27.3.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 91/43

(1)

Az 1005/2008/EK rendelet (a továbbiakban: az IUU-rendelet) létrehozza a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat (IUU-halászat) megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló uniós rendszert.

(2)

Az IUU-rendelet VI. fejezete meghatározza a nem együttműködő harmadik országok azonosításával, a nem együttműködő harmadik országként azonosított országokkal szembeni démarche-okkal, a nem együttműködő országok listájának összeállításával, a nem együttműködő országok listájáról való törléssel, a nem együttműködő harmadik országok listájának nyilvánosságával és a sürgősségi intézkedésekkel kapcsolatos eljárásokat.

(3)

Az IUU-rendelet 32. cikkének megfelelően a Bizottság 2012. november 15-i határozatával (2) (a továbbiakban: a 2012. november 15-i határozat) nyolc, harmadik orszáknak minősülő államot értesített arról, hogy a Bizottság nem együttműködő harmadik országként azonosíthatónak tekinti őket.

(4)

A 2012. november 15-i bizottsági határozat emellett tartalmazta az azonosítás alapjául szolgáló főbb tényeket és megfontolásokat.

(5)

2012. november 15-én a Bizottság külön levélben is tájékoztatta mind a nyolc országot arról, hogy nem együttműködő harmadik országként azonosíthatónak véli őket.

(6)

E levelekben a Bizottság hangsúlyozta, hogy az IUU-rendelet 31. és 33. cikke szerinti nem együttműködő harmadik országként való azonosítás elkerülése érdekében felkéri ezen országokat arra, hogy a Bizottsággal szoros együttműködésben cselekvési tervet dolgozzanak ki a 2012. november 15-i határozatban megállapított hiányosságok orvoslása érdekében.

(7)

A Bizottság a következőkre kérte fel a nyolc érintett országot: i. tegyenek meg mindent a Bizottság által előterjesztett cselekvési tervekben szereplő intézkedések végrehajtására; ii. értékeljék a Bizottság által előterjesztett cselekvési tervekben szereplő intézkedések végrehajtását; iii. hathavonta részletes jelentésben számoljanak be a Bizottságnak az egyes intézkedések végrehajtásának értékeléséről, többek között azok egyéni vagy összesített hatékonyságáról a nemzetközi jognak teljes mértékben megfelelő halászati ellenőrzési rendszer biztosítása tekintetében.

(8)

Az érintett nyolc ország lehetőséget kapott arra, hogy írásban reagáljon a 2012. november 15-i határozatban említett problémákra és egyéb releváns információkra; és bizonyítékokat is benyújthattak, hogy megcáfolják vagy kiegészítsék a 2012. november 15-i bizottsági határozatban említett tényeket, illetve a helyzet orvoslását célzó cselekvési terveket vagy intézkedéseket fogadhattak el. A Bizottság biztosította e nyolc ország számára a kiegészítő információk kéréséhez vagy benyújtásához való jogot.

(9)

2012. november 15-én a Bizottság egyeztetést kezdett a nyolc érintett harmadik országgal, kijelentve, hogy megítélése szerint hat hónap elvileg elegendő ahhoz, hogy a kérdéses tárgyban megállapodás jöjjön létre.

(10)

A Bizottság folytatta az általa szükségesnek vélt információk gyűjtését és ellenőrzését. A 2012. november 15-i határozat közzétételét követően a nyolc ország által benyújtott írásbeli és szóbeli hozzászólásokat a Bizottság megfontolta és figyelembe vette. Véleményéről az országokat szóban vagy írásban folyamatosan értesítette.

(11)

A Bizotság 2013. november 26-i végrehajtási határozatában (3) (a továbbiakban: a 2013. november 26-i végrehajtási határozat) Belize-t, a Guineai Köztársaságot és a Kambodzsai Királyságot a jogellenes halászat felszámolásában nem együttműködő harmadik országokként azonosítja. A Bizottság az IUU-rendelettel összhangban felsorolja azokat az okokat, amelyek miatt úgy véli, hogy az említett három állam nem tesz eleget a nemzetközi jog értelmében rá, mint lobogó, kikötő, forgalomba hozatal szerinti vagy parti államra háruló azon kötelezettségnek, hogy fellépjen a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzése, megakadályozása és felszámolása érdekében.

