacsony kockázatú eszközök szabadon értékesíthető, a Testület általi kizárólagos felhasználásra kijelölt, a 806/2014/EU rendelet 70. cikkének (3) bekezdésében említett biztosítékaira.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

1. „szervezeti szektor”: a 2223/96/EK tanácsi rendelet A. mellékletének 1.28 pontjában meghatározott szervezeti szektor;

2. „nemzetgazdasági ág”: az 1893/2006/EK rendelet I. mellékletében megállapított nemzetgazdasági ág;

3. „közjogi intézmény”: a 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) 1. cikke (9) bekezdésében meghatározott közjogi intézmény;

4. „a KBER-hez tartozó központi bank”: az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) 4. cikke (1) bekezdésének 45. pontjában meghatározott, KBER-hez tartozó központi bank.

3. cikk

Befektetési célkitűzések

(1) A Testület körültekintő és biztonságos befektetési stratégiát követ, melynek célja az Alapban lévő összegek értékének védelme és az Alap likviditási követelményeinek betartása. A Testület figyelembe veszi az Alap pénzügyi lehetőségeit és az Alap a 806/2014/EU rendelet 76. cikkében meghatározott rendeltetéséhez kapcsolódó, várható kifizetéseket. Figyelembe veszi továbbá a rendelkezésre álló összes információt, a megfelelő feltételezéseket és a stresszforgatókönyveket.

(2) A befektetési stratégia tartalmazza a kockázatvállalási hajlandóság meghatározását, amely számszerűsíti az adott időhorizonton belül, meghatározott valószínűség mellett megengedhető maximális veszteséget.

(3) Az e rendelet 1. cikkének (1) bekezdésében említett összegeket az Alap nemzeti részalapokra történő, a 806/2014/EU rendelet 77. cikke szerinti felosztására tekintet nélkül, összevontan, források egyetlen halmazaként kell befektetni.

4. cikk

A befektetések céljaként választható eszközök

(1) A Testület az eszközök befektetési célként való alkalmasságát az (EU) 2015/61 felhatalmazáson alapuló rendelet 7. cikkének (2), (4), (5) és (6) bekezdésében és 7. cikke (7) bekezdésének a) és b) pontjában a hitelintézetek likvid eszközeire vonatkozóan meghatározott általános követelmények alapján határozza meg.

(2) A Testület az 1. cikk (1) bekezdésében említett összegeket kizárólag olyan eszközökbe fekteti be, amelyek megfelelnek az (EU) 2015/61 felhatalmazáson alapuló rendelet 10. cikkének (1) bekezdésében, 11. cikke (1) bekezdésében, 12. cikke (1) bekezdésének a)–e) pontjában és 15. cikke (1) bekezdésében meghatározott követelményeknek.

(3) A hitelintézetekre vonatkozóan az (EU) 2015/61 felhatalmazáson alapuló rendelet 10. cikke (1) bekezdése d) pontjának második mondatában, 10. cikke (1) bekezdése f) pontjának iii. alpontjában, 11. cikke (1) bekezdése c) pontjának iii. alpontjában, 11. cikke (1) bekezdése d) pontjának v. alpontjában és 12. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontjában meghatározott követelmények nem alkalmazandók a Testületre.

(4) A Testület a befektetések céljaként választható eszközöket a befektetést megelőzően megfelelő értékelésnek veti alá, amelynek során értékeli az eszköz likviditását, hitelképességét és a 3. cikkben meghatározott befektetési célkitűzésekkel való összeegyeztethetőségét. Minden egyedi befektetés kockázatának mérlegelése során figyelembe kell venni a befektetés interakcióját a teljes eszközportfólióval.

(5) Amennyiben valamely eszköz a továbbiakban már nem tekinthető alkalmas befektetési célnak, a Testület fokozatosan csökkenti az Alap ezen eszközzel szembeni kitettségét. A 3. cikk sérelme nélkül a Testület ezt olyan időkeretben és módon hajtja végre, hogy a művelet a lehető legkisebb hatást gyakorolja a piaci árakra.

5. cikk

A portfólió összetétele

(1) A Testület betartja a portfólió összetételére vonatkozó következő követelményeket:

a)	a portfólió legalább 60 %-át olyan eszközök alkotják, amelyek megfelelnek az (EU) 2015/61 felhatalmazáson alapuló rendelet 10. cikke (1) bekezdésében megállapított követelményeknek;

b)	a portfólió legalább 30 %-át olyan eszközök alkotják, amelyek megfelelnek az (EU) 2015/61 felhatalmazáson alapuló rendelet 10. cikke (1) bekezdésének a)–e) pontjában és g) pontjában megállapított követelményeknek;

c)	a portfólió legalább 15 %-át olyan eszközök alkotják, amelyek megfelelnek az (EU) 2015/61 felhatalmazáson alapuló rendelet 12. cikke (1) bekezdésének a)–e) pontjában megállapított követelményeknek.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában az (EU) 2015/61 felhatalmazáson alapuló rendelet 15. cikkének (1) bekezdésében megállapított követelményeknek megfelelő eszközök az adott befektetési forma alapul szolgáló eszközeivel egyenértékű eszközökként kezelendők.

