17.11.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 302/1

(1)

A hitelminősítő intézetek fontos szerepet játszanak a globális értékpapír- és bankpiacokon, mivel hitelminősítéseiket befektetők, hitelfelvevők, kibocsátók és kormányok használják körültekintő befektetési és finanszírozási döntéseik meghozatala során. A hitelintézetek, befektetési vállalkozások, élet-, nemélet- és viszontbiztosítók, az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások (ÁÉKBV) és a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények ezeket a hitelminősítéseket tőkekövetelményüknek a fizetőképesség biztosítása céljából történő kiszámításához vagy befektetési tevékenységük kockázatainak kiszámításához referenciaként használhatják. Következésképp a hitelminősítések jelentősen befolyásolják a piacok működését, valamint a befektetők és fogyasztók bizalmát. Alapvető fontosságú tehát, hogy a hitelminősítő tevékenységeket az integritás, az átláthatóság, a felelősség és a felelősségteljes irányítás elveivel összhangban végezzék, annak biztosítása érdekében, hogy a Közösségben használt vagy a Közösséget érintő hitelminősítések függetlenek, tárgyilagosak és megfelelő minőségűek legyenek.

(2)

Jelenleg a legtöbb hitelminősítő intézet székhelye a Közösségen kívül található. A tagállamok többsége nem szabályozza a hitelminősítő intézetek tevékenységét vagy a hitelminősítések kiadásának feltételeit. Annak ellenére, hogy a pénzügyi piacok működése szempontjából kiemelkedő fontossággal bírnak, a hitelminősítő intézetekre csak meghatározott területeken vonatkoznak közösségi jogszabályok, nevezetesen a bennfentes kereskedelemről és a piaci manipulációról szóló, 2003. január 28-i 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4). Ezenfelül a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló, 2006. június 14-i 2006/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) és a befektetési vállalkozások és hitelintézetek tőkemegfeleléséről szóló, 2006. június 14-i 2006/49/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) vonatkozik a hitelminősítő intézetekre. Ezért fontos olyan szabályokat megállapítani, amelyek biztosítják, hogy a Közösségben nyilvántartásba vett hitelminősítő intézetek által kiadott összes hitelminősítés megfelelő minőségű legyen, és hogy olyan hitelminősítő intézetek adják ki azokat, amelyekre szigorú követelmények vonatkoznak. A hitelminősítő intézetekre vonatkozó szabályok konvergenciájának biztosítása érdekében a Bizottság továbbra is együttműködik nemzetközi partnereivel. Lehetőséget kell adni arra, hogy hitelminősítéseket kiadó bizonyos központi bankokat mentesítsenek e rendelet hatálya alól, amennyiben eleget tesznek azon lényeges alkalmazandó feltételeknek, amelyek hitelminősítési tevékenységeik függetlenségét és integritását biztosítják, és amelyek olyan szigorúak, mint az e rendeletben megállapított követelmények.

(3)

E rendelet nem teremthet általános kötelezettséget az e rendelet szerint minősítendő pénzügyi eszközök vagy pénzügyi kötelezettségek tekintetében. Nem követelheti meg különösen az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1985. december 20-i 85/611/EGK tanácsi irányelvben (7) meghatározott átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásoktól (ÁÉKBV) vagy a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenységéről és felügyeletéről szóló, 2003. június 3-i 2003/41/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (8) meghatározott foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézményektől azt, hogy kizárólag az e rendelet szerint minősített pénzügyi eszközökbe fektessenek.

(4)

E rendelet nem teremthet általános kötelezettséget arra, hogy a pénzügyi intézmények vagy befektetők csak olyan értékpapírokba fektessenek be, amelyekre vonatkozóan az értékpapírok nyilvános kibocsátásakor vagy piaci bevezetésekor közzéteendő tájékoztatóról szóló, 2003. november 4-i 2003/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (9) és a 2003/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a tájékoztatókban foglalt információk formátuma, az információk hivatkozással történő beépítése, a tájékoztatók közzététele és a reklámok terjesztése tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2004. április 29-i 809/2004/EK bizottsági rendelettel (10) összhangban tájékoztatót tettek közzé, és amelyeket e rendeletnek megfelelően minősítettek. E rendelet továbbá nem kötelezheti a kibocsátókat, ajánlattevőket vagy szabályozott piacra történő bevezetést kérelmező személyeket, hogy hitelminősítést szerezzenek olyan értékpapírokra, amelyekre a 2003/71/EK irányelv és a 809/2004/EK rendelet szerinti tájékoztató közzétételére irányuló kötelezettség vonatkozik.

(5)

A 2003/71/EK irányelv és a 809/2004/EK rendelet értelmében közzétett tájékoztatónak egyértelmű és jól látható információkat kell tartalmaznia arra nézve, hogy a vonatkozó értékpapírok hitelminősítését a Közösségben székhellyel rendelkező és az e rendeletnek megfelelően nyilvántartásba vett hitelminősítő intézet adta-e ki vagy nem. Mindazonáltal e rendelet egyetlen rendelkezése sem akadályozhatja meg a 2003/71/EK irányelv és a 809/2004/EK rendelet szerinti tájékoztató közzétételéért felelős személyeket abban, hogy a tájékoztatóba lényeges információkat – köztük a harmadik országokban kiadott hitelminősítéseket és kapcsolódó információkat – foglaljanak.

(6)

A hitelminősítő intézeteknek a hitelminősítések kiadása és hitelminősítési tevékenységek folytatása mellett képesnek kell lenniük szakmai alapon kiegészítő tevékenységek végzésére is. A kiegészítő tevékenységek nem áshatják alá a hitelminősítő intézetek hitelminősítői tevékenységének függetlenségét és integritását.

(7)

Ez a rendelet a Közösségben nyilvántartásba vett hitelminősítő intézetek által kiadott hitelminősítésekre alkalmazandó. E rendelet fő célja a pénzügyi piacok stabilitásának és a befektetőknek a védelme. A hitelbírálati minősítéseket, a hitelbírálati minősítési rendszereket és a fogyasztói, kereskedelmi vagy ipari kapcsolatokból adódó kötelezettségekhez kapcsolódó hasonló értékeléseknek nem kell e rendelet hatálya alá tartozniuk.

(8)

A hitelminősítő intézetek önkéntes alapon alkalmazhatják az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezete által kiadott, a hitelminősítő intézetekre vonatkozó magatartási alapkódexet (IOSCO-kódex). 2006-ban a hitelminősítő intézetekről szóló bizottsági közlemény (11) felkérte a 2009/77/EK bizottsági határozattal (12) létrehozott európai értékpapír-piaci szabályozók bizottságát (CESR), hogy kövesse nyomon az IOSCO-kódex betartását, és erről évente tegyen jelentést a Bizottságnak.

(9)

Az Európai Tanács a 2008. március 13-i és 14-i ülésén kidolgozott következtetésekben keresett választ a pénzügyi rendszer feltárt fő gyengeségeire. Az egyik célkitűzés az volt, hogy javuljon a piac működése és javuljanak az ösztönző struktúrák, ideértve a hitelminősítő intézetek szerepét.

(10)

A megítélés szerint a hitelminősítő intézetek hitelminősítései sikertelenek voltak egyrészt abban, hogy nem tükrözték elég korán a piaci feltételek romlását, másrészt a piaci válság elmélyülését követően az intézetek nem tudták időben kiigazítani hitelminősítéseiket. Ezt a mulasztást a legmegfelelőbb módon az összeférhetetlenséggel, a hitelminősítések minőségével, a hitelminősítő intézetek átláthatóságával és belső irányításukkal, valamint a hitelminősítő intézetek tevékenységeinek felügyeletével kapcsolatos intézkedések segítségével lehet korrigálni. A hitelminősítések felhasználóinak nem szabad vakon megbízniuk a hitelminősítésekben, hanem gondot kell fordítaniuk arra, hogy mindig saját elemzéseket és megfelelő átvilágítási eljárást is végezzenek, ha ilyen hitelminősítésekre hagyatkoznak.

