1.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 174/88

(1)

Az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló, 2003. január 27-i 2002/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelven (4) több lényeges módosítást kell végezni. Az áttekinthetőség érdekében szükség van az irányelv átdolgozására.

(2)

Az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásával kapcsolatos, a tagállamok által elfogadott jogszabályok vagy közigazgatási intézkedések közötti különbségek akadályozhatják a kereskedelmet, és torzíthatják a versenyt az Unióban, és ezáltal közvetlenül befolyásolhatják a belső piac létrehozását és működését. Szükségesnek tűnik ezért e területen szabályokat meghatározni, és hozzájárulni az emberi egészség védelméhez, valamint az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak környezetvédelmi szempontból megfelelő hasznosításához és ártalmatlanításához.

(3)

A 2002/95/EK irányelv előírja, hogy a Bizottság vizsgálja felül a szóban forgó irányelvet, különösen azzal a céllal, hogy hatályát kiterjessze a bizonyos kategóriákba sorolt berendezésekre, és a 2000. december 4-i tanácsi állásfoglalással jóváhagyott elővigyázatossági elv figyelembevételével megvizsgálja, hogy a tudomány fejlődése alapján kiigazításra szorul-e a korlátozott anyagok jegyzéke.

(4)

A hulladékokról szóló, 2008. november 19-i 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) a hulladékjogban a megelőzés elsőbbségét állapítja meg. Meghatározása szerint a megelőzés – többek között – olyan intézkedéseket jelent, amelyek csökkentik az anyagok és termékek károsanyag-tartalmát.

(5)

A kadmium okozta környezetszennyezés elleni küzdelemre vonatkozó közösségi cselekvési programról szóló, 1988. január 25-i tanácsi állásfoglalás (6) felszólítja a Bizottságot, hogy haladéktalanul dolgozzon ki különleges intézkedéseket egy ilyen programra vonatkozóan. Előírja továbbá az emberi egészség védelmét is, és egy olyan átfogó stratégia megvalósítását, amely különösen a kadmium használatát korlátozza, és ösztönzi a kadmiumot helyettesítő anyagokra irányuló kutatást. Az állásfoglalás hangsúlyozza, hogy a kadmiumot kizárólag azokban az esetekben lehet alkalmazni, amikor nem léteznek helyettesítő megoldások.

(6)

Az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 29-i, a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokról szóló 850/2004/EK rendelete (7) emlékeztet arra, hogy a környezetnek és az emberi egészségnek a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokkal szembeni védelmét a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, mivel e szennyező anyagok hatása átterjed a határokon, és ezért uniós szintű megoldásra van szükség. Az említett rendelet alapján a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagok – pl. dioxinok, furánok – maradványait, amelyek az ipari gyártási folyamatok nem szándékos melléktermékei, a lehető leghamarabb azonosítani kell, mennyiségüket pedig csökkenteni, végső célként kiküszöbölésük – amennyiben ez lehetséges – szem előtt tartásával.

(7)

A rendelkezésre álló adatok rámutatnak, hogy az érintett nehézfémekkel és égésgátlókkal kapcsolatos hulladékgazdálkodási problémák enyhítése érdekében szükségesek az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló, 2003. január 27-i 2002/96/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (8) által az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak begyűjtésére, kezelésére, újrafeldolgozására és ártalmatlanítására vonatkozóan meghatározott intézkedések. Az intézkedések ellenére azonban továbbra is az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak egy jelentős hányada marad meg az ártalmatlanítás jelenlegi folyamatában az Unión belül vagy kívül. Még ha az elektromos és elektronikus berendezések hulladékait szelektíven gyűjtik is össze, és adják át újrafeldolgozásra, azok higany-, kadmium-, ólom-, króm VI, valamint polibrómozott bifenil (PBB)- és polibrómozott difenil éter (PBDE) tartalma valószínűleg egészségügyi vagy környezeti kockázatot jelentene, különösen, ha az optimálisnál rosszabb feltételekkel kezelik.

