24.4.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 122/1

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 375/2014/EU RENDELETE

(2014. április 3.)

az Európai Önkéntes Humanitárius Segítségnyújtási Hadtest létrehozásáról (az „EU segítségnyújtási önkéntesei” kezdeményezés)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 214. cikke (5) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében (1),

mivel:

(1)

A szolidaritás az Unió alapvető értéke és még tovább lehet fejleszteni azokat az eszközöket, amelyekkel az uniós polgárok kifejezésre juttathatják szolidaritásukat az ember okozta válságoknak vagy természeti katasztrófáknak kitett vagy azok által sújtott harmadik országbeli emberek iránt. Továbbá az Unió egésze a humanitárius segélyek tekintetében a legfőbb adományozó, világviszonylatban a támogatások csaknem 50 %-át biztosítja.

(2)

Az önkéntesség a szolidaritás konkrét és látható kifejezésre juttatása, amellyel az egyének tudásukat, készségeiket és idejüket anyagi érdek nélkül embertársaik szolgálatába állíthatják.

(3)

Tovább kell erősíteni a válságok és katasztrófák sújtotta harmadik országbeli áldozatok iránti szolidaritást, valamint fokozni kell a humanitárius segítségnyújtást és általában az önkéntességet érintő tudatosságot és láthatóságot az uniós polgárok körében.

(4)

Az Unió humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos jövőképét, ideértve a közös célkitűzést, az alapelveket és a bevált módszereket, valamint az uniós humanitárius segítségnyújtás közös keretét a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Parlament és az Európai Bizottság által elfogadott, „A humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus” című együttes nyilatkozata (2) határozza meg. A humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus hangsúlyozza az Unió szilárd elkötelezettségét a szükségleteken alapuló megközelítés, valamint amellett, hogy fenntartja és előmozdítja az alapvető humanitárius elveket, az emberséget, a semlegességet, a pártatlanságot és a függetlenséget. Az Európai Önkéntes Humanitárius Segítségnyújtási Hadtest (az „EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezés”) fellépéseire a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus az irányadó.

(5)

Az Unió olyan helyzetekben nyújt humanitárius segítséget, amelyekben a fejlesztési együttműködéshez, a válságkezeléshez és a polgári védelemhez kapcsolódó más eszközök is alkalmazásra kerülhetnek. A harmadik országbeli humanitárius válságokra való uniós reagálás koordinálása érdekében az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezésnek koherensnek és kiegészítő jellegűnek kell lennie, és el kell kerülnie a releváns uniós szakpolitikákkal és eszközökkel – különösen az Unió humanitárius segítségnyújtási szakpolitikájával, fejlesztési együttműködési szakpolitikájával, az 1313/2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozattal (3) létrehozott uniós polgári védelmi mechanizmussal, az e határozattal létrehozott Veszélyhelyzet-reagálási Koordinációs Központtal, valamint az Európai Külügyi Szolgálattal (EKSZ) és az EU-küldöttségekkel – való átfedéseket.

(6)

Az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezésnek hozzá kell járulnia a szükségleteken alapuló humanitárius segítségnyújtásra irányuló uniós kapacitás erősítését célzó erőfeszítésekhez, valamint a sérülékeny vagy katasztrófák által sújtott harmadik országbeli közösségek kapacitásának erősítéséhez és ellenálló képességük növeléséhez. Fontos továbbá az érintett nemzetközi szervezetekkel és más humanitárius partnerekkel, valamint a helyi és regionális szereplőkkel folytatott együttműködés előmozdítása. Az ENSZ Humanitárius Ügyekért Felelős Koordinációs Hivatala (OCHA) központi és átfogó koordináló szerepének erősítése érdekében az említett együttműködést az ENSZ fellépéseivel összhangban kell megvalósítani.

(7)

Az évek során világszerte jelentősen megnőtt mind a természet, mind az ember okozta humanitárius válságok száma, mérete és összetettsége, és ez a tendencia valószínűleg tovább folytatódik, ami egyre inkább növeli az olyan humanitárius szereplők iránti szükségletet, amelyek azonnali, eredményes, hatékony és koherens módon képesek reagálni és támogatást nyújtani a harmadik országbeli közösségek számára sérülékenységük csökkentése és ellenálló képességük növelése érdekében.

(8)

A megfelelően kiválasztott, kiképzett és kiküldésre felkészített önkéntesek hozzájárulhatnak a szükségleteken alapuló és elvek által vezérelt uniós humanitárius segítségnyújtási kapacitás erősítéséhez, valamint a humanitárius ágazat eredményességének fokozásához, amennyiben rendelkeznek azokkal a készségekkel és képességekkel, amelyek a rászorulók leghatékonyabb segítéséhez szükségesek, feltéve, hogy megfelelő támogatásra és felügyeletre számíthatnak az önkéntes tevékenység helyszínén.

(9)

Európában és világszerte számos, harmadik országbeli kiküldésekre összpontosító önkéntességi program létezik. Ezek gyakran nemzeti programok, amelyek túlnyomórészt vagy kizárólagosan fejlesztési projektekre koncentrálnak. Az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezésnek többletértéket kell tehát nyújtania azáltal, hogy lehetőséget biztosít az önkéntesek számára a humanitárius segítségnyújtási műveletekben való közös részvételre, ezáltal megerősítve az aktív európai polgári szerepvállalást. Az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezés többletérték nyújthat azáltal is, hogy előmozdítja az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezés fellépéseinek végrehajtásában részt vevő szervezetek közötti transznacionális együttműködést, mindezek révén javítva a nemzetközi kapcsolatokat, pozitív képet sugározva az Unióról a világ számára és növelve a páneurópai humanitárius projektek iránti érdeklődést.

(10)

Az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezésnek költséghatékonynak kell lennie, ki kell egészítenie a már létező nemzeti és nemzetközi önkéntes programokat, elkerülve azok megkettőzését, és a humanitárius területen megmutatkozó konkrét szükségletekre és hiányosságokra kell összpontosítania.

(11)

Amint azt a Bizottság 2010. november 23-i, „Az uniós polgárok szolidaritásának kifejezési lehetőségei az önkéntességen keresztül: az Európai Önkéntes Humanitárius Segítségnyújtási Hadtestre vonatkozó előzetes észrevételek” című közleménye kiemeli, a humanitárius önkéntesség területén jelenleg hiányosságok vannak, amelyeket az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezés pótolhat azáltal, hogy megfelelő képességekkel rendelkező önkénteseket küld ki kellő időben a megfelelő helyekre. Ez nevezetesen a következők révén biztosítható: a humanitárius önkéntesek azonosítására és kiválasztására vonatkozó európai előírások és eljárások, közösen meghatározott teljesítménymutatók a képzésére és a humanitárius önkéntesek kiküldésre való felkészítésére vonatkozóan, a helyszíni szükségletek alapján azonosított, potenciális önkénteseket tartalmazó adatbázis, valamint lehetőségek az önkéntesek számára a humanitárius műveletekben való részvételhez nemcsak kiküldéseken keresztül, hanem háttértámogatás és a virtuális önkéntességi tevékenységek révén is.

(12)

A megfelelő képzés, valamint az önkéntesek biztonsága és védelme döntő fontossággal bír, és arról – többek között a tagállamok bevonásával – rendszeres információcserét kell folytatni. Az uniós segítségnyújtási önkéntesek nem küldhetők ki nemzetközi és belső fegyveres konfliktusok helyszínén folytatott műveletekhez.