(11)

Meg kell állapítani a hitelminősítések minőségének javításával kapcsolatos közös keretszabályokat, különösen azon hitelminősítések vonatkozásában, amelyeket a Közösségben összehangolt szabályokkal szabályozott pénzügyi intézmények és személyek használnak fel. E közös keretszabályok hiányában fennáll annak kockázata, hogy a tagállamok nemzeti szinten eltérő intézkedéseket hoznak, ami közvetlen negatív hatást gyakorol a belső piac megfelelő működésére, illetve akadályozza azt, mivel a Közösség pénzügyi intézményei által felhasználandó hitelminősítéseket kiadó hitelminősítő intézetekre a különböző tagállamokban különböző szabályok vonatkoznának. Emellett, ha a hitelminősítésekre vonatkozó minőségi követelmények eltérőek, akkor a befektetők és fogyasztók védelmének szintje is eltérhet. Ezenkívül a felhasználóknak lehetőségük kell, hogy legyen arra, hogy összehasonlítsák a Közösségben kiadott hitelminősítéseket a nemzetközileg kiadott hitelminősítésekkel.

(12)

Ez a rendelet nem érinti a hitelminősítéseknek az e rendeletben említett személyektől eltérő személyek általi felhasználását.

(13)

Kívánatos rendelkezni a harmadik országokban szabályozási célból kiadott hitelminősítések felhasználásáról, amennyiben e minősítések olyan követelményeknek tesznek eleget, amelyek olyan szigorúak, mint az e rendeletben előírt követelmények. E rendelet egy olyan befogadási rendszert vezet be, amely lehetővé teszi a Közösségben székhellyel rendelkező és rendelkezéseinek megfelelően nyilvántartásba vett hitelminősítő intézetek számára, hogy befogadják a harmadik országokban kiadott hitelminősítéseket. Egy harmadik országban kiadott hitelminősítés befogadásakor a hitelminősítő intézeteknek meg kell határozniuk és folyamatosan nyomon kell követniük, hogy az ilyen hitelminősítések kiadását eredményező hitelminősítési tevékenységek eleget tesznek-e a hitelminősítések kiadására vonatkozó azon követelményeknek, amelyek olyan szigorúak, mint az e rendeletben előírt követelmények, és ezáltal gyakorlatilag ugyanazokat a célokat és hatásokat érik el.

(14)

Azon aggodalmak eloszlatása érdekében, amelyek arra vonatkoznak, hogy a Közösségben való letelepedés hiánya súlyosan akadályozza a Közösségben lévő pénzügyi piacok érdekeit leginkább szolgáló hatékony felügyeletet, ilyen befogadási rendszert kell bevezetni azon hitelminősítő intézetek tekintetében, amelyek a Közösségben székhellyel rendelkező hitelminősítő intézetek leányvállalatai, vagy szorosan együttműködnek a fenti hitelminősítő intézetekkel. Mindazonáltal bizonyos esetekben szükséges lehet a Közösségben lévő fizikai jelenlétre vonatkozó követelmény kiigazítása, különösen a harmadik országokból származó kisebb hitelminősítő intézetek tekintetében, amelyek nincsenek jelen a Közösségben és nincs leányvállalatuk a Közösségben. Az ő esetükben külön hitelesítési rendszert kell létrehozni, feltéve, hogy egy vagy több tagállam pénzügyi piacának pénzügyi stabilitása vagy integritása tekintetében rendszerkockázati szempontból nem fontosak.

(15)

A hitelesítésre azután nyílhat lehetőség, hogy a Bizottság megállapítja a harmadik ország jogi és felügyeleti kerete és az e rendelet követelményei közötti egyenértékűséget. A tervezett egyenértékűségi mechanizmus nem szabad, hogy automatikus hozzáférést biztosítson a Közösséghez, hanem azt a lehetőséget kell felkínálnia a harmadik országokból származó, hitelesítést kérő hitelminősítő intézetek számára, hogy eseti alapon értékeljék őket, és mentesüljenek a Közösségben tevékenykedő hitelminősítő intézetekre vonatkozó szervezeti követelmények egy része – köztük a Közösségben való fizikai jelenlét követelménye – alól.

(16)

A rendeletnek azt is elő kell írnia, hogy a harmadik országok hitelminősítő intézetei feleljenek meg a hitelminősítői tevékenységük integritására vonatkozó követelményeknek, mint általános feltételeknek annak megakadályozása érdekében, hogy a harmadik ország illetékes hatóságai és egyéb közjogi hatóságai befolyásolhassák a hitelminősítések tartalmát, továbbá az összeférhetetlenséggel kapcsolatos megfelelő politika, a hitelminősítő elemzők rotációja, valamint a rendszeres és folyamatos közzététel biztosítása érdekében.

(17)

A befogadási rendszer és az egyenértékűségi rendszer hatékonyságának további fontos előfeltétele, hogy a székhely szerinti tagállamok illetékes hatóságai és a harmadik országok hitelminősítő intézetei felett illetékes hatóságok között jöjjenek létre hatékony együttműködési megállapodások.

(18)

A harmadik országban kiadott hitelminősítést befogadó hitelminősítő intézetnek teljes mértékben és feltétel nélkül felelősséget kell vállalnia az ilyen befogadott hitelminősítésért és az e rendeletben rögzített irányadó feltételek teljesítéséért.

(19)

E rendeletet nem kell alkalmazni azokra a hitelminősítésekre, amelyeket a hitelminősítő intézet egyéni megrendelés alapján végez és kizárólag az azt megrendelő személy részére készít, és amelyeket nem nyilvános közzététel vagy előfizetés útján történő terjesztés céljára szánnak.

(20)

A pénzügyi eszközök vagy pénzügyi kötelezettségek értékével vagy árával kapcsolatos befektetési kutatás, befektetési ajánlások és egyéb vélemények nem tekinthetők hitelminősítésnek.

(21)

A nem kezdeményezett hitelminősítést, vagyis az olyan hitelminősítést, amelyet nem a kibocsátó vagy a minősített szervezet felkérésére kezdeményeznek, egyértelműen nem kezdeményezett hitelminősítésekként kell azonosítani, és a megfelelő módon meg kell különböztetni őket a kezdeményezett hitelminősítésektől.

(22)

Az esetleges összeférhetetlenségek elkerülése érdekében a hitelminősítő intézet szakmai tevékenységét a hitelminősítések kiadására összpontosítja. A hitelminősítő intézet számára nem lehet konzultációs vagy tanácsadási szolgáltatások nyújtását engedélyezni. A hitelminősítő intézet így különösen nem tehet javaslatokat vagy ajánlásokat egy strukturált pénzügyi eszköz konstrukciójára vonatkozóan. Lehetővé kell tenni azonban, hogy a hitelminősítő intézet kiegészítő szolgáltatásokat nyújtson, amennyiben ez nem vezet esetleges összeférhetetlenségekhez a hitelminősítések kiadásában.

(23)

A hitelminősítő intézeteknek szigorú, szisztematikus, folyamatos, valamint többek között a korábbi tapasztalatok és az utótesztelések révén ellenőrizhető minősítési módszereket kell alkalmazniuk. E követelmény ugyanakkor nem szolgáltathat alapot az illetékes hatóságok és a tagállamok által a hitelminősítések tartalmába vagy módszerébe történő beavatkozáshoz. Ugyanígy a hitelminősítéseknek a hitelminősítő intézetek általi, legalább éves gyakoriságú felülvizsgálatára vonatkozó követelmény nem szabad, hogy veszélyeztesse a hitelminősítő intézetek arra vonatkozó kötelezettségét, hogy folyamatosan figyelemmel kísérjék a hitelminősítéseket, és hogy szükség szerint felülvizsgálják azokat. E követelményeket nem szabad oly módon alkalmazni, hogy az megakadályozza az új hitelminősítő intézetek piacra lépését.

(24)

A hitelminősítéseknek megalapozottnak és hitelt érdemlőnek kell lenniük a hitelminősítés torzulásának elkerülése érdekében.

(25)

A hitelminősítő intézeteknek közzé kell tenniük a hitelminősítési tevékenységük során alkalmazott módszerekkel, modellekkel és fő minősítési feltevésekkel kapcsolatos információkat. A modellekre vonatkozóan közzétett információkat olyan mértékben kell részletezni, hogy az megfelelő tájékoztatást nyújtson a hitelminősítések felhasználóinak ahhoz, hogy megfelelően végezhessék el saját átvilágítási eljárásukat annak megítélése során, hogy hagyatkozzanak-e ezekre a hitelminősítésekre. A modellekre vonatkozó információk közzététele nyomán azonban nem kerülhetnek nyilvánosságra üzleti szempontból érzékeny információk, és az nem akadályozhatja súlyosan az innovációt.