(8)

Az egészség és környezet uniós szinten kitűzött védelmének elérése érdekében az ezekkel az anyagokkal kapcsolatos egészségügyi és környezeti kockázatok jelentős csökkentésének leghatékonyabb módja a kis- és középvállalkozások (kkv-k) számára is az, ha ezeket az anyagokat – a műszaki és gazdasági megvalósíthatóság figyelembevételével – biztonságos vagy biztonságosabb anyagokkal helyettesítik az elektromos és elektronikus berendezésekben. E veszélyes anyagok felhasználásának korlátozása valószínűleg javítja az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai újrafeldolgozásának lehetőségét és gazdasági jövedelmezőségét, továbbá csökkenti az újrafeldolgozó üzemekben dolgozók egészségére gyakorolt káros hatásokat.

(9)

Az ezen irányelvvel szabályozott anyagokat alapos tudományos kutatásnak és értékelésnek vetették alá, és különböző intézkedéseket fogadtak el rájuk vonatkozóan mind uniós, mind pedig nemzeti szinten.

(10)

Az ezen irányelvben előírt intézkedések figyelembe veszik a meglévő nemzetközi iránymutatásokat és ajánlásokat, és a rendelkezésre álló tudományos és műszaki adatok értékelésén alapulnak. Az intézkedésekre az elővigyázatosság elvének kellő tiszteletben tartása mellett az emberi és állati egészség, valamint a környezet védelme megfelelő szintjének elérése érdekében van szükség, tekintettel azokra a kockázatokra, amelyeket az intézkedések hiánya okozhatna az Unióban. Az intézkedéseket folyamatosan felül kell vizsgálni, szükség esetén pedig ki kell igazítani a rendelkezésre álló műszaki és tudományos információk figyelembevétele érdekében. Ezen irányelv mellékleteit rendszeresen felül kell vizsgálni többek között a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH) és az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról szóló, 2006. december 18-i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (9) XIV. és XVII. mellékletének figyelembevétele érdekében. Különösen a hexabróm-ciklododekán (HBCDD), a Bisz(2-etilhexil)-ftalát, a benzil-butil-ftalát (BBP) és a dibutil-ftalát (DBP) használatából származó, az emberi egészségre és a környezetre nézve veszélyt jelentő kockázatokat kell kiemelt fontosságúnak tekinteni. Az anyagok további korlátozása érdekében a Bizottságnak ezen irányelv új kritériumaival összhangban az első felülvizsgálat részeként újra meg kell vizsgálnia azokat az anyagokat, amelyek korábbi értékelések tárgyát képezték.

(11)

Ez az irányelv kiegészíti az uniós hulladékgazdálkodás szabályozását, így a 2008/98/EK irányelvet és az 1907/2006/EK rendeletet.

(12)

Hatályának pontos meghatározása céljából számos fogalommeghatározást be kell építeni ezen irányelvbe. Emellett az „elektromos és elektronikus berendezések” fogalommeghatározását ki kell egészíteni a „függő” definíciójával, egyes olyan termékek többcélú jellegének lefedésére, amelyek esetében az elektromos és elektronikus berendezések szándékolt funkcióit objektív jellemzők alapján kell meghatározni, mint például a termék kialakítása és marketingje.

(13)

Az energiával kapcsolatos termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapítási kereteinek létrehozásáról szóló, 2009. október 21-i 2009/125/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) környezetbarát tervezésre vonatkozó követelmények felállítására ad módot olyan energiával kapcsolatos termékek esetében, amelyekre ezen irányelv hatálya is kiterjedhet. A 2009/125/EK irányelv és az annak értelmében elfogadott végrehajtási intézkedések nem ütköznek az Unió hulladékgazdálkodást szabályozó rendelkezéseibe.

(14)

Ezt az irányelvet a biztonsági és egészségügyi követelményekről szóló uniós jogszabályok és a megfelelő uniós hulladékgazdálkodási jogszabályok, különösen az elemekről és akkumulátorokról, valamint a hulladékelemekről és -akkumulátorokról szóló, 2006. szeptember 6-i 2006/66/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (11), valamint a 850/2004/EK rendelet sérelme nélkül kell alkalmazni.

