12.11.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 295/1

(1)

A földgáz (a továbbiakban: gáz) az Európai Unió energiaellátásának alapvető alkotóeleme, amely az elsődleges energiaellátás egynegyedét teszi ki, és főleg a villamosenergia-termelésben, a fűtésben, valamint ipari alapanyagként és közlekedési üzemanyagként hasznosítják.

(2)

Európa gázfogyasztása az utóbbi tíz évben gyorsan növekedett. Mivel egyúttal a belső termelés is csökkent, a gázimport még gyorsabb ütemben nőtt, ezért fokozódott az importfüggőség és a gázellátás-biztonsági szempontok kezelésének szükségessége. Ezenfelül egyes tagállamok elszigetelt helyzetben, ún. „gázszigeten” vannak, mert infrastruktúrájuk nincs kapcsolatban az Unió többi részével.

(3)

Mivel a gáz jelentős részt képvisel az Unió energiaellátásának összetételében, e rendelet célja, hogy a gázfogyasztóknak bizonyítsa, hogy minden szükséges intézkedés megtörténik folyamatos ellátásuk biztosítása érdekében, különösen kedvezőtlen éghajlati viszonyok és ellátási zavar esetén. Elismert tény, hogy e célokat a leginkább költséghatékony intézkedések révén kell elérni annak érdekében, hogy e tüzelőanyag más tüzelőanyagokhoz viszonyított relatív versenyképességét ne befolyásoljuk.

(4)

Először a 2004/67/EK tanácsi irányelv (3) hozott létre közösségi szintű jogi keretet a gázellátás biztonságának megőrzésére és a belső gázpiac megfelelő működésének előmozdítására ellátási zavarok esetén. Az említett irányelvvel létrehozott gázkoordinációs csoport hasznosnak bizonyult a tagállamok, a Bizottság, a gázipar és a fogyasztók információcseréje és közös cselekvéseinek meghatározása szempontjából. Az Európai Tanács által 2006 decemberében jóváhagyott energiabiztonsági kapcsolattartói hálózat javított az információ összegyűjtésére való kapacitáson, és idejekorán figyelmeztetett az energiaellátással szembeni esetleges fenyegetésekre. Az Európai Parlament és a Tanács által 2009 júliusában elfogadott új belső energiapiaci szabályozás fontos lépést jelent a belső energiapiac teljes megvalósításában, és kifejezetten az Unió energiaellátás-biztonságának megerősítésére irányul.

(5)

A gázellátás biztonságával kapcsolatban eddig uniós szinten meghozott intézkedések értelmében azonban a tagállamok még mindig nagy önállóságot élveznek az intézkedések megválasztása tekintetében. Amikor egy tagállam ellátásbiztonsága veszélybe kerül, nyilvánvaló a kockázata, hogy az e tagállam által egyoldalúan meghozott intézkedések veszélyeztetik a belső gázpiac megfelelő működését, valamint a fogyasztók gázellátását. A közelmúlt tapasztalatai bebizonyították e kockázat valódiságát. Annak érdekében, hogy a belső gázpiac még korlátozott ellátás közepette is működhessen, szükséges rendelkezni arról, hogy az ellátási zavarokra adott válaszok szolidárisak és összehangoltak legyenek mind a megelőző intézkedések, mind pedig egy adott ellátási zavarhelyzetben alkalmazott megoldások tekintetében.

(6)

Az Unió egyes régióiban alacsony fűtőértékű gázt szolgáltatnak. A jellemzői következtében az alacsony fűtőértékű gáz nem használható fel magas fűtőértékű gázra tervezett készülékekben. A magas fűtőértékű gáz azonban felhasználható az alacsony fűtőértékű gázra tervezett készülékekben, ha előbb alacsony fűtőértékű gázzá alakítják, például nitrogén hozzáadásával. Az alacsony fűtőértékű gáz sajátosságait tagállami és regionális szinten kell megvizsgálni és ugyanilyen szinten figyelembe venni a kockázatértékelésben, valamint a megelőzési cselekvési és vészhelyzeti tervekben.

(7)

Az Unióba irányuló gázszállítási útvonalak és ellátási források diverzifikációja az egész Unió, valamint külön-külön az egyes tagállamok ellátásbiztonságának javítása szempontjából is alapvető fontosságú. Az ellátásbiztonság a jövőben az energiahordozói összetétel alakulásától, az uniós és az Uniót ellátó harmadik országokbeli termelés fejlődésétől, a tárolói kapacitásokba és az Unión belüli, illetve kívüli gázszállítási útvonalak és ellátási források diverzifikációjába – beleértve a cseppfolyósított gázlétesítményeket is – való beruházásoktól függ. Ebben az összefüggésben különleges figyelmet kell fordítani „Az energiapolitika második stratégiai felülvizsgálata – Az Európai Unió cselekvési terve az energiaellátás biztonsága és az energiapolitikai szolidaritás terén” című, 2008. november 13-i bizottsági közleményben meghatározott, kiemelt fontosságú, infrastruktúrával kapcsolatos intézkedésekre, például a déli gázfolyosónak (a Nabucco földgázvezetéknek és a török-görög-olasz rendszerösszekötőnek), az Európa számára biztosítandó diverzifikált és megfelelő cseppfolyósítottföldgáz-ellátásnak, a balti államok rendszerbe való hatékony bekapcsolásának, a földközi-tengeri energiagyűrűnek, valamint az észak-déli irányú gáz-összeköttetéseknek Közép- és Délkelet-Európában.

(8)

A gázellátás megszakadása által kiváltott lehetséges válságok hatásának csökkentése érdekében a tagállamoknak elő kell segíteniük az energiaforrások, gázszállítási útvonalak és ellátási források diverzifikációját.