(26)

A hitelminősítő intézeteknek megfelelő belső szabályzatokat és eljárásokat kell kialakítaniuk a hitelminősítési folyamatban részt vevő alkalmazottakra és egyéb személyekre vonatkozóan annak érdekében, hogy elkerüljék, feltárják, kiküszöböljék vagy kezeljék és nyilvánosságra hozzák az összeférhetetlenségeket, és hogy minden esetben biztosítsák a hitelminősítési és felülvizsgálati folyamat színvonalát, integritását és alaposságát. Különösen a belső kontrollmechanizmus és a megfelelési funkció kell, hogy e szabályzatok és eljárások részét képezze.

(27)

A hitelminősítő intézetnek kerülnie kell az összeférhetetlenséget előidéző helyzeteket, és elkerülhetetlenségük esetén függetlensége biztosítása érdekében megfelelő módon kell kezelnie azokat. A hitelminősítő intézetnek az összeférhetetlenségeket időben fel kell tárnia. Ugyanakkor nyilvántartást kell vezetnie a hitelminősítő intézet és a hitelminősítési folyamatban érintett alkalmazottak és egyéb személyek függetlenségét fenyegető valamennyi jelentős veszélyről, csakúgy, mint az ilyen veszélyek csökkentése érdekében alkalmazott óvintézkedésekről.

(28)

A hitelminősítő intézeteknek vagy a hitelminősítő intézetek csoportjainak szabályokat kell hozniuk a hatékony vállalatirányítás fenntartása érdekében. A vállalatirányítási szabályok kidolgozása során a hitelminősítő intézetnek vagy a hitelminősítő intézetek csoportjának figyelembe kell vennie, hogy biztosítania kell az általa kiadott hitelminősítések függetlenségét, objektivitását és megfelelő minőségét.

(29)

A hitelminősítési folyamatnak a hitelminősítő intézet mint vállalkozás üzleti érdekétől való függetlenségének biztosítása érdekében a hitelminősítő intézetnek gondoskodnia kell arról, hogy az igazgatótanács vagy a felügyelőbizottság tagjainak legalább egyharmada, de legalább két tagja a jegyzett társaságok nem ügyvezetői igazgatói, illetve felügyelőbizottsági tagjai szerepéről, és az igazgatóság (felügyelőbizottság) által létrehozott bizottságokról szóló, 2005. február 15-i 2005/162/EK bizottsági ajánlás (13) III. szakaszának 13. pontjában foglaltakkal összeegyeztethető módon független legyen. Emellett szükséges, hogy a felső vezetés tagjainak többsége, ideértve az igazgatótanács vagy a felügyelőbizottság valamennyi független tagját, kellő szakértelemmel rendelkezzen a pénzügyi szolgáltatások megfelelő szakterületein. A megfelelési tisztviselőnek rendszeresen be kell számolnia feladatai elvégzéséről a felső vezetésnek, valamint az igazgatótanács vagy a felügyelőbizottság független tagjainak.

(30)

Az összeférhetetlenség elkerülése érdekében az igazgatótanács vagy a felügyelőbizottság független tagjainak nyújtott díjazás nem függhet a hitelminősítő intézet üzleti teljesítményétől.

(31)

A hitelminősítő intézetnek elegendő létszámú, megfelelő tudással és tapasztalattal rendelkező alkalmazottat kell kijelölnie hitelminősítő tevékenysége folytatására. A hitelminősítő intézetnek különösen azt kell biztosítania, hogy megfelelő humán erőforrás és pénzügyi forrás álljon rendelkezésre a hitelminősítések kiadására, nyomon követésére és aktualizálására.

(32)

Az ötven főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató hitelminősítő intézetek sajátos körülményeinek figyelembevétele érdekében az illetékes hatóságoknak mentességet kell tudniuk biztosítani az ilyen hitelminősítő intézetek számára az e rendeletben meghatározott, az igazgatótanács vagy a felügyelőbizottság szerepére, a megfelelési funkcióra, valamint a rotációs mechanizmusra vonatkozó egyes kötelezettségek tekintetében, feltéve, hogy a szóban forgó hitelminősítő intézetek igazolni tudják, hogy megfelelnek bizonyos feltételeknek. Az illetékes hatóságoknak különösen azt kell megvizsgálniuk, hogy a hitelminősítő intézet méretét úgy állapították-e meg, hogy a hitelminősítő intézet vagy a hitelminősítő intézetek csoportja elkerülhesse az e rendelet követelményeinek való megfelelést. A tagállamok illetékes hatóságainak úgy kell alkalmazniuk a mentességet, hogy elkerülhető legyen a belső piac felaprózódása, és garantálni lehessen a közösségi jog egységes alkalmazását.

(33)

Az ugyanazokkal a minősített szervezetekkel vagy azokkal kapcsolatban álló harmadik felekkel hosszú ideje fenntartott kapcsolat veszélyeztetheti a hitelminősítő elemzők és a hitelminősítéseket jóváhagyó személyek függetlenségét. Ezért a szóban forgó elemzőkre és személyekre vonatkozóan megfelelő rotációs mechanizmust kell bevezetni, amely biztosítja az elemzői csoportokban és a hitelminősítő bizottságokban a fokozatos cserélődést.

(34)

A hitelminősítő intézetnek gondoskodnia kell arról, hogy a hitelminősítések meghatározásához használt módszerek, modellek és fő feltevések, például matematikai vagy korrelációs feltevések megfelelően karban legyenek tartva és naprakészek legyenek, és hogy meghatározott időközönként átfogó felülvizsgálatnak legyenek alávetve, továbbá, hogy a fentiek szöveges értékelésének közzététele olyan módon történjék, amely lehetővé teszi az átfogó felülvizsgálatot. Azokban az esetekben, ahol a megbízható adatok hiánya vagy egy új típusú pénzügyi eszköz, különösen a strukturált pénzügyi eszközök felépítésének összetettsége jelentős kétségeket ébreszt a tekintetben, hogy a hitelminősítő intézet képes-e megbízható hitelminősítést adni, a hitelminősítő intézet nem adhat ki hitelminősítést vagy a meglévő hitelminősítést vissza kell vonnia. Amennyiben egy meglévő hitelminősítés ellenőrzése céljából rendelkezésre álló információk minősége megváltozik, azt a felülvizsgálattal együtt közzé kell tenni, és szükség esetén módosítani kell a hitelminősítést.

(35)

A hitelminősítések minőségének garantálása érdekében a hitelminősítő intézetnek intézkedéseket kell hoznia annak biztosítása érdekében, hogy a hitelminősítés kibocsátásához általa felhasznált információk megbízhatók legyenek. Ebből a célból a hitelminősítő intézet többek között független könyvvizsgáló által auditált pénzügyi kimutatásokra és nyilvános beszámolókra; jó hírű harmadik felek által nyújtott szolgáltatások keretében végzett ellenőrzésekre; a kapott információk véletlenszerű mintavétellel történő vizsgálatára; vagy olyan szerződéses rendelkezésekre való támaszkodást tervezhet, amelyek egyértelműen a minősített szervezetet, illetve az azzal kapcsolatban álló harmadik feleket teszik felelőssé, ha a szerződés értelmében nyújtott információ szándékosan hamis vagy félrevezető, vagy ha a minősített szervezet vagy az azzal kapcsolatban álló harmadik felek nem végzik el az átvilágítási eljárást az információ helytállóságát illetően, ahogy azt a szerződés feltételei meghatározzák.

(36)

E rendelet nem érinti a hitelminősítő intézetek azon feladatát, hogy a személyes adatok feldolgozása során a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (14) összhangban védjék a természetes személyeknek a magánélet tiszteletben tartásához való jogát.

(37)

A hitelminősítő intézetnek megfelelő eljárásokat kell kialakítania az általa alkalmazott módszerek, modellek és fő minősítési feltevések rendszeres felülvizsgálatára, hogy megfelelően figyelembe vehesse az alapul szolgáló eszközök piacainak változó feltételeit. Az átláthatóság biztosítása céljából a hitelminősítő intézetek által alkalmazott módszerek, gyakorlatok, eljárások és folyamatok lényeges változtatásait érvényessé válásuk előtt közzé kell tenni, kivéve, ha szélsőséges piaci feltételek a hitelminősítés azonnali megváltoztatását teszik szükségessé.

