22.6.2010 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
L 155/34 |
A BIZOTTSÁG HATÁROZATA
(2010. június 8.)
a 2007/589/EK határozatnak a szén-dioxid leválasztásából, szállításából és geológiai tárolásából származó üvegházhatásúgáz-kibocsátásokra vonatkozó nyomonkövetési és jelentési iránymutatásokkal való kiegészítés céljából történő módosításáról
(az értesítés a C(2010) 3310. számú dokumentummal történt)
(EGT-vonatkozású szöveg)
(2010/345/EU)
AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló Szerződésre,
tekintettel az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003. október 13-i 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (1) és különösen annak 14. cikke (1) bekezdésére, valamint 24. cikke (3) bekezdésére,
mivel:
(1) |
A 2003/87/EK irányelv létrehozza az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerét (a továbbiakban: közösségi rendszer). A 2003/87/EK irányelvnek az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének továbbfejlesztése és kiterjesztése tekintetében történő módosításáról szóló, 2009. április 23-i 2009/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) a 2003/87/EK irányelvet úgy módosította, hogy a szén-dioxid (a továbbiakban: CO2) leválasztása, szállítása és geológiai tárolása 2013-tól kezdődően szerepeljen a közösségi rendszerben. |
(2) |
A 2003/87/EK irányelv 14. cikke (1) bekezdése értelmében a Bizottság iránymutatásokat fogad el a közösségi rendszerbe tartozó tevékenységekből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátások nyomon követésére és jelentésére vonatkozóan. |
(3) |
2013 előtt a CO2 leválasztásával, szállításával és geológiai tárolásával kapcsolatos tevékenységeket a tagállamok a 2003/87/EK irányelv 24. cikkének (1) bekezdése alapján egyoldalúan felvehetik a közösségi rendszerbe. |
(4) |
A 2003/87/EK irányelv 24. cikkének (3) bekezdése jogalapot szolgáltat a Bizottságnak olyan tevékenységekkel kapcsolatos iránymutatások elfogadására, amelyek még nem szerepelnek az irányelv I. mellékletében. |
(5) |
A Bizottságnak iránymutatásokat kell elfogadnia a CO2 leválasztásával, szállításával és geológiai tárolásával kapcsolatos tevékenységekből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátások nyomon követésére és jelentésére vonatkozóan annak érdekében, hogy e tevékenységek 2013-tól bekerüljenek a közösségi rendszerbe, és hogy 2013 előtt lehetőség legyen ez utóbbiak közösségi rendszerbe való egyoldalú felvételére. |
(6) |
A 2007/589/EK bizottsági határozatot (3) ezért ennek megfelelően módosítani kell. |
(7) |
Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a 2003/87/EK irányelv 23. cikkében említett, éghajlatváltozással foglalkozó bizottság véleményével, |
ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:
1. cikk
A 2007/589/EK határozat a következőképpen módosul:
1. |
Az 1. cikk helyébe a következő szöveg lép: „1. cikk E határozat I–XIV. és XVI–XVIII. melléklete állapítja meg a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében felsorolt, valamint az említett irányelv 24. cikkének (1) bekezdése értelmében felvett tevékenységekből származó, üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának nyomon követésére és jelentésére vonatkozó iránymutatásokat. A 2003/87/EK irányelv 3e. vagy 3f. cikke szerinti alkalmazás céljára a légiközlekedési tevékenységekből származó tonnakilométer-adatok nyomon követésével és jelentésével kapcsolatos iránymutatások a XV. mellékletben szerepelnek. Ezen iránymutatások alapját az említett irányelv IV. mellékletében meghatározott elvek képezik.” |
2. |
A mellékletek tartalomjegyzéke az alábbiak szerint módosul:
|
3. |
Az I. melléklet az e határozat mellékletének A. részében meghatározottak szerint módosul. |
4. |
A XII. melléklet helyébe az e határozat mellékletének B. részében meghatározott szöveg lép. |
5. |
A határozat kiegészül az e határozat mellékletének C. részében szereplő XVI. melléklettel. |
6. |
A határozat kiegészül az e határozat mellékletének D. részében szereplő XVII. melléklettel. |
7. |
A határozat kiegészül az e határozat mellékletének E. részében szereplő XVIII. melléklettel. |
2. cikk
Ennek a határozatnak a tagállamok a címzettjei.