(15)

Figyelembe kell venni a nehézfémeket, PBDE-eket és PBB-eket nem tartalmazó elektromos és elektronikus berendezésekkel kapcsolatos műszaki fejlődést is.

(16)

Amint rendelkezésre állnak tudományos bizonyítékok, az elővigyázatosság elvének figyelembevételével meg kell vizsgálni további veszélyes anyagok, többek között a rendkívül kis méretű vagy rendkívül kis belső, illetve felszíni szerkezettel rendelkező, a méretükből vagy szerkezetükből fakadóan magukban veszélyt hordozó anyagok (nanoanyagok) korlátozását, ezek olyan környezetbarátabb anyagokkal történő helyettesítésének lehetőségét, amelyek a fogyasztók számára legalább azonos szintű védelmet nyújtanak. A II. mellékletben szereplő, korlátozott anyagok jegyzékével kapcsolatos felülvizsgálatnak és módosításnak ezért következetesnek kell lennie, maximalizálnia kell a kapcsolódó szinergiákat és tükröznie kell az egyéb uniós jogszabályok, különösen az 1907/2006/EK rendelet alapján elvégzett munka kiegészítő jellegét, ezen irányelv és az említett rendelet kölcsönösen független működésének biztosítása mellett. Konzultációt kell folytatni az érintett felekkel és figyelembe kell venni különösen a kkv-kre esetlegesen gyakorolt hatást.

(17)

A megújuló energiák fejlesztése az Európai Unió egyik kulcsfontosságú célkitűzése, és a megújuló energiaforrások hozzájárulása a környezetvédelmi és éghajlati célkitűzésekhez nagyon lényeges. A megújuló energiaforrásokból előállított energia támogatásáról szóló, 2009. április 23-i 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (12) emlékeztet arra, hogy biztosítani kell a koherenciát e célkitűzések és az Unió többi környezetvédelmi jogszabálya között. Ezért ennek az irányelvnek nem szabad akadályoznia az olyan megújuló energiák technológiáinak a fejlődését, amelyek nem jelentenek veszélyt az egészségre és a környezetre, fenntarthatóak és gazdaságilag működőképesek.

(18)

A helyettesítés követelménye alól akkor engedélyezhető mentesség, ha tudományos és műszaki szempontból a helyettesítés nem lehetséges – különös figyelemmel a kkv-k helyzetére –, vagy ha a helyettesítés által okozott káros környezeti, egészségügyi és fogyasztók biztonságát érintő hatások várhatóan felülmúlják a helyettesítésből származó környezeti, egészségügyi és fogyasztók biztonságát érintő előnyöket, vagy nincs biztosítva a helyettesítő anyagok megbízhatósága. A mentességekről és a lehetséges mentességek időtartamáról szóló határozatoknak figyelembe kell venniük a helyettesítő anyagok rendelkezésre állását és a helyettesítés társadalmi-gazdasági hatását. A mentesség átfogó hatásaira vonatkozó életciklus szemléletet adott esetben figyelembe kell venni. Továbbá az elektromos és elektronikus berendezésekben a veszélyes anyagok helyettesítését úgy kell elvégezni, hogy az összeegyeztethető legyen az elektromos és elektronikus berendezések felhasználóinak egészségével és biztonságával. Az orvostechnikai eszközök forgalomba hozatalához – az orvostechnikai eszközökről szóló, 1993. június 14-i 93/42/EGK tanácsi irányelv (13) és az in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközökről szóló, 1998. október 27-i 98/79/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (14) értelmében – megfelelőségértékelési eljárás szükséges, s ez a tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai által kijelölt bejelentett szervezetek valamelyikének közreműködését igényelheti. Ha egy ilyen bejelentett szervezet igazolja, hogy a lehetséges helyettesítő anyag orvostechnikai eszközökben vagy in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközökben való szándékolt felhasználásának biztonságos volta nincs bizonyítva, e lehetséges helyettesítő anyag használatát úgy kell tekinteni, hogy egyértelműen kedvezőtlen társadalmi-gazdasági, egészségügyi és fogyasztók biztonságát érintő hatása van. Indokolt, hogy ezen irányelv hatálybalépésétől kezdve kérelmezni lehessen a berendezések mentesítését, még az érintett berendezésnek ezen irányelv tényleges hatálya alá kerülése előtt.