6. cikk

Ágazati diverzifikáció

(1) Az Alapban tartott összegek befektetését megfelelő mértékben diverzifikálni kell az ágazatok között.

(2) A Testület korlátozza az egyes szervezeti szektorokkal és az egyes nemzetgazdasági ágakkal szembeni kitettségeket.

(3) A Testület figyelembe veszi, hogy a nemzetgazdasági ágak közötti korrelációk csökkenthetik a (2) bekezdés alkalmazásában megvalósított diverzifikáció tényleges szintjét.

(4) Az e rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében meghatározott követelményeken túlmenően a Testület az (EU) 2015/61 felhatalmazáson alapuló rendelet 7. cikkének (4) bekezdésében meghatározott kibocsátókkal szembeni közvetett kitettségeket is korlátozza.

7. cikk

Földrajzi diverzifikáció

(1) Az Alapban tartott összegek befektetését földrajzilag diverzifikálni kell, figyelembe véve a Testület költségvetése a 806/2014/EU rendelet 60. cikke szerinti II. részének esetleges becsült kiadási struktúráját és összetételét.

(2) Az adott részt vevő tagállamban letelepedett kibocsátók 4. cikkben meghatározott, befektetések céljaként választható eszközeivel szembeni kitettségeknek az Alap teljes kitettségéhez viszonyított részaránya nem haladhatja meg az adott tagállamban engedélyezett intézményektől a 806/2014/EU rendelet 70. cikkének megfelelően beszedett előzetes hozzájárulások részarányának 1,2-szeresét.

(3) Az egyes részt nem vevő tagállamokban vagy egyes harmadik országokban letelepedett kibocsátók 4. cikkben meghatározott, befektetések céljaként választható eszközeivel szembeni kitettségeknek az Alap teljes kitettségéhez képest kifejezett részarányát földrajzi szempontból megfelelő mértékben diverzifikálni kell, olyan kritériumokat figyelembe véve, mint a gazdaság mérete, a pénzügyi piac mélysége és likviditása és a kiegészítő befektetési lehetőségek.

Az ilyen kitettségek egyetlen esetben sem haladhatják meg a (2) bekezdésben megállapított határértéket.

8. cikk

Kibocsátó és kibocsátás szerinti diverzifikáció

(1) A Testület felső határértéket állapít, amely szerint az Alapban tartott összegekből bármely egyedi kibocsátásnak legfeljebb 30 %-a vásárolható meg. Ez a felső határérték csak akkor haladható meg, ha a befektetés sajátosságaira tekintettel az adott befektetés céljaként választott értékpapír bármely mennyiségének megvásárlása az adott nemzetközi értékpapír-azonosító szám (ISIN) 100 %-ának tulajdonlásával jár.

(2) A Testület felső határértéket állapít meg, amely szerint az Alapban tartott összegekből bármely egyedi kibocsátó összes kibocsátásának legfeljebb 30 %-a vásárolható meg.

9. cikk

További diverzifikációs kritériumok

(1) A 3. cikk sérelme nélkül a Testület törekszik a befektetések lejárat szerinti diverzifikálására.

(2) A diverzifikációval kapcsolatos döntések során a Testület figyelembe veszi az e rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében megállapított elemeket és adott esetben a 806/2014/EU rendelet 70. cikkének (3) bekezdésében említett biztosítékok likviditási és egyéb jellemzőit.

10. cikk

Származtatott ügyletek

(1) A Testület származtatott ügyleteket kizárólag kockázatkezelés céljából köt, ideértve a piaci kockázat és a likviditási kockázat kezelését is. A Testület iránymutatást fogad el a származtatott ügyletek használatának lehetőségeiről.

(2) A Testület csak a következők által elszámolt származtatott ügyleteket használhat:

a)	a 648/2012/EU rendelet 14. cikke vagy 15. cikke által engedélyezett, vagy 25. cikke által elismert központi szerződő fél; vagy

b)	központi bank, amennyiben az adott központi bankkal vagy annak központi kormányzatával szembeni kitettségek kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés szerint legalább 1. hitelminőségi besorolás alá tartoznak az 575/2013/EU rendelet 114. cikke (2) bekezdésének megfelelően.

