1.

1.1.

1.2.

1.3.

2.

2.1.

2.2.

2.3.

2.4.

2.5.

3.

4.

4.1.

4.2.

4.2.1.

4.2.2.

4.2.3.

4.2.3.1.

4.2.3.2.

4.2.4.

4.2.4.1.

4.2.4.2.

4.2.4.3.

4.2.4.4.

4.2.4.5.

4.2.5.

4.2.5.1.

4.2.5.2.

4.2.5.3.

4.2.5.4.

4.2.5.4.1.

4.2.5.4.2.

4.2.5.5.

4.2.5.5.1.

4.2.5.5.2.

4.2.5.6.

4.2.5.7.

4.2.5.7.1.

4.2.5.7.2.

4.2.5.8.

4.2.6.

4.2.6.1.

4.2.6.2.

4.2.6.3.

4.2.7.

4.2.7.1.

4.2.7.2.

4.2.7.3.

4.2.8.

4.2.8.1.

4.2.8.1.1.

4.2.8.1.2.

4.2.8.1.3.

4.2.8.1.4.

4.2.8.1.5.

4.2.8.2.

4.2.8.3.

4.2.8.4.

4.2.9.

4.2.9.1.

4.2.9.2.

4.2.9.3.

4.2.9.4.

4.2.10.

4.2.10.1.

4.2.10.2.

4.2.10.3.

4.2.10.4.

4.2.10.5.

4.2.11.

4.2.11.1.

4.2.11.2.

4.2.11.3.

4.2.11.4.

4.2.11.5.

4.2.12.

4.2.12.1.

4.2.13.

4.2.13.1.

4.2.13.2.

4.2.13.3.

4.2.13.4.

4.2.13.5.

4.2.13.6.

4.3.

4.3.1.

4.3.2.

4.3.3.

4.3.4.

4.4.

4.4.1.

4.4.2.

4.4.3.

4.5.

4.5.1.

4.5.2.

4.6.

4.7.

4.8.

5.

5.1.

5.2.

5.3.

5.3.1.

5.3.1.1.

5.3.1.2.

5.3.1.3.

5.3.2.

5.3.3.

6.

6.1.

6.1.1.

6.1.2.

6.1.3.

6.1.4.

6.2.

6.2.1.

6.2.2.

6.2.3.

6.2.4.

6.2.5.

6.3.

6.4.

6.5.

6.6.

6.6.1.

6.6.2.

6.6.3.

7.

7.1.

7.2.

7.3.

7.3.1.

7.3.2.

7.3.3.

7.3.4.

7.4.

7.5.

7.6.

7.6.1.

7.6.2.

7.6.3.

7.6.4.

7.6.5.

7.6.6.

7.6.7.

7.6.8.

7.6.9.

7.6.10.

7.6.11.

7.6.12.

7.6.13.

A. melléklet –

B. melléklet –

C. melléklet –

D. melléklet –

E. melléklet –

F. melléklet –

G. melléklet –

H. melléklet –

a)

ismerteti tervezett hatályát (2. fejezet);

b)

megállapítja az infrastruktúra alrendszer alapvető követelményeit (3. fejezet);

c)

megállapítja az alrendszer és annak más alrendszerekkel való kapcsolódási pontjai által teljesítendő működési és műszaki előírásokat (4. fejezet);

d)

meghatározza azokat az európai előírások, köztük az európai szabványok hatálya alá tartozó kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemeket és interfészeket, amelyek a hagyományos transzeurópai vasúti rendszeren belüli kölcsönös átjárhatóság eléréséhez szükségesek (5. fejezet);

e)

megállapítja valamennyi érintett esetet illetően a megfelelőség vagy az alkalmazhatóság értékelésére vonatkozó eljárásokat, amelyek a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemek megfelelőségének vagy alkalmazhatóságának vizsgálatakor és az alrendszerek EK-hitelesítésekor alkalmazandók (6. fejezet);

f)

ismerteti az ÁME végrehajtásának stratégiáját (7. fejezet);

g)

az érintett személyzet vonatkozásában feltünteti az alrendszer működéséhez és karbantartásához, valamint az ÁME végrehajtásához szükséges szakmai alkalmasságot, illetve a munkahelyi egészségre és biztonságra vonatkozó feltételeket (4. fejezet).

a)

az infrastruktúra mint strukturális alrendszer;

b)

a karbantartás funkcionális alrendszernek az infrastruktúra alrendszerre vonatkozó része (azaz: a vonatok külső tisztítására szolgáló mosóberendezések, vízfeltöltő berendezések, helyhez kötött mosdóürítő berendezések és pályamenti áramellátás).

a)

vonalkialakítás,

b)

vágányparaméterek;

c)

kitérők;

d)

a vágány állékonysága alkalmazott terhelések esetén;

e)

a műtárgyak állékonysága forgalmi terhelés esetén;

f)

a vágány geometriai minősége és határértékei a lokális hibákon;

g)

peronok;

h)

egészségvédelmi, biztonsági és környezetvédelmi feltételek;

i)

az üzemeltetésre vonatkozó rendelkezések;

j)

a vonatokat kiszolgáló helyhez kötött berendezések.

a)

járművek alrendszer;

b)

energiaellátás alrendszer;

c)

ellenőrző-irányító és jelzőrendszerek alrendszer;

d)

forgalmi műveletek és forgalomirányítás alrendszer.

(1)

A hagyományos transzeurópai vasúti rendszer, amelyre a 2008/57/EK irányelv alkalmazandó, és amelynek az infrastruktúra- és a karbantartás alrendszer részét képezi, egy integrált rendszer, amelynek koherenciáját igazolni kell a rendszer alapvető követelményeket érintő kölcsönös átjárhatóságának biztosítása érdekében.

(2)

Az irányelv 5. cikkének (7) bekezdése előírja, hogy az „ÁME-k nem akadályozhatják a tagállamokat az ÁME-kben nem említett járművek mozgatására szolgáló infrastruktúra használatára vonatkozó döntések meghozatalában.”

Ezért amikor új vagy korszerűsített hagyományos vonalat terveznek, figyelembe kell venni minden vonatot, amelyek engedélyt kaphatnak a vonal használatára.

(3)

Az ezen ÁME-ben megállapított határértékek nem arra szolgálnak, hogy azokat szokásos tervezési értékként előírják. A tervezési értékeknek azonban az ezen ÁME-ben megállapított határokon belül kell lenniük.