(9)

Az Unió súlyos ellátási zavara minden tagállamot, az Unió egészét és az Athénban 2005. október 25-én aláírt Energiaközösséget létrehozó szerződés (4) szerződő feleit is érintheti. Komoly gazdasági károkat okozhat továbbá az egész Unió gazdaságának. Hasonlóképpen a gázellátás zavara súlyos társadalmi következménnyel járhat, különösen a kiszolgáltatott fogyasztói csoportok esetében.

(10)

Egyes fogyasztók, többek között a háztartások és az alapvető szociális szolgáltatásokat – egészségügyi ellátást, gyermekgondozást, oktatást és egyéb szociális és népjóléti szolgáltatásokat, valamint a tagállam működéséhez elengedhetetlenül fontos szolgáltatásokat – biztosító fogyasztók különösen kiszolgáltatott helyzetben vannak, és szükségük lehet védelemre. Az ilyen védett fogyasztók átfogó meghatározása nem kerülhet összeütközésbe az európai szolidaritási mechanizmusokkal.

(11)

2008 decemberében az Európai Tanács által jóváhagyott európai biztonsági stratégia végrehajtásáról szóló jelentés nyomatékosítja, hogy a növekvő energiaimport-függőség további jelentős kockázat az Unió energiaellátásának biztonságára nézve és hangsúlyozza, hogy az energiabiztonság az új biztonságpolitikai kihívások egyike. A gáz belső piacának központi szerep jut az uniós energiaellátás-biztonság növelésében és az ellátási zavarok káros hatásaival szembeni tagállami kiszolgáltatottság csökkentésében.

(12)

A jól működő belső gázpiac érdekében alapvető fontosságú, hogy a gázellátás biztonságának megőrzését szolgáló intézkedések ne torzítsák indokolatlanul a versenyt, illetve a belső gázpiac hatékony működését.

(13)

Az egyetlen legfontosabb gázinfrastruktúra kiesése, az úgynevezett N-1 elv, reális lehetőség. Az ilyen infrastruktúra kieséséből adódó helyzet összehasonlítási alapul vétele annak meghatározásában, hogy a tagállamoknak mekkora hiány ellensúlyozására kell felkészülniük, érvényes kiindulási pontot képez az egyes tagállamok ellátásbiztonságának elemzéséhez.

(14)

Az elegendő és diverzifikált gázinfrastruktúra – különösen a jelenleg gázszigetet alkotó, elszigetelt rendszereket a velük szomszédos tagállamokkal összekötő új gázinfrastruktúrák – megléte az egyes tagállamokon belül és az Unió egészében alapvető feltétele az ellátási zavarok kezelésének. A gázellátási biztonság közös minimum kritériumai azonos feltételeket biztosítanak e téren figyelembe véve egyúttal a nemzeti és regionális jellemzőket, és jelentős ösztönzőket teremtenek a szükséges infrastruktúra megépítéséhez, valamint a válságra való felkészültség szintjének javításához. Az olyan, keresletoldali intézkedések, mint a tüzelőanyag-váltás, komoly szerepet játszhatnak az energiabiztonság megvalósításában, feltéve, hogy ellátási zavar esetén gyorsan alkalmazhatók és jelentős keresletcsökkentés érhető el velük. Továbbra is ösztönözni kell a hatékony energiafelhasználást, különösen ott, ahol keresletoldali intézkedésekre van szükség. Megfelelően figyelembe kell venni a javasolt keresleti és kínálati oldali intézkedések környezeti hatását, és a környezetre a legkisebb mértékben hatást gyakorló intézkedéseket kell a lehető leginkább előnyben részesíteni, az ellátás biztonságára vonatkozó szempontok figyelembevételével.

(15)

Az új gázinfrastruktúrába való beruházást erőteljesen támogatni kell, és csak a megfelelő, a vonatkozó uniós jogi aktusokkal összhangban végzett környezeti hatásvizsgálatot követően lehet azokat megvalósítani. Ezeknek az új infrastruktúráknak fokozniuk kell a gázellátás biztonságát, miközben biztosítják a belső gázpiac megfelelő működését is. A beruházásokat elvileg a vállalkozásoknak kell megtenniük, és azoknak gazdasági ösztönzőkön kell alapulniuk. Kellően figyelembe kell venni a megújuló energiaforrásokból származó gáz gázhálózat-infrastruktúrába való integrációjának szükségességét. Amennyiben egy infrastruktúra-beruházás határokon átnyúló jelleggel bír, a 713/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (5) létrehozott Energiaszabályozók Együttműködési Ügynökségét (Ügynökség) és a földgázszállító hálózatokhoz való hozzáférés feltételeiről szóló, 2009. július 13-i 715/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (6) létrehozott földgázpiaci szállításirendszer-üzemeltetők európai hálózatát (földgázpiaci ENTSO) saját hatáskörükön belül szorosan be kell vonni a határokon átnyúló vonatkozások jobb figyelembevétele érdekében. Emlékeztetni kell arra, hogy a 713/2009/EK rendelet értelmében az Ügynökség hatáskörén és tevékenységi körén belül véleményeket és ajánlásokat adhat ki határokon átnyúló ügyekben. Az Ügynökség és a gázpiaci ENTSO, más piaci szereplőkkel együtt fontos szerepet játszik az egész Unióra kiterjedő, tíz évre szóló hálózati fejlesztési terv kidolgozásában és végrehajtásában, amely többek között az ellátás megfelelőségére vonatkozó európai előrejelzést is tartalmaz, és amelynek a határkeresztező rendszerösszekötők tekintetében többek között a hálózatok különböző felhasználóinak indokolt igényeire kell épülnie.

(16)

A hatáskörrel rendelkező hatóságoknak vagy a tagállamoknak az infrastruktúra-előírások teljesítéséhez vezető folyamat egyik szükséges lépéseként gondoskodniuk kell a gázpiac vizsgálatáról.