(19)

Egyes meghatározott anyagok és alkatrészek korlátozása esetében indokolt a mentesítések alkalmazási körét és időtartamát korlátozni, hogy ezáltal a veszélyes anyagok az elektromos és az elektronikus berendezésekből fokozatosan kiszoruljanak, mivel várhatóan elkerülhetővé válik ezen anyagok felhasználása a szóban forgó berendezésekben.

(20)

Mivel egy termék újrafelhasználása, felújítása és élettartamának meghosszabbítása előnyökkel jár, pótalkatrészeknek kell rendelkezésre állniuk.

(21)

Az ezen irányelv hatálya alá tartozó elektromos és elektronikus berendezések megfelelőségértékelési eljárásának összhangban kell lennie a vonatkozó uniós szabályozással, különösen a termékek forgalomba hozatalának közös keretrendszeréről szóló, 2008. július 9-i 768/2008/EK európai parlamenti és tanácsi határozattal (15). A megfelelőségértékelési eljárások harmonizálásának jogbiztonságot kell teremtenie a gyártók számára abban a tekintetben, hogy miként kell igazolniuk a megfelelőséget az Unióban működő hatóságok felé.

(22)

A termékekre uniós szinten alkalmazandó megfelelőségi jelölést, vagyis a CE jelölést az ezen irányelv hatálya alá tartozó elektromos és elektronikus berendezésekre is alkalmazni kell.

(23)

A termékek forgalmazása tekintetében az akkreditálás és piacfelügyelet előírásainak megállapításáról szóló, 2008. július 9-i 765/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (16) megállapított piacfelügyeleti mechanizmusok látják el az ezen irányelv betartásának ellenőrzésére szolgáló biztosítéki mechanizmusok szerepét.

(24)

Ezen irányelv végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében, különösen a mentességekre vonatkozó iránymutatásokra és az alkalmazások formátumára tekintettel, a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlameni és tanácsi rendeletnek (17) megfelelően kell gyakorolnia.

(25)

Ezen irányelv célkitűzéseinek elérésének céljából a Bizottságnak indokolt felhatalmazást kapnia arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a II. melléklet módosításai, a maximális koncentráció betartására vonatkozó részletes szabályok, valamint a III. és IV. melléklet műszaki és tudományos fejlődéshez való hozzáigazítása tekintetében. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során – többek között szakértői szinten – megfelelő konzultációkat folytasson.

(26)

Indokolt, hogy az irányelv nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó kötelezettség csak azokat a rendelkezéseket érintse, amelyek tartalma a korábbi irányelvhez képest jelentősen módosult. A változatlan rendelkezések átültetésének kötelezettsége a korábbi irányelvből következik.

(27)

Indokolt, hogy ez az irányelv ne érintse a VII. melléklet B. részében meghatározott irányelveknek a nemzeti jogba történő átültetésére és alkalmazására vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket.

(28)

A Bizottságnak ezen irányelv felülvizsgálata során alaposan elemeznie kell az 1907/2006/EK rendelettel való koherenciát.

(29)

A jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás (18) 34. pontjával összhangban a tagállamokat ösztönzik arra, hogy a maguk számára és az Unió érdekében készítsék el az ezen irányelv és az átültető intézkedések közötti megfelelést a lehető legjobban bemutató saját táblázataikat, és azokat tegyék közzé.