Kelt Brüsszelben, 2010. június 8-án.
a Bizottság részéről
Connie HEDEGAARD
a Bizottság tagja
(1) HL L 275., 2003.10.25., 32. o.
(2) HL L 140., 2009.6.5., 63. o.
(3) HL L 229., 2007.8.31., 1. o.
(4) HL L 140., 2009.6.5., 114. o.”
MELLÉKLET
A. |
Az I. melléklet a következőképpen módosul:
|
B. |
A XII. melléklet helyébe a következő szöveg lép: „XII. MELLÉKLET Iránymutatások üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának vagy átadott mennyiségének folyamatos mérőrendszerekkel történő meghatározásához 1. TERJEDELEM ÉS TELJESSÉG E melléklet rendelkezései a 2003/87/EK irányelv hatálya alá tartozó valamennyi tevékenységből származó, üvegházhatást okozó gázok kibocsátására terjednek ki. Egy létesítményen belül több kibocsátó forrás is lehet. E melléklet rendelkezései ezen túlmenően a csővezetékekben továbbított CO2-áramok meghatározásához alkalmazott folyamatos mérőrendszerekre is alkalmazandók, különösen abban az esetben, amikor ez utóbbiakat a CO2 leválasztása, szállítása és geológiai tárolása során a CO2 létesítmények közötti átadása céljára használják. Ennek alkalmazásában az I. melléklet 6. és 7.2. szakaszában a kibocsátásokra tett utalásokat úgy kell érteni, mint amelyek az I. melléklet 5.7. szakaszával összhangban átadott CO2-mennyiségekre vonatkoznak. 2. AZ ÜVEGHÁZHATÁST OKOZÓ GÁZOK KIBOCSÁTÁSÁNAK MEGHATÁROZÁSA 1. meghatározási szint: El kell érni, hogy minden egyes mérési pontot figyelembe véve a jelentési időszakra meghatározott összes kibocsátás vagy CO2-áramlás összesített bizonytansága kisebb legyen ± 10 %-nál. 2. meghatározási szint: El kell érni, hogy minden egyes mérési pontot figyelembe véve a jelentési időszakra meghatározott összes kibocsátás vagy CO2-áramlás összesített bizonytansága kisebb legyen ± 7,5 %-nál. 3. meghatározási szint: El kell érni, hogy minden egyes mérési pontot figyelembe véve a jelentési időszakra meghatározott összes kibocsátás vagy CO2-áramlás összesített bizonytansága kisebb legyen ± 5 %-nál. 4. meghatározási szint: El kell érni, hogy minden egyes mérési pontot figyelembe véve a jelentési időszakra meghatározott összes kibocsátás vagy CO2-áramlás összesített bizonytansága kisebb legyen ± 2,5 %-nál. Általános megközelítés: Egy adott üvegházhatást okozó gáznak az egy kibocsátó forrásból származó összkibocsátását vagy a mérési ponton keresztül áramló CO2 mennyiségét a jelentési időszakra az alábbi képlettel kell meghatározni. Ha egy létesítményben több kibocsátó forrás van, és ezek együttesen nem mérhetők, akkor az ezekből a kibocsátó forrásokból származó kibocsátásokat külön-külön kell mérni, és ezek összege fogja megadni az adott gáz összkibocsátását a jelentési időszakban a létesítmény egészére.