(13)

Az Unió humanitárius segítségnyújtási műveleteit a felmerülő szükségletek alapján a végrehajtó szervezetekkel partnerségben végzi. Ezeknek a szervezeteknek jelentős szerepet kell játszaniuk az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezés végrehajtásában annak érdekében, hogy biztosítsák a helyszíni szereplők felelősségvállalását, és maximalizálják az említett kezdeményezés fellépéseiben való részvételt. Az Uniónak a Bizottság által meghatározott előírásoknak és eljárásoknak megfelelően ilyen szervezeteket kell megbíznia az uniós segítségnyújtási önkéntesek azonosításával, kiválasztásával, felkészítésével, kiküldésével, valamint a megbízatásuk ideje alatt és azt követően történő monitoringgal. Amennyiben szükséges, a helyi kirendeltségekre támogató feladatok elvégzése céljából történő kiküldésekhez a Bizottság részére sikeresen kiképzett és felkészített önkénteseknek kell rendelkezésre állniuk.

(14)

A Bizottság 2011. október 25-i„A vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó megújult uniós stratégia (2011–2014)”című közleményében foglaltak szerint a magánvállalkozások fontos szerepet játszhatnak és hozzájárulhatnak az Unió humanitárius műveleteihez, különösen a munkavállalói önkéntesség révén.

(15)

Az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezésnek segítenie kell az európaiakat – legyenek bármely életkorban – abban, hogy aktív európai polgári szerepvállalásról tegyenek bizonyságot. A kezdeményezésnek ily módon Unió-szerte elő kell mozdítania az önkéntességet, valamint a részt vevő önkéntesek személyes fejlődését és interkulturális tudatosságát, ezzel is javítva képességeiket és foglalkoztathatóságukat a globális gazdaságban.

(16)

Az esélyegyenlőségnek és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának uniós elve arra utal, hogy bármilyen társadalmi háttérrel rendelkező és bármilyen életkorú uniós polgár és az Unió területén huzamosan tartózkodó személy válhat aktív polgárrá. Tekintettel a humanitárius kontextus különleges kihívásaira, az uniós segítségnyújtási önkénteseknek legalább 18. életévüket betöltött személyeknek kell lenniük, és sokféle szakmai háttérrel rendelkezhetnek és bármely korosztályhoz tartozhatnak, ideértve a szakértőket és a képzett nyugdíjasokat is.

(17)

Az önkéntesek Unió területén kívüli országokba való kiküldésének döntő előfeltétele az egyértelmű jogállás. Szerződésben kell meghatározni az önkéntesek kiküldésének feltételeit, ideértve az önkéntesek védelmére és biztonságára vonatkozó előírásokat, a küldő és a fogadó szervezetek kötelezettségeit, a biztosítást, valamint az ellátás, a lakhatás és más kapcsolódó kiadások fedezését. Az önkéntesek harmadik országbeli kiküldése megfelelő biztonsági és védelmi feltételekhez kötött.

(18)

Az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezés fellépései során adott esetben figyelembe kell venni az európai önkéntesség szakpolitikai menetrendjében szereplő ajánlásokat, valamint az önkéntességgel foglalkozó európai és nemzetközi szervezetek és az Egyesült Nemzetek önkéntességi programja által folytatott munkát.

(19)

Az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezésnek a harmadik országbeli fogadó szervezetek humanitárius segítségnyújtási kapacitásának erősítésére irányuló, szükségleteken alapuló fellépéseket kell támogatnia annak érdekében, hogy humanitárius válságok esetén fokozza a helyi felkészülést és a reagálási képességet, valamint hogy a válsághelyzeti kockázatkezelés, a felkészülés és a reagálási képesség, továbbá az önkéntesek irányítására és az egyéb kapcsolódó területekre vonatkozó coaching és képzés révén biztosítsa az uniós segítségnyújtási önkéntesek helyszíni munkájának eredményes és fenntartható hatását.

(20)

Az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezésnek adott esetben arra kell törekednie, hogy a bármilyen korosztályhoz tartozó nők és férfiak egyedi szükségleteihez igazított megfelelő humanitárius reagálás révén erősítse az uniós humanitárius segítségnyújtási szakpolitikájának nemi dimenzióját. Külön figyelmet kell fordítani a nők csoportjaival és hálózataival való együttműködésre annak érdekében, hogy fokozni lehessen a nők részvételét és vezető szerepvállalását a humanitárius segítségnyújtásban, valamint hogy támaszkodni lehessen képességeikre és szakértelmükre a válság sújtotta közösségek újjáépítése, a béketeremtés, a katasztrófakockázatok csökkentése és az ellenálló képesség erősítése során.

(21)

E rendelet meghatározza a pénzügyi időszak teljes időtartamára szóló pénzügyi keretösszeget, és az éves költségvetési eljárás során ez az összeg jelenti az Európai Parlament és a Tanács számára az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodás (4)17. pontja értelmében vett elsődleges referenciaösszeget.

(22)

A pénzügyi támogatást a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (5) megfelelően kell elosztani. Tekintettel az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezés fellépéseinek különleges jellegére, helyénvaló biztosítani, hogy pénzügyi támogatás természetes személyeknek, valamint a közjog vagy a magánjog hatálya alá tartozó jogi személyeknek is nyújtható legyen. Fontos továbbá biztosítani az említett rendelet szabályainak betartását, különösen a gazdaságosság, a hatékonyság és az eredményesség elve tekintetében.

(23)

Az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezés célkitűzéseinek megvalósítása során – a pénzügyi források optimális felhasználásának biztosításával egyidejűleg – vezérelvnek kell tekinteni a kiadási oldal végrehajtásának és minőségének javítását.

(24)

Az Unió pénzügyi érdekeit a teljes kiadási ciklusban arányos intézkedésekkel kell védeni, ideértve a szabálytalanságok megelőzését, felderítését és kivizsgálását, az elveszített, jogosulatlanul kifizetett vagy szabálytalanul felhasznált források visszafizettetését, valamint adott esetben szankciók alkalmazását. Megfelelő intézkedéseket kell hozni a szabálytalanságok és a csalás megelőzése érdekében, valamint meg kell tenni a szükséges lépéseket az eltűnt, jogosulatlanul kifizetett vagy szabálytalanul felhasznált források visszafizettetésére a 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendeletnek (6), a 2185/96/Euratom, EK tanácsi rendeletnek (7), továbbá a 883/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (8) megfelelően.

(25)

A harmadik országok – különösen a csatlakozó országok, a tagjelölt országok, a potenciális tagjelölt országok, az európai szomszédságpolitika partnerországai és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás országai – részvételét együttműködési megállapodások alapján lehetővé kell tenni.

(26)

Az együttműködő országok részt vevő önkénteseinek és az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezés fellépéseit végrehajtó szervezeteinek tiszteletben kell tartaniuk és hirdetniük kell a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzusban megfogalmazott elvek tiszteletben tartását, különös tekintettel a „humanitárius tér” védelmére.

(27)

A folyamatos visszacsatolás és javítás, valamint az elfogadás rugalmasságának és hatékonyságának javítása érdekében fel kell hatalmazni a Bizottságot arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az uniós segítségnyújtási önkéntesek kiválasztására, irányítására és kiküldésére vonatkozó előírásokhoz, a teljesítménymutatók és a tematikus prioritások módosításához, valamint az e rendelet végrehajtásához szükséges pénzügyi keretösszeg felosztása során alkalmazandó százalékok kiigazításához kapcsolódó rendelkezésekre vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(28)

E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatáskörökkel kell ruházni. Ezeket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (9) megfelelően kell gyakorolni. Vizsgálóbizottsági eljárást kell alkalmazni az uniós segítségnyújtási önkéntesek kiválasztására, irányítására és kiküldésére vonatkozó eljárásoknak, az akkreditációs mechanizmusnak, a képzési programnak és az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezés éves munkaprogramjának elfogadására.

(29)

Ez a rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és szem előtt tartja az Európai Unió Alapjogi Chartája által elismert elveket.

(30)

A személyes adatok e rendelet keretében történő feldolgozása nem lépi túl az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezés zökkenőmentes működésének biztosítása szempontjából szükséges és arányos mértéket. A személyes adatok Bizottság általi bármilyen feldolgozása a 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (10) megfelelően történik. A személyes adatoknak az Unió területén jogszerűen letelepedett, az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezés fellépéseit végrehajtó szervezetek általi bármilyen feldolgozása a 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (11) megfelelően történik.