(30)

Mivel ezen irányelv célkitűzéseit – nevezetesen a veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való felhasználásának korlátozását – a tagállamok nem tudják kellően megvalósítani, és azok – a probléma terjedelme és más, a hulladék újrafeldolgozását és ártalmatlanítását, valamint közérdekű területeket, köztük az emberi egészség védelmét érintő uniós szabályozásra gyakorolt hatása miatt – uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket fogadhat el a Szerződés 5. cikke szerinti szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az említett cél eléréséhez szükséges mértéket,

a)

a tagállamok biztonságának alapvető érdekei védelméhez szükséges berendezések, beleértve a kifejezetten katonai célokra szánt fegyvereket, lőszereket és hadi felszerelést is;

b)

a világűrbe történő felbocsátásra szánt berendezések;

c)

minden olyan berendezés, amelyet kifejezetten egy másik fajta, ezen irányelv hatálya alá nem tartozó vagy annak hatálya alól kizárt berendezés részének szánnak vagy akként szerelnének be, amely csak ez utóbbi berendezés részeként alkalmas rendeltetésének betöltésére, és amelyet csak ugyanazon, külön megtervezett berendezés válthat fel;

d)

nagyméretű, rögzített ipari szerszámok;

e)

nagyméretű, helyhez kötött ipari létesítmények;

f)

személy- és áruszállítási eszközök, kivéve a típusjóváhagyással nem rendelkező elektromos kétkerekű járműveket;

g)

kizárólag szakmai használatra rendelkezésre bocsátott, nem közúti mozgó gépek;

h)

aktív beültethető orvostechnikai eszközök;

i)

fotoelektromos elemek, amelyeket olyan rendszerben szándékoznak alkalmazni, amelyet egy meghatározott helyen való tartós használatra terveztek, szereltek össze és üzemeltek be szakemberek révén közüzemi, kereskedelmi, ipari és lakossági felhasználás céljából történő, napfényből származó energiatermeléshez;

j)

kifejezetten kutatás és fejlesztés céljából tervezett, kizárólag vállalkozások által egymás rendelkezésére bocsátott berendezések.

a)

2006. július 1. előtt forgalomba hozott elektromos vagy elektronikus eszközök;

b)

2014. július 22. előtt forgalomba hozott orvostechnikai eszközök;

c)

2016. július 22. előtt forgalomba hozott in vitro diagnosztikai orvostechnikai eszközök;

d)

2014. július 22. előtt forgalomba hozott felügyeleti és vezérlő eszközök;

e)

2017. július 22. előtt forgalomba hozott ipari felügyeleti és vezérlő eszközök;

f)

korábban mentességet élvező és még a mentesség hatályvesztése előtt forgalomba hozott elektromos vagy elektronikus eszközök, az adott mentesség vonatkozásában.

a)

az adott alkalmazású elektromos és elektronikus berendezések anyagainak és alkatrészeinek felvétele a III. és IV. mellékletben található listákba, ha az ilyen felvétel nem gyengíti az 1907/2006/EK rendelet által a környezet és az egészség tekintetében biztosított védelmet, és ha az alábbi feltételek bármelyike teljesül:

Az elektromos és elektronikus berendezések anyagainak és alkatrészeinek a III. és IV. mellékletben található listákba történő felvételéről szóló határozatnak és a mentességek időtartamának figyelembe kell vennie a helyettesítő anyagok rendelkezésre állását és a helyettesítés társadalmi-gazdasági hatását. A mentességek időtartamáról szóló határozatoknak figyelembe kell venniük az innovációra gyakorolt minden lehetséges kedvezőtlen hatást. A mentesség átfogó hatásaira vonatkozó életciklus szemléletet adott esetben figyelembe kell venni;

b)

az elektromos vagy elektronikus berendezésekben előforduló anyagok és alkatrészek törlése a III. és a IV. mellékletben található listákból, ha az a) pontban felsorolt feltételek már nem teljesülnek.

a)

a kérelem kézhezvételétől számított 15 napon belül írásban visszaigazolja a kézhezvételt. A visszaigazolásnak tartalmaznia kell a kérelem kézhezvételének napját;

b)

haladéktalanul tájékoztatja a tagállamokat a kérelemről, valamint rendelkezésükre bocsátja a kérelmező által benyújtott kérelmet és kiegészítő információkat;

c)

a kérelemről készült összefoglalót hozzáférhetővé teszi a nyilvánosság számára;

d)

értékeli a kérelmet és indokolását.