(4)

Az alrendszer funkcionális és műszaki előírásai és annak kapcsolódási pontjai, amelyek leírása a 4.2. és a 4.3. szakaszban található, nem teszik kötelezővé meghatározott technológiák vagy műszaki megoldások alkalmazását, kivéve, ha ez a hagyományos transzeurópai vasúthálózat átjárhatóságához mindenképpen szükséges. Az átjárhatóság innovatív megoldásai azonban új előírásokat, illetve új vizsgálati módszereket követelhetnek meg. A műszaki innováció lehetővé tétele érdekében ezen előírások és vizsgálati módszerek kidolgozása a 6.2.3. szakaszban ismertetett folyamat szerint történik.

(1)

Az irányelv I. melléklete (1.1. pont) elismeri, hogy a hagyományos vasúti hálózat több kategóriára osztható. Az átjárhatóság költséghatékony megvalósítása érdekében ez az ÁME „ÁME-vonalkategóriákat” határoz meg. Ez az ÁME minden ÁME-vonalkategóriához különböző funkcionális és műszaki előírásokat állapít meg.

(2)

A transzeurópai nagy sebességű vasúti rendszer valamennyi itt felsorolt ÁME-vonalkategóriájára vonatkozóan szükség szerint meghatározásra kerülnek azok a követelmények, amelyeket az infrastruktúra alrendszernek ki kell elégítenie. Ezek az ÁME-vonalkategóriák a meglévő vonalak osztályozásához is használhatók, amennyiben a vonatkozó teljesítményparamétereket a nemzeti átállási tervvel összhangban teljesítik.

2.   táblázat

A hagyományos vasúti infrastruktúra alrendszer ÁME-vonalkategóriái

(3)

Felhívjuk a figyelmet, hogy a személyszállítási csomópontok, az árufuvarozási csomópontok és a csatlakozó vonalak adott esetben a fenti ÁME-vonalkategóriák részét képezik.

(4)

Az infrastruktúra-nyilvántartásban valamennyi vágányszakasz ÁME-vonalkategóriáját közzé kell tenni.

(1)

A 4.2.1. szakaszban meghatározott ÁME-vonalkategóriák teljesítményszintjét a következő teljesítményparaméterek jellemzik.

(2)

Az egyes ÁME-vonalkategóriák teljesítményszintjeit az alábbi 3. táblázat határozza meg.

3.   táblázat

ÁME-vonalkategóriák teljesítményparaméterei

(3)

A 2008/57/EK irányelv 5. cikkének 7. pontja szerint:

„Az ÁME-k nem akadályozhatják a tagállamokat az ÁME-kben nem említett járművek mozgatására szolgáló infrastruktúra használatára vonatkozó döntések meghozatalában.”

Ezért megengedett olyan új és korszerűsített vonalak tervezése, amelyek a megadottnál nagyobb űrszelvény, nagyobb tengelyterhelés, magasabb sebesség és hosszabb vonatok kiszolgálására képesek.

(4)

A vonal egyes meghatározott részeit a 3. táblázatban meghatározottaktól eltérő pályasebességre és vonathosszra is lehet tervezni, amennyiben azt földrajzi, várostervezési vagy környezetvédelmi korlátozások indokolják.

(5)

Az ezen ÁME minimumkövetelményeinek megfelelően tervezett infrastruktúra a maximális sebesség és maximális tengelyterhelés együttesen történő elérésére nem ad lehetőséget. Az infrastruktúra csak a 3. táblázatban meghatározott tengelyterhelés alatt használható maximális sebességen, maximális tengelyterheléssel pedig ugyanígy csak a 3. táblázatban meghatározott alatti sebességen használható.

(6)

Az infrastruktúra-nyilvántartásban közzé kell tenni valamennyi vágányszakasz tényleges teljesítményparamétereit.

(7)

A tengelyterheléssel kapcsolatban közzétett információk az EN 15528:2008 szabvány A., J. és K. mellékletében meghatározott EN-vonalkategóriákat és/vagy mozdonyosztályokat használják, a megengedett sebességgel együtt. Ha a vágányszakasz teherhordó képessége az EN-vonalkategóriákra és/vagy mozdonyosztályokra meghatározott tartományt meghaladja, a teherhordó képességre vonatkozó további adatokat is meg lehet adni.

(8)

Az űrszelvényre vonatkozóan közzétett információk megadásakor fel kell tüntetni, hogy azok melyik GA, GB vagy GC űrszelvényre vonatkoznak. Ezen túlmenően a közzétett információknak a nemzetközi megállapodásokban előírt, az EN 15273:2009 szabvány D. mellékletében előírt egyéb űrszelvényeket is tartalmazniuk kell. A közzétett információknak a belföldi használatra szolgáló nemzeti űrszelvények is részét képezhetik.

(1)

Az infrastruktúra alrendszert jellemző, a 2.1. szakaszban felsorolt szempontok szerint csoportosított alapvető paraméterek a következők:

A.   Vonalkialakítás:

B.   Vágányparaméterek:

C.   Kitérők

D.   A vágány alkalmazott terheléssel szembeni ellenállása

E.   A műtárgyak forgalmi terheléssel szembeni ellenállása

F.   A vágány geometriai minősége és határértékei a lokális hibákon

G.   Peronok

H.   Egészségvédelmi, biztonsági és környezetvédelmi feltételek

I.   Az üzemeltetésre vonatkozó rendelkezések

J.   A vonatokat kiszolgáló helyhez kötött berendezések

(1)

Ezeket a követelményeket a következő bekezdések ismertetik, minden olyan külön feltétellel együtt, amelyek az érintett paraméterekre és kapcsolódási pontokra engedélyezhetők.

(2)

Ezen ÁME 4. fejezetének minden követelménye és előírása a normál európai nyomtávolsággal épült vonalakra van megadva a 4.2.5.1. pontban az ezen ÁME-nek megfelelő vonalakra vonatkozóan meghatározottak szerint.

(3)

A túlemelésre, a túlemelés változási sebességére és a síktorzulásra vonatkozó előírásokat az 1 435 mm névleges nyomtávolságú vonalakra kell alkalmazni. Más névleges nyomtávolságú vonalak esetén e paraméterek határértékeit a sínek közötti névleges távolság arányában kell meghatározni.

(4)

Több sínből álló vágányok esetén ezen ÁME követelményeit a külön vágányként történő üzemre tervezett minden sínpárra önállóan kell alkalmazni.

(5)

A különleges esetet jelentő – többek között más nyomtávolságra épített – vonalakra vonatkozóan meghatározott követelményeket a 7.6. pont írja le.

(6)

Az eltérő névleges nyomtávolságok közötti átmeneti ívet biztosító eszközökkel felszerelt rövid vágányszakasz megengedett. Az átmeneti ívek helyét és típusát közzé kell tenni az infrastruktúra-nyilvántartásban.