(17)

Az e rendeletben megállapított feladataik végrehajtása során a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak adott esetben szorosan együtt kell működniük az egyéb hatáskörrel rendelkező tagállami hatóságokkal, különösen a nemzeti szabályozó hatóságokkal, a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló, 2009. július 13-i 2009/73/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (7) megfelelő hatásköreik sérelme nélkül.

(18)

Ahol új, határkeresztező rendszerösszekötőkre van szükség, vagy a már meglévőket ki kell bővíteni, ott az érintett tagállamoknak, a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak és a nemzeti szabályozó hatóságoknak – ha nem ők a hatáskörrel rendelkező hatóságok – a korai szakaszban szorosan együtt kell működniük.

(19)

Különféle uniós finanszírozási források állnak rendelkezésre a tagállamok támogatására, hogy a termelés, az infrastruktúra és az energiahatékonysággal kapcsolatos regionális és helyi szintű intézkedések tekintetében végrehajtsák a szükséges beruházásokat: ilyen források különösen az Európai Beruházási Bank által nyújtott kölcsönök és kezességvállalás, valamint a regionális, strukturális és kohéziós alapok. Az Európai Beruházási Bank, valamint az Unió olyan, külső beavatkozási eszközei, mint az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz, az előcsatlakozási támogatási eszköz és a fejlesztési együttműködési finanszírozási eszköz harmadik országokban is finanszírozhatnak energiaellátási biztonságot növelő intézkedéseket.

(20)

E rendeletnek lehetővé kell tennie, hogy a földgázvállalkozások és a fogyasztók az ellátási zavarokra adott megoldásaikban, amíg csak lehetséges, a piaci mechanizmusokra támaszkodjanak. Emellett rendelkeznie kell válságmechanizmusokról is, amelyeket akkor kell alkalmazni, amikor a piacok önmagukban már nem képesek a gázellátási zavart megfelelően kezelni. Az ellátási zavarok enyhítése céljából még vészhelyzet esetén is célszerű a piaci alapú eszközöket előnyben részesíteni.

(21)

A 2009 júliusában elfogadott új belső energiapiaci jogszabályok hatálybalépését követően a gázágazatra új rendelkezések vonatkoznak, amelyek világosabban meghatározzák a tagállamok, a nemzeti szabályozó hatóságok, a szállításirendszer-üzemeltetők és az Ügynökség feladatait és felelősségi köreit, továbbá javítják a piac átláthatóságát annak hatékony működése, az ellátásbiztonság, valamint a fogyasztóvédelem fokozása érdekében.

(22)

A belső gázpiac létrehozása és e piacon belül a valódi verseny kínálja a legnagyobb fokú ellátásbiztonságot az Unió minden tagállamára kiterjedően, feltéve, hogy megvan a lehetősége annak, hogy a piac teljeskörűen működjön az Unió egy részét érintő ellátási zavar esetében, bármi legyen is e zavar oka. E cél érdekében az ellátásbiztonság átfogó és hatékony közös koncepciójára van szükség, különösen az átláthatóságra és a szolidaritásra, valamint a belső piac működésével összeegyeztethető, megkülönböztetésmentes ellátási politikára, amely elkerülhetővé teszi a piac torzulását és a zavarokra adott piaci válaszok gyengítését.

(23)

A gázellátás biztonsága a földgázvállalkozások, a hatáskörrel rendelkező hatóságaikon keresztül a tagállamok és a Bizottság közös felelőssége, saját tevékenységi körükön és hatáskörükön belül. Adott esetben a nemzeti szabályozó hatóságoknak is – ha nem ők a hatáskörrel rendelkező hatóság – tevékenységi körükön és hatáskörükön belül hozzá kell járulniuk a gázellátás biztonságához, a 2009/73/EK irányelvvel összhangban. Továbbá a gázt villamosenergia-termelésre vagy ipari célokra felhasználó fogyasztók is fontos szerepet játszhatnak a gázellátás biztonságának szavatolásában azáltal, hogy a válsághelyzetre keresletoldali intézkedésekkel képesek reagálni, például megszakítható szerződésekkel és tüzelőanyag-váltással, ami közvetlen hatással van a kereslet/kínálat egyensúlyára.

(24)

A földgázpiaci vállalkozások és a hatáskörrel rendelkező hatóságok feladatainak és felelősségi köreinek pontos meghatározása ezért alapvető jelentőséggel bír a belső gázpiac megfelelő működésének, különösen ellátási zavarok és válsághelyzet esetén történő fenntartásában. A feladatok és a felelősségi körök meghatározása során biztosítani kell a háromszintű megközelítés tiszteletben tartását, amely értelmében először az érintett földgázvállalkozások és az ipar szereplői, majd a tagállamok nemzeti és regionális szinten, végül az Unió lép be a folyamatba. A piaci szereplők számára megfelelő lehetőséget kell biztosítani ahhoz, hogy ellátási válság esetén piaci alapú intézkedésekkel reagálhassanak a kialakult helyzetre. Amennyiben a piaci szereplők reagálása nem elegendő, a tagállamoknak és hatáskörrel rendelkező hatóságaiknak intézkedéseket kell hozniuk az ellátási zavarok elhárítása vagy enyhítése érdekében. Csak abban az esetben, ha még ezek az intézkedések sem elegendőek, kerülhet sor intézkedések meghozatalára regionális vagy uniós szinten az ellátási zavarok elhárítása vagy enyhítése érdekében. A regionális megoldásokat lehetséges módon, előnyben kell részesíteni.

(25)

A szolidaritás szellemében a hatóságok és a földgázvállalkozások bevonásával történő regionális együttműködés e rendelet végrehajtása érdekében széles körben alkalmazásra fog kerülni, hogy ezáltal optimalizálni lehessen az előnyöket a megállapított kockázatok csökkentésére irányuló intézkedések és az érintett felek számára leginkább költséghatékony intézkedések összehangolása terén.