(12)

A Tanács végrehajtási határozata, amely Belize-t, a Guineai Köztársaságot és a Kambodzsai Királyságot felveszi az IUU-halászat felszámolásában nem együttműködő harmadik országok jegyzékére, az IUU-rendelet végrehajtása keretében, az abban megállapított tartalmi és eljárási követelményeknek megfelelően lefolytatott vizsgálatok és egyeztetések eredményeként jön létre. Az említett vizsgálatok és egyeztetések, köztük a lezajlott levelezések és találkozók, valamint a 2012. november 15-i és a 2013. november 26-i végrehajtási határozat képezik e határozat alapját, és fő okai is azonosak.. Ez a határozat, amely értelmében Belize, a Guineai Köztársaság és a Kambodzsai Királyság felkerül az IUU-halászat felszámolásában nem együttműködő harmadik országok jegyzékére, az IUU-rendelet 38. cikkében említett következményeket vonja maga után.

(13)

Az IUU-rendelet 34. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság javaslata alapján a Tanács minősített többséggel eljárva törli a harmadik országot a nem együttműködő harmadik országok listájáról, ha az bizonyítja, hogy a listára való felvételre okot adó helyzetet orvosolta. A törlésről szóló határozat meghozatalakor figyelembe veszik azt is, hogy az érintett azonosított harmadik ország hozott-e olyan konkrét intézkedéseket, amelyektől várható a helyzet tartós javulása.

(14)

2012. november 15-én a Bizottság értesítette Belize-t arról, hogy az IUU-rendelet 32. cikke értelmében a jogellenes halászat felszámolásában nem együttműködő harmadik országként azonosíthatónak véli, és felkérte arra, hogy a Bizottság szervezeti egységeivel szoros együttműködésben dolgozzon ki cselekvési tervet a 2012. november 15-i határozatban említett hiányosságok orvoslása érdekében. 2012 decembere és 2013 augusztusa között Belize írásos észrevételeket nyújtott be a Bizottsághoz, ismertetve álláspontját, és a kérdések megvitatása érdekében találkozókra is sor került. A Bizottság ellátta Belize-t a megfelelő írásos információkkal. A Bizottság folytatta az általa szükségesnek vélt információk gyűjtését és ellenőrzését. A 2012. november 15-i határozatot követően Belize-től kapott írásbeli és szóbeli tájékoztatásokat a Bizottság figyelembe vette, és Belize folyamatos tájékoztatást kapott – szóban vagy írásban – a Bizottság álláspontjáról. A Bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a 2012. november 15-i határozatban említett hiányosságok és aggályok továbbra is fennállnak, azokat Belize nem szüntette meg. A Bizottság megállapította, hogy a Belize által benyújtott cselekvési tervben javasolt intézkedések maradéktalan végrehajtása elmaradt.

(15)

A 2012. november 15-i határozatban a Bizottság elemezte Belize kötelezettségeit, és értékelte, hogy milyen mértékben felel meg nemzetközi kötelezettségeinek, mint lobogó, kikötő, forgalomba hozatal szerinti, illetve parti állam. Az áttekintés során a Bizottság az IUU-rendelet 31. cikkének (4)–(7) bekezdésében felsorolt paramétereket vette figyelembe. A Bizottság áttekintette, hogy Belize teljesítette-e kötelezettségeit, figyelembe véve a 2012. november 15-i határozatban szereplő megállapításokat, a Belize által szolgáltatott információkat, a javasolt cselekvési tervet, valamint a helyzet orvoslására hozott intézkedéseket.

(16)

A javasolt cselekvési tervben kiemelt fő hiányosságok a nemzetközi jog szerinti kötelezettségek több rendbeli nem teljesítésével kapcsolatosak, különösen a megfelelő jogi keret kialakításának elmaradása, a megfelelő és hatékony monitoring hiánya, az ellenőrzési és vizsgálati rendszer hiánya, a visszatartó erejű szankciók hiánya, valamint a fogási tanúsítási rendszer megfelelő végrehajtása tekintetében. Általánosabban fogalmazva, az egyéb hiányosságok a nemzetközi jogi kötelezettségek elmulasztását jelentik, többek között a regionális halászati gazdálkodási szervezetek ajánlásainak és határozatainak való meg nem felelést, valamint a hajók nemzetközi jognak megfelelő lajstromozása feltételeit is érintik. Emellett megállapítható az illetékes testületek, így az ENSZ IUU-halászat elleni nemzetközi cselekvési terve (IPOA–UN) ajánlásainak és határozatainak való meg nem felelés is. A nem kötelező erejű ajánlásoknak és határozatoknak való meg nem felelés azonban csak bizonyítékként került figyelembevételre, nem ez képezi az azonosítás alapját.

(17)

A Bizottság 2013. november 26-i végrehajtási határozatában Belize-t nem együttműködő harmadik országként azonosította.

