28.5.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 159/1

(1)

A 93/7/EGK tanácsi irányelvet (2) jelentősen módosította a 96/100/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3), valamint a 2001/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4). Mivel további módosításokra kerül sor, az irányelvet az áttekinthetőség érdekében át kell dolgozni.

(2)

A belső piac olyan belső határok nélküli térség, amelyben – az Európai Unió működéséről szóló szerződésnek (EUMSZ) megfelelően – biztosítva van az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása. Az EUMSZ 36. cikke szerint az áruk szabad mozgására vonatkozó rendelkezések nem zárják ki a behozatalra, a kivitelre és a tranzitárukra vonatkozó tilalmak és korlátozások alkalmazását, amennyiben az művészi, történelmi vagy régészeti értéket képviselő nemzeti kincsek védelmében indokolt.

(3)

Az EUMSZ 36. cikke értelmében és az ott megszabott korlátok között a tagállamok megtartják a nemzeti kincseik meghatározására és az azok védelméhez szükséges intézkedések meghozatalára vonatkozó jogukat. Az Unió ugyanakkor jelentős szerepet vállal a tagállamok közötti együttműködés ösztönzése érdekében, hogy támogassa az európai jelentőségű kulturális örökség védelmét, amely örökségnek az ilyen nemzeti kincsek részét képezik.

(4)

A 93/7/EGK irányelv olyan rendszert hozott létre, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy elérjék azon kulturális javaik saját területükre való visszaszolgáltatását, amelyek az EUMSZ 36. cikke értelmében nemzeti kincsnek minősülnek, a kulturális javaknak az említett irányelv mellékletében felsorolt általános kategóriáihoz tartoznak és az adott tagállam területéről tagállami intézkedések vagy a 116/2009/EK tanácsi rendelet (5) megszegésével vitték ki őket. Az említett irányelv hatálya olyan, nemzeti kincsnek minősített közgyűjtemények vagy egyházi intézmények leltári állományának szerves részét képező kulturális javakra is kiterjedt, amelyek az említett általános kategóriák egyikébe sem sorolhatók.

(5)

A 93/7/EGK irányelv igazgatási együttműködést teremtett a tagállamok között nemzeti kincseik vonatkozásában, amely együttműködés szoros kapcsolatban áll az ellopott műalkotások felkutatása terén az Interpollal és egyéb illetékes szervekkel folytatott együttműködésükkel, és amely különösen a tagállamok nemzeti kincseinek és közgyűjteményeinek részét képező elveszett, ellopott vagy jogellenesen kivitt kulturális javak nyilvántartására terjed ki.

(6)

A 93/7/EGK irányelv által bevezetett eljárás az első lépést jelentette a tagállamok között a belső piacon belül e téren létrehozandó együttműködés irányába, melynek célja a vonatkozó tagállami jogszabályok további kölcsönös elismerése.

(7)

A 116/2009/EK rendelet a 93/7/EGK irányelvvel együttesen uniós szintű rendszert vezetett be a tagállamok kulturális javainak védelmére.

(8)

A 93/7/EGK irányelv célja az volt, hogy biztosítsa a kulturális javak fizikai visszaszolgáltatását annak a tagállamnak, amelynek a területéről azt jogellenesen kivitték, a javakkal kapcsolatos tulajdonjogoktól függetlenül. Az irányelv alkalmazása során azonban láthatóvá váltak az ezen kulturális javak visszaszolgáltatását biztosítani hivatott rendszer korlátai. Az irányelv alkalmazásáról szóló jelentések rámutattak arra, hogy az irányelvet ritkán alkalmazzák, aminek okai elsősorban a hatályának – az említett irányelv mellékletében meghatározott feltételekből eredő – korlátozott jellegével, a visszaszolgáltatási eljárások kezdeményezésére megállapított határidők rövidségével, valamint a visszaszolgáltatási eljárások költségeivel függnek össze.

(9)

Ezen irányelv hatályát ki kell terjeszteni valamennyi olyan kulturális tárgyra, amelyet valamely tagállam nemzeti jogszabály vagy közigazgatási eljárás alapján az EUMSZ 36. cikke értelmében vett, művészi, történelmi vagy régészeti értéket képviselő nemzeti kincsnek nyilvánít. Így az irányelvnek ki kell terjednie valamennyi olyan történelmi, őslénytani, néprajzi, numizmatikai vagy tudományos értékű tárgyra, amely nemzeti kincsnek minősül, vagy amelyet annak nyilvánítottak, függetlenül attól, hogy közgyűjtemények vagy egyéb gyűjtemények részét képezi-e, vagy egyedülálló darab-e, és attól, hogy jogszerűen végzett vagy illegális régészeti feltárásból származik-e. Ezen túlmenően a nemzeti kincsnek minősülő vagy annak nyilvánított kulturális javaknak a továbbiakban nem kell meghatározott kategóriákba tartozniuk és nem kell megfelelniük a kor és/vagy az anyagi érték tekintetében megállapított határértékeknek ahhoz, hogy az ezen irányelv szerinti visszaszolgáltatás tárgyát képezzék.