(26)

Olyan elegendő mértékben harmonizált ellátásbiztonsági előírásokat kell meghatározni, amelyek legalább a 2009. januári helyzethez hasonló helyzeteket szabályoznak a tagállamok közötti eltérések figyelembevételével, figyelemmel a 2009/73/EK irányelv 3. cikkében hivatkozott közszolgálati kötelezettségekre és a fogyasztóvédelemi intézkedésekre. Az ellátásbiztonsági előírásoknak – a szükséges jogbiztonság megteremtése érdekében – stabilnak és egyértelműen meghatározottnak kell lenniük, és nem róhatnak ésszerűtlen és aránytalan terheket a földgázvállalkozásokra, köztük az új piaci belépőkre és kisvállalkozásokra, illetve a végfelhasználókra. Ezeknek az előírásoknak biztosítaniuk kell az uniós földgázipari vállalkozások számára a nemzeti fogyasztókhoz való egyenlő hozzáférést. Az ellátási előírások teljesítéséhez szükséges intézkedések között szerepelhetnek kiegészítő tárolási kapacitások és mennyiségek, vezetékkészlet, ellátási szerződések, megszakítható szerződések és bármilyen egyéb, hasonló hatással bíró intézkedés, valamint a gázellátás biztonságának szavatolása érdekében szükséges technikai intézkedések.

(27)

A megfelelően működő gázpiac számára alapvetően fontos, hogy a hazai termeléshez és infrastruktúrához szükséges beruházásokat, így a rendszerösszekötők – különösen a gázhálózathoz való csatlakozást biztosító rendszerösszekötők –, a vezetékekben a kétirányú fizikai gázáramlást lehetővé tévő felszerelések és tárolók, valamint a cseppfolyósított földgáz újragázosításához szükséges létesítmények létrehozását a földgázvállalkozások megfelelő időben elvégezzék, tekintettel az olyan ellátási zavarokra, mint amilyen 2009 januárjában történt. A gázinfrastruktúra pénzügyi igényeinek uniós eszközök tekintetében való előrejelzésekor a Bizottságnak adott esetben az olyan infrastrukturális projekteknek kell elsőbbséget biztosítania, amelyek támogatják a belső gázpiac integrációját és a gázellátás biztonságát.

(28)

A szállításirendszer-üzemeltetők nem akadályozhatók meg abban, hogy mérlegeljék azt a helyzetet, amelyben a hálózatot harmadik országokkal összekapcsoló, határkeresztező rendszerösszekötőkben a gáz kétirányú szállításához szükséges fizikai kapacitás (kétirányú áramlást lehetővé tévő kapacitás) kialakítását szolgáló beruházás hozzájárulhat az ellátás biztonságának javításához, különösen a két tagállam közötti áramlást biztosító harmadik országok esetében.

(29)

Fontos a gázellátás fenntartása különösen a lakossági fogyasztók és korlátozott számú egyéb fogyasztók, különösen az alapvető szociális szolgáltatásokat nyújtó fogyasztók – amelyeket a szóban forgó tagállam határozhat meg – számára olyan esetekben, amikor a piac már nem képes ellátásukat biztosítani. Fontos még a válsághelyzet előtt meghatározni, hogy a válság során milyen intézkedéseket kell hozni, az intézkedéseknek pedig meg kell felelniük a biztonsági előírásoknak, többek között abban az esetben, amikor a védett fogyasztók ugyanahhoz a hálózathoz vannak csatlakoztatva, mint a többi fogyasztó. Ezen intézkedések között szerepelhet az eredetileg előjegyzett kapacitások arányában történő csökkentés arra az esetre, ha az infrastruktúrához való hozzáférés lehetősége technikai okokból csökken.

(30)

Fő szabályként a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak be kell tartaniuk a vészhelyzeti tervüket. Kellően indokolt, kivételes körülmények között hozhatnak az említett tervtől eltérő intézkedéseket.

(31)

Az ellátásbiztonsági kötelezettségek teljesítéséhez számos eszköz áll rendelkezésre. Ezeket az eszközöket a helyzetnek megfelelően nemzeti, regionális és uniós összefüggésekben kell használni, hogy következetes és költséghatékony eredményeket hozzanak.

(32)

A 2009/73/EK irányelv szabályozza a határokon átnyúló kapacitásokat és más infrastruktúrákat elegendő mennyiségben létrehozó beruházások hosszú távú tervezésének ellátásbiztonsági vonatkozásait, amelyek biztosítják, hogy a rendszer hosszú távon képes legyen az ellátásbiztonságot garantálni és az ésszerű keresletet kielégíteni. Az ellátásbiztonsági előírások teljesítése átmeneti időszakot tehet szükségessé, amely lehetővé teszi a szükséges beruházások elvégzését. A földgázpiaci ENTSO által készített és az Ügynökség által felügyelt, az Unióra vonatkozó, tíz évre szóló hálózatfejlesztési terv az uniós szinten szükséges beruházások meghatározásának alapvető eszköze, többek között az e rendeletben meghatározott infrastrukturális követelmények végrehajtása érdekében.

(33)

A földgázpiaci ENTSO-t és az Ügynökséget a gázkoordinációs csoport tagjaként, saját hatáskörükön belül, teljes mértékben be kell vonni az uniós szintű együttműködési és konzultációs folyamatba.

(34)

A gázkoordinációs csoport az a fő testület, amellyel a Bizottságnak a megelőzési cselekvési tervek és a vészhelyzeti tervek kidolgozásával összefüggésben konzultálnia kell. Emlékeztetni kell arra, hogy a földgázpiaci ENTSO és az Ügynökség a gázkoordinációs csoport tagja, az említett összefüggésben pedig konzultálni kell velük.