(38)

A hitelminősítő intézetnek minden megfelelő kockázati figyelmeztetést közölnie kell, ideértve a vonatkozó feltevések érzékenységi elemzését. Az elemzésben ki kell fejteni, hogy a modellbe épített paraméterek változására kiható különböző piaci fejlemények hogyan befolyásolhatják a hitelminősítések változásait (például volatilitás). A hitelminősítő intézetnek biztosítania kell, hogy a minősítési kategóriáján belüli átlagos nemteljesítési arányra vonatkozó információk ellenőrizhetők és számszerűsíthetők legyenek, és kielégítő alapot nyújtsanak az érdekelt feleknek ahhoz, hogy megértsék minden egyes minősítési kategória eddigi teljesítményét, valamint azt, hogy megváltoztak-e, illetve hogyan változtak a minősítési kategóriák. Ha a minősítési kategória jellege vagy más körülmények következtében egy átlagos nemteljesítési arány helytelenné, statisztikailag érvénytelenné vagy egyéb módon valószínűsíthetően a hitelminősítés felhasználói számára félrevezetővé válik, erről a hitelminősítő intézetnek megfelelő felvilágosítást kell adnia. Az ilyen információnak, amennyire lehetséges, összevethetőnek kell lennie a meglévő ágazati sémával, hogy segítse a befektetőket a különböző hitelminősítő intézetek teljesítményének összehasonlításában.

(39)

A hitelminősítések átláthatóságának megerősítése és a befektetők védelméhez való hozzájárulás érdekében a CESR-nek központi adatbázist kell fenntartania, amelyben a hitelminősítő intézetek múltbeli teljesítményére és a múltban kiadott hitelminősítésekre vonatkozó információkat kell tárolni. A hitelminősítő intézeteknek szabványos formában információkat kell nyújtaniuk a fenti adatbázis számára. A CESR-nek a fenti információkat hozzáférhetővé kell tennie a nyilvánosság számára, és évente összefoglaló tájékoztatást kell közzétennie a fontosabb észlelt fejleményekről.

(40)

Bizonyos körülmények között a strukturált pénzügyi eszközök olyan hatásokat válthatnak ki, amelyek különböznek a hagyományos vállalati, hitelviszonyt megtestesítő eszközökétől. A befektetők számára félrevezető lehet, ha mindkét típusú eszköz esetében ugyanazt a minősítési kategóriát alkalmazzák minden további magyarázat nélkül. A hitelminősítő intézeteknek fontos szerepet kell betölteniük abban, hogy felhívják a hitelminősítések felhasználóinak figyelmét a strukturált pénzügyi eszközöknek a hagyományos termékektől eltérő sajátosságaira. A hitelminősítő intézeteknek ezért – egy megfelelő szimbólumnak az adott minősítési kategóriához történő hozzárendelése révén –egyértelmű különbséget kell tenniük egyrészt a strukturált pénzügyi eszközök minősítéséhez használt minősítési kategóriák, másrészt az egyéb pénzügyi eszközök vagy pénzügyi kötelezettségek minősítéséhez használt minősítési kategóriák között.

(41)

A hitelminősítő intézeteknek intézkedéseket kell bevezetniük az olyan helyzetek elkerülése érdekében, ahol a kibocsátók egy adott strukturált pénzügyi eszköz esetében több hitelminősítő intézettől is előzetes minősítési értékelést kérnek azzal a céllal, hogy a javasolt konstrukció legjobb hitelminősítését adó intézetet válasszák ki. Az ilyen gyakorlatok alkalmazását a kibocsátóknak is kerülniük kell.

(42)

A hitelminősítő intézetnek a változásokat rendszeresen nyomon követve nyilván kell tartania a hitelminősítések meghatározására alkalmazott módszereket, továbbá nyilvántartást kell vezetnie a hitelminősítő elemző és a minősített szervezet vagy az azzal kapcsolatban álló harmadik felek közötti kommunikáció lényeges elemeiről.

(43)

A belső piacba vetett befektetői és fogyasztói bizalom magas szintjének biztosítása érdekében nyilvántartásba kell venni azokat a hitelminősítő intézeteket, amelyek hitelminősítéseket adnak ki a Közösségben. Az említett nyilvántartásba vétel a legfőbb előfeltétele annak, hogy a hitelminősítő intézetek a Közösségen belüli szabályozási célú használatra szánt hitelminősítéseket adhassanak ki. Ezért meg kell állapítani az ilyen nyilvántartásba vétel engedélyezésének, a nyilvántartás felfüggesztésének és az abból való törlésnek harmonizált feltételeit és az azzal kapcsolatos eljárást.

(44)

E rendelet nem léphet a 2006/48/EK irányelv szerinti külső hitelminősítő intézetek (KHMI) elismerésével kapcsolatban kialakított eljárás helyébe. A már elismert közösségi KHMI-knek kérelmezniük kell az e rendelet szerinti nyilvántartásba vételüket.

(45)

Az érintett tagállam illetékes hatósága által nyilvántartásba vett hitelminősítő intézet számára engedélyezni kell, hogy az egész Közösségben kiadhasson hitelminősítéseket. Ezért egységes eljárást kell kidolgozni a hitelminősítő intézetek nyilvántartásba vételére, amely az egész Közösségben hatályos. A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága által kiadott nyilvántartásba vételről szóló határozatnak a megfelelő nemzeti jogszabályok szerinti hatálybalépésével egyidejűleg a hitelminősítő intézet nyilvántartásba vételének is hatályosulnia kell.

(46)

A nyilvántartásba vétel iránti kérelmek benyújtásához egyetlen belépési pontot kell létrehozni. A CESR-nek fogadnia kell a nyilvántartásba vétel iránti kérelmeket, és érdemben tájékoztatnia kell minden tagállam illetékes hatóságait. A CESR-nek ezenkívül tanácsokat is kell adnia a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságának a kérelem hiánytalanságára vonatkozóan. A nyilvántartásba vétel iránti kérelmek elbírálását ettől függetlenül az érintett illetékes hatóságnak kell nemzeti szinten elvégezni. A hitelminősítő intézetek eredményes kezelése érdekében az illetékes hatóságoknak operatív hálózatokat („kollégiumok”) kell létrehozniuk, amelyeket hatékony informatikai infrastruktúra támogat. A CESR-nek a hitelminősítő intézetek által minősített minden egyes eszközosztály esetében fel kell állítania egy, a hitelminősítésekre szakosodott albizottságot.

(47)

Egyes hitelminősítő intézetek több jogi személyből állnak, amelyek együttesen a hitelminősítő intézetek egy csoportját alkotják. Az ilyen csoport részét képező egyes hitelminősítő intézetek nyilvántartásba vételekor az érintett tagállamok illetékes hatóságainak az ugyanazon csoporthoz tartozó hitelminősítő intézetek által benyújtott kérelmek vizsgálatát, valamint a nyilvántartásba vétel engedélyezését érintő határozathozatalt össze kell hangolniuk. Ugyanakkor lehetővé kell tenni a hitelminősítő intézetek egy csoportján belül egy adott hitelminősítő intézet nyilvántartásba vételének elutasítását, amennyiben az érintett hitelminősítő intézet nem felel meg a nyilvántartásba vétel követelményeinek, miközben a csoport többi tagja megfelel az e rendelet szerinti nyilvántartásba vétellel kapcsolatos valamennyi követelménynek. Mivel a kollégiumot a jogilag kötelező érvényű határozathozatal jogával nem ruházzák fel, a hitelminősítő intézetek csoportja egyes tagjainak székhelye szerinti tagállamok illetékes hatóságainak kell meghozniuk az egyedi határozatokat az érintett tagállam területén székhellyel rendelkező hitelminősítő intézettel kapcsolatban.

(48)

A kollégiumnak hatékony platformot kell nyújtania az illetékes hatóságok közötti felügyeleti információk cseréjéhez, valamint a hitelminősítő intézetek hatékony felügyeletéhez szükséges tevékenységeik és felügyeleti intézkedéseik összehangolásához. A kollégiumnak különösen elő kell segítenie a harmadik országokban kiadott hitelminősítésekre vonatkozó befogadások, hitelesítés, kiszervezési konstrukciók feltételei teljesülésének, továbbá az e rendeletben említett mentességeknek a nyomon követését. A kollégium tevékenységei hozzá kell, hogy járuljanak az e rendelet szerinti szabályok harmonizált alkalmazásához és a felügyeleti gyakorlatok közelítéséhez.

(49)

A kollégium tevékenységei gyakorlati összehangolásának javítása érdekében a kollégium tagjainak maguk közül egy szervezőt kell választaniuk. A szervezőnek kell vezetnie a kollégium üléseit, írásbeli koordinációs szabályokat kell kialakítania a kollégium számára, és össze kell hangolnia a kollégium tevékenységeit. A szervező a nyilvántartásbavételi folyamat során fel kell, hogy mérje a kérelmek vizsgálatához szükséges időszak meghosszabbítására vonatkozó igényt, össze kell, hogy hangolja ezeket a vizsgálatokat és kapcsolatot kell tartania a CESR-rel.