(10)

Az EUMSZ 36. cikke elismeri a nemzeti kincsek védelmére létrehozott nemzeti rendszerek sokféleségének létjogosultságát. A tagállamok közötti kölcsönös bizalom, együttműködési szándék és megértés előmozdítása érdekében az EUMSZ 36. cikkének keretei között meg kell határozni, hogy mire terjed ki a „nemzeti kincs” fogalma. A tagállamoknak, az adott tagállam csatlakozásának időpontjától függetlenül, elő kell segíteniük továbbá a kulturális javak azon tagállam részére történő visszaszolgáltatását, amelynek területéről ezeket a javakat jogellenesen kivitték, és biztosítaniuk kell, hogy ezen javak visszaszolgáltatása ne járjon indokolatlan költségekkel. Lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy – feltéve, hogy tiszteletben tartják az EUMSZ vonatkozó rendelkezéseit – a nemzeti kincsnek nem minősített vagy annak nem nyilvánított kulturális javakat, valamint az 1993. január 1-jét megelőzően jogellenesen kivitt kulturális javakat is visszaszolgáltathassák.

(11)

Ezen irányelv hatékonyabb és egységesebb alkalmazása érdekében meg kell erősíteni a tagállamok közötti igazgatási együttműködést. E célból elő kell írni, hogy a központi hatóságok hatékonyan működjenek együtt, és a valamely tagállam területéről jogellenesen kivitt kulturális javakkal kapcsolatos információcserét az 1024/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (6) létrehozott belső piaci információs rendszeren (a továbbiakban: IMI) keresztül bonyolítsák. Ezen irányelv hatékonyabb alkalmazása érdekében az IMI-n belül létre kell hozni egy olyan modult, amely kifejezetten a kulturális javakkal kapcsolatos információcserére van tervezve. Szükséges továbbá, hogy megfelelő esetben a tagállamok többi illetékes hatósága is az említett rendszert használja.

(12)

A személyes adatok védelme érdekében az illetékes hatóságok közötti igazgatási együttműködésnek és információcserének meg kell felelnie a 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (7) és – az IMI használatának tekintetében – az 1024/2012/EU rendeletben meghatározott szabályoknak. A 95/46/EK irányelvben és a 45/2001/EK rendeletben (8) szereplő fogalommeghatározásokat ezen irányelv tekintetében is alkalmazni kell.

(13)

A gyakorlatban túl rövidnek bizonyult az a határidő, amely rendelkezésre állt annak ellenőrzésére, hogy egy másik tagállamban fellelt kulturális tárgy a 93/7/EGK irányelv értelmében kulturális tárgynak minősül-e. Ezt az határidőt ezért hat hónapra meg kell hosszabbítani. A hosszabb időtartam várhatóan elősegíti majd, hogy a tagállamok meg tudják hozni a kulturális tárgy megőrzésének biztosításához szükséges intézkedéseket, valamint hogy meg tudják akadályozni – adott esetben – a tárgynak a visszaszolgáltatási eljárás alóli kivonására irányuló lépéseket.

(14)

A visszaszolgáltatási eljárás megindítására rendelkezésre álló időtartamot is meg kell hosszabbítani három évre attól számítva, hogy a tagállam, melynek területéről az adott kulturális tárgyat jogellenesen kivitték, tudomást szerzett a kulturális tárgy hollétéről és sikerült beazonosítania a tárgy tulajdonosát vagy birtokosát. Ezen időszak meghosszabbítása várhatóan elősegíti a jogellenesen kivitt nemzeti kincsek visszaszolgáltatását, és visszatartó erővel bír a nemzeti kincsek jogellenes kivitele tekintetében. Az egyértelműség kedvéért meg kell határozni, hogy a visszaszolgáltatási eljárás megindítására rendelkezésre álló időtartam azon a napon kezdődik, amikor annak a tagállamnak a központi hatósága, amelynek területéről az adott kulturális tárgyat jogellenesen kivitték, tudomást szerez ezekről az információkról.