a)

kedvezőtlenül befolyásolhatja-e az elektromos és elektronikus berendezésekkel kapcsolatos hulladékgazdálkodási műveleteket, beleértve az elektromos és elektronikus berendezésekből származó hulladékok újrahasznosításra való előkészítésének lehetőségét vagy az elektromos és elektronikus berendezések hulladékaiból származó anyagok újrafeldolgozását;

b)

felhasználásukra való tekintettel az elektromos és elektronikus berendezések hulladékaiból származó anyagok újrafelhasználásra vagy újrafeldolgozásra való előkészítése, illetve egyéb kezelése során az anyagnak a környezetbe történő ellenőrizetlen vagy diffúz kibocsátását, vagy veszélyes maradékanyagok, átalakulási vagy bomlástermékek keletkezését eredményezheti-e a jelenlegi működési körülmények között;

c)

az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak összegyűjtését vagy kezelését végző személyek elfogadhatatlan mértékű expozícióját eredményezheti-e;

d)

felváltható-e kevésbé káros hatású helyettesítő anyagokkal vagy alternatív technológiákkal.

a)

a javasolt korlátozás pontos és világos megfogalmazása;

b)

a korlátozásra vonatkozó hivatkozások és tudományos bizonyítékok;

c)

az anyagnak vagy hasonló anyagok csoportjának elektromos és elektronikus berendezésekben való felhasználására vonatkozó információ;

d)

a különösen az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak kezelésével kapcsolatos műveletek során észlelhető káros hatásokkal és expozícióval kapcsolatos információ;

e)

az esetleges helyettesítő anyagokkal és egyéb alternatívákkal, azok rendelkezésre állásával és megbízhatóságával kapcsolatos információ;

f)

azon megfontolás igazolása, hogy az uniós szintű korlátozás a legmegfelelőbb intézkedés;

g)

társadalmi-gazdasági értékelés.

a)

a gyártók elektromos és elektronikus berendezések forgalomba hozatalakor biztosítják, hogy azok tervezése és gyártása a 4. cikkben meghatározott követelményekkel összhangban történt;

b)

a gyártók a 768/2008/EK határozat II. mellékletének A. moduljában leírtak szerint összeállítják a műszaki dokumentációt és végrehajtják vagy végrehajtatják a belső gyártásellenőrzési eljárást;

c)

ha a b) pontban említett eljárás során egy elektromos vagy elektronikus berendezésről azt állapítják meg, hogy megfelel az alkalmazandó követelményeknek, a gyártó EU-megfelelőségi nyilatkozatot állít ki, és CE jelölést helyez el a készterméken. Ha egyéb alkalmazandó uniós jogszabály legalább ilyen szigorú megfelelőségértékelési eljárás alkalmazását követeli meg, az ezen irányelv 4. cikke (1) bekezdése követelményeinek való megfelelést az említett eljárás keretében is lehet bizonyítani. Egy egységes műszaki dokumentáció készíthető;

d)

a gyártók az elektromos vagy elektronikus berendezés forgalomba hozatalától számítva tíz évig megőrzik a műszaki dokumentációt és az EU-megfelelőségi nyilatkozatot;

e)

a gyártó gondoskodik olyan eljárások meglétéről, amelyekkel elérhető, hogy a sorozatgyártás megfelelő maradjon. Kellőképpen figyelembe kell venni a termék tervezésének és jellemzőinek változásait, valamint azon harmonizált szabványok vagy műszaki specifikációk módosulásait, amelyek alapján az elektromos vagy elektronikus berendezés megfelelőségét megállapították;

f)

a gyártók nyilvántartják a nem megfelelő elektromos vagy elektronikus berendezéseket és a termékvisszahívásokat, továbbá erről tájékoztatják a forgalmazókat;

g)

a gyártók biztosítják, hogy elektromos vagy elektronikus berendezéseiken típus-, tétel- vagy sorozatszám vagy egyéb, azonosításukra alkalmas elem szerepeljen, illetőleg – ha a berendezés mérete vagy jellege ezt nem teszi lehetővé – hogy a megkövetelt információk a csomagoláson vagy a berendezést kísérő dokumentumban szerepeljenek;

h)

