6.11.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 294/13

(1)

A 2004/109/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) 33. cikke szerint a Bizottságnak jelentést kellett tennie az irányelv működéséről az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, és ebben ki kellett térnie egyrészt arra, hogy helyénvaló-e a meglévő, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokra adott mentesség megszüntetése az irányelv 30. cikkének (4) bekezdésében meghatározott 10 éves időszakot követően, másrészt az említett irányelv működésének az európai pénzügyi piacokra gyakorolt potenciális hatására.

(2)

2010. május 27-én a Bizottság jelentést fogadott el a 2004/109/EK irányelv működéséről, amelyben azonosította azokat a területeket, ahol a szóban forgó irányelv által létrehozott rendszert javítani lehetne. A Bizottság a jelentésben rámutat, hogy bizonyos kibocsátói kötelezettségeket egyszerűsíteni kell annak érdekében, hogy a szabályozott piacok vonzóbbá váljanak az Unióban tőkét bevonó kis- és középméretű kibocsátók számára. Ezen túlmenően javítani kell a meglévő átláthatósági rendszer hatékonyságát, különösen a vállalati tulajdonosi struktúra közzététele tekintetében.

(3)

Ezenkívül az „Egységes piaci intézkedéscsomag: Tizenkét mozgatórugó a növekedés serkentéséhez és a bizalom növeléséhez – »Együtt egy újfajta növekedésért«” című, 2011. április 13-i közleményében a Bizottság kimondta, hogy a 2004/109/EK irányelvet felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy a tőzsdén jegyzett kis- és középvállalkozásokra vonatkozó kötelezettségeket – azonos szintű befektetői védelem biztosítása mellett – arányosabbá tegyék.

(4)

A bizottsági jelentés és a bizottsági közlemény szerint a szabályozott piacra történő bevezetéshez kapcsolódó kötelezettségekkel összefüggő adminisztratív terhet a kis- és középméretű kibocsátók esetében korlátozni kell annak érdekében, hogy ezen kibocsátók tőkéhez jutása javuljon. Az időközi vezetőségi beszámolók vagy negyedéves pénzügyi beszámolók közzétételének kötelezettsége jelentős terhet ró számos olyan kis- és középméretű kibocsátóra, amelyek értékpapírjait bevezették szabályozott piacokra, ugyanakkor a közzétételre nincs szükség a befektetők védelme érdekében. Ezek a kötelezettségek a rövid távú teljesítményt ösztönzik, a hosszú távú befektetéseket ellenben visszafogják. A fenntartható értékteremtés és a hosszú távú befektetési stratégia elősegítése érdekében lényeges a kibocsátókra nehezedő rövid távú nyomás csökkentése, valamint a befektetők ösztönzése arra, hogy hosszabb távon gondolkozzanak. Ezért meg kell szüntetni az időközi vezetőségi beszámolók közzétételének követelményét.

(5)

A tagállamok számára nem lehet engedélyezni, hogy nemzeti jogszabályaikban az időszakos pénzügyi információknak az éves pénzügyi beszámolóknál és a féléves pénzügyi beszámolóknál gyakoribb közzétételét írják elő. A tagállamok számára ugyanakkor lehetővé kell tenni, hogy kiegészítő időszakos pénzügyi információk közzétételét írják elő a kibocsátók számára, amennyiben ez a követelmény nem jelent számottevő pénzügyi terhet, és amennyiben az előírt kiegészítő információ arányban áll azon tényezőkkel, amelyek hozzájárulnak a befektetési döntésekhez. Ez az irányelv nem érinti az uniós ágazati jogszabályok által előírt kiegészítő információkat és különösen azt, hogy a tagállamok a pénzügyi vállalkozások számára előírhatják kiegészítő időszakos pénzügyi információk közzétételét. Ezen túlmenően egy szabályozott piac kiegészítő időszakos pénzügyi információk közzétételét írhatja elő az említett piac valamennyi vagy néhány szegmensében azon kibocsátók számára, amelyeknek értékpapírjait az adott szabályozott piacra bevezették.

(6)

A rugalmasság növelése és ezáltal az adminisztratív terhek csökkentése érdekében a féléves pénzügyi beszámolók közzétételének határidejét meg kell hosszabbítani úgy, hogy a beszámolót a beszámolási időszakot követő három hónapig kelljen elkészíteni. Azáltal, hogy a féléves pénzügyi beszámolók közzétételének határideje kitolódik, a piaci szereplők várhatóan nagyobb figyelemben részesítik a kis- és középméretű kibocsátók beszámolóit, és ezáltal e kibocsátók láthatóbbá válnak.