(15)

A 93/7/EGK irányelv úgy rendelkezett, hogy visszaszolgáltatási eljárás egyáltalán nem indítható akkor, ha már több mint harminc év telt el azóta, hogy a tárgyat jogellenesen kivitték az adott tagállam területéről. A közgyűjtemények részét képező tárgyak, illetve az egyházi intézmények leltári állományába tartozó javak esetében azonban – azokban a tagállamokban, ahol ezek a tárgyak különleges törvényi védelem alatt állnak – bizonyos körülmények fennállása esetén hosszabb a visszaszolgáltatási eljárás megindításának határideje. Tekintve, hogy a tagállamok az egyházaktól eltérő vallási intézményeket is részesíthetnek különleges törvényi védelemben, az irányelv hatályát az ilyen más vallási intézményekre is ki kell terjeszteni.

(16)

A kulturális javakkal kapcsolatos bűncselekmények megelőzéséről és az ellenük folytatott küzdelemről szóló 2011. december 13–14-i következtetéseiben a Tanács elismerte, hogy intézkedéseket kell hozni a kulturális javakkal kapcsolatos bűncselekmények megelőzésének és az ellenük folytatott küzdelemnek a hatékonyabbá tétele érdekében. A Tanács azt ajánlotta, hogy a Bizottság támogassa a tagállamokat a kulturális javak hatékony védelme terén az illegális kereskedelem megelőzése és az ilyen kereskedelem elleni küzdelem, továbbá adott esetben kiegészítő intézkedések előmozdítása érdekében. Ezen túlmenően a Tanács azt ajánlotta, hogy a tagállamok vegyék fontolóra a kulturális javak jogellenes behozatalának, kivitelének és tulajdona jogellenes átruházásának megakadályozását és megelőzését szolgáló eszközökről szóló, 1970. november 17-én Párizsban aláírt UNESCO-egyezmény és a lopott vagy jogellenesen külföldre vitt kulturális javakról szóló, 1995. június 24-én Rómában aláírt UNIDROIT egyezmény megerősítését.

(17)

Helyénvaló biztosítani, hogy a kulturális javakat érintő ügyletek során a piac minden szereplője kellő gondossággal és körültekintéssel járjon el. Az illegális eredetű kulturális tárgy megszerzésével járó következmények csak akkor jelenthetnek valódi visszatartó erőt, ha a tulajdonosnak a kártalanítás feltételeként bizonyítania kell, hogy gondosan és körültekintően járt el. Ennek megfelelően a kulturális javak illegális kereskedelmének megelőzésére és az ellene folytatott küzdelemre vonatkozó uniós célkitűzések megvalósítása érdekében ennek az irányelvnek elő kell írnia, hogy a tárgy tulajdonosának a kártalanítás érdekében bizonyítania kelljen, hogy kellő gondossággal és körültekintéssel járt el a tárgy megszerzésekor.

(18)

Ugyancsak hasznos lenne annak biztosítása, hogy valamennyi személy – különösen a kulturális javak piacának valamennyi szereplője – könnyen hozzáférjen a tagállamok által nemzeti kincsnek minősített vagy annak nyilvánított kulturális javakkal kapcsolatos nyilvános információkhoz. A tagállamoknak törekedniük kell arra, hogy megkönnyítsék az ezen nyilvános információkhoz való hozzáférést.

(19)

Megkönnyítendő a „kellő gondosság és körültekintés” fogalmának egységes értelmezését, ezen irányelvben nem kimerítő jelleggel meg kell határozni azokat a kritériumokat, amelyeket figyelembe kell venni annak megállapításakor, hogy a tulajdonos a kulturális tárgy megszerzésekor kellő gondossággal és körültekintéssel járt-e el.

(20)

Mivel ezen irányelv célját, nevezetesen a valamely tagállam területéről jogellenesen kivitt, nemzeti kincsnek nyilvánított vagy annak minősülő kulturális javak visszaszolgáltatásának lehetővé tételét a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az irányelv terjedelme és hatásai miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(21)

A 116/2009/EK rendelettel létrehozott bizottság feladatai a 93/7/EGK irányelv mellékletének elhagyásával tárgytalanná váltak, ezért az említett bizottságra vonatkozó hivatkozásokat ennek megfelelően el kell hagyni. Az ezen irányelv végrehajtására vonatkozó tapasztalatok és bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréjére szolgáló fórum fenntartása érdekében azonban a Bizottság létrehoz egy, az irányelv végrehajtásáért felelős tagállami központi hatóságok szakértőiből álló szakértői csoportot, amelyet többek között az IMI kulturális javakkal kapcsolatos moduljának kidolgozásába is be kell vonni.