(18)

Ami Belize, mint fejlődő ország esetleges korlátait illeti, meg kell állapítani, hogy Belize halászatának egyedi fejlettségét és összteljesítményét nem veti vissza az ország általános fejlettségi foka.

(19)

Tekintettel a 2012. november 15-i határozatra és a 2013. november 26-i végrehajtási határozatra, valamint a Bizottság által Belize-zel folytatott párbeszédre és annak eredményeire, megállapítást nyert, hogy Belize intézkedései nem voltak elegendőek az ENSZ tengerjogi egyezményének (UNCLOS) 91., 94., 117. és 118. cikke, a halállományokról szóló ENSZ-megállapodás (UNFSA) 18., 19. és 20. cikke, valamint a FAO-megállapodás II. cikkének (8) bekezdése értelmében lobogó szerinti államként rá háruló kötelezettségei teljesítéséhez.

(20)

Belize tehát nem teljesítette a nemzetközi jog értelmében rá, mint lobogó szerinti államra háruló azon kötelezettséget, hogy az IUU-halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására intézkedéseket hozzon, következésképpen fel kell venni a nem együttműködő harmadik országok uniós jegyzékébe

(21)

2012. november 15-én a Bizottság értesítette a Kambodzsai Királyságot arról, hogy az IUU-rendelet 32. cikke értelmében a jogellenes halászat felszámolásában nem együttműködő harmadik országként azonosíthatónak véli, és felkérte arra, hogy a Bizottság szervezeti egységeivel szoros együttműködésben dolgozzon ki cselekvési tervet a 2012. november 15-i határozatban említett hiányosságok orvoslása érdekében. 2012 decembere és 2013 júniusa között Kambodzsa írásos észrevételeket nyújtott be a Bizottsághoz, ismertetve álláspontját, és a kérdések megvitatása érdekében találkozókra is sor került. A Bizottság ellátta Kambodzsát a megfelelő írásos információkkal. A Bizottság folytatta az általa szükségesnek vélt információk gyűjtését és ellenőrzését. A 2012. november 15-i határozatot követően Kambodzsától kapott írásbeli és szóbeli tájékoztatásokat a Bizottság figyelembe vette, és Kambodzsa folyamatos tájékoztatást kapott – szóban vagy írásban – a Bizottság álláspontjáról. A Bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a 2012. november 15-i határozatban említett hiányosságok és aggályok továbbra is fennállnak, azokat Kambodzsa nem szüntette meg. A Bizottság megállapította továbbá, hogy a Kambodzsa által benyújtottcselekvési tervben javasolt intézkedések maradéktalan végrehajtása elmaradt.

(22)

A 2012. november 15-i határozatban a Bizottság elemezte Kambodzsa kötelezettségeit, és értékelte, hogy milyen mértékben felel meg nemzetközi kötelezettségeinek, mint lobogó, kikötő, forgalomba hozatal szerinti, illetve parti állam. Az áttekintés során a Bizottság az IUU-rendelet 31. cikkének (4)–(7) bekezdésében felsorolt paramétereket vette figyelembe. A Bizottság áttekintette, hogy Kambodzsa teljesítette-e a rá háruló kötelezettségeket, figyelembe véve a 2012. november 15-i határozatban szereplő megállapításokat és a javasolt cselekvési tervet, amelyet a Kambodzsa által szolgáltatott információknak megfelelően átdolgoztak.

(23)

A javasolt cselekvési tervben kiemelt fő hiányosságok számos, a nemzetközi jog szerinti kötelezettség nem teljesítésével kapcsolatosak, különösen a megfelelő jogi keret kialakítása elmaradása, a megfelelő és hatékony monitoring hiánya, az ellenőrzési és vizsgálati rendszer hiánya valamint a visszatartó erejű szankciók hiánya tekintetében. Általánosabban fogalmazva az egyéb hiányosságok a nemzetközi jogi kötelezettségek elmulasztását jelentik, valamint a hajók nemzetközi jognak megfelelő lajstromozása feltételeit érintik. Emellett megállapítható az ENSZ IUU-halászat elleni nemzetközi cselekvési terve (IPOA–UN) ajánlásainak és határozatainak való meg nem felelés is. A nem kötelező erejű ajánlásoknak és határozatoknak való meg nem felelés azonban csak bizonyítékként került figyelembevételre, nem ez képezi az azonosítás alapját.

(24)

A Bizottság 2013. november 26-i végrehajtási határozatában Kambodzsát nem együttműködő harmadik országként azonosította.