(35)

A hatáskörrel rendelkező hatóságoknak a földgázvállalkozásokkal való konzultációt követően vészhelyzeti terveket kell készíteniük annak érdekében, hogy ellátási zavar esetén biztosítva legyen a legmagasabb készültségi szint. E tervek nem lehetnek összeegyeztethetetlenek egymással nemzeti, regionális vagy uniós szinten. Tartalmukban követniük kell a meglévő terveknél a legjobb gyakorlatot, és világosan meg kell határozniuk a földgázvállalkozások és hatáskörrel rendelkező hatóságok feladatait és hatáskörét. Amennyiben lehetséges és szükséges, regionális szinten közös vészhelyzeti terveket kell létrehozni.

(36)

Az uniós vészhelyzet esetén tanúsítandó kölcsönös tagállami szolidaritás megerősítése és különösen a legkedvezőtlenebb földrajzi, illetve geológiai adottságokkal rendelkező tagállamok támogatása érdekében indokolt, hogy a tagállamok intézkedéseket dolgozzanak ki a szolidaritás gyakorlására. A földgázvállalkozásoknak olyan intézkedéseket kell kidolgozniuk, mint a kereskedelmi megállapodások, amelyek magukban foglalhatják a gázkivitel növelését vagy a tárolt készletek értékesítésének fokozását. Fontos ösztönözni, hogy a földgázvállalkozások megállapodásokat kössenek egymással. A vészhelyzeti terv intézkedései között szerepelniük kell olyan mechanizmusoknak, amelyek adott esetben tisztességes és méltányos kompenzációt biztosítanak a földgázvállalkozásoknak. A szolidaritási intézkedések különösen célszerűnek bizonyulhatnak azon tagállamok között, amelyek esetében a Bizottság közös megelőzési cselekvési tervek vagy vészhelyzeti tervek regionális szintű létrehozását ajánlja.

(37)

E rendelettel összefüggésben a Bizottság fontos szerepet vállal egy akár uniós, akár regionális szinten jelentkező vészhelyzet esetén.

(38)

Az európai szolidaritásnak szükség esetén az Unió és a tagállamok által nyújtott polgári védelmi segítség formájában kell megjelenni. Az ilyen segítséget a 2007/779/EK, Euratom tanácsi határozattal (8) létrehozott közösségi Polgári Védelmi Mechanizmuson keresztül kell elősegíteni és összehangolni.

(39)

E rendelet nem érinti a tagállamoknak a saját energiaforrásaik feletti szuverén jogait.

(40)

Az európai kritikus infrastruktúrák azonosításáról és kijelöléséről, valamint védelmük javítása szükségességének értékeléséről szóló, 2008. december 8-i 2008/114/EK tanácsi irányelv (9) meghatározza azt a folyamatot, amelynek célja a kijelölt európai kritikus infrastruktúrák, köztük egyes gázinfrastruktúrák biztonságának fokozása az Unióban. E rendelet a 2008/114/EK tanácsi irányelvvel együtt hozzájárul az uniós energiabiztonság átfogó koncepciójának megteremtéséhez.

(41)

A vészhelyzeti terveket rendszeresen naprakésszé és közzé kell tenni. Emellett rendelkezni kell kölcsönös szakértői értékelésükről és tesztelésükről is.

(42)

A gázkoordinációs csoportnak a Bizottság tanácsadójaként kell működnie, hogy uniós válsághelyzet esetén elősegítse a földgázellátási intézkedések összehangolását. Nyomon kell követnie az e rendelet értelmében hozott intézkedések pontosságát és helyénvalóságát is.

(43)

E rendelet célja, hogy a földgázvállalkozásokat és a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságait felhatalmazza arra, hogy a belső piac hatékony működését ellátási zavar esetén a lehető leghosszabb ideig fenntartsák mindaddig, amíg a hatáskörrel rendelkező hatóságok intézkedéseket nem hoznak az olyan helyzet orvoslására, amelyben a piac már nem képes a szükséges ellátást biztosítani. Az ilyen kivételes intézkedéseknek teljes mértékben meg kell felelniük az uniós jognak, és azokról a Bizottságot értesíteni kell.

(44)

Mivel a harmadik országoktól történő gázellátás kulcsfontosságú az Unió gázellátásának biztonsága szempontjából, a Bizottságnak össze kell hangolnia a harmadik országokat érintő cselekvéseket, arra törekedve, hogy a szállító és közvetítő országokkal megállapodás jöjjön létre a válsághelyzetek kezeléséről és az Unióba irányuló gázáramlás stabilitásáról. A Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy munkacsoportot szervezzen az Unióba irányuló gázáramlás válsághelyzeti nyomon követésére, az érintett harmadik országokkal konzultálva, valamint hogy – amennyiben egy harmadik országban felmerülő nehézség következtében támad válság – közvetítői és előmozdítói szerepben lépjen fel.

(45)

Fontos, hogy a harmadik országokból érkező ellátásra vonatkozó feltételek ne torzítsák a versenyt, és összhangban legyenek a belső piaci szabályokkal.

(46)

Amennyiben megbízható információ áll rendelkezésre olyan, az Unión kívül fennálló helyzetről, amely egy vagy több tagállam gázellátásának biztonságát fenyegeti, és korai előrejelző mechanizmust indíthat el az Unió és a harmadik ország között, a Bizottságnak késedelem nélkül tájékoztatnia kell a gázkoordinációs csoportot, az Uniónak pedig megfelelő intézkedéseket kell tennie a helyzet enyhítésének megkísérlésére.

(47)

A Tanács 2009 februárjában arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság és a tagállamok egyrészről és a harmadik országok közötti, energiaügyi kapcsolatokra – többek között a hosszú távú, ellátással kapcsolatos megállapodásokkal – a vonatkozó információk ésszerű cseréje révén – növelni kell az átláthatóságot és a megbízhatóságot, az üzleti szempontból érzékeny információk védelme mellett.

(48)

Annak ellenére, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatások az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Unió működéséről szóló szerződés, különösen a versenyszabályok hatálya alá tartoznak, amennyiben azok alkalmazása nem korlátozza az ilyen szolgáltatások nyújtását, a tagállamok széles körű mérlegelési jogkörrel rendelkeznek a közszolgáltatási kötelezettségek előírása, a rájuk vonatkozó megbízások, és azok megszervezése terén.