(7)

A kormányoknak fizetett összegek átláthatóságának fokozása érdekében azon kibocsátóknak, amelyeknek értékpapírjait szabályozott piacra bevezették és nyersanyag-kitermelő iparágakban, illetve természetes erdők fakitermelésében tevékenykednek, évente külön beszámolóban kell közzétenniük a működésük helye szerinti országok kormányainak fizetett összegeket. A beszámolónak tartalmaznia kell a fizetett összegek azon fajtáit, amelyek hasonlóak az a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezésben (EITI) részt vevő vállalkozások által feltüntetendő összegekhez. A kormányoknak fizetett összegek közzétételével olyan információkat kell nyújtani a civil társadalom és a befektetők számára, amelyek alapján a nyersanyagban gazdag országok kormányait elszámoltathatják a természeti erőforrások hasznosításából származó bevételeikkel. A kezdeményezés kiegészíti az erdészeti jogszabályok végrehajtására, irányításra és kereskedelemre vonatkozó uniós cselekvési tervet (EU FLEGT), valamint a fát és fatermékeket piaci forgalomba bocsátó piaci szereplők kötelezettségeinek meghatározásáról szóló, 2010. október 20-i 995/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet (5), amely előírja a fatermék-kereskedők számára, hogy kellő gondossággal járjanak el az illegális faanyagok uniós piacra való bejutásának megakadályozása érdekében. A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a vállalkozás felelős testületeinek tagjai a nemzeti jog által rájuk ruházott hatáskörükben eljárva vállaljanak felelősséget annak biztosításáért, hogy legjobb tudásuk és képességeik alapján a kormányok részére fizetett összegekről szóló beszámoló az ezen irányelvben foglalt követelményeknek megfelelően készüljön el. A részletes követelményeket a meghatározott jogi formájú vállalkozások éves pénzügyi kimutatásairól, konszolidált pénzügyi kimutatásairól és a kapcsolódó beszámolókról szóló, 2013. június 26-i 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) 10. fejezete határozza meg.

(8)

Az átláthatóság és a befektetők védelme érdekében a tagállamoknak elő kell írniuk, hogy az alábbi elveket alkalmazzák a kormányoknak fizetett összegekről szóló beszámolókban a 2013/34/EU irányelv 10. fejezetével összhangban: jelentőség (beszámolóban nem kell figyelembe venni az egy üzleti év alatt 100 000 EUR-t meg nem haladó fizetett összegeket, tekintet nélkül arra, hogy egyetlen összegről vagy több hasonló célú összegről van szó); kormányonkénti és projektenkénti beszámolás (a kormányoknak fizetett összegekről kormányonkénti és projektenkénti bontásban kell adatot szolgáltatni); egyetemesség (nem biztosítható – még olyan országok számára sem, amelyekben a kibocsátók aktívak – olyan mentesség, amely torzító hatással bír és lehetővé teszi a kibocsátók számára a gyenge átláthatósági követelmények kihasználását); átfogó jelleg (a 2013/34/EU irányelv 10. fejezetével és a vonatkozó preambulumbekezdésekkel összhangban a kormányok részére teljesített valamennyi releváns kifizetésről be kell számolni).

(9)

A pénzügyi innováció nyomán létrejöttek olyan új típusú pénzügyi eszközök, amelyek a befektetők gazdasági kitettségét eredményezik gazdasági társaságokkal szemben, ugyanakkor közzétételüket a 2004/109/EK irányelv nem írja elő. Ezen eszközök révén észrevétlenül részesedés szerezhető gazdasági társaságokban, ami piaci visszaéléshez vezethet, továbbá hamis és félrevezető képet adhat a tőzsdén jegyzett társaságok tulajdonosi köréről. Annak érdekében, hogy a kibocsátók és a befektetők teljes körűen ismerhessék a társaságok tulajdonosi szerkezetét, a pénzügyi eszközöknek az említett irányelvben szereplő fogalommeghatározásának minden olyan instrumentumra ki kell terjednie, amelynek gazdasági hatása a részvények birtoklásához és részvényszerzési jogokhoz hasonló.

(10)

A részvények birtoklásához és a részvényszerzési jogokhoz hasonló gazdasági hatással bíró, készpénzes elszámolást előíró pénzügyi eszközök értékét a deltatényezővel korrigálva kell kiszámítani, az alapul szolgáló részvények elvi főösszegét megszorozva az eszköz deltájával. A deltatényező azt jelzi, hogy a pénzügyi eszköz elméleti értéke mennyivel változna az alapul szolgáló eszköz árának változása esetén, továbbá pontos képet nyújt az eszköz birtokosának az alapul szolgáló eszközzel szembeni kitettségéről. E megközelítés célja annak biztosítása, hogy a befektető által gyakorolható összes szavazati jogra vonatkozó információ a lehető legpontosabb legyen.

(11)

Ezen túlmenően a jelentős részesedések megfelelő átláthatóságának biztosítása érdekében, ha a pénzügyi eszközök birtokosa él részvényszerzési jogával, és az alapul szolgáló részvényekhez kapcsolódó szavazati jogok teljes mennyisége meghaladja a bejelentési küszöbértéket anélkül, hogy érintené a korábban bejelentett részesedés teljes százalékos arányát, ismételt bejelentést kell előírni a részesedés jellegében bekövetkezett változás közzétételére.