(22)

Mivel az 1024/2012/EU rendelet melléklete tartalmaz egy olyan jegyzéket, amely az uniós jogi aktusok igazgatási együttműködésre vonatkozó, az IMI révén végrehajtandó rendelkezéseit sorolja fel, helyénvaló az említett mellékletet ezen irányelv felvételével módosítani.

(23)

Az irányelv nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó kötelezettség csak azokat a rendelkezéseket érinti, amelyek tartalma a korábbi irányelvekhez képest jelentősen módosult. A változatlan rendelkezések átültetésére vonatkozó kötelezettség a korábbi irányelvekből következik.

(24)

Ez az irányelv nem érinti az I. melléklet B. részében felsorolt irányelvek nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket,

1.

„kulturális tárgy” olyan tárgy, amelyet valamely tagállam a területéről történő jogellenes kivitel előtt vagy azt követően nemzeti jogszabályok vagy közigazgatási eljárások alapján az EUMSZ 36. cikke értelmében vett „művészi, történelmi vagy régészeti értéket képviselő nemzeti kincsnek” minősít vagy annak nyilvánít;

2.

„tagállam területéről jogellenesen kivitt”:

3.

„megkereső tagállam”: az a tagállam, amelynek területéről a kulturális tárgyat jogellenesen kivitték;

4.

„megkeresett tagállam”: az a tagállam, amelynek területén egy másik tagállam területéről jogellenesen kivitt kulturális tárgy található;

5.

„visszaszolgáltatás”: a kulturális tárgy fizikai visszaszállítása a megkereső tagállam területére;

6.

„tulajdonos”: az a személy, aki a kulturális tárgyat ténylegesen magánál tartja, és azzal sajátjaként rendelkezik;

7.

„birtokos”: az a személy, aki harmadik fél nevében a kulturális tárgyat ténylegesen magánál tartja;

8.

„közgyűjtemények”: azon gyűjtemények, amelyek egy tagállam jogszabályai szerint nyilvánosnak minősülnek, és amelyek az adott tagállamnak, a tagállam helyi vagy regionális hatóságának vagy a tagállam területén lévő intézménynek a tulajdonában vannak, amennyiben az említett intézmény az adott tagállamnak vagy a helyi, illetve regionális hatóságnak a tulajdona, vagy finanszírozását jelentős mértékben a tagállam vagy az említett helyi vagy regionális hatóságok biztosítják.

1.

a megkereső tagállam kérelme alapján felkutatják az annak területéről jogellenesen kivitt, meghatározott kulturális tárgyat, azonosítva annak tulajdonosát és/vagy birtokosát. A kérelemnek tartalmaznia kell mindazon információkat, amelyek a kutatómunka elősegítéséhez szükségesek, különös tekintettel a tárgy tényleges vagy vélhető hollétére;

2.

értesítik az érintett tagállamokat, ha olyan kulturális tárgy található a területükön, amellyel kapcsolatban alapos a gyanú, hogy azt jogellenesen szállították ki egy másik tagállam területéről;

3.

lehetővé teszik a megkereső tagállam illetékes hatóságai számára annak ellenőrzését, hogy a kérdéses tárgy kulturális tárgynak számít-e, azzal a feltétellel, hogy az ellenőrzésre a 2. pontban előírt értesítéstől számított hat hónapon belül sor kerül. Ha az ellenőrzés nem történik meg a megadott időn belül, akkor a 4. és 5. pont a továbbiakban nem alkalmazandó;

4.

az érintett tagállammal együtt megteszik a szükséges intézkedéseket a kulturális tárgy fizikai megóvása érdekében;

5.

megfelelő ideiglenes intézkedések foganatosításával megelőzik a tárgynak a visszaszolgáltatási eljárás alól történő kivonását;

6.

közvetítőként járnak el a tárgy tulajdonosa és/vagy birtokosa, valamint a megkereső tagállam között a visszaszolgáltatás ügyében. E célból a 6. cikkben foglaltak sérelme nélkül a megkeresett tagállam illetékes hatóságai elősegíthetik a megkeresett tagállam nemzeti jogszabályai szerinti választott bírósági eljárás lefolytatását, feltéve, hogy a megkereső tagállam és a tulajdonos vagy birtokos ehhez hivatalosan hozzájárul.

a)

a kérelemben szereplő tárgy leírását tartalmazó és azt kulturális tárgynak minősítő dokumentumot;

b)

a megkereső tagállam illetékes hatóságainak nyilatkozatát, miszerint a szóban forgó kulturális tárgyat jogellenesen vitték ki az ország területéről.