(31)

Az európai adatvédelmi biztossal való konzultáció a 45/2001/EK rendelet 28. cikkének (2) bekezdésével összhangban megtörtént, a biztos 2012. november 23-án kinyilvánította véleményét (12).

(32)

Helyénvaló e rendelet alkalmazásának időtartamát összehangolni az 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendelettel (13). Ezért e rendeletnek 2014. január 1-jétől kell alkalmazandónak lennie,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET

BEVEZETŐ RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Tárgy

Ez a rendelet létrehozza az Európai Önkéntes Humanitárius Segítségnyújtási Hadtestet („az EU segítségnyújtási önkéntesei” kezdeményezés), amely keretet nyújt az európai önkénteseknek ahhoz, hogy együttes hozzájárulásukkal támogassák és kiegészítsék a harmadik országokban folyó humanitárius segítségnyújtást.

Ez a rendelet meghatározza az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezés működésére vonatkozó szabályokat és eljárásokat, valamint a pénzügyi támogatás nyújtására vonatkozó szabályokat.

2. cikk

Hatály

Ez a rendelet az alábbiakra alkalmazandó:

1.

az uniós segítségnyújtási önkéntesek kiválasztása, képzése és kiküldése a harmadik országbeli humanitárius segítségnyújtás támogatása és kiegészítése céljából;

2.

olyan fellépések, amelyek támogatják, elősegítik és előkészítik az uniós segítségnyújtási önkéntesek kiküldését a harmadik országbeli humanitárius segítségnyújtás támogatása és kiegészítése céljából;

3.

az Unión belüli és kívüli olyan fellépések, amelyek célja a fogadó szervezetek harmadik országbeli humanitárius segítségnyújtási kapacitásának építése.

3. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

a)   „önkéntes”: az a személy, aki szabad akaratából és anyagi érdek nélkül valamely közösséget és a társadalom egészét szolgáló tevékenységeket végez;

b)   „önkéntesjelölt”: az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezés fellépéseiben való részvételre a 11. cikk (3) bekezdésével összhangban alkalmas személy;

c)   „uniós segítségnyújtási önkéntes”: az az önkéntesjelölt, akit kiválasztottak, és a különleges előírások, eljárások és referenciakritériumok alapján kiképeztek, alkalmasnak ítéltek, és akit harmadik országbeli humanitárius segítségnyújtás támogatása vagy kiegészítése céljából történő kiküldésre rendelkezésre állóként regisztráltak;

d)   „humanitárius segítségnyújtás”: olyan harmadik országban végzett tevékenységek és műveletek, amelyek célja a szükségleteken alapuló sürgősségi segély nyújtása az élet védelme, az emberi szenvedés megelőzése és enyhítése, valamint az emberi méltóság megőrzése érdekében az ember okozta válságok vagy természeti katasztrófák esetén. A humanitárius segítségnyújtás kiterjed a humanitárius válságok vagy azok közvetlen hatásai miatt szükséges támogatási, segítségnyújtási és védelmi műveletekre, a rászorulók megközelíthetőségét biztosító és az akadálymentes segítségnyújtást elősegítő támogató intézkedésekre, továbbá az olyan fellépésekre is, amelyek célja a katasztrófákra való felkészülés megerősítése és a katasztrófakockázatok csökkentése, az ellenálló képesség erősítéséhez való hozzájárulás, valamint a válságkezelés és a válságokból való felépülés képességének javítása;

e)   „harmadik ország”: az Unió területén kívüli ország, ahol a d) pontban említett humanitárius segítségnyújtási tevékenységeket és műveleteket folytatják.

4. cikk

Célkitűzés

Az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezés célja az, hogy hozzájáruljon a szükségleteken alapuló uniós humanitárius segítségnyújtási kapacitás erősítéséhez, amelynek célja az élet védelme, az emberi szenvedés megelőzése és enyhítése, valamint az emberi méltóság megőrzése, továbbá – különösen a katasztrófákra való felkészülés megerősítése, a katasztrófakockázatok csökkentése, valamint a kárenyhítés, helyreállítás és fejlesztés közötti kapcsolat megerősítése révén – a sérülékeny vagy katasztrófa sújtotta harmadik országbeli közösségek kapacitásának és ellenálló képességének növelése. Ez a célkitűzés az Unió értékeit és a rászoruló emberek iránti szolidaritását kifejező és az európai polgárság szellemiségét láthatóan előmozdító uniós segítségnyújtási önkéntesek együttes hozzájárulása által jelentett hozzáadott érték révén valósul meg.

5. cikk

Általános elvek

(1)   Az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezés fellépéseit az emberiesség, a semlegesség, a pártatlanság és a függetlenség humanitárius segítségnyújtási elvével és a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzussal összhangban kell megvalósítani.

(2)   Az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezés fellépéseinek a helyi közösségek humanitárius szükségleteinek és a fogadó szervezetek követelményeinek kell megfelelniük, és a humanitárius ágazat eredményességének fokozásához történő hozzájárulásra kell irányulniuk.

(3)   Prioritásként kell kezelni az önkéntesjelöltek és az uniós segítségnyújtási önkéntesek védelmét és biztonságát.

(4)   Az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezésnek elő kell mozdítania a szükségleteken alapuló közös projekteket, valamint a különböző országokból származó részt vevő önkéntesek és az e kezdeményezés fellépéseit végrehajtó, a 10. cikkben említett szervezetek közötti transznacionális partnerségeket.

6. cikk

Az uniós fellépés koherens és kiegészítő jellege

(1)   E rendelet végrehajtása során – a párhuzamos feladatvégzés és az átfedések elkerülése mellett, valamint felismerve, hogy a humanitárius segítségnyújtásra az e rendelet 5. cikkének (1) bekezdésében említett humanitárius segítségnyújtási elvek vonatkoznak – biztosítani kell a koherenciát és a kiegészítő jelleget az Unió külső fellépésének egyéb eszközeivel és területeivel, valamint egyéb vonatkozó uniós szakpolitikával, különösen az Unió humanitárius segítségnyújtási szakpolitikájával, fejlesztési együttműködési szakpolitikájával és az uniós polgári védelmi mechanizmussal. Külön figyelmet kell fordítani a kárenyhítés, a helyreállítás és a fejlesztés közötti zökkenőmentes átmenet biztosításának.

(2)   A vonatkozó nemzeti önkéntességi programok és az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezés fellépései közötti konzisztencia és koherencia biztosítása révén a Bizottság és a tagállamok együttműködnek a hatékonyság és az eredményesség érdekében. Az említett fellépéseknek a vonatkozó bevált gyakorlatokra és a meglévő programokra kell támaszkodniuk, és adott esetben ki kell használniuk a már meglévő uniós hálózatokat.

(3)   Az Unió elősegíti az együttműködést az érintett nemzetközi szervezetekkel és más humanitárius partnerekkel, valamint a helyi és regionális szereplőkkel az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezés fellépéseinek végrehajtása terén.

A humanitárius válságokra adott koherens nemzetközi reagálás előmozdítása érdekében az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezés fellépéseinek a Humanitárius Ügyekért Felelős Koordinációs Hivatal (ENSZ-OCHA) központi és átfogó koordináló szerepe elismerése céljából összhangban kell lenniük az ENSZ kezdeményezéseivel.

7. cikk

Működési célkitűzések

(1)   Az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezés a következő működési célkitűzéseket követi:

a)

az Unió humanitárius segítségnyújtási kapacitásának növeléséhez és javításához való hozzájárulás.