(12)

A jelentős arányú szavazati jog bejelentésére – különösen a részvény- és pénzügyieszköz-állományok összesítésére – vonatkozó harmonizált rendszernek javítania kell a jogbiztonságot, fokoznia kell az átláthatóságot, és csökkentenie kell a határokon átnyúló befektetők adminisztratív terheit. A tagállamok számára ezért nem szabad engedélyezni, hogy a 2004/109/EK irányelvben a bejelentési küszöbérték számítására, a részvényekhez kapcsolódó szavazati jogok és a pénzügyi eszközökhöz kapcsolódó szavazati jogok összesítésére, valamint a bejelentési kötelezettség alóli mentességekre vonatkozóan meghatározottaknál szigorúbb szabályokat fogadhassanak el. Figyelembe véve azonban a tulajdonosi koncentrációt illetően az Unióban fennálló különbségeket, valamint a társasági jogban az Unióban tapasztalható eltéréseket, amelyek egyes kibocsátók esetében a részvények teljes számának és a szavazati jogok teljes számának eltérését eredményezik, a tagállamok számára továbbra is lehetővé kell tenni, hogy a szavazati jogokra vonatkozóan alacsonyabb és kiegészítő bejelentési küszöbértékeket egyaránt meghatározhassanak, és a tőkerészesedésen alapuló küszöbértékek tekintetében egyenértékű bejelentési kötelezettséget írjanak elő. Ezen túlmenően továbbra is lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy a 2004/109/EK irányelvben a bejelentés tartalmára (mint például a részvényesek szándékának közzététele), folyamatára és idejére vonatkozóan megállapítottaknál szigorúbb kötelezettségeket írhassanak elő, valamint a jelentős részesedéseket illetően a 2004/109/EK irányelvben elő nem írt, kiegészítő információkat kérhessenek. Ezen belül a tagállamok számára lehetővé kell tenni azt is, hogy továbbra is alkalmazhassák a nyilvános vételi ajánlatról szóló, 2004. április 21-i 2004/25/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) 4. cikke értelmében a tagállamok által kijelölt hatóságok által felügyelt nyilvános vételi ajánlatokkal, összefonódásokkal és a társaságok tulajdonjogát vagy irányítását befolyásoló más ügyletekkel kapcsolatban elfogadott azon törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek a 2004/109/EK irányelvben meghatározottaknál szigorúbb közzétételi követelményeket írnak elő.

(13)

A jelentős részesedésre vonatkozó bejelentési rendszer következetes összehangolását, valamint az átláthatóság megfelelő szintjét technikai standardoknak kell biztosítaniuk. Hatékony és helyénvaló lenne az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (8) létrehozott európai felügyeleti hatóságot (Európai Értékpapír-piaci Hatóság, EÉPH) megbízni szakpolitikai döntéssel nem járó szabályozástechnikai standardtervezetek kidolgozásával, amelyeket a Bizottság elé kell terjeszteni. A Bizottságnak kell elfogadnia az EÉPH által kidolgozott, a jelentős arányú szavazati jogra vonatkozó bejelentési kötelezettségek alóli jelenlegi kivételek alkalmazásának feltételeit meghatározó szabályozástechnikai standardokat. Szaktudását felhasználva az EÉPH-nak ezen belül meg kell határoznia a kivételeket, figyelembe véve a kivételekkel való olyan lehetséges visszaéléseket is, amelyek a bejelentési kötelezettség megkerülését célozzák.

(14)

A technikai fejlődés figyelembevétele érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a jelentős pénzügyieszköz-állományokról szóló bejelentés tartalmának megállapítása céljából. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(15)

A határokon átnyúló befektetések elősegítése érdekében a befektetőknek könnyen el kell tudniuk érni az Unióban működő, tőzsdén jegyzett összes társaságokra vonatkozó szabályozott információkat. A szabályozott információ központi tárolását szolgáló, hivatalosan kijelölt nemzeti mechanizmusok jelenlegi hálózata azonban nem biztosítja a szóban forgó információ könnyű kereshetőségét az Unióban. Az információhoz való határokon átnyúló hozzáférés biztosítása, valamint a pénzügyi piacokon és a kommunikációs technológiákban mutatkozó technikai fejlemények figyelembevétele érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a szabályozott információ terjesztésére, a szabályozott információhoz való uniós szintű hozzáférésre és a szabályozott információ központi tárolását szolgáló mechanizmusra vonatkozó minimumszabályok megállapítása céljából. A Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia továbbá arra, hogy az EÉPH segítségével intézkedéseket hozzon a hivatalosan kijelölt nemzeti tárolási mechanizmusok hálózata működésének javítására, és dolgozza ki a szabályozott információhoz való uniós szintű hozzáférés technikai kritériumait, különösen a szabályozott információk uniós szintű kereséséhez létrehozandó központi hozzáférési pont működtetésével kapcsolatosan. Az EÉPH-nak ki kell alakítania és működtetnie kell az európai elektronikus hozzáférési pontként szolgáló internetes portált (a továbbiakban: a hozzáférési pont).

(16)