a gyártók feltüntetik az elektromos vagy elektronikus berendezésen, vagy ha ez nem lehetséges, a csomagoláson vagy a berendezés kísérő dokumentációján a nevüket, bejegyzett kereskedelmi nevüket vagy bejegyzett védjegyüket és azt a címüket, amelyen kapcsolatba lehet lépni velük. A címnek egyetlen olyan pontot kell megjelölnie, ahol a gyártóval kapcsolatba lehet lépni. Ha egyéb alkalmazandó uniós jogszabály legalább ilyen szigorú rendelkezéseket tartalmaz a gyártó nevének és címének feltüntetésére vonatkozóan, az említett rendelkezések alkalmazandók;

i)

azok a gyártók, amelyek úgy ítélik meg vagy okkal feltételezhetik, hogy egy általuk forgalomba hozott elektromos vagy elektronikus berendezés nem felel meg ennek az irányelvnek, azonnal megteszik a berendezés megfelelővé tételéhez, illetőleg – adott esetben – forgalomból való kivonásához vagy visszahívásához szükséges kiigazító intézkedéseket és erről – és különösen a meg nem felelés és a meghozott kiigazító intézkedések részleteiről – haladéktalanul tájékoztatják azon tagállamok hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságait, amelyekben hozzáférhetővé tették a szóban forgó elektromos vagy elektronikus berendezést;

j)

a gyártók egy hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság indokolt kérésére átadják az elektromos vagy elektronikus berendezés ezen irányelvnek való megfelelőségének igazolásához szükséges összes információt és dokumentációt, a szóban forgó hatóság számára könnyen érthető nyelven, és az említett hatósággal, annak felkérésére együttműködnek az általuk forgalomba hozott elektromos vagy elektronikus berendezések ezen irányelvnek való megfelelésének biztosítását szolgáló minden intézkedésben.

a)

minden gyártónak lehetősége legyen írásbeli megbízással meghatalmazott képviselőt kinevezni. A 7. cikk a) pontjában meghatározott kötelezettségek teljesítése és a műszaki dokumentáció elkészítése nem képezheti a meghatalmazott képviselő megbízásának részét;

b)

a meghatalmazott képviselő ellássa a gyártótól kapott megbízásban meghatározott feladatokat. A megbízásnak lehetővé kell tennie, hogy a meghatalmazott képviselő legalább az alábbiakat megtegye:

a)

az importőrök kizárólag az ezen irányelv előírásainak megfelelő elektromos vagy elektronikus berendezést hozzanak forgalomba az uniós piacon;

b)

egy elektromos vagy elektronikus berendezés forgalomba hozatala előtt az importőrök biztosítsák, hogy a gyártó elvégezze a vonatkozó megfelelőségértékelési eljárást, továbbá biztosítsák, hogy a gyártó elkészítse a műszaki dokumentációt, hogy az elektromos vagy elektronikus berendezésen szerepel a CE jelölés és mellékelve legyenek hozzá a kötelező dokumentumok, valamint hogy a gyártó teljesítse a 7. cikk f) és g) pontjában előírt követelményeket;

c)

ha egy importőr úgy ítéli meg vagy okkal feltételezheti, hogy egy elektromos vagy elektronikus berendezés nem felel meg a 4. cikk előírásainak, a szóban forgó berendezést mindaddig nem hozza forgalomba, amíg azt nem hozták összhangba az előírásokkal, és erről tájékoztatja a gyártót, valamint a piacfelügyeleti hatóságokat;

d)

az importőrök feltüntetik az elektromos vagy elektronikus berendezésen, vagy ha ez nem lehetséges, a csomagoláson vagy a berendezés kísérő dokumentációján a nevüket, bejegyzett kereskedelmi nevüket vagy bejegyzett védjegyüket és azt a címüket, amelyen kapcsolatba lehet lépni velük. Ha egyéb alkalmazandó uniós jogszabály legalább ilyen szigorú rendelkezéseket tartalmaz az importőr nevének és címének feltüntetésére vonatkozóan, az említett rendelkezések alkalmazandók;

e)

az ennek az irányelvnek való megfelelés biztosítása érdekében az importőrök nyilvántartják a nem megfelelő elektromos vagy elektronikus berendezéseket és a termékvisszahívásokat, továbbá erről tájékoztassák a forgalmazókat;