(7)

A leírt követelmények a rendes üzemeltetési körülmények közötti alrendszerre vonatkoznak. Adott esetben az olyan munkavégzés következményeivel, amelyekhez az alrendszer teljesítménye tekintetében ideiglenes kivételekre lehet szükség, a 4.4. pont foglalkozik.

(8)

A hagyományos vonatok teljesítménye egyedi rendszerek, például billenőszekrényes rendszer elfogadásával fokozható. Az ilyen vonatok közlekedésére különleges feltételek vonatkozhatnak, amennyiben ez nem jár korlátozásokkal ugyanazon a vonalon az ilyen rendszerrel nem felszerelt más vonatok tekintetében. Az ilyen egyedi feltételek fennállását az infrastruktúra-nyilvántartásban rögzíteni kell. Az egyedi feltételeknek nyilvánosan elérhetőnek kell lenniük.

(1)

Az űrszelvényt az ezen ÁME 3. táblázatában meghatározott űrszelvények alapján kell meghatározni.

(2)

Az űrszelvény kiszámítását az EN 15273-3:2009 szabvány 5., 7., 10. fejezete és C. melléklete követelményeinek megfelelő kinematikus módszerrel kell meghatározni.

(3)

Villamos felső vezetékek esetén az áramszedő űrszelvényeit a hagyományos vasút energia alrendszerére vonatkozó ÁME határozza meg.

(1)

A vágánytengely-távolságot az ezen ÁME 3. táblázatában meghatározott űrszelvény alapján kell meghatározni.

(2)

A vágánytengely-távolság tekintetében adott esetben az aerodinamikai hatásokat is figyelembe kell venni. Nyitott kérdést jelentenek az aerodinamikai hatások figyelembevételére vonatkozó szabályok és az a vágánytengely-távolság, amelynél az aerodinamikai hatásokat figyelembe kell venni.

(3)

Az infrastruktúra-nyilvántartásban a vágányszakaszra vonatkozó minimális vágánytengely-távolságot közzé kell tenni.

(1)

A tervezési szakaszban a fővágányokra az alábbi „keret”-követelmények teljesülése esetén 35 mm/m meredekségű lejtési szögeket lehet engedélyezni:

(2)

A fővágányok lejtése az utasperonok mellett nem lehet nagyobb, mint 2,5 mm/m, amennyiben személykocsik rendszeres fel- és lekapcsolását tervezik.

(3)

A tervezési szakaszban a fővágányokra 12,5 mm/m meredekségű lejtési szögeket lehet engedélyezni.

(4)

Legfeljebb 3 km-es szakaszok esetében 20 mm/m maximális lejtés megengedett.

(5)

Legfeljebb 0,5 km-es szakaszok esetében 35 mm/m maximális lejtés megengedett olyan helyen, ahol nem tervezett a vonatok normál üzemelés melletti megállása és elindulása.

(6)

A fővágányok lejtése az utasperonok mellett nem lehet nagyobb, mint 2,5 mm/m, amennyiben személykocsik rendszeres fel- és lekapcsolását tervezik.

(7)

A korszerűsített vonalak tekintetében nincs meghatározott érték, mivel a lejtési szögeket az adott vonal eredeti kialakítása határozza meg.

(8)

A vasúti járművek elgurulásának megakadályozására irányuló külön rendelkezés hiányában a vonatok parkolására szánt tárolóvágányok lejtésének és emelkedésének szöge a 2,5 mm/m-t nem haladhatja meg.

(9)

A lejtési szögeket és azok változási helyét az infrastruktúra-nyilvántartásban közzé kell tenni.

(10)

Tárolóvágányok esetében az infrastruktúra-nyilvántartásban csak a 2,5 mm/m-t meghaladó lejtést kell közzétenni.

(1)

A legkisebb tervezett vízszintes ívsugarat az ívre tervezett helyi sebesség figyelembevételével kell megválasztani.

(2)

Tárolóvágányok vagy csatlakozó vágányok esetében a legkisebb tervezett vízszintes ívsugár legalább 150 m.

(3)

A peronok melletti legkisebb tervezett vízszintes ívsugarat a mozgáskorlátozott személyekre vonatkozó ÁME határozza meg.

(4)

A 150–300 m sugártartományba eső elleníveket (a rendezőpályaudvarokon lévő ellenívek kivételével, amelyeken a kocsikat egyesével tolatják) az EN 13803-2:2006 szabvány 8.4. szakasza szerint kell tervezni, az ütközők összeakadásának megelőzése céljából.

(5)

Az infrastruktúra-nyilvántartásban közzé kell tenni a vonalszakasz legkisebb horizontális ívének sugarát.

(1)

A függőleges körívek sugarának domború lejttörésben legalább 600 m, homorú lejttörésben pedig legalább 900 m nagyságúnak kell lennie (rendező-pályaudvari gurítódombok kivételével).

(2)

Rendező-pályaudvari gurítódombok esetében a függőleges körívek sugarának domború lejttörésben legalább 250 m, homorú lejttörésben pedig legalább 300 m nagyságúnak kell lennie.

(1)

A szabványos európai névleges nyomtávolság 1 435 mm.

(2)

Az infrastruktúra-nyilvántartásban közzé kell tenni a vonal névleges nyomtávolságát.

(1)

Állomások peronjai melletti vágányok legnagyobb tervezési túlemelése nem lehet nagyobb 110 mm-nél.

(2)

Az infrastruktúra-nyilvántartásban közzé kell tenni a vonalszakasz legnagyobb túlemelését.

(3)

A legnagyobb tervezési túlemelés 180 mm.

(4)

A legnagyobb tervezési túlemelés 160 mm.

(5)

290 m-nél kisebb sugarú íveken a túlemelés legfeljebb a következő képlettel meghatározott érték:

D ≤ (R –50)/1,5

ahol D a túlemelés mm-ben és R a sugár m-ben.

(1)

Átmeneti ponton a túlemelés változásának legnagyobb sebessége 70 mm/s, a túlemeléshiányt kiegyensúlyozó rendszerrel nem ellátott vonatok legnagyobb sebességén számítva.

(2)

Ha azonban a túlemeléshiány az átmeneti ponton legfeljebb 150 mm, és a túlemeléshiány változásának sebessége az átmeneti ponton legfeljebb 70 mm/s, a túlemelés legnagyobb változási sebességének 85 mm/s-ra emelése megengedett.

(1)

Az alábbi előírások olyan kölcsönösen átjárható vonalakra vonatkoznak, amelyek névleges nyomtávolságát ezen ÁME 4.2.5.1. pontja határozza meg.