(50)

2008 novemberében a Bizottság magas szintű csoportot hozott létre a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó európai felügyeleti rendszer jövőjének feltérképezésére, ideértve a CESR szerepét is.

(51)

A jelenlegi felügyeleti rendszert nem szabad a hitelminősítő intézetek felügyeletére vonatkozó hosszú távú megoldásnak tekinteni. Az illetékes hatóságok kollégiumai, amelyektől azt várják, hogy racionalizálják a felügyeleti együttműködést és konvergenciát ezen a téren a Közösségben, jelentős előrelépésnek tekinthetők, de nem helyettesíthetik a hitelminősítési üzletág szilárdabb felügyeletének összes előnyét. A nemzetközi pénzügyi piacok válsága egyértelműen bebizonyította, hogy helyénvaló a Közösség pénzügyi ágazatának szabályozói és felügyeleti modelljére vonatkozó széles körű reformok szükségességének további vizsgálata. A közösségi felügyeleti konvergencia és együttműködés szükséges szintjének elérése, valamint a pénzügyi rendszer stabilitásának megerősítése érdekében rendkívül nagy szükség van a közösségi pénzügyi ágazat szabályozási és felügyeleti modelljének további széles körű reformjaira, és e reformokat az Európai Bizottságnak mihamarabb elő kell terjesztenie a Jacques de Larosière által vezetett szakértői csoport által 2009. február 25-én előterjesztett következtetések kellő figyelembevételével. A Bizottságnak mielőbb – de legkésőbb 2010. július 1-jéig – jelentést kell tennie az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a többi érintett intézménynek a levonható következtetésekről, és szükség esetén jogalkotási javaslatokat kell előterjesztenie a felügyeleti koordináció és együttműködés terén megállapított hiányosságok orvoslására.

(52)

Egyebek mellett a befogadási rendszerben bekövetkező jelentős változásokat, a kiszervezési konstrukciókat, valamint a fióktelepek megnyitását és bezárását a hitelminősítő intézet első nyilvántartásba vételének feltételeiben bekövetkezett lényeges változásnak kell tekinteni.

(53)

A hitelminősítő intézet felügyeletét – a vonatkozó kollégiumon keresztül és a CESR megfelelő bevonása mellett – a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságának kell végeznie, a többi érintett tagállam illetékes hatóságaival együttműködésben.

(54)

A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságának és a vonatkozó kollégium többi tagjának arra vonatkozó képességét, hogy értékelje és nyomon kövesse az e rendelet értelmében előírt kötelezettségek teljesítését a hitelminősítő intézetek által, nem szabad a hitelminősítő intézet által kötött kiszervezési konstrukciók révén korlátozni. Kiszervezési konstrukciók használata esetén a hitelminősítő intézetnek kell továbbra is felelősnek maradnia e rendelet szerinti kötelezettségeiért.

(55)

A befektetői és fogyasztói bizalom magas szintjének fenntartása és a Közösségben kiadott hitelminősítések folyamatos felügyeletének lehetővé tétele érdekében a Közösségen kívüli székhellyel rendelkező hitelminősítő intézeteknek a Közösségben folytatott tevékenységeik hatékony felügyelete, valamint a befogadási rendszer hatékony alkalmazása érdekében leányvállalatot kell alapítaniuk a Közösségben. Továbbá ösztönözni kell új szereplők megjelenését a hitelminősítő intézetek piacán.

(56)

Az illetékes hatóságok a hitelminősítő intézetek, a hitelminősítési tevékenységekben részt vevő személyek, a minősített szervezetek és kapcsolódó harmadik felek vonatkozásában, valamint olyan harmadik felekkel kapcsolatban, amelyek részére a hitelminősítő intézetek kiszerveztek bizonyos funkciókat vagy tevékenységeket, továbbá a hitelminősítő intézetekkel vagy a hitelminősítési tevékenységekkel más módon összefüggő vagy ezekhez kapcsolódó egyéb személyekkel kapcsolatban gyakorolni kell tudniuk az e rendeletben meghatározott hatásköreiket. E személyek közé kell tartozniuk a hitelminősítő intézetek és a minősített szervezetek részvényeseinek és igazgatótanácsi, illetve felügyelőbizottsági tagjainak.

(57)

E rendeletnek a felügyeleti díjakkal kapcsolatos rendelkezései nem érinthetik a felügyeleti vagy az ahhoz hasonló díjak tekintetében irányadó nemzeti jogszabályok vonatkozó rendelkezéseit.

(58)

E rendelet hatékony végrehajtása érdekében mechanizmust célszerű kialakítani. A tagállamok illetékes hatóságainak rendelkezniük kell azokkal a szükséges eszközökkel, amelyekkel biztosítható, hogy a Közösségben kiadott minősítéseket e rendeletnek megfelelően adják ki. E felügyeleti intézkedések alkalmazását a vonatkozó kollégiumon belül mindig össze kell hangolni. Az olyan intézkedéseket, mint a nyilvántartásból való törlést vagy a hitelminősítések szabályozási célú használatának felfüggesztését, akkor kell meghozni, ha úgy ítélik meg, hogy azok az e rendeletből adódó kötelezettségek megszegésének jelentőségével arányosak. Felügyeleti jogkörük gyakorlása során az illetékes hatóságoknak kellő mértékben figyelembe kell venniük a befektetők érdekeit és a piaci stabilitást. Mivel meg kell őrizni a hitelminősítő intézetek függetlenségét a hitelminősítések kiadása terén – a hitelminősítés torzulásának elkerülése érdekében –, sem az illetékes hatóságok, sem a tagállamok nem vizsgálhatják a hitelminősítések tartalmát, és a hitelminősítő intézetek által a hitelminősítés meghatározására alkalmazott módszereket. Nyomásgyakorlás esetén a hitelminősítő intézetnek tájékoztatnia kell a Bizottságot és a CESR-t. A Bizottságnak eseti alapon kell megvizsgálnia, hogy az e rendelet szerint fennálló kötelezettségei teljesítésének elmulasztása vonatkozásában további intézkedéseket kell-e hozni az érintett tagállammal szemben.

(59)

Kívánatos annak biztosítása, hogy az e rendeletben említett határozathozatal a tagállamok illetékes hatóságai közötti szoros együttműködésen alapuljon, és ezért a nyilvántartásba vételről szóló határozatok elfogadásának megállapodás alapján kell történnie. Ez a hatékony nyilvántartásbavételi folyamatnak és a felügyelet gyakorlásának szükséges előfeltétele. A határozathozatalnak hatékonynak, gyorsnak és konszenzuson alapulónak kell lennie.

(60)

A felügyelet hatékonysága és a párhuzamos munkavégzés elkerülése érdekében a tagállamok illetékes hatóságainak együtt kell működniük.

(61)

Fontos továbbá rendelkezni az e rendelet szerinti hitelminősítő intézetek felügyeletéért felelős illetékes hatóságok és az e rendeletben meghatározott pénzügyi intézmények felügyeletét végző illetékes hatóságok, különösen a prudenciális felügyeletért felelős vagy a tagállamokban a pénzügyi stabilitásért felelős illetékes hatóságok közötti információcseréről.

(62)

Azt követően, hogy tájékoztatták a CESR-t és a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságát, valamint konzultáltak a vonatkozó kollégiummal, a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságaitól eltérő illetékes tagállami hatóságoknak fel kell tudniuk lépni és megfelelő felügyeleti intézkedéseket kell tudniuk hozni abban az esetben, ha megállapították, hogy a nyilvántartásba vett hitelminősítő intézet, amelynek minősítései a szóban forgó tagállamok területén használatosak, megszegi e rendeletből eredő kötelezettségeit.

(63)

Amennyiben e rendelet nem ír elő külön eljárást a nyilvántartásba vételre, a hitelesítésre vagy az abból való törlésre, a felügyeleti intézkedések elfogadására vagy a felügyeleti hatáskör gyakorlására, az ezekre az eljárásokra irányadó nemzeti jogszabályokat kell alkalmazni, beleértve a nyelvhasználati szabályokat, a szakmai titoktartást és az ügyvédi titokra vonatkozó mentességeket, és ez nem érintheti a hitelminősítő intézeteknek és az egyéb személyeknek a szóban forgó jogszabályok szerinti jogait.