A 2004/109/EK irányelvben foglalt követelményeknek való jobb megfelelés érdekében, és „A pénzügyi szolgáltatások ágazatában a szankciórendszerek megerősítéséről” című, 2010. december 9-i bizottsági közlemény nyomán meg kell erősíteni a szankciók kiszabására vonatkozó hatásköröket, és e hatásköröknek meg kell felelniük bizonyos alapvető követelményeknek a címzetteket, a közigazgatási szankció vagy intézkedés alkalmazásakor figyelembe veendő kritériumokat, a szankciók kiszabására vonatkozó fő hatásköröket és a közigazgatási pénzbírságok szintjeit illetően. A szankciók kiszabására vonatkozó ezen hatásköröket legalább a 2004/109/EK irányelv fő rendelkezéseinek megsértése esetén biztosítani kell. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy más esetekben is gyakorolják e hatásköröket. A tagállamoknak különösen arról kell gondoskodniuk, hogy az igénybe vehető közigazgatási szankciók és intézkedések keretében ki lehessen szabni olyan pénzbírságokat, amelyek kellően magasak ahhoz, hogy visszatartó erejűek legyenek. Jogi személyek által elkövetett jogsértések esetén a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy szankciók alkalmazásáról rendelkezzenek az érintett jogi személy adminisztratív, ügyvezető vagy felügyeleti szervének tagjaival, vagy e jogsértések elkövetéséért a nemzeti jogban meghatározott feltételek mellett felelősségre vonható egyéb személyekkel szemben is. A tagállamok számára továbbá lehetővé kell tenni, hogy azon részvénytulajdonosok vagy pénzügyieszköz-tulajdonosok szavazati jogának felfüggesztéséről vagy felfüggesztésének lehetőségéről rendelkezzenek, akik nem tesznek eleget a bejelentési követelményeknek. A tagállamok számára lehetővé kell tenni annak előírását, hogy a szavazati jogok felfüggesztése csak a legsúlyosabb jogsértések esetén legyen alkalmazandó. A 2004/109/EK irányelvnek a közigazgatási szankciókra és intézkedésekre egyaránt hivatkoznia kell annak érdekében, hogy az irányelv be nem tartásának valamennyi esetére kiterjedjen, függetlenül attól, hogy az a nemzeti jogban szankciót vagy intézkedést von maga után, továbbá a tagállamok jogában foglalt, büntetőjogi szankciókkal kapcsolatos rendelkezések sérelme nélkül.

A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy további szankciókat és intézkedéseket, valamint a 2004/109/EK irányelvben előírtaknál magasabb közigazgatási pénzbírságokat írjanak elő, tekintettel arra, hogy a tiszta és átlátható piacok támogatása érdekében kellőképpen visszatartó erejű szankciókra van szükség. A szankciókra vonatkozó rendelkezések és a közigazgatási szankciók közzétételére vonatkozó rendelkezések más uniós jogszabályokat és különösen a súlyosabb jogsértéseket illetően nem teremtenek precedenst.

(17)

A közigazgatási intézkedéseket vagy szankciókat elrendelő határozatokat rendszerint közzé kell tenni annak érdekében, hogy visszatartó erővel hassanak a nyilvánosságra. A határozatok közzététele egyben fontos eszköze annak, hogy a piaci szereplők értesüljenek arról, hogy mely magatartás tekintendő a 2004/109/EK irányelv megsértésének, továbbá elősegíti a helyes magatartás előmozdítását a piaci szereplők körében. Amennyiben azonban valamely határozat közzététele súlyosan veszélyeztetné a pénzügyi rendszer stabilitását vagy egy folyamatban lévő hivatalos vizsgálatot, vagy – amennyiben felmérhető – aránytalan és súlyos kárt okozna az érintett intézményeknek vagy személyeknek, vagy, amennyiben a szankciót természetes személyre rótták ki, a személyes adatok közzététele a kötelezően elvégzendő előzetes vizsgálat alapján aránytalannak bizonyul, az illetékes hatóság számára lehetővé kell tenni, hogy a közzététel elhalasztása, vagy az információ név nélkül való közzététele mellett döntsön.

(18)

A szabályozott piacra bevezetett letéti igazolás által képviselt, tőzsdén nem jegyzett értékpapírokra vonatkozó szabályok egyértelműbbé tétele, valamint az átláthatóság hiányosságainak elkerülése érdekében a „kibocsátó” fogalmát pontosabban meg kell határozni, és a szabályozott piacra bevezetett letéti igazolás által képviselt, tőzsdén nem jegyzett értékpapírok kibocsátóira is ki kell terjeszteni. Helyénvaló továbbá a „kibocsátó” fogalommeghatározásának módosítása annak figyelembevétele érdekében is, hogy egyes tagállamokban a szabályozott piacra bevezetett értékpapírok kibocsátói természetes személyek is lehetnek.

(19)

A 2004/109/EK irányelv szerint részvények vagy az 1 000 EUR-nál kisebb egységnyi címletértékű, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok harmadik országbeli kibocsátója esetében a székhely szerinti tagállam a 2003/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (9) 2. cikke (1) bekezdése m) pontjának iii. alpontjában említett tagállam. Az ilyen harmadik országbeli kibocsátók székhely szerinti tagállamának egyszerűbb és egyértelműbb meghatározása érdekében e fogalommeghatározást módosítani kell úgy, hogy a székhely szerinti tagállam az a tagállam legyen, amelyet a kibocsátó választ meg azon tagállamok közül, amelyekben értékpapírjait szabályozott piacra bevezették.