(49)

Mivel ezen rendelet céljait, nevezetesen az uniós gázellátás biztonságának biztosítását az Unióban a tagállamok egyedül nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az intézkedés léptéke és hatása miatt az uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(50)

A 2004/67/EK irányelvet hatályon kívül kell helyezni,

a)

olyan megelőzési cselekvési terv, amely tartalmazza az azonosított kockázatok enyhítésére szolgáló intézkedéseket, a 9. cikknek megfelelően végzett kockázatértékeléssel összhangban; valamint

b)

olyan vészhelyzeti terv, amely tartalmazza a gázellátási zavar hatását megszüntető vagy enyhítő intézkedéseket, a 10. cikkel összhangban.

a)

A Bizottság értékeli az említett terveket a b) ponttal összhangban. Ennek érdekében a Bizottság konzultációt folytat az említett tervekről a gázkoordinációs csoporttal és véleményét kellő mértékben figyelembe veszi. A Bizottság tervek értékeléséről jelentést nyújt be a gázkoordinációs csoportnak; és

b)

amennyiben e konzultációk alapján a Bizottság

a)

a 9. cikkben meghatározott kockázatértékelés eredményei;

b)

a 6. és 8. cikkben említett infrastruktúra- és ellátási előírások teljesítésére szolgáló intézkedések, mennyiségek, kapacitások és időzítés, köztük adott esetben az a mérték, ameddig a 6. cikk (2) bekezdésének megfelelően a keresletoldali intézkedések kielégítően és kellő időben ellensúlyozni tudják az ellátás zavarát, a közös érdekű egyetlen legnagyobb gázinfrastruktúra azonosítása a 6. cikk (3) bekezdésének alkalmazása esetén, valamint a 8. cikk (2) bekezdésének megfelelő szigorított ellátási előírások;

c)

a földgázipari vállalkozásokra és egyéb hatáskörrel rendelkező szervekre rótt kötelezettségek, többek között a gázrendszer biztonságos működése érdekében rájuk rótt kötelezettségek;

d)

a beazonosított kockázatok kezelésére szolgáló egyéb megelőző intézkedések, mint például a szomszédos tagállamok közötti összeköttetések javítása iránti igény és a gázellátási útvonalak és források diverzifikációjának lehetőségei, annak érdekében, hogy adott esetben a gázellátás a lehető leghosszabb ideig minden fogyasztó számára fenntartható legyen;

e)

adott esetben a 4. cikk (3) bekezdésében említett közös megelőzési cselekvési tervek és közös vészhelyzeti tervek kidolgozása érdekében egyéb tagállamokkal folytatott együttműködés mechanizmusai;

f)

információ a meglévő és a jövőbeli rendszerösszekötőkről, többek között az Unió gázhálózatához való hozzáférést biztosítókról, a határkeresztező áramlásról, a határokon átnyúló tároláshoz való hozzáférésről és a gáz mindkét irányban való szállítását szolgáló fizikai kapacitásról („kétirányú kapacitás”), különösen vészhelyzet esetén;

g)

valamennyi, a gázellátás biztonságával összefüggő közszolgálati kötelezettségről szóló információ.

a)

olyan esetekben, mint a termelő létesítményekhez, LNG-létesítményekhez és elosztóhálózatokhoz csatlakozó összekötők, vagy

b)

ha a 7. cikknek megfelelően megadott mentesség áll fenn.

a)

Luxemburg esetében: legalább két rendszerösszekötővel rendelkezik más tagállamokkal, legalább két különböző ellátási forrása van, és saját területén nincsenek gáztároló létesítményei vagy LNG-létesítménye;

b)

Szlovénia esetében: legalább két rendszerösszekötővel rendelkezik más tagállamokkal, legalább két különböző ellátási forrása van, és saját területén nincsenek gáztároló létesítményei vagy LNG-létesítménye;

c)

Svédország esetében: területén keresztül nem történik gázszállítás más tagállamba, éves nemzeti gázfogyasztása kevesebb mint 2 millió tonna, és kevesebb mint a teljes, a gázból történő elsődleges energiafogyasztás 5 %-a.

a)

javaslatot a kétirányú kapacitás kialakítására; vagy

b)

a kétirányú kapacitás kialakítására irányuló kötelezettség alóli mentesítésre vonatkozó kérelmet.

a)

mentesítést ad, amennyiben az ellenirányú áramlást lehetővé tévő kapacitás egyetlen tagállamban vagy régióban sem javítaná jelentősen a gázellátás biztonságát, vagy amennyiben a beruházás költségei jelentős mértékben meghaladnák az ellátás biztonsága tekintetében várható hasznot; vagy

b)

elfogadja az ellenirányú áramlást lehetővé tévő kapacitás kialakítására irányuló javaslatot; vagy

c)

felszólítja a szállításirendszer-üzemeltetőt javaslata módosítására.

a)

valamely hétnapos csúcsidőszakban tapasztalt rendkívüli hőmérséklet, amely statisztikai valószínűsége szerint minden 20 évben egyszer fordul elő;

b)

valamely legalább 30 napos időszakban tapasztalt kivételesen nagy gázigény, amely statisztikai valószínűsége szerint minden 20 évben egyszer fordul elő; valamint

c)

átlagos téli körülmények között az egyetlen legnagyobb gázinfrastruktúra zavarainak fennállása esetén legalább 30 napig.

a)

a 3. cikk (6) bekezdésével összhangban történik;

b)

nem torzítja indokolatlanul a versenyt és nem akadályozza a gáz belső piacának működését;

c)

nem befolyásolja hátrányosan egy másik tagállam képességét arra, hogy az nemzeti, uniós vagy regionális vészhelyzet esetén e cikkel összhangban ellássa védett fogyasztóit; és

d)

uniós vagy regionális vészhelyzet esetén megfelel a 11. cikk (5) bekezdésében előírt kritériumoknak.

