14.6.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 154/25

(1)

Az elkövetkezendő évek során a Közösség legjelentősebb célkitűzése a lisszaboni stratégia újraindításában is tükröződő növekedés-, illetve munkahelyteremtés. A vámügyi területen létrehozott korábbi programok – különösen a közösségi vámügyi cselekvési program (Vám 2007) (a továbbiakban: Vám 2007) elfogadásáról szóló, 2003. február 11-i 253/2003/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (3) – jelentős mértékben hozzájárultak a vámpolitika általános céljainak eléréséhez. Ezért helyénvaló az említett programok keretében megkezdett tevékenységeket folytatni. Az új programot (a továbbiakban: a program) hat évre kell létrehozni annak érdekében, hogy időtartama igazodjon az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között létrejött, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásban (4) foglalt többéves pénzügyi keret időtartamához.

(2)

A vámigazgatások kulcsszerepet töltenek be a Közösség érdekeinek, különösen pénzügyi érdekeinek védelmében. Ezenkívül ezek a Közösség polgárai és gazdasági szereplői számára azonos szintű védelmet biztosítanak a Közösség vámterületének minden olyan pontján, ahol vámkezelési alakiságokat végeznek. Ebben az összefüggésben a Vámpolitikai Csoport által meghatározott stratégiai politika célja annak biztosítása volt, hogy a nemzeti vámigazgatások olyan hatékonyan és eredményesen működjenek, és a változó vámügyi környezet követelményeinek úgy tegyenek eleget, mintha egyetlen igazgatásként lépnének fel. Ezért lényeges, hogy a program következetes legyen és támogassa az általános vámpolitikát, továbbá az is, hogy a program támogassa a Bizottság és a tagállami vámigazgatások vezetőit és azok képviselőit tömörítő Vámpolitikai Csoportot. A program végrehajtását ezért a Bizottságnak és a tagállamoknak a Vámpolitikai Csoport által kidolgozott közös politikán belül kell összehangolniuk és megszervezniük.

(3)

A vámügyi fellépés során elsőbbséget kell biztosítani az ellenőrzések és a csalás elleni tevékenységek javításának, minimalizálva a vámjogszabályok betartásának gazdasági szereplőkre háruló költségeit, biztosítva az áruk külső határokon történő ellenőrzésének hatékony irányítását és a nemzetközi ellátási lánc biztonsága és védelme tekintetében az Európai Unió polgárainak védelmét. A Közösségnek ezért saját hatáskörben képesnek kell lennie a tagállamok vámigazgatásai tevékenységének támogatására, és teljes mértékben ki kell használni a közösségi jogszabályok által előírt kölcsönös igazgatási együttműködési és segítségnyújtási lehetőségekből adódó előnyöket.

(4)

A tagjelölt országok csatlakozási folyamatának támogatása érdekében ezen országok vámigazgatásai számára biztosítani kell a megfelelő támogatást ahhoz, hogy képesek legyenek a közösségi jogszabályok által előírt valamennyi feladat végrehajtására a csatlakozás időpontjától, beleértve a jövőbeli külső határok igazgatását is. Ezért a program nyitva kell hogy álljon a tagjelölt és a potenciális tagjelölt országok előtt is.

(5)

Az európai szomszédsági politikában részt vevő országokban végrehajtandó vámügyi reformok támogatása érdekében bizonyos feltételek mellett helyénvaló rendelkezni azok részvételi lehetőségéről a program kiválasztott tevékenységeiben.

(6)

A kereskedelem fokozódó globalizációja, az új piacok kialakulása, valamint az áruk mozgási módjában és sebességében bekövetkezett változások a vámigazgatások számára szükségessé teszik a kapcsolatok megerősítését egymás között, valamint az üzleti vállalkozásokkal, a jogászi és tudományos körökkel, illetve a külkereskedelem egyéb szereplőivel. A programnak az említett köröket képviselő személyek vagy jogalanyok számára lehetővé kell tennie, hogy szükség esetén részt vehessenek a programhoz kapcsolódó tevékenységekben.

(7)

A biztonságos, számítógépes alapú transzeurópai kommunikációs és információcsere-rendszerek, amelyeknek a finanszírozása a Vám 2007 keretében történik, a Közösségen belüli vámügyek működése szempontjából elengedhetetlenek a vámigazgatások közötti információcseréhez, és ezeket ezért továbbra is támogatni kell a program keretében.

(8)

A Közösség által a korábbi vámügyi programok során szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy a különböző nemzeti igazgatások vámtisztviselőinek olyan közös szakmai tevékenységekben való részvétele, mint a legjobb gyakorlatok összehasonlító elemzése (benchmarking), projektcsoportok, szemináriumok, szakmai műhelyek, munkalátogatások, képzések és monitoring, jelentős mértékben hozzájárul e programok céljainak eléréséhez. E tevékenységeket ezért folytatni kell, ugyanakkor szükség esetén lehetőséget kell teremteni újabb eszközök kidolgozására az esetlegesen felmerülő igények hatékonyabb kielégítése érdekében.