(20)

Minden olyan kibocsátónak, amelynek értékpapírjait az Unión belül szabályozott piacra bevezették, valamely tagállam illetékes hatóságának felügyelete alá kell tartoznia, így biztosítandó, hogy eleget tegyenek kötelezettségeiknek. Azok a kibocsátók, amelyeknek a 2004/109/EK irányelv szerint meg kell választaniuk székhely szerinti tagállamukat, ezt azonban nem teszik meg, elkerülhetik, hogy az Unióban illetékes hatóság felügyelje tevékenységüket. A 2004/109/EK irányelvet ezért módosítani kell annak érdekében, hogy azon kibocsátók esetében is sor kerüljön székhely szerinti tagállam meghatározására, amelyek három hónapon belül nem jelentették be az általuk választott székhely szerinti tagállamot az illetékes hatóságoknak. Ilyen esetben a székhely szerinti tagállam az a tagállam, amelyben valamely szabályozott piacra be vannak vezetve a kibocsátó értékpapírjai. Amennyiben az értékpapírokat egynél több tagállamban is be vannak vezetve szabályozott piacra, valamennyi ilyen tagállam székhely szerinti tagállam lesz mindaddig, amíg a kibocsátó megválasztja és közzéteszi egyetlen székhely szerinti tagállamát. Ez arra ösztönözné az ilyen kibocsátókat, hogy válasszák meg és tegyék közzé az illetékes hatóságok részére a székhely szerinti tagállamukat, az illetékes hatóságok pedig addig is rendelkeznének a fellépéshez szükséges hatáskörrel, amíg a kibocsátó közzé nem tette az általa választott székhely szerinti tagállamot.

(21)

A 2004/109/EK irányelv szerint az 1 000 EUR vagy annál nagyobb egységnyi címletértékű, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kibocsátója esetében a székhely szerinti állam megválasztása három évig marad érvényben. Ha azonban a kibocsátó értékpapírjaival a kibocsátó székhely szerinti tagállamának szabályozott piacán már nem, viszont egy vagy több fogadó tagállamban továbbra is kereskednek, a kibocsátó már nem áll kapcsolatban az eredetileg választott székhely szerinti tagállammal, amennyiben nem ott van a kibocsátó alapító okirat szerinti székhelye. Az ilyen kibocsátó számára lehetővé kell tenni, hogy a hároméves időszak lejárta előtt új székhely szerinti tagállamának válassza az egyik fogadó tagállamát, vagy azt a tagállamot, amelyben alapító okirat szerinti székhelye van. Az új székhely szerinti tagállam választásának lehetőségével a részvények vagy az 1 000 EUR-nál kisebb egységnyi címletértékű, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok harmadik országbeli kibocsátója is élhetne, amennyiben értékpapírjaival székhely szerinti tagállamának szabályozott piacán már nem, egy vagy több fogadó tagállamban viszont továbbra is kereskednek.

(22)

A székhely szerinti tagállam fogalommeghatározását illetően összhangot kell teremteni a 2004/109/EK és a 2003/71/EK irányelv között. Ezzel összefüggésben annak érdekében, hogy a felügyeletet a legmegfelelőbb tagállam lássa el, a 2003/71/EK irányelvet módosítani kell, hogy nagyobb rugalmasságot biztosítson azokban a helyzetekben, amelyekben egy harmadik országban bejegyzett kibocsátó értékpapírjaival a székhely szerinti tagállamában már nem, egy vagy több másik tagállamban viszont kereskednek.

(23)

A 2007/14/EK bizottsági irányelv (10) elsősorban a kibocsátó által választott székhely szerinti tagállam bejelentésére vonatkozó szabályokat tartalmaz. Az említett szabályokat bele kell foglalni a 2004/109/EK irányelvbe. Annak biztosítása érdekében, hogy a fogadó tagállamnak vagy tagállamoknak, valamint annak a tagállamnak az illetékes hatóságai, amelyben a kibocsátó alapító okirat szerinti székhelye van – amennyiben ez a tagállam nem fogadó és nem székhely szerinti tagállam – értesítést kapjanak a kibocsátó által választott székhely szerinti tagállamról, minden kibocsátónak tájékoztatást kell küldenie az általa választott székhely szerinti tagállamról a székhely szerinti tagállamának illetékes hatóságának, az összes fogadó tagállam illetékes hatóságainak, valamint azon tagállam illetékes hatóságának, amelyben a kibocsátó alapító okirat szerinti székhelye van, amennyiben ez utóbbi eltér a székhely szerinti tagállamtól. A választott székhely szerinti tagállam bejelentésére vonatkozó szabályokat ennek megfelelően módosítani kell.

(24)

A 2004/109/EK irányelv szerinti, az új hitelek közzétételével kapcsolatos követelmény a gyakorlatban számos végrehajtási problémát eredményezett, alkalmazása pedig bonyolultnak tűnik. Ezen túlmenően ez a követelmény részben egybeesik a 2003/71/EK irányelvben és a bennfentes kereskedelemről és a piaci manipulációról (piaci visszaélés) szóló, 2003. január 28-i 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (11) meghatározott követelményekkel, és nem sok kiegészítő információt nyújt a piacnak. Emiatt és a kibocsátók szükségtelen adminisztratív terheinek csökkentése érdekében ezt a követelményt meg kell szüntetni.

(25)

Az a követelmény, amely szerint a kibocsátó létesítő okiratának vagy alapszabályának bármilyen módosítását be kell jelenteni a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságainál, átfedésben van a tőzsdén jegyzett társaságokban az egyes részvényesi jogok gyakorlásáról szóló, 2007. július 11-i 2007/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (12) szerinti hasonló követelménnyel, és az illetékes hatóság szerepét illetően zavart okozhat. Emiatt és a kibocsátók szükségtelen adminisztratív terheinek csökkentése érdekében ezt a követelményt meg kell szüntetni.