a)

a 6. és a 8. cikkben meghatározott előírások felhasználásával, feltüntetve az N-1 képlet kiszámításának módját, a – többek között az N-1 képlet regionális szintű kiszámításához – alkalmazott feltételezéseket, valamint a számításhoz szükséges adatokat;

b)

tekintetbe véve minden vonatkozó országos és regionális körülményt, elsősorban a piac méretét, a hálózati konfigurációt, a tényleges, beleértve az érintett tagállamból kifelé történő áramlást, a gáz kétirányú fizikai áramlásának lehetőségét, beleértve a szállítási rendszer ebből következő megerősítésének esetleges szükségét, a meglévő termelési és tárolási kapacitást, a földgáz szerepét az energiaellátás összetételében, különösen a távfűtés és a villamosenergia-termelés és az ipar működése tekintetében, valamint a biztonsággal és a gáz minőségével kapcsolatos megfontolásokat;

c)

különböző olyan, rendkívül magas gázkereslettel és ellátási zavarral jellemzett forgatókönyvek alapulvételével, mint a fő szállítási infrastruktúrák, készletek vagy LNG-terminálok kiesése, valamint a harmadik országbeli szállítóktól érkező ellátás zavara, figyelembe véve ezek előfordulásának eddigi eseteit, valószínűségét, jellegzetes időpontját, gyakoriságát és időtartamát, valamint adott esetben geopolitikai kockázatait, és felmérve e forgatókönyvek várható következményeit;

d)

a kockázatok más tagállamokkal való kölcsönhatásainak és összefüggéseinek azonosításával, beleértve többek között a rendszerösszekötőket, a határokon átnyúló ellátást, a tárolási létesítményekhez való határokon átnyúló hozzáférést és a kétirányú kapacitást;

e)

minden határon elhelyezkedő betáplálási és kiadási pont maximális rendszerösszekötő kapacitásának figyelembevételével.

a)

a (3) bekezdés szerinti válságszintekre épülnek;

b)

meghatározzák a földgázvállalkozások és az ipari gázfogyasztók, többek között az érintett villamosenergia-termelők szerepét és felelősségi körét, tekintetbe véve azt, hogy a gázellátás zavara esetén ezek különböző mértékben érintettek, valamint kapcsolattartásukat a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal és – adott esetben – a nemzeti szabályozó hatóságokkal a (3) bekezdésben meghatározott egyes válságszintek esetén;

c)

meghatározzák a hatáskörrel rendelkező hatóságok, valamint a 2. cikk (2) bekezdésében említett módon az e cikk (3) bekezdésében meghatározott egyes válságszintek esetén feladatokkal megbízott többi szerv szerepét és felelősségi körét;

d)

biztosítják, hogy a földgázvállalkozások és az ipari gázfogyasztók valamennyi válságszinten elegendő lehetőséget kapjanak a reagálásra;

e)

adott esetben meghatározzák távfűtéshez és a földgázból előállított villamos energiához szükséges gázellátásban beálló zavarok enyhítése érdekében hozandó intézkedéseket és lépéseket;

f)

létrehozzák az egyes válságszintek esetében követendő részletes eljárásokat és intézkedéseket, beleértve az információáramlásra vonatkozó kapcsolódó mechanizmusokat is;

g)

kijelölik a válságkezelőt vagy a válságkezelő csoportot, és meghatározzák szerepét;

h)

megállapítják, hogy az elsősorban a II. mellékletben felsorolt, piaci alapú intézkedések mennyiben járulnak hozzá a riasztási szint szerinti helyzet megoldásához, illetőleg a vészhelyzeti szint szerinti helyzet enyhítéséhez;

i)

megállapítják az elsősorban a III. mellékletben felsorolt, a vészhelyzeti szint esetében tervezett vagy végrehajtandó nem piaci alapú intézkedések hozzájárulását, és értékelik, hogy a válság megoldásához milyen mértékben van szükség ilyen nem piaci alapú intézkedések meghozatalára, értékelik ezen intézkedések hatását, és meghatározzák a végrehajtásukhoz szükséges eljárásokat, figyelemmel arra, hogy a nem piaci alapú intézkedések csak akkor alkalmazandók, ha a piaci alapú mechanizmusok önmagukban már nem képesek az ellátás biztosítására, különösen a védett fogyasztók számára;

j)

minden válságszint esetében leírják a többi tagállammal való együttműködés mechanizmusait;

k)

részletezik, hogy a riasztási és a vészhelyzeti szintek esetében milyen jelentéstételi kötelezettségei vannak a földgázvállalkozásoknak;

l)

meghatározzák a gáz elérhetővé tétele érdekében vészhelyzet esetén teendő, előre meghatározott intézkedések listáját, beleértve az ilyen intézkedésekben részt vevő felek közötti üzleti megállapodásokat és adott esetben a földgázvállalkozások számára biztosított ellentételezési mechanizmusokat, megfelelően tiszteletben tartva az érzékeny adatok titkosságát. Az ilyen intézkedések a tagállamok és/vagy földgázvállalkozások közötti, határokon átnyúló megállapodásokat is magukban foglalhatnak.

a)

Korai előrejelzési szint (korai előrejelzés): ha konkrét, komoly és megbízható információ áll rendelkezésre arról, hogy olyan eseményre kerülhet sor, amely várhatóan jelentős mértékben ronthat az ellátás helyzetén, és amely várhatóan a riasztási szint vagy a vészhelyzeti szint előidézéséhez vezet; a korai előrejelzési szint a korai előrejelző mechanizmus révén aktiválható.

b)

Riasztási szint (riasztás): ha ellátási zavar támad, vagy rendkívül magas a gázkereslet, amely jelentős mértékben az ellátás romlását eredményezi, de a piac még képes a zavar vagy a keresletemelkedés kezelésére anélkül, hogy nem piaci intézkedésekhez kellene folyamodni;

c)