Az e működési célkitűzés elérésében tett előrelépést olyan mutatók alapján értékelik, mint:

—

a szükséges képesítésekkel rendelkező, kiküldött vagy kiküldésre kész uniós segítségnyújtási önkéntesek, valamint a kiküldési szerződésüknek már eleget tevő uniós segítségnyújtási önkéntesek száma,

—

az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezés által nyújtott humanitárius segélyben részesült emberek száma és a személyenkénti átlagos költség,

—

az uniós segítségnyújtási önkéntesek helyszínen való tényleges humanitárius közreműködésével kapcsolatos elégedettségi szint a kiküldött uniós segítségnyújtási önkéntesek, valamint a küldő és a fogadó szervezetek körében.

b)

Az önkéntesek készségeinek, tudásának és képességeinek javítása a humanitárius segítségnyújtás terén, valamint az alkalmazásukra vonatkozó feltételek és szabályok.

Az e működési célkitűzés elérésében tett előrelépést olyan mutatók alapján értékelik, mint:

—

a kiképzett önkéntesjelöltek száma és a kiképzést követő értékelésen sikerrel túljutó önkéntesek száma,

—

az önkéntesjelöltek és az uniós segítségnyújtási önkéntesek irányítására vonatkozó előírásokat és eljárásokat alkalmazó, akkreditált küldő szervezetek száma,

—

az önkéntesek képzésének minőségével, valamint tudásának és képességeinek szintjével kapcsolatos elégedettségi szint a kiképzett és kiküldött önkéntesek, valamint a küldő és a fogadó szervezetek körében, továbbá az önkéntesjelöltek és az uniós segítségnyújtási önkéntesek kiküldésére és irányítására vonatkozó előírásoknak és eljárásoknak való megfelelés és azok helyénvalósága.

c)

A fogadó szervezetek kapacitásának építése és az önkéntesség előmozdítása harmadik országokban:

Az e működési célkitűzés elérésében tett előrelépést olyan mutatók alapján értékelik, mint:

—

a harmadik országbeli kapacitásépítési fellépések száma és típusa,

—

a kapacitásépítési fellépésekben részt vevő, harmadik országbeli alkalmazottak és önkéntesek száma,

—

a fellépések minőségével és eredményességével kapcsolatos elégedettségi szint a kapacitásépítési fellépésekben részt vevő, fogadó szervezetekben dolgozó alkalmazottak és a harmadik országbeli önkéntesek körében.

d)

A Unió humanitárius segítségnyújtási elveinek kommunikációja a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzusban foglaltak szerint.

Az e működési célkitűzés elérésében tett előrelépést olyan mutatók alapján értékelik, mint:

—

a tájékoztatási, kommunikációs és tudatosító fellépések száma, típusa és költsége.

e)

Az önkéntesség koherenciájának és konzisztenciájának javítása a tagállamokban az uniós polgárok humanitárius segítségnyújtási tevékenységekben és műveletekben való részvételi lehetőségeinek javítása érdekében:

Az e működési célkitűzés elérésében tett előrelépést olyan mutatók alapján értékelik, mint:

—

az akkreditált küldő szervezetek száma,

—

a küldő szervezetek számára szervezett technikai segítségnyújtási fellépések száma és típusa,

—

az önkéntesjelöltek és az uniós segítségnyújtási önkéntesek irányítására vonatkozó előírások és eljárások terjesztése és átvétele más önkéntességi programok révén.

(2)   Az (1) bekezdés a)–e) pontjában említett mutatókat kell használni szükség szerint a teljesítmény monitoringjára, értékelésére és felülvizsgálatára. A mutatók indikatívak és a 24. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján módosíthatók az előrelépés mérése terén szerzett tapasztalatok figyelembevétele érdekében.

II. FEJEZET

AZ EU SEGÍTSÉGNYÚJTÁSI ÖNKÉNTESEI KEZDEMÉNYEZÉS FELLÉPÉSEI

8. cikk

Az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezés fellépései

Az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezés a 4. és a 7. cikkben említett célkitűzéseket követi a következő fellépéstípusok révén:

—

az önkéntesjelöltekre és az uniós segítségnyújtási önkéntesekre vonatkozó előírások és eljárások kidolgozása és fenntartása,

—

a küldő és a fogadó szervezetek számára akkreditációs mechanizmus kidolgozása és fenntartása,

—

az önkéntesjelöltek azonosítása és kiválasztása,

—

képzési program létrehozása, valamint a képzések és gyakornoki helyek támogatása,

—

az uniós segítségnyújtási önkéntesek adatbázisának létrehozása, fenntartása és frissítése,

—

uniós segítségnyújtási önkéntesek kiküldése a harmadik országbeli humanitárius segítségnyújtás támogatása és kiegészítése céljából,

—

a fogadó szervezetek kapacitásának építése,

—

az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezés hálózatának létrehozása és irányítása,

—

kommunikáció és tudatosítás,

—

az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezés elszámoltathatóságát, átláthatóságát és eredményességét fokozó kiegészítő tevékenységek.

9. cikk

Az önkéntesjelöltekre és az uniós segítségnyújtási önkéntesekre vonatkozó előírások és eljárások

(1)   A meglévő bevett gyakorlatok alapján a Bizottság előírásokat és eljárásokat állapít meg arra vonatkozóan, hogy az önkéntesjelöltek és az uniós segítségnyújtási önkéntesek harmadik országokban folyó humanitárius segítségnyújtási műveletek támogatása céljából történő azonosítása, kiválasztása, felkészítése, irányítása és kiküldése során a küldő és a fogadó szervezeteknek milyen feltételeket, szabályokat és követelményeket kell alkalmazniuk.

(2)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 24. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a következő előírások meghatározására vonatkozóan:

—

az önkéntesek mint kezdő vagy vezető szakemberek azonosítására, kiválasztására és felkészítésére használt kompetencia-referenciakeret,

—

az azonosítási és kiválasztási eljárás során az esélyegyenlőségnek és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának a biztosítására irányuló rendelkezések,

—

az annak biztosítására irányuló rendelkezések, hogy a küldő és a fogadó szervezetek megfeleljenek a vonatkozó nemzeti és uniós jognak, valamint a fogadó ország jogának,

—

a küldő és a fogadó szervezetek közötti partnerséget szabályozó előírások,

—

az uniós segítségnyújtási önkéntesek által elsajátított készségek és képességek elismerésére vonatkozó rendelkezések, a meglévő vonatkozó uniós kezdeményezésekkel összhangban.

(3)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy végrehajtási jogi aktusokat fogadjon el a következőkre vonatkozóan:

—

az önkéntesjelöltek azonosítása, kiválasztása és kiküldés előtti felkészítése során követendő eljárások, ideértve adott esetben a gyakornoki helyeket is,

—

az uniós segítségnyújtási önkéntesek harmadik országokba történő kiküldésére és az e harmadik országokban való irányítására vonatkozó rendelkezések, ideértve többek között a helyszíni felügyeletet, továbbá a coaching, mentorálás, továbbképzés, a megfelelő munkafeltételek biztosítása és a hazatérést követő támogatás révén történő folyamatos támogatást,

—

az önkéntesek számára biztosítási fedezet és megfelelő életkörülmények biztosítása, ideértve az ellátási, lakhatási, utazási és egyéb kapcsolódó költségek fedezését,

—

a kiküldés előtt, alatt és után követendő, a gondoskodási kötelezettség és a megfelelő védelmi és biztonsági eljárások, ideértve a harmadik országokból való sürgősségi evakuálásra vonatkozó egészségügyi célú evakuálási és biztonsági terveket, köztük a nemzeti hatóságokkal való kapcsolattartást illető eljárásokat,

—

az uniós segítségnyújtási önkéntesek egyéni teljesítményének monitoringjára és értékelésére szolgáló eljárások.

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 26. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

10. cikk

A küldő és fogadó szervezetekre vonatkozó akkreditációs mechanizmus

(1)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén – adott esetben a humanitárius partnerek bevonásával – akkreditációs mechanizmust hoz létre, amely biztosítja, hogy a küldő szervezetek megfeleljenek a 9. cikkben említett előírásoknak és eljárásoknak, és külön akkreditációs mechanizmust hoz létre a fogadó szervezetek számára.