(26)

Egy harmonizált elektronikus beszámolási formátum igen hasznos lenne a kibocsátók, a befektetők és az illetékes hatóságok számára, mivel megkönnyítené a beszámolást és az éves pénzügyi beszámolók elemzését, javítaná azok hozzáférhetőségét és összehasonlíthatóságát. Ezért 2020. január 1-jétől kötelezővé kell tenni az éves pénzügyi beszámolók egységes elektronikus beszámolási formátumban történő elkészítését, amennyiben az EÉPH elvégezte a költség-haszon elemzést. Az EÉPH-nak a Bizottság által elfogadandó szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia, amelyekben – kellően figyelembe véve a kiterjeszthető üzleti beszámolási nyelvhez (az XBRL-hez) hasonló meglévő és jövőbeni technológiai lehetőségeket – meghatározza a jelentéstétel elektronikus formáját. Az EÉPH-nak a szabályozástechnikai standardtervezetek kidolgozása során nyilvános konzultációkat kell folytatnia minden érdekelttel, alaposan meg kell vizsgálnia a különböző technológiai alternatívák alkalmazásából adódó potenciális hatásokat, és megfelelő teszteket kell végeznie a tagállamokban, amelyekről a szabályozástechnikai standardtervezetek benyújtásakor tájékoztatnia kell a Bizottságot. A bankokra, pénzügyi közvetítőkre és biztosítótársaságokra alkalmazandó formátumokra vonatkozó szabályozástechnikai standardtervezetek kidolgozásakor az EÉPH-nak rendszeresen és szorosan együtt kell működnie az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (13) létrehozott európai felügyeleti hatósággal (Európai Bankhatóság) és az 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (14) létrehozott európai felügyeleti hatósággal (az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) ezen ágazatok sajátosságainak figyelembevétele, a munka ágazatközi koherenciájának biztosítása és közös álláspontok kialakítása érdekében. Az Európai Parlament és a Tanács számára lehetővé kell tenni, hogy az 1095/2010/EU rendelet 13. cikkének (3) bekezdése alapján kifogást emeljen a szabályozástechnikai standardtervezetek ellen, amely esetben e standardok nem léphetnek hatályba.

(27)

A személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (15) és a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (16) teljes mértékben alkalmazandó a személyes adatok ezen irányelv keretében történő feldolgozására.

(28)

Ez az irányelv tiszteletben tartja a Szerződésben foglalt és az Európai Unió alapjogi chartájában elismert alapvető jogokat és elveket, és ezt az irányelvet e jogokkal és elvekkel összhangban kell végrehajtani.

(29)

Mivel ezen irányelv célját, nevezetesen a szabályozott piacra bevezetett értékpapírok kibocsátóival kapcsolatos információkra vonatkozó átláthatósági követelmények harmonizációját a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban annak mértéke vagy hatása miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az e cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(30)

A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával (17) összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben egy vagy több olyan dokumentumot mellékelnek, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszközök megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy indokolt ilyen dokumentumok átadása.

(31)

A 2004/109/EK, a 2003/71/EK és a 2007/14/EK irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

1.

A 2. cikk a következőképpen módosul:

2.

A 3. cikk a következőképpen módosul:

3.

A 4. cikk a következőképpen módosul:

4.

A 5. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A részvények vagy a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kibocsátójának az adott időszak végét követően mielőbb, de legkésőbb három hónapon belül a pénzügyi év első hat hónapjára vonatkozóan féléves pénzügyi beszámolót kell közzétennie. A kibocsátónak gondoskodnia kell arról, hogy a féléves pénzügyi beszámoló legalább 10 évig nyilvánosan hozzáférhető maradjon.”

5.

A 6. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„6. cikk

Beszámolás a kormányoknak fizetett összegekről

A tagállamok kötelezik a meghatározott típusú vállalkozások éves pénzügyi kimutatásairól, összevont (konszolidált) éves pénzügyi kimutatásairól és a kapcsolódó beszámolókról, a 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. június 26-i 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (20) 41. cikkének (1) és (2) bekezdése szerinti, nyersanyag-kitermelő iparágakban, illetve természetes erdők fakitermelésében tevékenykedő kibocsátókat, hogy az említett irányelv 10. fejezetével összhangban évente készítsenek beszámolót a kormányoknak fizetett összegekről. A beszámolót a pénzügyi év végét követő hat hónapon belül közzé kell tenni, és annak legalább tíz évig nyilvánosan hozzáférhetőnek kell maradnia. A kormányoknak fizetett összegeket összevont (konszolidált) alapon kell feltüntetni a beszámolóban.

6.

A 8. cikk a következőképpen módosul:

7.

A 9. cikk a következőképpen módosul:

8.

A 12. cikk (2) bekezdésének bevezető mondata helyébe a következő szöveg lép:

„A kibocsátót haladéktalanul, de legkésőbb az attól a naptól számított négy kereskedési napon belül tájékoztatni kell, amelyen a részvényesnek vagy 10. cikkben említett természetes vagy jogi személyeknek,”.

9.

A 13. cikk a következőképpen módosul:

10.

Az irányelv a következő cikkel egészül ki:

„13a. cikk

Összesítés

(1)   A 9., 10. és 13. cikkben megállapított bejelentési követelmények abban az esetben is alkalmazandók a természetes vagy jogi személyre, amennyiben a szóban forgó személy által a 9. és 10. cikk értelmében közvetlenül vagy közvetve birtokolt szavazati jogok száma a 13. cikk értelmében közvetlenül vagy közvetve birtokolt pénzügyi eszközökhöz fűződő szavazati jogok számával összesítve eléri vagy meghaladja a 9. cikk (1) bekezdésében megállapított küszöbértékeket, vagy azok alá csökken.