A paraméterként használt üvegházhatást okozó gáz koncentrációját és füstgázáramát az I. melléklet 6. szakaszában szereplő rendelkezéseknek megfelelően kell meghatározni. A csővezetékeken keresztül átadott CO2 mérése tekintetében az I. melléklet 6. szakaszát értelemszerűen úgy kell alkalmazni, mintha a mérési pont kibocsátási forrás volna. Az ilyen mérési pontok esetében nem kell a 6.3. szakasz c) pontjában előírt ellenőrző számításokat végezni. Az üvegházhatást okozó gáz koncentrációja A füstgázban lévő, üvegházhatást okozó gáz koncentrációját reprezentatív mérőponton végzett folyamatos méréssel kell meghatározni. Az üvegházhatást okozó gáz koncentrációját két módszerrel lehet meghatározni: A. MÓDSZER Az üvegházhatást okozó gáz koncentrációjának mérése közvetlenül történik. B. MÓDSZER Nagyon magas üvegházhatásúgáz-koncentrációk esetében, például a közlekedési hálózat vonatkozásában, az üvegházhatást okozó gázok koncentrációja anyagmérlegen alapuló módszerrel is kiszámítható, a létesítmény nyomonkövetési tervében meghatározottaknak megfelelően, a gázáram valamennyi egyéb összetevőjének mért koncentrációs értékét figyelembe véve:
Füstgázáram A száraz füstgázáram az alábbi módszerek valamelyikével határozható meg. A. MÓDSZER A Q e füstgázáram anyagmérleggel kiszámítható, figyelembe véve az összes lényeges paramétert, mint például a belépő anyagok, a belépő levegőáram, a technológiai hatékonyság, valamint a kilépő oldalon a termékkibocsátás, az oxigénkoncentráció, az SO2-koncentráció és az NOx-koncentráció. A konkrét számítási módszert az illetékes hatóságnak a nyomonkövetési terv és a nyomonkövetési módszertan értékelésének részeként jóvá kell hagynia. B. MÓDSZER: A Q e füstgázáram meghatározása reprezentatív mérőponton végzett folyamatos áramméréssel.” |
C. |
A határozat a következő XVI. melléklettel egészül ki: „XVI. MELLÉKLET Az elszállítás és a 2009/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alapján engedélyezett tárolóhelyen való geológiai tárolás céljából végzett CO2 leválasztási tevékenységekből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátások meghatározására szolgáló tevékenységspecifikus iránymutatások 1. TERJEDELEM ÉS TELJESSÉG Az e mellékletben foglalt tevékenységspecifikus iránymutatásokat a CO2-leválasztási tevékenységekből származó kibocsátások nyomon követésére kell alkalmazni. A CO2-leválasztást elvégezheti akár a más létesítményekben keletkezett CO2-t átvevő speciális létesítmény, akár a CO2-kibocsátással járó tevékenységet végző létesítmény maga: ez utóbbi esetben a leválasztás ugyanannak az üvegházhatású gáz kibocsátására vonatkozó engedélynek a keretében történik. A létesítménynek valamennyi, a CO2 leválasztásában, ideiglenes tárolásában, a CO2 szállító hálózatba vagy a CO2-ből álló üvegházhatásúgáz-kibocsátások geológiai tárolására szolgáló tárolóhelyre való átadásában részt vevő összetevőjét szerepeltetni kell az üvegházhatású gáz kibocsátására vonatkozó engedélyben. Abban az esetben, ha a létesítmény a 2003/87/EK irányelv hatálya alá tartozó egyéb tevékenységet végez, akkor a szóban forgó tevékenységeket az ezen iránymutatások vonatkozó melléklete alapján kell nyomon követni. 2. A CO2-LEVÁLASZTÁSI TEVÉKENYSÉGEKBŐL SZÁRMAZÓ KIBOCSÁTÁSOK A CO2-leválasztási műveletek során felmerülő potenciális CO2 kibocsátási források a következők:
3. AZ ÁTADOTT ÉS A KIBOCSÁTOTT CO2-MENNYISÉGEK MEGHATÁROZÁSA 3.1. A MENNYISÉG LÉTESÍTMÉNYSZINTŰ MEGHATÁROZÁSA A kibocsátásokat teljes anyagmérleg felhasználásával kell kiszámítani, tekintetbe véve a létesítményben megvalósuló valamennyi, a kibocsátás szempontjából releváns folyamatból származó potenciális CO2 kibocsátást, valamint a leválasztott és a szállítóhálózatba átadott CO2 mennyiségét. A létesítmény kibocsátásait a következő képlettel kell számítani: Eleválasztó létesítmény = Tinput + Eleválasztás nélkül – Ttárolásra ahol:
Azokban az esetekben, amikor a CO2-leválasztást ugyanaz a létesítmény végzi, amelyikből a CO2 származik, a Tinput nullával egyenlő. Önálló leválasztó létesítmények esetében az Eleválasztás nélkül a kibocsátásoknak azon mennyisége, amely a leválasztó létesítménybe leválasztás céljából átadott CO2-n kívüli forrásokból származik, például a turbinákból, kompreszszorokból, fűtőberendezésekből származó égetési eredetű kibocsátások. Ezeket a kibocsátásokat a megfelelő tevékenységspecifikus mellékletnek megfelelően elvégzett számításokkal vagy mérésekkel lehet meghatározni. Az önálló leválasztó létesítmények esetében a CO2-t leválasztó létesítménybe átadó létesítmény a Tinput összegét levonja saját kibocsátásaiból. 3.2. AZ ÁTADOTT CO2 MEGHATÁROZÁSA Az átadott és a leválasztó létesítménybe átvett CO2 mennyiségét az I. melléklet 5.7. szakaszával összhangban, a XII. mellékletnek megfelelően alkalmazott folyamatos kibocsátásmérő rendszerekkel kell meghatározni. Legalább a XII. mellékletben meghatározottak szerinti 4. meghatározási szintet kell alkalmazni. A vonatkozó kibocsátási forrás esetében kizárólag akkor használható eggyel alacsonyabb meghatározási szint, ha az illetékes hatóság számára kielégítő módon bizonyítják, hogy a 4. meghatározási szinten alapuló megközelítés műszakilag megvalósíthatatlan.” |
D. |
A határozat az alábbi XVII. melléklettel egészül ki: „XVII. MELLÉKLET A 2009/31/EK irányelv alapján engedélyezett tárolóhelyen való geológiai tárolás céljából végzett csővezetékes CO2-szállításból származó üvegházhatásúgáz-kibocsátások meghatározására szolgáló tevékenységspecifikus iránymutatások 1. TERJEDELEM ÉS TELJESSÉG A CO2 csővezetékeken keresztül történő szállításából származó kibocsátások nyomon követésének és jelentésének tárgyi terjedelmét a szállítóhálózat üvegházhatású gáz kibocsátására vonatkozó engedélye határozza meg, a szállítóhálózatba beleértve a hozzá funkcionálisan kapcsolódó létesítményeket – köztük a nyomásfokozó állomásokat és a fűtőberendezéseket – is. Mindegyik szállítóhálózatnak van legalább egy olyan kezdő- és egy olyan végpontja, amely a CO2 leválasztását, szállítását vagy geológiai tárolását végző más létesítményekhez kapcsolódik. A kezdő- és a végpontok lehetnek a szállítóhálózat kettéágazásai vagy országhatárok. A kezdő- és végpontoknak, valamint a kapcsolódó létesítményeknek szerepelniük kell az üvegházhatású gáz kibocsátására vonatkozó engedélyben. 2. A CO2-KIBOCSÁTÁS MENNYISÉGÉNEK MEGHATÁROZÁSA A CO2 csővezetéken történő szállítása során felmerülő potenciális CO2 kibocsátási források a következők:
A lenti B. módszert alkalmazó szállítóhálózat esetében a számított kibocsátáshoz nem kell hozzáadni a kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá tartozó más létesítményektől átvett CO2-t, és annak számított kibocsátásából nem kell levonni a kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá tartozó más létesítményekbe átadott CO2 mennyiségét. 2.1. A MENNYISÉG MEGHATÁROZÁSÁRA ALKALMAZOTT MEGKÖZELÍTÉSEK A szállítóhálózatok üzemeltetői a következő két módszer közül választhatnak: A. MÓDSZER: A szállítóhálózat kibocsátásait a következő képlet szerint alkalmazott anyagmérleg alapján kell meghatározni:
ahol:
B. MÓDSZER: A kibocsátásokat a létesítményben végrehajtott, a kibocsátás szempontjából releváns valamennyi folyamatból származó potenciális CO2 kibocsátásnak, valamint a leválasztott és a szállítóhálózatba átadott CO2 mennyiségének figyelembevételével, a következő képlet alkalmazásával kell kiszámítani: Kibocsátások [t CO2]= CO2 diffúz + CO2 légkörbe visszajuttatott + CO2 szivárgások + CO2 létesítmények ahol:
2.2. A MENNYISÉG MEGHATÁROZÁSÁVAL KAPCSOLATOS KÖVETELMÉNYEK Akár az A., akár a B. módszert választja, az üzemeltetőnek bizonyítania kell az illetékes hatóság előtt, hogy a választott módszer indokolatlanul magas költségek nélkül, az üvegházhatású gáz kibocsátására vonatkozó engedély érvényessége idején elérhető legjobb technológia és szaktudás alkalmazásával az összkibocsátás tekintetében megbízhatóbb, alacsonyabb bizonytalanságú eredményekhez vezet. A B. módszer választása esetén az üzemeltető az illetékes hatóság számára elfogadható módon bizonyítja, hogy az üzemeltető szállítóhálózatának éves szintű üvegházhatásúgáz-kibocsátása vonatkozásában fennálló bizonytalanság nem haladja meg a 7,5 %-ot. 2.2.1. AZ A. MÓDSZERREL KAPCSOLATOS KÜLÖNLEGES KÖVETELMÉNYEK: A szállítóhálózatba átadott és a szállítóhálózatból átvett CO2 mennyiségét az I. melléklet 5.7. szakaszával összhangban, a XII. mellékletnek megfelelően alkalmazott folyamatos kibocsátásmérő rendszerekkel kell meghatározni. Legalább a XII. mellékletben meghatározottak szerinti 4. meghatározási szintet kell alkalmazni. A vonatkozó kibocsátási forrás esetében kizárólag akkor használható eggyel alacsonyabb meghatározási szint, ha az illetékes hatóság számára kielégítő módon bizonyítják, hogy az ezen a meghatározási szinten alapuló megközelítés műszakilag megvalósíthatatlan. 2.2.2. A B. MÓDSZERREL KAPCSOLATOS KÜLÖNLEGES KÖVETELMÉNYEK: 2.2.2.1. Égetésből származó kibocsátások A tüzelőanyag-használatból eredő, égetésből származó potenciális kibocsátásokat a II. melléklettel összhangban kell nyomon követni. 2.2.2.2. A szállítóhálózatból származó diffúz kibocsátások Diffúz kibocsátások a következőkben felsorolt típusokhoz tartozó berendezésekből származhatnak:
Amennyiben diffúz kibocsátásokkal kell számolni, az egy berendezésre/előfordulásra vonatkoztatott, g CO2/időegységben kifejezett átlagos kibocsátási tényezőket (EF) az üzemeltető a művelet megkezdésekor, de legkésőbb az első olyan jelentéstételi év végéig meghatározza, amelyben a szállítóhálózat már üzemel. Ezeket a tényezőket az üzemeltetők a szakterület vonatkozásában rendelkezésre álló legjobb technikák alapján legalább ötévente felülvizsgálják. Az összkibocsátás meghatározásához az egyes kategóriákban meglévő berendezések számát meg kell szorozni a kibocsátási tényezővel, majd össze kell adni az egyes kategóriák esetében kapott eredményeket az itt látható egyenlet mintájára:
Az előfordulások száma megegyezik a szóban forgó berendezések kategóriánkénti darabszámával, megszorozva az egy évre eső időegységek számával. 2.2.2.3. A szivárgásból származó kibocsátások A szállítóhálózat üzemeltetője reprezentatív (térbeli és időbeli) hőmérséklet- és nyomásadatokkal bizonyítja a hálózat szivárgásmentes működését. Amennyiben az adatok alapján szivárgásra lehet következtetni, az üzemeltető a szakterület vonatkozásában rendelkezésre álló, helyes gyakorlatra vonatkozó iránymutatások alapján, a nyomonkövetési tervben dokumentált megfelelő módszerrel kiszámítja a szivárgás következtében a légkörbe jutatott CO2 mennyiségét, pl. a hőmérsékletre és a nyomásra vonatkozó adatoknak a szivárgásmentes működés során mért átlagos nyomás- és hőmérsékleti értékekkel való összehasonlításából kapott különbségek felhasználásával. 2.2.2.4. Légkörbe visszajuttatott kibocsátások Az üzemeltető a nyomonkövetési tervben kitér a légkörbe visszajutatott kibocsátást eredményező potenciális helyzetekkel kapcsolatos elemzésre, beleértve a karbantartással vagy vészhelyzettel összefüggésben keletkező kibocsátásokat is, és a szakterület vonatkozásában rendelkezésre álló, helyes gyakorlatra vonatkozó iránymutatások alapján a légkörbe visszajutatott CO2 mennyiségének kiszámítására megfelelően dokumentált módszertant határoz meg. 2.2.2.5. A diffúz kibocsátásokkal és a szivárgásból származó kibocsátásokkal kapcsolatban végzett számítási eredmények validálása Tekintve, hogy a szállítóhálózatba átadott és az onnan átvett CO2 nyomon követésére minden esetben kereskedelmi célból kerül majd sor, a szállítóhálózat üzemeltetője évente legalább egy alkalommal az A. módszert alkalmazza a B. módszer eredményeinek validálására. Ebben a tekintetben az átadott CO2 mérésére a XII. mellékletben meghatározott alacsonyabb meghatározási szintek is alkalmazhatók.” |
E. |
A határozat a következő XVIII. melléklettel egészül ki: „XVIII. MELLÉKLET A CO2-nek a 2009/31/EK irányelv alapján engedélyezett tárolóhelyen való geológiai tárolására vonatkozó tevékenységspecifikus iránymutatások 1. TERJEDELEM A CO2 geológiai tárolásából származó kibocsátások nyomon követésének és jelentésének tárgyi terjedelmét az egyes tárolóhelyekre külön-külön kell megállapítani, a 2009/31/EK irányelv alapján kiadott engedélyben a tárolóhely és a tárolókomplexum pontos lehatárolása alapján. A CO2 besajtolására alkalmazott berendezésekből származó valamennyi kibocsátási forrást fel kell tüntetni az üvegházhatású gáz kibocsátására vonatkozó engedélyben. Amennyiben egy tárolókomplexumból származó olyan szivárgásokat azonosítanak, amelyek kibocsátáshoz vagy CO2 vízoszlopba juttatásához vezetnek, akkor ezeket a szivárgásokat az adott létesítmény vonatkozásában mindaddig kibocsátási forrásként kell nyilvántartani, amíg a 2009/31/EK irányelv 16. cikke szerinti korrekciós intézkedéseket végre nem hajtották, és nem vált kimutathatatlanná a szivárgásból származó kibocsátás vagy vízoszlopba juttatás. 2. CO2-KIBOCSÁTÁSOK BEAZONOSÍTÁSA A CO2 geológiai tárolása során felmerülő potenciális CO2 kibocsátási források a következők:
A tárolóhelyek esetében a számított kibocsátáshoz nem kell hozzáadni a más létesítményektől átvett CO2-t, illetve a számított kibocsátásból nem kell levonni a más létesítménybe átadott vagy a tárolóhelyen geológiai tárolás alatt lévő CO2 mennyiségét. 2.1. A TÜZELŐANYAG-HASZNÁLATBÓL SZÁRMAZÓ KIBOCSÁTÁSOK A földfelszín feletti tevékenységekhez kapcsolódó égetésből származó kibocsátásokat a II. melléklettel összhangban kell meghatározni. 