(3) Az (EU) 2015/61 felhatalmazáson alapuló rendelet 7. cikkének (4) bekezdésében meghatározott követelmény a származtatott ügyletek Testület általi, e cikk alkalmazásában történő használatára nem alkalmazandó.

11. cikk

Pénznem

(1) A Testület a devizakockázatot az euro vagy a nem eurót használó, részt vevő tagállamok devizáinak vonatkozásában a fennmaradó devizakockázat mértékének korlátozása érdekében fedezi.

(2) Adott esetben az (1) bekezdésben említett devizák közötti devizakockázat kezelése érdekében a Testület figyelembe veszi a 3. cikk (1) bekezdésében meghatározott elemeket.

12. cikk

További általános elvek

(1) A 806/2014/EU rendelet 73. cikkében meghatározott alternatív finanszírozási forrásokra és az azonnal rendelkezésre álló kiegészítő pénzügyi eszközökhöz való hozzáférésről szóló, az említett rendelet 74. cikkében meghatározott pénzügyi megállapodásokra vonatkozó előjogainak védelme érdekében a Testület minden befektetési döntés során figyelembe veszi az Alap hitelképességére gyakorolt lehetséges hatásokat.

(2) A 3. cikk sérelme nélkül a Testület az Alap befektetéseihez kapcsolódó ügyleteket olyan módon hajtja végre, hogy a művelet korlátozott hatást gyakoroljon a piaci árakra, még piaci stresszhelyzetben is.

(3) Mivel az 1. cikk (1) bekezdésében említett összegek azonnali befektetése vagy kivonása befolyásolhatja a piacot, a Testület megengedhet az Alap befektetési stratégiájának általános elveitől és kritériumaitól való bizonyos mértékű ideiglenes eltérést.

13. cikk

A stratégia felülvizsgálata

A Testület évente felülvizsgálja a befektetési stratégiát.

14. cikk

Igazgatás

(1) A Testület a befektetési stratégia hatékony végrehajtása érdekében kormányzási keretrendszert fogad el, ezen belül meghatározza a feladatok és hatáskörök elosztását és a szükséges felhatalmazásokat.

(2) A Testület elfogadja belsőkontroll-standardjait annak ellenőrzésére, hogy a befektetési stratégia végrehajtása megfelel-e a befektetési stratégiának és az e rendeletben megállapított szabályoknak.

(3) A Testület ügyvezetői testülete tájékoztatja a plenáris testületet a befektetési stratégia végrehajtásának eredményeiről.

(4) A Testület elfogadja az e rendelet alkalmazása céljából szükséges belső szabályokat és eljárásokat.

(5) A Testület a plenáris testületben bizottságot hozhat létre abból a célból, hogy az támogassa a Testület e rendelet alkalmazásával kapcsolatos munkáját.

15. cikk

Kockázatkezelés

(1) A Testület betartja a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás és kockázatkezelés elveit.

(2) Az adott kockázattípusok kezelése és ellenőrzése céljából a Testület megfelelő mérőszámok használatával minden kockázatot számszerűsít.

(3) A Testület minden kockázattípus esetében több kockázati mérőszámot alkalmaz, megvizsgálja a kockázatok jelenbeli és jövőbeli aspektusait, és mennyiségi és minőségi információkat is felhasznál annak érdekében, hogy elkerülje az egyetlen kockázati mérőszámra való túlzott ráhagyatkozást.

(4) A Testület a rendszeres kockázatelemzést stressztesztekkel és forgatókönyv-elemzéssel egészíti ki a nagy kockázatú területek azonosítása és a pénzügyi sokkok kombinált hatásának értékelése céljából.

16. cikk

Kiszervezés

(1) A Testület ügyvezetői testülete határozhat úgy, hogy a 806/2014/EU rendelet 75. cikkének (3) bekezdése által a Testületre ruházott egyes tevékenységek egészét vagy azok egy részét kiszervezi.

(2) A Testület az (1) bekezdésben említett tevékenységeket csak – egy vagy több – közjogi intézményhez, a KBER-hez tartozó központi bankhoz, a nemzetközi közjog alapján létrehozott nemzetközi intézményhez vagy az uniós jog szerinti intézményhez szervezheti ki, amennyiben ezek bejáratott gyakorlattal rendelkeznek hasonló befektetések kezelésére, és nem sértve a szolgáltatók azon képességét, hogy harmadik felektől vásároljanak szolgáltatásokat.

(3) A Testület által a szolgáltatónak adott befektetési felhatalmazásban egyértelműen meg kell határozni legalább a befektetési időtávot, a lejáratot, a lehetséges befektetési univerzumot és a benchmarking követelményeket, valamint ki kell alakítani a Testület számára a szolgáltató által rendszeresen teljesítendő jelentéstételre vonatkozó kereteket.