Az e bekezdés első albekezdésében előírt bejelentésben meg kell adni a 9. és 10. cikk szerint birtokolt részvényekhez kapcsolódó szavazati jogok számát, valamint a 13. cikk szerinti pénzügyi eszközökhöz kapcsolódó szavazati jogok számát is.

(2)   A pénzügyi eszközökhöz kapcsolódó, a 13. cikk szerint már bejelentett szavazati jogokat ismét be kell jelenteni, amennyiben a természetes vagy jogi személy megszerezte az alapul szolgáló részvényeket, és a tulajdonszerzés eredményeként az ugyanazon kibocsátó által kibocsátott részvényekhez kapcsolódó szavazati jogok teljes száma eléri vagy meghaladja a 9. cikk (1) bekezdésében foglalt küszöbértékeket.”

11.

A 16. cikk (3) bekezdését el kell hagyni.

12.

A 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését el kell hagyni.

13.

A 21. cikk (4) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(4)   A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy a 27. cikk (2a), (2b) és (2c) bekezdésével összhangban és a 27a. és 27b. cikkben foglalt feltételekre is figyelemmel, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén intézkedéseket fogadjon el az alábbiak megállapítására vonatkozóan:

A Bizottság meghatározhatja és aktualizálhatja az információk nyilvánosság részére történő terjesztésére szolgáló médiumok jegyzékét is.”

14.

Az irányelv a következő cikkel egészül ki:

„21a. cikk

Európai elektronikus hozzáférési pont

(1)   2018. január 1-jéig létre kell hozni egy internetes portált, amely európai elektronikus hozzáférési pontként (a továbbiakban: a hozzáférési pont) szolgál. Az EÉPH fejleszti ki és üzemelteti a hozzáférési pontot.

(2)   A hivatalosan kijelölt mechanizmusok összekapcsolására szolgáló rendszer a következőkből áll:

(3)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a hozzáférési ponton keresztül hozzá lehessen férni központi tároló mechanizmusaikhoz.”

15.

A 22. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„22. cikk

A szabályozott információkhoz való uniós szintű hozzáférés

(1)   Az EÉPH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyben rögzíti a szabályozott információkhoz való uniós szintű hozzáférésre vonatkozó technikai követelményeket az alábbiak meghatározása érdekében:

(2)   A szabályozástechnikai standardtervezetekek kidolgozása során az EÉPH figyelembe veszi azokat a technikai követelményeket, amelyek a 2012/17/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (23) által létrehozott cégnyilvántartások összekapcsolási rendszerére vonatkoznak.

Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2015. november 27-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az e bekezdés első albekezdésében említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

16.

A 23. cikk (1) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki:

„A harmadik országban meghatározott követelmények által előírt információkat a 19. cikkel összhangban kell irattározni, illetve a 20. és a 21. cikkel összhangban kell közzétenni.”

17.

A 24. cikk a következő bekezdésekkel egészül ki:

„(4a)   A (4) bekezdés sérelme nélkül, az illetékes hatóságokat fel kell ruházni mindenolyan vizsgálati hatáskörrel, amely feladataik ellátásához szükséges. E hatáskört a nemzeti joggal összhangban kell gyakorolni.

(4b)   Az illetékes hatóságok ezen irányelvvel és a nemzeti joggal összhangban, az alábbi módok valamelyikén gyakorolják szankciók kiszabására vonatkozó hatásköreiket:

18.

A 25. cikk (2) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki:

„Az illetékes hatóságok a szankciók kiszabására vonatkozó hatáskörük és vizsgálati hatáskörük gyakorlása során együttműködnek annak biztosítása érdekében, hogy a szankciók vagy intézkedések elérjék a kívánt hatást, és több tagállamra kiterjedő esetek kezelése során intézkedéseiket koordinálják.”

19.

A 27b. cikk után a szöveg a következő címmel egészül ki:

„VIA.   FEJEZET

SZANKCIÓK ÉS INTÉZKEDÉSEK”.

20.

A 28. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„28. cikk

Közigazgatási intézkedések és szankciók

(1)   Az illetékes hatóságok 24. cikk szerinti hatásköreinek, valamint a tagállamok büntetőjogi szankciók előírására és alkalmazására vonatkozó jogának a sérelme nélkül, a tagállamok megállapítják azokat a szabályokat, amelyek az ezen irányelv átültetése során elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó közigazgatási intézkedésekre és szankciókra vonatkoznak, és megtesznek minden szükséges intézkedést azok végrehajtása érdekében. Az említett közigazgatási intézkedéseknek és szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

(2)   A 7. cikk sérelme nélkül a tagállamok biztosítják, hogy amennyiben a kötelezettségek jogi személyekre vonatkoznak, jogsértések esetén – a nemzeti jogban megállapított feltételek mellett – szankciók legyenek alkalmazhatók az érintett jogi személy adminisztratív, ügyvezető vagy felügyeleti szervének tagjaival, illetve az e jogsértések elkövetéséért a nemzeti jog szerint felelős egyéb személyekkel szemben.”

21.