(25)

Ami Kambodzsa, mint fejlődő ország esetleges korlátait illeti, meg kell állapítani, hogy Kambodzsa halászatának egyedi fejlettségét és összteljesítményét nem veti vissza az ország általános fejlettségi foka.

(26)

Kambodzsa intézkedései nem voltak elegendőek ahhoz, hogy az ENSZ tengerjogi egyezményének (UNCLOS) 91. és 94. cikke értelmében rá, mint lobogó szerinti államra háruló kötelezettségeknek eleget tegyen. Hangsúlyozni kell, hogy nincs jelentősége annak, hogy Kambodzsa ratifikálta-e az ENSZ tengerjogi egyezményét (UNCLOS), ugyanis annak nyílt tengeri hajózásra vonatkozó előírásait (86–115. cikkét) nemzetközi szokásjognak ismerték el. Ezek a rendelkezések emellett korábban már meglévő nemzetközi szokásjogi szabályokat kodifikálnak, és szinte szó szerint átveszik a nyílt tengerről szóló egyezmény, illetve a parti tengerről és a csatlakozó övezetről szóló egyezmény szövegét, amelyeket Kambodzsa ratifikált, illetve amelyekhez csatlakozott.

(27)

Tekintettel a 2012. november 15-i határozatra és a 2013. november 26-i végrehajtási határozatra, valamint a a Bizottság által Kambodzsával folytatott párbeszédre és annak eredményeire, megállapítást nyert, hogy Kambodzsa intézkedései nem voltak elegendőek az ENSZ tengerjogi egyezményének 91. és 94. cikkei értelmében lobogó szerinti államként rá háruló kötelezettségei teljesítéséhez.

(28)

Kambodzsa tehát nem teljesítette a nemzetközi jog értelmében rá, mint lobogó szerinti államra háruló azon kötelezettséget, hogy az IUU-halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására intézkedéseket hozzon, következésképpen fel kell venni a nem együttműködő harmadik országok uniós jegyzékébe.

(29)

2012. november 15-én a Bizottság értesítette a Guineai Köztársaságot arról, hogy az IUU-rendelet 32. cikke értelmében a jogellenes halászat felszámolásában nem együttműködő harmadik országként azonosíthatónak véli, és felkérte arra, hogy szolgálataival szoros együttműködésben dolgozzon ki cselekvési tervet a 2012. november 15-i határozatban említett hiányosságok orvoslása érdekében. 2012 decembere és 2013 júliusa között Guinea írásos észrevételeket nyújtott be a Bizottsághoz, ismertetve álláspontját, és a kérdések megvitatása érdekében találkozókra is sor került. A Bizottság ellátta Guineát a megfelelő írásos információkkal. A Bizottság folytatta az általa szükségesnek vélt információk gyűjtését és ellenőrzését. A 2012. november 15-i határozatot követően Guineától kapott írásbeli és szóbeli tájékoztatásokat a Bizottság figyelembe vette, és Guinea folyamatos tájékoztatást kapott – szóban vagy írásban – a Bizottság álláspontjáról. A Bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a 2012. november 15-i határozatban említett hiányosságok és aggályok továbbra is fennállnak, azokat Guinea nem szüntette meg. A Bizottság azt is megállapította, hogy a Guinea által benyújtott cselekvési tervben szereplő intézkedések maradéktalan végrehajtása elmaradt.

(30)

A 2012. november 15-i határozatban a Bizottság elemezte Guinea kötelezettségeit, és értékelte, hogy milyen mértékben felel meg nemzetközi kötelezettségeinek, mint lobogó, kikötő, forgalomba hozatal szerinti, illetve parti állam. Az áttekintés során a Bizottság az IUU-rendelet 31. cikkének (4)–(7) bekezdésében felsorolt paramétereket vette figyelembe. A Bizottság áttekintette, hogy Guinea teljesítette-e a ráháruló kötelezettségeket, figyelembe véve a 2012. november 15-i határozatban szereplő megállapításokat és a Guina által a vonatkozó információkkal tovább pontostott javasolt cselekvési tervet.