(9)

A vámtisztviselőknek megfelelő nyelvtudásra van szükségük ahhoz, hogy a programban együttműködhessenek és részt vehessenek. Tisztviselőik megfelelő nyelvi képzésének biztosításáért a részt vevő országok felelnek.

(10)

A Vám 2007 félidős értékelése megerősítette, hogy szükség van – mind az egyes igazgatások között, mind az igazgatások és a Bizottság között – az információk és az ismeretek cseréjének strukturáltabb megszervezésére, valamint a program keretében szervezett események során szerzett ismeretek egységesítésére. Ezért a program keretében különös figyelmet kell fordítani az információk megosztására és a tudásmenedzsmentre.

(11)

Bár a program céljainak megvalósításáért elsősorban a részt vevő országok felelnek, a program keretében folytatott tevékenységek összehangolásához, valamint az infrastruktúra és a szükséges ösztönzés biztosításához közösségi fellépésre van szükség.

(12)

Mivel e határozat céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért a fellépés léptéke és hatása miatt azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket fogadhat el a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a határozat nem lépi túl az említett célok eléréséhez szükséges mértéket.

(13)

Ez a határozat a program teljes időtartamára meghatároz egy olyan pénzügyi keretösszeget, amely az éves költségvetési eljárás során a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 37. pontja szerinti elsődleges hivatkozási alapot jelenti a költségvetési hatóság számára.

(14)

Az e határozat végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (5) összhangban kell elfogadni,

a)

kommunikációs és információcsere-rendszerek;

b)

legjobb gyakorlatok összehasonlító elemzése (benchmarking);

c)

szemináriumok és szakmai műhelyek;

d)

projektcsoportok és irányítócsoportok;

e)

munkalátogatások;

f)

képzési tevékenységek;

g)

monitoring;

h)

a program céljainak megvalósításához szükséges bármilyen egyéb tevékenység.

1.

„igazgatás”: a részt vevő országok vámigazgatásért és vámügyi tevékenységekért felelős hatóságai és egyéb szervei;

2.

„tisztviselő”: az igazgatás tagja.

a)

az előcsatlakozási stratégiákban részes tagjelölt országok, a megfelelő keretmegállapodás és a társulási tanácsi határozatok által az ezen országok közösségi programokban való részvételére megállapított általános alapelvekkel és feltételekkel összhangban;

b)

a lehetséges tagjelölt országok, a közösségi programokban való részvételükre vonatkozó keretmegállapodások létrehozását követően ezen országokkal meghatározandó rendelkezésekkel összhangban.

a)

a vámügyi tevékenységek megfeleljenek a belső piac szükségleteinek, beleértve az ellátási lánc biztonságát és a kereskedelem könnyítését, valamint támogassák a növekedési és foglalkoztatási stratégiát;

b)

a tagállamok vámigazgatásai feladataik elvégzése során olyan hatékonysággal működjenek együtt és teljesítsenek, mintha egyetlen igazgatás részét képeznék, a Közösség vámterületének minden pontján azonos eredményeket hozó ellenőrzéseket biztosítva és támogatva a jogszerű üzleti tevékenységet;

c)

a Közösség pénzügyi érdekeinek szükséges védelmét;

d)

a biztonság és a védelem fokozását;

e)

készítsék fel a 3. cikk (2) bekezdésében említett országokat a csatlakozásra, többek között az érintett országok vámigazgatásaival folytatott ismeret- és tapasztalatcsere révén.

a)

a gazdasági szereplőkre háruló adminisztrációs terhek és megfelelési költségek csökkentése a vámrendszerek és vámellenőrzések egységesítésének és egyszerűsítésének javításával, valamint nyílt és átlátható együttműködés fenntartása a kereskedelmi szereplőkkel;

b)

a legjobb gyakorlatokra vonatkozó munkamódszerek meghatározása, kifejlesztése és alkalmazása, különösen a vámkezelés előtti valamint az utólagos pénzügyi vizsgálat, a kockázatelemzés, a vámellenőrzések és az egyszerűsített eljárások területén;

c)

a tagállamok vámigazgatásai teljesítményének mérésére szolgáló rendszer fenntartása hatékonyságuk és eredményességük javítása érdekében;

d)

a szabálytalanságok megelőzését célzó intézkedések támogatása, különösen a kockázatokról szóló információk gyors átadásával az első vonalban működő vámhivatalok részére;

e)

egyforma és egyértelmű tarifális besorolás biztosítása a Közösségben, különösen a laboratóriumok közötti koordináció és együttműködés javításával;

f)

páneurópai elektronikus vámkörnyezet létrehozásának támogatása az interoperábilis kommunikációs és információcsere-rendszerek fejlesztésén, valamint a szükséges jogszabályi és igazgatási változtatásokon keresztül;

g)

a meglévő kommunikációs és informatikai rendszerek karbantartása és adott esetben új rendszerek kifejlesztése;

h)

olyan intézkedések meghozatala, amelyek támogatást nyújtanak a csatlakozásra felkészülő országok vámigazgatásai részére;

i)

a harmadik országokban színvonalas vámigazgatások fejlesztéséhez való hozzájárulás;

j)

a tagállamok és a harmadik országok – különösen az európai szomszédsági politika partnerországai – vámigazgatásai közötti együttműködés javítása;

k)

közös képzés fejlesztése és megerősítése.