Vészhelyzeti szint (vészhelyzet): rendkívül magas gázkereslet, jelentős ellátási zavar vagy az ellátási helyzet egyéb jelentős mértékű romlása esetén, illetve ha valamennyi vonatkozó piaci intézkedést meghoztak, de a gázellátás nem képes kielégíteni a fennmaradó gázkeresletet, és ezért további, nem piaci intézkedéseket kell hozni elsősorban annak érdekében, hogy a 8. cikknek megfelelően biztosítható legyen a gázellátás a védett fogyasztók számára.

a)

ne vezessenek be olyan intézkedést, amely bármikor indokolatlanul korlátozza a belső piacon belüli gázáramlást;

b)

ne vezessenek be olyan intézkedést, amely várhatóan komolyan veszélyezteti valamely másik tagállam gázellátását; valamint hogy

c)

a 715/2009/EK rendeletnek megfelelően az infrastruktúrához való, határokon átnyúló hozzáférés – amennyire ez műszaki és biztonsági szempontból lehetséges – a vészhelyzeti tervnek megfelelően fennmaradjon.

a)

biztosítja az információcserét;

b)

biztosítja a tagállami és regionális szintű intézkedések uniós szintű egységességét és hatékonyságát;

c)

a harmadik országok tekintetében összehangolja az intézkedéseket.

a)

ne vezessenek be olyan intézkedést, amely bármikor indokolatlanul korlátozza a belső piacon belüli, különösen az érintett piacokra történő gázáramlást;

b)

ne vezessenek be olyan intézkedést, amely várhatóan komolyan veszélyezteti valamely másik tagállam gázellátását; és

c)

a 715/2009/EK rendeletnek megfelelően az infrastruktúrához való, határokon átnyúló hozzáférés – amennyire ez műszaki és biztonsági szempontból lehetséges – a vészhelyzeti tervnek megfelelően fennmaradjon.

a)

a gázellátás biztonsága mindenkor és különösen vészhelyzet idején;

b)

a gázellátás biztonsága szempontjából nemzeti, regionális és uniós szinten jelentőséggel bíró minden információ;

c)

legjobb gyakorlatok és lehetséges iránymutatások minden érintett fél számára;

d)

az ellátás biztonságának szintje, teljesítménymutatók és értékelési módszerek;

e)

országos, regionális és uniós forgatókönyvek és a készültségi szintek tesztelése;

f)

a megelőzési cselekvési tervek és a vészhelyzeti tervek értékelése és az azokban előírt intézkedések végrehajtása;

g)

az Unióban előforduló vészhelyzeteket kezelő intézkedések összehangolása az Energiaközösséget létrehozó szerződés szerződő feleinek minősülő harmadik országokkal és más harmadik országokkal;

h)

a leginkább érintett tagállamok által igényelt segítségnyújtás.

a)

a gázkereslet és a gázellátás napi előrejelzése a következő három napra;

b)

napi gázáramlás minden határkeresztező betáplálási és kiadási ponton, valamint minden olyan ponton, amely a hálózatot összeköti egy termelőüzemmel, tárolási létesítménnyel vagy LNG-terminállal, millió köbméter per napban kifejezve;

c)

azon időtartam, napban kifejezve, amely alatt a védett fogyasztók gázellátása előreláthatóan biztosítható.

a)

a (2) bekezdésben meghatározott információ;

b)

információ a hatáskörrel rendelkező hatóság által tervezett, illetve már végrehajtott, a vészhelyzetet enyhíteni hivatott intézkedésekről és azok eredményességéről;

c)

más hatáskörrel rendelkező hatóságokhoz címzett, további intézkedések meghozatalára való megkeresések;

d)

más hatáskörrel rendelkező hatóságok megkeresésére végrehajtott intézkedések.

a)

a tagállamok legkésőbb 2011. december 3-ig eljuttatják a Bizottsághoz az általuk harmadik országokkal kötött azon létező kormányközi megállapodásokat, amelyek hatással vannak a gázinfrastruktúra és a gázellátás fejlesztésére. Amikor ilyen hatású újabb kormányközi megállapodások megkötésére kerül sor harmadik országokkal, a tagállamok tájékoztatják erről a Bizottságot;

b)

meglévő szerződések esetén, valamint új szerződések, illetve a már meglévő szerződések módosítása esetén a földgázvállalkozások legkésőbb 2011. december 3-ig értesítik az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságokat az általuk harmadik országbeli beszállítókkal kötött, egy évnél hosszabb időtartamra szóló szerződéseknek a következő részleteiről:

a)

levonja az ellátásbiztonság uniós szintű növelésének lehetséges módjait érintő következtetéseket, értékeli a kockázatértékelések uniós szintű elvégzésének és a megelőzési cselekvési tervek és a vészhelyzeti tervek uniós szintű kidolgozásának megvalósíthatóságát, és jelentést terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé e rendelet végrehajtásáról, beleértve többek között a piaci összekapcsolhatóság terén elért eredményeket; és

b)

jelentést terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé a tagállami megelőzési cselekvési tervek és vészhelyzeti tervek általános egységességéről, valamint azoknak a szolidaritáshoz és a felkészültséghez történő, uniós szempontú hozzájárulásáról.

a)

a 2. cikk második bekezdésének 1. pontjában, a 3. cikk (2) bekezdésében, a 9. cikk (1) bekezdésében és a 13. cikk (6) bekezdésének a) és b) pontjában: 12 hónap;

b)

a 4. cikk (2) bekezdésében és a 8. cikk (1) bekezdésében: 18 hónap;

c)

a 4. cikk (5) bekezdésében: 24 hónap;

d)

a 6. cikk (5) bekezdésében: 36 hónap;

e)

a 6. cikk (1) bekezdésében: 48 hónap.