f)

azok az importőrök, amelyek úgy ítélik meg vagy okkal feltételezhetik, hogy egy általuk forgalomba hozott elektromos vagy elektronikus berendezés nem felel meg ezen irányelv rendelkezéseinek, azonnal megtegyék a berendezés megfelelővé tételéhez, illetőleg – adott esetben – forgalomból való kivonásához vagy visszahívásához szükséges kiigazító intézkedéseket, és erről – és különösen a meg nem felelés és a meghozott kiigazító intézkedések részleteiről – haladéktalanul tájékoztassák azon tagállamok hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságait, amelyekben hozzáférhetővé tették a szóban forgó elektromos vagy elektronikus berendezést;

g)

az importőrök az elektromos vagy elektronikus berendezés forgalomba hozatalától számított tíz évig a nemzeti piacfelügyeleti hatóságok számára megőrzi az EU-megfelelőségi nyilatkozat egy példányát, és biztosítják, hogy e hatóságok kérésre hozzáférhessenek a műszaki dokumentációhoz;

h)

az importőrök egy hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság indokolt kérésére átadják az elektromos vagy elektronikus berendezés ezen irányelvnek való megfelelésének igazolásához szükséges összes információt és dokumentációt, a szóban forgó hatóság számára könnyen érthető nyelven, és az említett hatósággal, annak felkérésére együttműködnek az általuk forgalomba hozott elektromos vagy elektronikus berendezések ezen irányelvnek való megfelelésének biztosítását szolgáló minden intézkedésben.

a)

egy elektromos vagy elektronikus berendezésnek a piacon való hozzáférhetővé tételekor a forgalmazók kellő gondossággal járjanak el az alkalmazandó követelményekhez mérten, különösen annak ellenőrzésével, hogy az elektromos vagy elektronikus berendezésen szerepel-e a CE jelölés, hogy mellékelve vannak-e hozzá a szükséges dokumentumok, mégpedig olyan nyelven, amelyet a fogyasztók és az egyéb végfelhasználók könnyen megértenek a berendezés forgalomba hozatala szerinti tagállamban, valamint hogy a gyártó és az importőr teljesíti-e a 7. cikk g) és h) pontjában és a 9. cikk d) pontjában előírt követelményeket;

b)

ha egy forgalmazó úgy ítéli meg vagy okkal feltételezheti, hogy egy elektromos vagy elektronikus berendezés nem felel meg a 4. cikk előírásainak, a szóban forgó berendezést mindaddig nem hozza forgalomba, amíg azt nem hozták összhangba az előírásokkal, és tájékoztatja erről a gyártót vagy az importőrt, valamint a piacfelügyeleti hatóságokat;

c)

azok a forgalmazók, amelyek úgy ítélik meg vagy okkal feltételezhetik, hogy a piacon általuk hozzáférhetővé tett elektromos vagy elektronikus berendezés nem felel meg ezen irányelv rendelkezéseinek, gondoskodnak a berendezés megfelelővé tételéhez, illetőleg – adott esetben – forgalomból való kivonásához vagy visszahívásához szükséges kiigazító intézkedések megtételéről, és erről – és különösen a meg nem felelés és a meghozott kiigazító intézkedések részleteiről – haladéktalanul tájékoztatják azon tagállamok hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságait, amelyekben hozzáférhetővé tették a szóban forgó elektromos vagy elektronikus berendezést;

d)

a forgalmazók egy hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság indokolt kérésére átadják az elektromos vagy elektronikus berendezés ezen irányelvnek való megfelelésének igazolásához szükséges összes információt és dokumentációt, és az említett hatósággal, annak felkérésére együttműködnek a piacon általuk hozzáférhetővé tett elektromos vagy elektronikus berendezések ezen irányelvnek való megfelelésének biztosítását szolgáló minden intézkedésben.

a)

minden olyan gazdasági szereplő, amelytől elektromos vagy elektronikus berendezést szerzett be;

b)

minden olyan gazdasági szereplő, amelyet elektromos vagy elektronikus berendezéssel látott el.