a)

közös kommunikációs hálózat/közös rendszerinterfész (CCN/CSI);

b)

a számítógépesített árutovábbítási rendszer (CTS);

c)

a vámtarifarendszerek, különösen az adatterjesztési rendszer (DDS), a Kombinált Nómenklatúra (KN), az Integrált Közösségi Tarifarendszer (TARIC), az európai kötelező tarifális felvilágosítás rendszere (EBTI), a vámkontingensek és megfigyelések rendszere (TQS), a vámfelfüggesztésekre vonatkozó információs rendszer (SUSPENSIONS), a mintakezelési rendszer (SMS), a feldolgozási eljárások információs rendszere (ISPP), a vegyi anyagok európai vámjegyzéke (ECICS) és a nyilvántartott exportőrök rendszere (REX);

d)

a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2005. április 13-i 648/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (6) meghatározott, a biztonság megerősítésére vonatkozó rendszerek, beleértve a közösségi kockázatkezelési rendszert, az export-ellenőrzési rendszert (ECS), az import-ellenőrzési rendszert (ICS) és az engedélyezett gazdálkodókra vonatkozó rendszert (AEO);

e)

a közösségi jogszabályok értelmében létrehozott, és a 6. cikkben említett munkaprogram által előírt bármely új vámügyi kommunikációs és információcsere-rendszer (beleértve az elektronikus vámrendszereket).

a)

képzési normákat alakítanak ki, a meglévő képzési programokat fejlesztik, és szükség esetén fejlesztik a meglévő képzési modulokat, illetve olyan új, az e-tanulást alkalmazó modulokat dolgoznak ki, amelyek létrehozzák a tisztviselők képzésének a vámjogszabályok és vámeljárások teljes köréhez kapcsolódó közös magját annak érdekében, hogy a tisztviselők elsajátíthassák a szükséges szakmai képességeket és szaktudást;

b)

adott esetben ösztönzik és hozzáférhetővé teszik a vámügyi képzéseket minden részt vevő ország tisztviselője számára, amennyiben valamely részt vevő ország biztosít saját tisztviselői számára ilyen képzéseket;

c)

adott esetben biztosítják a közös vámügyi e-tanuláshoz és a vámügyi képzés irányításához szükséges infrastruktúrát és eszközöket.

a)

a 7. cikk (3) bekezdésében említett kommunikációs és információcsere-rendszerek közösségi elemei beszerzésének, kifejlesztésének, telepítésének, karbantartásának és napi üzemeltetésének költségét;

b)

a részt vevő országok tisztviselőinek a legjobb gyakorlatok összehasonlító elemzésére vonatkozó tevékenységekkel (benchmarking), munkalátogatásokkal, szemináriumokkal és szakmai műhelyekkel, projektcsoportokkal és irányítócsoportokkal, valamint képzésekkel és a monitoringtevékenységekkel kapcsolatban felmerült utazási kiadásait és napidíját;

c)

a szemináriumok és a szakmai műhelyek szervezési költségeit;

d)

a külső szakértők és a 14. cikkben említett résztvevők részvételével kapcsolatban felmerült utazási kiadásokat és napidíjakat;

e)

a képzési rendszerek és modulok beszerzésének, fejlesztésének, telepítésének és karbantartásának költségeit, amennyiben azok a részt vevő országokban egységesek;

f)

az 1. cikk (2) bekezdésének h) pontjában említett bármely más tevékenység költségeit a program összköltségének legfeljebb 5 %-áig.

a)

a 7. cikk (4) bekezdésében említett kommunikációs és információcsere-rendszerek nem közösségi elemeinek beszerzési, fejlesztési, telepítési, karbantartási és napi üzemelési költségei;

b)

tisztviselőik alap- és továbbképzésének és különösen nyelvi képzésének költségei.

a)

2011. április 1-jéig félidős értékelő jelentést, amelynek tárgya a program relevanciája, eredményessége és hatékonysága;

b)

2014. április 1-jéig a végső értékelő jelentést, amelynek tárgya többek között a program eredményessége és hatékonysága.

a)

2011. augusztus 1-jéig félidős értékelő jelentést, valamint egy közleményt arról, hogy kívánatos-e a program folytatása;

b)

2014. augusztus 1-jéig a végső értékelő jelentést.