A Bizottság a meglévő vonatkozó akkreditációs mechanizmusok és eljárások alapján – végrehajtási jogi aktusok révén – elfogadja az akkreditációs mechanizmus működésére vonatkozó eljárást. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 26. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(2)   Az akkreditációs mechanizmus kidolgozása során – az adminisztráció egyszerűsítése céljából – a Bizottság törekszik a bizottsági partnerségi humanitárius eszközök és a meglévő humanitárius előírások közötti szinergiák kialakítására. Az akkreditációs mechanizmusnak befogadó jellegűnek kell lennie, és egyik típusú alkalmas szervezettel szemben sem alkalmazhat hátrányos megkülönböztetést.

(3)   A küldő szervezetek akkor akkreditálhatók, ha:

a)

megfelelnek a 9. cikkben említett előírásoknak és eljárásoknak;

b)

a 3. cikk d) pontjában meghatározottaknak megfelelően a humanitárius segítségnyújtás területén tevékenykednek, és

c)

a következő kategóriák valamelyikébe tartoznak:

i.

a valamely tagállam jogának megfelelően létrehozott, Unión belüli székhellyel rendelkező, nem kormányzati non-profit szervezetek;

ii.

valamely tagállam jogának hatálya alá tartozó civil jellegű közjogi szervezetek;

iii.

a 23. cikkben említett országokban letelepedett nem kormányzati non-profit szervezetek az említett cikkben meghatározott feltételek és az abban említett megállapodások szerint;

iv.

a 23. cikkben említett országokban letelepedett civil jellegű közjogi szervezetek az említett cikkben meghatározott feltételek és az abban említett megállapodások szerint;

v.

a Vöröskereszt és Vörös Félhold Társaságok Nemzetközi Szövetsége.

(4)   Harmadik országbeli szervezetek akkor lehetnek fogadó szervezetek, ha:

a)

megfelelnek a 9. cikkben említett előírásoknak és eljárásoknak;

b)

a 3. cikk d) pontjában meghatározottaknak megfelelően a humanitárius segítségnyújtás területén tevékenykednek; és

c)

a következő kategóriák valamelyikébe tartoznak:

i.

nem kormányzati non-profit szervezetek, amelyek valamely harmadik ország hatályos jogszabályainak megfelelően működnek, vagy amelyek valamely harmadik ország hatályos jogszabályainak megfelelően letelepedettek;

ii.

harmadik ország jogának hatálya alá tartozó civil jellegű közjogi szervezetek;

iii.

nemzetközi ügynökségek és szervezetek.

(5)   A (3) és a (4) bekezdésekben említett követelmények sérelme nélkül a küldő és a fogadó szervezetek az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezés fellépéseit végrehajthatják nyereségérdekelt magánszervezetek közreműködésével is.

(6)   A szükségletek előzetes értékelése alapján az akkreditálandó küldő szervezetek számára technikai segítséget lehet nyújtani abból a célból, hogy nagyobb kapacitással tudjanak részt venni az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezésben, valamint hogy biztosítani lehessen a 9. cikkben említett előírásoknak és eljárásoknak való megfelelésüket.

A 15. cikkben említett fellépések keretében az akkreditálandó fogadó szervezet számára is nyújtható az első albekezdésben említett segítség.

(7)   Az akkreditációt követően a Bizottság kellő időben közzéteszi az akkreditált küldő és fogadó szervezetek jegyzékét.

11. cikk

Az önkéntesjelöltek azonosítása és kiválasztása

(1)   A harmadik országbeli szükségletek küldő vagy fogadó szervezetek, vagy más érintett szereplők által elvégzett előzetes felmérése alapján az akkreditált küldő szervezetek azonosítják és kiválasztják a képzésben részesülő önkéntesjelölteket.

(2)   Az önkéntesjelöltek azonosítása és kiválasztása során meg kell felelni a 9. cikkben említett előírásoknak és eljárásoknak, és tiszteletben kell tartani a hátrányos megkülönböztetés tilalmának és az esélyegyenlőségnek az elvét.

(3)   Önkéntesjelöltként alkalmasak pályázni azok a legalább 18. életévüket betöltött személyek, akik:

a)

az Unió polgárai;

b)

az Unió valamely tagállamában huzamosan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok; és

c)

a 23. cikk (1) bekezdésében említett országok állampolgárai, az abban a cikkben említett feltételek mellett.

12. cikk

Képzési program, valamint a képzések és gyakorlatok támogatása

(1)   A Bizottság a meglévő programok és eljárások alapján, valamint adott esetben szakosított intézmények bevonásával képzési programot hoz létre az önkéntesjelöltek számára, hogy fel lehessen készíteni őket a humanitárius segítségnyújtás támogatása és kiegészítése céljából történő kiküldésre.

(2)   Azok az önkéntesjelöltek, akiket a 11. cikkben foglaltaknak megfelelően azonosítottak és kiválasztottak, alkalmasak a minősített szervezetek által megvalósított képzési programokban való részvételre. Az egyes önkéntesjelöltek által teljesítendő képzés körét és tartalmát az akkreditált fogadó szervezettel folytatott konzultációt követően az érintett akkreditált küldő szervezet határozza meg a szükségletek alapján, figyelembe véve az önkéntesjelölt előzetes tapasztalatát és a tervezett kiküldést.

(3)   A képzésük és különösen a kiküldésre való felkészítésük részeként az önkéntesjelöltek számára előírhatják, hogy teljesítsenek gyakorlatot az akkreditált küldő szervezeteknél, lehetőség szerint a származási országuktól eltérő országban.

(4)   A (3) bekezdés sérelme nélkül azok az önkéntesjelöltek, akik nem teljesítettek gyakorlatot, adott esetben a kiküldés szükségleteihez és egyedi körülményeihez igazított kiegészítő felkészítésben részesülhetnek a kiküldést megelőzően. Ennek a felkészítésnek és a gyakorlatnak meg kell felelnie a 9. cikkben említett, felkészítésre vonatkozó előírásoknak és eljárásoknak.

(5)   A képzési program keretében értékelni kell, hogy az önkéntesjelöltek mennyire felkészültek a harmadik országbeli humanitárius segítségnyújtás támogatása és kiegészítése céljából történő kiküldésre, valamint a helyi szükségletek kielégítésére. Ezen értékelést a küldő szervezetekkel együttműködésben kell elvégezni.

(6)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján elfogadja a képzési program szabályait és az önkéntesjelöltek kiküldésre való felkészültségének értékelésére szolgáló eljárást. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 26. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

13. cikk

Az uniós segítségnyújtási önkéntesek adatbázisa

(1)   A 12. cikk (5) bekezdésében említett értékelésen sikerrel túljutott önkéntesjelöltek uniós segítségnyújtási önkéntesnek tekintendők és alkalmasak kiküldésre. Az ilyen önkéntesjelöltek neve szerepel az uniós segítségnyújtási önkéntesek adatbázisában.

(2)   Az uniós segítségnyújtási önkéntesek (többek között a rendelkezésre álló és kiküldhető uniós segítségnyújtási önkénteseket tartalmazó) adatbázisát a Bizottság hozza létre, tartja fenn és frissíti, valamint szabályozza az ahhoz való hozzáférést és annak felhasználását. Az ezen adatbázisban szereplő vagy az ezen adatbázis számára gyűjtött személyes adatokat – amennyiben alkalmazandó – a 95/46/EK irányelvvel és a 45/2001/EK rendelettel összhangban kell feldolgozni.

14. cikk

Az uniós segítségnyújtási önkéntesek kiküldése harmadik országokba

(1)   Az adatbázisban szereplő uniós segítségnyújtási önkéntesek kiküldhetők a 3. cikk d) pontjában meghatározott humanitárius segítségnyújtás támogatása és kiegészítése céljából:

a)

akkreditált küldő szervezetek által harmadik országok fogadó szervezeteihez; vagy

b)

adott esetben a Bizottság által a helyi humanitárius segítségnyújtási irodáiba, támogató feladatok végzése érdekében.