(64)

Az illetékes hatóságokra ruházott hatásköröket egységesebbé kell tenni, hogy a belső piacon a végrehajtás azonos intenzitással valósuljon meg.

(65)

A CESR-nek gondoskodnia kell a rendelet alkalmazásának egységességéről. Fokoznia és segítenie kell az illetékes hatóságok közötti felügyeleti tevékenységek terén folytatott együttműködést és koordinációt, és adott esetben iránymutatással kell szolgálnia. A CESR-nek ezért egy közvetítői és kölcsönös szakértői felülvizsgálati mechanizmust kell létrehoznia az illetékes hatóságok egységes megközelítésének előmozdítása érdekében.

(66)

A tagállamoknak meg kell állapítaniuk a rendelet rendelkezéseinek megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat és biztosítaniuk kell azok végrehajtását. A szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük, továbbá mindenképpen ki kell terjedniük a súlyos szakmai kötelességszegés és az átvilágítási eljárás hiányának eseteire. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy közigazgatási vagy büntetőjogi szankciókról rendelkezzenek. A CESR-nek iránymutatásokat kell kidolgoznia az ilyen szankciókkal kapcsolatos gyakorlatok összehangolására.

(67)

Az illetékes hatóságok, más hatóságok, szervek vagy személyek közötti információcserének vagy információtovábbításnak meg kell felelnie a személyes adatok továbbítására vonatkozó szabályoknak, a 95/46/EK irányelvvel összhangban.

(68)

E rendeletben továbbá elő kell írni a harmadik országok illetékes hatóságaival, különösen a befogadási és hitelesítési folyamatban részt vevő hitelminősítő intézetek felügyeletével megbízott hatóságokkal folytatott információcserére vonatkozó szabályokat.

(69)

A közösségi jog alkalmazásának sérelme nélkül, a hitelminősítő intézetekkel szemben e rendelet előírásainak megsértése miatt támasztott követeléseknek összhangban kell lenniük a polgári jogi felelősségre vonatkozó hatályos nemzeti joggal.

(70)

Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlásának szabályairól szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (15) összhangban kell elfogadni.

(71)

A Bizottságot fel kell hatalmazni különösen arra, hogy a nemzetközi fejlemények figyelembevételével módosítsa a I. és II. mellékletet, amelyek annak értékelésére vonatkozóan állapítanak meg konkrét kritériumokat, hogy a hitelminősítő intézetek eleget tesznek-e a belső szervezeti, működési szabályokkal és az alkalmazottakra, a hitelminősítések formájára és a közzétételre vonatkozó szabályokkal kapcsolatos feladataiknak, valamint arra, hogy meghatározza vagy módosítsa az annak megállapítására vonatkozó feltételeket, hogy harmadik országok szabályozói és felügyeleti jogi keretrendszere egyenértékű-e e rendelet előírásaival. Mivel ezek az intézkedések általános hatályúak és e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányulnak, beleértve annak új, nem alapvető fontosságú elemekkel való kiegészítését, azokat az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében meghatározott ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(72)

A pénzügyi piacokon bekövetkező további fejlemények figyelembevétele céljából a Bizottságnak jelentést kell benyújtania az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz, amelyben értékeli e rendelet alkalmazását, különösen a hitelminősítések szabályozási célú felhasználását és a minősített szervezet által a hitelminősítő intézetnek fizetett javadalmazás megfelelőségét. Ezen értékelés fényében a Bizottságnak megfelelő jogalkotási javaslatokat kell előterjesztenie.

(73)

A Bizottságnak továbbá jelentést kell benyújtania az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz, amelyben értékeli a kibocsátóknak minősítéseik egy bizonyos hányadához a Közösségben székhellyel rendelkező hitelminősítő intézetek igénybevétele céljából nyújtott ösztönzőket, a „kibocsátó fizet” modell lehetséges alternatíváit, beleértve egy hivatalos közösségi hitelminősítő intézet létrehozását, és az e rendelet előírásainak megsértéseire vonatkozó nemzeti szabályok közelítését. Ezen értékelés fényében a Bizottságnak megfelelő jogalkotási javaslatokat kell előterjesztenie.

(74)

Ezenkívül a Bizottságnak jelentést kell benyújtania az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz, amelyben értékeli a harmadik országokban a hitelminősítő intézetekre vonatkozó szabályozási és felügyeleti keretrendszerben bekövetkező fejleményeket, valamint az e fejlemények és az e rendeletben említett átmeneti rendelkezések által a Közösségen belüli pénzügyi piacok stabilitására gyakorolt hatást.

(75)

Mivel e rendelet célját – nevezetesen a fogyasztók és befektetők magas fokú védelmének biztosítását egy, a belső piacon kiadandó hitelminősítések színvonalára vonatkozó közös keret megállapításával – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani – tekintettel a nemzeti jogszabályok jelenlegi hiányosságára e téren és arra a tényre, hogy a meglévő hitelminősítő intézetek többsége a Közösségen kívül rendelkezik székhellyel –, és ezért azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően e rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket,

a)

egyéni megrendelés alapján végzett és kizárólag az azt megrendelő személynek készített, nyilvános közzététel vagy előfizetés útján történő terjesztés céljára nem szánt, személyes célokat szolgáló hitelminősítések;

b)

hitelbírálati minősítések, hitelbírálati minősítési rendszerek és a fogyasztói, kereskedelmi vagy ipari kapcsolatokból adódó kötelezettségekhez kapcsolódó hasonló értékelések;

c)

az exporthitel-hivatalok által a 2006/48/EK irányelv VI. melléklete 1. része 1.3. pontjának megfelelően készített hitelminősítések; vagy

d)

a központi bankok által készített hitelminősítések, amelyekre a következők vonatkoznak:

a)

„hitelminősítés”: egy szervezet hitelképességéről, adósságról vagy pénzügyi kötelezettségről, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokról, elsőbbségi részvényekről és egyéb pénzügyi eszközökről, vagy az ilyen adósság, pénzügyi kötelezettség, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, elsőbbségi részvény és egyéb pénzügyi eszköz kibocsátójáról kiadott vélemény, amelyet a minősítési kategóriák elfogadott és meghatározott besorolási rendszerének felhasználásával adnak ki;

b)

„hitelminősítő intézet”: az a jogi személy, amelynek tevékenysége magában foglalja a hitelminősítések szakmai alapon történő kiadását;

c)

„székhely szerinti tagállam”: az a tagállam, amelyben a hitelminősítő intézet létesítő okirat szerinti székhelye található;

d)

„hitelminősítő elemző”: az a személy, aki a hitelminősítés kiadásához szükséges elemzői feladatokat ellátja;

e)

„vezető hitelminősítő elemző”: az a személy, aki elsődlegesen felel a hitelminősítés kidolgozásáért vagy a hitelminősítés, vagy általában a kibocsátó által kibocsátott pénzügyi eszköz hitelminősítése tekintetében a kibocsátóval folytatott kommunikációért, valamint adott esetben az ezekhez kapcsolódóan a hitelminősítő bizottság számára készített ajánlásokért;

f)

„minősített szervezet”: az a jogi személy, amelynek hitelképességét a hitelminősítés kifejezetten vagy burkoltan minősíti, függetlenül attól, hogy az kezdeményezte-e az adott hitelminősítést vagy sem, és hogy nyújtott-e ahhoz információkat vagy sem;

g)

„szabályozási cél”: a hitelminősítések felhasználása a tagállamok nemzeti jogszabályai által végrehajtott közösségi jogszabályoknak való megfelelés konkrét céljára;

h)

„minősítési kategória”: minősítési szimbólum, például betű- vagy számszimbólum, amelyhez kiegészítő azonosító karakterek társulhatnak, és amelyet a hitelminősítés során a relatív kockázati érték megadásához használnak azzal a céllal, hogy megkülönböztessék a minősített szervezetek, kibocsátók és pénzügyi eszközök vagy egyéb eszközök típusainak különböző kockázati jellemzőit;

i)

„kapcsolatban álló harmadik fél”: az a kezdeményező, koordinátor, szponzor, állománykezelő vagy bármilyen más olyan fél, amely a minősített szervezet nevében kapcsolatba lép egy hitelminősítő intézettel, ideértve a minősített szervezethez ellenőrzés révén közvetlenül vagy közvetett módon kapcsolódó személyeket;

j)

„ellenőrzés”: az összevont (konszolidált) éves beszámolóról szóló, 1983. június 13-i 83/349/EGK tanácsi irányelv (16) 1. cikkében leírt, az anyavállalat és a leányvállalat közötti kapcsolat, vagy egy természetes vagy jogi személy és egy vállalkozás közötti szoros kapcsolat;

k)