(31)

A javasolt cselekvési tervben is azonosított fő hiányosságok a halászflotta megfelelő ellenőrzéséhez szükséges reformok elmaradása, a nemzeti jog és a halászati szabályozás érvényesítésének gyengesége, a felderített IUU-halászat nem megfelelő üldözése és szankcionálása, a felügyeleti és ellenőrzési eszközök alkalmatlansága, a visszatartó erejű szankciók hiánya, valamint az ellenőrzési és felügyeleti adminisztratív kapacitással egyensúlyban lévő halászati politika kialakítása. Általánosabban fogalmazva az egyéb hiányosságok a nemzetközi jogi kötelezettségek elmulasztását jelentik, többek között a regionális halászati gazdálkodási szervezetek ajánlásainak és határozatainak való meg nem felelést, valamint a hajók nemzetközi jognak megfelelő lajstromozása feltételeit is érintik. Emellett megállapítható az ENSZ IUU-halászat elleni nemzetközi cselekvési terve (IPOA–UN) ajánlásainak és határozatainak való meg nem felelés is. A nem kötelező erejű ajánlásoknak és határozatoknak való meg nem felelés azonban csak bizonyítékként került figyelembevételre, nem ez képezi az azonosítás alapját.

(32)

A Bizottság 2013. november 26-i végrehajtási határozatában Guineát nem együttműködő harmadik országként azonosította.

(33)

Ami Guinea, mint fejlődő ország esetleges korlátait illeti, meg kell állapítani, hogy Guinea egyedi fejlettségi foka kihathat teljesítményére. Ugyanakkor a Guinea kapcsán azonosított hiányosságok jellegére, az uniós és tagállami segítségnyújtásra és a helyzet orvoslása érdekében hozott intézkedésekre való tekintettel megállapítható, hogy az ország fejlettségi szintje nem igazolja Guinea lobogó szerinti vagy parti államként a halászat kapcsán nyújtott általános teljesítményét, valamint az IUU-halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló elégtelen fellépését.

(34)

Tekintettel a 2012. november 15-i határozatra és a 2013. november 26-i végrehajtási határozatra, valamint a Bizottság által Guineával folytatott párbeszédre és annak eredményeire, megállapítást nyert, hogy Guinea intézkedései nem voltak elegendőek az ENSZ tengerjogi egyezményének (UNCLOS) 61., 62., 94., 117. és 118. cikkei, valamint a halállományokról szóló ENSZ-megállapodás (UNFSA) 18., 19. és 20. cikkei értelmében lobogó szerinti és parti államként rá háruló kötelezettségei teljesítéséhez.

(35)

Guinea tehát nem teljesítette a nemzetközi jog értelmében rá, mint lobogó szerinti és parti államra háruló azon kötelezettséget, hogy az IUU-halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására intézkedéseket hozzon, következésképpen fel kell venni a nem együttműködő harmadik országok uniós jegyzékébe.

(36)

A Belize, Kambodzsa és Guinea kapcsán itt említett megállapítások fényében ezeket az országokat fel kell venni az IUU-rendelet 33. cikkének megfelelően összeállítandó, a jogellenes halászat felszámolásában nem együttműködő harmadik országokat felsoroló jegyzékbe.

(37)

Belize, Kambodzsa és Guinea tekintetében az IUU-rendelet 38. cikkében említett intézkedéseket kell alkalmazani. A behozatali tilalom minden állományra és fajra vonatkozik az IUU-rendelet 2. cikkének 8. pontjával összhangban, mivel az azonosítás alapjául nem egy adott állományra vagy fajra irányuló IUU-halászat elleni megfelelő fellépés hiánya szolgált. A rendelet 2. cikkének 11. pontjában meghatározott behozatal a halászati termékek beléptetése az Unió területére, beleértve a kikötőkben történő átrakodás céljából való beléptetést is.

(38)

Meg kell jegyezni, hogy a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat többek között kimeríti a halállományokat, pusztítja a tengeri élőhelyeket, veszélyezteti a természetmegőrzést és a tengeri erőforrások fenntartható használatát, torzítja a versenyt, rontja az élelmiszer-ellátás biztonságát, méltatlanul hátrányos helyzetbe hozza a tisztességes halászokat, és gyengíti a part menti közösségeket. Az ilyen halászattal kapcsolatos problémák nagyságrendje indokolja, hogy az Unió mihamarabb intézkedéseket hozzon Belize, Kambodzsa és Guinea, mint nem együttműködő harmadik országok ellen. Az említettekre való tekintettel szükséges, hogy ez a határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lépjen hatályba.

(39)

Amennyiben Belize, Kambodzsa és Guinea bizonyítja, hogy az azonosítása alapjául szolgáló körülmények megszűntek, a Tanács a Bizottság javaslata alapján minősített többséggel eljárva törli az adott országot a nem együttműködő harmadik országok listájáról. A törlésről szóló bármely határozat meghozatalakor figyelembe veszik azt is, hogy Belize, Kambodzsa vagy Guinea hozott-e olyan konkrét intézkedéseket, amelyektől várható a helyzet tartós javulása,