(2)   A kiküldésnek igazodnia kell a fogadó szervezetek által helyi szinten megfogalmazott tényleges szükségletekhez.

(3)   Az 1. cikk a) pontjában említett kiküldést illetően az akkreditált küldő szervezeteknek biztosítaniuk kell, hogy megfelelnek a 9. cikkben említett előírásoknak és eljárásoknak. Az uniós segítségnyújtási önkéntesek nem küldhetők ki nemzetközi és belső fegyveres konfliktusok helyszínén folytatott műveletekhez.

(4)   A 23. cikkel összhangban az akkreditált küldő szervezetek tájékoztatják az adott tagállam és más részt vevő országok illetékes nemzeti hatóságait, mielőtt egy állampolgárukat a 9. cikkben említett előírásokkal és eljárásokkal összhangban uniós segítségnyújtási önkéntesként kiküldik.

(5)   A kiküldés részletes feltételeit és az uniós segítségnyújtási önkéntesek szerepét a fogadó szervezettel folytatott szoros együttműködésben határozzák meg a küldő szervezetek és az uniós segítségnyújtási önkéntesek közötti szerződésben, amely kitér a jogokra és kötelezettségekre, a kiküldés időtartamára és helyére, valamint az adott uniós segítségnyújtási önkéntes feladataira.

(6)   Az 1. cikk b) pontjában említett kiküldést illetően a Bizottság „önkénteskiküldési szerződést” ír alá az uniós segítségnyújtási önkéntesekkel, amelyben meghatározza a kiküldésre vonatkozó részletes feltételeket. Az önkénteskiküldési szerződések alapján az önkéntesekre nem vonatkoznak a 259/68/EGK, Euratom, ESZAK tanácsi rendeletben (14) meghatározott, az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata, valamint az Európai Unió egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételei szerinti jogok és kötelezettségek.

(7)   A fogadó szervezet mentort jelöl ki az uniós segítségnyújtási önkéntes részére a kiküldése alatti felügyelete és támogatása céljából.

15. cikk

A fogadó szervezetek humanitárius segítségnyújtási kapacitásának építése

A harmadik országok szükségleteinek küldő és fogadó szervezetek, vagy más érintett szereplők általi előzetes értékelése alapján, a Bizottság támogatja a fogadó szervezetek humanitárius segítségnyújtási kapacitásának építésére irányuló fellépéseket a humanitárius válságok kapcsán a helyi felkészülés és a reagálási képességet fokozása, valamint annak biztosítása céljából, hogy az uniós segítségnyújtási önkéntesek helyszíni tevékenységének hatása eredményes és fenntartható legyen. Ezek a fellépések a következők lehetnek:

a)

válsághelyzeti kockázatkezelés, felkészülés és reagálás, coaching és képzés az önkéntesek irányítása, valamint más releváns területeken a fogadó szervezetek alkalmazottai és önkéntesei számára;

b)

a bevált gyakorlatok cseréje, technikai segítségnyújtás, ikerintézményi programok, alkalmazottak és önkéntesek cseréje, hálózatok létrehozása és más releváns fellépések.

16. cikk

Az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezés hálózata

(1)   A Bizottság létrehozza és irányítja az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezés hálózatát, amelyben a következők vesznek részt:

a)

önkéntesjelöltek, a kezdeményezésben jelenleg részt vevő vagy korábban részt vett uniós segítségnyújtási önkéntesek;

b)

küldő és fogadó szervezetek;

c)

a tagállamok és az Európai Parlament képviselői.

(2)   Az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezés hálózatának tevékenységéhez tartoznak különösen:

a)

a kölcsönhatás elősegítése, platform biztosítása a tudásmegosztás, a konzultáció és az információk terjesztése, a bevált gyakorlatok megosztása és a 21. cikk (3) bekezdésében említett szükségletértékelés céljából;

b)

a partnerségépítésnek, valamint a kiküldésekre és a kapacitásépítésre irányuló közös projektek kidolgozásának előmozdítása az unióbeli küldő szervezetek és a harmadik országbeli fogadó szervezetek bevonásával;

c)

olyan alap nyújtása, amelyre az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezés fellépéseit építeni lehet azzal a céllal, hogy biztosítani lehessen a folyamatos javítást, az eredményes monitoringot és az értékelést;

d)

az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezéssel kapcsolatos projektre való online jelentkezés lehetőségének biztosítása.

17. cikk

Kommunikáció és tudatosítás

(1)   A Bizottság támogatja a nyilvánosság tájékoztatását és a tudatosító fellépéseket a látható EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezés előmozdítására, és az önkéntesség ösztönzésére a humanitárius segítségnyújtás területén az Unión és tagállamain belül, valamint azokban a harmadik országokban, amelyek az e kezdeményezés fellépéseinek kedvezményezettjei.

(2)   A Bizottság az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezés célkitűzéseit, fellépéseit és látható eredményeit tartalmazó kommunikációs tervet dolgoz ki, amely meghatározza a nyilvánosságot és különösen a jövőbeli potenciális önkéntesjelölteket, valamint az e kezdeményezés fellépéseinek kedvezményezettjeit célzó kommunikációs és ismeretterjesztési tevékenységeket. Ezt a kommunikációs tervet a Bizottság és a kedvezményezettek, különösen a küldő és a fogadó szervezetek, valamint az EU segítségnyújtási önkéntesei hajtják végre.

III. FEJEZET

PROGRAMOZÁS ÉS FORRÁSELOSZTÁS

18. cikk

Támogatható fellépések

(1)   A 8. cikkben említett fellépések jogosultak pénzügyi támogatásra, ideértve az e fellépések végrehajtásához szükséges intézkedéseket, valamint az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezés és a vonatkozó nemzeti és nemzetközi szintű programok közötti koordinációt erősítő, a bevált gyakorlatokra épülő intézkedéseket.

(2)   Az (1) bekezdésben említett pénzügyi támogatás fedezheti az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezés irányításához és célkitűzéseinek eléréséhez szükséges előkészítő, monitoring, kontroll, audit és értékelési tevékenységekhez kapcsolódó kiadásokat is.

(3)   A (2) bekezdésben említett kiadások körébe tartozhatnak különösen a 17. cikkben említett tanulmányok, szakértői találkozók, tájékoztatási és kommunikációs fellépések, ideértve az Unió szakpolitikai prioritásainak intézményi kommunikációját is – amennyiben ezek az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezés célkitűzéseihez kapcsolódnak –, az információfeldolgozásra és -cserére összpontosító informatikai hálózatokkal (többek között azoknak az ágazatközi adatcsere előmozdítását szolgáló meglévő vagy jövőbeli rendszerekkel való összekapcsolásával és a kapcsolódó berendezésekkel) összefüggő kiadások, és minden más technikai és igazgatási segítségnyújtásra fordított kiadás, amely a Bizottságnál felmerül.

19. cikk

Pénzügyi kedvezményezettek

Az e rendelet szerinti pénzügyi támogatás természetes személyeknek, és akár a magánjog, akár a közjog hatálya alá tartozó jogi személyeknek nyújtható, akik vagy amelyek ezt követően a 966/2012/EU, Euratom rendelet értelmében vett pénzügyi kedvezményezetteknek minősülnek.

20. cikk

Pénzügyi keretösszeg

(1)   Az e rendelet végrehajtásához szükséges pénzügyi keretösszeg folyó árakon a 2014. január 1. és 2020. december 31. közötti időszakra vonatkozóan 147 936 000 EUR. Az éves előirányzatokat az Európai Parlament és a Tanács engedélyezi a többéves pénzügyi keret keretein belül. A 2020. december 31-ig le nem zárult fellépésekhez szükséges kifizetések kezelése céljából szükség esetén a 2020 utáni költségvetésben is szerepelhetnek hasonló kiadások fedezésére szolgáló kifizetési előirányzatok.

(2)   Az (1) bekezdésében említett pénzügyi keretösszeget a 2014 és 2020 közötti időszakban a mellékletben meghatározott működési célkitűzéseknek, tematikus prioritásoknak és százalékoknak megfelelően kell elosztani.