„pénzügyi eszköz”: a pénzügyi eszközök piacairól szóló, 2004. április 21-i 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (17) I. mellékletének C. szakaszában felsorolt eszközök;

l)

„strukturált pénzügyi eszköz”: a 2006/48/EK irányelv 4. cikkének 36. pontjában említett értékpapírosítási ügyletből vagy rendszerből származó pénzügyi vagy egyéb eszközök;

m)

„hitelminősítő intézetek csoportja”: a Közösségben székhellyel rendelkező olyan vállalkozások csoportja, amelyet a 83/349/EGK irányelv 1. és 2. cikke szerinti anyavállalat és annak leányvállalatai alkotnak, valamint a 83/349/EGK irányelv 12. cikkének (1) bekezdése szerinti kapcsolódó vállalkozások, és amelyek tevékenysége magában foglalja a hitelminősítések kiadását. A 4. cikk (3) bekezdése a) pontjának alkalmazásában a hitelminősítő intézetek csoportja magában foglalja a harmadik országokban székhellyel rendelkező hitelminősítő intézeteket is;

n)

„felső vezetés”: a hitelminősítő intézet üzletmenetét ténylegesen irányító személy vagy személyek, valamint az intézet igazgatótanácsának vagy felügyelőbizottságának tagja vagy tagjai;

o)

„hitelminősítési tevékenységek”: adat- és információelemzés, hitelminősítések értékelése, jóváhagyása, kiadása és felülvizsgálata.

a)

a 2003/125/EK bizottsági irányelv (18) 1. cikkének 3. pontja szerinti ajánlások;

b)

a 2006/73/EK irányelv (19) 24. cikkének (1) bekezdésében meghatározott, befektetéssel kapcsolatos kutatás, valamint a pénzügyi eszközökkel vagy pénzügyi kötelezettségekkel végzett ügyletekhez kapcsolódó általános ajánlások egyéb formái, így például a „vétel”, „eladás” vagy „tartás”; vagy

c)

a pénzügyi eszköz vagy pénzügyi kötelezettség értékével kapcsolatos vélemények.

a)

a befogadandó hitelminősítés kiadását eredményező hitelminősítési tevékenységeket részben vagy teljes egészében a befogadó hitelminősítő intézet vagy az ugyanazon csoporthoz tartozó hitelminősítő intézetek végzik;

b)

a hitelminősítő intézet ellenőrizte, és székhely szerinti tagállamának illetékes hatósága előtt folyamatosan igazolni képes azt, hogy a harmadik országbeli hitelminősítő intézet által végzett, a befogadandó hitelminősítés kiadását eredményező hitelminősítési tevékenységek olyan követelményeket teljesítenek, amelyek legalább annyira szigorúak, mint a 6–12. cikkben megállapított követelmények;

c)

a befogadó hitelminősítő intézet székhely szerinti tagállamának illetékes hatósága vagy az illetékes hatóságok 29. cikkben említett kollégiuma („a kollégium”) korlátozás nélkül értékelni és nyomon tudja követni azt, hogy a harmadik országban székhellyel rendelkező hitelminősítő intézet megfelel-e a b) pontban említett követelményeknek;

d)

a hitelminősítő intézet a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságának kérésére rendelkezésre bocsátja az ahhoz szükséges valamennyi információt, hogy az illetékes hatóság folyamatosan felügyelhesse az e rendelet követelményeinek való megfelelést;

e)

objektív oka van annak, hogy a hitelminősítést egy harmadik országban készítsék el;

f)

a harmadik országban székhellyel rendelkező hitelminősítő intézet engedéllyel rendelkezik vagy nyilvántartásba vették, és felügyelet alatt áll az adott harmadik országban;

g)

a harmadik ország szabályozási rendszere megakadályozza, hogy az adott ország illetékes hatóságai és egyéb közjogi hatóságai befolyásolhassák a hitelminősítések tartalmát és módszereit; és

h)

megfelelő együttműködési szabályok léteznek a befogadó hitelminősítő intézet székhelye szerinti tagállam illetékes hatósága és a harmadik országban székhellyel rendelkező hitelminősítő intézet megfelelő illetékes hatósága között. A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága gondoskodik arról, hogy ezek az együttműködési szabályok legalább az alábbiakat meghatározzák:

a)

a hitelminősítő intézet engedéllyel rendelkezik vagy nyilvántartásba vették, és felügyelet alatt áll az adott harmadik országban;

b)

a Bizottság e cikk (6) bekezdésével összhangban egyenértékűségi határozatot fogadott el, amelyben elismeri, hogy a harmadik ország jogi és felügyeleti keretrendszere egyenértékű e rendelet követelményeivel;

c)

hatályban vannak az e cikk (7) bekezdésében említett együttműködési szabályok;

d)

a hitelminősítő intézet hitelminősítési tevékenységeinek és az általa kiadott hitelminősítéseknek nincs rendszerszintű jelentőségük egy vagy több tagállam pénzügyi piacainak pénzügyi stabilitása vagy integritása szempontjából; és

e)

a hitelminősítő intézetet e cikk (2) bekezdése szerint hitelesítették.

a)

eseti alapon az I. melléklet A. szakaszában és a 7. cikk (4) bekezdésében megállapított egyes követelményeknek vagy valamennyi követelménynek való megfelelés alól, ha a hitelminősítő intézet igazolni tudja, hogy a követelmények az üzleti tevékenysége jellegére, nagyságrendjére és összetettségére, valamint a hitelminősítések kiadásának jellegére és körére való tekintettel aránytalanok;

b)

a Közösségben való fizikai jelenlét követelménye alól, ha ez a követelmény túlzott terhekkel járna és aránytalan lenne az üzleti tevékenysége jellegére, nagyságrendjére és összetettségére, valamint a hitelminősítések kiadásának jellegére és körére való tekintettel.

a)

a hitelminősítő intézetek a harmadik országban engedélyezési és nyilvántartásbavételi eljárás, és folyamatosan hatékony felügyelet és végrehajtás alatt működnek;

b)

a hitelminősítő intézetekre jogilag kötelező érvényű szabályok vonatkoznak, amelyek egyenértékűek a 6–12. cikkben és I. mellékletben megállapított szabályokkal; és

c)

a szabályozási rendszer megakadályozza, hogy az adott ország felügyeleti hatóságai és egyéb közjogi hatóságai befolyásolhassák a hitelminősítések tartalmát és módszereit.

a)

az érintett illetékes hatóságok közötti információcsere mechanizmusa; és

b)

a felügyeleti tevékenységek összehangolására vonatkozó eljárások.

a)

a hitelminősítő intézetnek kevesebb, mint 50 alkalmazottja van;

b)

a hitelminősítő intézet olyan intézkedéseket és eljárásokat vezetett be – különösen belső ellenőrzési mechanizmust, jelentéstételi szabályokat, valamint a hitelminősítő elemzők és a hitelminősítéseket jóváhagyó személyek függetlenségét biztosító intézkedéseket –, amelyek biztosítják az e rendelet céljainak való eredményes megfelelést; és

c)

a hitelminősítő intézet méretét nem úgy állapították meg, hogy a hitelminősítő intézet vagy a hitelminősítő intézetek csoportja elkerülhesse e rendelet követelményeinek betartását.

a)

az érintett hitelminősítések terjesztésére alkalmazott kommunikációs eszköz használatával haladéktalanul közzéteszi a változás által feltehetően érintett hitelminősítések körét;

b)

amilyen gyorsan csak lehetséges, de legfeljebb a változás bekövetkeztét követő hat hónapon belül felülvizsgálja az érintett hitelminősítéseket, és ezalatt megfigyelés alá helyezi a szóban forgó minősítéseket; és

c)

újraminősíti a kérdéses módszereken, modelleken vagy fő minősítési feltevéseken alapuló hitelminősítéseket, amennyiben a felülvizsgálatot követően a változások átfogó, együttes hatása érinti a szóban forgó hitelminősítéseket.

a)

közösen elbírálják a nyilvántartásba vétel iránti kérelmet; és

b)

hatáskörükön belül minden ésszerű lépést megtesznek annak érdekében, hogy megállapodás szülessen arról, hogy az e rendeletben megállapított feltételeknek való megfelelés alapján a hitelminősítő intézetet nyilvántartásba veszik-e vagy nyilvántartásba vételét elutasítják.