(1)

A legnagyobb olyan túlemeléshiány tekintetében, amely mellett az ilyen vonatok futhatnak, figyelembe kell venni az érintett vasúti jármű elfogadási kritériumait, amelyeket a nagy sebességű és a hagyományos vasúti járművekre vonatkozó ÁME határoz meg.

(2)

A túlemeléshiányt kiegyensúlyozó rendszerrel nem felszerelt vonatok esetében a legfeljebb 200 km/h sebességű vonalakon a túlemeléshiány további bizonyítékok nélkül nem haladhatja meg az alábbi értékeket:

(3)

A magasabb túlemeléshiány-értékek melletti futás megengedhető a kifejezetten magas túlemeléshiány melletti futásra tervezett vonatok esetében (alacsonyabb tengelyterhelésű kocsiegységek; a túlemeléshiányt kiegyensúlyozó rendszerrel ellátott vonatok), amennyiben annak biztonságossága igazolható.

(1)

A kitérő irányú vágányokon a túlemeléshiány hirtelen változásának legnagyobb tervezési értékei a következők:

(2)

A meglévő váltótípusok esetében az ezen értékektől való 20 mm-es tűréshatár elfogadott.

(1)

Az egyenértékű kúposság 4. táblázatban feltüntetett határértékeit a kerékpár oldalsó kitérésének amplitúdója (y) esetében a következőképpen kell kiszámolni:

ahol TG a nyomtávolság és SR a kerékpár nyomkarimájának érintkező felületei közötti távolság. A kitérők esetében az egyenértékű kúposságot nem kötelező értékelni.

(4)

Az átmenő vágányok esetében a nyomtávolság, a sínfejprofil és a síndőlés tervezési értékeit úgy kell kiválasztani, hogy biztosítsák az egyenértékű kúposság 4. táblázatban megállapított határértékeinek betartását.

4.   táblázat

Egyenértékű kúposság tervezési határértékei

(2)

A következő kerékpárokat úgy tervezik, hogy megfeleljenek a tervezett (az EN 15302:2008 szabvány szerint szimulált) pályafeltételeknek:

(1)

Az egyenértékű kúposság üzem közbeni szabályozási követelményei nyitott kérdést jelentenek.

(2)

A vágányrendszer kezdeti tervének elkészítése után az egyenértékű kúposság üzem közbeni szabályozásának fontos paramétere a nyomtávolság. Ezért a nyitott kérdés tisztázásáig be kell tartani az alábbiakban meghatározott átlagos nyomtávolsági értékeket és a futási instabilitás esetén teendő intézkedésekre vonatkozó követelményeket.

(3)

A pályahálózat-működtetőnek a nyomtávolságnak legalább az alábbi táblázatban szereplő határértékeit kell betartania egyenes pályán és R > 10 000 m sugarú ívben.

5.   táblázat

Az átlagos legkisebb nyomtávolság üzem közben egyenes pályán és R > 10 000 m sugarú ívben

(4)

Ha a nagy sebességű és hagyományos vasúti járművekre vonatkozó ÁME-ben megállapított egyenértékű kúposságra vonatkozó követelményeket teljesítő kerékpárokkal rendelkező járművek esetében a 4.2.5.5. szakasz követelményeit teljesítő pályán futási instabilitást jelentenek, a vasúttársaságnak és a pályahálózat-működtetőnek az ok meghatározása céljából együttes vizsgálatot kell kezdeményeznie.

(1)

A nyíltvonali és állomási átmenő fővágány sínfejprofiljainak kialakítása a következőket foglalja magában:

(1)

A sínnek a vágánytengely felé kell dőlnie.

(2)

Egy adott útvonal síndőlését az 1/20 és 1/40 közötti tartományból kell kiválasztani.

(3)

A kiválasztott értéket közölni kell az infrastruktúra-nyilvántartásban.

(1)

Kitérők esetén a sínt függőlegesre vagy döntöttre kell tervezni.

(2)

Ha a sín döntött, a kitérőkre tervezett dőlésnek meg kell egyeznie a nyíltvonali és állomási átmenő fővágány dőlésével.

(3)

A dőlés megadható a sínfejprofil aktív részének alakjával.

(4)

A dőlés nélküli sínfektetés a kitérők közötti rövid nyíltvonali és állomási átmenő fővágány szakaszokon megengedett.

(5)

A döntött sínről a függőleges sínre való rövid átmenet megengedett.

(1)

A pálya mint teljes rendszer merevségére vonatkozó követelmények nyitott kérdést jelentenek.

(1)

A rendező-pályaudvarok és kizárólag tolatásra használt vágányok kivételével a kitérők valamennyi mozgó részét végállásrögzítő eszközökkel kell felszerelni.

(2)

Amennyiben a legnagyobb sebesség a 40 km/h-t meghaladja, a kitérők valamennyi mozgó részét végállásrögzítő eszközökkel kell felszerelni, kivéve, ha azokat kizárólag vontatásra használják.

(1)

Ebben a bekezdésben az ÁME a kerékpárok nagy sebességű és hagyományos vasúti járművekre vonatkozó ÁME-ben meghatározott geometriai jellemzőivel összeegyeztethető üzem közbeni határértékeket ismerteti. A pályahálózat-működtető dönt a tervezési értékekről, és – a karbantartási terv segítségével – biztosítja, hogy az üzem közbeni értékek ne lépjék túl az ÁME határértékeit. Ezek a határértékek azonnali beavatkozási határértékként kerültek meghatározásra.

2.   ábra

A pont visszahúzása rögzített normál kereszteződésben

(2)

A kitérők műszaki követelményeinek a következő üzem közbeni értékeknek kell megfelelnie:

(3)

A kitérőkre vonatkozó valamennyi követelmény a csúcssíneket használó egyéb műszaki megoldásokra, így például a több sínből álló vágányoknál használt oldalelemekre is érvényes.

(1)

A maximális vezetetlen hossz tervezési értéke: 1/9 (tgα = 0,11, α = 6°20’) tompaszögű kereszteződés legalább 45 mm megemelt vezetősínnel, és 330 mm hozzá tartozó minimális kerékátmérővel az egyenes átmenő útvonalakon.

(1)

A vágányt, ideértve a kitérőket is, úgy kell megtervezni, hogy ellenálljon legalább a következő erőknek:

(1)

A vágányt, ideértve a kitérőket is, úgy kell megtervezni, hogy ellenálljon a fékezésből eredő hosszirányú erőknek. A nagy sebességű és a hagyományos vasúti járművekre vonatkozó ÁME meghatározza a fékezésből eredő hosszirányú erők meghatározásához használandó lassulási határértékeket.