(3)   A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy a 24. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a mellékletben szereplő prioritások módosítására és a számadatok több mint 10, de legfeljebb 20 százalékponttal történő kiigazítására vonatkozóan. Az ilyen kiigazításra csak azután kerülhet sor, hogy a 27. cikk (4) bekezdésének b) pontjában említett időközi értékelés eredménye tükrében a Bizottság felülvizsgálta a mellékletben meghatározott tematikus prioritásokat és százalékokat, amely esetben a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat 2018. június 30-ig el kell fogadni.

(4)   Amennyiben a veszélyhelyzet-reagálási fellépések támogatására rendelkezésre álló költségvetési források szükséges felülvizsgálata rendkívül sürgős esetben azt megköveteli, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el annak érdekében, hogy a rendelkezésre álló költségvetési előirányzatok keretében és a 25. cikkben előírt eljárással összhangban 10-nél több, de legfeljebb 20 százalékponttal kiigazítson a mellékletben szereplő minden egyes számadatot.

21. cikk

A pénzügyi beavatkozás típusai és végrehajtási eljárások

(1)   A Bizottság az uniós pénzügyi támogatást a 966/2012/EU, Euratom rendeletnek megfelelően hajtja végre.

(2)   Az e rendelet szerinti pénzügyi támogatás a 966/2012/EU, Euratom rendeletben meghatározott bármely formát öltheti.

(3)   A Bizottság e rendelet végrehajtása érdekében végrehajtási jogi aktusok révén elfogadja az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezés éves munkaprogramját. E végrehajtási jogi aktusokat a 26. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni. Az éves munkaprogram meghatározza a célkitűzéseket, a várt eredményeket, a végrehajtás módját és a vonatkozó kiadások teljes összegét. Az éves munkaprogram tartalmazza továbbá a finanszírozandó fellépések leírását, az egyes fellépésekhez rendelt összegek megjelölését – szükség esetén figyelembe véve az értékelt szükségleteket –, valamint az indikatív végrehajtási ütemtervet. A vissza nem térítendő támogatásokra vonatkozóan tartalmazza a prioritásokat, az alapvető értékelési kritériumokat és a társfinanszírozás maximális mértékét is. Az éves munkaprogram meghatározza továbbá a harmadik országoknak a 23. cikkben említett feltételek szerinti részvételét.

22. cikk

Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme

(1)   A Bizottság megfelelő intézkedésekkel – csalás, korrupció és más jogellenes cselekmények elleni megelőző intézkedésekkel, hatékony ellenőrzésekkel, szabálytalanság feltárása esetén a jogosulatlanul kifizetett összegek visszafizettetésével, valamint szükség esetén hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókkal – biztosítja az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezés alapján finanszírozott fellépések végrehajtása során.

(2)   A Bizottság vagy képviselői, valamint a Számvevőszék jogosultak dokumentumalapú és helyszíni auditot végezni az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezés alapján uniós forrásokban részesülő kedvezményezetteknél, vállalkozóknál és alvállalkozóknál.

(3)   Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) jogosult az ilyen finanszírozással közvetlenül vagy közvetetten érintett gazdasági szereplőknél a 2185/96/Euratom, EK rendeletben és a 883/2013/EU, Euratom rendeletben előírt eljárásoknak megfelelően helyszíni ellenőrzéseket és vizsgálatokat végezni annak megállapítására, hogy történt-e az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezés alapján finanszírozott támogatási megállapodással, támogatási határozattal vagy szerződéssel összefüggésben olyan csalás, korrupció vagy más jogellenes cselekmény, amely az Unió pénzügyi érdekeit sérti.

(4)   Az (1) és (2) bekezdés sérelme nélkül az e rendelet végrehajtása keretében harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel kötött együttműködési megállapodásokban, támogatási megállapodásokban, támogatási határozatokban és szerződésekben kifejezetten rendelkezni kell arról, hogy az összes vonatkozó eljárási garancia tiszteletben tartása mellett a Bizottság, a Számvevőszék és az OLAF elvégezheti az ilyen auditokat, helyszíni ellenőrzéseket és vizsgálatokat.

IV. FEJEZET

MÁS ORSZÁGOKKAL FOLYTATOTT EGYÜTTMŰKÖDÉS

23. cikk

Más országokkal folytatott együttműködés

(1)   Az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezésben a következők vehetnek részt:

a)

csatlakozó országok, tagjelölt országok, potenciális tagjelöltek és az európai szomszédságpolitika partnerországainak állampolgárai és küldő szervezetei, az említett országok uniós programokban való részvételének a vonatkozó keretmegállapodásokban és társulási tanácsi határozatokban vagy hasonló megállapodásokban meghatározott általános alapelveknek és általános feltételeknek megfelelően;

b)

az Európai Szabadkereskedelmi Társulás azon országainak állampolgárai és küldő szervezetei, amelyek tagjai az Európai Gazdasági Térségnek (EGT), az EGT-megállapodásban rögzített feltételeknek megfelelően;

c)

más európai országok állampolgárai és küldő szervezetei, amennyiben ezekkel az országokkal kétoldalú megállapodásokat kötnek.

(2)   Az együttműködő országok részt vevő önkénteseinek és az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezés fellépéseit végrehajtó szervezeteinek szintén tiszteletben kell tartaniuk a 4. cikkben említett általános elveket.

(3)   Az (1) bekezdésben említett részt vevő országokkal folytatott együttműködés adott esetben az (1) bekezdésben említett részt vevő országoktól származó további előirányzatokon alapul, amelyek az említett országokkal megállapítandó eljárásoknak megfelelően bocsátandók rendelkezésre.

V. FEJEZET

FELHATALMAZÁS ÉS VÉGREHAJTÁSI RENDELKEZÉSEK

24. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)   A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására.

(2)   A Bizottság 7. cikk (2) bekezdésében, a 9. cikk (2) bekezdésében és a 20. cikk (3) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása hétéves időtartamra szól 2014. április 25-től kezdődő hatállyal.

(3)   Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 7. cikk (2) bekezdésében, a 9. cikk (2) bekezdésében és a 20. cikk (3) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)   A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.

(5)   A 7. cikk (2) bekezdése, a 9. cikk (2) bekezdése és a 20. cikk (3) bekezdése értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

25. cikk

Sürgősségi eljárás

(1)   Kivételes és kellően indokolt esetben az e cikk alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus haladéktalanul hatályba lép és mindaddig alkalmazandó, amennyiben nem emelnek ellene kifogást a (2) bekezdésnek megfelelően. Az Európai Parlament és a Tanács felhatalmazáson alapuló jogi aktusról való értesítése tartalmazza a sürgősségi eljárás alkalmazásának indokait.

(2)   Az Európai Parlament vagy a Tanács a 24. cikk (5) bekezdésének megfelelően kifogást emelhet a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen. Ebben az esetben a Bizottság az Európai Parlament vagy a Tanács kifogásáról szóló határozatról való értesítést követően haladéktalanul hatályon kívül helyezi a felhatalmazáson alapuló jogi aktust.

26. cikk

Bizottsági eljárás

(1)   A Bizottságot az 1257/96/EK tanácsi rendelet (15) 17. cikkének (1) bekezdése alapján létrehozott bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

VI. FEJEZET

MONITORING ÉS ÉRTÉKELÉS

27. cikk

Monitoring és értékelés

(1)   Az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezés fellépéseit végrehajtásuk érdekében rendszeresen monitoring alá vonják, és független külső értékeléssel rendszeresen értékelik azok hatékonyságát, eredményességét és hatásait az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezés célkitűzései viszonylatában. A monitoring és értékelés magában foglalja az (4) bekezdésben említett jelentéseket, valamint az e rendelet egyedi aspektusait érintő tevékenységeket, amelyek bármikor elindíthatók e rendelet végrehajtása folyamán.