A szöveg az alábbi cikkekkel egészül ki:

„28a. cikk

Jogsértések

A 28b. cikk legalább az alábbi jogsértésekre alkalmazandó:

28b. cikk

Szankciók kiszabására vonatkozó hatáskör

(1)   A 28a. cikkben említett jogsértések esetén az illetékes hatóságoknak hatáskörrel kell rendelkezniük legalább az alábbi közigazgatási intézkedések és szankciók alkalmazására:

Azokban a tagállamokban, amelyeknek nem az euro a hivatalos pénzneme, az eurónak a nemzeti pénznemben kifejezett értékét a szabályozott piacra bevezetett értékpapírok kibocsátóival kapcsolatos információkra vonatkozó átláthatósági követelmények harmonizációjáról szóló 2004/109/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, az értékpapírok nyilvános kibocsátásakor vagy piaci bevezetésekor közzéteendő tájékoztatóról szóló 2003/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, valamint a 2004/109/EK irányelv egyes rendelkezéseinek végrehajtására irányadó részletes szabályok megállapításáról szóló 2007/14/EK bizottsági irányelv módosításáról szóló, 2013. október 22-i 2013/50/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (24) hatálybalépésének időpontjában érvényes hivatalos árfolyam figyelembevételével kell kiszámítani.

(2)   Az illetékes hatóságok 24. cikk szerinti hatásköreinek, valamint a tagállamok büntetőjogi szankciók alkalmazására vonatkozó jogának a sérelme nélkül a tagállamok biztosítják, hogy törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseik a 28a. cikk b) pontjában említett jogsértések esetében lehetővé tegyék a részvényekhez kapcsolódó szavazati jogok gyakorlásának felfüggesztését. A tagállamok előírhatják, hogy a szavazati jogok felfüggesztése csak a legsúlyosabb jogsértések esetén legyen alkalmazandó.

(3)   A tagállamok az ezen irányelvben előírtakon túlmenően további szankciókat és intézkedéseket, illetve nagyobb összegű közigazgatási pénzbírságokat is előírhatnak.

28c. cikk

A szankciók kiszabására vonatkozó hatáskör gyakorlása

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a közigazgatási szankciók vagy intézkedések típusának és szintjének a meghatározásakor az illetékes hatóságok figyelembe vegyenek minden lényeges körülményt, többek között adott esetben:

(2)   Az ezen irányelv szerinti felügyeleti és vizsgálati hatáskörök gyakorlására vagy gyakorlása során gyűjtött személyes adatokat adott esetben a 95/46/EK irányelvvel és a 45/2001/EK rendelettel összhangban kell feldolgozni.

22.

A szöveg a 29. cikk előtt a következő címmel egészül ki:

„VIB.   FEJEZET

A HATÁROZATOK KÖZZÉTÉTELE”.

23.

A 29. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„29. cikk

A határozatok közzététele

(1)   A tagállamok előírják, hogy az illetékes hatóságok az ezen irányelv megsértése esetén alkalmazott szankciókra és intézkedésekre vonatkozó mindenhatározatot indokolatlan késedelem nélkül tegyenek közzé, beleértve legalább a jogsértés típusára és jellegére és a felelős természetes vagy jogi személyek kilétére vonatkozó információkat.

Az illetékes hatóságok azonban a nemzeti jog rendelkezéseinek megfelelő módon elhalaszthatják a határozat közzétételét, vagy közzétehetik azt név nélkül, amennyiben:

(2)   Amennyiben az (1) bekezdés szerint közzétett határozattal szemben jogorvoslattal élnek, az illetékes hatóság ezt a közzététel időpontjában köteles feltüntetni a közzétett információban, vagy – amennyiben a határozat közzétételét követően élnek jogorvoslattal – köteles módosítani a közzétett információt.”

24.

A 31. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   Amikor a tagállamok elfogadják a 3. cikk (1) bekezdése, a 8. cikk (2) vagy (3) bekezdése vagy a 30. cikk szerinti intézkedéseket, ezeket haladéktalanul közlik a Bizottsággal és a többi tagállammal.”

„iii.

a ii. alpontban nem említett, harmadik országban bejegyzett minden értékpapír-kibocsátó esetében az a tagállam, ahol a szabályozott piacra bevezetett értékpapírok kibocsátóival kapcsolatos információkra vonatkozó átláthatósági követelmények harmonizációjáról szóló 2004/109/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, az értékpapírok nyilvános kibocsátásakor vagy piaci bevezetésekor közzéteendő tájékoztatóról szóló 2003/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, valamint a 2004/109/EK irányelv egyes rendelkezéseinek végrehajtására irányadó részletes szabályok megállapításáról szóló 2007/14/EK bizottsági irányelv módosításáról szóló, 2013. október 22-i 2013/50/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (25) hatálybalépését követően az értékpapírokat első alkalommal kívánják a nyilvánosságnak felajánlani, vagy ahová a szabályozott piacra történő bevezetésre az első kérelmet benyújtották, a kibocsátó, az ajánlattevő vagy a szabályozott piacra történő bevezetést kérelmező személy választása szerint, kivéve, ha a harmadik országban bejegyzett kibocsátó később más tagállamot választ az alábbi esetekben:

1.

A 2. cikket el kell hagyni.

2.

A 11. cikk (1) és (2) bekezdését el kell hagyni.

3.

A 16. cikket el kell hagyni.