(2)

A vágányt úgy kell megtervezni, hogy az ellenálljon a sín hőmérsékletváltozásából eredő hosszirányú termális erőknek, hogy a sín hosszirányú hőtágulása miatti felpúposodás valószínűsége a minimumra csökkenjen.

(1)

A vágányt úgy kell megtervezni, hogy összeegyeztethető legyen a vészfékezéshez használt mágneses vágányfékek használatával.

(2)

Az infrastruktúra-nyilvántartásban közzé kell tenni az elfogadott vágánykialakításnak a kerék-sín közötti tapadási feltételektől független üzemi fékezésre és a vészfékezésre szolgáló fékrendszerekkel való összeegyeztethetőségét (vagy viszonyát). A kerék-sín közötti tapadási feltételektől független fékezési rendszerek közé a mágneses vágányfékek és az örvényáramú vágányfékek tartoznak.

(3)

Amennyiben a vágány a kerék–sín közötti tapadási feltételektől független fékrendszerek használatával összeegyeztethető, az infrastruktúra-nyilvántartásban fel kell tüntetni a fékezési rendszerek használatára vonatkozó olyan korlátozásokat, amelyektől az összeegyeztethetőség függ, figyelembe véve a helyi időjárási viszonyokat és az adott helyen bekövetkező többszöri fékezések várható számát.

(1)

A vágányt, ideértve a kitérőket is, úgy kell megtervezni, hogy ellenálljon legalább a következőknek:

(1)

Az ÁME e fejezetében meghatározott EN 1991-2:2003 szabvány, illetve az EN 1990:2002/A1:2005-ként kiadott EN 1990:2002 A2. mellékletének követelményeit adott esetben a szabványok nemzeti mellékletével összhangban kell alkalmazni.

(1)

A műtárgyakat úgy tervezik, hogy az EN 1991-2:2003 szabványban definiált alábbi terhelési modellekkel összhangban ellenálljanak a függőleges terhelésnek:

(2)

A terhelési modelleket meg kell szorozni az EN 1991-2:2003 szabvány 6.3.2. pontjának (3)P bekezdésében és 6.3.3. pontjának (5)P bekezdésében megállapított alfa (α) tényezővel.

(3)

Az α értékének 6. táblázatban meghatározott értékeknél nagyobbnak vagy azokkal egyenlőnek kell lennie.

6.   táblázat

Alfa (α) tényező az új műtárgyak tervezéséhez

(4)

A terhelési modellekből kapott terhelési hatásokat ki kell bővíteni az EN 1991-2:2003 szabvány 6.4.3. pontjának (1)P bekezdésében és 6.4.5.2. pontjának (2) bekezdésében megállapított fi (Φ) dinamikus tényezővel.

(1)

Amennyiben a hídon lévő pálya a híd teljes hosszúságán vagy annak egy részén ívben fekszik, a műtárgyak tervezésekor az EN 1991-2:2003 szabvány 6.5.1. pontjának (2), (4)P és (7) bekezdésében megállapítottak szerint figyelembe kell venni a centrifugális erőt.

(1)

A műtárgyak tervezésekor az EN 1991-2:2003 szabvány 6.5.2. pontjában megállapítottak szerint figyelembe kell venni a kígyózó erőt.

(1)

A műtárgyak tervezésekor az EN 1991-2:2003 szabvány 6.5.3. pontjának (2)P, (4), (5) és (6) bekezdésében megállapítottak szerint figyelembe kell venni a vonó- és fékezőerőt. A vonó- és fékezőerő irányának valamennyi pályán figyelembe kell vennie a megengedett menetirányt.

(1)

A vasúti forgalmi hatások miatti teljes tervezett síktorzulás az EN 1990:2002/A1:2005 szabványként kiadott EN 1990:2002 szabvány 2. mellékletének A2.4.4.2.2(3)P szakaszában meghatározott értékeket nem haladhatja meg. A teljes tervezett síktorzulás a vágányban a hídon zajló vasúti forgalom hatásai nélkül jelen lévő esetleges síktorzulásból, illetve a híd vasúti forgalom hatásaiból eredő teljes alakváltozása miatti síktorzulásból áll.

(1)

Az alépítményeket úgy tervezik, hogy az EN 1991-2:2003 szabvány 6.3.6.4. pontjában meghatározott 71. terhelési modellel összhangban ellenálljanak a függőleges terhelésnek.

(2)

A 71. terhelési modellt meg kell szorozni az EN 1991-2:2003 szabvány 6.3.2. (3)P pontjában megállapított alfa (α) tényezővel. Az α értékének a 6. táblázatban meghatározott értékeknél nagyobbnak vagy azokkal egyenlőnek kell lennie.

(1)

Az elhaladó vonatok aerodinamikai hatásait az EN 1991-2:2003 szabvány 6.6. pontja szerint figyelembe kell venni.

(1)

A hidaknak és alépítményeknek meg kell felelniük a 4.2.1. szakaszban meghatározott ÁME-vonalkategóriák szerint az átjárhatóság meghatározott szintjének.

(2)

Az E. mellékletben az egyes ÁME-vonalkategóriák műtárgyaira vonatkozó teherhordási minimumkövetelmények szerepelnek. Az értékek olyan minimális célszintek, amelyeknek a műtárgyak teherbírásának meg kell felelnie ahhoz, hogy a vonalat átjárhatónak lehessen minősíteni.

(3)

A következő esetek fontosak:

d)

A brit hálózatra vonatkozóan a fenti (2) és (3) bekezdésben az ÁME EN-vonalkategóriát (az e célból bejelentett nemzeti műszaki szabálynak megfelelően képzett) útvonal-rendelkezésreállási (Route Availability – RA) szám válthatja fel, és ennek megfelelően az E. melléklet említésekor pedig C. mellékletet kell érteni.

(1)

A pályahálózat-működtető megfelelő azonnali beavatkozási, beavatkozási és riasztási határértékeket határoz meg a következő paraméterekre vonatkozóan:

(2)

E paraméterek mérési feltételeit az EN 13848-1:2003 + A1:2008. szabvány fejezete rögzíti.

(3)

E határértékek megállapításakor a pályahálózat-működtetőnek figyelembe kell vennie a járművek elfogadásának alapjaként használt pályaminőségi határértékeket. A járművek elfogadásának követelményeit a nagy sebességű és a hagyományos vasúti járművekre vonatkozó ÁME állapítja meg.

(4)

A pályahálózat-működtető által elfogadott azonnali beavatkozási, beavatkozási és riasztási határértékeket rögzítik az ezen ÁME 4.5. szakaszában előírt karbantartási tervben.