2.2. A BESAJTOLÁSKOR KELETKEZŐ LÉGKÖRBE JUTATOTT ÉS DIFFÚZ KIBOCSÁTÁSOK A légkörbe jutatott és a diffúz kibocsátásokat a következők szerint kell meghatározni: CO2 kibocsátott mennyisége [tCO2] = V CO2 [tCO2] + F CO2 [tCO2] ahol: V CO2= a légkörbe jutatott CO2 mennyisége F CO2 = a= diffúz kibocsátásokból származó CO2 mennyisége A V CO2 meghatározásához az ezen iránymutatások XII. mellékletével összhangban folyamatos kibocsátásmérő rendszereket kell alkalmazni. Amennyiben a folyamatos kibocsátásmérő rendszerek alkalmazása ésszerűtlenül költséges lenne, az üzemeltető az illetékes hatóság jóváhagyásától függően a szakterületre vonatkozó helyes gyakorlat alapján kidolgozott megfelelő módszert felveheti a nyomonkövetési tervbe. Az F CO2 egyetlen forrásnak tekintendő, azaz a XII. melléklet és az I. melléklet 6.2. szakaszának a bizonytalansággal kapcsolatos követelményei az összesített értékre, nem pedig az egyes kibocsátási pontokra alkalmazandók. Az üzemeltető a nyomonkövetési tervben kitér a diffúz kibocsátás potenciális forrásaival kapcsolatos elemzésre és a szakterület vonatkozásában rendelkezésre álló, helyes gyakorlatra vonatkozó iránymutatások alapján az F CO2 mennyiségének kiszámítására vagy mérésére megfelelően dokumentált módszertant határoz meg. Az F CO2 meghatározására a sajtolóberendezés vonatkozásában a 2009/31/EK irányelv 13. cikkének és II. melléklete 1.1. e)–h) alpontjainak megfelelően gyűjtött adatok is felhasználhatók, amennyiben azok megfelelnek az ezen irányelvben szereplő követelményeknek. 2.3. A FOKOZOTT SZÉNHIDROGÉN-KINYERÉSRE IRÁNYULÓ MŰVELETEK SORÁN KELETKEZŐ LÉGKÖRBE JUTATOTT ÉS DIFFÚZ KIBOCSÁTÁSOK A fokozott szénhidrogén-kinyerésnek és a CO2 geológiai tárolásának kombinációja nagy valószínűséggel további forrásanyag-kibocsátással jár, azaz a szénhidrogének kitermelésével párhuzamosan CO2 keletkezik. A fokozott szénhidrogén-kinyerésre irányuló műveletek során a következő további kibocsátási források merülnek fel:
A diffúz kibocsátásokat rendszerint visszairányítják egy gáztároló rendszerbe, a fáklyához vagy a CO2 lefúvató rendszerbe. Az ilyen diffúz kibocsátásokat vagy pl. a CO2 lefúvató rendszerből a légkörbe juttatott CO2-t az e melléklet 2.2. szakaszának megfelelően kell meghatározni. A fáklyázásból származó kibocsátásokat a II. mellékletnek megfelelően, a fáklyagáz potenciális inherens CO2 tartalmának figyelembevételével kell meghatározni. 3. A TÁROLÓKOMPLEXUMBÓL MEGVALÓSULÓ SZIVÁRGÁS Nyomonkövetési eljárást kell indítani abban az esetben, ha a szivárgás kibocsátást vagy vízoszlopba juttatást eredményez. A CO2 vízoszlopba juttatásából származó kibocsátásokat a vízoszlopba juttatott mennyiséggel megegyező mennyiségűnek kell tekinteni. A kibocsátások vagy a szivárgás következtében keletkező vízoszlopba juttatást mindaddig nyomon kell követni, amíg a 2009/31/EK irányelv 16. cikke szerinti korrekciós intézkedéseket végre nem hajtották, és nem vált kimutathatatlanná a kibocsátás vagy vízoszlopba juttatás. A kibocsátások és a vízoszlopba juttatás mennyiségét a következők szerint kell meghatározni:
ahol:
A szivárgásokból származó kibocsátások vagy vízoszlopba juttatás mennyiségi meghatározására más módszerek is alkalmazhatók, amennyiben a fent leírt megközelítésnél nagyobb pontosságuk miatt az illetékes hatóság jóváhagyta őket. A tárolókomplexumból kiszivárgott kibocsátások mennyiségét minden szivárgás esetében a jelentési időszakra vonatkozó legfeljebb ± 7,5 %-os összesített bizonytalansággal kell meghatározni. Abban az esetben, ha az alkalmazott mennyiségmeghatározási módszer összesített bizonytalansága meghaladja a ± 7,5 %-ot a következők szerinti kiigazítást kell alkalmazni: CO2,jelentett [tCO2] = CO2,meghatározott mennyiség [tCO2] × (1 + (Bizonytalanságrendszer [%]/100) – 0,075) ahol:
|