(2)   Az Unió területén kívülre uniós segítségnyújtási önkénteseket kiküldő küldő szervezetek felelősek tevékenységeik monitoringjáért, és rendszeresen monitoringjelentéseket nyújtanak be a Bizottságnak az egyes önkéntesek személyes adatok védelmére vonatkozó valamennyi jogának biztosítása mellett.

(3)   Az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezés humanitárius segítségnyújtásra gyakorolt hosszú távú hatásának felmérése érdekében, az értékelések során támaszkodni kell a meglévő értékelési előírásokra, többek között a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet Fejlesztési Segítségnyújtási Bizottsága által kidolgozott előírásokra. Az értékelési szakaszban a Bizottság biztosítja az összes érdekelttel való rendszeres konzultációt, ideértve az önkénteseket, a küldő és a fogadó szervezeteket, a segítségnyújtásban részesülő helyi lakosságot és közösségeket, a humanitárius szervezeteket, és a helyszínen dolgozó munkatársakat. Az értékelés eredményei visszacsatolásra kerülnek a programtervezésbe és a forráselosztásba.

(4)   A Bizottság a következőket nyújtja be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak:

a)

az e rendelet végrehajtása terén tett előrehaladást – ideértve lehetőség szerint a fő eredményeket – vizsgáló éves jelentéseket;

b)

az e rendelet végrehajtásának első három évében az elért eredményekre és az e rendelet végrehajtásának minőségi és mennyiségi vonatkozásaira – köztük az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezés hatékonyságára a humanitárius ágazatban és a program költséghatékonyságára – vonatkozó időközi értékelő jelentést, legkésőbb 2017. december 31-ig;

c)

az e bekezdés b) pontjában említett időközi értékelő jelentésen alapuló közleményt e rendelet folyamatos végrehajtásáról, legkésőbb 2018. december 31-ig;

d)

a hétéves pénzügyi végrehajtási időszakra vonatkozó utólagos értékelő jelentést, legkésőbb 2021. december 31-ig.

5.   A Bizottság 2019. szeptember 1-ig felülvizsgálja az e rendeletben előírt intézkedéseket, és – szükség esetén az e cikk (4) bekezdésének b) pontjában említett időközi értékelő jelentés következtetéseit követve – e felülvizsgálati jelentéshez az e rendelet módosítására irányuló jogalkotási javaslatot csatol.

6.   A Bizottság továbbá rendszeresen tájékoztatja az EKSZ-t az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezés tevékenységeiről, a vonatkozó együttműködési megállapodásoknak megfelelően.

VII. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

28. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Ez a rendelet 2014. január 1-jétől alkalmazandó.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2014. április 3-án.

az Európai Parlament részéről

az elnök

M. SCHULZ

a Tanács részéről

az elnök

D. KOURKOULAS

(1)  Az Európai Parlament 2014. február 25-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2014. március 18-i határozata.

(2)  HL C 25., 2008.1.30., 1. o.

(3)  Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 17-i 1313/2013/EU határozata az uniós polgári védelmi mechanizmusról (HL L 347., 2013.12.20., 924. o.).

(4)  HL C 373., 2013.12.20., 1. o.

(5)  Az Európai Parlament és a Tanács 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom rendelete az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 298., 2012.10.26., 1. o.).

(6)  A Tanács 1995. december 18-i 2988/95/EK, Euratom rendelete az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről (HL L 312., 1995.12.23., 1. o.).

(7)  A Tanács 1996. november 11-i 2185/96/Euratom, EK rendelete az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek csalással és egyéb szabálytalanságokkal szembeni védelmében a Bizottság által végzett helyszíni ellenőrzésekről és vizsgálatokról (HL L 292., 1996.11.15., 2. o.).

(8)  Az Európai Parlament és a Tanács 2013. szeptember 11-i 883/2013/EU, Euratom rendelete az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról, valamint az 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és az 1074/1999/Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 248., 2013.9.18., 1. o.).

(9)  Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

(10)  Az Európai Parlament és a Tanács 2000. december 18-i 45/2001/EK rendelete a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 8., 2001.1.12., 1. o.).

(11)  Az Európai Parlament és a Tanács 1995. október 24-i 95/46/EK irányelve a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 281., 1995.11.23., 31. o.).

(12)  HL C 100., 2013.4.6., 14. o.

(13)  A Tanács 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom rendelete a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről (HL L 347., 2013.12.20., 884. o.).

(14)  A Tanács 1968. február 29-i 259/68/EGK, Euratom, ESZAK rendelete az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzatáról és az Európai Közösségek egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételeiről és a Bizottság alkalmazottaira ideiglenesen alkalmazandó különös rendelkezések megállapításáról (HL L 56., 1968.3.4., 1. o.).

(15)  A Tanács 1996. június 20-i 1257/96/EK rendelete a humanitárius segítségnyújtásról (HL L 163., 1996.7.2., 1. o.).

MELLÉKLET

MŰKÖDÉSI CÉLKITŰZÉSEK, TEMATIKUS PRIORITÁSOK ÉS AZ E RENDELET VÉGREHAJTÁSÁHOZ SZÜKSÉGES PÉNZÜGYI KERET FELOSZTÁSA SORÁN ALKALMAZANDÓ SZÁZALÉKOK

1. tematikus prioritás

Uniós segítségnyújtási önkéntesek kiküldése a humanitárius segítségnyújtás támogatása és kiegészítése céljából.

E tematikus prioritásnak a 7. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti működési célkitűzéssel (az Unió humanitárius segítségnyújtási kapacitásának növeléséhez és javításához való hozzájárulás) kell foglalkoznia.

—

az ellenálló képesség erősítése és katasztrófakockázat-kezelés a sérülékeny, instabil vagy katasztrófa sújtotta országokban és elfelejtett válságok esetén, ideértve az uniós segítségnyújtási önkéntesek által végzett kapacitásépítést és a katasztrófakezelési ciklus következő szakaszaiban való fellépéseket: katasztrófa-megelőzés, a katasztrófákra való felkészülés, a katasztrófakockázatok csökkentése, a természeti és ember okozta katasztrófák utáni helyreállítás – 31 % +/- 10 százalékpont,

—

veszélyhelyzet-reagálási műveletek támogatása, ideértve az uniós segítségnyújtási önkéntesek által végzett kapacitásépítést és a logisztikai, szállítási, koordinációs, projektvezetési, pénzügyi és adminisztrációs, kommunikációs és ismeretterjesztési tevékenységeket – 10 % +/- 8 százalékpont.

2. tematikus prioritás

Az uniós segítségnyújtási önkéntesek és a végrehajtó szervezetek kapacitásának építése – 55 % +/- 10 százalékpont.

E tematikus prioritásnak a 7. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerinti működési célkitűzéssel (az önkéntesek készségeinek, tudásának és képességeinek bővítése a humanitárius segítségnyújtás terén, valamint az alkalmazásukra vonatkozó feltételek javítása; a 7. cikk (1) bekezdésének c) pontja a fogadó szervezetek kapacitásának építése és az önkéntesség előmozdítása harmadik országokban; és a 7. cikk (1) bekezdésének e) pontja az önkéntesség koherenciájának és konzisztenciájának javítása a tagállamokban az uniós polgárok humanitárius segítségnyújtási tevékenységekben és műveletekben való részvételi lehetőségeinek javítása érdekében) kell foglalkoznia.

—

képzés és gyakorlat biztosítása az önkéntesjelöltek számára,

—

a fogadó szervezetek humanitárius segítségnyújtási kapacitásának építése, ideértve az akkreditáció megszerzéséhez nyújtott segítséget is,

—

akkreditációs és technikai segítségnyújtás a küldő szervezetek számára.

3. tematikus prioritás

Támogatási intézkedések: 4 % +/- 2 százalékpont.

E tematikus prioritásnak a 7. cikk (1) bekezdésének d) pontja szerinti működési célkitűzéssel (a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzusban meghatározott uniós humanitárius segítségnyújtási elvek terjesztése) kell foglalkoznia.