(1)

Lokális hibaként jelentkező síktorzulás esetén az azonnali beavatkozási határérték a nulla és csúcsérték közötti érték. A síktorzulás meghatározása: egymástól meghatározott távolságra felvett két keresztszint közötti algebrai különbség, amelyet általában a mérési keresztmetszetek két pontja közötti meredekségként fejeznek ki. A keresztezési szinteket a sínfejek névleges középpontján kell mérni.

(2)

A síktorzulás határértéke az alkalmazott mérési bázis (l) függvénye a következő képlet szerint:

Síktorzulási határ = (20/l + 3)

3.   ábra

Síktorzulási határérték valamennyi ÁME-vonalkategóriára

(3)

A pályahálózat-működtető a karbantartási tervben állapítja meg azt a bázist, amelyen mérni fogja a vágányt e követelménynek való megfelelés ellenőrzése érdekében. A mérés alapja legalább egy 2–5 m-es mérési bázist tartalmaz.

(4)

Ha a vízszintes ívsugár 420 m-nél kisebb, és a túlemelés D > (R – 100)/2, a síktorzulás a következő képlet szerint korlátozott: síktorzulási határ = (20/l + 1,5), 6 mm/m és 3 mm/m közötti maximumértékkel, a síktorzulás bázis hosszúságától függően, a 4. ábrán ábrázoltak szerint.

4.   ábra

Síktorzulási határérték áruszállító és vegyes vonalakra kissugarú ívekben

(1)

Az üzem közbeni túlemelést a tervezési túlemelés +/- 20 mm-en kell tartani, de a legnagyobb üzem közbeni túlemelés 190 mm.

(2)

Az üzem közbeni túlemelést a tervezési túlemelés +/- 20 mm-en kell tartani, de a legnagyobb üzem közbeni túlemelés 170 mm.

(1)

E szakasz követelményei csak olyan utasperonokra vonatkoznak, ahol a nagy sebességű és a hagyományos vasúti járművekre vonatkozó ÁME-nek megfelelő vonatok megállását tervezik rendes üzemeltetési körülmények közben.

(1)

A peron megfelelő hosszúságú a leghosszabb, kölcsönös átjárhatóságra alkalmas olyan vonat kiszolgálásához, amelynek rendes üzemeltetési körülmények között történő megállását tervezik. Azon vonatok hosszának meghatározásakor, melyeknek a peronnál történő megállását tervezik, egyaránt figyelembe kell venni az aktuális üzemi követelményeket és a peron üzembe helyezését követő legalább tíz évre vonatkozóan ésszerűen előre látható üzemi követelményeket is.

(2)

A kizárólag az aktuális üzemi követelményeknek megfelelő hosszúságú peron építése is megengedett, amennyiben az ésszerűen előre látható jövőbeni üzemi követelmények kielégítése elméletileg biztosított.

(3)

A peron hasznos hosszát közölni kell az infrastruktúra-nyilvántartásban.

(1)

A peronok szélességére és szélére vonatkozó követelményeket a mozgáskorlátozott személyekre vonatkozó ÁME határozza meg.

(1)

A peronok végére vonatkozó követelményeket a mozgáskorlátozott személyekre vonatkozó ÁME határozza meg.

(1)

A peronok magasságára vonatkozó követelményeket a mozgáskorlátozott személyekre vonatkozó ÁME határozza meg.

(1)

A peronkinyúlásra vonatkozó követelményeket a mozgáskorlátozott személyekre vonatkozó ÁME határozza meg.

(1)

Az alagutakban és a föld alatti műtárgyakban fellépő legnagyobb nyomásingadozás az adott alagúton való áthaladásra tervezett, a nagy sebességű és a hagyományos vasúti járművekre vonatkozó ÁME-nek megfelelő vonatokon kívül 190 km/h sebesség feletti haladásnál nem haladhatja meg a 10 kPa értéket az idő alatt, amíg a vonat a megengedett legnagyobb sebességgel áthalad az alagúton.

(1)

A zaj határértékek és csökkentési intézkedések nyitott kérdést jelentenek.

(2)

A vibrációs határértékek és csökkentési intézkedések nyitott kérdést jelentenek.

(1)

A peronokon az áramellátó rendszerből származó áramütés elleni védelmet a hagyományos vasút energiaellátására vonatkozó ÁME-ben a felsővezetékek védőberendezéseivel kapcsolatos rendelkezések biztosítják.

(1)

A vasúti alagutak biztonságával kapcsolatos követelményeket a vasúti alagutak biztonságára vonatkozó ÁME állapítja meg.

(1)

Az oldalszél hatásának csökkentésére vonatkozó követelmények nyitott kérdést jelentenek.

(1)

A pálya mentén szabályos távolságokban szelvényjelzőket kell elhelyezni.

(2)

Az infrastruktúra-nyilvántartásban közzé kell tenni a szelvényjelzők névleges távolságát.

(1)

A 4.2.13. szakasz a karbantartás alrendszer vonatok kiszolgálásához szükséges infrastruktúraelemeit határozza meg.

(2)

A vonatokat kiszolgáló helyhez kötött létesítmények helyét és típusát közzé kell tenni az infrastruktúra-nyilvántartásban.

(1)

A helyhez kötött illemhelyürítő berendezéseknek összeegyeztethetőeknek kell lenniük a nagy sebességű és a hagyományos vasúti járművekre vonatkozó ÁME-ben meghatározott zárt illemhelyrendszerrel.

(1)

Gépi kocsimosók rendelkezésre bocsátása esetén azoknak képeseknek kell lenniük az egy- és kétszintes vonatok tisztítására a következő magasságok között:

(2)

A mosóberendezést úgy kell kialakítani, hogy a vonatok azon 2–5 km/h sebességgel áthaladhassanak.

(1)

A helyhez kötött vízfeltöltő berendezéseknek összeegyeztethetőeknek kell lenniük a nagy sebességű és a hagyományos vasúti járművekre vonatkozó ÁME-ben meghatározott vízrendszerrel.

(2)

A kölcsönösen átjárható hálózaton biztosított, rögzített vízellátó berendezést a 98/83/EK tanácsi irányelv (1) követelményeinek megfelelő ivóvízzel kell ellátni.

(3)

A berendezés üzemmódjának biztosítania kell, hogy a vonatokra szállított víz megfeleljen a fent említett irányelvben meghatározott minőségnek.

(1)

Az üzemanyag-feltöltő berendezésnek összeegyeztethetőnek kell lennie a hagyományos vasúti járművekre vonatkozó ÁME-ben meghatározott üzemanyag-feltöltő rendszerrel.