(4) A Testület és a szolgáltatók között az (1) bekezdésben említett tevékenységekre vonatkozóan megkötött szerződésben rendelkezni kell a Testület felmondási jogairól, a kiszervezési láncról és a szolgáltató általi szerződésszegésről.

(5) A Testület ügyvezetői testülete a kiszervezésre vonatkozó soron lévő határozatokról tájékoztatja a plenáris testületet.

(6) Amennyiben a Testület egészben vagy részben kiszervezi az (1) bekezdésben említett tevékenységeket, teljes mértékben felelős marad a 806/2014/EU rendeletben és az e rendeletben meghatározott kötelezettségei teljesítéséért.

(7) Az (1) bekezdésben említett tevékenységek kiszervezése esetén a Testület figyelembe veszi a pénzügyi ágazatban megvalósuló kiszervezések bevált üzleti módszereit.

(8) Amennyiben a Testület egészben vagy részben kiszervezi az (1) bekezdésben említett tevékenységeket, mindenkor biztosítja a következőket:

a)	a kiszervezés nem eredményezi a Testület felelősségének átruházását;

b)	a kiszervezés nem zárja ki sem a Testület a 806/2014/EU rendelet 45. cikke és 46. cikkének (1) bekezdése szerinti elszámoltathatóságát, sem 47. cikke szerinti függetlenségét;

c)	a kiszervezés nem fosztja meg a Testületet a kockázatok kezeléséhez szükséges rendszerektől és kontrollmechanizmusoktól;

d)	a szolgáltató a Testületével egyenértékű üzletmenet-folytonossági intézkedéseket alkalmaz;

a Testület megtartja a nyújtott szolgáltatások minőségének, valamint a szolgáltató szervezeti és tőkemegfelelésének értékeléséhez, továbbá a kiszervezett funkciók hatékony felügyeletéhez és a kiszervezéshez kapcsolódó kockázatok kezeléséhez szükséges szakértelmet és erőforrásokat, és folyamatosan felügyeli e feladatokat és kezeli e kockázatokat;

f)	a Testület közvetlen hozzáféréssel rendelkezik a kiszervezett szolgáltatásokra vonatkozó releváns információkhoz;

g)	a szolgáltató a Testületre vonatkozó bizalmas információkat védetten kezeli.

17. cikk

Átmeneti rendelkezések

(1) Első befektetési stratégiájának elfogadását megelőzően a Testület az 1. cikk (1) bekezdésében említett összegek egészét elhelyezheti betétként egy vagy több tagállam központi bankjánál.

(2) A 7. cikk (2) bekezdésében említett részarányok meghatározásához szükséges számítások első alkalommal történő elvégzését megelőzően a Testület becsléseket használhat a 7. cikk (2) és (3) bekezdésének alkalmazása során.

18. cikk

Jelentés

A Testület e rendelet alkalmazásáról 2016. december 31-ig jelentést nyújt be a Bizottságnak.

19. cikk

Hatálybalépés és alkalmazás

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2016. január 1-jétől kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2015. december 16-án.

a Bizottság részéről

az elnök

Jean-Claude JUNCKER

(1) HL L 225., 2014.7.30., 1. o.

(2) A Bizottság 2014. október 10-i (EU) 2015/61 felhatalmazáson alapuló rendelete az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a hitelintézetekre vonatkozó likviditásfedezeti követelmények tekintetében történő kiegészítéséről (HL L 11., 2015.1.17., 1. o.)

(3) A Tanács 1996. június 25-i 2223/96/EK rendelete a Közösségben a nemzeti és regionális számlák európai rendszeréről (HL L 310., 1996.11.30., 1. o.).

(4) Az Európai Parlament és a Tanács 2006. december 20-i 1893/2006/EK rendelete a gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozása NACE Rev. 2. rendszerének létrehozásáról és a 3037/90/EGK tanácsi rendelet, valamint egyes meghatározott statisztikai területekre vonatkozó EK-rendeletek módosításáról (HL L 393., 2006.12.30., 1. o.).

(5) Az Európai Parlament és a Tanács 2012. július 4-i 648/2012/EU rendelete a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról (HL L 201., 2012.7.27., 1. o.).

(6) Az Európai Parlament és a Tanács 2004. március 31-i 2004/18/EK irányelve az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról (HL L 134., 2004.4.30., 114. o.).

(7) Az Európai Parlament és a Tanács 2013. június 26-i 575/2013/EU rendelete a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 176., 2013.6.27., 1. o.).