a)

tervezi a 4. cikk (3) bekezdésében említett hitelminősítés-befogadást;

b)

kiszervezés alkalmazását tervezi; vagy

c)

a 6. cikk (3) bekezdésével összhangban a megfelelés tekintetében mentességet kérvényez.

a)

közösen elbírálják a nyilvántartásba vétel iránti kérelmeket; és

b)

hatáskörükön belül minden ésszerű lépést megtesznek annak érdekében, hogy megállapodás szülessen arról, hogy az e rendeletben megállapított feltételeknek való megfelelés alapján a hitelminősítő intézetek csoportjának tagjait nyilvántartásba veszik, vagy nyilvántartásba vételüket elutasítják.

a)

tervezi a 4. cikk (3) bekezdésében említett hitelminősítés-befogadást;

b)

kiszervezés alkalmazását tervezi; vagy

c)

a 6. cikk (3) bekezdésével összhangban a megfelelés tekintetében mentességet kérvényez.

a)

kifejezetten lemond a nyilvántartásról vagy az elmúlt hat hónap során nem adott ki hitelminősítést;

b)

a nyilvántartásba vételt hamis nyilatkozatok adásával vagy egyéb szabálytalan módon szerezte meg;

c)

már nem felel meg azoknak a feltételeknek, amelyek mellett nyilvántartásba vételére sor került; vagy

d)

súlyosan vagy több ízben megsértette e rendeletnek a hitelminősítő intézetek működési feltételeire irányadó rendelkezéseit.

a)

a nyilvántartásbavételi folyamat, valamint az illetékes hatóságok egymás közötti és a CESR-rel folytatott koordinációjára vonatkozó intézkedések, beleértve a II. mellékletben található információkat és a CESR-nek benyújtott kérelmekre vonatkozó nyelvhasználati szabályokat is;

b)

a kollégiumok operatív működése, beleértve a kollégiumi tagság megállapításának módozatait, a szervező kiválasztására vonatkozó, a 29. cikk (5) bekezdésének a)–d) pontjában említett kritériumok alkalmazását és a kollégiumok működésére vonatkozó írásbeli szabályokat, valamint a kollégiumok közötti koordinációra vonatkozó rendelkezéseket is;

c)

a 4. cikk (3) bekezdése szerinti befogadási rendszernek az illetékes hatóságok általi alkalmazása; és

d)

a hitelminősítő intézetek által a 11. cikk (2) bekezdésével és az I. melléklet E. szakasza II. részének 1. pontjával összhangban közzéteendő információk bemutatására – például a felépítésre, a formátumra, a módszerre és a jelentés tárgyát képező időszakra – vonatkozó közös követelmények.

a)

az illetékes hatóságok által az e rendeletnek megfelelően végzendő végrehajtási gyakorlatok és tevékenységek;

b)

közös előírások annak értékelésére, hogy milyen mértékben felelnek meg a hitelminősítési módszerek a 8. cikk (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek;

c)

a 24. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett intézkedéstípusok annak biztosítására, hogy a hitelminősítő intézetek továbbra is megfeleljenek a jogszabályi előírásoknak; és

d)

a hitelminősítő intézet által a hitelesítés iránti kérelemhez, valamint a pénzügyi piacok stabilitása vagy integritása szempontjából annak – az 5. cikkben említett – rendszerszempontú jelentősége felméréséhez biztosítandó információk.

a)

közvetlenül;

b)

más hatóságokkal együttműködésben; vagy

c)

az illetékes igazságügyi szervek megkeresésével.

a)

hozzáférhetnek minden dokumentumhoz azok formájától függetlenül, és azokról másolatot kaphatnak vagy készíthetnek;

b)

bármely személytől információt kérhetnek, és ha szükséges, információszerzés céljából beidézhetnek és kihallgathatnak személyeket;

c)

előre bejelentett vagy bejelentés nélküli helyszíni ellenőrzéseket végezhetnek; és

d)

kérhetik a telefon- és adatforgalom nyilvántartásait.

a)

a 20. cikknek megfelelően a hitelminősítő intézet nyilvántartásból való törlését rendelheti el;

b)

a hitelminősítő intézetet átmeneti időszakra eltilthatja hitelminősítések kiadásától az egész Közösségre kiterjedő hatállyal;

c)

elrendelheti a hitelminősítő intézet által kiadott hitelminősítések szabályozási célú használatának felfüggesztését az egész Közösségre kiterjedő hatállyal;

d)

megfelelő intézkedéseket hozhat annak biztosítására, hogy a hitelminősítő intézetek továbbra is teljesítsék a jogi követelményeket;

e)

nyilvános közleményt adhat ki;

f)

az ügyet büntetőeljárás megindítása céljából az illetékes nemzeti hatóságai elé utalhatja.

a)

tíz munkanap, ha ugyanezen pénzügyi eszköz vagy szervezet rendelkezik olyan hitelminősítéssel, amelyet az e rendelet szerint nyilvántartásba vett más hitelminősítő intézet adott ki; vagy

b)

három hónap, ha ugyanezen pénzügyi eszköz vagy szervezet nem rendelkezik olyan hitelminősítéssel, amelyet az e rendelet szerint nyilvántartásba vett más hitelminősítő intézet bocsátott ki.

a)

meghozhatja a 24. cikk (1) bekezdésének e) és f) pontjában említett felügyeleti intézkedéseket;

b)

saját joghatóságán belül meghozhatja a 24. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett intézkedéseket, és ennek során megfelelően figyelembe kell vennie a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága által már meghozott vagy általa tervezett intézkedéseket;

c)

a 24. cikk (2) bekezdése szerint átmeneti időszak függvényében elrendelheti a hitelminősítő intézet által kiadott hitelminősítések szabályozási célú használatának felfüggesztését a 4. cikk (1) bekezdésében említett azon intézetek esetében, amelyeknek a létesítő okirat szerinti székhelye a joghatósága területén található;

d)

kérheti a vonatkozó kollégiumot, hogy vizsgálja meg, szükség van-e a 24. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett intézkedésekre.

a)

saját maga elvégzi a helyszíni ellenőrzést vagy vizsgálatot;

b)

lehetővé teszi a megkeresést benyújtó illetékes hatóság számára, hogy részt vegyen a helyszíni ellenőrzésben vagy vizsgálatban;

c)

lehetővé teszi a megkeresést benyújtó illetékes hatóság számára, hogy saját maga elvégezze a helyszíni ellenőrzést vagy vizsgálatot;

d)

ellenőröket vagy szakértőket jelöl ki a helyszíni ellenőrzés vagy vizsgálat elvégzésére;

e)

a felügyeleti tevékenység bizonyos feladatait megosztja a másik illetékes hatósággal.

a)

a joghatósága alá tartozik a hitelminősítő intézet részét, vagy a hitelminősítő intézetek csoportja egyik vállalkozásának részét képező valamely fióktelep székhelye; vagy

b)

az érintett hitelminősítő intézet vagy hitelminősítő intézetek csoportja által kiadott, szabályozási célú hitelminősítések használata széles körben elterjedt, és a hatóság joghatóságán belül jelentős hatású vagy valószínűleg jelentős hatású.

a)

az illetékes hatóság és a hitelminősítő intézet vagy a hitelminősítő intézetek csoportja közötti kapcsolat;

b)

az adott területen vagy területeken milyen mértékben lesznek használatosak szabályozási célból a hitelminősítések,

c)

az a hely a Közösségben, ahol a hitelminősítő intézet vagy a hitelminősítő intézetek csoportja végrehajtja, vagy tervei szerint végrehajtja majd a hitelminősítési tevékenységeinek legjelentősebb részét; és

d)

az igazgatás egyszerűsége, a terhek optimalizálása és a munkateher megfelelő elosztása.

a)

az illetékes hatóságok között kicserélendő információk;

b)

az illetékes hatóságok közötti határozathozatali folyamat, a 16., 17. és 20. cikk sérelme nélkül;

c)

azok az esetek, amikor az illetékes hatóságoknak konzultálniuk kell egymással;

d)

azok az esetek, amikor az illetékes hatóságoknak alkalmazniuk kell a 31. cikkben említett közvetítési mechanizmust; és

e)

azok az esetek, amikor az illetékes hatóságok a felügyeleti feladatokat a 30. cikknek megfelelően átruházhatják.

—

a 4. cikk (1) bekezdése 2010. december 7-től alkalmazandó, és

—

a 4. cikk (3) bekezdésének f), g) és h) pontja 2011. június 7-től alkalmazandó.