(1)

A pályamenti áramellátást – ha van – a nagy sebességű és a hagyományos vasúti járművekre vonatkozó ÁME-ben meghatározott áramellátó rendszerek egyikével kell biztosítani.

(1)

Előre tervezett munkák közben szükségessé válhat az infrastruktúra alrendszer és az ezen ÁME 4. és 5. fejezetében meghatározott kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemei előírásainak ideiglenes felfüggesztése. Az egyedi üzemeltetési előírásokat a hagyományos vasúti forgalmi műveletekre és forgalomirányításra vonatkozó ÁME állapítja meg.

(1)

Előfordulhatnak olyan események, melyek befolyásolják a vonal rendes üzemét. Az ilyen események kezelésére vonatkozó üzemeltetési előírásokat a hagyományos vasúti forgalmi műveletekre és forgalomirányításra vonatkozó ÁME állapítja meg.

(1)

A dolgozók aerodinamikai hatások szembeni védelmének módját a pályahálózat-működtető határozza meg.

(2)

A nagy sebességű és a hagyományos vasúti járművekre vonatkozó ÁME-nek megfelelő vonatok esetében a pályahálózat-működtetőnek figyelembe kell vennie a vonatok tényleges sebességét és az aerodinamikai hatásnak a nagy sebességű és a hagyományos vasúti járművekre vonatkozó ÁME-ben megadott határértékét.

(1)

A karbantartási dokumentációnak legalább a következőket kell tartalmaznia:

a következő elemekkel kapcsolatban:

(1)

A pályahálózat-üzemeltetőnek rendelkeznie kell a 4.5.1. szakaszban felsoroltakat tartalmazó karbantartási tervvel, amely ugyanazokra az elemekre még legalább a következőket is tartalmazza:

(1)

Az infrastruktúra alrendszert karbantartó személyzet számára előírt szakmai alkalmassági követelményeket a karbantartási tervben kell részletezni (lásd: 4.5.2. szakasz).

(1)

Az egészségvédelmi és biztonsági feltételeket a következő szakaszok követelményei szerint kell kezelni: 4.2.11.1. (Maximális nyomásingadozás alagutakban), 4.2.11.2. (Zaj- és vibrációs határértékek és csökkentési intézkedések), 4.2.11.3. (Áramütés elleni védelem), 4.2.10. (Peronok), 4.2.11.4. (Vasúti alagutak biztonsága), 4.2.13. (A vonatokat kiszolgáló helyhez kötött berendezések) és 4.4. (Üzemeltetési szabályok).

(1)

A 2008/57/EK irányelv 35. cikkével összhangban az infrastruktúra-nyilvántartás feltünteti az infrastruktúra alrendszer fő jellemzőit.

(2)

Ezen ÁME D. melléklete ismerteti, hogy az infrastruktúra alrendszerrel kapcsolatos információk közül melyeket kell felvenni az infrastruktúra-nyilvántartásba. Az infrastruktúra-nyilvántartásba felveendő, más alrendszerek által igényelt információkat az érintett ÁME-k állapítják meg.

(1)

Az 5.3. szakasz követelményeinek alapja a beton- vagy faaljra fektetett Vignole-féle (széles talpú) síneket tartalmazó beágyazott vágány hagyományos konstrukciója, ahol a sínvándorlással szembeni ellenállást a síntalpakat megfogó rögzítés biztosítja.

(2)

Nem minősülnek kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő elemnek a más vágánykialakításokhoz használt önálló rendszerelemek és azok szerkezeti részegységei.

(1)

Ezen átjárhatósági műszaki előírások alkalmazásában csak az alábbi rendszerelemek – legyenek akár a vágány önálló rendszerelemei, akár annak szerkezeti részegységei – tekinthetők „a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemeknek”:

(2)

A következő szakaszok az ezen alkotóelemek mindegyike esetében alkalmazandó előírásokat ismertetik.

(3)

Nem minősülnek kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemeknek a rövid, különleges célra használt vágányszakaszokon – például kitérőkben, vágánydilatációs szerkezeteken, átmenő betonlemezeken és különleges műtárgyakon – található sínek, aljak és leerősítések.

(1)

A sínre mint kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemre vonatkozó előírások a következők:

(1)

A sínfejprofilnak meg kell felelnie „A nyíltvonali és állomási átmenő fővágány sínfejprofilja” című 4.2.5.6. szakasz követelményeinek.

(2)

A sínfejprofilnak lehetővé kell tennie „Az egyenértékű kúposság tervezési értékei” című 4.2.5.5.1. szakasz követelményeinek teljesítését az ÁME-nek megfelelő, meghatározott nyomtávtartomány és síndőlés használata mellett.

(1)

A tehetetlenségi nyomaték „A vágány alkalmazott terheléssel szembeni ellenállása” című 4.2.7. szakasz követelményei tekintetében bír jelentőséggel.

(2)

A tervezett sínszakasz súlyponton áthaladó fő vízszintes tengelyén a tehetetlenségi nyomaték (I) számított értéke legalább 1 600 cm4.

(1)

A sínkeménység „A nyíltvonali és állomási átmenő fővágány sínfejprofilja” című 4.2.5.6. szakasz követelményei tekintetében bír jelentőséggel.

(2)

A sínfej koronáján mért keménység legalább 200 HBW.

(1)

A sínleerősítő rendszer „A vágány hosszanti erőkkel szembeni ellenállása” című 4.2.7.2. szakasz, „A vágány keresztirányú erőkkel szembeni ellenállása” című 4.2.7.3. szakasz és „A vágány függőleges terheléssel szembeni ellenállása” című 4.2.7.1. szakasz követelményei tekintetében bír jelentőséggel.

(2)

A sínleerősítő rendszernek laboratóriumi vizsgálati feltételek mellett meg kell felelnie a következő követelményeknek:

(1)

Az aljakat úgy tervezik, hogy azok tulajdonságai meghatározott sínek és sínleerősítő rendszer használata esetén megfeleljenek a „Névleges nyomtávolság” című 4.2.5.1. szakasz, „Az egyenértékű kúposság üzem közbeni szabályozási követelményei” című 4.2.5.5.2. szakasz (5. táblázat: Az átlagos legkisebb nyomtávolság üzem közben egyenes pályán és R > 10 000 m sugarú ívben)”, a „Síndőlés” című 4.2.5.7. szakasz és a „A vágány alkalmazott terheléssel szembeni ellenállása” című 4.2.7. rész követelményeinek.

(1)

A jelen ÁME 5. fejezetében meghatározott kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemek megfelelőségértékelési eljárásait a vonatkozó modulok alkalmazásával hajtják végre.

(1)

A kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemek megfelelőségértékeléséhez a következő modulokat használják:

a)

b)

c)

d)

e)

(2)

A kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemek megfelelőségértékeléséhez a modulokat a 13. táblázatban feltüntetett modulok közül kell kiválasztani:

13.   táblázat

A kölcsönös átjárhatóságot biztosító rendszerelemek megfelelőségértékeléséhez használatos modulok

(3)

Ezen ÁME közzététele előtt forgalomba hozott termékek esetében a típus jóváhagyottnak minősül, és ezért EK-típusvizsgálatra nincs szükség (CB. modul), feltéve, hogy a gyártó bizonyítja, hogy a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemek vizsgálatát és hitelesítését a korábbi alkalmazások esetében összemérhető körülmények között sikeresnek tekintették, és azok megfelelnek ezen ÁME követelményeinek. Ebben az esetben ezek az értékelések az új alkalmazásra vonatkozóan is érvényesek maradnak. Ha nem bizonyítható, hogy a megoldás a múltban valóban bevált, az EU piacán az ezen ÁME közzététele után forgalomba hozott kölcsönös átjárhatóságot biztosító rendszerelemekre vonatkozó eljárás az irányadó.

(4)

A kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemek megfelelőségértékelésének ki kell terjednie az A. melléklet 20. táblázatában feltüntetett fázisokra és jellemzőkre.

(1)

Ha egy kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelem számára javasolt megoldás az 5.2. szakasz meghatározása értelmében innovatív, a gyártó vagy a Közösségben székhellyel rendelkező meghatalmazott képviselője megállapítja az ÁME megfelelő szakaszától való eltéréseket, és azokat benyújtja elemzésre a Bizottsághoz.

(2)

Ha az elemzés kedvező eredménnyel zárul, a Bizottság engedélye alapján kifejlesztik a rendszerelemek működésére és kapcsolódási pontjaira vonatkozó megfelelő előírásokat és az értékelési módszert.

(3)

Az így elkészült működésre és kapcsolódási pontokra vonatkozó megfelelő előírásokat és az értékelési módszereket felülvizsgálati eljárással beépítik az ÁME-be.

(4)

Az irányelv 29. cikke alapján hozott bizottsági határozatról szóló értesítés után engedélyezhető az innovatív megoldásoknak azok ÁME-be történő beépítése előtti használata.

(1)

A 2008/57/EK irányelv 13. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy „amennyiben a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemek más szempontokra kiterjedő egyéb közösségi irányelvek hatálya alá tartoznak, úgy az EK-megfelelőségi, illetve alkalmazhatósági nyilatkozatban – ilyen esetekben – fel kell tüntetni, hogy a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemek más irányelvek követelményeinek is eleget tesznek.”

(2)

A 2008/57/EK irányelv IV. mellékletének 3. pontja szerint az EK-megfelelőségi nyilatkozatot egy olyan nyilatkozatnak kell kísérnie, amely feltünteti a használati feltételeket.

(1)

Az EK-megfelelőségi nyilatkozatot egy olyan nyilatkozatnak kell kísérnie, amely feltünteti azt a nyomtávtartományt és síndőlést, amely mellett a sínfejprofil lehetővé teszi a 4.2.5.5.1. szakasz követelményeinek teljesítését.

(1)

Az EK-megfelelőségi nyilatkozatot egy olyan nyilatkozatnak kell kísérnie, amely közli az alábbiakat:

(1)

Az EK-megfelelőségi nyilatkozatot egy olyan nyilatkozatnak kell kísérnie, amely feltünteti a nyomtávtartomány-, síndőlés- és sínleerősítő rendszerek azon kombinációját, amely mellett az alj használható.

(1)

A kérelmező kérésére a bejelentett szervezet a 2008/57/EK irányelv 18. cikkének és VI. mellékletének, valamint a vonatkozó modulok rendelkezéseinek megfelelően elvégzi az infrastruktúra alrendszer EK-hitelesítését.

(2)

Ha a kérelmező bizonyítani tudja, hogy az infrastruktúra alrendszer vizsgálatait vagy hitelesítéseit hasonló körülmények között a konstrukció korábbi alkalmazásai esetében már sikeresen elvégezték, a bejelentett szervezet az EK-hitelesítés során figyelembe veszi ezeket a vizsgálatokat és ellenőrzéseket.

(3)

Az infrastruktúra alrendszer EK-hitelesítésének ki kell terjednie az ezen ÁME B. mellékletének 21. táblázatában feltüntetett fázisokra és jellemzőkre. A 6.2.4. szakasz tartalmazza az infrastruktúra alrendszer sajátos alapvető paramétereinek értékelésére szolgáló külön eljárásokat.

(4)

Az infrastruktúra alrendszerre vonatkozó EK-hitelesítési nyilatkozatot a 2008/57/EK irányelv 18. cikkével és V. mellékletével összhangban a kérelmező állítja ki.

(1)

Az infrastruktúra alrendszer EK-hitelesítéséhez a kérelmező választhat az alábbiak közül:

(1)

Amennyiben az EK-hitelesítést a pályahálózat-működtető, az ajánlatkérő vagy a bevont fővállalkozók által összegyűjtött (például a felépítményi mérőkocsival vagy más mérőeszközzel nyert) adatok felhasználásával lehet a leghatékonyabban elvégezni, a bejelentett szervezet a megfelelőség értékelésekor figyelembe veszi ezeket az adatokat.

(1)

Az SH1. modul csak akkor választható, ha a javasolt hitelesítendő alrendszert támogató összes tevékenységet (tervezés, gyártás, összeszerelés, üzembe helyezés) a bejelentett szervezet által jóváhagyott és felügyelt, a tervezésre, gyártásra, a végtermék ellenőrzésére és próbájára vonatkozó minőségirányítási rendszer szabályozza.

(1)

Ha az alrendszer a 4.1. szakaszban említett innovatív megoldásokat tartalmaz, a kérelmező megállapítja az ezen ÁME vonatkozó rendelkezéseitől való eltéréseket, és benyújtja azokat a Bizottsághoz.

(2)

Kedvező vélemény esetén kifejlesztik az e megoldás működésére és kapcsolódási pontjaira vonatkozó megfelelő előírásokat és értékelési módszereket.

(3)

Az így elkészült, működésre és kapcsolódási pontokra vonatkozó megfelelő előírásokat és az értékelési módszereket ezt követően felülvizsgálati eljárással beépítik az ÁME-be.

(4)

Az irányelv 29. cikke alapján hozott bizottsági határozatról szóló értesítést követően engedélyezhető az innovatív megoldásoknak azok ÁME-ben történő szerepeltetését megelőző használata.